Arany Dániel Matematikai Tanulóverseny 2006/2007-es tanév első (iskolai) forduló haladók I. kategória
Geometria I. Alapfogalmak: Az olyan fogalmakat, amelyeket nem tudunk egyszerűbb fogalmakra visszavezetni, alapfogalmaknak nevezzük, s ezeket nem definiáljuk. Pl.: pont, egyenes, sík, tér, illeszkedés.
Kétszintű érettségi vizsga a két tanítási nyelvű középiskolákban
A szerző hosszabb ideje nyomon követi a két tanítási nyelvű középiskolák sorsát, az intézményekben folyó nyelvpedagógiai fejlesztés folyamatát. Ebben a cikkében a kétszintű érettségi bevezetésének tapasztalatait összegzi a két tannyelvű iskolákban. Véleménye szerint az egységes nyelvi érettségi követelményrendszere nem követeli meg azt a tudást, amelyre ezek az iskolák ténylegesen felkészítik tanítványaikat. Ugyanakkor az új érettségi pozitívumának tartja, hogy a tanulók nagy hányada megmutathatja magas szintű nyelvtudását az idegen nyelven tanult tantárgyak vizsgáin.
Bevezetés
A kétszintű érettségi vizsga a 2005/2006. tanévben érintette először azokat a két tanítási nyelvű középiskolákat, amelyek nyelvi előkészítő évvel szervezik az oktatást. Ezekben az iskolákban ugyanis a tanulmányi idő öt évfolyamra húzódik szét, a tanulók a 13. évfolyamon, azaz sok más társuktól eltérően egy évvel később fejezik be a középiskolát. A 2005/2006. tanévben először volt alkalom arra, hogy az 1987/1988. tanévtől létező, azaz 2007-ben a 20. évfordulóját ünneplő ún. két tannyelvű nevelés-oktatás a közoktatásban egységes paraméterek között mérettesse meg magát. Egységes paraméterek most azért vannak, mert a kétnyelvű képzési ágon végzőknek ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelniük, mint a magyar nyelven tanulóknak, ugyanaz a vizsgaeljárás, értékelés vonatkozik rájuk is. Korábban ez nem így volt. A kétnyelvű iskolák tanulóinak idegen nyelvből, az ún. célnyelvből/tannyelvből saját, külön erre az iskolatípusra kifejlesztett – a szokásos érettséginél nehezebb – vizsgakövetelmények elé kellett állniuk. Az új rendszerben kiadott központi idegen nyelv érettségi vizsgatárgy követelményei azonban már minden tanulóra azonos hatályúak, függetlenül a tanítási/tanulási előzményektől, valamint attól, hogy a tanuló korábban csak tantárgyként tanulta vagy tannyelvként is alkalmazta. Az egységesség azonban nemcsak azt jelenti, hogy a kétnyelvű középiskolák a csak magyar nyelven tanító középiskolákkal azonos vizsgarendszerbe kerültek, hanem azt is, hogy a különböző kétnyelvű iskolatípusok, a különböző tannyelvhasználati koncepciók és gyakorlatok is megmérettetnek – azaz lehetővé vált az összehasonlítás a kétnyelvű iskolák hálózatán belül is. Ez azért különösen fontos, mert az érettségi vizsga „kimeneti szabályozóként” megerősíthet vagy cáfolhat bizonyos tannyelv-pedagógiai eljárásokat. A különbségek tannyelv-politikai hátterében az a jogszabály áll, amely szerint az iskolák magunk dönthetnek a tantárgyak tanítási nyelvéről, azon belül akár a tannyelvváltásról is. Az így kialakuló különbségek ellenére az iskolák eddig egységesek voltak abban, hogy a sikeres célnyelvi érettségi vizsga és legalább két tantárgyból letett idegen nyelvű érettségi vizsga esetén kétnyelvű vizsgabizonyítványt állítottak ki, amely egyenértékű volt a felsőfokú nyelvvizsga-bizonyítvánnyal. E mögött a 26/1997. (VII. 10.) MKM jogszabály azon tartalmi garanciája áll, amely a teljes tanulmányi időre vetítve az idegen (tan)nyelv jelenlétét – használatának eseti megoldásaitól függetlenül – legkevesebb három tantárgyban és 35 százalékban állapította meg. Mindent egybevéve az egységes vizsgarendszer jó arra, hogy a kétnyelvű iskolák nevelési-oktatási teljesítményéről, beleértve a tannyelvi koncepciót is – sok más minőségmutató mellett – az ott érettségizettek eredményei alapján is képet lehessen alkotni. A továbbiakban az idegen nyelv vizsgatárgy helyzetét elemzem néhány szempont alapján, majd azokat a vizsgatárgyakat, amelyekben a tanulók idegen nyelven vizsgáztak. Az elemzésben az érettségi vizsgadokumentumokra támaszkodom, az érettségi vizsga országos és kétnyelvű iskolai teljesítményadatait hasonlítom össze.
Idegen nyelv vizsgatárgy az új, kétszintű érettségi vizsgán
Az oktatáshoz valamelyest értőnek nem kell sokat bizonygatni azt, hogy akik heti 16-18 órában tanulnak egy idegen nyelvet, majd több tantárgyat is idegen nyelven tanulnak, azok az idegen nyelv érettségi vizsgán nagyobb valószínűséggel érnek el jó-kiváló eredményt, mint akiknek a középiskolában ennél kevesebb nyelvtanulási lehetőségük van.
Az idegennyelv-tanulás szerkezete és követelményei, az érettségi vizsgakövetelmények
A kétnyelvű iskolahálózaton belül a nyelvtanulás tantárgyi és tannyelvi erőforrásaival való hatékony gazdálkodást az ún. öt évfolyamos kétnyelvű középiskolák mellett azok is megvalósítják, amelyek négy évfolyamosak és az általános iskolai idegen nyelvi alapozásra építenek, vagy hat évfolyamos kétnyelvű oktatást folytatnak, s az ún. (szak)nyelvi előkészítést két tanévre „húzzák szét”. Bármelyik megoldást is nézzük a három körül, közös bennük az idegen tannyelv alkalmazása. A két tannyelvű iskoláztatás 1997-es bevezetésére éppen azért került sor, mert a közoktatás nem tudott elegendő pedagógiai erőforrást biztosítani az idegen nyelv tanulására, amely iránt akkor – emlékezzünk csak a magániskolák „virágzására” – hirtelen, ugrásszerűen mutatkozott társadalmi igény. Hozzá kell gyorsan tenni, hogy pedagógiai erőforrás alatt annak idején (s talán sokan még ma is) elsősorban óraszámot értettek. Mivel azonban a tanulói óraterhelés nem fokozható egy bizonyos határon túl, magyarán a tanulói idő nincs gumiból, a nyelvi óraszámok egyszerű extenzív növelése helyett új teret kellett találni a nyelvtanulásnak, a nyelvi készségek fejlesztését új területre kellett kanalizálni, például a nem nyelvi tantárgyakba (1. ábra). Ehhez nyelvpedagógiailag társulnia kellett a képzési szerkezetet is érintő tartalmi megoldásnak, amely a tanulókat megfelelő szaknyelvi alapokkal ruházza fel, hogy megkezdhessék a tantárgyak idegen nyelven való tanulását. Ezért a két tannyelvű képzés formai és tantárgyrendszerbeli szerkezete – az előbbiekben jelzett módon, vagyis – úgy alakult, hogy a tantárgyak idegen nyelven való tanulása előtt az iskola (1) megfelelő általános iskolai nyelvtanulási előzményeket kér az idejelentkező tanulótól; (2) egy tanévnyi többletévet, ún. nyelvi előkészítő évet iktat be a már felvetteknek a 9. évfolyamra; (3) hatosztályos két tannyelvű oktatás esetén két tanévnyi nyelvtanulást biztosít.
1. ábra • Az idegen nyelv tanulásának idejét növelő a) egyszerű extenzív és b) ún. tartalom alapú (két tannyelvű) megoldás
Mindezek a megoldások csak elenyészően módosították a középiskolai nevelés-oktatás műveltségi arányait. Valójában ugyanis az idegennyelv-tudás megszerzésének esélyét közvetve, az idegen nyelv tannyelvként való bevezetésével növelték, s nem érintették a nem nyelvi tantárgyak óráinak arányát. Egyszerűen fogalmazva: a kétnyelvű nevelés-oktatás elsősorban abból a sajátosságból eredezteti a saját eredményeit, hogy a nem nyelvi tantárgyak egy részét idegen nyelven tanítja, s azt állítja, hogy a közoktatásban létező nyelvoktatási tantárgyi keretekkel szemben a kétnyelvű oktatás ma már jellemzően csak ebben különbözik más iskolákétól. A 2. ábra szemlélteti a magyar nyelvű és a magyar-idegen nyelvű (két tannyelvű) nevelés-oktatási ág érettségiig vezető útjait a nyelvtanulás kereteinek szempontjából, alátámasztandó azt, hogy a kétnyelvű oktatás nem értelmezhető sem pusztán a hosszabb idegennyelv-tanulási idővel, sem az „intenzív nyelvi előkészítéssel”, hanem csak az idegen nyelvi előkészítéssel és tantárgyak idegen nyelvű oktatásával együttesen. Ennek a hipotézisnek a végső igazolását vagy cáfolatát valójában csak néhány év múlva láthatjuk, amikor majd érettségizni fognak a csak nyelvi előkészítést bevezető iskolák tanulói, az ún. NYEK [1] -es korosztály.
2. ábra • A magyar-idegen nyelvű, illetve a magyar tannyelvű oktatás a középiskolában
Mivel mindent egybevetve az idegen nyelv tanulásának mégiscsak része a tantárgyak idegen nyelvű tanulása, ezért a kétnyelvű középiskola vállalja, hogy a kimeneti ponton, azaz az utolsó évfolyam végére – alapul véve a Közös Európai Referenciakeret nyelvtudásszint besorolását [2] – C1 szintű nyelvtudáshoz juttatja el a tanulókat. Ez a nyelvtudásszint „mesterfokú nyelvhasználót” feltételez, akire – általánosan véve – jellemző, hogy „…meg tud érteni igényesebb és hosszabb szövegeket a különböző típusú szövegek széles körében, és a rejtett tartalmakat is érzékeli. Folyamatosan és természetes módon ki tudja fejezni magát anélkül, hogy túl sokszor kényszerülne arra, hogy keresse a kifejezéseket. A nyelvet rugalmasan tudja használni társasági, tanulmányi és szakmai célokra. Világos, jól szerkesztett, részletes szöveget tud alkotni összetettebb témákban is, és eközben megbízhatóan alkalmazza a szövegszerkesztési mintákat és szövegösszekötő elemeket.” (KER 2002: 33.) A 2007. évi érettségi vizsgán tehát előállt az a helyzet, hogy miközben a kétnyelvű középiskolák a kerettanterv szerint a C1 nyelvi szintre készítik fel a tanulóikat, addig a kétszintű érettségi vizsgarendszerben az idegen nyelv vizsgatárgy – az előbbi besorolást figyelembe véve – B1 (középszint) és B2 (emelt szint) nehézségű feladatokat tartalmaz. Az érettséginek ez a fajta kétszintűsége a teljes közoktatás teljesítőképességét tekintve jó lehet. Ám nem állítja elég igényes feladat elé a két tanítási nyelvű iskolába járókat. Álljon itt egy példa arra, hogy mit jelent egy konkrét követelmény esetében e két szint, a B2 és a C1 közötti különbség!
| B2 (érettségi vizsga emelt szint) | C1 (két tanítási nyelvű oktatás kerettanterv kimeneti szint) |
|---|---|
| KER 2002, 35. | |
| El tudom olvasni a jelenkor problémáival kapcsolatos cikket és beszámolókat, amelyeknek szerzői egy adott álláspontot vagy hozzáállást képviselnek. Értem a kortárs irodalmi prózai szövegeket. | Megértem a hosszú, összetett tényszerű és irodalmi szövegeket, és észlelem a stílusbeli különbségeket. Megértem a szakcikkeket és a hosszabb műszaki leírásokat akkor is, ha nem kapcsolódnak a szakterületemhez. |
Nyelvvizsgaeredmények az érettségi vizsgát megelőzően
Az előzőekben részletezett idegennyelv-tanulási lehetőségek mellett nem okoz meglepetést egy kétnyelvű iskolában, ha a tanulók már a nyelvi előkészítő év után vagy nem sokkal a tantárgyak idegen nyelven tanulásának megkezdését követően elérik a középiskolai idegen nyelvi érettségi vizsga B2 nyelvtudásszintjét. Ezt támasztják alá a Középiskolai munka néhány mutatója című kiadványban Neuwirth Gábor és Horn Dániel adatai is (Neuwirth–Horn 2006). A nyelvvizsgák számának elemzése például kiválónak minősíti azoknak az iskoláknak a teljesítményét, amelyekben (legalább 16 felsőoktatásba jelentkező tanuló esetén) a jelentkezők száma és a jelentkezők nyelvvizsgaszámának aránya a gimnáziumok esetében 90%, a szakközépiskolák esetében 37%, a vegyes profilú iskolákban pedig 50% fölött van. A 2005. évi érettségi idején ebbe az ún. kiválósági körbe tartozott a gimnáziumok közül 32, ebből hét két tanítási nyelvű [3] (21,8%). A szakközépiskolák közül e szempont szerint 34, közülük 11 két tanítási nyelvű (32,5%) került ebbe a körbe, a vegyes profilú középiskolák esetében 22, illetve 7 (31,8%). Az iskolai részletes adatok alapján (e tanulmányban még szigorúbban, a gimnáziumoknál nem 90%-kal, hanem 100%-kal számolva) a következő középiskolák kerültek a legfelsőbb kategóriába (2. táblázat).
| Iskola és székhelye | % |
|---|---|
| Forrás: Neuwirth–Horn 2006. | |
| Magyar–Angol Tannyelvű Gimnázium, Balatonalmádi | 104,2 |
| Német Nemzetiségi Gimnázium, Budapest | 104,0 |
| Radnóti Gimnázium, Budapest | 103,8 |
| Xantusz János Középiskola | 103,6 |
| Károlyi Mihály Gimnázium, Budapest | 100,0 |
E jó eredmény mellett meg kell említeni, hogy a kétnyelvű középiskolák körében létezik az a „hallgatólagos” belső megállapodás, hogy nem szerveznek, sőt nem is ösztönzik a tanulóikat arra, hogy az érettségi vizsga előtt nyelvvizsgát tegyenek, hiszen ez felesleges anyagi kiadás a családoknak, a nyelvvizsga-bizonyítvány ugyanis az érettségi vizsgával megszerezhető.
Idegen nyelv érettségi vizsgatárgy a kétnyelvű iskolákban 2005-ben és 2006-ban
Az érettségi vizsga eredményei jegyekben és százalékokban egyaránt megjelennek. Az említett szakirodalomból (Neuwirth–Horn 2006) kiválogatva az elért idegen nyelvi eredmények adatait és figyelembe véve a megadott minőségi kategóriákat, megállapíthatjuk, hogy 2005-ben, amikor a kétnyelvű iskolák nagy része – az említett oktatási szerkezetbeli eltolódás miatt – még nem jutott el az első kétszintű érettségi vizsgáig, emelt szintű angolból „kiváló” kategóriába tartozott tizenegy gimnázium, közülük négy kétnyelvű, németből öt intézményből három. A szakközépiskolák körében ugyanez az adat: emelt szintű angolból kettőből egy kétnyelvű iskola, németnél egyből egy. A vegyes középiskolák körében pedig az emelt szintű angolvizsga „kiváló” kategóriájába három iskola került, közülük egy kétnyelvű, ugyanez a német nyelvnél kettőből egy. A számításnál csak a szignifikáns adatokat vettem figyelembe, vagyis csak azokkal az iskolákkal számoltam, ahol legalább öt tanuló emelt szintű idegen nyelvi érettségi vizsgát tett.
A 2006. évi idegen nyelvi érettségi vizsga hasonló összefoglalása még nem jelent meg. Azt azonban az OKÉV 2006. évi érettségi adataiból már lehet tudni, hogy ebben az évben már az öt évfolyamos kétnyelvű középiskolába járók is érettségiztek, s a négy és a hat évfolyamos kétnyelvű iskolákkal együtt összesen 5379 tanuló vizsgázott idegen nyelvből/tannyelvből. Volt, aki további nyelvekből is. Kétnyelvű iskolai körben az összes idegen nyelvi érettségi vizsgából 4407 fő tett emelt szintű vizsgát. Közülük elégtelent kapott 32 fő, elégségest 10, közepest 60, jót 145, és jelesre vizsgázott 4160 fő. A kétnyelvű középiskolákba járó tanulóknak tehát 94,4%-a az emelt szintű idegen nyelvi érettségi vizsgán jelest kapott. Mivel azonban a jeles 60 és 100% között mozog, érdemes megnézni a belső szórást is. A kétnyelvű középiskolák tanulóinak összes emelt szintű idegen nyelvi vizsgáján 3453 nem „egyszerűen” jeles volt, hanem 100%-os teljesítményű is. Ez a vizsgázók 78,4%-a.
Idegen nyelvű vizsgatárgyak az új kétszintű érettségi vizsgán
Elhamarkodottan ítélnénk azonban akkor, ha csak az idegen nyelv szempontjából tekintenénk át az érettségi vizsgát. A kétnyelvű érettségi vizsgabizonyítvány kiállításához és a vele járó felsőfokú idegen nyelvi vizsgabizonyítványhoz ugyanis két vizsgatárgyból idegen nyelven kell teljesíteni. Lássuk előbb az idegen nyelvű vizsga részletes jogi előfeltételeit!
Két nyelven tanítás-tanulás keretei
A kétnyelvű oktatás kereteit a 26/1997. (VII. 10.) MKM rendelet, a két tanítási nyelvű iskolai oktatás irányelve adja meg. Előírja az idegen nyelvi órák arányát, az arányszámítás mozgásterét, az idegen nyelven tanítható tantárgyak körét, s ajánlást tesz azok összetételére. Habár a gyakorlatban összességében több tucat az idegen nyelvű tantárgyak száma, a hagyományos és jelenleg leggyakoribb megoldás az, hogy a gimnáziumokban idegen nyelvű tanításra az akadémiai tárgyak, a matematika, a történelem, a földrajz, a biológia, a fizika, a kémia, a célnyelvi civilizáció tantárgyai közül választanak ki legkevesebb hármat, a szakközépiskolákban pedig a szakmai alapozó tárgyak közül. Abban a döntésben, hogy végül mely tárgyakat tanítsák idegen nyelven – a pedagógiai szempontok mellett – meghatározó szerepe van annak, hogy a kétnyelvű középiskolák szűkös körülmények között dolgoznak mind a tankönyvek, taneszközök, oktatási segédletek, mind az idegen nyelven oktatni képes hazai pedagógusok s nemkülönben az anyanyelvi tanárok terén. Az elmúlt évtizedekben nem volt új idegen nyelvű tankönyvkiadás; az iskolák maguk, illetve az általuk alapított Kétnyelvű Iskoláért Egyesület (KIE) erőforrásaira támaszkodva fejlesztik (tan)eszközrendszerüket. Mind ez idáig a felsőoktatásban az alapképzésben nem lehetett felkészülni a tantárgyak idegen nyelvű oktatására; ezt a feladatot néhány lektorátus látta el kiegészítő, illetve a Kétnyelvű Iskoláért Egyesület (KIE) tanártovábbképzésekkel. Sajnos a korábban oly lelkes külföldi partnerek egyre kevésbé látnak nyelvpolitikai érdeket (és piacot) a magyarországi kétnyelvű oktatás támogatásában. Ezt némileg ellensúlyozni látszik az, hogy a kétnyelvű iskolák nevelőtestülete a legtöbb esetben már stabilizálódott, egyes tanároknak már több évtizedes kétnyelvű oktatási tapasztalatuk van, visszatérnek régebbi – már a kétnyelvű tagozaton végzett – tanítványok, kialakult a kétnyelvű iskola menedzselési technikája. Jellemző tradíciók alakultak ki a kétnyelvűség konkrét megvalósításában. Lássuk részletesebben!
A kétnyelvű oktatás egyik koncepcionális kérdése, hogy a tantárgyak idegen nyelvű tanulásakor a tantárgyi oktatás vagy a nyelvoktatás van-e a fókuszban. Főleg a kommunikatív nyelvoktatás hatására általánosan elfogadott, hogy az idegen nyelvű tanításra kijelölt tantárgyakban, matematika-, fizikaórán – a nyelvoktatáshoz hasonlóan – jellemzően idegen nyelven folyjon a tanítás. Azokban az iskolákban, pontosabban azon pedagógusok körében, akik a tantárgyukban erőteljesnek tartják a nyelvoktatás, a nyelvi fejlesztés célját, dominánsabb a homogén idegen nyelvűség az órán és a tantárgy egészében is. A kétnyelvű iskolatípus alapításakor kiadott dokumentumok, például a 29 207/1987. (Művelődési Közlöny 22) közlemény, illetve az idézett 26/1997. rendelet tannyelv-politikai támogatást ad ehhez. Eszerint a kétnyelvű oktatás célja az idegen nyelv lehető legjobb „megtanulása” a szaktárgy elhanyagolása nélkül. A gyakorlattal kialakult másik koncepció szerint a tantárgyak idegen nyelvű tanulásakor a szakmai, diszciplináris oktatás elsőbbségének kell érvényesülnie, és ha nyelvoktatásról beszélünk, akkor legjobb esetben is csak a szakmai idegen nyelv fejlesztése folyhat. Ezekben az esetekben az idegen nyelvi fejlesztés alárendelődik a tantárgyi fejlesztésnek. E másik koncepció látható következménye a tantárgyak idegen nyelvű oktatásakor fellépő ún. intradiszciplináris nyelvváltás, a belső kétnyelvű oktatás. A teljes kétnyelvű középiskolai tantárgyi hálót alapul véve tehát vannak olyan tantárgyak, amelyek a tanulmányi idő teljes hosszában mindig magyar nyelvűek, vannak olyanok, amelyek deklaráltan kétnyelvűek, és olyanok, amelyek tisztán idegen nyelvűek. E variációk egy része kiolvasható a pedagógiai programból, más részük – a pedagógus fent említett felfogásától függően – rejtve marad. A pedagógiai programban deklarált intradiszciplináris két tannyelvűség jó példája a történelem tantárgy tematikai tannyelvváltása. Ez annyit jelent, hogy a tanulók idegen nyelven tanulhatják az egyetemes történelem témaköreit és magyarul a magyar történelemét. A másik, nem deklarált, rejtett intradiszciplináris két tannyelvűség, amikor a pedagógus – itt és most nem részletezhető okok miatt és célok érdekében – az egyébként előírt idegen tanítási nyelvet az órán felváltja a tanulók anyanyelvével, átmenetileg vagy akár tartósabban magyar nyelven tanít (3. ábra). Természetesen minden iskola maga dönti el, hogy a tannyelvváltásnak mely formáit kívánja intézményesíteni, melyeket fogadja el, mit tűr vagy tilt, mennyire ellenőrzi ezt az elemet vagy szabad kezet ad. Ám akár így van, akár úgy, az összességben kialakuló/kialakított tannyelvhasználat gyakorlata és egyéb deklarált vagy latens elemek együttesen alkotják az adott iskola valóságos kétnyelvű oktatásának koncepcióját.
3. ábra • A kétnyelvű oktatás és a kétnyelvű iskola fogalmi/koncepcionális különbségei
Érettségi vizsga idegen nyelven tanult tantárgyakból
A 2006. évi kétszintű érettségi vizsgán az OKÉV adatai [4] szerint összesen 178 vizsgatárgy volt, közülük 23 idegen nyelvű: matematikából tíz, történelemből kilenc különböző idegen nyelven kellett középszintű vizsgafeladatokat előállítani. A vizsgázók száma országosan 119 267 volt, az összes értékelt vizsga 510 318; középszintű 432 685, emelt szintű 46 466 (http://www.okm.gov.hu). A kétnyelvű középiskolákban végzettek körében az előzőekben elemzett idegen nyelv vizsgatárgyat nem számítva 5378 idegen nyelvű vizsga zajlott, ebből emelt szinten 314. Az egyes tannyelvek részesedési aránya összességében fedi a kétnyelvű középiskolák tannyelvi összetételét középszinten, emelt szinten viszont valamennyire fölülreprezentálódik az angol és a spanyol, és hiányzik az orosz. Mivel a kétnyelvű iskolahálózaton belül az utóbbi időben nőtt a spanyol és a francia tannyelvű iskolák száma, várható, hogy néhány év múlva az érettségiig eljutók némileg átalakítják az arányokat. Ami az iskolatípust illeti, a kétnyelvű középiskolák mintegy fele-fele arányban szakközépiskolák és gimnáziumok, ennek megfelelő arány jelentkezik az idegen nyelvű vizsgatárgyak érettségi vizsgáján is. Természetesen a kétnyelvű középiskolák tanulói a magyar nyelven tanult tárgyakból magyar nyelven vizsgáztak mind közép-, mind emelt szinten.
| Vizsganyelv | Összes vizsga | Ebből emelt szinten |
|---|---|---|
| Angol | 2448 | 192 |
| Francia | 485 | 23 |
| Német | 1918 | 72 |
| Olasz | 176 | 2 |
| Orosz | 37 | 0 |
| Spanyol | 314 | 25 |
| Összes idegen nyelvű vizsga száma | 5378 | 314 |
Emelt szintű vizsga
Az emelt szinten idegen nyelven vizsgázók aránya 6%, amely megfelel az országos átlagnak. A vizsgatárgyakat tekintve: emelt szinten 14 idegen nyelvű vizsgatárgy volt, s jelentős előnyt élveztek a kötelezők, a történelem (151 fő) és a matematika (101 fő). Emelt szinten az idegen nyelven vizsgázók 74%-a kapott jelest, ami viszont meghaladja az országos arányt. (Ezt a jó eredményt nem kisebbíti, de korrektebbé teszi a két vizsgázó populáció közötti nagyságrendnyi különbség megmutatása: országosan az emelt szinten vizsgázók száma 46 466, míg a kétnyelvű iskolákban idegen nyelven és emelt szinten vizsgázók száma 314 – idegen nyelv vizsgatárgy nélkül.)
Középszintű vizsga
A kétnyelvű középiskolás tanulók középszinten összesen 18 tárgyból vizsgáztak. Legtöbben a célnyelvi országok civilizációja vizsgatárgyból (1610 fő), történelemből (1144 fő) és matematikából (749 fő), legkevesebben testnevelésből (4 fő), illetve egészségügyi, valamint gazdasági alapismeretekből (2-2 fő). A három leggyakoribb vizsgatárgy jegyeloszlása a jó eredmények túlsúlyáról tanúskodik (4. ábra), és átlagosan is felülmúlják az országos adatot: a matematika középszintű jegyeinek országos átlaga 3,32, szemben a kétnyelvű iskolák idegen nyelvű matematika vizsgaátlagával, amely 3,75 (+043); a történelem esetében az adatok hasonlóak: országos átlag 3,72, kétnyelvű 4,18 (+0,46). Valamennyi vizsgatárgyat figyelembe vett, összesített adatok: országos átlag 3,63, kétnyelvű 4,11 (+0,48). Ez utóbbi ráadásul az idegen nyelv vizsgatárgy nélkül!
4. ábra • Középszintű érettségi vizsgaeredmények jegyeloszlása a három leggyakoribb idegen nyelvű vizsgatárgyban (No=3364 fő)
Befejezés
Összegzésképpen megállapítható, hogy a kétnyelvű iskolai gyakorlatban jelentős különbségek jöttek létre az elmúlt időszakban mind a tanítási-tanulási nyelv tantárgyak közötti, mind a tantárgyon belüli megoszlása terén. Előfordul, hogy az egyik iskolában bizonyos tantárgyakat a tanulók kizárólag idegen nyelven tanulnak, ugyanabban az iskolában másokat két nyelven. A történelem vagy a földrajz tantárgyak példájával bizonyítható, hogy ez nem tantárgyfüggő kérdés. Egyes intézményekben ugyanis a magyar vonatkozású részeket koncepcionális okból magyarul tanítják, míg ugyancsak e tantárgyakban egy másik koncepció alapján egy másik iskolában ellenkezőleg járnak el, és idegen nyelven tanítják. A különbségek ellenére a kétszintű érettségi vizsga jó alkalmat nyújtott az országos összehasonlításra. Mindenekelőtt az idegen nyelv vizsgatárgyban lehetett kimutatni kiemelkedő eredményeket, ami nem meglepő, hiszen az idegen nyelv tanítása a kétnyelvű iskolatípus egyik lényegi eleme. Másrészről viszont sok adat jelzi az idegen nyelvű vizsgák eredményességét, vagyis azt, hogy a tantárgyak idegen nyelvű tanításakor nem sikkadt el az adott tantárgyi tartalom, a tantárgyi követelmény. További vizsgálat szükséges még annak feltárására, hogy a most közölt adatok miként oszlanak meg a négy, öt és hat évfolyamos kétnyelvű iskolák körében; hogy milyen eredménnyel vizsgáztak a kizárólag idegen nyelven tanulók azokhoz képest, akiknek módjuk volt az órán anyanyelvre váltani; hogy van-e szignifikáns különbség a kétnyelvű oktatási koncepciók eredményessége között. Összességében mindenesetre az látszik, hogy a 2006. évi érettségi vizsgán az idegen nyelv vizsgatárgy emelt szintjét könnyedén teljesítették a két nyelven tanulók, de az országos átlagot meghaladóan teljesítettek azokban a tárgyakban is, amelyeket idegen nyelven tanultak. A kétnyelvű oktatás bevezetése óta az egyik alapkérdés az, hogy képes-e egy iskola olyan pedagógiai hatásrendszert kialakítani, amelyben a tanulók legalább olyan teljesítményt érnek el idegen nyelven, mint amilyet a magyar nyelven tanulók. Most, a kétnyelvű nevelés-oktatás bevezetésének 20. évfordulóján egyebek mellett ebben a tanulmányban is választ találhatnak erre az érdeklődők és az érintettek egyaránt.
Hivatkozott szakirodalom
A 2006. évi május–júniusi érettségi vizsga tapasztalatai (ppt). http://www.okm.gov.hu Letöltés: 2006. november.
Közös Európai Referenciakeret. Kulturális Együttműködési Tanács, Közoktatási Bizottság Élő Nyelvek Osztálya, Strasbourg, 2002.
Neuwirth Gábor – Horn Dániel (2006): A középiskolai oktatás néhány mutatója. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.