Csokonai Vitéz Mihály I.

Ahhoz, hogy fel tudd dolgozni a tanegységet, tisztában kell lenned az alábbi fogalmakkal és rendelkezned kell az alábbi ismeretekkel költői eszközök és verselemzési szempontok verstani alapfogalmak műfaji és stilisztikai ismeretek Volatire és Rousseau munkássága, tanaik a felvilágosodás alapvető törekvései

Tanulási célok

A tanegység feldolgozása után megismered Csokonai Vitéz Mihály életpályáját és pályaképt megismered valamennyi művészi törekvését verselemzési gyakorlatot szerzel Csokonai-művekkel ismerkedsz meg fejlődik a kreativitásod és a fogalmazási készséged tájékozottabb, kulturáltabb irodalomolvasóvá válsz

Narráció szövege

Hogy kicsoda Cimbalom? Hol ilyen vagyok, hol olyan. Bámulatosan tudom változatni az alakom. Ha akarom, olyan vagyok, mint egy népi énekes, és nagyot kortyolok csikóbőrös kulacsomból. Vagy Lillájának udvarló rokokó csalogány, vagy voltaire-i (volteri) és roussaeu-i (russzói) filozófus, ahogy az erdőt járom, magányosan, föl-le… De leginkább egy cimbalomhoz hasonlítok, ahogy játszom a húrokon, egytől egyig mindegyiken!
Cimbalom, sokhúrú költészete miatt csak így emlegetik a magyar felvilágosodás kiemelkedő költőjét, Csokonai Vitéz Mihályt, akire korának valamennyi stílusa és irodalmi törekvése hatott. Ezért mondjuk: stílusszintézist hozott létre.
A debreceni születésű alkotó poeta natus (poéta nátusz) és poeta doctus (poéta doktusz) egy személyben: született tehetség és tanult költő. Tudását a Debreceni Református Kollégiumban és önműveléssel alapozta meg. A poétai osztályban ismerkedett meg a horatiusi művészeteszménnyel: tanítani és gyönyörködtetni kívánt verseivel. Ugyanitt sajátította el a költészet két módszerét is: a leírást, vagyis a picturát (piktúrát) és az elmélkedő sententiát (szentenciát). Költői hangnemei különfélék: játékos, filozofikus, szabad szájú és pajzán. Költői programját A vidám természetű poéta című költeményében fogalmazta meg 1793-ban. Életelve a görög költő, Anakreón felfogására emlékeztet: az öncélú szerzésvágy helyett az élet és a szerelem élvezetére helyezi a hangsúlyt. Ezt az elvet főleg rokokó költeményeiben szólaltatja meg, amelyeket Anakreóni dalok címen gyűjtött össze. A szentimentalizmus a magány témájáról írt alkotásaiban jelentkezik, például A Magánossághoz vagy A tihanyi Ekhóhoz címűben. De hasonlóan panaszos A Reményhez című is, amelyet szerelme, Lilla elvesztése ihletett.
1801-től Csokonai költészete bölcseleti tartalommal telítőd: Voltaire és Rousseau tanításai mentén írta meg Az estve és a Konstancinápoly című költeményeit, amelyek tanító célzattal is születtek. Ezekben az alkotásokban egyesítette a picturát és az sententiát. E művek szerkezete klasszicista műgonddal készült, de leírásaikban rokokó és szentimentalista jegyeket is találunk. Az este megkapó picturával indít: az esteledés folyamatát ábrázolja. A költemény első fele idilli tájelemekben bővelkedik. A lírai én számára a természet az egyetlen, ahol nyugalomra lelhet és ahol önmaga lehet. Ez Rousseau eszméje is. Ezzel ellentétben a sententia felzaklató: sötétség, zaj, a társadalom romlottsága uralkodik ebben a részben. Csokonai használja a felvilágosodás szokásos metaforáit: a sötétség az emberi tudatlanságot és romlottságot szimbolizálja. Újfent Rousseau filozófiáját érhetjük tetten: a magántulajdon és a civilizáció megjelenése hívta életre az emberek közti vagyoni különbségeket és a bűnöket. A lírai én a vers befejező szakaszában újra a természetre koncentrál, megszólítva azt: „óh arany holdvilág”. Ódai pátosza azt hirdeti: a természet szerint mindenki egyenlő.
Konstancinápoly címmel Voltaire egyházellenességét szólaltatja meg: „denevér babona! bagoly vakbuzgóság” – kiált fel indulattal Csokonai a vallási bigottság ellen. A társadalom és a természet összevetéséből újfent az utóbbi kerül ki győztesen: „Természet! emeld fel örök törvényedet…” A bölcseleten túl megjelenik művei között vígság is: Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon címmel írta meg Csokonai komikus eposzát 1799-ben. Az elbeszélő magát is megjeleníti azon a farsangi bálon, ahol a pártában maradt nőszemélyek megszorongatják a férfinépet, hogy férjet szerezzenek.
Csokonai pályája végén új verset már alig írt, a meglévőket csiszolta tökéletesre és rendezte ciklusokba. Korának valamennyi irányzatától tanult valamit. A rokokótól a játékot és a dekorativitást, a klasszicizmustól a horatiusi eszményt. A szentimentalizmusban az elérhetetlen utáni vágya és rousseau-i magánya szólal meg. Népies műveiben pedig népnyelvhez közeli hangja és szabadszájúsága. Az irányzatok jól megférnek egymás mellett, akár egy művön belül is jelentkeznek. De nem csak ez a sokhúrúság volt az oka, hogy Csokonait társai Cimbalomnak hívták! Úgy hírlik, olyan vékony is volt, mint e hangszer húrjai!