Miért nem tudjuk saját magunkat megborzongatni? Tudományos válasz a “vicces” kérdésre

Az emberi természetben ott rejtőzik a kíváncsiság és a humor iránti vágy: mindannyian szeretnénk megnevettetni magunkat és másokat. Azonban miért van az, hogy néha képtelenek vagyunk megviccelni saját magunkat?

A tudósok felismerték, hogy a humor nagyban függ az elvárásainktól és a meglepetésektől. Ha már tudjuk, mi fog történni, akkor nehéz minket megnevettetni. Ezért nehéz viccelni egy olyan dologon, amit korábban már láttunk vagy tapasztaltunk.

A tudományos kutatások azt is kimutatták, hogy a humorhoz szükség van a társas leptin szintre és a felfedezés örömére. Egyébként a leptin az az hormon, ami a telítettség érzetért felelős. Tehát ha valakinek alacsony a leptin szintje, nem lesz olyan könnyen megnevettethető. Emellett a humort befolyásolja a személyiségünk és a környezetünk is.

Tehát ahhoz, hogy megtudjuk csikizni magunkat, fontos a váratlan helyzetekkel való találkozás és egy olyan környezet, ami segít a felfedező szellem kifejlődésében.

Miért nem tudjuk megcsikizni magunkat?

Az emberi agy érdekes módja van annak, hogy reagáljon fizikai ingerekre. Az érzékelési folyamatoknak köszönhetően ugyanis az agyunk képes felismerni, hogy a külvilágban történő érintést vagy érintettséget kívülről érkező jelnek kell tekinteni, és nem saját testünk mozgatása okozza.

Ahhoz, hogy meg tudjuk csikizni valakit, két alapvető feltételnek kell teljesülnie:

1. Az érintési inger külső forrásból érkezik. Ez lehet például egy másik személy vagy egy tárgy, amely ér vagy fúr. Ez az érzés könnyen felismerhető az agyunk számára, mivel a receptoraink jeleznek egy jövőbeli veszélyt.
2. Az érintési inger előbb éri el az agyat, mint a saját testmozgásunk. Ez azért fontos, mert az agyunknak időre van szüksége a külső ingerek feldolgozására, mielőtt a testünkkel kapcsolatos mozgásokat irányítaná. Így a saját kezünkkel nem tudjuk megcsikizni magunkat, mert a mozgásunkat az agyunk irányítja, így a külső ingerek feldolgozása után érezzük az érintést.

Ennek az agyunk működési módjának az oka az, hogy a testünk védelme az egyik legfontosabb feladata, amit az agyunk ellát. Az érzékelési folyamatok ebben segítenek, mivel lehetővé teszik számunkra, hogy felismerjük a külvilágból érkező fenyegetéseket, és reagáljunk rájuk. Ezért nem tudjuk megcsikizni magunkat, mivel az agyunk ezekre a külső ingerekre van kalibrálva.

Tudományos válasz egy “vicces” kérdésre

• Miért nem tudjuk megcsikizni magunkat?

Az emberi test érzékelő rendszere meglepően fejlett, és képes észlelni a külső ingereket, például a mások által okozott érintéseket. Azonban az ilyen ingerek hatása elhalványul, amikor mi magunk hozzuk létre ezeket az érintéseket.

Az agyunk képes előre jelezni, hogy mi várható, és ez befolyásolja az érzékeléseinket. Amikor megpróbálunk megcsikizni saját magunkat, az agyunk felismeri a mozdulatokat és az érzékeléseket, és előre jelezve csökkenti azok hatását. Ez az előrejelzés azért van, hogy a saját mozgásaink és cselekedeteink ne zavarjanak minket vagy ne okozzanak kellemetlen érzeteket.

Ezért, bár néha megpróbálhatjuk megcsikizni magunkat, a testünk folyamatosan figyelmezteti az agyunkat, hogy a saját érintések nem jelentenek valódi veszélyt vagy izgalmat, és ezért nem tudjuk ugyanazt az intenzitást vagy hatást elérni, mint amikor mások csikiznek minket.

Ez a jelenség alapvetően egy védekező mechanizmusnak tekinthető, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a mindennapi tevékenységek során zavaró érzések nélkül mozogjunk és cselekedjünk.