Ofi Történelem 9 | Történelem 9. (Nt-17142)

II Az ókori Hellász. 19. III Az ókori Róma. 34. IV A középkor . d) Hogyan rendelkezett Athén az újonnan alapított polisz politikai intézményeiről?

Miből tanulnak majd a 11.-esek? – Egy friss tankönyvelemzés tanulságai

2018. április 28-án Javuló tendencia? – Górcső alatt az OFI Kísérleti Történelem 11. című tankönyve címmel rendezte meg a Történelemtanárok Egyletének (TTE) Tankönyvelemző Műhelye az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által kiadott kísérleti (később ún. újgenerációs) Történelem 11. tankönyv elemzésének legfontosabb megállapításait összegfoglaló szakmai rendezvényét. A közel háromórás szakmai rendezvényen a jelenlévők néhány kiemelt szemelvényen és a tananyagfejlesztés háttérinformációin keresztül ismerkedhettek meg az OFI által készített történelem tankönyvcsalád 11.-es kísérleti és újgenerációs kötetével. A beszélgetés során fény derült a tankönyv erősségeire és hiányosságaira, külön kiemelve ezek összefüggéseit a munkaszervezéssel és a tananyagfejlesztői szándékokkal kapcsolatban.

Az esemény nyitásaként Miklósi László, a TTE elnöke köszöntötte a jelenlévőket, és röviden ismertette az OFI által kiadott történelem tankönyvek sajátosságait, és beszámolt az egyesület által elkészített 9. és 10. osztályos tankönyvbírálatok sajtóvisszhangjáról. A tankönyvek elkészítésében szerzők helyett tananyagfejlesztők működtek közre, a 11.-es könyv esetében az OFI Paksa Rudolf történészt, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársát kérte fel erre a feladatra. Az eseményre a meghívást elfogadó Paksa Rudolf bevezetőjében elmondta, hogy elsődleges feladata a megadott fejezetekhez kapcsolódóan háttéranyagok gyűjtése volt, amelyre mindössze három hónap állt rendelkezésére. A beküldött anyagok tankönyvben való felhasználásnak módjáról a kötet szerkesztői döntöttek, és az oktatási tapasztalatok begyűjtését követően az újgenerációs tankönyv elkészítésekor már nem kérték ki a véleményét. (Ezekről már egy 2015-ös kerekasztalon is beszélt a történész.)

Miklósi László ezt követően kiemelte, hogy a 9-10.-es tankönyvek esetében megfigyelt hibák és hiányosságok a munkafolyamatok összehangolásának hiányából fakadtak, és a munkát nehezítették a rendelkezésre álló szűkös határidők. A 11.-es tankönyv elemzésével kapcsolatban a TTE elnöke elmondta, hogy eredetileg a tavalyi évre tervezték az elkészítését, de több nagyobb futó projektjük mellett erre nem maradt idő, így abba a sajátos helyzetbe kerültek, hogy a kísérleti tankönyv elemzési munkálatai közben az OFI megjelentette az újgenerációs kiadást, ami számos javítást és módosítást tartalmaz a kísérletihez képest. Az elemzésben így külön kitértek azokra a pontokra, amelyek a friss kiadásban már módosításra kerültek, de állítása szerint az elemzésben tett általános megállapítások az újítások ellenére is fenntarthatók. Miklósi szerint a 9-10.-es tankönyvekhez képest megfigyelhető némi javuló tendencia.

Az első előadást Hidas Gábor, a TTE Tankönyvelemző Műhelyének térképésze, a Cartographia szerkesztője tartotta. Bevezetőjében kitért arra, hogy korábban is készült számos szakmailag kifogásolható történelem tankönyv, de a szűkülő kínálat miatt felértékelődött a tankönyvekhez készített kritika. Hidas számítása szerint a kísérleti tankönyvek térképeinek 89%-a politikatörténeti fókuszú, és mindössze öt tematikus térkép akadt. Az újgenerációs tankönyv mindössze három új térképet használ. A térképek kapcsán több különböző típusú hiba fordult elő, amelyek mindegyikére egy-egy érzékletes példát hozott. Van olyan térkép, ahol a címválasztás nem megfelelő (A németek által megszállt Európa), néhány esetben pedig a hozzá kapcsolódó kérdés vagy feladat összeegyeztethetetlen a térképpel (A trianoni békeszerződés gazdasági vonatkozásai), valamint a térképekhez fűzött jelmagyarázatokban, és azok következetes használatában (Köztes-Európa a két világháború között: ruszinok és/vagy ruténok) is több súlyos pontatlanságot talált. Hidas szerint néhány térkép esetén alapvető szerkesztési hiányosságok merülnek fel, hiányoznak a határvonalakhoz tartozó jelmagyarázatok, és a nagyobb központok (Az Osztrák–Magyar Monarchia), míg van olyan térkép, ahol a cím és a kapcsolódó feladat egy folyamatot, és annak elemzését kéri (Az USA területének kialakulása), de a térképen gazdasági viszonyok és a polgárháború eseményei láthatók, és dátumok nincsenek rajta jelölve. Hidas koncepcionálisan is problémásnak nevezte az „újgenerációs” címkét a javított tankönyv esetében, mert található benne olyan térképvázlat, ami szinte teljes egészében megfeleltethető egy korábbi 2006-os kiadású tankönyv ábrájával (A trianoni béke határozatai).

A második előadást az elemzésben szintén közreműködő Repárszky Ildikó, tankönyvszerző, a TTE Tankönyvelemző Műhelyének tagja, és a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezetőtanára tartotta. Az előadó, hasonlóan a korábbi vizsgálataihoz, a kritikai észrevételek mellett rávilágított a tankönyv erősségeire, jó ötleteire is. Megállapítása szerint a 11.-es tankönyv lényegesen kiforrottabb, mint a 9-10.-es kötet: pontosítva lett például a Midway-szigetek elhelyezkedése a térképen és az 1920-as földreform magyarázata, megoldást találtak az 1917-es októberi-novemberi események elnevezésére, valamint módosítottak a II. világháborús magyar szerepvállaláshoz tartozó forrásrészleteken is. Ugyanakkor az újgenerációs tankönyvben továbbra is Puskás Tivadarhoz kötik a telefonközpont feltalálását, az 1914 utáni felfedezésekhez sorolják Louis Pasteur, Robert Koch és a Curie-házaspár munkásságát, a dualizmuskori választásokról nem derül ki, hogy azok nyíltak voltak, illetve a női emancipációt önállósódásként magyarázzák.

Repárszky a kiegészítő szövegeket is értékelte, jó ötletnek nevezte a tankönyv Történészszemmel rovatát, amelyekhez a kérdésfelvetések is megfelelőek, de a megvalósítás több esetben problémás. Negatívumként említette ellenben a Rá@dás rovatot, ami a tankönyvhöz készült digitális tartalmakhoz kapcsolódik, amelyek viszont nem készültek el. Szerinte 2018-ban ez megengedhetetlen. Rámutatott arra is, hogy számos kerettantervi ismeretanyag csak a kiegészítő anyagoknál kerül elő. Az előadó összegzése szerint a tankönyv tartalmazza a középszintű érettségire való felkészüléshez szükséges ismeretanyagot, bőséges a képanyaga és sok forrásrészletet közöl, amelyekhez több esetben tartozik ötletes, és a diákok vitakészségét célzó feladat. Ugyanakkor szerinte a tankönyv az emelt szintű érettségihez nem nyújt elegendő segítséget, kevés ábrát tartalmaz, a képek alig 10%-hoz köt feladatot, és szinte alig található benne forráskritikára vonatkozó feladat.

Paksa Rudolf kiegészítésképpen elmondta, hogy a tananyagfejlesztésre való felkéréskor nem volt meghatározott irányelv, így a visszakapott korrektúra alapján igyekezett azt valahogy rekonstruálni. A háttéranyag összeállításakor törekedett a nők, a nemzetiségek és a szexuális kisebbségek megfelelően hangsúlyos megjelenítésére, de ezeket tendenciózusan kihagyták a tankönyvből, ahogyan a korszak meghatározó és máig is szakmai viták kereszttüzében álló személyiségeiről (pl. Károlyi Mihály, Tisza István, Horthy Miklós) szóló idézetgyűjteményt is. A tankönyvből kimaradt feladatokból a történész egy blogot indított A tankönyvön túl címmel.

Repárszky azon felvetésére, hogy a numerus clausus kapcsán miért említi a könyv hangsúlyosan annak nemi alapon való különbségtételét, szintén Paksa szolgált kiegészítő magyarázattal. A történész szerint a numerus clausus egy törvénycsomag volt, ami elsősorban a nőkre, a baloldaliakra és a zsidókra vonatkozó korlátozásokat tartalmazott, elsődleges fókusszal az utóbbiakra. Mivel a nők korlátozása a korban természetesnek tűnt, így a parlamenti vitában nem sok szó esett a Károly-kormány törvényeinek hatályon kívül helyezésekor a nők egyetemre járására vonatkozó passzusáról. A történész a háttéranyag összeállításakor arra törekedett, hogy a numerus clausust ne úgy mutassa be, mint a nulladik zsidótörvényt, hanem azt az üzenetet, amit a törvénycsomag közvetített, és ami tulajdonképpen a Horthy-korszak kvintesszenciájának tekinthető. Szándékában állt bemutatni azt, hogy milyen nehézségei voltak a dualizmus korában nem ismert különbségtételek megfogalmazásának, kiemelve a „nemzethűségi szempontból gyanús” kifejezést. Paksa szerint az általa eredetileg összeállított anyagból az értékelő jellegű állításokat kihúzták, és az átdolgozáskor arra kérték, hogy csak a bemutatásra koncentráljon a tananyag, úgy, hogy abban minden a saját korának megfelelő hangsúllyal szerepeljen.

Tartalmas vita bontakozott ki a Repárszky Ildikó által kiemelt szöveghellyel kapcsolatban (117. o.), ami a magyar kommunista vezetők zsidó származásával volt kapcsolatos. Paksa Rudolf a kérdéses részlet fontosságát azzal magyarázta, hogy kényes kérdéssel foglalkozik, de új megközelítésből, ugyanis kutatásai szerint sok kommunista vezető számolt be személyes élményei alapján erős asszimilációs nyomásról, amely a korban rájuk nehezedett. A történész hangsúlyozta, hogy az idézett bekezdés nem állapít meg általános érvényű összefüggést a kommunisták vélt vagy valós zsidó származásával kapcsolatban, hanem csak a magyar kommunista vezetőkre koncentrál. Miklósi László szerint megfelelő feladatokkal rá lehet irányítani a figyelmet a hangsúlyokra.

Repárszky a folytatásban arra is kitért, hogy nincs elérhető kutatási jelentés arról, hogy a kísérleti tankönyvhöz hogyan viszonyultak a diákok. A tankönyv megfogalmazott kérdéseivel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy alapvetően kevés van belőlük, és közöttük sok olyan van, ami megválaszolhatatlan, szerencsétlenül megfogalmazott vagy pedagógiai szempontból nem átgondolt a feltevés módszertana. A tankönyvhöz tartozó munkafüzet erősségei között sorolta a karikatúrákat, a színes képeket és a diagramokat, viszont súlyos problémaként említi, hogy vannak benne olyan kérdések, amelyekről a törzsszövegben nem esik szó, illetve az esszéfeladatok szempontrendszere nincs egyeztetve az új érettségi követelményeivel. Paksa ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy a kötet szerkesztőinek úgy kellett dolgoznia, hogy tisztában voltak azzal, hogy az érettségi követelmények 2017. májusától megváltoznak, de annak irányáról nem volt információjuk. A munkafüzeten és a tankönyvön pedig külön csapat dolgozott, akik nem tudták, hogy mit csinál a másik, és ebből a munkaszervezési problémából fakadhatnak a különbségek. Miklósi László kiegészítésképpen megjegyezte, hogy ezen összeegyeztetések hiánya nehezen érthető akkor, amikor a tankönyvek, a munkafüzetek és az atlaszok fejlesztését, engedélyeztetését, kiadását és az érettségi követelmények, továbbá a tantervek összeállítását is az állam által működtetett intézmények koordinálják.

Zárásképpen Paksa Rudolf szolgált néhány adalékkal a tankönyv készítésével kapcsolatban. Elmondta, hogy az anyaggyűjtéskor több javaslatot is megfogalmazott a digitalizáció jegyében, de ezeket rendre elvetették. Az online háttértartalom gyűjtőhelye, a Nemzeti Köznevelési Portál ugyan üzemel, de ezen egyelőre jórészt csak a könyvek pdf verziója érhető el. Paksa arról is beszélt, hogy az előzetesen megkapott fejezet- és leckecímeket nem változtathatták meg, ezért nehezen lehetett összeegyeztetni a különböző kronológiákat, hiszen más korszakolást használ a politika-, mást a tudomány- és mást a kultúrtörténet. Utóbbiakkal kapcsolatban kiemelte, hogy feltűnően nagy számban húzták ki az általa fejlesztett anyagokból a gazdaság-, társadalom- és életmódtörténti részeket. A történész ezt, vagyis a politikatörténeten kívüli új eredmények beépítésének hiányát, a ciklikus tanítást (a közoktatás 12 éve alatt minden korszakot kétszer tanulnak a gyerekek), illetve a papírhoz való túlzott ragaszkodásban nevezte a történelemtanítás legnagyobb jelenkori problémáinak. A 11.-es tankönyvre visszatérve megállapította, hogy a tankönyvhöz érdemes lett volna tanári segédkönyvet biztosítani azért, hogy szempontokat adjanak a feldolgozáshoz, illetve kiemelte, hogy a kényesebb témáknál a szerkesztők koncepciózusan lehúzták a vitaindító kérdéseket.

Zárszóként Miklósi László megköszönte az előadók bemutatóit, valamint annak a tíz kollégájának a munkáját, akik a rendezvény után publikált elemzést készítették, név szerint kiemelve Baracs Nórát és Repárszky Ildikót. A TTE elnöke külön köszönetet mondott Paksa Rudolfnak, amiért elfogadta a meghívást, és értékes hozzászólásaival segített rávilágítani a tankönyv anyagainak készítése mögött rejlő szakmai intenciókra.

Ofi Történelem 9 | Történelem 9. (Nt-17142)

Katt rá a felnagyításhoz Ár: 1. 780 Ft (1. 695 Ft + ÁFA) Alcím Tankönyv Szerző Száray Miklós Formátum A/4, ragasztókötött Terjedelem 234 oldal Kiadó: Eszterházi Károly Egyetem-OFI Kiadói cikkszám: NT-17142 Elérhetőség: Rendelhető Száray Miklós új, 9. évfolyamos tankönyvét használva elsősorban az előnyeit érezzük annak, hogy az új kerettanterv szerint ezen az évfolyamon a korábbinál lényegesen nagyobb időszakot kell megismernünk. Kívánságlistára teszem Leírás és Paraméterek A négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák számára készült tankönyv a 2012-ben bevezetett új kerettantervhez igazodva az őskortól a középkor végéig, 1490-ig tárgyalja az egyetemes és a magyar történelmet. Ezt a tág időszakot a szerző a rendelkezésre álló heti két tanórát és az iskolai gyakorlatot alapul véve öt nagy témakörre és 42 leckére tagolja. A tananyag feldolgozását segítik a korábbinál szélesebb tartalmakat átfogó leckék, az összefüggések világos bemutatása, a fogalmak pontos használata. A nagy fejezeteket záró összegezések a kerettan-tervekben szereplő hosszmetszeti témákra épülnek.

Ofi tankönyv történelem 9

Hogyan csináljam? -kétszintű testnevelés érettségi (4. javított kiadás) Kiadói cikkszám: 9789630852555 3. 290 Ft (3. 133 Ft + ÁFA) Kiadó: Magánkiadás A testnevelés érettségi vi zsgához ad kitűnő segítséget ez a nagy gondossággal összeállított könyv. Kívánságlistára teszem Részletek db Értesítés Történelmi atlasz középiskolásoknak (FI-504010903/2) Kiadói cikkszám: FI-504010903/2 1. 290 Ft (1. 016 Ft + ÁFA) Kiadó: Eszterházi Károly Egyetem-OFI db Kosárba Start! Neu Német I. Tankönyv (NT-56440/NAT) Kiadói cikkszám: NT-56440/NAT 2. 490 Ft (2. 371 Ft + ÁFA) Kezdő vagy újrakezdő nyelvtanulóknak szól, A2 szintre fejleszti a nyelvtudást Ötösöm lesz kémiából (MK-1080) Kiadói cikkszám: MK-1080 4. 190 Ft 3. 562 Ft (3. 392 Ft + ÁFA) Kiadó: Műszaki Könyvkiadó A korábbi két kötet (Példatár és Megoldások) egybeszerkesztett változata! Nagy segítséget jelent a közép- és emelt szintű érettségire való felkészülésben. Játékház. 1. Képes olvasókönyv (NT-11188) Kiadói cikkszám: NT-11188 2. 290 Ft (2. 181 Ft + ÁFA) A Játékház című tankönyvcsalád a diszlexia megelőzés olvasástanítási módszere szerint készült.

• Pest megye albérlet
• Augusztus 8 munkanap de
• Ofi történelem 9.3
• Igazgyöngy török sorozat tartalma holdpont 23
• Ofi történelem 9.2
• Nagymama konyhája étlap
• Fáj a hátam közepe

Hááát, nekem volt ilyen afférom a tempomattal vagy 3-szor, 4-szer. De mindannyiszor csak egyetlen pillanatra esett gondolkodóba a. Kézi autódiagnosztikai hibakódolvasó vw, audi, seat, skoda típusokhoz. Francia típusokhoz (Renault, Peugeot, Citroen) + univerzális hibakódolvasó. Egy eve kezdodott az egesz, mikor kivillant a motort jelzo diagram lampa es a szamitogepen az “Antipollution fault” hibakod jelent meg. Autódiagnosztikai mőszerek és hibakódolvasók webáruháza. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik. A hiedelmekkel ellentétben tehát a hibakód olvasás legtöbbször csupán egy része a szükséges vizsgálatsorozatnak. A korszerű irányítóegységek rendelkeznek.

Vásárlás Kódex Könyváruház 1085 Budapest, József Krt. 63. Tel. : (+36-1) 237-6916

Start! Neu Német I. munkafüzet (NT-56440/M/NAT) Kiadói cikkszám: NT-56440/M/NAT 1. 890 Ft (1. 800 Ft + ÁFA) db Kosárba

A jól tagolt szöveget nagyszámú ábra, térkép és rajz egészíti ki, amelyek segítenek a folyamatok és problémák elemzésében. A tankönyvben a köztörténet mellett az életmódtörténet, a demográfiai tényezők, természet és társadalom kapcsolata, a technikai fejlődés és a gazdaság is megfelelő arányban teret kapott. A források elemzése, a tanulói munkáltatás, a képességfejlesztés továbbra is meghatározó. Száray Miklós új, 9. évfolyamos tankönyvét használva elsősorban az előnyeit érezzük annak, hogy az új kerettanterv szerint ezen az évfolyamon a korábbinál lényegesen nagyobb időszakot kell megismernünk. Ezt szolgálja a gondosan szelektált lexikai anyag, az összefüggések sokrétű bemutatása, a regionális és a problémaközpontú szemlélet. Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

„Miért kellenek ezek az ortopéd tákolmányok?”

Honti László akadémikus a Magyar Tudomány című folyóirat februári számában három középiskolai tankönyvet vizsgált abból a szempontból, hogy azok miként érvényesítik a tudomány mai álláspontját a magyar nép és nyelv legkorábbi történetének kifejtésében. Fodor István – akinek első őstörténeti könyve több mint négy évtizede látott napvilágot – őstörténeti szempontból elemezte a könyveket, és hasonlóan lesújtó következtetésekre jutott.

Száray Miklós tankönyve 2013-ban jelent meg a szakközépiskolák 9-12. osztálya számára. Sajnos, bőven lehet tallózni a valóságtól elrugaszkodott kijelentések, sommás ferdítések halmazában. A szerző úgy állítja be népünk korai történetét, mintha ott vitatott kérdéseken kívül nem is lenne más. (Lehet persze, hogy számára ez tényleg így néz k, mivel tájékozottsága e szakterületen – finoman szólva is – erősen hiányos.) Azt közli a diákokkal, hogy a legádázabb vita finnugor és török származásunk kérdésében dúl. A valós helyzet azonban az – állítja a Nemzeti Múzeumot 1986–93 között vezető régész –, hogy a tudomány erről a kérdésről már rég nem vitázik, ez ma csak a dilettánsok lerágott csontja. Igaz, azt is felteszi, hogy mindkettőben lehet valami igazság, mert a steppevidéken, ahol népünk kialakult „.. a folyamatosan vándorló, szétváló és egyesülő nomád törzseknél gyakori volt a nyelvcsere.” Tényleg? Honnan lehet ezt ilyen biztosan tudni?

Száray Miklós több ízben is viszonylag hosszan kitér László Gyula elgondolására, az ún. „kettős honfoglalásra.” Ezt az ötletet nem László találta ki, hanem Nagy Géza még 1895-ben. (Ezt László sokszor meg is írta.) Nem is egészen arról szól, amit a szerző kiolvas belőle, hiszen 1984-ben László Gyula alaposan megváltoztatta nézetét. Hosszú lenne itt ezeket a kérdéseket részletesebben taglalni, hiszen a szakirodalomban ezt már elvégezték, kár, hogy a tankönyv írója számára mindez ismeretlen maradt. (Vagy nem is akarja ismerni?) Ennek lényege, hogy az elmúlt évtizedek régészeti kutatása olyan eredményekre jutott, amelyek fényében Nagy Géza és László Gyula elgondolása végleg lekerült a komoly tudományos kutatás napirendjéről.

Németh György és Borhegyi Péter kísérleti tankönyve (Történelem 9. OFI. Budapest) a középiskolák első osztályának diákjaival kísérletezik. Népünk származásával kapcsolatban a szerzők többször is említik, hogy hagyományaink szerint a hunoktól és törököktől származunk, ami egyszerűen nem igaz. A legjobb magyar történészek rég megállapították, hogy a magyarságnak nem volt ősi hun hagyománya. A „törököktől” meg semmiféle magyar hagyomány nem eredeztetett bennünket. A hun hagyomány a XIII. század végén vert nálunk gyökeret, európai történetírói hatásra, Kézai krónikája nyomán. Nagy szerepe volt ebben Werbőczi Istvánnak, aki a nemesség kiváltságainak jogalapját erre a történeti magyarázatra építette.

A szerzők többször is amellett kardoskodnak, hogy nem vagyunk ázsiai eredetűek. Hát, ahogy vesszük. Az uráli őshaza, meg a magyar is az Uráltól keletre, tehát Ázsiában volt. A szerzők e meglehetősen sikertelen kirándulásuk után se hagynak fel a régészettel, kijelentik például, hogy „. a honfoglalás előttről kevés bizonyíthatóan magyar sírt tártak fel, elsősorban Ukrajna és Románia területén.” (166.) Ez ugyan nagyjából igaz, de a Volga és Urál közötti területen több száz, a mérvadó kutatás szerint egyértelműen ősmagyar temetkezés került elő. (Ez az egykori Magna Hungaria területe, ahol Julianus barát még 1236-ban is talált keleten maradt magyarokat.) Fodor István gyanúja, hogy a szerzők innen-onnan vagdosták össze „koncepciójukat” s nem vették rá a fáradságot (vagy nem volt rá idejük), hogy e „zsákmányolt” töredékeket összedolgozzák és alaposan átgondolják.

A honfoglalás kapcsán a szerzők feltételezik, hogy Álmos fejedelem a besenyőktől elszenvedett vereség miatt rituális gyilkosság áldozata lett. Valójában azonban erről az eseményről csak annyit tudósítanak krónikáink, hogy Álmos az országba nem jöhetett be, mert Erdélyben meghalt. Összességében e tankönyvről sem mondhat szinte semmi jót, meglehetősen hevenyészett munka, végiggondolatlan, lényeges tévedések tarkítják. Szerzői láthatóan csak egy rövid időre rándultak ki az őstörténet-kutatás mezejére, alaposabban azonban e szaktudományról nem tájékozódtak.

A Herber Attila és Kampós Antal által jegyzett Történelem munkafüzet 9-10. Kísérleti tankönyv. OFI. Budapest 2014. című irományról aligha érdemes többet elmondani, mint amit Honti László megtett. „Munkájukban” ugyanis még csak nem is színvonaltalan kutatókra, hanem egyenesen sarlatánok fércműveire támaszkodnak. A Bobula Ida és Kiszely István nyomdokain haladókat ugyanis kár a tudományos tényekkel és nézetekkel győzködni. Őket ez úgysem érdekli. Ha a sarlatánok tankönyveket adhatnak valahol a tanuló ifjúság kezébe, az nem is annyira róluk, mint az ottani közállapotokról adnak siralmas képet.

Végül nem lenne ildomos, ha csak a középiskolások kötelező szellemi táplálékával foglalkoznánk, s nem tennénk említést az általános iskolások számára készült első történelemkönyvekről is. A kiválasztás véletlen volt, s Horváth Péter tankönyvére esett, amely az általános iskolák 5–8. osztálya számára készült, s 2013-ban jelent meg a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt. gondozásában. Amikor először átlapozta, Fodor Istvánt meglepte, hogy e tankönyv menyivel több ismeretet tartalmaz a régi magyarokról, mennyivel közelebb hozza távoli múltjukat a ma emberéhez, mint a középiskolásoknak írt tankönyvek. Ez nem is véletlen, hiszen a könyvet áthatja László Gyula legsikeresebb művének szelleme. (A honfoglaló magyar nép élete. Budapest 1944.) Ennek persze, vannak az előnyök mellett hátrányai is, hiszen ez a könyv 71 éve jelent meg, az akkori ismeretek alapján.

Horváth Péternek is módfelett tetszik a hun-magyar rokonság, és közben nem gondol arra, hogy a két népet nagyjából négyszáz esztendő választja el egymástól, ennyivel később jelentek meg a magyarok a kelet-európai pusztákon. Ennek ellenére magyarázni igyekszik a valójában sosem létezett ősi hun-mondát, méghozzá imígyen: „Őseink rengeteg néppel találkoztak és házasságkötésekkel keveredtek velük. Minden mai magyar ember őse sokféle nép szülötte. Így tehát a hun-magyar rokonság kérdése sem a mesék világába tartozik.” De igenis oda tartozik. Mert egyik nép sem volt időutazó, másrészt pedig az idegenekkel való házasságkötés nem is volt olyan gyakori. A szerző bizonyára arra gondolt, hogy a régi nemzetségek exogámak voltak, tehát a férfiak nem választhattak feleséget ugyanabból a nemzetségből. Ám az esetek túlnyomó többségében nem idegen nép nemzetségéből nősültek, hanem egy másik magyar nemzetségből. A régi népek (etnikumok) tehát zömmel endogám közösségeket alkottak. Ha nem így lett volna, a magyarság biztosan felolvadt volna a steppe török népei közt. (Az etnológusok számítása a szerint, ha egy népességnél az etnikailag vegyes házasságok aránya huzamosan 20 százalék fölé emelkedik, s az illető népesség kisebbségben van az adott területen, akkor már fennáll a beolvadás veszélye.)

A szerző az egyetlen a szóban forgó tankönyvírók közül, aki jó magyarázatát adja a magyar népnév jelentésének. („Beszélő ember”.) Abban viszont már téved, hogy „német” népnevünket is magunk alkottuk, mivel ez szláv jövevényszó nyelvünkben. Azt a korábbi vélekedését maga László Gyula is visszavonta, hogy a honfoglalók csak nagycsaládi kötelékekben éltek. A népvándorlásban nem csak nomádok, hanem földművelő germán népek is részt vettek. A honfoglalók jellegzetes közelharci fegyvere az enyhén ívelt pengéjű szablya és nem az egyenes, kétélű kard volt. A tarsoly övre való függesztése nem olyan volt, mint a közölt ábrán, a nagyszentmiklósi kincs nem szántáskor került elő, egyébként sincs semmi köze a magyarokhoz. A székelyek nem voltak még Erdélyben a X. században, a székely kapu pedig újkori találmány. Szinte fájdalmat okozott azt olvasni, hogy a puli, kuvasz és komondor ősi magyar állatok voltak, s az egyik képen látható racka juh is. Pedig egyik sem az. De még a szürke marha sem! Ezt éppen azok a régészeti leletek igazolják, amelyekre a szerző is hivatkozik. Sajnos, ez általános tévhit nálunk, nem kellene a gyermekek közt is terjeszteni.

Fodor István sok olyan tévedést, hibát nem tett szóvá, amelyeket minden művelt embernek tudnia kellene. „Miért kellettek most hirtelen új, „kísérleti” tankönyvek, ilyenek, mint ezek az ortopéd tákolmányok, amelyeket tollhegyre tűztünk? Hiszen a régi tankönyvek közt sokkal jobbak akadnak ezeknél, lehetett volna azokat még egy-két évig használni” – tette fel a kérdést Fodor István, aki szerint félő, hogy nemcsak a bírált tankönyvek lettek selejtesek, hanem selejtes lesz a belőlük tanulók tudása is. Azoké, akik a magyarság jövő nemzedékét alkotják majd. A szegedi egyetem régészeti tanszékének korábbi professzora szerint, aki őstörténetet ír, nincs könnyű helyzetben. Több tudományterületen is ismeretekkel kell (kellene) rendelkezniük, főként pedig a szakmát közelről nem ismerőknek kellene kiválasztaniuk a legvalószínűbb történetírói felfogást. A munkáikban előforduló igen sok közkeletű tévhit és az őstörténet alapvető elméleti kérdéseinek teljes hiánya azt igazolja, hogy a szerzők nem is akartak semennyire sem elmélyedni e tudományos diszciplína kérdéseiben, az őstörténetet rövid kirándulási helyszínnek tartották csupán. A tankönyvírók – úgy véli – felelőtlenül vállalkoztak olyan feladatra, amit képtelenek voltak a szükséges színvonalon ellátni – s ezt maguk is előre látták. Az sem mellékes körülmény ezen felül, hogy a szinte minden féle-fajta média az őstörténeti szellemi hulladékot hinti szét a nagyvilágba. A „Nemzeti Nagyvizitet” és hozzá hasonló történelemhamisító dilettáns rögeszme-futtatásokat. Nem kellene a tankönyvek színvonalát ezekhez igazítani – figyelmeztet Fodor István.