Digitális kultúra 9

4 880 Ft – 4 890 Ft

Komplex tankönyv a szakiskolások számára

A pedagógusok kérésére új tankönyvek készültek a szakiskolák számára. Mayer József, az OFI Tartalomfejlesztő és Módszertani Központjának igazgatóhelyettese mutatja be az új taneszközöket és a fejlesztés filozófiáját.

– A szakiskolai közismereti program fejlesztése során először csak egy online felületen elérhető tananyagot akartunk összeállítani. Ezért létrehoztunk egy honlapot, ahonnan a pedagógusok minden tanórára letölthettek tartalmi és módszertani anyagokat. De a tanárok jelzései alapján kiderült, szükség van papíralapú tankönyvekre is. Így két évvel ezelőtt elindult az összes közismereti tantárgy tananyagát tartalmazó 9. évfolyamos tankönyv előkészítése.

Kutatások eredménye és a nagyon csekély óraszám is amellett szólt, hogy komplex közismereti tankönyv készüljön a szakiskolák számára. Ennek a koncepciónak volt már hazai előzménye, például említhetném Németh László ilyen irányú elképzeléseit is, amelyek erősen hatottak terveinkre. Elképzelésünk szerint e tankönyv használatához az egy osztályban tanító pedagógusoknak közösen kellene megtervezni a tanévet. A tantárgyak tartalmi elemei között komoly kapcsolatrendszer van, amit a tankönyvben jelzünk.

A szakiskolai közismereti programban minden közismereti tárgyra, illetve az idegen nyelvre heti egy-egy óra jut, amit a tankönyvben kétoldalnyi tananyag fed le. Lehet azon vitatkozni, hogy ez elég vagy sem. A pedagógusnak abban nagy szabadsága van, hogy miként differenciál a tanulók tudása alapján.

– Készül a 10–11. évfolyamos tankönyv. Mennyire és miben épít az egy évvel korábbira?

– Teljesen és minden szempontból a korábbi kötetre épül. Ennek az az oka, hogy a témák ismeretbővítéssel és elmélyítéssel egymásra épülnek a tankönyvekben. Tudni kell azonban, hogy a 10. évfolyamos tankönyvvel az osztályközösség-építő program és az idegennyelv-tanulás kivételével lezártuk a közismereti programokat. A szakiskolák többsége a 11. évfolyamra már nem tervez közismereti órákat.

– Hogyan tervezik a fejlesztés folytatását?

– A 9. évfolyamos tankönyvhöz készült tanári módszertani füzetekből minden iskola két-két példányt kapott, emellett ezeket a honlapról bárki letöltheti. Ugyanígy lesz a 10. évfolyamos tankönyv esetében is. Mivel ezek a tankönyvek nem munkáltató tankönyvek, a diákoknak füzetben kell a feladatokat megoldaniuk. Ugyanakkor, ha felmerül az igény, munkafüzeteket is készítenénk.

Távlati terveinkben szerepel a tananyag digitális változatának a megjelentetése is. Emellett jó lenne olyan kiegészítő taneszközöket létrehozni, amelyek az intenzív nyelvtanfolyamok mintájára felzárkóztatnák a szövegértési, olvasási gondokkal küszködő diákokat.

– Az új tankönyvek elkészítésekor mennyire támaszkodtak a régi taneszközökre?

– Semennyire, nem is akartunk, és nem is tudtunk. A szakiskolai tankönyveket készítő munkatársaim mindegyike tapasztalt tankönyvíró. Ugyanakkor ezeknek a tankönyveknek nem csak a szakiskolák kapcsán lehet pedagógiai, módszertani vonatkozása. Az elsődleges cél az ilyen és hasonló típusú programokban a korai iskolaelhagyás megakadályozása. A szakiskolai közismereti program és a tankönyvek elkészítésekor egy olyan pedagógiai stratégiában gondolkodtunk, amelyről hisszük, hogy képes a tanulókat benntartani az iskolában.

Szakiskolai közismereti kísérleti tankönyv, 10. évfolyam

A munka világára is felkészít a KOMA

A kommunikációs képességek és az érzelmi intelligencia fejlesztése mellett a munka világában való helytállásra is igyekszik felkészíteni a szakiskolásokat a 10. évfolyamos tankönyv kommunikáció-magyar (KOMA) fejezete. Kerber Zoltánt, az OFI tudományos munkatársát, a fejezet egyik szerzőjét kérdeztük.

– Kik készítik a KOMA programot?

– Munkatársaimmal, Hunya Mártával és Kerberné Varga Annával együtt dolgoztuk ki a szakiskolai közismereti program KOMA területének anyagát, majd amikor felmerült az igény a tankönyvre, ennek fejlesztése is a mi feladatunk lett. A 9. évfolyamos kísérleti könyvet már használják a diákok és a tanárok. Erre épül a most készülő 10. évfolyamos tankönyv.

– Hogyan épülnek egymásra a könyvek?

– Magyarból a szakiskolákban a 9. évfolyamon heti kettő, a 10. évfolyamon heti egy tanóra van. Mindkét tankönyvben 30-30 témát tárgyalunk dupla oldalon. A tankönyvi szövegek mellett rengeteg vizuális információt is kapnak a diákok, melyek segítik őket a tananyag megértésében.

– Mire elég 30 óra és 30 dupla oldal?

– A KOMA-programban nagy hangsúlyt kap a kommunikáció, a szövegértés, szövegalkotás és az irodalom-művészetek terület. Tudomásul vesszük, hogy a mai kultúrában az úgynevezett Z-generációs fiatalok a digitális tartalmak és eszközök, a képek és a populáris kultúra felől közelítenek mindenhez. Mi is a kortárs irodalom és a digitális kultúra felől próbáljuk felkelteni az érdeklődésüket. A digitális tartalmak helyes használatának megtanulása, a forráskritika alkalmazása nagyon fontos. Erős törekvésünk az érzelmi intelligencia fejlesztése, ugyanakkor célunk az is, hogy eljussanak a diákok a klasszikus irodalmi művek élményszerű befogadásához, a kommunikációs készségek fejlesztése közben pedig megtanulják a nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási szabályokat.

– Milyen feladatokkal találkozhatnak a diákok?

– A két tankönyvet egy alaposan átgondolt projektsor köti össze. Ezeken a feladatokon keresztül a közös munka elvégzésének szabályait, kötöttségét, de az örömét is megtapasztalhatják a diákok. A 10. évfolyamos tankönyv tananyagát 15-15 órára bontottuk, ez idő alatt két projekten dolgoznak a diákok. Az első félévben egy általuk megírt történetből képregényt készítenek, míg a második félévben a munka világának szövegtípusaival ismerkedhetnek meg.

– Milyen tartalmak jelennek meg a tankönyvben?

– A kommunikációs rész főleg a verbális viselkedéssel, kommunikációs alapelvekkel, kommunikációs zavarokkal foglalkozik. A nyelvtanórákon leginkább a nyelv és a társadalom kapcsolatára helyezzük a hangsúlyt. Az irodalom-művészetek részben az első félévben Ady Endrével és József Attilával ismertetjük meg a diákokat, illetve a dráma és színház jelenik meg. A második félévben az önéletrajz-készítés, az internetes olvasás és a keresési technikák kerülnek középpontba. A művészeti blokkban a műalkotások befogadásával, a művészet és giccs értelmezésével, az irodalom határterületeivel foglalkozunk.

Digitális kultúra tankönyv 9 online

Kosár

Ingyenes szállítás 10.000 Ft felett

A keresett oldal jelenleg nem elérhető.
Kérjük, térjen vissza főoldalra.

Gin Austen

Colleen Mullaney

Colleen Mullaney - Gin Austen

online ár: Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben a könyvre nyomtatott ár az érvényes, kivétel ez alól a boltban akciós könyvek.

Ne cipeld tovább!

Lukács Liza

Lukács Liza - Ne cipeld tovább!

LAZÁN NÉMETÜL I. – NYELVKÖNYV KEZDŐKNEK

Maklári Tamás

Maklári Tamás - LAZÁN NÉMETÜL I. - NYELVKÖNYV KEZDŐKNEK

Harry Potter és a Főnix Rendje – Illusztrált kiadás [előrendelhető]

J. K. Rowling

J. K. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje - Illusztrált kiadás

Az érvényesülés kulcsa a digitális problémamegoldás

Szeptembertől új tankönyvekből tanulhatják az ötödikesek és a kilencedikes gimnazisták az informatikai ismereteket. A tartalommal együtt a tantárgy neve is megváltozik. A módosítások, kiegészítések és hangsúlyváltások okairól Farkas Csaba és dr. Lénárd András tananyagfejlesztőket, a digitális kultúra tantárgy szakértőit kérdeztük.

2020 szeptemberétől az új Nemzeti alaptanterv szerint a digitális kultúra tantárgy leváltja az eddig sokak által informatika néven ismert és tanult tárgyat. A névváltoztatáson túl, az új tartalom milyen új koncepciót tükröz?

Farkas Csaba: A NAT-ra és a kerettantervekre az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport készített javaslatot, melyet a digitális kultúra tantárgy esetében a minisztérium el is fogadott. A 2012-es Nemzeti alaptantervhez képest a mostani 2020-as módosításban két lényegi változás van. Egyrészt struktúrájában megújult, ugyanis a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a tananyagot három tudásterület köré szervezi: digitális írástudás (szöveges, rajzos dokumentumok készítése, internetes kommunikáció), problémamegoldás (összetett problémák, algoritmusok, táblázatok, adatbázisok, programozás) és információs technológiák (robotika, mobil- és webes alkalmazások). A korábbi Nemzeti alaptantervhez 2013-ban készült kerettanterv az alacsony óraszám miatt bizonyos témákat – például az algoritmizálás, programozás – háttérbe szorított. A tantárgy oktatásánál a digitális írástudás állt a középpontban, sok elmélettel kiegészítve. A digitális írástudás módszertani alapozása természetesen továbbra is a digitális kultúra tantárgyon belül zajlik, később pedig más tantárgyakban is gyakorolhatnak a diákok. Az egyik lényegi módosítás tehát a problémamegoldás, ezen belül az algoritmizálás-programozás témakörének megerősítése, ami végigkíséri a tanuló tanulmányait az életkori sajátosságainak megfelelően. Ez fejleszti ugyanis a logikai gondolkodást, kreativitást, együttműködési képességet, ezért tanítunk programozást is, nem azért, hogy programozókat neveljünk. A másik lényegi változás a módszertani megújulás. Így pl. az elméletre csak ott és csak olyan mértékben kerül sor, ahol arra szükség van. A tanulók elsősorban a hétköznapi, az iskolai életből vett gyakorlati problémákat oldanak meg, gyakran tantárgyközi, vagy az iskolai élethez kapcsolódó projektek keretében. Végül fontos, hogy ehhez a saját eszközeiket (pl. okostelefonok) is rendeltetésszerűen használják…

Lénárd András: Fontos megjegyezni, hogy alsó tagozaton a 2012-es NAT-hoz készült kerettanterv első változata egyáltalán nem rendelt óraszámot a tárgyhoz, hanem integrált informatikaoktatásban gondolkodtak, ahol minden tárgy vonatkozó informatikai részét megtanítja valaki, de ez a gyakorlatban azt mutatta, hogy – tisztelet a kivételnek – senki nem tanított meg semmit.

Most viszont lesz információs technológia is. Ennek milyen formájával találkozhat egy alsó tagozatos gyerek?

L. A.: Ha a robotikáról beszélünk, nem az a lényeg, hogy felnőttkorukban a robotokat alkalmazó üzemekben könnyen elhelyezkedhessenek a tanulók; a gondolkodásuk fejlesztése a cél. A robot azonnal reagál az utasításainkra. Ha rossz üzenetet küld neki a gyerek, az a robot tevékenységéből hamar kiderül, amit persze rögtön ki is tud javítani, ez pedig egy kiváló pedagógiai lehetőség. A robot által megvalósított azonnali visszacsatolás rendkívüli módon fejleszti az algoritmikus gondolkodást. Amikor a gyerek eszközt kap a kezébe, és gyakorolhatja rajta az egyes algoritmusok elemi lépéseit, majd azokat komplett cselekvési egységekké szervezi össze, megold vele egy problémát, gyakorlatilag észrevétlenül alakul ki a problémamegoldó gondolkodás.

A digitális technika fokozódó térnyerésével mintha a felhasználói kör is egyre fiatalabb lenne. A gyerekek szinte óvodás koruktól egymástól tanulnak bizonyos felhasználói területeken. Ön szerint milyen életkorban mutatkoznak először a digitális térben azok a kulturális és ismeretbeli hiányosságok, amelyeket tantervi keretek között érdemes kiegészíteni?

L. A.: Ez egy általánosan elterjedt sztereotípia, ami tévútra visz. Valóban sok mindent megtanulnak egymástól, de ez még messze nem a digitális írástudás. Ekkor a gyerekek a számukra szórakoztató alkalmazásokat utánzásos tanulás vagy próbálgatás útján képesek kezelni. Ez nem eszközképes tudás, de főként nem alkalmas problémamegoldásra. Amit ezeknél a gyerekeknél látunk, az a gyakran ismételt cselekvések rutinja. A PISA-felmérés digitális kompetenciatesztje szerint a mai magyar 16 éves populáció nagyobb része „digitális írástudatlan”. Az új digitális kultúra tantárgy a gyerekek digitális eszközökkel kapcsolatos, nyitott és motivált attitűdjére épít már alsó tagozatos kortól olyan módon, hogy segíti ezeknek az eszközöknek a problémamegoldásban való alkalmazását.

Az oktatási rendszerünk tavasszal kényszerből digitális alapokra állt át, és kiderült, hogy még a humán és készségtantárgyak is oktathatók online. Ennek tanulságai mennyiben befolyásolják a digitáliskultúra-tankönyvek koncepcióját?

F. Cs.: Tavasszal, amikor a vírus miatt bevezették a távolságtartási szabályokat, a tankönyvek elkészítése már lényegében befejeződött. A hatodikos és tizedikes tankönyvek tervezésénél azonban már figyelembe vesszük a digitális oktatás során szerzett tapasztalatainkat, hiszen mind a tanterv-, mind a tankönyvkészítők gyakorló tanárok. Ez az időszak megerősített bennünket abban, hogy jó irányban haladunk, vagyis nem a szűkebb értelemben vett „informatika”, hanem a mindennapjainkat átölelő „digitális kultúra” fejlesztése a cél, ezért arra kell törekednünk, hogy minél inkább a tantárgyakon átívelő, projekt jellegű tudás jelenjen meg a tananyagban.

L. A.: Eddig nem különösebben volt hangsúlyos témakör az információs társadalom keretei között való létezés, tanulás, szórakozás. Mi viszont a könyvünkben e-világ címszó alatt hangsúlyosan foglalkozunk a témával, ami például a digitális oktatást is magában foglalja. A gyerek ugyanis nem önmagában „a” digitális tananyagot sajátítja el, hanem közben célzottan keres forrásokat, szűri az információkat, átalakítja beadható formátumra, közösen szerkeszt másokkal dokumentumokat, egyszóval elhelyezi magát a digitális térben.

Évtizedekig az informatika tárgy is nagyobbrészt lexikális tudás számonkérésére épült. A munka világában viszont az informatika elsődlegesen a gyártás során, illetve a kommunikáció vagy adatbázis-kezelés terén felmerülő kérdésekre keres megoldásokat. Ez a fajta problémaorientált szemlélet hogyan tükröződik az új tananyagokban?

F. Cs.: A tankönyvek tervezése során épp a problémamegoldás mint szemlélet került a középpontba, hiszen a mostani diákok évek, évtizedek múlva akkor tudnak érvényesülni a munkaerőpiacon, ha képesek lesznek a problémákat digitális eszközökkel megoldani. Már ma is látjuk, hogy a szakmák átalakulnak, megszűnnek, miközben olyan új, a digitális eszközök használatát igénylő munkahelyek jönnek létre, fognak létrejönni, amelyeket ma még el sem tudunk képzelni. Másrészt a digitális változás nem csak a munkaerőpiacot érinti, hiszen megváltozott a szókincsünk, az életmódunk, a kommunikációs kultúránk, ami új problémákat vet fel, új veszélyhelyzeteket teremt. Ezekre már kicsi kortól fel kell a gyerekeket készíteni.

Mekkora a gyerekek lemaradása fejlett digitális kultúrával rendelkező nyugat-európai vagy amerikai társaikhoz képest?

L. A.: Kisebb, mint ami a köztudatban van. Lemaradás leginkább eszközökben, sávszélességben, internettel való ellátottságban van. Sem régiós szinten, sem világviszonylatban nem jelentős a lemaradás, egyedül a tízujjas vakírásban vagyunk jelentős hátrányban.

F. Cs.: Talán érdemes példaként megemlíteni az angol gyakorlatot, mert korábban ők is abba a hibába estek, hogy a digitális írástudásra került a fő hangsúly a problémamegoldás helyett. Ott is egy olyan tantárgy született új néven („computing”), ami végigkíséri a tanuló tanulmányait valamennyi oktatási szakaszban. Minden tanuló a megfelelő életkorban egy micro:bit nevű, könnyen programozható, nagyon sok szenzorral ellátott eszközt kap, hogy megértsék és alkalmazzák a kódolás elemeit, módszereit… Ami igazán hiányzik az iskoláinkból, azok a robotok, tabletek, 3D-s nyomtatók. Tegyük hozzá, vannak tankerületek, ahol megpróbálják saját forrásokból ezeket előteremteni. A szegedi tankerület például az iskoláinak karácsonyra LEGO-robotokat küldött. A váci tankerület pedig Kóspallagon létrehozott egy digitális eszközökkel jól felszerelt alkotóműhelyt, és a gyerekek ide járnak tanulni. Úgy zajlik az informatikaoktatás, hogy a tanulók rajzórán, természetismeret-órán, matekórán előre végiggondolt és az informatikaórán megtervezett dolgokat valósítanak itt meg. Nem arról van tehát szó, hogy ők önmagukban robotokat vezérelnek, hanem a tevékenységnek van egy produktuma, amit haza is vihetnek, és ez motiválja őket.

L. A.: Az eszközökkel való teljes ellátottság még közel sem általános, mi azonban azt látjuk, hogy alsó tagozatban kifejezetten hasznos, ha két gyerek kap egy eszközt, mert így a kooperációs és kommunikációs képességeik is fejlődnek, megtapasztalják a digitális környezetben történő közös alkotást, munkavégzést is.

Ideális esetben milyen gyakorlati digitális kompetenciákkal fejezheti be egy diák az általános iskolai tanulmányait? Mely ismereteikre épít leginkább a kilencedikes középiskolai tananyag?

F. Cs.: Azt szeretnénk, ha az általános iskola végén a tanuló képes lenne a digitális kompetenciák alkalmazására más tantárgyakban, az iskolai életben és a hétköznapokban; tudná rendszerezni a különböző forrásokból begyűjtött IKT-elemeket. Legyen a tanuló felkészült az esetlegesen felmerülő veszélyekre, alakuljon ki benne tudatos felhasználói attitűd, amely az egyén és a szűkebb-tágabb közösség szintjén is megjelenik. Kell, hogy rendelkezzen bizonyos szintű problémamegoldó képességgel, ami nem egy adott eszközhöz kötődik, hanem általános, átfogó jellegű. Miután a gyermekek zöme általános iskola után nem gimnáziumban tanul tovább, a digitális kultúra tantárggyal való kapcsolatuk ezen a ponton véget ér. A gimnázium 9. osztályában az alapok áttekintésével indul a tanítás, hisz a tanulók eltérő hangsúlyokkal tanulták az informatika különböző tudásterületeit.

30 évvel ezelőtt még floppylemezeket és mátrixnyomtatót használtunk, de már akkor úgy gondoltuk, hogy a „számítástechnikában” nem sok szerepe lesz a tankönyveknek, a felhasználói készségeket gyakorlat közben szerezhetjük meg. Mely témáknál lehet mégis jelentősége a papíralapú könyveknek?

F. Cs.: A kezdeti koncepció az volt, hogy a kilencedikes tankönyv már csak digitális formátumban jelenjen meg, de úgy tűnik, sokan még igénylik a papíralapú tankönyvet. Abból kellene kiindulnunk, hogy mi is a tankönyv célja. Elmúltak ugyanis már azok az idők, amikor kinyitjuk a könyvet és megnézzük, hogy mi a programozási feladat, aztán azt a leírtak alapján megcsináljuk. Ma már olyan feladatokat kell készíteni, amelyek fejlesztik a tanuló önálló gondolkodását, kreativitását, támogatják a tanulók együttműködését és gyakorlatiasak, nem tankönyvízűek. A papíralapú tankönyv egyetlen előnye, hogy segít, ha valaki át akarja ismételni az anyagot, mert ott rendszerezett formában találja meg a tudnivalókat. Alapvetően azonban azt tartom szerencsésnek, ha az alapokon túljutva összetett, tantárgyközi feladatokat végeznek a diákok. A hetedikes tanulók nálunk például történelem házi dolgozatukat egy nagyobb dokumentum megszerkesztésével és tartalmi összeállításával készítették el, amire informatika- és történelemosztályzatot is kaptak. Érdemes ebben az irányban gondolkodni.

L. A.: A papíralapú tankönyv jelentősége csökkenni fog, de talán éppen most van egy átmeneti időszak. Például a könyvben a megadott QR-kód vagy egyéb link mögötti tartalom folyamatosan frissíthető, változtatható, nem kell a könyvet újraírni. Biztos vagyok abban, hogy a következő generáció nem papírból tanul már. Ezzel párhuzamosan a tanári hozzáállásnak, módszertani kultúrának is változnia kell!

Mi a véleményük az okostankönyvekről, azok mennyiben segíthetik elő az újfajta tudásbővítést?

F. Cs.: A mai gyerekek érdeklődésének mentén, interaktív anyagok keretében kell feldolgozni mindazt, amit meg szeretnénk nekik tanítani. Az okostankönyv akkor működik jól, ha a tanár számára rendkívül sok alternatívát kínál fel, így lehetőséget ad egyéni tanulási utak tervezésére. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezek elkészítése hatalmas munka, nagyon komoly erőforrásokat igényel.

L. A.: Az okostankönyvek fejlesztése mellett változtatni kell a tanulási módszertanon is, hiszen azok nem egyszerűen digitalizált papíralapú tankönyvek, más ismeretfeldolgozási metódust igényelnek. Sokkal nagyobb teret engednek az egyéni tanulási stílusnak, a differenciálásnak. Éppen ezek miatt mondom, hogy mindenképpen az okostankönyveké a jövő.