Az ingyen tankönyvvel is csak zűrzavart okozott a kormány az iskolákban

Még 2011-ben dőlt el, hogy 2013-tól felmenő rendszerben ingyenessé teszi a tankönyveket az általános iskola 1-8. osztályos tanulói számára a kormány. A felmenő rendszer alapján az előző tanévben már a negyedik osztályig jártak ingyen, alanyi jogon a könyvek, 2017 májusában pedig Palkovits László, oktatási államtitkár bejelentette: a következő tanévtől az 5-9. évfolyamokra is kiterjesztik a tankönyvek ingyenességét.

Ingyenes tankönyv rendelet 2017

Szent József
Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium

Tankönyvellátási tájékoztató

1. Az iskolai tankönyvellátás jogszabályi háttere :

• a a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény
• a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet
• a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 501/2013.(XII.29.) Kormányrendelet
• az ingyenes tankönyvellátás 5-12. évfolyamokra történő együtemű kiterjesztéséhez szükséges pénzügyi forrás biztosításáról szóló 1265/2017. (2017. V. 29.) Kormányhatározat
• a térítésmentes tankönyvellátásnak a köznevelés nappali rendszerű iskolai oktatás 10-16. évfolyamaira történő kiterjesztéséről. szóló 1092/2019. (III. 8.) ÍKormányhatározata

2. A tankönyvtámogatásban részesülők köre

Az intézményünk általános iskolai és gimnáziumi évfolyamain valamennyi tanuló alanyi jogon ingyenes tankönyvellátásra jogosult. A z 1-2. évfolyamon nincs tartós tankönyv, a többi évfolyamon a tanulók a munkafüzeteket saját tulajdonba kapják, a tartós tankönyveket a könyvtárból biztosítjuk.

A könyvtárból kapott tankönyvek esetében kérjük vegyék figyelembe, hogy azok iskolai tulajdonnak minősülnek, és a bennük okozott kárt meg kell téríteni az iskola felé.

Az ingyen tankönyvvel is csak zűrzavart okozott a kormány az iskolákban

Miközben a kormány úgy döntött, hogy kivezeti a tartós tankönyveket az általános iskola alsó évfolyamairól, hasonló rendszert vezetett be a felsősöknél, “ingyen tankönyv” jelszó alatt. Több iskola viszont inkább megpróbálja majd kigazdálkodni az új tankönyveket, mintsem hogy megtiltsák a gyerekeknek, hogy azokba beleírjanak. Az Abcúg írása.

Még 2011-ben dőlt el, hogy 2013-tól felmenő rendszerben ingyenessé teszi a tankönyveket az általános iskola 1-8. osztályos tanulói számára a kormány. A felmenő rendszer alapján az előző tanévben már a negyedik osztályig jártak ingyen, alanyi jogon a könyvek, 2017 májusában pedig Palkovits László oktatási államtitkár bejelentette: a következő tanévtől az 5-9. évfolyamokra is kiterjesztik a tankönyvek ingyenességét.

A bejelentésről szóló sajtóhírekben az oktatási államtitkárság azzal büszkélkedett: ezzel a lépéssel elérték, hogy a közoktatásban részt vevő diákok 85 százaléka ingyen kapja a tankönyvet a következő tanévtől.

A valóságban azonban korántsem ilyen ideális a kép: a tankönyv valójában nem lesz ingyen a diáké, csak ingyen használhatja – gyakorlatilag kölcsönözheti az iskolai könyvtárból.

Fontos kiemelni, hogy az eleve beleírásra tervezett munkafüzeteket, vagy a feladatokat is tartalmazó tankönyveket – a munkatankönyveket – nem, csak a tankönyveket kell az év végén visszaadnia a diákoknak.

Ebből viszont számos probléma adódik:

1. Mivel a diák könyvét a következő tanévben a papírforma szerint majd egy másik diák használja, a könyvtári tankönyvbe írni, szövegkiemelővel kiemelni, aláhúzni, a margóra jegyzetelni nem szabad.
2. A tanév végén visszavett könyvet az iskolának tárolnia kell valahol.
3. Tisztázni kell, mi is történik akkor, ha a gyerek mégsem bírja megállni, és jegyzetel, firkál, aláhúz a könyvben, tehát a könyvtár nem tudja visszavenni.
4. Tisztázni kell, mi van, ha a szülő úgy dönt, nem kér az ingyenes, vagy inkább ingyenesen kölcsönözhető tankönyvből, inkább megveszi a gyereke könyveit.

Ezek a kérdések merülnek fel elsőre az “ingyenes tankönyvvel” kapcsolatban. Igyekeztünk minél több iskolát elérni, és megkérdezni, mit kezdenek a helyzettel.

Van, ahol hagyják

A tanév elején kiosztott könyveket a gyerekek nyugodtan használhatják majd. Beleírhatnak, aláhúzhatnak benne szövegrészeket. Év végén ugyan visszakérjük majd a könyveket, hiszen hivatalosan azok az iskolai könyvtár állományába tartoznak, de igyekszünk majd a következő tanévre új példányokat rendelni belőlük.

Ezt a stratégiát vázolta fel az ingyen tankönyvekkel kapcsolatban egy Baranya megyei általános iskola igazgatója, így próbálják áthidalni azt a problémát, hogy a kölcsönzött tankönyvekbe a szabályozás szerint nem írhatnának a gyerekek.

“Ha egyszer ez a rendelet, akkor be kell tartanunk” – ezt már egy budapesti általános iskola könyvtáros tanára mondta az Abcúgnak, amikor arról kérdeztük, az iskola visszakéri-e tanév végén az ingyen tankönyveket. Ebben az iskolában valóban nem írhatnak bele azokba a tankönyvekbe a gyerekek, amik tartós használatra készültek. “Egy földrajz tankönyvbe egyáltalán nem muszáj beleírni, teljes joggal elvárható, hogy azt egy következő tanuló is használni tudja” – magyarázta a könyvtáros tanár, aki szerint több tantárgynál – és ilyen a földrajz is – valóban van értelme a tartós tankönyveknek.

Egy másik fővárosi általános iskolában az érdeklődő szülők azt a tájékoztatást kapták az iskola tankönyvfelelősétől, hogy az első-második évfolyamokon alkalmazott gyakorlat alapján az iskola előreláthatólag úgyis le fogja selejtezni a tanév végén a könyvtárba visszakerülő ingyen tankönyveket, “sose kapott még gyerek használt könyvet”. Így ebben az intézményben, abban a hiszemben, hogy a könyvek úgysem vándorolnak más tanulóhoz a jövő tanévben, bátran használják a tankönyveiket a gyerekek.

Egyáltalán nem egyértelmű

Az, hogy a gyerekek következmények nélkül beleírhatnak-e a visszaszolgáltatandó tankönyvekbe, egyáltalán nem egyértelmű. A tartós tankönyveket bevezető szabályozás alapján ugyanis az iskola akár kötelezhetné is a szülőt, hogy az év végén kifizesse az összeirkált tankönyvek árát az iskolának, azaz gyakorlatilag vásároljon az intézménynek egy cserepéldányt az adott könyvből.

Vannak iskolák, ahol ezt kifejezetten szigorúan veszik – egy, a témában született blogbejegyzés szerint volt, hogy a szülőnek akkor is ki kellett fizetnie az év végén a használt tankönyvet, ha az átlátszó tankönyvborítót rögzítő ragasztócsíkot nem lehetett leszedni a könyv belső fedlapjáról.

„Mondjuk mondhatták volna korábban is, hogy év végén úgyis meg kell venni a könyvet – akkor nem stresszelt volna a gyerek, hogy jaj, beleírt, jaj, elfelejti, hogy mi a lecke, hanem nyugodtan dolgozott volna bele” – kommentálta a helyzetet az érintett szülő.

A beleírás tilalmát kijátszva egy Pest megyei általános iskola pedig arra a megállapodásra jutott a szülőkkel, hogy a tartós, azaz az év végén visszaszolgáltatandó tankönyveket inkább megveszik a kiadótól azoknak a diákoknak a szülei, akik nem a szociális rászorultságuk alapján kapnának ingyen tankönyvet.

Most akkor van vagy nincs tartós tankönyv?

A probléma középpontjában tulajdonképp a tartós tankönyv, a második Orbán-kormány oktatási kormányzatának vívmánya áll, ami definíciója szerint

az a tankönyvvé nyilvánított tankönyv, könyvhöz kapcsolódó kiadvány, amely nem tartalmaz a tankönyvbe történő bejegyzést igénylő feladatokat, a nyomdai kivitele megfelel az e rendeletben meghatározott, a tartós tankönyvekre előírt sajátos technológiai feltételeknek, és alkalmas arra, hogy a tanulók legalább négy tanéven keresztül használják.

Ennek a tankönyvfajtának a technológiai előírásai is különböznek más tankönyvekétől: a legidőtállóbb könyvkötési módszereket kell elkészítésükhöz használni: például keménytáblásnak és cérnafűzésűnek kell lenniük, B5-ös vagy A4-es méretben.

A tartós tankönyv lényege, hogy négy évig használható legyen, ha egy diáknak csak egy tanévre kell, akkor évről évre más használhassa. Tehát jó állapotban, mindenféle beleírástól, aláhúzástól mentesen kell az év végén visszaadni.

Csakhogy pont emiatt a kritérium miatt vonta vissza idén februárban a tartós tankönyvek használatát az 1-2. évfolyamokon az oktatási kormányzat, júniusban pedig bejelentette, hogy a 3-4. évfolyamokkal is hasonlóan cselekszik majd, mert akadályozza a munkát és a hatékony tanítást, hogy a legkisebbek nem írhatnak a könyvekbe.

„Életkori sajátosságok, valamint az első évek tankönyveihez fűződő érzelmi kapcsolat miatt mindenképp előnyös a kisiskolások saját tankönyvekkel való ellátása” – indokolta a döntést Palkovits László. Így tehát elvileg a mostani tanévtől az általános iskola 1-2. osztályában, a következő tanévtől pedig az egész alsó tagozatban úgy kapnak ingyenes tankönyvet a gyerekek, hogy nem kell érintetlenül visszaadniuk, hanem megtarthatják őket.

Ami alsóban rossz, miért jó felsőben?

Most még nem tiszta, az 5-9. évfolyamokon hogyan kell értelmezni az ingyen tankönyvet. Itt is tartós tankönyvek vannak-e, amiket – megint csak: leszámítva a munkafüzeteket és a munkatankönyveket – év végén vissza kell adni az iskolai könyvtárnak, vagy úgy, ahogy most az 1-2. évfolyamon és hamarosan a 3-4. évfolyamon is, megtarthatja minden könyvét a tanuló.

Érthetetlen volna azonban, hogyha a kormányzat bevezetné a tartós tankönyveket a felsőbb évfolyamokban, rögtön miután értelmetlenségük miatt kivezette őket az alsó tagozatban. Hiszen felső tagozaton ugyanúgy gondot okoz majd, ha a gyerekek nem írhatnak, jegyzetelhetnek a tankönyvekbe.

Tanulás-módszertani szempontból is fontos ugyanis, hogy a diákok a a szövegekben aláhúzhassanak, színessel kiemelhessenek, arról nem is beszélve, hogy a tanulóknak az új tudásanyag megértéséhez sokszor szükségük lehet arra is, hogy fellapozzák az alsóbb évfolyamok tankönyveit.

Jelenleg úgy tűnik, a káoszban az iskolák kialakították saját stratégiáikat arra, hogy minél több tankönyvet használhassanak rendesen és tarthassanak meg év végén a diákjaik.

Ezzel kapcsolatban Simon Krisztina, a Könyvtártanárosok Egyesületének elnöke nemrég a Vasárnapi Híreknek azt nyilatkozta: sokszor például arra hivatkozva mondják az iskolák: nem kell visszaadni a könyveket, hogy azok nem felelnek meg a tartós tankönyvek formai követelményeinek. Simon Krisztina szerint az iskolák számára elérhető kiadványoknak csak körülbelül a tíz százaléka valóban tartós tankönyv.

Tankönyvek – ingyen vagy kölcsön?

Az ingyen tankönyv kérdésében tisztán látni nem egyszerű.

Az első iskolai tanítási napon szülői értekezletet tartottak, hiszen a tankönyveket csak a szülő vehette át a befizetés igazolása után. Én nem tudtam. Nem azért, mert elfelejtettem, hanem mert nem is kaptam csekket, voltak még így páran. A „tankönyvfelelőst” megkeresve szembesültem azzal a ténnyel, hogy ingyen tankönyvre jogosult a gyermekem. Rémülten nyögtem ki, hogy nem szeretnék élni ezzel a lehetőséggel! Furcsának tűnhet, hogy valaki ezt visszautasítja, én ellenben ismerem a gyermekem. Teljesen mindegy neki, hogy milyen könyvről van szó, ha éppen egy ötlet fészkeli be magát a fejébe, akkor az a könyvben fog jegyzetként vagy rajzként napvilágot látni. A házi is a könyvbe lesz feljegyezve, de a felvésve talán megfelelőbb kifejezés lenne. Legrosszabb esetben, ha nincs kéznél más, amit könyvjelzőnek lehet használni, akkor a lap sarka is megteszi.

Azt gondoltam, hogy a térítésmentes tankönyvre jogosultságról kapnak a szülők valamiféle értesítést, legalább azok, akik előző években nem élhettek az ingyenességgel, hiszen a 17/2014. (III. 12.) EMMI rendelet szerint az iskola igazgatója minden év június 10-éig köteles felmérni, hány tanulónak kell vagy lehet biztosítani a tankönyvellátást az iskolai könyvtárból, könyvtárszobából történő tankönyvkölcsönzés útján, és a felmérés során tájékoztatni kell a szülőket, hogy várhatóan mely tanulók lesznek jogosultak a tankönyvtámogatásra. Ugyanezen rendelet 25.§ (5) bekezdésben, egy a mellékletekben megtalálható igénylőlapról van szó, melyet a normatív támogatáshoz ki kell tölteni és le kell adni az iskola igazgatójának. Ezt az igénylőlapot a szülőnek alá kell(ene) írni, és akkor időben tudná jelezni, hogy kéri-e az ingyen tankönyvet vagy sem, esetleg mit szeretne kifizetni a csomagból.

Az ingyen tankönyv kérdésében tisztán látni nem egyszerű. Az A Nemzeti köznevelésről szóló törvény (Nkt.) 46. § (5) bekezdése szerint az elsőtől a nyolcadik évfolyamig, továbbá a nemzetiségi nevelés-oktatásban és a gyógypedagógiai nevelés-oktatásban az állam biztosítja, hogy a tanuló számára a tankönyvek térítésmentesen álljanak rendelkezésre. Ezt többféle módon lehet megvalósítani attól függően, hogy a diák mikor kezdte meg általános iskola első osztályos tanulmányait.

A továbbiakban leírtakhoz szükség van a tankönyvfajták fogalmi meghatározására a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló jelenleg is hatályos törvénye szerint:

a) használt tankönyv: az iskolai tankönyvellátás keretében az adott iskolával tanulói jogviszonyban álló tanuló részére az iskola által ingyen vagy térítés ellenében átadott, legalább három hónapon át használt, majd a tanulótól visszavett, vagy a tanuló által az iskola részére felajánlott tankönyv;

d) munkafüzet: az a szerzői jogi védelem alá eső, nyomtatott formában megjelentetett vagy elektronikus formában rögzített és az e törvényben meghatározottak szerint tankönyvvé nyilvánított kiadvány, amely alkalmas arra, hogy egy vagy több meghatározott tankönyv tananyagának gyakorlását, elsajátítását, alkalmazását elősegítse; ezt a kiadványt nem kell visszaszolgáltatni az iskola részére, hiszen beleírt a diák;

e) munkatankönyv: az a tankönyv, amelynek alkalmazása során a tanulónak a tankönyvben elhelyezett, de a tankönyvtől elválasztható és utánnyomással önállóan előállítható feladatlapon kell az előírt feladatot megoldania; ezt a kiadványt sem kell visszaszolgáltatni az iskola részére, hiszen ebbe is beleírt a diák;

f) tartós tankönyv: az a tankönyv, könyvhöz kapcsolódó kiadvány, amely nem tartalmaz a tankönyvbe történő bejegyzést igénylő feladatokat, és alkalmas arra, hogy a tanulók legalább négy tanéven keresztül használják; vissza kell adni az iskolának, sőt a biztonság kedvéért még bélyegzővel el is látják őket, valamint bekerülnek a könyvtári rendszerbe.

A munkafüzet és a munkatankönyv valóban ingyenesen jár a jogosultaknak, de a tartós tankönyvet minden körülmények között vissza kell adni tanév végén. A diákok csak kölcsönkapják, használatra, térítésmentesen. Rongálódás esetén ki kell fizetni. Tehát az ingyen tankönyvcsomag egy része valóban ingyenes (munkafüzet és munkatankönyv), míg a másik része csak kölcsön tankönyv.

A magyar köznevelési törvény és az ehhez kapcsolódó kormányrendeletek egyértelműen különbséget tesznek az ingyenes tankönyvtámogatás és a normatív támogatás (kölcsönadás) között. Azok a diákok, akik a 2013/2014-es tanévben kezdték az első osztályt ingyen tankönyvet kaptak. A tankönyvcsomag tartalmazott tartós tankönyveket, tehát kölcsönkapott tankönyveket. A tartós tankönyveket a 2014/2015-ös tanév elsős kisdiákjai kapták meg további használatra.

Vannak olyan iskolák, ahol a 2013/14-es tanév első osztályosainak tartós tantankönyvei bonyodalmat okoztak, mert pl. a MOZAIK kiadó kiadványait használták és ezeket kellett kiadni a 2014/15-ös tanév elsőseinek, hiszen 4 évre szól a tartós tankönyv. De nincs MOZAIK-os tanári kézikönyv, tanmenet és digitális anyag, nincs is honnan letölteni.

Azok, akik tanulmányaikat 2012/13-ban vagy korábban kezdték meg, normatív támogatásra, tehát kölcsön tankönyvre jogosultak. Az Nkt. szerinti felmenő rendszerben bevezetésre kerülő ingyenes iskolai tankönyvellátással nem érintett iskolai évfolyamokon, az iskolai tankönyvrendelésnek biztosítania kell, hogy a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki

• tartósan beteg;
• a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd;
• három vagy több kiskorú, illetve eltartott gyermeket nevelő családban él;
• nagykorú, és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosult, vagy
• rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül,
• a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre, vagyis normatív kedvezményt kapnak.

Ebben az esetben az ingyenes tankönyvellátás úgy jöhet létre, ha az iskola könyvtárán keresztül kapja meg a diák, vagyis kikölcsönzi a tankönyvet. A tankönyv az iskola tulajdona, a tanuló pedig csak használja, a tankönyveket minden év végén vissza kell szolgáltatni az iskolának.

Ha a visszaszolgáltatásra váró tartós tankönyv olyan állapotban van, hogy az további használatra nem alkalmas, akkor a diáknak ki kell fizetnie a könyvet. Az, hogy milyen szintű rongálódás vezet a könyv értékének megtérítéséhez, iskolától függő. Vannak olyan esetek, amikor a tartós tankönyv visszavételezésre kerül annak ellenére is, hogy sorkiemelővel ki vannak húzva benne sorok. Ezt a tankönyvet fogja használatra megkapni a következő diák, de a mi a garancia arra, hogy neki is az elődje által kiemelt dolgok lesznek a fontosak? Iskolafüggő, hogy visszaveszik-e azokat a tankönyveket, melyekbe ceruzával lett jegyzetelve, majd kiradírozva. Vannak olyan intézmények is, ahol csak azokat a könyveket veszik vissza, amelyben nyoma sincs a használatnak, még egy ceruzavonás sincs benne. Amennyiben az iskolatáskában egy évig hánykolódó könyvek nem felelnek meg az intézmény elvárásainak, a szülőnek igenis zsebbe kell nyúlni, és ki kell fizetni a tankönyvet.

Ha egy család rászorul az ingyen tankönyvre, akkor mennyivel fogja tudni könnyebben megfizetni őket év végén, mint év elején?

Ha a kifizetett tartós tankönyvet vissza akarják adni az iskolának, a diák adományként felajánlhatja, de a pénzt nem kapja vissza. A tankönyvfelelősöknek a tartós tankönyvek tárolása nehézséget jelent, hiszen nincs az iskoláknak ekkora tárolókapacitásuk.

A pedagógusoknak vannak fenntartásai a tartós tankönyvekkel kapcsolatban, hiszen bizonyos esetekben ezek a könyvek hátráltathatják a tanítást. Például a Hétszínvarázs olvasókönyv is tartós tankönyv, melyben a szövegértést gyakoroltató feladatsorokban vannak olyan utasítások, hogy „húzd alá”, „karikázd be”, „húzd alá pirossal/kékkel”, sőt olyan is, hogy „rajzold le”. Hogyan, ha nem lehet beleírni?! A megoldás az, hogy a diák egy füzetbe kiírja a választ, vagy megkapja a fénymásolt változatot, és idővesztés nélkül dolgozhat. A tanulási nehézséggel küzdő diákoknak igencsak megnehezítheti a dolgát a másolgatás.

A középiskolások helyzete még nehezebb, hiszen ha nem fejezték be az adott év tananyagát, akkor azt a következő tanévben pótolni kell. Ebben az esetben vajon lesz-e elegendő tartós tankönyv mindenkinek? Vagy érettségi időszakban ki tudja-e kölcsönözni a szükséges kiadványokat az érettségiző? Hiszen a tanév még tart és az aktuális évfolyamok diákjai éppen használják a könyveket.

Az információgyűjtés során sok érdekességgel is találkoztam. Egy gimnazista, példának okáért, elmesélte, hogy az idegen nyelvi tankönyvhöz a munkafüzetet a pedagógus pluszban megrendelte. A pedagógus megígérte a diákoknak, hogy az, aki nem viszi be a pénzt időre, egészen addig fog felelni minden egyes órán, míg ki nem fizeti a munkafüzetet. A szóban forgó gimnazista ingyen tankönyvre jogosult, 3 gyerekes családban él, és 2 fiatalabb testvérének komoly egészségügyi problémái vannak. Ennek az összegnek a kifizetése gondot okozott a családnak, ami gimnazistánk folyamatos felelését eredményezheti. Megbüntetik a gyermeket a család anyagi körülményei miatt, azt gondolom, hogy ez kimeríti a diszkrimináció fogalmát.

Előfordulnak olyan esetek is, amikor a tankönyvet csak az adott órán osztják ki a gyerekeknek, majd az óra végeztével rögtön vissza kell adni. Nehezen tudom elképzelni, hogy hatékonyan lehet ilyen módon pl. idegen nyelvet tanulni.

Egy hetedikes kislány a mai napig nem kapta meg a történelem tankönyvét. Már csak legyint a helyzetre, megoldja a problémát önmagának.

Egy újabb furcsa esetben egy diák nem kapott tankönyvet, és a lakhely szerinti illetékes KELLO pontban kellett (volna) leadnia az szülőknek a tankönyvrendelést. Édesapja nem tudta megrendelni a könyveket, mert a több éve ugyanabba az iskolába és osztályba járó gyermeke, akinek az osztályfőnöke sem változott, nem szerepel a rendszerben. Nincs benne a névsorban! A KELLO pontban dolgozó hölgy visszaküldte az édesapát az iskolába, hogy a gyereket vegyék be a tanulói névsorba, mert nincs kihez rögzíteni a rendelést.

A gyerekek egy részének a tankönyvcsomagja nem volt megfelelő, hiszen volt olyan könyv, amelyből 2 példány volt, míg egy másik könyvből egy sem.

A diákok találékonysága reményre ad okot, a diákok évek során megfigyelték, hogy bizonyos készségtárgyakhoz tartozó tankönyveket ki sem nyitnak a tanórákon. Mivel a középiskolások megkapják a tankönyvjegyzéket, és kiválogathatják, mire van vagy nincs szükségük, a kis sem nyitott tankönyvek kézről kézre járnak. Sőt a könyv egy héten több diák kezében megfordul, hiszen annak ellenére, hogy nem használják a könyvet, a felszerelés része és ott kell lennie a tanórán.

Eltérések a tartós tankönyvek esetén is adódhatnak, hiszen mintha kötelezőnek éreznék az apróbb változtatásokat a tankönyvkiadók, vagy az oldalszámozás tér el az aktuális, friss könyvétől, vagy a kép más, vagy csak a kép helye változik meg. Az is előfordul, hogy a tartalomban van eltérés, ilyenkor másik könyvet kell kérni, ha valaki ingyen tankönyvre jogosult.