Ezt ne tegyük, ha hisztizik a gyerek

6 bevált tipp a nagyobb hisztik kezelésére

Vannak olyan esetek, amikor gyermekünk indulatai már olyan mértékben elszabadultak, hogy képtelen uralkodni az érzésein. Ilyenkor komoly hisztériás roham tör rá, nem hallgat a jó szóra, nem hagyja, hogy eltérítsük szándékától, és észrevehetően maga is megijed az indulataitól.

Szerző: Szülők Lapja | 2009-09-24.

A máskor jól bevált „nem figyelek oda” taktika ekkor sajnos nem segít, mert csak még jobban megijed a gyerek – fontos éreztetni vele, hogy legalább a felnőtt ura a helyzetnek.

6 tipp a nagyobb hiszti kezelésére
1. Ha még lehetséges, akkor vegyük elejét a hisztinek úgy, hogy eltereljük a figyelmét. Kapjuk fel hirtelen és perdítsük meg, vagy műveljünk valami egészen váratlan, vicces dolgot.

2. Ha ez már kevés, akkor vigyük át egy másik szobába (vagy esetleg konkrétan kijelölt helyre), ahol megnyugodhat. Kisebb gyerekeknél ez kevésbé alkalmazható, mert lehet, hogy nem működnek együtt velünk, és esetleg csak tovább romlik a helyzet.

3. Őrizzük meg a hidegvérünket, számoljunk el tízig, és mielőtt cselekednénk, mindig álljunk meg egy pillanatra – nem szabad a gyerekkel azt éreztetni, hogy ő irányít, és miatta kezdünk el tenni valamit.

4. Ha nyugodtak tudunk maradni, akkor segíthet egy szoros ölelés. A gyermeket meg kell óvni attól, hogy kárt tegyen magában, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy van olyan gyerek, aki a lefogástól csak még dühösebb lesz. Hangsúlyozni kell, hogy csak azért próbáljuk lecsillapítani, hogy senkinek ne essék baja.

5. A két év körüli gyereknél érveléssel nem megyünk semmire. Mivel a szavak úgysem hatnak ilyenkor, kapjuk fel a gyereket és vigyük biztonságos helyre (pl. gyerekágyba) vagy vonjuk el a figyelmét valamivel a hiszti tárgyáról.

6. Amikor beszélünk hozzá, legyen higgadt a beszédünk és nyugodt a hangunk. Ezzel éreztetve, hogy biztonságban van, hogy nem fogjuk megbüntetni, hogy nem hagyjuk magára. Így, ha nem is csendesedik el teljesen, de kicsit elül a vihar, mérséklődik a hangerő.

Ne hagyjuk, hogy a hiszti átragadjon ránk is!
– Ha úgy érezzük, hogy nekünk van szükségünk egy kis lehiggadásra, mert nem bírjuk nyugalommal végigcsinálni a gyerek lecsillapítását, akkor mi menjünk át egy másik helyiségbe egy szusszanásnyi időre. Jobb megoldás, mint ha elkezdenénk kiabálni. Ilyenkor mondjuk el a gyereknek, hogy hová megyünk, és hogy nemsokára visszajövünk.

– Amikor már lenyugodtunk, beszéljünk a gyerekkel. Így jó példát mutatunk, és láthatja hogyan lehet a dühöt kordában tartani. Értessük meg vele, hogy nem hagyhatjuk, hogy kárt tegyen magában. Szükség lehet rá, hogy lefogjuk, mert esetleg önkéntelenül hirtelen mozdulatokat tehet.

A hiszti lecsengése után…
Ha már abbahagyta a hisztit, ne hozzuk szóba újból és újból, hiszen általában utólag már bánja, amit tett! Béküljünk ki, öleljük meg egymást.

Ezt ne tegyük, ha hisztizik a gyerek!

A leggyakoribb gyereknevelési probléma, amikor hisztizik a gyerek, és nekünk fogalmunk sincs, hogy mit tegyünk, csak széttárjuk a kezünket, és tanácstalanul nézünk az ég felé, mintegy segítséget várva.

Ha hisztizik a gyerek

Persze rengeteg jó tanácsot lehet kapni nagyszülőktől, barátoktól, és játszótéri anyukáktól, de mi most inkább abban szeretnénk ötletet adni, hogy mit ne tegyünk semmiképpen sem egy kiadós hiszti esetén.

Egy mindent elsöprő hisztirohamnak többféle oka lehet, de a leggyakoribb az, ha a gyermekünk nem tud valamit megcsinálni, és ez nagyon frusztrálja, vagy ha elfárad, és emiatt teljesen elveszti az önkontrollt, esetleg ha nem kap meg valamit, amire nagyon vágyik. A probléma általában az, hogy ilyenkor felnőttként arra koncentrálunk, hogy minél hamarabb véget vessünk a hisztinek, ezért gyakran esünk abba a hibába, hogy inkább engedünk az akaratának, mert nem akarjuk tovább fenntartani ezt az állapotot. Pedig nem árt résen lennünk, hiszen, ha engedünk neki, akkor a gyermek viselkedési eszköztárába könnyen beépülhet a hiszti, mint a célok elérésének, a szülői figyelem megnyerésének eszköze.

Szóval, akár tetszik, akár nem, a hisztivel foglalkoznunk kell, többek között azért, mert a hisztikezelés által tanulja meg gyermekünk helyesen kezelni és kontrollálni az érzelmeit és az indulatait. De mégis mit NE tegyünk, ha jön a hiszti?

Ne ilyenkor neveljük!

Ha kitör a hiszti, legjobb, ha elfogadjuk a helyzetet. Ne ilyenkor próbáljuk nevelni, hiszen a hisztizés alatt úgysincs semmi értelme megmagyarázni a hisztitől magán kívül levő gyereknek, hogy most éppen téved, és, hogy mi lenne ilyenkor a helyes cselekedet. Ez nem segít a helyzet megoldásában, sőt, mi több, csak ronthat rajta. Ilyen esetben minél kevesebb szóval, de határozottan próbáljuk a gyermeket kivonni abból a közegből, ahol a hiszti kitört. Hiába próbáljuk megmagyarázni neki, mi történt, abban az érzelmi állapotban úgysem jut el hozzá az információ.

Ne kiabáljunk!

Akaratlanul tovább gerjeszthetjük a hisztit, ha ingerülten rákiabálunk a gyerekre, hogy ne hisztizzen, vagy hagyja már abba a hisztit. Ha megcímkézzük a viselkedését, azzal csak felerősítjük a reakcióit. Fontos megemlíteni, hogy bár nehéz ilyenkor higgadtnak maradni, sokkal könnyebben bánhatunk a hisztiző gyerekkel, ha tudjuk, mi rejlik a hátterében, miért csinálja a gyerek, illetve ha elfogadjuk, hogy ez egy életkori sajátosság.Az, hogy hogyan viselkedünk egy adott konfliktushelyzetben, minta lesz a gyerek számára. Ha üvöltünk a gyerekkel, hogy hagyja már abba az ordítást, azzal pont arra mutattunk neki példát, hogy az üvöltés teljesen rendben van, ez a helyes reakció, ha nem tudunk mit kezdeni az érzelmeinkkel.

Ne büntessük!

Ne büntessük a gyereket, csak azért mert hisztizik. Sokan hagyják egyedül a szobában a hisztiző csemetét, vagy tiltják el a kedvenc meséjétől egy időre. Nem szabad, hogy a büntetés legyen az egyetlen eszköz a tarsolyunkban hiszti esetére. Rossz hozzáállás, hogy ha “a gyerek megcsíp minket, mi is visszacsípünk, hogy tudja, hogy milyen érzést okoz másoknak.” Ha büntetjük, vagy esetleg a fenekére csapunk, egyrészt a szülői tekintélyünket tesszük kockára, másrészt pedig biztosak lehetünk abban, hogy a kapcsolatunk elveszti stabil alapjait.A büntetés leginkább a saját szülői tehetetlenségünkről szól. A tehetetlenség érzését nagyon nehéz beismerni, de miért kellene minden helyzetben azonnal feltalálnunk magunkat? Ha fogalmunk sincs, hogy mit tehetnénk, akkor nyugodtan kommunikálhatjuk saját tehetetlenségünket a gyerek felé. Kiszakítva a gyereket a hiszti helyszínéről, menjünk egy kicsit távolabb és mondjuk el, hogy minket most nagyon zavar ez a helyzet, hogy feszültek lettünk tőle, és várjunk egy kicsit, míg mindketten megnyugszunk.Nyugodtan valljuk be, hogyan érezzük magunkat. Ilyenkor a humor, és a figyelemelterelés is sokat jelent, a gyermek ezeket rögtön megérzi, és hálás lesz, hogy segítettünk neki.

Ne hagyjuk magunkat zsarolni!

Sokszor előfordul, hogy a gyerek hisztizni kezd, ha nem kanyarodunk a kedvenc fagyizója felé, ha nem vesszük meg neki a boltban a hetvennegyedik kisautót, vagy nem engedjük megnézni a nagyobb gyerekek számára készült mesefilmet. Ilyenkor beindulhat a hiszti, és ha nem vagyunk résen, a gyerekünk könnyen átveheti az irányítást felettünk. Abbahagyom a sírást, ha kapok fagyit! Befejezem a hisztit, ha megveszed a kisautót… Fontos, hogy ha tényleg nem állt szándékunkban fagyit venni és kisautót vásárolni, akkor ne térjünk el tőle csak azért, mert a lurkónk mást szeretne.Természetesen fontos az ő véleményének és nézőpontjának figyelembevétele, illetve bizonyos döntésekbe való bevonása helyén való eszköz, ezeket viszont mindig előre meg kell beszélni. Ha a kereteket rendszeresen az ő reakcióihoz igazítjuk, úgy igen hamar egy utasítgató kisgyerekkel találjuk magunkat szemben, aki egy személyben uralja a háztartást, és zsarolja a család többi tagjait. Tehát felejtsük el azt is, hogy a hisztiző gyereket tárgyi ajándékkal, édességgel, vagy kiváltsággal vigasztaljuk!Kapcsolódó cikkeink hiszti témában:

Mit tehetsz a gyerek hisztirohama ellen a pszichológus szerint?

A hisztiroham minden szülő rémálma. Talán kicsit sem lep meg, hogy aligha van olyan apa és anya a földön, aki nem találkozik vele: a kérdés csak az, hogy milyen gyakran, és legfőképpen milyen intenzitással rendez jelenetet a gyerek. A hiszti – amikor a gyerek akár 20-40 percig is képes önkontrollt vesztve sírni, nyafogni, toporzékolni – az indulatkezelés problémája, amire előbb-utóbb megoldást kell találni. De hogyan…?

Ne ígérgess.

A hisztire általában egy és négyéves kor között kerül sor. A problémát gyakran az okozza, hogy a szülő könnyelmű ígéretet tesz, amit aztán képtelen megtartani, a gyerek azonban tökéletesen emlékszik a mézesmadzagra, és ki is veri a palávert miatta. A megoldás? Hagyj fel a demagóg szöveggel. Ne ígérd meg, hogy megveszed neki a kisautót, ha jó lesz az óvodában, mert lehet, hogy már nem lesz készleten délutánra.

„Játszani is engedd…”

A játékidő korlátozása és váratlan megszakítása súlyos következményekkel járhat. Ha a gyerek elkezd játszani, utálja, ha félbeszakítják, mikor már épp kezdene belelendülni: gondolj bele, felnőttként így vagy te is a kreatív elfoglaltságaiddal. Nem érdemes öt-tíz percig játszani a csemetével, aztán közölni: ennyi volt, elég, most más dolgom van. Garantált ugyanis, hogy ettől a kicsi azonnal hisztirohamot kap… Ha nincs időd, inkább le se ülj vele játszani, sokkal jobban jártok mindketten.

Ne fordíts túl nagy figyelmet a hisztikre.

A gyerek az indulatkezeléssel kapcsolatos problémája miatt kezd hisztizni, de azért nyújtja el a szenvedését, mert figyelemre vágyik. Ha te figyelemmel jutalmazod az erőfeszítéseit, ő legközelebb is ezt az eszközt választja, ha figyelmet akar kicsikarni a felnőttekből. Mit tehetsz, ha ordítófesztivált rendez a gyerek? Egyszerűen ne figyelj rá. Persze, gondosodj arról, hogy kárt ne tegyen magában, de egyébként szótlanul tűrd, hogy nyafogjon, ordítson kedvére. Ha a gyerek elég idős ahhoz, hogy magára hagyd a szobájában, ezt tedd is meg rossz érzések nélkül: csak így tanulja meg, hogy a hiszti nem megoldás semmire, viszont állatira fárasztó, le kell hát szokni róla mielőbb.

Menj haza.

A pszichológusok szerint, ha semmi sem működik, érdemes azonnal felfüggeszteni, esetleg rövidre zárni a bevásárlást, rokonlátogatást vagy egyéb tevékenységet, és mielőbb hazamenni. Hazai pályán aztán minden könnyebb: a gyereket szépen magára kell hagyni a szobájában, amíg meg nem nyugszik. Gyanúsan egyszerű tanács, de működik.

Ne kiabálj.

Nos, ez az a javaslat, amit a legnehezebb követni. Elvégre a gyerek ordít, a szülő tanácstalan, a vérnyomás pedig egyre feljebb kúszik. Mit lehet ilyenkor tenni? A szakemberek szerint ordítani szigorúan tilos. Ha nem bírod a hisztit, zárkózz be a szobába, és fojtsd egy párnába a sikolyodat, de semmi esetre se visíts a gyerek előtt. Egyrészt ez csak ront a helyzeten, hiszen még több indulatot szabadít föl, másrészt pedig több figyelmet adsz így az esetnek, mint kellene, tehát mielőbbi ismétlésre sarkallod a kicsit.

Higgadtan és nyugodtan beszélj.

Az előző pont alapján talán már kitaláltad: csak az segít, ha higgadt és nyugodt tudsz maradni. Igen, igen, ez borzasztóan nehéz, de muszáj legalább elhitetned a gyerekkel, hogy hűvös tudsz maradni, hiszen így nem mész bele a játszmába, minek ő a rendezője, és te csak egy bábu lehetsz. Emellett a nyugalom ragadós: ha te csendes maradsz, ő is hamarabb megnyugszik.

A végén öleld meg.

Amikor arról beszélünk, hogy ne jutalmazd a gyerek hisztirohamait, fontos megemlíteni, hogy a szülő testi közelsége – ölelése, puszija – gyakran megnyugtatja a gyereket, de apaként nem árt tudnod, hogy mikor jön el az ideje ennek a típusú szeretetnyilvánításnak. Figyeld a kicsi jelzéseit, ismerd fel, hogy mikor előzhető meg és csillapítható a hiszti egy egyszerű öleléssel, de tudd, hogy sokszor csak az ordítóroham után van itt az ideje a gyengédségnek – javasolja a Mind, Body Soul családpszichológusa.

Nem a verés a megoldás a hisztire! De akkor mi?

Beaa gyereknevelés hiszti

A lányom most másfél éves, tele van energiával és huncutsággal. Értelmes és okos kislány, csak egy a probléma: napról napra hisztisebb. Én nem vagyok olyan szülő, hogy ha hisztizik a gyerek, akkor odacsapok, ahogy azt ajánlották nekem. Nincs hozzá szívem, hogy megüssem, vagy csak “meglegyintsem”. De ez a hiszti dolog egyre kezelhetetlenebb számomra. Hiába mondom neki szépen, hogy “nem szabad kicsim”, “ne piszkáld”, stb. És ha nem az van, amit ő akar, akkor jön a visítás, toporzékolás, hisztizés. Nem tudom, hogyan tudnám erről leszoktatni. Úgy gondolom, hogy az ütés nem a legmegfelelőbb módszer a hiszti kezelésére. Ezért is írok nektek, mert szeretném kikérni a véleményeteket, hogy ti ilyen helyzetben mit csináltok, hogyan reagáltok, esetleg sikerült-e már valamelyikőtöknek leszoktatni a fiát/lányát a hisztizésről? Szívesen fogadok minden tippet, ötletet, tapasztalatot.

Szinte mindenen hisztizik. Most tanul járni, és állandóan menni akar. Én persze mindig sétálok vele, de vannak olyan helyek (például a párom műhelye), ahova nem szívesen engedem be/megyek vele, mert olyan tárgyak, eszközök vannak ott, amik szerintem veszélyesek. Kíváncsi természetű, mindent meg akar fogni, kóstolni, és például egy villáskulcs nem az ő kezébe való. És mikor mondom neki, hogy nem szabad oda bemenni, van, hogy megérti, és el tudunk jönni onnan, de van, hogy mindenképp be akar menni, és mikor nem engedem, nekiáll toporzékolni, sírni, hátravágja magát. Olyankor azt teszem, hogy felveszem az ölembe és eljövünk onnan, és ha nagyon nem tetszik neki, akkor megharap, vagy megcsíp. Persze ezt nem hagyom szó nélkül, és rászólok, illetve van, hogy leteszem a földre, és hagyom, hadd hisztizzen, mert ha nem figyelek a hisztijére, akkor egy idő után megunja, és szépen elkezd játszani.

A fürdetésnél is problémák vannak. Most, hogy ilyen jó idő van, a zuhanytálcában fürdetem. Élvezi, mert még neki új. De például, ha azt szeretném, hogy felálljon, hogy meg tudjam mosdatni rendesen, elkezd visítani, meg állandóan húzza vissza magát. Van, hogy engedem neki, hogy visszaüljön, mert még elég meleg a víz, tud még pancsolni egy kicsit, de van, hogy már kicsit kihűlt, és sietnék, nehogy megfázzon vagy felfázzon. Mikor kiveszem a vízből, szinte kiugrik a kezemből, visít, csíp, üt, van, hogy még a hajamat is meghúzza. Ilyenkor szintén rászólok kicsit erőteljesebben, és akkor még jobban sír, pedig nem bántom. Olyan is előfordult már, hogy valami apróságon hisztizett, és párommal mosolyogtuk, hogy milyen kis pukkancs, de ez nem megoldás, ha mosolygunk.

Nagyon akaratos és türelmetlen sokszor. Például, ha felkel, és én már majdnem kész vagyok az ebéddel, akkor be szoktam tenni az etetőszékbe, hogy közel legyen hozzám, lássa, hogy ott vagyok. Egy ideig elvan, de ha olyan napja van, akkor két percig nem ül meg a székben, kiabál, sír, (pedig már nincs sok vissza, hogy befejezzem az ebédet), és hiába mondom neki, hogy „fél perc, kicsim”, üvölt tovább, addig, amíg ki nem veszem. Ha nem kap meg valamit, amit akar, akkor is jön a sírás. Nem mindig tudom higgadtan kezelni a helyzetet, van, hogy rákiabálok, de megütni nem ütöm meg és soha nem is fogom, mert szerintem az nem jó megoldás. Úgy gondolom, hogy mivel ő az első gyerekünk, egyedüli unoka a családban, el lett kényeztetve, amiben mi is hibásak vagyunk, és ennek most isszuk a levét. Már nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy leszokjon a hisztiről, toporzékolásról és társairól.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?