Press "Enter" to skip to content

Amit minden hentes és mészárosnak ismerni kell

Túl szép volt, hogy igaz legyen, de hát az internet csodálatos hely. Soha nem tudod, ki van ott és ki talál rád.

gál józsef hentes

. pedig levonja a következtetést a helyes magatartással kapcsolatban. Nézzétek meg ezt is: http://zanza.tv/irodalom/kesomodernseg/jozsef-attila-kesei-versei.

Tasi József. JÓZSEF ATTILA KÖNYVTÁRA. „József Attila szegény volt, sőt legtöbbször . recenziót remélve. n . Szőnyi István négy metszetével. (Debre.

Gruy Gusztáv, Bíró Károly, Mayer István, dr. . Karsai József, Kerper Béla, Király József, Kiss József; 2. sor: Kiss Sándor, Knapp István, Kovács Gyula, .

életét, írta könyvében felesége, gróf Edelsheim Gyulai. Ilona. Galamb József hazalátogatásaikor nemcsak rokona- it látogatta meg, hanem előadásokat is .

Dr. Balla József a kémia tudomány kandidátusa. 1939-ben született Nyíregyházán. Vegyészmérnöki oklevelének száma:75/1963. Pályafutását 1960-ban tanszéki .

A ciszterci atyák pécsi majd budapesti gimnáziumába kerültem. Az atyák . (erről az imént szóltam nagy vonalakban), és kialakultak a módszerek is. Ezek:.

a szobafestő árpád bácsi, hanem még a pék Ható Gyula bácsi is munka- nélküli lett. . be és 63 előadást vezényelt, Kodály zoltán több nagy művét is.

A vitában megszólaló dr. Nezvál ferenc adatai szerint dr. Szalay 1950–1953 júniusa között a Szegedi államügyészséget vezette, majd onnan a Budapest VI.

[email protected] . Bareith Attila, okl. gépészmérnök, matematikus-mérnök szak . Dr. Solymosi József, az MTA doktora. • Dr. Szatmáry Zoltán, az MTA .

PAP JÓZSEF VERSEI. ELVESZEJTETT VERSEM. Ha hallgatás vétke. Terheli a verset. Megvetés a sorsa. Elhagyják hívei. Némán rejtőzködtél. Noha szavad várták.

Búcsú a nyártól. • Velünk történt: nyári táborokról, válogatás az eseménynaptár programjaiból. • A tavaszi Jókai-féle elbeszélésíró-verseny legjobb.

És hagy mondjam azt el, hogy legfontosabb érték az, hogy az ember barátokat szerezzen. Jöhet baj, jöhet vész, de ha barátok vannak, nem áll az ember egyedül .

4 дек. 2019 г. . dogtalanul, hogy József Attila versei megszülesse nek. Tudta ezt? . gáljon, legszebb költeményeinek egyikén mutatta ki,.

Muhammad Asif Khan and József Popp and Mirza Nouman Ali Talib and Zoltán Lakner and. Muhammad Atif Khan and Judit Oláh (2020): Asymmetric Impact of .

http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=1317 Letöltés ideje: 2016. augusztus 29. Magyar Elektronikus Könyvtár. Hozzáférés módja:.

A szervezőbizottság valószínűleg azért hívott meg, hogy Kőrösy József demográfus- . Kőrösy igen aktív volt a nemzetközi statisztikai konferenciák .

Balassa Ákos Dr. . Ferenczy Judit. 1957. D. Fogaras Katalin . Urbantsok Tímea. 2019 F. Zámbó Gergely. 2019 F. Zoboki Ábel.

Attila József: Attila József: (1905-1937). Poemoj . Attila József (Imre Szabó) . . Tavasz van! Gyönyörű! Printemas, printempas, estas belege.

A József Attila-életrajzokat gyermekkori horrortörténetekkel szokás kez- . nyomda által kiadott füzet versei – főként azok, amelyekben az Ady-után-.

Az anya alakja felmagasztosul, óriásivá növekedik, és így a természet részévé . Gyermekvédő Ligához kerültek, így József Attila Öcsödre nevelőszülőkhöz.

töltötték együtt Batthyá ny Lajossal, amint ezt a Batthyány-per előtt és alatt Eötvös többször is elismételte. 4 0. I. h. 4 1. MTAK Kt. Ms 4287/ .

ÖNÉLETRAJZ – DR. TÓTH JÓZSEF. Születési hely, idő: Mezőkövesd, 1972. szeptember 22. Családi állapot: nős, egy gyermek apja. FELSŐFOKÚ KÉPZÉS.

B10-vitamin: para-amino-benzoesav, PABA. . B17-vitamin: amigdalin, laetril . . A Dr. Lenkei Gábor által javasolt napi alap vitaminfogyasztás, .

DR. VERES JÓZSEF. EGYETEMI TANÁR. 70. SZÜLETÉSNAPJÁRA . régi szokásához képest a gabona, bor kilencedét vagy a kepéket vagy vedreket, avagy.

gyar Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagja, .a sze- . bor. (II). Éber Béla. 225 vitéz Édes András. Édes Dezső (II). Édes Pál . Vax-ga László.

ter in September 1992, emphasised to me that “as a founding member of the . 48. Ukraine, also several other Ministers. The funeral was attended by Hans .

Csóka János – Maros Zsolt – Pap Józsefné – Szente József: Hajtópárok fogfelületeinek mérése 3D-s mérőgépen. In: Gépgyártástechnológia. 1991.

Dr. József Mandl. Ph.D. thesis . Dr. Kárpáti Sarolta, egyetemi tanár, Ph.D., Dr. Sc. . Sarolta Kárpáti and Dr. Klaudia Preisz for evaluating them.

11 нояб. 2014 г. . Leila. Paulina . ismerősként köszön vissza a balkéznél található GSM-R rádió, illetve a két darab Display, ami már szintén nem jelent .

s valami úgy fáj nekem. . Mely mindig előttem volt az elmúlt évtizedek alatt. . velem is 12 évvel ezelőtt, mikor édesanyám megszült.

Petrovszki Zoltán. Okl. restaurátor művész. Petrovszki Zoltán restaurátor. Békéscsaba, Hargita u. . N. ” A kép felülete súrló fényben restaurálás előtt.

Kft. 209 gyárt.el. 2/10-1. MATRO Kft./Erb. Kft. 209 any.ism.any.viz sg. 2/10-1. Hungária. Kft./dr. Váradi-Tóth. Éva e.v./Tóth. Dániel e.v. 206.

Körber Hungária Kft. Körber. Cég 4 fogy.el.ív.heg.be.el. Tóth Dániel e.v.. Tóth D. Cég 12 test. PéÁg. Tt.R1 oszt.f. PéÁg forg.meg.munk. MATRO Kft. Matro.

Első magyarországi megbízója Kner Imre volt1, majd a Tevan Nyomda2 számára is több könyvet illusztrált, utolsó munkája a Hungária könyvek egyik darabja, .

A ma antifasisztának nevezhet publicisztikai tevékenységéb l az író kés bb . Falevelekre írd a versedet rá, . S bennem némán, elérhetlen hervad el!

Azon, hogy a Szent László-kori író Vazul és egy Tatun . Nagy figyelmet érdemel és nem vethető el jó indokok nélkül Joannes.

TÓTH JÓZSEF. „Polgártól . Tóth József vagyok, 58 éves gépészmérnök és területfejlesztési szakmérnök, . 1136 Budapest, Raoul Wallenberg utca 2.

viselkedésért és a mozgásért felelős, a fali lebeny a beszéd és a test érzékelés központja, az oldalsó halántéki lebeny a hallás, tanulás és az érzelmek .

ismét Kaszap) utca 31. szám alatti Bagolyvár étterem téglakerítésének sarokoszlopán. . személyes kapocs, lehet, hogy volt egy tíz évvel korábbi is, de a.

YOSSI KORAZIM-KŐRÖSY. Kőrösy József a család szemével. Tisztelt hölgyeim és uraim! Drága családom és barátaim! A kis Kőrösy család számá-.

25 нояб. 2020 г. . Í R T A. DOMANOVSZKY SÁNDOR. E L S Ő. K Ö T E T. ELSŐ RÉSZ. BUDAPEST . tért vissza, leánya, Mária Terézia válságos pillanatokban ta-.

“Ó jöjj galambom, jöjj siess!” S én szózatát megértem. De szárnyat is kell adj nekem,. Hogy galambod lehessek. Tollam megmosva véreden.

30 дек. 2020 г. . Czeizel „négygyűrűs” tálentummo- delljében a négy genetikai . 4 Fábchichról l. többek között HORVÁT Endre, Kőszögi Fabchich József.

Intézet (GOKI), Budapest (1976–). Mivel mindig is klinikus szerettem volna lenni, a csa- ládi hagyományokat folytatni, ezért medikus korom.

értelmezési tartományát és a feladat eredményét összevetni a fela . Sorolja fel az immunrendszer jellemző sejtjeit Magyarázza a rendszer működésének a .

18 июл. 2009 г. . fordító/tolmács/lektor. (Romániai. Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) – angol-orosz-román nyelv. 2006. július – jelen Project Manager a .

és a bolygók, valamint a Nap útjában a szabályos, egyenletes mozgástól való eltérések mutatkoznak, me- lyeknek magyarázatára Arisztotelész már (384-322.

Salamon Ferenc és Szalay László egy-egy, valamint Széchenyi István és Horváth . N. Károly. . elsősorban – miként ezt legutóbb Schlett István életrajzi.

Zsáner és szerzőiség – Művészet és statisztika. www. magyar.film.hu, 2008. február 8. . Ebből, a keresés időszakból, az alábbi feljegyzésekre bukkanok:.

dolgozók gyermekei továbbtanulásának elősegítésére. Az egyetemi munka másik alapvető területe, a tudományos munka vontakozásában.

rendezkedni vágyó (elsősorban magyar és német anyanyelvű) gazdák sok min- . kádárok számát is összegezte a forrás.6 A bortermelés részletezése, .

Herbart kritikája: Usinszkij és Tolsztoj. ○ Az elméleti pedagógia főbb . Lev Nyikolajevics Tolsztoj. ○ Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) orosz író.

11 мар. 2015 г. . Sophie Marceau, Gad Elmaleh Játékfilm,. H98. A bolygók és az űrkutatás. Ismeretterjesztő film,. 520 B76. A bőr, amelyben élek.

hogy az ELTE természettudományi szakkollégiuma a Bolyai Szakkollégium. Ráadásul . Cela explique la nécessité de présenter à nos élèves un.

Veronikának a következő ajánlatot tette a nagyapja: 4 hétig gyűjtök neked pénzt úgy, hogy az 1. héten minden nap 2 Ft-ot, a 2. héten minden nap 5 Ft-ot .

2 A delegáció tagjai voltak: dr. BODA József r.ezds. a belügyi tárca . DURY Zsuzsa — MAJOROS Etelka — PA-. TAT Bence. . A hatalmat Babrak KARMAL.

14 сент. 2021 г. . Robotzsaru NEO és NOVA.Irat együttes integrált ügyviteli, ügyfeldolgozói és elektronikus iratkezelő rendszer. Másolatkészítés időpontja.

Mellette a cibakházi KALUTERM Kft. munkatársa vagyok, ahol szakmai adminisztrátori teendőket és programfejlesztési feladatokat látok el, szabadidőmben pedig .

lyázatán kelt el húsz évre. A nyertes Tiborcz Eszter… A hetek óta folyó. 349 hp://m.hir24.hu/hirek/belfold/Trafikos-le-Orban-Rahel-ferjenek-uzlearsa-is .

Tilos az iskola szellemiségével ellentétes (pl. szex, pornó, horror) oldalak böngészése az interneten. 11. Az internet használata során tilos bármiféle .

Amit minden hentes és mészárosnak ismerni kell

Egyszerű és különleges téliszalámi, csabai, gyulai, bácskai, magyar és külföldi hentes-, kolbászáruk, tartósárúk, finomfelvágottak, sonkaáruk és dobozkonzerváruk készítési módja.

Karády Anna: A füredi lány könyv

A füredi lány

Karády Anna

Ez is elérhető kínálatunkban:

Mit vettek még, akik ezt vették?

Az Ezüst-tó kincse

Online ár: 3 052 Ft

Eredeti ár: 3 590 Ft

Mítosz I. – Hangoskönyv

Online ár: 2 890 Ft

Eredeti ár: 3 400 Ft

Vadölő – Hangoskönyv

Online ár: 3 052 Ft

Eredeti ár: 3 590 Ft

Sándor Mátyás – Hangoskönyv

Online ár: 4 675 Ft

Eredeti ár: 5 500 Ft

Mítosz II. rész – Hangoskönyv

Online ár: 3 052 Ft

Eredeti ár: 3 590 Ft

Pilátus – Hangoskönyv – MP3

Online ár: 4 675 Ft

Eredeti ár: 5 500 Ft

A tökéletes feleség receptje

Korábbi ár: 2 653 Ft

Eredeti ár: 3 790 Ft

Túl a renden – Újabb 12 szabály az élethez

Online ár: 4 242 Ft

Eredeti ár: 4 990 Ft

Egy nyár Itáliában

Online ár: 3 817 Ft

Eredeti ár: 4 490 Ft

365 nap

Online ár: 3 392 Ft

Eredeti ár: 3 990 Ft

A Húsételek kategória toplistája

Grill, burger, barbecue

“A barbecue többé már itthon sem egy füstaromával ízesített szósz képét idézi elénk. A barbecue egy speciális sütési eljárás, mely utánozhatatlan, valódi füst ízt ad az így készült húsoknak és köre.

Eredeti ár: 9 795 Ft

Hús – Alapmű a tudatos húsélvezethez

Eredeti ár: 12 000 Ft

Hurka, kolbász, szalámi és más finomságok házi készítése

Eredeti ár: 3 900 Ft

BBQ Expedíció

Eredeti ár: 6 990 Ft

Csirkehúsos ételek

Eredeti ár: 1 690 Ft

Elérhetőségek

Cégünk

Mit kínálunk

Így vásárolhatsz

Közösségi média

Oldalaink bármely tartalmi és grafikai elemének felhasználásához a Libri-Bookline Zrt. előzetes írásbeli engedélye szükséges.
SSL tanúsítvány

Finom hentesáruk könyve

BITTNER JÁNOS hentesmester, kormányffitanicsos a Budapesti Hentesipartestület elnöke felsıházi tag.

1 BUDAPEST, 1929. MAY jANOS NYOMDAI MŐ1NTÉZET R. T. K

ELİSZÓ. 4 1908-ban jelent meg szerkesztésemben az elsı magyar húsipari szakkönyv. Ennek a szakkönyvnek a hatása alatt, a magyar hentesipar lendületet vett. A magyar hentesipar ma már kétségtelen, hogy európai színvonalon áll. Jellemzi a hentesipar gyakorlóinak, tanulni, haladni akarását, az a nagy érdeklıdés, amely a Finom Hentesáruk Könyve iránt már évek óta, de az utóbbi idıben különösen megnyilvánul. Ezen érdeklıdés hatása alatt elhatároztam egy újabb bıvített kiadásnak a megjelentetését. A hentesszakma gyakorlói átérzik, hogy amennyiben nem haladnak a közönség igényeivel és nem jönnek a közönség ízlésének megfelelı új cikkekkel, akkor a csemegekereskedık fogják a kényesebb igényő vevıket ezekkel ellátni és a hentesipar, amelynek ez természetes hivatása és feladata, visszamarad. Mennél több új cikket ajánlhat föl a hentes a közönségnek, annál több vevı fogja az üzletét látogatni. A szép, sokféle és kívánatos áru az, amely a hentesek üzleteinek forgalmát ki sem számítható mértékben emeli. E könyv összeállításánál fısúlyt fektettem a jó, ízletes füstölthús készítésére, mert a hentesiparra életkérdés, hogy a magyar közönség a magyar sonkát és a magyar füstölthúst minél nagyobb mértékben kedvelje meg. Alkalma nyílik az érdeklıdınek e könyvbıl megismerni azokat a segédeszközöket, amelyek az egyenletes áru elkészítéséhez és károk elkerüléséhez szükségesek. Ilyenek: a pácoló és sózó helyiségek hımérsékletének megállapítására való hımérı; a fızéshez való magasfoku hımérı, a sóslé sótartalmának megállapításánál nélkülözhetetlen sőrőségmérı stb. stb. A külföldi kolbászfélék nagyszámú receptjeit abból a szempontból közlöm, hogy a magyar hentes megtanulja belılük a különféle húsnemüek összetételét és földolgozott állapotban mindent értékesíthessen, ami nyers állapotban üzletében nem értékesíthetı. Hangsúlyoznom kell, hogy a sablonszerő utánzás nem minden esetben fog sikerülni, mert a különbözı országokban a különbözı állatfajok húsának minısége és kötıképessége között bizonyos fokú eltérés van. Éppen azért, ha az elıirt húsminıség nem áll rendelkezésre, elıbb kis mennyiségbıl való kísérletekkel kell a helyes összetételt megállapítani. Nem egyszer fog megtörténni, hogy ilyen kísérletezések alkalmából egészen új eszme támad az iparosban és sikerülni fog neki valamely ízletes különlegesség megalkotása. Az anyagot igyekeztem rendszerbe szedve külön fejezetekre osztani és külön fejezetbe győjtöttem azt a sok hasznos tudnivalót, amely a hentesre nézve, különösen a mai világban, egyenesen nélkülözhetetlen. A kóser hentesáruk készítésének leírását Hoffer Gyula ur, a lóhúsárukét Sztarill Endre ur volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Kívánom, hogy iparostársaim a saját boldogulásuk és iparunk fejlesztése szempontjából haszonnal forgassák e könyvet.

Budapest, 1029. május hó. Bittner János.

A sertések levágása és feldolgozása. Most, hogy már több és több helyen a sertések vágására is közvágóhidak vannak, a hentesiparosnak a vágólegény rendszer miatt nincs ugy alkalma a sertés szúrást, forrázást és pörkölést elsajátítani, mint ahogy azt abban az idıben tehette amikor még Budapesten is

a mőhelyében vágta le minden hentesiparos a sertéseit. Ennélfogva szükségét látom annak, hogy megismertessem ezen hentesipari szakkönyvben azt is, ami nélkül a többi munka nem folytatható a sertés leszúrását, forrázását, pörkölését. Még mindig van Csonkamagyarországon is nagyon sok olyan hely, ahol sertésvágóhíd nincs és ahol ezen leírásokból gyakorlati hasznot lehet meríteni. Budapesti hentesiparos is kerülhet abba a helyzetbe,hogy vidéken vesz sertéseket, amelyeket ott vág le és akkor jól jön ez a kis utmutatás.

A sertés leszúrása A sertéseknek a leszúrása külföldön a legtöbb helyen úgy történik, hogy az állatokat a szúrás elıtt homlokon ütik, hogy elkábuljon és csak amikor már tehetetlenül fekszik szúrják meg és eresztik ki belıle a vért. Külföldön ez a módszer azért is szükséges, mert az ott vágásra kerülı állatok úgynevezett hússertések amelyek életerısebbek virgoncabbak és így a lefogásuk sokkal több erıt igényel mint a magyar mangalica fajta sertések lefogása. Hiszen nálunk is kényelmesebb volna elıbb az állatot elkábítani és azután megszúrni, de a mi hízott mangalica sertéseinknek homloka egyrészt gyapjas kondorszırő, másrészt zsírréteggel van a bır alápárnázva és így az ütés nem hatol az agyvelıhöz, úgyszólván szigetelve van az agyvelı, így valóságos állatkínzás amíg a sertés annyi ütést kap, amíg összeesik. Ennél az oknál- fogva Magyarországon a legtöbb esetben lefogják a sertést úgy, hogy a sertés a jobb oldalán fekszik. Egy ember a balkezében a sertés hátsó ballábát fogja, a jobb térdjével a lágyékába térdel, a jobb kezével pedig a sertés jobb elsı lábát fogja. A másik ember tehát, az aki a sertést szúrja, a bal kezével a sertés elsı ballábát fogja a bal térdjével a sertés nyakára térdel a jobb lábával a sertés álla elélép és így a fejét lehetıleg hátra szorítja, míg a jobb kezével egy arra alkalmas késsel a sertést megszúrja. Sokan még szakemberek is azzal dicsekednek, hogy szivén szúrta a sertést. Az tévedés, mert a szokásos mód szerint az nem lehetséges de nem is szükséges. A sertést egy nem túl széles körülbelül 2 cm. széles késsel egy tenyérnyire a szegytıl a fejfelé esı részen megszúrjuk és a késsel befelé és balfelé hatolunk úgy, hogy a mellkas nyitásánál behatoló ütıereket iparkodunk elvágni, olyformán, hogy a behatolás alatt lefelé irányuló vágásokat teszünk. Ügyelnünk kell arra, hogy túlságosan befelé a gerinc irányában ne hatoljunk, mert akkor a légcsövet vágjuk el aminek az a hátránya egyrészt, hogy a vér a tüdı levegıje által széjjel fröcsög, másrészt, hogy a tüdı a vér egy nagy részét magába szíja és ezáltal a tüdı vérrel telítve lesz. Ha a szúrás sikerül, azaz hogy az ütı ereket elvágtuk, akkor az állat abban a pillanatban már össze húzódik és agonizál. A vér pedig a kés kihúzása után bı erıs sugárban hatol ki a nyíláson és így tisztán és könnyen felfogható, kalbász, illetve hurka készítésére teljesen alkalmas vért nyerünk. A vért kiömlés közben már keverni kell mindaddig, amíg az úgynevezett vérerek nem keletkeznek és a vér folyékony marad.

A sertés forrázása. A sertések forrázása, egy könnyen végrehajtható egyszerő módja a sertések tisztításának. Csak ugy mint minden dolognak, ennek is érteni kell a módját* mert a legtöbb szakmunkás is csak találomra készíti el a forrázáshoz szükséges vizet és igy sokszor elıfordul, hogy a víz vagy tulforró vagy hideg, amely szélsıségek mindenképen hátráltatják a munkát, azért a legbiztosabb, hogyha magas fokú hımérıt veszünk segítségül, amelynek a használata teljés biztosságott nyújt. Természetesen figyelembe veendı sok mindenféle más körülmény is. A sertés levágott állapotban ne feküdjön tul sokáig. Ha elvérzett és a reflexmozgások megszőntek bele fordítjuk a forrázó teknıbe úgy,

hogy háttal legyen felfelé. A lánc vagy nehéz sertéseknél a láncok, alá legyenek fektetve, hogy a két vége megfogható legyen, így szép csöndessen rá öntünk egy vödör vizet ugy, hogy mindenhova jusson belıle, akkor a lánccal ugy fordítjuk a sertést, hogy oldalt 6 jeküdjön és a lábak láthatók legyenek így ismét egy vödör vizet öntünk rá, fıképen arra ügyelve, hogy a lábakra is jusson a vízbıl, ezután fordítunk a sertésen ugy, hogy másik oldalára jusson, ugyan csak ugy mint az imént, hogy a lábak kívül legyenek, erre a részre is öntünk egy vödör vizet, egyenletesen elosztva. Ezután körül forgatjuk egyszer és ha a víz jól volt szabályozva, akkor tisztító kolom- pokkal, kaparóval, vagy más hijján vaskanalakkal lekaparjuk a szırt. Ennek a mőveletnek lehetıleg gyorsan kell történnie, mert ha lassan megy és a víz kissé meleg, odaforrázódik ami a munkát nagyon hátráltatja. Ha egyes helyeken a szır amiatt nem távolitható el mert nyers, nincs eléggé leforrázva, akkor forró vízzel kell azokat a helyeket utána locsolni és akkor szépen letisztítható. Ha a test köröskörül tiszta, akkor a fejet a teknı egyik végébe felhuzzuk ugy, hogy hozzá férhetı legyen és igy tisztogatjuk meg. A víz hıfoka 64 és 72 fok Reumur között váltakoz- hatik aszerint, hogy a sertés szıre nedves, havas vagy az idı tulságossan hideg, ilyen körülmények között magas- sabb hıfok szükséges. Ha a sertés száraz szıni fiatal és az idı enyhe akkor alacsonyabb hıfok elegendı, fiatal süldıkhöz és pecsenye – malacokhoz 56—60 fokos vizet veszünk. Nagyobb mennyiségő vágásoknál, süldıknél, malacoknál ugy tudjuk gyorsabbá tenni a munkát, ami abból a szempontból is elınyös, mert kevesebb forró vízzel bonyolítható le, hogy megfelelı nagyságú kádban forrázunk. Kellı hıfokra készítjük a kádban a vizet és azután a leszúrt állatot bele tesszük és addig mozgatjuk bottá amíg a szır könnyen lejön. Asztalra dobva a szır köny- nyen lekaparható. Ha van megfelelı segitség, akkor kéthárom állatot is lehet egyszerre a vízbe tenni. A víz lehőlését forró víz hozzáadásával kell pótolni. Uradalmakban ahol gızgép van, ez a forróvíz elıállításához nagyszerően megfelel. Nagy sertések forrázása is eszközölhetı ilyen módon, de azoknak a kádból való kiemelése nehézkes. Amin azonban ugy lehet segíteni, hogy amikor már leforrázott sertést a vízbıl kiemeljük, egyidıben a másik oldalon belecsusztatunk egy forrázandó sertést amiáltal a víz annyira fölemelkedik, hogy a sertés könnyebben kiemelhetı.

Sertések pörkölése. Az igazi jı debreceni szalonnát jellemzı pörkölésnek csak egy módja van: a szalmával való pörkölés. A sertést leszurása után hasra fektetjük úgy, hogy a fara a levegı áramlat ellen legyen fordítva. Az igy fekvı sertést sőrőn körül rakjuk gépszalmával, (az nem olyan merev mint a zsupszalma) és a fejnél meggyújtjuk ugy, hogy a levegı áramlat nem szítja, hanem lassítja az égést. Ha a szalma végig leégett a pörnyét lesöpörjük és megállapítjuk, hogy igényel e és mennyiben utánpörkölést. Ha igényel, azokra a helyekre ahol még nyers, teszünk megfelelıen szalmát és meggyújtjuk. Ha pörkölés közben azt tapasztaljuk, hogy egyes helyeken már eléggé meg van pörkölve, azokat a helyeket a túlégés elkerülése végett felhígított agyaggal bekenjük. Ha a hát és oldalrészek már jól meg vannak pörkölve, a sertés meglesz fordítva és a has és lábak kerülnek pörkölés alá. Magánvágásoknál ahol a húsrészek formája nem fontos, a pörkölt sertéseket megtisztítás után hasra fektetve a hátukon bontják fel, arjára mert a pörkölés folytán a hátsó lábak inai annyira megsülnek, hogy nem lehet a sertést felakasztani. Ipari feldolgozásnál arra kell ügyelni, hogy az inak ne süljenek meg, hogy a sertés felakasztható és szabályszerően feldolgozható legyen.

Hús- és sonkapácolás Milyen húsit pácoljunk. Nehogy a pácolásnál kárt szenvedjünk, tartsuk a kıvetkezıket szem elıtt: Mindenekelıtt szükséges, hogy a sertések a szállítás után legalább 2 napig, a sovány sertések legalább 1 napig pihenjenek, mely idı alatt csak könnyő takarmányt és kevés vizet szabad a sertéseknek adnunk. A levágás minél gyorsabban történjék, fıképpen pedig a zsigereket fejtsük ki oly hamar, amint csak lehet. Ha a sertésedet még melegen kidolgozhatjuk, akkor ez nagyon elınyösemért a pácolásra szánt darabokból a pára jobban gızölöghet el. A vemhes állatok húsa nem igen alkalmas pácolásra, azt tehát inkább kolbász- és hurkakészitéshez használjuk. Az a körülmény, hogy a pácolás folytán átlag ısszel több hús romlik el, mint nyáron, fıleg onnan származik, hogy nem volt elég hosszú ideig a hőtıben. Célszerő a húst addig tartani a hőtıben, míg a pácolópince hımérséklete + 9R°- rá hőlt le. Végül azt ajánljuk, hogy amennyiben a pácoló léhez használt víz nem teljesen kifogástalan, a pácoló lét elıbb forraljuk föl és csak azután hütsük le.

Gyors pácolás nyári Idıben. Nyáron jég nélkül és tetemes veszteség elkerülésével csak az esetben lehet gyorsan pácolni, ha nagy súlyt fektetünk arra, hogy csak jól pihent állatokat dolgozzunk föl, amelyek csak 48 órával a szállítás után öletnek le. A pácolandó húsdarabokat jól lehőtjük, legcélszerőbben hideg kutvízzel, amelyet tıbszır fölfrissítünk. A szükéges pácoló- lét hideg vízzel készíthetjük. Az egyes húsdarabokat több helyen léfecskendıvel befecskendezzük, még pedig sonkalével. Ha ilyen nem áll rendelkezésünkre, a következı al- katrészekböl készítünk pácolólét: 50 liter víz, 6 kilogramm só, 30 dekagramm salétrom, 50 dekagramm poralaku bórsav. Miután az összes pácolandó darabokba ezen lébıl befecskendeztünk, azokat sóval jól bedörzsöljük és hordóba vagy cementkádba rakjuk, még pedig olyképen, hogy a leg- vastagabbak, mint sonka, stb., legalulra, a legvékonyabbak legfelülre kerüljenek, ha csak az üzlet forgalma nem oly nagy, hogy minden fajtát külön-külön kell pácolni. Ha az összes darabók ilyképen be vannak rakva, a hordót vagf’ kádat megfelelı födéllel letakarjuk a fedelet kevéssé lenyomtatjuk tisztított kövekkel és 50 liter vízbıl, 10 kilogramm sóból, 30 deka salétromból és 2 liter forró vízben föloldott 25 deka bórsavból készült lébıl annyit öntünk a húsra, hogy a lé a fedélig érjen. Mennél vékonyabbak a pácolandó húsdarabok, annál hamarább pácolódnak. A pácolás tartama a húsdarabok vastagsága szerint 1—-10 nap. Nagy súlyt kell fektetni a fecskendık tisztántartására, máskülönben azokon a helyeken, ahol a fecskendıvel be- szurunk, sötét foltok keletkeznek. Arra is ügyeljünk föl, hogy a fecskendı ne szívjon föl levegıt.

Húsáruk pácolása nyáron.

A nyári pácolásnál mindenekelıtt arra kell ügyelni, hogy a pácolóhelyiség levegıje tiszta legyen. A hütıhelyi- ségekben, jégvermekben, jégszekrényekben a levegıt kénfonalaknak rövid idıközökben való elégetése által tisztítjuk. Egy köbméter levegıre legelább 1 deka kénfonalat kell felhasználni. A kénezés tartama alatt az illetı helyiség minden nyílásának zárva kell lennie; 2—3 óra letelte után azokat újra kinyithatjuk. Ha a házipincében vagy más, a napsugaraknak ki nem tett földszintes helyiségben történik a pácolás, szintén nagy súlyt kell fektetnünk a levegı tisztaságára és ezt legkönnyebben azáltal érjük el, ha az ablakokat éjjel nyitva tartjuk. Az ablakokat azonban legkésıbb regeli 5 órakor be kell zárnunk, még mielıtt a napnak melege érezhetıvé válik. Semmi esetre sem szabad abban a helyiségben, ahol a húst pácoljuk, zöldséget vagy más olyan dolgokat ideiglenesen sem tartani, amelyek szagot árasztanak. Ahol a helyiséget az ajtó vagy ablakok nyitvatartása által nem szellıztethetjük, rövid idıközökben, körülbelül egyszer, hetenként, kénfonalat kell elégetni. Ügyet kell vetnünk arra is, hogy a pince hımér- séke + C. 12 foknál magasabb ne legyen. Mihelyt észrevesszük, hogy a hömérsék feljebb szállt, a hús közé jéggel telt tartályokat kell elhelyeznünk, ugy, hogy a pince levegıjének hımérséklete állandóan + C. 12 fok alatt legyen. Ez a hömérsék a legalkalmasabb az enyhe pácoláshoz. A pácoláshoz azonban csak kevés salétromot, cukrot pedig egyáltalán ne használjunk, helyette 1 kilogramm sóhoz fél deka poralaku bórsavat vegyünk. A pácolólébe azután akár meleg, akár hideg uton állítjuk elı — literenként még két gram forró vízben föloldott bórsavat tegyünk. Amennyire lehet a különbözı sonkákat és húsnemü- eket külön-külön edényekben kell pácolni. A rendes sonkát azonban lehet a csontnélküli sonkával egy edényben pácolni. Ebben az esetben a csontnélküli sonkákat mindig felülre kell rakni: általánosságban a nagyobb és nehezebb darabokat mindenkor alulra rakjuk. A pácolandó húsnemüek átrakásának az az elınye, hogy mindig más és más felületek érintkeznek a pácolólével, a mi mindenesetre gyorsítja a pácolás folyamatát. Kisebb üzemeknél azonban az átrakást lehetıleg kerülni kell, mert nem jı, ha kézzel nyúlnak a pácólólébe. Éppen azért. ajánljuk, hogy több, például 4, 6 vagy 10, más-más idıben rörtént vágásokból eredı húst még télen is külön-külön edényben pácoljunk, miért máskülönben hetenkint 2—8-szor kell az edényben kotorászni, hogy az elıreláthatólag már átpácolodott sonkát kiszedjük. Ez pedig fıleg nyári idıben nagyon veszedelmes dolog; megeshetik, hogy például a kéz izzad vagy máskülönben sem elég tiszta. Ezáltal inficiálıdik a páco- lólé, amit arról lehet megismerni, hogy zavarossá lesz, megbüdösödik, habzik, vagy sárgás szinüvé lesz. Ez mind a kezdıdı bomlásnak a jele. Ezt a bomlást megakadályozhatjuk, vsgy legalább is tetemesen késleltethetjük, ha a pácolólébe 2% bórsavat adunk. Tanácsos tehát a pácolólé állapotáról naponkint meggyızıdni, a lét megízlelni, megnézni, jı és tiszta-e. Ha a lé zavaros lett és mégis újra akarjuk azt használni, akkor fölforraljuk, a habot leszedjük róla és vastag kendın átszőrj ük. Ha már a bomlásnak jelei (rossz szagstb.) észlelhetık, akkor az összes húsdarabokat haladéktalanul ki kell szednünk, hideg vízben megmosnunk, azután tiszta edénybe vagy kádba rakjuk, ré- tegenkint sóval és bórsavval — nem túlságosan — behintjük és friss lével leöntjük. A kiürített edényt kefével és meleg vízzel alaposan kimossuk, hideg vízzel többször kiöblítjük, kénfonállal kifüstöljük, miközben zsákokkal vagy deszkákkal letakarjuk. Mielıtt az ilyen edényt újra használatba vesszük, újólag jól kimossuk hideg vízzel. Ez az eljárás követendı a házi pincében való páco- lásnál, történjék az jég nélkül, esetleg jéggel is. A sonkának pácolása közvágóhidak hütöhelyiségeiben nem ajánlatos és az ember könnyen kárát vallja. A hütı- helyiségekben rendesen+2 és 5 fok között váltakozik a

hımérsék, ámde még 7Vs fokú hımérséknél sem érhetı el a normális pácolási idı és a sonka ilyen hımérséknél 8—10 hét alatt sem pácolódik keresztül. A rendes eljárás a következı: A leszúrt sertéseket a hütıhelyiségben kellıleg lehütjük. Földolgozás végett hazavisszük a sertéseket és a sonkát, a sovány és zsíros szalonnát visszavisszük a hütöhelyiségbe, ahol másnap besózzuk vagy bepácoljuk. Kisebb darabokat a jégverembe vagy a pincébe, esetleg más alkalmas helyen odahaza pácolunk. Majdnem mindenütt igy dolgoznak. A sonka pácolása vágóhídi hütöhelyiségekben nagy hátrányokkal jár. Zsíros szalonna, valamint vékony szalonna, pácolására ez alkalmas hely ugyan, de nem a vastag, sovány húsok pácolására, mert a hımérséklet túlságosan alacsony. Hogy a vágóhídi hütöhelyiségekben való pácolással járó hátrányokat lehetıleg elkerüljük, a sonkát és sovány szalonnát csak három hétig pácoljuk a hütöhelyiségekben, azután otthon a pincében vagy jégveremben tovább pácoljuk ugyanabban a lében, amelyben azelıtt a hütıhelyiségben pácolódtak. Ilyen eljárás mellet a romlás ki van zárva. Ha a sonkát erısen bedörzsöljük sóval és erıs pácoló lébe tesszük, a hús külsı rétege megkeményedik és az alacsony hömérsék behatása alatt nem pácolódik át. A sonka belül szürke marad, gyakran megpuhul és ezen a 6—8 heti pácolás sem segit. Ha kevés sóval és azonfelül gyönge lével pácolunk, a pácolási folyamat rendkívül lassú. Ilyen alacsony hömérséknél alig képzelhetı, hogy a sonka átpácolódjék. A hideg megakadályozza a sónak a húsnedwel való vegyi egyesülését és míg a só a sonka belsejébe hatol, a sonka sorsa rendszerint már meg van pecsételve. Az üyen sonkák, akár 6, akár 8 vagy 10 hétig feküdtek is a pácoló lében, rendszerint likacsosak lesznek és foszforeszkálnak; akár befecskendeztük ıket, akár nem. (Nyáron ajánlatos a befecskendezés, de vigyázni kell arra, hogy levegıt ne szorítsunk a sonkába.) Nagyon el van terjedve az a nézet, hogy a befecskendezés a sonkát porózussá, likacsossá teszi. Ez téves. A sonkába befecskendezett lé már csekély nyomásnál is kiszivárog; 2—3 hét eltelte után a befecskendezett lébıl semmi sem marad a sonkában. Ellenben a befecskendezés alkalmával beszorult levegı a sonkát likacsossá teszi. Ez azonban nem volna nagy baj, ha a sonka máskülönben szép vörös szinü és jıíző. A legnagyobb baj a fosz- foreszkáló, villogó sárgás szin, mely rendszerint dohos izzel párosul. Ennek oka, de csak részben, az is lehet, hogy a sertések a leölés elıtt nem pihentek eléggé. De ha tényleg pihentek \is az ólban de a sertésóltól a vágóhidig vezetı ut hosszú, megesik, hogy egyik-másik állat megvadul és kitör, akkor azután kezdıdik a hajsza, mely a többi sertéseket is nagy részben felheviü és felizgatja. Kívánatos tehát, hogy elegendı kocsi álljon rendelkezésre, a mely a sertéseket az ólból a vágóhidra szállítja. Még jobb azonban, ha az ólak lehetıleg csak pár lépésnyire vannak a szuróhelyiségtıl, mert a kocsin is könnyen föl- izgatódnak az állatok. Persze, kisebb vágóhidakon az ilyen elrendezés gyakran sok nehézségbe ütközik. Egészen mások a viszonyok a nagy üzleteknél, amelyeknek saját hőtıik vagy jégvermeik vannak. Ezeknél is ügyelni kell arra, hogy a hömérsék ne legyen nagyon alacsony. Ajánlatos, hogy a pácolás céljaira külön elıpince rendeztessék be, melyben a hömérsék ne szálljon -f 8 fök alá, vagy+12 foknál magasabbra, akkor a pácolási folyamat gyorsan, jól és szabályszerően megy végbe. Minden esetben ajánlatos a bórsavnak alkalmazása, mégpedig a sónál poralakban, a lében pedig forró vízben föloldott állapotban.

Sódarpácolási mód a régi Idıben. A Magyar Nemzeti Gazda 1814. évfolyamában a kassai sódar pácolását imígy irja le: „Végy fél font salétromot, három font közönséges sót mindeniket porrá törve. Végy még három marok fokhagymát, meg annyi fenyımagot, ezeket is jól megtörve, vegyítsd össze jóformán. Ezzel dörzsöld meg erısen, a már villával vagy vastag árral jól megszurkált sódarakat és rakogasd bé egybe, sózás közben egy kis félfenekü átalakba, kemény nyomkodással és fenekeld be, hogy levegı ne férjen hozzá. Négy hétig hengergesd, mint az uborkát szokás egy oldalról-másikra, fenékrıl-fenékre. Akkor aztán szedd ki, aggazd fel egy heti füstre, innen akaszd föl száraz, szellıs helyre: — eláll akár meddig s színes ize hatalmas.”

A bórsav alkalmazása. Hentesáruk konzerválására á bırsav egyike a lejobb szereknek, amely kitőnı tulajdonságainál fogva még mindig tért hódit. A húsáruk pácolásánál a pácoló lébe teszszük a bórsavat, még pedig 1—2%-nyi mennyiségben, nehogy a pácolólé megromolj ék. Téli idıben azonban a jól szellızött pácolóhelyiségben erre ritkán van szükség. Ha nyáron hurkákat készítünk, tanácsos a hurkapépbe kilogrammonkét 2 gram bórsavat keverni. Az olyan sonkák, amelyeket bórsavval kevert pácolólében pácolunk, a legyek és azok petéi ellen is védve vannak,

A pácolólé elkészítése. a) Nyers vágósonkához 20 liter vizet, 4 kilogramm sót, 20 deka kálisalétromot, télen 25 deka valódi indiai nádcukrot, nyáron a nádcukor helyett 20 deka bórsavat veszünk, mindezt összekeverjük és addig fızzük, míg az összes , alkatrészek feloldódnak, s az igy nyert lét lehőtés végett alkalmas hordóba vagy cement-kádba öntjük és csakis akkor használjuk, ha már teljesen kihőlt. A téli hónapokban ez a lé hideg uton is elıállítható. b) Fızösonka stb. részére ezt a lét 2Va liter vízzel hígítva készítjük, olyformán, hogy 20 liter helyett 22 liter vizet veszünk. c) Egyes vidékeken nagyon kedvelik az aromatikus, úgynevezett főszeres pácolólét, melyet ugy készítünk, hogy az a) alatt leirt pácolóléhez fızés elıtt még bizonyos menynyiségü koriandrumot, borsot, babérlevelet és fokhagymát teszünk. Az itt alapul vett léhez (20 liter) legcélszerőbb a koriandrumból 5 dekát, a borsból 75 gramot és néhány babérlevelet — mindezt kis vászonzacskóba kötve —tenni. Az igy készült lé mindennemő húsáru pácolásához használható.

A pácolólé. Hogy a különbözı húsáruk pácolása mindenkor egyenletes legyen, elsısorban is ismernünk kell a pácolólének erısségét, vagyis sótartalmát. Mert csakis ha ezt ismerjük, állapithatjuk meg, hogy a különbözı húsárukat hány napig kell pácolnunk. Aráométer (sőrőségmérı) segélyével könnyen meg lehet állapítani bármely folyadéknak, tehát a pácolólének is a sótartalmát. Fontos azonban annak ismerete, hogyan készítsünk olyan pácolólét, melynek a sótartalmát elıre meghatározzuk. Erre annál is nagyobb szükségünk van, mert a kereskedelmi forgalomba jutó sőrőségmérık nem mindig eléggé megbízhatók. Míg az egyik sőrőségmérı a pácolólé legmagasabb sótartalmául 25— 257i fokot mutat, mások 27 fokot mutatnak. Mindenesetre ismertetıjele a pontos sőrőségmérınek, hogy 25— 25V2foknál többet nem mutathat, mert ennél magasabb sótartalma a sós lének nincsen, akár hideg, akár meleg uton készítettük is azt. Mert mihelyt

a lé elérte ezt a sótartalmat, telítve van és a fölös só kristályokban lerakódik vagy pedig a hideg vízzel készített lében nem oldódik föl.

Használt pácolólé tisztítása. Kétszer vagy háromszor használt pácolólét fölforralás által megtisztíthatjuk, igy ez ismét alkalmassá válik másodrendő húsáruk, mint például csülök stb. pácolására. A tisztítás következıképen történik: A használt lét üstbe öntjük és az üstöt főtjük, a lét pedig mindaddig nem bántjuk, míg nem fı. Ekkor a habot leszedjük róla és egy egészen tiszta seprıvel az üst fenekére és oldalaira lerakódott szennyet jól fölkavarjuk; miután a lét újra egy ideig forrni hagytuk, ezt a fölkavart szennyet is kanállal leszedjük. A lét ezután hordókba öntjük kihőlés végett. Mihelyt a lé kihőlt, azt átöntjük mindaddig, amíg egészen tiszta. A hordók fenekére leülepedett üledéket ki- öntjük. Ameddig a lé az üstben föl nem forrt, azt sem keverni, sem róla a habot leszedni nem szabad, mivel máskülönben sohasem lesz tiszta a lé.

Meghatározott sótartalmú pácolólé. Nem mindegyik sónak egyforma a sótartalma, éppen ez okból mindenek elıtt meg kell gyızıdnünk a fölhasználandó sónak az erısségérıl. Ez nagyon egyszerő dolog. Egynegyed küógram sót háromnegyed kilógram forró vízben föloldunk, ezt a sıoldatot azután nagy lapos tálba öntjük, ahol hamar kihől. Ha a kihőlt oldatban nincsenek sójegecek, a só gyönge és az oldat még nem 25 fokos. Ha azonban a tál oldalára és fenekére apró sókristályok rakódnak le, akkor a sóié a kristályok nagysága szerint rendes, illetve erıs lének mondható. Különbözı pácolási célokra, amelyekhez friss lé szükséges, 12—25 fokig változó lét veszünk, sıt befecskendezésre sokkal gyöngébb, 9 fokú lét használunk. A fızés utján elıállított léhez mindenkor—8 százalékkal több vizet kell vennünk, mint amennyi meg van jelölve, hogy ily módon az elpárolgás által veszendıbe menı vizet pótoljuk.

A sót és egyéb alkatrészeket csak akkor tesszük a vízbe, amikor ez már forr és mihelyt a só és egyéb alkatrészek föloldıdtak. Ezután a lét azonnal elvesszük a tőzrıl, illetve hordókba töltjük kihőlés végett. Csakis teljesen kihőlt lét szabad pácoláshoz használni. A fıtt lé, különösen a nyári hónapokban, alkalmasabb a hideg vízzel készített lénél.

I. számú pácolólé. (22 foku.) Ez hát és hasszalonna és hasonló húsáruk pácolására használjuk és 100 liter vízbıl, 19 kilogramm sóból, 1 kiló- gram salétromból és télen még 1 kilogramm nádcukorbıi készítjük.

II. számú pácolólé. (18 foku). Ezt a vékonyabb húsdarabok pácolásánál alkalmazzuk és 100 liter vízbıl, 22 kilógram sóból és 1 kilogramm salétromból készítjük. Télen még 1 kilogramm nádcukrot is adunk hozzá.

III. számú pácolólé (15 foku). Ezt a lét akkor használjuk, ha egészen vékony húst akarunk pácolni, vagy pedig ha átpácolt húst hosszabb ideig akarunk a lében hagyni. Ez utóbbi esetben a lét a húsról leöntjük és annyi lét öntünk újólag a húsra, hogy az éppen csak hogy fedve legyen. Ez a lé 100 liter vízbıl, 16 kilogramm sóból és 1 kilogramm salétromból áll.

IV. számú pácololé (12 foku). Ezt is olyan esetekben használjuk mint a III. számú lét, vagy pedig, ha nagyon sós íző, pácolt húst gyöngébbé akarunk tenni, vagyis a só egy részét ki akarjuk vonni a húsból.

Gyors pácolás nyáron. A közönség ma a gyöngén pácolt húsáruknak elınyt ad, de nemcsak azt Idvánja, hogy a hús gyengés íző legyen, hanem súlyt fektet arra is, hogy a pácolás mindig egyenletes legyen. A gyors pácoláshoz lészivattyu vagy léfecskendı szükséges. A fecskendı használata folytán, ha azt mindig tisztán tartjuk, sohasem keletkeznek szürke foltok a húsárakban. Ügyelnünk kell azonban a befecskendezésnél arra, hogy levegıt ne szorítsunk a húsáruba. A befecskendezett levegı szivacsszerően fölfújja a húst, amitıl ez kellemetlen ízt kap. Nyáron bajos a pácolás, ha jégverem nem áll rendelkezésünkre. Az alábbi módszerrel ezt az akadályt is le lehet küzdeni.

Pácolópince. A pácoló pincének, amennyiben ezt a helyi viszonyok megengedik, két oldalról szelelı nyilásokkal, pinceablakokkal kell ellátva lennie, hogy a pincében állandóan léghuzat legyen. A falakat és boltozatokat mésszel kell bevonni, a padozatot ellenben vízzel való öblítés által tartsuk tisztán. A meszelt falak sokban emelik a pincelevegınek a tisztaságát. Nyáron a pácoláshoz célszerőbbek a cementtartályok vagy kádak a hordoknál. Tölgyfából készült hordók, fıképpen újak, nem ajánlatosak, mert ezektıl a hús nemcsak cser-ízt kap, hanem a hordók által kiválasztott cseranyag a húst sötétre is festi. Ha a pincében az ablakok nem alkalmasak arra, hogy kellı léghuzam álljon elı, minden 8—10 napban egyszer arzénmentes kéncsikokat égetünk el az esti órákban a pincében, ez által a levegı mindig tiszta és baktériummentes lesz. A pácolópince hımérséke télen ne legyen alacsonyabb, mint 6 fok Reaumur a fagypont fölött, Mennél alacsonyabb a pince hımérséke, annál lassabban pácolódik benne a hús, ámbár figyelembe veendı itt az is, hogy egyes sertésfajok húsa hamarább, más fajtáké lassabban pácolódik. Nyáron a pince hımérséke lehetıleg csak +12 fok Reau- mur legyen. A gyors pácolást az ennél magasabb hömérsék nem segíti elı.

Prágai sonka. A prágai sonkát a magyar közönség oly nagy mérvben vásárolja, hogy olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, hogyan készül az igazi prágai sonka Prágában. A prágai sonkagyárosok cseh, morva, galíciai és bu- koviniai származású, de angol, kiváltképpen pedig yorks- hirei sertésekkel keresztezett hús sertésekbıl készítik a sonkát; elınyben részesitik a fiatal, mintegy hathónapos sertéseket, átlag 50—60 kilogramm vágósulyban. E sertéseket nem tartják állandóan ólakban, hanem nagyobbára a szabadban nevelik föl, amelyek tehát csak kevéssé van* nak kihizlalvá és amelyekben sok az

izomhús. Az ólakban tartott és hizlalt sertések kevésbbé alkalmasak a sonkagyártáshoz; mert a jól táplált, de nem hizlalt sertések sonkája sokkal ízletesebb, mint a hízott sertéseké. A Prágában leölt sertések nagyobbrészt Galiciából és Bukovinából származnak, csak Iris részük való Cseh- és Morvaországból. A sonkagyártás céljaira szükséges sertéseket prágai sertésnagykereskedök saját bevásárlóik által vásárolják össze a származás helyén, tehát többnyire Galíciában. A bevásárlás alkalmával csak a legjobb, legnemesebb, fiatal, lehetıleg egyenlı nagyságú és egyformán táplált sertéseket válogatják össze, a nagyon nehéz, nem nemesitett fajú öregebb és hízott sertéseket Prága részére nem vásárolják. A Prágában földolgozandó sertéseket rendszerint közvetlenül a prágai központi vágóhidra hozzák be, itt azokat a sertésnagykereskedık saját állandó személyzetükkel vágatják le. A nagyhentességekben a nyers sonkákat elıbb legömbölyítik. Ha ez megtörtént, a sonkákat ismét a hőtıkamrába viszik, ahol mindegyiket külön-külön fölaggatják és +2—4 C fokú levegıben negyvennyolc óra hosszat hőtik. Lehőlés után a sonkák a pácoló helyiségbe kerülnek. A pácoláshoz halleini „konyhasót használnak, melyhez 4—5 Százalék” kálisalétromot adnak. A sonkát a húsos oldalán csak gyöngén, a bırkével fedett oldalán, az ízületeken 2* azonban erısen bedörzsölik pácoló sóval és a föntebb említett bevágásokba ujjal szintén begyömöszölnek kevés pácolását, hogy ilyképpen a sónak behatolását a vastag izomzatba megkönnyítsék. A besózásnak ez a módja legföljebb egy percig tart. Az ilyképpen besózott sonkákat nagy fakádakba rakják és a kádakat eleinte nyitva hagyják. Huszonnégy óra eltelte után a kádakat 10—12 százalékos lével töltik meg. További huszonnégy óra után a sonkákat fából készült fedıvel betakarják, a fedıre pedig mérsékelt súlyú köveket tesznek. Az igy kezelt sonkát ha hosszú ideig kell eltartani +4—5C fokú hımérsékletben, amelyet+2 C fokra lehet csökkenteni, három-négy hónapig is hagyják az úgynevezett raktárpincében feküdni. Füstölés elıtt a sonkákat külön helyiségekbe viszik, amelyekben a hömérsék 7—10 C fok, ott újból kádakba, még pedig minden harmadik napon más-más kádba rakják. Ez a két- vagy háromszori átrakás elegendı arra, hogy a sonkák teljesen átpirosodjanak. Ezután a sonkák a füstölı kamrába kerülnek. A füstölés tartama tizenkét óra, ennyi idı alatt a sonkának szép sárga színőre kell füstölıdnie. A füstölı kamrákból a sonkák a csomagoló helyiségbe kerülnek, ahonnan elszállíttatnak.

A wesztfáli sonkák pácolása. Pácolásra legalkalmasabbak a 6—9 kilogrammos sonkák, ha nyersen akarjuk fölszeletelni. Nagy súlyt kell fektetni, hogy a sonka olyan sertésbıl való legyen, amelyik a leölés elıtt eléggé pihent és amelyiknek kemény, vörös a húsa. A csontot tenyérnyi magasságban az ugró- izület fölött eltávolítjuk, a medence-csontokat óvatosan kifejtjük és a sonkát szépen legömbölyítjük. Ezután hüvelykujjunkkal néhányszor végignyomjuk a sonkát a medence felé, hogy a véredényekben gyakran visszamaradó vért kiszorítsuk. Most a sonkát 12 óra hosszat legföljebb 4-9 fok hımérséknél a levegın, esetleg 5 óra hosszat vízben, – amelyhez tiszta jégdarabokat teszünk, hogy a víz hımérséke + 5 fokra süllyedjen – lehőtjük, jól leszárítjuk és 25 kilogramm száraz szemcsés sóból, 15 deka salétromból és 25 deka bırsavból álló keverékkel jól bedörzsöljük. Téli idıben csak félannyi bórsavat, vagy helyette 171 /2 deka nádcukrot kell venni. A csont mellett még jı erısen bedörzsöljük a sonkát ezzel a pácoló-sóval, azután tiszta fa- vagy cementkádakba jó szorosan berakjuk. Minden réteg fölé még néhány marékkal sót hintünk. Ha a hordók vagy kádak megteltek, a megfelelı fedéllel letakarjuk és a fedeleket néhány kıvel könnyen lenyomjuk. A másnap esetleg hiányzó lét 22 fokú pácolólével pótoljuk,

annyira, hogy a lé a fedelet érje. A pácoló pince hımérsékletének nem szabad R. + 6 foknál hidegebbnek, de R. + 10 foknál melegebbnek sem lennie. Ha a pince melegebb, a hordó közepébe jéggel töltött horganyhengert állítunk, fıképpen az elsı 14 napon. Azután a sonkát más hordóba rakjuk át, hogy jobban pácolódjanak, még pedig olyképpen, hogy az alul feküdt sonkák felülre, a felsık pedig alulra kerüljenek. A pácolási idı a sonkák nagysága szerint 6—8 hét. Pácolás után a sonkákat 2 óráig vízben áztatjuk, nehogy a só a füstölésnél kijege- cesedjék. Ennek megtörténte után a sonkákba zsineget füzünk és 3—3 sonkát 1 méter hosszú rudakra akasztunk, hogy a levegın megszáradjanak. Ha a sonkák néhány nap múlva jó szárazak, akkor 10—14 napi füstölés elég. Az igy kezelt sonkáknak nagyon szép a szinük és zsírba vagy faggyúba rakva egész éven át eltarthatók.

Felosztott sonka készítése. A felosztott sonka készítésére a 7—8 kilógramos nehéz, középnagyságú sonkák a legalkalmasabbak. A csontot az üzletben eltávolítjuk, a medencecsontot kifejtjük, a sonkacsont fölött mély vágást teszünk és magát a sonkacsontot a csonthártya hátrahagyásával eltávolítjuk. A sonkát most 8 részre osztjuk és pedig a golyısonkát a rajta levı zsírral és bırkével óvatosan lefejtjük a combsonkától, ez utóbbiról pediglevágjuk a háromszögő farkrészt éppen ott, ahol a medencecsont volt. Az igy nyert részeket szépen legömbölyítjük és ugy kezeljük, mint a nyers sonkát, azzal a külömbséggel, hogy a nem 22 fokos, hanem csak 18 fokos lében pácoljuk. A golyósonka pácolása 10—14 napig, a combsonkáé 3 hétig, a farkrészeké 8 napig tart. Ez utóbbiak mint sonkaszalonna kerülnek eladásra. Ugy a comb- mint a golyósonkát pácolás után hideg vízben kimossuk, VU cm. közökben spárgával körülkötızgetjük és szárazon 5—6 napig hidegen füstöljük.

Fızısonka csont nélkül. A fözösonkánál nem szükséges az oly ovatos kiválogatás, mint a nyers sonkánál. Husuk halaványabb és puhább lehet, mint a nyers sonkáé. Fıképpen arra kell ügyelnünk, hogy a sonka ne származzék egy évesnél idısebb sertéstıl. Kezelésük annyiban különbözik a nyers sonkáétól, hogy a csıcsontot eltávolítjuk, hogy a sonka gyorsabban átpácolódjék, nem dörzsöljük be oly erısen mint a nyerssonkát és a sóslé pótlására legjeljebb 18 foku mesterséges lét használunk. Hogy gyors pácolást és ízletes, nedvdús sonkát kapjunk, ajánlatos a sóslét bıven hozzáönteni, hogy a sonkák meglehetıs lazán feküdjenek egymás fölött és ne gyakoroljanak egymásra tulerös nyomást. Az igy kezelt sonkák 14—18 nap alatt jól átpáco- lódnak. Azután megkötjük és megfüstöljük.

Csomózott vagy kötött sonka hólyagban. A csomózott sonkát olyan sonkából is léhet készíteni, amely máskülönben tulzsíros volna. A sonkát megtisztítjuk a zsírtól és a csontokat kifejtjük. Ezután levágjuk a golyót, a felsált, nemkülönben a szárcsont fölötti húst, inas zsírt és a vastag int lefejtjük. Ezen részeket egy 5 deka salétromból és 12V*, deka cukorból álló keverékkel bedırzsöljök és olyan edénybe helyezzük, melynek fedelét kissé lenyomjuk. Ezután leöntjük elegendı mennyiségő 18 fokos lével. Pácolás után 10—15 percig hideg vízben öblögetjük a sonkarészeket, azután félkilıgram súlyú darabokra vágjuk, minden egyes darabot külön borjuhólyagba tesszük, melyet jól megkötünk. Most forró vízben leforrázzuk és sárgára

füstöljük. Ezen sonkát ugy nyersen, mint fıve lehet fölszeletelni, nyersen a lazacsonkát (Lachs- schinké) pótolja.

Lazac-sonka. A/lazacsonkát 8—15 hónapos húsos sertések hátrészébıl készítjük. A fiietet, tomport és nyakrészt 5 bordával együtt eltávolítjuk, azután a többi bordacsontokat a hátgerinccel együtt kifejtjük. A hátrészt a pácoló sóval bedörzsöljük és 5—6 óra eltelte után gyönge sonkalével leöntjük. A hús aszerint, a milyen vastag, 5—7 napig marad ebben a lében. Ha egész hosszában akarjuk ezt a lazacsonkát, minek az az elınye, hogy a fölvágásnál csak két füstös szél megy veszendıbe, a két hátrészt ugy rakjuk össze, hogy az egyik rész vékony oldala a másik rész vastag oldalát födje. Az egymással érintkezı fölületeket lemosás után gondosan meg kell szárítani, nyáron pedig elıvigyázatból tanácsos kevés porrá tört borsóval behinteni. A sonkát azután a rendes mód szerbit zsineggel jó feszesen megkötözzük. Ha a lazacsonka a levegın jól megszárad, nem túlságosan meleg füstölı kamrába 8—4 napig szép világos barnára füstöljük.

Olasz sonka. 30—60 kilogramm súlyú kis sertések sonkáit hosszura (wesztfáli módra) kivágjuk és a kulcscsontot kifejtjük. Azután a sonkát sóval, melyhez kevés salétromot és háromannyi konzervsót keverünk, bedörzsöljük és igy 12—15 óra hosszat szárazon hagyjuk. Most pácoló-hordókba,. esetleg kádakba rakjuk a sonkákat s fenti sókeverékkel mérsékelten behintjük, befedjük és a fedelet sulyokkal nem túlságosan lenyomjuk. Aztán annyi 18 fokú sıslét öntünk reá, hogy a fedél is be legyen borítva a lével. A sonkát igy hagyjuk nagyság szerint 12—18 napig pácolni. Pácolás után lemossuk, félóráig hideg vízben öblítjük, egy napra fölakasztjuk, hogy megszikkadjon, azután zsineggel erısen körülkötözzük és szép világos pirosra vagy sárgára füstöljük. Ez a sonka különösen fıve jı.

Burgundi sonka. A friss sonkából eltávolítjuk az összes csontokat és a sonkát azután pácoló sóval bedörzsölve mesterséges pácolı-lébe tesszük melyhez minden 30 literre 1 üveg burgundi vagy Madeira-bort keverünk. Csak kisebb sonkákból készítsük a burgundi sonkát. A pácolás a sonkák nagysága szerint 2—3 hétig tart. A pác után nem szabad a sonkát lemosni, hanem zsineggel erısen és lehetıleg egyenletesen körülkötözzük, forró füstben világos sárgára füstöljük és füstölés után azonnal 2—3 óráig 75 R. foku vízben fızzük.

Bayonnei hólyagsonka. A bayonnei hólyagsonka készítése hasonló a csavart sertéshúséhoz (lásd alább). Csak a pácolás különbözik annyiban, hogy a nyakrészeket nem szabad befecskendezni; a pácolólének 18 fokúnak kell lennie, a pácolásnak pedig 8—-10 napig kell tartania. Ezután a nyakrészeket kivesz- szük a lébıl, megmossuk és vastagbelekbe tesszük. Nehogy a sonka szárítás vagy füstölés közben leessék, a beleket elıbb megpeckeljük és csak azután látjuk el hurokkal. A sonkát szokott módon finom zsineggel körülkötözgetjük, minek megtörténte után a beleket villával töbszörösen megszurkáljuk, hogy a sonkában levı nedvesség elpárologhasson. A sonkákat mindezek után néhány pillanatra forró vízbe mártjuk és 5—6 napig szárazon, mérsékelt hömérsékü füstölıkamrában füstöljük. További 8 nap eltelte után a sonka fölvágható.

Hamburgi fıznivaló sonka. Ezt a sonkát könnyebb sertésekbıl készítik. A sonka 4—6 kilónál nehezebb ne legyen. A sonkának húsosnak, nem pedig zsírosnak kell lennie. A sonka minısége nagy16 részt attól függ, hogy a sertéseket kellıen pihent állapotban vágjuk le. A sonkát legömbölyítjük, a csülköt fönt levágjuk, hogy a csöves csont nyitva legyen Ez azért szükséges, mert máskülönben a sonka a pácolás folyamata alatt bizonyos szagot kap. Pácolás elıtt a sonkát száraz, jól szellızı pincében -r- nyáron jégveremben — kihőlni hagyjuk. Másnap sóval és salétrommal bedörzsöljük. A pácolás legcélszerőbben régi, de tiszta hordókban történik, mert a pácolásnál még nem használt új hordókból a dongák faszaga könnyen átragad a sonkára. Ha nincsen annyi sonkánk, hogy a hordót egy napon egészen megtöltsük, hanem csak több napi vágás után tölthetjük meg a hordót, minden alkalommal, a mikor új Sonkát rakunk a hordóba, a már pácban levı sonkákat át kell raknunk, még pedig olyformán, hogy a hordó alján levı sonkákat legfelülre, az újonnan pácba kerülı sonkák pedig legalulra kerüljenek. Ha a hordó megtelt, a fedelére megfelelı súlyú nehezéket teszünk. A sonkát 21—22 foknyi sótartalmú pácoló lében három hétig pácoljuk. A pácoló lé a sonkákat borítsa teljesen be, ugy, hogy levegı ne férhessen hozzájuk. Füstölés elıtt ,a sonkákat egy éjszakára friss vízbe tesszük, azután langyos vízben tisztára lemossuk és egy napig a levegın szárítjuk, ennek megtörténte után a sonkákat másfél—két iiapra közepes melegségü füstbe akasztjuk, míg szép világosbarnára füstölödnek. Ezeket a sonkákat, ha könnyebbek másfél óra, ha nehezebbek két harmadfélóra hosszat kell fıznünk. A víznek nem szabad forrnia. Fızés után a sonkát hideg vízben leöblítjük és kihőlni hagyjuk.

Uf módszer a nehéz sonka sózására. Nehéz sonkáknál mindig kellemetlen volt az a körülmény, hogy a sonka nyáron a csont körül rossz szagú volt, ámbár a csont is jól át volt sózva Az alább leirt módszef szerint 15—20 kilógramos sonkákat csontal együtt be lehet sózni, ugy, hogy a csont körül is teljesen frissen maradnak minden kellemetlen szag vagy mel- lékiz nélkül. A módszer a következı: a nehéz sertések sonkáit szépen körülvágjuk, a csuklócsontot 2 centiméter széles vésıvel lefejtjük olyképpen, hogy a vésıt a csıcsont feje mögé tesszük, kalapáccsal ráütünk, a fejet a hol még le nem vált, késsel levágjuk és közönséges csigafúróval 20—25 centiméter mélyen és 15—18 centiméternyi átmérıben kifurjuk a csontvelıt. Ezután az üreget fadugasz segélyével erısen megtömjük a konzerváló ve- gyülékkel, melyet 1 kilógram sóból, 2 deka bórsavból és 2 deka salétromból készítünk és a sonkákat 4—6 hétre —nagyság szerint—bepácoljuk. Ezen idı után újra kivesz- szük a sonkákat, kimossuk, az üreget újra megtömjük, parafadugasszal bedugaszoljuk és a sonkákat füstbe akasztjuk. Az igy kezelt sonkák két évig is elállanak és mindig szépek és ízletesek maradnak.

Füstölt disznónyelv. A disznónyelveket pácolás elıtt lehántjuk, a minek az az elınye, hogy a nyelvek sokkal gyorsabban (már 5—6 nap alatt) átpácolıdnak, a pácolásnál és fızésnél nem zsugorodnak össze és könnyebb á földolgozásuk. Hogy a bır könnyen lehántható legyen, a nyelveket lehántás elıtt 52 R. foku vízbe mártjuk. Azután a nyelveket hideg vízbe tesszük, ahonnan félóra múlva kivesszük, pácoló sóval bedörzsöljük, 5—6 napra 16 foku pácolólébe rakjuk és utána megfüstöljük.

Friss sertésnyelv. A friss sertésnyelveket a forró vízben leforrázuk és lehánljuk. A mikor kihőltek, 18%-os sonkalével megsózzuk. A lehántásnak az az elınye, hogy a nyelvek vastagabbakká 17 lesznek és a só is könnyebben hatol át rajtuk. Hogy a nyelvek gyönge és zamatos ízőek legyenek, a következıképpen járunk el. Miután a nyelveket a sonka- lébıl kivettük, jól lemossuk és majdnem puhára fızzük. Azután a nyelveket a lével együtt, melyben fıttek, megfelelı edénybe töltjük, a hol kihőlni hagyjuk. A levet azonban elıbb hagymával, babérlevéllel és kevés szekfüborssal főszerezzük. Kihőlés után a nyelveket az asztalra rakjuk, hogy a nedvesség lefolyjon róluk, azután szétkötözzük és leszárítjuk. Igy elkészítve a nyelvek nagyon Ízletesek.

Pácolt marhanyelv. A marhanyelvet a következıképen pácoljuk: A friss nyelveket 1—2 óra hosszat hideg kutvízben áztatjuk, azután hegyüknél kezdve késsel lekaparjuk, hogy a pácolási folyamatot sietessük, az oldalokon rövid rovátkaforma levágásokat csinálunk. Közben 25 kilogramm jó száraz, durva szemcséjő sóból, 20 deka kálisalétromból és 30 deka bórsavból (ez utóbbit télen ugyanilyen mennyiségő nádcukorral pótolhatjuk) elkészítjük á szükséges pácolósót. Ezzel a pácolósóval a nyelveket jól bedörzsöljük, tiszta edénybe rakjuk, ezt födéllel letakarjuk és nem nagyon súlyos követ teszünk nehezékül a födélre. Következı napon az esetleg hiányzó lét 15 fokú sonkapácoló lével pótoljuk. Ebben a lében a nyelvek — ha a hıfok nem nagyon alacsony — 14 nap alatt keresztül pácolódnak, de még további 2—3 hétig is benmaradhatnak a lében, anélkül, hogy el volnának sózva.

Pácolt marhahús, nyelv, stb. A marhahúst, szegyet, nyelvet stb., miután jól kihőlt, pácolósóval jól bedörzsöljük és tiszta edénybe rétegenként egymás fölé rakjuk. A pácolısó 25 kiló száraz durva szemcséjő konyhasóból, 20 deka kálisalétromból és 20 dekagramm nádcukorból áll. Minden réteg húsra néhány marék pácolósót hintünk. Ha másnap a pácolólé nem borítja a húst, a hiányzó lét mesterséges pácolólével pótoljuk. A mesterséges pácolólét ugy állítjuk elı, hogy 10 liter vizet, 2 kilogramm sót és 5 deka salétromot fölforralunk. A hússal megtöltött edényt megfelelı födövel letakarjuk és csak könnyedén lenyomjuk. A pácolás tartama mintegy három hét, de közben célszerő a húsdarabokat legalább egyszer átrakni. A pácolólé hömérséke 6—10 R. fok legyen.

Csavart sertéshús. Húsos pihent sertéseknél, melyek legalább 80 küo- grammos vágósúlyúak legyenek, a nyak-, vagy tarkórészeket az ötödig bordáig óvatosan kicsontozzuk, 16 fokú sonkalével gyöngén befecskendezzük, 3—4 napig ugyanilyen lében áztatjuk és azután csavarjuk, Ennek megtörténte után a húst 2—2V2 óráig forró (75—78 R°) vízben jól pároljuk.

Csavart borjúhús. (Rulád). Egy jól hízott borjúnak a mellét, illetve az elsı negyedét egészben, ha pedig nagyon nehéz volna, akkor lapocka nélkül óvatosan kicsontozznk. A csontnélküli húst 2—3 napig gyönge fızösonka-pácoló lében hagyjuk úszni és azután 75 R° hıfoknál elég nagy üstben puhára pároljuk, minek megtörténte után a húst összecsavarjuk, vászonba takarjuk és hővös helyen préssel megadjuk neki a kívánt formát. Ha teljesen kihőlt a hús, akkor fölvágjuk. A

csavarthús készítése különösen olyan üzletekben ajánlatos, ahol a hát és comb nagy keresletnek örvend. 18

Disznófej és csülök. A fejeket és csülköket két óra hosszat hideg kutvízben áztatjuk, azután gondosan letisztítjuk róluk az eseüeg visszamaradt sörtéket, tisztára mossuk és már hásznált sonkapácolólébe rakjuk, ahol 8 napig hagyjuk. Azután megfüstöljük.

Füstölt ökörcomb. Fiatal, jól hizott ökör combjából megfelelı darabokat vágunk, ezeket 25 kilogramm száraz durva szemcséjő sóból és 20p gram kálisalétromból álló keverékkel jól bedörzsöljük és tiszta edényekbe rakjuk. Másnap megnézzük a képzıdött sóslevet és pótoljuk 18 foku sonka-pácoló lével, még pedig bıven. Az edényre illesztett fedelet nem túlságosan nehéz súllyal nehezitjük. Figyeljünk arra, hogy a pácolólé hımérséke —- 8—10 Reaumur fok legyen. A pácolás tartama rendszerint 2—3 hét és a pácolt húsdarabok vastagságától függ. Ha azt akarjuk, hogy a hús gyorsabban pácolódjék, az egyes húsdarabokat kisebb idıközökben átrakjuk. Hogy a hús porhanyósabb legyen, a pácolás után még 14 napig a pincében hagyjuk feküdni; azután megmossuk a húst (áztatni nem szabad), a levegın megszárítjuk és mérsékelt meleg füstben megfüstöljük.

Hamburgi füstölt marhahús. Erre a célra legalkalmasabbak fiatal s jól hizlalt ökröknek szép, vastag húsdarabja! (lapocka stb.) Ezeket a húsdarabokat 1272 kilogramm durva szemcséjő száraz sóból, 10 deka kálisalétromból és 15 deka bórsavból készült keverékkel jól bedörzsöljük és tiszta edénybe rakjuk. Másnap az esetleg hiányzó lét 18 fokú pácolólének bıséges mennyiségben való hozzáöntésével pótoljuk. Nehogy a lé az egyes húsdarabok közül teljesen kiszoritassék, az edény fedelét csak könnyen szabad lenyomni, 8 nap után a húsdarabokat á pácolás elımozdítása végett átrakjuk. A lének hıfoka 8 és 10 R. között váltakozzék. A pácolás tartama — a húsdarabok vastagsága szerint — 2—3 hét. Pácolás után a darabokat a lébıl kivesszük, lemossuk, megszárítjuk, 3—4 óra hosszat füstöljük, ugyanannyi ideig fızzük és nehogy nagyon száraz legyen a hús — a lében, emelyben fıtt, meghagyjuk addig, amíg kihőlt. Ha hosszú ideig kívánjuk a húst eltartani, hideg füstben jó szárazra füstöljük, jól lehőtjük, hordókba rakjuk és lehőlt marhazsírral leöntjük.

Ökörszegy. E célra ugyanolyan minıségő állatok húsát dolgozzuk föl, mint amüyent a hamburgi füstölt húsnál emiitettünk. A szegyet nem túlságos szélességben kivágjuk és a csontokat kifejtjük. Ugyanolyan erıs sonka-pácolólét használunk, mint a hamburgi füstölthúsnál, ugy, hogy a szegyet a füstölthússal együtt is pácolhatjuk, minthogy azonban a szegy elıbb pácolódik, célszerő a füstölthúst az edény aljára, a szegyet pedig fölébe rakni. Ha a szegyre nem várhatunk hosszabb ideig, a pácolást befecskendezéssel minden aggály nélkül megrövidíthetjük, ugy, hogy kedvezı viszonyok között a szegyet 8 nap elteltével megfızhetjük. Ha nem csavarjuk össze, 3 óráig kéli fıznünk, ha ellenben összecsavarjuk, a fızés is hosszabb idıt igényei. A lehőtésnél ugy járunk el, mint a hamburgi füstölt húsnál.

Lapocka, és nyakhús. (Kamm) stb. Pácolásnál ugy járunk el, mint a fızı sonka pácolá- sánál, azzal a külömbséggel, hogy ezeket19a húsrészeket a sóslészivattyu már 2 nap alatt jól pácolhatjuk. Ennek az az elınye, hogy a jéggel való mesterséges hőtést megtakarítjuk és a hús rövid idın belül forgalomba hozhatjuk.

Sonkakonzerv. Vegyünk sót, főszert, néhány babérlevelet, hagymát, ecetet, mustárt, cukrot és fızzünk ebbıl levet. Azután fiatal sertésbıl való kis gömbölyő sonkát veszünk, melyet 14 napig 16 százalékos pácolólében pácoltunk és 1—2 óráig meleg füstbe tettünk, ezt megfelelı nagyságú dobozba tesszük, az üresen maradt helyet a lével kitöltjük, a dobozt légmentesen elzárjuk és majdnem forró vízbe tesz- szük másfél-harmadfél óráig. Az ily módon készült sonka nagyon gyönge és jóíző. Minthogy készítési módjuk nem valami nehéz, ez a sonkakonzerv (fínes herbes) Németországban nagyon el van terjedve.

Corned beef. Ennek a konzervhúsnak a készítéséhez csak fiatal, nem túlságosan kövér, de nem is nagyon sovány ökröknek vagy üszıknek a húsa használandó föl elınyösen. Az öreg, sovány tehenek vagy ökrök húsa a fızés alkalmával túlságosan összezsugorodik, ízetlen és nem mutatós. A húsból kifejtjük a csontokat, a vastagabb ínakat és a nagyobb zsírrészeket. Az igy megtisztított húst 4—5 centiméter vastag csíkokra vagy darabokra vágjuk és 16 foku sonkaléban vagy saját levében pácoljuk. A pácoló- helyiség hımérséke akkor felel meg a legjobban a páco- lásnak, ha ez 12 Reaumur fok. A bımennyiségü lében a a pácolt húst a kiszedett inakkal együtt, megfelelı meny- nyiségü bırkével néhány babérlevéllel, borssal kevés vízben puhára fızzük. A lét még kevéssé befızzük s miután a zsírt leszedjük róla, vászonkendın átszőrjük és leülepedni hagyjuk, hogy egészen tiszta legyen. Közben a melegen tartott húst most a lének folytonos hozzáöntése közben a készen tartott dobozokba rakjuk, amíg a dobozok jól megteltek. A dobozokat most a levegınek lehetı kirekesztésével beforrasztjuk, légmentességüket megvízsgáljuk és magasságuk szerint 1—2 óráig nyitott üstben fızzük. A mikor a dobozokat az üstbıl kiszedtük, hegyes acéltővel átszurjuk a tetejüket és az igy keletkezett nyíláson át a dobozok oldalára gyakorolt nyomás által az esetleg a dobozba rekedt levegıt eltávolítjuk, aminek megtörténte után ezt a nyílást egy csöpp ónnal beforrasztjuk. A pácolt marhahús a fızés alkalmával átlag 40 százalékot veszít a súlyából, késıbb azonban súlyának körülbelül 20 százalékát kitévı lét szív magába, úgyhogy a tulajdonképpeni veszteség 20 százalékot tesz ki.

Különbözı kolbászfélék készítési módjai. Kolbászfélék főszerezése. 20

Nagy fontossággal bír az a kolbász és hurkafélék J készítésénél, hogy a főszerek ne túl nagy mennyiségben legyenek a töltelékben, mert nem szabad, hogy túlszárnyalják a fıanyagok, a- húsnak, májnak, vérnek, stb. különleges finom zamatját. Kétségtelen, hogy vannak emberek akik szeretik a túlzott főszerezést, erıs fokhagyma, borg, paprika izt a kolbászban, ezt vélik hasonlónak a házikészitményekhez, ezek azonban csak kivételek. Nekünk henteseknek oda kell törekednünk, hogy a vevıkörünk többségének izlése szerint készítsük el az árukat, ami ugy értendı, hogy egyszerőbb emberek által lakott vidéken, valamivel erösebb főszerezést alkalmazhatunk, mint olyan .helyen ahol inkább uriközönség lakik. Itt közöljük az alap főszerezést, amitıl azután izlés szerint el lehet térni. Egy kiló húsból készült anyaghoz veszünk 2 dg sıt, Va dg fehér vagy fekete borsot. A só mennyisége aszerint változik, hogy amennyiben zsírosabb töltelék, például kenımájast készítünk, akkor valamivel több sıt veszünk; Ha darabos húsokat például vadásznak, krakkóinak valót átérés miatt besózunk, ott is valamivel több sót kell venni, mert a só a húson elolvad és egy része lefolyik. Á bors mennyisége aszerint változik, hogy amennyiben más főszert is használunk, például szég- füborsot, paprikát, akkor valamivel csökkentem a bors menyiségét A fokhagyma mennyiség a készítményhez képest változik, például a téli szalámihoz veszünk 10 kiló anyaghoz, 1 dg-ot, a jó fızıkolbászhoz már 5 dg. a nyári szalámihoz pedig 10 dekagrammot.

Szalámi. A szalámi a déli vidékrıl származott át hozzánk, kiváltképpen Olaszországból. Kezdetben szamár- és öszvér- húsból készítették, most azonban sertés- és marhahúsból is készítik. A magyar szalámin kivül, mely világhírő, még az utána következı szalámifajtákat készítik. Magyar szalámi (téli). Ez a magyar készítmény jóságánál és eltarthatóságánál fogva világhírre tett szert. Készítéséhez jól érett, öreg sertések húsa a legalkalmasabb. Elınyös, ha az ilyen sertéseket a vágás után azonnal fölbontják és a szalonnájukat lefejtik, hogy az élet melegsége gyorsan elpárologhasson és ne gyakorolhassa káros hatását a húsra és a szalonnára. Miután a hús jól kihőlt, kicsontozzuk, a lágy zsírré- szeket kivágjuk és ökölnyi darabokra vágva, gyékényekre terítjük, hogy megszikkadjon. A körülményekhez és az idıhöz képest egy-két napig igy maradhat; ekkor a húsdaráló nagy kockakorongján áteresztjük kosarakba. Az igy vágott és a kosarakban lévı húsba egy rúddal egész a fenékig lyukakat csinálunk, hogy a víztartalom könnyebben leszivároghasson. A hús igy maradhat körülbelül egy napig, akkor ringakés alá tıkére tesszük, (hogy mennyit az attól függ, milyen nagy a tıke) és hozzáadjuk mindjárt a főszert és pedig 10 kilogramm hús után 23 2 dekagramm sı, 5 dekagramm fehér bors (frissen ırölve), 2 dekagramm kon- zervsó és IV2 dekagramm fokhagyma, jól ledörzsölve sóval. Ezt az egészet jól összedörzsöljük, keverjük mielıtt a tökén lévı hús közé tesszük. A húst szabályos mozgással és állandó forgatás

közben addig vágjuk, míg a kellı finomságot elértük, ami attól is függ, hogy milyen az idı. Tiszta, hideg idıben finomabbra vághatjuk, enyhébb idıben gorombábbra. A szalámikészitéshez a legalkalmasabb a fagypont körüli tiszta idı. 21 A megvágott húst jól összenyomkodva teknıbe rakjuk és állni hagyjuk, körülbelül huszonnégy óráig, ami után enyhébb hımérséklető helyiségbe visszük és ott az elkészített tiszta belekbe légmentesen betöltjük. Ezután következik a szalámikészitésnek egyik legkényesebb és legfontosabb mővelete; a kötés. A kötözö az egyik végét a beinek elköti és a kolbászt többszörös szurkálás közben addig simitgatja és szorítja, míg a kellı feszültséget elérte (amit leírással meghatározni nem lehet, mert tapintással kell megállapítani), akkor leköti. Miután ez megtörtént, a szalámirudakat fölaggatjuk a füstölöszoba legtetején alkalmazott szögekre vagy horgokra (ez a szoba magas és szellıs Jegyen) és csak másnap teszünk alája tüzet, olyanformán, hogy a helyiség különbözı helyeire serpenyıre parazsat teszünk és arra tuskót rakunk. Arra nagyon kell ügyelni, hogy sem a melegség, sem a füst ne legyen nagy, mert ha azt akarjuk, hogy a szalámi jó és szép legyén, nem szabad nagyon megfüstölni, csak inkább leszárítani. Miután a rudak szép piros színőek, fölaggatjuk ıket a padlásra, amelynek szellösnek, de fagymentesnek kell lennie. Itt marad az áru mindaddig, részben amíg vágásra éretté s eladásra kerül, vagy amíg tavasszal az idıjárás annyira fölmelegszik, hogy az a veszedelem fenyegeti, hogy majd izzadni kezd. Ekkor jól szellıztethetı pincébe aggatjuk, amíg eladásra kerül.

Házi szalámi. E szalámi készítése a dunántuli „stifolder” németek specialitása. Ize igen kitőnı, de igazán jóízővé csak tavasszal és nyáron válik, miért is; nyári kolbásznak hívják. Következıleg készül: Egyenlı mennyiségben veszünk sovány disznóhúst és ugyancsak sovány marhahúst. Hús- vágı-gép segélyével daráljuk finoman össze mindkétféle húst. Adjunk hozzá apro kockákba vágott szalonnát tetszés szerint, kevés sót és kevés paprikát, valamint ízlés szerint törött borsot és fokhagymás vizet. Ha mindezt összegyúrtuk, jó kemény tölteléket nyerünk (minél keményebb, annál jobb), melyet tiszta marhabélbe töltünk. A töltésnél nagyon vigyázzunk, mert ettıl függ a szalámi jósága. Igen szorosan töltsük meg, mert amint a legcsekélyebb levegı jut bele, megpenészesedik. Az egyes szálakat jó hosszura hagyjuk, kössük be rendesen mindkét végét és függeszük füstre. A füstölés alkalmával lehet minden szalámi végére valami nehezéket kötni, hogy egyenes szál szalámit nyerjünk. (Füstölés elıtt lehet néhány napra a sós lébe is tenni, mint a sonkát stb.) Füstölés és száradás után legjobb hamuba tenni a szalámit használatig.

Horvát szalámi. 40 kilogramm sötét szinü, sovány sertéshúst, miután az inakat kiszedtük belıle, 1 kilogramm sóval besózunk és egy éjjelen át ferdén állított asztalon hagyjuk, hogy a nedvesség lecsurogjon. Másnap reggel a húst kinyomjuk, borsószem nagyságú darabokra vágjuk és 10 kilogramm kemény, magvas hátszalonnát adunk hozzá; a húst most a szalonnával együtt vágjuk és 15 dekagramm sót, 10 dekagramm törött fehér borsot, 4 dekagramm salétromot és 8 dekagramm rózsapaprikát keverünk a pépbe és most addig vágjuk, míg a szalonna körülbelül lencsenagyságura van vágva. A pépet ezután teknöbe téve, a teknıben jól át- gyurjuk, bı marhabelekbe erısen töltjük és vékony zsineggel 2—3 helyen átkötjük. Ennek megtörténte után a kolbászokat félórára 24%-os sóslébe rakjuk, azután fölaggatjuk és lassan száradni hagyjuk. Ezt a szalámit csak sürgıs esetekben füstölik, rendszerint csak a levegın szárítva jön forgalomba.

Orosz szalámi. 60 kiló künazott marhahúst 24 óráig sózunk 2 kilı sóval, ugy azonban, hogy a képzıdı sóslé 22 lefolyhasson, 40 kiló hasrészt, lehetıleg fiatal sertésekbıl, csikókra vágunk. Ezt is teknıben 1 kilı sóval, 10 dekagramm salétrommal 24 óráig pácoljuk. Azon a napon, amikor a húst földolgozzuk, 3 küó amerikai paradiıt megreszelünk és 1 kilı disznózsírban félóra hosszat pirítjuk, azután egy tálba öntjük, ahol kihőlni hagyjuk. Ha a hús és szalonna 3*

eléggé meg van sózva, a marhahúst meglehetısen finomra vágjuk és aprítás közben még egy V* kiló sót és félkiló cukrot keverünk hozzá. A finomra vágott húshoz hozzáadjuk a pirított paradiót és néhány, sóban jól összedörzsölt gerezd fokhagymát, az igy főszerezett húst átgyúrjuk. A vagdalékot lehetıleg hosszú ürü-vakbelekbe töltjük, köröskörül zsineggel átkötözzük és a szalámikat fölakasztjuk. Ha ez megtörtént, a szalámit a jégverembe akasztjuk 5—6 napra, azután szárítjuk és füstöljük.

Orosz szalámi marhahússal. Az orosz szalámihoz legalkalmasabb a fiatal marháknak sötétszinü húsa, amelyet elıbb kiinazunk. Az ilyen húsból 30 kilogrammot meglehetısen finomra vágunk és vágás közben folytonosan hozzákeverünk 20 dekagramm durván törött fehér borsot, l8/* kg. sót, 5 dekagramm salétromot, 71/* dekagr. nádcukrot, 2—3 gerezd fokhagymát (reszelve) és félkilogramm amerikai para-diót. A para-diót elöttevaló Dapon V* kilogramm zsírban Va óráig pörköljük, még melegen merítıkanállal a zsírból kiemeljük és ha egészen kihőlt, megreszeljük vagy mozsárban megtörjük és csak igy keverjük vágás közben a marhahúshoz. A finomra vágott marhahús közé 20 kilogramm hasszalonnát, Va centiméter vastag és 4—5 centiméter hosz- szu csikókban, keverünk, az egész pépet jól átgyúrjuk és jó keményre ürühólyagokba töltjük. A kolbászt zsineggel körülcsavarjuk és fölaggatjuk, még pedig olyanformán, hogy a két végén és a közepén függjön, ugy, hogy félkör alakja legyen. Oroszországban ezt a szalámit 5—6 napig a jégveremben tartják fölakasztva és ha már nyálkás, sósvízben lemossák és körülbelül 8 napig mérsékelten meleg kamrába akasztják, amíg átvörösödött. Ennek megtörténte után hideg füstben világosbarnára füstölik. Ha a hasszalonna kemény volt, az ilyen szalámi nagyon hamar megérik.

Francia szalámi. Ha sötét, meglehetısen vastag rostu sertéshús áll rendelkezésünkre. akkor marhahúst nem használunk a francia szalámihoz. Ha azonban fiatal sertésekbıl való világos szinü húst veszünk, akkor egynegyed rész marhahúst adunk a háromnegyed rész disznóhúshoz, ügy a sertés-, mint a marhahúst kiinazzuk, a zsírt gondosan kiszedjük belıle, apró darabokra vágjuk és kilogrammonként 3Va deka sóval mégsózzuk és 12 óra hosszat lefolyni engedjük a vizet róla. Azután kilogrammonként félgram salétrommal lehetıleg finomra vágjuk. 5 kilogramm húsra “/* kilogramm sózott, kemény szalonnát apró kockákra vágunk és ehhez 2 dekagramm ırölt fehér borsot adunk. Egy kis gerezd fokhagymát jól összetörünk és fél pohár konyakban föloldjuk. A húst szalonnával és borssal átgyúrjuk, azután a konyakban föloldott fokhagymát hozzáöntjük és a pépet újra átgyurjuk. A tölteléket borjuhólyagokba töltjük, a kolbászokat deszkalapra egymás mellé rakjuk, 24 óráig préseljük és a levegın szárítjuk.

Hollandi szalámi. 100 kiló szalámihoz 40 küó jól kiinazott marhahúst veszünk, még pedig lehetıleg sötétvörös szinüt, és azt meglehetısen finomra aprítjuk. Ehhez 30 kilı sovány sertéshúst 23 adunk és mindkettıt addig vágjuk a ringagé- pen, amíg a sertéshús is majdnem finomra van aprítva. Ekkor 30 kilı szalonnát adunk hozzá vékony szeletekben. Az egészet most ringagépen megvágjuk, 37a küó sóval, 40 dekagramm borssal, 20 dekagramm salétrommal, négy gerezd sóban összedörzsölt fokhagymával és 6 dekagramm finomra ırölt szegfüborssal főszerezzük. Főszerezés után a vagdalékot újra a ringagépen megvágjuk, mindaddig, amíg a szalonna árpaszemnagyságu darabokra van vágva. A vagdalékot a tökérıl egyenesen a belekbe töltjük. A töltésnél a vagdalékot jó erısen kell begyömöszölni. A kész szalámit levegın szárítjuk és füstöljük.

Német szalámi. 100 kiló szalámihoz 30 kiló marhahúst veszünk, még pedig öreg tehenekbıl valót. A húsnak sötétvörösnek kell lennie. Ha a marhahúst meglehetısen finomra vágtuk, 40 kiló sovány disznóhúst adunk hozzá és az egészet újra meglehetısen finomra vágjuk. Ehhez a vagdalékhoz 30 kiló vékonyra szeletelt szalonnát adunk, az egészet újra megvágjuk és 3 kiló sóval, 50 dekagramm törött borssal, 15 dekagramm salétrommal és 40 dekagramm cukorral főszerezzük. Aki szereti, kevés fokhagymát is tehet bele. A vastag sertéshús is igen alkalmas a szalámihoz való földolgozásra. Egyebekben az eljárás ugyanaz, mint a hollandi szalámi készítésénél.

Milánói szalámi. 100 kilı szalámihoz 30 kilı legjobb minıségő marhahúst veszünk, azt ringagépen meglehetıs finomra vágjuk, azután 40 kiló sovány sertéshúst adunk hozzá, melyet jól kiinaztunk és amelyrıl a puha zsírrészeket is leszedtük. A sertéshúst a marhahússal együtt kissé összeaprítjuk a ringagépen, 30 kiló szeletekre vágott szalonnát adunk hozzá és az egészet mintegy 10 percig a ringagépen vágjuk. A vagdalékot 3V2 kiló sóval, 50 dekagramm tört borssal, 20 dekagramm salétrommal, 40 dekagramm cukorral, 6 dekagramm kardamomummal és negyedliter jı minıségő Madeira-borral főszerezzük. Az igy főszerezett vagdalékot újra a ringagépbe tesszük és addig vágjuk, míg a szalonna árpaszem nagyságú darabokra van aprítva. Ekkor a vagdalékot szük marhavakbelekbe töltjük. Töltés után a szalámit három óra hosszat 20 fokos sóslébe tesszük. Sıslé helyett már egyizben használt sonkapácolólét is használhatunk, de oly mennyiségben, hogy a lé teljesen befödje a szalámit. A szalámikat töbször megforgatjuk, hogy a pácolólé jól átjárhassa. A pácolólét 10 kilogramm sóból készitjük, melyet 50 liter forró vízben föloldunk. A pácolólének használat elıtt teljesen ki kell hőlnie. Három óra elteltével a szalámit kivesszük a lébıl és lefojni hagyjuk, i azután zsineggel jól körülkötözzük, három napig préseljük, azután a levegıre akasztjuk és mérsékelt melegben megszárítjuk. 4—5 hét múlva ez a szalámi már érett. Füstölni nem kell. Az elıállításra legalkalmasabb a hideg téli idı, különösen pedig február és március hó.

Olasz szalámi. Hogy az olasz szalámi szamárhúsból készül, nem egyéb mesénél. A szamárhús sok enyvet tartalmaz s különben is a szamarakat Olaszországban is csak lábtörés vagy más hasonló esetekben vágják le. Az elcsigázott, kimustrázott öreg állatok húsa jóformán élvezhetetlen. A müánói szalámit egy kis gondossággal nálunk is el lehet késziteni, habár nálunk a klimatikus viszonyok mások, mint Milánóban, Corpi-Santiban, Luganoban, Bellinzona- ban és Locarnoban, amely városok a milánói szalámi fı gyártási telepei.

2 kilogramm marhahús- és 3 kilogramm sertéshúsból az inakat és zsírt, kiszedjük, a marhahúst finomra vágjuk, azután 2 kilogramm szeletekre vágott szalonnát és a sertéshúst adjuk hozzá és együttesen vágjuk a ringagépen; majd 20 dekagramm sóval, 3 dekagramm 24 törött borssal, 1 dekagramm salétrommal, egy gerezd fokhagymával (melyet egy pohár marsalaborban szétdörzsölünk) főszerezzük a pépet melyet a tökén jól átgyurunk és külön e célra elıkészitett sertésfodorbelekbe töltünk. A belekrıl ugyanis, ha tisztára kivannak öblítve, a száraz réteget lehuzzuk, minek következtében annyira nyulékonyak, hogy ha megvannak töltve, egészen sima kolbászt kapunk. Ezekbe a belekbe töltjük a pépet, még pedig lazán, anélkül, hogy a bél alsó végét fölhajtanók és a kolbászt hosszában 6—10 vékony zsineggel körülkötjük, ugy, hogy a zsinegek legfeljebb 1 centiméter távolságban legyenek egymástól; a kolbász hosszában futó zsinegeket fıiül hurokra kötjük, hogy a kolbászt fölakaszthassuk. A kolbászokat nem füstöljük, csak levegın szárítjuk, még pedig 8—12 fok melegben ; ha a külsı hömérsék kevesebb, a helyiséget főteni kell.

Veronai szalámi. Örég sertésekbıl való sötétszinü disznóhúst az inaktól és a puha zsírtól gondosan megtisztítjuk, kis darabokra vágjuk, megsózzuk (minden fél kiogramra 2 dekagramm sót vegyünk). 24 óráig ferdére állított táblán hagyjuk, hogy a nedvesség lefolyon. Azután ringagéppel oly finomra vágjuk, amint csak lehet. Minden 10 kilogramm ilyen pépre 1 kilogramm kockákra vágott, sózott szalonnát veszünk (a kockák legalább 1 centiméter vastagok legyenek), azután főszerezzük (minden fél kilóra 1 gram bórsav, negyed- gram salétrom, 2 gram durván törött fehér bors) és egy borospohár jı minıségő vörös bor teendı, melyben kevés fokhagymát dörzsölünk szét. Az egészet most jól összekéverjük, jı szorosan marhahólyagba töltjük, ezt bekötjük és zsineggel körülkötözzük.

Olasz szalámi. Ezt a déli Svájcban és Olaszországban általánosan kedvelt kolbászt a következıképpen készítik: 15 kilogramm marhahúst gondosan kiinazunk és meglehetısen finomra vágunk; ehhez hozzáadunk 20 kilogramm sovány marhahúst, amit a marhahússal együtt újólag finomra vágunk. Majd félliter legjobb minıségő marsalabort öntünk hozzá, amelyben 24 óráig néhány gerezd fokhagymát áztatunk (a fokhagymát azonban nem keverjük a péphez). Ennek megtörténte után a pépet l8/* kilogramm sóval, 20 deka törött borssal, 2 deka salétrommal, 5 deka nádcukorral és 25 gram ırölt kardamonummal főszerezzük, ezekkel a főszerekkel együtt a pépet újólag a ringakéssel megvágjuk, 15 kilogramm apróra szeletelt kemény szalonnát adunk hozzá és újra addig vágjuk, míg a szalonna 2—3 miliméternyi kockákra van vágva. Ekkor a pépet a tıkérıl elvesszük, kissé átgyúrjuk és szük sertésbelekbe jó keményre töltjük, azután 6—8 deka súlyú kolbászkákat formálunk belıle. Ezeket 8—10 napig szárítjuk és világos sárgára füstöljük. Olaszországban nem is füstölik ezt a kolbászt, hanem csak addig szárítják a levegın, míg kemény lesz, amikor is szétküldésre alkalmas.

Svájci szalámi. Sertéshúst (kiváltképpen sonkahúst, az elsıt is) ki- inazzuk és a puha zsírt leszedjük róla. A húson maradt szalonnán kívül 100 kilogramm szalámihoz még 15—20 kemény szalonnát veszünk, a szerint, a mint a sonkahús kövérebb vagy soványabb. A szalonnát nagyjából összeaprítjuk. A húst egy kilo sóval megsózzuk, 24 óráig fekve hagyjuk, azután

durva szövéső kendıkbe csavarjuk és 24 óra hosszat lefolyni engedjük, még pedig olyan helyiségben, a hol a hús a fagy ellen védve van. Ezután a húst letöröljük, mogyorónagyságu kockákra aprítjuk, lVa küó sóval, 20 dekagramm cukorral, 40 dekagramm durva szemcséjő 25 borssal és Va liter jı vörösborral főszerezzük. A borban elızıleg 3—4 gerezd fokhagymát áztatunk egy óra hosszat. Vörös bor helyett rumot is használhatunk. Ezek után az egész húst addig aprítjuk, míg a szalonna és hús apró kockaalaku darabokra van vágva. A marhabelekbe töltött szalámit 20 fokos sóslében áztatjuk, zsineggel átkötjük, három napig préseljük és a levegın szárítjuk. Ezt a szalámit, éppen ugy, mint a milánói szalámit, meg kell füstölni.

Bolgár préselt szalámi. A bolgár szalámi felerészben marha-, felerészben sertéshúsból készül,, de inas részeket nem szabad használni. A sertéshúst hővös helyre tesszük, hogy kissé megkeményedjék, mert akkor jobban és egyenletesebben lehet vágni. A marhahúst a ringagépen egészen finomra, a sertéshúst pedig rizsszem nagyságura aprítjuk. A gyártási idény októbertıl március végéig tart. A pépet borson és són kívül timionnal (egy kellemetlen szagú köménymag fajtával) és fokhagymával főszerezik, a mit a bolgárok nagyon kedvelnek. A szalámit marhabelekbe töltik, de csak lazán. A mint a kolbász elkészült, azonnal szellıs helyre, sıt néhány órára az ajtó elé a napra aggatják. Ha a szalámi-hurka megszáradt, másnap préseljük és azután ismét szellıs helyre aggatjuk. Ezt az eljárást több napon át ismételjük, a préselés napról-napra erısebbé lesz. Ha a szalámi már 8 napos, csak minden harmadik napon préseljük néhány óra hosszat, három hét múlva csak minden nyolcadik napon kell kissé utánapréselni. Igy tart ez hat hétig, akkor a szaláminak már egészen simának kell lennie. Az igy elkészített szalámit azután elraktározzuk. A jobb minıségő szalámit Bulgáriában háromnegyed rész sertéshúsból és egynegyed rész marhahúsból készítik. Ha az idıjárás kedvezı, tiszta sertéshúsból is készítenek szalámit, mely azután természetesen szebb színő és jobb íző. A préselés csavarokkal ellátott sajtók segélyével történik.

Vörös kolbászok. A vörös kolbászok csoportjába a tormás, a bécsi, a frankfurti tormás, a párisi, a krinolin, a knakk, a szafaládé, az augszburgi stb. tartoznak. Minıségük nagy mértékben függ a húspép (prád, Brát) elkészítésétıl, a miért is ennek az elkészítését írom le elsınek, míg az egyes kolbásznemeknél csak a húspép mennyiségét fogom jelezni.

A húspép készítése. Legalkalmasabb hozzá a 2—8 éves tarka bika, a melynek húsát levágás után azonnal kicsontozzuk. A vastaghúsokat rögtön szét kell bontani és az inakat és a faggyút kivágni. Ezután a tiszta húst ujjnyi vastag szeletekbe vágjuk, jól átsózzuk és a húsdaráló finom korongján ledaráljuk. Ha ez megtörtént, megfelelı sıt és salétromot adunk hozzá, vízzel jól átdagasztjuk és folytonos dagasztás közben annyi vizet öntünk hozzá, hogy a pép folyékonyságig hig lesz. Ezt a hig pépet tartályokba helyezzük és más napig hővös helyen tartjuk, a mikor már a különbözı vörös kolbászfélék készítéséhez használhatjuk, mert ekkorra már egészen megsőrősödik.

Megjegyzem, hogy a földolgozásnál mindig elıször a jobb húsrészek kerülnek sorra, úgymint comb, lapocka, hátszin, tarja, oldalas stb. 26

A marhahús meleg állapotban földólgozandó és annyi vízzel hosszabitandó meg, amennyit megkíván. Az ilyen uton nyert pép másnap vagy harmadnap földolgozandó, hozzátéve 25 százalék szalonnát, a szükséges főszerekkel. Az igy nyert pépet birkaszállingokba kell tölteni és a kész virsüt egy óra hosszat füstölni és utána 70 fokos vízben kifızni és hideg vízben lehőteni.

Szalonnás párizsi. A húspépbıl erre a célra mindég az elsı minıséget vesszük, újból jól kigyúrjuk, közben fehér borssal főszerezzük. Ha ez megtörtént, körülbelül 10 kilogramm pépre 2 kilogramm tokaszalonnát tökén borsınagyságura összevágunk és az elıbb leirt módon kidolgozott péphez hozzá- gyurjuk és igy elkészítve azután tetszésszerinti böségü marhavakbélbe töltjük, jó szorosan lekötjük, azután leszárítva, szép pirosra megfüstöljük és 75 fokos vízben a bıséghez mérten egy és fél, két óráig kifızzük. Kifızés után hideg vízben lehőtjük és leszáradás végett kirakjuk. Ha hideg szalonnából vágunk a párisihoz kockákat, akkor azt hozzáadás elöt le kell forrázni.

, (Bécsi) sovány párizsi. Ennek az elkészítésénél teljesen a fönt leirt módon járunk el, azonban azzal a külömbséggel, hogy a hozzávaló tokaszalonnát nem tıkén vágjuk, hanem a húsdaráló (Wolf) legfinomabb korongján ledaráljuk és ugy keverjük a péphez.

Krinolin. A kész szalonnás párisi pépjéhez kevés fokhagymát keverünk, finoman ledörzsölve. Ezután koszorubélbe töltjük, körülbelül félméteres darabokat koszorúba kötünk, kifüstöljük és 75 fokos vízben 15 percig kifızzük.

Bécsi knakk-kolbász. A kész bécsi-párisi pépet koszorubélbe töltjük, körülbelül 10 dekagrammos darabokra lekötjük és ugy járunk el tovább, mint a krinolinnál.

Bécsi tormás. A bécsi tormáshoz a párisi készítése után megmaradt legfinomabb pépet vesszük, amit ugyancsak fehér borssal jól kigyurunk. Ennek megtörténte után egy harmadrész szalonnát finomra ledarálva hozzágyurunk. Milött az anyag benyomásához fognánk, egy kisebb darabbal próbát teszünk. Ha nagyon leveses volna, még tiszta pépet győrőnk fyozzá, ha pedig nagyon tömött volna, akkor vagy disznóhúst, illetve szalonnát teszünk még hozzá, vagy pedig megfelelıen vizet. Ezután bı juhbélbe benyomjuk. 10—12 dekagrammos párokba pározzuk, füstölı pálcákon elıször a füstölıben leszárítjuk, azután szép sárgára megfüstöljük. Ha ez megtörtént, 72 fokos vízben 6—8 percig kifızzük, utána pedig langyos vízben le hagyjuk hőlni.

Frankfurti tormás. A frankfurti tormás pépje ugyanugy készül, mint föntebb olvasható, azzal a külömbséggel, 27 hogy lehet hozzá venni finomra darált inakat és 8 —9 dekagrammosra pározzuk ıket.

Szafaládé. Ehhez a kolbásznemhez az inasabb húsrészekbıl készült pépet használjuk és vehetünk hozzá a pépkészitesnél visszamaradt inakból is. De mert ezek a húsfélék kevés kötıanyagot tartalmaznak, kevés burgonyalisztet vagy más kötıanyagot is vegyünk hozzá. A főszerezés fehér borssal és paprikával történik A péphez kevés apróra vágott szalonnát is kell keverni, azután koszorubelekbe töltjük és 8—9 dekagrammos darabokra lekötjük. A többi eljárás ugyanaz, mint a knakk-kolbásznál.

Augszburgi. Az augszburgihoz ugyanazt a pépet készítjük, mint a bécsihez, párisihoz, de vehetünk hozzá egy kevés búzalisztet és néhány tojást. Ezt betöltve olyan darabokba kötjük, mint a szafaládét, azzal a külömbséggel, hogy nem kell füstölni, hanem 72 fokos vízben 12 —15 percig kifızni. Fehér szafaládé. A fehér szafaládéhoz a szalonnás párisihoz hasonló pépet készitünk, illetve abból veszünk. A többi eljárás ugyanaz, mint az augszburginál.

Nyersen ehetı száraz kolbászok. Nyers kolbászáruk készítése. Nyers kolbászok alatt mindazon kolbászokat érijük, a melyeket nyers húsból készítenek és nyersen, tehát fızés nélkül fogyasztanak. Ez okból a nyers kolbászokhoz szükséges hús tekintetében is mindaz, a mit a jó hús- áruk pácolásánál mondottunk, figyelembe veendı. Csak azt jegyezzük még meg, hogy nyers kolbász készítéséhez olyan állatok húsa a legalkalmasabb, melyek a jó hizlalás után a levágás elıtt 2 napig pihennek. A szarvasmarhák ne legyenek 8 évnél, a sertések 10 hónapnál fiatalabbak. A szarvasmarhák (akár ökrök, akár tehenek) ne legyenek kövérek, de tul soványak sem. Izomzatuk élénkszinü és kemény, száraz tapintatu legyen. Ugyanez áll a sertéshús tekintetében, azzal a kiegészítéssel, hogy a nyers kolbászokhoz földolgozandó zsír fehér, száraz legyen. Ha ily minıségő nyers anyag áll rendelkezésünkre, akkor szabályszerő eljárással festıanyagok nélkül is jó minıségő árut készíthetünk. Hangsúlyoznunk kell, hogy a nyers kolbászok elıállításánál a legnagyobb tisztaság mellızhetetlen föltétele a sikernek, Épp’agy nagy súlyt kell fektetnünk kifogástalan szerszámokra, éles ringakésekre és fehér gyertyánfából készült, sima tıkékre. Az egyes kolbásznemek -leírásánál megadott mennyiségnél többet semmi szín alatt se használjunk, mert máskülönben a kolbász finom ízét pönkretesszük és a kolbászon erıs zöldesszürke szélek keletkeznek, melyeket eltávolítani többé nem lehet. Ne használjunk friss húst, mert a tapasztalat bizonyítja, hogy a frissen vágott húsból készült kolbászok kivétel nélkül szívósak, holott az állott húsból olyan kolbászok készíthetık, melyek a legfokozottabb kívánalmaknak is megfelelnek.

Mitıl fakul el a száraz kolbász szegélye 7 Nem egyszer esik meg, hogy a leggondosabban készült kolbász szürke szegélyt kap, a mi nagyban csökkenti az értékét Ez azonban csak olyan helyen szokott elıfordulni, a hol 28 a kolbászt egyenesen a meleg füstbe akasztják, ez az eset ritkán áll be. Bármilyen hátrányos is ez a baj, azért nincsen ok arra, hogy mindjárt kétségbeessünk, különösen akkor, ha a szürke szegélyt a gyakori hıváltozás, valamint az a körülmény okozta, hogy a kolbász ismételten nedves lett. Ha a szürke szegélynek más oka van, akkor is lehet a bajon segíteni, ha a kolbászt néhány napra 18 R fokra melegített helyiségbe tesszük. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a helyiség hımérséke éjjel-nappal lehetıleg egyforma legyen. A hımérsékinga- dozásnak rossz hatása van a kolbászra és ha nem állandó a hömérsék, éjjel gyakran kárba vész az eredmény, a melyet nappal elértünk. Megjegyezzük azonban, hogy a szürke szegélynek ilyen mesterséges módon való eltüntetése nem állandó jellegő és ha ilyen kolbász ismét az elárusítóhoz kerül, legkésıbb 8 nap múlva a kolbász szegélye újra elszínesedik, sötétszürkévé vagy barnává válik, ha csak nem tartják meleg szobában fölakasztva. Az alábbiakban ismertetni kívánjuk az elszínesedés okait fıképpen olyan kolbászoknál, a melyek füstölés elıtt száríttatnak. 1. Ha friss kolbászt olyan helyiségbe teszünk, a mely levegıt és világosságot nem kap legalább két oldalról, akkor a kolbász azon a részen, a hol a világosság nem éri, rendszerint megfakul, vagy szürke szegélyt kap. A kolbásznak, hogy kifogástalan legyen, szüksége van a világosságra is. Vonatkozik ez fıképpen azokra az esetekre, a mikor a kolbászt mázsaszámra gyártják. Ha nem törıdünk a kolbásszal és azt egészen magára hagyjuk és nem gondoskodunk arról, hogy a helyiség hımérséke lehetıleg állandó legyen és éjjel se szálljon R + 4 fok alá, akkor a legkedvezıbb esetben is szürke szegélyt kap, legtöbbnyire azonban egészen elfakul. 2. A kolbász széle abban az esetben is elfakul, ha a kolbász a szárítás alkalmával elnyálkásodik és a nyálkát idejekorán nem mossuk le. A nyálkát azonnal, amint észrevesszük, meleg sósvízzel— a mibe kevés oldott bırsavat öntünk — le kell mosni. Az olyan kolbászt, a melyet szárítás végett fölakasztunk, naponkint néhányszor meg kell néznünk, hogy esetleges bajoknál azonnal intézkedhessünk. 3. Ha a kolbász illetve a bél már száraz is, de száraz penész lepi el, a kolbász széle elszinesedik, ha a penészt azonnal le nem mossuk, vagy esetleg szárazon le nem törüljük. 4. Ha a kolbászt szárítás végett még frissen füstbe akasztjuk és nem ügyelünk arra, hogy a hömérsék éjjelnappal lehetıleg állandó legyen, a hömérséknek nagyobb- mérvő ingadozása, fıképpen pedig R -I- 16 fok alá való süllyedése következtében a kolbász szürke vagy sötét színő szegélyt kap. A sötét szegély már csak akkor vehetı észre, ha a füstölés már jól elıre haladt. 5. Kisebb hentességekben, a hol gyakran nagyon szőkében vannak a helyiségeknek, a kolbászt gyakran a pitvar mennyezetére akasztják. Ha nem történik gondoskodás az iránt, hogy a kolbászmőhely gıze ne maradjon a pitvarban, akkor még szerencse, ha a kolbász csak szürke szegélyt kap. A meleg gız ugyanis a legártalmasabb valami, ami a kolbászt érheti. 6. Ha a kolbász a szabad levegıre van akasztva, például a padláson, tornácban stb. és itt megfagy, nem szabad melegítéssel visszaszerezni piros színét, mert akkor a legkedvezıbb esetben is szürke szegélyt kap, a legtöbbször azonban az egész kolbász megszürkül. Ha tehát a kolbász megfagyott, maradjon addig a helyén, a míg a természetes melegtıl föl nem enged. Ügyeljünk azonban arra, hogy a kolbászok ne lógjanak nagyon szorosan egymás -mellett.

A kolbász szürke szegélyének oka lehet az is, hogy a töltéshez használt bél belül vízes volt. A bél belsejében levı víz a húst halvánnyá teszi és az sohasem pirosodik meg többé. 29 Ha túl sok kálisalétromot teszünk a kolbászba, akkor is megfakul a szegélye, ha ugyan az egész kolbász nem fakul meg; azonkívül pedig ilyen esetben a kolbász nagyon száraz és fanyar íző lesz.

4 kolbász fakó színének okai. Az elıbbiekben foglalkoztunk azokkal az okokkal, melyek miatt a kolbász szegélye elszinesedik, megfakul. Nem ritka eset azonban, hogy a kolbásznak nemcsak a szegélye, hanem az egész kolbász piszkos szürke szint kap. Ennek rendszerint háromféle oka lehet: 1. rossz- mennyiségü, vízenyıs hús és puha zsír; 2. a salétrom vagy só olyan alkatrészeket tartalmaz, a melyek a kolbász átvörösödését megakadályozzák; 3. a kolbász szárításánál a hömérsék nagymérvő ingadozása. Egy negyedik eset is képzelhetı; a kolbásznak okszerőtlen kezelése a füstölés alkalmával, minek folytán a kolbász vagy egészen szürke lesz, vagy legalább belülrıl képzıdik egy szürke mag. 1. Ha silány minıségő, vízenyıs húst dolgozunk föl, elıre is számithatunk rá, hogy a kolbász fakó szinü lesz. Ha jó minıségő húst puha zsírral a ringakéssel finom kolbászpéppé vágunk, az apró húsrészeket a zsír egészen bevonja, minek folytán azok nem léphetnek szoros érintkezésbe, a mi pedig okvetlenül szükséges ahoz, hogy a kolbász piros szint nyerjen. Csak a leggondosabb elbánás mellett érhetı el, hogy ezek a kolbászok a szántás alkalmával mégis átpirosodjanak. Ennek egyik fıfeltétele azonban, hogy a szárító helyiségben éjjel-nappal egyenlı állandó hömérsék uralkodjék Az elsı idıben nem annyira a hıfok magassága, mint inkább az állandósága fontos. A szárító helyiséget kályhákkal lég-, víz-, vagy gızfőtéssel melegíthetjük, de mindez csak abban az esetben célszerő ha a főtés szabályozható. 2. Nem egyszer fordul elı, hogy a só olyan vegyi alkatrészeket tartalmaz, a melyek a kolbász átvörösödését megakadályozzák. Még nagyobb elıvigyázattal kell lennünk a salétrom használatánál. Csakis klórkáliummal tisztított káli salétromot alkalmazzunk. De különben is bánjunk takarékosan a salétrommal, mert ha bıven teszünk belıle a kolbászpépbe, a kolbász fakó vagy egészen sötét szinü lesz. 3. Hogy kifogástalan kolbászt kapjunk, a helyiséget, a hol a kolbászt szárítjuk, gyakran kell ellenıriznünk és ügyelnünk arra, hogy a helyiség kellıen szellıztessék és hogy rendes hömérséke legyen. Hiányos szellızés és hİmérséknek éjjel vagy nappal való nagyobbmérvü ingadozása a kolbászt annyira befolyásolja, hogy húsa egészen szürke lesz. A padlásra vagy más nyilt helyre, a hol az áru a hidegnek és a külsı hİmérséknek a legnagyobb mérvben van kitéve, ne vigyük a kolbászt szárítani, különösen, ha a kolbász ezeken a helyeken megfagyhat. Ha az ilyen helyeken szárított kolbász nem is fakul meg egészen, a hideg folytán vészit a színébıl és mindenesetre csak másodrendő árut szolgáltat Az olyan kolbász, a melyik tulhamar megszikkad, azaz a bél idınek elıtte száradni kezd, és száraz penész képzıdik rajta, száraz ledörzsöléssel vagy lemosással sem óvható meg többé az elfakulástól. Ez a száraz penész legnagyobb ellensége a kolbásznak és mihelyt a legcsekélyebb nyomát észrevesszük, a kolbászt le kell mosnunk. Hogy a kolbászok egyenletesen száradjanak és átvörösödjenek, gyakrabban átaggatjuk olyképpen, hogy az alul függött kolbászt felülre, a felsıt pedig alulra tesszük. Az elöl függı hátra, a hátul függı pedig elıre kerüljön.

. Az olyan kolbász, a melyik túl hamar megszikkadott, csak ritkán kap szürke szint, ha lemossuk, természetesen a nyálkát sem szabad hosszabb ideig a kolbászon hagyni. De az ilyen kolbásznak is a szegélye elfakul, azon többé nem lehet segíteni. 30 4. Ha a kolbászt frissen füstöljük, vagy olyan helyiségbe akasztjuk, a melynek falai izzadnak, vagy a hol a nedvesség csöpög, szürke vagy sötét szint kap, mihelyt a hömérsék éjjel erısen csökken. Az ilyen kolbász a füstölés után néha még elég tetszetıs, de a raktáron napról- napra jobban megromlik.

Hogyan kell nyáron kolbászt készíteni. Sok hentesmester károsodik azáltal, hogy nyáron eltartásra szánt kolbászokat készít, ezek a kolbászok azonban nem érnek meg rövid idı alatt és hónapok szükségesek gyakran, míg az ilyen kolbász kimérhetı. Ezért tehát a hentesek, ki többet, ki kevesebbet, de mindegyikük már télen állítja elı a kolbászokat, hogy nyáron elegendı készlete legyen. Csakhogy a kolbásznak télen való elkészítése tetemes befektetést igényel, azon kívül a kolbász hosszú idı alatt súlyából is sokat vészit, de elıfordul az is, hogy egyik vagy másik kolbász szürke szint kap. Egy szóval á nyári hónapokban szükséges kolbász télen való elıállítása nagy kockázattal és sok kellemetlenséggel jár. Hogy mindennek elejét vegyük, legcélszerőbb a kolbászt mindig szükségszerőit nyáron elıállítani, még pedig a következı módszer szerint: A pihent állatok húsát finomra vágjuk és csak borssal és kevés salétrommal főszerezzük (tehát sót nem adunk hozzá), azután újra egész finomra vágjuk a ringagépen és vastagbelekbe töltjük. Ekkor azután 16%-os pácoló lét készítünk és a kolbászt 2—8 napra ebbe a lébe rakjuk. Ezen idı eltelte után a kolbászokat hideg vízben megmossuk, füstölı nyársakra húzzuk, néhány napig a levegın hagyjuk száradni, azután füstbe akasztjuk, a hol rövid idı múlva eléggé megkeményedik és kimérhetı lesz. Ennek az eljárásnak egyik további elınye, hogy a hús nem ragadós, hanem omlós lesz.

ÚJ módszer a víznek elvonására a száraz kolbásznál. A száraz kolbász készítésénél nagyon fontos újítást jelent egy újonnan föltalált készülék, mely a száraz kolbászhoz szükséges húsból 100—150%-kal több vizet von el, mint a mennyit az eddig ismert módszerek szerint elvonni lehetett. A víz elvonásnak a száraz kolbász készítésénél eddig jelentékeny hátrányai voltak. A sajtolás vagy központi futógép alkalmazásánál nagy mennyiségő fehérje lett kivonva a húsból, pedig a fehérje a szárazkolbásznál mint kötıszer nélkülözhetetlen. Sok kívánni valót hagyott az a módszer is, mely szerint a húst fatáblákra teregették. Ha ezek a táblák elég ferdén állottak, az alsó részen a húsié elég jól folyt le, de a középsı és felsı részbıl a húsréteg sőrősége folytán nem birt a víz lefolyni. Nem volt célszerő a húsnak főzfavesszıkbıl készült kosarakba való elhelyezése sem, mert ezen módszernél sem volt a húslének elegendı lefolyása, ezen felül a húst ismételten kézzel kellett megforgatni, a mi hátrányos befolyással volt a minıségre. De a legnagyobb hátránya ennek a módszernek az volt, hogy a kosarak alapos tisztítása lehetetlen volt, minek folytán a kefével hozzáférhetetlen helyeken idıvel nyák rakódott le és baktériumok képzıdtek. Az új készülék mindezen hátrányokat megszünteti, és a fenti módszerek összes elınyeit egyesíti. Az eljárás a következı:

Az összevágott húst a készülékre öntjük és egyenletesen elosztjuk. A készüléknek rács alakú külseje van és ennélfogva a levegı minden oldalról hozzáférhet a húshoz és szárithatja 31 azt. Ha a húst 24 óráig hagyjuk száradni, 12 óra után meghuzzuk a készüléken levı fogantyút, miáltal a rácsot képezı pálcikák fele 2—3 centiméternyire emelkedik és 25 centiméternyire elıre tolódik. Ezáltal a hús helyzete teljesen megváltozik, a nélkül, hogy kézzel hozzáértünk volna és elveszíti a nedvnek azt a mennyiségét, melyet okvetlenül el kell tıle vonnunk, ha jı és frissen fölvágható kolbászt akarunk készíteni.

Braunschweigi húskolbász. Ha a húsárak lehetıvé teszik, ezt a legcélszerőbb tiszta sertéshúsból készíteni. E célra a legalkalmasabbak a sonka- és szalonna készítésnél elıálló hulladékok. Mindenesetre azonban ügyeljünk arra, hogy a túlságosan vastag zsírt kiszedegessük, mert ez nem jó. Braunschweigi kolbászba a töltelék két rész zsiradék, három rész sovány húsból álljon. Ha kénytelenek vagyunk marhahúst is használni, akkor ugyanannyi vastagabb has szalonnát is adjunk hozzá. 4* Ez utóbbi esetben a marhahúst elızetesen egészen finomra kell vágni aringagéppel, ha azonban csak sertéshúst használunk, akkor az egész pépet együttesen vágjuk finomra. A mikor a pép már majdnem egészen finomra van vágva, 10 kilogrammonként 25 dekagramm sóval, 3 dekagramm fehér borssal és csak egyharmad dekagramm salétrommal főszerezzük. Ha a pép a főszerrel együtt már egész finomra van vágva, az egészet kolbásztöltı géppel tiszta, száraz és szük marhabelekbe töltjük, kissé száradni hagyjuk a kolbászt és mikor átvörösödött, hideg füstben világosbarnára füstöljük.

Braunschweigi húskolbász II. Ehhez a kolbászhoz az úgynevezett „ausputz”-ot, a sonka és szalonna körülvágásánál keletkezı hulladékot használjuk leginkább. Ha ilyen nincsen, a hasrész vagy lapocka is használható. A zsiradék és hús aránya 2:3 legyen. Ha a hús jól kihőlt, azt a húsvágó két milliméteres korongján áthajtjuk, vagy ringakéssel finomra vágjuk. A tölteléket 10 kilogrammonként 25 dekagramm sóval, 3 dekagramm fehér borssal és egyharmad deka salétrommal főszerezzük. Ha a töltelék már jól át lett gyúrva, föláztatott, légen szárított koszorubelekbe töltjük, kissé megszárítjuk és hideg füstben szép világosbarnára füstöljük.

Cervelat-kolbász tiszta sertéshúsból. 25 kilogramm kolbászhoz Wk kiló sovány, száraz disznóhúst és 7V« kilogramm friss, kemény szalonnát—vastag szeletekre vágva kilogramm mortadella-pépbe 3 kilogramm egészen sovány, kiinazott nyers borjúhúst, 1 kilogramm fıtt nyak- húst és 2 kilogramm puhára fıtt marhanyelvet vágunk 2 centiméternyi kockákban, sót, törött fehér borsot; 5—6 deka pisztáciát, melynek héját meleg vízben lehámoztuk, félkiló szálkától megtisztított, finomra vágott ajókát és 1—2 pohárka jó minıségő cognacot adunk hozzá, az egész pépet hideg víz hozzátöltése mellett jól átgyúrjuk és bı marha vastagbelekbe töltjük. A fızés 1V«—2 l/i óráig tartson, kihőlés után a sajtot néhány napig hideg füstben füstöljük.

Berni nyelvkolbász. 5 kilogramm melegen vágott marhahúshoz, amelyet vízzel kissé ledörzsölünk, 5 kilogramm szalonnával kevert sovány sertéshúst adunk és az egészet félfinomra vágjuk. Azután 8 sózott és fıtt disznınyelvet adunk hozzá egészen apró kockákra vágva és az egész tömeget kevés sóval fehér borssal, salétrommal és kıriandrummal főszerezzük a pépet jól összekeverjük és sertésfodorbélbe töltjük, olyformán, hogy a kolbászok 20—30 cm. hosszúak legyenek. Megszikkadás után mérsékelten meleg füstben füstöljük 3—5 napig. Fogyasztás elıtt meg kell fızni & kolbászokat. Ezek a kolbászok fızelékhez vagy vastag ételhez is kitőnıek. Keresztkolbász. Körülbelül 25 centiméter széles, 40 centiméter hosz- szu és 1 centiméter vastag szalonnaszeletet vágunk. Ebbe késsel keskeny, a bırkéig hatoló bevágásokat csinálunk és habart vérbe mártjuk, mely a bevágásokat megtölti. Most kendövei szárazra töröljük a szalonnaszeletet és ugy helyezzük el egy asztalra, hogy a bırke fölül legyen. Elızıleg egy keresztalakura vágott szalonnaszeletet és a szükséges pépet készítjük el, még pedig a következıképpen: fél kilogramm melegen vágott marhahúst, 1 kilogramm borjúhúst és 1 kilogramm sovány sertéshúst együtt félfinomra vágunk; azután 1 kilogramm kemény, szeletekre vágott szalonnát, 8 deka sıt, fél deka salétromot és fél deka cukrot teszünk hozzá és most az egészet addig vágjuk, míg a szalonna apró kockákra van vágva. Ezután 5 deka fehér gelatinet 2 deciliter forró vízben föloldunk és másfél deka fehér borssal, valamint másfél deka konzerv sóval habarjuk, kevés pástétom-főszert vagy kardamomumot adva hozzá, míg az egész szálas tömeggé lesz.

A keresztet ezzel az anyaggal ugy töltjük ki, hogy gömbölyő rudat képezzen. A megvagdalt bırkére körülbelül 2 ujjnyi réteget rakunk a pépbıl, a közepébe tesszük a szalonából vágott keresztet és a bırkét begöngyögyö- litjük. Ha nem használtunk volna elég pépet, 90 ezt pótoljuk ugy, hogy a két hosz-szél összeérjen. Most megfelelı marhavastagbelet választunk ki és a göngyöleget ebbe dugjuk; a bél végeit jól bekötjük. Erre kendıbe csavarjuk a kolbászt, a kendıt vastag zsineggel jól körülkötözzük és a kolbászt 2Va óráig fızzük. Ekkor levesszük róla a kendıt és néhány percre forró vízbe tesz- szük a kolbászt, hogy az esetleges léghólyagokat eltávolítsuk. Végül sáfrányoldattal szép sárgára festjük és kihőlni hagyjuk.

Francia mortadella. Ugyanazt a pépet készítjük, mint a keresztkolbászhoz és minden fél kilogrammra 1 deka hámozott pisztáciát, 1 deka kockára vágott szarvasgombát adunk hozzá, egyéb főszerrel együtt. Éppen ugy készítünk levágott bırkét is hozzá, amint azt a keresztkolbász készítésénél megírtuk.

A keresztalaku szalonna helyett azonban vékony szarvasgombás májas hurkát és egy éppen oly vékony szalonna vagy húskolbászt becsavarunk egy vékony szalonnaszeletbe, melyet egyenlı távolságban teszünk a pépbe. A bırkét most összecsavarjuk. A további, eljárás ugyanaz, amelyet a keresztkolbász készítésénél már megirtunk. Kínai pástétom.

Egy bádogformát vékony szalonnaszeletekkel kirakunk és azután a következı módon készült vagdalékkal megtöltjük: Sovány disznóhúst vékony csikókra vágunk, miután elıbb minden bırkét és az inakat kiszedtük belıle, — ezt a húst egy pohár fehér borból, kevés szarvasgombasóból, egy mogyorıhagymából és egy csésze hús- léböl készült lében sütıtepsiben kissé a tőzre tesszük, míg izzadni kezd. A húst, mielıtt fölszeleteljük, három napig kevéssé sózva állni hagyjuk, hogy kellı fölszivóképes- sége legyen. Az igy készült vagdalékba mindfen 10 kilo- gramra 2Va kilogramm kockákra vágott disznónyelvet, 2—8 apró savanyu uborkát és 10 deka pisztáciát teszünk. Ha ez megtörtént, az egészet jól átgyúrjuk és csak ezután töltjük a bádogformába. Az igy elkészített pástétomot addig fızzük, míg puha lesz, azután kihagyjuk hőlni. Kihőlés után a formát meleg vízbe tesszük és kifordítjuk. A kész pástétomot staniolba csavarjuk.

Májas fölvágottak 4 máj elıkészítése. Amely májas felvágottnál azt kívánjuk, hogy szép világos szine legyen, ott a nyersmájat ujjnyi szeletekre vágjuk és 80 C. fokos vízben addig hagyjuk feküdni, míg a májszelet már nem véres többé.

Finom májaskolbász. 3 kilogramm sertés- vagy borjumájhoz 3 kiló sertéspofát vagy hasszalonnát, 2 kilogramm sovány sertéslapocka- húst és fıtt disznófejekböl való 1 kilo sovány húst veszünk. A májat könnyen leforrázzuk és a fıtt sertéshússal együtt a húsörlı legfinomabb v korongján áthajtjuk. Azután két friss tojást és 10 kilóra 25 dkg sıt keverünk belé és az egészet újra áthajtjuk a húsörlı gép ünom korongján. Ha ez megtörtént, a húsörlı ugyanezen korongján áthajtjuk a a kövér és sovány húst is, a vagdalékot a még szükséges mennyiségő sóval, fehér borssal, szerecsendióval, gyömbérrel és egy csipetnyi kardamomummal főszerezzük, az igy főszerezett vagdalékot jól összekeverjük és apránként 1 liter fıtt tejet keverünk belé. Ha a vagdalékot ily módon elkészítettük, friss petrezselymet tiszta vízben jól leöblítünk, nem túlságosan finomra vágjuk és az összeaprított petrezselyembıl 2 dekagramnyit keverünk a vagdalékba, melyet szép végbelekbe feszesre töltünk. A kolbászokat 67 R. fok meleg vízben egy óra hosszat fızzük, azután kivesszük az üstbıl, tiszta vízben jól lehőtjük és füstölı rudakra aggatjuk, — de nem túlsókat egy rúdra — tiszta forró vízzel le- öntjük, nehogy a friss állapotban eladásra szánt kolbász maszatos legyen és hogy a füstölt kolbásznak szebb szine legyen. Ebbıl a kolbászból célszerő, mennél kisebbeket készíteni, mert a közönség szivesebben vásárolja az egész kolbászt.

4 májpástétom gyártása Skandináviában. A májaspástétom (májsajt) Skandináviában jóformán a köznép eledele és azért rengeteg mennyiségben készül. Minthogy Skandináviában sok exportvágó van, sok a hul92 ladék is, mint például máj, zsír, sertésfejek stb., ami le- hétövé teszir Jiogy ezt a kolbászt nagyon olcsón hozzák forgalomba. Nagybani ára a hentesüzletekben 30—40 fillér fontonként Dániában sok főszerrel készítik ezt a kolbászt és azért nem helyeznek nagy súlyt arra, hogy az szép világos legyen, ellenben Svédországban, különösen Stockholmban csak a világos árunak van keletje. Kopen- hágában a sült pástétomot kedvelik, ellenben Stockholmban nagyobbára fıtt pástétomot készítenek. A gyártásnál nagy szerepet játszik az ökörmáj is. Ez nagyon keresett áru és drágább a sertésmájnál. Ennek következtében a finomabb pástétomokat ökörmájhói készítik és ezeket megfelelıen drágábban fizetik. A finom májas kolbászhoz nálunk nem igen szoktak ökörmájat használni, mert ebbıl csak másodrendő áru készül, ellenben az ökörmájbıl készült pástétomnak sült állapotban nagyon kellemes és pikáns ize van. A pástétomokat rendszerint emaillirozott formákba sütik, melyeknek fedelük nincsen. A formák különbözı nagyságúak 3 fonttól egészen 10 font tartalomíg. Ezekben a formákban a pástétom sütıkemencében, szén vagy gázfőtésnél 2—3 óra hosszat sül. Mihelyt a pástétom kész, felülete megrepedezik, ha tővel megszurjuk, a tőre nem &pad többé hús. Amikor kiveszszük a kemencébıl, egy óra hosszat áUni hagyjuk, a sütésnél képzıdött lét és zsiradékot óvatosan leöntjük és a pástétomba aspikot öntünk. Ezt az aspikot friss sertésbır- kébıl és mindenféle csontból készítjük és kevés szirup- festéket öntünk hozzá, hogy szép sötét szine legyen. Ha az aspik nem elég szilárd, gelatint adunk hozzá.

Finom májas pástétom ökörmájból. 10 kilogramm jól megtisztított ökörmájat vékonyra szeletelünk, lassan leforrázzuk, 1©—12 kilogramm zsiradék hasrészt, pofát stb. a májjal együtt, továbbá 1 kilogramm hagymával a húsörlı gép legfinomabb korongján áthajtjuk, még pedig lehetıleg kétszer is. Anchovist, esetleg 2—4 heringet, vagy 1 kilogramm szardellát is adhatunk a májhoz. A hagyma bıséges mennyisége azért szükséges, mert a pástétomot sütjük és ez nagyban fokozza az ökörmáj kellemes izét. A vagdalékot mintegy 2Ví deka sóval és a következı pástétomfőszerrel főszerezzük, melybıl tetszés szerinti mennyiséget adhatunk a vagdalékhoz. A pástétom- főszer IVa deka fehér borsból 1V csak a levegın szárítjuk meg.

Württembergi májaskolbász. 10 kilogramm forrázott sertésmájat, ugyanennyi kövér sertéshúst (hasrészeket) és ugyanennyi leforrázott fodor- hájat, néhány zsírban sült vöröshagymával együtt a hús- ırlıgép legfinomabb korongján áthajtunk. 80 deka sóval, 9 deka fehér borssal és 3 deka szerecsendióvirággal főszerezzük, ,az «£gészet jól összekeverjük és meglehetısen feszesen tiszta vastagbelekbe töltjük. A kolbászokat vastagságuk szerint, fél- vagy háromnegyed óra hosszat fızzük, azután hideg kutvízben, vagy jeges vízben lehőtjük.

Májaskolbász ajókával. 5Vs kilogramm sertésmájat, 5 kilogramm sovány disznóhúst, 2 kilogramm leforrázott fodorhájat és % kilogramm ajókát, melyekbıl a szálkákat kiszedtük, 34 deka sóval, 57a deka fehér borssal, 4 deka gyömbérrel, lVa deka szerecsendióvirággal, 2 deka ırölt majorannával és IV* deka démut- kával keverünk és az egészet finomra vágjuk. A tölteléket nem szabad túlságosan bö sertéshólyagba tölteni. A kolbászt 70—-72 R. fokú vízben l1/* óráig fızzük, anélkül, hogy megszurkálnók, azután hideg vízben lehagyjuk hőlni.

Berlini májaskolbász. Ehhez a kolbászhoz felerészben hasrészeket, felerészben pofahúst veszünk, mjnd a kettı azonban egészen friss legyen, mert éppen a friss húsnak van a legnagyobb kötıereje, továbbá ugyanannyi jó friss sertésmájat, még pedig annyit, amennyi a has és pofahús eggyütvéve. Ugy a húst, mint a májat is külön-külön áthajtjuk a húsırlı- gépen, azután összekeverjük és újra együttesen áthajtjuk a húsırlön, — természetesen nyers állapotban. A ‘pépet sóval, borssal és kevés szerecsendiıvirággal főszerezzük. A kolbászt azután a bél vastagsága szerőit egy—másfél óra hosszat forró vízben fızzük. A kolbászok füstölése fölösleges, elég, ha azokat hideg vízzel leöbütjük és azután azonnal fölaggatjuk. Ha ezt az eljárást követjük, akkor a kolbász sohasem lesz nyálkás.

Májpástétom. 3 kilogramm nyers sertésmájat, féMogram fıtt marhamájat, A kilogramm keményhátszalonnát, 1 kilogramm disznó- zsiradékot, néhány ajókát és egy hagymát, egyiket a másik után finomra megırölünk. Ezt a vagdalékot sóval, fehér borssal, kakukfüvel, bazsalikommal, szerecsendiıvirággal, majorannával, pimpinellávai főszerezzük és 8—10 tojásfehérjét adunk hozzá és az egészet jól átgyúrjuk, a míg meglehetısen kemény pép lesz belıle. Egy vagy több tetszés szerinti nagyságú bádogformát szakmnaszetetekkel kirakjuk és a formákba annyi pépet teszünk, hogy a formából csak körülbelül egy centiméternyi szegély maradjon látható, azután sütıkemencében 1—3 óra hosszat, aszerint, hogy núlyen vastag a pástétom, sütjük. Ha a pástétomot a kemencébıl kivettük, a formában gyöngén lenyomjuk és ha kihőlt, az egész formát fölborítjuk. A formában visszamaradt zsírt egyenletesen rákenjük a pástétomra és ezután a pástétomot fehér, zsírhatlan papírba, sztaniolba csomagoljuk.

Jó pácolt disznó- vagy borjunyelveket egészen puhára fızünk, azután lehámozzuk és nagyobb kockákra aprítjuk. Töltelékül forrázott sertésmájból és ugyanannyi hasszalonnából készült finom májas kolbászpépet veszünk, melyet elıre elkészittünk és borssal, 94 szerecsendióvirággal és sóval főszerezünk. A tölteléket rendszerint sertéshólyagokba töltjük, még pedig jı szorosra, azután +68—70 foku vízben 1%—2 óra alaft meglehetısen puhára fızzük és fızés után gyöngén présefjük.

Frankfurti májas kolbászFiatal sertésekbıl való 10 kilogramm disznómájból kiszedjük a vastagereket, vékony szeletekre aprítjuk, forró vízzel leforrázzuk és kétszer áthajtjuk a húsırlı-gépen. Ehhez a péphez 10 kilogramm fıtt borjúhúst és 15 kilogramm fıtt puha szalonnát adunk és a már ırlött májjal együtt kétszer áthajtjuk a húsırlı-gépen, ekkor 4 kilo- gram fıtt puha aaalonnakockát adunk hozzá, az egész tölteléket lemérjük és 10 kilogrammonként 25 dekagramm sóval, 4 dekagramm fehér borssal és 2 ‘dekagramm szerecsendióval főszerezzük, a pépet a főszerrel jól átgyúrjuk és jó feszesen marhaközépbelekbe töltjük. A kolbászt félháromnegyed óra hosszat fızzük és hideg vízben egészen lehütjük. Ezt a kolbászt a közönség nagy része füstölten szereti, még pedig joggal, mert füstölve sokkal kellemesebb íző. A friss kolbász mellett tehát tanácsos füstöltet is készenlétben tartani. Ezt a kolbászt csak hideg füstben szabad füstölni.

Német májaskolbász. Fiatal sertésmájból veszünk 10 kilogrammot, az ereket kiszedjük belıle, finom szeletekre vágjuk és kevéssé leforrázzuk, azután kétszer áthajtjuk a húsırlögépen. Ha ez megtörtént, a májhoz 10 kilogramm puhára fıtt sertéslapockát és ugyanennyi puha, fıtt zsiradékot vagy szalonnát adunk és az egészet újra kétszer áthajtjuk a húsırlögépen. — 5 kilogramm fıtt szalonnát apró kockákra vágunk és hozzáadjuk a péphez, amelyet 10 kilogrammonként 25 dekagramm sóval, 3Vs dekagramm fehér borssal, 1 dekagramm szegfüborssal, 1 dekagramm szerecsendióvirággal és 1 dekagramm majorannával főszerezünk. A főszert a péppel jól összegyúrjuk, a pépet marhakoszorubelekbe töltjük, a kolbászokat fél-háromnegyed óra hosszat fızzük és azután hideg vízben egészen ki hagyjuk hőlni.

Kaszell májaskolbász. Ehhez a kolbászhoz disznómájat, tüdıt, szivet, fejet, pofát (bırke nélkül), farkzsírt és hasrészeket veszünk. A sertésmájat és tüdıt meglehetısen finomra, a többi alkatrészeket kevésbbé finomra vágjuk. A péphez kétötödrész kockára vágott szalonnát adunk és sóval, borssal, szegfüvei, majorannával és kevés zsírban párolt hagymával főszerezzük. $ jól átgyúrt pépet disznó-fodorbelekbe töltjük, a kolbászokat vastagságuk szerint egy fél- vagy egy óra hosszat 72 fok forró vízben fızzük és azután gyöngén füstöljük.

Hollandi májashurka. Friss disznófejeket állkapocs nélkül, borjuíejeket, bor- jubélhájat, húshulladékot és kevés sertésgyomrot puhára fızünk, a csontokat és porcokat eltávolítjuk, a sertésgyomor belsı hámját lefejtjük. Ezen keverékre kilogrammonként fél kilogramm marha- és disznómájat számítunk, a májakat leforrázzuk vagy megfızzük. Ehhez még fél kilogramm fıtt zsírt, például hasrészeket vagy szalonnadarabokat adunk és az egészet húsdarálón egész finomra törjük. Ezen péphez kilogrammonként 1 kilogramm apró szalonnakockákat és 1 kilogramm nagyon puhára fıtt bırkét adunk egészen finomra vágva. A bırkét még melegen kell a péphez keverni. A péphez 10 kilogrammonként 28 dekagramm sót, 4 dekagramm fekete borsot, 2 dekagramm koriandrumot, 2 dekagramm szegfőt, 2

dekagramm reszelt majoránnát adunk és az egészet jól összekeverjük. A pépet középbıségü belekbe töltjük. A hurkákat meglehetısen erısen kell a hurkatöltı-géppel tölteni, mert miután az összes részek, még a máj is fıve volt, ki van zárva, hogy a hurka kitáguljon.95 A hurkát fél- vagy háromnegyed óráig fızzük 68 foku vízben, fızés után hideg vízbe rakjuk a teljes kihőlésig és azután rudakra aggatjuk, hogy száradjon.

Májas nyelvkolbász. Egyharmad rész fıtt borjú- vagy sovány sertéshúst, egyharmad rész fıtt sertéshast, vagy szalonnát és egyharmad rész nyers sertésmájat veszünk, amely utóbbiból az ereket gondosan kiszedjük. A húst és zsírt apróra fölvagdaljuk és teknıbe vagy tálba rakjuk. A májat kevés nyers vöröshagymával (a pép egy Ijilogramjára 1 deka hagymát veszünk) a húsdaráló két miliméteres korongján áthajtjuk, azután a májat, zsírt és húst összekeverjük és együttesen áthajtjuk a húsdarálıgépen. A péphez 10 kilogrammonként 26 dekagramm sót, 4 dekagramm fehér borsot, 1 dekagramm szerecsendiót, 1 dekagramm reszelt majorannát és egy fél dekagramm kakukfüvet (thymiánt), továbbá 2*/» kilogramm sózott, fıtt, lehántott és 1 centiméternyi kockákra vágott disznó- vagy marhanyelvet adunk. Az egész anyagot jól összekeverjük, vakbelekbe töltjük, azután háromnegyed—-egy óra hosszat 79 C. fokú vízben fızzük. Amikor a kolbászokat az üstbıl kivesszük, hideg vízben lehütjük, rudakra aggatjuk és ha a nedvesség lefolyt róluk, sárgára füstöljük.

Braunschwelgi májaskolbász ajókával. 25 kilogramm kolbászra 8 kilogramm disznómájat, 7 kilogramm sovány disznóhúst, 6 kilogramm disznóhasat, 4 kilogramm fodorhájat és fél kilogramm jó ajıkát veszünk. Mindenek elıtt a májat keskeny csikókra vágjuk, hideg vízben megmossuk és azután leforrázzuk, ami által a májból a nedvességet és vért kivonjuk, ami egyik fıfeltétele annak, hogy a kolbász szép vüágosszinü legyen. A májat, miután a víz jól lefolyt róla, finomra vágjuk, vagy megıröljük, éppen ugy a sovány disznóhúst és a fodorhájat, valamint a hasakat is. Az ajıkát egy óra hosszat vízben áztatjuk, azután a szálkákat kiszedjük belılük és finomra vágva a péphez keverjük. Most azután 70 dekagramm sót, 8 dekagramm fehér borsot, 5 dekagramm gyömbért, 2 dekagramm szerecsendióvirágot, 3 dekagramm finomra reszelt majoránnát és 2 dekagramm szintén finomra reszelt thymiánt (démutkát) keverünk a péphez. Az igy elkészített pépet nem nagyon erısen, rövid, körülbelül 25 centiméternyi belekbe töltjük és a kolbászkákat 75 fokos vízben körülbelül fél óráig fızzük. A kolbászkákat nem szabad megszurkálni, nehogy a zsír egy része kifolyjon. Fızés után a kolbászkákat hideg vízbe rakjuk, hogy a zsír egyenlıtlenül le ne rakodjék. Minthogy a füstölés ennek a kolbásznak nem válik elınyére, füstölés helyett ajánlatosabb a kolbászokat a levegın megszárítani.

Májashurka tejfellel. 6 kilogramm fıtt hasat vagy bırke nélküli szalonnahulladékot 4 kilogramm vékony szeletekre vágott, nyers, jól leforrázott disznımájat, amelybıl az inakat kiszedtük, 6 kilogramm fıtt borjúhúst és egynegyed kilogramm szeletekre vágott és kevés zsírban párolt vöröshagymát összekeverve a húsvágó gépen finomra vágunk. Ezután 36 deka sót, 4 deka fehér borsot, 15 gram szerecsendiıvirágot, gram fahéjvirágot és fél liter édes tejfölt, valamint fél kilogramm reszelt zsemlét vagy kétszersültet, mind egymással jól összekeverve, adunk hozzá. Miután az egész pépet alaposan összekevertük, disz- nıbelekbe töltjük, még pedig jó erısen és puhára fızzük, éppen ugy mint minden más májas hurkát. Miután az üstbıl kivettük, kihőlés végett hideg vízbe tesszük, azután rudakra aggatjuk, hogy a víz lefolyjék róla. Ezt a hurkát nem szabad füstölni, mert a füstölés által sokat veszitene finom izébıl.

Straszburgi libamájkolbász. Csakis fiatal sertésekbıl származó, világos szinü májból 5 kilogrammot veszünk, az ereket kiszedjük belıle, vékony szeletekre vágjuk és jól leforrázzuk. 8 kilogramm bırke és 96 csont nélküli, fıtt kövér hasat 10 deka nyers vöröshagymával a húsvágógépen a lehetı legfinomabbra vágunk, azután a következı főszereket adjuk hozzá: 30 deka sót, 4 deka fehér borsot, 75 deka szarvasgombát, 1 kilogramm pácolt, fıtt marhanyelvet, továbbá egy negyed kilogramm hámozott pisztáciát. A szarvasgomba és a marhanyelv apró kockákra legyen vágva. Miután a főszert és a pépet jól összekevertük, 7 kilogramm, 2 négy szögcentimé ternyi ‘kockákra vágott libamájat adunk hozzá. Csakis hizott libákból való májak használhatók és ezeknek 3—4 napig sózott állapotban kell a fıidolgozás elıtt feküdniök. A kockákra vágott libamájat óvatosan a pép közé keverjük, miközben arra figyelünk, hogy a libamáj ne legyen nagyon összenyomva. A pépet most óvatosan bı tölcséren keresztül széles sertésbelekbe töltjük. A kolbásznak nagysága szerint, .10—15 percei, esetleg többel, tovább kell fınie, mint más májas kolbásznak. A kolbászt, miután az üstbıl kiszedtük, kihőlés végett asztalra rakjuk és világossárgára füstöljük.

Májsajt. 1 V« kilogramm világosszinü disznómájat ıs ugyanannyi kemény szalonnát különkülön ringakéssel jı finomra vágunk, 1 kis hagymát, 1 mogyorıhagymát és csiperkegombát nagyon finomra vágottan, továbbá sót, fehér borsot és szerecsendiót adunk hozzá, a májat, zsírt és főszert azután alaposan összekeverjük. Ezt a pépet szalonnával kirakott pástétom-formában két-három órára nem nagyon forró kemencébe tesszük, vagy — ha a pástétom-forma jól záródik — ugyanennyi ideig az üstben fızzük. A májsajtot kihőlés után sztaniolba csomagóljuk.

Bajor májashurka. Lágy sertéshájat, sertéshúst, borjú- és sertésmájat egyenlı arányban veszünk ehhez a hurkához. A hájat és húst nem egészen puhára fızzük. A májat megmossuk és fölszeleteljük, azután leforrázzuk, néhány vöröshagymával jó finomra vágjuk, a hússal és hájjal összekeverjük és az egészet újra finomra vágjuk. Főszerbıl minden 10 kilo- gramra 25 dekagramm sót, 3Ví dekagramm fehér borsot, 1 dekagramm szerecsendióvirágot, 1 dekagramm reszelt kakuk- füvet (thymian), fél dekagramm reszelt majprannát, fél dekagramm fahéj virágot, kardamonumot számítunk. A főszert és pépet jól összevegyitjük és lazán középbıségü vagy akár szük marhabelekbe töltjük. Ezután lekötjük a hurkákat, még pedig 10—12 darabot egyben, körülbelül 12 centiméter hosszúságban é| 20 percig fızzük; azután leöblítjük, hideg vízben jól lehőtjük és rudakra aggatjuk. Ezeket a hurkákat nem füstöljük.

Francia májashurka. 5 kilogramm sertésmájat vékony szeletekre vágunk és forró vízzel leforrázunk, a vizet lecsurogtatjuk; 5 kilogramm sovány sertéshúst és 7Ví kilogramm lágy disznóhájat félig puhára fızünk. Egynegyed kilogramm fölszeletelt nyers vöröshagymát zsírban sárgára pirítunk. Mindezt a húsvágógép 2 miliméteres korongján kétszer áthajtjuk vagy pedig finomra vágjuk. Főszer gyanánt 5 kilogrammonként 18 dekagramm sót, 1V» dekagramm fehér borsot, 1 dekagramm szegfő- borsot, fél dekagramm szerecsendióvirágot, egy kevés reszelt majorannát, fahéj t és szegfőszeget számítunk. A főszereket jól átgyúrjuk a péppel, azután az egészet belekbe töltjük és fél—háromnegyed óráig fızzük. Amikor a hurkát az üstbıl kiszedjük, leöblítjük, hideg vízbe tesszük és mihelyt kihőltek, füstölı nyársakra aggatjuk, hogy a víz lefolyjon róla. Ezt a hurkát nem füstöljük.

Házi módra resztelt májashurka. A sertések földolgozásánál keletkezı hulladékokból megfelelı mennyiséget és kevés borjúhúst vagy borjufıt félig puhára fızünk és a csontokat eltávolítjuk. A májat 97 fölszeleteljük, leforrázzuk és a vizet róla le hagyjuk folyni. Amennyi húst vettünk, ugyanannyi lágy hájat, zsigert stb., félig puhára fızünk, összekeverjük hússal és néhány nyers vöröshagymával egészen finomra vágjuk vagy a húsvágógép legfinomabb korongján áthajtjuk. Ehhez a péphez kevés, apró, puhára fıtt szalonnakockákat is adhatunk. A főszerezéshez a pép minden 10 kilogrammjához 25 dekagramm só, 3 dekagramm fehér bors, 1 dekagramm szegfőbors, 1 dekagramm szerecsendióvirág, 1 dekagramm reszelt kakukfü (thymian) és 1 dekagramm reszelt, majoranna szükséges. Ezeket a főszereket e péppel jól összekeverjük. Ha a pép nagyon száraz, kevés zsírt adunk hozzá, valamint az esetieg még szükséges sót is. Töltés után a hurkát fızzük, azután kiszedjük az üstbıl, leöblitjük és hideg vízben hagyjuk, míg megmerevedett, azután fölakasztjuk, hogy leszáradjon. Ha ezt a hurkát hosszabb ideig akarjuk eltartani, ajánlatos, hogy kevéssé füstöljük.

Májashurka kasszell módra. Ehhez a hurkához májat, tüdıt, szivet, zsigert és csepleszt veszünk. A tüdıt és májat jó finomra, a többi részeket kevésbbé finomra vágjuk. Ehhez egyharmad rész kockára vágott hájat adunk. Főszerül szükségszerinti meny- nyiségben sót, borsot, szegfőt, majorannát és kevés finomra vágott fıtt hagymát veszünk. A pépet sertésbelekbe töltjük és a hurkát vastagsága szerint fél óráig,- egy óráig forró vízben fızzük és gyöngén füstöljük.

Felsı«németországi májashurka. Egy lapockát a szalonnájával, amelynek bırkéjét és csontját eltávolítottuk, 1—2 kilogramm szalonnával puhára fızünk. A szalonnát kockákra vágjuk. A lapockát fél annyi nyers májjal és néhány vöröshagymával jó finomra vágjuk, körülbelül 3 kilogramm nyers, finomra vágott sertéshúst adunk hozzá és az egészet sóval, törött borssal és szerecsendióval főszerezzük. A pépet egyenes marhabelekbe (vastagbelekbe) töltjük, de ne készítsünk tulnagy hurkát. Ezt a hurkát háromnegyed—ötnegyed óráig fızzük, azután hideg vízbe tesszük, amíg egészen megmerevedik, ekkor azután fölaggatjuk.

Májashurka mazsolaszılıvel. 3 kilogramm disznómájat, ugyanennyi csont nélküli borjúhúst és 2 kilogramm hátszalonnát együtt puhára fızünk ; a májat megreszeljük; a húst és szalonnát finomra vágjuk és hozzáadjuk a megreszelt májat és az egészet újra vágjuk a ringakésseL Azután kevés, hideg vízben megpuhított, finomra dörzsölt fehérkenyeret, 20 dekagramm tisztára mosott világos, apró mazsolaszılıt és ugyanennyi hámozott, finomra vágott édes mandulát adunk hozzá. A pépet 8 dekagramm sóval, 5 dekagramm fehér borssal, 1 dekagramm ırölt ánizzsal és fél dekagramm fahéjjal főszerezzük és miután az egészet gondosan összekevertük, 20—30 centiméternyi hurkákat készítünk apró sertésbelekbe töltve. A hurkákat jıl megkötözzük és fölaggatjuk. A töltésnél ügyeljünk arra, hogy ne nagyon szorosra tömjük a pépet a belekbe, mert a mazsolaszılı felduzzad és igy a hurkák is fılrepednének. A kész hurkákat egy negyed óráig fızzük, azután kihőlés végett egy asztalra rakjuk. Másnap nyársakra aggatva, a levegın szárítjuk.

Ha 15 kilogramm kolbászt akarunk készíteni, 5 kilogramm nyers sertésmájat veszünk, azt lemossuk és az ereket elávolitjuk belıle. Ennek megtörténte után a májat darabokra vágjuk és 15 dekagramm nyers hagymát, 30 de- kagram heringet (amit elıbb megmosunk és a szálkáktól megtisztítunk), 2 /» kilogramm fıtt borjúhúst és 7Vs 98 kilogramm fıtt disznózsírt adunk hozzá. A fıtt húst és zsírt még melegen apró darabokra vágjuk, teknıbe tesszük, azután a májat a hagymával és heringgel együtt a húsvágıgépbe rakjuk és abból egyenesen a teknıbe engedjük futni a húshoz. Az egészet jól összekeverjük és újra áthajtjuk a húsvágó gépen. Most a péphez kilogrammonként 3—4 dekagramm apróra vágott szarvasgombát, 2 dekagramm sót és 3 gram fehér borsot adunk, az egészet jól összekeverjük és vastagbelekbe töltjük. Vastag kolbászt háromnegyed—egy óráig, sıt tovább is, vékony kolbászt fél óráig kell fıznünk 70 R. foku vízben. Azután a kolbászokat az üstbıl kivesszük, leöblítjük és egy táblára rakjuk, hogy kihőljenek; másnap letisztítjuk róluk a zsírt és 12—24 óra hosszat mérsékelten meleg füstben füstöljük.

Libamájas hurka. Minthogy ehhez a hurkához ugyanaz a pép szükséges, mint a májas hurkához, célszerő mind a két hurkát egyszerre elkészíteni. A libamájas hurkához szükséges libamájakat egy óráig vízben tartjuk, V/t—2 centiméter vastagságú kockákra vágjuk, hirtelen leforrázzuk és a péphez adjuk. Hogy a libamáj egyenletesen legyen szétosztva, célszerő a pépet rétegenként egy táblára kenni és azután a libamájból vágott kockákat egyenletesen elhelyezni. Ennek megtörténte után gömböket formálunk a pépbıl és ezeket óvatosan ugy tesszük a töltıgépbe, hogy levegı ne férkızzék közbe és vastagbélbe töltjük. 10 kilogramm péphez 5 kilogramm libamájat kell venni. A továbbiakban éppen ugy járunk el, mint a szarvasgombás májas hurka készítésénél.

Májashurka hagymával. 30 kilogramm hurkához TV* kilogramm disznómájat, 5 kilogramm fıtt durvára vágott disznózsigert, 7 V« kilogramm fıtt disznıgyomrot, bélfodrot, ökörbendıt stb. 7 V» kilogramm kockára vágott fıtt hájat és 2V> kilogramm apróra vágott, zsírban sült hagymát kell vennünk. Ezt mind jó finomra vágjuk, 75 dekagramm sóval, 9 dekagramm borssal, 5 dekagramm szegfüborssal és 5 dekagramm finomra tört majorannával főszerezzük. Ha az egész , pépet jól átgyur- tuk, megfelelı mennyiségő kockára vágott hájat adunk hozzá, ezt is jól elkeverjük és az igy készült pépet disznóbelekbe töltjük, de nem nagyon lazán. Ezután a hurkát — már a szerint, amilyen vastag — 30—45 percig fızzük. A hurkát könnyen füstöljük, nehogy megpenészesedjék.

Közönséges májashurka. Ezen silányabb minıségő hurkához — ha 30 kilogrammot akarunk késziteni — 5 kilogramm májat, 15 kilogramm disznó- és marhagyomrot (bendıt stb)., ÍVs kilogramm bélfodrot, 7V2 kilogramm kockára vágott hájat, 75 dekagramm sót, 9 dekagramm fekete borsot, 5 dekagramm szegfő- borsot és 5 dekagramm majorannát veszünk. Ha a pépet finomra vágtuk, vékony belekbe töltjük, a hurkát fél óráig forró vízben fızzük és ha már kissé megszáradt a levegın, 5—6 óráig hideg füstben füstöljük.

Svájci módra készült májashurka. Egy sertésnek tüdejét, szivét és máját puhára fızzük, IV2 kilogramm disznófodormájat leforrázunk, apró darabokra vágjuk és Va kilogramm fölszeletelt

hagymát puhára fızünk benne, de ügyejünk arra, hogy a hagyma meg ne sárguljon. Most mindent összekeverünk és a húsörlögéppel megıröljük. A pépet kevés sóval, fekete borssal, szegfüborssal, majorannával és fahéjjal főszerezzük és egy marékkal mazsolaszılıt és apró 99 szılıt adunk hozzá. A mazsolát és apró szılıt azonban elıbb meleg vízben megmossuk. Ha mindent jól összevegyitettünk, a pépet lazán fodorbelekbe töltjük* és az igy készült hurkát fél óráig fızzük. Ezt a hurkát [friss állapotban melegen, vagy ha kihőlt, sütve fogyasztják.

Friss májashurka berlini módra. Ehhez ugyanazt az anyagot használjuk, amelyet föntebb a közönséges májas hurkánál leirtunk. Az olyan tü- ságai, részint a tenyésztés, sıt a hizlalásnak is a következménye, miért is Frankfurt városa ezen kolbász készítésében utolérhetetlen. Ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy ilyen anyagra szert tud tenni, akkor a földolgozáshoz rendszerint 60% kövér és 40% sovány húst vegyen. Földolgozásra’alkalmasak: a sonka, lapocka, nyak- és hasrészek. A húst egy nappal elıbb megtisztítjuk a bırkétıl, csontoktól és inaktól és szárítás végett kiterítjük egy deszkára, vagy hprogra akasztjuk. A nagyjában összevágott húshoz 15 kilogrammra 45 deka sót, 5 deka fehér borsot és 2 deka szerecsendióvirágot, valamint fél deka salétromot veszünk és az egész tömeget — 1 liter víznek folytonos hozzáöntése mellett — addig vágjuk, míg a hús lencsenagyságu. Most a pépet kézzel átgyúrjuk és a levegı kizárásával a kolbásztöltökbe tesszük és akkora kolbászokat készítünk, hogy párjuk 15—25 deka súlyú legyen. Ezeket a kolbászokat nem kötik, miért is minden 2 pár végén hosszabbra hagyjuk a belet, amelynek igy üresen maradó végeit jól összesodorjuk. A kolbászkákat könnyő, tiszta nyársakra akasztjuk és néhány óráig a levegın szárítjuk; azután mérsékelt meleg mellett 5 —6 óráig világosbarnára füstöljük. Azonnali fogyasztásra készült kolbászokat hamarabb is lehet füstölni. Fogyasztás elıtt ezeket a kolbászokat 75 R. foku vízben 7—8 percig fızzük.

Másodrendő frankfurti húskolbász. Ehhez a kolbászhoz tulajdonképpen ugyanazt a hús- nemet kell használnunk, mint a frankfurti kolbászhoz. Amennyiben azonban ilyen húst nem lehetne beszerezni, növendékmarha, illetve bikahúst dolgozunk föl, a már elıbb említett péppel. 15 kilóhoz — miután a sertéshúst nagyjában összevágtuk — a vágás közben kevés vizet öntünk és 4V» deka fehér borsot, 1 deka szerecsendiót, 1 gerezd fokhagymát,. 3 gerezd mogyoróhagymát és a szükséges sót tesszük. Most folytatjuk a hús összevágását mindaddig, míg a hús-, illetve zsírrészek lencsenagyságnak. Ekkor a pépet szük marhabelekbe töltjük, a kolbászokat a levegın jól megszárítjuk és mérsékelten meleg füstbe akasztjuk mindaddig, míg szép aranybarna szint kapnak. Ezt a kolbászt 15—20 percig kell fızni.

Svájci kolbászkák. 4 kilogramm jól kiinazott borjúhúst és ugyanennyi, szintén kiinazott marhahúst finomra vágunk. Azután 4 kilogramm sovány sertéshúst és 2 kilogramm hátszalonnát adunk hozzá, az egészet finomra vágjuk és a következı főszereket adjuk hozzá: 30 dekagramm sót, 4Ya gekagram fehér borsot, 2 dekagramm salétromot, 2 dekagramm szerecsendiót, péppel ezeket a főszereket átgyúrjuk. Ezután vízzel újjólag átgyúrjuk a pépet és 1 kilogramm leforrázott szalonnakockát és 18 dekagramm hámozott piszláciát adunk hozzá. Az igy elkészített pépet föláztatott ürühólyagokba töltjük, a kolbászt zsineggel átkötjük és melegen föstöljük. Ha a kolbász színe nem eléggé élénk, füstölés elıtt kevert dísznóvérrel

kenjük be. Füstölés után a kolbászt 30—45 percig 75 fokos vízben fızzük, kihőlés végett fölaggatjuk és ha szükséges, forró vízben néhány másodpercig újra forrázzuk. 141

Ez egyike a legszebb kolbászoknak és éppúgy ehetı nyersen, mint fıve, ámbár rendesen fızni szokták. Ennek készítéséhez a nyakhúst vesszük, ezt anélkül, hogy a zsírt lefejtenık, egészen a fejtön levı inakig fölhasználjuk. Azonkívül rostélyoshúst veszünk, még pedig két harmad részt és egy harmad rész gyönge szalonnát. Börkeszalonna vagy nyakszalonna erre a célra nem alkalmas, mert kemény. A húst és szalonnát négyszögcentiméternyi kpckákra vágjuk, azután lemérjük a húskockák súlyát és 10 kilogrammonként 25 dekagramm sót, 3 dekagramm ırölt fehér borsot és 1 dekagramm szegfüborsot keverünk hozzá, a főszereket jól átgyúrjuk a péppel és középbı disznóbelekbe lehetıleg keményre töltjük, mérsékelt nagyságú kolbászokká. Ez a kolbász nem gömbölyő, mint a braunschweigi húskolbász, mert már másnap a bél nyulékonysága folytán hosszura nyúlik. Marhakoszorubelekben ugyan megtartanák ezek a kolbászok gömbölyő alakjukat, de ezeket a beleket nem használják a wesztfáliai húskolbászhoz. A kész kolbászo- dıket, melyeket sötét színüknél fogva másnemő májas hurkákhoz nem igen használhatunk, itten megfelelı módon értékesíthetünk. A hurkának sötét színét kiegyenlítjük, amennyiben megfelelı mennyiségő, régi sütetü, hideg vízben áztatott fehér kenyeret adunk a péphez. E célból a kenyeret 2 óráig áztatjuk, és kezünkkel vagy nehéz deszkával kipréseljük belıle a vizet. A kenyeret elıbb egymagában, azután a péppel – zsimak folytonos hozzáadása mellett — jói kidolgozzuk, míg az egész anyag sima péppé lesz. A pépet sóval, borssal, gyömbérrel, fahéjjal, szegfüvei és majorannával főszerezzük szükségszerinti mennyiségben. A pépet szük, vékony belekbe vagy bı sertésbelekbe töltjük és megfelelı nagyságú hurkákat formálunk. A hurkákat gıbre peckeljük; ez ugyan több idıt vesz igénybe, mint a megkötés, de a hurka igy mutatósabb. A hurkát csak 5—8 percig hagyjuk forró vízben, azután szükség szerint fızzük és melegen lálaljuk.

Kenımájas. A közkedveltségnek örvendı kenımájast ugy készítjük, hogy veszünk 5 kilogramm sertésmájat, 5 kilogramm só- zatlan szalonnát, 25 dekagramm zsírban sárgára pirított vöröshagymát, amit a húsdaráló finom korongján kétszer ledarálunk, összekeverjük, utána 25 dekagramm só, 8 dkg. fehér bors és 2 dekagramm szegfőbors hozzáadásával jól összegyúrjuk. Marha vastagbelekbe töltve, ovatosan kifızzük utána higeg vízben lehőtjük. Tartósabb és Ízletesebb ha hideg füstön sárgára füstöljük.

Véreshurkák. Sziléziai véreshurka. 5 kilogramm hátszalonnát kissé megfızünk, azután szalonnavágó-géppel finom kockákra aprítunk. 30 dai^ab vízes zsemlyét — tejes zsemlye, vagy más, melyben cukor van, erre a célra nem alkalmas — finom szeletekre vágunk és friss sertésvérrel föláztatjuk. Kevés puhára fıtt bırkét és kevés fıtt sertéstüdıt — mind a kettıt elıbb a húsvágógépen finomra aprítva — a föláztatott zsemlével, azután pedig a kockára aprított szalonnával összevegyit- jük. A pépet sóval, szegfüborssal és ahol szeretik, kevés fahéjjal főszerezzük. Egyéb főszer nem kell belé. A pépet apró marhabelekbe töltjük, de lehet sertésbeleket is használni. A fönt emiitett alkatrészekbıl körülbelül 20 kilogramm kolbászt lehet késziteni, illetve annyi vért, zsírt, stb. lehet hozzáadni, hogy ennyi kolbász kifussa.

Francia véreshurka. Egy vöröshagymát nagyon finomra vágunk. Azután egy serpenyıbe 12 dekagramm pecsenyezsírt teszünk, melyet 2 óra hosszat lassú tőzön barnára sütünk. A hagymához 4 egészen puhára, péppé fızött ranettalmát, 1 deci tejet, petrezselymet, egyéb zöldséget, 2 tojást, 1 pohárka konyakot, sót, borsot és mindenféle főszert adunk. Ezt a keveréket melegitjük, eközben folytonosan keverjük, nehogy odaégjen. Azután 1 kilogramm fodorhájat gyüszünagy- ságu darabokra vágunk és 1 liter vérrel együtt a föntcm- litett péphez keverjük. Amikor az egész tölteléket a tőzön jól összekevertük, sertésszátlingokba töltjük és megfelelı nagyságú hurkákat kötünk le. Mialatt a pépet elkészítjük, egy fazék vizet fölforralunk, a hurkákat ebbe a forró vízbe bedobjuk és 15—50 percig fızzük. Nagy gondot kell azon- ben fordítani arra, hogy a hurka meg ne repedjen.

Finom véreskolbász. Ehhez a kolbászhoz legalkalmasabbak a nem nagyon sovány sertéshasak és pofák, nemkülönben sovány fejek is, amelyeket a pofákkal együtt lehetıleg azonnal a leölés után teszünk üstbe. Ha mindez puhára fıtt, a bırkét és csontokat kiszedjük, a húst háromnegyed centiméternyi kockákká aprítjuk és a keverıteknıbe tesszük. Kötıszerül legalkalmasabb a friss disznıvér, melegített, finomra ırölt, nem nagyon puhára fıtt börké, kevés nyers sertésmáj és fıtt tüdı. A pépet a kellı mennyiségő sın kívül finomra vagdalt nyers hagymával, fekete borssal, szegfő- borssal, majorannával ıs gyömbérrel főszerezzük. A kötıszerekbıl félannyit vegyünk, mint a hősbıl. Az egész pépet, ha jıl átgyurtuk, sertésfodorbélbe, ürühılyagba vagy koszorubelekbe töltjük. A kolbászokat aszerint, hogy milyen vastagok, fél—másfél óra hosszat 75 C vízben fızzük és kihőlés után 24 óráig füstöljük.

Friss véreshurka. Ehhez a hurkához, melyet, többnyire melegen fogyasztanak, legalább kétnapos, jól kisütött, szeletekre vagdalt fehérkenyeret vagy vízes zsemlét veszünk, amelyet friss disznóvérrel ttelitve, friss vér hozzáadásával mindaddig győrőnk, míg a pép sőrővé válik. A hurkába való szalonnának legalkalmasabb a kövér hasszalonna vagy pofahús. A szalonnát valamivel puhábbra fızzük, mint más kolbászhoz szoktuk. Körülbelül ugyanannyi szalonnát veszünk, mint amennyi a vérrel átdolgozott fehérkenyér és ezt apró kockákra vágjuk. Keverés közben a péphez még kevés folyékony zsírt adunk és pirított hagymával, borssal, szeg- füborssal, szegfőszeggel, fahéjjal és esetleg majorannával főszerezzük. Az igy főszerezett tölteléket bı szalagbelekbe vagy sertésvastagbélbe töltjük. Hogy a hurka a fızésnél meg ne repedjen, a beleket csak háromnegyed részben töltjük meg. Amikor a hurkát az üstbe tesszük, a víznek forrnia kell, mert máskülönben a hideg vízböl berakott hurka nagyon lehőti a vizet. A szalagbelekbe töltött hurkának fél óráig, a vastagbélbe töltöttnek ellenben háromnegyed—egy óra hosszat kell fınie.

Véreskolbász. A kockára vágott fıtt szalonnát finomra ırölt szalonnabırkével és tüdıvel keverjük, ezt a pépet 10 kilogrammonként 25 dekagramm sóval, 3 dekagramm borssal, 1 dekagramm szegfüborssal, 1 dekagramm majorannával, fél dekagramm kakukfüvel, 1 dekagramm fahéjjal és 1 dekagramm gyömbérrel főszerezzük és annyi disznóvért adunk hozzá, hogy a pép kellı sőrőségő légyen. Ezzel a péppel azután a beleket háromnegyed résznyire megtöltjük és a kolbászokat forró vízben egy fél—két óráig — aszerint, hogy milyen

vastagok —fızzük, miközben az üstben gyakrabban megforgatjuk. Amikor a kolbászok a víz fölszinére kerülnek, villával megszurkáljuk, hogy a bennük maradt levegıt eltávolítsuk.

Házilag készült véreshurka.

Fıtt szalonnát kockára aprítunk és kendıbe csavarva, forró vízzel jól leforrázunk. Fıtt hulladékhúsból (disznı- vagy borjúhúsból) körülbelül ugyanannyit veszünk, mint amennyit a szalonnából vettünk, nem nagyon finomra vágjuk és összekeverjük a szalonnakockákkal. Néhány apróra vágott vöröshagymát kevés zsírban megpárolunk és annyi habart disznóvérrel, hogy a pép könnyen tölthetı legyen, a péphez keverjük. Sok helyütt kevés vízbe áztatott zsemlét, amelybıl a vizet elıbb kifacsarják, adnak a péphez s azzal együtt a húsörlıgépen összevágják. Ezen péphez 10 kilogrammonként 25 deka sót, 4 deka fehér borsot, 1 deka szegfüborsot, fél deka thymiánt, fél deka majorannát és fél deka szerecsendióvirágot adunk. Az egész pépet most jól összekeverjük és lazán sertésvagy marhabelekbe töltjük, 70 fokos vízben fél órától másfél óráig fızzük, aszerint, milyen nagyok a hurkák. Legalább is addig keŐ fıznünk, míg nem szivárog ki belılük a vér, ha megszurkáljuk. Ha a hurkákat az üstbıl kivesszük, langyos vízben megmossuk és a disznóbelekbe töltötteket asztalra rakjuk, a marhabelekbe töltötteket pedig rudakra akasztjuk kihőlés végett.

Kenyérkolbász. Erıs vászonból 15 centiméter széles és 85—40 centiméter hosszú zacskókat készíttetünk. A zacskónak csak egyszerő varrattal szabad készülniök a varrógépen. Ezeket a zacskókat nem fordítjuk ki, ugy, hogy a töltés alkalmával is a varrat kívülrıl marad, hogy fızés után könnyen fölfejthessük és a zacskót a kolbászról lehuzhassuk. 3 kilogramm fıtt szalonnára, amit nem tulkicsiny kockákra vágunk, éppen ennyi huüadékhúst és disznótüdıt veszünk, ezt a húsvágıgép 2 miliméteres korongján áthajtjuk; azután 2 kilogramm rozslisztet, aminıt a barna rozskenyér sütéséhez használnak annyi habart vért adunk hozzá, hogy a pép még mérsékelten szilárd legyen (folyékonynak nem szabad lennie), azután sóval, borssal, szegfőbors sal és szegfüvei főszerezzük, még pedig olyan mértékben, hogy valamennyi főszernek és sónak ize könnyen kivehetı legyen. 5 kilogrammonként legcélszerőbb 12 deka sót, másfél deka borsot, 1 deka szegfüborsot és negyed deka szegfőt venni. Ha a pépet főszerrel jól összekevertük, az elıbb emiitett zacskóba töltjük, de nem egészen tele, ugy, hogy azokat kényelmesen és erısen megköthessük. Ha ilyen módon az elkészített pépet zacskóba töltöttük, a zacskókat az üstbe rakjuk, amelyben a víz kell, hogy buzogjon, még pedig a fızésnek egész ideje alatt. A kolbászoknak 2Vs óra hosszat keU föniök; fızés után asztalra rakjuk kihőlés végett. 10—15 perc. multán a kolbászokat langyos vízbe tesszük és körülbelül 10 percig ide- oda lóbáljuk, hogy a zacskó a tulajdonképpeni kolbásztól leválljék, Éhnek megtörténte után a zacskókat föloldjuk, a varrást fölvágjuk és a zacskót óvatosan lehuzzukj Kihőlés végett a kolbászokat ismét asztalra rakjuk. Ha a kolbászról a zacskót a fızés után mindjárt le akarnók fejteni, az nem válna le szépen, a kolbász. megrepedne, mert a rozsliszt hozzákeverése folytán a feszültség igen nagy. Ezeket a kolbászokat teához vagy kávéhoz szokták tálalni, még pedig olyanformán, hogy 1 centiméter vastag szeletekre vágják és ezeket mindkét oldalon vajban gyöngén megpirítják. Hidegen nem igen alkalmasak a fogyasztásra, mert sótartalmuk nagyon kevés.

Borsos hurka. A csekély értékő hulladékot, ugy mint tüdıt, bırkét, inakat stb., puhára fızzük, finomra vágjuk, kevés fıtt szalonnát, középnagyságú kockákra vágjuk, mindezt össze109 keverjük, kevés zsírt öntünk hozzá az üstbıl és habart marha- vagy sertésvérrel mérsékelten higitjuk. A pépet sóval, szegfüborssal és annyi fekete borssal főszerezzük, hogy erısen borsos ize legyen, mindent jól összekeverünk, hosszú] marhavékonybelekbe lazán töltjük és olyan hurkákat készítünk, hogy darabját 20 fillérjével adhassuk. A hurkát puhára fızzük ıs nyársra akasztjuk kihőlés végett.

Bajor kolbász vérrel. 5 kilogramm bırke nélküli szalonnát megfızünk és apró kockákra vágunk. 2—2Va kilogramm fıtt bırkét és hul- ladékhúst egyenlı részekben a húsörlögépen áteresztünk, a kockákra vágott szalonnához adjuk és az egészet habart vérrel addig keverjük, míg a pép meglehetısen összeáll. Akkor lemérjük az egésznek a súlyát és 10 kilogrammonként 25 dekagramm sóval, 4 dekagramm fekete borssal, fél dekagramm szegfüvei, 1 dekagramm szegfőszeggel, 1 dekagramm demutkával és 1 dekagramm majorannával főszerezzük, a pépet a főszerrel jól összekeverjük és középbı marha- vagy koszorubelekbe töltjük és a kolbászokat megfızzük. Fızés után a kolbászokat az

Darás véreshurka. lVa kilogramm árpadarát vízben, vagy még inkább lében jól föláztatunk; kevés fıtt zsíros sertés- és marhahúst finomra vágunk és összekeverünk, miközben annyi sertésvért adunk hozzá, hogy a pép megfelelıen hig legyen és sóval, törött borssal, szegfüvei és majorannával főszerezzük, vékony marhabelekbe töltjük, még pedig lazán. A hurkát az üstben lassan fızzük mindaddig, amíg vér ha megszurkáljuk a hurkát, többé nem szivárog ki, azután kihőlés végett az asztalra rakjuk.

Németországi véreshurka. 2 kilogramm sovány sertéshulladék-húst 10 kilogramm bırke nélküü szalonnával megfızünk. A szalonnát kockákra vágjuk és egy szitán meleg vízzel leöblítjük, hogy a folyékony zsírt eltávolítsuk. A sovány húst finomra vágjuk, összekeverjük a szalonnával és annyi habart vért adunk hozzá, hogy a pépet tölcséren át kényelmesen tölt- hessük. Főszer gyanánt sót, törött borsot, szegfőszeget, majorannát és demutkát adunk hozzá és a pépet egyenes marhabelekbe töltjük tölcsérrel. A hurkákat addig fızzük az üstben, míg vér többé nem. szivárog ki, ha megszurkáljuk a hurkát. Ez a hurka füstölve sokáig eltartható.

Közönséges véreshurka. Puhára fıtt sertésbörkét, fıtt marha- és sertéstüdıt összesen 15 kilogramm súlyban finomra vágunk, 10 kilogramm fél centiméter nagyságú kockákra vágott, fıtt, zsíros sertéshúst adunk hozzá és az égészet vér, só, ırölt fekete bors, ırölt szegfőszeg és kevés majoranna hozzáadása közben jól összekeverjük. A hurkát apró marhabelekbe töltjük.

9 kilogramm átnıtt sertéshúst félóráig fızünk, vágjuk egészen finomra, adjunk hozzá 35 deka sót, 4 deka durvára törött gyömbért és háromnegyed liter jo minıségő bort. Az egészet alaposan összekeverjük és sertésfodorbelekbe vagy marhavastagbelekbe töltjük. A hurkákat110 addig fızzük, míg szúrásra többé vér ki nem szivárog. A megszáradt hurkát 2—3 napra füstbe tesszük, hogy kevéssé megfüstölıdjék. Ezt a hurkát szárazon lehet tartani, de elızetesen étolajjal le kell dörzsölnünk.

Friss berlini véreshurka. Ezt a hurkát többnyire melegen fogyasztják. Legalább 2 napos, jól kisült, szeletekre vágott fehérkenyeret vagy zsemlyét friss vérrel jól itatunk és óránként kevés vér hozzáadásával addig győrőnk, amíg az egész pép sürü folyadékká lesz. Körülbelül 1 Pengı ára fehérkenyérre vagy Zsemlyére 6—7 liter vért lehet számítani. A hurkához szükséges szalonnát valamivel puhábbra fızzük, mintmás hurkánál szoktuk. Körülbelül annyi szalonnát veszünk, amennyi fehérkenyeret vettünk és apró kockákra vágjuk. Keverés közben a péphez még kevés folyékony zsírt vagy fızızsírt adunk, borssal, szegfübors- sal, szegfüvei, fahéjjal és majorannával főszerezzük és az igy elkészített pépet friss, bı fodorbelekbe vagy ürühólya- gokba töltjük. Nehogy a hurka fızés közben fölrepedjen, a töltésnél ügyelni kell arra, hogy a bél csak háromnegyed részig legyen töltve, azután bekötjük és a pépet egyenletesen szétsimitjuk. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy amikor a hurkát, az üstbe tesszük, a víz tényleg már forrjon, mivel máskülönben a hurka vágási felülete soha sem lesz sima. A fodorbelekbe töltött hurkánál a fızés félóráig tart, ellenben ha ürühólyagokba töltöttük, háromnegyed—egy óra hosszat kell fıznünk. A hurkát melegen árulják és ennélfogva nem öblítik hideg vízzel, sıt arra is ügyelni kell> hogy a víz az üstben ne legyen zsíros. A kész hurkát teknıbe rakjuk jó szorosan egymás mellé és letakarjuk, hogy tovább tartsa a meleget. Ez a hurka nagy kelendıségnek örvend és készítése jó haszonnal jár.

Szászországi véreshurka. Has- és pofarészek helyett tiszta hátszalonnát veszünk. Puhára fıtt pofabırkét, melyen még félcentiméternyi zsírréteg maradt, szintén keverhetünk a pép közé. A kocká8

kat körülbelül félcentiméternyi nagyságra vágjuk és ugyanannyi meleg bırkével, amelyet a vérrel jól átdolgoztunk, keverejük. Főszer gyanánt szükség szerinti mennyiségben sıt, fekete borsot, szegfő borsot és majorannát alkalmazunk. A pépet ürüvastagbelekbe vagy bı fodorbelekbe töltjük. A kész hurhát fél—egy óra hosszat fızzük,. már a szerint, hogy müyen vastag. Ha a hurkát megszüljük és tiszta zsírt választ el, akkor már eléggé fıtt; az üstbıl kivesszük, hideg vízzel leöbUtjük és még melegen a füstölı-nyársra akasztjuk. Ne készítsük a hurkát nagyon hosz- szura, mert könnyen törik. A hurkát hidegen füstöljük.

Disznósajtok. Fejsajt. Gyönge, esetleg főszeres sóslébe (15 fok) pácoljuk a már elızetesen megtisztított fejeket néhány napig, azután megfızzük. A fızéshez vehetünk megfelelı bırkét, kevés hagymát és fokhagymát. Ha a fejek annyira megfıttek, hogy a csont kiválik belılük, kiszedjük, de a bırkét még tovább hagyjuk fıni, hogy jı erıs levest kapjunk. A fıtt fejeknek levágjuk a fülét, orrát, áüát és a többi húsos részeit, ezeket hosszúkás darabokra vágjuk, a többi részt a zsírosabb darabokkal visszahagyjuk. Az összevágott fejrészeket teknıbe tesszük és főszerezzük, a sózásnál azonban legyünk óvatosak, mert a hús már pácolva van és igy esetleg elég sós. Ezután annyi zsírtalan levest öntünk rá, hogy éppen csak összekösse a húsrészeket, összeke- verjük és középsı marhahólyagba töltve, két órán át 80 fokos vízben kifızzük. Kifızés után kissé lehőtjük, lepréseljük és ha hosszabb ideig kívánjuk eltartani, hideg füstön megfüstöljük. Az igy készített sajt a szemnek nagyon szép, ize nagyon jı és még nyári idıben is jı ideig eltartható.

Közönséges disznósajt. A fejsajt készítésénél visszamaradt kövérebb részeket kockás darabokra összevágjuk. Vehetünk hozzá fıtt marhaorrot és bırkét is. Ezt szintén összevágjuk, megfőszerezzük, fokhagymát is vehetünk hozzá, levessel jól fölhi- gitjuk, annyi vért teszünk bele, hogy a leves szép piros legyen, gyomrokba tesszük és kifızzük ugy, mint a fejsajtot. Ezt a sajtot nem szokás lepréselni, de ha ki van rakva, meg keü szurkálni, hogy a zsír kifolyón belıle. 8*

Finomra -vágott disznósajt. Ehhez a sajthoz is lehetıleg pácolt fejet vegyünk és fızzük meg bırkével és néhány hagymával. Fızés után kicsontozzuk és mogyoró nagyságúra összevágjuk. A bırkét is hasonló 112 nagyságura vágjuk össze, lehet a tökén nagy késsel is. Ehhez hozzátesszük a fıtt hagymát ledarálva, azután megfőszerezzük és gyomrokba rakva kifızzük. Kifızés után megszurkálva lepréseljük.

Svájci disznósajt. Mindegyik disznósajthoz 2 ujjnyi vastag szeletet vágunk a sertés hasrészéböl. Ezt a két szeletett 24 óráig sılében pácoljuk. Néhány sózott disznónyelvet, fület és csülköt megfızünk és hosszú csikókba vágunk. Azután 3 kilogramm jó borjúhúsból, amelyet finomra vágunk, 7 dekagramm sóval, IVí deka törött borssal, 1 dekagramm szegfüvei és fél deka gyömbérrel pépet készítünk. Most egy fölvágott hılyagot terítünk szét az asztalon, a hasrészböl vágott egyik szeletet a hólyagra tesszük, a szeletre a bor- juhúspépbİl vékony réteget rakunk, erre ismét egy réteget a hús- és nyelvcsikokból helyezünk. Igy váltakozva annyi réteget rakunk egymás, fölé, hogy a légfelsıbb rétegre helyezett szelet az alul levı szelettel együtt az egész tölteléket körülvegye. Ezután a hılyagot mindenütt összevarrjak a sajtot kendıbe göngyöljük, a kendıt összekötjük és zsineggel kıröskörül jól átkötjük, az egész disznósajtot 3—4 óráig lassan fızzük az üstben, azután legalább 24 óráig erısen préseljük és ennek megtörténte utári eltávoütjuk a zsineget és kendıt

Disznósajt észak-németországi módra. Ehhez a disznósajthoz elıszeretettel parasztsertések pofa-, ületve gégerészeit használják. A pofarészeket kevéssé, átfıve, másfél centiméter nagyságú ko ckákravágjuk és leforrázzuk (különösen nyáron) és melegített, vérrel kevert bırkével összekeverjük. Ennek megtörténte után sóval, fekete borssal, szegfüborssal és majorannával főszerezzük, mindezen főszerekbıl megfelelı mennyiséget véve. A pépet legföljebb 30 centimeter hosszúságú marhavastagbelekbe töltjük, azután forró vízbe tesszük és 1—2V* óra hosszat fızzük. Hogy eléggé fıtt-e, azt arról ismerjük meg, ha tővel átszúrva, tiszta zsírt választ el. Ekkor kivesszük az üstbıl, hidegen leöbütjük és néhány órán keresztül sajtoljuk. Ha a disznósajt teljesen kihőlt, 2 napig hideg füstben füstöljük.

Hollandiai disznósajt. Vékony sertéshasat, sertésfilet-t és borjúhúst (az elsı részbıl) 5—6 napig pácoftink, azután kevés bırkével puhára fızzük. A bırkét kevés üstlével a húsvágıgép finom korongján áthajtjuk, hogy egészen híg péppé váljon. Fehér borssal, gyömbérrel és szerecsendióval főszerezzük, még pedig jó erısen, azután összekeverjük. A hasszalonnát keresztbe ujjnyi vastag csikókra vágjuk, a borjúhúst nagyobb darabokra szaggatjuk, a filét ellenben egészben marad. Mindezt a bırkével jól összekeverjük, ugy, hogy mindenüvé jusson bırke. A húsdarabokból tiszta kendıre váltakozva kolbászvastagságu darabokat rakunk, a kendıt gyöngén összegöngyölítjük, két végét erısen megkötjük és az egészet erıs szalaggal feszesen átkötızzük. A kolbászokat egy fél óra hosszat fızzük és másnapig hideg yizbe tesszük. Akkor azután a kendıt levesszük, a kolbászt borjucsepleszbe, késıbb újra tiszta kendıbe csavarjuk, mint elıbb és zsineggel átkötızzük. Ha ezzel elkészültünk, 10 percre forró vízbe tesszük a kolbászt, melyet azután hideg vízben lehütünk. A kendıbıl csak szükség szerint bontjuk ki.

Német disznósajt I. A német disznósajt pácolt sovány disznó- és borju- fejekbıl, valamint pácolt pofahúsból és kevés bırkébıl készül. Hat-nyolc fél fejre egy pofát kell számitani. A fejeket és pofákat 75 fokú vízben két óra hosszat fızzük. A fejek elég puhára fıttek, ha az

állkapcsokat nem nagyon könnyen lehet eltávolítani. A bırkét szintén félpuhára fızzük. Az egész húst nem túlságosan apró, kissé hosszúkás kockákra vágjuk, leforrázzuk és a keveröedénybe öntjük, kevés ırölt bırkét, fehér borsot, köménymagot, gyömbért és kevés sót keverünk 113 hozzá, az egészet jól tisztított disznógyomrokba vagy marhahólyagokba töltjük, még pedig jó feszesre, azután lekötjük. Minthogy a disznósajt minden alkatrésze már elızıleg meg volt fızve, elég, ha a kész disznósajtot másfél—két óra hosszat fızzük. A fızés kezdetén jó a disznósajtot kissé megszurkálni, hogy az esetleg beszorult levegı távozzék. Fızés után a disznósajtot csak leöblítjük és kissé préseljük.

Német disznósajt II. Négy kilogramm átnıt sertéshúshoz 1 kilogramm sovány sertéshúst és 5 kilogramm friss sertésmájat adunk, mindezeket a részeket elıször külön-külön, azután együttesen a húsvágó-gép legfinomabb korongján áthajtjuk. A sertéshús frissen vágott sertésekbıl legyen, mert csak ebben az esetben van kellı fölszivó képessége. A töltelékbe ezután még két tojássárgáját, azonkívül sót, borsot és kevés szerecsehdióvirágot adunk. Ha mozaikszerő betéttel akarjuk a disznósajtot készíteni, betétül disznınyelvet vagy sertésfiiét teszünk bele. A formát lehetıleg vékony szalonnaszeletekkel kell kirakni. A disznósajtot körülbelül 3 óra hosszat kell fızni forró vízben. Fızés után a formát annak tartalmával együtt hirtelen hideg vízben hütjük le. Hogy a töltelék a formából szépen kiváljon, a formát még egy percre forró vízbe mártjuk. A disznósajtot azután sztaniolpapirba csavarjuk.

Württenbergi disznósajt. Két fiatal sertés ormányát, négy nyelvet, egy disznó egész sovány hasrészét, valamint két disznónak hasrészé- röl való bırkét, még pedig lehetıleg vékonyat 3—5 napra jó pácolólébe rakunk. A bırkéket melyeknek hossza 40— 50 centiméter, szélessége pedig mintegy 40 centiméter legyen, miután a pácolóléböl kivettük, tiszta vászonkendöre teritjük, ugy, hogy a szalonnás fele befelé legyen, azután az orrmányokat, nyelveket és húst, mely utóbbiról elıbb kissé leszedegetjük a zsírt, négyszögletes, hosszú, vastag csikókra vágjuk és együttesen a bırkék közepére öntjük. A bırkék két szélét azonban szabadon hagyjuk, hogy a széleket egymásra borithassuk. Ha ezzel elkészültünk, az egész fölé borítjuk a vászonkendöt, alul-fölül jól megkötjük és meglehetıs erısen hengereljük az egész tömeget, azután 5 óra hosszat nagyon forró üstben fızzük és fızés után bepréseljük és egész éjjel bepréselve hagyjuk. Másnap a kendıt levesszük. A disznósajtot négyszögletesre préseljük. Különös főszerezést nem igényel a disznósajt, a lébıl elég só kerül belé. Ha a pácolásnál nem jutna elég só a disznósajtba ugy ezt pótolni kell.

Disznósajt délnémetországi módra. Sózott disznófejeket vagy lábakat és kevés szalonnát félig puhára fızünk és a csontok eltávolítása után apró kockákra vágunk. Néhány sózott fıtt disznónyelvet na-gyobb darabokra vágunk és kevés finomra vágott bırkével és annyi habart disznóvérrel, amennyi elegendı arra, hogy a pépet kényelmesen tölthessük, a kockákra vágott húshoz keverjük. Most lemérjük a pép súlyát és minden öt küó pép után 16’/i dekagramm sıt, 2 deka fehér borsot és 1 deka köménymagot adunk hozzá, az egészet alaposan összekeverjük és ökörvastagbelekbe töltjük. A disznósajtot addig fızzük, amíg ^— ha hosszú vékony villával a disznósajt közepéig szurunk,—vér többé nem, szivárog ki. Ekkor azután kivesszük az üstbıl, kevéssé sajtoljuk és néhány napig hidegen füstöljük.

Fıtt, inas hulladékhúst, ami májashurkához nem alkalmas és kevés puhára fıtt bırkét a húsvágó-gépen ösz- szevágunk, a péphez háromszor annyi fıtt, apró szalonnakockát adunk és az egészet annyi habart disznóvérrel keverjük, hogy a pép még némiképpen 114 kemény maradjon. Most lemérjük az egész pép súlyát és ahány kilogrammot nyom, annyiszor 3V2 deka sót, 4 gram fekete borsot, 2 gram szegfüborsot, fél gram szegfőt és 1 gram inajoran- nát adunk hozzá, az egészet főszerrel együtt jıl átdolgozzuk és a pépet disznógyomrokba vagy hólyagokba töltjük, de ugy, hogy a gyomrok vagy hılyagok csak féüg legyenek töltve. A pépbe most fıtt szalonnaszeletekbe burkolt disznónyelveket, vagy épp igy elkészitett, egyenlı nagyságú marhanyelv-darabokat helyezünk el. Lehet különben 6—10 bécsi kolbászkát (virslit) is a pépbe elhe-i lyezni. Ennek megtörténe után bekötjük a gyomrokat vagy hólyagokat és 3 óra hosszat fızzük a disznósajtot. Hogy a disznósajt eléggé fıtt, azt arról ismerjük meg, hogy ha a közepére szurunk, nem vér, hanem tiszta zsír, vagy lé szivárog ki belıle. Ha a disznósajt fızés után kissé lehőlt, sajtoljuk és teljes kihőlés után 2 — 3 napig hideg füstben füstöljük.

Disznósajt. Kevés fıtt hulladékhúst vagy disznóhas-részt és friss szivet kockákra vágunk. Néhány sertés- vagy borju- tüdıt finomra vágunk és hozzákeverjük velıvel együtt, amelyet elıbb megmosunk és nagyobb darabokra vagdosunk. Az egészet összekeverjük és annyi habart disznóvért adunk hozzá, amennyit a pép fölvesz anélkül, hogy hig legyen. Most lemérjük a pép súlyát és minden kilogramm pép után 3 dg. sót,, Va dg. fekete borsot, fél gram majorannát és egynegyed gram, szegfőszeget vagy szegfüborsot adunk hozzá. Az egészet alaposan összekeverjük és a pépet nyálkától jól megtisztított sertésgyomrokba töltjük, a hurkát peckeljük és 3—4 óráig fızzük. Mikor a hurkát az üstbıl kivettük, jól préseljük. Minden sertésgyomorra 1 marhavelöt vagy 2 borjuvelıt, vagy 4 sertésvelöt számitunk.

Finom fehér sajt. 5—8 kilogramm száraz vagy 10—12 kg. friss bırkét több óra hosszat vízben áztatunk és jól megtisztítunk, azután hálóba tesszük és kisebb üstnek vagy nagyobb fazéknak a fenekére rakjuk, azután póréhagymát, zellergyökeret, sárgarépát, petrezselymet, egy hámozott hagymát, 4—8 babérlevelet, egy fél citromot és tárkonyürmöt teszünk hozzá. Ezekre a füvekre 5—10 kilogramm borjúhúst (nyak- vagy szegyrész) és 2V«—5 kilogramm bırke nélküli állkapcsot fiatal sertésekbıl rakunk. Ehhez csak annyi vizet öntünk, hogy a hús éppen be legyen födve. A húst és állkapcsokat a nyitott üstben puhára fızzük, a húsból a csontokat és inakat kiszedjük és ugy a húst, mint az állkapcsok húsát finom kockára metéljük. Eközben a bırkét nyitott, fedél nélküli üstben vagy fazékban jó puhára fızzük, azután a bırkével telt hálót horoggal kiemeljük és egy, az üstre helyezett rúdra akasztjuk, hogy a lé lefolyjék róla. A lét az üstben addig fızzük, míg 1—2 literre fıtt, azután finom szitán átszőrjük, az apró kockákra öntjük és ezekkel összekeverjük. Főszerül gyömbért, fehér borsot és sıt alkalmazunk megfelelı mennyiségben. Lehet köménymagot vagy kevés szerecsendió-virágot is hozzáadni. Ha mindezt alaposan összekeverjük, az így készült pépet középbıségő marha- vagy borjúhólyagokba, esetleg kis sertéshólyagokba töltjük. Töltés közben a pépet folytonosan keverni kell, – hogy a hús és lé arányosan legyen megosztva. Ezeket a kolbászokat fél óráig fızzük 70 R. foknál. Azután kivesszük az üstbıl és hideg vízben folytonosan mozgatjuk, amíg majdnem megdermedtek, nehogy a kocsonya egy helyre ülepedjék. A kolbászokat kevéssé préseljük, füstölni azonban nem szabad, mert a

füstben elveszítik finom ízőket. A kolbász hosszában néhány fıtt disznónyelvet is lehet elhelyezni. 115

Ujjnyi vastagságú szalonnával ellátott bırkét meglehetısen puhára fızünk és körülbelül 4 centiméter hosszú csíkokra vágjuk. 10 kilogramm üyen csikókra 2*5—8 kilogramm zsír nélküli bırkét és ugyanannyi huüadékhúst, mindkettıt puhára fızve adjuk és a húsvágógép 2 miü- méteres korongján áthajtjuk. Az egészet jól összekeverjük és annyi habart vért adunk hozzá, hogy a pép még összetartó maradjon anélkül, hogy szétfolyjon. Főszerül a pép minden 10 kilogrammjára 32 dekagramm sót, 3 dekagramm fekete borsot, 3 dekagramm szegfüborsot és 1 dekagramm szegfőszeget veszünk. Ha a pép a főszerekkel jól össze van keverve, kifordított disznó- vagy kis marhahó- iyagokba töltjük. A hólyagokat csak lazán, nem pedig szorosan szabad megtölteni, akkor elıbb peckeljük, azután pedig megkötjük. Ezt a sajtot nagysága szerint másfél—négy óra hosszat fızzük, még pedig az elsı félórában egészen forró vízben, azután pedig legalább is 75 foku vízben. Ha az üstbıl kiszedjük, elıbb leöblítjük, azután zsineggel hosszában olyképpen kötözzük körül, mint a paradicsomalmát vagy dinnyét. Ennek megtörténte után fölaggatjuk és ha kihőlt, 1—2 napig hideg füstben füstöljük. Olasz disznósajt. 3 kilogramm sovány, világosszinü sertéshúst, amibıl az inakat kiszedtük, 1 kilogramm szalonnával jó finomra vágunk, közben 2 l/s kilogramm disznóhúst (lehetıleg nyakrészt) megfızünk és ezt is jı finomra vágjuk. Ehhez aztán hozzáadunk négy habart tojást, 15 dekagramm sót, 2Va deka fehér borsot. 1 deka szerecsendiót, fél deka fehér gyömbért, 15 deka hámozott pisztáciát és 10 deka ajókát. Az ajókából elıbb ki kell szedni a szálkákat, ennek megtörténte .után vajban pároljuk és finomra reszeljük. Végül az egész pépet alaposan átgyúrjuk. Ezt a disznósajtot fızni vagy sütni lehet. Ha fızni akarjuk, ugyanazt a formát, amit májsajthoz használunk, még a fedıjét is kirakjuk vékony szalonna- szeletekkel, a pépet a formába töltjük, még pedig elég szilárdan, ugy, hogy a sarkok is ki legyenek töltve, azután zsineggel jó erısen összekötözzük és körülbelül két óra hosszat fızzük. Ha kivesszük az üstbıl, asztalra állítjuk, hogy teljesen kihőljön. Ha ez megtörtént, a formát néhány másodpercre forró vízbe tesszük, a zsineget föloldozzuk, a fedıt óvatosan leemeljük és a formát fölfordítjuk; most azután mindaddig érintetlenül hagyjuk, míg a szalonna egészen ki nem hült. Ha sütni akarjuk a disznósajtot, akkor a szalonnával kirakott formát teljesen megtöltjük, a pép tetejébe szintén szalonnaszeletet teszünk ugy, hogy leborítsa az egész pépet, azután rátesszük a fedıt, erre pedig körülbelül 2 kilogramm nehezéket teszünk. A formákat most sütıserpenyıre állítjuk és mérsékelten forró kemencébe rakjuk. A sütés tartama egy és másfél óra. Miután a kemencébıl kivettük, a nehezékkel együtt addig hagyjuk áüni, amíg teljesen kihőlt, azután leszedjük róla a szalonnaszeleteket és az esetleges zsírt, ami hozzátapadt és az egész sajtot sztaniolba burkoljuk. A sütés sokkal ajánlatosabb, mint a fızés, mert sokkai pikánsabb ízt ad a sajtnak.

Finom disznósajt. Mielıtt a sertés kétfelé hasittatnék, a bırkét a hátról körülbelül 40—50 centiméter hosszúságban és 30—40 centiméter szélességben lefejtjük, a zsírt róla óvatosan leszedjük, anélkül, hogy a bırkét levágnók, a széleket egyenesre vágjuk, egymásra hajtjuk és összevarrjuk. A fonal végére ne kössünk göböt, hanem jó hosszura vágjuk azt, hogy a

varráson annyira tágíthassunk a töltés alkalmával, hogy a bırkét a tölcsérre ráhuzhassuk. Varrás után a bırkét 48 órára sós lébe tesszük. Ha ezzel elkészültünk, kétharmad rész fıtt és pácolt disznóföt (fülek és pofa nélkül) és egyharmad rész fıtt és pácolt disznó- vagy marhanyelvet 116 egy fél centiméter nagyságú egyenletes kockákra vágunk. Egy kilogramm ilyen kockára 20 deka kemény, jól átgyúrt és főszerezett hurkapépet adunk, hámozott egész pisztá- ciát és apróra vágott szarvasgombát tetszés szerinti meny- nyiségben keverünk hozzá és az egészet ırölt fehér borssal főszerezzük, de ne túlságos mértékben, mert hiszen a pép már amúgy is főszeres. Borsón kivül törött fehér gyömbért és szerecsendióvirágot adunk a péphez. Ameny- nyiben a hozzávaló pácolva volt, fölösleges még sót hozzáadni, Főszerezés után az egészet jól egybekeverjük és a fecskendıbe töltjük. Miután a bırkét a sós lébıl kivettük, annak külsı [oldalát meleg vízben jól lemossuk, a varrott végén fıibontjuk annyira, amennyire szükséges, hogy a bırkét a fecskendı tölcsérére huzzuk és a pépet a bırkébıl készült zacskóba fecskendezzük; amíg ez utóbbi megtelik, a fölbontott varratot erısen összehuzzuk és a fonál végére göböt kötünk, nehogy a varrás föloldódjék. Ezek után a disznósajtot kendıbe csavarjuk és átkötözzük. A disznósajtnak 1—1 V« óráig keU fınie. Amikor az üstbıl kivesszük, egy percig állni hagyjuk, a kendıt levesszük és a disznósajtot sáfránylével szép sárgára festjük, azután másnapig présbe tesszük.

Fızı és sütnivaló húskolbászok. Valódi debreceni kolbász. Ehhez a kolbászhoz, amely világhírre tett szert, fiatal magyar sertések húsát vesszük és pedig, nemcsak az apró, úgynevezett kolbászhúst, hanem kicsontozzuk az egész húsos részeket, a húst vagy jó éles ringakéssel, vagy annak hiányában kézikéssel vagy baltával — de semmi esetre sem húsdarálóval — babszemnagyságura vágjuk és a kıvetkezıkkel főszerezzük: 10 kilogramm hús után 25 dekagramm só, 5 dekagramm fehér bors, 5 dekagramm édes paprika, 1 dekagramm kálisalétrom, 1 dekagramm majoránna, ha fokhagymásán akarjuk, akkor lVa dekagramm fokhagymát finomra ledörzsölve, mindezt összekeverve, sertés Vékonybélbe töltjük és vagy egész szálakban hagyjuk^ vagy megfelelı nagyságba lepározzuk. Ha ez megtörtént, hővös szellıs helyen egy napig le hagyjuk száradni, azután hideg füstön szép pirosra megfüstöljük.

Sütni -való kolbászok. Idetartoznak mindazok a kolbászok, amelyeket nyers húsból készitünk, kevés vízzel keverünk, de sem nem párolunk, sem nem füstölünk, hanem amint elkészültek, eladásra bocsátjuk. Ügyeljünk arra, hogy ezekhez a kolbászokhoz sohase vegyünk sózott, hanem mindig csak friss húst, mert ezek a kolbászok rendesen nyers állapotban kerülnek eladásra, már pedig, ha sózott húst veszünk hozzá, ez szép szinüket befolyásolja és ez okból a Vevı gyakran kifogásolná. Ezen kolbászféléket nagyon kedveli a közönség, de csak ugy, hogyha jól vannak elkészítve. Sok helyen azt hiszik, hogy a sütnivalı kolbászhoz minden jó, pedig ha akarjuk, hogy a kolbászok jók legyenek, jó minıségő húst kell hozzá venni és ennél is a fıfeltétel, hogy éles késsel vágjuk a hozzávaló húst, mert a darálóval vágott húsból készült kolbászból a zsírtartalom kisül és a kolbász száraz marad. A főszerezést a közönség ízlésének megfelelıen végezzük, a közép Ízlésnek megfelel a következı főszerezés: 10 kilogramm húshoz 20 dekagramm só, 5 dekagramm fehér bors ırölve, 1 dekagramm majoránna, esetleg citromhéja reszelve; a fokhagymáshoz azonkívül 2 dekagramm fokhagyma finomra ledörzsölve és 5 dekagramm édes paprika. A fokhagymásnak való húst valamivel gorombábbra lehet vágni.

Pirítani való kolbász. A sonka vagy szalonna készítésénél elıálló hulladékot, vagy ha ebbıl nincsen elegendı mennyiség, akkor lapocka- vagy hashúst a húsdaráló második korongján áthajtjuk vagy éles ringakéssel félfinomra vágjuk. A kövér húsból két részt, a sovány húsból három részt kell venni. A vagdalékot kilogrammonként 2 deka sóval és három gram fehér borssal főszerezzük és a főszerezett vagdalékot újra megvágjuk. Ha a húsnak elegendı kötöereje van, megfelelı mennyiségő vizet is keverhetünk hozzá. A kidolgozott vagdalékot tiszta sertésbelekbe lazán töltjük. Ezt a kolbászt fogyasztás elıtt pirítani, vagy vajban kisütni kell.

Forrázni való kolbászok. Ide tartoznak azok a kolbászok, amelyeket víz hozzáadásával földolgozva párolnak, illetve gyorsan füstölnek és rövid idı múlva forráznak vagy fıznek. Ezekhez a kolbászokhoz olyan marhahúst kell földolgozni, amelynek egészen más tulajdonságai kell, hogy legyenek, mint a nyers kolbászhoz alkalmas marhahúsnak. A nyers kolbászhoz fölhasznált

hústól megköveteljük, hogy az száraz, kemény, vörös legyen és idısebb, jól hizlalt áüatoktól származzék. A forrázni való kolbászokhoz ellenben olyan húst kell földolgoznunk, amelynek éppen eüenkezö tulajdonságai vannak. Forrázni való kolbászhoz ugyanis legalkalmasabb a fiatal, sovány marhák, fiatal bikák húsa; a halványszínő hús alkalmasabb az élénk vagy sötétvörös húsnál, mert ez az utóbbi sokkal nagyobb mennyiségő zsírt kiván, ami pedig kisebb mennyiségő víz fölhasználását tételezi föl. Forrázni való kolbászoknál legelınyösebb az enyvdus hús fölhasználása, miért is kellı figyelem fordítandó a húsnak ezen tulajdonságára. Itt is szembeötlı a nyers kolbászhoz és 118 a forrázni való kolbászhoz szükségei húsnak különbözısége. A nyers kolbászhoz ugyanis föltétlenül szükséges a jól pihent áUatok húsa, mert ez utóbbi sokkal több enyvet tartalmaz. Mennél frisseb állapotban dolgozzuk föl ezt a húst, annál több haszonnal jár a gyártás. Ahol a viszonyok csak némileg is lehetıvé teszik, a húsnak legalább felét még melegen kell szétapritani. Legcélszerőbben ugy járunk el, hogy a húst minél elıbb lefejtjük a csontokról, az inakat eltávolítjuk, a húst könnyen kezelhetı csíkokra vagy szeletekre vágjuk és fából készült hústörövel vagy hurkapépkészitö-géppel péppé törjük és finom korongon ledaráljuk. 25 kilogramm ilyen hurkapéphez 75 deka sót, másfél deka kálisalétromot és 5 deka bórsavat keverünk és az egészet 12 liter vízzel alaposan elegyítjük. Csak annyi pépet szabad elıkészíteni, hogy a készlet 3—4 nap alatt elfogyjon, mert a pép, ha hosszabb ideig áll, veszít ízébıl. A pépet 12 óráig hővös helyen hagyjuk. Ez a pép fölülmúlhatatlan kötıanyag, melyhez a többi törvényesen megengedett vagy tiltott kötıanyagok egyike sem hasonlítható. Sajnos, ez a módszer sok helyütt, a vágóhidak nagy távolsága miatt, nem alkalmazható. Minden körülmények között azonban nagy súlyt kell fektetnünk arra, hogy a forrázni való kolbászokhoz földolgozandó húst lehetıleg frissen aprítsuk föl és sózzuk, mert a tapasztalat bizonyítja, hogy mennél tovább áll a hús, annál porhanyósabbá válik, már pedig porhanyós húsból csak száraz, morzsás kolbászt lehet készítıi, nem pedig jó forrázni való kolbászt.

Fızni való kolbászok festése pácolólével. Tudvalevıleg a fızni való kolbászok készítéséhez használt hús sokkal hamarább vörösödik át, ha a péphez só helyett jól kiforrt, használt sonkapácolólét adunk. Ennek oka abban rejlik, hogy a pácolólé az egyes húsrészecskék minden oldalával érintkezésbe jöhet, holott a só- szemcsék nehezebben oszolnak meg. A hatás még nagyobb, ha a pácolólét használat elıtt körülbelül 25 fokra fölmelegítjük ; csakhogy a fehérnyének, amelyet a lé tartalmaz, nem szabad megolvadnia. A lét csak egy ízben szabad fölmelegíteni, az egyszer fölmelegített lé fölhasználandó vagy kiöntendö. A melegítés folytán a lében levı fehérnyék és véranyagok kristályozıdnak és a pépben mint természetes kötı- és festıanyagok szerepelnek. Az ilyen lével kezelt hús rögtön annyira megkeményedik és annyi vizet képes fölvenni, hogy szinte csodálatos. Körülbelül 10%-kal több vizet használhatunk, föl, mint rendesen és a pép elızetes sózása is fölöslegessé válik. Megjegyezzük, hogy ezeket a kolbászokat gyorsan kell füstölni. Csak az olyan pácolólé alkalmas üyen célra, mely sok véranyagot és féhérnyét tartalmaz; legcélszerőbb tehát az olyan kiforrt lé, amelyben disznófıket 8—4-szer pácoltunk. Ha a lé nagyon friss, vagy többször lett fölmelegítve, vagy ha nagyon meleg, akkor hatását elveszti, mert akkor a vér- anyag és fehérnyék megalvadnak, elvesztik természetes színüket és kötöképességüket.

Fızni való kolbászkák tiszta sertéshúsból. A tiszta sertéshús földolgozásánál nem szabad a sovány húst a kövér hússal együtt kezelni. Már a kifejtésnél gondosan külön kell választani a sovány húst a kövér hústól. A sovány húst ezután kissé megsózzuk és igy hagyjük 8 óra hosszat, esetleg egy éjjelen át, de semmiesetre sem 20 óránál tovább. A kövér húst nem sózzuk, de ugy ezt, mint a sovány

húst hővös helyre tesszük. Az adott idıben mindenekelıtt a sovány húst a húsırlı- gép 2 müiméteres korongján áthajtjuk, azután külön a kövér húst egy 3—5 miliméteres korongon; de két külön teknöbe. Puha zsírt nem szabad használni, hanem csak pofákat vagy hasrészeket. A puha zsír legföljebb az olyan kolbászoknál használható, melyeket hidegen fogyasztanak; ez utóbbi kolbászkáknál a hús az örlögép egy finomabb korongján hajtandó át. Az átgyúrásnál is elıször csak a sovány pépet dolgozzuk át, miközban folytonosan vizet öntünk hozzá, majd késıbb a főszert keverjük bele, csakhogy sö helyett célszerőbb, 119 ha jól kiforrott pácolólét használunk. Az, hogy a pépet kézzel vagy géppel keverjük és igyurjuk, teljesen egyre megy. Csak miután a pép kellı mennyiségő vizet vett föl, keverjük lassan hozzá a kövér pépet. A kézzel való átgyúrásnál ez olyképpen történik, hogy egy csomó sovány húst egy maréknyi kövér hússal összegyúrunk, ha pedig keverıgép áll rendelkezésünkre, akkor fokozatosan adjuk a kövér húst a soványhoz. A kövér hús hozzákeverése közben nem szabad többé vizet öntenünk a péphez; és a keverés különösen a péphez ne tartson sokáig. Ez az eljárás azon a tapasztalaton alapszik, hogy ha a kövér húst a sovánnyal együtt dolgozzuk föl, a kövér hús a zúzógépben szétkenıdik, azonkívül könnyő olvadékonyságánál fogva fıkép nyáron hamar megpuhul és akkor mintegy burkolatot képez minden szemcse sovány hús körül és ennek folytán késıbb a péphez kevert víz nem férhet a sovány húshoz, amely a vizet föl tudná szivni. De ezenkívül a sovány hús vérfestöanyaga el volna zárva a levegı oxigénjétıl, minek következtében a kolbászkák sohasem kaphatnak szép piros szint és a forró füstben csöpögnek, még mielıtt bélburkolatuk megfüstölıdnék és igy soha sincsen szép füstölt szinük. A fenti szempontokból a meleg idıben való gyártás következı változásai következnek: Meleg idıben a hús kötıképessége amúgy is minimális, a kövér hús szétmorzsolıdása és olvadékonysága ellenben igen nagy. E kettınek az ellensúlyozására legalkalmasabb a hideg alkalmazása. Az átgyúrásig ugy járunk el, amint azt föntebb megírtuk. Átgyúrás elıtt egy darab tiszta jeget veszünk ezt gyorsan apró darabkákra zuzzuk, hogy ugy nézzen ki, mintha megırölték volna, A jéghez megfelelı mennyiségő konyhasót adunk, összekeverjük és beleöntjük a vízbe, melyet a péphez akarunk adni. Ilyképpen ennek a víznek hıfoka 12 R, fokról azonnal 0 fokra, vagy még lejebb száll. Ezt a vizet azután a keverıgépbe öntjük a péphez. Magától értetıdik, hogy az igy fölhasznált sımennyiséget a pép sózásánál számításba kell vennünk. Az igy kezelt hús kötıképessége és keménysége meglepı. Ennél az eljárásnál minden más kötıanyag, például libahús, liszt vagy fehérje teljesen fölösleges.

Bajor kolbászkák. Ezeket két rész marhahúsból és egy rész kövér sertéshúsból készítik. Nyers marha-, vagy bikahúst még melegen megsózunk és azonnal finomra vágunk, azután pedig hagyjuk kihőlni. Az ilyen húsnak az az elınye, hogy több vizet vesz föl. Főszer gyanánt csak sót és borsot veszünk. A finomra vágott pépet vízzel jól át kell gyumi, mindenesetre azonban figyelemmel kell lennünk árra, hogy mennyi vizet bir el a pép. Az átgyúrás után a pépet azonnal szük sertésbelekbe töltjük, a kolbászkákat megfelelı nagyságban lekötjük és tőznél körülbelül egy óra hosszat füstöljük, míg szép piros szint kapnák. Azután a kolbászokat 10 percre hideg vízbe tesszük, amikor kivesszük, még egy percre forró vízbe mártjuk, hogy alakjuk szép és telt legyen.

Roston sült kolbász8 kilogramm fiatal szarvasmarhából való húst és 6 kilogramm átnıtt sertéshúst jól kiinazunk, azután félfinomra ıröljük és 30 deka sóval, 6 deka borssal és 4 deka köménymaggal főszerezzük. A főszerezett péphez 6 kilo goromba kockákra vágott kemény szalonnát adunk és az egész tölteléket addig vágjuk a ringagépen, míg a szalonna kásaszem- nagyságu darabokra van apritva. A pépet szük szalagbelekbe töltjük, 12—15 deka súlyú120 kolbászokat kötünk le, ezeket pedig roston vagy serpenyıben — zsír nélkül — megsütjük.

Finom kolbászka borjúhússal. 7 kilogramm borjúhúst a húsvágó-gép legfinomabb korongján áthajtunk, 3—-4 üter víz lassú hozzáöntése közben jól kidolgozunk és 8 kilogramm finoman kidolgozott sertéshússal (lapocka vagy comb) keverjük a még szükséges sóval, ırölt fehér borssal és két reszelt citromhéjjal főszerezzük. Ennek megtörténte után a pépet apró 9

adagokban újra kidolgozzuk és középsı szátlingokba töltjük, azután páronként lekötjük. Ezeket a kolbászkákat friss állapotban adjuk el és közvetlenül a fogyasztás elıtt 5—8 percig forró vízben fızzük.

Ferenc József hurka. Ferenc József királyunkról mondják, hogy egyik prágai tartózkodása alkalmával hurkát is evett, mely annyira megnyerte tetszését, hogy egy prágai hentesmesternek a király határozott kivánságára ismételten kellett ebbıl a hurkából az udvari konyhába szállitani. Ennek a hurkának a készítési módja a következı: Zsírral finoman átnıtt (úgynevezett márványos), meglehetısen rövidrostu sertéshúst (nyakrészt) nagyon finoman és egészen enyhén 20 óra hosszat besózunk, azután meglehetısen finomra vágjuk, félannyi igen finom húspéppel keverjük, kevés zsemlét adunk hozzá, melyet víz helyet sörbe áztatunk és az egész tölteléket borssal, szegfüborssal, szerecsendióvirággal és citromhéjjal főszerezzük és kellıen átgyúrjuk. A tölteléket vízzel ismételten kiöblített, bı juhszátlingokba töltjük. Ez a hurka nagyon pikáns és kiválóan finom íző. Lehet fızni vagy sütni is és káposztával vagy pirított burgonyával tálalják.

Sütni való frankfurti kolbász. Ehhez a kolbászhoz legalkalmasabb a sovány, de nagy kötıerejü hús és a kemény szalonna. Mindkettınek jól hizott sertésekbıl valónak kell lennie. 3 rész sertéshúshoz 2 rész szalonna szükséges. A kolbász legjobban akkor sikerül, ha a húst levágás után mielıbb még meleg áüa- potban kicsontozzuk és másnapig kihőlni hagyjuk, azután a ringagépen meglehetısen finomra vágjuk és kilogrammonként 3 deka sóval, 3 gram fehér borssal, 1 gram szerecsendió virággal és egyharmad gram salétrommal főszerezzük. Főszerezés után a pépet gyakori forgatás közben a ringagépen egészen finomra vágjuk. Az igy elkészített pépet kevés víz hozzáöntése közben jól átgyúrjuk és szük sertésbelekbe töltjük, 15—20 deka súlyú kolbászkákra osztjuk és anélkül, hogy lekötnök, száraz fürészporból való füstön 6 — 8 óra alatt világosbarnára füstöljük.

Jó fızni -való kolbász.

Bikahúst, miután a zsírt és nagyobb inakat kiszedjük belıle, kissé megsózunk és legalább 12 óráig áüni hagyjuk. Azután a húsırlı legfinomabb korongján áthajtjuk és még 15—20 percig a ringagépen vágjuk, hogy egész finom legyen. Ha sertéshúst keverhetünk a vagda- lékba, ezáltal a kolbász ize még finomabb lesz. A sertéshúst is megsózzuk és a húsırlögép H. számú korongján hajtjuk át. Ugyanígy járunk el a szalonnával is, melybıl körülbelül 20%-nyit keverünk a vagdalékba. Az egészen finomra vágott bikahúst gyöngén átgyúrjuk vízzel, össze- keverjük a sertéshússal és szalonnával; borssal, ırölt kömény121 maggal, koriandrummal és megfelelı mennyiségő sóval főszerezzük. Ha a főszereket a vagdalékkal már jól összekevertük, a vagdalékot középbıségü belekbe töltjük és gömbölyőén lekötjük, kissé szárítjuk és meleg füstben gyorsan szép vüágosbarnára füstöljük, azután pedig mintegy 10 percig 70 fokos vízben fızzük. Ezek a kolbászok nagy víztartalmuknál fogva hosszabb ideig el nem tarthatók, miért is célszerő azokat hetenkint kétszer készíteni.

Csemegekolbászka. Fiatal marhahúsból való 10 kilogramm húst, vagy pedig borjúhúst, 5 kilogramm sovány sertéshúst és esetleg 2 kilogramm pofahúst vagy hasrészt a húsvágón áthajtunk vagy pedig ringagépen finomra vágunk, kevés jı sonka-pácoló- lével föleresztjük, azután vízzel átgyúrjuk mindaddig, amíg a vagdalék pépes, fehér színő tömeggé lesz. Tulsok vizet azonban nem szabad hozzáadni, mert máskülönben a fızésnél a kolbászkák húsa egészen különválik a levétıl. A kolbász akkor jó, hogyha a kettétörésnél pattog. A tölteléket ürüszátüngokba töltjük. A kolbászkákat kis füstölıkemencében körülbelül két óra kosszáig melegen füstöljük. 9*

Finomabb kolbászka. Szalmarágó borjú húsából 10 kilogrammot 24 óra hosszat gyöngén sózunk, azután ugyanannyi átnıtt sertéshúst adunk hozzá. A borjúhúst a sertéshússal együtt finomra vágjuk vagy megıröljük, megfelelıen megsózzuk; 6 deka ırölt fehér borssal, fél deka szerecsendiıvirággal és egy gerezd fokhagymával főszerezzük. Az igy elkészitett pépet víznek folytonos hozzákeverése közben kellıen átgyúrjuk, közép- böségü szátlingokba töltjük és megfelelı kolbászkákat kötünk le, melyeket forró füstben szép világosbarnára füstölünk. Fogyasztás elıtt 5—6 percig fızzük a kolbászkákat. Ezeket a kolbászkákat lehetıleg naponként frissen kell készíteni. Ha ez akadályokba ütközik, akkor 4%-ossóoldatban hővös helyen tartjuk.

Frankfurti konzerv-kolbászka. A földolgozandó húst földolgozás elıtt, lehetıleg egészen friss, még meleg állapotban kicsontozzuk, kiinazzuk, a bırkét lefejtjük róla és deszkára kiterítjük vagy pedig horogra fölakasztjuk, hogy jól kihőljön. A pépet 60 százalék sovány és 40 százalék kövér húsból, illetve szalonnából készítjük. A töltelék 10 kilójára 32 dekagramm sót, 3 dekagramm fehér’ borsot és 1*5 dekagramm szerecsendió- virágot, valamint 1*5 dekagramm salétromot számítunk. A frankfurti kolbászkák konzerválásának módja a következı : ha a kolbászkák meg vannak füstölve és már kihőltek, forró szıdaoldattal alaposan tisztított szelencékbe rakjuk, a szelencéket egészen a szélükig 4 százalékos sósvízzel megtöltjük, kevés salétromot adunk a vízhez, azután a szelencéket légmentesen elzárjuk, leforrasztjuk és forró vízben sterilizáljuk. 9 centiméter átmérıjő szelencéknek 16—17 percig, 12 centiméter átmérıjő szelencéknek pedig 19—20 percig kell fıniök, azután hideg vízben lassan lehőtjük és lehetıleg hővös helyen elraktározzuk.

Türingiai kolbászka. 4 kilogramm sovány marhahúst és 3 kilogramm disznóhúst kiinazunk és félfinomra vágunk, azután 30 deka sóval, 3 deka borssal és ugyanannyi köménymaggal főszerezzük. Ezután 3 kilı apró kockákra aprított, nem túlságosan kemény szalonnát adunk hozzá és ringagépen addig vágjuk, míg a szalonnából már csak egészen kis darabok láthatók. A péphez kevés vizet is adhatunk. A tölteléket szük disznóbelekbe töltjük és 15—16 deka súlyú kolbászkákat kötünk le. Ezeket a kolbászokat nem füstölik, hanem sütik. A 122 legcélszerőbb eljárás a következı: az udvaron közönséges konyhaasztalt állítunk föl, erre vastag rétegben hamut öntünk, a hamura pedig vasbádogból készült lapot teszünk. Az asztal közepére állítjuk a rostot, melyet minden lakatos el tud készíteni, oly módon, hogy 50 centiméter hosszú és 35—40 centiméter széles, 5 centiméter magas keretet készít, ezt a négy sarkán 25—30 centiméter magas lábakkal látja el és fölül 1—l’V» centiméternyi távolságban mintegy félcentiipéter vastagságú gömbölyő vaspálcákat erısít. A rost alá faszénbıl tüzet rakunk és ennek a parázsánál a roston megsütjük a kolbászokat. Hogy a kolbászkák meg ne repedjenek, azokat fél percre tanácsos forró vízbe mártani.

Konzerv csemegekolbászka. Ezekhez a kolbászkákhoz 20 kilogramm fiatal marhából, illetve rágó borjúból való húst, melyet 24 órával elıbb könnyen megsózunk és ugyanannyi átnıtt sertéshúst veszünk. Ugy a marha, mint a sertéshúst külön-külön a húsvágó legfinomabb korongján áthajtjuk, a marhahúst utólag még a ringagépen finomra vágjuk és vízzel jól kidolgozzuk, azután mind a két húst egymással összekeverjük és az esetleg még hiányzó sóval, 1 dekagramm salétrommal, 12 dekagramm fehér borssal és esetleg 2 dekagramm szerecsendió virággal főszerezzük. A tölteléket középbıségü szátiingokba töltjük, az árnak megfelelı nagyságú kolbászokat kötünk le és 20—30 perc alatt szép világosbarnára füstöljük. Ha a kolbászkák kihőltek, szelencékbe rakjuk, a szelencéket 4 percentes sóoldattal megtöltjük (a sóoldatba kevés salétromot is tehetünk), légmentesen elzárjuk és nyitott üstben sterilizáljuk. A szelencéknek 15—22 percig kell forró vízben fıniök, azután hideg vízben lehőtjük, megszárítjuk és száraz helyen elraktározzuk.

Vadászkolbász. 20 kilogramm sovány sertéshúst, melybıl a vastag inakat kiszedtük és 10 kilogramm nyakszalonnát a ringakéssel összeaprítunk, vagy a húsvágó legdurvább korongján áthajtunk, ugy, hogy az egyes darabok körülbelül egy fél négyszögcentiméter nagyok legyenek. Azután 6 kiló marhahúst, vagy szalmarágó borjukbıi való húst a húsvágó legfinomabb korongján áthajtunk és jó sonkapácolólével átgyurunk. Ehhez hozzáadjuk a megfelelı mennyiségő sót, fehér borsot, koriandrumot, vagy nagyon kevés fokhagymát. Az egész tölteléket ezután víz hozzáadása nélkül átgyúrjuk és jó erısen középbelekbe töltjük. Mikor megszáradtak a kolbászok, gyorsan megfüstöljük és forró vízben megfızzük.

Wesztfáliai sertéshúskolbász. A wesztfáliai húskolbászt, tisztán csak sertéshúsból készítik. Legjobb, ha a földolgozásra kerülı hús három ötödrésze sovány és két ötödrésze kövér, de nem túlságosan virágos. A sovány húsnak nem kell nagyon válogatottnak lennie, jó a marja, lapocka és jobb hulladékhús is. Zsiradéknak a marját, kövér hasrészeket vagy vékony szalonnát veszünk, nagyjából összeaprítjuk, azután a tıkén durvára vágjuk. 10 kilogrammonként 30Vs deka sóval, 3 dekagramm fehér borssal és egyharmad dekagramm salétrommal

főszerezzük és az egész kolbászpépet a ringakéssel addig vágjuk, míg a hús és zsír babszem nagyságura van vágva, akkor aztán a pépet kézzel jól átgyúrjuk és olyan belekbe töltjük, amilyenbıl a sütni való kolbászt csináljuk. A kolbászokat a levegın szárítjuk és ha megszáradtak, hideg füstben szép barnára füstöljük. Ezeket a kolbászokat úgy nyersen, mint melegen is lehet enni. Melegen való fogyasztásra meleg füstben gyorsan lehet azokat füstölni. 123

Sörhöz való kolbászkák.

Négy kilogramm marhahúst és 6 kilogramm borjúhúst jól kiinazunk és finomra vágva 60 deka sóval és 1 deka salétrommal főszerezzük és vízzel könnyen kezelhetı péppé gyurjuk. Ezután 10 kilogramm disznóhúst, melyhez kevés szalonnát adtunk, a marha- és borjúhúsnál kevésbbé finomra vágjuk a ringagépen, hozzáadjuk a fönt leirt péphez és az egész tölteléket jól átgyúrjuk. Ha ez megtörtént, a tölteléket négy deka örölt borssal és 3 deka szegfőszeggel főszerezzük. A szegfőszeg helyett ugyanannyi zúzott köménymagot is vehetünk. Az igy főszerezett pépet újra átgyúrjuk és amennyiben szükségesnek látszik, még kevés vizet keverünk bele. Az igy elkészített tölteléket fecskendı segélyével ürüszátlingokba töltjük, apró kolbászpárokká csavarjuk és ezeket a füstölı-kemencében a forró füstben világosbarnára füstöljük. Fogyasztás elıtt ezeket a kolbászkákat 5—6 percig forró vízben fızzük.

Pfalzi kolbászka. Ezeknek a kolbászoknak a készítéséhez legalkalmasabb a még meleg bika- vagy növendékmarhahús, melyet elıbb kicsontozunk és kiinazunk, azután kevés salétrommal és sóval 24 órátg állni hagyunk. Az igy preparált húsból két harmad részt veszünk, ehhez egy harmadrész átnıtt sertéshúst adunk, mindeniket külön áthajtjuk a húsörlı- gép legfinomabb korongján és azután még ringakéssel egészen finomra vágjuk. A marhahúst vízzel egészen átgyúrjuk, hozzákeverjük a sertéshúst és az egészet jól össze- vegyitjük. A pépet csak borssal és sóval főszerezzük, még pedig keverés közben, azután szük sertésbelekbe töltjük és megfelelı nagyságú kolbászkákat kötünk le. A kolbászkákat lángoló fahasábok fölött füstöljük körülbelül 1 óra hosszat. Ha a kolbászkák szép világosbarnára vannak füstölve, majdnem forró vízben leforrázzuk, azután hideg vízbe mártjuk és tiszta füstılırudakra aggatjuk.

Orosz fıtt kolbász. Nem túlságosan kövér sonkából kifejtjük az inakat, leszedjük a bırkét és zsírt róla, ugyanígy bánunk el egy sertéshassal is és az egészet apró kockákra vágjuk. Ehhez 10 kilogrammonként 30 dekagramm sót, egyharmad dekagramm salétromot és másfél dekagramm cukrot adunk, az egészet jól összekeverjük és mérsékelten meleg helyen 20— 24 óráig állni hagyjuk. 1—1 Va kilogramm sovány sertéshúst kevés sóval jó finomra yágunk és 10 kilogrammonként még 3 dekagramm fehér borsot és 1 dekagramm szerecsendiót adunk hozzá. A péphez még egy fél citrom lereszelt héját adjuk. Most az egészet jól átgyúrjuk és középbıségü marhabelekbe jó keményre töltjük és gömbölyő kolbászokat formálunk belıle. Ahol a fokhagymát kedvelik, ebbıl is lehet fél gerezdet sóval megtörve belekeverni. A kolbászokat azonnal meleg füstben füstöljük és füstölés után mindjárt megfızzük. A kolbászok 10—15 perc múlva megfınek, akkor fölaggatjúk és ha kihőltek, néhány másodpercre újólag forró vízbe tesszük.

Nyersen ehetı drezdai kolbászkák.

A drezdai kolbászkákat nyersen eszik, ízők hasonló a braunschweigi kolbászéhoz. Készitési módjuk a következı : 50 kilóhoz veszünk egy harmad rész kövér marhahúst (egy nem nagyon sovány bikának a bordarészébıl), egy harmad rész sovány disznóhúst (lapockát) és egy harmad rész kövér, puha disznóhúst (jó zsíros hasrészt). A marhahúst 5 deka salétrommal és VI* kilogramm sóval mogyorınagyságura vágjuk, azután hozzátesszük a disznóhúst és folytonos keveréssel egész finomra vágjuk és főszerül adunk hozzá 15 deka fehér borsot. A pépet bı juhbeiekbe töltjük és páronként 124 12l/a—15 deka súlyban bekötjük, a kolbászkákat 1—2 napig lassan szárítjuk és épp ennyi ideig meglehetıs meleg füstben füstöljük. Ennek a kolbásznak egy másik készitési módja a következı: Egy ökörnek vagy tehénnek (de nem bikának) a hasrészét kétszer megvágjuk a húsvágó-gépen, tehát jó finomra. Azután ugyanily súlyú puha, átnıtt disznóhúst, például a sonkakészitésnél keletkezı hulladékot a húsvágó-géppel megvágunk; most mindkettıt levesszük a tökérıl és sóval fehér borssal, egynyolcad kilogramm nádcukorral, paprikával, egy késhegynyi salétrommal és egy gyüszünyi kardamonum- mal főszerezzük, jól összekeverjük, a ringakéssel újólag átdolgozzuk, de anélkül, hogy vizet adnánk hozzá. Ennek megtörténte után a pépet jó bö juhbelekbe töltjük, a kolbászkákat bekötjük, hogy körülbelül 5—5 deka súlyúak legyenek, nyársra akasztjuk és egy napig olyan helyen szárítjuk, ahol nincsen léghuzam. Ezután a kolbászkákat hideg füstben aranysárgára füstöljük. Erre körülbelül 24 óra szükséges.

Drezdai kolbászka. Nem túlságosan sovány ökör- vagy tehénhasat a hús- zuzó-gépen kétszer áthajtunk és kétannyi sertéslapockát vagy hasat (a húsırlögép 3. számú korongján megvágva) adunk hozzá, főszerül borsot, sót, salétromot, esetleg cukrot és paprikát, továbbá reszelt mogyorót vagy karda- monumot adunk hozzá. A pépet vízzel nem szabad átgyúrni és nem túlságosan szük disznóbelekbe, vagy bö szátlin- gokba töltjük, a kolbászkákat páronként 5^-7 dekás súlyban lekötjük. Miután a kolbászkák egy napig száradtak, 24 óra hosszat hideg füstben füstöljük. Ezeket a kolbászkákat nyersen fogyasztják.

Bajor kolbászka. Egy harmad rész világosszinü fiatal marhahúst és két harmad rész sertéshúst, úgynevezett hulladékhúst, amely a szafaládékolbász készítésénél visszamaradt, a vastag inaktól megtisztítunk. A sertéshús fele lehet szalonna, vagy kövér hús, másik fele pedig sovány. Az egészet együtt félfinomra vágjuk, azután 10 kilogrammonként 20 dekagramm sót, 2 dekagramm fehér borsot, 1V« dekagramm szegfőt és IV2 dekagramm salétromot adunk hozzá és most az egészet finomra vágjuk. A pépet kevés vízzel kissé átgyúrjuk, bö ürüszátlingokba töltjük és 15 deka súlyú párokra osztjuk. A kolbászkákat rudakra aggatjuk és néhány óráig a vizet hagyjuk lefolyni. Ennek megtörténte után a kolbászkákat forró füstben füstöljük és a rudakon függve, forró vízzel leforrázzuk.

Bajor kolbászkák borjuhussal. 4 kilogramm marhahúst és 6 kilogramm borjúhúst gondosan megtisztítunk, 60 deka sóval és 1 deka salétrommai jó finomra vágjuk és vízzel nyúlós tésztává gyurjuk; 10 kilogramm disznóhúst, kevés szalonnával keverve, kevésbbé finomra vágunk, mint a borjúés marhahúst, a péphez keverjük és az egészet jó keményre gyurjuk. 8 deka ırölt borsai és 2 deka szegfüborssal vagy ez utóbbi helyett 3 deka törött köménymaggal főszerezzük és amennyiben szükségesnek látszik, kevés vizet öntünk a péphez. A pépet ürü- belekbe töltjük, apró kolbászkákat formálunk és páronként lekötjük, azután füstölö kemencében

forró füstben gyorsan megfüstöljük. Fogyasztás elıtt a kolbászkákat 5—6 percig majdnem forró vízben fızzük.

Borjuhús«koIbászkák. Hízott borjuk húsa e célra nem alkalmas; sokkal jobb a legelı borjuk húsa, melyet sóval és salétrommal főszerezve jó finomra vágunk. Ebbıl a húsból vegyünk egy részt, főszerezzük a még szükséges sóval, továbbá borssal, szegfőszeggel és kevés gyömbérrel. Ez utóbbi125 helyére finomra vágott citromhéjat is használhatunk. Most a pépet vízzel jól átgyúrjuk. Ezután ugyanannyi sertéshúst (melynek azonban egyharmad része szalonna legyen) veszünk, mint amennyi borjúhúst vettünk, ezt kevésbé finomra vágjuk, jól összegyúrjuk a borjúhúsból készült péppel és egyúttal pótoljuk a még szükséges főszert. Az így nyert pépet bı ürübelekbe, vagy apró, szők sertésbelekbe töltjük, a kolbászkákat azután páronként lekötjük és forró füstben világos pirosra füstöljük.

Borjú~ kolbász. 10 kilogramm jı borjúhúst alaposan kiinazunk, 5 kilogramm szalonnát vágunk bele és jı finomra vágjuk, 30 deka sót, 5 deka törött borsot, 3 darab reszelt szerecsendiót vagy másfél deka szerecsendió-virágot adunk hozzá és fél liter tejjel jól átgyúrjuk. Ha a pép nem volna még eléggé nyúlékony, még egy további fél liter tejjel vagy vízzel átgyúrjuk. A pépet szők sertésbelekbe töltjük.

Borjúhús-kolbász. 5 kilogramm erıs, jól kiinazott borjúhúst finomra vágunk, azután 8 kilogramm zsírral kissé átnıtt disznóhúst adunk hozzá; mindkettıt újra vágjuk, az így nyert pépet 42 deka sóval, 1 deka salétrommal, 1 deka szegfőborssal és 5 deka ırölt borssal főszerezzük és még 2 kilogramm darabokra vágott’ szalonnát adunk hozzá; az egészet mindaddig vágjuk, míg a szalonna borsó nagyságura van aprítva. Ezután a húst vízzel és kevés burgonyaliszttel jól átdolgozzuk és a pépet jó szorosan marhaközépbelekbe töltjük. Az így készült kolbászokat — mihelyt kissé megszáradtak — gyorsan megfüstöljük és azonnal megfızzük. — Egyes helyeken ebbe a kolbászba kevés hagymát vagy fokhagymát is tesznek.

Frankfurti kolbászkák (Knackwürsle). A frankfurti kolbászkák készítéséhez legalkalmasabb a fiatal, jól hizlalt sertések húsa. Ezek a sertések, ha sokat vannak a szabadban, jó szálas húst adnak. A sonka, lapocka és has húsát a leölés után még meleg állapotban kicsontozzuk, a bırét lefejtjük róla és másnapig horogra fölaggatjuk. Félannyi szalonnarészt veszünk, mint amennyi a hús. A húst majdnem finomra vágjuk és a pépet 10 kilogrammonként 80 dekagramm sóval, 3 dekagramm fehér borssal és 1 dekagramm szerecsendióval főszerezzük és folytonos keverés közben nem egészen finomra vágjuk. Ha a pép ‘a főszerrel jól összevegyült, kolbásztöltıvel szők sertésbelekbe töltjük és körülbelül 20 dekás párokra osztjuk. Ha a kolbászkák 1 napig száradtak, kemény főrészporral lassan meleg füstben füstöljük, még pedig 8—10 óra hosszat.

Frankfurti kolbász. Ez a kolbász Frankfurt városának különlegessége, mert a készítéséhez szükséges húsnak oly kiváló minıségőnek kell lenni, aminıt leginkább csak a schwarzwaldi .úgynevezett tigris-sertések szolgáltatnak és amelyekért a ; frankfurti hentesek szívesen fizetnek métermázsánként 5—6 márkával többet, mint bármilyen más elsı minıségő sertésekért. Ezeknek a sertéseknek húsa — még a fiatal sovány sertéseké is — száraz és rendkívüli nagymennyiségő vizet képes fölvenni; zsírjuk is egészen száraz. Ezen különös

sajátsága a húsnak részint az állatfaj sajátosságai, részint a tenyésztés, sıt a hizlalásnak is a következménye, miért is Frankfurt városa ezen kolbász készítésében utolérhetetlen. Ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy ilyen anyagra szert tud tenni, akkor a földolgozáshoz rendszerint 60% kövér és 40% sovány húst vegyen. Földolgozásra alkalmasak: a sonka, lapocka, nyak- és hasrészek. A húst egy nappal elıbb megtisztítjuk a bırkétıl, csontoktól és inaktól és szárítás végett kiterítjük egy deszkára, vagy horogra akasztjuk. A nagyjában összevágott húshoz 15 kilogrammra 45 deka sót, 5 deka fehér 126 borsot és 2 deka szerecsendió-virágot, valamint fél deka salétromot veszünk és az egész tömeget — 1 liter víznek folytonos hozzáöntése mellett — addig vágjuk, míg a hús lencse nagyságú. Most a pépet kézzel átgyúrjuk és a levegı kizárásával a kolbásztöltıkbe tesszük és akkora kolbászokat készítünk, hogy párjuk 15—25 deka súlyú legyen. Ezeket a kolbászokat nem kötik, miért is minden 2 pár végén hosszabbra hagyjuk a belet, amelynek így üresen maradó végeit jól összesodorjuk. A kolbászkákat könnyő, tiszta nyársakra akasztjuk és néhány óráig a levegın szárítjuk; azután mérsékelt meleg mellett 5 —6 óráig világosbarnára füstöljük. Azonnali fogyasztásra készült kolbászokat hamarabb is lehet füstölni. Fogyasztás elıtt ezeket a kolbászokat 75 fokú vízben 7—8 percig fızzük.

Másodrendő frankfurti hús kolbász. Ehhez a kolbászhoz tulajdonképpen ugyanazt a hús- nemet kell használnunk, mint a frankfurti kolbászhoz. Amennyiben azonban ilyen húst nem lehetne beszerezni, növendékmarha, illetve bikahúst dolgozunk föl, a már elıbb említett péppel. 15 kilóhoz — miután a sertéshúst nagyjában összevágtuk — a vágás közben kevés vizet öntünk és 4Ys deka fehér borsot, 1 deka szerecsendiót, 1 gerezd fokhagymát* 3 gerezd mogyoróhagymát és a szükséges sót tesszük. Most folytatjuk a hús összevágását mindaddig, míg a hús-, illetve zsírrészek lencsenagyságnak. Ekkor a pépet szők marhabelekbe töltjük, a kolbászokat a levegın jól megszárítjuk és mérsékelten meleg füstbe akasztjuk mindaddig, míg szép arany barna szint, kapnak. Ezt a kolbászt 15—20 percig kell fızni.

Svájci kolbászkák. 4 kilogramm jól kiinazott borjúhúst és ugyanennyi, szintén kiinazott marhahúst finomra vágunk. Azután 4 kilogramm sovány sertéshúst és 2 kilogramm hátszalonnát adunk hozzá, az egészet finomra vágjuk és a következı főszereket adjuk hozzá: 30 dekagramm sıt, 4Va dekagramm fehér borsot, 2 dekagramm salétromot, 2 dekagramm szerecsendiót, péppel ezeket a főszereket átgyúrjuk. Ezután vízzel újólag átgyúrjuk a pépet és 1 kilogramm leforrázott szalonnakockát és 18 dekagramm hámozott pisztáciát adunk hozzá. Az így elkészített pépet föláztatott ürühólyagokba töltjük, a kolbászt zsineggel átkötjük és melegen füstöljük. Ha a kolbász színe nem eléggé élénk, füstölés elıtt kevert disznóvérrel kenjük be Füstölés után a kolbászt 30—45 percig 75 fokos vízben fızzük, kihőlés végett fölaggatjuk és ha szükséges, forró vízben néhány másodpercig újra forrázzuk.

Wesztfáliai húskolbász. Ez egyike a legszebb kolbászoknak és éppúgy ehetı nyersen, mint fıve, ámbár rendesen fızni szokták. Ennek készítéséhez a nyakhúst vesszük, ezt anélkül, hogy a zsírt lefejtenık, egészen a fejtın levı inakig fölhasználjuk. Azonkívül rostélyos húst veszünk, még pedig két harmad részt és egy harmad rész gyönge szalonnát. Bırkeszalonna vagy nyakszalonna erre a célra nem alkalmas, mert kemény. A húst és szalonnát négyszög

centiméternyi kockákra vágjuk, azután lemérjük a húskockák súlyát és 10 kilogrammonként 25 dekagramm sót, 3 dekagramm ırölt fehér borsot és 1 dekagramm szegfőborsot keverünk hozzá, a főszereket jól átgyúrjuk a péppel és középbı disznóbelekbe lehetıleg keményre töltjük, mérsékelt nagyságú kolbászokká. Ez a kolbász nem gömbölyő, mint a braunschweigi húskolbász, mert már másnap a bél nyúlékonysága folytán hosszura nyújtjuk. Marha koszorúbelekben ugyan megtartanák ezek a kolbászok gömbölyő alakjukat, de ezeket a beleket nem használják a wesztfáliai húskolbászhoz. A kész 143 kolbászokat, melyeknek a végére zsineget kötünk, füstölı rudakra akasztjuk és a következı napig a nedvességet hagyjuk lefolyni, azután bükkfából és bükkfa-főrészporból keletkezı csak 18 fok meleg füstben sárgára füstöljük. Mint már említettük, ezt a kolbászt fıve, de nyersen füstölve is lehet enni.

Königsbergi kolbászkák. Borjúhúst, szalmarágó- vagy növendékmarhahúst apró darabokra vágva 24 óráig gyöngén besózunk, azután ugyanannyi disznóhússal, mely egyharmad vagy egyfél részben zsírból, illetve szalonnából áll, finomra vágunk. A marha-, illetve borjúhúst már egy ízben használt sonkapácoló lével, vagy ennek hiányában egyszerő vízzel átgyúrjuk. A kolbászkáknak gyöngén sós ízőeknek kell lenniök, miért is a pácoló lével óvatosan bánjunk. A péphez 10 kilogrammonként egyharmad dekagramm salétromot, fél dekagramm szegfüvet, fél dekagramm gyömbért és 4 gramm fehér borsot adunk. Az így elkészített pépet középbıségő szátlingokba töltjük és páron- kint 10—12 dekagrammos kolbászkákat kötünk le. A kolbászkákat forró füstben füstöljük és forró vízben néhány másodpercig leforrázzuk. Fogyasztás elıtt a kolbászkák fölmelegítendık.

Bécsi konzerv«kolbászka. 10 kilogramm fiatal borjúhúst, melyet legalább 24 órával elıbb könnyen besóztunk finomra vágunk és ugyanennyi átnıtt sertéshúst adunk hozzá és az egészet finomra vágjuk. Ennek megtörténte után 60 dekagramm fehér borsot, 5 gramm salétromot, 5 gramm szerecsendió-virágot és megfelelı mennyiségő sıt keverünk a pépbe. Az egész pépet egészen szárazra gyúrjuk és azután folytonos keverés közben lassan vízzel keverjük, de figyeljünk arra, hogy mindenkor, ha vizet öntöttünk hozzá, a pépet újólag szárazra gyúrjuk. Az így elkészített pépet középbıségő szátlingokba töltjük, megfelelı párokra osztjuk és 20—80 perc alatt szép világosbarnára füstöljük. Ha ezeket a kolbászkákat dobozokban akarjuk konzerválni, kevésbé szárazra gyúrjuk a pépet és jobban füstöljük. Ha a kolbászkák teljesen kihőltek, 6, 10 vagy 12 páronként dobozokba rakjuk. Most konzerváló-lét készítünk, még pedig a következıképpen : zománcozott fazékban 10 liter vizet fölforralunk, azután 25 dekagramm sót, 5 dekagramm bórsavat és 10 dekagramm nátriumbicarbonicumot adunk hozzá és a vizet fölforraljuk. 2—3 perc után a folyadék 82 C. fokra bői le és ekkor a kolbászkákra öntjük, egészen a dobozok felsı széléig. A dobozokat beforrasztjuk és a fedél közepébe vasszeggel kis lyukat fúrunk. Ha valamennyi doboz be van már forrasztva, forró vízben 82 fokra fölhevítjük, úgy, hogy a víz 5 perc alatt fölforrjon. Ennek megtörténte után a dobozok tetejébe fúrt kis lyukakat egy csöpp ónnal beforrasztjuk.

Vesekolbász. 5 kilogramm disznóvesét hosszában kettévágunk, jól lemossuk, az ereket kiszedjük és finomra vágjuk, mert ha csak a hússal vágnók, nem volna a pép elég finom. Most 2 kilogramm átnıtt sertéshúst adunk hozzá, az egészet finomra vágjuk és a pép minden 10

kilójára 25 dekagramm sıt, 2 dekagramm fehér borsot, fél dekagramm szegfőborsot és 1 evıkanálnyi vörösbort veszünk. Az egészet jól összekeverjük, a pépet szők disznóbelekbe töltjük. Ezt a kolbászt sütni kell és a vevıket tanácsos figyelmeztetni arra, hogy a kolbászokat a sütés elıtt néhány másodpercig forró vízben tartsák, nehogy a héjuk sütés közben megrepedjen.

Német kolbászka. Ezt144 a Németországban finom csemege-számba menı, rendkívül kedvelt kolbászkát a következıképpen készítik: 10 kiló bikahúst úgy, amilyen, félig finomra vágják és kissé átgyúrják. Azután 5 kilogramm sovány és 4 kilogramm kövér sertéshúshulladékot kevernek a bikahúshoz és azt sóval, borssal és kevés salétrommal főszerezik, ırölt köménymagot és egy finomra vágott vagy reszelt hagymát adnak hozzá. Most az egész pépet kézzel jól átgyúrják középbıségő disznóbelekbe töltik, négy részre osztják és a végüket megkötik, úgy, hogy egy köteg, 2 pár kolbászka negyed kilogramm súlyú legyen. A kolbászkákat 2 óra hosszat a levegın szárítják és forró füstben füstölik, mint a becsi kolbászkát. Mihelyt szép gesztenyebarnára vannak füstölve, pár percig készen tartott forró vízben fızik és hideg vízbe mártják, nehogy megráncosodjanak.

Párizsi kolbászok. Hat kilogramm sovány disznóhúst (a lapockáról) az inaktól és más zsírtól megtisztítunk, 2 kilogramm kemény hátzsírral együtt finomra vágunk. Ezt a pépet 20 deka sóval, 3 deka fehér borssal, 1 deka kardamonummal és 5 deka bazsilikommal (porrá törve) főszerezzük és egy gerezd finomra reszelt mogyoróhagymát adunk hozzá. Az egészet jól átgyúrjuk, vízzel mérsékelten átdolgozzuk és szük disznóbelekbe töltjük. A töltés lazán történjék. Célszerő, ha hosszú darabokat töltünk és azután 6 – 7 centiméter nagyságú kolbászkákat párjával lekötünk. A kész kolbászkákat azután tálra rakjuk.

Tojás-kolbászka. Hét kilogramm sovány sertéshúst* amibıl elızetesen az inakat kiszedtük, 3 kilogramm durvaszemcséjü, kemény szalonnával együtt egészen finomra vágunk, miközben 25 deka sót, 3 deka fehér borsot és 1 deka ırölt karda- monumot adunk a péphez. Amikor az egészet már finom péppé vágtuk, 5 tojást és háromnegyed liter nyers tejet adunk hozzá, ezután a pépet jól átgyúrjuk és lazán szük disznóbelekbe töltjük. Sütés elıtt tanácsos a kolbászkákat leforrázni, nehogy a bél sütés közben megrepedjen.

Zürichi kolbász. Kiinazott borjúhúst kilónként 2 deka sóval főszerezve finomra vágunk és legalább 24 órára hideg helyre — nyáron jégre — állitjuk. Kövér disznóhúst kilónként 2 deka sóval félfinomra vágunk. Most a borjúhúst vízzel jól átgyúrjuk és azután ugyanannyi disznóhúst adunk hozzá. 6 kilogramm pépre 2 deka fehér borsot, 1 deka szerecsendiót adunk, mindezt jól átgyúrjuk, a pépet szük disznóbelekbe töltjük és 10—12 deka súlyú kolbászokat formálunk.

Müncheni kolbász. Frissen vágott, még meleg borjúhúsból 6 kilogrammot jól megtörünk és kevés sóval és salétrommal finomra vágjuk. Azután a pépet vízzel átgyúrjuk és addig öntünk vizet a péphez, — miközben azt folytonosan gyurjuk, — amíg a pép körülbelül 3 liter vizet vett magába és meglehetısen hig lett. Most a pépet 8 órára hővös helyre tesszük, azután 3 kilogramm disznóhúst, melyet elızıleg a szalonnával együtt, de bırke nélkül finomra

vágtunk, fél citromnak reszelt héjjával, egy reszelt szerecsendióval, 1 gerezd fokhagymával, 6 tojással és reszelt zsemlyével együtt átgyúrjuk a kihőlt borjuhúspéppel. A pépet juhbelekbe töltjük. Fogyasztás elıtt a kolbászokat 2 percre forró vízbe tesszük és azután szép sárgára sütjük.

Hamburgi kolbász. 4 kilogramm kissé zsíros disznóhúst félfinomra vágunk, 5 darab vízbe áztatott és 145 kifacsart zsemlyét adunk hozzá és az egészet finomra vágjuk. A húst ennek utána 8 deka sóval, másfél deka borssal és néhány csöpp citromolajjal főszerezzük, jól átgyúrjuk és amennyiben a pép még kemény volna, keVés vizet adunk hozzá. A pépet sóval jól ledörzsölt szük disznóbelekbe töltjük.

Schweinfurti kolbász. 5 kilogramm zsírral átnıtt disznóhúst finomra vágunk, 11 deka sóval, 2 deka törött borssal, 1 deka szegfőszeggel főszerezzük, a pépet háromnegyed liter tejjel átgyúrjuk és szők disznóbelekbe vagy bı ürübelekbe töltjük. A kolbászt egészben is hathatjuk, vagy pedig apró kolbászkákat készítünk belılük.

Szarvasgomba kolbászkák. Jól kitisztított disznóhúst, kevés kemény szalonnával keverve, finomra vágunk, 5 kilogrammra 20—25 deka francia szarvasgombát (apró kockákra vágva), megfelelı mennyiségő sót, borsot és kardamonumot adunk hozzá, az egészet vízzel nyúlékony péppé gyúrjuk és tisztított szők disznó- belekbe vagy nagyon bı ürübelekbe töltjük, még pedig jó hosszú darabokba.

Rajnai kolbász. 5 kilogramm borjúhúst, melyet elıbb megsóztunk, egészen finomra vágunk. Azután 20 kilogramm sovány sertéshúst és 10 kilogramm hasrészbıl való sertéshúst középfinomra vágunk, összegyúrjuk 60 deka sóval, 14 deka fehér borssal, másfél deka salétrommal, 5 deka nádcukorral és 2—2V« deka szegfővirággal és az egész pépet apró, de bı sertésbelekbe töltjük, melyeket gömbölyőre lekötünk. A kolbászkákat 3 napig a levegın szárítjuk, azután lassan füstöljük. Ezt a kolbászt fızni lehet vagy pedig forrázás után rostélyon sütik. Fıve különösen bablevesben szeretik.

Káposztához való kolbászVegyünk egyenlı részekben marhahúst, disznóhúst és szalonnát. A marhahúst és disznóhúst megtisztítjuk a vastag inaktól és félfinomra vágjuk, hozzáadjuk a szeletekre vágott szalonnát és az egész péphez kilónként 2V> deka sót, 1 gramm fekete borsot, kevés salétromot és szegfőszeget adunk és az egészet addig vágjuk, míg a szalonna apró kockákra van vágva. A pépet ezután szők marha- koszorúbelekbe töltjük, még pedig jó szorosra, az egészbıl apró, gömbölyő kolbászkákat csinálunk, néhány napig a levegın szárítjuk és azután lassan világosbarnára füstöljük. Ez a kolbász fıve különösen káposztához, de más vastagételhez is nagyon jó.

Svájci vadász kolbász4*5 kilogramm sovány, az inaktól alaposan megtisztított sertéshúst félfinomra vágunk, 3 kilogramm szeletekre vágott szalonnát, 20 deka sót és 5 gramm salétromot teszünk hozzá és az egészet addig vágjuk, míg a szalonna apró kockákra van vágva. Ennek megtörténte után levesszük a pépet a tıkérıl, 47* deka fehér borssal és lVa deka gyöm-

bérrel főszerezzük és az egészet jól ,átgyúrjuk, víznek hozzákeverése nélkül. Most a pépet szük marhakoszoru- belekbe töltjük, az igy töltött kolbászból 25 dekagrammos darabokat lemérünk, ezeket középütt megcsavarjuk, a pépet a kolbászok végénél kezdve erısen összenyomjuk, megkötjük és hurkot készítünk a felaggatás céljára. Néhány napig száradni hagyjuk a kolbászt és azután hideg füstben szép sárgára füstöljük. Fogyasztás elıtt körülbelül 20 percig forró vízben fızzük. 146

Félkilogramm borjúhúst 1 kilogramm disznóhússal fél- finomra vágunk, félkilogramm szeletekre vágott szalonnát adunk hozzá és az egészet addig vágjuk, míg a szalonna apró kockanagyságura van vágva. Most egy jól habart tojást, 4 deka sót és 6 gram fehérborsot, valamint kevés szerecsendiót adunk hozzá és az egész pépet jól átgyúrjuk, anélkül, hogy vizet adnánk hozzá. Ekkor azután a pépet ném túlságosan zsíros, kissé megszikkadt csepleszbe csavarjuk, még pedig olyképpen, hogy 8—10 deka súlyú gömböket formálunk, azokat laposra préseljük, megfelelı nagyságú csepleszdarabokba csavarjuk és ugy helyezzük a tepsibe, högy az a rész, ahol a cseplesz szélei összeérnek, alul legyen. Krepinetteket csak vajban kisütve tálalnak.

Északnémetországi húskolbász. 25 kiló marhahúst a vastag ináktıl megtisztítunk és félfinomra vágunk, azután ugyanennyi hulladék sertéshúst és száraz zsírt — körülbelül háromnegyed rész zsírt és egynegyed rész sovány sertéshúst—adunk hozzá és addig vágjuk, míg a zsírrészek apró kockanagyságuak. Főszerül kevés, már egyszer használt sonkapácolólét, sót, ırölt fehér borsot és koriandrumot teszünk hozzá, még pedig a borsból körülbelül 20 dekát, a koriandrumból pedig 6 dekát. A kolbásznak gyönge sós ize legyen, mert fıve, melegen eszik. A kolbászokat néhány napig szárítjuk, azután meleg füstben piros-barnára füstöljük. Elárusitáö elıtt fızzük a kolbászt.

Északnémet kolbászEzekhez a kolbászokhoz rendszerint hulladékot (Aus- putz) veszünk, amely sertések fölvágásánál, szalonnatáblák- hál, vagy a sonkák lefaragásából stb. marad vissza. Ha ez az anyag nem futja ki, has- és lapockarészeket veszünk, sıt borjúhúst és lebernyeget vagy más kemény zsírt. A zsírból annyit kell vennünk, hogy 3 részhúsra körülbelül 2 rész zsír jusson. A húst éles ringakéssel félfinomrá vágjuk, a péphez kilogrammonként 3 dekagramm sıt és 3 gram fehér borsot veszünk, azutánaz egész pépet a főszerrel együtt egészen finomra vágjuk, mérsékelt mennyiségő vízzel átgyúrjuk és középbıségü disznóbelekbe töltjük. Különös zamatot kap a kolbász, ha néhány csöpp citromolajat adunk a péphez.

Vajas kolbászkák. Ezeknek a készítéséhez ugyanazt a pépet vesszük, amelynek készítését az északnémet kolbásznál ismertettük. Hogy a kolbászkák jó izét fokozzuk, minden kilogramm pép, hez 1 gram szerecsendiót adunk. A pépet egészen szük szátlingokba töltjük és akkora kolbászkákat csinálunk, hogy 12—15 pár teljék 1 kilogrammból. Ezeket a kolbászkákat forró vajban kell sütni, elıbb azonban néhány pillanatra forró vízbe mártjuk, nehogy a forró vajban megrepedjenek.

Másféle hús kolbász r8

Mlogram szépen künazott, világosszinü marhahúst 7 kilogramm sertéshússal (comb és átnıtt hasrészekkel) nem nagyon finomra vágunk, 40 deka sót, 6 deka ırölt fehér borsot és 2 deka szerecsendióvirágot adunk hozzá. Folytonos keverés közben az egész

pépet újra vágjuk és azután légmentesen marhakoszorubelekbe töltjük. A kolbászkákat fél napig szárítjuk a levegın, azután lassan sárgás-pirosra füstöljük. Amennyiben a pép nagyon kemény volna, 2—3 liter vizet adhatunk hozzá. Ezeket a kolbászokat fogyasztás elıtt 8— 10 percre forró vízben fızzük.

Meleg kemény kolbász (Knackwurst). 5 kilogramm finomra vágott borjúhúshoz 10 kilogramm zsírral átnıtt disznóhúst adunk, az 147 egészet^félfinomra vágjuk és 35 deka sóval, 6 deka fehér örölt borssal és í deka salétrommal főszerezzük. A pépet azután mérsékelt mennyiségő vízzel átgyúrjuk, kis sertéshelekbe töltjük és páronként lekötjük. A kolbászkákat a füstölıkemencében gyorsan füstöljük és lassan megfızzük. Sok helyütt kevés fokhagymát, törött köménymagot, vagy szegfőszeget is tesznek ezekbe a kolbászkákba.

Svéd puncskolbász. 10 deka sóval sózott 5 kilogramm borjúhúst ugyanennyi átnıtt disznóhússal (hasrészek) együtt finomra”vágunk. Ezután még 10 deka sót, 5 deka fehér borsot, fél deka szerecsendióvirágot, fél deka kardamonumot és 1 pohár puncsot adunk hozzá. Ezt a pépet vízzel jól átgyúrjuk és apró 20 cm. hosszú sertésbelekbe töltjük, nem túlságosan szorosra, a két végét lekötjük és kissé füstöljük. Ezután forró vízben fızzük és melegen fogyasztjuk. Svédországban ezeket a kolbászokat elıszeretettel eszik a puncshoz, innen nyerte a nevét.

Lyoni kolbász. 8 kilogramm jó, lehetıleg sötétszinü disznóhúst jól megtisztítva, finomra vágunk, azután ezzel a hússal együtt 2 kilogramm szalonnát egészen apróra vágunk és 22 deka sóval, 4 deka törött borssal, szerecsendióval és 1 csipetnyi fahéjjal főszerezzük és a pépet vízzel szilárddá gyurjuk. A pépet középbıségü marhabelekbe töltjük. Amikor a kolbászok kissé megszikkadtak, a füstölı-kemencébe rakjuk és szép pirosra füstöljük, azután az üstben lassan fızzük. Ezután az üstbıl kivesszük és kihőlés végett fölakaszjuk a kolbászokat, azután újra forró vízbe mártjuk, hogy a héjuk ne legyen ráncos. A lyoni kolbászhoz kevés marha- és borjúhúst is vehetünk.

Straszburgi kolbász. 3 kilogramm apró kockákra vágott parasztszalonnát és 22 kilogramm mortadella tölteléket kevés sóval, fehér törött borssal és reszelt hagymával főszerezzük, az egészet jól összegyúrjuk és szük dísznóbelekbe töltjük. A kolbászokat szép pirosra füstöljük és vastagságuk szerint 20—30 percig 85 C fok hömérsékü vízben fızzük, azután az üstbıl kirakjuk egy táblára, egy fél órára kendövei letakarjuk és azután fölakasztjuk, míg teljesen megszáradnak.

Vajaskenyér-kolbász. 10 kilogramm jó minıségő, az inaktól megtisztított borjúhúst és 8 kilogramm ugyancsak az inaktól megtisztított sertéshúst (kétharmadrész sovány sertéshúst, egyharmadrész szalonnát) együtt a lehetı legfinomabbra (lisztfinomságura) vágjuk és 40 deka sóval, 1 deka salétrommal, 4 deka ırölt borssal, 2 deka szegfőszeggel és 1 deka gyömbérrel főszerezzük. Az egészet annyi vízzel átgyúrjuk, amennyit a pép fölvesz, anélkül, hogy hig, nyulékony anyaggá váljon. Most 2 kilogramm nyers szalonnát apró kockákra vágunk, ezeket 10 percre forró vízbe tesszük, azután szitára tesszük, hogy a víz

lefolyjon. Ha már kihőlt a szalonna, egyenletesen összegyúrjuk a kolbászpéppel. A pépet ürübelekbe vagy szük marhabelekbe töltjük a hurkatöltövel, még pedig jó heményen. Ha a kolbászok igy elkészültek, gyorsan füstöljük, még pedig forró füstben szép pirosra és azonnal a füstölés után 20—30 percig, nem túlságosan forró vízben fızzük , fızés után kihőlés végett a kolbászokat egy asztalra rakjuk.

Ez a frankfurti kolbászkának egyik válfaja és nagy kedveltségnek Örvend. Készitési módja a kıvetkezı: 1 kilogramm kiinazott marhahúshoz lVa kilogramm kiinazott borjúhúst veszünk, mindkettıt félfinomra vágjuk, azután 3 kilogramm kiinazott sertéshúst teszünk hozzá és most az egészet újra félfinomra vágjuk. Azután 2Y> kilogramm szalonna szeletet (vékonyra és apróra vágva), 20 deka sót és 3 deka fehér borsot adunk hozzá; az egészet addig vágjuk, míg a szalonna eléggé finomra van aprózva. A pépet szük disznóbelekbe töltjük és olyan kolbászkákat készítünk, amelyeknek párja 15 deka. A kolbászkákat néhány napig száradni hagyjuk, azután lassan sárgára füstöljük és szükség szerinti mennyiségben fızzük.

Fıtt húskolbász. Ehhez a kolbászhoz 10 kilogramm marhahúst veszünk, melyet a készítés elıtti napon 20 deka sóval és fél deka salétrommal sózunk. A reákövetkezö napon a húst 3 kilogramm kemény zsír hozzáadása mellett, jó finomra vágjuk. Ezután a pépet a még szükséges sóval, másfél deka ırölt fehér borssal, fél deka örölt koriandrummal és két deka ırölt köménymaggal főszerezzük. Az egészet kevés vízzel átgyúrjuk és ürüvastagbélbe töltjük, szárítjuk és gyorsan füstöljük, azután 20—30 percig forró vízben fızzük. Nehogy a kolbász izébıl veszítsen, tanácsos minden 3—4 napban friss kolbászokat készíteni.

Boroszlói fokhagymás kolbász. 25 küó növendékmarhahúst, melyet a legvastagabb inaktól megtisztítottunk és megsóztunk, jó tinómra vágunk, elıbb szárazon, azután víz folytonos hozzáadásával átgyúrjuk. A víz hozzáadásával föl kell hagyni, mielıtt a hús a víz fölszinén úszik, vagy pedig a szakításnál fonalak mutatkoznak. Ha ilyen fonalak mutatkoznak, vagy a pép a vízen úszik, ez biztos jele annak, hogy a pép tul van telítve vízzel, miért is száraz pépet keü ilyen esetben hozzákeverni. Ha a pépet jól átgyurtuk, 25 kilogramm finomra vágott, átnıtt sertéshúst adunk hozzá. Most 15 deka fehér borsot, 6 deka ırölt koriandrumot, 6 deka köménymagot, 2 gerezd reszelt fokhagymát és még a hiányzó sót adjuk a péphez, az egészet keverjük jól össze, minek megtörténte után a pépet középbıségü koszorubelekbe töltjük és meglehetısen kemény, gömbölyő kolbászokat formálunk, amelyeket elıbb szárítunk, azután 30—40 percig vüágos- barnára füstölünk és közvetlenül utána 10—12 percig forró vízben fızzük. Ez a kolbász nagyon kelendı és többnyire melegen árulják.

Jaueri kolbász. A valódi jaueri kolbászokhoz kizárólag tiszta, zsírral átnıtt sertéshús, sonka- és szalonnamaradékokat (ausputz) veszünk. A húst félfihomra vágjuk és főszerezzük, 10 kilogramm húshoz 20 deka sót, 3 deka ırölt borsot és 2 deka köménymagot veszünk s főszerezés után a pépet finomra vágjuk, kissé átgyúrjuk és szük sertésbelekbe töltjük. Jauerben 12Va deka súlyban készítik a kolbászokat, melyeket a végükön peckelnek. A kolbászokat néhány óráig szárítjuk, (azután gyors füstölésnek vetjük alá. A füstölt kolbászt

1 percre forró vízbe tesszük nehogy megráncosodjon. Fogyasztás elıtt a kolbászokat 7—8 percig forró vízben fızzük. Észak-Németországban sok marha- és borjúhúst tesznek a kolbászba és a pépet sertésbelek helyett egészen bı szátlingokba töltik.

Bécsi kolbászkák. 10 kilogramm növendékmarhahúshoz, melyet legalább 24 órával elıbb enyhén sóztunk, 149 ugyanennyi átnıtt sertéshúst keverünk. Az egészet finomra vágjuk és a még szükséges sóval, fél deka salétrommal, fél deka szerecsendióvirággal és 6 deka finom fehér borssal főszerezzük. A finomra vágott és főszerezett pépet víznek folytonos hozzátöltésével, alaposan összekeverjük és középbıségü szátlingokba töltjük, megfelelı nagyságra osztjuk és 20—30 perc alatt szép világosbarnára füstöljük. Fogyasztás elıtt 5— 6 percig fızzük a bécsi kolbászkákat.

Sörhöz való müncheni kolbászkák. 2 kilogramm marhahúst és 3 kilogramm borjúhúst jól tisztítva és finomra vágva 30 deka sóval és fél deka Salétrommal főszerezünk és vízzel az egészet könnyen kezelhetı péppé gyurjuk. Ezután 5 kilogramm disznóhúst kevés szalonnával keverve, kevésbbé finomra vágunk a a marha- és borjúhúsnál, ehhez hozzáadjuk és az egészet jól átgyúrjuk. Az igy nyert pépet 4 deka ırölt borssal és l Va deka szegfőszeggel /vagy ez utóbbi helyett fél deka zúzott köménymaggal főszerezzük, a pépet a főszerekkel újra átgyúrjuk és ha szükséges, még kevés vízzel keveri- jük. Az igy elkészített pépet fecskendıvel ürüszátlingokba töltjük, apró kolbászpárokká csavarjuk és ezeket a füstölı- kemencében forró füstben füstöljük. Fogyasztás elıtt a kolbászkákat 5 — 6 percig forró vízben kell fızni.

Berlini fokhagymás kolbász. Ehhez a kolbászhoz csak marha-, illetve növendék- húst és kemény zsírt használunk. 40 kilogramm ilyen húshoz, melyet elıbb finomra vágunk, 10 kilogramm lebernyeget veszünk. Az egészet 15 deka fehér borssal, 2 gerezd reszelt fokhagymával és a még hiányzó sóval főszerezzük, jól átgyúrjuk és középbıségü szátüngokba töltve, 8—10 deka súlyú kolbászpárokat formálunk. A kolbászokat láng fölött 20—30 percig szép világosbarnára füstöljük és 1 percre forró vízbe mártjuk.

Regensburgi kolbász. Meleg bika- és sertéshúst egyenlı mennyiségben, mindegyiket külön-külön törjük, azután finomra vágjuk és vízzel és jó sonkalével erısen átgyúrjuk. Főszerül fehér borsot, kevés citromhéjat és néhány csöpp citromolajat, szerecsendióvirágot és kevés -reszelt vöröshagymát használunk. A pépet szük marhabelekbe töltjük és 7 deka súlyú kolbászokat formálunk. Ezt a kolbászt is gyorsan keü füstölni és addig fızni, míg átpárolodik.

Paprikás kolbász. Ugyanolyan anyagból készül, mint az elıbbi két kolbásznem: sertéshúsnak mindenkor elınyt keü adni. A különbség csak abban áU, hogy ennél a kolbásznál bors helyett paprikát, még pedig minden 5 kilogramm péphez 1 deka paprikát veszünk. A pépet .szük sertésbelekbe töltjük és 12Vs dekás kolbászokat formálunk. A további eljárás olyan, mint a többi forrázni való kolbásznál.

Jäger~féle sütni -való kolbász.

Ehhez a kolbászhoz csak átnıtt sertéshúst, sonka- és szalonnahulladékokat veszünk (körülbelül 70% sovány és 30% rágós szalonnát); a húst félfinomra vágjuk és főszerezzük. 25 kilogramm kolbásztöltelékre 50 dekagramm sıt, 7 dekagramm fehér borsot és 5 dekagramm köménymagot számítunk. Főszerezés után a tölteléket meglehetısen finomra vágjuk, mérsékelten átgyúrjuk és szük sertés- belekbe vagy meglehetısen bı szátlingokba töltjük. A kolbászokat 125 gram súlyú darabokra osztjuk, horgokkal látjuk el, fölakasztjuk és kissé szárítjuk, azután 30—40 perc alatt szép világosbarnára füstöljük. 150

Szepességi paprikás kolbászka. Angol hússertésekbıl a sonkakészitésnél keletkezı hús- hulladékot vesszük, ugy hogy fele sovány, fele pedig kövé- res legyen. Ezt ringakéssel kásanagyságura megvágjuk, azután vízzel jól kigyurjuk, közben sóval és paprikával főszerezzük. A paprika mennyiséget nem lehet süly szerint megállapítani, mert ha teljesen édes a paprika, akkor lehet 3 dekát is venni egy kilóra, de ha erısebb, akkor fokozatosan kevesebbet. Az igy kidolgozott pépet közép juh- belekbe töltjük és 6—7 dekás párokra pározzuk, füstölés után 70 fokos vízben 3—4 percig kifızzük. Lehet forrón füstölni és akkor kifızni nem kell.

Szalonna. 4 szalonna eltartása. Minden eltartásnál készülı árunál a legfontosabb teendı, hogy az Uletı áüat a levágá3 után mennél elıbb széjjel- bontassék, hogy a test melegsége elpárologhasson. Ez fontos a tábla és egyéb szalonna készítésénél is. Ha le van fejtve a szalonna, mindjárt megadjuk a kellı formáját és szétrakjuk ugy, hogy egyik a másikra ne érjen, mert az megakadályozza a test melegségének elpárolgását, és igy azon a helyen a szalonna meg is fülled. Innen van, hogy például némely esetben a vastag oldalszalonnának nincs semmi baja, míg a hasrészen van olyan rész amelynek szaga van. Az elkészített szalonnát lehet azon melegében is besızni. Nyáron arra alkalmas hővös helyen (jégveremben vagy hőtıben, vagy ha van elég hővös pince), amely 8 foknál melegebb ne legyen, szétrakjuk és igy hagyjuk 1 — 2 napig, amíg jól kihől. Ekkor ládában vagy teknıben sóval jól bedörzsöljük és máglyába rakva még az egyes sorokat is azt áthintjük sóval, hogy meg ne nyálkásodjék. Ha sokáig akarjuk a szalonnát eltartani, minden 6—8 hétben át kell rakni és a sorokat újra átsózni. Ilyen állapotban kerül a szalonna forgalomba. Kereskedelmi uzus szerint minden egyes táblát az átvételnél- lemérés elıtt háromszor ódaütnek valamely kemény tárgyhoz, hogy a só leperegjen; ami háromszori odaütés után a szalonnán marad, azt a vevı köteles szalonnasulyban elfogadni. A szalonna minıségét tekintve 3 osztályt különböztetnek meg a kereskedelemben: 3, 4 és 5 darabos szalonnát, a szerint, amint 3, 4 és 5 darab nyom 100 kilo- gramot. A csomagolás kisebb mennyiségnél ládákban szokott történni, nagyobb mennyiségnél szabadon a vasúti kocsiban gyékényre rakva. A szalonnának jó minıségben való megérkezéséért mindig a föladó felelıs. A szalonnánál elıfordulható hibák csak vagy megromlás vagy, véraláfutás, a megromlottság — ha tényleg megvan — a szalonna nem egykönnyen romló természeténél fogva, már a föladásnál is megvolt. A szalonna túlságos nedvessége a túlságos sózásnak következménye, de ezt csak szakértık dönthetik el, hogy az esetleges nedvességnek konstatált foka jogcim-e az átvétel megtagadására vagy kártérítés követelésére, vagy sem?

A nedvesség azonban eltüntethetı a szalonnatábláknak szabad levegıre való egyenként leendı kifüggesztése által.

Hátszalonna üzleti célokra. A szalonnát kellı alakú és nagyságú darabokra vágjuk és mindkét oldalán durvaszemcséjü konyhasóval (salétrom s minden más alkatrész hozzákeverése nélkül) jól bedörzsöljük és nagy cement-kádakba szárazon elrakjuk. 8—10 nap alatt a vastag szalonna 151 is át van sózva. Egészen sötét pince megóvja a szalonnát az idö elıtti avasodástól. A szalonnát okvetlenül ismételten át keü rakni és utánasózni. Ha a szalonna pihent sertésektıl származik, jéghiités hiányában sem kell sulyvesztességektıl .tartanunk. Ha a szalonnát hosszabb ideig akarjuk eltartani, akkor az avasodás meggátlása céljából lehetı szorosan kell elraknunk és 24 foku pácolólével leönteni. Az igy kezelt szalonna egy évig is eltart és minthogy e kövér hátszalonna ugy sem vesz magába a szükségesnél több sót, pácolás után nem kell kiáztatni, hanem csak langyos vízben megmosni, zsinórra főzni és szárazra törülve 3—4 napra a füstölı-kamrába akasztani. Ajánlatos csak annyi szalonnát füstölni, amennyire idırıl-idıre szükségünk van.

Hússzalonna. Hússzalonnát legcélszerőbb 70—85 kilogramm élısúlyú fiatal sertésekbıl késziteni. A hasrészeket a lapockától, háttól és sonkától elvágjuk, a lebernyeg, keresztlebernyeg és a hátszéleket éles késsel eltávolítjuk. Némelyek a bordákat is egyenként a csonthártya megsértése nélkül kiszedik a hasrészböl. A sózás ugyanugy történik, mint a fözı- sonkánál; a pácolás tartama 2 hét. Pácolás után a szalonnát 2 — 3 óráig vízben áztatjuk, keüı alakot adunk neki, hurkot kötünk rá és nem tulmeleg füstölı-kamrában füstöljük.

Kolozsvári szalonna. Ugyancsak* 70—85 kilogramm élısúlyú hússertéseket vágunk erre a célra. Az oldalast a karajtól jól szélesen levágjuk, a bordákat tisztán kiszedjük és szárazon besózzuk. 14 nap után kimossuk, fölaggatjuk és ha jól leszáradt, erısen megfüstöljük. Füstölés után szeüıs padláson fölaggatjuk és a teljes megszikkadásig ugy hagyjuk, hogy rágós ne legyen.

Debreceni paprikás szalonna. A fiatal sertést levágás után nem forrázzuk, hanem szalmával megpörköljük, azután jól megsikáljuk és megkaparjuk, hogy a bıre tiszta legyen. A szalonnát lefejtés után három ujjnyi széles és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk; ha a szalonna eléggé kihőlt, körülbelül 10 kilogramm sóhoz, 10 dekagramm fokhagymát finoman ledörzsölünk, a sóval jól összekeverjük, a szalonnát jól ledörzsöljük vele, azután 8—10 napig feküdni hagyjuk. Ezen idı elmultával a sót tisztán lerázzuk és a szalonnát paprikával befestjük és hideg füstön leszárítjuk.

Abált szalonna. Mikor a zsír a töpörtıbıl kezd kisülni, a körülbelül két ujjnyi vastagságú és négy ujjnyi szélességő, hosszúkás alakú szalonnaszeleteket belevetjük a zsírba s ott vagy 20 percig állni hagyjuk. Ha aztán kivettük, összevegyitett só, paprikával és fokhagymával addig, míg a szalonna el nem hült, behintjük jó vastagon s tiszta fehér papirba csavarva, két deszka között lepréseljük. Az igy elkészített szalonna kitőnı íző.

Zsírolvasztás. zsír kiolvasztása. A disznózsír olvasztása legcélszerőbben feltétlenül tiszta vasüstben történik, melynek fenekére kezdetben 1—2 liter vizet öntünk, ami azért jó, mert megakadályozza a zsír odaégését. A lehetıleg egyenletes kockákra vagy szeletekre aprított zsiradékot az üstbe öntjük és nem túlságosan erıs széntiiz fölött lassan olvasztjuk, miközben a zsiradékot gyakran keverjük. Ha nagymennyiségő zsírt olvasztunk egyszerre, akkor célszerő az üstöt kezdetben nem nagyon megtölteni, mert ez a keverést nagyon akadályozza, ez okból tehát célszerő, ha a visszamaradt részt csak akkor öntjük az üstbe, ha az elsı töltés már fölolvadt. Ekkor a tőz már erösebb lehet, mert ez gyorsítja a munkát és nemsokára az egész töpörtyü a felszínre jön. A zsír leszedését, miután az üst jól fölforrott, mindjárt megkezdjük, hogy szép fehér zsírt kapjunk. A leszedést azután folytonos keverés közben folytatjuk mindaddig, míg a töpörtyü sárgulni kezd; ekkor megvárjuk, míg a töpörtyü ropogós kezd lenni és akkor gyorsan kiszedjük. A töpörtyőt vagy csak jól kinyomjuk és ugy kerül eladásra, vagy kipréseljük. A zsírt a derítı edényben néhányszor jól fölkeverjok és azután hagyjuk másnapig kihőlni és leülepedni. Amikor a zsír már sárgulni és a kád szélén fehéredni kezd, átmerjük, amit ikrás zsírnak akarunk, amit pedig a szállítóképességnek a fokozása céljából keverni akarunk, azt, miután a fagyos, sima zsírt jól ledolgoztuk, fokozatosan állandó keverés meUett hozzáöntjük és igy kapjuk az ikrás zsírral szemben a kevert zsírt, ami elsırendő pestvárosi disznózsír elnevezés alatt ismeretes a kereskedelmi forgalomban.

Különfélék Alma- és körtealaku kolbászok. Az almaalaku kolbász készítéséhez külön forma nem kell. A töltelék ugyanaz, mint a májaskolbászé, csakhogy ez alkalommal ürühölyagokat használunk, amelyeket jól föláztatunk és összekötött végükön kissé fölvágunk, csak éppen annyira, hogy a hólyagot a hurkatöltı hegyére ráhuzzuk. A hólyagokat töltés elıtt meleg vízben óvatosan kifordítjuk, nehogy a bevágás kitáguljon. A töltésnél a holyagot a kolbásztöltöre huzzuk, azután tetszés szerint többbé-kevésbbé feszesre töltjük. Ha valamennyi hólyagot megtöltöttük és lekötöttük, + 70 R. fokú vízben 3/

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.