J generáció” a tankönyvek életében

Az OFI-s tankönyvek nagy része hemzseg a hibáktól (szakmai, stilisztikai és nyelvtani). A legdurvább az volt, amikor a magyar nyelvtan témazáró füzetben volt ilyen. A dolgozat kérdéseit se voltak képesek helyesen leírni.

Tankönyvvé nyilvánítási útmutató szakértők részére

Az eljárás az Oktatási Hivatalhoz (a továbbiakban: OH) benyújtott kérelemre indul, amelyet papíron és elektronikus formában is be kell nyújtani a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról, valamint a tankönyvellátásban közreműködők kijelöléséről szóló 501/2013. (XII. 29.) Korm. rendeletben meghatározott mellékletekkel együtt. A kérelem elektronikus adatait a www.kir.hu honlapnak a kiadói adatkitöltő moduljában a könyv, adatainak megadásával, majd elektronikus elküldésével lehet rögzíteni.

Amennyiben a kérelemhez csatolták a szükséges mellékleteket, az OH szakértőket rendel ki. A szakértők egybehangzó javaslata (a nemzetiségi oktatás céljaira készült könyveknél továbbá az Országos Nemzetiségi Tanács javaslata) esetén az OH a rendelkezésre álló anyagok, vélemények figyelembe vételével dönt.

Amennyiben indokolt – azaz a szakértők véleményükben jelentős számú tartalmi és/vagy nyelvhelyességi, helyesírási hibát tártak föl -, úgy az OH levélben felkéri a kiadót, foglaljon állást a szakértői véleményekben található észrevételekről és a tételes hibajegyzékekben leírtakról, fejtse ki részletes szakmai véleményét és azt 10 napon belül írásban küldje meg. Az OH ezután határozatot hoz a kiadói észrevételekkel kiegészült szakértői és lektori vélemények figyelembe vételével.

Az elsőfokú döntésről az OH értesíti a kiadót.

Amennyiben a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül az ügyfél nem fellebbez, a határozat jogerőre emelkedik, és az OH lezárja az eljárást.

Ügyintézési határidők

A következő eljárások esetén az eljárási határidő: 3 hónap (Nkt.):

• tankönyvvé nyilvánítás,
• tankönyvvé nyilvánítás meghosszabbítása,
• tankönyvvé nyilvánítási kérelem a könyv, különböző nyelveken megjelenő változatainak benyújtásához,
• tankönyvvé nyilvánítási kérelem a könyv, pedagógus-kézikönyv, különböző kötésmódban megjelenő változatainak benyújtásához,
• kérelem a tankönyv borítójának megváltoztatására,
• tankönyvvé nyilvánítás nyilvánítás megszüntetése,
• kérelem hibajavítás bejelentésére.

A következő eljárások esetén az eljárási határidő 21 nap (Ákr.):

• tankönyvjegyzékre történő felvételi kérelem,
• adatmódosítási kérelem tankönyvhöz,
• kérelem felhasználási jog átengedése miatt.

Letölthető dokumentumok

(Kérjük, a letöltéshez, megtekintéshez kattintson a dokumentum nevére.):

„Új generáció” a tankönyvek életében

„A köznevelés tartalmi szabályozóinak megfelelő tankönyvek, taneszközök fejlesztése és digitális tartalomfejlesztése” (EFOP-3.2.2-VEKOP/15-2016-00001) című projekt egyik fontos fejlesztési célja a kísérleti tankönyvfejlesztési program befejezése, az újgenerációs tankönyvek létrehozása volt. A kipróbálás és az átdolgozás folyamatának részleteiről, illetve a jövőben várható további fejlesztésekről kérdeztük Kerber Zoltánt, a projekt 1-es alprojektjének vezetőjét.

Kezdjük egy kis fogalommagyarázattal. Miben különböznek egymástól a kísérleti és az újgenerációs tankönyvek?

Egy 2014-ben megjelent EMMI-rendelet vezette be a kísérleti tankönyv fogalmát. Ezek a tankönyvek a miniszter kezdeményezésére, a kísérleti tankönyvi program keretében készültek el, és a Nemzeti Tankönyvtanács jóváhagyása után a miniszter nyilvánította őket kísérleti tankönyvvé. A rendelet a kipróbálás feltételeit és körülményeit is meghatározta, és részletesen szabályozta. A kísérleti tankönyvek egy hároméves fejlesztési folyamaton mentek keresztül, ez tartalmazta a kísérleti tankönyv elkészítését (első év), majd a tankönyv gyakorló tanárok segítségével történő kipróbálását (második év), végül a tanítási tapasztalatok alapján a tankönyvek korrigálását, véglegesítését (harmadik év). A véglegesített és az Oktatási Hivatal szokásos, tankönyvekre vonatkozó akkreditációs folyamatán áteső tankönyvekből lettek végül az újgenerációs tankönyvek, így kerülhettek fel a tankönyvlistára. Ezzel kapcsolatban az elmúlt időszakban több félreértés is volt. Fontos hangsúlyozni, hogy a tankönyvfejlesztési programban készült tankönyvek ugyanazon a szakmai minősítő eljáráson mentek át, mint az összes többi tankönyv, annyival kiegészülve, hogy ezek a tankönyvek a gyakorlati kipróbálás tapasztalatainak beépítését is tartalmazzák már. Címlapjukon olvasható az „Újgenerációs tankönyv” megjelölés, ez jelzi, hogy az adott kiadvány a tankönyvfejlesztési programban készült könyvek közé tartozik. A kipróbálás tapasztalatai alapján ezek a tankönyvek rengeteget változtak, javultak, a szerzők és szerkesztők figyelembe vették a pedagógusok kéréseit, javaslatait. Az újgenerációs, átdolgozott tankönyvekről is megkérdeztük a kipróbálásban részt vevő pedagógusokat, hogy mennyire látják megvalósulni bennük korábbi javaslataikat. Válaszaik zömükben arról szóltak, hogy örömmel vették, hogy javaslataik beépültek a tankönyvekbe. Kivétel nélkül úgy látták, hogy a véglegesített tankönyvek jobbak lettek, úgy érezték, ők maguk is részesévé váltak a fejlesztési folyamatnak.

Az elmúlt években milyen fejlesztések történtek?

A tankönyvfejlesztési program 2014-től 2018-ig tartott, ez idő alatt a közismereti tárgyak nagy részében az 1. évfolyamtól a 12. évfolyamig elkészültek a kísérleti, majd az átdolgozott, újgenerációs tankönyvek is. A fejlesztés főként „A Nemzeti alaptantervhez illeszkedő tankönyv, taneszköz és Nemzeti Köznevelési Portál fejlesztése” (TÁMOP-3.1.2-B/13-2013-0001) című projekt keretében zajlott, de a kísérleti tankönyvfejlesztési program tavaly végül az EFOP-3.2.2 projekt keretében zárult. A fejlesztést azonban megelőzte egy részletes szakmai koncepció elkészítése (szerzője a program akkori szakmai vezetője, Kojanitz László volt), és 2013-ban készült egy „próba”-kísérleti tankönyv, ha lehet ezt a furcsa szóösszetételt használni. Ez a 9. évfolyamnak szóló szakiskolai közismereti tankönyv volt, melyet ugyanilyen pilotjelleggel ki is próbáltunk. Ezzel az volt a célunk, hogy kialakítsuk és kipróbáljuk azokat a kutatási eszközöket, melyekkel a tankönyvek tanítási és tanulási tapasztalatai rögzíthetők, kutathatók. E tapasztalatok alapján dolgoztuk ki a kipróbálás eszközrendszerét, melyet a teljes tankönyvfejlesztési program során eredményesen használtunk. A négy év alatt 76 kísérleti tankönyvet fejlesztettünk és próbáltunk ki a hozzájuk kapcsolódó munkafüzetekkel együtt. A szerkesztők és a szerzők mellett összesen 1800 kipróbáló pedagógus vett részt a munkában.

Hogyan történt a kipróbálás? Milyen visszajelzéseket adtak a pedagógusok?

Már egy korábbi, 2013-as kutatásban is arra kerestük a választ, hogy milyen változtatásokra lenne szükség a tankönyvek minőségének javításához. A kutatás részeként összegyűjtöttük a tankönyvkiadókban dolgozó szerkesztők és a tankönyvi akkreditációt végző szakértők véleményét is. A válaszadók leginkább a tankönyvek beválásvizsgálatát és a gyakorló pedagógusok tankönyvfejlesztésekbe történő bevonását ítélték szükségesnek ahhoz, hogy érdemi javulás álljon be a tankönyvek taníthatóságában és tanulhatóságában. Ez a kipróbálási folyamat valójában egy csökkentett hatókörű beválásvizsgálat volt, a tankönyvek taníthatóságát és tanulhatóságát vizsgálta elsősorban a tankönyveket tanító pedagógusok szemszögéből. A kipróbálás legfontosabb célja az volt, hogy a kísérleti tankönyvek fejlesztésébe beépüljenek a tanárok és diákok tapasztalatai. A kipróbálás céljainak leginkább e két célcsoport megkérdezése felel meg, hiszen a tankönyv használhatóságának egyik eleméről, a taníthatóságról a tanárok, másik eleméről, a tanulhatóságról a diákok tudnak leginkább beszámolni, ők az elsődleges érintettek. A tanárok – visszajelzéseik révén – aktív részesei lehettek a fejlesztési folyamatnak: nemcsak értékeltek, hanem fejlesztési javaslatokat is tettek. A javaslatok értékelésével, felhasználásával, a tankönyvekbe való beépítésével zárult le egy-egy tankönyv fejlesztése. A kipróbálás során kvalitatív (kérdőívek) és kvantitatív (munkanaplók, interjúk) eszközökkel történt a pedagógusok és diákok véleményének összegyűjtése, feldolgozása.

A munkanapló vezetése volt a kipróbálást vállaló pedagógusok legfontosabb és legtöbb munkát igénylő, a tanítás folyamatához kapcsolódó, rendszeresen végzendő feladata. A tankönyvek tanításának tapasztalatait leckénként rögzítették egy elektronikus felületen. Összességében ez a kipróbálási eszköz a legalkalmasabb arra, hogy a tankönyv részletes, szövegszerű javítását, fejlesztését a tankönyv szerzői el tudják végezni, hiszen egyrészt a pedagógusoknak sokoldalú értékelésre ad lehetőséget, másrészt a szerzőknek a legközvetlenebb, legrészletesebb adatforrást nyújtja.

A tankönyv kipróbálását végző pedagógusok egyéni véleményének összesítésére adott alkalmat a csoportos interjú, ahol élőszóban is ki tudták fejteni a véleményüket a tankönyvekről: a tankönyvhasználat, az együttműködés, a módszertan, eredményesség szempontjai szerint. A pedagógusok részletesebben beszámolhattak a tapasztalataikról, illetve egymás véleményére is reagálhattak. Egy-egy tankönyvhöz tartozó interjún általában 10-12 kipróbáló tanár vett részt.

A diákokkal is készítettünk fókuszcsoportos interjúkat, ezek segítségével képet kaphattunk arról, hogy ők hogyan fogadták a kísérleti tankönyveket: mennyire tetszettek nekik, mennyire motiválták, érdekelték őket, mennyire tudtak jól tanulni belőlük.

A tanév végén kérdőívet töltöttek ki a pedagógusok. Erre azért volt szükség, hogy általános értékelést kaphassunk a pedagógustól arról, hogyan ítélte meg az általa egy tanéven keresztül tanított kísérleti tankönyvet. A kérdőív arra is rákérdezett, hogy a tankönyvek koncepciójának legfontosabb elemeivel kapcsolatban mit gondolnak a tanárok: meglátásuk szerint mennyire valósultak meg ezek az elvek. A tankönyvi minőség különböző elemeinek részletes értékelésével lehetősége volt a pedagógusnak arra, hogy véleményezze a tankönyvet egy tanévi tanítás után. Végül a kérdőív arra vonatkozó kérdéseket is tartalmazott, hogy a tankönyvek használatának hatására hogyan változott meg a pedagógus tanítási szemlélete és gyakorlata, illetve hogy a pedagógus milyen változásokat figyelt meg a tanulók motiváltságában, tanulási szokásaiban és eredményességében. A kérdőíveket a kísérleti tankönyveket használó, de az OFI-val szerződéses kapcsolatban nem álló tanárok anonim módon, míg a kipróbálásban részt vevő, szerződéses tanárok névvel töltötték ki, mert így lehetett összevetni az eredményeket a többi, kvalitatív eszköz segítségével kapott információval.

A kipróbálás folyamata és eszközei

Ezt követően a beérkezett vélemények alapján hogyan történt meg a tankönyvek átdolgozása?

A szerkesztők nagyon sokféle összegzést kaptak a kísérleti tankönyvek kipróbálásának tapasztalatairól, különböző összegző jelentések formájában. Minden tankönyvről készült egy vezetői összefoglaló is, mely a legfontosabb kutatási eredményeket összegezte röviden. De a szerkesztőknek lehetőségük volt a munkanaplók tanulmányozására is, amelyekben a pedagógusok összes megjegyzését, véleményét nyomon tudták követni. A sok információ összegzése után a főszerkesztők és szerkesztők elkészítették a tankönyv átdolgozásának koncepcióját, feltárták azokat a területeket, ahol a legtöbb kritika érte a tankönyvet. Ennek alapján kezdték meg az átdolgozást, módosítást. A kritikák mellett az is nagyon fontos volt, hogy mit támogattak, dicsértek a pedagógusok, mert ez is fontos információkkal szolgált a többi tankönyv fejlesztéséhez. Nyilván nagyon sok ellentmondó vélemény is volt a pedagógusok meglátásai között, sokszor ugyanazt a tankönyvi elemet egyes pedagógusok támogatták, mások ellenezték. Alapelv volt, hogy minden elvárásnak nem lehet egyszerre megfelelni. Fontos igazodási pont volt a tankönyvfejlesztési koncepció, ezeket az elveket minden esetben követték a szerkesztők, és a módosítások során mindig az egész tankönyvet vették figyelembe.

Az újgenerációs tankönyvek egy nagyszabású vizuális megújuláson is átestek. Mit jelent ez pontosan?

A tankönyvek egyik fontos jellemzője, hogy megjelenésük sokkal vonzóbb, színesebb, figyelemfelkeltőbb lett, próbál alkalmazkodni a korosztály igényeihez, illetve a digitális világban a diákok által megszokott erős vizuális ingerekhez. Sokkal erősebben épít a képekre, ábrákra, infografikákra, ugyanakkor fontos szempont volt, hogy ezek az eszközök ne illusztrációk legyenek, hanem minden esetben a tanulási folyamat aktív részei. A különböző funkciójú egységek vizuálisan is különüljenek el egymástól, mind a tanulót, mind a pedagógust egységes jelrendszer segítse a tankönyv használatában. Egyébként ez volt az az elem, amelyet szinte kivétel nélkül minden tankönyv esetében dicsértek a kipróbáló pedagógusok.

Mik a legfőbb előnyeik az újgenerációs tankönyveknek?

A legfontosabb, hogy a tankönyvek megbízható és korszerű ismereteket tartalmaznak, de fontos szempont volt az is, hogy az ismeretek milyen arányban és módszertani igénnyel kerülnek a szövegbe. Az információk mennyisége nem túlzó: a szerzők kerülik az idegen szavak indokolatlan használatát, a szövegek nehézsége és mennyisége az adott korosztályhoz van igazítva. A tankönyvek igyekeznek felkelteni a tanulók érdeklődését a különböző témák iránt, gondolkodásra és önálló tanulásra ösztönözik őket. Elősegítik, hogy hatékony tanulási stratégiákat sajátítsanak el, vagyis megtanuljanak tanulni, és e stratégiák alkalmazásához megfelelő módszereket is adnak. Előremutató, hogy ezek a tankönyvek kapcsolatot teremtenek az iskolai tananyag és a mindennapi életben tapasztalt jelenségek és problémák között. Segítenek a tanulás folyamatába beépíteni a gyerekek saját tapasztalatait, élményeit. A tankönyvek feladatai, problémafelvetései arra ösztönzik a tanulókat, hogy az új ismeretek megszerzése során aktív szerephez jussanak, cselekvően vegyenek részt a tanulásban. A különböző ismeretforrások együttes használatát is lehetővé teszik, sőt ösztönzik. Felkészítenek az internet használatára, a kritikus olvasásra. Ez a tanulás során a 21. században nagyon fontos szempont. Másrészt ezek a tankönyvek a pedagógusokat is segítik abban, hogy személyre szabottan tudják a tanulást támogatni. Nyelvezetükben, képi világukban igazodnak az adott korosztályhoz, figyelembe veszik a fejlődéslélektani sajátosságaikat. Nincsenek túlzsúfolva, átlátható struktúrájú, színes, érdekes tankönyvek. Természetesen van köztük különbség az egyes tantárgyak eltérő jellegéből adódóan, de az általános elveket minden esetben követték a fejlesztők.

Mit lehet tudni a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók számára készülő tankönyvek fejlesztéséről, és milyen további fejlesztések várhatóak még a közeljövőben?

Az állami tankönyvek teljes hatalomátvételétől tartanak a kiadók

Fontos állomásához érkezik a tankönyvpiac államosítása, ugyanis augusztusban jár le a magánkiadók közismereti tankönyveinek engedélye. A korábbi visszautasítások ellenére néhány magánkiadó – a tankönyvrendeletre hivatkozva – május 3-ig mégis benyújtotta a hosszabbítási kérelmet. Ha az állam ismét elutasítja őket, ez lehet az utolsó tanév, amikor magánkiadók közismereti tankönyvei még szerepelnek a listán. A lejáró engedélyű könyvek a következő tanévben még használhatók, mégis volt egy-két tankerület, amely az áprilisi tankönyvrendelésnél már inkább nem kért belőlük.

A magán-tankönyvkiadók utoljára 2013-ban tudtak közismereti tankönyvet engedélyeztetni, azóta csak miniszteri felhívásra nyújthatnak be könyvet. Ilyen felhívás azonban közismereti tantárgyakra 2014 óta nem volt, és az ekkor kiadott engedélyek idén augusztusban lejárnak. Az állami kiadó (OFI) számára egyébként nincs ilyen megkötés, ők bármikor engedélyeztethetnek tankönyvet.

Így zabálta fel az állam a tankönyvpiacot

2013-ban elsőként a tankönyvterjesztést államosították, attól kezdve kizárólag a Kello (Könyvtárellátó) szállíthatta a könyveket. Ugyanabban az évben az új tankönyvtörvény pedig gyakorlatilag kizárta a magánkiadókat a piacról.
Majd erre jött a 2014-es Emmi-rendelet, amelynek értelmében az állami tankönyvfejlesztés és -kiadás az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) feladata lett, a magánkiadók pedig csak az oktatási miniszter felhívására engedélyeztethetnek tankönyveket, ilyet viszont közismereti tárgyakra 2013 óta nem írtak ki. Az államosítás során az állam 2014-ben felvásárolta a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót (korábban Nemzeti Tankönyvkiadó) és az Apáczai Kiadót. Azelőtt a Mozaik Kiadó volt a piacvezető a tankönyvpiacon 30 százalékkal, őt követte a Nemzeti 28 százalékkal és az Apáczai 18-20 százalékkal.

Magánkiadók nem hosszabbíthatnak?

Reményfy Tamás, a Mozaik Kiadó ügyvezető igazgatója elmondása szerint korábban megpróbálták meghosszabbítani az engedélyeket, viszont az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) arról tájékoztatta őket, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján magánkiadóknak nincs lehetőségük hosszabbításra.

A törvény szerint a tankönyvi engedélyek meghosszabbítását legkésőbb az engedély lejártát megelőző 120 nappal lehet kezdeményezni, és összesen háromszor lehet hosszabbítani. Ez a határidő az augusztus végéig engedélyezett könyveknél 2018. május 3-án járt le. Értesüléseink szerint több magánkiadó is benyújtotta a hosszabbítási kérelmét, de arról egyelőre nincs hír, milyen eredménnyel járt a próbálkozásuk.

Mindeközben az állami tankönyvkiadó engedélyeinek meghosszabbítása 2018-ban is folyamatosan zajlik, mondta Kereszty Péter, a Tanosz (Tankönyvesek Országos Egyesülete) elnöke.

90 százalék sorsa a tét

A Mozaiknak jelenleg 196 tankönyve érthető el a tankönyvjegyzéken, ezeknek körülbelül 90 százalékának lejár idén az engedélye.

Amennyiben a Mozaik kiadványai lekerülnek tankönyvjegyzékről, továbbra is megvásárolhatóak lesznek, csak nem a központi normatíva terhére. Tehát ha a tanárok és a szülők úgy döntenek, összedobhatják a pénzt a magánkiadós könyvekre , mert a köznevelési törvény alapján a pedagógus joga, hogy megválassza a használni kívánt tankönyveket, taneszközöket. Tanítani tehát bármiből lehet, akár az internetről letöltött anyagokból, de elegendő lehet akár egy szál kréta is – mondta Reményfy.

A Mozaik igazgatója bízik abban, hogy a minisztérium is belátja, az lenne a racionális döntés, ha meghosszabbítanák az engedélyüket a tankönyvlistán, legalább addig, amíg az adott évfolyamokra fel nem ér majd az új alaptanterv (NAT) – ez nemcsak a kiadó, hanem a tanár, a diák érdeke is lenne, ráadásul a közpénzzel történő takarékos gazdálkodás is ezt kívánná meg, hiszen rengeteg könyvük van az iskolai könyvtárakban, amelyeket ellenkező esetben ki kell dobni. Semmilyen szakmai érv nem indokolja, hogy az új alaptanterv bevezetése előtt egy-két évvel a jelenleg használt tankönyvek leváltására kényszerítsék az iskolákat.

Hacsak nem az a valódi céljuk, hogy ellehetetlenítsék a magyar magánkiadókat

– tette hozzá Reményfy.

Szerinte azért van szükség az új Nemzeti alaptantervre, mert a 2012-ben elfogadott NAT a képességfejlesztés és gyakorlatiasság helyett a lexikai tudásra helyezte a hangsúlyt, azonos vagy csökkenő óraszámok mellett a tananyag mennyisége nőtt, ez óriási leterheltséget jelent a pedagógusoknak és a diákoknak is. Van olyan tantárgy, ahol az átdolgozott könyv terjedelme közel másfélszeresére nőtt. Viszont ezt az állam is belátta, és új irányba indulnak el.

Kereszty Péter úgy gondolja, késni fog az új NAT bevezetése, így célszerű lenne legalább két évvel meghosszabbítani azoknak a jegyzéken lévő tankönyveknek az engedélyét, amelyek idén augusztusban járnak le. Az új kerettantervhez pedig már el kellene kezdeni fejleszteni az új tankönyveket. Az is kérdéses, hogy az új tanterv mellett lesz-e miniszteri felhívás. Megkérdeztük az Oktatási Hivatalt és a Minisztériumot, de egyelőre nem érkezett válasz.

A külföldieknek is könnyebb

Reményfy nehezményezte, hogy miközben a magyar magánkiadók talpára útilaput köthetnek, a drága külföldi nyelvkönyvek és azok kiadói előtt nyitva áll az út, a külföldi kiadók nyelvkönyveit még 2017-ben is lehetett engedélyeztetni. A jelen állás szerint tehát magyar adófizetői pénzből (tankönyves normatíva) külföldi nyelvkönyvet lehet, magyar magánkiadó könyvét nem lehet majd vásárolni 2019-től.

Reményfy felhívta a figyelmet, hogy volt olyan iskola, ahol a 9 ezer forintos alsó tagozatos normatíva fele a nyelvkönyvekre ment el, és a maradékból kellett kigazdálkodni még további 7-8 tantárgyat.

Ráadásul a magánkiadóknak egy másik félelmük is van: eddig bizonyos területeken, például nemzetiségi vagy sajátos nevelési igényű gyermekeknek fejleszthettek könyveket, de a jövőben az erre a területre érkező EU-s források kiszoríthatják őket innen is.

Félreértett jogszabály, letiltott könyvek

A tankönyvfelelősök áprilisban adták le a rendeléseket a szeptemberben kezdődő tanévre, ez azonban Kereszty Péter, a Tanosz elnöke szerint nem mindenhol zajlott problémamentesen. A tankönyves szakmai civil szerveződés levélben jelezte az iskolák tankönyvfelelőseinek, hogy a tankönyvi engedélyeket bizonyos tankerületekben hibásan értelmezték:

Több kolléga jelezte, hogy egyes tankerületekben (a jogszabályokat félreismerve), úgy értelmezik a 2018.08.31-ig szóló tankönyvi engedélyeket, hogy azok nem érvényesek a 2018/19-es tanévre. Erre hivatkozva, egyes magánkiadós tankönyvek megrendelését nem akarják jóváhagyni.

Pedig a 2018/2019-es tankönyvjegyzéken szereplő könyvek rendelhetőek, ezeknek a letiltása jogellenes. Kereszty biztos abban, hogy írásbeli központi utasítás nem lett kiküldve, de szóbeli tájékoztatókon szerinte elhangozhatott olyan információ, hogy célszerű olyan könyvet rendelni, amely később is elérhető lesz.

Reményfy Tamás, a Mozaik Kiadó ügyvezető igazgatója is értesült ilyen esetekről, szerinte az ügy hátterében a könnyen félreérthető jogszabályok állnak, zavaros, hogy egy augusztusban lejáró engedéllyel rendelkező könyvből még szeptemberben is lehet tanítani. A tankönyvrendelet azonban egyértelműen fogalmazza meg, hogy mely könyvek kerülhetnek az Oktatási Hivatal által összeállított tankönyvjegyzékre, tehát amely könyv szerepel a 2018/2019-es tanév tankönyvjegyzékén, az természetesen megrendelhető és használható abban a tanévben – tette hozzá az igazgató.

Rosszabbik eset, ha a tankerületek érzik a megfelelési kényszert, és mivel a kormányzat célja, hogy a magánkiadók kivonuljanak a piacról, ők is inkább úgy döntenek, hogy nem rendelnek a magánkiadók könyveiből. Reményfy szerint a jelenlegi tankönyvpiac abba az irányba halad, hogy végül csak az állami kiadó marad.

Pedig az ingyenességnek nem feltétlenül kell a választék és a magánkiadók megszüntetésével járnia. Jó példa erre Ausztria, ahol a diákok valóban ingyen kapják a könyvet, azt vissza sem kell adniuk év végén, ennek ellenére ott verseny van, több kiadó ad ki tankönyvet.

Ahol tényleg fontos a minőség, ott egy könyvet a használhatósága minősíti, nem pedig az, hogy azt állami vagy magánkiadó adja ki, azok jól megférhetnének egymás mellett.

– jegyezte meg a Mozaik igazgatója.

Nem fogy az állami tankönyv

A Tanosz elnöke szerint a nagy és a kis kiadókat egyaránt érintik a lejáró engedélyeket követő változások. A nagyobbaknak sok könyvük kerül le egyszerre, egy időben a jegyzékről, a kisebbek pedig akár teljesen ellehetetlenülnek, közülük több kiadó már meg is szűnt az utóbbi években.

Az állami könyvek minősége nem tudja pótolni a kieső magánkiadós könyveket, – hivatkozott Kereszty egy korábbi közleményükre, amelyből kiderült, annak ellenére, hogy évről évre kevesebb magánkiadós könyv van a jegyzéken, mégis egyre többet rendelnek belőlük, miközben 2015-től folyamatosan csökken az állami tankönyvek népszerűsége.

• 2015-ben 74,4 százalék volt az állami tankönyvek aránya, a magánkiadóké pedig 25,6 százalék.
• 2017-re 67,1 százalékra csökkent az állami, miközben 32,9 százalékra nőtt a magánkiadók részesedése.

Legutóbb az Akadémia mondott komoly kritikát a magyar oktatásügyről, miszerint a megbízható szakmai kontroll elmaradása miatt romlott a tankönyvek színvonala.

Csatlakozzon az Index tematikus Facebook-oldalához, és moderált körülmények között beszélgethet róla.