Mit Jelent a "Sic"?

A hivatalos definíció

A "sic" (latinul: "így") egy rövidítés, amely gyakran előfordul írott anyagokban. A szó jelentése az, hogy a forrást pontosan idézték, és a hivatkozott szövegben lévő esetleges hibákat vagy furcsaságokat nem a hivatkozó személy követte el, hanem az eredeti szövegben maradtak benne.

Miért használják?

A "sic" használata fontos az írott anyagokban, mert segít megőrizni az eredeti szöveg pontosságát, még akkor is, ha az esetleg hibásnak tűnhet. Ezáltal a szerzők tiszteletben tartják az eredeti forrásokat és megőrzik azok hitelességét.

Hogyan alkalmazzuk?

A "sic" használata egyszerű, de néhány alapvető szabályt érdemes betartani:

• Mindig a hibásnak tűnő szó vagy kifejezés után kell elhelyezni a "sic" rövidítést.
• A "sic" mindig zárójelben szerepel, nagy kezdőbetűvel.
• Ha az eredeti szövegben szereplő hiba csak részleges (pl. helyesírási vagy nyelvtani hiba), akkor a "sic" után következik egy magyarázó megjegyzés.

Példák a használatra

A következő példák segítenek jobban megérteni, hogyan alkalmazzuk a "sic" rövidítést:

1. „A gyümölcsök frissessége elengedhetetlen (sic!) a jó étel elkészítéséhez.”
2. „Az író azonosítani próbálta az (sic) ismeretlen tárgyat.”
3. „A szövegben szereplő hibát (sic – a szerző valószínűleg a „több” szót akarta írni) javították a következő kiadásban.”

Miért fontos a "sic" használata?

A "sic" rövidítés nemcsak arra jó, hogy jelezze az olvasónak az eredeti szövegben esetlegesen előforduló hibákat, hanem segít abban is, hogy a szerzők és a kutatók megbízható forrásokat használjanak munkájuk során. Ezáltal nő az írott anyagok hitelessége és pontossága.