8.2.3 Az elektronikus taneszközök értékelési kritériumai, az akkreditáció

„Ünnep oly szép, a gyertya, ha ég, a szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian…”

Tankönyv akkreditáció

A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Elkészültek a 23/2004 (VIII. 27) OKM rendelet szerinti digitális tananyaggá/taneszközzé nyilvánítási eljárás megindításához, lefolytatásához, értékeléséhez szükséges dokumentumok, amelyeket a Digitális Tananyag Minősítő Bizottság (DTMB) szakmai-társadalmi vitára bocsát.

Jelen anyaggal az Országos Köznevelési Tanács (OKNT) keretében működő Digitális DTMB-nek az a célja, hogy a szakma és a tankönyv/eLearning piac szereplői elmondhassák véleményüket, konstruktív javaslatokat tehessenek a végleges anyag tartalmával kapcsolatban, amelyeket az Oktatási és Kulturális Minisztérium, az Oktatási Hivatal és DTMB figyelembe vesz a végleges anyag kialakításánál.

Az anyagokkal kapcsolatos észrevételeket a dtmb@educatio.hu e-mail címre kérünk eljuttatni legkésőbb 2008. szeptember 10-ig.

1 Az „23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet” a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatásról szóló törvény) 94. §-a (1) bekezdésének f) pontjában, a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: tankönyvpiac rendjéről szóló törvény) 29. §-ának (1) bekezdésében, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 67. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján – a szakképzés szakmai tankönyvei tekintetében a szakképesítésért felelős miniszterrel, az igazgatási szolgáltatási díj tekintetében a pénzügyminiszterrel egyetértésben – a digitális tananyagok (taneszközök) akkreditációs eljárásának, értékelőlapjainak kidolgozására az OKNT a Digitális Tananyag Minősítő Bizottságot kérte fel.

2 A Digitális Tananyag Minősítő Bizottság

A 2007. január 1-től működő új OKNT – a korábbi gyakorlattól eltérően – 3 főt delegált a DTMB-be, megtartva a bizottság 7 fős összlétszámát. A betöltendő négy bizottsági helyre a szakmai szervezetektől érkezett ajánlás. A végleges testületi összetétel kialakításánál fontos szempont volt, hogy a szakmai, a kutatói, a felhasználói és a közoktatási képviselet egyaránt megjelenjen. A bizottság összetételét az OKNT jóváhagyta.

Az új bizottság áttekintette a 2005-2006-ban elkészült dokumentumokat, ill. a 23/2004(VIII.27) sz. OM rendelet. A rendeletmódosítás világossá tette, hogy a bizottságnak a digitális tananyagok/taneszközök engedélyezési folyamatában ténylegesen nem kell szerepet vállalnia, tevékenysége az alábbi területekre koncentrálódik (korlátozódik):

• a szakértői értékelő lapok kidolgozása,
• a szakértők felkészítése,
• részvétel a rendeletalkotási tevékenységben.

Döntés született arról, hogy a digitális tananyagok „szakértéséhez” szükséges értékelő lapokat (pedagógiai – didaktikai, tudományos, technológiai) a bizottság tagjai által alkotott munkacsoportok dolgozzák ki. A bizottság havi rendszerességgel, rendszeres részvétel mellett megtartott üléseit szakmai vitáktól nem mentes, konstruktivitás és alkotó munka jellemezte.

8.2.3 Az elektronikus taneszközök értékelési kritériumai, az akkreditáció

Ennek a fejezetnek a tárgya az elektronikus tankönyvek, a hagyományos és digitális taneszközök, és rendszerek számbavétele, az értékelés és az akkreditáció értelmezése. Az akkreditáció, vagy minőséghitelesítés általában egy államilag előre meghatározott, alaposan szabályozott szempont-rendszernek való megfelelés esetén mondható ki. Összefügg az értékeléssel is, és jelenleg, különös jelentősége abban áll, hogy az online elektronikus tartalmak könnyen manipulálhatók, nyitott rendszerek esetén hitelesítés nélkül előállíthatók. A jelen kérdése az, hogy mire irányul az akkreditációs eljárás, a közeljövő feladata pedig, ennek megválaszolása termék, rendszer, intézmény és módszer vonatkozásában. A tankönyv és taneszköz-értékelési, minősítési probléma viszonylag triviális; alap-, keret-, helyi tantervek és pedagógiai programok vannak, készültek és készülnek. Ezekhez illeszkedően számos új, ajánlott, vagy szabadon válaszható szakképzési tankönyv, demonstrációs és kísérleti, audiovizuális és elektronikus taneszköz, multimédia oktatócsomag, komplex digitális tananyag, pedagógiai programcsomag, rendszer jelenik meg az oktatómédia piacon. Az oktatásfejlesztés és az oktatástechnológia egyik célja, az oktatást segíteni képes, igazoltan eredményes, konkrét „gyártmányfejlesztés”.

Az akkreditáció és az értékelés mögött meghúzódó alapkérdés azonban, amelyet csak a kutatás tisztázhat, hogy jobban tudunk-e tanítani, ha ezen anyagokat, eszközöket, rendszereket használjuk, és egyáltalán egy-egy új médiumot, taneszközt milyen kritériumok alapján, hogyan értékeljünk. A gyakorlati kérdés még egyszerűbb, nevezetesen: milyen alapon készül az akkreditáció, pl. a köz-, és szakoktatási tankönyv-, illetve taneszközjegyzék? Ha a „digitális pedagógia” képviselőinek nyilatkozatai mellett áttekintjük a taneszköz szakirodalmat, az eszközök, médiumok számbavételén, mindenhatóságát vagy lélekromboló hatását jósoló írásokon kívül számos lényegi, jól definiált kutatási probléma is megjelenik, nevezetesen:

• az egyes kategóriákba besorolt és folyamatosan fejlődő médiumok, médiarendszerek tipizálása, az egyedi média-jellemzők meghatározása;
• a képzési, tantervi céloknak megfelelő taneszköz rendszerek kiválasztására és kidolgozására szolgáló elvi alapok, modell, szempontrendszer, algoritmus keresése;
• az alkalmazás elfogadottságának, gyakoriságának, módszereinek, eredményességének és hatékonyságának kvalitatív és kvantitatív értékelése;
• az új fejlesztések, innovációk kezelése, az intézményesített, formális oktatás, és az informális tanulás (ön)szabályozó rendszereinek vizsgálata

Az elméleti megfontolások mellett, a taneszközök kiválasztásának középpontjában az eredményes kommunikáció és a tanulók, továbbá tanári önmagunk sajátosságai állnak. Amennyiben céljainknak több taneszköz is megfelel, a gazdaságossági és egyéb tényezők mérlegelésével dönthetünk a használandó taneszköz mellett.

7. ábra: A médiakiválasztás szempontjai (Romiszowsky, 1968, Vári, 1977)

Korábban, számos média-kiválasztási szempontrendszer 6 , algoritmus, és más didaktikus reprezentáció 7 is készült. Ennek a megközelítésnek a létjogosultságát napjainkra az ikt, a távoktatás, az e-, és m-learning újabb kutatatói, fejlesztői, képviselői is elfogadták.

8. ábra: A vizuális médiumok kiválasztása (Nádasi, 1975)

A digitális taneszközök (részben vitatható) tipizálását a Sulinet KHT kutató és fejlesztő munkatársainak köszönhetjük, amelynek eredménye több állami dokumentumban is megjelent. A szándék rendkívül fontos: „Az alábbi kategóriák digitális tananyagok értékeléséhez, az előzetes osztályba soroláshoz készültek. A cél ezúttal nem az, hogy egy-egy tananyag valamennyi sajátosságát kifejező, részletes műfaji felsorolás jöjjön létre. Arra törekszünk, hogy a beérkezett tananyagokat viszonylag egyszerűen osztályozni lehessen, és az egyes műfajokhoz értékelési szempontokat rendelhessünk, amelyek alapján a szakértők minősítik a tananyagot.”

Mindezek eredménye a gyakorlati tapasztalatokon nyugvó digitális taneszközök rendszerében a tartalmi tudáskörnyezet, és a technikai tudástámogató környezet kategória megkülönböztetése. A tartalmi tudáskörnyezet alkotói az ismeretátadás (szöveges, képes, hangos tudástartalmakat bemutató, viszonylag kevés interaktív elemet tartalmazó ismeretátadó ill. ismeretbővítő megoldások), ismeretfeldolgozás (több interaktív elemet tartalmazó, elvi és ezekből eredeztethető módszereken alapuló tudáselsajátítást, kompetenciafejlesztést célzó eszközök), és ismeretalkalmazás (több interaktív elemet tartalmazó, elvi és ezekből eredeztethető módszereken alapuló tudáselsajátítást, kompetenciafejlesztést célzó eszközök) eszközrendszere.

I. TUDÁSKÖRNYEZET

1. ISMERET ÁTADÁS:

szöveges, képes, hangos tudástartalmakat bemutató, viszonylag kevés interaktív elemet tartalmazó ismeretátadó ill. ismeretbővítő megoldások.

1.1 Digitális tudás illetve ismeretforrás

1.3 Digitális szótár

1.4 Digitális tezaurusz

1.5 Digitális lexikon

2. INFORMÁCIÓ FELDOLGOZÁS:

több interaktív elemet tartalmazó, pedagógiai elveken és ezekből eredeztethető módszereken alapuló tudáselsajátítást, kompetenciafejlesztést célzó és/vagy támogató eszközök.

2.1 Digitális tananyag-egység/objektum

2.2 Digitális tananyag

2.3 Digitális oktató játék (edutainment)

2.4 Pedagógiai munkát támogató tartalmi elemek

3. INFORMÁCIÓ ALKALMAZÓ:

egy tudásanyag bevésésére, alkalmazására, ellenőrzésére és értékelésére használható oktatóeszközök.

3.1 Digitális feladatbank

II. TÁMOGATÓ KÖRNYEZET ÉS/VAGY RENDSZER

1 Digitális feladatkészítő és gyakorló környezet

2 Adaptív képességfelmérő és vizsgakörnyezet

3 Digitális portfoliókészítő környezet.

4 Kommunikációs platform oktatási célra

5 Képzés-menedzsment rendszer

6 Tartalom-menedzsment rendszer

7 Elektronikus, pedagógiai teljesítmény-támogató rendszer (pedagógiai EPSS)

A tankönyvekhez 8 hasonlóan a digitális taneszközök értékelésére, akkreditációjára is elkészült a szempontrendszer, a kritériumok, ill. az értékelő lap. A jövő feladata jól látható; a pedagógiai rendszerek akkreditációjához nem készült jogszabály, így a fejlesztések nyomán létrejött produktumok felhasználása rendkívül nehézkes. Mint látjuk, létezik ugyan egyes részelemekre – tankönyvek, digitális eszközök, pedagógus továbbképzések – akkreditációs eljárás, viszont a pedagógiai rendszer egésze nem akkreditálható. Márpedig a pedagógiai rendszer legfőbb sajátossága a rendszer elemeinek koherenciája, az egyes elemek fejlesztését a pedagógiai koncepció határozza meg, és csak egymásra épülésükben, az egyes elemekben megmutatkozó konzisztencia szempontjából értékelhetőek.

6 Romiszowsky, A. I. (1974): The Selection and Use of Instructional Media. London: Kogan Page. Az ábra forrása: Vári, P. (1977): Médium kiválasztás. OPI Dokumentumok. Budapest.

7 Nádasi, A.: A hangosított diasorozatok készítésének és alkalmazásának néhány szempontja. Budapest, MÉM Szakoktatási Felügyelőség, 1975. 33 p. Az ábra forrása: Írásvetítő transzparensek a kémia tanításában. (Dr. Balázs, L. – Nádasi, A.) Budapest, Országos Oktatástechnikai Központ, 1976. 90 p + 112 lev.

8 Nádasi, A.:Szükséges-e az iskolai taneszköz-jóváhagyás és jegyzék?

Bekerült Pataky Attila a tankönyvbe, a pár nap alatt lezavart bírálatok szerint minden oké

Az államosított tankönyvpiacon az Oktatási Hivatal előbb elkészítette, majd saját maga elbíráltatta, végül elfogadta a tankönyveket. A felkért szakértőknek néhány nap alatt kellett részletes bírálatot írniuk sok száz oldalról: talán nem meglepő, hogy minden könyvet rendkívül pozitívnak találtak. A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (TANOSZ) szerint az összeférhetetlenség tankönyvi esetéről van szó.

Néhány nap alatt bírálták el tavaly az állami kiadású tankönyveket azok a szakértők, akiket az Oktatási Hivatal (OH) kért fel a saját tankönyvei értékelésére, hogy már szeptemberben bevezethessék a rohammunkában átdolgozott könyveket. Nem állami tankönyvkiadóknál az értékelésre két hónap is simán el szokott menni. Most azért volt szükség a szokatlan sietségre, mert a kormányzati oktatáspolitika által 2020 tavaszán átíratott nemzeti alaptantervet (NAT) már szeptembertől be akarták vezetni, ehhez pedig a tankönyveket is néhány hét alatt kellett átdolgozni.

Bár a gyors munka több hibalehetőséget rejtett magában, az Oktatási Hivatal által felkért szakértők a legtöbb tankönyvben meglepő módon alig találtak hibát, és mindegyiket gond nélkül átengedték. Ennek azonban nem feltétlenül a könyvek minősége volt az egyedüli oka. A nem állami tankönyvkiadók szakmai szervezete, a TANOSZ idén is kikérte közérdekű adatigényléssel az OH-tól a tankönyv-akkreditáció adatait. Ezek alapján szervezeti összeférhetetlenségről beszélnek, szerintük egyáltalán nincsenek meg a független elbírálás feltételei, és azt is bizonyítottnak vélik, hogy érdemi szakértői bírálatra nem is volt idő.

Az átdolgozott tankönyveknek az idei tanévre készen kellett állniuk, emiatt a tananyagfejlesztés olyan tempóra kényszerült, ami a kísérleti tankönyvek néhány évvel ezelőtti születését idézte meg. Akkor, az addig sokszereplős tankönyvpiac államosításának szelében néhány hónap alatt hozták létre az új, először kísérletinek, majd új generációsnak nevezett tankönyvcsaládot, és mivel rendes szakmai ellenőrzésre nem volt idő, ezeket a gyakorlatban próbálták ki – sok szülő és pedagógus pedig úgy érezte, ezzel kísérleti nyúlnak használják a gyerekeket.

Azóta volt egy-két intézményi átalakítás, az iskolák helyett már a klikes tankerületek rendelhetik meg a tankönyveket, és a közismereti tárgyakból csak két tankönyvcsaládból választhatnak – az „A” és „B” menüből, de mindkettőt ugyanaz az állami Oktatási Hivatal fejleszti.

És ugyanaz az Oktatási Hivatal értékelteti, hogy szakmailag, pedagógiailag megfelelnek-e a könyvek, majd szintén ők akkreditálják a könyveket, ami a tényleges használatba vételhez elengedhetetlen. A Tanosz mint a tankönyvkiadók államtól függetlenül működő szakmai szervezete szerint azonban ez a felállás nem feltétlenül segíti a független értékelést, és nem igazán jelent semmiféle minőségi garanciát.

„A NAT 2020-hoz készült 1-5-9. osztályos állami tankönyvek esetén fordult elő először, hogy a könyveket ugyanaz az állami intézmény minősítette tankönyvvé, amely azokat elkészítette. Vagyis az Oktatási Hivatal egyik (fejlesztési) részlege a könyveket az Oktatási Hivatal (akkreditációs) részlegéhez nyújtotta be jóváhagyásra, és az – talán nem meglepő módon – a tankönyveket minden esetben feltétel nélkül pozitívan is bírálta el”

– áll a TANOSZ friss elemzésében. Ehhez a tankönyvek jóváhagyásának 900 oldalnyi dokumentumát kérték ki az OH-tól, és mint írják, az adatok szerint a felkért szakértők többsége a szakmában megszokottól eltérően néhány nap alatt végzett az akkreditációval: voltak, akik 3-4, mások 5-6 nap alatt készültek el akár több tankönyv egyenként több száz oldalas anyagának bírálatával. A TANOSZ vezetése arra következtet, hogy „a legtöbb szakértőnek informálisan tudtára adhatták, hogy mikorra illik/kell leadniuk az elvárt végeredményű értékelést” – annak azonban nem látják garanciáját, hogy ennyi idő alatt igényesen el lehet végezni a bírálatot.

Azt is gyanúsnak látják, hogy majdnem mindegyik tankönyv értékelése 95-100 százalék közé esett, és a gyors munka után a bírálók szinte mindig azt írták, hogy a tankönyvben nincsenek helyesírási hibák. Részletesebb hibajegyzéket csak a kilencedikes történelem tankönyv szakértője írt, de nála épp az a fura, hogy miközben más kiadók tankönyvei csak akkor kapnak engedélyt, ha ténylegesen bemutatták a hibák javítását, ebben az esetben úgy is feltétel nélküli jóváhagyásra javasolta a könyvet, hogy 20 tartalmi és 50 technikai jellegű hibát tárt fel benne.

Ez az ominózus történelemtankönyv egyébként szélesebb körben is szakmai vitát generált, leginkább azért, mert az őstörténettel foglalkozó részben olyan elméletek (hun-magyar folytonosság, kettős honfoglalás) mellett teszi le a garast, melyek a szakmában kisebbségi véleménynek számítanak, és a történészek többsége elutasítja őket.

A történelemtankönyvek esetében elég szemléletes volt, hogy az Oktatási Hivatalban sajátosan értelmezik a választás szabadságát és a független bírálatot: a két párhuzamos állami tankönyv egyikének a szerzője a másiknak társszerzője volt; aki az utóbbit írta, az előbbit lektorálta – a tananyagfejlesztők tehát ugyanabból a csapatból kerülnek ki. A TANOSZ szerint nem csak ebben az esetben merül fel az összeférhetetlenség kérdése: az 5. osztályos Etika tankönyv tudományos-szakmai lektora például maga az OH elnöke volt – a gyakorlatban tehát az OH fejlesztő osztálya kérelemmel fordult az OH elnökéhez, hogy a beadott tankönyvet az OH akkreditációs osztálya bírálja el – akik ezt meg is tették, miközben a könyv lektora maga az intézmény vezetője volt.

Az etikatankönyvek tartalmilag is érdekesek. Az új, hatodikos etikakönyvnek köszönhető az a kulturális áttörés, hogy Pataky Attila bekerült a tananyagba: a neves lírikus-gondolkodó örökbecsű sorai:

„Ünnep oly szép, a gyertya, ha ég, a szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian…”

Ugyanebből a tankönyvből a világ keletkezéséről pedig két vélekedéssel ismerkedhetnek meg a tanulók: „Arról, hogy hogyan keletkezett a világ, és benne az emberek otthona, a Föld, alapvetően két vélekedés fogalmazódik meg. Az egyik szerint az emberiség a fizika belső törvényszerűségeinek eredményeként jött létre, a másik szerint az embert egy természetfeletti, isteni akarat teremtette.” A magyar nyelvről azt lehet megtudni, hogy „több szempontból is nagyon különleges. Egyedisége miatt más nyelvhez nem hasonlítható”.

A TANOSZ elemzése szerint az átdolgozott tankönyveknél az érdemi elbírálás és az objektivitás körülményei erősen megkérdőjelezhetőek, és ez nem nyújt garanciát a tankönyvi minőségre. Álláspontjuk szerint ebben a tankönyvakkreditációs és a bírálati folyamat is felelős:

Kétségünk ne legyen: olyan, a Hivatal számára sokat próbált szakértőket kellett találni, akiknél eléggé biztosak lehettek abban, hogy „helyből” (például a hibajavítások kikényszerítése nélkül) jóváhagyásra ajánlják

Közoktatás

Közoktatás

Miből lesz a tankönyv?

A szülők súlyos tízezer forintokat fizetnek minden tanévkezdéskor a tankönyvcsomagokért. Hogy mi van a csomagban, azt az iskola dönti el. Azt pedig, hogy melyik könyv érdemes egyáltalán arra, hogy tankönyvnek nevezzék, az Országos Köznevelési Tanács. Kitől függ, hogy milyen könyveket kell beszerezni szeptemberben?

Nehezen jöttök ki a fizetésből és az ösztöndíjból? Hat appot mutatunk, amely segíthet beosztani a pénzt

Budapesten vagy vidéken drágább diplomát szerezni?

Profi tippek kezdő egyetemistáknak: így kezelhetitek a pénzügyeiteket okosa(bba)n

Fiataloknak szóló számlacsomagok 2022-ben

Az Oktatási Hivatal honlapján – rögtön a főoldalon – van egy hosszú, letölthető lista, melynek tankönyvjegyzék a neve. Ezen a listán azok a könyvek szerepelnek, melyek átmentek az akkreditációs eljáráson, és hivatalosan tankönyvvé lettek nyilvánítva. A jegyzékből kiderül, hogy a könyvet melyik iskolatipusba szánták, illetve hányadik osztályosoknak. Megtudhatjuk azt is továbbá, hogy mekkora a súlya, és hogy az adott könyvnek mikor jár le a szavatossági ideje – vagyis amikortól már nem számít tankönyvnek. És természetesen azt is megtudjuk, hogy mennyi az ára.

Nem könnyű a választás

A felsorolás az angol nyelvű könyvekkel és munkafüzetekkel kezdődik, ezekből megszámlálhatatlanul sok van – bőven száz fölött. Ember legyen a talpán, aki ennyi könyvből ki tudja választani a legmegfelelőbbet. “Sajnos a tanárok nagy része nem fordít kellő energiát a tankönyvpiac megismerésére, van aki tizenöt évig ugyanabból az egyből tanít” – panaszkodik Aranka, akinek mindkét gyermeke a Németvölgyi Általános Iskolába jár. “Nem tartom jónak, hogy a második fiammal is ugyanazt a könyvet vetette meg az angoltanár, amiből annak idején még én is tanultam. Tudom, hogy sok a tanárok dolga, éppen ezért felülről is megkönnyíthetnék a dolgukat, mondjuk úgy, hogy kapnak leírást minden új tankönyvről.”

Ha személyreszóló lerást nem is kapnak, a tanároknak van lehetőségük tájékozódni a tankönyvpiac aktuális állapotáról. A Tankönyvi-Adatbázis kezelő rendszerben találnak leírásokat, illetve egyes estekben komplett fejezeteket is a tankönyvekből. Az megint más lapra tartozik, hogy ki milyen szinten él ezzel a lehetőséggel. A választást számos dolog befolyásolhatja. Ilyenek például a személyes preferenciák, (ki melyik kiadóval van megelégedve), de az is sokat nyomhat a latban – és ezt az egymással versengő kiadók is nagyon jól tudják – hogy az adott tanári közösséget melyik kiadó tudja elérni, megszólítani a maga marketing módszereivel. Ezen felül a tankönyvek kiválasztását ennél jóval prózaibb szempontok is befolyásolják, mint például azok súlya (rendelet szabályozza, hogy az alsós tagozatos tankönyvek összsúlya nem haladhatja meg a 3 kilogrammot.), leginkább pedig az áruk. Az átlagos magyar tankönyv ma 400-600 forint között van, ezért ebben az ársávban találjuk a legnagyobb választékot is. Általánoságban elmondható egyébként, hogy a tankönyv árak a gyerekek életkorával együtt növekednek – mert míg az idei tanévben az alsótagozaton 5-7 ezer forint között mozog egy csomag, addig a felsősök könyveinek ára elérheti a 20 ezer forintot is.

A tankönyv attól lesz tankönyv, hogy azzá nyilvánítják, idegen szóval akkreditálják. Az akkreditáció során számos külső-belső tulajdonságot vizsgálnak, ezek között elkülönítik a tudományos, a pedagógiai és a technológiai szempontokat. A tudományos szempontok közül a legfontosabb a tartalom szakmai hitelessége és szemlélete, a naprakészség, illetve a strukturáltság. A pedagógiai szempontokból pedig a következőket érdemes kiemelni: hogyan elemzi az adott tankönyv a problémákat, milyen tanulásmódszertant használ, hogyan biztosítja az ismeretek megértését és alkalmazását? De ide tartozik a szociális magatartásformák tanulása, a nemzeti és etnikai kisebbségek jelenlétének szerepe, és nem utolsósorban a nyelvhelyesség és a helyesírás is. Fontos tulajdonságokat kérnek számon a technológiai kritériumok között is, amennyiben vizsgálják a könyvek méretét és súlyát, a felhasznált papír minőségét, a tipográfiát (milyenek a betűk és kiemelések), illetve a nyomás minőségét és a színhasználatot is.

Kik a tankönyvcsinálók?

Fentieken túl szerettük volna kideríteni azt is, hogy hogyan zajlik a tankönyvvé nyilvánítás folyamata, jelesül kik azok a személyek, akik jogosultak kimondani az áment. Ebben a kérdésben az Oktatási Hivatal a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba irányította az Eduline-t, mondván ők minisztériumi jóváhagyás nélkül nem nyilatkozhatnak a témában, igaz később a minisztériumban sem adtak erre választ.

A vonatkozó törvényben az alábbi passzus olvasható: “a könyv tankönyvvé nyilvánításáról és annak megszűntetéséről a művelődési és közoktatási miniszter az Országos Köznevelési Tanács javaslata alapján dönt.” Utóbbi a Nemzeti Erőforrás Minisztériumába tagozódó szervezet, melynek tagjait egyfelől a pedagógus szakmai szervezetek, másfelől pedig a pedagógus képző intézmények delegálják. A tagok tehát jó eséllyel hozzáértő szakemberek, akik kellő rálátással bírnak a közoktatásban használt tananyag egészére. Mindebből az következik, hogy az Országos Köznevelési Tanács kompetenciája eldönteni, miből lehet tankönyv és miből nem. Ennek fényében érdekes lehet az az adat, melyet egy 2009-es keltezésű tanulmányban olvashatunk. “A négy legnagyobb magyar tankönyvkiadó közül háromnak komoly fenntartásai vannak a tanköny-jóváhagyási és tankönyvválasztási folyamattal szemben” – írja Müller András a Tankönyvpiac alakulásának főbb tendenciái című cikkében.

A kételyek és kifogások között olyan vélemények fogalmazódnak meg például, hogy az utóbbi évtizedben a tankönyv-piac robbanás szerű megugrása következtében silány minőségű könyvek tucatjait nyilvánították tankönyvvé. Ennek okán valószínűleg jó lenne még egy kontrollt beépíteni a rendszerbe, mert az amúgy is túlterhelt pedagógusoktól nem várható el, hogy ők hozzák meg a tankönyvek színvonalát érintő döntést. Ezen felül problémás terület az is, hogy kik lesznek a szakmai bírálók. Amennyiben a szakma legjobbjai kerülnek ebbe a pozícióba, fennállhat az a veszély, hogy ők már valamelyik kiadóhoz elkötelezettek, és így sérül a pártatlanság. Ha viszont kevésbé neves szakemberek bírálnak, a kiadók fognak fellázadni.