Lábazat megoldások
Hogyan újítsunk fel erősen nedves, sószennyezett lábazatokat?
A felszívódó nedvesség és az általa szállított sók komoly vakolat, illetve falkárosodást okozhatnak. Csökkentik a falazat szilárdságát és rontják a látszó felületek esztétikai megjelenését. A felszívódó (kapilláris) nedvesség, illetve annak káros hatásai elleni védelem, az épület rendeltetésszerű használatának biztosíthatósága érdekében alapvető feladat.
Gyakran előforduló problémák
Szigetelés hiánya
Az épület vízszigetelésének elöregedése vagy annak hiányosságai szintén káros elváltozásokat okozhat.
Víz- és sóterhelés
Az épületek lábazati falai a helyzetükből adódóan a leginkább víz- és sóterhelésnek kitett területek.
Hőszigetelő képesség romlása
Az átnedvesedett fal hőszigetelő képessége lecsökken, páratechnikai tulajdonságai kedvezőtlen irányba változnak. A nedves külső vakolat lefagyhat.
Vakolatleválás
A talajból, illetve a falazatból kioldott sók a felületen kikristályosodva vakolatleválást okozhatnak.
Sók rossz hatása
Az oldott sók többsége higroszkopikus tulajdonságú, ez tovább növelheti a falazat nedvességtartalmát, hiszen a felszínre került sók a levegő nedvességtartalmát is képesek felvenni.
Rossz javítási megoldás választása
A helytelenül kiválasztott javítási megoldás (pl. vízzáró tömör vakolat, csempe burkolat) magasabb tartományokba „tolja fel” a nedvességet.
Erősen nedves, sószennyezett lábazatok felújítása
Előkészítés: Az átnedvesedett lábazati vakolatot teljes felületen verjük le, de legalább a látható nedvességhatár felett 50 cm-re.
A falfugákat megfelelő szerszámmal ki kell kaparni 2 cm mélyen, meg kell tisztítani a laza részektől, a falkitöréseket vissza kell falazni.
Az egész felületet célszerű átkefélni és tiszta vízzel lemosni.
Ezt követően webersan presto 100 gúzzal teljes felületi fedettségben gúzoljunk. Laza szerkezetű, vegyes falazatoknál és 4 cm fölötti várható össz-rétegvastagság esetén vakolattartó rabicháló felerősítése szükséges távtartós dübelekkel a gúzolás megkezdése előtt.
Kézi vakolás során 2,5-3 cm vastagságban hordjuk fel a webersan plus 200 javítóvakolatot egy vagy két rétegben, kanállal feldobva. Nagyobb vakolatvastagságot több rétegben, nedveset-nedvesre elvet követve készítsünk el, az előző réteg meghúzása után.
Gépi felhordás esetében, a gépi vakolás általános szabályai szerint hordjuk fel az anyagot, majd léccel elhúzva tömörítsük.
Felületképzés céljából, a felület simaságának fokozása érdekében, Időjárástól függően 1-2 nap múlva, előnedvesítés után 0,5-1 cm vastag javítóvakolat-réteget hordjunk fel, majd parafa vagy polisztirol simítóval alakítsuk ki a struktúrát.
A bedörzsölt felületre végső textúra és szín kialakítására weberton silicon homlokzatfestéket használjunk.
Épületlábazatok
Az épületek lábazata sokkal inkább ki van téve a nedvesség hatásainak, mint a felmenő, hiszen a talajból is folyamatosan nedvesség éri, és a fröccsenő esővízből is oda jut a legtöbb. A vízszigetelést többnyire a lábazat felett építik be a falazatba, amelynek az a feladata, hogy a talajból a kapillárisokon felfele szivárgó víz útját elzárja. A lábazat viszont a legtöbb esetben nincs védve vízszigeteléssel, mivel igen ritkán készül vízzáró betonból. Erre a hibára a salétromosodás figyelmezteti a tulajdonost.
Javítás, felújítás
Egyszerűbb esetben csak a lábazat vizesedik, de a felette levő fal száraz marad. A lábazatot másként kell kezelni, mint a felette lévő falakat, mert a föld felöl folyamatosan nedvességet kap. Az ebből fakadó hibákat természetesen ki kell javítani, mégpedig attól függően, hogy mi okozza az állaguk rohamos romlását. Felújításkor mindenkor figyelembe kell venni a lábazatok nagy só és víz terhelését.
A vizes, salétromos, omladozó burkolatú lábazatokat felújításuk előtt meg kell vizsgálni, és az előidéző okokat meg kell szüntetni. Figyelni kell rá, hogy a lábazat mellett futó járda nem lejt-e befelé, nincs-e összetöredezve, vagy a csapadékvíz nem folyik-e be a lábazat és a járda közötti réseken. A nem megfelelő járdát mielőbb ki kell javítani, a lábazat és a járda közötti réseket pedig bitumennel kell kitölteni. E mellett az esőcsatornát is át kell vizsgálni, hogy ennek hibái nem áztatják-e a lábazatot. Az esőcsatornákon lefolyó csapadékvizet legalább 2 m távolságba kell elvezetni, és külön e célra kialakított kavicsos vízelnyelőbe vagy esővízcsatornába kell vezetni.
Javításkor az egyszerű vakolatcsere önmagában nem oldja meg a problémát, csak elodázza a hatékonyabb megoldást. Ha az épületek falai a lábazaton felül vizesednek, salétromosodnak mindenképen szükség van a felújítás előtti épületszigetelésre, falszárításra. Sőt, a szigetelés nélküli lábazat-felújítás később nagyobb károkat is okozhat. Például ha a nedvesedő lábazatot valamilyen erős cementes szigetelő vakolattal vonják be, vagy dísztéglával hagyományos csemperagasztóval leburkolják, akkor a lábazatban levő nedvesség a falazat felé fog terjedni, és a vizes lábazatról leválasztja az előkészítés nélkül felhordott terméskő vagy dísztégla burkolóanyagot is. Előbb tehát ki kell a lábazatot szárítani, majd következhet a lábazat újbóli helyre állítása. Ha az épület falai nem salétromosodnak és a lábazat feletti vízszigetelés még jól funkcionál, akkor a lábazatot különösebb utólagos szigetelés nélkül is fel lehet újítani.
Előkészítésként a nedvesedési határ felett legalább 50-100 cm magasan le kell verni a vakolatot. A felület megtisztítása után egy alapos mosás is ajánlott, majd a száradást követően a fugákat megfelelő szerszámmal 2 cm mélységben ki kell kaparni és habarccsal pótolni. Az esetleges falkitöréseket pedig vissza kell falazni. Ezután az egész falazatot még egyszer nem árt átkefélni és tiszta vízzel lemosni. Ezt követi a javító vakolat tapadását elősegítő gúzolás, ami egy speciális (DIN 18 550) összetételű tapadásjavító réteg kialakítása a javított falazaton. Ez mosott, vegyes szemcsenagyságú homokot és esetenként egyéb tapadásjavító anyagot tartalmaz. A gúzoló anyagot faléccel egyenletes rétegben kell a sérült falazatra felhordani, majd egyenesre húzni. Száradási ideje legalább 24 óra, ám a száradását meleg időben esetleg nedvesítéssel kell késleltetni. Laza szerkezetű, vegyes falazatoknál – még a gúzolás előtt – vakolattartó rabicháló felerősítésére is szükség lehet. A gúzolt réteg vastagsága nem számítható be a tényleges javítóvakolat 2,5-3 cm vastagságába. Ez akár két rétegben, kanállal feldobva is lehetséges, vagy nagyobb vakolatvastagság esetén nedveset a nedvesre elv alapján kell felhordani, majd elsimítani. Az újabb javítóvakolat réteget 1-2 nap elteltével, előnedvesítést követően lehet 0,5-1 cm vastagságban felhordani, parafa vagy sztirol simítóval elsimítani. A felújított végső felületek festését szilikon tartalmú homlokzatfestékkel érdemes átvonni.
A lábazatok felújításánál fontos szempont, hogy a felülete szellőzni tudjon. Erre különböző megoldások vannak. Például a letisztítás után különleges lábazati szárítóvakolattal vonják be a kijavított lábazatot. A vakolatgyártók termékpalettáján ebből számos fajta közül lehet választani. Folyékony mészpótló adalékszeres vakolatok azonban e célra nem ajánlottak, mert ezek a felületek nagy só és vízterhelése miatt rövid idő alatt salétromosodnak.
A lábazatok dekorálhatók terméskővel, vagy dísztéglával is, a ragasztáshoz speciális szellőző, felújító ragasztóhabarcsot kell használni. Távtartóval műkő lapok is felszerelhetők, amik biztosítják a burkolólapok mögötti szellőzést. A burkolat esztétikus lesz, és a salétromosodás sem károsítja a felületét. A lényeg az, hogy a leromlott állagú lábazat hibái szakszerűen ki legyenek javítva. és a nedvesség ellen is kellően védve legyen.
– A lábazat nedvesedésére eleinte a salétromosodás és a lábazat feletti vakolat nedvesedése figyelmeztet.
– A járdáknak kifelé kell lejteniük, hogy csapadékvíz ne a lábazathoz jusson.
– A lábazat felől a falak felé terjedő nedvesség az oldalfalak vakolatát is megtámadják.
– A járdák és a lábazat közötti réseket bitumennel kell lezárni.
– Az esőcsatornákból lefolyó víz melegágya a lábazat későbbi meghibásodásának, és elősegíti a vakolat leválását.
– Felújításkor az esőcsatorna kifolyását elvezető cső beépítésével legalább 2 m távolságra kell elvinni.
– A lábazat régi vakolatának leverését és a téglák közötti fugák kivésését követően előnedvesítés után speciális anyaggal, gúzolva kell bevonni a falfelületet.
– A gúzolt felületre kerül az új speciális javítóvakolat 2,5-3 cm vastagságban felcsapva.
– A vakolat réteg kiszáradását követően szilikonos homlokzatfestékkel kell a kijavított lábazatot bevonni.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
TudásTár – Lábazati felületek
A lábazati zóna a homlokzati falak talajjal érintkező része, amelyet hagyományosan a homlokzatoktól látványosan eltérően alakítunk ki. Ennek nemcsak esztétikai oka van: a lábazati zónában a talajból érkező nedvesség, a talajról felverődő esővíz és a várható mechanikai behatások a homlokzat többi részétől markánsan eltérő terhelést jelentenek. A lábazatot műszakilag fel kell készíteni, hogy ellenálljon e behatásoknak – azonban ettől még nem kell csúnyának lennie. A Cemix több rendszere is tartalmaz megoldásokat a lábazati zónában:
• a Thermo System a lábazati zónára különleges hőszigetelő rétegrendet
• a Color System a felület esztétikus lezárására különleges díszítővakolatot
• a Rock System a kőburkolatok híveinek speciális kőragasztó és fugázó termékeket kínál.
A lábazat se maradjon ki!
Épületünk lábazata nemcsak a homlokzati látvány szempontjából fontos, hanem műszaki jelentősége is nagy. Látvány szempontjából a lábazatra „ül” az épület, ez „alapozza” meg a házat. Műszaki szempontból a lábazat helyes kivitelezése azért fontos, mert a rossz tervezés/kivitelezés károkat okozhat házunkban, és nem csak a leváló, lemálló, szétfagyó lábazat látványa okoz bosszúságot.
Mivel a lábazat „leülteti” a házat a talajra, kapcsolatot teremt vele, ezért (hacsak az építészeti koncepció kifejezetten mást nem mond) érdemes mindig sötétebb színűnek lennie, mint a homlokzat többi részének, így adva stabilitást házunknak. Ezt a hatást jó anyagválasztással érhetjük el. A lábazat anyaga sokféle lehet, errol később ejtünk szót. Fontos kérdés a lábazat magassága is, eloírás szerint az épületet minimálisan 30 centiméterig fagyálló lábazattal kell ellátni. De! Lábazatunkat felvihetjük magasabbra is, az ablakok aljáig, illetve nagyobb épületeknél akár a földszint tetejéig is, ami mindig az építészeti koncepciótól függ.
Mi a lábazat műszaki szerepe?
Hogy mi is a lábazat műszaki szerepe épületeinken? Megvédi a házat a csapó esőtől, hótól, mechanikai védelmet nyújt, ellenáll a fagynak és egyéb káros talajközeli behatásoknak. Lábazatunk lehet „pozitív” vagy „negatív”: a pozitív lábazat kiáll a homlokzati síkból, a negatív beljebb van a homlokzati síknál. Pozitív lábazatot csak átgondoltan, nagy keménységű fagyálló anyagból szabad készíteni (pl. terméskő), de itt is érdemes inkább negatív irányba elmenni. A pozitív lábazat tetejét ugyanis állandóan áztatja az eső és hó, nincs rajta vízcseppentő (lehet vízcseppentős lábazatkialakítást is építeni), és sok probléma lehet a lábazat-vakolat csatlakozásánál is.
Milyen anyagokból készüljön?
Anyaga szerint lehet kő, műkő, tégla, klinkertégla, klinkerlapok, burkolólapok, műgyantás vakolat, kivitelezésük szerint pedig lehet az alapokon álló, kapcsozott, ragasztott vagy vakolt.
KŐLÁBAZAT. Kőlábazatot régebben építettek tömbkövekből is, ezek 10-15 cm vastagságú kövek voltak, acél kapcsokkal rögzítve a falazathoz, gyakran az épülettel együtt készítve. Találkozhatunk kisebb fűrészelt, faragott (kézi faragás) vagy szabálytalan görgeteg kövekből rakott lábazatokkal habarcsba ragasztva, váltósoros, kiegyenlítő réteges, rakásban. Rakhatjuk lábazatunkat még ciklop rakásban is, ezek közel egyforma nagyságú öt-hatszögletű kövek, de még számos módon készíthetjük, viszont ügyeljünk néhány részletre! Ha kővel dolgozunk, kizárólag fagyálló, tömör szerkezetű követ válasszunk, és gondoskodjunk biztonságos rögzítésükről kapcsokkal, ko konzolokkal, vagy használjunk ragasztót.
MŰKŐLÁBAZAT. A műkőlábazat kő őrlemény és cement keverékéből készül, nevezhetjük egyfajta betonnak is. A keveréket a falra szerelt ún. rabitzhálóra hordják fel vagy zsaluzatba öntik, a felszínét eldolgozzák, szilárdulás után pedig csiszolják és megdolgozzák a felületet. Készülhet színes (porfesték hozzáadásával) vagy szürke kivitelben. Felrakása nagy szakértelmet, tapasztalatot igényel, megfelelő utógondozással sokáig tartós felületet ad.
KLINKERLÁBAZAT. A klinkerlábazat téglából vagy téglány lapokból készül. A klinker természetes agyag alapanyagú, zsugorodásig égetett építési kerámia, rendkívüli tartóssága, fagy-, kopás-, napfényés savállósága kifejezetten alkalmassá teszi lábazat burkolására. Klinkertégla-lábazatot az alapról kell indítani, esetleg egy másodlagos tartószerkezetről, ennél azonban ügyelnünk kell a korrózióra, illetve annak elkerülésére. A klinkerlapokat az előre elkészített, burkolásra alkalmas felületre kell ragasztani, amelyhez kizárólag a rendszerhez tartozó ragasztó- és fugázóanyagot szabad használni. A téglánylapokat a sarkoknál tompa illesztéssel csatlakoztassuk, „gérbe” vágni (45°-ba) nem nagyon lehet, viszont szinte mindegyik gyártónál vásárolhatunk sarokelemeket, amelyekkel a kész lábazat a sarkoknál szinte megkülönböztethetetlen az igazi téglaburkolattól.
BURKOLÓLAPOKBÓL KÉSZÍTETT LÁBAZAT. A burkolólapokból készített lábazatnál figyeljünk arra, hogy kizárólag fagyálló burkolóanyagot válasszunk, és feltétlenül fagyálló flexibilis ragasztóval rakjuk fel. Itt is előzetesen gondosan elő kell készíteni a felületet, amire rákerül a ragasztó és a burkolat. Mivel a lábazat a mechanikai sérülésektől is véd, a kiválasztott burkolóanyagnak megfelelő keménységűnek és vastagságúnak kell lennie.
MŰGYANTÁS LÁBAZAT. Az akrilgyanta kötőanyagú, színes kvarchomok töltőanyagú (+adalékszerek, víz) díszítő lábazati vakolatot, az úgynevezett „mozaik vakolatot” a hőszigetelés előkészített felületére hordjuk fel. Mivel ez az anyag víztaszító, különösen fagy- és sóálló, lemosható, különösen alkalmas lábazatvakolat céljára, de akár díszítő vakolatként is alkalmazható beltérben.
Mi kerüljön a lábazat mögé?
A fentiekben csak a lábazatok külső kérgét tekintettük át, most nézzük, mit kell tennünk, hogy mögötte se a víz ne jusson be az épületünkbe, se hőszigetelési problémák ne adódjanak. A lábazat mögött a vízszigetelést – célszerűen – a lábazat tetejéig fel kell vezetni, ha azonban a lábazatot magasra visszük, elég 45-50 cm-ig szigetelni. A lábazat mögötti hőszigetelést csatlakoztatnunk kell a homlokzati hőszigeteléshez, megszakítás nélkül. Régi épületek utólagos, nyílászárócserével egybekötött hőszigetelésénél gyakori probléma, hogy a lábazatra már nem kerül hőszigetelés, mert „olyan szép a régi kőburkolat”. Vigyázat azonban, ilyenkor hőhíd keletkezik, s ha eddig nem is tapasztaltuk, lakásunk belülről akár penészesedni kezdhet. Ha ez bekövetkezik, csak az a megoldás marad, ha a kő lábazatra egy kiegyenlítő vakolatréteg felhordása után hőszigetelést rakunk. Amennyiben a régi kőburkolatot szeretnénk megtartani, bontsuk le, vigyázva a vízszigetelésre (a köveket a bontás során azonnal számozzuk be, fényképezzük le, hogy ugyanoda tudjuk visszarakni), tegyünk fel hőszigetelést, majd megfelelő tartószerkezetre helyezve – ragasztva vagy pálcás bekötéssel – visszahelyezhetjük a köveket, számolva azzal, hogy a legnagyobb gondosság mellett is csak 70-80 százalékát tudjuk felhasználni. A lábazat hőszigeteléséhez mindig XPS hőszigetelő lemezt alkalmazzunk, mert az nem nedvszívó, zárt cellás anyagszerkezetéből adódóan igen alacsony, szinte elhanyagolható a vízfelvétele (0,2–1,0 V%). A hőszigetelés mögötti vízszigetelést a teherhordó falra ragasszuk – egy alávakolás (pacsekolás) után, a tervező által előírt minőségben és magasságban. Részben vagy egészben erre ragasszuk oldószermentes (PUR) ragasztóval és tárcsás rögzítéssel a hőszigetelést. A kő és tégla lábazatokat a hőszigeteléstől „elhúzva” légréssel is rakhatjuk, mindez a páratechnikai megfontolásoktól/ számításoktól függ, gondoskodva a légrés be- illetve kiszellőzéséről, és a mögé bejutó nedvesség kivezetéséről is. Lábazatunk néha felújításra, tisztításra is szorul, amelyet végezhetünk vizes (szappanos víz) vagy vegyszeres lemosással, gőzborotvával vagy – kő lábazat esetén – homokfújással. A vegyszeres lemosásnál nézzünk utána a gyártó szakvéleményének is. A homokfújásos tisztításnál, ha puha mészkőből van a lábazatunk, óvatosan járjunk el, mert a homokfújással együtt „elmúlhat” a lábazatunk is.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.