Hogyan lehet megvalósítani a valóságot

Váratlan előnyök az idegenekkel való kommunikációból

Sokan közülünk a szülők tanítottak az idegenek félelmére. És mi fog történni, ha inkább a kényelem és a szocializáció forrása lesz? A cikk szerzője – Joe Kohein, újságíró és a szerző a könyv “The Power of Strangers: az előnyök kommunikációs hitetlenkedő világ”. Gyermekkori nickje elkerülve az embereket. Egy kiegyensúlyozatlan Atyát és anyát emelték, aki sikerült átadnia a lányainak sok sérülését. Az ilyen oktatás azt a tényt eredményezte, hogy a becenév gyermekes és elidegenedett. “A primitív agyam beprogramozták, hogy félhessen másoktól, mert minden ember gonosz és bántani tud – mondta nekem. (Nick kérte, hogy csak név szerint hívja meg titkosság megőrzését). A félelem beceneve meglehetősen gyakori, hiszen nagyon sok szülő tanítja gyermekeiket, hogy féljenek idegenekkel. Később rájött, hogy a valósághoz való ilyen hozzáállás nem nevezhető egészségesnek, és úgy döntött, hogy intézkedéseket hoz a világgal való kapcsolatok létrehozására. Régebbi lesz, új ismerősök keresésére utazott. 17-ben Nick meglátogatta Európát az osztálytársaival, és észrevette, hogy az emberek elkezdtek kötni vele. – Ha Európában az emberek megpróbáltak beszélni velem, akkor talán nem vagyok olyan rossz – gondolta. – Talán nem fogok meghalni, ha úgy döntök, hogy valakivel beszélek “. Tehát továbbra is utazott és kommunikál egy csomó emberrel. Ő riasztó volt ezekre az ülésekre, félelmet tapasztal, és elvárja a legrosszabbat, de mindig jól mentek. Felfedezte, hogy annak ellenére, hogy arra a tényre, hogy kénytelenek voltak hinni, az idegenek nem voltak veszélyesek vagy szörnyűek. Valójában a kényelem és a szocializáció forrása volt. Segített neki kibontani a világát. Nick jött egy név ilyen beszélgetések: “Greyhaound Therapy”. Megértése szerint ez a kifejezés szó szerint beszélgetést jelent egy hosszú távú buszjárattal való beszélgetést, de bármilyen ismeretlen emberrel folytatott beszélgetésekre vonatkozik – egy étteremben, a buszmegállóban, az élelmiszerboltban. Ez a kommunikációs forma megváltoztatta az életét. Amikor nehéz idők jöttek, elkezdett fordultak az ismeretlen emberekre, hogy megtalálják a vigaszt és “megszabaduljanak a magánytól”. – És dolgozott?”Megkérdeztem. – Ó, Istenem – válaszolta. – hazajöttem lenyűgöző történetek – Igaz, nem volt kivel megosztani senkivel, de még ezek a történetek velem maradt örökre “. A Nick tapasztalata indikatív. Számos kutatás azt sugallja, hogy az esetek túlnyomó többségében a boldogság és a jólét erős előrejelzője az emberi társadalmi kapcsolatok minősége. De a legtöbb ilyen tanulmány csak szoros kapcsolatot vettek figyelembe: család, barátok, kollégák. Az elmúlt 15 évben a tudósok elkezdtek azon tűnődni, hogy az ismeretlen emberekkel való kommunikáció hasznos lehet számunkra, nem pedig a szeretteinek helyettesítése, hanem az azok kiegészítéseként? E vizsgálatok eredményei csodálatosak voltak. Ismét megint megmutatják, hogy az ismeretlen emberekkel való kommunikáció boldogabb, szocializált, okos, egészséges, nyitott és optimista, valamint kevésbé egyedülállóvá tehet minket. És mégis sokan félnek, mint a kommunikáció, különösen a pandémiás időszakban. Ma Nick sikeres nővér egy csodálatos ajándék, hogy kommunikálni a beteggel. Ő is boldog házasságban egy kedves és barátságos ember. Még mindig szeret utazni, és utazásai során, imád beszélgetni a szomszéd széken, vagy egy személy, magányos ül a bárban. Ha egy személy a fejhallgatót, vagy csak úgy néz ki, érdektelen, hogy nem vetnek. De ha hajlandóságot mutatja, hogy kommunikálni, ő azt fogja mondani: „Hello, I Nick”, és a beszélgetés valószínűleg indul. Nem meggondolatlan és nem naiv, tudja, hogyan kell elolvasni az embereket, és felismeri a bizonytalan jeleket. De a beszélgetések általában jól haladnak, meggyőződve arról, hogy a világ kedvessége és kohéziója van. Azt mondja, hogy ez a tapasztalat megtanította neki valami felbecsülhetetlen értékét: “Soha ne becsülje alá a legjelentősebb pozitív társadalmi kapcsolat erejét is”. A pszichológiában ezt a “minimális társadalmi kölcsönhatások” nevezik. Gillian Sandstrom pszichológus ugyanolyan ötletekhez jött, mint a becenév, mintegy tíz évvel ezelőtt. Kanadában nőtt fel az extracterts területén, akik szeretettek kommunikálni az ismeretlen emberekkel. Egyszer Sandstrom, aki mindig introvertáltnak tartotta magát, rájött, hogy folyamatosan leeresztette a szemét a padlóra, amikor az utcán sétált. Azt hitte, hogy nagyon hülye volt az arcán. Aztán elkezdte nézni az embereket a szemében, és felfedezte, hogy szereti. Hamarosan elkezdett beszélni az ismeretlen emberekkel, és nagyon meglepődött, hogy milyen könnyű volt és szórakoztató volt. Egyszer a metróban látott egy nőt egy doboz ügyesen díszített cupcakes. – Nem tudom, hogy a beszélgetés megkezdődött, de azt mondta, hogy az emberek lovagolhatnak Struccban. Nagyon szerettem ezt a beszélgetést, meg akartam ismételni – mondja Sandstrom. Később, a stresszes időszak egyetemre, Gillian talált vigaszt még kis rutin kommunikáció: egy nap megmosta a kezét, és mosolygott a nő, aki eladta a hot dog, amellyel ő telt minden nap. “Rájöttem, hogy amikor szívesen fogadjuk egymást, jól érzem magam és kényelmes.”. Gillian úgy döntött, hogy felfedezi ezt a jelenséget. Együtt a felügyelő, a University of British Columbia, kértek egy csoport felnőtt beszélgetni Barista a reggeli kávé. Hipotézisük volt, hogy ha figyelembe vesszük a személyzetet, mint az élő emberek, és kommunikálunk velük, akkor ez a kommunikáció pozitív érzelmek forrása megtalálható. A hipotézis megerősítést nyert: A résztvevők a kísérlet, aki kommunikált Barista javulásáról számoltak be a hangulatot, valamint több elégedettséget a vásárlás kávé egészének. Más kutatók hasonló következtetésekhez jöttek. A kísérlet által kifejlesztett pszichológus Nicholas Ohmp a University of Chicago és az akkor hallgatói Julian Schroeder, az egyik embercsoport kapott utasításokat beszélni idegenekkel a tömegközlekedésben, a másik nem beszélt. Az első csoportban résztvevők pozitívan válaszoltak az utazásra, mint a második résztvevők. Az átlagos beszélgetés 14,2 percet tartott, és az esetek túlnyomó többségében tetszett az idegenek, akikkel beszéltek. A kísérletben különböző típusú személyekkel rendelkező emberek vettek részt, és mindannyian elégedettek voltak. A szkeptikusokat az olvasás során nyilvánvaló kérdéssel lehet megkérdezni: Természetesen az idegengel való kommunikáció kellemes lehet, ha beszélgetést indít, de tetszik a beszélgetőpartnered? Végül mindenki valaha is kiderült, hogy egyedül van egy olyan emberrel, aki nem értette semmit, amit nem akarsz beszélni. Ezért ellenőrizni, hogy mindkét fél örömet kap-e az ilyen kommunikációból, az Epipe és a Schroeder újabb kísérletet tartott. A végzettséggel nem kapcsolódó megbízások közötti megszakításokban a résztvevők az elvárási helyiségben voltak. Néhányat felkérték, hogy beszéljenek egy másik személyrel a szobában, és mások kértek, hogy ne beszéljenek. Az emberek, akikkel voltak, nem kaptak utasításokat. Azok, akik beszéltek, mindkét beszélgetőpartner, sokkal pozitívabban reagáltak a kísérletben való részvételre, mint azok, akik hallgattak. Ha az idegenekkel való kommunikáció olyan szép és hasznos számunkra, miért nem csináljuk gyakrabban? Ez egy nagy kérdés, amelyet számos szempont, mint például a faj, az osztály és a padló, a kultúra, a népsűrűség és a nevelés. De röviden a válasz: Kétlem, hogy tetszeni fog a beszélgetőpartner, és kétlem, hogy szeretne minket. Az Epipe és a Shredder által végzett tanulmányban a résztvevők, akiket az idegenekkel beszélnek, aggódnak, hogy nem kapnak örömöt a beszélgetéssel velük. Átlagosan megjósolták, hogy a kezelt emberek kevesebb mint fele beszélnének velük. A beszélgetés elindítása várhatóan nehéz lenne. De kiderült, hogy az emberek érdekeltek a beszélgetés iránt, és nem volt idegen nem volt hajlandó beszélgetni. Hasonló jelenséget, melynek nevezték a “szimpátiák rés” nevű homokbolt munkájában, egy másik pszichológus egy másik csoportjával az Eric Boutby vezetésével. Tanulmányuk azt mutatta, hogy a kísérletben résztvevők (különösen a legszélesebb) úgy vélték, hogy az idegen jobban szereti őket. Ez a hiba megakadályozza, hogy az emberek törekedjenek az ilyen interakcióra, és ne csak a rövid távú pozitív érzelmeket, és javítsák a hangulatot, hanem hosszú távú előnyöket is, például új barátok, romantikus partnerek vagy üzleti kapcsolatok találkozása. De ez nem minden. A fenti tanulmányok résztvevői nem vártak sokat a rövid beszélgetésekből. Amikor az Epipes és az aprító megkérte a résztvevőket, hogy elképzelhessék, hogy úgy éreznék, hogy egy új emberrel beszélnek, hanem csendben ülnek, a résztvevők azt mondták, hogy az utazás rosszabb lenne, ha beszélnek. Akkor miért meglepjük, hogy az új személygel folytatott beszélgetés hasznos és érdekes lehet? Schröder azt mondja, hogy részben a kísérlet inspirációjában olyan ötletként szolgál, hogy “az emberek veszik körül, és soha ne lépjenek egymással, és ne kommunikáljanak velük – ez a gyökérhullámban van”. Mert elveszítjük a lehetőséget, hogy legyen szociális lények, ami a természetünk. A városokban az emberek hajlamosak idegenek kezelésére akadályokként, mondta Schroeder, így az emberek nem kommunikálnak, így soha nem jutunk el, hogy azok ugyanazok az emberek, mint mi. Eleyey és pszichológus Adam Whitz ezt a jelenséget “a kisebb elme problémája”. Elméletük a következő: mivel nem tudhatjuk, hogy mások mit gondolnak, tudjuk, hogy gyengébbek a szellemi feltételek és felületesebbek, mint mi magunk. Lehetséges, hogy feltételezzük, hogy azt feltételezzük, hogy az idegengel való kommunikáció sikertelen lesz: úgy tűnik számunkra, hogy nincs mit kínálnak. Sandstrom újabb egyszerűbb magyarázat arra, hogy miért nem beszélünk idegenekkel: úgy tűnt neki, hogy az emberek egyszerűen nem tudják, hogyan kell csinálni. Ezért úgy döntött, hogy tanítsa őket. A jelenleg létező londoni csoport együttműködésével beszélj velem Sandstrom egy sor eseményt tartott, amelynek célja az volt, hogy megmutassák az embereket, hogy az emberek milyen kellemesek lehetnek az idegenekkel való kommunikációnak, valamint többet tudnak arról, hogy miért vonakodnak az emberek, hogy ne váljanak eldönteni. Azóta számos olyan technikát fejlesztett ki, amelyek segítik ezeket a félelmeket. Például azt tanácsolja, hogy kövesse az embereket, hogy kövessék a kíváncsiságukat – észrevesz valamit, bókot adjanak egy személynek, vagy kérdezd meg egy kérdést. Általában csak segít az embereknek, hogy kitalálják a helyzetet. Amint leküzdik a kezdeti akadályt, a helyzet önmagában fejlődik. – Nem teheted őket csendben. A végén nem akarnak abbahagyni a beszélgetést. Ez lenyűgöző. Szeretem – mondja. Észrevettem, hogy sok ember, tanulás az idegenekkel való kommunikációra, beszélj néhány szerzett megkönnyebbülésről. Amikor megkérdeztem ezt a sandstromot, azt mondta valami, ami emlékeztetett a becenévre. “Úgy gondolom, hogy a megkönnyebbülés érzése akkor jön, amikor megértjük, hogy a világ nem olyan rossz hely, ahogyan azt mondták róla. Kiderül, hogy véletlenszerűen beszélhetsz, és semmi sem szörnyű lesz; Ráadásul pozitív érzelmeket és jó hangulatot fog hozni “. A cikk szerint “az idegenekkel való beszélgetés meglepő előnyei” az Atlanti-óceán