HON- ÉS NÉPISMERET 618 HON- ÉS NÉPISMERET 6. ÉVFOLYAM
Néhány népi gyógymód gyakorlati alkalmazásának elsajátíttatása. Ismeretek/Fejlesztési követelmények. Kapcsolódási pontok. Népi gyógymódok gyűjtése .
Ágh Zsófia :: A hon- és népismeret modultantárgy “A” változat bevezetésének tapasztalatai
A hagyományismeret új tantárgyként szerepel a kerettantervben. Bár vannak előzményei, szórványosan előfordulnak hasonló témakörök helyi tantervekben, valójában ez a néprajzi tartalmú tantárgy ilyen formában még nem szerepelt az alapfokú oktatásban.
A hon- és népismeret elnevezés helyett szívesebben használtuk volna a hagyományismeretet, mivel ez bizonyos szemléleti változást is tükrözne. Az eddig általánossá vált és a NAT szóhasználatát követő hon- és népismeret elnevezés a helytörténeti mozgalmak és szakkörök munkáját idézte. Ezek a szakkörök hasznos, de a jelenlegi modulban leírtakhoz képest más jellegű munkákat végeztek.
Mindig azt javasoljuk, hogy a modul “A” változatában a helyi szokásokból, tárgyi kultúrából induljanak ki a pedagógusok, majd innen továbblépve mutassák be a teljes magyar paraszti kultúra hagyományrendszerét. A cél ugyanis ebben a változatban az, hogy a jelenségek összefüggésein és nem elsősorban az egyes néprajzi, táji csoportok konkrét népművészetén, szokásain keresztül ismerjék meg a tanulók a magyar paraszti kultúrát.
Fontosnak tartjuk tehát, hogy megismerjék a szűkebb szülőföld hagyományait az ott élő fiatalok, de nem kívánjuk, hogy részletes lexikális ismeretet kelljen elsajátítaniuk minden néprajzi táj helyi kultúrájáról. Sokkal fontosabb a történelem tantárgy tanítása/tanulása szempontjából is, hogy a tárgyi és szellemi kultúra, a gazdálkodás és a társadalmi kapcsolatok összefüggései nyilvánvalóvá váljanak.
A tantárgy tanításának további célja a hagyományos paraszti kultúra és értékrend megismertetése mellett a “természetközelben” élő, a természetet tisztelő, azt felhasználó és nem kihasználó pa-raszti életmód értékeinek bemutatása. Mindezen keresztül a hazaszeretet meg-erősítése, olyan egészséges identitástudat kialakítása, amely pátosz és túlzó romantika nélkül tanítja meg nemzeti örökségünket megbecsülni, szeretni és tisztelni. A szomszéd népek és a távolabbi kultúrák elfogadása és tisztelete csak a saját kultúra ismerete és megbecsülése által lehetséges.
A hagyományos, többgenerációs családi formák, a természet ismeretéhez és annak ritmusához alkalmazkodó munkarend, a pa-raszti erkölcs és értékrend megismertetésén keresztül olyan biztos hátteret kíván nyújtani a modultantárgy, amely segít eligazodni a világban, megpróbálja megvédeni a fiatalokat a fogyasztói társadalom szélsőséges megnyil-vánulásaitól és az értékválságtól.
A modultantárgy tartalmi kérdései
A modultárgy “A” változatában a következő kérdéseknek és problémáknak direkt módon vagy indirekt, áttételes formában érvényre kellene jutniuk a tanítás során:
Az ember természetes és épített környezete, munkája, gazdálkodása, emberi kapcsolatai, társadalmi érintkezései között fellelhető összefüggések megértetése.
A falu társadalma és kultúrája modell lehet az egész társadalom és az egész nemzet kultúrájának megértéséhez, egyben a történelem tantárgy összefüggéseinek könnyebb és gyorsabb átlátásához. Az egyes témakörökből (pl. a ház, a konyha, a paraszti munka éves rendje, az ünnepek stb.) összeálló tananyagnak összességében a falut mint együtt élő közösséget kell bemutatnia.
Ez a közösség, bár sokféle kapcsolattal rendelkezett (például kereskedelmi a piacozási körzet által, rokonsági a házasodási körzeten belül, vagy ún. interetnikus kapcsolat két különböző nemzetiségű falu vagy tájegység között) és ezért sokféle hatás érte, alapvetően mégis zárt közösség volt, amelyen belül a kívülről kapott információk a meglévő szokásokkal együtt szerves egésszé, sajátos, csak arra a közösségre jellemző kultúrává, szokásrendszerré szerveződtek. Az új információkat (például a divatokat) a közösség egységesen dolgozta föl és illesztette be szokásai (viselete) közé. Mindez azt is jelentette, hogy az adott szűkebb vagy tágabb, de mindenképpen közös identitástudattal rendelkező közösség anyagi kultúrája, gazdálkodása, társadalma, szellemi kultúrája együtt élt és együtt alakult, és ha bármelyik elemét valamilyen külső vagy belső hatás érte, együtt változott.
Fontos annak a megértése is, hogy a kultúra térben és időben is változik, hogy folyamatos kölcsönhatások között, azok által alakul, hogy nincs minőségileg jobb vagy rosszabb állapota. A paraszti kultúra és művészet mindenütt az egyetemes ősi szimbólumokban megjelenő tudás, a helyi kulturális hatások, a közvetlen környezetben élő más nemzetiségű kultúrák, a városi, polgári kultúra hatásának együtteseként jön létre. Ahogy a karácsonyi népszokásokban is egyesülnek a kereszténység előtti elemek, az európai szerzetesrendek által közvetített elemekkel, a szláv hatásokkal és a polgári kultúra hatásaival, ugyanúgy a viseletben vagy a többi népművészeti alkotásban is megtalálhatjuk ezt az összetettséget. A 20. század technikai fejlődésével folyamatosan bomlottak föl azok a gazdasági és társadalmi viszonyok, amelyek a néprajztudomány által hagyományosan kutatott paraszti kultúrát fenntartották. A század közepén már csak azokon a területeken volt ez a kultúra fellelhető, amelyek az urbanizációtól elzárva éltek, illetve amelyek számára nemzeti önazonosságuk fenntartása érdekében létkérdés volt archaikusabb kultúrájuk megőrzése. Bár az utóbbi 70-80 évből valóban csak ezekről a zártabb, többnyire határon túli területekről tudunk példákat felhozni, a hon- és népismeret modul tanítása során óvakodjunk attól, hogy az archaikusságot önmagában értéknek tekintsük.
A modul bevezetését megelőző tapasztalatok és az “oktatástörténeti” háttér
A hon- és népismeret modultantárgy a többi modulhoz képest is speciális helyzetben van azáltal, hogy az elmúlt évtizedekben jelen is volt, meg nem is az oktatásban. Az “A” változatban szereplő témakörök közül, egy-egy elem fel-felbukkan az ének-zene, a magyar nyelv és irodalom vagy a környezetismeret tantárgyakban már a hetvenes-nyolcvanas években is. A kilencvenes évek elejétől felfokozott érdeklődés mutatkozott a néphagyományok tanítása iránt, így nagyon sok helyen elindult valamilyen néprajzi tartalmú óra – általában néptánc, kézművesség keretében -, ám ezeknek semmilyen szakmai előzménye és háttere nem volt, így fordulhattak elő olyan túlzások, mint a médiában is vihart kavart “magyar életfa” óra egy budapesti általános iskolában.
A Kádár-rendszer “használta” a paraszti kultúrát és a népművészetet a maga érdeke szerint és a maga színvonalán, ám minőségileg a rendszerváltozás után sem lett sokkal jobb a helyzet, mivel a néprajzi jellegű tárgyakat lelkesen oktatók és elszántan ellenzők két tábora a Kádár-rendszerben nőtt föl, tehát azt tudta, amit ott tanítottak neki. A témakör politikai kiaknázása pro és kontra ekkor sem maradt el.
Nem hozott minőségi javulást a Nemzeti alaptanterv sem. A NAT-ban elszórtan szereplő néprajzi témájú anyagok vagy túlméretezettek voltak és túl nagy követelményeket állítottak (lásd amit a 6. osztály végén társadalomismeretből tudni kell), vagy hiányosak voltak (lásd a vizuális kultúra követelményrendszerét).
Azóta sem oldódott meg a képzés- továbbképzés. Látszólag kedvező a helyzet, hiszen öt állami egyetemen van néprajz szak, a Miskolci Bölcsész Egyesület is képez etnográfusokat, illetve antropológusokat, két egyházi egyetemen vannak ilyen tematikájú órák, Debrecenben 1999 óta lehet néprajz szakos tanári diplomát szerezni, valamint a legtöbb pedagógusképző intézményben szerepel a tárgy valamilyen formában.
A valóság azonban az, hogy az ELTE, a KLTE, a JATE és a JPTE bölcsészkarának néprajz szakán kívül sehol sem folyik a néprajztudomány egészét átfogó tisztességes képzés. (A négy felsorolt egyetem színvonalának különbsége, valamint a KLTE néprajz szakos tanári diplomája valóságos értékének megítélése nem tartozik e tanulmány tárgykörébe.)
A néprajz elnevezésen kívül a következő tantárgyelnevezések szerepelnek a felsőoktatási intézményekben: népismeret (1); néprajz, népművészet (1); hon- és népismeret (1); néprajzi alapismeretek (1); kulturális antropológia (4); néptánc (9); néptánc, gyerekjáték (1); népzene (3); gyermekjáték, gyerektánc (1); kézművesség (1); népművészet, környezetkultúra (1); tárgy és környezetkultúra (1); népi kismesterségek, játékok, játékmódok (2); népművészet (9); folklór (2); népköltészet (1); népköltészet gyerekeknek (1); népszokás (1); népszokás és népi játék (1); népi játék (1); néprajz, népszokás, népi játék (2); jogi antropológia (1); múzeumpedagógia (1); falusi turizmus (1); – azt tükrözik, hogy a paraszti kultúrát valamilyen szinten oktató intézmények jelentős többsége kiemelten a folklórral (népköltészet, népzene, néptánc, gyermekjáték) és a népművészettel, illetve a kézművességgel foglalkozik.
Ugyanez érvényes a továbbképzésekre is. A Pedagógiai Akkreditációs Bizottság által akkreditált hon- és népismeret tantervi modulhoz kapcsolódó pedagógus-továbbképzések száma 41 volt 2001-ben. Azonban ezek egyike sem fedte le a kerettantervben leírtakat, főként a kézművesség, népzene, néptánc, népi játék témákat érintették és érintik. Talán a legátfogóbb az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karának “Hagyományismeret” szakirányú továbbképzése (660 óra, 4 félév), amely tartalmazza a kerettanterv hon- és népismeret tantervi modul témaköreit, de például teljesen más szemléletben oktat, mint a kerettanterv “A” változata, amely – egyelőre úgy tűnik – nagyobb arányban került bevezetésre a “B” változatnál.
Mindez tükröződik a néprajzi tartalmú tárgyakat oktató pedagógusok többségének szakmai felkészültségében, tudásában, szemléletében is. Személyes tapasztalatom, hogy a mai napig tartja magát az a képzet, hogy a néprajz lényegében a népszokások, a népzene-néptánc és a népművészet összessége. Ehhez a képzethez járul egy kissé romantikus, idealizált kép a paraszti kultúráról és életmódról, annak tisztaságáról, egyszerűségéről és szépségéről.
Amikor hon- és népismeret elnevezéssel modultantárgyat vezetett be a kerettanterv, a szándék semmiképpen sem ennek a téves képzetnek a tovább éltetése és kiterjesztése volt.
Ugyanakkor az ellenkező végletbe sem szabad esnünk. Nem igényelhetjük, hogy egy 5-6. osztályban kötelező tantárgy tudományos részletességgel és alapossággal lépjen fel.
Szintén helytelen, hogy amikor a néprajzos szakma “leereszkedik” az iskolai néprajztanításhoz, akkor például a szakmai viták részletezését várja el a tankönyvektől.
A néprajztanítás elmúlt évtizedes tapasztalatait figyelembe véve szükséges volna tisztázni a következő félreértéseket, illetve a következő szempontoknak hangsúlyosabb szerepet biztosítani a felsőoktatásban és a továbbképzésekben:
A néprajz mint tudományág – a kerettantervben a hon- és népismeret modultantárgy tartalma – a történettudományok körébe tartozik, és a társadalom egy szeletének kultúrájával, életmódjával, társadalmi kapcsolataival foglalkozik, így nem azonos pusztán a népművészettel, illetve a népszokásokkal. Nem azért volt fontos a néprajz bevitele az oktatásba, hogy eggyel több tudományággal terheljük az iskoláskorúakat, hanem azért, hogy teljesebbé tegyük a történelem és társadalomismeret tananyagát, elősegítsük egyes összefüggések felismerését és megtanulását, elősegítsük az identitástudat kialakulását, ezzel párhuzamosan bemutassunk valamit más népek kultúrájából is. A hon- és népismeret modul tanítása legjobban tehát a történelem oktatásához illeszkedik, minden egyéb tantárgyhoz csupán érintőlegesen kapcsolható.
Mindezzel együtt nem néprajzosokat nevelünk, hanem kultúrembereket. Ez azt jelenti, hogy nem a lexikális tudás nagyfokú megnövelése a cél, hanem háttérismeret nyújtása, az általános műveltség kiterjesztése. Annak elérése, hogy amikor például földrajzból a magyarországi tájakról tanulnak a gyerekek, lássák maguk előtt, hogy a tájban emberek éltek együtt annak adottságaival, amikor történelmet tanulnak, értsék és tudják, hogy milyen a falu és hogyan él benne az a parasztember, aki megéli a jobbágyfelszabadítást, amikor népmesét, balladát, népzenét hallanak, lássák maguk előtt azt a közeget, amelyben ezek annak idején elhangzottak stb.
Az egyes néprajzi témaköröket és fogalmakat szükségtelen mélységükig megtanítani (az összes táji variációt vagy részletes technikai leírásokat az építkezésnél, a gazdasági eszközöknél, munkafolyamatoknál stb.). Feltétlenül meg kell maradni a korosztálynak megfelelő színvonalon. Ha azt sikerül bemutatni, azt a hétköznapi teret/közeget, amelyben a történelem is zajlik, sokkal maradandóbb tudást tudunk nyújtani, mintha pontosan tudja egy gyerek a szülőfalujától (városától) távol eső néprajzi csoport viseletének leírását. Ezért ne tájegységenként mutassunk meg egy-egy jellegzetes néprajzi jelenséget, mert így a táj sem kapcsolódik semmilyen addig megszerzett tudáshoz, és a paraszti élet egésze sem áll össze egységes és átlátható képpé, ha az egyik tájnál a viseletről beszélünk, a másiknál a pásztorkodásról, a harmadiknál egy népszokásról.
Miközben törekednünk kell a tananyag összeállításakor, a tankönyvek, a szöveggyűjtemények és egyéb taneszközök elkészítésekor a szakmailag pontos és helytálló megfogalmazásokra, szakmai vitákat ne építsünk be a tananyagba!
Mindig helyezzük el térben és időben azt, amiről beszélünk. Azaz legyen világos, hogy milyen történeti korban és milyen tájegységben járunk, és derüljön ki, hogy mi és hogyan változott az idővel, illetve, hogy azonos korban, de Magyarország másik táján más lehetett egy szokás vagy egy viselet.
Soha ne válasszuk le hermetikusan a paraszti kultúrát, a kultúra egészéről. Kezdettől fogva legyen egyértelmű, hogy ez a magas kultúrával is kölcsönhatásban van, hogy van valamilyen mozgás, kapcsolódási pont (pl. a vásárokon) a társadalmi rétegek között. Épp ezért elképzelhető olyan helyi tanterv vagy tankönyv készítése, amely nagyobb teret szentel a művelődéstörténetnek, a városi életmód bemutatásának is (ilyenek az alaptanterv kapcsán meg is jelentek már), illetve a modul úgy épülhet be a tantervbe, hogy a történelmen belül tanult művelődéstörténettel párhuzamosan fut.
Megfelelően mutassunk be összehasonlító anyagokat más földrajzi tájakról, más nemzetiségűekről, más társadalmi rétegekről. Ha lehet, az összehasonlító anyag többsége képi információ legyen, és azt érzékeltesse, hogy hasonlóságok és különbségek egyaránt vannak, hogy egy-egy eszköznek vagy szokásnak azonos a funkciója, de pl. a természeti környezet adottságai miatt számos dologban eltér. Ugyanakkor ne essünk bele abba a hibába, hogy kötelességszerűen bemutassuk az összes Magyarországon élő nemzetiség, az európai országok és a távolabbi kultúrák, természeti népek néprajzát, mert ez egyrészt fölösleges, másrészt időhiány miatt csak felületes lehet. Számos olyan (régebben és most megjelent) ismeretterjesztő könyv van, amelyből átvéve, vagy azt ajánlva egy-egy példa erejéig érzékeltethetjük, hogy nem mindenütt ugyanilyen a paraszti életforma, ez épp elég is.
Ha a helyi tantervben nagyobb szerepet kap az évkör, ne keverjük bele a csillagképeket se az év szokásainak leírásába, se a népművészeti motívumok vagy folklórszövegek elemzésébe. (Számos olyan, nem szakemberek által vezetett tanfolyam indult az elmúlt években kifejezetten pedagógusok számára, amely ezekbe a kérdésekbe bonyolódott bele.)
A csillagképek és a természetben élő ember világképének kapcsolata, illetve a szimbólumelemzések nem ennek a korosztálynak valók, ráadásul amúgy is elég bizonytalanok. Éppen elég – ez viszont a mozgó ünnepek megértéshez szükséges, illetve a földrajzban tanultakhoz kapcsolódik is -, a napéjegyenlőség elmagyarázása.
Szakmai és gyakorlati problémák
Önálló tantárgy vagy integrált tantárgyi modul legyen?
A hon- és népismeret modultárgy szerkezeti felépítését úgy alakítottuk ki, hogy önálló tantárgyként két félévben (18-18 óra), és integráltan is tanítható legyen. Úgy épülnek egymásra a témakörök, hogy a naptári évhez kapcsolódó szokások megismerése és megtanulása időben egybeessen ezekkel az ünnepekkel. (Amennyiben nem önálló tantárgyként, hanem integráltan tanítjuk a modult, akkor is célszerű ezeket az időbeli egybeeséseket megtartani.)
Integrált tantárgyként a történelemhez kapcsolódva a témakörök jól illeszthetők részben az őskori kultúrához, részben a honfoglalásról tanultakhoz. Összehasonlítható a halászó-vadászó életmód és a földművelés kezdetei a hagyományos falu életmódjával. A ház, az építkezés technikája és a gazdálkodás módjának kapcsolata bemutatható a nomád népek és a letelepedett földművelők lakóhelyének elemzésével. A 6. évfolyamon a középkori város és a Mátyás-kori táplálkozási kultúra mellett összehasonlítási alap lehet a falu életmódja és táplálkozása, ebben az esetben viszont tekintettel a történelmi korszakokra válasszuk szét a középkori és a 19. századi falu példáit. (Itt találhatunk módot arra, hogy az időbeni változásokat bemutassuk, hogyan változik a viselet, a 19. században teljesednek ki és virágzanak a helyi színes népviseletek és a táplálkozásban megjelennek a kapás növények, de a gazdálkodás módjában, a munka éves rendjében, a hétköznapok és ünnepek szétválásában nincs jelentős változás.)
Elképzelhető egy olyan helyi tantervben, amelyben nagyobb hangsúlyt kapnak a művészetek, illetve a kézműves technikák, hogy a hon- és népismeret a rajz- és vizuális kultúra vagy a technika és életvitel tárgyhoz kapcsolódik. Ebben az összefüggésben a paraszti életmód gyakorlata kerül előtérbe, a tárgyalkotó népművészet, az építkezés technikái, a fonás, a szövés, a fafaragás, a kerámiaedények készítése és használata, a sütés-főzés stb. lehet a kiindulópont az elméleti összefüggések helyett, ám úgy, hogy azokat nem mellőzi.
Önálló tantárgyként tanítva vagy az 5. évfolyamon az első, a 6. évfolyamon a második félévben, vagy még inkább egy évben, inkább a 6. évfolyamon a legcélszerűbb, figyelve a más tantárgyakban fellelhető kapcsolódási pontokra (történelem, rajz-és vizuális kultúra, technika és életvitel, magyar nyelv és irodalom). A paraszti kultúra és értékrend megismerése jól előkészíti a 7. osztályos ember- és társadalomismeret, etika tantárgyat is.
A pedagógus képesítése, továbbképzési lehetőségei
A modul alapvetően történelemtanári képesítést igényel, ez azonban nem jelenti azt, hogy más szakos képesítéssel (magyar, földrajz, esetleg művészeti ) ne lehetne tanítani. Mindenképpen ajánlatos, hogy valamilyen szervezett formában továbbképzések induljanak, amelyek felkészítik a pedagógusokat, hiszen számos olyan ismeretanyagot kell megtanítaniuk, amelyeket soha nem tanítottak a pedagógusképző felsőoktatási intézmények.
Taneszközigények
A hon- és népismeret modultárgynak nincs a kötelező, taneszközökön túl előírt eszközigénye. Az iskola és a pedagógus helyi lehetőségei döntsék el, hogy azokon az órákon, amelyeken dramatikus játékok megtanulása, eljátszása a feladat, milyen egyéb eszközöket (jelmez, báb, díszlet) használnak fel. Ugyanígy a lehetőségek szabják meg, hogy a többi témakörnél tudnak-e a pedagógusok olyan feladatokat végeztetni az órákon – például kézművesség: szövés, fafaragás, kerámia készítés -, amelyekben gyakorlatban is találkozhatnak az egyes munkafolyamatokkal.
Fontos kiegészítője a modultárgy tanórai tanításának a múzeumlátogatás, illetve – ha lehetőség van rá év közben vagy nyári tábor keretében akkor – a néprajzi gyűjtés. Ez utóbbi igényelhet magnót, fényképezőgépet, videokamerát.
A hon és népismeret modultárgy tanításához 2002. januárig a következő tankönyvek, illetve munkafüzetek állnak rendelkezésre:
Bánhegyi Ferenc: Hon és népismeret 5-6. osztály. Apáczai Kiadó, Budapest.
Kissné, Király Piroska: Hon és népismeret 5. osztály. Tankönyv és munkafüzet. Bíbor Kiadó, Miskolc.
Mindkét tankönyv a kerettanterv “A” változatára készült.
Elolvasva a két megjelent munkát, igazolódni látszanak az említett problémák. Nem néprajzos szakemberek írták, de még csak nem is azok lektorálták. A Bíbor Kiadó által kiadott könyv zsúfolásig van tele súlyos szakmai hibákkal, tévedésekkel, az Apáczai Kiadó könyve kevésbé problematikus, de az is tartalmaz hibákat vagy olyan megállapításokat, amelyek félreérthetőek vagy pontatlanok.
Kifejezetten a kerettantervhez írt, szakmailag is jó minőségű tankönyv nincs, legfeljebb csak elfogadható, munkafüzet nem készült a jobbik tankönyvhöz, tanári kézikönyv, útmutató egyáltalában nincs.
Az elmúlt években készült, és a NAT társadalomismeret tárgyához kapcsolódó tankönyvek és munkafüzetek inkább művelődéstörténeti mint néprajzi tartalmúak.
Ágh Zsófia: Paraszti és polgári hagyományok a Kárpát-medencében c. segédkönyve (Mozaik, 1999.) középiskolásoknak készült, ezért csak részleteiben használható, viszont a pedagógusok számára segítséget jelenthet maga a könyv és a benne található ajánlott irodalomjegyzék is.
Kiadás előtt áll egy oktató CD-ROM Néphagyományok a Kárpát-medencében címmel, amely illeszkedik a tantervhez, ehhez azonban a megfelelő számítógépekkel kell az iskolának rendelkeznie.
Németh Ervin: A múzeumfalu titkai (Mozaik) c. könyve a falumúzeumok látogatásához nyújt segítséget és sok-sok feladatot.
Amennyiben a helyi tantervek nem a meglévő tankönyvek tematikáját követik, a pedagógusok csak a saját maguk által összeállított feladatsorokra és a szakirodalomból válogatott olvasmányokra hagyatkozhatnak.
A modult bevezetését követő tapasztalatok
A modul bevezetése annyira friss, hogy kizárólag személyes tapasztalatok, szóbeli információk állnak rendelkezésre. Összeállítottam egy rövid kérdőívet, amely választ kért
- az adott iskola döntéseinek okára (milyen formában, milyen időelosztásban, melyik változatot milyen szakos tanár tanítja),
- a tantárgyat tanító pedagógus végzettségére, szakmai felkészültségére, a modultantárggyal kapcsolatos tájékozottságára, a tantárgyhoz való viszonyára,
- valamint a tantárgy tanításához szükséges tankönyvek, munkafüzetek, szakmai segédanyagok, taneszközök létére, használatára.
A válaszok semmilyen reprezentatív felmérés követelményének nem felelnek meg, csupán szúrópróbaszerű tájékozódásnak minősülnek.
Az iskolák kiválasztása elsősorban azon múlott, hogy volt-e valamilyen kapcsolatom a tantestület valamely tagjához, és ezen keresztül hozzájutottam-e információkhoz. 1
Emellett igyekeztem különböző típusú iskolákat választani, és arra törekedtem, hogy ne legyen mindegyik budapesti.
A kérdőív
Elkezdték-e tanítani szeptembertől az 5. osztályokban a hon- és népismeret modultantárgyat? Ha nem, miért? (Részletes indoklás, ha lehet. Milyen feltétel nem volt adott hozzá, ezt hogyan próbálják pótolni, mikor, milyen szakos tanár fogja tanítani, megismerkedtek-e alaposabban a tantervvel, melyik változatot választják, miért amellett döntöttek.)
- Melyik változatot választották, miért?
- Milyen szakos tanár tanítja? Miért erre a tanárra esett a választás?
- Hogyan építették be az órarendbe (két hetenként 1 óra két féléven át, heti 1 óra egy félév alatt, néhány hét alatt sűrítve; önálló tantárgyként vagy beépítve egy másik tantárgyba, melyikbe.)
- Mi volt az oka annak, hogy ilyen módon, illetve ilyen időelosztásban tanítják, miért ezt a formát tartották célszerűnek?
A pedagógus, képzettsége, tájékozottsága, viszonya tárgyhoz
- Milyen szempontok játszottak szerepet abban, hogy éppen Ön tanítja ezt a modult? (Más nem vállalta, az Ön tantárgyával kívánta az iskola összevonni a modult, Önnek van olyan képesítése az iskolán belül, amely szükséges a modul tanításához, nincs ugyan ilyen képesítése, de eddig is érdekelte a néprajz stb.)
- Tanult-e valaha néprajzot valamilyen felsőoktatási intézményben vagy továbbképzésen?
- Ha igen, hol? Mikor?
- Ha nem, elmegy-e valamilyen továbbképzésre? (az iskola küldi; magától is szükségét érzi; elmegy, de nem érzi szűkségét; nem megy el )
- Hová? Ki szervezi, kik tanítanak, milyen tematika szerint?
- Ha már jár, vagy járt, mennyire érzi hasznosnak, mennyire illeszkednek az ott elhangzottak a kerettantervben leírtakhoz?
- Szükségét érzi-e valamilyen más segítségnek (szakirodalom, tanácsadás, segédkönyv stb.)
- Mi a véleménye a hon- és népismeret modul bevezetéséről? (Hasznos, jól kiegészít más tárgyakat; szükséges az alapműveltséghez; nagyon fontos, hogy bekerült; nem fontos, de érdekes; teljesen fölösleges; csak plusz munka a gyerekeknek és a tanároknak is stb.)
- Ismeri-e mindkét változatot? Mi a véleménye az “A”, illetve a “B” változatról?
- Okozott-e Önnek a választott változat bármely része valamilyen komolyabb, vagy nehezen megoldható problémát? Volt-e valami, amit nem ért?
- Van-e olyan része a választott változatnak, amelyet kihagyna, miért?
- Van-e olyan tartalom, amit hiányol, illetve szívesen beépítene?
A tantárgy, és a szakmai háttér
- Van-e tankönyv, szöveggyűjtemény, munkafüzet, segédkönyv, vagy bármilyen más taneszköz a modul tanításához?
- Ha igen, ki írta, mi a címe, ki adta ki?
- Ha nem, miből tanít, illetve milyen szakirodalom segítségével állítja össze az egyes órák anyagát?
- Mit ad a gyerekek kezébe (saját maga által összeállított szövegeket, feladatokat, más, régebben kiadott néprajzi témájú tankönyveket vagy feladatlapokat stb.)
- Hozzá tud-e férni szakkönyvekhez, ha igen, hol? (Önnek van otthon, az iskolai könyvtárban van, más nagy könyvtárba jár, kollegától kapott stb.)
- Milyen szakkönyvek segítettek Önnek a legjobban a modul tanításakor? (szerző, cím)
- Mire lenne szüksége, ami nincs, vagy nem tudta beszerezni?
- Hozzá tud-e férni más taneszközökhöz (fotó, film, hangzóanyag, CD-ROM stb.)
- Ha igen, honnan?
- Kapcsol-e az iskola a modultantárgyhoz kézműves foglalkozásokat, vannak, illetve voltak-e eddig is ilyenek az iskolában. Esetleg szívesen kapcsolnának, de nincs rá lehetőségük.
- Mennyi pluszidejébe kerül a modultantárgyra való felkészülés?
- Tudott-e Önnek segítséget nyújtani az Útmutató, amelyet a modul tanításához készített az OM, kapott-e Ön ilyen útmutatót?
A kérdésekre adott válaszok összefoglalása iskolánként:
Somogy megye, kisváros, önkormányzati általános iskola
Szeptembertől tanítják a modult heti egy órában, önálló tantárgyként. A pedagógus nem tudta megmondani, hogy melyik változatot választották, ám a válaszaiból az derült ki, hogy gyakorlatilag a tágabb környezet szokásait, népművészetét tanítja.
A modult tanító tanár rajz szakos, és kb. 5 évvel ezelőtt vett részt egy megyei továbbképzésen. Ennek tematikája alapvetően a (helyi) népszokások megismertetésére korlátozódott. Az iskola igazgatója szívesen elküldené újabb tanfolyamra.
A modul tanításához semmilyen tankönyvet nem használnak, mert az Apáczai Kiadó könyve a helyi pedagógusnak nem tetszett. Így maga állítja össze az órák anyagát a Balassa-Ortutay: Magyar néprajz, a Kis magyar néprajz a rádióban, a Somogy megye néprajza stb. könyvek segítségével, amelyek az iskolai könyvtárban is megtalálhatók. A véleménye a tantárgy bevezetéséről pozitív. Bár nagy kedvvel és lelkesedéssel csinálja, nagyon kevés ideje jut rá (özvegyen neveli egyedül a gyerekeit).
Fejér megye, kisváros, katolikus általános iskola
Az “A” változatot tanítják a második félévtől, összevonva a kézművesség órákkal, így heti két órájuk van. Az első félévben megpróbálkoztak a modul tanításával, de úgy találták, hogy a heti egy óra kevés, túl messze vannak egymástól az órák, és ekkor még taneszköz sem állt rendelkezésükre.
A modult egy tanítónő tanítja, aki jelenleg a KLTE harmadéves néprajz szakos hallgatója levelező tagozaton. Az iskola azért döntött úgy, hogy ő vegye fel a modultantárgy tanítását, mert ehhez az ő képzettsége felelt meg leginkább az iskolán belül.
A kézművesség és a hon- és népismeret tantárgyösszevonás elsősorban a néprajz szakos pedagógus szakmai előéletéből, érdeklődési köréből fakad, ehhez képest másodlagos, hogy maga a kerettanterv, illetve a két változat témakörei mennyiben adnak erre lehetőséget.
Az iskolába eddig a pedagógust segítő továbbképzésről vagy bármilyen szakmai anyagról, (beleértve az OM Útmutatóját is) semmilyen információ, tájékoztatás nem érkezett.
Szakmai, elsősorban módszertani segítséget pedig igényelnének. Adott esetben a néprajzi tudományos szakirodalom vagy szakmai támogatás az egyetemi háttérrel a pedagógus rendelkezésére áll, ám annak ellenére, hogy a KLTE az egyetlen felsőoktatási intézmény Magyarországon, amelyik néprajz szakos tanárt képez, módszertani segítséget vagy erre vonatkozó szakirodalmat a pedagógus itt sem talált.
A tananyagot a tanítónő úgy állította össze, hogy az Apáczai Kiadó tankönyvének a segítségével maga alakította ki az órák anyagát. A gyerekek tehát nem a tankönyvből, hanem a tanító által kézbeadott anyagokból tanulnak. Az órák gerincét azonban a gyakorlati foglalkozások (varrás, hímzés, szövés, fonás, agyagozás, nemezelés, gyöngyfűzés, csuhéjazás, szalma- és kosárfonás) és nem az elméleti ismeretek adják.
A tananyag összeállításán kívül a pedagógusnak még legalább heti két óra felkészülést igényel a tantárgy tanítása. A felkészüléshez a saját könyvtárán kívül budapesti könyvtárakat vesz igénybe. Az órákhoz szintén saját hangzóanyagot és az iskola kb. 20 darabos diakészletét tudja felhasználni. Más taneszköz nem áll rendelkezésére, illetve nem tud hozzájutni.
Azokra a kérdésekre, hogy okozott-e bármilyen problémát a választott változat valamely része, hogy hagyna-e ki belőle, illetve rakna-e hozzá, még nem tudott válaszolni, mivel egyelőre nincsenek gyakorlati tapasztalatai.
Az iskola igazgatója és maga a pedagógus is azok közé tartozik, akik a hon- és népismeret modul bevezetését fontosnak és szükségesnek tartják, és nagy lelkesedéssel fognak a tanításához.
Budapest, önkormányzati általános iskola (Buda)
A tantestületben kétféle megoldás merült fel: az egyik, hogy az osztályfőnöki órákhoz kapcsolva, lényegében önálló tantárgyként tanítják a modult. Ennek előnye lehetett volna, hogy a kerettantervben leírtak egy tömbben kerülnek tanításra, és így a legnagyobb eséllyel valósulhattak volna meg a célkitűzései. Hátránya, hogy az osztályfőnök szakmai kompetenciája jelentősen csökken, ha történetesen éppen kémia vagy testnevelés szakos tanár.
Végül az a döntés született, hogy szeptembertől a történelemhez kapcsolják a hon- és népismeretet. Az ok nem szakmai, hanem gyakorlati: az 5. osztályban (is) csökkent a történelem heti óraszáma – kettőről másfélre – a történelem tananyaga ellenben maradt a régi, illetve nem egyszerűsödött, a középiskolai felvételi követelmények eközben folyamatosan emelkednek. Az iskola igazgatója itt éppen történelem szakos, ő tanít az ötödik osztályokban, így úgy döntöttek, hogy “visszaadják” a történelem óraszámát, és tanítják azt, amit eddig. Mivel eddig is hoztak néprajzi párhuzamokat az ösközösség tanításánál (agyagedények készítése, viselet, hajléképítés, stb), illetve eddig is volt az iskolában a karácsonyi ünnepkörhöz kötött kézműves foglalkozás, a maguk részéről “kipipáltnak” tekintették a hon- és népismeret oktatását, amivel egyébként elvileg egyetértenek. (Az iskola könyvtára színvonalas, és az összes néprajzi kézikönyv, illetve a fiatalok számára is érthető legfontosabb néprajzi szakirodalom megtalálható benne.)
Ezért azokra a kérdésekre, hogy melyik változatot tanítják, milyen tankönyvből, van-e valamilyen problémájuk stb. nem is válaszoltak, hiszen egyiket sem tanítják.
Budapest, önkormányzati 8 osztályos gimnázium
Saját helyi tantervük van, amelyet a minisztérium hagyott jóvá, és 2003-ig érvényes. Ezért – mivel gimnázium – nem vették figyelembe a kerettantervi változatokat, viszont az “A” változathoz nagyon hasonló tematikában az 5. osztályos történelem-tananyagba építve tanítanak néprajzi tartalmú anyagot Horváth Péter: Miről mesél a múlt című tankönyvéből. Lenne igényük egyéb taneszközre, módszertani kiadványra, de elsősorban anyagi okok miatt nem tudnak hozzájutni ahhoz, ami hozzáférhető lehetne.
Budapest, 12 osztályos egyházi iskola
Az “A” változatot fogják tanítani a 2. félévtől az ének-zene órákkal összevonva úgy, hogy a heti két énekórához hozzáadnak heti fél órát. Az összesen 18 pluszóra alatt kilenc témakört dolgoznak föl. (A válaszokból nem derült ki, hogy ez mennyire felel meg a kerettantervben leírt témaköröknek.)
A tantárgyat tanító pedagógus ének-zene szakos tanítói diplomával rendelkezik, nem tanult néprajzot. Amennyiben tudna továbbképzésről, időhiánya miatt akkor sem menne el. Ugyanakkor igényelne szakmai, módszertani segítséget segédkönyv formájában. Az OM által készített útmutatóról nem tud.
Az, hogy a hon- és népismeretet ebben az iskolában ilyen formán tanítják, a tantestület közös döntése. Az ok, hogy az énekórák számát kettőről egyre csökkentették, és az iskola így próbálta kompenzálni a pedagógust.
Maga a tantárgyat tanító (alsó tagozatos) pedagógus azt állítja, hogy a néprajz mindig érdekelte, és eddig is beépített a magyar, a környezetismeret, az ének, a rajz, a technika és az osztályfőnöki órákba hasonló témájú anyagokat, ezzel együtt a modul sorsa itt is teljesen esetleges.
Egyfelől maga az ok, amely miatt a ének-zene órákkal vonták össze a tantárgyat azt sugallja, hogy a kerettantervben leírtakkal szemben egyszerűen visszaállítják az énekórák eddigi óraszámát, és ezt a modul órakeretéből biztosítják.
Másfelől bizonytalanná teszi a modul sorsát, hogy a pedagógus lelkesedése és elvi egyetértése ugyan nem, de szakmai felkészültsége megkérdőjelezhető, hiszen a választott “A” változat témaköreinek többsége másfajta szakmai ismeretanyagot igényel, mint amit az ő végzettsége biztosít. Mivel továbbképzésre nem tud elmenni, segédkönyv nem áll rendelkezésére, azt fogja tanítani, amit eddig is tudott, ez azonban nyilván csak mérsékelten felel meg a kerettanterv elvárásainak.
Ebben az iskolában a hon- és népismeretet Kissné Király Piroska tankönyvéből és munkafüzetéből fogják tanítani (Bíbor Kiadó, Miskolc), de ismerik és felhasználják az Apáczai Kiadó tankönyvét és Zsolnai Józsefné: Honismeret című olvasókönyvét. Egyéb taneszközhöz nem tudnak hozzájutni. Mindezt bőségesen elegendőnek tartják a tantárgy tanításához. Felmerülő problémákról egyelőre nem tudnak beszélni, hiszen a tantárgy tanítása előtt állnak.
Bács-Kiskun megye, nagyközség, önkormányzati általános iskola
Szeptembertől kezdték el tanítani önálló tantárgyként a “B” változatot kéthetenként egy órában.
Az órát földrajz szakos óraadó tanár tartja. (Eredetileg a történelem szakos tanár tanította volna, de beteg lett.) Néprajzi képesítése nincs, tanfolyamra, továbbképzésre nem járt, de szívesen járna, ha az iskola finanszírozná.
A modul tanításához semmilyen taneszközük nincs, a pedagógus a kerettantervi tematika alapján tervezi az óráit és a kollégáitól (ének, rajz, magyar szakos), illetve a helyi múzeumigazgatótól kér segítséget. A gyerekek kezébe a pedagógus által összeállított szöveg kerül.
Az iskola megrendelte volna az Apáczai Kiadó könyvét, de lemaradt róla. (Nyilván a helyi pedagógus nincs tisztában azzal, hogy az említett tankönyv nem az általa választott változathoz készült.) Azt ők maguk is érzékelik, hogy az a szakmai anyag, amelyet képesek összeszedni, nem elegendő, szükségük volna fotókra, hanganyagra, módszertani segítségre. Kézműves foglalkozásokat a helyi művészeti iskolában szerveznek. Azért döntöttek úgy, hogy kéthetenkénti egy órában tanítják a tantárgyat, mert így látták biztosítva a megfelelő időt a múzeumlátogatásra, a kézművesfoglalkozásra, a játéktanulásra.
Az “A”, illetve “B” változat közötti választást azzal indokolták, hogy alföldi parasztfalu lévén, ez áll a szívükhöz közelebb. “A népszokások nálunk lassan feledésbe merülnek, ezeknek a felszínen tartása elengedhetetlen.” – mondják. Bár a kezdő évben rengeteg gyakorlati problémájuk volt a modul bevezetésével, azt szükségesnek tartják “nem csak az alapműveltség, a helyismeret, a hagyományok őrzése, továbbvitele és értékelése szempontjából is.”
Következtetések
Néhány esetlegesen kiválasztott iskola válaszainak alapján messzemenő következtetéseket nem lehet ugyan levonni, néhány dolog azonban így is megállapítható.
Az első és legszembetűnőbb tény az – és meg merem kockáztatni, hogy egy országos reprezentatív felmérés eredménye is hasonlóakat jelezne -, hogy mennyire távol állnak a kerettanterv kidolgozóinak (és a kormány oktatáspolitikájának) szándékai, elképzelései és célkitűzései az iskolák hétköznapi valóságától.
A kitűzött cél az volt, hogy olyan modultárggyal bővítsük a tananyagot, amely miközben kiegészíti az iskolában eddig megszerezhető általános műveltséget – hozzájárul az egészséges nemzeti identitástudat kialakulásához és a különböző népek, népcsoportok kultúrájának megértéséhez, az azonosságok és különbözőségek felismeréséhez, de terheli túlzott lexikális ismeretanyaggal a tanulókat.
A modul tantárgy keretében olyan tevékenységekkel kívántuk bővíteni az oktatást, mint a:
- népművészeti tárgyak és azok technikáinak felismerése, néhány jellegzetes motívum képi megalkotása;
- a naptári év legfontosabb népszokásainak ismerete, ezek közül egy karácsonyi és egy húsvéti népszokás szövegének önálló előadása, részvétel egy dramatikus játékban;
- a paraszti háztartás és gazdálkodás eszközeinek felismerése, használatuk ismerete;
- a paraszti kultúra térbeli és időbeli változásának néhány példával való indoklása, a városi kultúrától való eltéréseinek felismerése;
- a paraszttársadalom változásainak az egész nemzet társadalmi átalakulásával való kölcsönhatása, annak felismerése, hogy a társadalmi változások a történelem részét képezik;
- néprajzi kézikönyvek, ismeretterjesztő könyvek, filmek, fotók ismerete, ezek forrásként való használata;
- múzeumok látogatása, az ott látott tárgyak, enteriőrök alapján az életmód elemeinek azonosítása.
A fenti célok és követelmények elérése olyan szakmailag kompetens pedagógust igényel, aki vagy tanult felsőoktatási intézményben történelmet és/vagy néprajzot, vagy részt vett valamilyen szakmai továbbképzésen. Minimális követelmény volna, hogy legalább azt tudja, milyen szakirodalom áll rendelkezésére, és ezt hol találja meg.
Az iskoláknak és a tantestületeknek a kerettanterv elolvasása után (az alkotók vágyai szerint) olyan döntést kellett volna hozniuk a modul bevezetésének módját és az azt tanító pedagógust illetően, amelynek elvi alapjai vannak, vagyis azt veszik figyelembe, ami a kerettantervben áll, és ehhez keresik meg a megfelelő embert és a megfelelő tanítási módot.
A vizsgált iskolákban többnyire azonban semmilyen elvi alapú döntés nem született – még ott sem, ahol a legjobb szándékkal és lelkesedéssel álltak a modultantárgy bevezetéshez – a hon- és népismeret modul tanításának módját és helyzetét az iskolában meglévő adottságok és a gyakorlati problémák határozták meg.
- Az általam vizsgált iskolák nagyobb arányban tanítják az “A” változatot, mint a “B”-t. Az “A” változatot, két okból választják többen. Egyrészt ehhez készült tankönyv, másrészt könnyebben integrálható más tárgyakhoz, jobban illeszkedik az addig tanultakhoz. Tapasztalataim szerint a “B” változatot ott tanítják, ahol valamiért földrajz szakos tanár kapja meg a modul tanításának lehetőségét.
- Általában olyan szakos tanár tanítja a modult, akinek kevés az óraszáma. Egy esetben volt szempont, hogy a pedagógus végzettsége mennyire áll közel a tantárgyhoz. Bár szakmailag itt a legkedvezőbb a helyzet, mivel a pedagógus a kézműves technikákkal is foglalkozik, a modult olyan tantárgyba építették be, amely csak részben teszi lehetővé a kerettanterv célkitűzéseinek megvalósítását. Például a “paraszti kultúra térbeli és időbeli változásának néhány példával való indoklása, a városi kultúrától való eltéréseinek felismerése” valamint “a paraszttársadalom változásainak az egész nemzet társadalmi átalakulásával való kölcsönhatása, annak felismerése, hogy a társadalmi változások a történelem részét képezik”, mint elérendő célok, ebben az esetben nagy valószínűséggel nem valósulnak meg.
- A modult tanító pedagógusok egy kivételével nem tanultak néprajzot, egy volt valaha életében hasonló továbbképzésen, de az sem kötődött a kerettantervhez. Továbbképzésekre, ha volna idejük és kedvük elmenni, akkor sem tudnak róla. Szakmai, elsősorban módszertani segítséget igényelnének, de nem találnak. Az OM útmutatójáról senki nem tudott.
- A pedagógusok viszonya a modulhoz tulajdonképpen kettős. Egyrészt nincs ellene elvi kifogásuk, sőt, hasznosnak, fontosnak, jónak tartják a bevezetését, másfelől ugyanakkor nem mindenki ismeri részletesen a kerettantervet. A megkérdezett iskolák közül azokra a kérdésekre, hogy van-e valami, amit nem ért, okozott-e egy-egy témakör szakmai problémát, adna-e hozzá vagy venne-e el belőle, senki nem válaszolt, ami arra enged következtetni, hogy nem mélyedtek el a kerettantervi szövegben. Ebben az esetben ugyanis nem lenne mindenki számára ennyire problémamentes minden, ami a kerettantervben le van írva.
- A modul órarendbe való beépítését mindenhol másképp oldották meg. Jellemzőbb a tantárgy integrálása, általában azzal a szándékkal, hogy pótolják a hiányzó órákat a saját szaktárgyuk oktatására. Ahol önálló tantárgyként tanítják a modult, úgy tűnik, ott is erősebb az óra adó tanár eredeti szakmájának befolyása, mint a kerettantervben leírtak követése.
- Kézműves foglalkozásokat ott kapcsolnak a modulhoz, ahol eddig is voltak ilyenek, itt össze is vonták a két tárgyat. Egy helyen külső intézmény segítségével tartják ezeket a foglalkozásokat.
- Bár van tankönyv az “A” változathoz, ezt csak kevesen használják. Vagy azért, mert nem is tudnak róla, vagy lemaradtak a megrendeléséről, vagy nem tartják megfelelőnek. Ha egyáltalában figyelembe veszik a megadott tematikát, általában saját maguk által összeállított anyagok segítségével készítik elő az órák anyagát. Egy pedagógus kért segítséget kollegáitól, illetve szakembertől, a többiek az iskolai vagy más könyvtárakat vesznek igénybe.
- A módszertani anyagok mellett igényelnének a pedagógusok egyéb taneszközöket, hangzóanyagot, fotót stb., de nem tudnak hozzáférni, és azt sem tudják, hol keressék. (Megjegyzem, hogy a Néprajzi Múzeum sem jeleskedik az oktatási intézmények kiszolgálásában, szakmai segítség kérése esetén oktatási célú segédletek készítéséért is ugyanazt az árat kéri, amelyet pl. egy kereskedelmi televíziótól.)
Talán nem túlzás azt állítani, mintha egyetlen iskola és pedagógus sem olvasta volna el, vagy értette volna meg, vagy ha mindkettőt megtette, nem állt módjában komolyan venni, hogy valójában mit akar a kerettanterv. Az általam vizsgált iskolák közül tulajdonképpen csak a Bács-Kiskun megyei iskola tanít a kerettanterv alapján – elméletileg. Gyakorlatilag azonban a helyi hagyományok megőrzése iránti lelkes jószándékon túl nekik sincs egyebük.
E magánfelmérés eredménye azt mutatja – amit valójában mindenki tud, aki egy kicsit is ismeri a magyar iskolák valóságos világát -, hogy az iskola kormánytól, politikai akarattól és tudományos elképzelésektől és szándékoktól függetlenül próbálja élni a saját életét.
Adott esetben ez azt jelenti, hogy az iskola kapott az 5. és a 6. osztályban 18-18 órát, amit viszonylag szabadon használhat fel, és amely órák alatt valami olyasmit kell tanítania, amit vagy eddig is preferált a maga módján – ebben az esetben örül, és csinálja azt, amit eddig, nagyjából függetlenül a kerettantervben leírtaktól -, vagy eddig sem szerepeltek az iskola értékrendszerében a modulban kiemelt értékek, így aztán a tanítására alkalmas pedagógusa sincsen. Ebben az esetben szabadon értelmezi a kerettanterv tartalmát, és azt csinálja a rendelkezésre álló órakeretben, amit jónak lát.
A Támpont című szakmai folyóirat 2001. novemberi számának Honismeret blokkjában egy általános iskolai történelemtanár – aki alaposan elolvasta a kerettantervet – úgy vélekedik, hogy “a fent kigondolt elmélet és a valós iskolai gyakorlat fényévnyi távolságra van egymástól”. Amikor a gyakorlati problémákat sorolja föl, szintén arra hivatkozik, hogy kevés a rendelkezésre álló szakirodalom, nincs módszertani segédlet. E tény, valamint az általa is említett óraszámhiány következtében, mint írja: “fennáll a veszély, hogy minden egyes hon- és népismeretet tanító tanár – a kerettantervi és a helyi tantervi előírások ellenére – a maga szája íze és a helyi adottságok szerint kénytelen értelmezni a tantárgy tartalmát, s így éppen a kerettanterv iskolák közötti átjárhatóságot hangsúlyozó eszméje válik utópisztikussá.”
A kérdés ezek után már csak az, hogy ki, mikor, hol és hogyan fogja feloldani ezeket az ellentéteket, és közelebb segíteni a valóságot az ideálisnak elképzelt helyzethez.
Mivel egyik iskolával sincs szoros kapcsolatom és személyesen egyik pedagógust sem ismerem a modult tanítók közül, a válaszokat, illetve azt a döntést, hogy melyik változatot tanítsák, vagy milyen szakos tanár tanítsa természetesen semmilyen szinten nem tudtam befolyásolni. Az, hogy az általam megkérdezett iskolák többsége az “A” változatot választotta, tehát nem azzal függ össze, hogy én tettem fel a kérdéseket, hanem elsősorban azzal, hogy egyelőre ehhez készült el tankönyv, illetve az iskola valamiért ezt találta megfelelőbbnek.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.