Irodalom – NAT 2020

„Száll a madár, ágrul ágra” – Arany János: Rege a csodaszarvasról . ARANY JÁNOS. TOLDI. „Hosszan, egyenesen tartja félkezével, . rukciós rajz) .

NAT. Irodalom. tankönyv

3 A kiadvány től ig tankönyvi engedélyt kapott a TKV/3150-6/2020. számú határozattal. A tankönyv megfelel a Kormány 5/2020 (I. 31.) Korm. rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet módosításáról megnevezésű jogszabály alapján készült Kerettanterv az általános iskolák 5 8. évfolyama számára megnevezésű kerettanterv Magyar nyelv és irodalom tantárgy előírásainak. A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban közreműködő szakértő: Tananyagfejlesztő: Förhéczné Bartha Melinda Alkotószerkesztő: Miskolci Szilvia Kerettantervi szakértő és lektor: dr. Kiss Gabriella Pedagógiai szakértő: dr. Kakuszi B. Péter Fedélterv: Slezák Ilona, Borovi Dániel Fedélfotó: Marton László: Cantata profana kút (2000) Fotó: Borovi Dániel Oktatási Hivatal, 2020 ISBN A könyvben felhasználtuk az Irodalom Tankönyv 5. című művet. Tananyagfejlesztők: Csontos Attila, Legeza Márton. Raktári szám: FI /1, valamint a Magyar nyelv és irodalom 5. Szerző: Katona Gabriella, Raktári szám: NT-00552/NAT

4 Előszó Kedves Diákok! Ötödik osztályban sokféle művel és olvasmánnyal találkozhattok. Az öt nagy fejezetben új ismereteket szerezhettek, többek közt magatokról, a családról, szülőföldünkről, nemzetünkről, a világról. A tankönyvi törzsanyagban vastag kieme- léssel szerepelnek mindazok a fogalmak és ismeretek, amelyeket már tanultatok, vagy amelyekkel idén ismerkedtek meg. A fogalmak, kerettantervi fogalmak meghatározását ilyen alászínezéssel találjátok meg a tan- könyvben. A kiegészítő anyagokat, érdekességeket sárga alászínezéssel jelöltük. Miért olvasunk, tanulunk irodalmi műveket? Életünk jobb szervezéséhez fontos, hogy megértsük az egyes ember, a szűkebb közösség, a nemzet és a világ kapcsolatát. Megismerjük kultúránkat, annak gondolati, erkölcsi tartalmait, művészi értékeit, hiszen ez is segíti, hogy szellemileg és érzelmileg is kötődni tudjunk hozzá. Ha megfelelően tudjuk értelmezni múltunkat, jelen környezetünket, akkor jobban sikerül megértenünk és elfogadnunk magunkat és másokat. Az irodalmi művek megismerése ebben is segít. De segítséget ad ahhoz is, hogy kulturális hagyományunknak értői és később formálói legyünk. Kosztolányi Dezső örök érvényű szavaival kívánunk a tanuláshoz sok sikert! Azok a könyvek, melyek a könyvtárak polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó. Bármennyire is befejezett remekművek, csak utalások vannak bennük, célzások, ákombákomok, melyek pusztán egy másik lélekben ébrednek életre. A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa. 3

5 A művészet nem a szépségről szól, hanem a különösségről. Az, hogy a művészet többnyire (de távolról sem mindig) szép dolgokat hoz létre, nem cél, hanem következmény. Ha sikerül megragadóan ábrázolni az egyediben az általánosat, azt hajlamosak vagyunk akkor is szépnek érzékelni, ha amúgy távolról sem szép maga a dolog, amit ábrázol. Van olyan művészinek tűnő alkotás is, ahol érezhető, hogy a szépség önmagában cél, és nem csak a különösség következménye nos, az ilyet szokás giccsnek nevezni. Mérő László Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog. Szent-Györgyi Albert A próza olyan, mint az ablak, a költészet pedig, mint a tükör. Jean-Paul Sartre Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben. S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! Arany János

6 CSALÁD, OTTHON, NEMZET Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa Arany János: Családi kör 5

7 Az én családom, otthonom, nemzetem Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Tamási Áron A család Kultúránként változik, hogy az emberiség különböző népei mit tekintenek családnak. Vannak olyan népek és kultúrák, ahol a kiterjedt rokonság szinte együtt neveli a gyerekeket. Náluk a családhoz tartozónak tekintik a nagynéniket, a nagy bácsikat, az unokatestvéreket, sőt szinte valamennyi vérrokont. Olyan kultúrák is léteznek, ahol ezt a fo galmat szűkebben értelmezik, itt a gyermekek, a szülők és a nagyszülők alkotják a családot. Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket. Márai Sándor Az otthon Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. [ ] Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. [ ] Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon. Wass Albert: Rézkígyó / Te és a világ. 6

8 Az én családom, otthonom, nemzetem Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon. Jókai Mór A haza és a nemzet Mindenki tartozik valahová a világban. Vannak őseink, van történetünk, van múltunk. Mi itt mindanynyian ebben az országban élünk. Közös a nyelvünk. Őseinktől örökül kaptuk hagyományainkat. Vannak találmányaink, vannak dolgok, amikre büszkék lehetünk. A mi nemzetünk a magyar nemzet, mi a Kárpát-medencében vagyunk otthon a világban. Kérdések, feladatok 1. Szüleid és nagyszüleid segítségével készítsd el a családfátokat! 2. Melyik híres család címerén szerepel a holló? Készíts rajzot, amely a te családod címere lehetne! 3. Gyűjtsetek olyan szavakat csoportmunkában, amelyekről az otthon jut eszetekbe! 4. Fogalmazzátok meg saját szavaitokkal, mit jelent az otthon melege kifejezés! 5. Magyarázzátok társaddal felváltva egymásnak a gondolattérképben szereplő fogalmak kapcsolatait! nyelv név kutatás látogatás CSALÁD fa nagy történet fő állat 6. Van még olyan hely az otthonodon kívül, ahol otthon érzed magad? a) Hol van ez a hely? b) Fogalmazd meg, miért érzed ott otthon magad! 7. Alkossatok mondatokat az itthon és az otthon szavakkal! 8. Készítsetek gondolattérképet a füzetbe, az alábbi központi fogalommal! NEM ZET 9. Fogalmazzátok meg, hogy miért jó a magyar nemzethez tartozni! 7

9 Az én családom, otthonom, nemzetem Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot! Gabriel García Márquez Weöres Sándor: Ó ha cinke volnék Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék nyári éjen, fehér holdsütésen elcsitulnék jó anyám ölében. Pierre-Auguste Renoir: Anya gyermekével,

10 Az én családom, otthonom, nemzetem A vers középpontjában a gyermek édesanyja iránt érzett szeretetének és ragaszkodásának az ábrázolása áll. A versbeli beszélő arról vall, milyen érzései lennének cinke, szél és legvégül csillag alakjában. Az első két helyzetben még lehetséges az édesanyához való visszatérés, csillagként azonban már magány vár rá: anyám nélkül / mindig sírdogálnék. Mind a három versszakban megjelenik az eltávolodás, majd a visszatérés gondolata is. E köré a két gondolat köré szövi a költő a versét, ezt nevezzük a vers központi motívumának. A motívum olyan mozzanat, amely a műben többször visszatér, illetve amelyre a mű épül. A motívum vonatkozhat a szerkezeti formára vagy a tartalomra is. (Pél dául a népmesékben a próbatétel is visszatérő motívum.) Az Ó ha cinke volnék című vers egy hangulatot, érzelmet gyermek anyja iránti szeretete fogalmaz meg közvetlen formában, amelyben a mű zeneisége is nagy szerepet játszik. A dal szavunkat több értelemben is használjuk. Dalnak nevezzük a rövid, dallammal kísért szöveget is, de a rövidebb, zenekíséret nélküli, erős szövegritmusú verset is, mint amilyen a most olvasott mű. Az egyik dal esetében a zenekíséret dallamáról és ritmusáról kell beszélnünk, a másik esetben a szövegvers hangzásának ritmusáról, dallamáról. A fenti jellemzők miatt mondhatjuk, hogy a vers műfaja dal. A dal irodalmi műfaj, egyszerű érzelmeket, hangulatokat és gondolatokat fejez ki közvetlen formában. Jellegzetes témája az öröm, a bánat, a szerelem stb. kifejezése. Egyszerű és világos szerkezet, a zeneiség, a költői kifejezőeszközök gazdag használata jellemzi. Kérdések, feladatok 1. Soroljátok fel, melyik az a három ábránd, az a három alak, amelyek megjelennek az egyes versszakokban! 2. Mesélj társadnak arról, hogy te melyik ábrándot választanád magadnak! 3. Fogalmazzatok meg más vágyakat is, kezdjétek azokat az Ó ha szavakkal! 4. Írj fogalmazást a füzetbe arról, te miért vágyódnál vissza édesanyádhoz, ha hosszabb időre el kellene menned otthonról! 5. Igazoljátok állításokkal, hogy a vers műfaja dal! 6. Tanuljátok meg a verset! 9

11 Az én családom, otthonom, nemzetem A dalról másképpen A dal története összefonódik a dallammal. Hiszen egyes korokban nem is volt elképzelhető önálló szövegvers, hanem csak énekvers. A zenekíséret is fontos szerepet kapott ezeknél az énekverseknél. Megkülönböztetünk népdalokat és műdalokat. A dalokat csoportosíthatjuk a bennük megjelenő témák szerint is: szerelemi dalok, bordalok, bújdosóénekek, gyászdalok stb. De csoportosíthatjuk az emberi élet eseményei, szakaszai szerint is: bölcsődalok, gyermekdalok, diákdalok. Bartók Béla szerint az, amit sokan és sokáig énekelnek. Kodály Zoltán pedig azt mondja, fontos az, amit a nép énekel. A népdal egy énekelt költemény, amely főleg a parasztságra volt jellemző. A szájhagyományokban él tovább, minden éneklője hozzátehet valamit vagy alakíthatja szövegét, dallamát, azaz állandó változáson megy keresztül. Kérdések, feladatok 1. Idézzétek fel, amit énekórán tanultatok a népdalokról! 2. Milyen alkalmakkor, milyen munkák közben énekeltek az emberek régen? A líra, a lírai én Az eddigi tanulmányaid során sok verssel találkoztál már, amelyekben a versbeli beszélő önmaga lelki folyamatairól ír, személyes érzelmeit és gondolatait mondja el. A versek lírai alkotások, bennük a lírai alany szól hozzánk közvetlen formában, általában egyes szám első személyben. A költeményekben tehát nem a költő beszél hozzánk, a lírai én ugyanis egy elképzelt helyzetben szólal meg. A lírai én nem azonos a költővel, még akkor sem, ha nagyon sok életrajzi helyzet és vonás található a versben. A líra az irodalmi alkotásoknak egy csoportja. A lírai én személyes érzelmeit, hangula- tait, gondolatait fejezi ki, leggyakrabban egyes szám első személyben. Lírai én: nem azonos a költővel. A lírai alkotásokban a versbeli megszólaló, aki önmaga lelki folyamatairól, gondolatairól szól érzelmekkel teli módon. A megnyilatkozás legy- gyakrabban egyes szám első személyű és monológ formájú. 10 Projektfeladat: Készítsetek egy verseskötetet, amelyben összegyűjtitek a kedvenc ver seiteket! Tegyétek színesebbé rajzokkal, fotókkal is! Bővítsétek a köteteiteket a tanév során!

12 Az én családom, otthonom, nemzetem Nem lehet nagyobb szeretet, szüntelenebb szorgalmatosság, fáradságosabb munka, éjjeli és nappali nyughatatlanság, mint az anyáknak magzatuk körül való dajkálkodásában. Pázmány Péter Petőfi Sándor: Füstbement terv Egész úton hazafelé Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék Röpűlt felém anyám S én csüggtem ajkán szótlanúl Mint a gyümölcs a fán. (Dunavecse, április) Hollósy Simon: Falusi udvar szekérrel,

13 Az én családom, otthonom, nemzetem Petőfi Sándor családjáról írt versei közül a most olvasott az egyik legszebb alkotás. Ebben a költeményben az anya-gyermek kapcsolat jelenik meg, mint az egyik legerősebb kötelék. A versbeli beszélő, a lírai én egész úton azt tervezi, hogyan fogja majd szavakkal kifejezni édesanyja iránt érzett szeretetét. Amikor végre találkoznak, némán ölelik meg egymást. A sok megfogalmazott gondolat és a szótlanság között érezhető az ellentét is, mint ahogy az idő és a szekér szavak között is: az idő áll, a szekér pedig szalad. Érdekes és újszerű volt a mű keletkezésekor a harmadik versszak gondolata: állni látszék az idő, / Bár a szekér szaladt. A lírai én máshogy érzékeli az idő múlását, mint ahogy valójában az órák múlnak. Siettetné az időt, hogy mielőbb viszontláthassa édesanyját, de úgy érzi, mintha az idő megállt volna. A valóságban azonban nem úgy telik az idő, mint a képzeletben. Ezért a beszélő korábbi tervei az édesanya köszöntéséről füstbe mennek. (Petőfi Sándor életútjával majd a János vitéz című alkotása kapcsán fogsz részletesen megismerkedni.) Kérdések, feladatok 1. Értelmezd a vers címét! a) Fogalmazd meg saját szavaiddal a füstbe ment kifejezést! b) Adj más címet a versnek! 2. Gyűjtsétek ki az eltelt időre, illetve a jelenlegi időmúlásra közvetlenül vagy közvetve utaló szavakat! 3. Fogalmazzátok meg, miféle időről szól az első, miféléről a második idézett sor! Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. 4. Milyennek érezted a vers hangulatát, ritmusát? Indokold is véleményedet! 5. Miért nem tudott szóhoz jutni a versben megszólaló a találkozáskor? 6. Keressetek olyan részeket a versben, amikor valamit valamihez hasonlít! 7. Hasonlítsátok össze az első és az utolsó versszakot! Milyen ellentét feszül a kettő között? 8. Foglald össze egy hosszabb mondatban a fenti vers cselekményét, hiszen a versek is gyakran történetet mondanak el, még akkor is, ha a költészetben soha nem a cselekmény a lényeg! 9. Igazoljátok állításokkal, hogy a vers műfaja dal! 12

14 Az én családom, otthonom, nemzetem Az irodalmi alkotások formájáról Már tudjátok, hogy minden írott szövegnek van valamilyen formája. Alsó tagozatban különböző szövegekkel ismerkedtetek meg. Volt köztük hír, hirdetés, meghívó, felhívás, tudósítás, elbeszélő szöveg, elektronikus levél, sms stb. Formájukat tekintve ezek a szövegek is különböznek egymástól, például más a formája egy levélnek, mint egy hirdetésnek. Az irodalmi szövegek is különböznek egymástól formájukban. Gondoljatok csak Zelk Zoltán A három nyúl című verses meséjére vagy egy korábban olvasott mondára! A verses mesében a sorok hosszúságát a kötött szótagszám határozza meg, amíg egy monda vagy egy regény esetében a sorok lapszéltől lapszélig tartanak, a szótagszám tehát nem kötött. Ez a forma a próza. Jean-Honoré Fragonard: Olvasó lány, 1769 körül Az irodalmi művek egyik megjelenési formája a vers, amelyben általában kötött a szótagok száma, és erőteljes ritmus jellemzi. A versben megjelenő sorokat verssoroknak nevezzük. A verssor a mű egységnyi része, amelynek szabályos elrendezéséből jön létre maga a vers. (A ritmusról a fejezetben még fogsz tanulni.) A vers a nyelv elemeinek, szavainak nagyobb tudatosságú alkalmazása, kevesebb szóval többet mondás. A szavaknak nemcsak a jelentése, hanem a hangzása is fontos. Van, hogy a költő a szavakat a köznapi beszédhez képest másképp használja, ezáltal mozgósítja az olvasó képzeletvilágát. A költő nem készen adja a jelentést, hanem a szavak, képek szokatlan összekapcsolásával az olvasó alakíthatja, hogy számára mit jelent az olvasott mű. Látható különbségek Hallható különbségek Próza Folyamatosan, hosszú sorokban íródott. Hasonlít a hétköznapi beszédhez, az élőbeszédhez. Általában rímtelen. Jellemzően kötetlen ritmusú szöveg (nincs szabályos ritmusa). Vers Rövid sorokban, verssorokban, illetve versszakokban íródott. Nem hasonlít a hétköznapi beszédhez. A legtöbb versnek szabályos lüktetése, ritmusa van. A verssorok gyakran rímelnek. 13

15 Az én családom, otthonom, nemzetem Kérdések, feladatok 1. Állapítsátok meg az alábbi irodalmi szövegekről, hogy vers vagy próza a formájuk! Mi segített? Befagyott a Nyárád, ki se látja kárát, majd kienged, tirárom, ha nem előbb, a nyáron. I. II. Kányádi Sándor: Befagyott a Nyárád Adjon Isten füvet, fát, Tele pincét, kamarát, Sok örömet e házban, Boldogságot hazánkban Ebben az új évben. Elmondám. Nincs bundám, Mert nem hagyott nagyapám. Játékos újévi köszöntő III. Volt egyszer egy király és annak három fia. Volt a királynak egy almafája, amelyen aranyalmák termettek. Olyan különös fa volt az, hogy éjjel virágzott, s meg is ért rajta az alma minden éjjel. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott, hogy oly gazdag király nem volt az egész világon. Tündérszép Ilona és Árgyélus részlet IV. Sok érdeme volt a nagy erejű Toldi Miklósnak, becsülte is Lajos király érdeme szerint, egyszer mégis úgy megsértette, hogy Miklós három esztendőn át feléje sem ment a királyi udvarnak. Nem is hiányzott a fényes uraknak, de egyszer a király kopjatörést, újudvart hirdetett, s akkor mindenkinek eszébe jutott a Toldi Miklós neve. Lengyel Dénes: Ilosvai Selymes Péter költeménye nyomán részlet 14

16 Az én családom, otthonom, nemzetem Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová és van kihez hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal. Szabó Magda Petőfi Sándor: Egy estém otthon Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta 1 már, Úgy megvénült azóta Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között. Szemében mesterségem Most is nagy szálka még; Előitéletét az Évek nem szünteték. No csak hitvány egy élet Az a komédia! 2 Fülemnek ily dicsérést Kellett hallgatnia. Tudom, sokat koplaltál, Mutatja is szined. Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket. Én műértő beszédit Mosolygva hallgatám; De ő makacs fej! föl nem Világosíthatám. Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki; S nagyon, nagyon örültem, Hogy megnevetteti. De ő nem tartja nagyra, Hogy költő-fia van; Előtte minden ilyes 3 Dolog haszontalan. Nem is lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért. 1 láta: látott 2 komédia: itt színészkedés 3 ilyes: ilyen 15

17 Az én családom, otthonom, nemzetem Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürűlt, Én írogatni kezdtem, Ő meg nyugonni dűlt. De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle hát az Irást abban hagyám. Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám! (Dunavecse, április) És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek; De nekem e kérdések Olyan jól estenek, 4 Orlai Petrich Soma: Petőfi a szüleinél Az Egy estém otthon című versnek hiteles életrajzi háttere van. Édesapja soha nem helyeselte, hogy a fia nem tanul tisztességes szakmát, és színész, vagy épp költő szeretne lenni. Apja szerint ezekből nem lehet megélni. Az 1844-es év az ifjú költő életének első nyugalmasabb korszaka: Vörösmarty Mihály felkarolja, a Nemzeti Kör kiadja az ifjú poéta első kötetét, és állást is kap a Pesti Divatlapnál. A biztos megélhetés reménye bátorítja fel Petőfit arra, hogy felkeresse a szüleit, és megbékítse az édesapját. Bizakodik viszonyuk rendezésében, hisz bár édesapja makacs természetű Petőfi gyermekként megtapasztalhatta a családfő érzelmesebb és engedékenyebb oldalát is. Ezt mutatja a következő idézet is: Egyszer augusztus 19-én, 1827-ben az öreg Petrovics névnapjának előestéjén a négyéves kis Sándor köszöntő-verset mondott apja tiszteletére. Akkor nagyon elérzékenyült az öreg. Petőfi nem egy, a valóságot megszépítő képet rajzol meg előttünk, hanem a legszemélyesebb gondolatait és érzéseit, az otthonát és családja mindennapjait mutatja be. A hétköznapi életből vett témákkal foglalkozó művet életképnek nevezzük. Az életkép a mindennapi életnek egy-egy visszatérő, jellemző helyzetét vagy alakját ábrázoló, lírai és epikai elemeket egyaránt magában foglaló verses vagy prózai alkotás. 4 jól estenek: jólestek 16

18 Az én családom, otthonom, nemzetem A borozgatánk és a jó öreg kifejezések is meghitt, bensőséges hangulatot, szeretetteljes apa-fiú viszonyt sejtetnek. Érzelmes és derűs jelenetet ábrázol a megismert vers. Az ilyen hangulatot, ennek a megjelenítését idillnek nevezzük. Az idill az irodalmi alkotásokban a bensőséges, egyszerű boldogságot, egy érzelmes és derűs képet ábrázoló jelenet. Kérdések, feladatok 1. Olvasd el újra az első két versszakot! a) Mit tudsz meg a beszélgetés helyszínéről, idejéről? b) Milyennek képzeled ezek alapján a beszélő és az apa kapcsolatát? c) Keress olyan szavakat, amelyek azt sejtetik, hogy nem először ül apa és fia borozgatva az asztalnál! d) Vajon miért beszélgettek a színészetről? Miért volt ezt fontos kiemelni a sok más dolog közül? 2. Gyűjtsd ki a füzetbe társaddal a harmadik versszaktól az új információkat az apa és a fiú életéről! 3. Keressétek meg azt a szakaszt, ahol érezhetően megváltozik a vers hangulata! Választásodat indokold! 4. Értelmezzétek a versből vett idézeteket! a) mesterségem most is nagy szálka még b) Fülemnek ily dicsérést / kellett hallgatnia 5. Gyűjtssétek ki a versből a füzetbe a múlt időt régies módon kifejező szavakat! Milyen végződést kapnának ma? 6. Milyennek mutatja az utolsó három szakasz a fiú és az anya kapcsolatát? 7. Játsszátok el a versben ábrázolt jeleneteket! a) Válasszatok három szereplőt! Osszátok ki a szerepeket! b) Készüljön mindhárom szereplő két-két kérdéssel! c) Adjátok elő mindezt háromszereplős némajátékként is! Csak testbeszéddel, mozgással, kézmozdulatokkal és arcjátékkal fejezzétek ki a külső és a lelki történéseket! 8. Ti honnan tudjátok, miből érzitek, hogy a szüleitek szeretnek benneteket? Hogyan mutatjátok ki szereteteteket a szüleitek iránt? 17

19 Az én családom, otthonom, nemzetem A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan! Honoré de Balzac Petőfi Sándor: István öcsémhez 5 részlet Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám? Gondoltok-e ugy néha-néha rám? Mondjátok-e, ha estebéd 6 után Beszélgetéstek meghitt és vidám, Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? És máskülönben hogy van dolgotok? Tudom, sokat kell fáradoznotok. Örök törődés naptok, éjetek, Csakhogy szükecskén megélhessetek. [ ] Tégy érte, amit tenni bír erőd; Légy jó fiú és gyámolítsad őt. Vedd vállaidra félig terheit, S meglásd, öcsém, az isten megsegít. [ ] E néhány sorral érd be most, öcsém. Én a vidámság hangját keresém, És akaratlan ilyen fekete Lett gondolatjaimnak menete; S ha még tovább fonnám e fonalat, Szivem repedne a nagy kín alatt. Más levelem majd több lesz és vidám. Isten megáldjon, édes Pistikám! 5 Petrovics István ( ): a költő öccse, 1848-ig mészároslegény, a szabadságharcban százados 6 estebéd: vacsora 18

20 Az én családom, otthonom, nemzetem Petőfi verseiben olvastunk már a szerető édesanyáról és a szigorú apáról is. Ezt a verset testvéréhez írta, a költeményben a szüleik iránt érzett aggodalma fogalmazódik meg. Tudta, hogy nehezen megy a soruk, emiatt lelkiismeret-furdalás gyötörte. Testvéröccséhez szól, kéri, hogy az idősödő szülőket támogassa és gyámolítsa mindenben. Mit üzen számunkra, mai olvasók számára ez a mű? Petőfi versét olvashatjátok úgy is, mint egy idősebb barát tanácsait vagy családi tapasztalatairól szóló beszámolóját. A vers beszélője már abban az élethelyzetben van, amikor a fiú tudja támogatni a szülőket. Ebből a személyes hangú műből ti is láthatjátok, hogyan tud két fivér egy fontos cél érdekében együttműködően, jó testvérhez méltón viselkedni. Az idősödő családtagokat segíteni ugyanis minden gyermeknek feladata, már a ti életkorotokban is. Az pedig nagyon jó, ha a versbeli fiúkhoz hasonlóan a testvérek tudnak együtt gondolkodni és cselekedni a szüleik érdekében. Szinte bizalmas jellegűnek tűnik az olvasott részlet, mintha két testvér magánbeszélgetésébe hallgathatnánk bele. Feltehetjük a kérdést: miért kell ezt mások elé tárni, mi az, ami az olvasónak szól belőle? A vers műfaja részben választ ad ezekre a kérdésekre. A költői levél, más néven episztola olyan műfaj, amely mindig valóságos, létező személyhez szól. Petőfi az élet hétköznapi pillanatait foglalja versbe, személyes, legbensőbb családi kapcsolatairól is közvetlen hangnemben ír, mint tette azt az Egy estém otthon és a Füstbement terv című verseiben is. A költői levél irodalmi műfaj. Olyan, levél formában írt verses alkotás, amely egyéni vagy közérdekű témáról szól. Egy meghatározott személyhez íródott, de költemény- ként a nyilvánosságnak szánták. Kérdések, feladatok 1. Miből gondolhatjátok, hogy valóban egy levélből származik a részlet? 2. Figyeljétek meg az idézet kezdő sorait! Szinte egy családi fotó elevenedik meg előttünk. a) Miért érzitek valóságosnak ezt a képet? b) Milyen családi légkört sugall az első versszak? 3. Soroljatok fel érveket, hogy miért jó, ha az embernek van testvére! 4. Mondd el, miért fontos szüleinket segíteni nem csak idős korukban! Te mit tehetsz azért, hogy a szüleid életét könnyebbé tehesd? 19

21 Az én családom, otthonom, nemzetem Ha jót teszel, tedd csak a jóért! Ezt gyermekednek add tovább: S ha gyermekednél kár a szóért, majd megszívleli unokád. Johann Wolfgang von Goethe Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér Búzát vittem a malomba, hej, de régen volt, amikor még a Küküllőn malom duruzsolt. Megőröltem a búzámat, lisztje, mint a hó, Örült neki a ház népe, kivált nagyanyó. Sütött is az új búzából olyan kenyeret, illatára odagyűltek mind a gyerekek. Azóta is azt kívánom: legyen a világ olyan, mint a búza közt a kék búzavirág. Mindenkinek jusson bőven illatos-fehér, ropogósra sütött, foszlós nagyanyó-kenyér! (1951. ápr. 10.) 20

22 Az én családom, otthonom, nemzetem Biztosan nektek is vannak emlékeitek arról, hogy a nagymama süt, vagy épp a nagypapa gyermekkori emlékeiről beszél, és közben barkácsol valamit. Az ilyen emlékeket felidézve talán még az egykori illatokat is érzed. Ezek az emlékek tartják össze a családot is, és a családi kötelékeket is egyre erősebbé teszik. A Kányádi Sándor-vers hangulatának és zeneiségének megteremtésében fontos szerepet játszik a ritmus és a rím, amelyek a versek fontos jellemzői. Ezekről már alsó tagozatos korodban is tanultál. Ritmus: azonos vagy hasonló jelenségek szabályos ismétlődése. A versek ritmusát a hangsúlyos és hangsúlytalan, illetve a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása teremti meg. (Mindezekről a következő fejezetekben is fogsz tanulni, valamint a kö- vetkező évfolyamokon is.) Rím: : a vers egyik jellemzője, az azonos vagy rokon hangzású szavak, szótagok meg- határozott helyen történő összecsengése. Kérdések, feladatok 1. A családunkat nemcsak a szüleink jelentik, hanem testvéreink és nagyszüleink is. Kányádi Sándor a nagymamához fűződő kapcsolatáról ír. Mondd el, milyen a te kapcsolatod a nagyszüleiddel! 2. Mit gondoltok, miért a kenyérsütés eseményét említi meg a költő a nagymamához kapcsolva? 3. Hogyan értelmezitek ezt a kívánságot? Megrakják a tüzet, Mégis elaluszik. Nincs az a szerelem, Aki el nem múlik. Azóta is azt kívánom: legyen a világ olyan, mint a búza közt a kék búzavirág 4. Keressetek rímeket a versben! Milyen rímelése van a műnek? 5. Állapítsátok meg, milyen rímelése van az alábbi népdalrészleteknek! 6. Írjatok fogalmazást a füzetbe Az én nagyszüleim címmel! Mikófalvi vásártéren Erre gyere, galambom! Kislányvásár lesz a héten Erre gyere, galambom! 21

23 Az én családom, otthonom, nemzetem A kenyérsütés története A kenyér a magyar ember étkezésében évszázadok óta központi helyet foglalt el. Az alföldi kenyér már a 18. században fogalom volt Európában. Nyugati utazók ámulattal írnak különleges finomságáról, hatalmas méreteiről. Jelentősége a paraszti gondolkodásmódban, hiedelemvilágban is megmutatkozik. A kenyér készítését férjhezmenetel előtt minden lánynak meg kellett tanulnia. A kenyérhez a búzalisztet az esti órákban selyemszitán kétszer átszitálták. A dagasztáshoz már kora hajnalban felkeltek az asszonyok, lányok. Meglangyosítottak körülbelül 2 liter vizet, és sót tettek bele. Ezután a kovászt a liszttel összekeverték, és rászűrték a maradék 1 liternyi vizet. Ezt követte a dagasztás, amely a kenyérsütés legnehezebb munkája volt. A tésztát egy-két óra hosszat nyomkodták, gyúrták, csukott ujjakkal öklözték. A tészta akkor volt jó, ha hólyagosodni kezdett, a kézről könnyen levált, és megnyomva visszarugózott. Az így elkészült tésztát a teknőbe letakarták, és egy-másfél órát kelni hagyták. Ekkor begyújtottak a kemencébe, és várták, hogy a tészta keljen, a kemence melegedjen. A tésztából lisztes kézzel kenyérnyi darabokat vágtak, majd megforgatva gömbölyűre formálták. A kenyérrel együtt, ugyanebből a tésztából szakajtották a cipóknak valót, valamint félretettek tésztát a lángos számára is. A szakajtókosarak belsejét vászonkendőkkel, az úgynevezett szakajtóruhákkal bélelték ki, majd belehelyezték a tésztát, amelyek tetejét meglisztezték, és letakarva kelni hagyták. A tisztára söpört kemence fenekén sültek a kenyerek, amelyeket sütőlapáttal vettek ki. A kemence szájánál rögtön megmosdatták a kenyereket, azaz kezükkel vizet kentek rájuk, hogy szép fényesek legyenek. Sabján Tibor: A búbos kemence írása alapján Kérdések, feladatok 1. Mi tette híressé a magyar kenyeret? 2. Mi volt a teendő a búzaliszttel sütés előtt? 3. Mit tudtatok meg a dagasztási folyamatról? 4. Mire való a szakajtókosár? 22

24 Szokások, hagyományok Az én családom, otthonom, nemzetem Minden ember életében vannak olyan tevékenységek, amelyek sokszor ismétlődnek. Vannak köztük olyanok, amelyeket naponta végzünk, másokat ritkábban, hetente vagy akár havonta. De olyanok is előfordulnak, amelyeket csak évente, vagy még ritkábban teszünk. A rendszeresen végzett tevékenységeket szokásoknak nevezzük. Vannak olyan szokásaink, amelyeket hagyománynak nevezünk, mert nem egyegy emberre vonatkoznak csupán, hanem egy nagyobb közösségre. Ezek a múltból nagyszüleinktől, dédszüleinktől stb. átörökített, tudatosan ápolt és fenntartott szokások, amelyek a múlt generációinak a tudását hagyományozzák át. A közösségi tevékenységekből hagyomány is lehet, csupán arra van szükség, hogy a közösség tagjai úgy érezzék, érdemes továbbadni és átörökíteni azokat. A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása. (Mórus Tamás) A hagyomány azoknak a szokásoknak az összessége, amelyeket egy közösség tudato- san ápol, és így biztosítja azok továbbélését. A népszokások a magyar nép hagyományvilágának évente ismétlődő szokásai. Az év időszakaihoz, az egyes évszakok ünnepnapjaihoz kapcsolódnak. Ezenkívül az élet nagy ünnepeihez vagy a munkához fűződő eseményekhez, így a születéshez és a kereszteléshez, az esküvőhöz és lakodalomhoz stb. A Márton-nap hagyományai Szent Márton nevéhez fűződik a libalakoma tradíciója és az újbor megszületése is. A legenda szerint Szent Márton, amikor püspökké akarták megválasztani, egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak gágogásukkal elárulták őt. Márton napja egykor a paraszti év végét jelentette, ilyenkor fejezték be az egész évi mezőgazdasági munkákat, kezdetét vette a téli pihenő időszaka. Kifizették a cselédeket, s a fizetség mellé ajándékba egy libát is adtak, hogy ezzel is tizedeljék a jószágokat. A karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap Márton-napra esett. Ezen a napon rendszeresek voltak a vásárok, a bálok és a lakomák, hogy a következő évben is bőségesen legyen mit fogyasztani. A libák is ekkorra kerültek vágósúlyba, ezért ezeken a lakomákon jellemzőek voltak a libaételek. Projektfeladat: Készítsetek 4-5 fős csoportokban az esztendő jeles napjaihoz kapcso- lódó népszokásokról projektfüzetet vagy PowerPoint-előadást! 23

25 Az én családom, otthonom, nemzetem Nemcsak nekünk, embereknek, hanem a családnak is van története. A család története egyben a mi saját történetünk is. Ebből ismerhetjük és érthetjük meg önmagunkat, valamint rokonainkat is. Összetartozunk. Arany János: Családi kör Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. Országh Antal: Arany János családja körében,

26 Az én családom, otthonom, nemzetem Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. Ballag egy cica is bogarászni restel 7 Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel, Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen Egy iramodással a pitvarba 8 terem. Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált 9 kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. Benn a háziasszony elszűri 10 a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. Egy eladó lyány 11 a tűzre venyigét 12 rak: Ő a legnagyobb s szebb a hajnali csillag. Vasalót tüzesít: új ruhája készen, Csak vasalás híja, s reggel ünnep lészen. Körűl az apróság, vidám mese mellett, Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget, Héjából időnként tűzre tesznek sokat: Az világítja meg gömbölyű arcukat. 7 restel: lusta 8 pitvar: a parasztház udvarról, tornácról nyíló helyisége 9 kiszolgált: öreg 10 elszűri a tejet: megtisztítja a tejet a szennyeződésektől 11 eladó lyány: életkora szerint már férjhez adható lány 12 venyige: szőlővessző 25

27 Az én családom, otthonom, nemzetem A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt 13 csóvál néha: tűzkigyókat rajzol. Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra: E fiúból pap lesz, akárki meglássa! Legalább így szokta mondani az apjok, Noha a fiú nem imádságon kapkod: Jobban kedveli a verseket, nótákat, Effélét csinálni maga is próbálgat. Pendül a kapa most, letevé a gazda; Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja; Kutat az apró nép, örülne, ha benne Madárlátta 14 kenyér-darabocskát lelne. Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög vagy ha nem, hát kis nyúl! Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel; Kinálják erősen káposzta-levéllel. A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza 15 eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti. Nem késik azonban a jó háziasszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, 16 Arra tálalja fel az egyszerü étket. Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: Gyer közelebb, édes! Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. 13 üszök: parázs 14 madárlátta: mezei munkáról maradékként hazavitt 15 nyugassza eltörődött testét: pihenjen 16 asztalszék: alacsony asztal, amelynek lapja tálszerűen mélyített 26

28 Az én családom, otthonom, nemzetem De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam Sára: Valami szegény kér helyet éjszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen! Visszajő a lyánka, az utast behíván. Béna harcfi 17 lép be, sok jó estét kíván: Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is. Köszöni a gazda: Része legyen benne: Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne. Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb Rá is áll az könnyen, bár szabódik 18 elébb. Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel, Szomjukat a korsó csillapítja vízzel; Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek. De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; Megered lassanként s valamint a patak, Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad. Az idősb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldus megáll a beszédben: Meséljen még egyet rimánkodik szépen. Nem mese az gyermek, így feddi az apja, Rátekint a vándor és tovább folytatja; Néma kegyelettel 19 függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány; Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tőle testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez. 17 harcfi: honvéd 18 szabódik: kéreti magát 19 kegyelettel: tisztelettel 27

29 Az én családom, otthonom, nemzetem Este van, este van a tűz sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, egy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren 20 szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegő szalmát S átveszi egy tücsök csendes birodalmát. (1851. ápr. 10.) Arany János verse hasonlóan Petőfi Sándor Egy estém otthon című költeményéhez a mindennapi élet egy jellegzetes helyzetét mutatja be, műfaja életkép. A vers első részében egy család életének naponta ismétlődő cselekedeteiről olvashatunk. Közben sokat megtudunk a család tagjairól és a költő gyermekkori emlékeiről is. Arany János verse az 1848/49-es szabadságharc bukása után keletkezett, az elnyomatás idején. A vers megírásában fontos szerepet játszott, hogy a költő emléket akart állítani a levert szabadságharcnak. A versben említett béna harcfi is ebben a harcban sérült meg, a nagylány testvérbátyja is ekkor tűnt el. A fájdalom ellenére mégis boldognak látjuk a családot. Az egymás iránt érzett szeretetük, odafigyelésük és tiszteletük meghitt légkört teremt. Mindenki tudja és teszi a dolgát, még a ház körüli állatok is békések és nyugodtak. Amikor a nincstelen koldus bezörget, együttéreznek vele, és szívélyesen fogadják maguk közé. A vendéget hallgatva nemcsak a családjukért, hanem a hazájukért is aggódnak. A költő a családi összetartás, a vendégszeretet és hazaszeretet bemutatásával követendő példát állít. Mindezt úgy teszi, hogy a család estéjéből a meghitt, nyugalmas, békés, szép pillanatokat jeleníti meg. Már tanultad, hogy az ilyen hangulatokat idillnek nevezzük. Kérdések, feladatok 1. Keressétek ki a gyerek szó rokon értelmű szavait! 2. Mit jelent a mélyre van az szántva az élet-ekével kifejezés? 3. Mi lehet a többletjelentése a szövegben a tűz és a tűzhely fogalmaknak? Mi a szerepe a család életében? 4. Melyik évszakban és napszakban játszódik a vers? A válaszaitokat idézetekkel is igazoljátok! 20 gyéren: ritkán 28

30 Az én családom, otthonom, nemzetem 5. a) Mivel foglalkoznak a család tagjai? b) Hogyan érez a munkából hazatérő apa a családja iránt? Miből következtetünk erre? c) A versben kibontakozó történet hirtelen fordulatot vesz. Mi történik, mi az, ami a változást okozza? 6. Állapítsátok meg padtársaddal, hogy a vers mely szakaszai tartoznak szorosabban össze, melyek alkotnak egységet! (Figyeljetek a helyszínekre, egy-egy új szereplő belépésére stb.!) 7. Milyen hasonlóságot és különbséget fedeztek fel az első és az utolsó versszak között? 8. Keressetek hangokat vagy éppen azok hiányát jelölő szavakat az első szakaszban! Zajos vagy inkább csendes környezet hangulatát teremtik meg? 9. Készítsetek illusztrációt a házról, az udvarról és a háziállatokról a vers alapján! 10. Írjatok a koldus nevében köszönőlevelet a szívélyes vendéglátásról a füzetbe! 11. Tanuljátok meg a versből a tanárotok által kijelölt versszakokat! A régi parasztházak A parasztházak nagy része vályog- vagy vert sárfalú épület volt, a téglából épült fal csak a módosabbakra volt jellemző, a cserép pedig ekkor már kezdte kiszorítani a nád- vagy zsúptetőket. A tipikus parasztházra jellemzőek voltak a kicsi ablakok, s így a benti félhomály. A tisztaszobán kívül konyha, kamra és melléképületek (ól, istálló, udvari illemhely) tartoztak hozzá. Pince nem volt jellemző, és fürdőszobájuk sem volt, a padlás azonban komoly gazdasági szerepet töltött be, ugyanis itt szárították és tárolták a terményeket. A házban búbos kemencével fűtöttek. A tisztaszoba hagyományos bútorzata közé tartozott többek között a mennyezetről lógó petróleumlámpa, a szentképek és a díszes tányérok. A ruhákat egészen a 20. század első feléig ládákban tárolták, majd ezt felváltotta a ruhásszekrény. Mindennapi életük az egyes évszakokhoz igazodott, a munkaidőt mindig a nap járásához mérték, napkeltétől napnyugtáig, így nyaranta a munkával töltött órák száma természetesen jelentősen megnövekedett. Télen volt a disznóvágás, és a nyáron betakarított kukoricát is télen morzsolták le. Ilyenkor nagy mesélés, anekdotázás, dalolás közepette összegyűlt a nagycsalád, sőt a távolabbi rokonok, ismerősök is a faluból. Bíró Friderika és Für Lajos Búcsú a parasztságtól című könyvének ismertetése nyomán 29

31 Az én családom, otthonom, nemzetem Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. Vörösmarty Mihály Petőfi Sándor: Magyar vagyok Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A multnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Ugy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. 30

32 Az én családom, otthonom, nemzetem Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kísértete; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar Ha vert az óra odva mélyibe. Hogy hallgatunk! a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét, S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét. Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet, Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet! (Pest, február) Petőfi szenvedélyes és személyes hangvételű versének a sorai hűen tükrözik a költő meggyőződését és elveit. A korabeli politikai és társadalmi helyzet csalódottá tette őt, ezért verseiben is a mihamarabbi változást sürgeti. A költeményben forradalmi nézeteit is megfogalmazza, ezért az alkotást hazafias programversnek is nevezhetjük. A vers hangvétele ünnepélyes, emelkedett, benne a költő őszintén vall hazaszeretetéről. A Magyar vagyok mondat minden versszak elején visszatér, ezzel is hangsúlyozva, hogy a hazája iránti érzései nem változnak, azok örökké megmaradnak. A vers zárása is ezt erősíti, még hangsúlyosabbá téve a költemény vallomásosságát. Kérdések, feladatok 1. Miért fogalmaz ilyen elkeseredetten Petőfi? Indokoljátok a versből vett példákkal! 2. Említsetek ellentéteket a versből! Milyen feszültséget eredményeznek ezek? 3. Mondjátok el, milyen a vers végső kicsengése! Válaszaitok indokoljátok is meg! 4. Beszélj arról, számodra mit jelent magyarnak lenni! Miért vagy büszke arra, hogy te is magyar vagy? 5. Nézzetek utána, milyen kitüntetésekkel jutalmazzák hazánkban a jelentős alkotókat, tudósokat, színészeket stb.! 31

33 Az én családom, otthonom, nemzetem A hazaszeretetről A hazaszeretet a szülőföldünkhöz való ragaszkodásunkat és odaadásunkat jelenti. Íróink és költőink sokszor megfogalmazták, számukra mit jelent ez az érzés. Erről tanúskodnak a következő gondolatok is. A legszentebb vallás a haza s emberiség Vörösmarty Mihály Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Radnóti Miklós Hazám, hazám, te mindenem! Tudom, hogy életem neked köszönhetem. Arany mezők, ezüst folyók, Hős vértől ázottak, könnytől áradók. Egressy Béni szövege Nádasdy Kálmán átdolgozásában Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem. Bessenyei György Minden magyar kötelessége a nemzeti örökség ápolása és a magyar értékek megőrzése. A nemzeti hagyomány a nemzeti kultúránk kiemelkedően fontos része. A kultúra egy embercsoport szokásainak, hagyományainak, nyelvének, művészeti alkotásainak és vívmányainak összességét jelenti. Nemzeti kultúránk részének tekintünk minden olyan szokást és hagyományt is, amelyet a magyarság, a mi őseink hagytak ránk. Mindannyiunk fontos feladata nemzeti hagyományaink, értékeink megőrzése és továbbadása a következő nemzedékeknek. Kérdések, feladatok 1. Nézzetek utána, hogy a fenti idézetek milyen művekből származnak! 2. Keressetek még olyan műveket, idézeteket, amelyek a hazaszeretetről szólnak! Projektfeladat: Mutassátok be egy külföldinek a mi nemzetünket, ha gyo má nyain kat, kulturális és természeti értékeinket! Készíthettek PowerPoint-elő adást, tablókat, vagy önálló ötlettel is előállhattok. 32

34 Részösszefoglalás Ahogy ezer szállal kötődünk a családunkhoz, úgy tartozunk a népünkhöz is. A magyarok történetének részesei vagyunk. A magyar történelemből érthetjük meg azt, hogy mi, e néphez tartozók honnan származunk, hol élünk és kik is vagyunk. Tanulunk belőle. Nemcsak nekünk, embereknek és a családunknak, hanem a nemzetünknek is van története. A magyarokkal kapcsolatos események sorozata, a sikerek és a kudarcok, a harcok és a váratlan fordulatok az események során, a hősiesen viselkedő vitézek, királyok történetei csakúgy, mint a családunké egyben a mi saját történetünk is. Összetartozunk. Történelmünk megismerése által megtudhatjuk, kik vagyunk mi, magyarok, honnan származunk, miért ez a hazánk. Kérdések, feladatok 1. Beszéljétek meg csoportokban, mitől válik egy történet, esemény történelmivé! 2. Értelmezzétek a tanult fogalmakat! család, otthon, nemzet, haza Értelmezzétek, hogyan függenek össze ezek a szavak! vers, próza Magyarázzátok meg, mi a különbség a vers és a próza jelentése között! líra, lírai én, dal, életkép Indokold társadnak, hogy ezek a fogalmak összefüggenek! szokás, népszokás, nemzeti hagyomány, nemzeti kultúra, hazaszeretet Alkossatok egy-egy mondatot minden fogalommal kapcsolatban! motívum, verssor, ritmus, rím Mondj egy-egy példát mindegyik fogalomhoz! 33

35 Vissza az eredetekhez Mese, mese, mátka, Pillangós madárka. Ingó-bingó rózsa, Te vagy a fogócska! gyerekdal A mesék világa Népköltészetnek nevezzük a nép körében keletkezett, több változatban élő, száj- hagyomány útján terjedő verses és prózai művek összességét. A mese a népköltészet egyik alkotása. Kitalált, csodás történet. Általában szerencsés kimenetelű. Jelentése a finnugor eredetű beszélni szóból alakult ki. Régen, amikor a mesék még éltek, amikor az emberek a nagy munkák után vagy téli estéken összegyűltek, nemcsak a gyerekek, hanem a kamaszok és a felnőttek is körülülték a mesemondót. Figyelmesen hallgatták, együtt nevettek, együtt csodálkoztak, és izgatottan várták, mit hoznak az újabb fordulatok, mivé alakul a kiinduló ötlet a meseformálás során, hogyan diadalmaskodik például a legkisebb legény a sárkány vagy a gonosz király felett. A mesék mindenkire hatnak, a felnőttekre is. Megerősítenek bennünket, mintát mutatnak és reményt adnak. Olyan igazságokat közvetítenek, mint hogy a jó győz a gonosz felett, és elnyeri jutalmát, az utolsóból lesz az első, jótett helyébe jót várj, stb. Meseformálás: egy-egy ötlet mesemondó általi alakítása, kerek egész történetté mesélése. Alsó tagozatos korodban sok mesével találkoztál, biztosan azt is tudod, hogy a legtöbb mese szerkezete hasonló. A mesék elején szinte mindig találunk bevezető formulát: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy stb. Ezután következik a kiindulópont, amely bemutatja a hőst és/vagy a többi szereplőt is, és elindul a cselekmény. 34

36 Vissza az eredetekhez Már a bevezetőben lehet sejteni, mi a célja a hősnek, mit kell majd a mesei igazságtétel során jóvátennie. A bonyodalom mindig feszültséggel teli. Aztán a mese cselekménye hol gyorsan, máskor késleltetve halad a tetőpont felé. Végül elér a történet a megoldáshoz, a pozitív befejezéshez. A meséknél jellemző a záróformula, így az Itt a vége, fuss el véle vagy az Aki nem hiszi, járjon utána stb. mesezárás is. Formáját tekintve a mese lehet prózai vagy verses. A népmesékre jellemző, hogy a szerzőjük ismeretlen. Szájhagyomány útján, szóban terjednek, ezért több változatuk létezik. Közösségi alkotások. A műmesék szerzőjét ismerjük. Egyéni alkotásokról van szó. A történetek írott formában, nyomtatásban terjednek, a szövegük állandó. A népmesék és műmesék hatnak egymásra. A meseírók nemcsak a saját történeteiket jelentették meg könyv formájában, hanem népmeséket is. Ezeknek a szövegét átdolgozták és kiegészítették. Népmese: szájhagyomány útján terjedő, kitalált, csodás történet, amelynek szerzője ismeretlen. A mesék egyik legfontosabb jellemzője a csoda: csodás hősök és lények, csodás események, csodás tárgyak és helyszínek szerepelnek benne. A főhős sokszor nem a fizikai erejével, hanem a furfangos eszével tud győzedelmeskedni. Jellegzetes mesealakok: az öreg király, a legkisebb fiú/királyfi vagy épp a juhász. Természetfeletti erejű, képzeletbeli szereplői: a boszorkány, a tündér, az óriás és a sárkány stb. NŐALAKOK A MESÉKBEN FÉRFIALAKOK A MESÉKBEN Segítő Ellenség Segítő Ellenség jó boszorkány jó tündér jóságos anyóka anya, aki útnak indít testvérlányok gonosz szívű boszorkány vasorrú bába gonosz tündér öreg banya mostohák apa, aki útnak indít jóindulatú, ősz öregember segítő testvér apa, aki elüldöz gonosz öregember irigy testvérek 35

37 Vissza az eredetekhez Mesealakoknak nevezzük a mesék hőseit, a hőst segítő vagy hátráltató szereplőket, valamint a csodás lényeket. A helyszínek is különlegesek: lehet kacsalábon forgó palota, Üveghegy, Óperen ciástenger stb. A mesehősöknek különböző próbákat kell kiállniuk rejtvényeket, találós kérdéseket megfejteniük, természetfeletti erejű alakokkal megküzdeniük ahhoz, hogy elérjék céljukat. Ezek a kalandok próbára teszik bátorságukat, türelmüket és kitartásukat. A kalandok során a hős megküzd ellenségeivel, valamint felveszi a harcot az igazságtalansággal szemben. Ezek felett a főhős sokszor nem a fizikai erejével, hanem a furfan- gos eszével tud győzedelmeskedni. A mesemondók és a meseírók szívesen alkalmaznak tipikus meseszámokat, például három királyfi, három próba, hétfejű sárkány, tizenkét testvér, száz évig tartó vándorlás szerepel a mesékben. Meseszám: olyan misztikus erővel bíró számok, amelyeket a mesékben használtak a mesealkotók. Kérdések, feladatok 1. Mondjátok el, mikor és kiknek mesélt a mesemondó! 2. Mit jelent a mesék igazsága kifejezés? 3. Soroljátok fel, melyek a mesék legfontosabb jellemzői! 4. Említsetek példákat, milyen kalandokat kell kiállnia a főhősnek! 5. Mit jelent az, hogy a népmesék és műmesék hatnak egymásra? Rejtőzködő mesék Játék a mesékkel: Készítettünk számotokra egy meseválogatást. Ismerjetek rá az alábbi mesékre a részletek alapján! Használjátok az internetet is a válaszadáskor! I. Visszaballagott a halászember a tenger partjára. Odaállt a víz szélére, és hangosan mondta: Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal: Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívánta! Hát valóban, ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. 36

38 Vissza az eredetekhez II. Úgy, úgy bizony, mint az urak! felelték a három nyulak. Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni! III. A hizelgő, akármi fajta, Azokból él, akiknek hízeleg: Felér a sajttal ez a lecke vedd. A holló ámul, pironkodva, végre Megesküszik, hogy nem megy soha jégre. IV. Ne búsulj tovább, szépséges királyné; azért jöttem ide hozzád, hogy a tudtodra adjam: betelik végre a szíved vágya; nem múlik el egy egész esztendő, és lányod fog születni. Úgy is lett minden, ahogyan az öreg béka megjósolta: a királynénak lánya született: hanem az olyan gyönyörű volt, hogy a király azt sem tudta, hová legyen örömében. Nagy lakomát rendezett, és nemcsak rokonait, barátait, jó embereit hívta meg rá, hanem az ország javasasszonyait is. Tizenhárom ilyen javasasszony élt az országban, a királynak meg csak tizenkét aranyteríték volt a palotájában. Töprengtek, tanakodtak, mitévők legyenek, hogyan terítsenek tizenkét aranytányérral tizenhárom személyre. V. Most figyelj ide mondta a varázsló. Ezeken a lépcsőkön lemégy. Az utolsó lépcsőnél nyitott ajtót találsz, azon át egy nagy boltozatos helyiségbe jutsz, amelyből három terem nyílik. A három teremben pedig jobb felől is, bal felől is, négy nagy bronzedény, mind telis-tele arannyal, ezüsttel. Mielőtt az első terembe lépnél, öltözékedet jó szorosan csavard a tested köré. Csendesen menj végig a termeken, a falhoz közel ne lépj, semmihez hozzá ne nyúlj, mert akár a bronzedényeket, akár a falakat érinted: halál fia vagy. A harmadik teremből kertbe jutsz, szebbnél szebb gyümölcsfák vannak benne. De meg ne állj: addig menj, amíg egy széles teraszhoz nem érsz. Ötven lépcsőfok visz erre a teraszra. Ott aztán egy vakablakra lelsz, a vak ablakban pedig egy égő lámpára. Ezt a lámpát vedd fel, oltsd el, a lámpa belét hajítsd el, az olajat öntsd ki, a lámpát pedig rejtsd el a kebledbe. 37

39 VI. Vissza az eredetekhez Jól van, kiszórok neked ide egy tál lencsét a hamuba; ha két óra alatt kiválogatod, velünk jöhetsz. [ ] [M]egvárta, míg a mostohája visszamegy a szobába; akkor kiosont a kertbe, és elkiáltotta magát: Galambok, gerlék, égi madárkák, gyertek, gyertek, segítsetek válogatni! Az ocsút szaporán egyétek, a javát meg az edénybe tegyétek! A levegő egyszeriben tele lett suhogással, szárnycsattogással. A konyhaablakon beröppent két fehér galamb, aztán egy csapat gerle, aztán ahány madár csak volt a környéken, az mind ott surrogott-burrogott a hamu körül. A galambok bólogattak a fejecskéjükkel, járt a csőrük szorgalmasan, pik-pik-pik; nekilátott a munkának a többi madár is; pik-pik-pik, hordták szaporán az ép szemeket a tálba. Nem telt bele egy egész óra, már készen is voltak, és kirepültek az ablakon, szétszóródtak az ég alatt, mintha ott se jártak volna. VII. Nem sokkal ezután lánya született, fehér volt a bőre, mint a hó, piros az arca, mint a vér, fekete a haja, mint az ébenfa. El is nevezték Hófehérkének. S ahogy a gyermek megszületett, a királyné meghalt. Mikor a gyászév letelt, a király új feleséget hozott a házhoz. Szép asszony volt az igaz, de olyan büszke, olyan kevély, sehogyan sem tűrhette, hogy valaki szebb legyen nála. Volt egy varázstükre, azt minduntalan vallatóra fogta: Mondd meg nékem, kis tükröm: ki a legszebb a földön? Ilyenkor a tükör mindig azt felelte: Úrnőm, nincs a világnak szebb asszonya tenálad. Projektfeladat: Dolgozzatok párban! Készítsetek valamelyik felismert me séhez kérdéseket, majd tegyétek fel egymásnak! Illusztráljátok az egyik mesét közösen! Írjatok érveket amellett, hogy a meséket jobb hallgatni, mint megfilmesítve meg- nézni! 38

40 Vissza az eredetekhez A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni. Bruno Bettelheim Az égig érő fa Volt, ahol volt, nem tudom, merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy öreg király, s annak egy igen-igen szép leánya. Bezzeg volt is kérője a királykisasszonynak, de mennyi! A világ minden tájékáról jöttek az öreg király udvarába dali király fiak, mindenféle hecke-ficki hercegek, de a királykisasszonynak egy sem tetszett. Azt mondta valamennyinek, hogy ő, míg a világ világ lesz, férjhez nem megy, el nem hagyja az ő édes apjaurát. Az öreg király örült is, búsúlt is ezen a beszéden. Örült, mert erősen szerette egyetlen leányát; búsúlt, mert elgondolta, hogy ha meghal, árván marad ez a gyenge virágszál, s az a sok haragos királyfi még elveszi tőle az országot. Mondta is sokszor a leányának: Gondold meg jól a dolgot, édes leányom! Mi lesz veled, ha én meghalok? A királykisasszony nem szólt ilyenkor semmit, csak kiment a virágoskertbe, amilyen szépséges kert nem volt a világon. Ott sírdogált, kesergett magában: Istenem, Istenem, hogy hagyjam itt ezeket a szép virágokat! De nem csak a virágokat sajnálta a királykisasszony. Volt a kert kellős közepén egy fa hiszitek, nem hiszitek, éppen az égig ért. Ő bizony nem megy férjhez, mert szentül tudja, hogy ilyen kert s ilyen fa kerek e világon nincs! Ne félj, ne félj, kis kertecském, ne félj, ne félj, égig érő fám, nem hagylak el soha az életben! mondotta a királykisasszony. 39

41 Vissza az eredetekhez Haj, kerekedék nagy, erős fergeteg, ahogy ezt mondá, felkapta, megforgatta, s úgy fölrepítette a magas levegőégbe, hogy híre-pora sem maradt a kertben. Nem búcsúzhatott el szegény feje sem az apjától, sem a virágoskertjétől. Egy szempillantás múlva elpusztult a fergeteg, sütött a nap nagy hevesen, s amennyi virág volt a kertben, mind lekajladt, elhervadott, mintha forró-meleg vízzel leöntötték volna. Lemegy az öreg király a kertbe, látja a rettentő nagy pusztulást, kiabálja 21 a leányát: Hol vagy, leányom, hol vagy?! de kiabálhatott, a királykisasszony nem felelt. Összeszaladtak az udvarbéliek, keresték, tűvé tették a kertnek, az udvarnak, a palotának minden zegét-zugát, de sehol nem találták. Bizonyosan elrabolták mondá egyik-másik. Talán bizony a föld nyelte el! találgatták az emberek. Sírt az öreg király, mint egy kicsi gyermek, majd megszakadt a szíve a nagy, erős bánattól. Kerestette, kurrentáltatta 22 az egész országban, még azon túl is, egyetlen leányát s fele királyságát ígérte annak, aki visszahozza. De azt ugyan kereshették, meg nem találták. Na, telt-múlt az idő. Egyszer a király azt látja álmában, hogy leányát, mikor az a nagy fergeteg volt, a forgószél felkapta, felvitte az égig érő fára, ottan is a kilencfejű sárkány várába. Ha meg nem szabadítják, a sárkány még feleségül veszi. Még csak ez volt az igazi búbánat. Mert az égig érő fának csak tudjátok meg akkora levelei voltak, hogy mindenikben elfért egy ország. Hát aztán ki tudná azt megmondani, hogy melyik levélen van a kilencfejű sárkány vára! Mindegy, na. Megint kihirdették, hogy a királykisasszonyt az égig érő fára vitte a forgószél, ott van a kilencfejű sárkány várában, s aki onnét lehozza, annak adja a király a lányát s fele királyságát, holta 23 után az egészet! Hiszen csak ki kellett ezt hirdetni, jöttek a királyfiak, hercegek, grófok, bárók s minden nemzetségbéli vitézek, csak úgy nyüzsögtek az udvarban. Jöttek bizony, de lefittyent 24 orral el is mentek, mert a fának még a közepéig 21 kiabálja: keresi, szólítja, hívja 22 kurrentál: kérdezősködve mindenfelé keres, kutat 23 holta: halála 24 lefittyent orral: szomorúan, csalódottan 40

42 Vissza az eredetekhez sem tudtak felmászni: nagy szégyenkezéssel visszafordultak. Volt az udvarban egy kis kondásfiú, aki sokszor látta föl s lemászni a cifra gúnyás vitézeket. Istenem sóhajtott a fiú, ha megengedné a király, én is szerencsét próbálnék! Ahogy ezt mondá, csak hozzá dörgölődzik egy kis malacka, s azt mondja neki: Hallod-e, te kondásfiú! Te mindig jó voltál hozzám, mostan meghálálom. Menj a királyhoz, s jelentsed, hogy te fölmászol az égig érő fára, s le is hozod a királykisasszonyt. Hanem kívánd tőle, hogy elébb ölesse meg a csonka szarvú bivalyt, s csináltasson bőréből hét pár bocskort s hét rend gúnyát! 25 Te aztán addig menj fölfelé, míg a hét pár bocskor s hét pár gúnya le nem szakad rólad. Akkor érsz egy elényúló ághoz, azon menj végig, lépj rá az első levélre: azon van a kilencfejű sárkány vára. Egyebet nem mondok, a többi a te dolgod. A kis malac hirtelen bévegyült a csorda közé, egy szót sem szólt többet, azt is lassan mondta. A kondásfiú pedig gondolta magában: egy életem, egy halálom, Isten neki, megpróbálom, s ment egyenesen a király elé. Köszönt illendőképpen s elmondá, mit akar. Hej, csak hallottátok volna, mekkorát kacagott a király! A szívét facsarta a nagy búbánat s keserűség, de mégsem tudá megállani a kacagást. Mit mondasz te, emberizink, 26 te?! kérdezte a kondásfiútól, mintha nem jól hallotta volna, amit az előbb mondott. Én azt, fenséges királyom, életem, halálom kezébe ajánlom, hogy felmászok az égig érő fára, s vissza nem jövök a királykisasszony nélkül. Ott ült a király mellett az udvari bolond is. Kérdi tőle a király: No, te bolond, hát te mit szólsz ehhez a bolond beszédhez? Azt mondá a bolond, hogy fogadd fel ezt a macskabékát vicebolondnak. 27 De már erre megmérgelődött a kondásfiú. Azt mondta a királynak: Felséges királyom, ne hallgasson a bolondra, mert bolond likból bolond szél fú. Ölesse le a csonka szarvú bivalyt, csináltasson nekem hét pár bocskort s hét rend gúnyát, s húzassa a fejemet karóba, ha a királykisasszony nélkül visszatérek! 25 hét rend gúnya: hét teljes öltözék 26 emberizink: termete vagy tulajdonságai miatt hitvány ember 27 vicebolond: helyettes, segéd-, albolond 41

43 Vissza az eredetekhez Hm gondolá a király, ez már mégsem tréfabeszéd! Azt mondta hát a kondásfiúnak: Jól van, fiam János, úgy lesz, ahogy kívánod, de azt megmondom, úgy essél le a fáról, hogy törjék is ki a nyakad, mert különben a hóhérral töretem ki. János megköszönte a király jókívánságát, s ahogy kész volt a hét pár bocskor s hét rend gúnya, egy nagyot fohászkodott, kicsi baltáját belevágta a fába, nekilódult a nyelénél fogvást, azután feljebb vágta baltáját, s egy szempillantás múlva úgy elveszett a rengeteg nagy levelek közt, hogy emberi szem nem látta többet. Hét nap s hét éjjel folyton-folyvást mászott, kapaszkodott, rugaszkodott, hol itt lógott, hol ott lógott, míg a hetedik pár bocskor s a hetedik rend gúnya is le nem szakadt róla. Ekkor éppen ahogy a malacka elémondotta egy végtelen hosszú eléhajló ághoz ért. De az az ág olyan vékony volt, mint a karom, még annál is vékonyabb. Nem sokat gondolkozott: hasra feküdt, s úgy csúszott elébb, elébb. Hajladozott az ág erre, hajladozott arra hej, ha letörik!, ízzé-porrá törik minden csontikája! János, János, térülj 28 vissza! mondogatta magában, de ezt csak úgy mondta, ő bizony nem térül vissza, ha már eddig eljött. Ahol, ni! Már itt is van az ágnak az első levele, éppen csak egy jó ugrásra tőle. Nekifohászkodott, 29 behunyta a szemét szervusz, világ!, ráugrott a falevélre, hogy csak elterült rajta, mint egy kecskebéka. No, csakhogy itt van! Bezzeg elállt szeme-szája, 30 mikor széjjelnézett. Hát itt éppen olyan ország van, amilyen odale. Volt itt minden: erdő, mező, falu, város, patak, folyó, tenger, csak embert nem látott, de akkorát sem, mint egy ütés tapló. Ment, mendegélt János erdőkön, mezőkön, hegyeken, völgyeken által, s a hetedik napon egy gyémántpalotához ért. No, hanem ilyen palotát sem látott még. Kakassarkon forgott, hétezer ablaka, s hétezer garádicsa 31 volt. De olyan sebesen forgott, mint a forgószél, még annál is sebesebben. Mire egy garádicsra rá akart lépni, már a más oldalon forgott az, s ha nekiszökött, úgy visszaesett, hogy döngött a föld alatta. 28 térülj: fordulj 29 nekifohászkodott: rászánta magát 30 elállt szeme-szája: csodálkozott 31 garádics: lépcső 42

44 Vissza az eredetekhez Úgy-é rikkantott János nagy mérgesen, nekem is van eszem, hé! Fogta a baltáját, hirtelen belevágta egy garádicsba, s annál fogvást szépen fölsétált a gyémántpalotába. Hát a királykisasszony már messziről szaladt elébe nagy lelkendezéssel. Jaj, édes kicsi Jánoskám, hogy jövél ide, ahol a madár sem jár?! Mondá János: Azt bizony ne kérdezgesse a kisasszony, hanem jöjjön velem az édesapjához! Jézus Mária, Szent József! Ki se ejtsd többet a szájadon, mert ha meghallja a kilencfejű sárkány, vége az életünknek. Jött is a sárkány egyszeribe, szakadt a láng mind a kilenc szájából. Kérdi a királykisaszszonyt: Hát ez az emberizink mit keres itt? Ó, lelkem, sárkányom könyörgött a királykisasszony, ne bántsd ezt a fiút! Az én kicsi inasom volt, s feljött utánam, hogy engem szolgáljon. Jól van, jól morrogott a sárkány, meghagyom az életét, de majd én is adok neki dolgot, hadd látom, fele kár-e vagy egész, amit eszik. 32 Volt a sárkány istállójában egy girhes-görhes, sánta ló, s a sárkány azt parancsolta Jánosnak, hogy csak kúrálja ezt a lovat, de úgy kúrálja, hogy ha valamit kér tőle, mindég egyebet adjon neki, máskülönben az életével játszik. Hiszen ez könnyű dolog! gondolta János, s mindjárt ment az istállóba. Na, még ilyen lovat sem látott, amióta a világon van. Csak a csontja meg a bőre volt, s a lábára sem tudott állani, feküdt a hídláson, 33 s nyögött szegény pára, nyögött keservesen. Jánoska sarjút 34 tett elébe, de rá se nézett. Zabot vitt neki, az sem kellett. Biztatta jó szóval: Egyél te szegény pára, egyél! de egy szál sarjú, egy szem zab nem sok, annyit sem evett. 32 fele kár-e, vagy egész, amit eszik: megéri-e a fáradságot 33 hídlás: istálló deszkapadlója, amely a trágyalét tároló gödröt fedi be 34 sarjú: a második és a következő kaszálású fű, széna 43

45 Vissza az eredetekhez Egyszer csak megszólal a ló: Látom, hogy jó szíved van, te fiú, de hiába kínálsz engem sarjúval, zabbal, ez nem nekem való. Égő parázs az én abrakom, de a gazdám nem ad. Azt akarja, hogy megdögöljek, mert csak én tudom a titkát: hogy s mint lehetne őt elpusztítani. Hát mit adjak? kérdezte Jánoska. Égő parazsat, fiam, de sokat. Igen, de a sárkány azt mondta, hogy mindig mást adjak, mint amit kívánsz. No bizony, ha mást adsz, nem is viszed haza a királykisaszszonyt. mondotta a ló. Egyéb sem kellett Jánoskának. De már akkor ad ő mindent, amit a ló kíván. Mondta is a lónak: Na, te szegény pára, kívánj akármit, megteszem! Mondá a ló: Csak azt kívánom, hogy vasárnap, mikor a sárkány a kisasszonnyal templomba megy, te maradj itthon, a favágón gyújtsd meg a kazlat, a többit csak bízd rám. Alig várta János, hogy templomba menjenek, meggyújtotta a kazlat, s mikor leégett, vitt a lónak egy lapát parazsat. Még meg sem szusszant, mind egy falásig megette, s abban a minutában lábra is állott. Ment egyenesen az udvarra, s ott azt a temérdek sok parazsat megette, de úgy, hogy még a hamut sem hagyta meg. Jánoskának a szeme-szája elállott a nagy álmélkodástól. De hát még akkor ámult-bámult istenigazában, mikor nézi, nézi, s hát látja, hogy a ló szőre ragyog, mint az arany, a bordája egy sem látszik, s nem is négy lába van ennek a lónak, hanem öt. Megrázkódott, nagyot fújt a ló most, de bezzeg káprázott Jánoskának a szeme. Olyan gyönyörűséges aranyszőrű paripa lett belőle, hogy a napra lehetett nézni, de már aztán erre nem. Azt mondta Jánoskának: Na, te legényke, jótétel helyébe jót várj! Hallgass reám! Szaladj le a pincébe, van ott egy nyereg, egy kantár s egy kard, hozd fel hamar! Szaladt Jánoska a pincébe, veszi a nyerget, kantárt, kardot, de mikor 44

46 Vissza az eredetekhez éppen ki akart serdülni 35 az ajtón, jő a sárkány nagy derendóciával, 36 megállítja Jánoskát. Megállj, hé! Hová viszed ezt a lószerszámot? Meghalsz most, de mindjárt! Ki is kapta egybe Jánoska kezéből a kardot, s le akarta nyisszenteni a nyakát. No, te emberizink mondotta a sárkány, búcsúzz az élettől, mert megcsaltál! Ne ölj meg, hagyd meg az életemet könyörgött Jánoska, nem csallak meg többet! Megöllek, te emberizink, hanem elébb még megiszunk egy kupa bort a bűneidért! Mindjárt eresztett egy kupa bort a legnagyobb hordóból, töltött magának s Jánosnak is, aztán biztatta: Igyál, te emberizink, többet úgysem iszol. Ittak egyet, de Jánoska csak könyörgött tovább: Hagyd meg az életemet, kilencfejű sárkány, nem csallak meg többet! Mondá a sárkány: Nem hiszek neked, János, de igyunk még egy kupa bort az én bűnömért is. Ittak még egy kupa bort. Hát Uram, Jézus Krisztus! egyszerre csak elkezdett táncolni a sárkány, nagyokat rikkantott: lábam ide, nem oda! s addig ide, addig oda, elterült a földön, s aludt, mint a bunda. De bezzeg szaladt Jánoska esze nélkül! Jól levághatta volna a sárkánynak mind a kilenc fejét, de már az udvaron volt, mikor erre gondolt. Mondja az ötlábú lónak az esetét. Csak hamar nyergelj s kantározz; jól tetted, hogy nem nyúltál hozzá mondá a ló. Mikor egy fejét levágtad volna, egyszeribe felébred, s vége lett volna az életednek. Jánoska hirtelen fölnyergelte az ötlábú lovat, fölpattant rá, s csak azután kérdezte: Hát aztán hová s merre, édes lovam? Az erdőbe, kicsi gazdám. Ott van egy vaddisznó, annak a fejében egy nyúl, a nyúl fejében egy iskátulya, 37 iskátulyában kilenc lódarázs. Ebben a kilenc lódarázsban van a kilencfejű sárkány ereje, ha ezeket elpusztítjuk, annyi ereje sem lesz a sárkánynak, mint egy szopós gyermeknek. Eközben elindult a ló sebes vágtatással, s mire Jánoska egyet szólhatott volna, ott is voltak az erdőben. No, kicsi gazdám, itt vagyunk. Ahol ni, már jő is a vaddisznó. 35 serdül: fordul 36 derendócia: hangos, lármás menet 37 iskátulya: doboz 45

47 Vissza az eredetekhez Jött bizony, egyenest nekik tartott. Vicsorgatta az agyarát, felállott a két hátulsó lábára, s úgy rugaszkodott nekik, hogy levágja. De az ötlábú lónak nem hiába volt öt lába, úgy ódalba rúgta a vaddisznót az ötödik lábával, hogy egyszeribe felfordult. Nosza, Jánoskának is megjött a kurázsija, kirántotta a kardját, s úgy találta fejbe vágni a vaddisznót, hogy csak kétfelé vált a feje, s uccu neki! kiugrott belőle egy nyúl. Hipp-hopp utána! Szaladt a nyúl, mint a szél, de még sebesebben az ötlábú ló, s mikor utolérte, úgy megrúgta az ötödik lábával, hogy a szegény nyulacska mindjárt szörnyethalt. Jánoska most már leszállott a lóról, kettéhasította a nyúl fejét, s hát csakugyan benne volt az iskátulya, iskátulyában is benne kellett lenni a darazsaknak, mert zúgtak, dongtak, zakatoltak benne, mintha ördög bújt volna beléjük. Jánoska nem sokat teketóriázott, letette az iskátulyát egy lapos kőre, vett egy másik lapos követ, s azzal úgy ráütött az iskátulyára, hogy se iskátulya, se darázs. No, kicsi gazdám mondá az ötlábú ló, most már mehetünk haza bátran, ne félj a kilencfejű sárkánytól. Hát csakugyan, amikor hazaértek, ott feküdt a sárkány a pincében, annyi ereje sem volt, mint egy beteg légynek. Megöléd az erőmet, úgy-é? mondá Jánoskának, mikor meglátta. Meg én, de megöllek most téged is, a királykisasszonyt pedig hazaviszem. Ne ölj meg! könyörgött a sárkány. Vidd haza a királykisasszonyt, s vele ami kincset találsz, mind elviheted. Nem kell nekem a te kincsed mondá Jánoska, s levágta a sárkánynak mind a kilenc fejét, nehogy többet lábra állhasson. Azzal szaladt fel a királykisasszonyhoz, s elbeszélte, hogy mi mindent nem csinált, amióta nem látták egymást. Jaj, lelkem, Jánoskám örvendett a királykisasszony, nem is leszek én másé, csak a tied, akár itt maradunk, akár hazamegyünk! Azt mondá Jánoska: De bizony itt nem maradunk, majd csak visszamegyünk valahogy. Meghiszem azt, ha olyan könnyű lett volna! De csak most jutott eszébe Jánoskának, hogy milyen vékony ágon csúszott ő ide. Ő csak visszacsúsznék valahogy, de a királykisasszony leszédül az ágról, bizonyosan leszédül. Mit csináljak? mit csináljak? tűnődött, búcsálódott 38 Jánoska, s sétált föl s alá az udvaron nagy búsan. Egyszerre csak elébe áll az ötlábú ló, s kérdi: Min szomorkodol, kicsi gazdám? Mondja Jánoska, hogy min szomorkodik. Azon bizony egyet se szomorkodj, hallod-e! Üljetek fel a hátamra, s a többit bízzátok reám! 38 búcsálódik: búslakodik, töpreng 46

48 Vissza az eredetekhez No, ha úgy, hát fel is ültek az ötlábú ló hátára. Most hunyjátok be a szemeteket! mondá a ló. Behunyták. Most nyissátok ki! Kinyitották. Hát ott vannak az öreg király udvarában. Mentek föl a palotába, egyenest a király szobájába. Hej, Istenem, az öreg király már halálán volt, de mikor meglátta a leányát, felszökött az ágyból, s ha meg nem fogják, mindjárt táncra kerekedik. Egyszeribe papot hívatott, s a fiatalokat összeadatta. Csaptak hét országra szóló lakodalmat. Hét nap s hét éjjel folyton-folyvást ettek-ittak, táncoltak. Én is ott voltam, s addig táncoltam, míg a sarkam hátrafordult, aztán megfutamodtam hátrafelé, s úgy elszaladtam eléfelé, hogy mézeskaláccsal sem tudtak visszacsalogatni. Aki nem hiszi, járjon utána. Magyar népmese A mese hatással van az értelmi és érzelmi fejlődésünkre. Szabad teret ad a fantá ziánknak, fejleszti a képzelőerőnket és a szókincsünket. A mesékhez nem kapunk egy előre megrajzolt sablont. El tudjuk képzelni, meg tudjuk rajzolni belül, saját magunknak a hallott, olvasott mesét. Mesehallgatás közben azonosulni tudunk a főhőssel, ugyanazokat az örömöket, feszültségeket, félelmeket élhetjük meg a mesén keresztül, mint amelyekkel a mindennapi életünk során is találkozunk. A mesékben minden jóra fordul, a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik. A főhőssel való azonosulás pedig segít saját konfliktusaink, félelmeink, kudarcaink feldolgozásában hiszen a végén minden elrendeződik. Így volt ez Az égig érő fa című mesében is. Az ősi magyar hit szerint a világ több szintből áll. Az átjárás ezek közt a világfán keresztül történt, amit tetejetlen fának is neveznek. Az ősi kultúrákban az ég felé törekvő fa a földi életben élők vágyakozását jelképezi az örökélet felé, a fa gyökérzete pedig a föld alatti világgal (alvilággal) való kapcsolatot. A fa tehát a föld alatti és az égi világot köti össze. Az égig érő fa megmászása a mesékben elsősorban a hősiesség próbáját jelenti. A tetejére érve a felsőbb világok lakóival lehet beszélgetni. Itt a főhős hozzájut egy olyan tudáshoz, amellyel a földön lévő próbákat eredményesen végrehajthatja, és ezáltal elnyerheti a boldog életet. Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága 47

49 Vissza az eredetekhez Kérdések, feladatok 1. Gyűjtsétek ki az Égig érő fa című mese szereplőit a füzetbe! Csoportosítsátok őket halmazokba az alapján, hogy jók-e vagy épp gonoszak! 2. Miért örül és búsul is egyben a király, hogy vele akar maradni a lánya? 3. Keressétek a választ a mesében! a) Miért ragaszkodik a lány a fájához? b) Hogyan válik el mégis tőle? c) Hová kerül a lány? d) Mit talál ki a király lánya megmentésére? 4. Milyen akadályokat kell leküzdenie Jánosnak a mesében? Írjátok le a füzetbe! 5. Milyennek képzelitek el az életfát? Meséljétek el, és készítsetek rajzot is róla! 6. Készítsétek el csoportokban a mese szerkezeti vázlatát az alábbiak szerint! bevezető formula kiindulópont bonyodalom a cselekmény kibontakozása tetőpont megoldás záróformula Mesegyűjtők Tanultad alsó tagozatban, hogy a népmese nemzedékről nemzedékre öröklődik, száj ról szájra terjed. Mi már ezeknek a meséknek az írásos formáját ismerjük. A szájhagyomány útján terjedő meséket a mesegyűjtők jegyezték le. Ők gyűjtötték össze hazájuk népmeséit, meseváltozatait, és jelentették meg nyomtatott formában. De te már azt is tudod, hogy ezek a mesegyűjtők által lejegyzett mesék népmesék, hiszen nem tudjuk pontosan megnevezni a szerzőjüket. Az Égig érő fa című mesét Benedek Elek gyűjtötte, aki munkássága során az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. 48

50 Kitekintés más népek meséire Mese! Lám, elteltek hosszú századok, városok pusztultak, népek tűntek el a föld színéről, szertefoszlott minden, ami volt, akár a füst de a mesék élnek, ma is el-elmondják őket, és figyelmeznek rájuk bölcs királyok, mély gondolkozású kormányférfiak is, nagyszerű aggastyánok és nemes törekvésekkel eltelt ifjak is. Gogol Kitekintés más népek meséire Grimm testvérek: A bölcs pásztorfiú Volt egyszer egy pásztorfiú, aki minden kérdésre olyan okosan meg tudott felelni, hogy messze földön híre járt a bölcsességének. Fülébe jutott a dolog a királynak is, de az egy szót sem hitt az egészből. Ostoba mendemonda, semmi más jelentette ki, valahányszor a pásztorfiú bölcsességét emlegették előtte. Hanem az udvarbéliek addig unszolták, míg a végén engedett a kérésüknek, és maga elé hívatta a fiút. I. A pásztorfiú, aki mindenre tudja a választ Három kérdést adok fel neked mondta. Ha mind a háromra megfelelsz, fiammá fogadlak, s itt fogsz lakni nálam a palotában. De ha csak egyszer is elvéted a feleletet, mehetsz vissza a birkáidhoz! Uram királyom, állom a próbát felelte a fiú. Nagy csend lett a trónteremben, meg lehetett hallani még a légy szárnyának a zizegését is. Akkor a király föltette az első kérdést: Mondd meg nékem, hány csepp víz van a tengerben! Uram, királyom felelte a fiú, csak arra kérlek, állítsd meg a világ valamennyi folyóját, ne hordjanak több vizet a tengerbe, amíg meg nem számolom, hány csepp van benne. II. A kérdések = próbák 49

51 Kitekintés más népek meséire Rendben van mondta a király, erre jól megfeleltél. Lássuk, megfelelsz-e a második kérdésemre is. Meg tudod-e mondani, hány csillag van az égen? Uram királyom, megmondom, csak előbb adass egy ív papirost. Hozták a király tollnokai máris a papirost. Kuncogva nyújtották át a fiúnak, azt hitték, azon akarja kiszámolni, hány csillag van az égen. A fiú azonban semmit nem számolt, hanem fogta a papirost, és telerajzolta parányi fekete pontokkal. Annyi pontot pötyögtetett rá, hogy aki látta, nyomban káprázni kezdett tőle a szeme. Mikor elkészült a rajzolással, átnyújtotta a papírlapot a királynak. Annyi csillag van az égen, ahány pont a papíron, csak össze kell számolni. Most aztán megnyúlt ám a tollnokok képe is; megijedtek, hogy a király még utóbb velük számláltatja meg a pontocskákat. A királynak pedig egyre jobban megtetszett a talpraesett pásztorfiú. Már egészen kedvtelve nézegette, mikor föladta a harmadik kérdést: Még csak azt mondd meg, fiam, hány percből áll az örökkévalóság. A fiú egy kicsit gondolkodott, aztán így felelt: Messze Pomerániában 39 emelkedik a híres Gyémánt-hegy, akkora, hogy belefárad az ember, mire körüljárja. Arra a hegyre minden századik esztendőben leszáll egy parányi madárka, és hozzáfeni a csőrét. Mikorra az egész hegy elkopik ettől, akkorra telik le az első másodperc az örökkévalóságból. Jól van mondta a király, megálltad a próbát, egy bölcs sem felelhetett volna különbül. Mától fogva itt lesz a lakásod a palotámban, és ezennel ország-világ előtt fiammá fogadlak. Jakob Grimm Wilhelm Grimm III. A pásztorfiút a király örökbe fogadja 39 Pomeránia a Németország és Lengyelország északi területeinek nagy részét felölelő terület 50

52 Kitekintés más népek meséire A Grimm testvérek német származású mesegyűjtők. Magyar fordításban az egyik legismertebb mesegyűjteményük Grimm legszebb meséi címen jelent meg. Olyan mesék fűződnek a nevükhöz, mint a Csipkerózsika, a Hófehérke, a Hamupipőke vagy a Hüvelyk Matyi. Kérdések, feladatok 1. Keressetek a mesében mesei elemeket! 2. Magyarázd el társadnak, mit jelent a tollnok kifejezés! 3. Mit gondoltok a pásztorfiú válaszairól? Ti milyen válaszokat adtatok volna? 4. Keressétek meg, és olvassátok fel a meséből azokat a szavakat (kulcsszavakat), amelyek elengedhetetlenek a mese történetének megértéséhez! 5. Keressétek meg a szöveg és a margón lévő vázlat alapján a mese három részének tételmondatát! 6. Nézzetek utána, kik voltak még híres mesegyűjtők hazánkban és külföldön! Romhányi József: Sárkánymese Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek. Rájuk szólt az anyja, de ő nem maradtak veszteg. Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze, Végül leharapta egymást, önmagát is közte. Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék: Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség. Kérdések, feladatok 1. Miért, mitől humoros a verses mese? 2. Mondjatok néhány mondatot példaként arra, hogy a mese humorát nyelvhelyességi hiba okozza! 3. Idézzetek fel állatmeséket! Számolj be társadnak az egyikről! 51

53 Vissza az eredetekhez A mese mindennek az origója. Gyakorlatilag ebből származik minden irodalmi műfaj. Az is, amikor az ősember a szikla falába karcolta a barlangrajzokat. Ezzel elmesélte, hogyan ejtette el a vadat. Mert amit ábrázolni tudok, amit el tudok mesélni, azt birtokba is veszem. Csukás István Fehérlófia Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki: Látod, fiam, azt a nagy fát? Látom. Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét. A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta. Ló, Fehérlófia anyja: a magyar nép ősi istennője. A Fehérló istenanya fia hímnemű csikó ( mén ) lesz, aki az (előre) haladás, a gyarapodás, a tudás istenének születik. Jó napot adjon Isten! mondja Fehérlófia. Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. Gyere no, én vagyok! Erre azt mondta neki a fehér ló: No, fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm. Azzal megdöglött. A fiú elindult világra. Amint ment, mendegélt, előtalált egy rengeteg erdőt, abba be is ment. Csak kódorgott, csak bódorgott, 40 egyszer egy emberhez ért, ki a legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más ember a kendert. Fehérlófia: a hős emberfeletti erővel születik ló anyától, tehát valójában táltos. Erős ellenfelekkel találkozik, és párviadalban legyőzi őket. A fehér ló az igazságos, a szeretett és győztes fejedelmet jelképezi, aki a népét az ég urának tetsző utakon vezeti. Megbirkóztak. De alig csavarított egyet Fehérlófia Fanyűvőn, mindjárt a földhöz vágta. 40 bódorgott: kószált, bolyongott 52

54 Vissza az eredetekhez Már látom, hogy erősebb vagy, mint én mondja Fanyűvő. Hanem tegyük össze a kenyerünket, végy be szolgálatodba. Fehérlófia befogadta, már itt ketten voltak. Amint mentek, mendegéltek, előtalálnak egy embert, aki a követ úgy morzsolta, mint más ember a kenyeret. Jó napot adjon Isten mondja Fehérlófia. Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. Gyere no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarított Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a földhöz vágta. Már látom, hogy teellened nem csinálhatok semmit mondja Kőmorzsoló. Hanem tudod mit, végy be szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig. Fehérlófia befogadta; már itt hárman voltak. Amint mentek, mendegéltek, elő találtak egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más ember a tésztát. Jó napot adjon Isten! mondja Fehérlófia. Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. Gyere no, én vagyok! Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd odaragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már itt négyen voltak. Amint tovább mennek, mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, kunyhót csináltak. Másnap azt mondja Fehérlófia Fanyűvőnek: No, te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni. Elmentek. De alighogy tüzet rakott s a kásafőzéshez fogott Fanyűvő, ott termett egy kis ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyűvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rákiáltott: Én vagyok Hétszűnyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha nem adod, a hátadon eszem meg! Fanyűvő mindjárt odaadta. Hétszűnyű Kapanyányimonyók megette, azzal visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak, jól eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy mért nincs kása. Hétszűnyű Kapanyányimonyók: tör peszerű alak vagy manó, lidérc: kis termetű lény, amely segítő és ártó szándékú egyaránt lehet. Apró termetűnek képzelték, csínytevéseiről és ingerlékenységéről volt híres. 53

55 Vissza az eredetekhez Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Amint elkezdte főzni a kását, odament őhozzá is a Hétszűnyű Kapanyányimonyók, és kérte a kását: Ha ide nem adod, a hátadon eszem meg! De Kőmorzsoló nem adta, Hétszűnyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára a dolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását. Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Harmadnap Vasgyúró maradt otthon. De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, mért maradtak két nap kása nélkül. Ahhoz is odament Hétszűnyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták. Fehérlófia nem tudta, mért nem csinált egyik se kását. Negyednap maga maradt otthon. A többi három egész nap mindig nevette Fehérlófiát, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta, mert Fehérlófia megkötözte a szakállánál fogva egy nagy fához. Amint a három cimbora hazaért, mindjárt feltálalta a kását. Amint jóllaktak, megszólalt Fehérlófia: Gyertek csak, mutatok valamit. Vezette volna őket a fához, amelyikhez Hétszűnyű Kapanyányimonyókot kötötte, hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a fát is magával. Mindjárt elindultak a nyomon. Mindég mentek hét nap, hét éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat, amelyen a másvilágra ment le Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Tanakodtak, mitévők legyenek, utoljára arra határozták, hogy lemennek. Fanyűvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst 41 a faágakból, s azon leeresztette magát. De meghagyta, hogy húzzák fel, ha megrántja a kötelet. Alig ért le negyedrészére a mélységnek, megijedt, felhúzatta magát. Majd lemegyek én mondja Kőmorzsoló. De a harmadrészéről az útnak ő is visszahúzatta magát. Azt mondja Vasgyúró: Ejnye, be gyávák vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől sem! Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta a gúzst, hogy húzzák fel. 41 gúzs: kötél 54

56 Vissza az eredetekhez Azt mondja Fehérlófia: Eresszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét! Bezzeg nem ijedt meg! Lement a másvilágra, kiszállt a kasból, elindult széjjelnézni. Amint így kódorog előre-hátra, meglát egy kis házat, bemegy bele, hát kit lát? Nem mást, mint Hétszűnyű Kapanyányimonyókot. Ott ült a kuckóban, kenegette a szakállát meg az állát valami zsírral; a tűzhelyen ott főtt egy nagy bogrács kása. No, manó mondja neki Fehérlófia, csakhogy itt vagy! Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról, majd megeszem én most a tiedet a te hasadról. Azzal megfogta Hétszűnyű Kapanyányimonyókot, a földhöz vágta, hasára öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy fához kötötte, s odább ment. Amint megy, mendegél, előtalál egy várat rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meglátta, mindjárt bement bele; odabent egy gyönyörű királykisasszonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági 42 embert. Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár? Hát biz én felelt Fehérlófia egy ördögöt kergettem. No, hát most jaj neked! Az én uram háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág. Bújj el hamar! Nem búvok biz én, megbirkózom én vele. Arra a szóra ott termett a sárkány. No, kutya mondja Fehérlófiának, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a rézszürűmön. Meg is viaskodtak. De Fehérlófia mindjárt a földhöz vágta a sárkányt, s levágta mind a három fejét. Azzal visszament a királykisasszonyhoz. Azt mondja neki: No, most már megszabadítottalak, királykisasszony, jere velem a felvilágra! Jaj, kedves szabadítóm felel a királykisasszony, van nekem idelent két testvérem, azokat is egy-egy sárkány rabolta el; szabadítsd meg őket, neked adja az édesatyám a legszebb lányát meg fele királyságát. Nem bánom, hát keressük meg. Elindultak megkeresni. Amint mennek, találnak egy várat ezüstmezővel, ezüsterdővel körülvéve. No, itt bújj el az erdőben mondja Fehérlófia, én majd bemegyek. A királykisasszony elbújt, Fehérlófia meg elindult befelé. Odabent egy még szebb királykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy meglátta, s rákiáltott: Hol jársz itt, felvilági ember, hol még a madár se jár? 42 felvilág: a mi világunk, a földi világ 55

57 Vissza az eredetekhez Téged jöttelek megszabadítani. No, akkor ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hatfejű sárkány, ha hazajön, összemorzsol. Arra a szóra ott termett a hatfejű sárkány. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. Hej, kutya mondja neki, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell halnod! Hanem gyere az ezüstszürűmre, viaskodjunk meg! Azzal kimentek, soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófia győzött, földhöz vágta a sárkányt, levágta mind a hat fejét. Azután magához vette mind a két királykisasszonyt, s így hárman útnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadítsák. Amint mennek, mendegélnek, találnak egy várat aranymezővel, aranyerdővel körülvéve. Itt Fehérlófia elbújtatta a két királykisasszonyt, maga meg bement a várba. A királykisasszony majd meghalt csodálkozásában, amint meglátta. Mit keresel itt, ahol még a madár se jár? kérdi tőle. Téged jöttelek megszabadítani felelt Fehérlófia. No, akkor hiába fáradtál, mert az én uram egy tizenkét fejű sárkány, aki ha hazajön, összevissza tör. Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyot mennydörgött a kapu. Az én uram vágta a buzogányát a kapuba mondja a királykisasszony, mégpedig tizenkét mérföldről. De azért ebbe a nyomba itt lesz. Bújj el hamar! De már akkor ha akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófia, mert a sárkány betoppant. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted két öcsémet, ezért, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere aranyszürűmre, birkózzunk meg! Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni. Utoljára a sárkány belevágta Fehérlófiát térdig a földbe; ez is kiugrik, belevágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, belevágja Fehérlófiát hónaljig; már itt Fehérlófia nagyon megharagudott, kiugrott, s belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki, erre kikapta a kardját, levágta a sárkánynak mind a tizenkét fejét. Azután visszament a várba, elvitte magával mind a három királykisasszonyt. Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken Fehérlófia leereszkedett, próbálgatták minden módon, hogy férhetnének belé mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófia egyenként felhúzatta a három királykisasszonyt, ő maga meg várta, 56

58 Vissza az eredetekhez hogy őérte is eresszék le a kosarat. Csak várt, csak várt, három nap, három éjjel mindig várt. Várhatott volna szegény akár ítéletnapig is. Mert amint a három szolga felhúzta a három királykisaszszonyt, arra határozták, hogy ők magok veszik el a három királykisasszonyt, s nem eresztik megint a kosarat Fehérlófiáért, hanem otthagyják őt a másvilágon. Mikor Fehérlófia már nagyon megunta a várakozást, kapta magát, elment onnan nagy búslakodva. Alig ment egy kicsit, előfogta egy nagy záporeső, ő is hát belehúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult valami fedelet keresni, ami alá behúzódjék. Amint így vizsgálódik, meglát egy griffmadárfészket három fiókgriffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer csak jött haza az öreg griffmadár. Hát ki takart be benneteket? kérdi a fiaitól. Nem mondjuk meg, mert megölöd. Dehogy bántom! Nem bántom én, inkább meg akarom neki hálálni. No, hát ott fekszik a bokor mellett, azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a szűrét rólunk. Odamegy a griffmadár a bokorhoz, kérdezi Fehérlófiától: Mivel háláljam meg, hogy megmentetted a fiaimat? Nem kell nekem semmi felel Fehérlófia. De csak kívánj valamit; nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam. No, hát vigy 43 fel a felvilágra! Azt mondja rá a griffmadár: Griffmadár: óriási méretű, oroszlántestű, sasfejű és sasszárnyú lény. Az oroszlán és sas szimbolikus jelentéséhez hasonlóan a griff is a felsőbb hatalom, a királyi tekin – tély kifejezője. Emberfeletti hatalommal bír. A tűz őrzője, az életfa vigyázója, Fehérlófia segítője. Hej, ha ezt más merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig; de neked megteszem; hanem eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát; kösd a kenyeret jobbról, a szalonnát balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnát tégy számba. Ha nem teszel, levetlek. 43 vigy: vigyél 57

59 Vissza az eredetekhez Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordul a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lábszárát adta neki. Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába. Itt benyúlt a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget tele borral. Odaadja Fehérlófiának. No mondja neki, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg. Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette tán nem is hinnétek, ha nem mondanám, egyszerre kinőtt keze-lába! De még azonfellül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt. A griffmadár visszarepült az alvilágba. Fehérlófia meg útnak indult megkeresni három szolgáját. Amint megy, mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást: Kié ez a szép gulya, hé? Három úré: Vasgyúró, Kőmorzsoló és Fanyűvő uraké. A gulyás útba igazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement belé, hát majd elvetette a szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát, úgy megijedt, hogy azt sem tudta, leány-e vagy fiú. Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisasszonyt, vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia a három királykisasszonyt elvezette az apjokhoz. Az öreg király rettenetesen megörült, amint a leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának adta fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak. Arany László feldolgozása 58

60 Vissza az eredetekhez A Fehérlófiának több lejegyzett változata is ismert. A mese főhősének már maga a születése és megerősödése is csodás. A történet legfontosabb eleme a küzdelem. Fehérlófia az emberfeletti erejű és képességű ellenfelek legyőzésével valódi hőstettet hajt végre. Akárcsak az Égig érő fa című mese főhőse, János, Fehérlófia is tud vándorolni a világ szintjei közt. Itt az átjárást a Föld köldöke, azaz a közepe adja, amely kútként, gödörként jelenik meg. Fehérlófia is egy lyukon keresztül megy le az alsó világba. Erre azért képes, mert maga is táltos, azaz rendkívüli képességekkel rendelkezik. Táltosoknak azokat tartották, akik már születésüktől fogva különböztek a többi embertől, például foggal születtek, tíznél több ujjuk volt. Úgy tartották róluk, hogy képesek a jövőbe látni, megváltoztatni az időjárást vagy gyógyítani. A mese a felnövekedés nehézségeit, megpróbáltatásait, a felnőtt valósághoz való alkalmazkodást tárgyalja, amely a főhős egyéni fejlődését foglalja magában. A kezdetektől, a születéstől a kamaszkoron át a felnőtté válásig, a halálból való visszatérésig végigkísérhetjük személyiségfejlődését a különböző kalandjai, cselekedetei által. Fehérlófia a különböző próbatételeken keresztül éli meg a felnőtté válás minden örömét és bánatát, a jó és a rossz dolgokat, a barátokra találást és az azokban való csalódást, a harc ízét és a győzelem mámorát. Makay László: Fehérlófia. In: Csodakút nyomán Kérdések, feladatok 1. Milyen különös helyszínekről olvasatok a mesében? Értelmezzétek ezeket a helyszíneket! 2. Mit tudtatok meg Fehérlófia származásáról? 3. Gyűjtsétek ki a meséből, kikkel és milyen sorrendben ismerkedik meg a hős! a) Csoportosítsátok a mese szereplőit a következő szempontok szerint! A hőst segítő szereplők: A hőst hátráltató szereplők: b) Milyen tulajdonságai vannak a főhősnek? Miben különbözik társaitól? c) Változnak-e a szereplők tulajdonságai a mese során? Válaszaitokat indokold is! 4. Milyen próbatételeket kell kiállniuk a mese különböző szereplőinek? 5. Milyennek képzelitek el Hétszűnyű Kapanyányinyomókot? Rajzoljátok le! 6. Miért tud Fehérlófia legyőzni minden akadályt, s még az alvilágból is visszatérni? Projektfeladat: Készítsetek otthon plakátot, amelyen mesei lények bemutatójára hív- játok az osztályt! Szerepeljen a plakáton óriás, griffmadár stb.! 59

61 Vissza az eredetekhez Álom, álom, terhes álom, Messze ázsiai tájon, Mikor érsz már boldog véget Anyaálma Emesének? Juhász Gyula: Emese álma részlet A mondák világa Emese álma Atilla nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehetően hódoltságba, mások függőségbe kerültek. Nagy volt a szomorúság a szabadsághoz és uralkodáshoz szokott őseink szívében. Reményüket mégsem adták föl. Bíztak a magyarok Istenében! Bíztak abban, hogy Isten akaratából jön majd egy uralkodó, aki ismét eggyé kovácsolja a hun-magyar népet, és vezetésével visszafoglalják őseik földjét, Pannóniát, ahol újra boldogan és szabadon élhetnek. Emlegették is folyvást Isten ostorát, kinek fél világ hódolt. Az ő kardja előtt bizony minden nép meghajolt. Az eszes és kiváló hadvezér, Ügek nagyfejedelem uralkodása alatt a Mindenható mintha lemosolygott volna népére. A kazár birodalom hanyatlásnak indult, és a birodalom határain belül élő testvérnépek függősége meglazult. A testvérnépek egyesítésének ideje azonban még nem jött el. Ami nemcsak a teljes függetlenséget, hanem a régi dicsőség és hatalom visszaállítását jelentette volna. Igaz, az égi fény újjászületésének napján a fő táltos már megjósolta, hogy a tudás népére rövidesen egy dicső kor hajnalodik, amikor minden magyar emelt fővel nézhet a jövőbe. A jóslatot követő éjszakán Ügek feleségének, a jóságos és kegyes nagyasszonynak, Emesének megjelent Attila hun nagykirály ( ). Hunok: Belső-Ázsia sztyeppéiről származó, nomád nép. Pannónia a Római Birodalom egyik provinciája volt. Ügek ( ) Álmos apja volt. Kazár Birodalom: a kelet-európai sztyeppén a kazárok állama volt (a 7. századtól a 10. századig). Emese Álmos anyja volt. 60

62 Vissza az eredetekhez álmában Isten szent madara, a Turulmadár. Alakja mintha Emese bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég küldöttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét. A Turul alakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe: Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek. Ez Isten akarata. A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe. Emese felébredt. Felébresztem Ügeket gondolta. Ujja már majdnem a férje vállát érintette, mikor keze megállt, viszszahúzta. Talán csak álom, álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye!? Semmi más gondolta Emese. Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársonyköntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytől ragyogó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára. Álmos!? Álmos legyen a neve gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott. Álmos vezér (? 895) a honfoglalás előtti magyarok egyik vezetője volt. 61

63 Vissza az eredetekhez Mit mond a monda? Ezt leginkább úgy érthetitek meg, ha összehasonlítjátok a mesével. A mese és a monda között csak árnyalatnyi különbségek vannak. A mesétől nem várunk hitelességet, nem várjuk azt, hogy igaz legyen, azaz tudjuk, hogy csak a fantázia szüleménye, valaki kitalálta. A monda ezzel szemben a csodás dolgok mellett valós elemeket is tartalmaz. Ilyen valós elemek lehetnek a mondákban a helyszínek vagy a szereplők, de lehet valóságos a történet egy része vagy egésze is. Azaz a monda egy ponton konkrétabban kötődik a valósághoz. Térben és időben nem akárhol és nem akármikor játszódik. A mondákat témájuk és tartalmuk szerint csoportosítjuk. Egyik csoportjuk az eredetmonda, ilyen a most olvasott Emese álma című történet is. (Újabb mondákat ismerhetsz majd meg 6. osztályos korodban.) A monda elbeszélő műfaj. Szájról szájra átadott és megőrzött, majd később lejegyzett történet, amely valóságos elemekhez kapcsolódik. Ezek lehetnek például helyszínek, szereplők, események vagy szokások. A mondát csodás, meseszerű elemek is színesíthetik. Az eredetmonda egy-egy népcsoport eredetét, vándorlását, letelepedését mondja el; kisebb közösségek, családok történetét őrzi; egy-egy különleges helyi képződményt (barlang, tó, hegy) vagy eseményt örökít meg. Az eredetmonda is valóságos elemekhez kapcsolódik, ugyanakkor a történetet csodás, meseszerű elemek is színesíthetik. Kérdések, feladatok 1. Válaszoljatok a kérdésekre a monda alapján! a) Kit emleget a monda Isten ostora néven? b) Ki és mit jósolt Emesének? Olvasd fel a szövegből! c) Milyen látogatója volt álmában Emesének? d) Miért kaphatta Emese fia az Álmos nevet? 2. Fogalmazzátok meg, hogyan kapcsolódnak az Emese álma című monda margóján található kifejezések a monda fogalmához, jellemzőihez! 3. Keressetek példákat az Emese álma című mondában mesei elemekre! 4. A nomád népek általában vándoroltak, ezért nem alkottak olyan birodalmakat, mint a letelepedett népek, hanem laza törzsekbe szerveződtek. Így jobban megvédték családjaikat és vagyonukat. Tudjátok-e a magyarok hét törzsének nevét? Soroljátok fel a hét törzset! 62

64 Szarvasnyomot hun követve de hó reme róva, Csodaszarvas nyomát lelve de hó reme róva. Ingoványban eltévedtek de hó reme róva, Csodaszarvas nyájra leltek de hó reme róva. Vissza az eredetekhez Remete Farkas László gyűjtése, Dél-Erdély részlet Arany János: Rege a csodaszarvasról Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó 44 sirhanton, Bajnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: 45 Hunor s Magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót 46 fia. Ötven-ötven jó leventét 47 Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyü vadra. Vad előttük vérbe fekszik, Őz vagy szarvas nem menekszik; Elejtették már a hímet, Üldözik a szarvas-gímet. 48 Gím után ők egyre törnek Puszta martján 49 sós tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem járt, eltévedne. De a párduc, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik, Fiát eszi ha éhezik. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben; Ők a szarvast egyre űzik, Alkonyatkor ím eltűnik. 44 ó: régi 45 Enéh: Hunor és Magor anyja, Ménrót felesége 46 Ménrót: Kézai Simon középkori krónikás szerint a magyar nép őse 47 levente: daliás harcos 48 szarvas-gím: nőstény szarvas 49 mart: meredek vízpart 63

65 Vissza az eredetekhez Értek vala éjszakára Kur vizének a partjára; Folyóvíznek partja mellett Paripájok jól legelhet. Monda Hunor: itt leszálljunk, Megitassunk, meg is háljunk; Monda Magyar: víradattal Visszatérjünk a csapattal. Haj, vitézek! haj, leventék! Micsoda föld ez a vidék, Hogy itt a nap száll keletre? Nem, mint máshol, naplementre? Szólt egy bajnok: én úgy nézem, Hogy lement az déli részen. Szólt egy másik: nem gondolnám: Ott vöröslik éjszak 50 ormán. Folyamparton ők leszálltak, Megitattak, meg is háltak, Hogy majd reggel, víradattal Hazatérnek a csapattal. Szellő támad hűs hajnalra, Bíborodik az ég alja; Hát a szarvas nagy-merészen Ott szökdécsel, túl a vízen. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Nosza rajta, gyors legények! Érjük utól azt a gímet. És akarva, akaratlan Űzik ismét szakadatlan. Kur folyót ők átalúszták, Még vadabbak ott a puszták, Ember ottan egy fűszálat, Egy csöpp vizet nem találhat. A föld háta fölomolván, Szíksót 51 izzad csupasz ormán, Forrás vize nem iható, Kénköves bűzt lehel a tó. Forrás keble olajt buzog; Itt is, ott is égnek azok, Mint sok őrtűz setét éjjel Lobban a láng szerteszéjjel. Minden este bánva bánják, Hogy e vadat mér kivánják, Mért is űzik egyre, nyomba, Tévelyítő bús vadonba. 50 éjszak: észak 51 szíksó (sziksó): szikes talajon kikristályosodó szóda 64

66 Vissza az eredetekhez Mégis, mégis, ha reggel lett, A gímszarvast űzni kellett, Mint töviset szél játéka; Mint madarat az árnyéka. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Vadont s a Dont 52 ők felverik A Mejóti kis tengerig; 53 Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak. Ott a szarvas, mint a pára Köd előtte, köd utána Míg az ember széjjelnézne: Szemök elől elenyésze. Hóha! hóha! Hol van a vad? Egy kiáltja: ihon 54 szalad! Más kiáltja: itt van, itten! A harmadik: sehol sincsen! Minden zugot megüldöznek, Minden bokrot átaldöfnek; Gyík ha rezzen; fajd 55 ha rebben: De a gímvad nincs ezekben. Szóla Magyar: hej! ki tudja Merre van, a hazánk útja? Kerek az ég mindenfelé Anyám, anyám, meghalsz belé! Szóla Hunor: itt maradjunk! Tanyát verjünk; itthon vagyunk: Selyem a fű, édes a víz, Fa-odúból csöpög a méz. Kék folyam ad fényes halat, Vörhenyő 56 vad ízes falat, Feszes az íj, sebes a nyíl, Harckalandon zsákmány a díj. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Hogy elúntak otthon űlni, Halat csalni, őzet űzni: Új kalandra, szebb csatára Ereszkedtek a pusztára. Puszta földön, sík fenyéren 57 Zene hallik sötét éjen, Zene, síp, dob, mély vadonban, Mintha égből, mint álomban. 52 Don: folyó a mai Ukrajnában 53 Mejóti kis tenger: az Azovi-tenger régies elnevezése 54 ihon: ihol, itt 55 fajd: erdőben élő, nagyobb testű madár 56 vörhenyő: vörösesbarna 57 fenyér: gyér növényzetű terület 65

67 Vissza az eredetekhez Tündér lyányok ottan laknak, Táncot ropnak, úgy mulatnak; Szőve ködbül sátoruk van: Ugy mulatnak sátorukban. Férfi egy sincs közelébe ; De a földi lyányok szépe, Lyányai Belárnak, Dúlnak, 58 Tündérséget ott tanúlnak. Dúl királyé, legszebb, kettő; Agg Beláré tizenkettő; Összesen mind: száz meg kettő A tündérré válni kezdő. Kemény próba: férfit ölni, Kilencz ifjat megbüvölni, Szerelemre csalogatni, Szerelemtől szűz maradni. Így tanulnak tündérséget, Szívszakasztó mesterséget: Minden éjjel számot adnak, S minden éjjel úgy vigadnak. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Hang után ők, szembe széllel, Fény után ők, födve éjjel, Mennek óvást, mennek árnyon; Ki lepét 59 fog, lopva 60 járjon. Monda Magyar: ez a síp-hang, Bátya, bennem végig csikland; Monda Hunor: vérem hatja Szűzek árnya-fordulatja. Haj vitézek! haj elébe! Kiki egyet az ölébe! Vigyük haza asszonyunkat; Fújja felszél 61 a nyomunkat. Sarkantyúba lovat vesznek, 62 Kantárszárat megeresztnek; 63 A leányság bent, a körbe Mind a körbe, sok az ölbe. Nagy sikoltás erre támad, Futna széjjel a leányhad; Elől tűzbe, hátul vízbe, Mindenkép jut férfi kézbe. Tündér lyányok ott eltűntek, Szárnyok lévén elrepűltek; De a többi hova legyen? Földbe bújjon? elsülyedjen? 58 lányai Belárnak, Dúlnak: Belár bolgár fejedelem és Dúl alán fejedelem lányai 59 lepét: lepkét 60 lopva: lopakodva, óvatosan 61 felszél: északi szél 62 sarkantyúba lovat vesznek: megsarkantyúzzák a lovakat, vágtatni kezdenek 63 kantárszárat megeresztenek: megeresztik a kantárt, vágtatnak 66

68 Vissza az eredetekhez Abbul immár nincsen semmi: Szűzi daccal tündér lenni; Vágtat a ló, és a pusztán Nagy üres éj hallgat oztán. Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek. Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. Dúl leányi, a legszebbek, Hunor, Magyar nője lettek; S a leventék, épen, százan, Megosztoztak mind a százon. Büszke lyányok ott idővel Megbékéltek asszony-fővel; Haza többé nem készültek; Engesztelni fiat szültek. Fiat szűltek hősi nemre, Szép leányt is szerelemre; Dali törzsnek ifju ágot, Maguk helyett szűz virágot. Hős fiakból ketten-ketten, Két vezéré kétszer-ketten, Feje lőn mind egy-egy nemnek: Száznyolc ágra ezek mennek. Hunor ága hún fajt nemzett, Magyaré a magyar nemzet; Szaporaság lőn temérdek: A szigetben nem is fértek. Szittya 64 földet elözönlék, Dúl királynak dús örökjét; És azóta, hősök párja! 65 Híretek száll szájrul szájra. Tó szigetje édes honná, Sátoruk lőn szép otthonná, Ágyok áldott nyúgalommá: Nincs egyéb, mi őket vonná. Olvasmányunk két testvértől, Hunortól és Magyartól származtatja a hun és a magyar népet. Arany János műve felidézi népünk homályba vesző eredetét, évszázadokkal ezelőtti születését. A rege, verses formájú mesés történet, sok-sok szépséggel telített múltidézés. Arany műve eredetmonda is, a hun és a magyar nép születését meséli el. A történetben valóságos földrajzi helyek is szerepelnek. El lehet mondani egy eseménysort a tudomány nyelvén, s el lehet mondani a népköltészet nyelvén. Beszélhetünk ugyanarról a dologról a tényekre, történelmi adatokra 64 szittya: ókori lovas nomád nép 65 hősök párja: Hunor és Magor 67

69 Vissza az eredetekhez hivatkozva, s beszélhetünk róla a jelképek, a képzelet és a művészet nyelvén. Nézhetjük az egyik nézőpontból, és megfigyelhetjük a másikból. A világ születését is el lehet beszélni a Biblia képekben gazdag nyelvén, és megtehetjük ugyanezt a fizika nyelvén. Ugyanazt a jelentést akarjuk kifejezni: népünk megszületett, a világmindenség létrejött. Ám ugyanarra a jelentésre többféleképpen is utalhatunk: regével, teremtéstörténettel, fizikával és történettudománnyal. Ebben a tanévben elsősorban arra fogunk figyelni a művek olvasásakor, ki honnan nézheti ugyanazt a dolgot, kinek miben fog változni a róla alkotott képe. Azaz egy-egy eseményt, történést más-más nézőpontból is megvizsgálunk. Arany János sokkal szebben utal erre a többféle látószögre. Száll az ének szájrul szájra írja. Én is beszélhetek Hunorról és Magyarról, te is elmesélheted a történetüket, s mindegyikünknek más és más módon fog feltűnni ugyanaz a valóság. Rege: epikai műfaj elnevezése. Régi mesének is nevezték, de valós elemei is vannak. A történeti múltból meríti témáját. Formája általában verses. Valamikor szájról száj- ra terjedtek ezek a történetek is, majd műköltészeti alkotások is keletkeztek ebben a műfajban. Kérdések, feladatok 1. Melyik versszak ismétlődik többször? Mi a szerepe ennek a történetmondásban? 2. Sorold fel a rege szereplőit, és jellemezd őket egy-egy mondattal a füzetben! 3. A történet melyik pontján veszítik végleg szem elől a szarvast az üldözők? Hol, milyen helyen vannak ekkor? 4. Olvassátok fel azokat a sorokat, amelyekből megtudhatjuk, hogy a vitézek otthon érzik magukat a pusztában! 5. Készítsétek el Hunor és Magyar családfáját a mű alapján! 6. Nézzetek utána, mi lehetett Hunor és Magyar történetének a forrása! 7. Ismersz-e a magyarság eredetéről szóló további mondákat? Ha igen, mesélj el egyet a társaidnak! 8. Magyarázzátok meg a következő kifejezéseket! a) Megbékéltek asszony-fővel b) Köd előtte, köd utána 9. Keressetek példákat régies írásmódra a műből! Mi lehetett ezzel a költő célja? 10. Tanuljátok meg a regéből a tanártok által kijelölt versszakokat! 68

70 Vissza az eredetekhez Az ókori népek képzelete halhatatlan istenekkel népesítette be a világot, a földet. A föld szó alatt nem a Földet mint bolygót értették, hanem az egész világot, amelyben élünk. Az isteneket emberi tulajdonságokkal ruházták fel, egyszerre hatalmasnak, erősnek, félelmetesnek látták őket. Miről szól a mítosz? Mese kevés valós elem szereplői mesehősök, kitalált személyek, csodás lények, állatok, emberek Monda valós elemeket is tartalmaz szereplői történelmi személyek vagy emberi tulajdonságokkal is rendelkező csodás lények Mítosz valós elemeket is tartalmaz szereplői között istenek is vannak A mítosz istenekről, isteni eredetű csodás lényekről, valamint természetfölötti képes- ségekkel rendelkező hősökről szóló történet. Az egy-egy nép által alkotott mítoszok összességét mitológiának nevezzük. A mítoszok leginkább a világ keletkezéséről és az emberek születéséről, természeti jelenségekről, ember formájúnak elképzelt istenekről és természetfeletti képességekkel rendelkező, többnyire isteni származású hősökről szólnak. Egy-egy történet segítségével választ adnak az embert leginkább érdeklő, de megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségekre. A mítoszok jellemzői: kitalált történet, de valós elemei is lehetnek (pl. helyszínek); szerzőjük ismeretlen; szájhagyomány útján terjednek; szövegük változhat; középpontban az isten vagy isteni származású hős áll; a hősök természetfeletti képességekkel rendelkeznek; a világ kialakulására, az ember eredetére vonatkozó elképzeléseket jelenít meg. Kérdések, feladatok 1. Gondoljátok át a fenti táblázatban szereplő állítások alapján, hogy Az égig érő fa című történet melyik kategóriába sorolható! Indokoljátok, hogy a többi 69

71 Vissza az eredetekhez kategóriába miért nem sorolnád! 2. Mondjatok példákat eddigi tanulmányaitok vagy személyes élményeitek alapján mesékre, mondákra és mítoszokra! 3. Nézzetek utána, hogy melyik mitológiai lények jelennek meg az alábbi ábrázolásokon! a) b) c) d) 70

72 Vissza az eredetekhez Ki az, ki tudja s itt ki mondja majd el, Honnét keletkezett, honnan e teremtés? Az istenek? Hisz később jöttek ők is! Honnan ered hát, óh, ki tudja akkor? Nászadíja-himnusz, Rig-Véda VII. A görögök szerint: Kezdetben csak Khaosz, a tátongó üresség létezett, belőle vált ki Erebosz, az alvi lági Sötétség, és Nüx, a fekete Éj szaka. Aztán megszületett Gaia, a széles mellű Föld, a világmindenség megingathatatlan alapja, s önmagából hívta létre Uranoszt, az Eget. Akkor már megjelent minden élet ősforrása, a Szerelem a világban, az Ég a Föld után kívánkozott, s Gaia a százkezű A germán teremtéstörténet szerint: A régi időkben semmi sem volt, Nem volt sem homok, sem tenger, Sem sós habok, Nem volt lenn föld, Nem volt fenn ég. Nem zöldült a fű még, Ásított a semmi. A maják szerint: Nem volt föld, és így szóltak: Föld! És egy szempillantás alatt létrejött a föld Az egyiptomiaknál nagy szerepe van a víznek és a fénynek: Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten örvénylő mélyén. Nun volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. 71

73 Vissza az eredetekhez Az emberek megteremtése és Pandóra szelencéje Az istenek megteremtése után Zeusz elégedetten nézett körbe az Olümposz égbe nyúló csúcsáról. Azonban mivel még nem voltak emberek, még nem mutattak be áldozatokat és nem énekeltek himnuszokat az isteneknek, a világmindenség szépsége tanúk nélkül maradt. Gaia létrehozta az embert, aki testében az istenekhez hasonlított, de az égiek halandóvá tették. Zeusz az együgyű Epimétheuszt (epiméteusz) és Prométheuszt (prométeusz) bízta meg azzal, hogy minden élőlényt különféle képességekkel ruházzanak fel. Mire azonban az emberre került a sor, már nem volt mit ráosztaniuk. Prométheusz ezért belopózott Héphaisztosz (héfhaisztosz), az isteni kovács műhelyébe, és ellopta a tüzet. Ezután felkereste Pallasz Athéné szentélyét, ahol a bölcsességet és a kézművességet őrizték, és ezeket is az embernek ajándékozta. Az ember ügyessé vált, és lassanként az isteneknek járó áldozatokról is elfeledkezett. Emiatt Zeusz roppant haragra gerjedt, és visszavette a tüzet az emberektől. Prométheusz azonban újra visszalopta. Zeusz bosszúból elhatározta, olyan ajándékot fog készíteni az embereknek, hogy a nagy örömtől nem fogják látni a bajt. Odilon Redon: Pandora, 1912 Zeusz megparancsolta Héphaisztosznak, hogy készítsen földből és vízből egy szépséges nőt, istennőhöz hasonlót. Pallasz Athéné hófehér csillogó köntösbe burkolta, és megtanította az asszonyi munkára. Aphrodité a szerelem bűverejével látta el, míg a Khariszok kedvessé és bájossá tették. Hermész nevezte el Pandórának, azaz csupa ajándéknak, mivel valamennyi isten adott neki valamit magából, és a földre kísérte őt. Zeusz faragott szelencét adott. Pandóra hamarosan kíváncsi lett, hogy vajon mi rejtőzhet a szelencében. Felnyitotta, de ekkor csapatostul rajzottak ki a baj démonai: az ínség, a betegség, a gond, a gonoszság és minden egyéb nyomorúság. Pandóra ijedten csapta le a doboz fedelét, de már késő volt. Zeusz parancsára Prométheuszt a Kaukázus égbe meredő szirtjéhez láncolták, ahol mindennap egy sas felfalja a máját, amely folyton újranő. Trencsényi-Waldapfel Imre nyomán Zeusz elkészíttette agyagból a nőt, és Pandórának nevezte el. Gyönyörű külsővel áldotta meg, de rossznak teremtette, hogy ezzel az embereket megbüntesse. Olyan szépség mögé rejtette a rosszat, hogy a férfiak ne tudjanak neki ellenállni. 72

74 Vissza az eredetekhez A Pandórában megtestesülő rossz valójában a nála lévő tárolóedényben volt, amelyet a kíváncsisága miatt végül ki is nyitott. Ezzel kiszabadította a szelencéjéből az összes bajt, a betegséget és a halált is. A görög mitológia sok hasonlatosságot mutat a rómaival, amit az alábbi táblázat is összefoglal. Szinte minden görög istennek megvolt a római megfelelője is. Görög Római Gaia Terra A Föld istennője, Uranosz felesége. Zeusz Jupiter Főisten. Héphaisztosz Vulcanus A kovácsok istene, Zeusz és Héra fia. Pallasz Athéné Minerva A tudományok, a mesterségek, a bölcsesség, az igazságos harc istennője, és a városok védnöke, Zeusz lánya. Zeusz fejéből pattant ki fényes fegyverzetben, magasra tartott dárdával. Aphrodité Venus A szépség és a szerelem istennője. Khariszok Gráciák A báj, kellem, jóság és a szépség, termékenység istennői, Aphrodité kísérői. Hárman voltak. Hermész Mercurius Az istenek hírnöke, a tolvajok és az ékesszólás istene, a túlvilágba vezeti a holtakat, Zeusz és Maia nimfa fia. Kérdések, feladatok 1. Keressétek ki a szövegrészletekből, mi létezett az egyes népek felfogása, mítoszai szerint már a világ keletkezése előtt is! 2. Közös megbeszélés után válaszoljatok a következő kérdésekre! a) Miért hozta létre Gaia az embert? b) Mit köszönhettek az emberek Prométheusznak? c) Mi miatt haragudott Zeusz? d) Miért Pandórának nevezte el Hermész az első nőt? 3. Keressétek indokokat, hogy Zeusz miért ne büntesse tovább Prométheuszt! 4. Meséljetek olyan olvasmány- vagy filmélményetekről, amelyben görög vagy római istenek is szerepeltek! 73

75 Vissza az eredetekhez Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza. Leonardo da Vinci Daidalosz és Ikarosz Maerten de Vos Crispijn van de Passe: Ikarosz zuhanása, Mikor Minósz krétai királynak félig bika alakú gyermeke született, a Minótaurosz, Daidalosszal, az athéni ezermesterrel építettetett számára labürinthoszt. De Minósz azután sem engedte el maga mellől a mestert. Daidalosz azonban haza szeretett volna menni, mert megérintette lelkét a honvágy, de minden oldalról tenger állta útját. A földön és a tengeren feltartóztathat, de az ég bizton nyitva áll gondolta magában, meneküljünk arra! Minósz mindent elfoglalhat, de nem foglalja el a levegőt. Hogy repülni tudjon, olyasmit alkotott, mint egy madár. Tollakat rakott szépen egymás mellé, a legkisebb után egyre nagyobbakat, majd a legnagyobbakat egyre kisebbre váltva, mintha halmon nőttek volna, vagy mint ahogy a pásztorsípon a különböző nagyságú nádszálak sorakoznak egymás után lassú emelkedéssel. Aztán a közepén lenfonállal fűzte össze őket, alul viasszal rögzítette, s amint így összeállította, egy kevéssé meghajlította, hogy az igazi madarakat utánozza vele. Mellette állt fia, Ikarosz, s nem tudta, hogy a saját vesztében gyönyörködik. Ragyogó arccal a szélben libegő pelyhek után kapdosott, majd hüvelykujjával a sárga viaszt puhítgatta, és játékával hátráltatta atyja csodálatos munkáját. 74

76 Vissza az eredetekhez Mikor az utolsó simítást is elvégezte alkotásán a művész, a kettős szárny közé lendítette testét, és a szárnyakat lebegtetve függve maradt a levegőben. Kitanította gyermekét is: Mindig középre tarts! Ha alant repülsz, nehogy a tenger habja nehezítse el tollaidat, ha pedig magasabban, nehogy a tűz égesse össze! A középen haladj, nem kell a csillagokat se vizsgálnod, hogy tájékozódj, elég, ha engemet követsz! S megmutatta, hogy kell repülni, és a fiú vállához illesztette az újfajta szárnyakat. Míg evvel babrált, és oktatgatta fiát, könny áztatta ráncos, öreg arcát, és remegett az apai kéz. Megcsókolta, mintha tudta volna, hogy ezek az utolsó csókok, s szárnyán felemelkedve, ő repült elöl, és aggódott útitársáért, mint a madár, mikor gyönge fiókáját a magas fészekből az égi útra bocsátja. Még biztatta, hogy jöjjön utána, és tanítgatta a vészt hozó művészetre, s mozgatta a saját szárnyát, és hátra-hátranézett fiára. Megbámulta őket a halász, miközben remegő nádszállal leste a zsákmányt, meg a pásztorember botjára támaszkodva, és a szántóvető az eke szarva mellett. S aki látta, amint a levegőt szelték, isteneknek hitte őket. S már bal felől Héra szigete, Szamosz, és Délosz és Parosz mind elmaradtak, jobbra Lebinthosz volt, és a mézben gazdag Kalümné, mikor a fiú örülni kezdett a vakmerő repülésnek, elhagyta vezetőjét, és az ég felé vágyódva, magasabbra vette útját. A hevesen tűző nap szomszédságában meglágyult a viasz, ami összetartotta a tollakat, és szétfolyt. Szárnyát elvesztve, meztelen két karját már hiába rázta, nem tudott a levegőben megkapaszkodni. Zuhanás közben még atyja nevét kiáltotta. De hamarosan elnyelte a kék víz, amelyet aztán róla neveztek el Ikaroszi-tengernek. A szerencsétlen apa utána kiáltott: Ikarosz! Ikarosz! Hol vagy? Merre keresselek? Ikarosz! ismételte hangos szóval, amíg csak meg nem pillantotta a tollakat a habokban. Akkor már mindent értett, és elátkozta saját művészetét. Ahol eltemette, Ikaroszról kapott nevet a vidék. Trencsényi-Waldapfel Imre nyomán Ennek a történetnek az egyik mondata így hangzik: Mellette állt fia, Ikarosz, s nem tudta, hogy a saját vesztében gyönyörködik. A másik így szól: S aki látta, amint a levegőt szelték, isteneknek hitte őket. Mindkét kijelentés arra utal, hogy a repülés gyönyörű dolognak látszott Daidalosz és Ikarosz számára. A történetből azonban világosan kitűnik, hogy szándékaik az ellenkezőjükre fordultak, csakúgy, mint az a mi életünkben is megtörténhet. Ebben a mítoszban az istenek hatalmát is megkérdőjelező csodás elképzelés, a repülés halállal végződött. 75

77 Vissza az eredetekhez Kérdések, feladatok 1. Válaszoljatok az alábbi kérdésekre a szöveg segítségével! a) Kinek az udvarában élt Daidalosz és Ikarosz? b) Mi volt Daidalosz foglalkozása? c) Miért kezdett el szárnyakat készíteni? d) Milyen anyagokat használt fel a szárnyak készítéséhez? 2. Milyen volt Daidalosz és Ikarosz kapcsolata? Szerintetek gondos apa volt-e Daidalosz? 3. Mire oktatja fiát az indulás előtt Daidalosz? 4. Játsszátok el az apa és fia közötti beszélgetést! 5. Keressétek ki a műből azokat a mondatokat, amelyek előre sejtetik a szomorú befejezést! 6. Bele tudott-e nyugodni Daidalosz fia elvesztésébe? 7. Vitassátok meg, mi a szerepük a szülői tanácsoknak! Miért nehéz megfogadni őket? Mit jelenthet az életben a középre tartás, a középút? 8. Keressétek meg az atlaszotokban a műben említett földrajzi helyek közül azokat, amelyek ma is léteznek! 9. Tudjátok-e, hogy mi lett Minótaurosz sorsa? Nézzetek utána az interneten! 10. Készítsetek az olvasott mítoszok cselekményeiről folyamatábrákat! Beszéld meg társaddal, melyikőtök, melyik mítoszhoz készítsen! Cseréljetek ábrákat, és meséljétek el a történetet a másik ábrája alapján! Labirintus A labirintus mítosza Kréta szigetéhez, Knósszosz városához kötődik. Az ókori knósszoszi palotában élt Minósz király a leányával, Ariadnéval. Mikor az uralkodónak megszületett a félig ember, félig bika kinézetű gyermeke, a Minótaurosz, a király a szörny számára egy hatalmas labirintust építtetett Daidalosszal, az ezermesterrel, hogy ez a fiú sose tudjon kijönni az emberek közé. Thészeusz, az ifjú hős elhatározta, hogy megöli a Minótauroszt. Amikor Ariadné, Minósz király lánya beleszeretett Thészeuszba, egy bűvös kardot ajándékozott neki. Ezzel sikerült is Thészeusznak legyőznie a szörnyet. Ariadné arról is gondoskodott, hogy a szerelme kitaláljon a labirintusból. Egy gombolyag fonalat is adott neki induláskor, hogy a fonallal jelölje meg, merre halad. Így Thészeusz a győzelme után könnyen megtalálta a kivezető utat az útvesztőből. 76

78 Részösszefoglalás Ebben a részben a mesékkel, a mondákkal és a mítoszokkal foglalkoztunk. Összehasonlítottuk a műfajokat, de leginkább azt szerettük volna bemutatni, hogy a család, az otthon és a nemzet témája minden műfajban jelen van. MESETÉRKÉPEK Prózai formájú mesék Verses formájú mesék Műmese: szerzője ismert, egyéni alkotás írásban, nyomtatásban maradt fenn, a történetek szövege állandó. Népmese: nem ismerjük a szerzőjét, közösségi alkotás, élőszóban terjed, a történetnek sok változata ismert. MESE A mese csodás elemekkel átszőtt történetek tárháza. A jó elnyeri méltó jutalmát, míg a gonosz megbűnhődik. MÍTOSZTÉRKÉP A mítosz a görög müthosz szóból ered, aminek az eredeti jelentése monda, mese, történet. MITOLÓGIA Egy nép mítoszainak összességét jelenti. Minden népnek megvannak a maga mítoszai. A mítoszok olyan mesés történetek, amelyekben egy nép megmagyarázza a világ keletkezését, benne saját keletkezését. A mítoszok jellemzői: kitalált és/vagy valós történetek; szerzőjük ismeretlen; szájhagyomány útján terjednek; szövegük változhat; a középpontban az isten vagy isteni származású hős áll; a hősök természetfeletti képességekkel rendelkeznek; a világ kialakulására, az ember eredetére vonatkozó elképzeléseket jelenít meg. 77

79 Részösszefoglalás Kérdések, feladatok 1. Idézzétek fel, mit tanultatok a mesékről! a) Készítsetek gondolattérképet, az alábbi központi fogalommal! MESEI JELLEMZŐK b) Készítsetek listát kedvenc meséitekről! c) Szóban foglald össze társadnak az egyik kedvenc meséd tartalmát! d) Készítsetek leírást egy jellegzetes meseszereplőről! e) Szerintetek miért olvasnak meséket a felnőttek? Vajon miért tetszenek nekik a mesék? f) Döntsd el az alábbi állításokról, hogy igazak vagy hamisak! Indokold meg a véleményedet! A mese kevés valós elemet tartalmaz. A mesehősök nagyrészt valóban létező emberek. Csodás lények is szerepelnek a mesében. A mesében nincsenek varázserejű tárgyak. g) Rendezzétek fürtábrába a népmese és a műmese közti különbségeket! Dolgozz a füzetbe! 2. Nevezzetek meg olyan történelmi alakokat, akikről olvastatok mondákat! 3. Bizonyítsátok be a mítoszok jellemzőinek segítségével, hogy az alábbi szövegek egy-egy mítosz részletei! Pallasz Athéné megjelent a barlang mélyén, sugárzó alakja bevilágította a homályt, és csillogó pajzsát tükörként tartotta az alvó Medusza fölé. Perszeusz Athéné intésére felfelé tekintett, és az istennő pajzsának éles tükrében megcélozta a szörny irtóztató, kígyóhajú fejét. Thetisz istennő és Peleusz király lakodalmára hivatalos volt valamennyi isten, egyedül Eriszt, a viszály istennőjét szerették volna távol tartani a menyegzőtől. Erisz nagyon megharagudott ezért, és a maga módján állt bosszút. Egy aranyalmát dobott az isteni násznép közé ezzel a felírással: A legszebbnek. 4. Nézzetek utána, melyik mítoszokból származhatnak a fenti részletek! 5. Írjatok a képen látható szörnyről egy rövid mítoszt! Antonio Tempesta: Hercules és Cerberus, Készítsetek reklámplakátot, esetleg írjatok reklámverset is egy mítoszhoz! 78

80 Bibliai történetek A szent iratok A világ vallásainak szent iratai például az imádságok a látomások, szertartási leírások, erkölcsi szabályok. Az ilyen szövegek is többnyire szájhagyomány útján terjedtek, és csak egy későbbi időszakban írták le őket. Minden népnek, népcsoportnak megvannak a szent iratai. A zsidóknak és keresztényeknek a Biblia, a hinduknak a Védák, az iszlám hívőknek a Korán. A vallásos közösségek nagy tiszteletben tartják ezeket a szent iratokat és azokat, akik szent irataikat nekik tolmácsolják akár tudományos, akár népszerű szinten. A Biblia név a görög biblion szó többes számú alakja, amelynek jelentése: könyvtekercs. Szent könyveknek, Szentírásnak vagy Könyvek Könyvének is nevezik. Két nagy részből áll: az Ószövetségből (Ótestamentum) és az Újszövetségből (Újtestamentum). Az Ószövetség Isten Izrael népével kötött szövetségére, míg az Újszövetség Istennek a keresztény egyházzal kötött szövetségére utal. A testamentum (hagyaték) szó pedig kifejezi, hogy Izrael népére és az őskeresztény egyházra hagyott szent írásokat tartalmaz. Az Ószövetségben Isten cselekedeteit és prófétái (pl. Jeremiás, Ezékiel, Jónás) által közölt üzeneteit, valamint a zsoltárokat (szent énekeket) olvashatjuk. Az Újszövetség, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket tartalmazza, valamint a négy evangélista (Máté, Márk, Lukács, János) Jézusról, Isten fiáról szóló evangéliumára, történeteire épül. Az evangélium görög eredetű szó, jelentése jó hír, örömhír. A Biblia a görög mitológiával szemben egyetlen isten létezését hirdeti. Kérdések, feladatok 1. Beszéljétek meg, hogy Magyarországon mely nagy vallások vannak jelen! 2. Nézzetek utána más népek szent iratainak, így a Koránnak, a Védáknak, a Misnának! Krisztus és a négy evangélista szimbólumának ábrázolása egy 1235 körüli angol kódexbő 79

81 Bibliai történetek Igent mondani a világra, megismételni, ez a világ újrateremtése, egyszersmind önmagunké is, ezzel válunk nagy művésszé, teremtővé. Albert Camus A világ teremtése (Mózes első könyve 1 2. fejezet) Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap. Isten újra szólt: A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között. Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap. Isten ismét szólt: Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz. Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. Akkor megint szólt Isten: Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön. Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a harmadik nap. Akkor megint szólt Isten: Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet. Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap. Isten szólt: A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak. Úgy is történt. Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten megáldotta őket és így szólt: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, tölt- 80

82 Bibliai történetek sétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön. Este lett és reggel: az ötödik nap. Aztán szólt Isten: Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint. Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok. Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap. Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Minden vallás számára rendkívül fontos, hogy Isten (vagy az istenek) miként teremtette meg a világosságot és a sötétséget, a földet és a vizeket, az állatokat és az embert. A teremtés története azt tanúsítja, hogy egy Isten van, ő az, aki az egész mindenséget a kezében tartja és irányítja. Isten adott célt és értelmet a létezőnek, amelyet a puszta szavával hívott életre. Mindenhatóságát éppen az mutatja, hogy a puszta szavával teremteni tudott. A mindenhatóság azt jelenti, hogy Isten nem része a világnak, hanem felette áll, hisz ő teremtette. Isten az embert teremtette meg utoljára, a hatodik napon, ez azt is jelentheti, hogy az ember áll a legközelebb hozzá. Az embert a maga képmására hozta létre. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy Istenhez hasonlóan az ember is öntudattal rendelkezik, akinek megengedi Isten, hogy uralkodhasson a természeten, de be kell tartania az isteni parancsokat, Isten akaratát. 81

83 Bibliai történetek Kérdések, feladatok 1. Magyarázzátok meg a következő szavak jelentését: boltozat, világító testek, képmás! 2. Válaszoljatok a kérdésekre! a) Hány nap alatt zajlott a teremtés? b) Vázold fel a teremtés sorrendjét! 3. Keressétek ki a szövegből, milyen feladatot bízott Isten az emberre! 4. Válaszd ki a teremtés egyik napját, és készíts hozzá illusztrációt! 5. Keressetek olyan képzőművészeti alkotást az interneten vagy a könyvtárban, amely a teremtéstörténetet jeleníti meg! Mutasd be társaidnak! 6. Figyeljétek meg Michelangelo Ádám teremtése című festményét! a) A teremtés mely pillanatát ábrázolja a festő? b) Miben felel meg a kép a Bibliában olvasott szövegnek, és miben ábrázol mást? c) Ki a két fő alak? d) Hol fekszik Ádám, és hol az Úr? e) Milyen színeket látunk az egyik, milyeneket a másik alak körül? Mi lehet ennek a jelentése? Michelangelo Buonarroti: Ádám teremtése ( ) 82

84 Bibliai történetek Kezdet és vég egymást éri, És az élet hű vezéri, Hit s remény a szűk pályán, Tarka párák s szivárvány. Kölcsey Ferenc A vízözön története (Mózes első könyve 6 9. fejezet) Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé Isten színe előtt járt. Noénak három fia született: Szem, Kám és Jáfet. A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért. A vízözön előzményei Isten így szólt Noéhoz: Elhatároztam, hogy elpusztítok minden Aurelio Luini: Noé bárkája (16. század második fele) lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal. Így kell építened: 300 könyök 66 legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága. Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet. Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt létezik. El fog pusztulni minden, ami a földön van. Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei. Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt. A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak. Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel 66 könyök: hosszmérték 83

85 Bibliai történetek készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon. Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogy Isten megparancsolta neki. Az Úr így szólt Noéhoz: Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben. Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból 67 pedig kettőt, hímet és nőstényt. (A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk 68 az egész földön életben maradjon. Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam. Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki. Noé 600 esztendős volt, amikor a vízözön rátört a földre. Noé a vízözön előtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei. (A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élő állatok közül kettő-kettő, egy hím és egy nőstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.) Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre. Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre. Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába, s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas. Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába. Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót. A vízözön Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember. Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön. Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kez- 67 tisztátalan: a zsidók vallása és hagyományai szerint meg nem ehetőnek vagy utálatosnak tartott állatok 68 ivadék: utód, leszármazott 84

86 Bibliai történetek dett. A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, és a víz lassan elapadt a földön. Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. 69 A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált, s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről. Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről. De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába. Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot. A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről. Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá. Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt. Noé kiszáll a bárkából Ekkor Isten szólt Noéhoz: Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei. Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön. Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel. Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után. Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron. Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka. Aztán így szólt Isten: Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket, és a szivárvány megjelenik a felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön. 69 Ararát-hegy: Örményország határa mellett álló hegy 85

87 Bibliai történetek Isten így szólt Noéhoz: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között. Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja. Ezek hárman voltak Noé fiai, és tőlük származott a föld egész népessége. A Biblia egyik legismertebb történetének kiválasztottja Noé. Az egyik legfontosabb üzenete a történetnek Isten kegyelme, mellyel megmenti a pusztulástól Noét és családját. Isten azért nem pusztítja el Noét, mert őt tartja egyedül igaznak, ő az, aki engedelmeskedett Istennek, és hallgatott a szavára. Istennel járt. Isten szövetségkötésének lehetünk tanúi azáltal, hogy Noé megmenekült. Ez a szövetség Noén keresztül az egész emberiségre, sőt a világra is kiterjed. A megmenekült Noétól származtatható a föld egész népessége. A szövetséget Isten a szivárvány megjelenésével pecsételi meg. A művet pusztulásmítosznak tekintjük, mert valamilyen természeti csapást, katasztrófát igyekeznek általa megmagyarázni. A történetben több olyan fogalom is szerepel, amely valamit szimbolizál vagy a későbbiekben lett szimbólummá, jelképpé. Ilyen a bárka, amely menedéket és egyben egy nép megpróbáltatásait is szimbolizálja. A galambot az ég hírnökének is tekintik. Az ókori zsidóknál a galamb a bűnbocsánatot jelentette. A galamb az olajággal együtt pedig a békére utal. Az özönvíz elmúltával Isten megígérte Noénak, hogy soha többet nem fogja özönvízzel elpusztítani a föld élőlényeit. Szövetségük jelképeként szivárvány jelent meg a felhőkben. A vallásokban és a népmesékben a szivárvány gyakran az égbe vagy egy másik világba vezető híd. Kérdések, feladatok 1. Válaszoljatok a következő kérdésekre! a) Miért küldi az Úr a világra özönvizet? b) Mi lehetett a gonosszá vált emberiség bűne? Idézd fel, milyen konkrét bibliai bűnöket ismersz! c) Miért kegyelmez meg az Úr Noénak? 2. Milyen ígéretet tett az emberiségre vonatkozóan Isten? 3. Alakítsatok 4-5 fős csoportokat! Hogyan képzelitek el a bárkát? Csoportonként készítsetek róla rajzos illusztrációt, és fűzzetek hozzá magyarázatot! 86

88 Bibliai történetek Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött. Juhász Gyula Jézus születése (Lukács evangéliuma 1 2. fejezet) Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 70 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Lorenzo Monaco: Jézus születése, körül Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 71 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. 70 írják össze az egész földet: mai kifejezéssel népszámlálás 71 áldott állapotban van: gyermeket várt 87

89 Bibliai történetek Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik. Kérdések, feladatok 1. Mondd el saját szavaiddal, mit tudunk Jézus szüleiről! 2. Miért istállóban jött világra? 3. Mi jelezte a Megváltó érkezését? 4. Mondd el, milyen más nevekkel is illetik őt! 5. Milyen keresztény ünneppel emlékezünk meg a világrajöveteléről? 6. Jézus születése minden művészeti ágat megihletett. Énekeljétek el közösen az ismert dalt! Pásztorok keljünk fel s 1. Pász – to – rok, kel – jünk fel, ha – mar in – dul – junk el Pálóczi Horváth Ádám Bet – le-hem vá – ro – sá – ba, ron-gyos is – tál – lócs – ká – ba! Si – es – sünk, ne kés – sünk, hogy még e – zen éj – jel o – da – ér – hes – sünk, mi U-runk-nak tisz-te – le – tet te – hes – sünk! 88

90 Bibliai történetek Ős Kaldeának három szent öregje Ama kicsiny jászol körül megáll. És szól az első kegyes ámulattal: Hozsánna néked, újszülött király! Kaffka Margit A napkeleti bölcsek (Máté evangéliuma 2. fejezet) Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, 72 Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént 73 és mirhát. 74 Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. A köznyelv királyoknak is nevezi a bölcseket, ennek azonban Máté evangéliumában nincs irodalmi alapja, viszont ezt támogatja az Ószövetség két helye, amelyeket a napkeleti bölcsekkel összefüggésben értelmeznek. 72 legeltetni fogja népemet: bőségben, jól fogja tartani népemet 73 tömjén: Északkelet-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában honos növény 74 mirha: A balzsamfafélék családjába tartozó növényfaj. A belőle előállított szirupot mirhának, ennek illóolaját mirhaolajnak nevezik. 89

91 Bibliai történetek A napkeletről érkező bölcsekkel kapcsolatosan az evangéliumi rész nem említi, hogy hányan voltak. A kincsesládáikban háromféle dolog volt, így később arra következtettek, hogy hárman lehettek. Az ajándékok is jelképeket hordoznak: az arany a királyságot, a tömjén az istenségnek kijáró hódolatot jelképezi, míg a mirha a halotti kenet tartozéka, ami utal Jézus későbbi szenvedéseire. A későbbi korokban a három bölcs ábrázolásával több dolgot is jelképeztek a művészek. A három világrész (Európa, Ázsia és Afrika) megtestesítőiként is utalnak rájuk. Nemcsak a képzőművészetben, hanem az irodalomban is megjelent az ábrázolásuk. Valamikor a 9. században nevet is adtak nekik: Gáspár, Menyhért és Boldizsár, sőt elkezdik királyokként vagy mágusokként is emlegetni őket. Kérdések, feladatok 1. Keressetek összefüggéseket a Biblia szövege és a két alábbi idézet, valamint a fentebb található Kaffka Margit-idézet között! a) Melyek azok az információk, amelyek azonosak a bibliai szöveggel? b) Milyen többletinformációt hordoznak az idézetek a Biblia szövegéhez képest? I. II. Jövének távol, boldog Napkeletről Három királyok, híres mágusok, Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről, Kiről legenda és jóslat susog. Ki született szegényen Betlehemben, Kit megöletne Heródes király S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár! Juhász Gyula: Vízkeresztre részlet Adjon isten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! József Attila: Betlehemi királyok részlet 90

92 Bibliai történetek 2. Figyeld meg a négy festményt! A festmények különböző származású művészek alkotásai, amelyek akár száz év eltéréssel keletkeztek. a) Milyen hasonlóságokat és különbségeket fedezel fel a képi ábrázolásokon? b) Melyik festményt tartod a leghitelesebbnek a Biblia szövege alapján? Burgundiai festő: A háromkirályok imádása, körül Fra Angelico Fra Filippo Lippi: A háromkirályok imádása, körül Sandro Botticelli: A háromkirályok imádása, körül Geertgen tot Sint Jans: A háromkirályok imádása, körül 91

93 Összefoglalás Család, otthon, nemzet Ebben a fejezetben válaszokat kaphattatok arra is, hol az egyén helye a világban. európai kultúra otthoncsalád ÉN nemzet Ahhoz, hogy megértsük a világ működését, tudnunk kell, honnan jöttünk, milyen szokásai, hagyományai voltak őseinknek, a régi korok embereinek. Ha ezt megértjük, azt is könnyebben megérthetjük, hogy merre tartunk. Kérdések, feladatok 1. Alkossátok meg közösen az osztály család-, otthon- és nemzetfogalmát! A fogalmak meghatározása olyan legyen, hogy azt mindenki igaznak érezze! 2. Készíts öt kérdésből álló feladatlapot társadnak! Téma: szokás, hagyomány. 3. Készítsetek gondolattérképeket (rajzlapon dolgozzatok, használjatok nyilakat és színeket is) az alábbi központi fogalmakkal! Vitassátok meg, hogy melyik fogalom miért kerülhetett a térképekre! LÍRA MŰFAJ 4. Válasszatok az alábbi témákból, és írjatok 3-4 fős csoportokban közösen rövid, fél oldal terjedelmű szöveget a témának megfelelően: a) mesét, amely napjainkban játszódik, és amelyben felhasználjátok a mesékre jellemző mesei elemeket! b) mondát, amely napjainkban játszódik, és amelyben felhasználjátok a mondák jellemzőit! c) mítoszt, amely napjainkban játszódik, és amelyben felhasználjátok a mítoszok jellemzőit! 5. Fogalmazzatok meg tíz állítást a Bibliáról! 92

94 PETŐFI SÁNDOR JÁNOS VITÉZ A János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma. Ilyesmi, mint a János vitéz, a legnagyobbaknak is csak egyszer sikerül. Szerb Antal

95 Petőfi Sándor élete Petőfi Sándor január 1-jén született Kiskőrösön, Petrovics István és Hrúz Mária gyermekeként. A Petőfi felvett, költői név, az anyakönyvben ő is Petro vicsként szerepel. Édesapja jómódú mészárosmester 1 és kocsmáros volt, aki fiát gondosan taníttatta, utóbb azonban tönkrement, és a leendő költőre nehezebb idők jöttek. Petőfi az ország szá mos városában járt iskolába: Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon, Selmecbá nyán, végül a pá – pai református kollégium ban tanult ben az Athenaeum cí mű folyóiratban megjelent A borozó című verse. Iskolaéveinek le teltével vándorszínésznek állt, majd Pestre került, és Vahot Imre lapjának, a Pesti Divatlapnak dolgozott szerkesztőként. A János vitéz című elbeszélő költeményét november-decemberében írta, és 1845-ben már önálló kötetként is megjelent őszén megismerkedett Szendrey Júliával, az erdődi jószágigazgató leányával, és egy év múlva összeházasodtak ben, a Toldi megjelenése után barátságot kö tött Arany Jánossal. Petőfi élete és költészete szorosan kapcsolódik az es forradalomhoz és szabadságharchoz. Az március 15-i pesti forradalmi események egyik vezéralakja volt, március 13-án írt Nemzeti dal című verse a forradalom egyik jelképévé vált őszétől részt vett a szabadságharcban. Decemberben megszületett a kisfia, Petőfi Zoltán elejétől Bem tábornok seregében szolgált, aki kedvelte őt, és óvta a csatáktól július 31-én a segesvári ütközetben tűnt el, Fehéregyháza határában. 1 mészáros: szarvasmarha, juh és ló levágásával és húsának kimérésével foglalkozó iparos 94

96 A János vitéz keletkezése Vahot Imre visszaemlékezése szerint a költő 1844 novemberében néhány nap alatt írta meg a János vitéz című művét. Petőfi munkatempóját és időbeosztását, feladatait ismerve szinte biztos, hogy ennél azért hosszabb időt vett igénybe. A János vitéz műfaja elbeszélő költemény. Petőfi a korabeli vidéki élet bemutatása mellett a mesék csodás birodalmába repíti az olvasóját. A mű a tündérmesék és a népmesék szereplőit, fordulatait is megidézi. A János vitéz helyesírása eltér a maitól, ám a mű iránti tisztelet miatt mégsem szokás a költő írásmódját megváltoztatni. Az első fejezetekben megismerjük az elbeszélő költemény főszereplőit. A patakban ruhát mosó szőke lány Iluska, akiről hamar kiderül, hogy árva, és mostohája neveli. Hasonló sorsa van a nyájat őrző juhásznak, Kukoricza Jancsinak is, akit félig apjának tartott gazdája nevel. Petőfi Sándor elbeszélő költeménye, a János vitéz sokkal több, mint egy alkotás A János vitéz első kiadásának borítója, 1845 a sok közül. Jancsi története nemzeti kultúránk egyik alapköve. De miért ilyen kiemelkedően fontos ez a mű? Azért, mert megmutatja: csak a jellem számít, nem a származás vagy a vagyoni helyzet. Minden közösségnek, így minden nemzetnek megvannak azok a közös emlékképei, amelyek tagjait egymással összekötik. János vitéz históriáját minden magyar ismeri. Ezáltal a történet olyan közös emlékképünkké válik, amely a sok viszály és bosszúság közepette is arra emlékeztet: egy közösséghez tartozunk. Ugyanazt a nyelvet beszéljük, és nemcsak akkor, amikor magyarul szólalunk meg, hanem akkor is, amikor kimondjuk: János vitéz. Kimondjuk, és mindannyian értjük, miről van szó. S minél több az ilyen közös kulturális emlékkép, annál inkább összekötnek ezek bennünket, s annál igazibb, élőbb közösséggé tudunk válni mi, magyarok. 95

97 Petőfi Sándor: János vitéz 1 2. fejezet Szerelem tüze ég fiatal szivében Petőfi Sándor: János vitéz 1. Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra. 3 Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, A juhásznak úgyis nagy melege vagyon. Szerelem tüze ég fiatal szivében, Ugy legelteti a nyájt a faluvégen. Faluvégen nyája mig szerte legelész, Ő addig subáján 4 a fűben heverész. Tenger virág nyílik tarkán körülötte, De ő a virágra szemét nem vetette; Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak, Bámuló szemei odatapadtanak. De nem ám a patak csillámló habjára, Hanem a patakban egy szőke kislyányra, A szőke kislyánynak karcsu termetére, Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére. Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva, Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba ; Kilátszik a vízből két szép térdecskéje Kukoricza Jancsi gyönyörűségére. 2 Petőfi csupán számokkal tagolta művét, a fejezet megnevezést nem használta 3 bojtár: fiatal legény, aki a juhász munkájában segít 4 suba: báránybőrből készült, ujjatlan, hosszú köpönyeg 96

98 Petőfi Sándor: János vitéz 1 2. fejezet Mert a pázsit fölött heverésző juhász Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más? Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza, Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza. Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája! Kukoricza Jancsi így szólott hozzája: Pillants ide, hiszen ezen a világon Csak te vagy énnekem minden mulatságom. Vesd reám sugarát kökényszemeidnek, Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg; Gyere ki a partra csak egy pillanatra, Rácsókolom lelkem piros ajakadra! Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék, Ha a mosással oly igen nem sietnék; Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak, Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak. Vaszary János: Juhászbojtár,

99 Petőfi Sándor: János vitéz 1 2. fejezet Ezeket mondotta szőke szép Iluska, S a ruhákat egyre nagy serényen mosta. De a juhászbojtár fölkel subájáról, Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól: Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém! A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én; Aztán a mostohád sincs itt a közelben, Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen. Kicsalta a leányt édes beszédével, Átfogta derekát mind a két kezével, Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor, Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor. 2. Az idő aközben haladott sietve, A patak habjain piroslott az este. Dúlt-fúlt Iluskának gonosz mostohája; Hol marad, hol lehet oly soká leánya? A rosz vén mostoha ekképp gondolkodott; Követték ezek a szók a gondolatot: (S nem mondhatni, hogy jókedvvel ejtette ki.) Megnézem, mit csinál? ha henyél: jaj neki! Jaj neked Iluska, szegény árva kislyány! Hátad mögött van már a dühös boszorkány; Nagy szája megnyílik, tüdeje kitágul, S ily módon riaszt föl szerelem álmábul: Becstelen teremtés! gyalázatos pára! Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára? Lopod a napot, és istentelenkedel Nézze meg az ember hogy tüstént vigyen el 98

100 Petőfi Sándor: János vitéz 1 2. fejezet Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk? Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk. Ugy merje kend Ilust egy szóval bántani, Hogy kihullanak még meglevő fogai. Reszkető kedvese védelmezésére Ekkép fakadt ki a nyáj bátor őrzője; Azután haragos szemmel fenyegetve Az elmondottakhoz e szavakat tette: Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a házát, Meg ne illesse 5 kend ezt a szegény árvát. Úgyis töri magát, dolgozik eleget, És mégsem kap száraz kenyérnél egyebet. Most eredj Iluskám. Megvan még a nyelved, Hogy elpanaszold, ha roszúl bánik veled. S kend ne akadjon fönn azon, mit más csinál, Hisz kend sem volt jobb a deákné vásznánál. 6 Kukoricza Jancsi fölkapta subáját, S sebes lépésekkel ment keresni nyáját, Nagy megszeppenéssel most vette csak észre, Hogy imitt-amott van egy-kettő belőle. 5 meg ne illesse: ne bántsa 6 kend sem volt jobb a deákné vásznánál: szólás; maga sem volt jobb másnál 99

101 Petőfi Sándor: János vitéz 1 2. fejezet Egy olyan kép tárul a szemünk elé, amely akár egyetlen pillanat is lehetne. A jelenet valamennyi mozzanata egyszerre, egy időben, egyetlen festményen is ábrázolható volna. Ez a rész, amely képszerűségében egyetlen pillanatot ragad meg. A táj, a patak csillámló habja, a pázsit, a virágok ugyanannyi figyelmet kapnak, mint a szereplők. A jelenet képszerűségében mintha megállt volna az idő az egymásba felejtkező szerelmesek felett. A pillanat varázsát végül megtöri a szereplők párbeszéde. A juhászbojtár így szólítja meg a patakban mosó kislányt: Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája! Ezt nevezi az irodalom megszólításnak. Megszólítás: valakihez, valamihez való fordulás, felkiáltó, felszólító, kérdő mondatok- ban beépülő nyelvi eszköz, amely árulkodik a szereplők kapcsolatáról is. Az első rész pillanatát, a megállt az idő érzését hirtelen váltással eltörli a második fejezet első sora: Az idő aközben haladott sietve. Az alföldi idillt a nyári napsütés teszi még szebbé. Ám ahogy a történések haladnak, és egyre komorabb lesz a hangulat, úgy hirtelen az ég is elsötétedik, amikor megjelenik Iluska gonosz mostohája. Kérdések, feladatok 1. Mit vártok a János vitéz cím alapján? a) Kiről és miről fog szólni a történet? b) Keressetek kapcsolatot a cím és az első fejezet között! c) Adjatok új címet az első fejezetnek! 2. Keresd meg a jelenetben a helyszínre és a napszakra utalásokat! 3. Kik a jelenet szereplői? Írd le, hogyan képzeled el őket! 4. Keress még példát a megszólításra a versszakokban! 5. Gyűjtsd ki az első részből a mai nyelvhasználattól eltérő kifejezéseket! a) Írd le a füzetbe! b) Értelmezd a kiírt kifejezéseket! Ma hogyan mondanánk ezeket a szavakat? 6. Ki reagál indulatosabban, ki használ erőteljesebb kifejezéseket: Jancsi vagy a mostoha? Kitől tudod elfogadni az indulatos beszédet? Miért? 7. Mit gondolsz, a régi falusi társadalomban milyen helyzetben lehetett egy árva lány és egy juhászbojtár? Hogyan kezdhettek önálló életet, milyen lehetőségeik voltak erre? 8. Hogy tudta volna Jancsi megvédeni Iluskát udvarias, de határozott szavakkal? Fogalmazd át mondandóját három-négy mondatban! 100

102 Petőfi Sándor: János vitéz 1 2. fejezet 9. Értelmezd a folyamatábrát, és idézd fel a történet kiindulópontjának legfontosabb eseményeit! 1. A főszereplők bemutatása: Kukoricza Jancsi juhászbojtár Iluska árva, mostohája neveli Szerelmesek egymásba szeretnek Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor 2. Egyszerű, boldog emberek, rövid időre megfeledkeznek a munkájukról A napsütötte táj is a boldogságot tükrözi Tenger virág nyílik tarkán körülötte 3. A mostoha érkezése megzavarja a szerelmeseket Fenyegetettség Becstelen teremtés! Gyalázatos pára! 4. Jancsi megvédi Iluskát, de ő sem a maga ura Kiszolgáltatottság S sebes lépésekkel ment keresni nyáját Műnemek az epikus művek A János vitéz most olvasott két fejezete egy történet kezdete, s amit a költő eddig elmesélt, az önmagában is kerek történet. Történeteket mondanak el a mesék is, amelyeket korábban olvastunk. S mi magunk is gyakran mesélünk történeteket: például iskolai, otthoni, játék közben vagy kiránduláson szerzett élményeinkről. Az irodalmi művek legtöbbje besorolható a három műnem egyikébe. Ezek a líra, a dráma és az epika. A lírai művek élményt, érzelmeket fejeznek ki. Nincs bennük cselekmény, vagy csak nagyon kevés. A drámai művek konfliktust, összeütközést jelenítenek meg, és írójuk színpadon történő előadásra szánta őket. Az epikus művek történetet mondanak el, cselekményesek. A műnemeken belül megkülönböztetünk kisebb csoportokat, műfajokat. Az epika műnemébe tartozó műfaj a mese és az elbeszélő költemény is. Projektfeladat: Készítsetek egy faliújságot, amelyen heti rendszerességgel mindig há- rom-három tanuló készít beszámolót egy-egy műnem jeles alkotásáról! 101

103 Petőfi Sándor: János vitéz 3 4. fejezet Elváltak egymástól, mint ágtól a levél 3 4. fejezet 3. A nap akkor már a földet érintette, Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte; Nem tudja, hol lehet annak másik fele: Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele? Akárhová lett az, csakhogy már odavan; Búsulás, keresés, minden haszontalan. Most hát mihez fogjon? nekiszánva magát, Hazafelé hajtja a megmaradt falkát. 7 Majd lesz neked Jancsi no hiszen lesz neked! Szomorún kullogva gondolta ezeket, Gazduramnak ugyis rossz a csillagzatja, Hát még de legyen meg isten akaratja. Ezt gondolta, többet nem is gondolhatott; Mert ekkor a nyájjal elérte a kaput. Kapu előtt állt az indulatos gazda, Szokás szerint a nyájt olvasni 8 akarta. Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram! Mi tagadás benne? igen nagy híja van; 9 Szánom, bánom, de már nem tehetek róla, Kukoricza Jancsi e szavakat szólta. 7 falka: állatcsoport 8 olvas: (itt) számlál, számol 9 nagy híja van: nagyon sok hiányzik belőle 102

104 Petőfi Sándor: János vitéz 3 4. fejezet Gazdája meg ezt a feleletet adta, S megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta: Ne bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem; Amíg jól van dolgod, föl ne gerjeszd mérgem. Kisült, hogy korántsem tréfaság a beszéd, Jancsi gazdájának majd elvette eszét; Jancsi gazdája bőg, mint aki megbőszült: Vasvillát, vasvillát! hadd szúrjam keresztül! Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani való! Hogy ássa ki mind a két szemét a holló! Ezért tartottalak? ezért etettelek? Sohase kerüld ki a hóhérkötelet. Elpusztulj előlem, többé ne lássalak! Jancsi gazdájából így dőltek a szavak; Fölkapott hirtelen egy petrencés rudat, 10 A petrencés rúddal Jancsi után szaladt. Kukoricza Jancsi elfutott előle, De koránsem azért, mintha talán félne, Markos gyerek volt ő, husz legényen kitett, 11 Noha nem érte meg még husszor a telet. Csak azért futott, mert világosan látta, Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája; S ha ütlegre kerül a dolog, azt verje, Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte? Futott, míg a szuszból gazdája kifogyott; 12 Azután ballagott, megállt, meg ballagott Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar? Nem tudta, mert nagy volt fejében a zavar. 10 petrencés rúd: kisebb szénarakás hordására szolgáló rúd 11 kitesz valakin: felülmúlja 12 kifogy a szuszból: kifullad 103

105 Petőfi Sándor: János vitéz 3 4. fejezet 4. Mikorra a patak vize tükörré lett, Melybe ezer csillag ragyogása nézett: Jancsi Iluskáék kertje alatt vala; Maga sem tudta, hogy mikép jutott oda. Megállt, elővette kedves furulyáját, Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját; A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort, Tán a szánakozó csillagok könnye volt. Iluska már aludt. A pitvar eleje Volt nyár idejében rendes fekvőhelye. Fekvőhelyéről a jól ismert nótára Fölkelt, lesietett Jancsi látására. Jancsinak látása nem esett kedvére, Mert megijedt tőle, s ily szót csalt nyelvére: Jancsi lelkem, mi lelt? mért vagy oly halovány, Mint az elfogyó hold bús őszi éjszakán? Hej, Iluskám! hogyne volnék én halovány, Mikor szép orcádat utószor látom tán Jancsikám, látásod ugyis megrémített: Hagyd el az istenért az ilyen beszédet! 104

106 Petőfi Sándor: János vitéz 3 4. fejezet Utószor látlak én, szivem szép tavasza! Utószor szólt itten furulyám panasza; Utószor ölellek, utószor csókollak, Örökre elmegyek, örökre itt hagylak! Most a boldogtalan mindent elbeszéle, Ráborúlt zokogó kedvese keblére, Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult: Ne lássa a leány, hogy könnye kicsordult. Most hát, szép Iluskám! Most hát, édes rózsám! Az isten áldjon meg, gondolj néha reám. Ha látsz száraz kórót 13 szélvésztől kergetve, Bujdosó szeretőd jusson majd eszedbe. Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell! A jóisten legyen minden lépéseddel. Ha látsz tört virágot útközepre vetve, Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe. Elváltak egymástól, mint ágtól a levél; Mindkettejök szive lett puszta, hideg tél. Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal, Jancsi letörölte inge bő ujjával. Indult; nem nézte egy szemmel sem, hol az ut? Neki úgyis mindegy volt, akárhova jut. Fütyörésztek pásztorgyermekek mellette, Kolompolt 14 a gulya ő észre sem vette. 13 kóró: elszáradt növényi szár 14 kolomp: bádogból készült csengő, amelyet a legelő juh nyakába akasztottak 105

107 Petőfi Sándor: János vitéz 3 4. fejezet A falu messzire volt már háta megett, Nem látta lobogni a pásztortüzeket; Mikor utójára megállt s visszanézett, A torony bámult rá, mint sötét kisértet. Ha ekkor mellette lett volna valaki, Hallotta volna őt nagyot sóhajtani; A levegőeget daruk 15 hasították, Magasan röpűltek, azok sem hallották. Ballagott, ballagott a halk éjszakában, Csak nehéz subája suhogott nyakában; Ő ugyan subáját gondolta nehéznek, Pedig a szive volt oly nehéz szegénynek. Az első négy fejezet életképszerű, valóságos jelenetekből, jelenségekből, a mindennapok logikáját követő összefüggésekből épül fel. Az időnek, a napszaknak, az évszaknak ez a következetesen végigvitt, pontos számontartása és jelzése szinte valamennyi fejezet indításának sajátja. S az időmegjelölésnek közös, már-már vezérmotívumszerű eszköze a nap, a hold, a csillagok állása. A második és harmadik fejezet történései között hasonlóságot fedezhetünk föl: Iluska nem végez a mosással, a Jancsira bízott nyáj elkóborol, mindkettőjüket mostohájuk szidalmazza. Két dühös emberrel találkozhattunk, akiket nem a szeretet, nem a józan gondolkodás vezet, hanem a harag. Jancsi felvállalja tettét, beismeri mulasztását, nem hárítja másra a történteket. A gazda mégsem bocsát meg neki. Az 1 2. fejezet a mű előkészítő része, a 3 4. fejezetben megváltozik az alaphelyzet, azaz bonyodalom alakul ki. Előkészítés (expozíció): az elbeszélő művek bevezető része. Megismerjük belőle az események idejét, helyszínét és a szereplőket, valamint a kiinduló helyzetet (alap- helyzetet). Bonyodalom: az elbeszélő műveknek az a része, ahol a mű alaphelyzete megvál tozik. 15 daru: nagy testű gázlómadár 106

108 Petőfi Sándor: János vitéz 3 4. fejezet Kérdések, feladatok 1. Helyes döntés volt-e Jancsi részéről, hogy elszaladt a gazda elől? Mi mást tehetett volna? 2. Mai értékben vajon mekkora kárt okozott Jancsi a gazdának? 3. Helyesen teszi-e Jancsi, hogy elbujdokol, miközben Iluska otthon marad a mostohájával? 4. Találjatok ki egy új befejezést a 4. fejezetnek: írjátok meg párban Jancsi és Iluska beszélgetését, majd adjátok elő! 5. Mennyi idő telt el a mű kezdetétől a 4. fejezet végéig? Hogyan jelzi a költő az idő múlását? 6. Értelmezd a folyamatábrát! Másold le a füzetedbe, és egészítsd ki a hiányzó szavakkal! 1. Jancsi elveszíte e a rábízo juhok egy részét Mulasztás Akárhová lett az, csakhogy már odavan 2. Félve áll a gazdája elé, és bevallja te ét Felelősségvállalás Mi tagadás benne? igen nagy híja van 3. A elüldözi, nem ad lehetőséget arra, hogy helyrehozza te ét Büntetés Elpusztulj előlem, többé ne lássalak 4. Jancsinak el kell hagynia a faluját Búcsúzás Az isten áldjon meg, gondolj néha reám Verses epika, elbeszélő költemény Az előző órákon megismerkedtünk az epika műnemével. Megállapítottuk, hogy azok a művek tartoznak ide, amelyek történetet mondanak el. Közéjük tartozik a mese, a monda, a regény, a novella, és idetartozik az elbeszélő költemény is. A János vitéz műfaja is elbeszélő költemény. Verses formájú mű, amely történetet mond el. Epikus mű, mégis sok benne a lírai rész ami nagyon személyes, költői. Ezért mondhatjuk, hogy verses epika. Az elbeszélő költemény tehát műfaj. A műfaj is a művek csoportosításának eszköze, mint a műnem, ám a műfaj kisebb csoport. Három műnemről beszéltünk: a líráról, a drámáról és az epikáról. Ezek nagy csoportok, nagy halmazok, s mindegyikben megrajzolhatunk kisebb halmazokat, a műfajok csoportjait. Így az epika műnemén belül számos műfaj létezik, s ezek egyike az elbeszélő költemény. 107

109 Petőfi Sándor: János vitéz 3 4. fejezet Miért kedvelték a költők ezt a műfajt? Az elbeszélő költeményben bőven nyílt alkalmuk a történetmesélésre és a költői részek megformálására is. Így mindkét műnem előnyeit kihasználhatták. Persze nem valószínű, hogy ilyenformán terveznék meg a dolgukat: Lássuk csak, írhatnék egy elbeszélő költeményt! Valószínűbb, hogy előbb a téma jut eszükbe, hogy mit szeretnének megfogalmazni, megüzenni az olvasóknak, s ebből következik, hogy milyen műfaj alkalmas erre. Mint ahogy mi is eldönthetjük, messzire kirándulunk-e, vagy csak a falu határába, s ennek megfelelően busszal vagy épp gyalogszerrel megyünk-e. Az elbeszélő költemény (más néven: verses elbeszélés vagy költői elbeszélés) verses formájú elbeszélő műfaj. Jellemző rá a líraiság. Verses epika: verses formában történetet elmondó epikus mű, sok lírai elemmel. Moldvában, akárcsak a magyar nyelvterület más tájain a pásztorkodással függött össze a furulya használata. A juhok vagy marhák őrzésével megbízott gyereknek általában adtak egy furulyát, hogy el ne aludjon, így a már ismert dallamokat próbálgatva hamar megtanulta a hangszerjátékot. Az idősebb pásztorok közül is sokan voltak jó furulyások, akik főleg maguk szórakoztatására fújták hangszerüket, a fiatalok pedig figyelmesen hallgatva eltanulták a dallamokat és a játékmódot. Az a legény, aki a juhok mellett jól megtanult hangszerén, a guzsalyasokban próbálhatta ki tudását a közösség előtt. A guzsalyasokat, a lányok fonó-varró esti munkaalkalmait a legények szívesen meglátogatták, és ha volt egy furulyás is, a fiatalok gyakran félbehagyták a munkát egy kis tánc kedvéért. Volt, ahol többen felváltva fújták ilyenkor a táncokat, hogy mindenki táncolhasson. Bizonyos falvakban a kisebb táncalkalmakra furulyást fogadtak meg, ha nem volt elég pénz a cigányzenészekre. Németh László: Magyar népmese Moldvában részlet Kérdések, feladatok 1. Mit jelent a guzsalyas kifejezés? 2. Hívd meg a guzsalyasba a barátodat négy-öt mondatos rövid levélben! 3. A hangszeres tudáson kívül mit lehet még figyelmesen hallgatva eltanulni? Írj három, általad fontosnak tartott dolgot! 4. Nézz utána, hogy nevezzük a Moldvában élő magyarokat! Hogyan és mikor kerültek oda? 108

110 Petőfi Sándor: János vitéz 5 6. fejezet Éjszaka, zsiványok, csákányok, pisztolyok 5 6. fejezet 5. Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte, A puszta, 16 mint tenger, feküdt körülötte; A nap fölkeltétől a nap enyésztéig 17 Egyenes rónaság 18 nyujtózkodott végig. Nem volt virág, nem volt fa, nem volt bokor ott, A harmat apró gyér füveken csillogott; Oldalvást a napnak első sugarára Fölpiroslott egy tó; környékezte káka. 19 A tónak szélénél a káka közepett Egy hosszú nyakú gém 20 eledelt keresett, És a tó közepén gyors halászmadarak Hosszú szárnyaikkal le s föl szállongtanak. Jancsi csak ballagott sötét árnyékával S elméjének sötét gondolkozásával; Az egész pusztában széjjel sütött a nap, De az ő szivében éjek éje maradt. Mikor a nap elért az ég tetejére, Eszébe jutott, hogy falatozni kéne, Tennap ilyen tájban evett utójára, Meg alig is bírta már lankadó lába. 16 puszta: megműveletlen, nagy, füves terület 17 enyészet: pusztulás; itt azt a helyet jelenti, ahol a nap lenyugszik 18 rónaság: nagy síkság 19 káka: sásféle vízinövény 20 gém: gázlómadár 109

111 Petőfi Sándor: János vitéz 5 6. fejezet Letelepűlt, elővette tarisznyáját, Megette maradék kevés szalonnáját. Nézte őt a kék ég, a fényes nap alább Ragyogó szemével a tündér délibáb. 21 A kis ebéd neki jóízűen esett, Megszomjazott rá, a tóhoz közeledett, Kalapjának belemártá karimáját, Ekkép enyhítette égő szomjuságát. A tónak partjáról nem távozott messze: Az álom szemének pilláját ellepte; Vakondokturásra bocsátotta fejét, Hogy visszanyerhesse elfogyott erejét. Az álom őt odavitte, ahonnan jött, Iluskája pihent hű karjai között, Mikor a kisleányt csókolni akarta, Hatalmas mennydörgés álmát elzavarta. Lotz Károly: Zivatar a pusztán, délibáb: fényjelenség; hőségben a pusztán a távoli tárgyak fölemelkedve és fordítva látszanak 110

112 Petőfi Sándor: János vitéz 5 6. fejezet Szétnézett a puszta hosszában, széltében; Nagy égiháború volt keletkezőben. Oly hamar támadott az égiháború, 22 Mily hamar Jancsinak sorsa lett szomorú. A világ sötétbe öltözködött vala, Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila; 23 Végtére megnyílt a felhők csatornája, S a tó vize sűrű buborékot hánya. Jó hosszú botjára Jancsi támaszkodott, Lekonyította a karimás kalapot, Nagyszőrű subáját meg kifordította, Úgy tekintett bele a vad zivatarba. De a vihar ami hamar keletkezett, Oly hamar is hagyta el megint az eget. Megindult a felhő könnyü szélnek szárnyán, Ragyogott keleten a tarka szivárvány. Subájáról Jancsi lerázta a vizet, Miután lerázta, ujra utnak eredt. Mikor a nap leszállt pihenni ágyába, Kukoricza Jancsit még vitte két lába. Vitte őt két lába erdő közepébe, Sűrű zöld erdőnek sötét közepébe; Ott őt köszöntötte holló károgása, Mely épen egy esett vadnak szemét ásta. Sem erdő, sem holló őt nem háborgatván, Kukoricza Jancsi ment a maga utján; Erdő közepében sötét ösvényére Leküldte világát a hold sárga fénye. 22 égiháború: zivatar 23 istennyila: villám 111

113 Petőfi Sándor: János vitéz 5 6. fejezet 6. Az idő járása éjfél lehetett már, Mikor szemébe tünt egy pislogó sugár. Amint közelebb ért, látta, hogy ez a fény Ablakból világít az erdő legmélyén. Jancsi e látványra ekkép okoskodék: Ez a világ aligha csárdában 24 nem ég; Bizonyára ugy lesz hál a jóistennek! Bemegyek az éjre, benne megpihenek. Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda, Hanem volt tizenkét zsiványnak 25 tanyája. Nem állott üresen a ház, a zsiványok Mind a tizenketten odabenn valának. Éjszaka, zsiványok, csákányok, 26 pisztolyok Ha jól megfontoljuk, ez nem tréfadolog; De az én Jancsimnak helyén állt a szíve, Azért is közéjük nagy bátran belépe. Adjon az úristen szerencsés jó estét! Mondott nekik Jancsi ilyen megköszöntést: Erre a zsiványok fegyverhez kapának, Jancsinak rohantak, s szólt a kapitányok: Szerencsétlenségnek embere, ki vagy te? Hogy lábadat mered tenni e küszöbre. Vannak-e szüleid? van-e feleséged? Akármid van, nem fog többé látni téged. Jancsinak sem szíve nem vert sebesebben E szókra, sem nem lett haloványabb színben; A zsiványkapitány fenyegetésire Meg nem ijedt hangon ily módon felele: 24 csárda: falun, városon kívüli kocsma, fogadó 25 zsivány: erdei vagy pusztai rabló, útonálló 26 csákány: fejtésre, bontásra használt nyeles kéziszerszám, fegyver 112

114 Petőfi Sándor: János vitéz 5 6. fejezet Akinek életét van miért félteni, Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen teszi. Nekem nem kedves az élet, hát közétek, Bárkik vagytok, egész bátorsággal lépek. Azért, ha úgy tetszik, hagyjatok életben, Hagyjatok ez éjjel itten megpihennem; Ha nem akarjátok ezt: üssetek agyon, Hitvány életemet védeni nem fogom. Ezt mondta, nyugodtan a jövendőt várva, A tizenkét zsivány csodálkozására. A kapitány ilyen szókat váltott véle: Egyet mondok, öcsém, kettő lesz belőle; 27 Te derék legény vagy, azt a bátor szented! Téged az isten is zsiványnak teremtett. Éltedet megveted, a halált nem féled Te kellesz minekünk kezet csapunk véled! Rablás, fosztogatás, ölés nekünk tréfa, E derék tréfának díja gazdag préda. 28 Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod? Nos hát elfogadod a cimboraságot? Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében, S tettetett jókedvvel szólt ilyeténképen: Cimborátok vagyok, itt a kezem rája! Rút életemnek ez a legszebb órája. No, hogy még szebb legyen, felelt a kapitány, Lássunk, embereim, az áldomás 29 után; Papok pincéjéből van jó borunk elég, Nézzük meg a kancsók mélységes fenekét! 27 egyet mondok, kettő lesz belőle: szólás, jól figyelj arra, amit mondok 28 préda: zsákmány 29 áldomás: megállapodást megpecsételő ivás 113

115 Petőfi Sándor: János vitéz 5 6. fejezet S a kancsók mélységes fenekére néztek, S lett eltemetése fejükben az észnek; Maga volt csak Jancsi, ki mértéket tartott, Kinálgatták, de ő aprókat kortyantott. Álmot hozott a bor latrok 30 pillájára Jancsinak sem kellett több, ő csak ezt várta. Mikor a zsiványok jobbra, balra dőltek, Jancsi a beszédet ilyformán kezdé meg: Jó éjszakát! nem kelt föl titeket sem más, Majd csak az itéletnapi trombitálás! 31 Élete gyertyáját soknak eloltátok, Küldök én örökös éjszakát reátok. Most a kincses kádhoz! Megtöltöm tarisznyám, Hazaviszem neked, szerelmes Iluskám! Cudar 32 mostohádnak nem lész többé rabja, Feleségül veszlek isten is akarja. Házat építtetek a falu közepén, Ékes menyecskének odavezetlek én; Ottan éldegélünk mi ketten boldogan, Mint Ádám és Éva a paradicsomban Istenem teremtőm! mit beszélek én itt? Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit? Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak. S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag? Hozzájok sem nyúlok azt én nem tehetem, Nincs elromolva a lelkiismeretem. Édes szép Iluskám, csak viseld terhedet, Bízd a jóistenre árva életedet! 30 lator: gonosz ember 31 ítéletnapi trombitálás: a Biblia jövendölése szerint az utolsó ítéletet angyalok harsonája jelzi 32 cudar: nagyon rossz, hitvány, alávaló 114

116 Petőfi Sándor: János vitéz 5 6. fejezet Mikor elvégezte Jancsi a beszédet, Az égő gyertyával a házból kilépett, Meggyujtá födelét mind a négy szögleten, Elharapózott a mérges láng sebesen. Egy láng lett a födél szempillantás alatt, A láng piros nyelve az ég felé szaladt, Feketévé vált a tisztakék égi bolt, Elhaloványodott a teljes fényü hold. A szokatlan világ amint elterjedett, Fölriasztotta a baglyot, bőregeret; 33 Kiterjesztett szárnyak sebes susogása A falombozatok nyugalmát fölrázta. A föltámadó nap legelső sugára Lesütött a háznak füstölgő romjára, Pusztult ablakán át benézett a házba, Ott a haramjáknak 34 csontvázait látta. Így kezdődik az 5. fejezet, amelyben a bonyodalmat követően elindul az események sora: A puszta, mint tenger, feküdt körülötte. A zsiványtanya kapcsán pedig ezt olvashattuk: Ottan éldegélünk mi ketten boldogan, / Mint Ádám és Éva a paradicsomban. A két szerelmes búcsúzásakor pedig így fogalmaz a költő: Jancsi lelkem, mi lelt? mért vagy oly halovány, / Mint az elfogyó hold bús őszi éjszakán? Ezekben a sorokban hasonlatokkal találkozunk. A hasonlat két dolog összehasonlítása közös tulajdonságuk, hangulati egyezésük alapján a mint, mintha, akár kötőszavakkal vagy a -ként/-képpen toldalékkal. Megfigyelhetjük bennük, hogy a hasonlat a képszerűséget szolgálja: láthatóbbá, tapinthatóbbá, valószerűbbé teszi a gondolatot, amit a költő ki akar fejezni. Nagyon sima volt a puszta felszíne: ez nem mozdítaná meg a képzeletünket. De az, hogy olyan sík volt, mint a tenger, mindjárt megjelenít egy képet a szemünk előtt. Boldogan fogunk élni, ez sem túl erős kifejezés. De hogy úgy fogunk élni, mint a paradicsomban, ez már mindjárt képszerűbb és erősebb. 33 bőregér: denevér 34 haramjáknak: haramiáknak; haramia: rabló 115

117 Petőfi Sándor: János vitéz 5 6. fejezet A hasonlat a képszerűség költői eszköze. De nem csak költők számára használható eszköz. Mindannyian mondunk hasonlatokat, még a leghétköznapibb szövegekben is. Hiszen mi is arra törekszünk, hogy az általunk létrehozott jel minél erősebben hasson a hallgatónkra. Ezért mondjuk, hogy éhes vagyok, mint a farkas. Vagy hogy eltűnt, mint szürke szamár a ködben. A hasonlat erősíti az üzenetünket, nagyobb aktivitásra bírja a befogadót. A hasonlat két dolog összehasonlítása közös tulajdonságuk, hangulati egyezésük alap- ján a mint, mintha, akár kötőszavakkal vagy a -ként/-képpen toldalékkal. Elváltak egymástól, mint ágtól a levél A cselekmény kibontakozása: a bonyodalomtól a tetőpontig terjedő rész, az események összefüggő sora. Ennek során felerősödik a feszültség, kiéleződnek a konfliktu- sok. Kérdések, feladatok 1. Értelmezd a következő versrészletet! Az egész pusztában széjjelsütött a nap, / De az ő szivében éjek éje maradt. 2. Gyűjtsd ki az 5. fejezettől a tájelemeket! Rajzold le valamelyiket! Milyen hangulatváltozásokról tanúskodnak? 3. Hazánk melyik nagy földrajzi tájával azonos az 5. fejezet tájleírása? 4. Amíg Jancsi a falujában élt, minden nagyon valószerű volt: például a fáradságos mosás vagy a gazda dühe. Alig hagyta el a faluját, különös dolgok történtek vele. Mondj példát a falubeli valószerű és a falun kívül látott meseszerű dolgokra! 5. Jancsi lelkiismerete nem engedte, hogy elvegye a rablott pénzt, de felgyújtotta a zsiványok házát. Te milyen döntéseket hoznál a pénzről és a betyárok sorsáról? Érvelj a döntéseid mellett! 6. Mi a különbség Jancsi zsiványsága (ahogy a gazda nevezte), és a most megismert zsiványok közt? 7. Keress példát az eddig olvasott fejezetekből elbeszélésre, leírásra, jellemzésre! 8. Írd le, milyen állatokat találsz az olvasott részben! Mutass be egyet közülük a társadnak! 9. Mit jelent számodra a tűz? Szerinted miért ezt a formáját választotta Jancsi a zsiványok elpusztításának? 10. Tanuld meg a műből a tanárod által kijelölt versszakokat! 116

118 Petőfi Sándor: János vitéz 5 6. fejezet 11. Értelmezd a folyamatábrát! Másold le a füzetedbe, és egészítsd ki a hiányzó szavakkal! 1. Vándorlás a pusztában Magány Jancsi csak ballagott sötét árnyékával 2. A természet segí a bujdosót Pihenés Vakondokturásra bocsátotta fejét 3. Találkozás a zsiványokkal Vakmerőség Éltedet megveted, a halált nem féled Felgyújtja a zsiványok tanyáját a kincseikkel együ Pusztítás Meggyujtá födelét mind a négy szögleten A köztudatban a néphagyomány és a szépirodalom jóvoltából ma is az akkor kialakult kép él a századi magyarországi bűnözésről. Eszerint a betyár nem bűnöző, hanem idilli életet élő népi hős, aki tetteivel a társadalmi igazságosságot szolgálja: [ ] A történeti valóság azonban egészen más. A betyár a társadalom számkivetettje, aki tudatosan vagy kényszerűségből vállalja a bűnöző életmódot. Az eddigi néprajzi, történeti kutatások alapján a magyar betyárnak két alaptípusát különíthetjük el: az egyik az alföldi lovas betyár, a puszta bűnözője, akinek léte, életformája a században kiteljesedő nagyállattartáshoz és állatkereskedelemhez kötődik. A másik a hegyvidéki (dunántúli) betyár, aki gyalogosan, esetleg kocsival közlekedik, élettere az erdő, megélhetési forrása a lopás, rablás, útonállás. Kérdések, feladatok 1. Milyen két alaptípusát lehet megkülönböztetni a magyar betyároknak? 2. Mi a véleményed: elfogadhatóak-e a betyárok tettei, ha azért rabolnak a gazdagoktól, hogy a zsákmányt a szegényeknek adják? 3. Nézzetek utána könyvekben vagy az interneten, milyen öltözetük volt a betyároknak! 117

119 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Csillagokat rúgott szilaj paripája fejezet 7. Jancsi már hetedhét országon túl jára, Nem is igen gondolt a zsiványtanyára; Egyszerre valami csillámlott előtte, Hát sugarát a nap fegyverekre lőtte. Katonák jövének, gyönyörű huszárok, A nap fénye ezek fegyverén csillámlott; Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek, Kényesen rázták szép sörényes fejöket. Mikor őket Jancsi közeledni látta, Alig fért meg szíve a bal oldalába Mert így gondolkodott: Ha befogadnának, Be örömest mennék én is katonának! Amint a katonák közelébe értek, Ily szavát hallotta Jancsi a vezérnek: Vigyázz, földi! 35 bizony rálépsz a fejedre Mi ördögért vagy úgy a búnak eredve? Jancsi pedig szólott fohászkodva nagyot: Én a kerek világ bujdosója vagyok; Ha kegyelmetekkel egy sorba lehetnék, A ragyogó nappal farkasszemet néznék. 35 földi: ugyanarról a vidékről való; itt megszólítás: komám 118

120 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Szólt megint a vezér: Jól meggondold, földi! Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni. Rárontott a török a francia népre; Franciáknak megyünk mi segedelmére. Hát hisz akkor én meg még jobban szeretném, Ha magamat lóra, nyeregbe vethetném; Mert ha én nem ölök, engem öl meg a bú Nagyon kivánt dolog nekem a háború. Igaz, hogy eddig csak szamarat ismértem, Mivelhogy juhászság volt a mesterségem. De magyar vagyok, s a magyar lóra termett, Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget. Sokat mondott Jancsi megeredt nyelvével, De még többet mondott sugárzó szemével; Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek Megtetszett, és be is vette közlegénynek. Cifra beszéd kéne azt elősorolni, A vörös nadrágban mit érezett Jancsi, Mit érezett, mikor a mentét 36 fölkapta, S villogó kardját a napnak megmutatta. Csillagokat rúgott szilaj paripája, Mikor Jancsi magát fölvetette rája, De ő keményen űlt rajta, mint a cövek, A földindulás sem rázhatta volna meg. Bámulói lettek katonapajtási, Nem győzték szépségét, erejét csodálni, És amerre mentek, s beszállásozának, Induláskor gyakran sírtak a leányok. 36 mente: posztóból készült felsőruha; itt jellemzően a huszárok rövid felsőkabátja 119

121 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Lyányokra nézve ami Jancsit illeti, Egyetlenegy leány sem tetszett őneki, Az igaz, hogy noha sok földet bejára, Sehol sem akadt ő Iluska párjára. 8. Nos hát ment a sereg, csak ment, csak mendegélt, Tatárországnak már elérte közepét; De itten reája nagy veszedelem várt: Látott érkezni sok kutyafejű tatárt. Kutyafejű tatár népek fejedelme A magyar sereget ekkép idvezelte: Hogy mikép mertek ti szembeszállni vélünk? Tudjátok-e, hogy mi emberhússal élünk? Nagy volt ijedtsége szegény magyaroknak, Minthogy a tatárok ezerannyin voltak; Jó, hogy akkor azon a vidéken jára Szerecsenországnak 37 jószívű királya. Ez a magyaroknak mindjárt pártját fogta, Mert Magyarországot egyszer beutazta, S ekkor Magyarország jámbor lelkü népe Igen becsületes módon bánt ővéle. El sem feledte ezt a szerecsen király: Azért a magyarok védelmére kiáll, S a tatár császárral, kivel jóbarát volt, Kiengesztelésűl ily szavakat váltott: Kedves jóbarátom, ne bántsd e sereget, Legkisebbet sem fog ez ártani neked, Igen jól ismerem én a magyar népet, Kedvemért bocsásd át országodon őket. 37 szerecsen: az arabok, mórok, illetve feketék középkori eredetű elnevezése 120

122 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet A kedvedért, pajtás, hát csak már megteszem. Szólt kibékülve a tatár fejedelem, De még meg is írta az úti levelet, Hogy senki se bántsa a magyar sereget. Az igaz, hogy nem is lett semmi bántása, De mégis örűlt, hogy elért a határra, Hogyne örűlt volna? ez a szegény vidék Egyebet se terem: medvehúst meg fügét. 9. Tatárország hegyes-völgyes tartománya Messziről nézett a seregnek utána, Mert jól bent vala már nagy Taljánországban, 38 Rozmarínfa-erdők 39 sötét árnyékában. Itt semmi különös nem történt népünkkel, Csakhogy küszködnie kellett a hideggel, Mert Taljánországban örökös tél vagyon; Mentek katonáink csupa havon, fagyon. No de a magyarság erős természete, Bármi nagy hideg volt, megbirkózott vele; Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat, Leszálltak s hátokra vették a lovokat. 10. Ekképen jutottak át Lengyelországba, Lengyelek földéről pedig Indiába; Franciaország és India határos, De köztök az út nem nagyon mulatságos. 38 talján: olasz, itáliai; Taljánország: Olaszország 39 rozmarín: rozmaring, gyógy- és fűszernövény 121

123 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet India közepén még csak dombok vannak, De aztán a dombok mindig magasabbak, S mikor a két ország határát elérik, Már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig. Tudni való, hogy itt a sereg izzadott, Le is hányt magáról dolmányt, 40 nyakravalót Hogyne az istenért? a nap fejök felett Valami egy óra-járásra lehetett. Enni nem ettek mást, mint levegőeget; Ez olyan sürü ott, hogy harapni lehet. Hanem még italhoz is furcsán jutottak: Ha szomjaztak, vizet felhőből facsartak. Elérték végtére tetejét a hegynek; Itt már oly meleg volt, hogy csak éjjel mentek. Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott: Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott. Amint ballagtak a csillagok közepett, Kukoricza Jancsi ekkép elmélkedett: Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad, A földön egy ember élete megszakad. Ezer a szerencséd, te gonosz mostoha, Hogy nem tudom, melyik kinek a csillaga; Nem kínzanád tovább az én galambomat Mert lehajítanám mostan csillagodat. Eztán nem sokára lejtősen haladtak, Alacsonyodtak már a hegyek alattok, A szörnyű forróság szinte szűnni kezdett, Mentül beljebb érték a francia földet. 40 dolmány: zsinórdíszítéses férfikabát 122

124 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet A 7. fejezettől egyre több a mesei elem: csodálatos, kitalált helyszínek és események sora ejti ámulatba az olvasót. Elérkezünk a második fordulóponthoz: Jancsi beáll katonának, s társai barátjukká fogadják nyílt, őszinte, bátor kiállása miatt. Az egyszerű juhászbojtár így becsületességével, ügyességével felemelkedik, és maga is katonává válik. Utazásuk számos mesebeli tájon visz keresztül, amelyet a költő egy újabb alakzattal jelenít meg, a költői túlzással: ha szomjaztak, vizet felhőből facsartak, már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig, alig fért meg a szíve a bal oldalába. A költői túlzás: a tartalmi erősítés egyik fajtája, a fogalmak, jelenségek valódi mértékének meghaladása a figyelemfelkeltés céljából. Eddig az általunk is ismert, valóságos világban vándorolt Jancsi, de most átlépett a képzelet világába. Innentől kezdve arra gondolhatunk, hogy bármi megtörténhet vele. Amikor a huszárok kardja megcsillan a napfényben, azt így adja tudtunkra a költő: Hát sugarát a nap fegyverekre lőtte. Szinte felkiáltanánk: de hiszen a nap nem tud lövöldözni! A nagy hidegről szólva pedig így ír: Bármi nagy hideg volt, megbirkózott vele. S mi megint belekotyognánk: de hiszen csak emberrel lehet birkózni, a hideggel nem! Az ilyen képeket metaforáknak, magyarul névátvitelnek nevezzük. A metafora két dolog azonosítása érzelmi, hangulati egyezés vagy alakbeli hasonlóság alapján. Két elemből áll, az azonosítóból és az azonosítottból (Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.). Teljes metafora (azonosított és azonosító is szerepel benne): Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája! azonosító azonosított Hiányos metafora (csak az azonosító szerepel benne): Utószor látlak én, szivem szép tavasza! azonosító Ha mindkét elem szerepel, teljes metaforáról (Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!), ha csak az azonosító szerepel, hiányos metaforáról (Utószor látlak én, szivem szép tavasza!) beszélünk. Figyeld meg, mennyivel erőteljesebb az 5. fejezet viharjelenetében ez a kifejezés: Nagy égiháború volt keletkezőben, mint ha azt hallanánk: zivatar közeledett. A hétköznapi beszédben is rengeteg metaforát használunk. A pontos meghatározás így szól: A számítógéphez tartozó periféria, amelynek mozgatásával a kurzor helyét változtatjuk. Mennyivel jobb azt mondani rá egyszerű metaforaként, egér. A metafora névátvitel, két dolog azonosítása valamilyen közös jellemző (érzelmi, hangulati egyezés vagy alakbeli hasonlóság) alapján. Én a kerek világ bujdosója vagyok 123

125 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Kérdések, feladatok 1. Valójában mely országokkal szomszédosak a huszárok által bejárt országok? 2. De magyar vagyok, s a magyar lóra termett Mit gondolsz erről az állításról? Ma is lovas nemzet vajon a magyar? 3. Melyik nemzetet nevezzük régiesen taljánnak? Vajon honnan ered ez az elnevezés? (Gondolj a csizma alakú ország történeti elnevezésére!) 4. Mik bizonyítják, hogy átléptünk a mesék világába? Keress példákat a műből! 5. Értelmezd a verssort: Vigyázz, földi! bizony rálépsz a fejedre! 6. Írd össze a legképtelenebb állításokat az olvasott fejezetekből! Mit gondolsz, mi a célja ezekkel a költőnek? 7. Találd ki magadtól, hogyan lehetne befejezni a hasonlatokat! Olyan hideg volt Taljánországban, mint Olyan veszélyesek voltak a tatárok, mint 8. Másold a füzetedbe a vázlatot, és egészítsd ki a hiányzó földrajzi nevekkel! Meséld el az utazást Jancsi nevében! Tatárország. a szerecsen király, Azért a magyarok védelmére kiáll Taljánország Mert Taljánországban örökös tél vagyon; Mentek katonáink, csupa havon, fagyon. Lengyelország Ekképpen jutottak át Lengyelországba India Elérték végtére tetejét a hegynek; Itt már olyan meleg volt, hogy csak éjjel mentek. Franciaország A szörnyű forróság szinte szűnni kezdett, Mentül beljebb érték a francia földet. 124

126 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz fejezet 11. A franciák földje gyönyörű tartomány, Egész paradicsom, egész kis Kánaán, 41 Azért is vásott 42 rá a törökök foga, Pusztitó szándékkal azért törtek oda. Mikor a magyarság beért az országba, A törökök ott már raboltak javába ; Kirabolták a sok gazdag templom kincsét, És üresen hagytak minden borospincét. Látni lehetett sok égő város lángját, Kivel szemközt jöttek, azt kardjokra hányták, Magát a királyt is kiűzték várából, S megfosztották kedves egyetlen lyányától. Így találta népünk a francia királyt, Széles országában föl s le bujdosva járt; Amint őt meglátták a magyar huszárok, Sorsán szánakozó könnyet hullatának. A bujdosó király ily szókat hallatott: Ugye, barátim, hogy keserves állapot? Kincsem vetélkedett Dárius 43 kincsével, S most küszködnöm kell a legnagyobb ínséggel. 41 Kánaán: az ígéret földje a Bibliában 42 vásik a foga (valakire vagy valamire): nagyon szeretné megszerezni 43 Dárius: Dareiosz, Kr. e századi gazdag perzsa uralkodó 125

127 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet A vezér azt mondá vigasztalására: Ne busúlj, franciák fölséges királya! Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet, Ki ily méltatlanul mert bánni tevéled. Ez éjjelen által kipihenjük magunk, Mert hosszú volt az út, kissé elfáradtunk. De holnap azután, mihelyt fölkel a nap, Visszafoglaljuk mi vesztett országodat. Hát szegény leányom, hát édes leányom? Jajdult föl a király, őtet hol találom? Elrabolta tőlem törökök vezére Aki visszahozza, számolhat kezére. Nagy buzditás volt ez a magyar seregnek; Minden ember szivét reménység szállta meg. Ez volt mindenkinek fejében föltéve: Vagy visszakerítem, vagy meghalok érte. Kukoricza Jancsi tán egymaga volt csak Meg nem hallója az elmondott dolognak; Jancsinak az esze más egyeben jára: Visszaemlékezett szép Iluskájára. 126

128 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet 12. Másnap reggel a nap szokás szerint fölkelt, De nem lát és nem hall olyat minden reggel, Mint amilyet hallott, mint amilyet látott Mindjárt, mihelyest a föld szélére hágott. Megszólalt a sereg harsány trombitája, Minden legény talpon termett szózatára; Jól kiköszörülték acélszablyáikat, 44 Azután nyergelték gyorsan a lovakat. A király erőnek erejével rajt volt, Hogy ő is elmegy, s a többiekkel harcol; Hanem a huszárok bölcs eszű vezére A királyhoz ilyen tanácsot intéze: Nem, kegyelmes király! csak maradj te hátra, A te karjaid már gyöngék a csatára; Tudom, meghagyta az idő bátorságod, De mi haszna? hogyha erőd vele szállott. Bízd az isten után mireánk ügyedet; Fogadást teszünk, hogy mire a nap lemegy, Országodból tova űzzük ellenséged, S elfoglalhatd 45 újra a királyi széket. Erre a magyarság lóra kerekedett, S keresni indult a rabló törököket; Nem soká kereste, mindjárt rájok akadt, És egy követ által izent nekik hadat. Visszajött a követ, harsog a trombita, Rémséges zugással kezdődik a csata; Acélok csengése, torkok kurjantása Volt a magyaroknál harci jel adása. 44 szablya: hajlított pengéjű kard 45 elfoglalhatd: elfoglalhatod 127

129 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet A sarkantyút vágták lovak oldalába, Dobogott a földön lovak patkós lába, Vagy talán a földnek dobbant meg a szíve, E vészt jövendölő zajra megijedve. Törökök vezére hétlófarkú basa, 46 Ötakós 47 hordónak elég volna hasa; A sok boritaltól piroslik az orra, Azt hinné az ember, hogy érett uborka. A török csapatnak nagy hasú vezére Rendbe szedte népét a harcnak jelére; A rendbe szedett nép ugyancsak megállott, Amint megrohanták a magyar huszárok. De nem volt gyerekség ez a megrohanás, Lett is nemsokára szörnyű rendzavarás; Izzadott a török véres verítéket, Tőle a zöld mező vörös tengerré lett. Hej csinálom-adta! meleg egy nap volt ez, Heggyé emelkedett már a török holttest. De a basa még él mennykő nagy hasával, S Kukoricza Jancsit célozza vasával. Kukoricza Jancsi nem veszi tréfának; S ily szóval megy neki a török basának: Atyafi! te úgyis sok vagy egy legénynek; Megállj, én majd kettőt csinálok belőled. S akként cselekedett, amint megfogadta, Szegény török basát kettéhasította, Jobbra-balra hullott izzadó lováról, Igy múlt ki őkelme ebből a világból. 46 basa: török előkelőség 47 akó: űrmérték, kb. 50 liter 128

130 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Mikor ezt látta a gyáva török sereg, Uccu! hátat fordít és futásnak ered, Futott, futott s talán mostanság is futna, Hogyha a huszárok el nem érték volna. De bezzeg elérték, le is kaszabolták; Hullottak a fejek előttök, mint a mák. Egyetlenegy nyargal még lóhalálába, Ennek Kukoricza Jancsi ment nyomába. Hát a török basa fia vágtatott ott, Ölében valami fehérféle látszott. A fehérség volt a francia királylyány; Nem tudott magáról semmit, elájulván. Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte, Megállj, a hitedet! kiáltott feléje, Állj meg, vagy testeden mindjárt nyitok kaput, Melyen által hitvány lelked pokolba fut. De a basa fia meg nem állott volna, Ha a ló alatta össze nem omolna. Összeomlott, ki is fújta ott páráját, Basa fia ilyen szóra nyitá száját: Kegyelem, kegyelem, nemes lelkű vitéz! Ha semmi másra nem: ifjuságomra nézz; Ifjú vagyok még, az életet szeretem Vedd el mindenemet, csak hagyd meg életem! Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen! Kezem által halni vagy te érdemetlen. Hordd el magad innen, vidd hírűl hazádnak, Haramja fiai hogy és mikép jártak. Leszállott lováról, királylyányhoz lépe, És beletekintett gyönyörű szemébe, Melyet a királylyány épen most nyita ki, Mialatt ily szókat mondanak ajaki: 129

131 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Kedves szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy? Csak annyit mondok, hogy hálám irántad nagy. Háladatosságból én mindent megteszek, Hogyha kedved tartja, feleséged leszek. Jancsi ereiben nem folyt víz vér helyett, Szívében hatalmas tusa keletkezett; De lecsillapítá szíve nagy tusáját, 48 Emlékezetébe hozván Iluskáját. Nyájasdadon így szólt a szép királylyányhoz: Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz. Ott majd közelebbről vizsgáljuk a dolgot. S ló előtt a lyánnyal lassacskán ballagott. Megismertük a hasonlatot és a metaforát, lássuk most, mit jelent a megszemélyesítés! Figyeld meg először a 12. fejezetnek ezt a részletét: A sarkantyút vágták lovak oldalába, Dobogott a földön lovak patkós lába Vagy talán a földnek dobbant meg a szíve, E vészt jövendölő zajra megijedve. Láthatod, hogy a versszak első fele hétköznapi nyelven mond el valamit. A lovak patkói alatt dobogott a föld. Majd egy sokkal erőteljesebb kép fejezi ki ugyanezt: szinte a föld is életre kelt, nem is a patkók dobogtak, hanem a föld szíve dobbant meg. Ezt nevezzük megszemélyesítésnek. Amikor egy élettelen dolgot (a földet) élőnek mutatunk, vagy nem emberi dolgot (például egy fát) emberi tulajdonságokkal ruházunk fel. Szándékosan formáltuk így a meghatározást, hogy mi tesszük. Mert ez nem csak a költők kiváltsága, nem csupán költői eszköz! Mi is számtalan dolgot megszemélyesítünk a beszédünkben. Például, mint a francia király beszédében: Kincsem vetélkedett Dárius kincsével. Mi is mondhatjuk ezt: ez az időjárás vetélkedik az északi-sarki klímával! Pedig sem a kincs, sem az időjárás nem élő, nem tud vetélkedni. Vagy ahogy Petőfi írja: Másnap reggel a nap szokás szerint fölkelt. Nem kelhetett föl a nap, hisz nem is él. Vagy egy másik versszakban: Megszólalt a sereg harsány trombitája. Már hogy szólalt volna meg? Nem tud beszélni a trombita! Ezek mind hétköznapi megszemélyesítések. 48 tusa: küzdelem, harc, viadal 130

132 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet A megszemélyesítés olyan költői eszköz, amelyben élettelen dolgokat vagy fogalma- kat emberi tulajdonságokkal ruházunk fel. Nézte őt a kék ég, a fényes nap alább Ragyogó szemével a tündér délibáb. Kérdések, feladatok 1. Jellemezd a törökök vezérét külső tulajdonságai alapján! 2. Mi volt Jancsi hosszú távú célja, amikor eljött a falujából? Mi veszélyezteti jobban ennek elérésében: a törökök vagy a királylány? Miért? 3. Miért támadták meg a törökök Franciaországot? 4. Mutasd be a csata jeleneteit a szövegből vett idézetekkel! a) Milyen hangok és színek jelennek meg előttünk? b) Milyen költői eszközöket ismersz fel bennük? 5. Hogy néz ki a török basa? Rajzold is le! Jellemezd pár mondatban! 6. Mit tudunk meg a török basa fiáról? Vajon miért kegyelmezett meg neki János vitéz? 7. Miben hasonlítanak, és miben különböznek a zsiványok és a törökök? 8. A törökök körében a legelterjedtebb vallás az iszlám, amely tiltja a szeszes italok (különösen a bor) fogyasztását. Milyen ellentmondást fedezel fel az előírás és a szövegben olvasott események között? 9. Értelmezd a folyamatábrát! Másold le a füzetedbe, és egészítsd ki a hiányzó szavakkal! 1. A török kiűzése Franciaországból Bátorság Visszafoglaljuk mi vesztett országodat. 2. Jancsi megöli az ellenség vezérét, a török basát Kíméletlenség Szegény török basát kettéhasította 3. Jancsi kiszabadítja a francia királylányt, a basa fiát futni hagyja Könyörületesség Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen 131

133 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Mától fogva neved János vitéz legyen fejezet 13. Kukoricza Jancsi meg a királyleány Csatahelyre értek a nap alkonyatán. A leáldozó nap utósó sugára Vörös szemmel nézett a siralmas tájra. Nem látott egyebet, csak a véres halált, S hollósereget, mely a halottakra szállt; Nemigen telt benne nagy gyönyörüsége, Le is ereszkedett tenger mélységébe. A csatahely mellett volt egy jókora tó, Tiszta szőke vizet magába foglaló. De piros volt az most, mert a magyar sereg Török vértől magát vizében mosta meg. Miután megmosdott az egész legénység, A francia királyt várába kisérték; A csatamezőtől az nem messzire állt Idekisérték hát a francia királyt. Alighogy bevonult a várba a sereg, Kukoricza Jancsi szinte 49 megérkezett. Olyan volt mellette az ékes királylyány, Mint felhő mellett a tündöklő szivárvány. Hogy az öreg király leányát meglátta, Reszkető örömmel borult a nyakába, S csak azután mondta a következőket, Mikor a lyány ajkán tőle sok csók égett: 49 szinte: régiesen ugyancsak 132

134 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Most már örömömnek nincsen semmi híja; Szaladjon valaki, s a szakácsot híja, Készítsen, ami jó, mindent vacsorára, Az én győzedelmes vitézim számára. Király uram! nem kell híni a szakácsot, A király mellett egy hang ekkép rikácsolt, Elkészítettem már mindent hamarjában, Föl is van tálalva a szomszéd szobában. A szakács szavai kedvesen hangzottak Füleiben a jó magyar huszároknak; Nemigen sokáig hívatták magokat, Körülülték a megterhelt asztalokat. Amily kegyetlenűl bántak a törökkel, Csak úgy bántak ők most a jó ételekkel; Nem is csoda biz az, mert megéhezének A nagy öldöklésben a derék vitézek. Járta már a kancsó isten igazába, Ekkor a királynak ily szó jött szájába: Figyelmezzetek rám, ti nemes vitézek, Mert nagy fontosságu, amit majd beszélek. S a magyar huszárok mind figyelmezének, Fölfogni értelmét király beszédének, Aki egyet ivott, azután köhhentett, S végre ily szavakkal törte meg a csendet: Mindenekelőtt is mondd meg a nevedet, Bátor vitéz, aki lyányom megmentetted. Kukoricza Jancsi becsületes nevem: Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem. 133

135 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Kukoricza Jancsi ekképen felele, Azután a király ily szót váltott vele: Én a te nevedet másnak keresztelem, Mától fogva neved János vitéz legyen. Derék János vitéz halld most beszédemet: Minthogy megmentetted kedves gyermekemet, Vedd el feleségül, legyen ő a tied, És vele foglald el királyi székemet. A királyi széken én sokáig ültem, Rajta megvénültem, rajta megőszültem. Nehezek nekem már a királyi gondok, Annakokáért én azokról lemondok. Homlokodra teszem a fényes koronát, Fényes koronámért nem is kívánok mást, Csak hogy e várban egy szobát rendelj nékem, Melyben hátralevő napjaimat éljem. A király szavai ím ezek valának, Nagy csodálkozással hallák a huszárok. János vitéz pedig e szíves beszédet Alázatos hangon ekkép köszöné meg: Köszönöm szépen a kelmed jó karatját, Amely reám nézve nem érdemlett jóság; Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom, Hogy én e jóságot el nem fogadhatom. Hosszú históriát kéne elbeszélnem, Miért e jósággal lehetetlen élnem; De attól tartok, hogy megunnák kelmetek; S én másnak terhére lenni nem szeretek. De csak beszélj, fiam, meghallgatjuk biz azt; Hiábavalóság, ami téged aggaszt. Igy biztatta őt a jó francia király, S János vitéz beszélt, amint itt írva áll: 134

136 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet 14. Hogy is kezdjem csak hát? Mindennek előtte Hogyan tettem szert a Kukoricza névre? Kukorica között találtak engemet, Ugy ruházták rám a Kukoricza nevet. Egy gazdaember jólelkü felesége Amint ő nekem ezt sokszor elmesélte Egyszer kinézett a kukoricaföldre, S ott egy barázdában 50 lelt engem heverve. Szörnyen sikítottam, sorsomat megszánta, Nem hagyott a földön, felvett a karjára, És hazafelé ezt gondolta mentiben: Fölnevelem szegényt, hisz ugy sincs gyermekem. Hanem volt ám neki haragos vad férje, Akinek én sehogy sem voltam ínyére. Hej, amikor engem az ottan meglátott, Ugyancsak járták a cifra káromlások. Engesztelte a jó asszony ily szavakkal: Hagyjon kend föl, apjok, azzal a haraggal. Hiszen ott kinn csak nem hagyhattam vesztére, Tarthatnék-e számot isten kegyelmére? Aztán nem lesz ez a háznál haszontalan, Kednek gazdasága, ökre és juha van, Ha felcsuporodik a kis istenadta, Nem kell kednek bérest, juhászt fogadnia. Valahogy, valahogy csakugyan engedett; De azért rám soha jó szemet nem vetett. Hogyha nem ment a dolgom maga rendiben, Meg-meghusángolt ő amugy istenesen. 50 barázda: árokszerű mélyedés, amely szántáskor az eke után marad 135

137 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Munka s ütleg között ekkép nevelkedtem, Részesűltem nagyon kevés örömekben; Az egész örömem csak annyiból állott, Hogy a faluban egy szép kis szőke lyány volt. Ennek édesanyja jókor a síré lett, Édesapja pedig vett más feleséget; Hanem az apja is elhalt nemsokára, Így jutott egyedűl mostohaanyjára. Ez a kis leányzó volt az én örömem, Az egyetlen rózsa tüskés életemen. Be tudtam is őt szeretni, csodálni! Ugy hítak minket, hogy: a falu árvái. Már gyerekkoromban hogyha őt láthattam, Egy turós lepényért látását nem adtam; Örültem is, mikor a vasárnap eljött, És vele játszhattam a gyerekek között. Hát mikor még aztán sihederré 51 lettem, S izegni-mozogni elkezdett a szívem! Csak úgyis voltam ám, mikor megcsókoltam, Hogy a világ összedőlhetett miattam. Sokszor megbántotta gonosz mostohája Isten neki azt soha meg ne bocsássa! És ki tudja, még mit el nem követ rajta, Ha fenyegetésem zabolán 52 nem tartja. 51 siheder: kamasz fiú 52 zabola: zabla lószerszám része; a ló irányítására szolgál 136

138 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Magamnak is ugyan kutyául lett dolga, Belefektettük a jó asszonyt a sírba, Aki engem talált, és aki, mondhatom, Mint tulajdon anyám, úgy viselte gondom. Kemény az én szívem, teljes életemben Nem sokszor esett meg, hogy könnyet ejtettem, De nevelőanyám sírjának halmára Hullottak könnyeim zápornak módjára. Iluska is, az a szép kis szőke leány, Nem tettetett bútól fakadt sírva halmán; Hogyne? az istenben boldogult jó lélek Kedvezett, amiben lehetett, szegénynek. Nem egyszer mondta, hogy: várakozzatok csak! Én még benneteket összeházasítlak; Olyan pár válik is ám tibelőletek, Hogy még! várjatok csak, várjatok, gyerekek! Hát hiszen vártunk is egyre keservesen; Meg is tette volna, hiszem az egy istent, (Mert szavának állott ő minden időbe ) Ha le nem szállt volna a föld mélységébe. Azután hát aztán, hogy meghalálozott, A mi reménységünk végképp megszakadott: Mindazonáltal a reménytelenségbe Ugy szerettük egymást, mint annakelőtte. De az úristennek más volt akaratja, Szívünknek ezt a bús örömet sem hagyta. Egyszer én valahogy nyájam elszalasztám, Annak következtén elcsapott a gazdám. 137

139 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Búcsut mondtam az én édes Iluskámnak, Keserű érzéssel mentem a világnak. Bujdosva jártam a világot széltére, Mígnem katonának csaptam föl végtére. Nem mondtam én neki, az én Iluskámnak, Hogy ne adja szivét soha senki másnak, Ő sem mondta nekem, hogy hűséges legyek Tudtuk, hogy hűségünk ugysem szegjük mi meg. Azért szép királylyány ne tarts reám számot; Mert ha nem bírhatom kedves Iluskámat: Nem is fogok bírni senkit e világon, Ha elfelejtkezik is rólam halálom. Az előző leckékben a hasonlatról, metaforáról, megszemélyesítésről tanultunk. Nagy számban látunk ilyeneket a János vitézben, hiszen a műfaja elbeszélő költemény, amelyről pedig megtanultuk, hogy sok helyütt lírai, költői részeket tartalmaz. Történetet mond el, ezért epikus, ugyanakkor költői is, ezért sok benne a megszemélyesítés, hasonlat, metafora. Ezt a három dolgot, és persze sok mást is, a képi kifejezőeszközök közé soroljuk. Képszerűvé teszik a szöveget. Az alakzatok közül először a párhuzammal ismerkedünk meg. A párhuzam azonos vagy hasonló felépítettségű gondolatok egymás mellé állítása. Az elrendezett nyelvi jelek itt két egyenest alkotnak, és ezek nem kanyarognak összevissza, hanem párhuzamosan futnak, akár a vasúti sínek. Figyeld csak meg ezt a sorpárt: Oly hamar támadott az égiháború, Mily hamar Jancsinak sorsa lett szomorú. Ugye, hogy látod a párhuzamot? Jancsi boldogan élt, hirtelen azonban minden öszszeomlott, amikor szétszéledt a nyáj. Most az időjárás volt ugyanilyen derűs, s ugyanilyen hirtelen borult be az ég. Az irodalmi művekben a költők gyakran állítják párhuzamba a természeti jelenségeket az emberi élet eseményeivel. A párhuzam azonos vagy hasonló felépítettségű gondolatok egymás mellé állítása. Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad, A földön egy ember élete megszakad. 138

140 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Kérdések, feladatok 1. Amily kegyetlenűl bántak a törökkel, / Csak úgy bántak ők most a jó ételekkel értelmezd a versrészletet! 2. Más mesékből ismerős lehet az olvasott fejezetek egyik fordulata, de itt nem a szokásos módon folytatódik. Mire gondolunk vajon? Mi következne ezután egy igazi mesében? 3. Mit gondolsz, miért nem házasodott össze Jancsi és Iluska? Miért vártak arra, hogy Jancsi nevelőanyja házasítsa össze őket? 4. Miről nem mesél Jancsi a királynak? Vajon miért hallgatja el ezt az eseményt? 5. Írj egy nyolc-tíz soros fogalmazást: hogyan került Jancsi kisbabaként a kukoricaföldre? 6. Miben más a most kapott arany, mint amit a zsiványoktól tudott volna elvenni? Ennek az elfogadásán miért nem gondolkodott? 7. Értelmezd a folyamatábrát! Másold le a füzetedbe, és egészítsd ki a hiányzó szavakkal! 1. Jancsi hazaviszi a francia királylányt Segítőkészség Mint felhő mellett a tündöklő szivárvány. 2. Lakoma a királyi várban Ünneplés Körülülték a megterhelt asztalokat. 3. Jancsi új nevet kap Elismerés Mától fogva neved János vitéz legyen 4. Jancsi elmeséli történetét Őszinteség Tudtuk, hogy hűségünk ugysem szegjük mi meg. 139

141 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Az ellentét A képszerűség eszközei után az alakzatokkal foglalkoztunk. Megértettük: a képszerűség segít abban, hogy a hallgatónk, olvasónk könnyebben megalkothassa az általunk küldött nyelvi jel jelentését. A képszerűség eszközei közé soroltuk a hasonlatot, a metaforát és a megszemélyesítést. Az alakzatok közül pedig megismerkedtünk a párhuzammal. Az ellentét olyan nyelvi alakzat, amelyben a költő egymással ellentétes gondolatokat állít egymás mellé. Milyen ellentéteket találhatunk a János vitéz most olvasott fejezeteiben? Először is a király szándékát: tartóztatná János vitézt, de figyelmességből mégsem teszi. Tartóztatnálak, de tudom, nem maradnál, Kivánkozol lenni máris galambodnál, Majd a hazatérő ábrándjait: most már gazdagok lesznek, nem pedig szegények, mint eddig. De a legszebb ellentét talán ez a sorpár: Gazduram ugyan nem legszebben bát velem; Hanem én őneki mindazt elengedem. Ez a szembeállítás a többihez hasonlóan abban erősíti a nyelvi jeleket, hogy erősebben kirajzolódjon a körvonaluk. Ha egy fehér ruhás lány fekete háttér elé áll, az még jobban kiemeli a karcsú alakját. Ugyanígy a bosszúállás gondolatának felmerülése is fekete háttérként emeli ki a legfontosabb üzenetet: Jancsi nem fog bosszút állni. Ma ötre jövök, nem háromra mondjuk mi is, ha fel akarjuk hívni a figyelmet az időpont változására. Ugyanezt teszi a költő is, amikor ellentétpárt alkot. Az ellentét olyan nyelvi alakzat, amelyben a költő egymással ellentétes gondolato- kat állít egymás mellé. Akinek életét van miért félteni, Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen teszi. Nekem nem kedves az élet, hát közétek, Bárkik vagytok, egész bátorsággal lépek. 140

142 Részösszefoglalás A János vitézben az elbeszélés sorrendje nem egyezik meg az események sorrendjével. Az 1. fejezetben még nem tudjuk, mi történt a szereplőkkel korábban. A történet hőseinek múltjáról, gyerekkoráról jóval később, a 14. fejezetben értesülünk. Így a történet folyamán visszamenőlegesen szerzünk tudomást arról, hogy korábban mi történt valakivel. Ezáltal pedig egy-egy szereplő tetteire, jellemvonásaira is csak utólagosan kapunk magyarázatot. Kérdések, feladatok 1. Elevenítsétek fel a János vitéz első felének történetét! Alkossatok két csoportot, és gyűjtsétek össze az ellenszenves, a főhőst akadályozó és a rokonszenves, a főhőst segítő szereplőket! 2. Gyűjtsétek össze, hogyan utazott Jancsi, mióta elindult a falujából! Fogalmazzátok meg, milyen előnyei és hátrányai voltak a különféle utazási formáknak! 3. Hasonlítsd össze a zsiványok és a huszárok kapitányának viselkedését! Mit gondolsz, miért döntenek mindketten úgy, hogy beveszik Jancsit a csapatukba? 4. A 14. fejezetben a francia király udvarában Jancsi elmeséli, kik és hogyan nevelték fel őt. Foglald össze Jancsi elbeszélése alapján gyermekkorának történetét! 5. Az eddigi fejezetekben számos humoros lódítással, leírással, jelenettel találkoztál. Gyűjts példát tréfás részletekre! 6. Mit tudsz a huszárokról? Nézz utána a könyvtárban vagy az interneten, milyen szerepük volt az es forradalom és szabadságharc idején! Idézd fel, mi volt Petőfi szerepe abban az időszakban! 7. Tervezd meg Tatárország, Taljánország vagy India címerét! Rajzold le a füzetedbe, és fogalmazd meg, hogy az ország melyik jellemzője alapján készítetted el a rajzot! 141

143 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Ment János vitézzel a megindult gálya fejezet Sándor Béla festménye a budapesti Erzsébet Királyné Szállóban, János vitéz ekkép végzé történetét, Nem hagyta hidegen a hallgatók szivét; A királylyány arcát mosta könnyhullatás, Melynek kútfeje 53 volt bánat s szánakozás. A király e szókat intézte hozzája: Nem erőtetlek hát, fiam, házasságra; Hanem amit nyujtok hálámnak fejében, Elfogadását nem tagadod meg tőlem. 53 kútfeje: forrása; valaminek az alapja 142

144 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Erre kinyitotta kincstárát a király: Parancsolatjára egy legény előáll, S arannyal tölti meg a legnagyobb zsákot, János ennyi kincset még csak nem is látott. Nos hát János vitéz, lyányom megmentője, Beszélt a király, ez legyen tetted bére. Vidd el mindenestül ezt a teli zsákot, És boldogítsd vele magadat s mátkádat. 54 Tartóztatnálak, de tudom, nem maradnál, Kivánkozol lenni máris galambodnál, Eredj tehát hanem társid maradjanak; Éljenek itt néhány mulatságos napnak. Ugy volt biz az, amint mondotta a király, János vitéz kivánt lenni galambjánál. Búcsuzott a királylyánytól érzékenyűl; Aztán a tengerhez ment és gályára 55 űlt. A király s a sereg elkisérte oda. Tőlök sok szerencsés jó utat hallhata, S szemeikkel néztek mindaddig utána, Míg a nagy messzeség ködöt nem vont rája. 16. Ment János vitézzel a megindult gálya, Szélbe kapaszkodott széles vitorlája, De sebesebben ment János gondolatja, Utjában semmi sem akadályozhatta. János gondolatja ilyenforma vala: Hej Iluskám, lelkem szépséges angyala! Sejted-e te mostan, milyen öröm vár rád? Hogy hazatart kinccsel bővelkedő mátkád. 54 mátka: menyasszony, jegyes 55 gálya: sok evezővel és vitorlákkal felszerelt nagy hajó 143

145 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Hazatartok én, hogy végre valahára Sok küszködés után legyünk egymás párja. Egymás párja leszünk, boldogok, gazdagok; Senki fiára is többé nem szorulok. Gazduram ugyan nem legszebben bánt velem; Hanem én őneki mindazt elengedem. S igazság szerint ő oka szerencsémnek: Meg is jutalmazom, mihelyt hazaérek. Ezt gondolta János s több ízben gondolta, Mialatt a gálya ment sebes haladva; De jó messze volt még szép Magyarországtól, Mert Franciaország esik tőle távol. Egyszer János vitéz a hajófödélen Sétált föl s alá az est szürkületében. A kormányos ekkép szólt legényeihez: Piros az ég alja: aligha szél nem lesz. Hanem János vitéz nem figyelt a szóra, Feje fölött repült egy nagy sereg gólya; Őszre járt az idő: ezek a madarak Bizonyosan szülőföldéről szálltanak. Szelíd epedéssel 56 tekintett utánok, Mintha azok neki jó hírt mondanának, Jó hírt Iluskáról, szép Iluskájáról, S oly régen nem látott kedves hazájáról. 56 epedés: sóvárgás 144

146 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet 17. Másnap, amint az ég alja jövendölte, Csakugyan szél támadt, mégpedig nem gyönge. Zokogott a tenger hánykodó hulláma A zugó fergeteg korbácsolására. Volt a hajó népe nagy megijedésben, Amint szokott lenni olyan vad szélvészben. Hiába volt minden erőmegfeszítés, Nem látszott sehonnan érkezni menekvés. Sötét felhő is jön; a világ elborúl, Egyszerre megdördül az égiháború, Villámok cikáznak, hullnak szanaszerte; Egy villám a hajót izről porrá törte. Látszik a hajónak diribje-darabja, A holttesteket a tenger elsodorja. Hát János vitéznek milyetén sors jutott? Őt is elsodorták a lelketlen habok? Hej biz a haláltól ő sem volt már messze, De mentő kezét az ég kiterjesztette, S csodálatos módon szabadította meg, Hogy koporsója a habok ne legyenek. Ragadta őt a víz magasra, magasra, Hogy tetejét érte már a felhő rojtja; Ekkor János vitéz nagy hirtelenséggel Megkapta a felhőt mind a két kezével. Belekapaszkodott, el sem szalasztotta, S nagy erőlködéssel addig függött rajta, Mígnem a felhő a tengerparthoz ére, Itten rálépett egy szikla tetejére. 145

147 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Először is hálát adott az istennek, Hogy életét ekkép szabadította meg; Nem gondolt vele, hogy kincsét elvesztette, Csakhogy el nem veszett a kinccsel élete. Azután a szikla tetején szétnézett, Nem látott mást, csupán egy grifmadár-fészket. A grifmadár épen fiait etette, Jánosnak valami jutott az eszébe. Odalopózkodott a fészekhez lassan És a grifmadárra hirtelen rápattan, Oldalába vágja hegyes sarkantyúját, S furcsa paripája hegyen-völgyön túlszállt. Hányta volna le a madár nyakra-főre, Lehányta volna ám, ha bírt volna véle, Csakhogy János vitéz nem engedte magát. Jól átszorította derekát és nyakát. Ment, tudj az isten hány országon keresztül; Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül: Hát a viradatnak legelső sugára Rásütött egyenest faluja tornyára. Szent isten! hogy örült ennek János vitéz, Az öröm szemébe könnycseppeket idéz; A madár is, mivel szörnyen elfáradt már, Vele a föld felé mindinkább közel jár. Le is szállott végre egy halom tetején, Alig tudott venni lélekzetet szegény, János leszállt róla és magára hagyta, És ment, elmerűlve mély gondolatokba. 146

148 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Nem hozok aranyat, nem hozok kincseket, De meghozom régi hűséges szívemet, És ez elég neked, drága szép Iluskám! Tudom, hogy nehezen vársz te is már reám. Ily gondolatokkal ért a faluvégre, Érintette fülét kocsiknak zörgése, Kocsiknak zörgése, hordóknak kongása; Szüretre készűlt a falu lakossága. Nem figyelmezett ő szüretre menőkre, Azok sem ismertek a megérkezőre; A falu hosszában ekképen haladott A ház felé, ahol Iluskája lakott. A pitvarajtónál be reszketett keze, S mellében csakhogy el nem állt lélekzete; Benyitott végtére de Iluska helyett Látott a pitvarban idegen népeket. Tán rosz helyen járok gondolta magában, És a kilincs megint volt már a markában Kit keres kegyelmed? nyájasan kérdezte János vitézt egy kis takaros menyecske. Elmondotta János, hogy kit és mit keres Jaj, eszem a szívét, a naptól oly veres! Bizony-bizony alighogy reáismértem, Szólott a menyecske meglepetésében. Jőjön be már no, hogy az isten áldja meg, Odabenn majd aztán többet is beszélek. Bevezette Jánost, karszékbe ültette, S így folytatta ismét beszédét mellette: 147

149 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Ismer-e még engem? nem is ismer talán? Tudja, én vagyok az a kis szomszédlány, Itt Iluskáéknál gyakran megfordúltam Hanem hát beszéljen csak: Iluska hol van? Szavaiba vágott kérdezőleg János, A menyecske szeme könnytől lett homályos. Hol van Iluska, hol? felelt a menyecske, Szegény Jancsi bácsi! hát el van temetve. Jó, hogy nem állt János, hanem űlt a széken, Mert lerogyott volna kínos érzésében; Nem tudott mást tenni, a szívéhez kapott, Mintha ki akarná tépni a bánatot. Igy űlt egy darabig némán merevedve, Azután szólt, mintha álmából ébredne: Mondjatok igazat, ugye hogy férjhez ment? Inkább legyen férjnél, mintsem hogy odalent. Akkor legalább még egyszer megláthatom, S édes lesz nekem e keserű jutalom. De a menyecskének orcáján láthatta, Hogy nem volt hazugság előbbi szózata. 18. János reáborult az asztal sarkára, S megeredt könnyének bőséges forrása, Amit mondott, csak úgy töredezve mondta, El-elakadt a nagy fájdalomtól hangja: Miért nem estem el háború zajában? Miért a tengerben sírom nem találtam? Miért, miért lettem e világra, miért? Ha ily mennykőcsapás, ilyen gyötrelem ért! 148

150 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Kifáradt végre őt kínozni fájdalma, Mintha munkájában elszenderűlt volna, Hogy halt meg galambom? mi baj lett halála? Kérdé, s a menyecske ezt felelte rája: Sok baja volt biz a szegény teremtésnek; Kivált mostohája kinzása töré meg. De meg is lakolt ám érte a rosz pára, Mert jutott inséges 57 koldusok botjára. Aztán meg magát is szörnyen emlegette, Jancsi bácsi; ez volt végső lehellete: Jancsikám, Jancsikám, az isten áldjon meg. Másvilágon, ha még szeretsz, tied leszek. Ezek után kimult az árnyékvilágból; 58 A temetőhelye nincsen innen távol. A falu népsége nagy számmal kisérte; Minden kisérője könnyet ejtett érte. Kérelemszavára a szíves menyecske Jánost Iluskája sírjához vezette; Ottan vezetője őt magára hagyta, Lankadtan borúlt a kedves sírhalomra. Végiggondolta a régi szép időket, Mikor még Iluska tiszta szive égett, Szíve és orcája s most a hideg földben Hervadtan, hidegen vannak mind a ketten. 57 ínség: nélkülözés 58 árnyékvilág: földi élet; kimúlt az árnyékvilágból: meghalt 149

151 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Leáldozott a nap piros verőfénye, Halovány hold lépett a napnak helyébe, Szomorún nézett ki az őszi homályból, János eltántorgott kedvese hantjától. Még egyszer visszatért. A sírhalom felett Egyszerű kis rózsabokor nevelkedett. Leszakította a virágszálat róla, Elindult s mentében magában így szóla: Ki porából nőttél, árva kis virágszál, Légy hűséges társam vándorlásaimnál; Vándorlok, vándorlok, a világ végeig, Míg kivánt halálom napja megérkezik. A meseelemek eddig is végigkísérték történetünket, de itt már nemcsak a tájak kitaláltak és a történések, hanem megjelennek mesei szereplők is, például a griffmadár. Ha azonban ez a mű valóban csak mese lenne, akkor a történet itt be is fejeződhetne, hisz bár nem fogadta el főhősünk a királyságot, de a zsák aranyat igen, amivel hazatart szerelméhez. A hajótörést szenvedett János vitéz minden vagyonát elveszti, de csodás mesebeli módon a griffmadár segítségével megmenekül, sőt egyből visszaérkezik falujába. Itt újra egy sorscsapás várja, újra fordulóponthoz érkezett Jancsi sorsa. Meghalt élete szerelme, akiért minden próbán átverekedte magát: szeretett Iluskája. Kérdések, feladatok 1. Búcsuzott a királylyánytól érzékenyűl Írd meg párbeszédes formában a királylány és Jancsi búcsúját! 2. Jancsi a gazdájáról így gondolkozik: igazság szerint ő oka szerencsémnek. Magyarázd meg szavait! 3. Mennyi idő telt el Jancsi indulása óta? Mit tudunk meg a 16. fejezetből, az év melyik szakaszában járunk? 4. Vajon milyen tervei vannak Jancsinak a zsák arannyal? Mihez akar kezdeni vele, mire fogja költeni? 5. Minek a hatására terelődnek Jancsi gondolatai ismét Iluskára a 16. fejezet végén? Mi az összefüggés a látottak és Iluska között? 150

152 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet 6. Gyűjtsd össze, milyen csodás, mesébe illő dolgok történnek a 17. fejezetben! 7. Melyik versszaktól kezdve lesz olyan a történet, hogy akár igaz is lehetne? Hol szűnnek meg a csodás elemek? 8. Foglald össze néhány mondatban, mi történt a faluban a főhős távolléte alatt! 9. Miért halt meg Iluska? 10. Képzeld el, hogy Jancsi huszártársaként még Franciaországban értesülsz Iluska haláláról. Hogyan mondanád el Jancsinak a hírt? Mit tanácsolnál neki: térjen haza, vagy maradjon ott? 11. Értelmezd a folyamatábrát! Másold le a füzetedbe, és egészítsd ki a hiányzó szavakkal! 1. Búcsú a francia királytól és lányától Hála Erre megnyitotta kincstárát a király: 2. Hajóút Hűség Ment János vitézzel a megindult gálya 3. Tervek Szerelem Iluska Egymás párja leszünk, boldogok, gazdagok; Megbocsátás gazduram S igazság szerint ő oka szerencsémnek: 4. Gólyák Honvágy Bizonyosan szülőföldéről szálltanak. 5. Jancsi megmenekül a vihartól Csoda Megkapta a felhőt mind a két kezével. 6. Utazás a griffmadár hátán Bátorság S furcsa paripája hegyen-völgyön túlszállt. 151

153 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet 7. Megérkezés a faluba Öröm Az öröm szemébe könnycseppeket idéz; 8. Iluska meghalt Fájdalom Szegény Jancsi bácsi! hát el van temetve. 9. Búcsúzás Gyász Lankadtan borúlt a kedves sírhalomra. A fokozás Az előző fejezetekben megismerkedtünk az alakzatok két fajtájával: a párhuzammal és az ellentéttel. Lássuk most a fokozást: amikor a költő afféle lépcsőt emel, egyre magasabbra kapaszkodó lépcsőfokokkal, egyre erőteljesebb kifejezésekkel. Ezt nevezzük ugyanis fokozásnak: az egymás mellé helyezett nyelvi elemeknek egyre erősebb érzelmi vagy értelmi töltetük van. Petőfi például így kiált fel egyik versében, amikor sürgetni akarja az ország modernizálását: Száz vasútat, ezeret! Csináljátok, csináljátok! Népköltészetünkben ilyen példákat láthatunk: Ha hibázik kettő-három, / Lesz helyette tizenhárom, vagy másutt: Csináltatsz-e neki diófakoporsót? / Csináltatok, anyám, márványkőkoporsót! A fokozásban a beszélő egyre erősebb kifejezéseket használ. Először százat mond, majd ezret. Kettő-hármat, majd tizenhármat. Diófát előbb, azután már márványt. A mesékben is felfedezhetjük a fokozást. A hősnek előbb csak egy hétfejű sárkánnyal kell megküzdenie, utána már egy kilencfejűvel, majd egy tizenkét fejűvel. A fokozás olyan nyelvi alakzat, amelyben az egymás mellé helyezett nyelvi elemek- nek egyre erősebb érzelmi vagy értelmi töltetük van. Sokat mondott Jancsi megeredt nyelvével, De még többet mondott sugárzó szemével; 152

154 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Ha nem nyelsz kősziklát, mi majd téged nyelünk fejezet 19. János vitéznek volt utjában két társa: Egyik a búbánat, amely szívét rágta, Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe, Ezt a török vértől rozsda emésztette. Bizonytalan úton ezekkel vándorolt. Már sokszor telt s fogyott a változékony hold, S váltott a téli föld szép tavaszi ruhát, Mikor így szólítá meg szíve bánatát: Mikor unod már meg örökös munkádat, Te a kínozásban telhetetlen bánat! Ha nem tudsz megölni, ne gyötörj hiába; Eredj máshova, tán akadsz jobb tanyára. Látom, nem te vagy az, ki nekem halált hoz, Látom, a halálért kell fordulnom máshoz. Máshoz fordulok hát; ti viszontagságok! Ohajtott halálom tán ti meghozzátok. Ezeket gondolta s elhagyta bánatát. Ez szívéhez vissza most már csak néha szállt, Hanem ismét eltünt; (mert be volt az zárva, S csak egy könnycseppet tett szeme pillájára.) Utóbb a könnyel is végkép számot vetett, Csupán magát vitte a megunt életet, Vitte, vitte, vitte egy sötét erdőbe, Ott szekeret látott, amint belelépe. 153

155 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Fazekasé 59 volt a szekér, melyet látott; Kereke tengelyig a nagy sárba vágott; Ütötte lovait a fazekas, szegény, A szekér azt mondta: nem mozdulok biz én. Adj isten jó napot szólott János vitéz; A fazekas rútul a szeme közé néz, S nagy bosszankodással im ezeket mondja: Nem nekem van biz az ördögnek jó napja. Be rosz kedvben vagyunk felelt neki János. Hogyne? mikor ez az út olyan posványos. 60 Nógatom lovamat már reggeltől kezdve; De csak ugy van, mintha le volna enyvezve. 61 Segíthetünk azon de mondja meg kend csak, Ezen az úton itt vajjon hova jutnak? Kérdé János vitéz egy útra mutatva, Mely az erdőt jobbra végighasította. Ezen az úton itt? dejsz 62 erre ne menjen, Nem mondok egyebet; odavesz különben. Óriások lakják ott azt a vidéket, Nem jött ki még onnan, aki odalépett. Felelt János vitéz: Bízza kend azt csak rám. Mostan a szekérhez lássunk egymás után. Így szólott, aztán a rúd végét megkapta, S csak tréfamódra a sárból kiragadta. Volt a fazekasnak jó nagy szeme, szája, De mégis kicsiny volt az álmélkodásra; Amire föleszmélt, hogy köszönjön szépen, János vitéz már jól benn járt az erdőben. 59 fazekas: cserépedényeket készítő kézműves 60 posvány: mocsár 61 enyv: állati csontokból készült ragasztóanyag 62 dejsz: de hiszen! 154

156 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet János vitéz ment és elért nemsokára Az óriásföldnek félelmes tájára. Egy vágtató patak folyt a határ mellett: Hanem folyónak is jóformán beillett. A pataknál állt az óriásföld csősze; 63 Mikor János vitéz a szemébe néze, Oly magasra kellett emelnie fejét, Mintha nézné holmi toronynak tetejét. Óriások csősze őt érkezni látta. S mintha mennykő volna, igy dörgött reája: Ha jól látom, ott a fűben ember mozog; Talpam úgyis viszket, várj, majd rád gázolok. De az óriás amint rálépett volna, János feje fölött kardját föltartotta, Belelépett a nagy kamasz és elbődült, S hogy lábát felkapta: a patakba szédült. Sándor Béla festménye a budapesti Erzsébet Királyné Szállóban, csősz: a határ őrzésére alkalmazott férfi 155

157 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Éppen úgy esett ez, amint csak kivántam. János vitéznek ez járt gondolatában; Amint ezt gondolta, szaladni is kezdett, S az óriás felett átmente a vizet. Az óriás még föl nem tápászkodhatott, Amint János vitéz a túlpartra jutott, Átjutott és nekisuhintva szablyáját, Végigmetszette a csősz nyaka csigáját. 64 Nem kelt föl többé az óriások csősze, Hogy a rábizott tájt őrző szemmel nézze; Napfogyatkozás jött szeme világára, Melynek elmulását hasztalanul várta. Keresztülfutott a patak vize testén; Veres lett hulláma vértől befestetvén. Hát Jánost mi érte, szerencse vagy inség? Majd meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinyég. 20. János az erdőben mindig beljebb haladt; Sokszor meg-megállt a csodálkozás miatt, Mert nem látott minden léptében-nyomában Olyat, amit látott Óriásországban. Volt ennek a tájnak sok akkora fája, Hogy a tetejöket János nem is látta. Aztán olyan széles volt a fák levele, Hogy szűrnek is untig elég volna fele. A szunyogok itten akkorákra nőttek, Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének. Volt is mit aprítni János szablyájának; Minthogy feléje nagy mennyiségben szálltak. 64 nyaka csigálya: nyakcsigolya 156

158 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Hát még meg a varjúk! hú, azok voltak ám! Látott egyet űlni egyik fa sudarán, 65 Lehetett valami két mérföldre 66 tőle, Mégis akkora volt, hogy felhőnek vélte. Így ballagott János bámulva mód nélkül. Egyszerre előtte valami sötétül. Az óriás király nagy fekete vára Volt, ami sötéten szeme előtt álla. Nem hazudok, de volt akkora kapuja, Hogy, hogy biz én nem is tudom, hogy mekkora, Csakhogy nagy volt biz az, képzelni is lehet; Az óriás király kicsit nem építtet. Hát odaért János s ekkép elmélkedék: A külsejét látom, megnézem belsejét; S nem törődve azon, hogy majd megugratják, Megnyitotta a nagy palota ajtaját. No hanem, hisz ugyan volt is mit látnia! Ebédelt a király s tudj isten hány fia. Hanem mit ebédelt, ki nem találjátok; Gondolnátok-e, mit? csupa kősziklákat. Mikor János vitéz a házba belépett, Nemigen kivánta meg ezt az ebédet; De az óriások jószivü királya Az ebéddel őt ily szépen megkinálta: Ha már itt vagy, jöszte 67 és ebédelj velünk, Ha nem nyelsz kősziklát, mi majd téged nyelünk; Fogadd el, különben száraz ebédünket Ízről porrá morzsolt testeddel sózzuk meg. 65 fa sudara: fa hegye (teteje) 66 mérföld: hosszmérték, 1 magyar mérföld 8354 méter 67 jöszte: gyere 157

159 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Az óriás király ezt nem úgy mondotta, Hogy János tréfára gondolhatta volna; Hát egész készséggel ilyen szókkal felelt: Megvallom, nem szoktam még meg ez eledelt; De ha kivánjátok, megteszem, miért ne? Társaságotokba beállok ebédre, Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek, Számomra előbb kis darabot törjetek. Letört a sziklából valami öt fontot 68 A király, s amellett ily szavakat mondott: Nesze, galuskának elég lesz e darab, Aztán gombócot kapsz, hanem összeharapd. Harapod bizony te, a kínos napodat! De fogadom, bele is törik a fogad! Kiáltott fel János haragos beszéddel, S meglódította a követ jobb kezével. A kő úgy a király homlokához koppant, Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant. Igy híj meg máskor is kőszikla-ebédre, Szólt s kacagott János ráforrt a gégédre! És az óriások elszomorodának Keserves halálán a szegény királynak, S szomorúságokban elfakadtak sírva Minden csepp könnyök egy dézsa 69 víz lett volna. A legöregebbik szólt János vitézhez: Urunk és királyunk, kegyelmezz, kegyelmezz! Mert mi téged ime királynak fogadunk, Csak ne bánts minket is, jobbágyaid 70 vagyunk! 68 font: régi súlymérték, kb. fél kilogramm 69 dézsa: dongákból összeállított nyitott, kétfülű faedény 70 jobbágy: a földesúr földjén gazdálkodó paraszt 158

160 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Amit bátyánk mondott, közös akaratunk, Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk! A többi óriás ekképen esengett, Fogadj el örökös jobbágyidúl minket. Felelt János vitéz: Elfogadom tehát Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát. Én itt nem maradok, mert tovább kell mennem, Itt hagyok valakit királynak helyettem. Már akárki lesz is, az mindegy énnekem. Kendtektől csupán ez egyet követelem: Amidőn a szükség úgy hozza magával, Nálam teremjenek kendtek teljes számmal. Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e sípot, S ott leszünk, mihelyest jobbágyidat hívod. Az öreg óriás ezeket mondotta, S János vitéznek a sípot általadta. János bedugta a sípot tarsolyába, 71 Kevélyen gondolva nagy diadalmára, És számos szerencse-kivánások között Az óriásoktól aztán elköltözött. Elhagyjuk a földi valóságot, és ismét a mesék birodalmában vagyunk. János vitéz újabb és újabb veszélyhelyzetbe sodorja magát, mert feladta az életet, már csak a halálát várja, hogy a túlvilágon Iluskájával lehessen. A próbák során azonban mindig szerencséje van. Ereje megsokszorozódik, amikor kisegíti a sárból a fazekas szekerét. Furfangjával, leleményével és józan eszével pedig sikerül az óriáskirályt legyőznie. 71 tarsoly: a huszárok derékszíjához rögzített bőrtáska 159

161 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Kérdések, feladatok 1. Ismersz olyan műveket, amelyekben szerepelnek óriások, vagy a főszereplő tűnik óriásnak a kisebb lények között? Ha igen, sorolj fel néhányat! 2. A 20. fejezet egyik versszakában úgy szólal meg az elbeszélő, mintha élőszóban mesélne a közönségének, amelyet le akar nyűgözni túlzásaival. Melyik versszakban olvasható ez? 3. De az óriások jószivü királya / Az ebéddel őt ily szépen megkinálta Mitől kétértelműek ezek a sorok? 4. János vitéz az óriáskirállyal való találkozása során ismét tanúbizonyságot tesz lélekjelenlétéről. Melyik fejezetben láthattunk tőle ehhez hasonló bátor kiállást a túlerővel szemben? Mi a különbség a két helyzet megoldása között? 5. Milyen ismert közmondás jut eszedbe János bátorságáról és ügyességéről? Tudnál még további idetartozó közmondást mondani? 6. Miért nem marad Óriásországban János? Válaszod 4-5 mondatban fejtsd ki! 7. Milyen párhuzamot látsz a zsiványok legyőzése és az Óriáskirály legyőzése között? Mi a különbség? Melyiknek mi volt a mozgatórugója? 8. Tudnál-e olyan élethelyzetet mondani, amikor lelkileg erősnek kell lennünk? Válaszodat indokold! 9. Értelmezd a folyamatábrát! Másold le a füzetedbe, és egészítsd ki a hiányzó szavakkal! 1. Vándorlás Szomorúság Egyik a búbánat, amely szívét rágta 2. Találkozás a fazekassal Segítségnyújtás S csak tréfamódra a sárból kiragadta. 3. Találkozás az óriások Bátorság János feje fölött kardját föltartotta 4. Az óriások várában Furfang A kő úgy a király homlokához koppant 5. Az óriások fogadalma Jutalom Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e sípot 160

162 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Éj van-e vagy szemem világa veszett ki? fejezet 21. Nem bizonyos, mennyi ideig haladott, De annyi bizonyos, mennél tovább jutott, Annál sötétebb lett előtte a világ, S egyszerre csak annyit vesz észre, hogy nem lát. Éj van-e vagy szemem világa veszett ki? János vitéz ekkép kezdett gondolkodni. Nem volt éj, nem veszett ki szeme világa, Hanem hogy ez volt a sötétség országa. Nem sütött az égen itt sem nap, sem csillag; János vitéz csak úgy tapogatva ballag, Néha feje fölött elreppent valami, Szárnysuhogás-formát lehetett hallani. Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen, Boszorkányok szálltak arra seprőnyélen. Boszorkányoknak a sötétség országa Rég ideje a, hogy birtoka, tanyája. Ország gyülését őkelmök itt tartanak, Éjfél idejében idelovaglanak. Most is gyülekeznek ország gyülésére A sötét tartomány kellő közepére. Egy mélységes barlang fogadta be őket, A barlang közepén üst alatt tűz égett. Ajtó nyilásakor meglátta a tüzet János vitéz s annak irányán sietett. 161

163 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Mikor János vitéz odaért: valának Egybegyülekezve mind a boszorkányok. Halkan lábujjhegyen a kulcslyukhoz mene, Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme. A sok vén szipirtyó 72 benn csak ugy hemzsegett. Hánytak a nagy üstbe békát, patkányfejet, Akasztófa tövén nőtt füvet, virágot, Macskafarkat, kigyót, emberkoponyákat. De ki tudná sorra mind előszámlálni? Csakhogy János mindjárt át kezdette látni, Hogy a barlang nem más, mint boszorkánytanya. Erre egy gondolat agyán átvillana. Tarsolyához nyúlt, hogy sípját elővegye, Az óriásoknak hogy jőjön serege, Hanem megakadt a keze valamiben, Közelebb vizsgálta s látta, hogy mi legyen. A seprők voltak ott egymás mellé rakva, Miken a boszorkány-nép odalovagla. Fölnyalábolta és messzire elhordá, Hogy a boszorkányok ne akadjanak rá. Ekkor visszatért és sípjával füttyentett És az óriások rögtön megjelentek. Rajta, törjetek be szaporán, legények! Parancsolá János, s azok betörének. No hisz keletkezett cifra zenebona; A boszorkánysereg gyorsan kirohana; Keresték a seprőt kétségbeeséssel, De nem találták, s így nem repülhettek el. 72 szipirtyó: veszekedős, rosszindulatú vénasszony 162

164 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Az óriások sem pihentek azalatt, Mindenikök egy-egy boszorkányt megragadt, S ugy vágta a földhöz dühös haragjába, Hogy széjjellapultak lepények módjára. Legnevezetesebb a dologban az volt, Hogy valahányszor egy-egy boszorkány megholt, Mindannyiszor oszlott az égnek homálya, S derűlt lassanként a sötétség országa. Már csaknem egészen nap volt a vidéken, Az utolsó banya volt a soron épen Kire ismert János ebbe a banyába? Hát Iluskájának mostohaanyjára. De, kiáltott János, ezt magam döngetem. S óriás kezéből kivette hirtelen, Hanem a boszorkány kicsusszant markából, Uccu! szaladni kezd, és volt már jó távol. A keserves voltát, rugaszkodj utána! Kiáltott most János egyik óriásra. Szót fogadott ez, és a banyát elkapta, És a levegőbe magasra hajtotta. Igy találták meg az utolsó boszorkányt Halva, János vitéz faluja határán; S minthogy minden ember gyülölte, utálta, Mégcsak a varju sem károgott utána. Sötétség országa kiderült végképen, Örökös homálynak napfény lett helyében, János vitéz pedig rakatott nagy tüzet, A tűz minden seprőt hamuvá égetett. Az óriásoktól azután bucsút vett, Szivükre kötvén a jobbágyi hűséget. Ezek igérték, hogy hűségesek lesznek, S János vitéz jobbra és ők balra mentek 163

165 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet 22. Vándorolgatott az én János vitézem, Meggyógyult már szive a bútól egészen, Mert mikor keblén a rózsaszálra nézett, Nem volt az többé bú, amit akkor érzett. Ott állott a rózsa mellére akasztva, Melyet Iluskája sírjáról szakaszta, Valami édesség volt érezésében, Ha János elmerült annak nézésében. Igy ballagott egyszer. A nap lehanyatlott, Hagyva maga után piros alkonyatot; A piros alkony is eltűnt a világról, Követve fogyó hold sárga világától. János még ballagott; amint a hold leszállt, Ő fáradottan a sötétségben megállt, S valami halomra fejét lehajtotta, Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja. Ledőlt, el is aludt, észre nem is véve, Hogy nem nyugszik máshol, hanem temetőbe ; Temetőhely volt ez, ócska temetőhely, Harcoltak hantjai a rontó idővel. Mikor az éjfélnek jött rémes órája, A száját mindenik sírhalom feltátja, S fehér lepedőben halvány kisértetek A sírok torkából kiemelkedtenek. Táncot és éneket kezdettek meg legott, 73 Lábok alatt a föld reszketve dobogott; Hanem János vitéz álmai közepett Sem énekszóra, sem táncra nem ébredett. 73 legott: rögtön 164

166 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Amint egy kisértet őt megpillantotta, Ember, élő ember! e szót kiáltotta, Kapjuk fel, vigyük el! mért olyan vakmerő, Tartományunkba belépni mikép mer ő? És odasuhantak mind a kisértetek, És körülötte már karéjt képeztenek, És nyultak utána, de a kakas szólal, S a kisértet mind eltűnt a kakasszóval. 74 János is felébredt a kakas szavára, Testét a hidegtől borzadás átjárta; Csipős szél lengette a síri füveket, Lábra szedte magát s utra kerekedett. Megint sötétben találja magát János, akárcsak a zsiványkaland idején, és itt is pislákoló világ hívogatja a továbbhaladásra. A sötétség országában vagyunk, amely olyan félelmetes világ, ahol minden rossz megtörténhet. Itt a Rossz birodalmában vagyunk. A kártékony boszorkák elpusztításával János vitéz elégtételt vesz Iluska mostoháján is, és megszabadítja az ármánykodástól a világot. János a leszámoláshoz segítségül hívja hozzá hű alattvalóit, az óriásokat. Tette nehezebb, mint amikor a zsiványokat pusztította el, mert itt a boszorkák földöntúli erővel rendelkeznek. Halálukkal a világ kivilágosodik, és mintha egyúttal a földi kín, fájdalom is enyhülne. Kérdések, feladatok 1. Hogyan mutatja be Petőfi a boszorkányokat? Keress példákat népmesei fordulatokra! 2. Minek a jelképe (vagy metaforája) a sötétség? Miért éppen a sötétség országában tanyáznak a boszorkányok? 3. Mi jellemző a kísértetekre a mű alapján? Mutasd be őket két-három mondatban! 4. Meggyógyult már szive a bútól egészen. Mi az oka annak, hogy Jancsi már jobban van? 74 kakasszó: a babona szerint a kísértetek csak a hajnalt jelző kakaskukorékolásig maradhatnak az élők között 165

167 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet 5. Milyen kalandokat élt át a főszereplő a második vándorlása során? Foglald össze őket egy-két mondatban! 6. Keress a műben olyan részeket, amelyek az idő múlását fejezik ki! 7. Értelmezd a folyamatábrát! Másold le a füzetedbe, és egészítsd ki a hiányzó szavakkal! 1. Jancsi elérkezik a boszorkányok barlangjához Bátorság Hánytak a nagy üstbe békát, patkányfejet 2. Az óriások segítsége Küzdelem Rajta, törjetek be szaporán, legények! Felismeri Iluska mostohaanyját Elérkezik egy temetőbe Bosszúvágy De, kiáltott János, ezt magam döngetem. Fáradtság Testét a hidegtől borzadás átjárta; Az ütemhangsúlyos verselés A magyar nyelvben a szó vagy a mondat, vagy az ütem elején található szótag mindig hangsúlyos. Azért hívjuk fel a figyelmet arra, hogy mindig, mert alkalmilag is hangsúlyozhatunk egy-egy szótagot, ha ki akarjuk emelni. Ebben az esetben bármelyik szótagot hangsúlyozhatjuk, de ez nem tekinthető szabályosnak. Az azonban szabály, törvényszerűség, hogy az elöl álló szótag a magyar nyelvben hangsúlyos. Az ütemhangsúlyos verselést úgy lehet a legkönnyebben megteremteni, ha szünetet iktatunk be a sorokban. Ahány szünet, annyi új ütem, s ahányszor új ütem kezdődik, az első szótag hangsúlyossá válik. Így keletkezett egy hangsúlyos szótagunk, utána pedig a hangsúlytalanok következnek. Máris megszületett a kétféle szótag szabályos váltakozása. Az ütemhangsúlyos verselés alapja a szótagok szabályos váltakozása. A verssorokat a szünetekkel oszthatjuk ütemekre. Az ütem első szótagja hangsúlyos, a többi hangsúly- talan. Alkalmilag is hangsúlyozhatunk egy-egy szótagot, ha ki akarjuk emelni. 166

168 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Tündérország; ott van a világnak vége fejezet 23. János vitéz egy nagy hegy tetején jára, Hogy a kelő hajnal rásütött arcára. Gyönyörűséges volt, amit ekkor látott, Meg is állt, hogy körülnézze a világot. Haldoklófélben volt a hajnali csillag, Halovány sugára már csak alig csillog, Mint gyorsan kiröppent fohász, eltünt végre, Mikor a fényes nap föllépett az égre. Föllépett aranyos szekeren ragyogva, Nyájasan nézett a sík tengerhabokra, Mik, ugy tetszett, mintha még szenderegnének, Elfoglalva térét a végtelenségnek. Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak Sima hátán néha apró tarka halak, S ha napsugár érte pikkelyes testöket, Tündöklő gyémántnak fényeként reszketett. A tengerparton kis halászkunyhó álla; Öreg volt a halász, térdig ért szakálla, Épen mostan akart hálót vetni vízbe, János odament és tőle ezt kérdezte: Ha szépen megkérem kendet, öreg bátya, Átszállít-e engem tenger más partjára? Örömest fizetnék, hanem nincsen pénzem, Tegye meg kend ingyen, köszönettel vészem. 167

169 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Fiam, ha volna, sem kéne pénzed nékem, Felelt a jó öreg nyájasan, szelíden. Megtermi mindenkor a tenger mélysége, Ami kevésre van éltemnek szüksége. De micsoda járat vetett téged ide? Az óperenciás tenger ez, tudod-e? Azért semmi áron által nem vihetlek, Se vége, se hossza ennek a tengernek. Az óperenciás? kiáltott fel János, Annál inkább vagyok hát kiváncsiságos; De már igy átmegyek, akárhová jutok. Van még egy mód hátra a sípomba fuvok. És megfújta sípját. A sípnak szavára Egy óriás mindjárt előtte is álla. Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren? Kérdi János vitéz gázolj által velem. Át tudok-e? szól az óriás és nevet, Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet. Így ni, most kapaszkodj meg jól a hajamba. És már meg is indult, amint ezt kimondta. 24. Vitte az óriás János vitézünket; Nagy lába egyszerre fél mérföldet lépett, Három hétig vitte szörnyü sebességgel, De a tulsó partot csak nem érhették el. Egyszer a távolság kékellő ködében, Jánosnak valami akad meg szemében. Nini, ott már a part! szólt megörvendezve. Biz az csak egy sziget, felelt, aki vitte. 168

170 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet János ezt kérdezte: És micsoda sziget? Tündérország, róla hallhattál eleget. Tündérország; ott van a világnak vége, A tenger azon túl tűnik semmiségbe. Vigy oda hát engem, hűséges jobbágyom, Mert én azt meglátni fölötte kivánom. Elvihetlek, felelt az óriás neki, De ott életedet veszély fenyegeti. Nem olyan könnyű ám a bejárás oda, Őrizi kapuját sok iszonyú csoda Ne gondolj te azzal, csak vigy el odáig; Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elválik. Szófogadásra igy inté az óriást, Aki tovább nem is tett semmi kifogást, Hanem vitte őtet és a partra tette, És azután utját visszafelé vette. 25. Tündérország első kapuját őrzötte Félrőfös 75 körmökkel három szilaj medve. De fáradságosan János keze által Mind a három medve egy lett a halállal. Ez elég lesz mára, János ezt gondolta, Nagy munkája után egy padon nyugodva. Ma ezen a helyen kissé megpihenek, Holnap egy kapuval ismét beljebb megyek. És amint gondolta, akkép cselekedett, Második kapuhoz másnap közeledett. De már itt keményebb munka várt ám rája, Itt őrzőnek három vad oroszlán álla. 75 rőf: régi hosszmérték; 1 rőf kb. 78 cm 169

171 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Hát nekigyűrközik; a fenevadakra Ráront hatalmasan, kardját villogtatva; Védelmezték azok csunyául magokat, De csak mind a három élete megszakadt. Igen feltüzelte ez a győzedelem, Azért, mint tennap, most még csak meg sem pihen, De letörölve a sűrü verítéket, A harmadik kapu közelébe lépett. Uram ne hagyj el! itt volt ám szörnyű strázsa; 76 Vért jéggé fagyasztó volt rémes látása. Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban; Elnyelne hat ökröt, akkora szája van. Bátorság dolgában helyén állott János, Találós ész sem volt őnála hiányos, Látta, hogy kardjával nem boldogúl itten, Más módot keresett hát, hogy bemehessen. A sárkánykígyó nagy száját feltátotta, Hogy Jánost egyszerre szerteszét harapja; S mit tesz ez, a dolog ilyen állásába? Hirtelen beugrik a sárkány torkába. Sárkány derekában kereste a szívet, Ráakadt és bele kardvasat merített. A sárkány azonnal széjjelterpeszkedett, S kinyögte magából a megtört életet. Hej János vitéznek került sok bajába, Míg lyukat fúrhatott sárkány oldalába. Végtére kifurta, belőle kimászott, Kaput nyit, és látja szép Tündérországot. 76 strázsa: őr 170

172 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Főhősünk életében újabb mérföldkőhöz érkezünk, amikor az Óperenciás-tengeren keresztül eljut Tündérországba. Sorsa újra fordulatot vesz. Ezt jelzi a megváltozott természeti kép, a próbák mássága is. Mesebeli segítőjével jut át a tengeren, de a kapuőrökkel már egyedül küzd meg. Az út során szerzett tapasztalata, bátorsága, hite most sem hagyja cserben. Maradhatna a túlparton is, a biztonságban, ahol még az öreg halász is boldog, ám az ő lelke mégsem tudott még megnyugodni. Ezért megy tovább. János vitéz és a halász közti beszélgetést párbeszédnek nevezzük. A párbeszéd a történetmesélés egyik eszköze. Megtudhatjuk belőle a szereplők viszonyát, és azt, hogy szó szerint mit mondanak egymásnak. Kérdések, feladatok 1. Értelmezd a 23. ének 2. versszakában található hasonlatot! A gyorsaságon kívül vajon miért éppen fohászhoz hasonlítja a költő a napfelkeltét? 2. Miért nem kérne pénzt a halász Jancsi szállításáért? 3. Az erején és az ügyességén kívül milyen tulajdonsága segítségével győzte le Jancsi a fenevadakat? 4. Milyen tipikus meseelemeket tudsz ebben a részben azonosítani? Nevezd meg őket! 5. Milyen ellentétet rejt a 25. fejezet utolsó versszaka? (Képzeld magad Jancsi helyébe!) 6. János vitéznek vadállatokkal kellett megküzdenie, hogy bejusson Tündérországba. Egy ötödikesnek milyen harcokat, küzdelmeket kell megvívnia, hogy elérje célját? 7. Írd le vagy rajzold le, milyennek képzeled Tündérországot! 8. Értelmezd a folyamatábrát! Másold le a füzetedbe, és egészítsd ki a hiányzó szavakkal! 1. Találkozás a halásszal Kérés Átszállít-e engem tenger más partjára? 2. Utazás az óriás vállán Kitartás Három hétig vitte szörnyű sebességgel 171

173 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet 3. Küzdelem Tündérország első kapujában Bátorság Mind a három egy lett a halállal. 4. Küzdelem a második kapuban Harciasság Itt őrzőnek három vad oroszlán álla. 5. Küzdelem a harmadik kapuban Furfang Hirtelen beugrik a torkába. Az ütemhangsúlyos verselés sorfajtái Az ütemhangsúlyos verselés (magyarosnak is hívjuk) népdalaink jellegzetes ritmusa. A ritmus alapja az ütem, mely hangsúlyos szótagtól hangsúlyos szótagig tartó szólam. A két ütemet szünettel választjuk el a beszédben egymástól. Ezt a versritmust írásban is tudjuk jelölni. A szótagok jele: X, a hangsúlyos szótag jele: x. A szünetet dőlt vonallal jelöljük: /. Mivel a magyar nyelv élhangsúlyos, azaz az 1. szótagon van a hangsúly, az ütem 1. szótagja lesz a hangsúlyos. Az ilyen ritmusú verseknek is sok fajtája van. Például, ahol két egyforma ütemre tagolódik a sor, azt mondjuk, hogy felező, és megadjuk, hogy hány szótagos sort felez. A felező nyolcas egy nyolc szótagos sort bont két ütemre: Esik eső / karikára /. A szótagokat x-ekkel jelöljük, és ahol hangsúlyt érzünk, oda vesszőt teszünk. A felező nyolcast így jelöljük: x x x x / x x x x. A János vitéz ütemhangsúlyos verselésű, azon belül felező tizenkettes. A verssorok 12 szótagból állnak, és ezt két egyforma részre bontja, felezi a szünet. A János vitéz verselése ütemhangsúlyos. A mű felező tizenkettes sorokból áll. Öreg volt a halász, térdig ért szakálla x x x x x x / x x x x x x 172

174 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Látta Iluskává válni a virágot fejezet 26. Tündérországban csak híre sincs a télnek, Ott örökös tavasz pompájában élnek; S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása, Örökös hajnalnak játszik pirossága. Benne tündérfiak és tündérleányok Halált nem ismerve élnek boldogságnak; Nem szükséges nekik sem étel, sem ital, Élnek a szerelem édes csókjaival. Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül Gyakran a tündérek szeméből könny gördül; Leszivárog a könny a föld mélységébe, És ennek méhében gyémánt lesz belőle. Szőke tündérlyányok sárga hajaikat Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt; E szálakból válik az aranynak érce, Kincsleső emberek nem kis örömére. 173

175 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet A tündérgyerekek ott szivárványt fonnak Szemsugarából a tündérleányoknak; Mikor a szivárványt jó hosszúra fonták, Ékesítik vele a felhős ég boltját. Van a tündéreknek virágnyoszolyája, 77 Örömtől ittasan heverésznek rája; Illatterhes szellők lanyha fuvallatja Őket a nyoszolyán álomba ringatja. És amely világot álmaikban látnak, Tündérország még csak árnya e világnak. Ha a földi ember először lyányt ölel, Ennek az álomnak gyönyöre tölti el. 27. Hogy belépett János vitéz ez országba, Mindent, amit látott, csodálkozva láta. A rózsaszín fénytől kápráztak szemei, Alighogy merészelt körültekinteni. Meg nem futamodtak tőle a tündérek, Gyermekszelídséggel hozzá közelgének, Illeték őt nyájas enyelgő beszéddel, És a szigetbe őt mélyen vezették el. Amint János vitéz mindent megszemléle, S végtére álmából mintegy föleszméle: Kétségbeesés szállt szivének tájára, Mert eszébe jutott kedves Iluskája. Itt hát, hol országa van a szerelemnek, Az életen által én egyedül menjek? Amerre tekintek, azt mutassa minden, Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen? 77 nyoszolya: ágy 174

176 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Tündérországnak egy tó állott közepén, János vitéz búsan annak partjára mén, S a rózsát, mely sírján termett kedvesének, Levette kebléről, s ekkép szólítá meg: Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek! Mutasd meg az utat, én is majd követlek. S beveté a rózsát a tónak habjába; Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána De csodák csodája! mit látott, mit látott! Látta Iluskává válni a virágot. Eszeveszettséggel rohant a habokba, S a föltámadt leányt kiszabadította. Hát az élet vize volt ez a tó itten, Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen. Iluska porából nőtt ki az a rózsa, Igy halottaiból őt föltámasztotta. Mindent el tudnék én beszélni ékesen, Csak János vitéznek akkori kedvét nem, Mikor Iluskáját a vizből kihozta, S rég szomjas ajakán égett első csókja. 175

177 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Be szép volt Iluska! a tündérleányok Gyönyörködő szemmel mind rábámulának; Őt királynéjoknak meg is választották, A tündérfiak meg Jánost királyokká. A tündérnemzetség gyönyörű körében S kedves Iluskája szerető ölében Mai napig János vitéz őkegyelme Szép Tündérországnak boldog fejedelme. (Pest, november december) János vitéz úgy juthatott be Tündérországba, a halhatatlanság és tökéletes boldogság birodalmába, hogy előtte minden akadályt le kellett győznie, akár lelki, akár fizikai próbáról legyen szó. János vitéz mégsem boldog, mert Iluska még jobban hiányzik neki, mint valaha. Elkeseredésében éppen a tóba akarja vetni magát, amikor megtörténik az utolsó és legnagyobb csoda: végre János vitéz is elnyeri jutalmát, és megtalálja boldogságát, hiszen Iluska feltámad az élet vizében. Minden jó, ha a vége jó. S szerelmük a földi világban kezdődik el, de csak a túlvilágon teljesedhetett be, az örök élet királyaként és királynőjeként ez a boldogság azonban most már mindvégig velük marad. Tetőpont: a cselekmény leglényegesebb fordulópontja, csúcspontja. Megoldás: az elbeszélő művek cselekményének befejező része, a történet lezárása, végkifejlete. Kérdések, feladatok 1. Foglald össze röviden, hogyan jeleníti meg a költő a tündérországbeli boldogságot! 2. Ha a tündérek ilyen kedvesen fogadják Jancsit, vajon miért őrizte a három mesebeli szörny a bejáratot? Találj ki egy előzménytörténetet, amelynek a végén az öreg tündérkirály elrendeli a három kapu felépítését és fenevadakkal való őrzését! 176

178 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet 3. Mit jelent az élet vize kifejezés? 4. Vajon milyen tulajdonságaik alapján választották meg a tündérek Iluskát és Jancsit uralkodóvá? 5. Számodra mit jelent a hűség? Kihez és mihez lehetünk a szerelmünkön kívül hűségesek? 6. Tekints vissza arra, hogy a rózsa (virágszál) milyen szerepeket játszott a János vitézben! Milyen alakváltozásokon ment át? 4. fejezet 18. fejezet 22. fejezet 17. fejezet 7. Miért tud szerinted feltámadni a virágszálból Iluska? 8. Az elbeszélő nem írt az egymásra találásukról, arról, hogy mit mondhattak egymásnak, amikor újra találkoztak. Írd le a köztük zajló lehetséges párbeszédet! 9. Értelmezd a folyamatábrát! Másold le a füzetedbe, és egészítsd ki a hiányzó szavakkal! 1. Béke Tündérország bemutatása Tündérországban csak híre sincs a télnek 2. Ébredés Jancsi megérkezése S végtére álmából mintegy föleszméle: 3. Reménytelenség Tündérország tava Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána Boldogság Iluska életre kel Látta Iluskává válni a virágot 5. Beteljesülés Tündérország uralkodói Szép Tündérországnak boldog fejedelme. 177

179 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Rímfajták A verset nemcsak a ritmus teheti verssé, hanem sok esetben a rímek is azzá teszik. Sok esetben, de nem mindig. Mert van olyan vers, amelyben nincsenek rímek, csak a ritmus fogja össze őket. Mi azonban leginkább olyan versekről tanultunk eddig, amelyekben fontos szerepe volt a rímeknek: a sorvégi hangok összecsengésének. A rímeknek számos fajtáját különböztetjük meg aszerint, hogyan helyezkednek el. A főbb rímtípusok a következők: bokorrím: a a a a félrím: x a x a páros rím: a a b b ölelkező rím: a b b a keresztrím: a b a b Bokorrím esetében kettőnél több egymás utáni sor rímel egymással: Én drágalátos palotám, Jóillatú piros rózsám, Gyönyerű szép kis violám, Élj sokáig, szép Júliám! a a a a Páros rím esetében a két egymás után következő sor rímel: Noha cseles, noha csélcsap, mégis csodás ez az évszak, túltesz minden vágyon, álmon, különb, mint a többi három. a a b b Keresztrím esetében az első a harmadik sorral cseng össze, a második a negyedikkel: Véget ért a bújdosás és a galibák. Ki se bírta volna más, csak mi, fa-babák. b a a b 178

180 Petőfi Sándor: János vitéz fejezet Félrím esetében az első és a harmadik sor nem, csak a második és a negyedik rímel: S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. x a x a Ölelkező rím esetében az első az utolsó sorral rímel, s ezek szinte átfogják, átölelik a belül rímelő második-harmadik sort: Hajdanában, amikor még, Igy beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond hadd legyen per, (Ami nem volt éppen oly rég). a b b a A rím a hangok szabályos egybecsengése. A János vitéz páros rímű versszakokból áll. A tündérnemzetség gyönyörű körében S kedves Iluskája szerető ölében Mai napig János vitéz őkegyelme Szép Tündérországnak boldog fejedelme a a b b Lotz Károly: Alkony,

181 Jankovics Marcell János vitéz (rajzfilm) Jankovics Marcell híven ültette át János vitéz történetét a rajzfilm műfajába ban. A 74 perces rajfilm az elbeszélő költemény szövegének felhasználásával született, minden esetben, ha megszólalnak a szereplők, az eredeti szöveget mondják (néhány indulatszót nem számítva). Átültetésnek azért is kiváló a rajzfilm, mert azokat a motívumokat, eszközöket használja, amelyek jellemzőek a mese és a népdal stílusára. Például meseszerű elemnek tekinthetjük, amint a jégen a patáikkal csúszó lovakat a hátukra veszik a huszárok. Nem egyezik ezen a ponton az eredeti mű és a rajzfilm meseszövése. Petőfi ezt írta: Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat, / Leszálltak s hátokra vették a lovakat. A rajzfilmben a lovak felvételének oka, hogy patájuk csúszik a jégen, nem pedig az, hogy a huszárok fáznak. Jankovics Marcell ezzel nem hitelteleníti a történetet. A rajzfilm is önálló alkotás, ahol a szerző élhet alkotói szabadságával. Éppúgy megfelel a mese logikájának, hogy a csúszós jég miatt kell cipekedni, mint hogy a hideg miatt. Mindkét esetben a mese itt elválik a valóságtól, hiszen tudjuk, hogy valójában egyetlen lovas sem bírja el a lovát, ettől lesz igazán mesebeli a történet. A népdal jellemző tulajdonságai is megjelennek a humorral ötvözve, amikor egy ének kíséri a rajzfilmben a lovaikat a nyakukban cipelő, s így baktató huszárokat. A dal szövege a következőképpen kezdődik: Kukorica Jancsi bánod netalán, hogy katonának beálltál? Bátor huszár így ül a lován, hadnagy úrnak is beválnál. A szöveg lovaglásra utal, miközben a ló a rajzfilm képein éppen lovasa kezében utazik. Pont akkor hangzik el az ének így ül a lován részlete, amikor senki sincs nyeregben. Ez a jelenet komikus hatást ér el a dalszöveg és a rajz ellentéte miatt. Az ismétlés ősi eszköze a népdaloknak, amelyet többször alkalmaz a rajzfilm is: amikor több alkalommal is szerepelteti többféle strófavariációban a dalt; amikor az első strófát újra és újra megismétli; amikor az első strófa utolsó sorát mindig kétszer szerepelteti. Idetartozik az is, hogy egyre magasabb tisztségekre látja alkalmasnak az ének a főhőst ( századosnak, ezredesnek is beválnál ): először hadnagyi, majd századosi, végül ezredesi rangra is alkalmasnak ítéli. A huszárok alakjai mézeskalács figurákat mintáznak, és nagyon hasonlítanak egymásra, ami szintén ismétlésként értelmezhető. A rajzfilm dala imitálja a népdalt, miként Petőfi is ezt teszi elbeszélő költeményének megformálásával. Az ismétlés megjelenik abban is, ahogy először kis hegyek között menetel a magyar sereg, ahol a kúp alakú hegyek mind ugyanolyanok, miként az ezekből átalakult sátrak is. Humoros elemnek tekinthető, amint eltüsszenti magát a gyermek trombitás, ezzel felverve a kutyafejű tatárok táborát. Kedves, meseszerű 180

182 Jankovics Marcell János vitéz (rajzfilm) mozzanat, amikor a menekülő magyar sereg lerágott cubákok eldobásával állítja meg a kilőtt nyílvesszőket. Nem beszélve arról, hogy a kutyafejűek miként vetik rá magukat a csontokra, elfeledkezve ezzel a magyar sereg üldözéséről. Egy rajzfilm tud olyan elemeket is használni, amelyeket egy verses mese vagy elbeszélő költemény nem. A menetelő huszárok felett megjelenik a kapitány és Jancsi kézfogása, s ez a mozdulat kiemelt nagyságával jelképezi a katonák között szövődő kapcsolatokat, az eltéphetetlen barátságot. A hangok a rajzfilmben erősítik a képek jelentését (például a lovak patáinak kopogó zaja). Mesés elem az is, hogy a függőleges kőfalon könnyedén felmennek a huszárok, csak arra kell vigyázniuk, hogy bele ne üssék a fejüket a csillagokba. Kukorica Jancsi pásztorbotjának kajmós végével lehúzza magához a felhőket, hogy azokkal a huszárok dunnaként takarózzanak. Így ábrázolja a rajzfilm az elbeszélő költemény azon korábban említett elemét, miszerint a magas hegyekben fáznak a huszárok. Szintén mókás elem, amikor a trombitás beveri fejét a csillagokba, ebben tetten érhető a túlzás eszközének használata, amely a meséhez jól köthető. Kedves, mesés mozzanat, ahogy a huszárok egy alakká nőnek a hegy tetején, majd egy mozdulattal mind leszánkáznak egészen a francia határig. A rajzfilm megtartja az elbeszélő költemény meseszerűségét a helyszínek kapcsán is. Nem okoz gondot a meseszövésben, hogy Tatárország és India Franciaországgal határos. A két művészet (irodalom és film) képes arra, hogy más-más eszközökkel jelenítse meg a népdal és mese sajátosságait. Jankovics Macell rajzfilmje egyszerre önálló művészeti alkotás és a János vitézi hagyomány méltó folytatása. Kérdések, feladatok 1. Milyen két népies műfaj jut eszedbe, ha megnézed a rajzfilm Tatárországból a francia határig tartó rövid részletét? 2. Milyen módon jelenik meg a humor a tatárokkal való találkozás jelenetében? 3. Sorold fel a látottak alapján a népies műfajok sajátos elemeit! 4. Tudsz-e az ismétlődésre példát mondani a részletből? 5. Hol tér el a rajzfilm az eredeti műtől? 6. A szerelmi szál fontos eleme sok népmesének. János vitéz történetének is legfőbb mozgatója. 181

183 Összefoglalás János vitéz Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya. Kosztolányi Dezső Ebben a tankönyvi fejezetben együtt jártunk be egy nagy utat Petőfi János vitézével. Tanúi lehettünk, hogyan lesz Jancsiból, az árva fiúból János vitéz a hős. Együtt örülhettünk Jancsi és Iluska szerelme beteljesedésének. A történet sok új helyszínre elrepített bennünket, több mesei alakkal is ismét találkoztunk. Helyszínek: Franciaország, a mostoha háza, Óriásország, Tündérország kapuja, tengeren, Lengyelország, erdő, puszta, Taljánország, patak partja, falu, a sötétség országa, Tatárország, a gazda háza, tenger fölött, India, Tündérország, Óperen ciástenger, temető, zsiványtanya. Szereplők: Jancsi, fazekas, tündérek, hajósok, francia király, szellemek, Iluska, medvék, óriások, oroszlánok, sárkánykígyó, zsiványok, törökök, menyecske, francia királylány, griff, gazda, halász, csősz, boszorkányok, mostoha, huszárok. Kérdések, feladatok 1. Kapcsoljátok össze a helyszíneket és a szereplőket! Idézzetek részleteket is indoklásképpen! 2. Bontsátok szerkezeti egységekre a művet az alábbi ábrát használva! A füzetben dolgozzatok! Írjátok az ábra megfelelő helyére az odatartozó fejezetek számát! BONYODALOM KIBONTAKOZÁS TETŐPONT ELŐKÉSZÍTÉS MEGOLDÁS 3. Játsszatok el az alábbi jelenetek közül néhányat! udvarlás a patakparton, a szekér kihúzása a kátyúból, a királylány megmentése, 182

184 Petőfi Sándor: János vitéz Összefoglalás az óriáskirály megölése, harc a törökökkel, boszorkányéj, kísértetjárás 4. Hasonlítsd össze Kukoricza Jancsit János vitézzel, Tündérország fejedelmével! 5. Mit gondolsz, miért csak a mesék birodalmában teljesülhet be Jancsi és Iluska szerelme? 6. Hűség, kitartás vagy helytállás? Vitassátok meg, hogy melyikre van Jancsinak leginkább szüksége ahhoz, hogy elérje a célját! 7. Milyen két nagy részre bonthatjuk a művet? Mi alapján? 8. Melyek a fordulópontok János életében? Nevezd meg őket, és választásod indokold! 9. Keress 2-2 példát a tanult költői képekre, alakzatokra a műben! 10. Mi számodra a mű üzenete, tanulsága? Írj egy fogalmazást róla! 183

185 Petőfi Sándor: János vitéz Összefoglalás A képszerűség költői eszközei Hasonlat Olyan volt mellette az ékes királylyány, mint felhő mellett a tündöklő szivárvány. A hasonlat két dolog összehasonlítása közös tulajdonságuk, hangula egyezésük alapján a mint, mintha, akár kötőszavakkal vagy a -ként/-képpen toldalékkal. Metafora Hej Iluskám, lelkem szépséges angyala! A metafora két dolog azonosítása érzelmi, hangula egyezés vagy alakbeli hasonlóság alapján. Két elemből áll, az azonosítóból és az azonosíto ból. Megszemélyesítés S váltott a téli föld szép tavaszi ruhát A megszemélyesítés olyan költői eszköz, amelyben éle elen dolgokat vagy fogalmakat emberi tulajdonságokkal ruházunk fel. Alakzatok Fokozás Miért nem estem el háború zajában? Miért a tengerben sírom nem találtam? A fokozás olyan nyelvi alakzat, amelyben az egymás mellé helyeze nyelvi elemeknek egyre erősebb érzelmi vagy értelmi töltetük van. Ellentét Volt a fazekasnak jó nagy szeme, szája, De mégis kicsiny volt az álmélkodásra; Az ellentét olyan nyelvi alakzat, amelyben a költő egymással ellentétes gondolatokat állít egymás mellé. Párhuzam Ragadta őt a víz, magasra, magasra, Hogy tetejét érte már a felhő rojtja; A párhuzam azonos vagy hasonló felépíte ségű gondolatok egymás mellé állítása. 184

186 SZÜLŐFÖLD, TÁJ Mily egyszerű a puszta és mégis mily fönséges! de lehet-e fönséges, ami nem egyszerű? Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez

187 Szülőföld, táj A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. [ ] Az ember is csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen. Gárdonyi Géza Petőfi Sándor: Szülőföldemen Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: Cserebogár, sárga cserebogár! Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember, úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel Húsz esztendő az idő hogy lejár! Cserebogár, sárga cserebogár! Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak! Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van már Cserebogár, sárga cserebogár! Mint nyugtalan madár az ágakon, Helyrül-helyre röpköd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet; Minden régi kedves helyet bejár Cserebogár, sárga cserebogár! 186

188 Szülőföld, táj Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok fűzfasípot fújva, Lovagolok szilaj nádparipán, Vályuhoz mék, 1 lovam inni kiván, Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár Cserebogár, sárga cserebogár! Megkondúl az esteli harangszó, Kifáradt már a lovas és a ló, Hazamegyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán, Hallgatom s félálomban vagyok már Cserebogár, sárga cserebogár! (Félegyháza, június 6 8.) Petőfi Kiskőrösön született, de a család hamar elköltözött a városból. A költőnek Kiskunfélegyházához fűződött minden kisgyermekkori emléke, ez lehet a magyarázata az Ez a város születésem helye kijelentésének is. A Szülőföldemen című vers a lírai én erős érzelmi kötődését fejezi ki a gyermekkori földhöz, a jól ismert tájhoz, a biztonságot jelentő otthonhoz, a régi emlékekhez és a barátokhoz. A versbeli beszélő számára az alföldi táj a szülőföldet, a hazát és a szabadságot jelenti, amelyhez bensőséges kapcsolat fűzi őt. A felnőtt férfi visszaemlékezése során megelevenednek a gyermekkori emlékek, ezáltal a jelen idő folyamatosan szembesül a múlttal. A versbeli beszélő egyre konkrétabb gyermekkori képeket idéz fel, már a nádparipán lovagló kisfiút látjuk, majd a dajka ölébe kuporodó apró gyermek képe tűnik fel előttünk. A verssorok ritmusa, végeiknek összecsengése erős zeneiséget ad a költeménynek. Ezt tovább erősíti a versszakok végén szabályosan ismétlődő sor, amely a dajkától hallott ismerős dal egyik részlete. Az ilyen, rendszeresen ismétlődő sorokat nevezzük refrénnek. A refrén a versben általában a versszakok végén szabályosan ismétlődő, visszatérő részlet. Szerepe a lényeges dolgok kiemelése, a nyomatékosítás. 1 Vályukhoz mék: itatókhoz mennek 187

189 Szülőföld, táj Kérdések, feladatok 1. Gyűjtsétek ki a versből a számotokra idegen szavakat és kifejezéseket! Adjatok közösen magyarázatot rájuk, fogalmazzátok meg a jelentésüket! 2. Keressétek meg a térképen a versben megjelenő magyar tájegységet, és az említett várost, Kiskunfélegyházát ( Félegyháza ) is! 3. Nevezzetek meg Magyarország domborzati térképe segítségével egy hasonló tájegységet! 4. Számold meg a társaddal, hány szótagból áll egy-egy verssor! Milyen szabályszerűséget fedeztetek fel bennük? 5. Olvassátok fel párban a sorvégi szótagokat! Mit figyeltetek meg? Milyen a vers rímelése? 6. Keress hasonlatokat a versben! Nevezd meg, mi a hasonlított, a hasonló és a közös jegy! Mutass rá a hasonlatok szerepére is! 7. Miből érezhető az első versszakban, hogy a meghatódás szavaival köszönti a szülőföldet, a szép nagy rónaságot a költő? 8. Mit gondolsz, valóság a versben megjelenő ló képe, vagy csak a képzelet szüleménye? Nézz utána, mi a nádparipa és a fűzfasíp! Projektfeladat: Készítsetek rajzokat olyan tájakról és helyekről, amelyek valamiért kedvesek számotokra! Keressetek a tájról idézeteket is! Rendezzetek kiállítást az alkotá sokból! Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk. Kérdések, feladatok Tamási Áron: Ábel Amerikában részlet 1. Milyen érzések ébredhettek a szerzőben az idézet első mondata kapcsán? 2. Ha a regény főhőséhez hasonlóan te is távol kerülnél az otthonodtól, mi lenne az az öt dolog, ami a legjobban hiányozna? 188

190 Szülőföld, táj A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha. Fekete István Petőfi Sándor: Az alföld Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn 2, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák 3 végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. 2 honn: otthon 3 róna: nagy kiterjedésű, sík vidék 189

191 Szülőföld, táj Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés 4 homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. Ott tenyészik a bús árvalyányhaj 5 S kék virága a szamárkenyérnek 6 ; Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. 4 királydinnye: homokos talajon élő, tüskés termésű növény 5 árvalányhaj: selymes pázsitfűféle 6 szamárkenyér: gyomnövény 190

192 Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél 7, itt Domborodjék a sír is fölöttem. Pest, július Szülőföld, táj Id. Markó Károly: Magyar alföldi táj gémeskúttal, 1853 Petőfi az Alföldet, a magyar tájat az irodalmi témák közé emelte egy olyan korban, amikor az még szokatlan volt a költészetünkben. Az alföld című vers bevezető két szakasza a lírai énnek a táj iránti szeretetét és ragaszkodását fejezi ki. Ezt a vers elején egy ellentéttel, a Kárpátok és az Alföld szembeállításával fejezi ki szemléletesen a beszélő. A vers szerkezeti felépítését a leírás menete határozza meg. A versszakokban apró és hangulatos képek nyomán tárul elénk az Alföld világa: a jellegzetes alföldi helyszínek (a gémeskút környéke, a tanyák, a csárda stb.), a vidék lakói (a csikósok és a betyárok), valamint az Alföld növény- és állatvilága. Mindezt különböző nézőpontokból láttatja velünk a lírai beszélő: a nézőpont időnként közelkép, máskor már a tekintet távolodó. A verset az 1 2. és a 12. versszak foglalja keretbe. A költemény utolsó versszakában már a személyesség, a lírai én szeretete és hűsége kap hangsúlyos szerepet, és a mű egy lírai vallomással zárul. A vers műfaja tájleíró költemény. 7 szemfödél: a koporsóban fekvő halott arcát elfedő könnyű lepel 191

193 Szülőföld, táj A tájleíró költemény olyan alkotás, amelyben a lírai én egy táj vagy természeti jelenség érzelemgazdag bemutatására törekszik. A leírás mellett fontos szerepet kap a szemé lyes érzelmek megvallása is. A személyesség, személyes hangnem epikus és lírai művek előadásmódja. A beszélő saját hangulatait, érzelmeit, tapasztalatait fejezi ki. Kérdések, feladatok 1. Nézd meg a Földrajzi atlaszban, hogy hazánk területén hol helyezkedik el az Alföld! 2. Kövesd végig a lírai beszélő tekintetét, hiszen a tájnak mindig újabb és egyre aprólékosabb részletét ismerjük meg a nézőpontváltás segítségével! 3. Melyik a vers legmozgalmasabb képe? Milyen hangok kapcsolódnak hozzá? 4. A versben több állat- és növényfaj is megjelenik. Válassz ki közülük egyetegyet, majd járj utána az interneten, megtalálhatók-e még ma is az Alföldön! 5. Keress metaforákat és megszemélyesítéseket a versben! Idézz közülük, majd mutass rá a szerepükre is! 6. Gyűjts ellentétpárokat a költeményből! Mely elemek között van ellentét? Mit akar velük kifejezni a beszélő? 7. Milyen érzésekkel viszonyul a lírai én a tájhoz? Mit gondolsz, vajon miért érez így? 8. Te melyik tájat szereted legjobban? Indokold meg a választásodat! 9. Végezzetek kutatómunkát! Kinek melyik művéből származik az idézet, amely szintén az Alföld világát jeleníti meg? Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. Projektfeladat: Válasszon ki mindenki a versből egy versszakot! A kiválasztott részhez készítsetek otthon illusztrációt (ez lehet rajz, mozaik, montázs stb.)! A következő tanórán rendezzetek kiállítást az elkészült munkákból, és mindenki válassza ki azt a három illuszt rációt, amelyet ő díjjal jutalmazna! 192

194 Szülőföld, táj Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától. Mahátma Gandhi Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez I. (részlet) Pest, május Kedves barátom, levelet kapsz s illetőleg leveleket fogsz kapni tőlem, s azon egyszerű okból, mert nem igértem, hogy írni fogok neked. Csak az ne várjon tőlem levelet, kinek megigértem, mert bizonyos lehet benne, hogy oly hiába fogja várni, mint a cinkotai bakter az angol koronát. Írnivalóm, úgy hiszem, lesz elég, mert utazni fogok; érdekesen írom-e le majd utamat vagy nem, ez más kérdés, vagyis ez a kérdés. Iparkodni fogok legalább, hogy anélkül is unalmas falusi magányodat leveleimmel még unalmasabbá ne tegyem. Nagyon jól tudom én azt, oh barátom, hogy a világon minden unalmas dolog unalmas, de a legunalmasabb az unalmas levél. A napokban indulok Szatmár felé, hol egy pár ölelő kar s talán egy pár ólmosbot vár. Amint hallom dühödnek az illetők Nagy Károlyban című versemért; nagyon sajnálom, de kimondhatatlanul örülök rajta, mert hisz épen az volt szándékom, hogy oldalba verjem őket, amint érdemlik megvallom, jobb szerettem volna főbe verni, de az üres hordó szörnyen kong s én nem akartam nagy zajt ütni. Különben fenyegetőző ólmosbotjaiktól korán sem reszketek úgy, mintha amaz ölelő karokra gondolok. Oh szerelem, lelkem szép üdvössége! Petőfi Sándor az Úti leveleket 1847 nyarán írta, a műveket költő barátjának, Kerényi Frigyesnek címezte. A leveleket valójában nem juttatta el a barátjának, ezért mondhatjuk azt, hogy fiktív (képzeletbeli) levelek az Úti levelek. Az írásokban meghatározott időközönként és időrendben számol be a költő az úti élményeiről, mintha nem is egy levelet, hanem naplót írt volna. Ezért az Úti leveleket naplónak is nevezhetjük. A napló rendszeresen, folyamatosan írt, személyes élményeket és feljegyzéseket idő rendben tartalmazó mű. Az irodalomban a prózai műfajok egyike. 193

195 Szülőföld, táj Kérdések, feladatok 1. Te vezetsz-e naplót? a) Ha igen, mi a célod az írásával? b) Megosztod-e valakivel azokat a gondolatokat, amelyeket a naplódba lejegyzel? 2. Értelmezzétek a mondatot! Csak az ne várjon tőlem levelet, kinek megigértem, mert bizonyos lehet benne, hogy oly hiába fogja várni, mint a cinkotai bakter az angol koronát. 3. Hasonlítsd össze a most olvasott levelet Petőfi Sándor István öcsémhez című költői levelével (tk. 18. oldal)! a) Nevezd meg a két alkotás formáját! Válaszodat indokold! b) Fogalmazz meg igaz állításokat a költői levél és az útleírás kapcsán! c) Milyen a hangvétele a két részletnek? III. (részlet) Debrecen, május [ ] Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az Isten homloka. Megállok közepeden s körültekintek oly elragadtatással, milyet nem érez a sweici 8 az Alpeseken, milyet csak a beduin 9 érez Arábia sivatagjaiban. Milyen szabadon lélekzem, mint tágul keblem! Mennyivel hosszabb utat tesz itt a nap, mint máshol! Megmérhetetlen a láthatár, s olyan, mint egy kerek asztal, beborítva az ég világoskék üvegharangjával, melyet egy felhőcske sem homályosít. Gyönyörű tavaszi nap van. 8 sweici: svájci 9 beduin: puszták, sivatagok lakói, nomád népcsoport 194

196 Szülőföld, táj Az útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé dalán, mint fonalán a pók. Néhány lépésnyire az úttól csillog egy kis tó, szélén sötétzöld káka és világoszöld sás; mellette bibicek 10 nyargalásznak búbos fejeikkel, s a tó közepén nagyokat lép hoszszu piros lábaival a melankólikus gólya. [ ] Mik azok a T alakúak ott a távolban? Azok elszórt gémes kutak, de olyan messze vannak már, hogy karcsu ostorfáik 11 nem látszanak. Amott a látkör peremén a hortobágyi csárda, de nem a földön, hanem az égen oda emelte föl a délibáb. A csárda mellett a ménes, szinte a levegőben, mintha egy elfáradt darucsoport szállana. Kedves délibáb! úgy tartja ölében a tárgyakat, mint gyermekeit az anya. Némán, merengve ül az ősnyugalom e térségen, mint tűzhelye mellett karszékében a százéves aggastyán, ki az élet zajos napjait zajtalan szívvel gondolja át. Mily egyszerű a puszta és mégis mily fönséges! de lehet-e fönséges, ami nem egyszerű? Fél napnál tovább tart az út a Hortobágyon keresztül s én, noha már sokszor jártam erre, nem győztem kibámulni magamat. Égő arccal, ragyogó szemekkel, hullámzó kebellel néztem körös-körül, s útitársaim azon gyönyörködtek, hogy én annyira gyönyörködöm, s a tisztelendő úr huga azt az észrevételt tette, hogy boldog lesz egykor feleségem, ha úgy fogom szeretni, mint a pusztát szeretem. E szerint nagyon boldog lesz az én Juliskám, mert én őt még a pusztánál is jobban szeretem, sokkal, sokkal! Este felé értünk Debrecenbe. A temető mellett jöttünk el, hol Csokonai pihen. Hamuszin fátyolként lebegett az alkonyat köde a költő fekete vasszobrán; szemeim oda tapadtak, és mélyen gondolkoztam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én sírom mellett! Petőfitől ezúttal nem verset olvastunk, hanem úti beszámolót, útirajzot, amelyben a szerző beszámol egy utazás élményeiről. A költők és az írók nem csupán egyféle műfajban alkotnak. Petőfit költőként ismerjük, hiszen elsősorban verseket írt. Ezenkívül írt még úti leveleket, drámát, színpadi művet, sőt regényt is. Mostani olvasmányunk nem is egyszerűen úti beszámoló, hanem annak egy különleges fajtája, az úti levél. Miben különbözik az úti levél az úti beszámolótól? Az úti levélnek konkrét címzettje van, megszólít valakit, és személyesen neki mesél. Az utazó a helyszínről küldi, kicsit olyan, mintha helyszíni riport lenne. Szinte érezzük az ottani illatokat, mintha mi is részt vennénk az utazáson. 10 bibic: a bíbic fekete-fehér alapszínű madár, fejét tollbóbita díszíti 11 ostorfa: a gémeskút része; az a rúd, amelyen a favödör függ 195

197 Szülőföld, táj Petőfi úti levelei azonban nem csak a megszólítotthoz szólnak. Az olvasóközönség számára is érdekesek, bárki olvassa őket, mindenkinek sokat mondanak. A költő és a címzett, Kerényi Frigyes személyes kapcsolata nem uralkodik el a szövegeken. A levelek úgy vannak megalkotva, hogy mások is bekapcsolódhassanak az írott távolsági párbeszédbe. Ebben az esetben tehát a művészi jel két irányba mutat. A jel feladója félig a konkrét befogadóra figyel, neki küld üzenetet, félig azonban az ismeretlen olvasókra is gondol. Kényes feladat! Amit a barátunkkal beszélünk meg, az esetenként egészen mást jelenthet idegenek szemében. Izgalmas feladvány lehetett ez Petőfi számára. Az úti levél beszámoló az utazás állomásaihoz kapcsolódó élményekről. A levél írója megszólít valakit, de a beszámoló nem csak a címzetthez szól. Kérdések, feladatok 1. Miből lehet érzékelni, hogy levelet olvastál? Ki a beszélő, ki a megszólított? 2. Milyen kifejezőeszközök érzékeltetik, hogy költő írta ezt a prózai szöveget is? 3. Milyen mondatokkal fejezi ki az elragadtatását, az örömét Petőfi? 4. Miért nevezi a költő a Hortobágyot Isten homlokának? Magyarázd meg, hogyan köthető a táj Istenhez, és hogyan a homlokhoz! 5. A szövegben azt olvashatod, hogy hosszabb utat tesz itt a nap, mint máshol. Magyarázd meg, miért van ez, és ha szükséges, pontosítsd a költő szavait! 6. Petőfi Sándor gyakran emlegeti a délibáb jelenségét. Nézz utána az interneten, mi ez, és rajzold le a füzetedbe a szövegben említett délibábot! 7. Nézz utána, hol található a Hortobágy! Milyen jellegzetes állatok és növények találhatók ezen a tájegységen? Párosítsd az idézetekben szereplő madarakat a megfelelő rajzzal. melle e bibicek nyargalásznak búbos fejeikkel. mintha egy elfáradt darucsoport szállana. Az ú élen i -o egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé dalán

198 Szülőföld, táj X. (részletek) Miskolc, julius [ ] Hajnal hasadta előtt indultam Bejéből Tornalja és Putnok felé ide Miskolcra. Az egész út a Sajó völgyén visz keresztül, alacsony, zöld és kék hegyek és halmok között, melyek nyájasan üdvezlik az embert s vesznek tőle búcsút egymás után. Nincs szebb, mint folyvást tartó szép vidéken utazni. Minden új kilátásnak megörülünk, s nem érünk rá sajnálkozni, hogy elhagyjuk, mert amint egyikből kilépünk, már ott vagyunk a másikban, s így egyre csak gyönyörködnünk kell. [ ] Ebéd alatt kompánia alakult, kirándulni Diósgyőrre a hámorba. Nekem tetszett ez a legjobban, mert Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh e bájos völgy, alig félórányira Miskolctól. A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király leányának, Máriának kastélya. Most már csak rom, természetesen. Négy tornya áll még, az is csak félig, csonkán. Ha lakhelyéről megitélhetjük lelkét, a királyi hölgy költői lélek volt, s azért mindamellett, hogy volt tisztelet emlékének. A falun belül, hol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósan a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környékező bércek erdejének. Az ember azt gondolja, hogy legalább is Helvéciában van, Helvécia valamelyik szebb vidékén. S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett e völgybe, még pedig csepegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez képest semmi, de minthogy ebbe nem fáklyákkal, hanem csak gyertyákkal járnak, az aggtelekinél sokkal tisztább, fényesebb s ez pótolja némileg a nagyszerűséget. [ ] 197

199 Szülőföld, táj XI. (részletek) Sáros-Patak, julius Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszu rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér, ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal, tövében Tarcal városa. Éjszakra a többi hegyaljai hegyek hosszu sorban; alattok Tálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszinű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra, balra, előre, hátra; úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. [ ] Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai. Először is a várat néztem meg, mely hajdan a Rákócziaké volt, most pedig valami Preczenheimé. A várból mentem a kollégiumba telt poharakés víg diákokhoz. Magam is hozzá láttam. Szükség is volt rá. Felejteni akartam, hogy magyar vagyok. Itt ismerkedtem meg Palkovics professzorral, akit te is ismersz, s így tudod, milyen derék ember. Látod, barátom, még professzorok közt is vannak derék emberek. Holnapután kezdődnek a kollégiumban az examenek. Marasztalnak, de nem maradok. Nagyon sietek Szatmár felé, aztán meg nem is szeretem látni az állatkínzást. Projektfeladat: Járjátok be képzeletben a térkép segítségével azt az utat, amelyet Petőfi is bejárt a három részletben! Készítsetek útvonaltervet a képzeletbeli utazásotok hoz! Vázoljátok fel az utat egy csomagolópapírra! Írjatok rövid is mertetőket azokról a nevezetességekről, amelyeket az út során láthattatok! Illusztráljátok is fotókkal a látvá nyosságokat! 198

200 Szülőföld, táj A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre. Eötvös Károly Nagy László: Balatonparton Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer s csuda szépet láttam bóbitás nádon nádi veréb fészket sás bokor alján kis vízicsibéket. Vad ruca moccant topogott a vízre barna liléit vízi útra vitte senki se látta csak magam csodáltam ott a víz partján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel s hazaindultam nádi hegedűvel. Petőfi Sándor Úti levelek című művét olvasva képzeletben beutazhattuk Kelet-Magyarország tájait. A Szülőföldemen és Az alföld című versei révén pedig az Alföldön, a végtelennek tűnő pusztán járhattunk. A művek más-más formában és műfajban íródtak, a hangulatuk is különböző. Nagy László verse már Nyugat-Magyarországra, a magyar tengerhez, a Balatonhoz vezet minket. A költeményben szemléletesen tűnik fel előttünk a tó élővilága, a leírás során fontos szerepet kap a játékos elemek ábrázolása is. A lírai alany csodálattal tekint az előtte feltáruló természeti képre, a vers legfontosabb eleme a rácsodálkozás és az ámulat lesz. 199

201 Szülőföld, táj Kérdések, feladatok 1. Nézd meg a Földrajzi atlaszban, hazánk területén hol helyezkedik el a Balaton! 2. Milyen évszak jelenik meg a versben? Miből következtettél erre? 3. Fogalmazzátok meg, mi adja a költemény zeneiségét! a) Mi jellemzi a vers ritmusát? Próbáljátok eltapsolni a ritmust! b) Állapítsátok meg, milyen a vers rímelése! 4. Keress megszemélyesítést a versben! Mi a szerepe a költeményben? Projektfeladat: Készítsetek 5 fős csoportokban bemutatót a Balaton élővilágáról! Szerkesszetek a bemutatókhoz feladatlapot! Ellenőrizzétek, hogy társaitok mennyire vol tak ügyesek a feladatlapok megoldásában! Gárdonyi Géza: A Balaton Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre, égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton! Arcát a hold benned elmélázva nézi, s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon. Leülök egy kőre s elmerengek hosszan az éjjeli csendben az alvó fa alatt. Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom: Balatont álmodom s melléje magamat. (1894) Kérdések, feladatok 1. Hasonlítsátok össze Gárdonyi Géza versének hangulatát Nagy László versével! Milyen hasonlóságot vagy milyen különbséget fedeztek fel? 2. Melyik versnek erősebb a zeneisége? Válaszotokat indokoljátok! 3. Melyik vers költőjét érzitek közelebbi kapcsolatban a Balatonnal? Miért? 200

202 Szülőföld, táj És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, Kosztolányi Dezső Weöres Sándor: Tájkép Ködbe-hanyatlott régi vidék Könnyez a felhő, szürke az ég Alszik a ködben a csonka határ Délen a tájrul a nyári madár Messzire néznek a szürke hegyek Állnak az égen a hóseregek Ködbe-takartan alszik a táj Alszik az őszben tél-fele jár Házak a tájban gondtalanul Ködteli földre az ősz szava hull Barna a tájék, sárga a fa Nyikkan a csöndben a tél fogata Anton Mauve: Ház a csatorna partján,

203 Szülőföld, táj Csörren a csermely, dermed a tó Halkan a tájra hullik a hó Elmegy a sárga, jő a fehér Hóba takarva nyargal a szél Cukros a házak rőt fedele Halva vonaglik az ősz ereje Nyargal a tájon a hóval a szél Elmegy az ősz és itten a tél 1928 ősze Az eddigi művek olvasása során hamar kiderült számunkra, hogy milyen tájon jártunk. Weöres Sándor Tájkép című verse azonban nem nevezi meg azt a vidéket, amely a költőt a vers megírására ihlette. A költemény arról sem árulkodik igazán, milyen érzelmek fűzik a lírai ént a tájhoz. A Tájkép című versben az évszakok megjelenítése kap hangsúlyos szerepet, a műben az őszből a télbe való átmenet időszakát örökíti meg a lírai beszélő. Az ősz az elmúlásra is utal, ez a magyarázata annak, hogy a nagy fokú zeneiség ellenére sem lehet a vers hangulata önfeledten vidám. Kérdések, feladatok 1. Hasonlítsátok össze a versben megjelenített színeket Nagy László versének és Kosztolányi idézetének a színeivel! Mit tapasztaltatok? 2. Magyarázzátok meg az idézetet: Délen a tájrul a nyári madár! 3. Milyen tájon járhatunk? Igazold a versből vett idézetek segítségével a válaszodat! 4. Keressetek költői kifejezőeszközöket a versben! Nevezzétek is meg őket! 5. Hasonlítsd össze a 20. századi vers nyelvezetét és helyesírását Petőfi Sándor 19. században keletkezett verseivel! Mit tapasztaltál? 6. Készíts színes rajzot az ősz haláláról és a tél megérkezéséről! 202

204 Összefoglalás Szülőföld A versek témája nagyon sokféle lehet. A lírai én kifejezheti bennük érzéseit a hazájával, egy tájjal vagy épp a szerelmével kapcsolatosan. Ebben a tankönyvi fejezetben olyan alkotásokkal ismerkedtünk meg, amelyekben a költők szülőföldjükhöz, a magyar tájhoz fűződő érzéseiket fogalmazták meg. Petőfi Sándor Szülőföldemen című versében az emlékezés és az emlék kapott fontos szerepet. Az alföld című mű megismerése során a tájleíró költemény jegyeit ismerhettük meg, ugyanakkor a lírai én személyes vallomásának is a tanúi lehettünk. A fejezetben megismerkedtünk az úti levél műfajával is. Sok emléket és hangulatot, számtalan érzést és gondolatot idézhet fel bennünk egy táj. Erre láttunk példát Nagy László Balatonparton és Weöres Sándor Tájkép című versében is. Kérdések, feladatok 1. Gyűjts olyan jelképeket, amelyek kifejezik, hogy mit jelent számodra a hazád! Rajzold le őket a füzetedbe, és írd melléjük, hol találkozhatsz velük! 2. Mit jelent a hazaszeretet? a) Fogalmazd meg, hogyan jelenik meg a fejezet alkotásaiban a hazaszeretet! b) Milyen szerepe van a te életedben a hazaszeretetnek? 3. Az alábbi térképvázlat hazánk leghíresebb nemzeti parkjainak elhelyezkedését mutatja be. a) Költőink melyik mai nemzeti park területére kalauzoltak bennünket? b) Melyik található legközelebb a lakóhelyedhez? c) Mutass be röviden a társaidnak egy olyan nemzeti parkot, ahol már jártál! 203

205 Összefoglalás Szülőföld, táj 4. Játsszatok! Hol járunk? Melyik helyet ismered fel az alábbi képeken? Hol találhatók ezek? 204

206 MOLNÁR FERENC A PÁL UTCAI FIÚK A kis zászló meg volt gyűrve, meg volt tépdesve, látszott rajta, hogy már harcok folytak érette. De éppen az volt a szép a kis zászlóban. Rongyos volt, mint egy igazi zászló, amely csaták hevében rongyolódott el.

207 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Minden ember élete egy regény. William Shakespeare A regény Alsó tagozatos korodban már több regénnyel ismerkedtél meg. A Pál utcai fiúk című alkotás műfaja is ez. Regény: epikai (elbeszélő) műfaj több szálon futó cselekménnyel, fő- és mellék szereplőkkel. A mű többnyire hosszabb időszak ese- ményeit meséli el, és több helyszínen játszódik. Formája általában próza, de ismerünk verses regényeket is. Az epikus közlésformák (elbeszélés, leírás, párbeszéd) váltakozása jellemzi a regényeket. Ifjúsági regény: gyakran fiatalok, gyerekek a szereplői, ezért elsősor- ban ennek a korosztálynak az érdeklődésére számít. Főszereplő: a cselekmény legfontosabb alakja, ő áll a középpontban, döntő hatással van az események alakulására. Több főszereplő is lehet egy műben. Mellékszereplő: kisebb, kevésbé fontos szerepet játszik a műben. Molnár Ferenc ( ) ifjúsági regényét a szerző leghíresebb műveként tartjuk számon. A regényből több filmváltozat is készült, színpadi feldolgozásai is népszerűek. A regény utóélete A Pál utcai fiúk az egyik legismertebb magyar regény a világon, számos nyelvre lefordították. Kutass a világhálón vagy a könyvtárban: milyen nyelveken jelent meg a mű? 206

208 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Tanár legyen a talpán, aki ötven perccel a téli vakáció megkezdődése előtt magára tudja vonni az osztály figyelmét. Szabó Magda I II. fejezet Minden komolyságnak vége szakadt [ ] pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt. Az ablakok tárva-nyitva voltak a meleg márciusi napon, s a friss tavaszi szellő szárnyán berepült a muzsika a tanterembe. Valami vidám magyar nóta volt, ami a verkliből indulónak hangzott, s olyan csinnadrattásan, olyan bécsiesen pengett, hogy az egész osztály mosolyogni szeretett volna, sőt voltak, akik valóban mosolyogtak is rajta. [ ] a muzsikával együtt más, ide nem tartozó hangok is jöttek be a terembe. Tülköltek a lóvasúti kocsisok, valamelyik udvaron dalolt egy cselédlány, de egészen mást, mint amit a zongora-verkli játszott. És izegni-mozogni kezdett az osztály. Némelyek turkálni kezdtek a padban a könyvek közt; a rendesebbek megtörülték a tollaikat; Boka becsukta a kicsiny, piros bőrrel bevont zsebtintatartóját, melynek igen ügyes szerkezete volt, úgyhogy sose folyt ki belőle a tinta, csak akkor, ha zsebre vágta az ember; Csele összeszedte a lapokat, amelyek nála a könyveket helyettesítették, mert Csele gigerli 1 volt, és nem pakolta a hóna alá az egész könyvtárát, mint a többi, hanem csak a szükséges lapokat szokta volt elhozni, ezeket is gondosan elosztva összes külső és belső zsebeiben; Csónakos az utolsó padban akkorát ásított, mint valami unatkozó víziló; Weisz kifordította a zsebét, és kiszórta belőle az összes délelőtti morzsákat, melyek ama kifliből maradtak ott, amelyet Weisz a tíz órától egy óráig terjedő időközben a zsebéből evett ki darabonként; Geréb csoszogni kezdett a pad alatt a lábával, mint aki úgy tesz, mintha föl akarna állani; Barabás pedig minden szemérem nélkül terítette a pad alatt térdére a viaszkos-vásznat, nagyság szerint rakván bele a könyveket, s majd egy szíjjal akkorát húzván rajta, hogy a pad is megreccsent, és ő maga belevörösödött egyszóval mindenki előkészületeket tett a távozásra, s csak egyedül a tanár úr nem vett tudomást arról, hogy öt perc múlva vége lesz mindennek, mert a tanár végighordozta szelíd tekintetét a sok buksi gyerekfej fölött, és így szólt: Mi az? Nagy csönd lett erre. Halálos csönd. [ ] 1 gigerli: piperkőc, aki a külsejére nagy gondot fordít 207

209 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Mi az? ismételte a tanár úr, s ekkor már mindenki mozdulatlanul ült a helyén. Aztán az ablakra nézett, amelyen át vígan cincogott be a verkliszó, mintegy éreztetve mindenkivel, hogy ő nem tartozik a tanári fegyelem alá. De a tanár úr azért szigorúan nézett a verkli irányába is. [ ] És az osztály egy perc alatt künn volt a teremből. A nagy, oszlopos lépcsőházban vad rohanások történtek, melyek csak akkor szelídültek sietéssé, mikor egy-egy tanár magas alakja keveredett a zajgó gyerektömeg közé. Ilyenkor fékeztek a szaladók, egy-egy pillanatra csönd lett, de amint a profeszszor a kanyarodónál eltűnt, újra elkezdődött a lefelé való verseny. A kapun csak úgy dűlt kifelé a sok gyerek. Fele jobbra, fele balra oszlott. És tanárok jöttek köztük, és ilyenkor lerepültek a kis kalapok. És mindnyája fáradtan, éhesen ballagott a ragyogóan napfényes utcán. [ ] Mintha kiszabadult kis rabok lettek volna, úgy támolyogtak a sok levegőn és a sok napfényben, úgy kószáltak bele ebbe a lármás, friss, mozgalmas városba, amely számukra nem volt egyéb, mint kocsik, lóvasutak, utcák, boltok zűrzavaros keveréke, amelyben haza kellett találni. A részletből a regény szereplői közül már megismerünk néhányat, ugyanakkor a mű egyik fontos helyszínének, az iskolának az életébe is bepillanthatunk. A használati tárgyakat és a környezetet bemutató kifejezések a regény idejére is utalnak. A zsebtintatartó, a lóvasúti kocsisok, a törökméz, a krajcár és a medvecukor árulkodnak arról, mikor játszódik a mű cselekménye. A gyerekek nyugtalanul készülődnek, alig várják már, hogy vége legyen a tanórának. Még a tanárra kellene figyelniük, de őket már azok az események is foglalkoztatják, amelyeket délután beszélnek meg a grundon. 208

210 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Kérdések, feladatok 1. Magyarázd meg a regény I. fejezetének az ismeretében a következő kifejezéseket: minutum, zongora-verkli, antracén, stanicli! 2. A korabeli iskolai élet jellemző kelléke volt a zsebtintatartó. Meséld el, hogyan vált ez a tárgy a regényben a humor forrásává! 3. Foglald mondatba a szavakat az órán történtek alapján: Egy márciusi napon, Természetrajzórán, A tanár úr kísérlete közben! 4. Jellemezd az I. fejezetből megismert tanulókat! Milyennek látod Bokát, Nemecseket, Csónakost és a többi fiút? 5. Meséld el, hogyan változott meg az utcakép napjainkra! Mi az, ami mára eltűnt a budapesti utcákról? 6. Írj párbeszédes jelenetet az előző oldali képhez! Projektfeladat: Készítsetek szabadon választott formában bemutatót arról, milyen volt Budapest a századfordulón! Egy másik tanóra Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem Röhög az egész osztály (részlet) Zajcsek ordít, hogy őt nem hagyják tanulni, végre fogja magát, beül az új szemétládába, magára húzza a fedelet, és orrhangon énekel. Wlach jelt ad, egyszerre mindenki elhallgat és feláll. Zajcsek rémülten dugja ki fejét, azt hiszi, a tanár jött be. Vad röhögés. Zajcsek megvetően kiköp a ládából, és undorral magára húzza a fedelet. Hanem most tényleg belép Kökörcsin. Halálos csend: egyszerre mindnyájunknak eszébe jut Zajcsek, aki a szemétládában ül. De Zajcsek másodszor már nem hagyja becsapni magát, nem mozdul. És most rettenetes óra következik. Az egész osztály egyetlen, hullámzó rekeszizom, amit képtelen erőfeszítéssel szorít le a halálos röhögés. A fojtott röhögés forróláza lüktet a vérvörös arcokon, és a halántékok kidagadnak. Mindenki a pad fölé hajol. A csönd, melynek fenekén egy esetleges kipukkadás borzasztó réme vonaglik, ingerlően zúg a fülünkben. És vannak elszánt, vakmerő gazemberek az utolsó padokban, akik még feszítik 209

211 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk a kritikus hangulatot. A kis Löbl lebújt a padok alá, négykézláb mászkál kényelmesen, körös-körül mászta az osztályt, és egyenként megfogta a lábunkat. A szemétláda gyanúsan mozog. Kökörcsin emelt hangon fejtegeti II. József érdemeit; hátulról meglöknek, egy hang súg rekedten a fülembe: vigyázz, jön a pad alatt Löbl, már a negyedik pad alatt van! Mindenki felhúzza a lábát a padra: a szájunk reszket a röhögéstől, kétségbeesetten próbálok figyelni, hogy másra tereljem a fantáziámat. Kökörcsin lelkesen magyarázza, milyen szép dolog volt II. Józseftől, hogy egy tollvonással visszavonta összes rendeleteit. Az anyja második Jóska! mondja Eglmayer az utolsó percben hihetetlenül mély gyomorhangon. Auer élesen felszisszen: Löbl most ért odáig, és belecsípett. Nézd, mondja valaki mellettem, Kökörcsin egyik lába rövidebb, mint a másik. A szemem majd kiugrik. Most most vége még egy pillanat robban Ebben a percben a tanár a következő viccet csinálja: Auer mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac? Soha még bohózatírónak olyan hatása nem volt közönségére. Mint gátját áttépő áradat: harsan fel a röhögés. Percekig röhögünk, felszabadulva, hörögve. A tanár csodálkozva néz, és elnézően mosolyog magában megállapítja, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van neki. A két mű keletkezésének ideje nagyon közel áll egymáshoz. A Pál utcai fiúk című regényt 1907-ben adták ki először könyv formájában, a Tanár úr kérem című alkotás pedig ban jelent meg. Kérdések, feladatok 1. Melyik műből egyszerűbb meghatározni, hogy mikor keletkezhetett? Mondd el, miért épp abból! 2. Hasonlítsátok össze A Pál utcai fiúk részletének első bekezdését a Röhög az egész osztály című részlettel! a) Melyik mű nyelvezete volt számotokra könnyebben érthető? Miért? b) Melyik műben mi volt a nevetség tárgya? c) Melyik részlet tetszett nektek jobban? A válaszotokat indokoljátok meg! d) Melyik osztályba járnátok szívesebben? Miért épp abba? 3. Alkossatok csoportonként két csapatot! Az egyik bizonyítsa érvekkel, hogy az iskolai mindennapok nem sokat változtak Molnár Ferenc vagy Karinthy Frigyes kora óta! A másik érveljen amellett, hogy nagyon is jelentős a változás, és ma egészen másmilyen az iskola és benne a diákok is! 210

212 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Érjétek el, hogy a becsületesség jobban kifizetődjék, mint a lopás, és akkor nem lesz lopás. Konfuciusz Valóságos rablás [ ] Ehhez tudni kell, mi az az einstand. Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba pesti nyelven: boxenlibe játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése. [ ] Úgy volt mondta, hogy ebéd után kimentünk a Múziumba, a Weisz meg én meg Richter meg a Kolnay meg a Barabás. Előbb métát 2 akartunk játszani az Eszterházy utcában, de a labda a reálistáké 3 volt, és azok nem engedték. Akkor azt mondja Barabás: Menjünk be a Múziumba, és golyózzunk 4 a falnál! És akkor mind bementünk a Múziumba, és golyózni kezdtünk a falnál. Azt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is. És akkor egyszerre csak azt kiáltja a Richter: Vége van, jönnek a Pásztorok! És a sarkon jöttek is a Pásztorok, zsebre volt dugva a kezük, és lehajtották a fejüket, és olyan lassan jöttek, hogy mi mindnyájan nagyon megijedtünk. Hát hiába is voltunk mi öten, ők ketten olyan erősek, hogy tízet is elvernek. 2 méta: csapatban, ütővel játszott labdajáték 3 reálisták: reáliskolába járó tanulók; reáliskola: régi iskolatípus 4 golyózás: játék fém- vagy üveggolyókkal 211

213 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk És nem is szabad minket úgy számítani, hogy mi öten vagyunk, mert ha baj van, akkor a Kolnay is elszalad, és a Barabás is elszalad, hát csak hármat szabad számítani. Esetleg én is elszaladok, hát csak kettőt szabad számítani. És ha esetleg mind az öten elszaladunk, akkor se ér az egész semmit, mert a Pásztorok a legjobb futók az egész Múziumban, és mink hiába szaladunk, mert utolérnek. Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: Te, ezeknek tetszik a mi golyónk! És még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz! De én azt gondoltam, hogy nem fognak minket bántani, hiszen mi soha nem csináltunk nekik semmit. És eleinte nem is bántottak, csak odaálltak, és nézték a játékot. A Kolnay azt súgta a fülembe: Te, Nemecsek, hagyjuk abba. Azt mondom neki: Hogyne, majd éppen most, amikor te gurítottál, és nem találtál! Most rajtam a sor. Ha megnyerem, abbahagyjuk. Közben a Richter gurított, de annak már reszketett a keze a félelemtől, és fél szemmel a Pásztorokra nézett, hát persze hogy nem talált. De a Pásztorok nem is mozdultak, csak ott álltak, zsebre dugott kézzel. Akkor aztán én gurítottam és találtam. Megnyertem az összes golyókat. És oda akarok menni, hogy összeszedjem, volt már vagy harminc golyó, de elémbe ugrott az egyik Pásztor, a kisebbik, és rám kiáltott: Einstand! Én hátranéztem, és Kolnay meg a Barabás már szaladtak, a Weisz a falnál állt, és sápadt volt, a Richter meg még gondolkozott, hogy szaladjon-e vagy nem. Én próbáltam előbb becsületesen. Azt mondtam: Kérem, ehhez maguknak nincs joguk. De akkor már az öregebbik Pásztor szedte fel a golyókat, és rakta be a zsebébe. A fiatalabbik meg megfogta a mellemen a kabátomat, és rám kiáltott: Nem hallottad, hogy einstand?! Hát persze aztán én se szóltam semmit. A Weisz pityeregni kezdett a falnál. És a Kolnay meg a Barabás a Múzium sarkáról kukucskáltak vissza, hogy mi történik. És a Pásztorok mind fölszedték a golyókat, és egy szót sem szóltak, csak továbbmentek. Ez volt az egész. Hallatlan! mondta fölháborodva Geréb. Valóságos rablás! [ ] A mű I. és II. fejezete a regény előkészítő része. Megismerjük belőle a szereplőket, köztük a vörösingesek és a Pál utcai fiúk csapatának a tagjait. A cselekmény idejét is megtudjuk: egy szép tavaszi napon kezdődnek az események. (Az évet, 1889-et majd a gittegylet pecsétjének a felirata árulja el nekünk a IV. fejezetben.) Az előkészítésből megismerjük a fontosabb helyszíneket (iskola, grund, Múzeum-kert) és a cselekmény kiinduló (alap-) helyzetét is. 212

214 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Már a Múzeum-kertben történt események, az einstand is rámutatott a két gyerekcsapat közötti konfliktusra. Az elmúlt években megismert olvasmányokban már találtál példát a szereplők közötti vitákra és összetűzésekre. A konfliktus az elbeszélő művekben a szereplők összeütközése egymással. Kérdések, feladatok 1. Keresd meg Budapest térképén, melyik kerületben találhatók a regény helyszínei! 2. Milyennek ismerted meg a regényrészlet alapján Bokát? Készíts róla rövid, néhány mondatos jellemzést! 3. Mit gondolsz, ha Kolnay és Barabás nem futamodik meg, a fiúk együtt megakadályozhatták volna az einstandot? 4. Olvasd el az alábbi részletet, majd mutasd be saját szavaiddal is a grundot! A grund Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a meszszenézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. A pesti gyereknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalain nagy házfalak merednek az ég felé. Most már a Pál utcai grundon is nagy, négyemeletes ház szomorkodik, tele lakóval, akik közül talán egy se tudja, hogy ez a darabka föld néhány szegény pesti kisdiáknak a fiatalságát jelentette. 5. Összegezzétek a következő szavak, idézetek segítségével a II. fejezet történéseit! A grund A zászló Ne félj, Nemecsek!, Nem félsz, Nemecsek? Tehát engem választottak elnökké. 213

215 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk 6. Kire jellemző? Írd le a neveket egymás alá a füzetedbe, majd írd a név mellé a szereplőre jellemző tulajdonságot is! Hát én már egész életemben folyton a vízben leszek? Mi vagyok én? Béka? III. fejezet ITT VOLTAK A PÁL UTCAI FIÚK Geréb a legnagyobb mértékben gyanús volt előtte. Nagy merészség kellett hozzá: a vörösingesek jól fölszerelt várába, egy kis tó közepén álló szigetre bejutni akarni, mikor az egyetlen fahídon, mely a szigetre vezet, őrök állanak. Csónakos nem tudta visszatartani a nevetést, kipuffant: Ittál, papuskám? 214

216 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Jól van szólt közbe Áts Feri, ez helyes. A világért sem akarom olyankor elfoglalni a grundot, amikor nincs ott senki. Annak rendje és módja szerint háborút fogunk viselni. Ha ők meg tudják védeni a grundjukat, jó. Ha nem tudják megvédeni, elfoglaljuk, és kitűzzük a vörös zászlónkat. Nem kapzsiságból tesszük, hiszen tudjátok Hát én már egész életemben folyton a vízben leszek? Mi vagyok én? Béka? A fenti szövegrészletek megmutatják, hogy a Pál utcai fiúknak is van elég bátorságuk ahhoz, hogy a vörösingesek területére, a Füvészkertbe lépjenek. Mielőtt a kis, piros papirost Boka a fára tűzné, a három Pál utcai fiú megtudja, hogy a grundot nagy veszedelem fenyegeti. Tanultad már, hogy a bonyodalom az elbeszélő műveknek azon része, amelyben a mű alaphelyzete megváltozik. A bonyodalom a műben abból adódik, hogy a grundot, a Pál utcai fiúk játszóhelyét a vörösingesek is meg akarják szerezni. Kérdések, feladatok 1. Összegezd a három fiú füvészkerti kalandjának legfontosabb eseményeit, és írj róla vázlatot a füzetedbe! 2. Beszélgessetek arról, mi volt a célja a három Pál utcai fiú küldetésének! Mi volt ebben a szerepe az ITT VOLTAK A PÁL UTCAI FIÚK! feliratnak? 3. Jellemezd egy-egy mondattal Boka, Csónakos és Nemecsek füvészkertbeli viselkedését! 4. A regényből idézünk egy részletet. Válaszolj a hozzá kapcsolódó kérdésekre! Látni való volt, hogy érdemeket akar szerezni az előléptetésre. a) Nevezd meg, kire vonatkozik az idézet! Mi volt a fiú rangja? b) Hol, milyen cselekvések között szerezhette volna meg a fiú az érdemeket az előléptetéséhez! 5. Vitassátok meg, miért lett Geréb áruló! Érveljetek is az álláspontotok mellett! Projektfeladat: Dolgozzatok 5 fős csoportokban! Kerekítsétek történetté a fenti idézeteket a mű alapján! Készítsetek egy-egy idézet kapcsán szóbeli vagy írásbeli beszámo- lót, rajzos megjelenítést, gondolattérképet stb.! A csoporton belül közösen döntsétek el, hogy melyik módszert melyik idézet esetén használjátok! 215

217 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Itt arról van szó, hogy ti valami egyletet alakítottatok. Ezt megtudtam. Valami úgynevezett gittegyletről hallottam. Akitől ezt tudom, az átadta nekem az egylet tagjainak névsorát is. Az egylet tagjai ti vagytok. Igaz-e? IV. fejezet Valami úgynevezett gittegyletről hallottam [ ] Menjünk szépen sorjában. Mindenekelőtt azt akarom tudni, hogy ki alapította az egyletet, mikor világosan megmondtam, hogy semmiféle egylet alapítását nem tűröm meg. Ki alapította? Nagy csönd. Egy félénk hang szólalt meg: A Weisz. Rácz tanár úr szigorúan nézett Weiszre. Weisz! Nem tudsz magadtól jelentkezni? Szerényen hangzott a felelet: De igen, tudok. Hát miért nem jelentkeztél? Erre megint nem felelt szegény Weisz. Rácz tanár úr rágyújtott egy szivarra, s a füs töt a levegőbe fújta. Hát menjünk szép sorjában mondta. Először is mondd meg nekem, mi az a gitt? Felelet helyett Weisz kivett a zsebéből egy hatalmas gittet, és letette az asztalra. Egy ideig nézte, aztán olyan halkan, hogy alig lehetett hallani, kijelentette: Ez a gitt. És mi ez? kérdezte a tanár. Ez egy olyan pép, amivel az üvegesek az ablakot beragasztják a fába. Az üveges bekeni oda, és az ember a körmével kikaparja az ablakból. És ezt te kapartad ki? Nem, kérem. Ez az egyleti gitt. A tanár úr tágra nyitotta a szemét. 216

218 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Mi az? kérdezte. Weisz most már nekibátorodott egy kicsit. Ezt a tagok gyűjtötték mondta, és a választmány rám bízta, hogy én őrizzem meg. Mert azelőtt Kolnay őrizte, mert ő volt a pénztárnok, de nála elszáradt, mert ő sohasem rágta. Hát ezt rágni kell? Igen, mert különben megkeményedik, és nem lehet nyomkodni. Én mindennap megrágtam. Miért éppen te? Mert benne van az alapszabályokban, hogy az elnök köteles mindennap legalább egyszer megrágni az egyleti gittet, mert különben megkeményedik Itt sírva fakadt Weisz. [ ] Hát minek vettetek új bélyeget, hiszen a régit is visszatehetted volna! Azt nem lehetett felelte helyette Kolnay, mert már a hátán volt az egylet pecsétje. Pecsét is van? Hol a pecsét? A Barabás a pecsétőr. Most Barabáson volt a sor. Most ő lépett elő. [ ] szépen letette a gumiból készült bélyegzőt a zöld tanári asztalra, a hozzá való tintapárnás bádogskatulyával együtt. A tanár megnézte a pecsétnyomót. Ez volt ráírva: Gittgyűjtő Egyesület, Budapest, Rácz tanár úr elfojtotta a mosolygását, és megint megcsóválta a fejét. Ezen felbátorodott Barabás. Az asztal felé nyúlt, és vissza akarta venni a pecsétnyomót. De a tanár úr rátette a kezét. Mit akarsz? Kérem vágta ki Barabás, én esküt tettem, hogy inkább az életemmel is megvédelmezem a pecsétet, de a kezemből ki nem adom. A tanár úr zsebre dugta a pecsétet. Csönd! mondta. De Barabás most már nem maradt nyugton. Akkor szólt tessék a Cselétől is a zászlót elvenni. Hát zászló is van? Add ide mondta a tanár Csele felé fordulva. Csele benyúlt a zsebébe, és egy picike kis drótnyelű zászlót húzott onnan elő. Ezt is a nővére csinálta, mint a grund zászlaját. Általában az ilyen varrni való dolgokat mind a Csele nővére csinálta. De ez a zászló piros-fehér-zöld volt, s ez volt ráírva: Gittgyűjtő Egyesület, Budapest, Esküszünk, hogy rabok továb nem leszünk! 217

219 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Hm szólt a tanár úr, ki az a finom madár, aki a tovább-ot egy b-vel írja? Ki írta ezt? Senki nem felelt. A tanár úr dörgő hangon ismételte a kérdést: Ki írta ezt? Ekkor Csele gondolt egyet. Azt gondolta, hogy miért mártsa ő be a bajba a fiúkat. A tovább-ot ugyan Barabás írta egy b-vel, de miért szenvedjen Barabás? Tehát szerényen ezt mondta: A nővérem írta, kérem. És nyelt egyet utána. Nem volt szép tőle, de megmentette ezzel a pajtását A tanár nem felelt semmit. És a fiúk most összevissza kezdtek beszélni. [ ] Csönd! vágta el a vitát Rácz tanár úr. Majd segítek én a bajotokon. Ezennel fel van oszlatva az egylet, és meg ne halljam többé, hogy ilyesmikbe keveredtek! Magaviseletből valamennyien szabályszerűt fogtok kapni, és Weisz pedig kevésbé szabályszerűt, mert ő volt az elnök. [ ] Az iskolában semmiféle egyletet nem lehetett alapítani, a fiúk azonban megszegték a tilalmat, és gittegyletet alapítottak. Így kialakul egy konfliktushelyzet, amelyben a szemben álló felek a tanár és a gyerekek két különálló szabályrendszert képviselnek. A tanár az iskola szabályait képviseli, és ezek alapján kéri számon a fiúkon a gittegyletet, úgymond kivallatja őket. A vallatás során nemcsak Rácz tanár úr tudja meg, miként is működik az egylet, hanem az olvasó is innen értesül a szervezet működéséről. Ma általában olyan szervezetekre használjuk a gittegylet megnevezést, amelyek nem végeznek hasznos tevékenységet. A fiúk sem tesznek egyebet, mint rágják a gittet, ezzel töltik hasznos idejüket. Ezért tiltja meg a tanár úr a további működést. Jól megfigyelheted, hogy a fiúk válaszaikban a saját maguk által felállított szabályokhoz ragaszkodnak, például a zászló vagy a pecsét odaadásakor. Nem az iskolai rendszer büntetésétől félnek, hanem a gittegylet többi tagjának esetleges megvetésétől, a kizárástól. Kérdések, feladatok 1. Válaszolj a gittegyletre vonatkozó kérdésekre a füzetedben! a) Kik töltötték be a következő tisztségeket? Írd le a tisztségek mellé a neveket: elnök, új elnök, pénztárnok, pecsétőr, titkár! b) Jegyezd le, kinek a kötelessége volt naponta legalább egyszer megrágni a gittet! 218

220 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c) Írd le, mi volt a gittegylet pecsétjének felirata! d) Rajzold le a zászlójukat! e) Fogalmazd meg a további szabályaikat, törvényeiket! 2. Mire utalhat, hogy a gittegylet Petőfi-idézetet választott a pecsétjére? Mit gondolsz, összefüggésben van-e az idézet az egylet szellemiségével? 3. Keresd meg és olvasd fel a regényből azt a sort, amelyikből megtudhatjuk, hogy Boka példakép volt a fiúk számára! 4. A grundon tanácskozó gittegylet félreértette Nemecsek viselkedését. Hogyan büntették emiatt? Vitassátok meg ennek jogosságát! 5. Nemecsek Ernő újabb tulajdonságát ismertük meg az olvasott fejezetből. Körforgóval listázzátok a fiú eddig megismert tulajdonságait! Nincs azok közt egy bátor fiú sem! V. fejezet Bátor fiú vagy, Nemecsek [ ] Nem. És ha gyanítanának is valamit, nem merne szólni egyik sem, mert mind fél tőlem. Nincs azok közt egy bátor fiú sem! Egy éles hang vágott egyszerre közbe: Dehogy nincs! Körülnéztek. Áts Feri meglepetten kérdezte: Ki szólt? Senki se felelt. És az éles hang újra megszólalt: Dehogy nincs! Most már világosan hallották, hogy a hang a nagy fa tetejéről jött. S rögtön ezután zörögni kezdtek az ágak, recsegett-ropogott valami a nagy fa lombjai közt, s egy pillanat múlva egy kis szőke fiú mászott le a fáról. Mikor az utolsó ágról a földre ugrott, nyugodtan letisztogatta a ruháját, megállott egyenesen, mint a cövek, és farkasszemet nézett a vörösingesek ámuló csapatával. Senki se szólt egy szót sem, úgy meglepett mindenkit ez a váratlanul idetoppant kis vendég. 219

221 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Geréb elsápadt. Nemecsek! mondta ijedten. És a kis szőke felelt is: Igen, Nemecsek. Én vagyok. És ne kutassák, hogy ki lopta el a Pál utcai zászlót a fegyvertárból, mert azt én loptam el. Itt van, ni! Nekem van az a kis lábam, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És nem szóltam volna, fenn maradhattam volna a fa tetején, amíg maguk mind el nem mentek volna, hiszen ott gubbaszkodtam már fél négy óta. De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: Megállj, majd én megmutatom neked, hogy akad még a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem más, hát a Nemecsek, a közlegény! Itt vagyok, kérem, kihallgattam az egész tanácskozást, visszaloptam a zászlónkat, most tessék, csináljanak velem, amit akarnak, verjenek meg, csavarják ki a kezemből a zászlót, mert magamtól ugyan oda nem adom. Tessék, tessék, csak rajta! Hiszen én egyedül vagyok, maguk meg tízen vannak! Kipirult, ahogy így beszélt, és kitárta a két karját. Az egyik kezében a kis zászlót szorongatta. A vörösingesek nem tudtak magukhoz térni ámulatukból, és csak nézték ezt a csöpp kis szőke legényt, aki az égből pottyant közibük, s aki itt bátran, hangos szóval kiabált az arcukba, fölemelt fővel, mintha olyan erős volna, hogy el tudná páholni ezt az egész társaságot, a két erős Pásztorral és Áts Ferivel együtt. Leghamarább a Pásztoroknak jött meg a hidegvérük. Odamentek a kis Nemecsekhez, és jobbról-balról megfogták a két karját. A fiatalabbik Pásztor állt a jobb oldalán, és ez már a kezéhez is nyúlt, hogy kicsavarja belőle a zászlót, mikor megszólalt a nagy csöndben Áts Feri hangja: Megállj! Ne bántsátok. A Pásztorok csodálkozva néztek a vezérre. Ne bántsátok mondta ez. Ez a fiú tetszik nekem! Bátor fiú vagy, Nemecsek, vagy ahogy hívnak. Itt a kezem. Csapj fel közénk vörösingesnek! Nemecsek tagadólag rázta a fejét. Nem én! mondta dacosan. Reszketett a hangja, de nem a félelemtől, hanem az izgatottságtól. Sápadtan, komoly tekintettel állott ott, és megismételte: Nem én! [ ] Jó volt mondta csöndesen, és hozzátette: Jó volt, sokkal jobb volt, mint a parton állni, és kinevetni engem. Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, mint hogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel. Én nem bánom, hogy a vízbe nyomtatok. A múltkor magamtól pottyantam a vízbe, akkor is láttalak a szigeten, az idegenek közt. De engem meghívhattok magatok közé, hízeleghettek nekem, adhattok ajándékot, amennyit csak akartok, semmi közöm hozzátok. És ha még egyszer 220

222 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk a vízbe nyomtok, és ha még százszor és ezerszer a vízbe nyomtok, akkor is eljövök ide holnap is meg holnapután is! Majd csak megbújok valahol, ahol nem vesztek észre. Nem félek én egyikőtöktől sem. És ha eljöttök hozzánk a Pál utcába, elvenni a földünket, hát majd mi is ott leszünk! És meg fogom nektek mutatni, hogy ahol mi is tízen vagyunk, ott másképpen fognak veletek beszélni, mint ahogy én most itt beszélek. Könnyű volt velem elbánni! Aki erősebb, az győz. A Pásztorok ellopták a golyóimat a Múzeum-kertben, mert ők voltak az erősebbek! Most meg beledobtatok a vízbe, mert ti vagytok az erősebbek! Könnyű tíznek egy ellen! De én nem bánom. Engem meg is verhettek, ha úgy tetszik. Hiszen ha akartam volna, nem kellett volna a vízbe mennem. De én nem csaptam fel közétek. Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló, mint valaki, aki ott áll, ni ott Kinyújtotta a karját, és Gerébre mutatott, akinek most a torkán akadt a nevetés. A lámpa fénye ráesett a Nemecsek szép kis szőke fejére, víztől fényes ruhájára. Bátran, büszkén, tiszta szívvel nézett a Geréb szemébe, s Geréb ezt a nézést úgy érezte, mintha valami súly szállott volna a lelkére. Elkomolyodott, és lehorgasztotta a fejét. És ebben a pillanatban úgy hallgatott mindenki, olyan nagy volt a csönd, mintha templomban lettek volna a fiúk, s tisztán lehetett hallani, amint a Nemecsek ruhájáról a kemény földre csöpögött a víz [ ] A Pál utcai fiúk című regény előkészítő részével és bonyodalmával már megismerkedtél. Ezeket a szerkezeti egységeket követi a cselekmény kibontakozása, amely a bonyodalomtól a tetőpontig terjedő rész, az események összefüggő sora. Ennek során felerősödik a feszültség, kiéleződnek a műben a konfliktusok. A Pál utcai fiúk című regény cselekményének a középpontjában a grundért folytatott küzdelem áll. A gyerekek úgy védik ezt a területet, mint a hazájukat. Cselekmény: az elbeszélő művekben az események összefüggő sora. Kérdések, feladatok 1. Bátornak vagy inkább vakmerőnek tartod Nemecseket a részletek alapján? Válaszodat indokold! a) Hogyan cselekednél te hasonló helyzetben? b) Idézzetek fel bátor, vakmerő hősöket az eddigi tanulmányaitokból! 2. Milyennek látod Áts Ferit az eddig olvasottak alapján? a) Jellemezd röviden társadnak! 221

223 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk b) Mit gondolsz, helyesen cselekedett-e ebben a részben? Válaszodat indokold! c) Mondd el, te mit tettél volna Áts Feri helyében! 3. Igazold vagy cáfold Nemecsek szavait a saját tapasztalataid alapján! Aki erősebb, az győz. 4. Foglald össze az eddigi fejezetek alapján, milyen törvényei, szokásai voltak a vörösingeseknek! 5. Készíts hat-nyolc mondatos leírást a Füvészkertről a füzetedbe! A hadiállapot a hadviselő felek közti jogállapot, háborús helyzet, háború. A hadiállapot a kihirdetésével kezdődik, s a hadiállapot végének kihirdetésével zárul. VI. fejezet Veszélyben a grund KIÁLTVÁNY. MOST MINDENKINEK TALPON KELL LENNI! BIRODALMUNKAT NAGY VESZEDELEM FENYEGETI ÉS HA NEM LESZÜNK BÁTRAK, AZ EGÉSZ TERÜLETET ELVESZIK TŐLÜNK! VESZÉLYBEN A GRUND! A VÖRÖSINGESEK MEG AKARNAK BENNÜNKET TÁMADNI! DE MI OTT LESZÜNK, ÉS HA KELL, ÉLETÜNKKEL IS MEGVÉDELMEZZÜK BIRODALMUNKAT! MINDENKI TELJESÍTSE A KÖTELESSÉGÉT! AZ ELNÖK 222

224 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Kérdések, feladatok 1. Készítsetek párban rövid vázlatot a VI. fejezet történéseiről a füzetbe! 2. Képzeld el, hogy te vagy Boka! Ismertesd a haditervet a többiekkel! 3. Fogalmazd meg néhány mondatban, miért tartotta fontosnak a kapitány, hogy a fiúk között ne legyen harag! 4. Mit gondolsz, miért volt bántóbb Gerébnek Boka csöndes szomorúsága, mintha gorombáskodott volna vele a fiú? 5. Mit felelt Geréb apjának Nemecsek, amikor a férfi a fia árulása felől érdeklődött? Magyarázd meg, mi volt a válasz oka! Projektfeladat: Készítsétek el otthon a grund makettjét, azaz a kicsinyített má sát a regényben található alaprajz segítségével! Dolgozzatok egyedi anyagokkal, használhattok bármilyen technikát! Boka érezte, hogy ez nagyon fontos pillanat. Kissé reszketett a hangja, mikor felelt: A hadüzenetet elfogadjuk. Valamire nézve azonban meg kell állapodnunk. Én nem akarom, hogy ebből verekedés legyen. Mi sem akarjuk szólt komoran Pásztor, és ahogy szokta, mellének szegte a fejét. VII. fejezet A hadüzenetet elfogadjuk Másnap délelőtt a latinórán oly nagy volt az izgalom az egész osztályban, hogy Rácz tanár úr észre is vette. A fiúk mozgolódtak a padokban, elbámultak, nem nagyon figyeltek arra, aki éppen felelt, s nemcsak a Pál utcaiak voltak ilyen rendkívüli állapotban, hanem a töb biek is, mondhatnám: az egész iskola. A nagy hadikészülődéseknek hamar hírük ment a nagy épületben, s még a felső osztályokba járó fiúk, az úgynevezett hetedisták és nyolcadisták is nagyon érdeklődtek a dolog iránt. A vörösingesek a józsefvárosi reál iskolába jártak, s így a gimnázium a Pál utcaiaknak kívánta a győzelmet. Sőt némelyek egyenesen az iskola becsületét kötötték ehhez a győzelemhez. 223

225 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Kérdések, feladatok 1. Fogalmazzátok meg, miért tartja fontos pillanatnak Boka a hadüzenet elfogadását! 2. Mit gondoltok, miért kért bocsánatot Pásztor Nemecsektől? 3. Indokoljátok meg, miért nem fogadták el a csésze csokoládét a beteglátogatók Nemecsek édesanyjától! 4. Készítsetek útvonaltervet Ernőnek, hogy minél hamarabb a grundra érjen a Rákos utcából! 5. Vitassátok meg, mi szól Geréb visszafogadása mellett, és mi szól ellene! Vannak körülmények, amelyek közt nem lehet törvényesen eljárni, vagy engedélyt kérni minden kezdeményezéshez. Ha az ellenség sem teszi, akkor a szabályokhoz ragaszkodó vesztésre van ítélve. Háborúban ez évszázadok óta így van. Javier Marías VIII. fejezet Neked köszönhetjük [ ] De most már elkeseredett volt a harc. A vörösingesek, vesztüket érezve, nem nagyon tartották be a szabályokat. Nekik a szabályok csak addig kellettek, amíg azt hitték, hogy szabályszerű harccal is győzni fognak. Most azonban sutba dobtak minden formaságot. Ez veszedelmes volt. Még így is jobban bírták, dacára annak, hogy félannyian voltak, mint a Pál utcaiak. A kunyhóhoz! üvöltött Áts Feri. Szabadítsuk ki őket! És az egész gomolyag, mintha megfordult volna, a kunyhó felé kezdett nyomulni. Erre a Pál utcaiak nem voltak elkészülve. Kisiklott előlük a vörösinges had. Mint amikor kalapál valaki, s egyszerre csak azt érzi, hogy elgörbült az ütés alatt a szög, 224

226 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk úgy görbült el balra a támadó sor. Elöl Áts Feri, vadul rohanva, a diadal reményével a hangjában: Utánam! S e pillanatban, mintha a lába elé gurítottak volna valamit, hirtelen megállott. Egy kis gyerekalak ugrott elibe a kunyhó mellől. Megtorpant a vörösinges vezér, és mögötte megállt, egymásnak lökődött a harcoló sereg. Egy kisfiú állott Áts Feri előtt, egy kisfiú, aki egy fejjel volt kisebb, mint ő. Egy vézna, szőke gyerek emelte két kezét a magasba, tiltólag. És gyerekhang kiáltotta: Megállj! A Pál utcai sereg, mely már megszeppent a hirtelen fordulat miatt, egyszerre harsogó hangon kiáltott fel: Nemecsek! És a kis szőke, vékony csontú, beteg gyerek abban a pillanatban ölre kapta a nagy Áts Ferit, és rettenetes erőfeszítéssel, amelyhez csak a láza, a forró, lüktető láza, az önkívülete adta szegény kis testének az erőt, a meglepett vezért annak rendje és módja szerint a földhöz teremtette. Aztán lerogyott ő is, ájultan. Ebben a pillanatban minden rend felbomlott a vörösingesek közt. Mintha a fejüket vágták volna le: mikor a vezérük elesett, nekik maguknak is meg volt pecsételve a sorsuk. A pillanatnyi zavart felhasználták a Pál utcaiak. Összefogóztak, nagy lánccá alakultak, és kifelé szorították a meglepett sereget. Áts Feri feltápászkodott, és haragos piros arccal, villogó szemmel nézett szét. Leverte a port a ruhájáról, s látta, hogy egyes-egyedül maradt. A serege már valahol a kapu körül kavargott, összekeveredve a diadalmas Pál utcaiakkal, s ő itt állott egyedül, megverten. Mellette feküdt a földön Nemecsek. S mikor az utolsó vörösingest is kiszorították a kapun, s a kaput bezárták mögötte, mámoros diadal ült az arcokon. Harsogott az éljen, a győzelmi kiáltás. Boka pedig futva érkezett a gépház felől a tóttal. Vizet hozott. [ ] A vörösingesek terve szerint először Pásztor csapata végez a Mária utcában, és csak azután támad Áts Feri serege. Pásztorékat azonban bezárják a kunyhóba, ezért Áts Ferinek és csapatának a Pál utcaiak egész seregével kell felvenni a harcot. Tanultál már arról, hogy az elbeszélő művekben a tetőpont a cselekmény csúcspontja, leglényegesebb fordulópontja. Ez A Pál utca fiúk című regényben az a rész, amikor a beteg Nemecsek legyőzi a vörösingesek kapitányát, Áts Ferit. Ezzel el is dönti a grundért vívott csata sorsát. 225

227 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Kérdések, feladatok 1. Készíts haditudósítást a csatáról az iskolaújság számára! 2. Mondd el, hogyan fordítja meg a csata menetét Nemecsek váratlan tette! 3. Hasonlítsd össze a vörösingesek és a Pál utcaiak magatartását a harc során! 4. A csata végén Áts Feri, az ellenséges csapat vezére előtt tisztelgett a Pál utcaiak serege. Mondd el, miért tettek így! 5. Foglald össze négy-öt mondatban, hogyan érezhette magát Áts Feri legyőzött hadvezérként, miközben a Pál utcaiak örömét látta! Azzal nem törődött senki, hogy Áts Feri még mindig ott állt egy farakás tövében, és komolyan, bús haraggal nézte a Pál utcaiak családi jelenetét. 6. A legkisebb fiú győzelme a népmesékben is gyakran előfordul. Gyűjts példákat erre! A múltat semmilyen jóvátétel nem változtathatja meg, de képes meggyógyítani legtöbbünket, képes helyrehozni a kapcsolatokat, amelyeket örökre elveszettnek hittünk. IX. fejezet A jóvátétel BEJEGYZÉS [ ] 1. A nagykönyv 17-dik oldalán van egy beírás, amely így hangzik: nemecsek ernő, kisbetűvel. Ezen beírás ezennel érvénytelen. Mert ezen beírás tévedésen alapult, és ezennel a közgyűlés kijelenti, hogy a nevezett tagot ok nélkül sértette meg az egylet, és ő ezt tisztességesen tűrte, a háborúban mint valóságos hős vett részt, mely történelmi tény. Az egylet ezért kijelenti, hogy a múltkori beírás az egylet hibája, és hogy ezennel a jegyző ideírja a tag nevét végig csupa nagybetűvel. 2. Ezennel beírom végig csupa nagybetűvel: NEMECSEK ERNŐ Leszik jegyző s. k. 226

228 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Kérdések, feladatok 1. Olvassátok fel hangosan a többi bejegyzést is! Beszéljétek meg, melyikkel értetek egyet, és melyikkel nem! Indokoljátok meg a döntéseteket! 2. Fogalmazz levelet a gittegylet tagjaként Bokának, amelyben az egylet anyagi dolgait szeretnéd tisztázni! 3. Magyarázd meg a törvény és a paragrafus kifejezéseket! 4. Értelmezzétek és vitassátok meg közösen Márai Sándor alábbi idézetét! Ha jó ügyet védsz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az, amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. A Rákos utcai kis sárga házban nagy volt a csönd. Még a lakók is, akik rendszerint hangos pletykára szoktak gyűlni az udvarra, most lábujjhegyen mentek el a Nemecsek szabó ajtaja előtt. X. fejezet A csend hangjai Csak ránézett. És a felesége meg őreá nézett. És már mind a ketten értették is egymást. Csöndesen állottak egymással szemben, a szabó le se tette a kabátokat, amelyeket a karján hozott. Meg se várta a feleletet, bement ő is a szobába. Az asszony utána. És most hárman állottak az ágy mellett, és hárman nem szóltak egy szót sem. S ahogy így állottak az ágy mellett, a kis beteg, mintha megérezte volna, hogy őt nézik, hogy miatta hallgatnak, csöndesen, lassan kinyitotta a szemét. Előbb az apjára nézett nagy szomorúan, aztán az anyjára. Mikor azonban végül Bokát meglátta, elmosolyodott. Alig hallható, gyönge hangon mondta neki: Te itt vagy, Boka? 227

229 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Pedig mondta Nemecsek, és felült a párnájára, pedig én úgy harcoltam értük is, mint a többiekért, hogy nekik is megmaradjon a grund, pedig én tudom, hogy én magamnak nem harcoltam, mert én már többé úgyis soha nem látom a grundot. Boka a szoba közepén állott, és lehorgasztotta a fejét. Még az imént, néhány perccel ezelőtt, mikor az ágy szélén ült, alig tudta visszafojtani a sírást. És most csodálkozva érezte, hogy nem jön könny a szemébe, hogy nem tud sírni. Aztán körülnézett, valami mérhetetlen ürességgel a lelkében. Meglátta a sarokban meghúzódó fiúkat. Elöl Weisz, kezében a díszokirattal, amit Nemecsek már nem láthatott. Odament hozzájuk. Menjetek szépen haza. És elment szép lassan, csoszogva ő is. Boka utána nézett, és látta, hogy vissza-viszszafordul. Majd a sarkon eltűnt. És a kis Rákos utca, mely szerényen húzódik meg a lármás, lóvasutas Üllői út mellett, most sötétben, csendben nyugodott. Csak a szél zúgott rajta végig, s erősen zörgette a gázlámpák üvegtábláit. Egy-egy hevesebb szélrohamra egymás után végigcsörgött valamennyi, mintha valami titkos, csörömpölő jelet adtak volna egymásnak a reszkető, libegő-lobogó gázlángok. Ember e pillanatban nem volt más az egész kis utcában, mint Boka János, a tábornok. És mikor Boka János, a tábornok, szétnézett az utcán, és látta, hogy egyedül van, akkor úgy öszszeszorult a szíve, hogy Boka János, a tábornok, nekidőlt a kapu félfájának, és keservesen, szívből, amúgy istenigazában sírva fakadt. A regény utolsó fejezetéből megtudjuk, hogy mindkét csapat, a vörösingesek és a Pál utcai fiúk is elveszítik a területüket. Még szomorúbbnak érezzük Nemecsek sorsának alakulását, hisz a kis közlegény már nem hallgathatta meg társai beszámolóját arról, hogy a nagykönyvbe csupa nagybetűvel írták be a nevét. Az epikai művekben a cselekmény befejező része a lezárás, a megoldás. A műnek ez a végkifejlete, amely során a történet konfliktusa megoldódik, lezárul. Kérdések, feladatok 1. Jellemezd az olvasottak alapján egy-egy mondattal Nemecsek András, Nemecsekné és Csetneky úr viselkedését! 2. Foglald össze hat-nyolc mondatban Nemecsek Ernő életének utolsó perceit! 3. Mondd el, mi okozhatta Nemecsek Ernő halálát! 4. Miért érez csalódást a grundra visszatérő Boka? 5. Olvasd el a regény utolsó bekezdését, és értelmezd a sorokat! 228

230 Összefoglalás A Pál utcai fiúk A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára, amelyet volt tanárom, Dr. Rupp Kornél szerkesztett. Abban az időben természetesen még nem volt rendezett írói beosztásom, s így a körúti művészkávéház karzatán írtam délutánonként az egyes folytatásokat. Erre a szedő személyesen ügyelt fel, és szinte kitépkedte kezemből az esedékes kéziratlapokat. Egyébként is szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongáson és a szünet nélküli katonazenekaron kívül semmi sem zavart meg a munkában. Szóval ezen a nyugodt helyen álmodtam vissza a gyerekkoromat, mikor még a Lónyay utca református gimnáziumába jártam, és valóban megvolt a grund a Pál utcában. Bár a regény fantáziám szüleménye, a figurái azonban éltek. A diáktársaim voltak ezek, akik közül kettővel még máig is a legjobb barátságban élek. Ezek Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád írótársam. Molnár Ferenc A regény szerkezete 1. Bevezetés A szereplők és helyszínek bemutatása 2. Bonyodalom Két gyerekcsoport küzdelme: a vörösingesek meg akarják szerezni a grundot, a Pál utcai fiúk játszóhelyét 3. A cselekmény kibontása a) a gi egylet bemutatása b) a füvészker látogatás c) Geréb árulása d) készülődés a harcra 4. Tetőpont A döntő csatában Nemecsek legyőzi Áts Ferit 5. Megoldáss, a mű lezárása A történet Nemecsek halálával zárul; a grundot beépí k, a vörösingeseket ki ltják a Füvészkertből 229

231 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk A Pál utcai fiúk című regény cselekménye a 19. század végén, 1889 tavaszán játszódik. Az író mintegy tíz napba sűríti az eseményeket, ez idő alatt a két gyerekcsapat megvívja harcát a játszóhelyükért. A regény helyszíne Budapest, annak 8. és 9. kerülete, a Józsefváros és a Ferencváros területe. A mai Pál utca is itt található, mint ahogy a regény fontosabb helyszínei, az iskola, a grund, a Füvészkert és Nemecsekék otthona is. És másnap, mikor az egész osztály néma, ünnepies csöndben ült a helyén, és Rácz tanár úr komoly léptekkel, lassan, ünnepélyesen ment föl a katedrára, hogy onnan a nagy csöndben halk szóval emlékezzék meg Nemecsek Ernőről, és felszólítsa az egész osztályt, hogy holnap délután három órakor valamennyien fekete vagy legalábbis sötét ruhában gyülekezzenek a Rákos utcában, Boka János komolyan nézett maga elé a padra, és most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk. A regény nem csupán egy ifjúsági regény, a fiúk nem csupán kamasz gyerekek, a grund nem csak egy üres telek. Mindezek jelképekké váltak. Nemecsek Ernő a hazájáért felelősséget vállaló meg nem értett kisember önfeláldozó, hősies és bátor jelképe. A grund pedig jóval több mint egy játszótér, jelképezi igazságért folyó harcot is. Kérdések, feladatok 1. Sorold fel, kik tartoztak a Pál utcai fiúk közé, és kik a vörösingesek csapatába! Mindegyik fiú nevéhez fűzzetek egy-egy jellemző tulajdonságot vagy tettet is! 2. Miért háborúzott egymással a két csapat? Beszéljétek meg, vajon a harcon kívül más megoldást is választhattak volna-e! 3. Ki a regény főszereplője? Nemecsek vagy Boka? Vagy valaki más? Érveljetek is a véleményetek mellett! 4. Ismert emberek így írtak a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapjának üzenőfalán a regényről: Néhány évvel ezelőtt, egy fogadáson találkoztam a japán császárnéval, aki azt mondta, gyerekkorának kedvenc olvasmánya A Pál utcai fiúk volt, és biztos benne, hogy a magyarok mind olyanok, mint ők. Én meg azt gondoltam, hogy mi itthon tévedünk, nem a Nobel-díjas nagyságok, nem a művészóriások a legismertebb magyarok a nagyvilágban, hanem Boka és Nemecsek. Békés Pál 5. Fogalmazz meg te is egy üzenetet a következő év ötödikesei számára a műhöz kapcsolódóan! 230

232 FEKETE ISTVÁN BOGÁNCS Jól figyelj ide, fiam [. ] Korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már lehet, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, a te dolgod, ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert esetleg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz, és nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz majd, hogy mit lehet és mit szabad. Fekete István: Tüskevár részlet

233 Fekete István: Bogáncs A kutya az ember legjobb barátja, leghűségesebb társa sok ezer éve. A legkiválóbb segítőtársunk az állatok közül. Őrzik a házat, terelik a nyájat, a vad nyomát követik, mentésekben segédkeznek. A munkakutyák keményen dolgoznak. Hogy mit kérnek mindezért cserébe? Szeretetet, törődést, semmi mást. Fekete István: Bogáncs (részletek) Egy kiskutya születése Bogáncs egy szeles decemberi éjszakán látott napvilágot, ámbár akkor csak a hold világított, az is csak imitt-amott, ahogy kibukkant a nyargaló felhők közül, vagy beszaladt valamelyik széltépett égi vitorla mögé. Ezekből a külső jelekből azonban Bogáncs mit sem tudott, mert az akolban sötét volt, meleg, és csak a birkák opálos szemei tükröződtek néhol, mint a szénaszagú álom öntudatlan kis lámpái. De a kiskutya ezeket sem láthatta, hiszen még vak volt, és szeme csak néhány nap múlva nyílik látásra. Mindezekből nyilvánvaló, hogy Bogáncs nem volt azonos a bogáncs nevezetű növénnyel, amely szép virágával a legelők dísze, s virágja a méhek, darazsak, különféle dongók és lepkék közismert találkozóhelye. Bizonyos fajtáját néhol szamártövisnek is mondják, ámbár állítólag a szamár is csak akkor nyúl hozzá, ha fáj a hasa, mert még a levele is szúr, mint a veszedelem. Ez a bogáncs tehát szép, de nem hasznos, és egyáltalán nem tudja, hogy ő gyom. Igaz ugyan, hogy Bogáncs sem tudja, hogy ő kutya, mégpedig pumi a javából. Tehát nem puli, hanem pumi, aki ugyancsak a pásztorkutyák felekezetébe tartozik, de belül nyurgább csontozatot, kívül pedig rövidebb szőrt visel. Más különbség nincs köztük, csak hasonlóság, ami a hűséget, okosságot, kitartást és bátorságot illeti. Ezekből a nevezetes tulajdonságokból ezen az éjszakán persze nem látszott még semmi, de még világosságban sem látszott volna más, mint egy kis, enyhén szőrös valami, amiből lehet, hogy kutya lesz, de az is lehet, hogy csak házinyúl. Természetesen kutya lett, mint a Bogáncs-nemzetség utolsó hajtása. Egyedüli hajtása. [ ] 232