Megoldások a fűtés korszerűsítésére

A múlt itt maradt kövületei: konvektoros fűtés
Megdöbbentő, hogy hazánkban a háztartások több mint harmadában még konvektorokkal fűtünk. Elterjedésének és fennmaradásának nyitja az egyszerű kiépítésében rejlik, nincs szükség kéményépítésre, rendszer kialakítására, és ha télen nem folyamatosan használjuk, akkor sem megy tönkre, nincs, ami szétfagyhatna benne. Az egykori telepítési előírások lehetőséget adtak a homlokzati égéstermék kivezetésre, még úgy is, ha a kivezetés fölött hálószoba ablaka volt, tulajdonképpen bármelyik ablak alá el lehetett helyezni a készüléket. A konvektorok elterjedésekor kevésbé volt szempont a gazdaságos működés, sokkal inkább az alacsony beruházási költség, egyszerű használat, és a biztonságról is más fogalmunk volt, mint a mai, sokszor többszörösen túlbiztosított világunkban. Az elmúlt évtizedekben a biztonság fokozása érdekében hozott előírások már csak különleges esetben engedik az oldalfali égéstermék-kivezetést, amennyiben lehetőség van rá, kéményen keresztül a tető fölé kell a mérgezőo anyagokat is tartalmazható égéstermékeket kivezetni. A telepítési szabályok megváltozása a konvektorok piacát rendkívül lecsökkentette, új építésnél szinte soha nem kerül szóba, de nagyobb lakások felújításánál is gyakran kidobják, mert négy-öt fűtendőo helyiség esetén a helyiségenként beépítendő magas árú készülék úgy megdobja az árat, hogy a korszerűbb, komfortosabb, gazdaságosabb cirkós fűtés kiépítési költsége sem magasabb.

Lehet jó is a konvektor?
A mai napig rendkívül nagy számban működő, nagyon öreg készülékállománnyal azonban valamit tenni kell. Ezt felismerve tavaly pályázatos formában próbáltak valamennyit javítani a helyzeten, lehetőség volt az Otthon Melege Program keretében akár 80 százalék vissza nem téritendő támogatást kapni konvektorcserére. A csereprogramra akkora volt az igény, hogy csak azoknak volt sikeres a pályázatuk , akik a megnyitásától számított kevesebb mint 24 órán belül adták be az összeállított anyagukat. A korszerű konvektorok igen is lehetnek jók, hiszen megfelelő ventillátoros zárt égéstérrel lehet jó hatásfokot elérni, sőt, kisebb lakások fűtésére használhatunk olyan vizes-konvektort is, amihez akár három-négy radiátort is kapcsolhatunk. Így szerencsés esetben megúszhatjuk a kéménybélelés nem ritkán horrorisztikusan magas költségét, és egy készülékkel fűthetjük az átlagosan 50 négyzetméternél nem nagyobb néhány fűtendő helyiségű kis lakásunkat. Ezeknek a korszerű készülékeknek a szabályozása már egész modern, felveszik a versenyt a kéményes cirkók szabályozhatóságával.

Elektromos fűtés, elektromos kazán
Ha már a belvárosi kis lakásoknál járunk, gyakran találkozni a háború utáni lakásleválasztások nyomán olyan szerencsétlen alaprajzokkal, hogy néhány lakásnak nem maradt kéménye, vagy a ház központi kazánját a lakóközösség döntése alapján nem újítják fel, ezért minden lakásnak egyedi fűtést kell kiépítenie. Ilyen esetben az első gondolat a cirkós fűtés, de az engedélyek több hónapos átfutása miatt nincs idő gáz bevezetésére vagy nincs kémény stb. Az ilyen helyzetek is mindinkább az elektromos fűtési megoldások felé terelik a tulajdonosokat, amelynek kis lakások esetén komoly létjogosultsága is van, hisz ha nem magas az egy lakásra jutó fűtési költség, akkor annak többszöröse is viselhető maradhat. Jól beilleszthető passzívházakba, illetve energiatakarékos szemlélettel épült házak kiegészítő fűtésére is, különösen, ha napelemek segítenek be az áramellátásba. Azt tudomásul kell venni, hogy a legtöbb elektromos fűtés háromszor olyan magas fűtésköltséget eredményez, mint a gáz, viszont jó szigetelés esetén az alacsonyabb fűtési költség háromszorosa még nem annyira magas összeg, hogy ne érné meg az olcsóbb beruházás miatt. Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy az elektromos kazán ott jó megoldás, ahol nagyon magas kéményt kellene kibélelni (belvárosi bérház földszinti üzlete), illetve ha napelemeket telepítettünk a tetőre, és valami olcsó megoldást szeretnénk a fel nem használt, de megtermelt elektromos áram fűtési célra történő fordítására.

Favorit a kondenzációs kazán
A gázkazánok között a kondenzációs kazán a favorit, mert korszerű és hatékony a technológiája, de az is igaz, hogy átütő sikerét a jogi szabályozás változása hozta meg. A gázkazánok fejlődése, a hatásfok javítása alapvetően a veszteségek csökkentésén alapul, a legnagyobb veszteség pedig a kéményen távozó égéstermék hőtartalmából adódott/adódik. A veszteségek csökkentése kondenzációhoz vezet, ugyanis a földgáz elegetése során nagy mennyiségű vízpára keletkezik, s ha az égéstermék hőmérsékletét csökkentjük, akkor ez a vízpára kicsapódik, és kondenzátumként folyik mindenhol, a kéményben és a készülékben egyaránt. Hagyományos kazánok ettől a kondenzvíztől rövid úton tönkremennek, így a gyártók hatásfok utáni „százalékvadászata” teljesen új égőt, tűzteret, kéményrendszert eredményezett. Ezeket a belülről teljesen más kialakítású kazánokat hívjuk kondenzációs kazánoknak, és az EU-rendelet alapján már csak ilyen készülékeket lehet üzembe helyezni. A legtöbb ilyen készülék akár 15-20 százalékkal is magasabb hatásfokú, azaz ennyivel kevesebb gázt fogyaszt, amikor azonban kazánunkat ilyenre cseréljük, fokozottan figyeljünk! E berendezések nem olyan igénytelenek, mint korábbi társaik, a hosszú távú, megbízható működés szempontjából a rendszeres karbantartás elengedhetetlen, mert ha kimarad, nagyon mélyen kell a zsebbe nyúlni.

Takarékos hőszivattyú és korlátjai
Az egyetlen igazán takarékos elektromos fűtésmegoldás a hőszivattyú: a berendezés működési elvéből adódik, hogy harmadakkora az elektromos fogyasztása, mint amekkora hőt tud leadni az épület fűtésére. Ám a hőszivattyúk használatának is vannak korlátai, mert a magas nyereség nagymértékben függ a hőfokkülönbségtől. Minél alacsonyabb a kinti hőmérséklet és minél magasabb a fűtési rendszer hőmérsékletigénye, a készüléknek annál nehezebb dolga van, így a hatásfoka is nagymértékben csökkenhet. Tehát hőszivattyúk gazdaságos használatához a fűtési rendszert is megfelelően kell megválasztani: a cél az, hogy minél alacsonyabb hőmérsékletre kelljen csak felmelegíteni a fűtőközeget, ez pedig többnyire csak padlófűtéshez és más nagy felületű fűtési rendszerekhez illeszthető jól.

Néhány szót a fűtő klímákról
E készülékekre gyakorta hallani a levegő-levegő hőszivattyú kifejezést is, de azért alapvetően klímának hívjuk. Van egy kültéri és egy freonvezetékkel összekötött beltéri egysége. Korábban e készülékek alapvetően csak hűtési célt szolgáltak, ma azonban nem kapni olyan berendezést, amelyik ne tudna fűteni is. Sőt, elfogadható hatásfokkal képes a fűtési funkcióra szinte mindegyik berendezés –10 o C-os külső hőmérsékletig. Bár energiatakarékos, fűtésre csak olyan helyen ajánlott, ahol nem zavaró az állandón működő ventillátor (például nyaralókba, hiszen nem fagyveszélyes, gyorsan képes a helyiségeket felfűteni). Figyeljük oda a fűtésre is használt klímák rendszeres karbantartására, tisztítására, hiszen az évente alig 20-30 napon át működő, kizárólag hűtésre használt társaiknak is évenkénti tisztítás dukál.

Mit kell tudni a korszerű fűtési rendszerekről – Hogyan válasszunk?

Az elmúlt évtizedben a fűtési rendszerek is robbanásszerű változásokon mentek keresztül. A korábbi, fatüzeléses és gázos megoldások mellett újabb és újabb lehetőségek nyíltak meg, amik nemcsak energiahatékonyság, hanem környezettudatosság szempontjából is előrelépésnek számítanak. Rövid cikkünkben a hőtermelő rendszerek és hőleadó egységek típusait vesszük át!

Hőtermelő rendszerek

1.) Gázkazán

Az egyik bevett megoldás a gázkazán vagy más néven gázcirkó, ahol a hőt egy központi, gázzal működő egység termeli. Erre van rákötve a teljes hálózat, ami a csöveket és a hőleadó egységeket jelenti. A csövekben tehát a felmelegített víz kering, ami eljut a radiátorokba.

Előnyei között szokás említeni, hogy költséghatékony, tulajdonképpen korlátlan mennyiségben képes meleg vizet előállítani, az égéstér zárt, a tüzelőanyag beszerzésével nem kell foglalkozni, nem utolsósorban pedig bevett megoldás, a szervizelése és karbantartása nem számít egzotikumnak, könnyű szakembert találni.

2.) Szilárd tüzelésű kazán

A szilárd tüzelésű kazán a másik bevett technológia idehaza, hasonló elv szerint működik, mint a gázkazán, csak az égéstérbe fa, brikett vagy szén kerül. Általában ott szokták alkalmazni, ahol nincsen kiépített gázhálózat, hiszen a korábbi technológiához képest azért vannak hátrányai.

Habár a karbantartása ennek sem bonyolult, a gázkazán kvázi önműködő technológiájával ellentétben itt rendszeresen rakni kell a kazánt, ami kétségtelenül figyelem- és időigényes munka, továbbá az égésterméket időről időre szükséges eltávolítani.

3.) Kályha, kandalló, kemence

A hagyományos, tradicionális megoldás, az ország számos területén ez az egyetlen lehetőség a fűtésre. Sok esetben egyetlen fűtőegységről beszélünk, ami aztán méretéhez és kapacitásához mérten próbálja befűteni az otthont. Fontos megjegyezni, hogy a kandallók esetében is van lehetőség vízteres rendszert kiépíteni, ami tehermentesítés vagy komplett fűtési feladatokat is el tud látni.

4.) Napelem

Kétségtelen tény, hogy a megújuló energiaforrásoké a jövő, ezen belül pedig a napenergiáé. Egyszerű napkollektorok felszerelésével akár egy teljes családi ház áramigényét fedezni tudjuk, még úgy is, ha elektromos fűtőegységeket használunk. Erényei közül ki kell emelni a tisztaságot, környezetbarátságot, programozhatóságot, ugyanakkor komolyabb beruházási és kiépítési költsége miatt még nem terjedt el igazán széles körben – a gázkazán kiépítési költségéhez mérten körülbelül ötszörös összeggel lehet kalkulálni.

5.) Hőszivattyú

A korábban említett rendszerekhez képest a hőszivattyús technológia számít a legkevésbé elterjedtnek – nem véletlen. Sok esetben bonyolult engedélyeztetés eljárásnak kell megfelelni, hiszen a hőszivattyúk a környezetben rejlő hőforrások energiáját szivattyúzzák el, a hőmennyiség tehát levegő, víz vagy más közegből származhat. Összességében nagy anyagi ráfordítással jár, valamint sok bonyodalom adódhat mind a használat, mind a kialakítás során, inkább ipari léptékben indokolt megoldás.

Hőleadó egységek

1.) Radiátor

A vízteres rendszerek esetében bevett megoldás a radiátor, beszerzési és kivitelezési költsége alacsony, széles termékpaletta érhető el, továbbá jól szabályozható.

2.) Konvektor

A javarészt gázzal működő konvektorok egy időben a legelterjedtebb technológiának számítottak, manapság már egyre kevésbé jellemző, hiszen az egyedülálló fűtőegységek használata általában költségesebb, mint a komplett rendszereké.

3.) Fűtőpanelek

Az elektromos fűtőpanelek között számos kivitel létezik már, mindezek között az infrapanel számít egy érdekesebb technológiának, hiszen az elektromosságot infravörös hullámokká alakítja, így nemcsak a levegőt, de a tárgyakat is felmelegíti.

Milyet válasszak?

Bármennyit is olvasunk a fűtési rendszerekről, érdemes egy-egy szakember véleményét is kikérni, hiszen olyan egyedi szempontok is felmerülhetnek, amik kifejezetten az otthonunk, magának az épületnek a paramétereiből következnek. Elengedhetetlen egy költségvetési tervet készíteni, kiszámítani, hogy mennyi idő alatt térülhet meg egyik és másik rendszer telepítésének a költsége, valamint az állami vagy EU-s támogatásokkal is célszerű képbe kerülni. Ha mindezeken túljutunk, akkor pedig nincs más hátra, mint belevágni!

Kövesd a Praktikert a Youtube-on is!

Hasznos volt ez az oldal?

További Praktiker ötletek

Felújítást tervez, házat épít, vagy szebbé, jobbá tenné kertjét, otthonát? A Praktikernél nemcsak a hozzávalókat találja meg mindehhez, de ötletekkel is segítjük a megvalósítást!

Korszerű fűtési rendszerek „levegő” problémái

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A mai korszerű fűtési rendszerek kialakításakor egyre nagyobb figyelmet fordítanak a közvetítőközeg – többnyire víz vagy glikolos víz – minőségére. Ebben az esetben a „minőség”, a víz tisztaságára és az oldott, illetve buborék formájában megjelenő gáztartalmára vonatkozik

A vízben található lebegő szennyeződések kiszűrésére már több, viszonylag egyszerű és hatékony megoldás áll rendelkezésre. Nagyobb problémát okoz azonban a folyadékban lévő gázok eltávolítása. Ez különösen az ún. „vegyes” – fém- és műanyagalkatrészeket tartalmazó – rendszereknél jelent gondot. A következőkben az ezzel a témakörrel kapcsolatban felmerülő gondolatokat, illetve megoldásokat ismertetjük.

A vízben előforduló

nitrogén, oxigén, szén-dioxid és nyomokban egyéb oldott gázok jelenlétének legfőbb oka a környezetünket körülvevő levegő. Elsősorban tehát a levegő fűtési rendszerbe jutását kell megfelelő berendezésekkel és technológiával megakadályozni, illetve csökkenteni. De tekintsük át milyen módon juthat levegő a „zárt” fűtési rendszerbe.

• Feltöltéskor a töltővízzel, vagy az utántöltéskor a pótvízzel.
• Oxigéndiffúzióra hajlamos műanyag csővezetékeken keresztül.
• Csatlakozási pontokon (a többnyire nem gáztömör rendszereknél).
• Szivattyú, szabályozószelep, termosztatikus szelep stb. tömítéseinél.
• Rosszul elhelyezett légtelenítőkön keresztül.
• Esetleges tervezési, kivitelezési hibák következtében.
• Nyitott vagy részben nyitott tágulási tartályon keresztül.
• Nem oxigéndiffúzió-mentes zsákkal vagy membránnal szerelt tágulási tartályokon keresztül.
• Rosszul elhelyezett és nem megfelelő előfeszítési nyomással rendelkező változó nyomású tágulási tartályok miatt.

A fűtési hálózat működése

során buborékként kiváló gázok, valamint az oldott gázok számos problémát okoznak. Csak néhány fontosabb hibajelenséget említve:

• Áramlási zavarok a kialakult gázbuborékok miatt.
• A szivattyú vízszállítása és hatásfoka csökken.
• A szivattyú élettartama a kialakuló kavitáció miatt csökken.
• Áramlási zajok, nem kívánt hangjelenségek.
• A hőátadás hatásfokának csökkenése (hőtermelőnél, hőleadónál).
• Korrózió, ami a rendszer elemeinek idő előtti elhasználódásához vezet.
• Korróziós iszap képződése, ami eltömődést, működési zavarokat okoz.

A felsorolt jelenségek

bizonyára már minden szakember számára ismertek. A tervezők és a kivitelezők a légtelenítés kapcsán elsősorban a közvetlen hibajelenségek – szivattyúzási problémák, zajproblémák – kiküszöbölésére koncentrálnak. A hagyományos légtelenítéssel ezek az alapvető hibák többé-kevésbé valóban megoldhatók.
Sajnos a légtelenítéssel azonban még optimális esetben is csak a „légbuborékok” – többnyire nitrogén – egy részének eltávolítását érhetjük el. A közvetítőközegben továbbra is ott maradnak a mikrobuborékok és az oldott gázok. Bár a fűtési rendszer látszólag „jól működik”, csak idő kérdése a meghibásodás. Az idő előtti meghibásodások gyakori oka például a korrózió, amit a rendszerben maradt és folyamatosan pótlódó, oldott és mikrobuborék formájában jelenlévő oxigén okoz.
Az oxigén rendkívül reakcióképes gáz. Ezt bizonyítja, hogy nagy acél-részaránnyal rendelkező rendszerekben az oldott oxigéntartalom – a korrózió által viszonylag gyorsan – már néhány órával a feltöltés után 7,8 ml/l értékről 0,07 ml/l értékre csökken (1. ábra). Ennek akár örülhetnénk is, de a probléma az, hogy a telítetlenné vált folyadék, szivacsként próbálja magába „szívni” az egyensúlyi állapothoz szükséges oxigénmennyiséget. A vízutántöltésből és a rendszer kialakításától függően bejutó levegőből – például nyitott tágulási tartálynál – ez meg is valósul.

Az oxidáció tehát folyamatossá válik. Az oxidáció káros hatását először nem lyukas csövek vagy radiátorok formájában tapasztaljuk, hanem a korróziós iszap megjelenésében (2. ábra). A korrózió okozta lebegő szennyeződés a vízrendszerben keringve egyre több problémát okoz, még akkor is, ha egyébként egy megfelelően kiválasztott iszapleválasztó is beépítésre került. A korszerű hidraulikai rendszerekben manapság egyre gyakrabban alkalmazott nyomáskülönbség-szabályozók, nyomáskiegyenlített kompakt szelepek, kombinált fan-coil szelepek – a kis résméretek miatt – érzékenyebbek a lebegő szennyeződésekre, mint a régebbi berendezések! Az eltömődött, „megszorult” vagy zárásképtelen szelepek javítása, tisztítása komoly költséget jelent az üzemeltetőnek! Mivel a hibajelenségek többnyire fokozatosan alakulnak ki, sokszor csak azt vesszük észre, hogy valami nincs rendben, de a probléma okát nehéz megtalálni.
Könnyen belátható tehát, hogy a hatásos légtelenítés, mikrobuborék-leválasztás vagy gáztalanítás nemcsak a problémamentes működés előfeltétele, de csökkenti a korróziót, az iszapképződést és az ebből adódó meghibásodásokat. Itt jegyezném meg, hogy a hatékony légtelenítés, illetve gáztalanítás elengedhetetlen feltétele a rendszer megfelelő nyomástartása!

Tekintsük át, hogy milyen feladatok vannak

a „levegővel” kapcsolatban.

A fűtési rendszert – az átmosatás és nyomáspróba után – többnyire hálózati vízzel töltik fel. A csőhálózatban ilyenkor rengeteg levegő van, melynek eltávolítása egy úgynevezett elsődleges légtelenítéssel történik. A rendszerbe áramló víz a hálózat legmagasabb pontjain elhelyezett gyors-légtelenítőkön keresztül tudja a levegőt kitolni (3. ábra).

A légtelenítők megfelelő elhelyezése kulcsfontosságú, mivel nagyban befolyásolja a légtelenítés hatékonyságát. Természetesen ügyelni kell arra is, hogy a különböző berendezésekből – fan-coil készülékek, légkezelők, légfüggönyök stb. – a levegő szintén eltávozzon.

A fűtési rendszer felfűtésekor kerülhet sor a második „légtelenítésre”. Mivel a hőközlő folyadékból a nyomás- és hőfokváltozás hatására gázok, többnyire nitrogén és oxigén válik ki (lásd 4. ábra), gondoskodni kell ezek eltávolításáról.

A buborék és mikrobuborék formájában kivált gázok eltávolítása azonban nem egyszerű. A korszerű, szivattyús fűtési rendszereket viszonylag kis csőátmérővel és nagy, 1m/s körüli vízsebességgel tervezik. Ilyen sebesség mellett a gázok nem, illetve csak igen kis hatékonysággal tudnak a csővezetékre szerelt gyorslégtelenítőknél távozni. Az áramló víz magával ragadja a buborékokat, így a felhajtóerő nem tud érvényesülni, és az amúgy is kis átmérőjű furatokon csak kevés buborék tud távozni (különösen az általánosan használt, ¼” csatlakozású légtelenítők hatástalanok). A légtelenítés hatékonyságának javítására csökkenteni kell a folyadék sebességét, optimálisan 0,1 m/s alá. Ez legegyszerűbben az áramlási keresztmetszet drasztikus felbővítésével, vagyis „légtelenítő tartály” alkalmazásával oldható meg. A gyors-légtelenítők segítségével végzett második légtelenítéssel csak a rendszer működőképességét tudjuk biztosítani, a „levegő-problémákat” még nem oldottuk meg.

Az üzem közben végzett „légtelenítésre” manapság a „légtelenítő tartály” egy korszerűbb és hatékonyabb formáját alkalmazzák, az ún. mikrobuborék-leválasztót. A mikrobuborék-leválasztó lényege, hogy a „tartályba” vezetett folyadék sebességét tovább csökkentik a tartályban elhelyezett áramlásterelő betétekkel. A betétek úgy vannak kialakítva, hogy a sebességcsökkentés mellett elősegítik a nagyobb buborékok képződését, és az áramlási zónából felfelé irányítják a gázbuborékokat (5. ábra). A tartály tetején elhelyezett automata légtelenítőn keresztül a gázok a szabadba távoznak. A mikrobuborék-leválasztót több gyártó iszapleválasztóval, mágneses iszapleválasztóval, esetleg hidraulikus váltóval kombinálja.

Újdonságként megjelentek az ún. redoxi-folyamat alapján működő kombinált berendezések, melyek „irányított oxidáció” segítségével kivonják a víz oxigéntartalmát. (A beépített nagy reakcióképességű speciális anód oxidációja miatt a rendszer vizének oxigéntartalma folyamatosan csökken, így a rendszer további oxidációja minimalizálható.)
A legtöbb kombinált berendezés többnyire jó hatásfokú leválasztást biztosít, de az elhelyezésüknél csak kompromisszumos megoldást lehet találni. Mivel a víz gázoldó képessége a nyomás csökkenésével és a hőmérséklet növekedésével csökken, a mikrobuborék-leválasztó optimális elhelyezése a kazán előremenő ágában, a szivattyú szívócsonkja előtt van. (Hűtés esetén a visszatérő ágban, a hűtő előtt.)

Természetesen ez az elhelyezés nem mindig lehetséges, de törekedni kell a lehető legnagyobb hőmérsékletű és legkisebb nyomású pont megtalálására. Ne felejtsünk el számolni a mikrobuborék-leválasztó és/vagy iszapleválasztó hidraulikai ellenállásával, mert – különösen egy rosszul kiválasztott iszapleválasztó – kellemetlen meglepetést tud okozni.
Manapság, a kiterjedt fűtési hálózatoknál egyre gyakrabban alkalmaznak, ún. gáztalanító berendezéseket. Ezek a szivattyúval és vezérlő-elektronikával felszerelt automata készülékek már nagy mennyiségű folyadékot is hatékonyan tudnak gáztalanítani.

Működési elvük többnyire azonos: a rendszerből „kivett” víz nyomását csökkentik – akár vákuum értékig -, így az oldott gázok buborékká deszorbeálódnak. A kivált gázokat eltávolítják, és az ilyen módon telítetlenné vált vizet visszatáplálják a rendszerbe. A folyamatosan vagy időszakosan működő gáztalanítás hatására a közvetítőközeg „gáztelítetlenné” válik. A gáztalanító egyik nagy előnye, hogy a hűtési rendszerekben is hatékonyan lehet alkalmazni.

Költséghatékony megoldásként a gáztalanítót egy nyomástartó berendezésbe építik be és/vagy összeépítik egy automatikus vízutántöltővel. A utántöltővel egybeépített berendezések többnyire már képesek a belépő hálózati víz gáztalanítására is, így a rendszervizet már „gáztelítetlen” folyadékkal lehet pótolni. A 6. ábra egy vákuumos gáztalanító elvi kapcsolási sémáját mutatja.

A fűtési rendszerekhez alkalmazható „vízkezelő” berendezések kiválasztásánál figyelembe kell venni a hidraulikai hálózat méretét, nyomásviszonyait, hőmérsékletét, illetve az igényelt működési biztonságot. A kiválasztáshoz nyújt némi támpontot a 7. ábra.

Összefoglalva

Tehát a fűtési rendszert egy komplex egységként tekintve megállapítható, hogy a megbízható, hosszú távon is jól működő, költséghatékony fűtés biztosításának elengedhetetlen feltétele a közvetítőközeg nyomásának, gáz- és szilárdanyag-tartalmának megfelelő kezelése.