Press "Enter" to skip to content

Mozaik fizika 10 megoldások pdf

16 мар. 2020 г. . c Parádi Mozaik • 2020. március d . Parádóhuta) minden parádi lakcím- . Remek hangulatban és csodás időjárás-.

Mozaik – Fizika 10

We believe everything in the internet must be free. So this tool was designed for free download documents from the internet.

Legal Notice

We are not associated with any website in anyway.

Disclaimer

Designed and built with ♥ by Erik Fong. Licensed under the MIT License. The source code can be found at Github.

♥ Please donate to keep our website running. ♥

BITCOIN: 1JBEG65wHHw1TpjJps52vMR5vYZhggQmNG
ETHEREUM: 0x4B6F4c9817eec0BFa7e1c51B232a114de0Bc9B2B

Fizika

Az, hogy tanítványaink képesek lesznek-e a globális társadalmi és környezetvédelmi kihívásoknak megfelelni, attól is függ, hogy hogyan tudják különböző élethelyzetekben a fizikai ismereteiket alkalmazni. Ennek segítése céljából a megújult hetedikes fizikakönyvben a megszokott nevelési célok: a szakszerű gondolkodtatás, a törvények felfedeztetése és a feladatmegoldási módszerek gyakoroltatása mellett lehetőséget teremtünk a tanulói kompetenciafejlesztésekre is. A tankönyv minden témaköre egy-egy KERESD A MEGOLDÁST! című leckével bővült, melynek sokszínű feladatai a változatos tanulói cselekvés, az egyéni és csoportos ismeretszerzés és problémamegoldás gyakorlására adnak módot (pl. gyűjtemények, kiállítások, riportok készítése; a digitális írástudás alkalmazása; internetes és könyvtári adatgyűjtés; hétköznapi problémák értelmezése és megoldása). A szerző nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a fizikát életközelivé tegye, ezért szinte minden lecke tartalmaz irodalmi idézeteket, a tudósok életét, a felfedezések történetét és egyéb érdekességeket ismertető kiegészítő anyagot is.

Fizika 7.

Szerzők:
Bonifert Domonkosné Dr.; Dr. Halász Tibor, Dr. Kövesdi Katalin, Dr. Miskolczi Józsefné, Molnár Györgyné Dr. , Dr. Sós Katalin (PhD)

Fizika | Általános Iskola » Jurisits-Szűcs – Fizika 10. osztály

Jurisits-Szűcs - Fizika 10. osztály

FIZIKA 10. osztály – Hőtan – Elektromosságtan Szerzők: dr. Jurisits József dr Szűcs József Hundidac 97 Arany-díj V. Budapesti Nemzetközi Könyvdíja Szép Magyar Könyv 97 Oklevél Szép Magyar Könyv 98 Különdíj Hundidac 99 Arany-díj Hundidac 2001 Arany-díj Szép Magyar Könyv 2001 Díj Hundidac 2003 Arany-díj A TERMÉSZETRŐL TIZENÉVESEKNEK 4. KIADÁS MOZAIK KIADÓ – SZEGED, 2005 Szerzők: DR. JURISITS JÓZSEF gimnáziumi tanár, szaktanácsadó, DR SZŰCS JÓZSEF egyetemi adjunktus Bírálók: DR. MOLNÁR MIKLÓS egyetemi docens, DR SZEGEDI ERVIN vezetőtanár, DR HILBERT MARGIT egyetemi adjunktus ISBN 963 697 362 8 ENGEDÉLYSZÁM: TTI-34831-KT/2002 MOZAIK KIADÓ – SZEGED, 2002 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, ill. rövidített változata kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más hordozó) nem sokszorosítható.

Felelős szerkesztő: Tóth Katalin Borítóterv, tipográfia: Deák Ferenc, Reményfy Tamás Fotók: Juhász Ferenc, Vadász Sándor Rajzok: Ábrahám István Ábrák: Szentirmai Péter, Végh Gyula I. fejezet HŐTAN II. fejezet ELEKTROSZTATIKA III. fejezet AZ ELEKTROMOS ÁRAM, VEZETÉSI JELENSÉGEK IV. fejezet A MÁGNESES MEZŐ, ELEKTROMÁGNESES INDUKCIÓ Tartalom HŐTAN 1. Hőtani alapjelenségek 10 1.1 Emlékeztető 10 1.2 A szilárd testek hőtágulásának törvényszerűségei 12 1.3 A folyadékok térfogati hőtágulása 16 2. Gázok állapotváltozásai 19 2.1 Emlékeztető Állapotjelzők, állapotváltozások 19 2.2 Gázok állapotváltozása állandó nyomáson (izobár állapotváltozás) . 21 2.3 Gázok állapotváltozása állandó térfogaton (izochor állapotváltozás) . 25 2.4 Gázok állapotváltozása állandó hőmérsékleten (izotermikus állapotváltozás) . 27 2.5 Az ideális gázok állapotváltozása, állapotegyenlete 30 3. Molekuláris

hőelmélet 34 3.1 Emlékeztető 34 3.2 A gázok állapotváltozásainak molekuláris értelmezése . 35 3.3 A gázok belső energiája, a hőtan I főtétele 39 3.4 A gázok állapotváltozásainak energetikai vizsgálata . 42 3.5 A termikus folyamatok iránya, a hőtan II főtétele 48 4. Halmazállapot-változások 50 4.1 A halmazállapot-változások energetikai vizsgálata . 50 4.2 A halmazállapot-változások molekuláris értelmezése . 53 Összefoglalás . 60 ELEKTROSZTATIKA 1. Elektrosztatikai alapismeretek 64 1.1 Emlékeztető 64 2. Coulomb törvénye A töltésmegmaradás törvénye 69 3. Az elektromos mező jellemzése 72 3.1 Az elektromos térerősség 72 3.2 Az elektromos mező szemléltetése erővonalakkal 75 3.3 Az elektromos mező munkája Az elektromos feszültség 78 4. Elektromos töltések, térerősség, potenciál a vezetőn 82 5. A kondenzátor Az elektromos mező energiája 86 6. Kondenzátorok kapcsolása (kiegészítő anyag) 91

Összefoglalás . 92 AZ ELEKTROMOS ÁRAM, VEZETÉSI JELENSÉGEK 1. Egyenáram Áramköri alaptörvények 94 1.1 Emlékeztető 94 1.2 Az áramköri alapmennyiségek Ohm törvénye 97 1.3 Mitől függ a fémes vezető ellenállása? 102 1.4 Az elektromos munka, teljesítmény és hőhatás 107 1.5 Fogyasztók soros kapcsolása 110 1.6 Fogyasztók párhuzamos kapcsolása 113 1.7 A fogyasztók soros és párhuzamos kapcsolásának gyakorlati alkalmazásai 116 1.8 Áramforrások modellezése Üresjárási feszültség, belső ellenállás (kiegészítő anyag) . 120 2. Vezetési jelenségek 124 2.1 Elektromos áram folyadékokban Az elemi töltés meghatározása 124 2.2 Elektromos áram gázokban és vákuumban 126 2.3 Elektromos áram félvezetőkben 129 2.4 Félvezető eszközök 131 Összefoglalás . 135 A MÁGNESES MEZŐ, ELEKTROMÁGNESES INDUKCIÓ 1. A mágneses mező 138 1.1 Emlékeztető 138 1.2 A mágneses indukcióvektor, indukcióvonalak, fluxus . 141 1.3

Egyenes áramvezető és tekercs mágneses mezője . 146 1.4 Elektromágnesek a gyakorlatban 150 1.5 A mágneses mező hatása mozgó töltésekre 153 2. Elektromágneses indukció 159 2.1 A mozgási elektromágneses indukció 159 2.2 Nyugalmi elektromágneses indukció 165 2.3 Az önindukció A mágneses mező energiája 169 3. A váltakozó feszültségű áramkörök 173 3.1 A váltakozó feszültség előállítása és tulajdonságai 173 3.2 Ellenállások a váltakozó áramú áramkörben (kiegészítő anyag) . 179 3.3 Teljesítmény a váltakozó áramú áramkörben (kiegészítő anyag) . 182 3.4 A transzformátor 185 3.5 Elektromos balesetvédelem és elsősegélynyújtás 189 Összefoglalás . 194 “. teljes meggyőződésem, hogy a magasabb tudomány kifejlődése csak ott lehetséges, hol ezen magasabb tudomány egy művelt népnek egészséges talaján nyugszik.” Eötvös József Kedves diákok! A fizika tudománya a természetről szerzett

tapasztalatokat rendszerezi, meghatározva ezekben a törvényszerű összefüggéseket. A fizikai ismeretek bővítése ezért elsősorban azt igényli, hogy tudatos megfigyelésekkel, kísérletekkel gyarapítsuk a természetről szerzett tapasztalatainkat. A tankönyv hőtani és elektromosságtani fejezetei egyaránt sok érdekes kísérlet élményét kínálják. Ha a természettudományok vagy a műszaki tudományok mélyebb titkaival akarunk megismerkedni, netalán újabb titkokat tudósként felfedezni, akkor használnunk kell a matematika nyelvét a természet fizikai törvényeinek pontos leírására. Gyakran hisszük azt, hogy a tanórán megértett anyagot már tudjuk is, pedig csak a tartós, felhasználásra alkalmas tudás az igazi. Ehhez fontos a tanóra után a megfelelő anyagrész figyelmes elolvasása, a lényeg kiemelése, a gondolkodtató kérdésekkel és a feladatokkal való foglalkozás. Ezért törekedtünk arra, hogy a könyv önállóan is használható

legyen, hogy az a diák is megtanulhassa a tananyagot, aki az adott fizikaórán éppen nem volt jelen, vagy az órai gondolatmenetet nem tudta megfelelően követni. A megtanult ismeretek, módszerek nemcsak azok számára hasznosak, akik természettudományi vagy műszaki pályára készülnek, hanem arra is szolgálnak, hogy képesek legyünk bárhol használni a fizikaórákon megtanult észjárást, és otthon érezzük magunkat a természet és a modern technika világában. A hőtan és az elektromosságtan tanulmányozásához kitartó türelmet, örömteli munkát és megérdemelt sikert kívánnak e tankönyv Szerzői. A TANKÖNYV HASZNÁLATÁT SEGÍTŐ JELZÉSEK Sárga mezőbe a legfontosabb szabályokat, törvényeket, illetve a mennyiségi fogalmak meghatározását és kiszámítási módját tettük. Vastag betűkkel a fontos megállapításokat és az új fogalmak nevét írtuk. Bal oldali piros sávval hívjuk fel a figyelmet a kisebb betűkkel írt kísérletekre,

amelyek megismerése és megértése nélkül nem lehet feldolgozni a tananyagot. Az egyes fejezeteket elmélyítő kisebb terjedelmű kiegészítő anyagot a bal oldali szürke sávról és a kisebb méretű betűkről ismerhetjük fel. Az oldalszámmal és az adott oldali sorszámmal (pl. 101) ellátott ábrák a szövegben leírtak könnyebb és jobb megértését segítik elő. Ezért célszerű együtt kezelni a szöveget és a (mellette, előtte, alatta) levő hozzá tartozó ábrákat. A Megjegyzések olyan gondolatok, amelyek nem tartoznak közvetlenül a tananyag logikai rendjébe, de fontos kiegészítői, értelmezői, elmélyítői annak. A Gondolkodtató kérdések valójában számolás nélkül megoldható feladatok. A Feladatok megoldásával elmélyíthetjük, jobban megérthetjük és alkalmazhatjuk az elméleti tananyagot. Az Olvasmányok a természet, a t echnika, valamint a f izikatörténet érdekességeivel foglalkoznak. Betekintést adnak néhány

természetkutató szellemi óriás életébe és munkásságába. I. fejezet HŐTAN 1. Hőtani alapjelenségek 1.1Emlékeztető A hőjelenségek mindennapi életünk természetes és fontos kísérői. Fázunk vagy megizzadunk; esik az eső vagy havazik; fűtjük a lakást; főzünk vagy ételt teszünk a hűtőszekrénybe; megbízhatóan működik autónk motorja és klímaberendezése – ezek mind-mind hőjelenségekkel kapcsolatos megállapítások. Általános iskolában a hőjelenségek tanulmányozását az egyik fizikai alapmennyiség, a hőmérséklet bevezetésével kezdtük. Bőrünkkel is érzékelhetjük, hogy a különböző hőmérsékletű testek érintkezésénél, a termikus kölcsönhatás során a két test hőmérséklete kiegyenlítődik. A hőmérő tulajdonképpen saját hőmérsékletét jelzi, de ez – egy kis idő elteltével – a vele érintkező test hőmérsékletét is jelenti. A hőmérsékleti skálák készítésének alapja, hogy bizonyos természeti

jelenségek mindig ugyanazon a hőmérsékleten következnek be. A gyakorlatban nálunk használt Celsius-féle hőmérsékleti skála azt a hőmérsékleti értéket, amelyen a jég normál külső légnyomáson megolvad, 0 oC-kal, illetve amelyen a víz normál légnyomáson forr, 100 oC-kal jelöli. A hőmérőkön a hőmérséklet leolvasását az anyagok hőmérséklettel együtt változó fizikai jellemzői (például térfogat, elektromos ellenállás stb.) teszik lehetővé A leggyakrabban használt folyadékos hőmérőknél a folyadék hőtágulását használják fel. A testek hőtágulását, vagyis azt a törvényszerűséget, hogy melegítéskor nő, hűtéskor csökken a testek térfogata – tapasztalatból és korábbi tanulmányainkból is ismerhetjük. Zárjunk le átfúrt gumidugóval egy 100-200 cm3 térfogatú lombikot. A furatba helyezzünk egy 2-3 cm hosszú vízoszlopot tartalmazó üvegcsövet! Ha megfogjuk a lombikot, a szobahőmérsékletnél melegebb

kezünk a bezárt levegő gyors tágulását idézi elő. Ha ugyanezt a lombikot festett vízzel töltjük meg, és ugyanúgy melegítjük a kezünkkel, lényegesen lassúbb és kisebb mértékű változást figyelhetünk meg. Ezen belül is először kissé csökken a vízoszlop magassága, azután növekedni kezd. Borszeszégővel melegítve a lombikot, gyorsabb térfogatváltozást kapunk. De miért csökkent a f olyadék térfogata a m elegítés elején? Valójában a f olyadék térfogata nem csökkent, hanem az üvegedény előbb átmelegedett, és annak tágulása vezetett a folyadékszint kezdeti süllyedéséhez. A folyadékszint ezutáni emelkedése arra is utal, hogy a folyadék jobban tágul, mint az üveg. Ezek az egyszerű kísérletek is mutatják, hogy a különböző halmazállapotú anyagok eltérő mértékben tágulnak a melegítéskor. Mivel az anyagok hőtágulása az anyag mindegyik részén bekövetkezik, nagyobb térfogatú anyagoknál a hőtágulás mértéke

is nagyobb lesz. A testek hőtágulásának mértéke függ: – a kezdeti térfogattól vagy hosszúságtól, – a hőmérséklet-változás nagyságától, – az anyagi minőségtől, és ezen belül különösen az anyag halmazállapotától. Legnagyobb mértékben a légnemű halmazállapotú testek (gázok, gőzök) tágulnak. Kevésbé tágulnak a folyadékok, és a legkisebb mértékű a szilárd testek tágulása. 10.1 Lombikba zárt levegő és víz hőtágulásának egyszerű vizsgálata A testek hőtágulása a testeket alkotó részecskék (atomok, molekulák) hőmozgása alapján is értelmezhető. A hőtágulás folyamatát szemléletesen a következő módon magyarázhatjuk: A hőmérséklet emelkedésével a t esteket alkotó részecskék egyre intenzívebben mozognak, így átlagosan nagyobb helyet foglalnak el a térben, ami az egész test térfogatának növekedését eredményezi. Hűléskor fordított a helyzet: a részecskék mozgása kisebb mértékű lesz, így a

térben elfoglalt helyük is kisebb lesz, vagyis az egész test térfogata csökken. A gyakorlati életben a gépek, az épületek, a h idak tervezésénél számolni kell a hőmérsékletváltozással együtt járó hőtágulásokkal, hogy káros deformációk, törések, repedések ne következzenek be. A hőmérők készítéséhez, a pontos műszaki tervezésekhez is szükséges, hogy ismerjük a hőtágulás mértékének mennyiségi törvényszerűségeit. A következőkben ezekkel fogunk részletesen megismerkedni. 11.1 A hőtágulást a hidak és csővezetékek tervezésénél is figyelembe kell venni MEGJEGYZÉSEK 1. Anders Celsius svéd csillagász az uppsalai csillagvizsgáló megalapítója és első igazgatója is volt. 1740-ben részt vett egy lappföldi expedícióban, melynek célja a Föld kerületének pontos meghatározása volt. Ezzel a méréssel először igazolták Newton feltételezését, hogy a Föld a pólus közelében kismértékben lapult. Nevéhez

fűződik az 1742-ben bevezetett Celsius-skála. Celsius eredetileg a víz forráspontját vette 0 oC-nak, és fagyáspontját 100 oC-nak. A skála megfordítását Martin Strömer javasolta 1750-ben. 2. Az Egyesült Államokban a Celsius-skála helyett a Fahrenheit hőmérsékleti skálát használják. Itt a jég olvadáspontját 32 oF-kal, a víz normál külső nyomáson vett forráspontját pedig 212 oFkal jelölik. Ennek a hőmérsékleti skálának a mértékegysége Fahrenheit-fok, jelölése: oF. A két skálán mért hőmérsékletek számértékeit könnyen átszámíthatjuk 11.2 Anders Celsius (1701-1744) svéd csillagász, akitől a nálunk elterjedt hőmérsékleti skála származik. 1.2 A szilárd testek hőtágulásának törvényszerűségei A SZILÁRD TESTEK LINEÁRIS HŐTÁGULÁSA Lineáris vagy hosszanti hőtágulásról beszélünk akkor, ha a szilárd test valamely hosszmérete (a rúd hossza, a kocka éle, a gömb sugara stb.) a hőmérséklet növekedése

közben növekszik A gyakorlatban fontos a huzalok, rudak hőtágulása, ahol a hosszméret jóval nagyobb a keresztirányú méreteknél. Végezzük el a következő kísérletet! A12.3 ábra szerint rögzítsük egy fémcső egyik végét, majd kb 1 m távolságban fektessünk a cső alá skála előtt mozgó mutatóval ellátott görgőt. Áramoltassunk a csövön át egyre magasabb hőmérsékletű vizet, és foglaljuk táblázatba a mutató vége által megtett s ív és a deltaT hőmérséklet-növekedés összetartozó értékeit. Ha az r sugarú görgőhöz erősített mutató R hosszúságú, és a mutató vége s hosszúságú köríven mozdul el, akkor a megnyúlást az deltal=s*r/R összefüggés alapján számíthatjuk ki. Ha a mérés eredményét grafikonon ábrázoljuk, deltal és deltaT között egyenes arányosságot tapasztalhatunk. Mivel a homogén cső minden részletében egyenletesen tágul, várható, hogy ugyanolyan deltaT hőmérséklet-változásnál a cső

0,5 m-es szakasza csak feleannyit tágul, mint az 1 m hosszú csőszakasz. Ezt méréssel is ellenőrizhetjük Ugyanezzel a készülékkel, vagy a hőtágulást vizsgáló más, egyszerűbb eszközzel is igazolható, hogy a különböző anyagú testek lineáris hőtágulásának mértéke eltérő. Egy adott test lineáris méretének változása (deltal) – egyenesen arányos a hőmérséklet megváltozásával (delta); – egyenesen arányos az eredeti hosszal (l0); – függ a testek anyagi minőségétől is. A ?l hosszváltozást a következő összefüggésből számíthatjuk ki: deltal = alfa??l0 * deltaT. Az ?anyagi állandót lineáris hőtágulási tényezőnek nevezzük. Mértékegysége: 1/oC A lineáris hőtágulási tényező megmutatja, hogy mennyivel változik meg a test egységnyi hosszmérete, ha a hőmérséklet-változás 1 oC. 12.1 Szilárd testek lineáris hőtágulását vizsgáló kísérleti eszköz, ahol égő borszesszel melegíthetünk fémrudakat 12.2 1 m

hosszú, különböző anyagból készült fémcsövek hosszváltozásának függése a hőmérséklet változásától 12.3 A deltal hosszúságváltozás meghatározása görgős-mutatós áttéttel Néhány szilárd anyag lineáris hőtágulási tényezőjének értéke (20 oC-on véve a kezdeti l0 hosszat): Anyag neve alumínium – 2,4 ólom – 2,8 réz – 1,6 vas – 1,1 Ha a megváltozott l hosszúságot akarjuk megkapni, akkor az eredeti l0 kezdeti hosszúsághoz hozzáadjuk a ?l hosszváltozást, így kapjuk a következő összefüggést: l = l0 ??(1 + alfa * deltaT). SZILÁRD TESTEK TÉRFOGATI HŐTÁGULÁSA A szilárd testek térfogati, vagy más néven köbös hőtágulásának törvényszerűsége a lineáris hőtáguláséhoz hasonló. A test térfogatának megváltozása (deltaV) – egyenesen arányos a hőmérséklet megváltozásával (deltaT); – egyenesen arányos a test kezdeti térfogatával (V0); – és függ a testek anyagi minőségétől is. A deltaV térfogatváltozást

a következő összefüggésből számíthatjuk ki: deltaV = béta ??V0 . deltaT. A béta az anyagi minőségre jellemző állandó, amelyet térfogati vagy köbös hőtágulási tényezőnek nevezünk. Mértékegysége: 1/oC A térfogati hőtágulási együttható megmutatja, hogy az egységnyi térfogatú szilárd testnek mekkora lesz a térfogatváltozása, ha a hőmérséklete 1 oC-kal változik meg. A megváltozott térfogatot egyből kiszámíthatjuk a következő összefüggésből: V = V0 ??(1 + béta * deltaT). MEGJEGYZÉSEK 1. A lineáris hőtágulási tényező a szilárd testeknél elég kicsi, csak 10-5 nagyságrendű Tehát a szilárd testek relatív hosszváltozása 1 oC hőmérséklet-változás hatására mindössze néhány ezred százalék. 2. Ha két különböző hőtágulási tényezőjű fémszalagot szegecseléssel vagy ponthegesztéssel összeerősítünk, akkor az így keletkezett bimetall (kettős fém) szalag melegítéskor ívben elhajlik úgy, hogy a

jobban táguló lemez lesz a külső, nagyobb íven. Bimetallt olyan helyen használnak, ahol a hőmérséklet változásának hatására mechanikus berendezést (kapcsolót, szelepet stb.) akarnak működésbe léptetni Ezzel tűzhelyek, vízmelegítők, fűtőberendezések biztonságos működtetése oldható meg. 3. Az építészetben azért használnak vasbeton szerkezetet, mert a vas és a beton anyaga közel azonos mértékben tágul. Így elkerülhetjük azt, hogy a szerkezetekben a hőmérséklet változásakor a hőtágulásból származó, nem kívánt belső feszítőerők keletkezzenek. A vasbeton szerkezet előnye az is, hogy a vasnak a húzó-, a betonnak pedig a nyomószilárdsága kiváló. 13.1 A bimetall szalag melegítés hatására meggörbül 4. Régebben a vasúti sínek között hézagokat hagytak, hogy a hőmérséklet-változások következtében a síndarabok szabadon tágulhassanak. Ezért a vonatok ütemesen zakatoltak, amikor a kerekek a hézagokon

átugrottak. Manapság viszont a síneket összehegesztik és erős beton talpakhoz rögzítik, ezek képesek ellenállni a táguláskor fellépő nagy erőknek. Így is előfordulhat, hogy nagy kánikulában a nem megfelelően rögzített vagy méretezett sínek elhajlanak. 5. Mivel a homogén anyagok tágulása egyenletes – az anyagokban táguláskor nem keletkeznek belső feszítőerők -, ezért a lemezeken vágott lyukak vagy az anyagtömbökben lévő üregek mérete hőtáguláskor éppen úgy változik, mintha ott is anyag lenne. Azaz a lyukakat és az üregeket körülvevő anyag “nem veszi észre” táguláskor vagy összehúzódáskor, hogy belül anyaghiány van. Egyszerűen szemléltethetjük ezt a S Gravesande (ejtsd: grévzend)-készülékkel, amely egy fémgolyóból és egy azzal egyenlő belső átmérőjű fémgyűrűből áll. Ha melegítjük a golyót, nem fér át a gyűrűn Ha a gyűrűt is melegítjük, akkor a golyó ismét átfér a gyűrűn, vagyis a

gyűrű nyílása is kitágul. 6. A szilárd testek köbös hőtágulási tényezője a táblázatokban külön nincs feltüntetve, mivel belátható, hogy az jó közelítéssel háromszorosa a lineáris tényezőnek: béta=3*alfa Ezt egyszerűen bizonyíthatjuk is: Vegyünk egy l0 élhosszúságú kockát, ennek térfogata: V0 = l0 a harmadikon. Legyen a kocka anyagának lineáris hőtágulási tényezője ?. Ha melegítjük a kockát, akkor az kitágul, minden élhossza megnövekszik. A megnövekedett élek hosszát a lineáris tágulási törvényből kapjuk meg: l = l0 . (1 + alfa * deltaT). A kocka megnövekedett térfogatát pedig a V = l a harmadikon = l0 a harmadikon * (1 + alfa * deltaT) a harmadikon összefüggésből számíthatjuk. Elvégezve a köbre emelést, valamint a V0 = l0 a harmadikon helyettesítést, kapjuk: V = V 0 . [1 + 3 alfa * deltaT + 3 ??(alfa deltaT) a másodikon +??(alfa deltaT) a harmadikon]. Mivel a szilárd testeknél az alfa*deltaT szorzat

nagyságrendje kb. 10 a mínusz ötödiken * 10 a másodikon = 10 a mínusz harmadikon ezért a szorzat négyzete és köbe 10 a mínusz hatodikon, illetve 10 a mínusz kilencediken nagyságrendű. Így a zárójelen belül a harmadik és negyedik tag elhanyagolható az első két taghoz képest. Így kapjuk, hogy V ?megközelítőleg V0 ??(1 + 3alfa * deltaT). Ezt a köbös hőtágulási törvénnyel összevetve láthatjuk, hogy béta megközelítőleg 3*alfa 14.1 Golyó és gyűrű tágulásának kísérleti vizsgálata GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mikor kell nagyobb belógást hagyni a villamos távvezetékek szerelésénél: ha a szerelés télen alacsony hőmérsékleten, vagy ha nyári kánikulában történik? 2. A szekérkerék készítésénél a fémabroncsot melegen húzzák a bognárok a fából készült kerékre. Magyarázzuk meg, hogy miért! 3. Vajon miért készítik vékonyra a hőálló üvegedények falát? 4. Milyen hatással lehet a hőmérséklet változása

egy ingaóra járására? 5. Hogyan illeszthetünk könnyedén egy csapágyat egy megfelelő méretű tengelyre? 6. Acélból készült mérőszalaggal mérünk meg egy adott földterületet egyszer fagyos téli időben, máskor pedig forró nyári napon. Mit mondhatunk a mért területek egymáshoz viszonyított nagyságáról? 7. Igazoljuk – a mellékelt ábrát használva -, hogy a testek hőtágulásánál a terület növekedését a deltaA = 2alfa*A0deltaT összefüggéssel számíthatjuk! FELADATOK 1. Mennyivel növekszik meg a hossza annak a 100 m hosszúságú alumínium-huzalnak, amelynek a hőmérséklete 15 oC-ról 45 oC-ra nő meg? alfa a=2,4*10 a mínusz ötödiken1/oC 2. Mekkora annak a rézrúdnak a hossza, amelyik 100 oC hőmérséklet-emelkedéskor 10 mmrel lesz hosszabb? Alfa r=1.6*10 a mínusz ötödiken1/oC 3. Egy 10 m hosszúságú vashuzal hőmérséklete 20 oC A huzalt felmelegítve a hossza 12 mm-rel változik meg. Mekkora lett a huzal hőmérséklete? Alfa

v=1,1*10 a mínusz ötödiken*1/oC 4. Egy fémrúd relatív hosszváltozása 0,368% lesz 200 oC hőmérséklet-emelkedés során Mekkora a fém anyagának lineáris hőtágulási tényezője? Milyen anyagból készülhetett a rúd? (Használjuk a négyjegyű függvénytáblázatot!) 5. Az 1 dm3 térfogatú 20 oC hőmérsékletű alumíniumból készült kockát hány Celsius-fokra kell lehűteni, hogy a térfogata 1 cm3-rel csökkenjen? Béta a=7,2*10 a mínusz ötödiken1/oC 6. Maximálisan mennyivel növekedhet meg annak -15 oC hőmérsékletű jégtáblának a térfogata, amelynek mérete 6 m ??4 m ??0,2 m? béta j=5,1*10 a mínusz ötödiken1/oC 1.3 A folyadékok térfogati hőtágulása A gyakorlati életben gyakran kell számolnunk a folyadékok hőtágulásával is. Így pl a vízmelegítők (bojlerek) tervezésénél gondoskodni kell a túlfolyóról is, hogy a melegedő folyadékok tágulásuk közben ne feszítsék szét a tárolóedényeket, tartályokat. A precíziós

hőmérők tervezésénél, készítésénél ugyancsak fontos, hogy ismerjük a folyadékok pontos tágulási törvényszerűségeit. A gépkocsihűtőknél is számolnunk kell a felmelegedett hűtőfolyadék tágulására, ezért használnak a hűtőrendszerben kiegyenlítő tartályt. Hasonló okból használnak táguláskiegyenlítőt az egyedi tervezésű központifűtés-rendszereknél is. A folyadékok hőtágulásának mennyiségi törvényszerűségeit is vizsgálhatjuk kísérleti úton. Egy gumidugóval elzárt lombikban folyadékot melegítünk. A folyadék térfogatváltozását a lombikba benyúló vékony, A belső keresztmetszetű üvegcsőben lévő folyadékoszlop szintjének ?h változása alapján határozhatjuk meg (delta V= A*delta h) Mérjük a lombikba benyúló hőmérővel a hőmérséklet deltaT változását, és ábrázoljuk ennek függvényében a térfogatváltozást. Végezzük el a mérést különböző V0 kezdeti térfogatból kiindulva, illetve

különböző anyagi minőségű folyadékokkal is. 16.1 A folyadékok hőtágulását vizsgáló kísérleti összeállítás A kísérlet elvégzésekor a folyadékok tágulására az alábbi törvényszerűségeket állapíthatjuk meg: A folyadékok térfogatának megváltozása – egyenesen arányos a hőmérséklet változásával (deltaT); – egyenesen arányos a kezdeti térfogattal: (V0); – és függ a folyadék anyagi minőségétől. Felírhatjuk a következő összefüggést: delta V=béta*V0delta T A hőtágulás mértékét jellemző béta anyagi állandót térfogati hőtágulási tényezőnek nevezzük. Mértékegysége: 1/oC A folyadékok térfogati hőtágulási tényezője megmutatja, hogy egységnyi térfogatú folyadéknak mekkora lesz a térfogatváltozása, ha a folyadék hőmérséklete 1 oC-kal változik meg. Néhány folyadék térfogati hőtágulási együtthatója 18 oC-ra vonatkoztatva: Anyag neve – béta*(1/oC10 a mínusz harmadikon) aceton – 1,43 alkohol –

1,10 benzin – 1,00 éter – 1,62 higany – 0,18 petróleum – 0,92 salétromsav – 1,24 terpentin – 1,00 víz – 0,13 Ha a táguló folyadék vékony csövekben helyezkedik el, akkor a folyadékoszlop hosszának megváltozását úgyis kiszámíthatjuk, hogy a folyadék tágulását lineáris tágulásnak vesszük. Ekkor lineáris hőtágulási tényezővel számolhatunk. MEGJEGYZÉSEK 1. A folyadékok jobban tágulnak, mint a szilárd testek, térfogati hőtágulási együtthatójuk 10 a mínusz negyediken – 10 a mínusz harmadikon nagyságrendű, vagyis 1 oC hőmérsékletváltozás esetén a folyadékok relatív térfogatváltozása 0,1-0,01%. 2. Folyadékos hőmérőkben legtöbbször higanyt vagy olyan folyadékot (pl alkoholt) alkalmaznak, amelynek alacsony a fagyáspontja, így a hőmérséklet tág határok között mérhető. 3. A szilárd testek és folyadékok sűrűsége a hőmérséklet-változáskor megváltozik A hőmérséklet növekedésekor a testek sűrűsége csökken,

a hőmérséklet csökkenésekor pedig a testek sűrűsége növekszik. 4. A szilárd anyagok és folyadékok sűrűségének a hőmérséklet-változástól való függését a térfogatra vonatkozó összefüggésből nyerhetjük: 5. A víz eltérően viselkedik a többi folyadékhoz képest, melegítéskor 0 oC-tól 4 oC -ig a térfogata csökken, és csak további hőmérséklet- növekedéskor tágul közelítőleg egyenletesen. A víz sűrűsége – eltérő tágulási viselkedése miatt – 0 oC-tól 4 oC -ig növekszik, majd 4 oC után mindvégig csökken. Ezért a víz sűrűsége 4 oC hőmérsékleten a legnagyobb A víznek ez az eltérő tulajdonsága teszi lehetővé, hogy a tavak, folyók télen nem fagynak be teljesen. Ugyanis a víz hűlésekor 4 oC alatt egyre kisebb sűrűségű lesz, így a leghidegebb vízréteg a felszínen helyezkedik el. Ezért a fagyás, a jégképződés is a felszínen indul meg, és a jégréteg lefelé vastagszik. A jég jó hőszigetelése

révén (az eszkimók jégből készítik a kunyhójukat) a jég alatti víz további hűlése megszűnik. Emiatt a vízi élőlények nem pusztulnak el télen a tavak, folyók jégpáncélja alatt sem (feltéve, ha elég mély a tó vagy a folyó). 17.1 A befagyott tó jege alatt a víz hőmérséklete lefelé növekszik GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Hogyan kell megválasztani folyadékos hőmérő készítésekor a folyadéktartály térfogatát és az ahhoz csatlakozó vékony cső keresztmetszetét, hogy minél pontosabban tudjunk hőmérsékletet mérni? 2. Miért nem ajánlatos a hidegből meleg helyiségbe szállítandó edényt színültig folyadékkal megtölteni? 3. A folyadékos hőmérőben általában nem használnak vizet Vajon miért? 4. Mi lehet az előnye egy etil-alkoholos folyadékos hőmérőnek a higanyossal szemben? (Használjuk a négyjegyű függvénytáblázatban található hőtágulási tényezőkre vonatkozó adatokat!) 5. Milyen hatással járhat Földünk

globális felmelegedése a tengerek, óceánok szintjének változására? Miért? 6. Hogyan fagynának be télen a tavak és a folyók, ha a víz tágulása 0 oC-tól egyenletes növekedést mutatna? FELADATOK 1. Egy 20 liter űrtartalmú vaslemezből készült kannát gázolajjal töltünk tele a benzinkútnál, ahol a gázolaj hőmérséklete 5 oC. A kanna és olaj hőmérséklete a fűtött garázsban 20 oC-ra emelkedik. Mennyi gázolaj folyik ki a kannából, ha annak fedele rosszul zár? (A gázolaj térfogati hőtágulási tényezője béta g=0,001 1/oC , a vas lineáris hőtágulási tényezője alfa v=1,17*10 a mínusz ötödiken 1/oC) MEGOLDÁS: Delta T=15 oC V0g=V0ü=20 köb dm A kifolyt gázolaj térfogatát megkapjuk, ha a gázolaj térfogat-növekedéséből kivonjuk a kanna űrtartalmának növekedését. A vaslemez kanna belső része olyan üregként tágul, amelyet vas vesz körül, így a kanna űrtartalmának megváltozását kiszámíthatjuk a vas köbös

hőtágulásából: Béta v megközelítőleg 3*alfa v=3,5110 a mínusz ötödiken 1/oC Delta Vg=V0g*béta gdelta T=20 köb dm 0,001 1/oC 15 oC =0,3 köb dm Delta Vü=V0ü*béta vdelta T=20 köb dm3,5110 a mínusz ötödiken 1/oC15 oC=0,01 köb dm Így a kifolyt gázolaj térfogata V ki=delta Vg-delta Vü=0,29 köb dm lesz. 2. Mekkora a 10 köb dm térfogatú, 18 oC hőmérsékletű víz térfogatváltozása, ha 80 oC hőmérsékletre melegítjük fel? Béta víz=1,3*10 a mínusz negyediken 1/oC 3. A szobahőmérsékletű (18 oC) higany térfogata 300 köb cm Mekkora hőmérsékleten lesz a higany térfogata 2%-kal nagyobb? Béta Hg=1,81*10 a mínusz negyediken 1/oC 4. Egy ismeretlen folyadékot 10 oC -ról 40 oC -ra melegítettünk, eközben térfogata 1,5%-kal növekedett. Mekkora a folyadék köbös hőtágulási együtthatója? Mi lehetett a folyadék? 5. A folyadékok tágulását vizsgáló kísérletben etil-alkoholt használunk, az edényben és a hozzá csatlakozó

üvegcsőben a folyadék együttes térfogata 200 köb cm. A cső keresztmetszete 0,25 négyzet cm. A kezdeti hőmérséklet 18 oC Mennyivel emelkedik a csőben a folyadékoszlop szintje, ha a hőmérséklet 50 oC-ra nő? Az edény tágulásától eltekintünk. Béta alkohol=1,1*10 a mínusz harmadikon 1/oC 6. Mennyivel emelkedne az óceánok vízszintje, ha a hőmérsékletük átlagosan 2 oC-kal növekedne? Vegyük az óceánok átlagos mélységét 2000 méternek, és a tengervíz hőtágulási együtthatóját a vízével azonosnak. A jéghegyek olvadását hagyjuk figyelmen kívül Alfa víz=4,3* 10 a mínusz ötödiken 1/oC 7. Egy 20 literes alumíniumkannát színültig töltünk 5 oC hőmérsékletű petróleummal Ezután a teli kannát 25 oC hőmérsékletű helyiségbe visszük. Béta petrol=9,2*10 mínusz negyediken 1/oC, béta al=7,2* mínusz ötödiken 1/oC a) Mennyi petróleum folyna ki a kannából, ha nem vesszük figyelembe az edény tágulását? b) Mennyi a

valóságban kifolyt petróleum térfogata? 8. Mekkora a víz sűrűsége 100 oC-on, ha a sűrűsége 4 oC-on 1000 kg/köbméter? 2. Gázok állapotváltozásai 2.1Emlékeztető Állapotjelzők, állapotváltozások Helyezzünk tűhegyre papírkígyót, és tartsuk a meleg radiátor (vagy más fűtőtest) fölé! Minél melegebb a fűtőtest, annál erőteljesebb forgást figyelhetünk meg. Fűtéskor a szobában a radiátorok fölött légáramlás indul meg. A jelenség azzal magyarázható, hogy a radiátor fölött felmelegedett levegő kitágul, sűrűsége csökken, ezért felfelé áramlik, helyére alulról hidegebb levegő kerül. A gázok melegedése nem feltétlenül jár együtt a gáz tágulásával. Ha például egy dugóval lezárt lombikot melegítünk, a benne lévő levegő is melegszik, de nem tud kitágulni. Persze lehet, hogy kilöki a dugót, és mégis kitágul Amíg a levegő nem tágulhat, melegítéskor a nyomása növekszik. Az is lehetséges, hogy a gáz

lehűlés közben tágul ki. (Gondoljunk a szifonpatronban lévő CO2 gázra.) A gázok térfogatát tehát nemcsak a hőmérséklet, hanem például a nyomás is befolyásolja. Ha adott mennyiségű és térfogatú gáz belsejében mindenhol ugyanakkora a nyomás és a hőmérséklet értéke, akkor a gáz egyensúlyi állapotban van. Agázok egyensúlyi állapotát bizonyos mérhető mennyiségek egyértelműen meghatározzák. Az ilyen mennyiségeket állapotjelzőknek (vagy állapothatározóknak) nevezzük. Adott minőségű gáz (levegő, O2, H2 stb.) állapotát az alábbi állapotjelzők határozzák meg: – a gáz T hőmérséklete, – a gáz p nyomása, – a gáz V térfogata és – a gáz m tömege. A gáz állapotjelzői közül a hőmérséklet mérésével már foglalkoztunk. A gáz térfogatán mindig a tárolóedény térfogatát értjük. Ezt mérhetjük például úgy, hogy az edényt feltöltjük vízzel, majd ennek a víznek a térfogatát állapítjuk meg

mérőhenger segítségével. A gáz tömegét is mérni tudjuk olyan csappal ellátott edény felhasználásával, amelyből ki lehet a gázt szivattyúzni. A gáz tömege a gázzal töltött edény és a légüres teret (vákuumot) tartalmazó edény tömegének különbsége. Hogyan mérhetjük meg a gáz nyomását? A levegő nyomását Torricelli (1608-1647) olasz fizikus határozta meg először. Egyik végén zárt, kb. 1 m hosszú üvegcsövet megtöltött higannyal, majd a csövet nyitott végével lefelé, higanyt tartalmazó edénybe merítette. A függőleges csőben a külső higanyszinthez viszonyítva 76 c m magas higanyoszlop maradt. (A kifolyó higany helyén légüres tér keletkezett, amelyet Torricelli-űrnek szokás nevezni.) A higanyoszlop súlyából származó nyomással a külső légnyomás tartott egyensúlyt. Határozzuk meg ezt a nyomást! Egy h magasságú, A keresztmetszetű, ?sűrűségű folyadékoszlop súlyából származó nyomás (úgynevezett

hidrosztatikai nyomás): Ez alapján a légnyomás értéke: p megközelítőleg 0,76 m * 13 600 kg/köbméter9,81 m/s négyzet=101 325 Pa megközelítőleg?10 az ötödiken Pa. Ezt a nyomásértéket gyakran csak a Hgoszlop hosszával jellemezzük, és 76 Hgcm-nek vagy 760 Hgmm-nek mondjuk. Ezt szokás normál légnyomásnak nevezni Mivel a légnyomás a fölöttünk lévő légkör súlyából származik, ezért értéke változik, függ a tengerszint feletti magasságtól és a levegő páratartalmától is. Csappal ellátott üvegedényben a gáz nyomását mérhetjük úgy, hogy az edényhez hajlékony csővel egy higanyt tartalmazó U-alakú csövet csatlakoztatunk (az elrendezést manométernek nevezzük). A csap kinyitása után a Hg-szintek különbsége adja meg a gáznyomás és a külső légnyomás eltérését. Ha pl delta h = 20 cm és a külső légnyomás 76 Hgcm, akkor a belső nyomás p = 76 Hgcm + 20 Hgcm = 96 Hgcm, amit Pa-ba is átszámíthatunk. Ha egy adott

mennyiségű gáz termikus vagy mechanikai (vagy egyszerre mindkettő) kölcsönhatásba kerül más gázokkal vagy más halmazállapotú testekkel, akkor a gáz állapota megváltozik. A gáz állapotának megváltozását az állapotjelzőinek változása mutatja A gáz állapotváltozásakor egyidejűleg legalább két állapotjelző változik. A gáz egy adott állapotában az állapotjelzők között kapcsolat van, azok nem vehetnek fel egymástól függetlenül tetszőleges értéket. A továbbiakban célunk az, hogy ezen kapcsolatok matematikai összefüggéseit megkeressük. Először a gázok olyan speciális állapotváltozásait vizsgáljuk, amelyeknél adott mennyiségű és minőségű gáz állapotváltozása során a p, V, T állapotjelzők közül valamelyik állandó marad. Így megkülönböztetünk izobár (állandó nyomáson történő), izochor (állandó térfogat melletti) és izoterm (állandó hőmérsékletű) állapotváltozásokat. 20.1 Torricelli

kísérlete 20.2 Gázok nyomásának mérése higanyos manométerrel 2.2 Gázok állapotváltozása állandó nyomáson (izobár állapotváltozás) A gázok izobár állapotváltozásának vizsgálatára végezzük el az ábra szerinti kísérletet. Legyen a higanycseppel a lombikba bezárt gáz (levegő) kezdeti térfogata V1. Melegítsük a lombikot vízfürdőben, melynek hőmérsékletét hőmérővel mérjük. Ha ismerjük a cső A keresztmetszetét és megmérjük a higanycsepp ?s elmozdulását, a gáz térfogatváltozása delta V=deltas*A, az új térfogat pedig V = V1 + delta V összefüggésből számítható. Ábrázoljuk a V térfogatot a T hőmérséklet függvényében! A táguló gáz nyomása tágulás közben állandó, és megegyezik a külső légnyomás értékével. Többfajta gázzal és különböző méretű lombikokkal is elvégezve a tágulási kísérletet, megállapíthatjuk a gázok állandó nyomáson történő tágulásának törvényszerűségeit. A V

térfogatot a oC-ban mért T hőmérséklet függvényében ábrázolva olyan egyenest kapunk, amelynek meghosszabbítása bármely gáz esetén közelítően -273 a oC-nál metszi a hőmérséklet tengelyt. Legyen a 0 oC-hoz tartozó térfogat V0 Ekkor az egyenes meredeksége: V0/273 a oC Ez azt jelenti, hogy a V térfogat és a oC-ban mért T hőmérséklet közötti függvénykapcsolat: V = V0 + V0/273 a oC*T. Ezt átalakítva kapjuk, hogy V = V0 (1+1/273 oC*T). Az eredményünk hasonló a szilárd testek és folyadékok térfogati hőtágulási törvényéhez, ahol most a köbös hőtágulási tényező béta=1/273*1/oC értéknek vehető. A legtöbb gáz – állandó nyomáson – a fenti összefüggésnek megfelelően tágul, ha sűrűsége elég kicsi, és nem túl alacsony a hőmérséklete. Azt az idealizált (valóságban nem létező) gázt, amelynek a hőtágulási tényezője pontosan béta=1/273*1/oC lenne, ideális gáznak nevezzük. Az olyan valódi (vagy reális)

gázokat, amelyek hőtágulásánál a ß értéke a fenti értéket jól megközelíti, ideális gázoknak tekintjük. Gáz anyaga – béta (1/oC) ammónia – 0,003802 hélium – 0,003660 hidrogén – 0,003662 levegő – 0,003675 oxigén – 0,003674 nitrogén – 0,003674 21.1 A gázok tágulását vizsgáló kísérleti összeállítás 21.2 Ideális gázok V-T grafikonja 21.3 Valódi gázok hőtágulási tényezői normál állapotban A V-T grafikonnak megfelelően célszerű egy új hőmérsékleti skálát bevezetni úgy, hogy a grafikon V tengelyét párhuzamosan eltoljuk abba a pontba, ahol a grafikon egyenese a T tengelyt metszi. Így az új skála zéruspontja -273 oC-nál lesz A skálabeosztás nagysága változatlan marad – megegyezik a Celsius-skála beosztásával. Az így nyert új hőmérsékleti skálát abszolút hőmérsékleti skálának vagy Kelvin- skálának nevezzük Lord Kelvin, korábban William Thomson (1824-1907) angol fizikus tiszteletére. A Kelvin-skálán

mért hőmérsékletet abszolút hőmérsékletnek hívjuk. A Ke lvin-skála egységét kelvinnek nevezzük, jele: K. A hőmérséklet értékét úgy számítjuk át kelvinbe, hogy a Celsius-fokban mért értékhez 273-at adunk. Így -273 oC-nak 0 K, 0 oCnak pedig 273 K felel meg A Kelvin-skálát alkalmazva állandó nyomáson az ideális gázok térfogata és abszolút hőmérséklete között egyenes arányosság áll fenn, melynek a képe az origóból kiinduló félegyenes: Az egyenes arányosság tetszőleges összetartozó értékpárra is igaz, vagyis: Az állandó tömegű ideális gáz állandó nyomáson történő állapotváltozásakor a gáz térfogata egyenesen arányos a gáz abszolút hőmérsékletével. Ez Gay-Lussac I törvénye Agázok állapotváltozásakor gyakran ábrázoljuk az egyik állapotjelzőt a másik függvényeként. Az így kapott diagramok pontjainak az adott mennyiségű gáz egy-egy állapota felel meg. Így a diagram vonala a gáz

állapotváltozásának menetét mutatja. Leggyakrabban a p-V diagramot használjuk. Ha felvesszük az izobár állapotváltozás p-V diagramját, akkor a gáz – egymást követő egyensúlyi állapotainak a grafikonon megfelelő pontok sorozata a V tengellyel párhuzamos egyenest jelöl ki. Röviden azt mondjuk, hogy az izobár állapotváltozás képe a p-V diagramon a V tengellyel párhuzamos egyenes. 22.1 Az izobár állapotváltozás V-T diagramja 22.2 Az izobár állapotváltozás p-V diagramja MEGJEGYZÉSEK 1. Szokás a Celsius-fokban mért hőmérsékletet t-vel is jelölni Ekkor vigyáznunk kell, hogy ne tévesszük össze a hőmérséklet jelét az idő t jelével. 2. Ha hőmérséklet-különbségekkel kell számolnunk, a kétféle egységben vett különbség számértéke a fentiek szerint megegyezik: delta T (oC) = d elta T (K), és a különbséget egyszerűen foknak mondjuk. 3. A valódi gázok annál inkább ideális gázként viselkednek, minél kisebb a

sűrűségük, és minél magasabb a hőmérsékletük. Így pl szobahőmérsékleten a hidrogén, a hélium, az oxigén, a nitrogén gázokat ideális gázoknak tekinthetjük, mert amint azt a függvénytáblázatból vett értékekből láthatjuk, béta hőtágulási tényezőjük jól megközelíti az ideális gázhoz rendelt béta= 1/273 oC= 0,0036631/ oC értéket. A valódi és az ideális gáz közötti különbség molekuláris magyarázatát a molekuláris hőelmélet tárgyalásánál adjuk meg. 4. Alacsony (-100 oC alatti) hőmérsékleten a valódi gázok cseppfolyósodnak, ekkor megszűnnek gázként viselkedni, ezért további hőmérséklet-csökkenés esetén térfogatváltozásuk már semmiképpen nem felel meg az ideális gázokra vonatkozó grafikonnak. Ezért ér véget a 212 és a 221 ábra grafikonja, mielőtt a hőmérsékleti tengelyt metszené. 5. A T = -273 oC nemcsak a gázok tágulása szempontjából kitüntetett hőmérsékleti pont A tapasztalatból és a

mélyebb elméleti megfontolásokból következik, hogy semmilyen halmazállapotú anyag nem érheti el, és nem haladhatja túl negatív irányban ezt a kitüntetett hőmérsékleti pontot. Ezért méltán nevezzük a 0 K-t abszolút zéruspontnak Az abszolút zéruspont T = -273 oC értéke kerekített érték. A pontosabb érték T = -273,15 oC 6. Az abszolút zéruspont közelében az anyagok szokatlan sajátosságokkal rendelkeznek (szuperfolyékonyság, szupravezetés stb.), az anyagok fajhője a zérusponthoz közeledve megváltozik, a nullához közeli értéket vesz fel, amelyből az következik, hogy a legkisebb hőfelvétel is nagy hőmérséklet-emelkedést okoz. Ezért nem érhető el, és nem léphető túl az abszolút zéruspont. Nincs negatív abszolút hőmérséklet! Ennek anyagszerkezeti magyarázatát a molekuláris hőelméletben ismerhetjük meg. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. A függvénytáblázat gázokra vonatkozó tágulási adatai alapján állapítsuk

meg, hogy mely gázok közelítik meg legjobban az ideális gázt, és melyek térnek el attól nagyobb mértékben! 2. Mi történik a szoba levegőjének egy részével, ha a szobában befűtünk? Mi történik a szoba levegőjének lehűlésekor? 3. A hűtőszekrényből kivett közel üres üdítős üveg nyílására helyezzünk egy könnyű pénzérmét, majd melegítsük tenyerünkkel az üveg falát. Mit tapasztalunk? Magyarázzuk meg a jelenséget! 4. Készítsünk léghajómodellt! Könnyű műanyag szemeteszsákot szájával lefelé helyezzünk Bunsen-állványokra! Ragasszunk a zsák szájához néhány kiegyensúlyozó papírcsíkot! Esetleg a zsák szája mentén könnyű merevítő drótszálat vagy horgászzsinórt is fűzhetünk. Ha ezután borszeszégő lángjával alul és középen (hogy a zsák meg ne pörkölődjön) melegítjük a levegőt, a zsák hamarosan felemelkedik, kis idő múlva pedig visszaereszkedik. Adjunk magyarázatot az érdekes kísérletre! 5.

Miért poros a radiátorok fölött a szoba mennyezete? Hogyan akadályozhatjuk meg a beporosodást? 6. A természetben milyen nagy légáramlatokat ismerünk? FELADATOK 1. Mekkora lenne annak a levegőnek a térfogata 20 oC hőmérsékleten és külső légköri nyomáson, amely akkor távozik egy 4 m ??5 m ??3 m méretű szobából, amikor a szoba levegőjének hőmérséklete 0 oC-ról 20 oC-ra növekszik? 2. Egy tornaterem levegőjének hőmérséklete 0 oC A terem 15 oC -ra való felfűtése során a nyílászárókon távozó levegő térfogata 50 köb m. Mekkora a tornaterem magassága, ha az alapterülete 200 négyzet m? 3. Egy könnyen mozgó dugattyúval elzárt 0,8 négyzet dm alapterületű hengeres edényben 0 oC hőmérsékletű, 4 köb dm térfogatú ammóniagáz van. Melegítés hatására a dugattyú 5 cm-t elmozdul. Mekkora a felmelegített gáz hőmérséklete? (A gázt tekintsük valódinak!) 4. A gázok hőtágulását vizsgáló kísérleti összeállítás

lombikjának térfogata 100 köb cm A hozzá csatlakozó cső belső átmérője 5 mm. Mekkora az 1 oC-nak megfelelő, a csövön található, két szomszédos beosztás közötti távolság? 5. Egy 50 liter űrtartalmú tartály 30 oC hőmérsékletű gázt tartalmaz A tartály környezetétől nincs légmentesen elzárva. A gáz hányad része távozik el a tartályból, ha a gáz hőmérséklete a tartályban 50 oC-ra emelkedik? (A gázt tekintsük ideálisnak!) 24.1 Mitől emelkedik a hőlégballon a magasba? 2.3 Gázok állapotváltozása állandó térfogaton (izochor állapotváltozás) Mindennapos tapasztalat, hogy zárt edényben – amikor a gázok tágulását megakadályozzuk – a gázok nyomása melegítéskor megnő, hűtéskor pedig csökken. Állandó mennyiségű gáz állandó térfogaton történő melegítésekor vagy hűtésekor a gáznak csak a nyomása (p) és a hőmérséklete (T) változik meg. A gázok ilyen speciális állapotváltozását izochor (ejtsd

izokor) – állandó térfogatú – állapotváltozásnak nevezzük. A háztartásban használt – valamilyen hajtógázt tartalmazó – illatszeres vagy más palackokon gyakran olvashatjuk a figyelmeztető feliratot: VIGYÁZAT, TŰZVESZÉLYES! A KÉSZÜLÉKBEN TÚLNYOMÁS VAN. TŰZBE DOBNI MÉG ÜRES ÁLLAPOTBAN IS TILOS! Különösen veszélyesek lehetnek a lakás- és épülettüzeknél felforrósodott propán-bután gázpalackok, amelyek bármely pillanatban gyújtóbombaként robbanhatnak fel az óriásra növekedett belső gáznyomás hatására. Ezért a tűzoltóknak első dolguk a felhevült palackok vízsugárral történő gyors hűtése Zárt tartályok méretezésénél fontos, hogy ismerjük a nyomás- és hőmérséklet-változás közötti mennyiségi kapcsolatot. Állítsuk össze az ábrán látható kísérletet! A lombikban lévő gáz hőmérséklete a vízfürdő hőmérsékletével változtatható. Az állandó térfogatot a lombikhoz csatlakozó – higanyt

tartalmazó – közlekedőedény jobb szárának elmozdításával állítjuk be. A gáz túlnyomását a higanyszintek delta h különbségéből határozhatjuk meg. Ábrázoljuk a gáz p n yomását a oC–ban mért T hőmérséklet függvényében! Ismét olyan egyenest kapunk, amelynek meghosszabbítása közelítően -2730 oC-nál metszi a hőmérséklet tengelyt. Legyen a 0 oC-hoz tartozó nyomás p0 Ekkor az egyenes meredeksége: P0/273oC, így az egyenlete: P=P0+ P0/273oC*T=P0(1+ T/273oC) Célszerű most is az abszolút hőmérsékleti skálára áttérni. 25.1 Az izochor állapotváltozást vizsgáló kísérlet 25.2 Az izochor állapotváltozás p-T grafikonjai Így az alábbi összefüggést kapjuk: P1/T1=P2/T2 Vagyis állandó térfogaton történő állapotváltozások során az állandó tömegű ideális gáz nyomása egyenesen arányos a gáz abszolút hőmérsékletével. Ez Gay-Lussac II törvénye 26.1 Lord Kelvin (1824-1907) angol és Louis Joseph Gay-Lussac

(1778-1850) francia fizikus GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Miért nehéz lecsavarni a befőttesüveg fedelét, ha melegen zárták le (légmentesen)? Hogyan segíthetünk ezen? 2. Hogyan változik meg az autókerékben a nyomás értéke, ha a kocsival tűző napon parkolunk? Hogyan állíthatjuk vissza az eredeti nyomást? 3. Milyen lesz a képe az izochor állapotváltozásoknak a p-V és a V-T diagramokon? 4. Ha héjától megfosztott, kemény főtt tojást teszünk egy előzőleg lánggal kissé felmelegített lombik szájához, a lehűlő lombik egészben beszippantja a tojást. Szájával lefelé fordított lombikból melegítéssel egészben ismét visszanyerhetjük a tojást. Adjunk magyarázatot az érdekes kísérletre! FELADATOK 1. Egy nyári délelőttön a benzinkútnál, amikor a hőmérséklet 20 oC, az autó kerekeiben 200 kPara állítjuk be a nyomást. (A mért nyomás túlnyomást jelent) A külső légköri nyomást vegyük 100 kPa-nak. a) Mekkora túlnyomás

mérhető a tűző napon hagyott gépkocsi kerekeiben, ha a hőmérséklet 50 oC? b) Mekkora lesz a keréknyomás hajnalban, amikor a levegő 10 oC-ra hűl le? 2. Egy befőttesüveget melegen, légmentesen zárunk le kör alakú, 8 cm átmérőjű fedéllel Ekkor a bezárt levegő hőmérséklete 80 oC. A légnyomás állandó értéke 101 kP a Mekkora erővel nyomódik rá a fedél az üvegre, ha a befőttesüveg kihűl, és a belső hőmérséklet 20 oCra csökken le? 3. A biztonsági szeleppel ellátott gáztartály szelepe 300 kPa túlnyomás esetén nyílik ki 20 oC hőmérsékleten a tartályban a túlnyomás 180 kPa. Mekkora a bezárt gáz hőmérséklete, amikor a biztonsági szelep működésbe lép? (A légnyomás értéke 100 kPa.) 4. Egy hűtőszekrényből, ahol a belső hőmérséklet 15 oC, kiveszünk egy kb félig telt üdítősüveget. Az üveg szájára megnedvesített pénzérmét helyezünk Miközben az üvegben lévő levegő melegszik, az érme többször

megemelkedik az üveg száján. A pénzérme tömege 30 g, a palack nyílásának keresztmetszete 3 négyzet cm, a külső levegő légnyomása 98 kPa. a) Mekkora a palackba zárt levegő hőmérséklete akkor, amikor az érme először emelkedik meg az üveg száján? b) Hogyan függ ez a hőmérsékleti érték a palackban lévő levegő térfogatától? 2.4 Gázok állapotváltozása állandó hőmérsékleten (izotermikus állapotváltozás) Üres orvosi fecskendő dugattyúját állítsuk a henger közepére, majd fogjuk be ujjunkkal a fecskendő nyílását! Ha ezután a dugattyút befelé nyomjuk, majd elengedjük, a dugattyú visszaugrik; ha kifelé húzzuk és elengedjük, szintén visszaugrik. A dugattyú mindkét esetben azért mozdul el, mert a bezárt gáz nyomása nem egyezik meg a külső légnyomással. Gyakran tapasztalhatjuk (pl. kerékpárpumpa, orvosi fecskendő használatánál), hogy ha a gázok térfogatát csökkentjük, akkor a gáz nyomása megnő, ha pedig a

gáz térfogatát növeljük, akkor a nyomása lecsökken. A gázok állandó hőmérsékleten történő összenyomása és tágítása a nyomás megváltozásával jár együtt. A gázok ilyen állapotváltozását izotermikus vagy izoterm (állandó hőmérsékletű) állapotváltozásnak nevezzük. Ekkor a gáznak csak a p nyomása és a V térfogata változik meg A gázok izotermikus állapotváltozását vizsgálhatjuk az ábrán látható kísérleti eszköz segítségével. Vegyünk egy U alakú, egyik végén zárt, másik végén nyitott üvegcsövet tartalmazó, alul hajlékony gumicsővel összekötött közlekedőedényt, amelyben higany található. Az összeállítás jobb oldali, felül nyitott szára függőleges irányban elmozdítható, így a baloldali zárt szárban található gáz a h iganyszint változtatásával összenyomható és tágítható. A változtatást lassan végezve, és bizonyos időt várva elérhetjük, hogy a bezárt gáz termikus egyensúlyba

kerüljön környezetével, azaz hőmérséklete megegyezzen környezete állandó hőmérsékletével. A gázoszlop l hosszának és a cső belső A keresztmetszetének mérésével meghatározhatjuk a térfogatot; a két üvegszárban lévő higanyszintek különbségét megmérve pedig a bezárt gáz nyomását. (Ehhez ismernünk kell a külső légnyomást is, melyet barométerről olvashatunk le) Mérjük meg több esetben a bezárt gáz térfogatát és nyomását, és foglaljuk táblázatba a kapott eredményeket! Képezzük az összetartozó térfogatés nyomásértékek szorzatát, és hasonlítsuk össze ezeket! Ábrázoljuk a gáz nyomását a térfogat függvényében! 27.1 A gázok izoterm állapotváltozásának vizsgálatára szolgáló kísérleti összeállítás 27.2 A gáz nyomását a térfogat függvényében a fordított arányosság grafikonja (hiperbola): az izoterma mutatja A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy: állandó hőmérsékleten az

állandó tömegű ideális gáz V térfogata és p nyomása között fordított arányosság áll fenn: p1 ??V1 = p2 ??V2. Ez Boyle-Mariotte törvénye. MEGJEGYZÉSEK 1. Ha különböző T hőmérsékleten akarjuk a kísérletet elvégezni, akkor a gázt tartalmazó bal oldali csövet változtatható hőmérsékletű vízfürdőbe helyezzük. Ekkor a T1 kisebb mint T2 kisebb mint T3 hőmérsékletekhez tartozó p ??V szorzatok értéke egyre nagyobb lesz, ezért az ábrázoláskor kapott hiperbolák – az izotermák – egymás felett helyezkednek el. 2. Ha a p -V síkot izotermákkal hálózzuk be, akkor azok – egy tereptérkép szintvonalaihoz hasonlóan – tájékoztatnak a síkon az egyes állapotváltozások hőmérsékleti viszonyairól. 3. Robert Boyle (1627-1691) angol fizikus és kémikus 1664-ben, illetve Edmé Mariotte (1620-1684) francia fizikus 1676-ban egymástól függetlenül állapították meg a róluk elnevezett gáztörvényt. 28.1 Az izotermikus állapotváltozások

ábrázolása p-V diagramon GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. A gázok izotermikus állapotváltozásánál hogyan függ a gázok sűrűsége a nyomástól? 2. Mi történhet a gázzal, ha azt alacsony hőmérsékleten nagyon kis térfogatra nyomjuk össze? 3. Helyezzünk egy kissé felfújt léggömböt a légszivattyú burája alá, majd szívjuk ki a bura alól a levegő egy részét! Mi történik ekkor a léggömbbel? Értelmezzük a jelenséget! 4. A3 feladat kísérlete alapján magyarázzuk meg, miért szükséges a világűrbe kilépő űrhajósoknak szkafandert viselniük! 5. Szereljünk szét egy kerékpárpumpát, tanulmányozzuk és értelmezzük a működését! Hogyan készíthetnénk belőle légszivattyút? 6. Érdekes kísérleteket végezhetünk az úgynevezett Cartesius-búvárral, amely a n evét René Descartes (latinosan Cartesius) francia filozófus- természettudósról kapta. Üveghengerbe vizet töltünk, majd ebbe vízzel teli kémcsövet helyezünk szájával

lefelé. A víz egy része kifolyik, és a kémcsőben kis zárt légtér keletkezik. Megfelelő mennyiségű víz kifolyatása után a kémcső úszik, lebeg vagy elsüllyed a hengerben. Kössük le gumihártyával a henger nyílását! A gumihártya benyomásával a búvár lesüllyeszthető, felhúzásával felemelhető. Kísérletezzünk, és adjunk magyarázatot a tapasztalatainkra! FELADATOK 1. Egy orvosi fecskendő végét befogva a hengerben lévő levegő térfogatát 60%-ára préseljük össze. Mekkora lesz a levegő nyomása, ha a külső légnyomás 10 az ötödiken Pa? 2. Egy kerékpártömlő szelepe 30 kPa túlnyomás hatására nyílik meg Pumpáláskor a pumpa dugatytyúja a levegő összepréselése kezdetén a henger aljától 30 cm-re van. Hol áll a dugattyú, amikor az összenyomott levegő kezd beáramlani a szelepen keresztül a tömlőbe? (A tömlőben lévő levegő nyomását kezdetben vegyük azonosnak a külső légnyomáséval: pk = 100 kPa.) 3. Egy

függőleges állású, súlytalan dugattyúval ellátott henger alapterülete A = 0,5 négyzet dm. A levegőoszlop hossza h = 30 cm A dugattyúra egy m = 6,24 kg tömegű vashengert helyezünk. Mennyit süllyedt a dugattyú, amikor újra egyensúlyba kerül? A hőmérséklet kezdetben és a végállapotban azonos. A külső légnyomás 100 kPa 4. Kb 30 cm hosszú, 2-3 mm átmérőjű, egyik végén zárt üvegcsövet lánggal hevítve, majd nyitott végét higanyt tartalmazó edénybe merítve, várjuk meg, amíg 5-10 cm-es Hg-szál hatol a csőbe. Kihűlés után ezt a csövet (Melde-cső) nyitott szájával egyszer függőlegesen lefelé, egyszer pedig felfelé tartva, meghatározhatjuk a légnyomás értékét a következő összefüggésből: (p0 – pHg) l1 = (p0 + pHg) × l2. Magyarázzuk meg az összefüggést, és mérjük meg a p 0 légnyomást! A mérést tálca felett végezzük, hogy a higanyszennyezést elkerüljük! A higany gőzei károsak az egészségre! 5. Vegyünk

egy 2 cm átmérőjű hengert Egyik végén egy jól záró mozgatható dugattyú van, a másik végét egy dugóval zárjuk el. A dugót a hengerből 100 N nagyságú erővel lehet kihúzni A külső légnyomás 100 kPa. Kezdetben, amikor a dugattyút behelyeztük a hengerbe, akkor az a dugótól 30 cm távolságra van. Ha a dugattyút lassan toljuk a hengerbe, akkor hol áll a dugó kirepülésének pillanatában? 2.5 Az ideális gázok általános állapotváltozása, állapotegyenlete EGYESÍTETT GÁZTÖRVÉNY Ha az izochor állapotváltozások vizsgálatára használt kísérleti eszköznél a lombikban lévő gáz melegítésekor a jobb oldali cső mozgatásával nem állítjuk vissza az eredeti térfogatot, akkor a gáz melegítése során sem a térfogata, sem a nyomása, sem pedig a hőmérséklete nem marad állandó. Így a p, V, T állapotjelzők mindegyike változik, csak a gáz tömege és minősége marad változatlan. Az ilyen állapotváltozást általános

állapotváltozásnak nevezzük A, p, V, T állapotjelzők közötti összefüggést az egyesített gáztörvény adja meg. Az összefüggést méréssel állapíthatjuk meg, az ábra szerinti kísérleti összeállítással. A gáz melegítésekor mérhetjük mindhárom (p, V, T) változó állapotjelző értékét egy adott pillanatban. A gáz V térfogatát a V = V0 + delta s ?A összefüggés alapján, a t érfogathoz tartozó nyomás értékét pedig a korábban is használt formula szerint határozhatjuk meg. A gáz hőmérséklete megegyezik a vízfürdő hőmérővel mért T hőmérsékletével. 30.1 Agázok általános állapotváltozását vizsgáló kísérleti összeállítás Az elvégzett kísérlet pontos méréseinek adataiból az alábbi törvényszerűséget állapíthatjuk meg: Az állandó tömegű gázok nyomásának és térfogatának szorzata egyenesen arányos a gáz abszolút hőmérsékletével: P*V megközelítőleg T, vagyis PV/T=állandó Így az

egyesített gáztörvényt az alábbi alakban írhatjuk fel: P1*V1/T1=P2V2/T2 EMLÉKEZTETŐ Az anyagok minden halmazállapotban atomi részecskékből – atomokból vagy molekulákból épülnek fel. Az anyagi részecskék sokaságának jellemzésére az anyagmennyiség szolgál Az anyagmennyiség jele: n, mértékegysége a mól. A mértékegység jele: mol 1 mol annak a részecskesokaságnak az anyagmennyisége, amely annyi részecskét tartalmaz, mint amennyi atom van 12 g tömegű C a tizenkettediken -izotópban. Ennek értéke: 6,023 ??10 a huszonharmadikon. Ezt az értéket Avogadro-állandónak nevezzük Jele: NA, mértékegysége:1/mol . Moláris tömegnek nevezzük (jele: M) azt a tömeget, amely megmutatja, hogy mekkora az 1 mólnyi elem vagy vegyület tömege. A moláris tömeg mértékegységei: kg/mol és g/mol A fenti mennyiségek közötti összefüggés: n=n/M Vagyis valamely elem vagy vegyület n anyagmennyiségét megkapjuk, ha az anyag m tömegét elosztjuk az

elem vagy vegyület M moláris tömegével. ÁLLAPOTEGYENLET Az eddigiek során mindig állandó tömegű gáz állapotváltozásait vizsgáltuk. A gyakorlatból azonban tudjuk, hogy a palackba zárt gáz tömege is változhat (felhasználáskor csökken, töltéskor nő). Az általános állapotváltozásokra vonatkozóan már megállapítottuk, hogy az adott m tömegű gáz nyomásának és térfogatának p ??V szorzata egyenesen arányos az abszolút T hőmérséklettel, vagyis P*V/T=állandó Hogyan lehetne ezt az állandót meghatározni? Kémiai tanulmányainkból tudjuk, hogy a gázok normál állapotában (p0 = 101,325 kPa nyomáson, T = 0 oC = 273,15 K hőmérsékleten) 1 mol anyagmennyiségű – ideálisnak tekintett – gáz térfogata V = 22414 köb cm állandó értékű. Ezt a térfogatot normáltérfogatnak nevezzük. Ezeket az adatokat a f enti törtkifejezésbe behelyettesítve megkapjuk a k eresett R állandó számértékét és mértékegységét is 1 mol gázra: = R

P*V/T = 101,325 Pa*0,022414köbméter=8,314 J/molK n mol gáz esetén – mivel annak térfogata a normáltérfogat n-szerese – a P*V/T törtkifejezés értéke is n-szer nagyobb, vagyis P*V/T= ni illetve az n= m/M hányadost behelyettesítve:P*V/T=m/MR A kifejezéseket átrendezve: Az ideális gázok állapotegyenlete: P*V=nRT PV=m/MRT Az R=8.314 J/mol*K állandót egyetemes vagy általános gázállandónak nevezzük. A fenti egyenlet az n mol ideális gáz egy adott állapotában adja meg az összefüggést a gáz állapotjelzői között, innen ered az állapotegyenlet elnevezés. MEGJEGYZÉSEK 1. Az állapotegyenlet n anyagmennyiséget tartalmazó alakja jól kifejezi, hogy az állapotegyenlet lényegében független az ideális gázok minőségétől. Ez azt jelenti, hogy egy adott V térfogatú edényben, adott T hőmérsékleten csak a gáz anyagmennyiségétől, vagyis a zárt térben lévő részecskék számától függ az, hogy a részecskék mekkora p nyomást fejtenek ki az

edény falára. 2. Előfordulhat, hogy ha zárt térben lévő gázt melegítünk állandó térfogaton, akkor elég magas hőmérsékleten (kb. 1000 oC felett) a gázban lévő molekulák egy része – az egymással való heves ütközésük következtében – atomokra esik szét (disszociál), így hirtelen megnő a zárt térben lévő részecskék száma, amit ugrásszerű nyomásnövekedésként érzékelünk. 3. Az állapotegyenletnek a gáz m tö megét tartalmazó alakját átalakíthatjuk úgy, hogy bevezetjük a sűrűséget. Az így kapott alakból látható, hogy a gáz sűrűsége egyenesen arányos a nyomással és fordítottan arányos az abszolút hőmérséklettel. 4. Az ideális gázok állapotegyenletéből könnyen származtathatjuk a speciális és az általános állapotváltozásokra vonatkozó törvényszerűségeket. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Állapítsuk meg, hogy az alábbi folyamatokban a gázok milyen típusú (izobár, izochor, izoterm vagy

általános) állapotváltozásai jönnek létre! a) Egy mozgatható dugattyúval elzárt edényben lévő gázt lassan melegítünk. b) A dugattyús edényben lévő gázt úgy melegítjük, hogy a dugattyú maga előtt egy rugót nyom össze. c) A dugattyút gyorsan beljebb toljuk a hengeres edénybe. d) A dugattyút lassan húzzuk kifelé a hengerből (a henger fala jó hővezető). e) Gázt tartalmazó zárt palack jó hővezető, érdes falát hosszú ideig dörzsöljük. f) A függőleges helyzetű hengeres, dugattyúval ellátott edényt úgy melegítünk, hogy az emelkedő dugattyúra egy súlyos nehezéket helyezünk. 2. Hányféle különböző módon lehet adott mennyiségű gázt egy adott állapotából egy tetszőleges másik állapotába eljuttatni úgy, hogy közben két speciális állapotváltozás következzen be? A különböző lehetőségeket ábrázoljuk a p-V diagramon! 3. Tekintsük a 3 ábrán az ABCD téglalapot a p-V diagramon Értelmezzük, hogy mi

történik a gázzal, és milyen állapotváltozásokon megy keresztül, ha a (p,V) állapotpont az A?B?C?D?A úton körbejárja a téglalap kerületét (vagyis a gáz körfolyamatot végez)! 4. Az ideális gázok állapotegyenlete alapján magyarázzuk meg, hogy miért lehet lopóval vagy pipettával folyadékot felszívni! 5. Hogyan érhetjük el azt, hogy egy gáztartályból gázt kiengedve a bentmaradó gáz nyomása ne csökkenjen? FELADATOK 1. Egy 40 liter űrtartalmú hegesztőpalackban 5 MPa nyomású oxigén van A gáz hőmérséklete 15 oC. a) Mennyivel nő meg a palackban a nyomás, ha a benne lévő gáz hőmérséklete a tűző napon lévő munkaterületen 50 oC -ra emelkedik? b) Mekkora tömegű gázt használtak el a palackból, ha a munka végeztével a nyomásmérő ismét 5 MPa értéket mutat, és közben a gáz hőmérséklete 30 oC-ra csökken? MEGOLDÁS: V = 40 köb dm p1 = 5 MPa = 5 ??10 a hatodikon Pa; p3 = p1 = 5 MPa T1 = 15 oC = 288 K; T2 = 50 oC = 323 K; T3

= 30 oC = 303 K M = 32g/mol P2, delta m = ? a) Az oxigéngáz megnövekedett nyomását Gay-Lussac II. törvényéből számíthatjuk ki (Ne feledkezzünk meg a hőmérsékleteket kelvinbe átszámítani!) P1/T1=P2/T2, ebből P2=P1*T2/T1=5Mpa323K/288K=5,61 Mpa b) Az elhasznált gáz tömegét az állapotegyenlet segítségével határozhatjuk meg. A P*V= m/MRT állapotegyenletet írjuk fel az (1) (3) állapotokra. Az így kapott egyenletekből a tömegek kiszámíthatók: m1= P1*VM / RT1= 510 a hatodikon N/négyzetméter410 a mínusz másodikon köbméter*32g/mol / 8,31 J/molK288K=2674g=2,674 kg m3= P3*VM / RT3= 510 a hatodikon N/négyzetméter410 a mínusz másodikon köbméter*32g/mol / 8,31 J/molK303K=2541g=2,541 kg Tehát az elhasznált gáz tömege delta m = m1 – m3 = 0,133 kg. 2. Egy 30 cm átmérőjű léggömb belsejében a levegő nyomása 20 oC hőmérsékleten 110 kPa Mekkora a léggömb belsejében a nyomás, ha a napon 55 oC -ra melegszik fel a l éggömbbe bezárt

levegő, és a léggömb átmérője 31 cm-re nő meg? 3. Egy tóban 15 méter mélyen, ahol a hőmérséklet 10 oC, egy légbuborék térfogata 3 köb cm Mekkora a légbuborék térfogata, amikor feljön a felszínre, ahol a víz hőmérséklete 20 oC? (A 10 m magas vízoszlop nyomása megegyezik a külső légnyomás p0 = 100 kPa értékével.) 4. Egy dugattyúval elzárt hengeres edényben lévő 5 köb dm térfogatú ideális gázt melegítünk 17 oC hőmérsékletről 47 oC hőmérsékletre úgy, hogy először hagyjuk a dugattyút szabadon mozogni a hengerben 30 oC hőmérsékletig, majd rögzítjük a dugattyút, és a melegítést tovább folytatjuk. Mekkora a gáz nyomása és térfogata a m elegítés végén? Ábrázoljuk a g áz állapotváltozását a p-V diagramon! (A külső légnyomás 101 kPa.) 5. Egy kerékpárbelsőben mért túlnyomás 50 kPa 15 oC-on A napra kitett gumibelső térfogata 5%- kal növekszik, a túlnyomás a tömlő belsejében pedig 60 kP a-ra nő

meg. A külső légnyomás 100 kPa. Mennyivel változott meg a tömlőben lévő levegő hőmérséklete? 6. Mekkora tömegű oxigén van abban az 50 liter térfogatú hegesztőpalackban, amelyben a gáz nyomása 10 MPa, és hőmérséklete 27 oC? A palackból 2,5 kg tömegű gázt elhasználunk. Mekkora a palackban maradt gáz nyomása, ha a palackban maradt gáz hőmérséklete 10 oCkal csökken? 7. 1 m átmérőjű meteorológiai léggömböt 94,52 g tömegű ismeretlen gázzal töltöttek meg A gáz hőmérséklete 20 oC, nyomása 110 kPa. Milyen gáz lehet a léggömbben? 8. Határozzuk meg az állapotegyenlet felhasználásával a n ormál állapotú hidrogéngáz, oxigéngáz, héliumgáz sűrűségét! Hasonlítsuk össze a kapott értékeket a függvénytáblázatban szereplő adatokkal! Mi lehet a kismértékű eltérés oka? 3. Molekuláris hőelmélet 3.1Emlékeztető Agázok rendezetlen hőmozgást végző részecskékből állnak. A részecskék egymással és az edény

falával rugalmasan ütköznek. A részecskék szapora ütközései révén a g ázok nyomást fejtenek ki a g ázt tartalmazó edény falára. A gázrészecskék rendezetlen mozgására utaló jelenséget figyelhetünk meg olyan sötét, poros helyiségben, ahol a beszűrődő napsugarak megvilágítják a poros levegőt: láthatjuk a fénysugár útjába eső megvilágított levegőben az apró porszemek cikcakkos mozgását. Ezt a jelenséget először Robert Brown (1773-1858), angol botanikus írta le, aki a virágpollenek hasonló mozgását figyelte meg mikroszkóp alatt. A porszemek, virágporok és más apró testecskék megfigyelt rendezetlen mozgását az atomi részecskék rendezetlen mozgásának következményeként értelmezhetjük: A kis testekre az azoknak minden oldalról véletlenszerűen nekiütköző – atomi részecskék erőlökéseket fejtenek ki. A mikroütközések együttes hatása a porszemek kis tömege miatt nem egyenlítődik ki, ezért az apró testek is

rendezetlen mozgásba kezdenek. Ezt a mozgást szokás Brown-mozgásnak nevezni. A Brown-mozgás az atomi részecskék létének és hőmozgásának közvetett bizonyítéka. Albert Einstein (1879-1955) Nobel-díjas fizikus 1905-ben adta meg a Brown-mozgás egzakt matematikai leírását, ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tudós világ a múlt század elején az atomok létezését elfogadja. A folyadékok és gázok spontán elkeveredése, diffúziója is a részecskék hőmozgásával értelmezhető. Az anyag halmazállapotainak leírására különböző részecskemodellek születtek. 34.1 A Brown-mozgás megfigyelése mikroszkóppal 34.2 A hipermangán vízben való oldódása és ennek modellezése részecskékkel 34.3 A gázrészecskék rendezetlen mozgása 3.2 A gázok állapotváltozásainak molekuláris értelmezése A”fénymalom” nevű kísérleti eszköz üvegburában gázt és lapátokkal ellátott tengelyezett kereket tartalmaz. A fémlapátok egyik

oldala fényes, a másik oldala kormozott Ha az eszköz közelébe égő gyufát, gyertyát vagy izzólámpát viszünk, a kerék forgásba jön. A forgás arra vezethető vissza, hogy a lángból vagy az izzólámpából érkező hősugarakat (hasonlóan a napsugárzáshoz) a sötét, kormozott felület jobban elnyeli, és így az jobban felmelegszik, mint a fényes felület. A melegebb felület az előtte elhelyezkedő gázt is jobban felmelegíti. Ezért a melegebb (sötét) oldal előtti gázrészecskék mozgása szaporább, mint a hidegebb (fényes) oldal előttieké. Ebből adódik, hogy a gázrészecskék a sötét oldalra nagyobb nyomást fejtenek ki, mint a f ényesre. Ezért a lapátos kerék forgásba jön. A gázok nyomásának molekuláris értelmezésekor figyelembe vesszük, hogy a gázt alkotó atomi részecskék – a rendezetlen hőmozgás során – a gázt tartalmazó edény falával rugalmasan ütköznek, miközben sebességük iránya megváltozik. A

sebességváltozás lendületváltozást is jelent, amely erőhatást eredményez az ütközőrészecske és a fal között. Így az igen nagyszámú (kb. mólnyi mennyiségű) mikroütközések következtében a gázrészecskék az edény falára egy átlagos erőt, illetve átlagos nyomást fejtenek ki, amit makroszkopikusan a gáz nyomásaként érzékelünk és mérünk. Kvalitatív modellkísérleteket végezhetünk a gázok állapotváltozására a fenti ábrán látható kísérleti eszközzel. – A gáz részecskéit a dugattyúval ellátott átlátszó edényben lévő apró golyókkal modellezzük. – A golyók rendezetlen mozgását az edény alján lévő hangszóró rezgő membránja hozza létre. – A gáz mennyiségének változását a golyók számának változtatásával modellezhetjük. – A nagyobb hőmérséklethez tartozó intenzívebb hőmozgást úgy érhetjük el, hogy a hangszóró membránjára nagyobb feszültséget kapcsolunk. – A nyomást a dugattyú

súlyával változtathatjuk. A modellkísérletek végzésével megállapíthatjuk, hogy a részecskék által az edény falára kifejtett nyomás annál nagyobb, – minél nagyobb a részecskék rendezetlen hőmozgásának átlagos sebessége, illetve – minél nagyobb a térfogategységben lévő részecskék száma (minél sűrűbben helyezkednek el a részecskék) az edényben. Számos jelenség (diffúzió, oldódás) arra utal, hogy a részecskék hőmozgása fokozódik a hőmérséklet emelkedésével, vagyis minél nagyobb a gáz hőmérséklete, annál nagyobb a falnak ütköző részecskék átlagos sebessége is (lásd “fénymalom”). A modellkísérletek tapasztalatai alapján értelmezhetjük az ideális gázok állapotváltozásainak törvényszerűségeit. 35.1 A”fénymalom” kerekét a gázrészecskék rendezetlen mozgása hozza forgásba 35.2 Gázmodell-kísérleti eszköz a gáztörvények szemléltetésére Az izoterm (T = állandó)

állapotváltozásoknál részecskesűrűség- változás okozza a nyomás változását. a térfogatváltozással együttjáró A gáz összenyomásakor a részecskesűrűség növekedése a nyomás növekedésével jár. Táguláskor pedig a részecskesűrűség csökkenése a nyomás csökkenését okozza. Az izochor (V = állandó) állapotváltozásoknál a részecskék rendezetlen hőmozgásának átlagossebesség-változása okozza a gáz nyomásának változását. Melegítéskor a gázrészecskék hőmozgása fokozódik, a részecskék átlagos sebessége megnő. Ezt a gáz nyomásának növekedéseként érzékeljük. Hűtéskor pedig a hőmozgás intenzitása, és így az átlagos sebesség is csökken, ezért a gáz nyomása is csökkenni fog. Az izobár (p = állandó) állapotváltozásoknál a részecskesűrűség változását a hőmozgás átlagos sebességének változása egyenlíti ki, ezért marad állandó a gáz nyomása. Melegítéskor a gáz kitágul, a

részecskesűrűség csökken, de az átlagos sebesség nő, így a gáz nyomása nem változik. Hűtéskor pedig a gáz összehúzódik, a részecskesűrűség nő, de a részecskék átlagos sebességének csökkenése miatt a gáz nyomása most sem változik meg. Az ideális gázokra vonatkozó állapotegyenlet alkalmas átalakításával a g áztörvények pontosabb mennyiségi értelmezéséhez juthatunk. Tekintsük az állapotegyenlet n anyagmennyiséggel kifejezett alakját: p?V =n?R?T. Az anyagmennyiség definíciója alapján az n mólszám kifejezhető a részecskék N száma és az NA Avogadro-állandó hányadosaként: nn=N/N A Ezt behelyettesítve: p*V=NR/N AT Bevezetve a k = R/N A jelölést, megkapjuk az állapotegyenlet részecskeszámmal kifejezett alakját: p ??V = N ??k ??T. A k= R/N A = 1,38*10 a mínusz huszonharmadikon J/K állandó értéket Boltzmannállandónak nevezzük. Az állapotegyenlet p=N/V*kT alakra is hozható, amiből kiolvasható, hogy a gáz

nyomása egyenesen arányos – a részecskék térfogati sűrűségével , – a gáz abszolút hőmérsékletével (T). MEGJEGYZÉSEK 1. A valódi gázok akkor tekinthetők jó közelítéssel ideális gázoknak, ha minél kisebb a részecskék térfogati sűrűsége és minél magasabb a hőmérséklet. Ugyanis ekkor a részecskék saját térfogata és a köztük fellépő molekuláris erők elhanyagolhatóak. 2. A gázrészecskék az edény falával rendezetlenül, nagy számban, szaporán ütköznek Az ütközések során fellépő atomi erőlökések a kicsinységük miatt külön-külön nem mérhetők. Ezért a makroszkopikus mérések során mindig csak a “kisimult” átlagot tudjuk mérni. 3. A molekuláris hőelmélet az 1850-es években Rudolf Clausius munkássága nyomán kezdett fejlődni. James Clark Maxwell (1831-1879) angol és Ludwig Boltzmann osztrák fizikus fejlesztette tovább az elméletet, amely később az általuk kidolgozott statisztikus fizika

alapjául szolgált. 37.1 Rudolf Clausius (1822-1888) német és Ludwig Boltzmann (1844-1906) osztrák fizikus GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Ha egy hosszú, függőlegesen elhelyezett zárt csőbe valamilyen gázt töltünk, akkor méréssel is igazolhatjuk, hogy a cső felső lapjánál a nyomás egy kicsivel kisebb, mint az alaplapnál. Értelmezzük a jelenséget a kinetikus gázelmélet alapján! 2. Hányféleképpen tudjuk megváltoztatni a modellkísérlet során a n yomással egyenesen arányos részecskesűrűséget? Milyen változtatást jelent ez a gázoknál a valóságban? 3. Azonos térfogat és hőmérséklet esetén 1 g tömegű hidrogéngáznak vagy 1 g tömegű oxigéngáznak nagyobb a nyomása? Válaszunkat indokoljuk a részecskemodell alapján! 4. Milyen kapcsolat lehet a gázok m/V sűrűsége és az N/V részecskesűrűség között? FELADATOK 1. Mekkora átlagos erőt fejt ki egy géppisztolyból leadott lövéssorozat a céltáblára, ha 1 perc alatt 120 l

övedék csapódik a táblába 200 m /s sebességgel? Egy-egy lövedék tömege 50 g. Mekkora erőt fejt ki egy lövedék a céltáblára, ha 5 cm mélyen hatol be a tábla anyagába? 2. Egy sivatagi homokvihar alkalmával a levegőben 90 km/h sebességgel repülő homokszemcsék ütköznek a sebességre merőleges sátorlapnak. Az áramló levegőben köbméterenként 400 gramm tömegű homok van. a) Mekkora erőt fejtenek ki a homokszemek a sátorlapra, ha az ütközésüket rugalmatlannak vesszük? b) Hogyan változik meg a nyomás, ha a sátorlapot feszesebbre állítjuk? OLVASMÁNY Földünk légköre Földünk légkörét a Föld gravitációs vonzása tartja a Föld körül fogva. Ha ez a vonzás megszűnne, vagy nem lenne elég erős, akkor a légkör atomi részecskéinek állandó rendezetlen hőmozgása következtében a részecskék a világűrbe szöknének, azaz a légkör előbb-utóbb elillanna. A Holdnak azért nincs légköre, mert a gravitációs vonzása nem elég

erős ahhoz, hogy a nagy sebességgel mozgó gázrészecskéket a gravitációs vonzáskörében tartsa. Ezért szöktek meg a Hold felszínéről a – valamikor a Hold belsejéből vulkáni tevékenységgel kiszabadult – forró gázok. A Nap bolygói közül a Földön kívül mások is rendelkeznek légkörrel: így a Vénusz légköre túlnyomórészt szén-dioxidból áll. A bolygó felszínének átlagos hőmérséklete 470 oC, légköri nyomása pedig a földi légnyomás mintegy 100-szorosa. A Mars légkörét is nagyrészt széndioxid alkotja, amelynek hőmérséklete és nyomása a felszínen -53 oC és 640 Pa Mekkora lehet a légkörünk tömege? A kérdést becsléssel könnyen megválaszolhatjuk a Föld felszínén lévő légnyomás ismeretében. Tudjuk, hogy a levegő súlyából származó légnyomás értéke kb.100 kPa nagyságú Ez azt jelenti, hogy a levegő a Föld felszínének minden egyes négyzetméterére 100 kN = 10 az ötödiken N erőt fejt ki súlyából

adódóan. Így a légkör teljes súlyát könnyen megkapjuk, ha a 10 az ötödiken N értéket megszorozzuk a földfelszín A = 510 millió négyzet km nagyságával. Így G légkör = 10 a z ötödiken N/m2 ??510 ??10 a tizenkettediken négyzetméter = 5,1 ??10 a tizenkilencediken N. Ebből a légkör tömegét úgy nyerjük, hogy a G súlyt osztjuk a g = 10 m/s négyzet gravitációs gyorsulással: m = G/g = 5,1 ??10 a tizennyolcadikon kg. (Ez a Föld tömegének – 6 ??10 a huszonnegyediken kg – mintegy 1 milliomod része.) Milyen vastag a Föld légköre? Azt gondolhatnánk, hogy a légkör vastagságát könnyen megkaphatjuk, hiszen a légnyomásból ismerjük az 1 négyzetméter feletti levegőoszlop súlyát és tömegét (10 az ötödiken N, illetve 10 a negyediken kg), így az oszlop térfogatát megkapnánk, ha a levegő tömegét elosztjuk annak normál sűrűségével: 10 a negyediken kg: 1,3 kg/köbméter= 7700 köbméter. Ebből adódna a levegőoszlop h = 7700 m

magassága Csakhogy a levegő sűrűsége és nyomása nem állandó. A magassággal oly módon csökkennek a kezdeti értékek, hogy kb. 5,5 kilométerenként a sűrűség és a nyomás is megfeleződik (Ezért kell a H imalája 8000 méteres csúcsainak meghódításához a h egymászóknak oxigénmaszkot használni, mert abban a magasságban a levegő sűrűsége a tengerszinten mért értéknek csak kb. 35%-a) Ez azt is jelenti, hogy a felettünk lévő légkör tömege 5,5 kilométerenként megfeleződik, vagyis 5,5 km magasság alatt található a légkör tömegének 50%-a, 11 km alatt a 75%-a. Hétszeres feleződés után, azaz 38,5 km magasság alatt pedig több mint 99%-a található a légkör teljes tömegének. A fokozatosan ritkuló légkörnek azonban nincs éles felső határa. A légkör fokozatosan ritkul addig, amíg részecskesűrűsége eléri a Naprendszerünk bolygóközi részecskesűrűség-értékét (amely csak néhány részecskét jelent

köbcentiméterenként). Erre a magasságra úgy kaphatunk becslést, ha – kiindulva a Föld felszínén lévő kb. 2,5 ??10 a tizenkilencediken részecske/köb cm kezdeti értékéből – vesszük a légköri nyomással arányosan csökkenő részecskesűrűség sorozatos feleződését. Ily módon a légkör felső határának 300-400 km adódik. A becsült érték helyességét bizonyítja, hogy a mesterséges holdak legalább 300-400 km feletti magasságban keringenek a Föld körül azért, hogy a levegő okozta közegellenállás már ne akadályozza a mozgásukat. 38.1 A Föld légkörének nincs éles határa 38.2 A levegő nyomásának csökkenése a magasság függvényében 3.3 A gázok belső energiája, a hőtan I főtétele AZ IDEÁLIS GÁZOK BELSŐ ENERGIÁJA A gyakorlatban sok helyen használjuk fel a gázokat munkavégzésre, a környezetünk megváltoztatására (gőzgép, robbanómotor, légfék, légkalapács stb.) A nyugvó gázok is rendelkeznek energiával, amely

a részecskék hőmozgásával kapcsolatos. Ezt az energiát a gázok belső energiájának nevezzük. Mi határozza meg az ideális gázok belső energiáját a részecskemodell szerint? Induljunk ki a részecskemodell alábbi alapfeltevéseiből: – A részecskéket pontszerűnek tekintjük; – a részecskék rendezetlen mozgást végeznek; – egymással és az edény falával rugalmasan ütköznek. Ezen feltevések alapján nyilvánvaló, hogy az ideális gáz belső energiáját a részecskék rendezetlen mozgásából származó mozgási energiák összege adja. A korábbiakban láthattuk, hogy a gázok hőmérsékletének növekedése a részecskék intenzívebb hőmozgásával jár együtt. Ez viszont azt jelenti, hogy magasabb hőmérsékleten nagyobb a részecskék átlagsebessége, és így az ?m átlagos mozgási energiája is. (m0 egy részecske tömege.) A részecskemodell alapján matematikailag levezethető, hogy az ideális gáz részecskéinek em átlagos mozgási

energiája egyenesen arányos a gáz abszolút hőmérsékletével, ahol az arányossági tényező a k Boltzmann-állandó 3/2-szerese: A modell szerint az egyatomos gázok (ilyenek a nemesgázok) pontszerű részecskékből állnak. Az N részecskéből álló gáz teljes mozgási energiáját, vagyis az Eb belső energiát megkapjuk, ha az egy atomra jutó ??átlagos mozgási energiát megszorozzuk a részecskék N számával: E b=N*szumma=N3/2kT Ha a gáz két vagy több atomot tartalmazó molekulákból tevődik össze, akkor a molekuláknak nemcsak mozgási energiájuk, hanem – mivel mint parányi súlyzók vagy kiterjedt testek foroghatnak is a tömegközéppontjukon átmenő, egymásra merőleges tengelyek körül – forgási energiájuk is lehet. Az atomok rendezetlen mozgása csak haladó mozgásból, a molekuláké pedig haladó és forgómozgásból tevődik össze. A haladó mozgásnak – a 3 egymásra merőleges, lehetséges elmozdulásból adódóan – 3, a forgómozgásnak

pedig a forgástengelyek számától függően 2 vagy 3 szabadsági foka lehet. Így az egyatomos gázok (pl hélium, neon stb) esetén f = 3, a kétatomos molekulákból álló gázoknál (pl. hidrogén, oxigén, nitrogén) f = 3 + 2 = 5, a térbeli kiterjedésű többatomos (pl. metán) molekuláknál pedig f = 3 + 3 = 6 39.1 Két- és többatomos molekula modellje 2, illetve 3 lehetséges forgástengellyel A HŐTAN I. FŐTÉTELE Hogyan tudjuk egy adott gázmennyiség Eb belső energiáját megnövelni? Ehhez a részecskék átlagos sebességét kell növelnünk, amire kétféle lehetőség kínálkozik: a) Melegítjük a gázt úgy, hogy magasabb hőmérsékletű környezettel hozzuk termikus kölcsönhatásba. A melegebb környezet nagy sebességű részecskéi először az edény falában, majd a gázban is nagyobb átlagsebességű mozgást hoznak létre, amit a hőmérséklet emelkedéseként veszünk észre. A termikus kölcsönhatással átadott energiát hőmennyiségnek

nevezzük és Q-val jelöljük. b) Összenyomjuk a gázt, ami szintén a r észecskék átlagos sebességének növekedését eredményezi. Az álló dugattyúval ütköző részecskék sebességének nagysága a rugalmas visszapattanásnál nem változik (hasonlóan a falról visszapattanó labdához). Összenyomás közben viszont a befelé (tehát a r észecskékkel szemben) haladó dugattyúról nagyobb sebességgel pattannak vissza a részecskék (mint amikor ütünk a közeledő pingponglabda felé), ezzel nő a gázban a részecskék átlagos sebessége, nő a hőmérséklet és a belső energia is. A gáz összenyomásakor erőt fejtünk ki bizonyos úton, tehát munkát végzünk. A mechanikai kölcsönhatással átadott energiát a W munka adja meg. A kétféle energiaváltoztatás persze fordított irányban is lejátszódhat. Ha a gáz ad le hőt a hidegebb környezetének, akkor a Q hőmennyiség negatív, a gáz Eb belső energiája csökken. Ugyanígy csökken a gáz

Eb belső energiája, ha a gáz tágul (a távolodó dugattyúról kisebb sebességgel pattannak vissza a részecskék). Ilyenkor a gázon végzett W munka negatív, mivel a dugattyúra ható külső erő iránya ellentétes az elmozdulással. Az energia megmaradásának tétele szerint: A gázok belső energiájának megváltozása egyenlő a gáznak termikus úton átadott Q hőmennyiség és a gáz belsőenergia-változását okozó W mechanikai munka előjeles összegével: Delta Eb = Eb2 – Eb1 = Q + W. Ezt nevezzük a hőtan I. főtételének 40.1 A gáz belső energiája a) melegítéssel vagy b) munkavégzéssel növelhető MEGJEGYZÉSEK 1. A kétatomos molekuláknál az atomokat összekötő tengely körüli forgás nem eredményez forgási energiát, mivel az atomok pontszerűek. Ezért itt a forgómozgás szabadsági fokának megállapításánál a súlyzó középpontján átmenő, a súlyzó rúdjára és egymásra is merőleges két tengelyt kell csak számba venni (39.1

ábra) 2. A belső energiába nem számítjuk be a makroszkopikus testek – rendezett mozgásából eredő – mozgási energiáját és a különböző fizikai mezőkben (gravitációs, elektromos) meglévő külső potenciális energiáját. 3. A hőtan első főtétele nemcsak a gázokra, hanem minden testre érvényes, ezért úgy tekinthető, mint az energiamegmaradás törvényének általánosítása. A súrlódással járó mozgásoknál a mechanikai energiák összege nem állandó, hanem csökken. A hiányt okozó súrlódási munkavégzés azonban nem vész el, hanem a kölcsönhatásban lévő testek belső energiáját növeli. 4. A fizikusoknak sokáig téves elképzelése volt a hő (hőmennyiség) fogalmáról Azt gondolták, hogy melegítésnél a melegebb testből valamilyen láthatatlan “hőfolyadék” jut át a hidegebb testbe. Anyagszerkezeti ismeretek hiányában nem tudhatták, hogy a hőátadás valójában a részecskék rendezetlen mozgásának

átadását jelenti. Joule angol fizikus volt az, aki a X IX. sz közepén mérésekkel meghatározta a m echanikai munka és a hőmennyiség, valamint az elektromos munka és a hőmennyiség közötti megegyező kapcsolatot. Ezzel jelentősen hozzájárult az energiamegmaradás törvényének felismeréséhez. Joule nevét viseli az energia és a munka mértékegysége. 41.1 James Prescott Joule (1818-1889) GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Hogyan változik meg a gáz belső energiája, ha egy adott – elég magas – hőmérsékleten a kétatomos gázmolekulák egy része atomokra esik szét? 2. Hasonlítsuk össze egy adott hőmérsékletű levegőben található O2, N2 és H2 molekulák átlagos sebességét! 3. Lehet-e egy gáz belső energiája zérus vagy negatív érték? 4. Hogyan változik meg a szobában lévő levegő belső energiája, ha befűtünk? 5. Mondjunk példát arra, hogy egy gáz egyszerre kerül más testekkel – a belső energiáját megváltoztató – termikus és

mechanikai kölcsönhatásba! 6. Előfordulhat-e, hogy a kettős kölcsönhatásban részt vevő gáz felmelegszik annak ellenére, hogy a termikus kölcsönhatáskor energiát ad át egy másik testnek? Ha igen, mondjunk rá példát! (Hűtjük, és mégis melegszik.) 7. Előfordulhat-e, hogy a kettős kölcsönhatásban részt vevő gáz lehűl annak ellenére, hogy termikus módon energiát vesz fel egy másik testtől? (Melegítjük, és mégis lehűl.) FELADATOK 1. Mekkora a belső energiája 1 mólnyi normál állapotú egyatomos, illetve kétatomos gáznak? 2. Becsüljük meg egy 4 m ??5 m ??3 m méretű szobában lévő levegő belső energiáját! 3. Egy szoba szellőztetése során a szobában lévő szilárd anyagok és folyadékok belső energiája csökkent. Hogyan változott meg a szoba levegőjének belső energiája? 4. Mennyivel változik meg 1 mól kétatomos ideális gáz belső energiája, ha hőmérséklete 3 Knel növekszik? 5. 5 mól normál állapotú egyatomos

ideális gáz belső energiája melegítés során 10%-kal nő Mekkora a gáz hőmérséklete melegítés végén? Mekkora a belsőenergia növekedése? 6. Egy dugattyúval elzárt hengerben a levegőt lassan nyomjuk össze úgy, hogy közben a levegő hőmérséklete ne változzon. A munkavégzés 100 J Történt-e az összenyomás során a gáz és a környezete között hőcsere, ha igen, akkor mekkora ennek mértéke? 7. Keressünk irodalmat, és olvassunk Joule életéről és munkásságáról! 3.4 A gázok állapotváltozásainak energetikai vizsgálata A gázok állapotváltozása mindig más testekkel való kölcsönhatások révén jön létre. Melegítéskor (hőközlés) és hűtéskor (hőelvonás) termikus kölcsönhatás lép fel a gáz és a környezete között. A gázok tágulásakor és összenyomásakor pedig mechanikai kölcsönhatás jön létre a gáz és a külső környezet között. Amint azt korábban láthattuk, mind a kétféle kölcsönhatás során

energiacsere valósul meg a gáz és a külső környezet között, melynek végeredményként a gáz belső energiája növekszik, csökken vagy állandó marad. Vizsgáljuk meg az ideális gáz és a környezete közötti termikus és mechanikai kölcsönhatások hatására létrejött speciális állapotváltozások energiaviszonyait az I. főtétel energiamérlege alapján: delta Eb=Q+W IZOBÁR ÁLLAPOTVÁLTOZÁSOK ENERGIACSERÉJE Melegítsünk egy dugattyúval ellátott hengerbe zárt gázt állandó nyomáson! A melegítéskor a termikus kölcsönhatás során Q hőmennyiséget közlünk a gázzal, amely tágulása közben W tágulási munkát végez a külső környezettel szemben. A gáz hűtésekor Q hőmennyiséget vonunk el, miközben a gáz térfogata csökken. Ekkor tehát a külső környezet végez W térfogati munkát a gázon. A gáz tágulási munkája kiszámítható a W = F. s összefüggés alapján. Mivel a g áz által a dugattyúra kifejtett erő F = p ??A

alakban írható és A ??s = deltaV a gáz térfogatának megváltozása, a gáz tágulási munkája: W = F ??s = p ??A ??s = p ??deltaV. A tágulási munka fenti kifejezése tetszőleges alakú edény térfogatváltozására is igaz. Izobár állapotváltozás során a gáz által végzett tágulási munkát úgy számíthatjuk ki, hogy a gáz állandó p nyomását megszorozzuk a gáz deltaV térfogat növekedésével: W = p ?deltaV. A külső környezet által a gázon végzett munka: W = -W = -p * deltaV. 42.1 Az izobár állapotváltozások energiacsere-viszonyai a gáz és a környezete között Az izobár állapotváltozások energiacsere-viszonyaira az alábbiak jellemzőek: – A gáz egyidejűleg van környezetével termikus és mechanikai kölcsönhatásban. – A gáz és környezete közötti kétfajta kölcsönhatás során az energiacserék iránya mindig ellentétes: ha a gáz termikus úton energiát kap, akkor tágulási munkavégzéssel energiát ad le, és

fordítva: ha termikus úton energiát vonunk el a gáztól, akkor a környezet pozitív munkát végez a gázon. – A termikus úton történő energiacsere nagysága mindig nagyobb a mechanikai energiacsere nagyságánál. Ezért melegítéskor a gáz belső energiája mindig nő, hűtéskor pedig mindig csökken. Izobár állapotváltozás során a gáz belső energiájának megváltozása az I. főtétel alapján: Delta Eb = Q – p ??deltaV. IZOCHOR ÁLLAPOTVÁLTOZÁSOK ENERGIACSERÉJE Kísérletünkben rögzítsük a dugattyút egy adott helyen. Ezzel biztosítjuk a gáz állandó térfogatát. Ebben az esetben a gáz állapota csak úgy változhat, ha a gázt melegítjük vagy hűtjük. Mivel a térfogat állandó, ezért mechanikai kölcsönhatás, és így mechanikai munkavégzés sem jön létre a gáz és a külső környezet között. Az izochor állapotváltozás során a gáz és a környezete között csak termikus úton történik energiacsere hőfelvétellel vagy

hőleadással: Izochor állapotváltozás során a gáz belső energiájának megváltozása: deltaEb = Q, vagyis a gázzal közölt Q hőmennyiség teljes egészében a gáz belső energiájának növelésére fordítódik, illetve a gáztól elvont Q hőmennyiség pontosan megegyezik a gáz belső energiájának csökkenésével. 43.1 Az izobár állapotváltozás p-V diagramja 43.2 A gáz és környezete közötti energiacsere izochor állapotváltozások során 43.3 Az izochor állapotváltozás p-V diagramja IZOTERM ÁLLAPOTVÁLTOZÁSOK ENERGIACSERE-VISZONYAI Az izoterm állapotváltozások során a gáz hőmérséklete állandó, így a gáz belső energiája nem változik, vagyis delta Eb = 0. Az izoterm állapotváltozást pl. úgy valósíthatjuk meg, hogy a gázt tartalmazó, dugattyúval ellátott hengert olvadó jég-víz keverékbe helyezzük, amelynek hőmérséklete állandó: azonos a jég olvadáspontjával (0 oC). Így a gáz hőmérséklete is ezen az állandó

értéken marad Ha a gázt a dugattyú segítségével lassan összenyomjuk, akkor a víz-jég keverékben a jég egy része megolvad, a gázon végzett külső munkát a gáz hő formájában adja le a környezetének. Ha viszont az összenyomott gázt lassan tágulni hagyjuk, akkor a víz egy része megfagy, a gáz által a víztől elvont hő a gáz tágulási munkáját fedezi. A gázok izotermikus állapotváltozására jellemző energiacsere-viszonyok: – A gáz és a környezete között kétfajta kölcsönhatás jön létre. – A gáz összenyomásakor a gázon végzett pozitív mechanikai munkát a gáz a környezetének leadott hővel kompenzálja. – A gáz tágulásakor a gáz mechanikai munkavégzését az állandó hőmérsékletű környezettől felvett hő fedezi. – A kétféle kölcsönhatás energiacseréje mindig ellenkező irányú, és az energiaváltozások előjeles összege zérus. Izoterm állapotváltozás során a gáz belső energiájának megváltozása

zérus, azaz: delta Eb = Q + W = 0. A GÁZOK ADIABATIKUS ÁLLAPOTVÁLTOZÁSAI Ha a gáz tágulása vagy összenyomása gyorsan történik, vagy ha a gázt tartalmazó edény jó hőszigetelő, akkor nincs mód a megfelelő hőcserére. Ilyenkor a gáz összenyomáskor felmelegszik, illetve táguláskor lehűl. Ezt tapasztalhatjuk például, ha a kerékpártömlőt gyorsan pumpáljuk. Ekkor a pumpában lévő levegő és a pumpa hengerének fala felmelegszik, amit kezünkkel is érzékelhetünk. A szódásszifonpatron becsavarásakor pedig láthatjuk és kezünkkel is érzékelhetjük, hogy a patron külső fala megderesedik, jelezve azt, hogy a szén-dioxidgáz és a patron fala a gáz gyors tágulásakor hirtelen lehűlt. A dízelmotorban a hirtelen összenyomott levegő annyira felmelegszik, hogy az ekkor befecskendezett, elporlasztott üzemanyag gyújtógyertya szikrája nélkül, öngyulladással ég el. Az égéstől még forróbbá váló, nagy nyomású gázkeverék maga előtt

tolja a dugattyút, a gyors tágulás közben a gáz munkát végez és lehűl. Külön érdemes megvizsgálni a gázok állapotváltozásának azt a határesetét, amikor a gáz és a környezete közötti hőcsere elhanyagolható, azaz Q = 0. Az ilyen állapotváltozásokat adiabatikus állapotváltozásoknak nevezzük. 44.1 Izotermikus állapotváltozások energiacsere-viszonyai 44.2 Az izoterm állapotváltozás p-V diagramja 44.3 A gázok adiabatikus állapotváltozásainak energiacsere- viszonyai Az adiabatikus állapotváltozás nem tartozik a speciális állapotváltozások közé, hiszen mindhárom állapotjelző (p, V, T) változik. Energetikai szempontból viszont sajátságos, mert az állapotváltozás során a gáz és a környezete között csak mechanikai kölcsönhatás jön létre. – Az adiabatikus állapotváltozáskor – amikor nincs hőcsere – a gázon végzett munka teljes egészében a gáz belső energiáját növeli, ezért a gáz összenyomáskor felmelegszik.

– Agáz adiabatikus tágulásakor pedig a térfogati munkavégzést a gáz belső energiájából fedezi, ezért a gáz táguláskor lehűl. Adiabatikus állapotváltozás során a gáz belső energiájának megváltozása megegyezik a gázon végzett munkával: delta Eb = W. AZ IDEÁLIS GÁZOK FAJHŐJE A korábbi tanulmányaink során már megismerkedtünk a termikus kölcsönhatásokban az anyagokra jellemző fizikai mennyiséggel, a fajhővel. Egy adott anyag fajhője megmutatja, hogy mekkora hőmennyiség felvételére vagy leadására van szükség a termikus kölcsönhatás során ahhoz, hogy az 1 kg tömegű anyag hőmérséklete 1 oC-kal (vagy 1 K-nel) változzon meg. A definíció alapján a fajhő matematikai kifejezése: c=Q/m*deltaT, mértékegysége J/kg*celsius fok (J/kgK) Az ideális gázok állapotváltozásainak energetikai vizsgálatakor láthattuk, hogy a gázokkal közölt Q hőmennyiség nem mindig fordítódik teljes egészében a gáz belső energiájának

növelésére. A konkrét állapotváltozásoktól függően a gáz belső energiájának megváltozása, és így a hőmérséklet- változása is különböző lehet azonos Q hőcsere esetében is. Ezért a gázok fajhője nemcsak a gáz anyagi minőségétől, hanem a hőközlés módjától is függ. A gázok fajhőjének megadásakor meg kell adni a hőcsere módját is. Így állandó nyomáson történő hőcserénél a cp fajhőt, míg állandó térfogaton történő hőcsere esetén a cv fajhőt használjuk. Az elmondottak értelmében a kétféle fajhő értéke – egy adott anyagi minőségű gáznál is – különböző. A gázok állandó nyomáson nehezebben melegszenek fel, illetve hűlnek le, mint állandó térfogaton, mivel ekkor mechanikai munkavégzés is történik, amely a termikus hőcserével ellentétes irányú energiacserét valósít meg a gáz és a környezete között. Ezért az izobár állapotváltozásoknál a gázok fajhője nagyobb, mint az izochor

állapotváltozások esetén (cp nagyobb mint cv). Az ideális gázok kétféle fajhőjét kifejezhetjük a gázok M moláris tömegével és f szabadsági fokával. A kifejezéshez eljuthatunk, ha alkalmazzuk az I főtételt, és felhasználjuk az állapotegyenlet megfelelő alakját: Az ideális gázok kétféle fajhőjére kapott kifejezések: ahol az f a gáz atomi részecskéinek szabadsági foka, M a gáz moláris tömege, R pedig az egyetemes gázállandó. 45.1 Az adiabatikus állapotváltozás p-V diagramja MEGJEGYZÉSEK 1. Mivel az izochor állapotváltozások során a gáz belső energiájának megváltozása egyenlő a közölt vagy elvont Q hőmennyiséggel, ezért a belső energia megváltozásának kiszámítására használhatjuk a delta Eb = cv ??m ??delta T kifejezést is. A kifejezés a gáz tetszőleges állapotváltozásánál is alkalmazható, mivel a belső energia megváltozása csak a hőmérsékletváltozástól függ. 2. Gyakran használják a hőkapacitás

fizikai mennyiséget is, mellyel a testek hőbefogadó képességét jellemezhetjük. A testek hőkapacitása megadja, hogy a test hőmérsékletének 1 fokkal történő megváltoztatásához mekkora Q hőcserére van szükség. Értékét megkapjuk, ha a Q hőcsere értékét osztjuk a test delta T hőmérséklet-változásával. A hőkapacitás jele C, mérték- egysége , 1/ K vagy J/celsius fok. Homogén, azonos anyagból álló testeknél a hőkapacitás és a fajhő közötti összefüggés: c=C/m. A fajhő elnevezés a fajlagos (vagyis egységnyi tömegre vonatkoztatott) hőkapacitás rövidítéséből származik. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mely állapotváltozások során van gáz csak egyféle kölcsönhatásban a környezetével, és melyek azok az állapotváltozások, amelyeknél a gáz és a környezete között egyidejűleg kétféle kölcsönhatás is megvalósul? 2. Melyik állapotváltozásokra igaz a következő kijelentés? A gáz táguláskor hőt vesz fel

környezetétől, összenyomáskor pedig hőt ad le környezetének. 3. Mely állítások igazak az ideális gázok izobár állapotváltozására? a) Az állapotváltozás során a gázzal közölt hő egy része a gáz tágulási munkáját fedezi. b) A gáz tágulási munkája éppen egyenlő a gázzal közölt hővel. c) A gáztól elvont hő nagyobb, mint a gázon végzett mechanikai munka. d) A termikus hőcsere előjele mindig ellentétes a gázon végzett külső munka előjelével. 4. Miért nem kell a szilárd testeknél és a folyadékoknál kétféle fajhővel számolni? 5. Izotermikus tágulás során a gáz Q = 200 J hőmennyiséget vett fel Mekkora volt a gáz térfogati munkavégzése? 6. A gáz izotermikus összenyomásakor 500 J munkát végzünk Mennyi hőt kell elvonni a gáztól? 7. Mennyivel nő a gáz belső energiája, ha adiabatikus összenyomásakor 200 J munkát végzünk? FELADATOK 1. Egy dugattyúval elzárt edényben 2 mól 27 oC hőmérsékletű

kétatomos ideális gáz van A külső légnyomás 100 kPa. A gázt egyenletesen melegítjük mindaddig, míg hőmérséklete eléri az 57 oCot. Ábrázoljuk a gáz állapotváltozását a p-V diagramon! a) Mekkora a gáz térfogata kezdetben és a melegítés végén? b) Mennyi hőt közöltünk a gázzal a melegítés során? c) Mennyivel változott meg a gáz belső energiája, és mennyi munkát végzett a gáz? MEGOLDÁS: Adatok: n = 2 mol T1 = 27 oC = 300 K T2 = 57 oC = 330 K p = 100 kPa = 105 Pa R = 8,314 J/mol*K a) V1 = ?, V2 = ? b) Q = ? c) deltaEb = ?, W = ? a) Az állapotegyenletből kifejezzük a térfogatot, majd az (1) és (2) állapot adott állapotjelzőit behelyettesítve megkapjuk a keresett térfogatértékeket: V1=n*RT1/P=2mol8,314J/mol300K/10 az ötödiken N/négyzetméter= 4,9910 a mínusz másodikon köbméter V2=n*RT2/P=2 mol8,314 J/mol330K/10 az ötödiken N/négyzetméter=5,4810 a mínusz másodikon köbméter b) Felhasználva az ideális gázokra vonatkozó

fajhő összefüggést, kiszámíthatjuk a felvett hőt: Q=cp*mdeltaT c) A belső energia összefüggése alapján kiszámíthatjuk a belső energia megváltozását A tágulási munkát pedig a nyomás és a térfogatváltozás ismeretében számíthatjuk: W = p *deltaV = 10 az ötödiken Pa ??5 ??10 a mínusz harmadikon köb m = 500 J. 2. Mennyivel változik egy ideális gáz belső energiája, ha állandó térfogaton 100 J hőt közlünk vele? 3. 2 mól kétatomos, normál állapotú ideális gázt állandó nyomáson 27 oC hőmérsékletre melegítünk. a) Mennyivel változott meg a gáz belső energiája? b) Mennyi hőt közöltünk a gázzal? 4. Egyatomos gáz állandó nyomáson történő melegítése során a gáz 200 J tágulási munkát végzett. a) Mennyivel változott meg a gáz belső energiája? b) Mennyi hőt közöltünk a gázzal? 5. Normál állapotú, 160 g tömegű oxigéngáz nyomását első esetben állandó térfogaton melegítve kétszeresére növeljük,

majd állandó nyomáson folytatva a melegítést, térfogatát is megduplázzuk. Második esetben, először duplázzuk meg a gáz térfogatát állandó nyomáson való melegítéssel, majd a térfogatot állandó értéken tartva a gázt addig melegítjük, míg nyomása meg nem kétszereződik. Ábrázoljuk a folyamatot p-V diagramon! a) Mekkora a végállapotok és a kezdeti állapot közötti belső energia különbsége? b) Mennyi hőt kellett közölni a gázzal az első, illetve a második esetben? 3.5 A termikus folyamatok iránya, a hőtan II főtétele A természetben lejátszódó folyamatok közül egyesek fordított irányban is végbemehetnek, mások lefolyása viszont határozottan csak egy irányban történhet. A mindennapi életben ezeket jól el lehet különíteni egymástól. Ha megfordítható eseményről videofelvételt készítünk, akkor a felvételt ugyanolyan sebességgel visszafelé lejátszva is valóságosnak érezzük, és nem tudjuk

megkülönböztetni az eredeti felvételtől. Például egy golyó két fal közötti rugalmas pattogásáról vagy egy hintázó gyerekről készült film, előre-hátra lejátszásakor nem érzékelünk jelentős különbséget. Ha viszont nem megfordítható folyamatról készítünk videofelvételt, akkor azt visszafelé lejátszva rögtön rájövünk, hogy nem ez a történések valóságos sorrendje, a látott folyamat a tapasztalatainkkal ellenkezik. Ugyancsak meglepődnénk, ha azt látnánk, hogy a padlón szétterülő víztócsa összegyűlik, és visszaömlik az edénybe, a váza cserépdarabjaiból az egész váza magától összeáll, és felugrik a polcra, a betört ablaküveg szilánljaiból összeáll, és kiugrik belőle egy labda, vagy a magára hagyott pohárban a vízből fokozatosan egy jégkocka válik ki, majd a pohár fölé nyúló kanálra pattan. A fizikai folyamatoknak is – az időbeni lefolyásuk megfordíthatóságának szempontjából – két nagy

csoportja van: megfordítható, más néven reverzíbilis folyamatok, és nem megfordítható, vagyis irreverzíbilis folyamatok (latinul a reverzió szó megfordítást jelent). Az energiaveszteség nélküli mechanikai folyamatok többsége reverzíbilis (megfordítható) folyamat: például a hinta vagy a fonálinga veszteség nélküli, periodikus lengése; a golyó ismétlődő, rugalmas ütközése két fal között; vagy egy labda pattogása rugalmas talajon. Ha viszont a m echanikai folyamat már súrlódási veszteséggel is jár, vagyis a m echanikai munka egy része a testek belső energiáját növeli, akkor a folyamat irreverzíbilis (nem megfordítható) lesz. A padlóra ejtett ólomgolyó rugalmatlan ütközése után a padlón marad és felmelegszik. Ennek fordítottja azonban – bár a hőtan I. főtétele nem tiltja – nem játszódik le: vagyis a golyó lehűlve, a belső energiáját csökkentve nem pattan vissza a rugalmatlan padlóról. A termikus

kölcsönhatások során lejátszódó valóságos folyamatok mindig irreverzíbilisek. Ezt nevezzük a hőtan II. főtételének A testek termikus kölcsönhatásakor mindig a melegebb test ad át energiát a hidegebb testnek. Az energiacsere folyamatának ez az iránya – magától, külső beavatkozás nélkül – nem megfordítható. 48.1 Megfordítható és nem megfordítható folyamat A HŐTAN II. FŐTÉTELÉNEK MOLEKULÁRIS ÉRTELMEZÉSE A második főtétel azt mondja ki, hogy a termikus folyamatoknak meghatározott iránya van. Értelmezzük ezt az atomi részecskék rendezetlen hőmozgása alapján. A folyamat kezdetén melegebb test intenzívebben mozgó részecskéi a hőmérséklet kiegyenlítődése után lassabban, a kezdetben hidegebb test részecskéi pedig gyorsabban fognak mozogni. Így a melegebb test belső energiája csökkenni fog, a hidegebbé pedig növekszik. A termikus kölcsönhatásokban részt vevő testek részecskéinek rendezetlen mozgása tehát mindig a

kiegyenlítődés irányában változik meg. A fordított helyzet bekövetkezése – vagyis az, hogy a m elegebb test részecskéinek intenzív mozgása tovább fokozódjon, miközben a hidegebb test részecskéi még lassabban mozogjanak – éppoly valószínűtlen, mint az, hogy egy törött váza cserepeit egy zacskóban rázogatva a cserepek ép, egész vázává álljanak össze. A haladó vagy forgómozgást végző testek mechanikai mozgási energiája a test részecskéinek – valamilyen módon – rendezett mozgási energiájából tevődik össze. Ez a rendezett mozgás a súrlódás következtében teljesen megszűnhet, ekkor a mozgási energia a rendezetlen hőmozgás energiáját növeli (szokás azt mondani, hogy a mechanikai energia hővé szóródik szét). Vagyis a mechanikai energia teljes egészében belső energiává alakulhat. Fordított folyamat azonban nem valósulhat meg: gyakorlatilag zérus annak a valószínűsége, hogy minden atomi részecske spontán módon

egyszerre egy irányban – rendezett módon mozogjon. Vagyis a belső energia nem alakulhat viszsza teljes egészében mechanikai energiává. MEGJEGYZÉSEK 1. A hidegebb hűtőszekrényből hő “megy át” a melegebb szobába Ez az ellentétes hőcsere azonban nem magától – spontán módon – következik be, hanem a hűtőgép kompresszorának munkavégzése következtében. A kompresszor azonban elektromos energiát fogyaszt Ez is a II. főtételt igazolja: ha a hidegebb helyről a melegebb hely felé történik a hőátadás, annak nyoma és ára van (lásd a villanyszámlát), a folyamat spontán módon nem megy végbe. 2. A II főtételnek még számos, az előzővel egyenértékű megfogalmazása ismeretes, amelyek közül mindegyik egyértelműen meghatározza a termikus folyamatok lejátszódásának lehetséges irányát. Clausius megfogalmazása (1850): A termikus energia hő alakjában hidegebb testről melegebb testre nem mehet át önként. Kelvin tétele (1852):

Minden irreverzíbilis folyamatnál egy bizonyos mennyiségű munka szétszóródik (belső energiává alakul). Max Planck fogalmazása: Nincs olyan periodikusan működő hőerőgép, amely hőt von el egy hőtartályból, és azt teljes egészében mechanikai munkává alakítja. (Az ilyen nem létező hőerőgépet másodfajú perpetuum mobile-nek szokás nevezni.) 3. A II főtétel Planck-féle megfogalmazása szerint nincs 100%-os hatásfokú hőerőgép, vagyis a fizikai törvényeknek ellentmond olyan belső égésű motor konstruálása, amely pl. az elégetett üzemanyag során felszabadult hőt teljes egészében mechanikai energiává alakítaná át. Ez a fizikai törvény az autókonstruktőrök elé egy elvi korlátot állít azzal, hogy a belső égésű motorok üzemanyag-fogyasztása egy bizonyos határ alá nem csökkenthető. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Keressünk a mindennapi életből példákat reverzíbilis és irreverzíbilis folyamatokra! 2. Milyen

haszonnal járna, ha tudnánk másodfajú perpetuum mobile-t készíteni? 3. Hogyan változna meg annak a zárt helyiségnek a hőmérséklete, amelyben egy nagy teljesítményű hűtőszekrényt működtetnénk egyszer a hűtőszekrény zárt ajtaja mellett, másszor pedig a hűtőszekrény nyitott ajtajánál? 4. Halmazállapot-változások 4.1A halmazállapot-változások energetikai vizsgálata EMLÉKEZTETŐ A környezetünkben található kémiai anyagok háromféle: szilárd, cseppfolyós (vagy folyékony) és légnemű halmazállapotban fordulnak elő. Az anyagok halmazállapota termikus kölcsönhatások hatására megváltozhat. Az anyagok ilyen – belső szerkezeti változással is együtt járó – állapotváltozását halmazállapot-változásnak nevezzük. A legegyszerűbb kémiai anyagok, az elemek mindhárom halmazállapotban előfordulhatnak. Ha egyszerre együtt van jelen valamely anyag többféle halmazállapotban is, akkor a halmazállapotokat szokás fázisoknak

nevezni. Így olvadáskor együtt van az anyag szilárd és folyékony fázisa, párolgáskor és forráskor pedig a folyékony és a gőz fázis. Ennek megfelelően a halmazállapot- változásokat fázisátalakulásoknak is hívjuk. Tágabb értelemben a fázisok a szilárd anyagok különböző kristálymódosulatait is jelenthetik. Így a grafit és a gyémánt a szénnek két különböző szilárd fázisa vagy kristályos módosulata. A halmazállapot-változások az energiacsere iránya szerint két csoportba sorolhatók: Energiabefektetést igénylő átmenetek: – olvadás (szilárd ??cseppfolyós), – párolgás, forrás (folyékony ??légnemű), – szublimáció (szilárd ??légnemű). Energiafelszabadulással járó átmenetek: – lecsapódás (légnemű ??cseppfolyós), – fagyás (cseppfolyós ??szilárd), – lecsapódás vagy megszilárdulás (légnemű ??szilárd átmenet). Az 50.1 á bra szerinti kísérleti elrendezéssel vizsgáljuk meg a szalol (vagy fixírsó)

olvadásának folyamatát. Az anyagok várható olvadáspontja 40 oC körüli érték Egyenletes melegítés során egyenlő időközönként mérjük a kristályos anyag hőmérsékletét. Készítsünk hőmérséklet-idő grafikont! Vegyük fel a grafikont a megolvadt anyag hűtésekor is! Időben egyenletes hőátadást feltételezve arra következtethetünk, hogy a kristályos anyag delta T hőmérséklet-változása hogyan függ a delta Eb belső energiájának megváltozásától. 50.1 Olvadáskor és fagyáskor a szilárd-folyadék rendszer hőmérséklete állandó 50.2 A szalol hőmérsékletének változása olvadáskor és fagyáskor Különböző mennyiségű és minőségű anyagokat olvasztva (fagyasztva) a hőmérséklet-idő grafikonok alapján az alábbi törvényszerűségeket állapíthatjuk meg a t estek olvadására és fagyására. A halmazállapot-változásokhoz az anyagi minőségtől és a külső nyomástól függő meghatározott hőmérsékleti pontok

tartoznak. Olvadáspont (fagyáspont): az a hőmérsékleti pont, amelyen az olvadás és a fagyás folyamata végbemegy. A kétfázisú rendszer hőmérséklete mindaddig állandó marad, amíg az olvadás vagy fagyás folyamata tart. Az olvadáspont függ az anyagi minőségtől és a külső nyomástól. Az olvadáskor a rendszer által felvett vagy a fagyáskor leadott Q hőmennyiség egyenesen arányos a megolvadt vagy a megfagyott anyag m tömegével. Az arányossági szorzó az anyagi minőségre jellemző állandó érték, amelyet az anyag olvadáshőjének vagy fagyáshőjének nevezünk. Az olvadáshő (fagyáshő) megmutatja, hogy az 1 kg tömegű anyag olvadásponton történő megolvadásakor (fagyásakor) mekkora a hőcsere az anyag és a környezete között. Értéke függ az anyagi minőségtől, jele: Lo, mértékegysége: 1 J/kg. Az m tömegű test megolvadásakor (megfagyásakor) a felvett (leadott) hőmennyiséget a Q = Lo ??m összefüggésből számíthatjuk ki.

Megfigyelhetjük, hogy nemcsak a forró kávé, a meleg leves vagy a langyos tea párolog, hanem hűvös reggeleken a tó vagy a folyó felszíne is gőzölög. Ekkor a víz hőmérséklete 1520 oC lehet Télen a szabadba kiterített vizes, sőt még a fagyott ruha is előbb-utóbb megszárad. Ebből arra következtethetünk, hogy még a fagyáspont körüli hideg víz és a szilárd halmazállapotú jég is képes elpárologni. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy a folyadékok felszínéről kiinduló párolgás minden hőmérsékleten végbemegy, a párolgásnak nincs állandó hőmérsékleti pontja. Egyes anyagok jobban, mások kevésbé párolognak. A kályha mellett gyorsabban szárad meg a vizes ruha, mint a hideg szobában. Ugyanannyi idő alatt ugyanakkora folyadékfelszínről, azonos külső körülmények között magasabb hőmérsékleten nagyobb tömegű folyadék párolog el. A párolgás gyorsasága növelhető a folyadékfelszín felületének növelésével vagy a

felszín feletti páratartalom csökkentésével is. Kánikulában, strandoláskor gyakran fázunk, amikor a langyos fürdővízből kijövünk, mivel a bőrünk felszínén maradt vízréteg elpárolog, és ekkor hőt von el testünktől. Ugyanezen az elven “működik” a szervezetünk, amikor a túlmelegedés ellen izzadással védekezik. A sportolók fájdalmas sérüléseinek gyors orvoslására gyakran használnak olyan gyorsan párolgó folyadékot, mely intenzív párolgás közben hűti a sérült testrészt, ezzel enyhítve a fájdalmat. A folyékony anyagok párolgáskor mindig hőt vesznek fel a környezetüktől. A felvett Q hőmennyiség egyenesen arányos az elpárolgott folyadék m tömegével, az arányossági szorzó az anyagra jellemző Lp párolgáshő. A párolgáshő megadja, hogy mekkora hőmennyiségre van szükség ahhoz, hogy az 1 kg tömegű folyadékból ugyanakkora tömegű és hőmérsékletű gőz legyen. Az m tömegű folyadék

elpárolgásához felvett hőmennyiséget a Q = Lp ??m összefüggéssel számíthatjuk ki. 51.1 Párolgás hűti az élő szervezetet is Az adott hőmérsékleten történő lecsapódásakor a gőz által a környezetének leadott hőmennyiség megegyezik a párolgás során felvett hőmennyiséggel (Q le = Q fel). Ha a párologás a folyadék belsejében is megindul, akkor a jelenséget forrásnak nevezzük. Forráskor a folyadék belsejében lévő levegő- vagy más gázbuborékok a folyadék gőzével telítődnek, térfogatuk megnő, ezért a felszínre emelkednek, ahol belőlük a gőz eltávozik. A forrás egy adott hőmérsékleti ponton, a forrásponton indul meg. A folyadék hőmérséklete forrás közben állandó marad. A forráspont értéke függ: – a folyadék anyagi minőségétől, – a folyadék felszíne fölötti levegő és gőz keverékének nyomásától. A nyomás csökkenésekor a forráspont csökken, növekedésekor pedig növekszik. Ezért használunk zárt

edényeket – kukta-fazék, sterilizáló edények – a víz forráspontjának növelésére. Magasabb hőmérsékleten a nyers ételek hamarabb megfőnek, a kórokozók elpusztulnak. A turisták gyakran tapasztalják, hogy a magas hegységekben, ahol a légnyomás értéke kisebb, a víz 100 oC alatti hőmérsékleten kezd el forrni, ami a főzéskor gondot okoz. Ilyen nyomáscsökkentést magunk is megvalósíthatunk az 52.1 ábra jobb oldalán látható kísérlettel, ahol a zárt lombikban felmelegített víz feletti levegő-gőz keverék nyomását vízhűtéssel csökkentjük. 52.1 A folyadékok forráspontját növelhetjük vagy csökkenthetjük a külső nyomás változtatásával Mindennapi tapasztalat, hogy nagyobb menynyiségű víz felforralásához több időre, és így több hő felvételére van szükség. Ha azonos tömegű alkoholt és vizet forralunk azonos körülmények között, akkor az alkohol harmadannyi idő alatt forr el, mint a víz. Mérésekkel igazolhatjuk,

hogy forráskor a folyadék által felvett Q hőmennyiség egyenesen arányos a forrásponton elforralt folyadék m tömegével, illetve függ annak anyagi minőségétől. Az m tömegű folyadék elforralásához szükséges hőmennyiség értékét a Q = Lf ??m összefüggésből számíthatjuk ki, ahol Lf az anyagra jellemző állandó, az anyag forráshője. A forráshő megadja, hogy mekkora hőmennyiséget vesz fel a forrásban lévő 1 kg tömegű folyadék ahhoz, hogy a forrásponttal megegyező hőmérsékletű gőz keletkezzen. A forráshő kismértékben függ a forrásponttól is, és megegyezik a forrásponthoz tartozó párolgáshővel. Néhány anyag forráspontja és forráshője 105 Pa nyomáson: Anyag – forráspont (oC) – forráshő KJ/KG víz – 100 – 2250 alkohol – 78 – 841 benzol – 80 – 394 éter – 35 – 360 higany – 357 – 285 petróleum – 150 – 335 aceton – 56 – 525 Amikor a gőz a forrásponton lecsapódik, akkor a forrásakor a környezetétől felvett

hőmennyiséget a környezetének visszaadja (Q le = Q fel). Ezt használják fel a távfűtő rendszerekben, ahol a hőközpontokban előállított gőzt vezetik jól szigetelt csővezetékeken keresztül a lakásokhoz. Itt a gőz lecsapódásakor jelentős mennyiségű hő szabadul fel 4.2 A halmazállapot-változások molekuláris értelmezése Az anyagok különböző halmazállapotú formáit az anyagot alkotó atomi részecskékkel különbözőképpen modellezhetjük (halmazállapot-modell). Ezekkel a részecskemodellekkel a halmazállapotváltozások törvényszerűségeit is értelmezhetjük. SZILÁRD TESTEK RÉSZECSKEMODELLJE A szilárd, kristályos anyagok modelljének megfelel a térben helyhez kötött, szabályos rendben (kristályrácsban) elhelyezkedő atomi részecskék modellje, ahol a szomszédos részek között rugalmas erőkhöz hasonló erős molekuláris vonzóerők működnek. A modell alapján a szilárd testek részecskéi – egymáshoz közeli, helyhez

kötött rezgőmozgást végeznek. A részecskék rezgőmozgásának tágassága (amplitúdója) egyre nagyobb lesz, ha a szilárd test hőmérséklete növekszik. A modell segítségével megmagyarázhatjuk, hogy miért állandó a szilárd testek térfogata és alakja állandó hőmérsékleten, és miért változik meg kismértékben a térfogatuk a hőmérséklet változásával. A modell számot ad a hőtágulás jelenségéről is A szilárd testek teljes belső energiáját a részecskék hőmozgásából származó mozgási energiák és a belső molekuláris erőkből származó kötési vagy rácsenergiák teljes összege adja: Eb szil. = delta E mozg.+delta E rács 53.1 A szilárd, kristályos anyagok részecskemodelljének szemléltetése rugókkal összekötött golyókkal 53.2 A folyadékot rendezetlen mozgást végző, egymáshoz közeli golyók halmazával modellezhetjük FOLYADÉKOK RÉSZECSKEMODELLJE Ha a szilárd testek melegítésekor a hőmérséklet eléri az

olvadáspontot, akkor a récsecskék egyre fokozódó rezgőmozgásának következtében a kristályrács összeomlik, a kristályos szerkezet megszűnik, a szilárd test megolvad. A test folyékony halmazállapotúvá, vagyis folyadékká válik. A folyadékokban a részecskék között gyengébb, vonzó jellegű összetartó (kohéziós) erők működnek, amelyek lehetővé teszik, hogy a részecskék egymáshoz képest rendezetlenül elmozduljanak. Ez a folyadékok részecskemodellje A modell alapján értelmezhető, hogy a folyadékoknak miért állandó a térfogata és változó az alakja. A folyadék teljes belső energiáját a részecskék rendezetlen mozgásából adódó mozgási energiák és a gyengébb kohéziós erőkből származó kölcsönhatási energiák együttes összege adja: Eb foly. = szumma E mozg + szumma E kohéz LÉGNEMŰ TESTEK RÉSZECSKEMODELLJE A folyadékok párolgásakor (forrásakor) egyes részecskék képesek legyőzni az összetartó (kohéziós)

erőt, és kilépnek a folyadékból. A visszamaradó folyadék hőmérséklete csökken A folyadékot elhagyó részecskék egymásnak ütközve rendezetlenül, szabadon röpködnek, mozgásuk során betöltik a rendelkezésükre álló teret. Ez a testek légnemű halmazállapotának részecskemodellje. A légnemű halmazállapotban az anyag belső energiáját túlnyomórészt a részecskék kinetikus energiájának összege adja (az elhanyagolható molekuláris erők miatt a molekuláris kölcsönhatási energiáktól eltekinthetünk): Eb gáz = szumma E mozg. A halmazállapot-változások során a testekkel közölt vagy azoktól elvont hőmennyiség (jó közelítéssel, ha eltekintünk a tágulási munkától) megegyezik a test két halmazállapotában meglévő belső energiák különbségével: Q = Eb2 – Eb1. Mivel a h almazállapot-változás közben a testek hőmérséklete nem változik, ezért a belső energiák különbsége a részecskék közötti összetartó erők

megváltozásából, a kölcsönhatási energiák különbségéből származik. 54.1 Légnemű anyag részecskemodelljének szemléltetése szabadon, rendezetlenül röpködő golyócskákkal MEGJEGYZÉSEK 1. A legtöbb anyag olvadáspontja – amelyeknél az olvadás térfogat-növekedéssel jár – külső nyomásnövekedés hatására növekszik. A jég olvadáspontja viszont, ahol olvadáskor térfogatcsökkenés következik be, nyomás hatására csökken. Részben ezzel magyarázható, hogy korcsolyázáskor a korcsolya éle alatt a n agy nyomás hatására a jég megolvad, és a korcsolya voltaképpen az így keletkezett vékony vízrétegen – mint kenőanyagon – siklik. A magashegységek gleccsereinek lassú mozgása is hasonlóan értelmezhető. A jégtömeg súlyából származó nagy nyomás hatására a jég megolvad, és a gleccserek az így keletkező vízrétegen csúsznak le. 2. Párolgásnál (forrásnál) és lecsapódásnál arra is gondolni kell, hogy az anyag

gőzzé alakulásakor vagy a gőz lecsapódásakor jelentős térfogatváltozás következik be, ezért a külső környezet negatív vagy pozitív munkavégzésétől nem tekinthetünk el. 3. Fizikai értelemben csak a k ristályos anyagokat tekintjük szilárd anyagoknak (ezeket egybeírva szilárdtesteknek nevezzük, belső szerkezetükkel a szilárdtestfizika foglalkozik). A kristályszerkezet nélküli – bár a köznapi értelemben szilárdnak tűnő – anyagoknak nincs határozott olvadáspontjuk. A hőmérséklet emelkedésével lassan válnak hajlékonnyá, képlékennyé, majd folyóssá. Ezeket amorf (alaktalan, nem kristályos) anyagoknak nevezzük Ilyenek az üveg, a műanyagok, a bitumen stb. A fizika az amorf anyagokat nagy belső súrlódású folyadékoknak tekinti. 4. Szokás negyedik halmazállapotnak nevezni az anyag plazmaállapotát, amikor több ezer vagy millió fokos hőmérsékleten az atomok teljesen ionizálódnak. Ilyenkor az atommagok és elektronok

keveréke van együtt. Ebben az állapotban az anyagok teljesen elveszítik egyedi tulajdonságukat. Az atommagokból és elektronokból álló anyaghalmaz szűkebb értelemben nem tekinthető kémiai anyagnak. Plazmaállapotban van az anyag a Nap felszínén és belsejében, illetve más csillagokban, földi körülmények között gázkisülésekben és a villámban. A plazma tanulmányozása fontos szerepet játszik a fúziós atomreaktorok tervezésénél. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Miért fagynak be télen nehezen a f olyók és tavak, és tavasszal miért olvad el a j ég viszonylag lassan? 2. Hogyan állapítható meg egy edényben megfagyott folyadék szilárd felszínéről, hogy térfogat-növekedés vagy -csökkenés történt-e fagyáskor? 3. A folyadékok párolgáskor hőt vonnak el környezetükből Keressünk példákat a jelenség további gyakorlati alkalmazására! 4. Hányféleképpen gyorsíthatjuk meg a vizes ruha száradását? 5. A felhő és a köd

lecsapódó vízgőzből keletkező, apró vízcseppekből áll Vajon miért mutatnak csökkenő légnyomást a barométerek, ha esős idő várható? 6. Végezzük el a következő érdekes kísérletet! Üres üdítős fémdobozba öntsünk kevés vizet Valamilyen hőszigetelő tartó segítségével emeljük gázláng fölé a dobozt, és melegítsük addig, amíg a víz fel nem forr. Amikor felül már áramlik ki a gőz, mártsuk a nyílásával lefelé fordított dobozt hirtelen hideg vízbe. A fémdoboz hangos reccsenéssel teljesen összeroppan Adjunk magyarázatot a történtekre! 7. A vízgőz munkavégző képességének hasznosításával a 18 században kezdtek komolyabban foglalkozni. Nézzünk utána, hogy kik és mikor találták fel a gőzgépet, a gőzhajót és a gőzmozdonyt, és hogy milyen szerepet játszottak ezek a találmányok az ipari forradalomban! FELADATOK 1. Hőszigetelt edényben lévő 300 g vizes hóra 50 g 100 oC hőmérsékletű vízgőzt vezetünk,

majd lezárjuk az edényt. Termikus egyensúly kialakulásakor az edényben 60 oC hőmérsékletű víz található. a) Mennyi havat tartalmazott a vizes hó? b) Legfeljebb mennyi gőzt vezethetünk a termoszba, hogy a víz-hó keverék hőmérséklete ne emelkedjen? MEGOLDÁS: To = 0 oC; Tg = 100 oC; Tk = 60 oC mö = mh + mv = 300 g; mg = 50 g mh, mgmax = ? a) Termikus egyensúly kialakulásakor az edényben lévő víz-hó keverék által felvett hőmennyiség egyenlő lesz a gőz által leadott hőmennyiséggel: Q fel = Q le. A felvett hő egy része a hó megolvasztására, a másik része pedig a keletkező 300 g tömegű To hőmérsékletű víz Tk közös hőmérsékletre való felmelegítésére fordítódik. A gőz által leadott hő is két részből áll: a lecsapódáskor felszabaduló hőből, és a Tk közös hőmérsékletre való lehűléskor leadott részből. Így felírhatjuk az energiamérleg egyenletét: mh ??Lo + cv ??mö ??Tk = mg ??Lf + cv ??mg ??(100 oC –

Tk), amelyből a hó mh tömege kifejezhető Az adatok behelyettesítésével megkapjuk a hő tömegének számértékét: mh=50g*(2256 J/g+4,2J/goC40oC)- 4,2J/goC300g60 oC / 335 J/g=136,1 g b) Az edénybe vezetett vízgőz hatására mindaddig nem emelkedik a hó-víz keverék hőmérséklete, amíg az összes hó el nem olvad. Így a keresett maximális tömegű gőz által leadott hő éppen megolvasztja az m tömegű havat. Ezért felírhatjuk az alábbi energiamérlegegyenletet: mg max ??Lf + cv ??mg max ??(Tk – To) = mh ??Lo, ebből a gőz tömegére az adatok behelyettesítésével kapjuk az mgmax. = 17,0 g értéket 2. Mennyi hőmennyiségre van szükség, hogy 5 kg -10 oC hőmérsékletű jeget megolvasszunk? (A jég fajhője c = 2,093 KJ/kg*K, olvadáshője pedig Lo = 335 KJ/kg.) 3. Hányszor több időre van szükség az m tömegű, 20 oC hőmérsékletű víz 100 oC-on történő elforralásához, mint 100 oC -ra való felmelegítéséhez, ha a melegítő teljesítménye

mindkét esetben azonos? (A víz fajhője c = 4,2 KJ/kg*K , forráshője Lf = 2256 KJ/kg.) 4. Mekkora tömegű 0 oC hőmérsékletű jeget tudunk megolvasztani 100 g 100 oC hőmérsékletű vízgőzzel? 5. Egy termoszban lévő 400 g tömegű, 25 oC hőmérsékletű vízbe 100 g tömegű olvadó jeget teszünk, majd a termoszt lezárjuk. a) Elolvad-e a termoszban a jég? b) Ha nem olvad el a jég, akkor mennyi marad belőle? Ha elolvad, akkor mekkora lesz a termoszban lévő víz hőmérséklete? 6. Hőszigetelt edényben 400 g tömegű olvadó jég található A jégre 100 g tömegű forró (100 oC hőmérsékletű) gőzt engedünk, majd az edényt lezárjuk. a) Termikus egyensúly kialakulása után mit találunk a termoszban? b) Mekkora lesz a termoszban a közös hőmérséklet? 7. Hőszigetelt edénybe (kaloriméterbe) öntsünk ismert mv tömegű langyos vizet, és mérjük meg ennek T1 hőmérsékletét. Ezután tegyünk a vízbe 1-2 olvadó (0 oC-os) jégkockát A jég

elolvadása után mérjük meg a végső T hőmérsékletet. A kezdeti és végső víztömegre a mérőhengerrel megmért térfogatokból következtethetünk. A két tömeg különbségéből megkapjuk a jég kezdeti mj tömegét. A leadott és a felvett hőmennyiség egyenlő: cr ??mv (T1-T) = Lo ??mg + cr ??mj ??T. Ha felhasználjuk a víz táblázatban szereplő cv fajhőjét, az egyenletből kiszámítható az Lo olvadáshő. Határozzuk meg méréssel a jég olvadáshőjét, és ellenőrizzük, hogy a mért érték hány %-kal tér el a táblázatbeli hivatalos értéktől! OLVASMÁNY Hőerőgépek, hűtőgépek, hőszivattyúk Az olyan gépeket, amelyek hőfelvétellel mechanikai munkát képesek végezni, hőerőgépeknek nevezzük. Ide sorolhatók a gőzgépek, a belső égésű motorok, gőz- és gázturbinák A gőzgépeknél gőzkazánokban előállított magas hőmérsékletű gőzt a gőzgép munkahengerébe vezetik, ahol a táguló gáz mechanikai munkát végez, és

eközben lehűl. A belső égésű motoroknál zárt térben – a munkahengerekben – a robbanásszerűen elégetett üzemanyag biztosítja az égéstermékekből és levegőből álló gáz hőfelvételét, melynek egy része munkavégzésre fordítódik. A gőzgépeket gyakorlatban ma már nem nagyon alkalmazzák, helyettük a belső égésű motorok terjedtek el. Ezeket elsősorban a közlekedési eszközök (közúti járművek, vasúti mozdonyok, hajók, repülőgépek) hajtására használják. A gőz- és gázturbináknál a nagy sebességgel áramló forró gőzt vagy elégetett gáz égéstermékeit közvetlenül rávezetik a turbinalapátokra, a turbina ezáltal forgásba jön, és mechanikai munkát képes végezni. A turbinákat leggyakrabban villamos energiát termelő hőerőművekben alkalmazzák villamos generátorok hajtására. Agázturbina alapelvén működnek az egyes turbóhajtású versenyautók és repülőgépek hajtóművei is. Vadászgépeknél és egyes

utasszállító repülőgéptípusoknál (pl. Concorde) a tolóerőt a gázturbinából közvetlenül nagy sebességgel kiáramló gáz biztosítja, amely égéstermék és levegő keverékéből tevődik össze. Az ilyen berendezést sugárhajtóműnek nevezzük A sugárhajtású repülőgépek sebessége meghaladhatja a hangsebességét, ezért ezeket szuperszonikus gépeknek nevezik. Amikor a szuperszonikus gépek túllépik a hangsebességet, akkor gyakran hallhatunk erős, ún. hangrobbanásokat, amelyek a repülőgépek által összenyomott levegő gyors kitágulásából erednek. A hőtan II. főtételének megfelelően a hőerőgépekben nem lehet teljes egészében a felvett hőt mechanikai munkává átalakítani, annak csak egy része hasznosulhat. A hőerőgépek hatásfokán éppen ezt a hányadot értjük. Elméleti meggondolások alapján belátható, hogy a hőerőgépek hatásfoka nem haladhatja meg a hányadost, ahol T1 jelenti egy ideális körfolyamat során az

izotermikus hőfelvétel, T2 pedig az izotermikus hőledás hőmérsékletét. Ezért a minél jobb hatásfok elérése céljából arra törekszenek, hogy a munkát végző gáz vagy gőz hőmérséklete a munkavégzés kezdetén magas, a végén pedig alacsony legyen. Ezt a célt szolgálják a hőerőművek – távolból is jól látható – gőzölgő hűtőtornyai, melyekben a munkát végzett “fáradt” gőzt hűtik. A hűtőgépek olyan berendezések, melyek belső terében a hőmérséklet tartósan alacsonyabb a külső környezet hőmérsékleténél. Ezt a hővezetés és hősugárzás miatt csak a belső térből való állandó hőelvonással lehet elérni. A hidegebb helyről a hőtan II. főtétele értelmében csak külső munkavégzés árán tudunk hőt elvonni. A munkát a kompresszoros hűtőgépeknél egy villanymotor végzi A kompresszor a hűtőgép légnemű halmazállapotban lévő hűtőközegét adiabatikusan összesűríti, az így felmelegedett

hűtőközeg a hűtőgép hátsó hűtőbordáin keresztül – a külső környezetnek hőt leadva – lehűl, és közben cseppfolyósodik. A cseppfolyós hűtőközeg a hűtőtérbe jutva gyorsan elpárolog, s eközben hőt von el a belső térből. Ezután a zárt rendszerben a folyamat újraindul Korábban megfelelő hűtőközegként freongázt használtak. A hűtőgépek tönkremenetelekor kiszabadult freongáz azonban károsítja az ózonréteget, ezért ma már más gázokkal, pl. izobutánnal helyettesítik. A hűtőgépeket a jósági tényezővel szokták jellemezni, amely megmutatja, hogy a hidegebb térrészből elvont Q hőmennyiség hányszorosa a befektetett, elektromos energiából nyert W munkának. A jósági tényező értéke 1-nél nagyobb, energiatakarékos hűtőgépeknél elérheti az 5-6 értéket is. Az ugyancsak hűtőgépnek tekinthető kisebb teljesítményű klímaberendezéseknél viszont csak 2 körüli érték lehet. Lényegében hűtőgépnek

tekinthetők a lakások egyedi fűtésére használt olyan berendezések is, amelyek elektromos energia felhasználása révén a külső, hidegebb környezetből hőt visznek át a belső, melegebb környezetbe. Az ilyen berendezéseket hőszivattyúknak nevezzük A hőszivattyúkat is a jósági tényezővel jellemezhetjük. A jósági tényező a fűtött térbe bejuttatott Q hőmennyiség és az ehhez szükséges W elektromos energia hányadosa, melynek értéke elérheti a 3 -at. Így a jó hőszivattyúk az egyszerű elektromos hősugárzóknál 3-szor gazdaságosabbak lehetnek, hiszen 1 kW h elektromos energia befektetéssel akár 3 kWh hőmennyiséget juttathatunk a külső hidegebb környezetből a fűtött térbe. Az egyszerű hősugárzó által leadott hő megegyezik a felvett elektromos energiával, így annak jósági tényezője mindig 1. Ezért gazdaságos a hőszivattyúk alkalmazása fűtésre Gyors elterjedésüket a ma még meglehetősen drága beruházási

költségek gátolják. A gázok cseppfolyósítása Ha a gázok hőmérsékletét csökkentjük és nyomását növeljük, akkor a gázrészecskék hőmozgásának intenzitása csökken, a térfogati részecskesűrűség pedig növekszik. Így az ideális gáz-modell feltételei egyre kevésbé teljesülnek: a r észecskék térfogata a t eljes térfogathoz képest egyre számottevőbb lesz, és a részecskék közötti kohéziós erők sem lesznek elhanyagolhatók. A reális gáz viselkedése mindinkább eltér az ideális gázétól Az állapothatározók között nem áll fenn az ideális gázra vonatkozó állapotegyenlet. Ha a gázok nyomását tovább növeljük, miközben hőmérsékletét csökkentjük, elérünk egy olyan Tk kritikus hőmérsékleti értéket és pk kritikus nyomásértéket, ahol a gáz cseppfolyósodik. Ezek a kritikus értékek a gázok minőségétől függő állandók Néhány ilyen értéket tartalmaz a fenti táblázat. Gáz anyaga – Tk (oC) – pk

(kPa) ammónia – 132,9 – 11150 hélium – -267,9 – 226 hidrogén – -239,9 – 1,68 nitrogén – -147,2 – 3350 oxigén – -118,9 – 5000 szén-dioxid – 31,1 – 7300 A kritikus hőmérséklet fölött összenyomással a gázok bármilyen nagy nyomás mellet sem cseppfolyósíthatók. A kritikus hőmérséklet alatt a gázokat inkább gőzöknek nevezzük, mivel csak akkor viselkednek gázként – viszonylag jól követve a gáztörvényeket -, ha nyomásuk nem éri el egy hőmérséklettől függő pt telítési nyomás értéket. Ekkor a gőzt telítetlen gőznek hívjuk Ha viszont a gőzt izotermikusan összenyomjuk, akkor a pt telítési nyomásértéket elérve a nyomás további térfogatcsökkenés esetén már nem növekszik, a gőz telítetté válik, és állandó nyomás mellett a felesleges gőz lecsapódik. Agázok cseppfolyósításának nagy a gyakorlati jelentősége. A hűtéstechnikában, tároláskor, szállításkor (hűtőkocsiknál, tartályhajóknál) gyakran alkalmaznak

folyékony nitrogént, amelynek hőmérséklete -195 oCnál is alacsonyabb. Ugyancsak folyékony nitrogént alkalmaznak az orvosi gyakorlatban, kutatásoknál a különböző emberi vagy állati szervek, örökítőanyagok tartós tárolására. A rendkívül alacsony hőmérsékletű folyékony gázok tárolására, szállítására speciális hőszigetelt edényeket alkalmaznak. A ma is használt Dewar-edényt James Dewar (ejtsd: djuö) skót fizikus szerkesztette meg, aki a gázok cseppfolyósításával foglalkozott, és először cseppfolyósította 1898-ban a h idrogéngázt. A tárolóedény felépítése megegyezik a háztartásokban is gyakran alkalmazott termosz felépítésével: lényeges része az üvegből vagy fémből készült kettős fal. A jó hőszigetelését a kettős fal közötti tér légritkításával érik el, hasonlóan, mint a lakások nyílászáróinál egyre inkább használatos termoplán üvegeknél. A hősugárzás csökkentésére az edény

belső falát fényes ezüstbevonattal látják el. Az így kialakított hőszigetelt edényekben a cseppfolyós gázok hosszú ideig tárolhatók, az alacsony hőmérséklet az edény belsejében szükség szerinti ideig biztosítható. A gázok cseppfolyósításának másik nagy gyakorlati jelentősége abban áll, hogy cseppfolyós halmazállapotban a gázok sűrűsége jóval nagyobb – közel megegyezik a víz sűrűségével -, így szállításkor, folyékony állapotban a gáz jóval kisebb térfogatot foglal el. A bolygóközi űrrakéták üzemanyagához is cseppfolyós oxigént használnak, hogy a helykihasználás minél jobb legyen. A cseppfolyós gázok további alkalmazása a fizikai és műszaki kutatások területére esik. Cseppfolyós héliumot használnak igen alacsony (4 Kelvin körüli) hőmérsékletek biztosítására olyan fizikai kutatásokhoz, ahol abszolút zéruspont közeli hőmérsékletre van szükség. Ebben a hőmérsékleti tartományban ugyanis az

anyagok fizikai tulajdonságaiban ugrásszerű változások következhetnek be. Két különleges jelenség, hogy egyes vezetők elektromos ellenállása rendkívüli mértékben lecsökken, azaz az anyag szupravezetővé válik, illetve hogy a folyékony hélium belső súrlódása elhanyagolható lesz (ezt a jelenséget nevezzük szuperfolyékonyságnak). 59.1 Telítetlen gőzök, telített gőzök, gázok állapotváltozásai a p-V diagramon 59.2 A cseppfolyós levegőben megfagyasztott virág törékeny lesz, mint a porcelán Összefoglalás A TESTEK HŐTÁGULÁSA A testek hőmérsékletének változásakor a testek térfogata megváltozik. Ezt a jelenséget hőtágulásnak nevezzük. Szilárd testeknél megkülönböztetünk hosszanti vagy lineáris hőtágulást, és térfogati vagy köbös hőtágulást. A folyadékoknál és gázoknál általában csak a térfogati hőtágulással számolunk. A hőtágulási tényezők számértéke megmutatja, hogy 1 oC

hőmérséklet-változáskor a hosszúság vagy térfogat megváltozásának nagysága hányadrésze a kezdeti értéknek. A különböző minőségű gázok izobár hőtágulásánál a köbös hőtágulási tényező közel állandó értékű: béta megközelítőleg 0,0036 1/oC Az ideális gáz köbös hőtágulási tényezőjét béta=1/273 1/oC állandó értéknek vesszük. Ez lehetővé teszi az abszolút hőmérsékleti- vagy Kelvin-skála használatát. A hőmérséklet értékét kelvinbe úgy számítjuk át, hogy a Celsius-fokban mért értékhez 273-at adunk. T (K) = T (oC) + 273 A GÁZOK ÁLLAPOTVÁLTOZÁSAI A gázok egyensúlyi fizikai állapotát az állapotjelzőkkel adhatjuk meg. Az állapotjelzők lehetnek: – összeadódó állapotjelzők: a V térfogat, az m tömeg, az n anyagmennyiség, illetve – kiegyenlítődő állapotjelzők: a p nyomás és a T hőmérséklet. Adott mennyiségű gáz adott állapotában az állapotjelzők közötti mennyiségi

összefüggést általános esetben az állapotegyenlet adja meg: az ideális gázokra vonatkozó állapotegyenlet két lehetséges matematikai alakja: p*V=m/MRT vagy pV=nRT ahol p a gáz nyomása, V a térfogata, m a gáz tömege, M a moláris tömege, m/M a mólszám, R az egyetemes gázállandó, T pedig a gáz abszolút hőmérséklete. Az állapotegyenlet a valódi (reális) gázok állapotváltozásaira csak jó közelítéssel érvényes. Az állandó tömegű gázok speciális állapotváltozásáról akkor beszélünk, ha a hőmérséklet, vagy a nyomás, vagy pedig a t érfogat az állapotváltozás során állandó marad. Így megkülönböztetünk izoterm, izobár és izochor állapotváltozásokat. A speciális állapotváltozások törvényei az állapotegyenletből származtathatók, törvényszerűségeit a következő táblázatban tekinthetjük át. Láthatjuk, hogy az állapotegyenlet megfelelő átrendezéséből nyerhetjük az adott speciális állapotváltozás

törvényét. Az állapotváltozásokat legtöbbször a p-V diagramon ábrázoljuk: az izotermikus állapotváltozások grafikonjai hiperbolák (izotermák), az izochor állapotváltozások képe a p tengellyel párhuzamos egyenesek, az izobár állapotváltozások vonalai pedig a V tengellyel párhuzamos egyenesek. A GÁZOK MOLEKULÁRIS HŐELMÉLETE A molekuláris hőelmélet a termikus jelenségeket az anyag atomi részecskéinek hőmozgása alapján értelmezi. A gázok állapotváltozásait a gázok részecskemodellje alapján is tárgyalhatjuk. A tárgyalás során feltesszük, hogy a gázokat alkotó atomi részecskék kiterjedés nélküli szilárd, rugalmas golyóként viselkednek. A részecskék között nem lépnek fel belső molekuláris erők, a részecskék egymás közötti és a gáztartály falával történő ütközései rugalmasnak tekinthetők. A gázok nyomását az atomi részecskéknek a gáztartály falával történő rugalmas ütközéseiből származtatjuk.

A részecskemodellnek megfelelő – ideális gázokra érvényes – állapotegyenlet alakja:p*V=NkT A TESTEK BELSŐ ENERGIÁJA A testek belső energiáját a testeket alkotó atomi részecskék hőmozgásából származó mozgási energiák és a részecskék közötti molekuláris kölcsönhatásokból eredő belső potenciális (kölcsönhatási) energiák összege adja. Az ideális gázok belső energiája egyenlő a gázrészecskék mozgási energiájának (haladó és forgómozgást is számításba véve) összegével. Adott mennyiségű gáz belső energiája egyenesen arányos a gáz abszolút hőmérsékletével. A HŐTAN I. FŐTÉTELE A testek belső energiáját kétféle módon tudjuk megváltoztatni: termikus kölcsönhatással vagy mechanikai kölcsönhatás útján. Így a változtatás mértékét a Q hőmennyiség vagy a W mechanikai munka adja meg. Az energiamegmaradás alapján a testek belső energiájának eredő megváltozása egyenlő a Q hőmennyiség és a testen

végzett W mechanikai munka előjeles összegével: delta Eb=Q+W Ezt az összefüggést nevezzük a hőtan I. főtételének A hőmennyiséget a Q = c · m deltaT képlettel, a mechanikai munkát pedig állandó nyomáson a W = p · deltaV összefüggéssel kapjuk meg. A testek közötti termikus energiacsere anyagi jellemzője a testek c fajhője. A fajhő számértéke megadja, hogy mekkora Q hőközléssel (vagy hőelvonással) lehet az 1 kg tömegű test hőmérsékletét 1 K-nel megváltoztatni. A fajhő mértékegysége: J/kg*K A fajhő értéke függ a testek anyagi minőségétől és halmazállapotától. Agázok fajhője függ a testek közötti hőcsere módjától is. Ezért a gázoknál megkülönböztetünk állandó nyomáson mérhető cp, illetve állandó térfogaton mérhető cV fajhőt. Minden gáznál az állandó nyomáson mért fajhő nagyobb az állandó térfogaton mért fajhőnél. A hőtan II. főtétele a hőtani folyamatok irányát szabja meg A termikus

kölcsönhatások során mindig a melegebb test hűl le, és a hidegebb melegszik fel. A hőmérsékletek kiegyenlítődése vissza nem fordítható, irreverzíbilis folyamat. Az irreverzíbilis hőtani folyamatok a részecskék rendezetlen mozgásával értelmezhetők: a hőtani folyamatok mindig csak olyan irányban játszódnak le, hogy a folyamat eredményeként a részecskék rendezetlen hőmozgása még rendezetlenebbé válik. HALMAZÁLLAPOT-VÁLTOZÁSOK A természetben a testek három: szilárd, folyékony és légnemű halmazállapotban fordulnak elő. A testek halmazállapota termikus kölcsönhatások során megváltozhat Minden halmazállapot-változás energiacserével jár együtt. Energiafelvétellel járó halmazállapot- változás az olvadás, a párolgás, a forrás, a szublimáció. Energialeadással jár a lecsapódás és a fagyás. Az olvadás (fagyás), illetve a forrás csak meghatározott, az anyagi minőségtől és a külső nyomástól függő

hőmérsékleti ponton, az olvadásponton (vagy fagyásponton), illetve a forrásponton következik be. A párolgás, lecsapódás és a szublimáció minden hőmérsékleten végbemehet. A testek olvadásakor (fagyásakor) és forráskor (lecsapódáskor) termikus módon felvett (vagy leadott) Q hőmennyiség egyenesen arányos a test tömegével: Q=L0*m illetve Q=L1m Az Lo anyagi minőségre jellemző állandót olvadáshőnek, az Lf állandót pedig forráshőnek nevezzük. Az anyagi állandók mértékegysége: J/kg A halmazállapot-változások törvényszerűségei a molekuláris hőelmélet részecskemodellje alapján is értelmezhetők: – A halmazállapot-változás közben a t estek hőmérséklete nem, de a belső energiája megváltozik. – A belső energia megváltozása egyenlő a testeket alkotó atomi részecskék belső kölcsönhatásienergia-változásainak összegével. II. fejezet ELEKTROSZTATIKA 1. Elektrosztatikai alapismeretek 1.1Emlékeztető Gyakran

tapasztaljuk, hogy az egymással szorosan érintkező anyagok szétválasztás után vonzzák egymást. Jól látható ez fésülködésnél, öltözködésnél, ha műanyag irattartóból papírlapot húzunk ki, vagy műanyag vonalzót száraz papírlappal megdörzsölünk. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a kezdetben semleges anyagok elektromosan feltöltődnek, elektromos állapotba kerülnek. A testeknek kétféle elektromos állapota, kétféle elektromos töltése lehetséges: az egyiket pozitívnak, a másikat negatívnak nevezték el. Az azonos előjelű elektromos töltéssel rendelkező testek taszítják, az ellentétes előjelű elektromos töltéssel rendelkező testek vonzzák egymást. (Egyszerűbben csak így fogalmazunk: Az egynemű töltések taszítják, a különneműek vonzzák egymást.) Miért lesz két összedörzsölt semleges anyag elektromos töltése mindig ellenkező előjelű? Ma már ismerjük a testek elektromos állapotának atomszerkezeti magyarázatát.

Az atomok pozitív protonokból és semleges neutronokból álló atommagot és negatív elektronokból álló “elektronfelhőt” tartalmaznak. Semleges atomokban a protonok és az elektronok száma megegyezik, ellentétes töltéseik éppen közömbösítik egymás hatását. Különböző anyagok szoros érintkezésénél arról az anyagról, amelynek atomjai, molekulái gyengébben kötik az elektronokat, átjutnak elektronok a másik anyagra. Az elektrontöbblet negatív töltésű, az elektronhiány pozitív töltésű anyagot eredményez. 64.1 Öltözködés közben hajunk és a pulóver ellentétes elektromos állapotú lesz 64.2 Az elektromos kölcsönhatás vagy taszításban, vagy vonzásban nyilvánul meg 64.3 Az atomokban és a molekulákban egyenlő számú proton és elektron van, így kifelé elektromosan semlegesek 64.4 Az elektronok “vándorlási” iránya az érintkező testek anyagától függ A testek elektromos töltése átvihető más testekre.

A vezetőanyagokban a töltéshordozó részecskék könnyen elmozdulnak, az elektromos állapot a vezető egészére szétterjed. Jó vezetők a fémek, amelyekben az atomok külső elektronjai szabadon mozoghatnak a fém egész terjedelmében. A Föld belseje is nagy kiterjedésű vezető Földelésről beszélünk, ha egy testet fémes vezető útján összekötünk a Föld nedves, vezető rétegével. Az elektrotechnikában gyakran alkalmazott földelés rajzjele: A szigetelőanyagok töltéshordozói helyhez kötöttek, ezeknél csak az elektromos testtel való érintkezés helyén jön létre elektrontöbblet vagy elektronhiány. Jó szigetelőanyagok például a porcelán, a műanyagok, az olaj vagy a száraz levegő. Az elektroszkóp elektromos töltések mennyiségi és minőségi vizsgálatára is alkalmas eszköz. Az elektroszkóp belső, álló része és mutatója a környezetétől elszigetelt fémes vezető, amelynél az aszimmetrikus anyageloszlású mutatót a vele

azonos töltésű állórész taszító hatása téríti ki eredeti nyugalmi állapotából. Az elektromos testek a semleges vezető- és szigetelőanyagokat egyaránt vonzzák. Mi ennek a magyarázata? 65.1 A fémekben szabad elektronok és helyhez kötött pozitív ionok vannak 65.2 A bal oldali elektroszkóp kevés negatív, a jobb oldali elektroszkóp sok pozitív töltést tartalmaz 65.3 Az elektromos megosztást bemutató kísérlet 65.4 Az elektromos állapotú test vonzza a semleges testeket Az elektromos test a környezetében lévő vezetőanyagokon elektromos megosztást idéz elő: a vele egyező előjelű töltéseket a test távolabbi részébe taszítja, az ellentétes előjelű töltéseket a közelebbi oldalra vonzza. Szigetelőanyagoknál az elektromos test a molekulákon belül a szimmetrikus elhelyezkedésű töltések súlypontját eltolja, más szóval elektromos dipólusokat hoz létre. Az egyes anyagokban eleve meglévő, de rendezetlen dipólusokat pedig

rendezett helyzetbe forgatja. A szigetelő elektromosan polarizálódik. Az elektromos test nagyobb vonzóerőt fejt ki a megosztott vagy polarizált testben a hozzá közelebbi töltésekre, mint amekkora taszítóerővel hat a távolabbi töltésekre. Az eredőerő tehát vezető és szigetelő esetén is vonzóerő lesz. Az elektromos testek a levegő molekuláit – különösen a levegőben lévő vízmolekulákat – is polarizálják, magukhoz vonzzák, majd töltésük egy részét átadva eltaszítják azokat. Az elektromos testek idővel tehát elveszítik elektromos állapotukat. Az anyagok elektromos feltöltődése és az elektromos testek közötti kölcsönhatás nemcsak mindennapi életünk megszokott kísérőjelenségei, hanem fontos szerepet kapnak a legkorszerűbb technikai berendezésekben is. A fénymásolók és a számítógépek lézernyomtatói is ilyen elven működnek. Ezeknél izzólámpa fényével vagy lézersugárral fényérzékeny forgó hengeren

létrehozzák a s zöveg vagy ábra pozitív töltésű lenyomatát, ami azután magához vonzza a negatív töltésű festékszemcséket. Az így kapott elsődleges képet még papírlapra másolják és hevítéssel rögzítik. Környezetszennyező üzemekben az elektrosztatikus leválasztók a levegőbe jutott káros porokat, lúg- és savködöket, kátrányt elektromos feltöltés után kiválasztják. Az elektromosan feltöltődő anyagok közötti szikrakisülés bizonyos körülmények között tűzvagy robbanásveszélyt jelent. A balesetveszély elhárításának lehetőségeire a későbbiek során még visszatérünk. OLVASMÁNY A villám, védekezés a villámcsapás ellen A felhőkben lévő kicsapódott vízcseppek vagy jégszemek esését a felfelé áramló levegő akadályozza meg. Eközben az egymással súrlódó, különböző anyagi minőségű részecskék elektromos töltésűvé válnak. A szél szétszakíthatja a különböző töltéssel rendelkező

tartományokat, így pozitív és negatív felhők is keletkeznek. Az erősen feltöltött pozitív és negatív felhők annyira felgyorsíthatják a köztük lévő levegő ionjait, elektronjait, hogy ezek az útjukba eső molekulákat ionizálva ion- és elektronlavinát indítanak el: a pozitív ionok a negatív felhő felé, a negatív elektronok a pozitív felhő felé áramlanak, és pillanatszerűen közömbösítik a felhők töltését. Ez az elektromos kisülés a villám. A villámot fény- és hangjelenség kíséri. A fényt az ütközéstől magasabb energiájú állapotba jutott (gerjesztett) levegőmolekulák bocsátják ki. A hang (mennydörgés) abból származik, hogy a villám okozta hirtelen felmelegedés majd lehűlés miatt a levegő lökésszerűen kitágul, majd összehúzódik. A hangnak a fényhez viszonyított késéséből és a hangsebességből a villám becsapódási helyének távolsága is megbecsülhető. Az embert is veszélyezteti a v illámcsapás,

de a villám természetének ismerete többféle lehetőséget is ad a védekezésre. A felhő és a föld közötti villám úgy jön létre, hogy a felhő megosztó hatást gyakorol a föld felszínén lévő vezető testekre, így azok a felhővel ellentétes töltésűvé válnak. A felhő elektromos kisülése elsősorban a jó vezető és a felszínből kiemelkedő tárgyak felé indul el. 66.1 A lézernyomtató képalkotása is az ellentétes előjelű töltések vonzásán alapszik 66.2 A villám óriási szikrakisülés A villámhárító az épületek tetejére szerelt hegyes fémtárgy, amelyet vastag vezető útján földelnek, hogy a felhő megosztó hatása jól érvényesüljön, és a villámban áramló töltések ezen az útvonalon a földbe juthassanak. A villámhárító tehát nem tereli el, hanem ellenkezőleg, magába gyűjti a villámokat azért, hogy azok ne a környezetet károsítsák. Könnyen érheti villámcsapás a sík terepen álló fát vagy

embert. A villám haladási útvonala gyakran elágazik a környező vezetési pályák irányába is. Ezért zivataros időben ne álljunk közvetlenül a villámcsapással fenyegetett fa alá, hanem célszerű attól mintegy 5-10 m távolságban lekuporodni. Ekkor a fa villámhárítóként is működik, és a fába csapó villám útvonalától is kellő távolságban vagyunk. Zivataros időben ne rakjunk tüzet, mert a tűz vezető ioncsatornát hoz létre, amely könnyen válhat az elektromos kisülés útvonalává. Tökéletes a villámvédelmünk, ha fémkarosszériás gépkocsiban ülünk (még akkor is, ha a villám belecsapna az autóba). Ennek magyarázatára még ebben a fejezetben visszatérünk Az évezredeken át titokzatos természeti jelenségnek, a v illámnak a k utatása csak a 1 8. században kezdődött. Benjamin Franklin (1706-1790) amerikai természetkutató 1752-ben papírsárkányt bocsátott fel zivatarfelhőkbe. A sárkányt tartó nedves kötél aljára

erősített kulcsból szikrák ugrottak át a tudós kezére. (Hasonló, nagyon veszélyes kísérlet során 1753ban Richmann pétervári professzort halálos villámcsapás érte) Franklin kísérletével bebizonyította, hogy a felhők is elektromos töltéssel rendelkeznek, a villám pedig elektromos kisülés. Az ő fémcsúcsokkal végzett kísérletei alapján született meg a villámhárító. Benjamin Franklin nemcsak természettudósként, hanem mint neves államférfi és író is hírnevet szerzett. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásában is részt vett A villámkutatás napjainkban sem fejeződött be. A gömbvillám például ma is tudományos viták tárgyát képezi. 67.1 Villámhárító 67.2 Franklin és fia “befogják az ég villámait” GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Miért nem célszerű a tv-képernyőt száraz ruhával portalanítani? 2. Mit jelent az öblítőszerek flakonján az “antisztatizáló” megjelölés? 3. Milyen

célt szolgál az egyes gépkocsik végén függő úgynevezett földelő lánc? 4. Mivel magyarázható, hogy benzinkutaknál műanyag kannákba tilos, fémkannákba viszont szabad benzint kiszolgálni? 5. Mivel magyarázható, hogy miután az elektromos testek magukhoz vonzották a semleges testet, gyakran el is taszítják azt? 6. Elektroszkópnak először negatív töltést adunk Milyen helyzetet vehet fel a mutató, ha ezután az elektroszkóphoz pozitív töltésű testet érintünk? 7. Miért tér ki az elektroszkóp mutatója már akkor is, amikor még csak közelítjük az elektromos testet az elektroszkóp gömbjéhez? 8. Mi történik, ha elektromos töltésű testet közelítünk csapból folyó keskeny vízsugárhoz? 9. Ha személyautóból kiszállunk, majd az ajtó kilincséhez érünk, néha gyenge “csípést” érzünk az ujjainkon. Mi ennek az oka? 10.Vezető- vagy szigetelőanyagból készült a 653 ábra szerinti kísérlet két elektroszkópját

összekötő rúd és ennek a rúdnak a fogantyúja? FELADATOK 1. Készítsünk egyszerű “házi” elektroszkópot! Egy példa a megoldásra: 2. Adjunk az elektroszkópnak töltést például papírral megdörzsölt műanyag vonalzó segítségével! Ezután végezzünk megfigyeléseket arra vonatkozóan, hogy környezetünkben mely anyagok vezetők, és melyek szigetelők! 3. Vigyünk feltöltött elektroszkóp közelébe égő gyertyát! Mi történik? Adjunk magyarázatot! 4. Annak ismeretében, hogy a papír zsebkendővel vagy papírszalvétával megdörzsölt műanyag vonalzó negatív töltésű – vizsgáljuk meg más anyagok elektromos töltésének előjelét: a) a vonalzóhoz dörzsölt papír töltését, b) összedörzsölt üvegpohár és papír töltését, c) összedörzsölt műanyag flakon és papír töltését, d) egyéb elektromos állapotú testek töltését. 5. Vegyünk valamilyen fémtárgyat (pl fémkanalat)! Fogjuk meg középtájon egy

mosószerrel megtisztított száraz ruhacsíptetővel! Egy elektromos töltésű test segítségével hozzunk létre a fémtárgyon elektromos megosztást, majd elektroszkópunkkal vizsgáljuk meg, hogy a megosztott test két vége milyen előjelű töltést tartalmaz! 2. Coulomb törvénye A töltésmegmaradás törvénye Bár az ókori görögök is megfigyelték már, hogy a megdörzsölt borostyánkő (görögül: elektron) könnyű testeket magához vonz, sokáig nem foglalkoztak e jelenségkör törvényszerűségeivel. Az elektromosan töltött testek kölcsönhatására először Coulomb (ejtsd: kulomb) francia fizikus állapított meg mennyiségi összefüggést (1785). Coulomb rugalmas elcsavarodásra képes (úgynevezett torziós) fémszálra vízszintes szigetelőrudat függesztett, a végén kis fémgömbbel. A gömbnek elektromos töltést adott, majd ehhez egy másik elektromos töltésű fémgömböt közelített. A torziós szál elcsavarodásának mértékéből meg

tudta határozni a gömbök közötti elektromos vonzóvagy taszítóerőt. Vizsgálta az erő függését a töltések nagyságától és a töltések közötti távolságtól A töltésmennyiséget úgy változtatta, hogy a feltöltött fémgömbhöz ugyanolyan méretű és minőségű semleges gömböt érintett. Szétválasztás után az ilyen gömbök teljesen egyforma elektromos hatást mutattak, így töltésüket egyenlő nagynak, az eredetihez viszonyítva pedig feleakkorának lehetett feltételezni. 69.1 Charles Augustin de Coulomb (1736-1806) és a kísérleteihez használt eszköz A mérések szerint két pontszerű töltés között ható vonzó- vagy taszítóerő nagysága (F) – egyenesen arányos a kölcsönható töltések nagyságával (Q1 és Q2), és – fordítottan arányos a töltések közötti távolság négyzetével (r négyzet). Matematikai formában Coulomb törvénye: F=k*Q1Q2/r négyzet A k arányossági tényező a mértékegységek megválasztásától

és a töltések közötti anyag minőségétől függő állandó. A töltésmennyiség SI-mértékegysége – Coulomb emlékére – a coulomb nevet kapta. Jele: C Az 1 C töltés nagyságát más törvény alapján rögzítették, amelyből következik, hogy k értéke légüres térben (és közelítően levegőben is): k=9*10 a kilencediken Nm négyzet/C négyzet A Coulomb-törvény alapján az 1 C pontszerű töltés a vele egyenlő nagyságú pontszerű töltésre 1 m távolságból légüres térben 9 ??10 a kilencediken newton erőt fejt ki. Pontos mérésekkel (melyekről később lesz szó) meghatározták az elektron töltését is. Egy elektron töltése: e = -1,6 ??10 a mínusz tizenkilencediken C. Az elektron töltése az elektromos töltés legkisebb adagja, az úgynevezett elemi töltés. A Coulomb-törvény alapján a t esteken lévő elektromos töltés mennyiségét sok esetben meg tudjuk határozni. Ha az összedörzsölt semleges testek egyikén Q

többlettöltés jelenik meg, akkor megfigyelhető, hogy a másikon -Q töltés található (amennyiben a környezet valamennyit el nem vezet ezekből a töltésekből). Ha egy test Q töltéséből több test is kap Q1, Q2, . Qn töltést, akkor a mérések szerint: Q = Q1 + Q2 + + Qn A folyamatokban részt vevő töltéshordozó részecskék ugyanúgy viszik magukkal töltésüket, mint a tömegüket, csak a töltések előjelesen összegeződnek. Egy zárt rendszerben az elektromos töltések előjeles összege mindig állandó. Ez a töltésmegmaradás törvénye. MEGJEGYZÉSEK 1. Coulomb mint hadmérnök sok időt fordított tudományos kutatásokra Maga tervezte a róla elnevezett törvény felismerésére alkalmas eszközt, a t orziós mérleget. Mérésekkel meghatározta a r ugalmas szálra ható forgatónyomaték és az elcsavarodási szög közötti függvénykapcsolatot. Nevéhez fűződik a csúszási súrlódási erő törvényének vizsgálata is 2. A Coulomb-törvényt

gyakran a következő formában írják fel: Az itt szereplő állandót a vákuum dielektromos állandójának nevezik. A dielektromos állandó használatával a C oulomb-törvény ugyan bonyolultabb formát kap, más, később szereplő összefüggések viszont egyszerűbbé válnak. 3. A coulomb igen nagy mértékegységet jelent A testek dörzsölés útján történő elektromos feltöltődése során 1 C-nál több nagyságrenddel kisebb töltések fordulnak csak elő (?C, nC). 4. Figyeljük meg az elektromos és a gravitációs erőtörvények hasonlóságát! Emlékeztetőül a gravitációs erőtörvény: Eltérés abban van, hogy gravitációs kölcsönhatás csak vonzás lehet, az elektromos kölcsönhatásnál viszont vonzás és taszítás is felléphet. A gravitációs kölcsönhatás az anyag minden fajtájára jellemző, az elektromos kölcsönhatás csak bizonyos anyagi részecskékhez kapcsolódik (például a neutronok között nem jelentkezik). A gravitáció

lényegesen gyengébb kölcsönhatás, mint az elektromos, ezért általában el is hanyagolható az utóbbi mellett. Ezek a különbségek is mutatják, hogy a törvények formai hasonlósága ellenére a gravitációban és az elektromosságban az anyag két különböző tulajdonsága nyilvánul meg. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Hogyan tudnánk a két egyforma és egyenlő töltésű kis fémgolyó közti elektromos taszítóerőt a negyedére csökkenteni? 2. Két elektromos töltéssel rendelkező, egyforma kis fémgömböt szigetelőrudakkal tartva egymáshoz érintünk, majd ismét az eredeti távolságba visszük őket egymástól. Hogyan változik az eredetihez viszonyítva a két gömb közötti elektromos erőhatás nagysága és iránya, ha a gömbök kezdeti töltése a) Q és -Q; b) Q és Q; c) Q és -3Q; d) Q és 3Q? 3. Egymástól bizonyos távolságban lévő két proton egyikét egy elektronnal helyettesítjük Hogyan változik ettől a két részecske közötti

a) elektromos kölcsönhatás; b) gravitációs kölcsönhatás? (Használjunk táblázatot, ha szükséges!) FELADATOK 1. Szigetelőnyelekre erősített egyforma kis fémgolyók egyike -2 mC, a másik 50 elektromos töltést tartalmaz. a) Képes lenne-e a világ legerősebb embere ezt a két golyót egymástól 30 cm távolságban tartani? b) Összeérintés és szétválasztás után milyen távolságban fejtene ki a két golyó egymásra az előbbivel megegyező nagyságú erőt? MEGOLDÁS: Q1 = -2 ??10 a mínusz harmadikon C; Q2 = 50 ??10 a mínusz hatodikon C r1 = 0,3 m F, r2 = ? a) A golyók közötti vonzóerőt kell ellensúlyoznunk, amit a Coulomb-törvénnyel számolhatunk. Az erő nagysága: F=k*Q1Q2/r2 négyzet=910 a kilencediken Nm négyzet/C négyzet210 a mínusz harmadikon C*5010 a mínusz hatodikon C/(0,3 m) a négyzeten=10 a negyediken N Nem tudná tartani őket. b) Összeérintéskor, a t öltésmegmaradás szerint, a k ét golyó együttes töltése -1950 ??10 a

mínusz hatodikon C lesz. A vezetőgömbökön a szimmetria miatt Q1 = Q2 = -975 ??10 a mínusz hatodikon C töltés helyezkedik el, és taszítani fogják egymást. Keressük, hogy most milyen távolságban (r2) lép fel közöttük az eredetivel egyenlő nagyságú erő. A Coulombtörvényből r2 kifejezhető: 2. Számítsuk ki az 1 C nagyságú töltéshez szükséges a) elektronok; b) protonok; c) He atommagok; d) U atommagok számát! 3. Egymástól 20 cm távolságra lévő pontszerű testek 4,2 ??10 a mínusz nyolcadikon C és -3 ??10 a mínusz hetediken C töltéssel rendelkeznek. Milyen nagyságú és irányú elektromos erőt fejtenek ki egymásra? 4. Egy műanyag vonalzót összedörzsölünk egy 2 g tömegű fóliával Ezután a vonalzó még éppen fel tudja emelni a 2,5 cm-re alatta elhelyezkedő fóliát. a) Mennyinek adódik a Coulomb-törvény alapján a testek töltése? b) Miért tekinthető csak becslésnek az előbbi számítás? 5. Mekkora távolságra tudná

megközelíteni egymást két, lépésben haladó személygépkocsi, ha mindegyik 1 C többlettöltéssel rendelkezne? Mindegyik autó tömege 1 t , a súrlódási tényező a talajon 0,5. 6. Mekkora tömegű az a semleges alumíniumtest, amelyben az elektronok együttes töltése éppen 1 C? Használjuk fel a számításban a következő adatokat: az Al rendszáma 13, moláris tömege 27 g/mol, az 1 mólnyi alumíniumban lévő atomok száma: 6 ??10 a huszonharmadikon! 3. Az elektromos mező jellemzése 3.1Az elektromos térerősség Két test gravitációs vagy elektromos kölcsönhatásához nem kell a testeknek érintkezniük egymással. Tudjuk, hogy ezek a kölcsönhatások akkor is létrejönnek, ha légüres tér van a testek között. A testek nem a “semmin keresztül” kapaszkodnak egymásba, hanem gravitációs, illetve elektromos mező közvetíti a köztük fellépő kölcsönhatást. Az elektromos töltéssel rendelkező testek nem közvetlenül hatnak

egymásra, hanem az általuk létrehozott elektromos mező, vagy más néven elektromos erőtér közvetítésével. Az elektromos mező létezését először Faraday angol fizikus tételezte fel a 19. században Mára bebizonyosodott, hogy az elektromos mező valóban az anyag létező, sajátos, nagyon finom eloszlású, nem atomi felépítésű formája. Az elektromos mezőt nem érzékeljük súrlódás vagy közegellenállás alapján, mint pl. a levegőt Az elektromos mező jelenléte a bele helyezett elektromos próbatöltésre ható erő következtében vehető észre. Az elektromos mezőt azon a helyen tekintjük erősebbnek, ahol a mező vizsgálatára használt próbatöltésre nagyobb erő hat. Az erőt azonban nemcsak a mező erőssége befolyásolja Ugyanabban a mezőben nagyobb próbatöltés alkalmazása esetén is arányosan nagyobb erőt kapunk. Az erő és a próbatöltés hányadosa a mező egy pontjában már állandó, egyértelműen a mező erősségére

jellemző mennyiség lesz. Ezért az elektromos mezőt valamely pontjában a próbatöltésre ható erő (F) és a próbatöltés (q) hányadosával jellemezzük. Ennek a hányadosnak a neve: elektromos térerősség Jele: E E=F/q, mértékegysége N/C A térerősség vektormennyiség. Irányának (megállapodás szerint) a pozitív próbatöltésre ható erő irányát tekintjük. E vektor=F vektor/q 72.1 A térerősség iránya megegyezik a pozitív próbatöltésre ható erő irányával 72.2 Pontszerű Q töltés elektromos mezőjében a térerősség a távolság négyzetével fordítottan arányos Az elektromos mező valamely pontjában a térerősség számértékét és irányát is megkaphatjuk az adott pontba helyezett egységnyi pozitív próbatöltésre ható erő nagyságából és irányából. Nézzük az elektromos térerősség meghatározását egy egyszerű példán! Keressük egy Q pontszerű töltés által létrehozott elektromos mezőben a Q töltéstől r

távolságra lévő P pontban az elektromos térerősség nagyságát! AP pontba helyezett q pr óbatöltésre ható erőt a Coulomb-törvény alapján számíthatjuk: F=k*Qq/r négyzet A térerősség: E=F/q=k*Qq/r négyzet / q=kQ/r négyzet A keresett térerősség tehát egyenesen arányos a mezőt létrehozó Q töltéssel, fordítva arányos a tőle mért r távolság négyzetével, és független a vizsgálatnál használt q pr óbatöltés nagyságától. A térerősség iránya pozitív Q esetén a töltéssel ellentétes irányba, negatív Q esetén pedig a töltés felé mutat. Ha több töltés együtt hoz létre valamilyen elektromos mezőt, akkor érvényes: A szuperpozíció elve: Mindegyik töltés a másiktól függetlenül létrehozza a maga elektromos mezőjét, és az egyes elektromos mezők térerősségeinek vektori összege adja az eredő térerősséget. 73.1 Több töltés elektromos mezőjében a szuperpozíció elve alapján határozhatjuk meg a

térerősséget GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mit jelent az, hogy az elektromos mező egy pontjában a térerősség nagysága 3000 N/C, iránya pedig észak felé mutat? 2. Az elektromos mező egy pontjában elengedett elektron függőlegesen felfelé indul el Merre mutat ezen a helyen az elektromos térerősség vektora? 3. Lehetséges-e, hogy egy háromszor nagyobb töltés a környezetében háromszor kisebb térerősséget hozzon létre? 4. Szabályos háromszög csúcsaiban egyenlő nagyságú, megegyező előjelű töltéseket helyezünk el. Mennyi a térerősség a háromszög középpontjában? 5. Az A pontban pozitív, a B pontban kétszer akkora, de negatív előjelű töltést rögzítünk Az A és B ponton áthaladó egyenes melyik részén van az a pont, ahol a térerősség zérus? FELADATOK 1. Egy kis golyónak 10 a mínusz hetediken C pozitív töltést adunk A golyó felett 30 c m magasságban egy 2 ??10 a mínusz hetediken C töltésű és 5 ??10 a mínusz

nyolcadikon kg tömegű porszem található. a) Milyen nagyságú és irányú gyorsulással indul el a porszem? MEGOLDÁS: Q = 10 a mínusz hetediken C r = 30 cm = 3 ??10 a mínusz lesőn m q = 2 ??10 mínusz hetediken C m = 5 ??10 mínusz nyolcadikon kg a=? a) A golyó töltése által a porszem helyén létrehozott elektromos térerősség: A porszemre felfelé irányuló elektromos erő: F el=E*q=10 a negyediken N/C 210 a mínusz hetediken C= 2*10 a mínusz harmadikon N A porszemre lefelé ható gravitációs erő: F g=m*g=510 a mínusz nyolcadikon kg10 m/s négyzet=5*10 a mínusz hetediken N A gravitációs erő négy nagyságrenddel kisebb az elektromos erőnél, ezért elhanyagolható. A dinamika alaptörvénye szerint a g yorsulás felfelé mutat, nagysága: a= F/m= 2*10 a m ínusz harmadikon N/5*10 a mínusz nyolcadikon kg= 0,410 az ötödiken m/s négyzet= 410 a negyediken m/s négyzet 2. Határozzuk meg az elektromos mező térerősségének nagyságát és irányát abban a

pontban, amelyben a mező a 2?10 a mínusz hetediken C töltésű részecskére 3?10 a mínusz negyediken N erőt fejt ki függőlegesen lefelé! 3. 10 a negyediken N/C lefelé irányuló térerősségű elektromos mezőben elengedünk egy elektront, melynek tömege 9,1?10 a mínusz harmincegyediken kg. a) Milyen nagyságú és irányú elektromos erő hat az elektronra? b) Milyen nagyságú és irányú gravitációs erő hat az elektronra? c) Milyen nagyságú és irányú gyorsulással indul el az elektron? 4. 2*10 negyediken N/C térerősségű mezőben lévő elektromosan feltöltött porszemre 6,4 ??10 a mínusz tizenharmadikon N nagyságú elektromos erő hat. Hány elektron töltésével rendelkezik a porszem? 5. Adjuk meg egy Q = -5 ??10 mínusz hetediken C pontszerű töltés által létrehozott elektromos mezőben a töltéstől r = 0,1 m távolságra a térerősség nagyságát és irányát! 6. Milyen előjelű és nagyságú az a pontszerű töltés, amelynek elektromos

mezőjében a) a töltéstől 3 m távolságban a térerősség 180 N/C nagyságú és a töltés felé irányul? b) a töltéstől 20 cm távolságban a térerősség 300 N/C nagyságú és a töltéstől elirányul? 7. A Q1 = -4 ??10 a mínusz hetediken C és a Q2 = 2 ??10 a mínusz hetediken C pontszerű töltések 60 cm-re helyezkednek el egymástól. Határozzuk meg az elektromos térerősség nagyságát és irányát a) a ponttöltések közötti szakasz felezőpontjában; b) abban a pontban, amely a Q1 töltéstől 90 cm, a Q2 töltéstől pedig 30 cm távolságban helyezkedik el! 8. Egyforma, m = 0,01 g tömegű kis golyóknak ugyanakkora töltést adtunk, majd l = 10 cm hosszú fonalakra, közös pontban felfüggesztettük őket. Az egyensúly beállta után a fonalak éppen derékszöget zártak be egymással. Mennyi a golyók töltése? 3.2 Az elektromos mező szemléltetése erővonalakkal A különböző nagyságú, előjelű, elhelyezkedésű elektromos töltések

eltérő elektromos mezőket hoznak létre maguk körül. Ez kísérletileg is jól megfigyelhető Öntsünk lapos üvegtálba ricinusolajat, majd helyezzünk ebbe különböző méretű és alakú fémtesteket, amelyeket vezető köt össze egy dörzselektromos gép (pl. szalaggenerátor) pozitív, illetve negatív pólusával! Szórjunk egyenletesen búzadarát az olaj felületére! Ha a d örzselektromos géppel elektromosan feltöltjük az olajba merülő elektródákat, a daraszemek az elektromos mezőre jellemző vonalakban rendeződnek. (751 ábra) Az elektromos mezőt gyakran a mező szerkezetére jellemző vonalakkal, az úgynevezett elektromos erővonalakkal szemléltetjük. Az erővonalak – a térerősséghez hasonlóan – az elektromos mező mennyiségi jellemzésére is felhasználhatók. Ennek érdekében a következő megállapodás szerint kell az erővonalakat megszerkeszteni: – az erővonalak iránya megegyezik a térerősség irányával, – az erővonalak sűrűsége

megegyezik a térerősség nagyságával. Görbe erővonal irányának egy adott pontban a görbéhez húzott érintő irányát tekintjük. Az erővonalak sűrűségén a térerősségre merőleges egységnyi felületen áthaladó erővonalszámot értjük. Egy felületen áthaladó összes erővonal száma a felület elektromos fluxusának számértékét adja. A fluxus betűjele: (ejtsd: pszi) Ha a felület merőleges az erővonalakra, akkor a fluxus és a térerősség kapcsolata: pszi?= E ??A. Az elektromos fluxus mértékegysége:N/C*négyzetméter 75.1 Kísérleti erővonalképek 75.2 Az erővonal érintője adja a térerősség irányát az adott pontban 75.3 Az egységnyi felületet merőlegesen metsző erővonalak száma megadja a térerősség nagyságát Példák egyszerű erővonalképekre: a) Pontszerű pozitív töltés mezőjében az erővonalak sugarasan kifelé irányulnak. b) Pontszerű negatív töltésnél hasonló az erővonalkép, de befelé mutató

iránnyal. c) Pozitív töltésű sík fémlemez közelében az erővonalak párhuzamosak, egyenlő sűrűségűek, és a lemezből kifelé irányulnak. A lemez egyik oldalán a térerősség nagyságra és irányra is megegyezik. Az ilyen térrészben homogén mezőről beszélünk d) Hasonló erővonalkép jellemzi a negatív töltésű sík fémlemez környezetét, csak a lemez felé irányuló erővonalakkal. 76.1 Egyszerű erővonalképek MEGJEGYZÉSEK 1. Az erővonalak nem valóságosan létező, hanem képzeletbeli vonalak a mező térerősségének szemléltetésére. 2. A kísérletekben azért rajzolódnak ki az erővonalak, mert a mező a daraszemeket dipólusokká alakítja, amelyek az egymásra gyakorolt vonzóerő miatt a mező által kifejtett erő irányában láncokká rendeződnek. A vonalak száma függ az olajba szórt daraszemek számától is, így a kísérleti erővonalak nem felelnek meg teljesen a megállapodás szerinti ábrázolási követelményeknek.

Mégis sok minden megfigyelhető a kísérlet erővonalképein (751 ábra) – Látszik a pontszerű töltés közvetlen környezetében a sugaras erővonalkép. Itt a másik töltés hatása elhanyagolható. (1 és 2 kép) – Látható, hogy ellentétes előjelű töltések a köztük lévő térrészben erősítik, egynemű töltések ugyanott gyengítik egymás hatását. (1 és 2 kép) – Két egyenlő nagyságú, de ellentétes előjelű töltéssel rendelkező fémlap esetén a lapok közötti térrészben a mezők erősítik egymást és homogén mező alakul ki, a lemezeken kívüli térrészben pedig az elektromos mezők kioltják egymást (szuperpozíció elvének megnyilvánulása). (3 kép) – Érdekes következtetést tehetünk a 4 kísérleti ábra alapján Egy feltöltött üreges vezető csak kifelé hoz létre elektromos teret, belül a térerősség zérus. – Megfigyelhetjük azt is, hogy az erővonalak mindig merőlegesen indulnak a vezető felületéről. 3. Vizsgáljuk

meg, hogy egy Q pontszerű töltésből hány erővonalat kell indítanunk, hogy az erővonalak számszerűen is helyesen jellemezzék a térerősség nagyságát! Vegyük körül a Q ponttöltést r sugarú gömbbel. Ennek felületén a térerősség: E=k*Q/r négyzet A gömbfelület teljes fluxusa nem függ a gömb sugarától. Ponttöltés mezőjét tehát akkor jellemezzük számszerűen is helyesen az erővonalakkal, ha a Q ponttöltésből 4 ??pí ??k ??Q, vagy más jelöléssel erővonalat indítunk, és ezek megszakítás nélkül, sugarasan haladnak egészen végtelen távolságig. A kapott eredmény nemcsak pontszerű töltésre érvényes. Bármilyen Q töltést körülzáró felület teljes fluxusa: Ez Gauss tétele. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Az 1 ábra egy térrész erővonalait mutatja Az ábrán jelölt pontok közül a) melyikben a legnagyobb a térerősség? b) melyikben a legkisebb a térerősség? c) melyik két pontban egyezik meg közelítően a térerősség

nagysága? d) melyik két pontban egyezik meg közelítően a térerősség iránya? e) Milyen előjelű az elektromos mezőt keltő Q1 és Q2 töltés? 2. Mit mondhatunk homogén mezőben a) a térerősségről? b) az erővonalakról? 3. Milyenek egy véges méretű elektromos töltésű sík fémlemez mezőjének erővonalai a lemez méreteihez képest nagy távolságban? Párhuzamosak vagy sugarasan elhelyezkedők? FELADATOK 1. Homogén mezőben a térerősségre merőleges 0,2 négyzetméteres felületen 600 erővonal halad át. Mennyi a) a térerősség értéke? b) a felület 0,1 négyzetméteres részének a fluxusa? c) az előbbi felületre merőleges 0,1 négyzetméteres felületnek a fluxusa? d) a térerősséggel 30o-os szöget bezáró 0,1 négyzetméteres felületnek a fluxusa? 2. 5000 N/C térerősségű homogén elektromos mezőben a térerősségre merőlegesen elhelyezünk egy 30 négyzet cm területű lapot. a) Mennyi ennek a lapnak a fluxusa? b) Mennyi lesz a lap

fluxusa, ha 90o-kal elforgatjuk? c) Mennyi lesz a lap fluxusa az eredeti helyzetből történt 30o-os elforgatás után? 3.3Az elektromos mező munkája Az elektromos feszültség A dörzsöléssel elektromos állapotba hozott testek magukhoz rántanak, felemelnek apró tárgyakat. A működő szalaggenerátor elektródájára szórt hungarocell golyócskák feltöltődés után a tér minden irányába szétrepülnek. Tudjuk, hogy a testek felemelkedése, gyorsulása mindegyik esetben az elektromos mező erőhatásának a következménye. Az elektromos mező a benne lévő töltésekre azok elmozdulása közben erőt fejt ki, a mező munkát végez. A tér két pontja között jelen lévő elektromos mezőt az is jellemzi, hogy mennyi munkát tud végezni a mező a két pont között elmozduló próbatöltésen. Ez a munka azonban nemcsak a mezőtől, hanem az elmozduló próbatöltés nagyságától is függ. Mivel az elektromos mező által kifejtett erő egyenesen arányos a

próbatöltéssel, a mező két pont között végzett munkája szintén egyenes arányban áll a próbatöltés nagyságával. Két pont között elmozduló próbatöltésen a mező által végzett munkának (W) és a próbatöltésnek (q) a hányadosa a mezőnek erre a két pontjára jellemző állandó, amely már független a próbatöltéstől, ezért alkalmas a két pont közötti elektromos mező jellemzésére. A hányados neve elektromos feszültség. Jele: U U=W/q A feszültség mértékegysége Volta olasz fizikus tiszteletére a volt, jele V. 1V= J/C 1 V a feszültség az elektromos mező két pontja között, ha a mező 1 C töltést 1 J munkával visz át az egyik pontból a másikba. Példaként határozzuk meg az elektromos feszültséget egy E térerősségű homogén mező d távolságban lévő A és B pontja között! Vezessük a q poz itív próbatöltést az AB szakasz mentén az A pontból a B pontba! Mivel a mező által kifejtett erő iránya alfa szöget zár

be a d elmozdulás irányával, a munka értelmezése szerint a mező munkája: WAB = F ??d *?cos alfa. Az erő a térerősséggel kifejezve: F = E ??q. Ezt felhasználva, a mező munkája: WAB = E ??q ??d. cos alfa. A feszültség definíciója alapján: U AB=W AB/q=E*qdcos alfa/q=Edcos alfa A feszültség valóban nem függ a próbatöltés nagyságától, csak a mező erősségétől (E) és a két pont helyzetétől (d és ?). 78.1 WAB = WAC + WCB 78.2 Alessandro Volta (1745-1827) olasz fizikus Nézzük meg, hogy mit kapnánk az A és B pont közötti feszültségre, ha más útvonalon vinnénk a próbatöltést az A pontból a B pontba! Az egyszerű számolhatóság érdekében kövessük például az ACB útvonalat! Az AC szakaszon az erő és az elmozdulás egyirányú, a munka: W AC = F ??AC= E ??q ??AC Ha felhasználjuk, hogy AC = d ??cos alfa, akkor WAC = E ??q ??d ??cos alfa. Az ACB útvonal hátralévő CB szakasza merőleges az elektromos erő irányára, így ezen

a szakaszon az elektromos mező munkája zérus. A munka a teljes útvonalon: WACB = WAC = E ??q ??d ??cos alfa. Hasonlóan belátható, hogy a mező munkája az A és B pont között bármelyik útvonalon ugyanannyinak adódik. Két pont között a mező munkája és így a feszültség is független a próbatöltés útvonalától. A feszültség előjeles mennyiség. Az UAB feszültség pozitív, ha az A pontból a B pontba elmozduló pozitív próbatöltésen a mező pozitív munkát végez, vagyis az A ponttól a B pont felé a térerősség irányában haladunk (azzal hegyesszögű irányban). A munka előjeles értelmezéséből következik, hogy U AB=-U AB Az elektromosságtanban a feszültség alapvető fizikai mennyiség, gyakran a feszültség mértékegységével fejezik ki a térerősség mértékegységét is. Homogén mezőben két pont közötti feszültségre a következő összefüggést kaptuk: U = E ??d ??cos alfa. Ebből a térerősség: E=U/d*cos alfa Az UAB

feszültség az A pont B ponthoz viszonyított feszültségét jelenti. Gyakran – megállapodás szerint – egy közös O ponthoz viszonyítva adnak meg minden feszültséget. Ilyenkor az UAO helyett röviden csak az UA jelölést használjuk Aközös ponthoz viszonyított feszültség neve: potenciál. Bár a feszültséget két pont viszonylatában értelmeztük, a potenciál már pontonként jellemzi a mezőt. Bármely két pont közötti feszültséget felfoghatjuk úgy is, mint potenciáljaik különbségét. Feszültség = potenciálkülönbség, UAB = UA – UB MEGJEGYZÉSEK 1. Ha példánkban megváltoztatnánk a q próbatöltés előjelét, akkor a mező WAB munkája is ellentétes jelűre változna. A kettő hányadosa, a feszültség, tehát független a próbatöltés előjelétől is. 2. A mező munkavégzésének függetlensége a két pont közötti útvonaltól másképpen úgy is fogalmazható, hogy zárt görbe mentén a mező munkavégzése zérus. Ez az

energiamegmaradás megnyilvánulása. Ugyanis sztatikus mezőben egy görbét körbejárva a kiindulási állapotba jutunk. A változatlan mező nem végezhet munkát, nem növelheti a próbatöltés energiáját. 79.1 Zárt görbét körbejárva a mező munkája zérus GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mit jelent az, hogy egy rúdelem két pólusa között 1,5 V a feszültség? 2. Két pont között elmozgatunk egy próbatöltést Nem beszélhetnénk ilyenkor a mező munkavégzése helyett a mi munkánkról? 3. Egy áramforrás pozitív pólusa P, negatív pólusa N Milyen előjelű az a) UPN feszültség? b) UNP feszültség? 4. Egy pozitív próbatöltésnek az A pontból a B pontba való elmozgatását a mező akadályozza, a mozgatáshoz pozitív munkát kell végeznünk. Milyen előjelű a) a mező munkája? b) az UAB feszültség? c) az UBA feszültség? 5. UAB nagyobb mint UCD Mondhatjuk-e biztosan, hogy az A és B pont között a) erősebb az elektromos mező, mint a C és D

pont között? b) több munkát tud végezni a mező egy próbatöltésen, mint a C és D pont között? 6. Egy homogén elektromos mezőben egy O pont körül r sugarú kört rajzolunk Hogyan változik a körvonal mentén haladva a kerületi pontok és a középpont közötti feszültség? FELADATOK 1. 4,5 V -os zseblámpatelep egymástól 5 cm-re lévő pólusai között közelítően homogén elektromos mező alakult ki. Mekkora sebességgel csapódna egy negatív pólustól induló elektron a pozitív pólusba, ha közben nem ütközne a levegő molekuláival? MEGOLDÁS: U = 4,5 V d = 5 cm = 5 ??10 a mínusz másodikon m Qe = 1,6 ??10 a mínusz tizenkilencediken C me = 9,1 ??10 mínusz harmincegyediken kg v=? A kérdésre kétféle úton is megadhatjuk a választ. a) Homogén mezőben állandó erő hat az elektronra, tehát egyenletesen gyorsuló mozgás jön létre. A térerősség: E=U/d=4,5 V/5 ??10 a mínusz másodikon m=90 V/m Az elektronra ható erő: F=E*Qe=90 V/m1,6 ??10

a mínusz tizenkilencediken C=14,410 a mínusz tizennyolcadikon N A gyorsulás: a= F/me= 14,4*10 a mínusz tizennyolcadikon N/9,1 ??10 mínusz harmincegyediken kg/=1,58*10 a tizenharmadikon m/s négyzet Az útra vonatkozó összefüggésből az idő: t= gyök alatt 2*d/a=gyök alatt 2510 a mínusz másodikon m/1,58*10 a tizenharmadikon m/s négyzet=810 a mínusz nyolcadikon s Az elért sebesség: v= a*t= 1,5810 a tizenharmadikon m/s négyzet810 a mínusz nyolcadikon s=1,26*10 a hatodikon m/s b) A munkatétel szerint: W elektron = delta e mozgási Qe*U=1/2m ev négyzet V = gyök alatt 2*QeU/m= gyök alatt 21,6 ??10 a mínusz tizenkilencediken C4,5 V/9,1 ??10 mínusz harmincegyediken kg=1,26*10 a hatodikon m/s Látható, hogy a mező homogén volta és az út nem játszik szerepet. 2. Akkumulátor két pólusa között áthaladó elektronon az elektromos mező 1,92 ??10 mínusz tizennyolcadikon J munkát végez. Mennyi az akkumulátor feszültsége? 3. Rúdelem két pólusa között

a feszültség 1,5 V Mennyi munkát végez az elektromos mező, miközben a negatív pólusról 1 millió elektron átáramlik a pozitív pólusra? 4. Az atomfizikában ma is használatos munka mértékegység az 1 e V (elektronvolt) Azt a munkát jelenti, amit az elektromos mező végez, miközben egy elektront 1 V feszültségű pontok között elmozgat. a) Határozzuk meg, hogy 1 eV hány J! b) Mekkora sebességgel rendelkezik az elektron, ha 1 eV a m ozgási energiája (az elektron tömege 9,1 ??10 a mínusz harmincegyediken kg)? 5. Homogén elektromos mezőben, melynek térerőssége 3 ??10 az ötödiken v/m , elengedünk egy 4 ??10 a mínusz harmadikon C töltésű részecskét. Az elektromos mező ezen 30 J munkát végez. a) Mekkora erő hat a részecskére? b) Mennyi a befutott pálya végei között a feszültség? c) Mekkora a megtett út? d) Mennyi az elért sebesség, ha a részecske tömege 0,2 g? 6. Mennyi a térerősség abban a homogén elektromos mezőben, amelyben a

térerősség irányával 30o-os szöget bezáró 20 cm hosszú szakasz végpontjai között a feszültség 100 V? 7. Keressünk az ábrán azonos potenciálú pontokat! Határozzuk meg a feszültséget azon pontok között, amelyek nem ekvipotenciálisak (nem azonos potenciálúak)! 8. Ismerjük az A, B, C, D, E pontok potenciálját: UA = 200 V; UB = 50 V; UC = 0 V; UD = 50 V; UE = -200 V Határozzuk meg az alábbi pontpárok közti feszültséget: AB, BA, BC, BD, DA, DE! 4. Elektromos töltések, térerősség, potenciál a vezetőn Mindkét oldalán papírlovasokat tartalmazó, szigetelőnyéllel ellátott fémhálót töltsünk fel szalaggenerátorról! Ha a hálót meghajlítjuk, a papírlovasok csak a domború oldalon jeleznek töltést. A belső, homorú oldalon viszont nem térnek ki Ha a hálót áthajlítjuk úgy, hogy a külső és belső oldal felcserélődjön, ismét csak a külső oldalon tapasztalunk feltöltődést. Az egynemű töltések a köztük fellépő

taszító hatás miatt a lehető legnagyobb mértékben eltávolodnak egymástól. A vezetőre vitt többlettöltés mindig a vezető külső felületén helyezkedik el, ott is minél távolabb a többi töltéstől. Ezért a csúcsokon nagyobb a töltéssűrűség. A vezető belsejében lévő elektromos mező elmozdítja a töltéseket. Amikor már beállt a töltések nyugalmi állapota, vagyis sztatikus elektromos állapotban a vezető belsejében a térerősség zérus. Ha ekkor a vezető belsejéből kiemelnénk egy darabot, az ilyen semleges rész (hiszen a többlettöltés a felületen van) eltávolítása semmit sem változtatna az addigi elektromos mezőn. Ebből következik, hogy a térerősség a vezetőben található üregben is zérus lesz. Másképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy a vezetőfelületekkel határolt térrészek elektromosan árnyékoltak. Ha a vezető felületén a térerősségvektornak lenne a felülettel párhuzamos összetevője, akkor a felület

mentén még elmozdulnának a töltések, hiszen érintő irányú erő hatna rájuk. Ezért sztatikus állapotban a vezető környezetében az erővonalak csak a vezető felületére merőleges helyzetűek lehetnek. Ahol a térerősség zérus vagy merőleges az elmozdulás irányára, ott az elmozduló próbatöltésen nem végez munkát az elektromos mező. Nyugalmi elektromos állapotban a vezető pontjai között tehát nincsen feszültség (a vezető pontjai azonos potenciálúak: ekvipotenciálisak). A gyakorlatban különösen érdekes a nem folytonos fémfelületeknek, fémhálóknak a belső térrészre gyakorolt elektromos árnyékoló hatása. Az ilyen fémburkolatokat felfedezőjükről Faraday- kalitkának nevezték el. 82.1 Feltöltött fémháló 82.2 Töltés, térerősség és potenciál a vezetőn 82.3 A Faraday-kalitka véd a villámcsapástól Faraday-kalitka például a gépkocsik fémkarosszériája. Ha az autót villámcsapás éri, a benne ülők semmilyen

elektromos hatást nem érzékelnek. A földbe lefutó villám persze kiégetheti a kerekek gumiköpenyét, és ez okozhat balesetet. Az álló gépkocsi azonban teljesen biztonságos hely zivataros időben. Ilyenkor azonban célszerű a motort leállítani, mert a kipufogógáz ionfelhőt, ioncsatornát hoz létre, ami “vonzza” a villámokat. Ugyanígy védi a villámcsapástól az utasokat a repülőgép fémburkolata, vagy a gázpalackokat, robbanóanyagokat a fémrácsból készült tárolóház. A különböző elektronikus berendezéseket és ezek összekötő vezetékeit is gyakran tömör vagy hálószerű fémburkolattal árnyékolják a külső elektromos zavarokkal szemben. Az emberi test is vezető, és szalaggenerátorral veszély nélkül feltölthető. Álljunk szigetelőzsámolyra, és helyezzük tenyerünket a generátor még semleges elektródájára. Ezután indítsuk a generátor motorját. A lágy és száraz haj vagy a zselézett haj fokozatosan égnek

áll! A belső szerveket nem éri káros hatás, hiszen ott nincs elektromos mező. Ruhánkról viszont ugorhat ki szikra a közeli tárgyakra vagy tanulókra. (Ez sem veszélyes, csak kis csípést okoz) Ugyancsak érdekes megnyilvánulásai és fontos gyakorlati alkalmazásai vannak az elektromosan feltöltött vagy megosztott vezetők csúcsainál fellépő elektromos csúcshatásnak. Ennek lényege, hogy a nagy töltéssűrűség erős inhomogén elektromos mezőt eredményez a csúcs közelében. Ez a mező polarizálja és a csúcshoz mozgatja a levegő molekuláit, amelyek a csúccsal érintkezve feltöltődnek, majd a csúcs nagy sebességgel eltaszítja azokat. Az elektromos csúcsok közelében tehát a levegő vezetőként viselkedik. Töltsünk fel hegyes csúccsal rendelkező fémtestet szalaggenerátorral. A csúcs a közelébe vitt gyertya lángját “elfújja”. Az ezt okozó elektromos szelet a csúcsnál feltöltődött és onnan nagy sebességgel eláramló

levegőmolekulák keltik. A vezetőből készült, csúcsokkal rendelkező Segner-kerék forogni kezd, ha töltést viszünk rá. A kereket a csúcs által keltett elektromos szél ellenereje hajtja. A működés elve hasonló az öntözőberendezéseknél látható vízi Segnerkerékhez, amely Segner János (ejtsd: zégner, 17041777) magyar fizikus egyik neves találmánya (1750). 83.1 Fémráccsal védett gázpalackok 83.2 Az elektromos töltések a vezető csúcsain sűrűsödnek az emberi hajban és az elektromos Segner-keréknél is 83.3 Az elektromos szél elfújja a gyertyát A csúcsban végződő, földelt villámhárító és az erre megosztó hatást gyakorló felhő közötti elektromos kisülést is elősegíti a csúcshatás. A szíjáttétellel meghajtott gépeknél a szoros érintkezés miatt a gépszíj feltöltődik. Ahol a szétválasztott töltések közötti esetleges szikrakisülés robbanásveszélyt jelent, földelt fémfésűvel szívják le a töltéseket.

Átlátszó műanyag henger átfúrt alaplapjába szereljünk fémcsúcsot. Engedjünk a szájával lefelé fordított hengerbe füstöt, majd helyezzük a hengert fémlapra. Ha a f émcsúcsot és a fémlapot szalaggenerátorral ellentétes előjelűre kezdjük feltölteni, a füst pillanatszerűen lecsapódik. A hengerben tiszta, átlátható levegő marad A kísérlet az elektrosztatikus légtisztítót modellezi, ahol a légszennyező részecskék csúcshatással feltöltődnek, majd az ellentétes töltésű falon kicsapódnak. Lényeges szerepe van a csúcshatásnak az iskolai elektrosztatikai kísérletekben használt szalaggenerátor működésénél is. A 84.3 ábrán A-val jelölt műanyag hengert és a ráfeszülő gumiszalagot villanymotor hajtja meg. Szoros érintkezés folyamán a henger pozitív, a gumiszalag belső fele negatív töltésűvé válik. A tovahaladó szalag a negatív töltéseket elszállítja, azok nagy felületen oszlanak szét Az ugyanakkora pozitív

töltés viszont koncentráltan az A hengeren marad. Így ez a pozitív töltés megosztó hatást gyakorol a földelt fémfésűre, és csúcshatás útján a Földből negatív töltéseket szív a szalag külső felületére. Ezeket a negatív töltéseket a fémszalag a felső, B jelzésű hengerhez szállítja, ahol egy másik fémfésűn keresztül, ismét csúcshatás formájában, kijutnak az üreges C jelzésű elektróda külső felületére (mivel a fémes vezetőre vitt töltések a felületen helyezkednek el). A szalaggenerátor és a Föld között 100 kV nagyságrendű feszültség hozható létre. Hasonló elven működik a felfedezőjéről Van de Graafgenerátornak nevezett berendezés, amellyel még nagyobb feszültséget állítanak elő elektromos töltéssel rendelkező részecskék felgyorsítása céljából. 84.1 A feltöltött gépszíjat csúcshatás útján semlegesítik 84.2 Csúcshatással történő elektrosztatikus légtisztítás kísérleti

megvalósítása 84.3 A szalaggenerátor csúcshatások segítségével a földből a C elektródára szállítja a negatív töltéseket GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Egy vezetővel körülvett térrészben csak zérus lehet a térerősség? 2. Hogyan lehet szigetelőnyélen lévő elektromos töltésű fémgolyó teljes töltését átadni egy üreges vezetőnek? 3. Miért áll égnek a hajunk, ha elektromosan feltöltődünk? 4. Minden gépjármű védelmet biztosít a villámcsapás ellen? 5. Miért nagyobb először az elektromosan feltöltött fémcsúcsoknak a levegő molekuláira gyakorolt vonzóereje, azután pedig a taszítóereje? 6. Működne-e légüres térben a) az elektroszkóp? b) az elektromos Segner-kerék? 7. El kell-e szigetelni a villámhárítót az épülettől? 8. Hogyan magyarázható, hogy különösen zivataros időben a szabadban lévő vezetőanyagok csúcsainál időnként fényjelenségek figyelhetők meg (St. Elmo tüze)? FELADATOK 1. Ragasszunk vagy

kössünk “házi” elektroszkópunk fémtestéhez gombostűt! Figyeljük meg, hogy így az elektroszkóp nehezebben tölthető fel, és gyorsabban elveszíti töltését! 85.1 Dörzselektromos gépek elektrosztatikus szalaggenerátor (balra), és Wimhurstféle influenciagép (jobbra) kísérletekhez. Van de Graaf-féle 5. A kondenzátor Az elektromos mező energiája A folyadékok tárolására különböző méretű, alakú edényeket, tartályokat használunk. Folyadékot tarthatunk bennük, és azt igényeink szerint felhasználhatjuk. Hasonló szerepet töltenek be az elektrotechnikában a kondenzátorok, csak bennük elektromos töltéseket tárolunk. A kondenzátor az elektrotechnikában fontos szerepet játszó, elektromos töltések felhalmozására, sűrítésére szolgáló eszköz. Legegyszerűbb fajtája a síkkondenzátor, amely két egymástól elszigetelt, párhuzamos fémlemezből (fegyverzetből) áll. A feltöltött síkkondenzátor lemezein egyenlő

nagyságú és ellentétes előjelű töltés található. Ezt az állapotot legegyszerűbben úgy hozhatjuk létre, hogy a kondenzátor lemezeit egy áramforrás két kivezetéséhez csatlakoztatjuk. A kondenzátor úgy is feltölthető, hogy az egyik lemezt földeljük, a másikra pedig töltést viszünk. A földelt lemezen a feltöltött lemez megosztó hatása folytán ekkor is ellenkező előjelű és ugyanolyan nagyságú töltés jelenik meg. A feltöltött kondenzátor fegyverzetei között (jó közelítéssel) homogén elektromos mező van jelen, a lemezeken kívül pedig zérus a térerősség. Ezt jól mutatja az erővonalakról készült korábbi felvétel is. A KONDENZÁTOR KAPACITÁSA A kondenzátorra vitt töltés nagyságával egyenes arányban nő a kondenzátor lemezei közötti feszültség is. Ezt szemléletesen úgy indokolhatjuk, hogy több töltésből arányosan több erővonal halad a lemezek közötti térben. A nagyobb erővonal-sűrűség nagyobb

térerősséget jelent, ami nagyobb feszültséget eredményez a két lemez között. Az egyik lemez töltésének (Q) és a l emezek közötti feszültségnek (U) a h ányadosa a kondenzátorra jellemző állandó, amit a kondenzátor kapacitásának nevezünk. A kapacitás betűjele: C. C=Q/U Minél nagyobb a kondenzátor kapacitása, annál több töltés befogadására képes ugyanakkora feszültség mellett. A kapacitás mértékegysége Faraday tiszteletére a farad (ejtsd: farád), jele: F. 1F=1C/V 86.1 Feltöltött kondenzátor 86.2 A kondenzátor kapacitásának vizsgálata Mitől függ a síkkondenzátor kapacitása? Keressük a választ kísérleti úton! Adjunk fémtányéros vagy vezetővel fémlaphoz kötött elektrométernek (feszültségskálával ellátott elektroszkópnak) valamilyen töltést, majd helyezzünk el a tányérral párhuzamosan földelt fémlemezt! (Itt már megfelelő földelést jelent az is, ha fogjuk ezt a fémlemezt.) Az így kapott síkkondenzátor

feszültsége az elektrométeren leolvasható. A kondenzátor Q töltése állandó (ha az elektrométer fémtányérját nem érintjük és töltését nem vezetjük el), így a Q = C ??U összefüggés szerint a kapacitás fordított arányban változik a feszültséggel. Toljuk el a párhuzamos lemezek egyikét úgy, hogy a szemben álló felületek nagysága növekedjen! Azt tapasztaljuk, hogy a feszültség csökken, tehát a kapacitás nőtt. Távolítsuk egymástól a felületeket! A feszültség nő, tehát a kapacitás csökkent. Helyezzünk a lemezek közé üveglapot vagy más szigetelőlapot! A feszültség csökkent, tehát a kapacitás növekedett. Pontos mérések és számítások szerint a síkkondenzátor kapacitása – egyenesen arányos a lemezek területével (A), – fordítottan arányos a lemezek közötti távolsággal (d), – és függ a szigetelőanyag minőségétől (?r): a szigetelőanyag relatív dielektromos állandója, amely megmutatja, hogy

hányszorosára nő a kondenzátor kapacitása, ha légüres tér helyett valamilyen szigetelőanyag tölti ki a kondenzátor belsejét. A légüres tér relatív dielektromos állandója 1, a levegőé szintén 1-nek vehető (1,0006), a kondenzátoroknál használatos más szigetelőanyagoknál általában 1 és 10 közötti érték. A KONDENZÁTOR ENERGIÁJA Ha papírral megdörzsölt műanyag vonalzó vagy papírlaptól elválasztott műanyag fólia mentén mozgatunk egy glimmlámpát (közeli elektródákat tartalmazó, légritka üvegcsövet), a lámpa többször felvillan. A lámpa világításához energia szükséges Végezzük el a 8 7.2 ábra kísérletet! Helyezzünk el egymástól néhány cm-es távolságban párhuzamos fémlapokat úgy, hogy az egyik szigetelőállványon legyen, a másikat pedig földeljük. A szigetelt fémlemeznek adjunk valamilyen töltést, majd függesszünk a lemezek közé szigetelőfonálon alufóliából gyúrt golyót! A fonálinga először

gyors, majd egyre lassúbb lengéseket végezve átszállítja a lemezek töltését a másik lemezre. A töltések kiegyenlítődése folyamán fokozatosan megszűnik az elektromos mező. A kondenzátor töltésének csökkenését elektroszkóppal is figyelhetjük. Az elektromos mező elmozdítja a benne lévő töltéseket, munkavégzésre képes, az elektromos mezőnek energiája van. Mennyi energiával rendelkezik a feltöltött kondenzátor elektromos mezője? A kondenzátor elektromos mezőjének energiáját megadja az a munka, amit a mező végezni tud a mező megszűnéséig, vagyis az egyik lemez töltéseinek a másik lemezre való átszállítása során. 87.1 Mitől függ a kondenzátor kapacitása 87.2 Ha az elektromos mező gyengül, az elektroszkóp mutatójának kitérése egyre kisebb lesz Legyen kezdetben a k ondenzátor egyik lemezének töltése Q, a m ásik lemezé -Q, a l emezek közötti feszültség pedig U. Ha q adagokban átvisszük a töltést az egyik

lemezről a másikra, akkor csak az első kicsiny adag átvitelekor számolhatjuk a munkát a kezdeti feszültséggel a W = q ??U összefüggés alapján. A későbbi q töltésadagok átvitelénél már kisebb a mező munkája, hiszen addig már csökkent a lemezek közötti feszültség. Mivel a kondenzátor feszültsége a lemezeken lévő töltés csökkenésével egyenletesen csökken a kezdeti U értékről zérusra, a teljes kezdeti Q töltés átszállítása során átlagosan U/2 feszültséggel számolhatunk. A mező munkája a teljes töltés átszállítása közben: W=1/2*QU Felhasználva a Q = C ??U összefüggést, a kondenzátorban lévő elektromos mező energiája, azaz a kondenzátor energiája: 88.1 A kezdeti Q töltés csökkenésével együtt a kezdeti U feszültség is csökken 88.2 A kondenzátor energiájánál fogva akár fel is tudna ugrani MEGJEGYZÉSEK 1. A feltöltött kondenzátor energiáját a lemezek közötti homogén elektromos mező tárolja,

melynek térfogata: V = A ??d Az energiát kifejezhetjük a mező jellemzőivel is: Az egységnyi térfogatra jutó energiát az energiasűrűséggel jellemezzük: Az elektromos energiasűrűség a térerősség négyzetével arányos. Az energiasűrűség segítségével nem homogén elektromos mezők összes energiája is kiszámítható. 2. Az 1 F nagyon nagy kapacitásértéket jelent A gyakorlatban előforduló kondenzátorok kapacitása pF (pikofarad), nF (nanofarad) vagy (mikrofarad) nagyságrendű. 3. A kondenzátorban maximálisan tárolható töltésmennyiségre a kondenzátoron feltüntetett kapacitás és maximális feszültség értékéből következtethetünk. A feltüntetettnél nagyobb feszültség esetén a szigetelőanyag elektronjai nemcsak a molekulákon belül tolódnak el, hanem ki is szakadnak a molekulákból, “átütés” következik be, a szigetelőréteg vezetővé válik. Az átütési térerősség például levegőnél 3 KV/mm, száraz papírnál

11KV/mm 4. Az elektrotechnikában sokféle kondenzátor használatos Eltérhetnek a kondenzátorok alakjukban (sík-, gömb- vagy hengerkondenzátorok); és különbözhetnek a szigetelőanyagban (levegő, papír, csillám, olaj stb.) is Gyakori a papírszigeteléssel elválasztott, alufólia csíkokat tartalmazó kondenzátor, amelynél ezeket a r étegeket hengeres formában felcsévélik, majd henger vagy téglatest alakú tokban tárolják. A nagy felület és a kis lemeztávolság miatt nagy kapacitás érhető el. Az elektrolitikus (elektrolit) kondenzátor különlegessége, hogy a két fegyverzet között elektrolízissel kialakított molekuláris vékonyságú oxidréteg biztosítja a szigetelést. A nagyon keskeny szigetelőréteg nagy kapacitást eredményez (több ezer ?F is lehet), ugyanakkor kicsi (100 V alatti) az átütési feszültség. Az elektrolitikus kondenzátorra csak a feltüntetett polaritással szabad feszültséget kapcsolni, egyébként tönkremegy az

elektrolízissel létrehozott szigetelőréteg (fel is robbanhat a kondenzátor a heves gőzfejlődés miatt!). Elterjedt a változtatható kapacitású forgókondenzátor, amelynek az állórészén lévő párhuzamos fémlemezei közé fokozatosan beforgathatók a tőlük elszigetelt forgórész fémlemezei. A szembenálló lemezfelületek nagyságának változása idézi elő a kapacitás változását. Általában forgókondenzátor gombját csavarjuk, amikor a rádiókészüléken más adóállomást keresünk. (Később még visszatérünk ennek magyarázatára.) 89.1 A gyakorlatban használatos kondenzátorok 89.2 Hengeres kondenzátor szerkezete 89.3 Forgókondenzátor GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mondhatjuk-e egy adott kondenzátorról, hogy amikor nagyobb feszültséget kapcsolunk rá, akkor a) nagyobb a kapacitása; b) kisebb a kapacitása; c) nagyobb a töltésmennyisége? 2. Mit jelent az, hogy egy kondenzátor kapacitása 2 mikrofarad? 3. Egy feltöltött kondenzátor

egyik lemezét szigetelőanyaggal érintjük meg, és távolítjuk a másik lemeztől. Hogyan változik a kondenzátor töltése, kapacitása, feszültsége, térerőssége, energiája? 4. Egy forgókondenzátor elektromos energiáját úgy szeretnénk növelni, hogy nem adunk a kondenzátornak újabb töltést. a) Hogyan valósíthatjuk ezt meg? b) Honnan származik a többletenergia? FELADATOK 1. Mennyi annak a kondenzátornak a kapacitása, amelyre 6 V feszültségű áramforrást kapcsolva az egyik lemezen 2 ??10 a mínusz hetediken C, a másik lemezen -2 ??10 a mínusz hetediken C töltés jelenik meg? 2. Egy 20 nF kapacitású kondenzátor egyik lemezét földeljük, a másikra 10 a mínusz nyolcadikon C töltést viszünk. Mennyi a lemezek közötti feszültség? 3. Mennyi munkával lehetne egy 47 ?F kapacitású kondenzátort 50 V feszültségűre feltölteni? Mennyi lenne ekkor a töltése? 4. Egy 10 pF kapacitású kondenzátorra 100 V feszültséget kapcsolunk a) Mennyi a

kondenzátor töltése? b) Mennyi a kondenzátor elektromos mezőjének energiája? c) Mennyi töltéssel lenne a lemezek közötti feszültség 150 V? d) Mennyi lenne a kondenzátor feszültsége, ha 1 millió elektronnal töltenénk fel? 5. Egy kondenzátoron feltüntetett maximális feszültség 63 V A kondenzátor kapacitása 2,2 mikrofarad. a) Legfeljebb mennyi töltés tárolható ebben a kondenzátorban? b) Legfeljebb mennyi lehet a kondenzátor elektromos energiája? 6. Egy síkkondenzátor 120 cm2 területű lemezeit 1,5 mm vastag légréteg szigeteli el egymástól. a) Határozzuk meg a kondenzátor kapacitását! b) Mennyi a kondenzátor lemezei közötti térerősség, ha 1000 V feszültséget kapcsolunk rájuk? c) Legfeljebb mekkora feszültség engedhető meg a lemezek között, ha 2000 KV/m térerősség felett átütés következik be? 7. Légszigetelésű kondenzátor 4 négyzet dm területű lemezei egymástól 2 mm távolságra helyezkednek el. A kondenzátorra 500

V feszültséget kapcsolunk a) Mennyi a lemezek között a térerősség? b) Mennyi a kondenzátor kapacitása? c) Mekkora töltésmennyiséget tárol a kondenzátor? d) Mennyi elektromos energiát tárol a kondenzátor? e) Mennyi munkával tudnánk az áramforrásról lekapcsolt lemezeket 5 mm távolságra széthúzni? 6. Kondenzátorok kapcsolása (Kiegészítő anyag) A kereskedelmi forgalomban meghatározott kapacitású és maximális feszültségű kondenzátorok találhatók. Más jellemző értékeket kaphatunk a kondenzátorok valamilyen összekapcsolásával. A legegyszerűbben megvalósítható a párhuzamos és a soros kapcsolás. a) Párhuzamos kapcsolás. A párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok feszültsége megegyezik (U), hiszen az A pont és a B pont potenciálkülönbsége adja mindegyik kondenzátor feszültségét. Eltérő kapacitások (C1, C2) esetén a két kondenzátor töltése is különbözik (Q1, Q2). Az eredő kapacitást a rendszer egyik kivezetésére

vitt összes töltés (Q) és a két kivezetés közötti feszültség (U) hányadosa adja: C=Q/U A töltésmegmaradás szerint: Q = Q1 + Q2. Ezt felhasználva: C=Q1+Q2/U=Q1/U+Q2/U=C1+C2 Az eredő kapacitás megegyezik a részkapacitások összegével. b) Soros kapcsolás. A sorosan kapcsolt kondenzátorok töltése megegyezik (Q), hiszen a kondenzátorok fémesen összekötött lemezei megosztás útján kapják ellentétes előjelű töltéseiket. Ezért különböző kapacitású (C1, C2) kondenzátoroknál a feszültség is különböző lesz (U1, U2). Az egyik kivezetéstől a másik felé haladva csak a kondenzátorok lemezei között változik a potenciál, és mindig ugyanolyan módon (például A-tól B felé haladva mindkét kondenzátornál csökken a potenciál, először U1, majd U2 értékkel). A két kivezetés közötti teljes potenciálkülönbség: U = U 1 + U 2. Az egész rendszerre tehát nagyobb maximális feszültség is kapcsolható, mint amennyi az egyes

kondenzátorokon megengedett. Az eredő kapacitást most is az egyik kivezetésre vitt töltés (Q) és a kivezetések közötti feszültség (U) hányadosa adja: C=Q/U=Q/U1+U2 Az egyenlőség mindkét oldalának a reciproka is egyenlő: 1/C=U1+U2/Q=U1/Q+U2/Q=1/C1+1/C2 Az eredő kapacitás reciproka megegyezik a részkapacitások reciprokainak összegével. 91.1 Kondenzátorok párhuzamos kapcsolása 91.2 Kondenzátorok soros kapcsolása Összefoglalás Az elektrosztatika nyugvó, elektromos állapotú testekkel és az általuk létrehozott elektromos mezőkkel foglalkozik. A testek elektromos állapotát elektrontöbblet (negatív töltés) vagy elektronhiány (pozitív töltés) okozza. A testek elektromos kölcsönható képességének jellemzésére szolgáló fizikai mennyiség a töltésmennyiség (Q), melynek mértékegysége: coulomb (C). Zárt rendszerben a töltésmennyiség előjeles összege állandó (töltésmegmaradás törvénye). Pontszerű töltések közötti

erőhatás egyenesen arányos a töltések nagyságával és fordítva arányos a távolságuk négyzetével. A Coulomb-törvény matematikai formában (hasonlóság a gravitációs erőtörvénnyel): F=k*Q1Q2/r négyzet, ahol k=910 a kilencediken Nm négyzet/C négyzet A testek elektromos kölcsönhatását az általuk létrehozott elektromos mező közvetíti. A mező nem atomi felépítésű anyag. Az elektromos mezőt jellemző fizikai mennyiség az elektromos térerősség (E), amelyet a mező próbatöltésre (q) gyakorolt erőhatása (F) alapján értelmezünk: Evektor=Fvektor/q, mértékegysége: newton N/coulomb C = volt V/méter m A mező egy adott pontjában az egységnyi pozitív próbatöltésre ható erő számértékre és irányra is meghatározza a térerősséget. A mező térerősségét erővonalakkal is szemléltethetjük. Az erővonalak sűrűsége a térerősség nagyságát, az erővonalak érintője a térerősség irányát mutatja. Az elektromos mezőt

két pont között jellemzi a feszültég (U), melyet a mező próbatöltésen (q) végzett munkája (W) alapján értelmezünk: U= W/q, mértékegysége: volt (V)= joule J/coulomb C. A mező egységnyi pozitív próbatöltésen végzett munkája számértékre és előjelesen is megadja a feszültséget. A sztatikus elektromos mező két pontja közötti feszültség független a két pont közötti útvonaltól. Valamely közös ponthoz viszonyított feszültség neve: potenciál. Feszültség = potenciálkülönbség. Minden töltés a másiktól függetlenül létrehozza a maga elektromos mezőjét, saját járulékát a térerősséghez és a potenciálhoz (szuperpozíció elve). Sztatikus állapotban a többlettöltés a vezető felületén helyezkedik el, és a csúcsokban sűrűsödik. A vezető pontjai között nincsen feszültség. A térerősség a vezető belsejében zérus, a vezető felületén pedig merőleges a felületre. A kondenzátor elektromos töltések

felhalmozására szolgáló eszköz. Jellemzője a kapacitás (C):C=Q/U, mértékegysége: farad F= coulomb C/volt V A kapacitás számértéke megadja, hogy a k ondenzátor 1 V feszültség mellett mennyi töltés befogadására képes. A síkkondenzátor kapacitása függ a lemezek területétől, egymástól mért távolságuktól és a szigetelőanyag minőségétől. A síkkondenzátor elektromos mezőjének energiája: III. fejezet AZ ELEKTROMOS ÁRAM, VEZETÉSI JELENSÉGEK 1. Egyenáram Áramköri alaptörvények 1.1Emlékeztető 94.1 Az áramirány a pozitív töltések mozgási iránya, vagy a n egatív töltések mozgásával ellentétes irány Az ábra giling-galang játékában az alufólia golyócska a n egatív lemez töltéseit a p ozitív lemezre, a pozitív lemez töltéseit a negatív lemezre szállítja. A lemezek fokozatosan elveszítik töltésüket. Hasonló eredményt érünk el, csak rövidebb idő alatt, ha a két lemezt fémes vezetővel kötjük össze.

Ekkor a fémes vezető szabad elektronjai áramlanak a negatív lemez felől a pozitív lemez felé. Mindkét esetben elektromos áramról beszélünk Elektromos töltéshordozók meghatározott irányú rendezett mozgását elektromos áramnak nevezzük, és azt az áramerősséggel (I) jellemezzük. Az elektromos áram irányán – egy régi megállapodás alapján – a pozitív töltéshordozók áramlási irányát (vagy a negatív töltéshordozók áramlásával ellentétes irányt) értjük. Erősebb elektromos áramról beszélünk, ha az áramlási keresztmetszeten – ugyanannyi idő alatt több az átáramlott részecskék együttes töltése, vagy – ugyanannyi össztöltésű részecske kevesebb idő alatt áramlik át. Állandó elektromos áramot áramkörrel hozunk létre, amelynek fő részei: az áramforrás, a vezető és a fogyasztó. Kövessük az egyszerű áramkörben végbemenő folyamatokat az energiaváltozások és kölcsönhatások szempontjából! Az

áramforrás negatív és pozitív pólusán lévő többlettöltések elektromos mezőt hoznak létre, amely a vezetőben és az izzóban lévő szabad elektronokat áramlásra kényszeríti a negatív pólustól az izzón át a pozitív pólus felé. Az áramforrás által létrehozott elektromos mezőt a feszültséggel (U) jellemezzük. A vezető belsejében – az elektrosztatikában tanultaktól eltérően – most van elektromos mező, amely felgyorsítja a fémes vezető szabad elektronjait (mező-elektron kölcsönhatás). Az elektronok azonban a fémrács helyhez kötött ionjaival ütközve lelassulnak, miközben azokat élénkebb rezgésbe hozzák (elektron-rácsion kölcsönhatás). 94.2 Egyszerű áramkör rajzjelekkel és a jellemző mennyiségekkel Az élénkebb rácsion rezgéseket tartalmazó, vagyis felmelegedett vezető hőt ad le környezetének (vezető-környezet kölcsönhatás). A vezetőt – energiaátalakító szerepének hangsúlyozására – esetenként

fogyasztónak is nevezzük. Töltésáramlást akadályozó szerepét az ellenállás (R) jellemzi Ha az áramkörben csak az áramforráson kívül áramlanának a negatív töltéshordozók a negatív pólustól a pozitív pólus felé, akkor a töltéskülönbség gyorsan kiegyenlítődne, és az elektromos áram megszűnne. Az izzó állandó fényereje azonban állandó erősségű áramra utal Ez csak úgy magyarázható, hogy a negatív töltéshordozók áramlása az áramforráson belül is folytatódik, de itt már a pozitív pólustól a negatív pólus felé, vagyis az elektromos mező erőhatásával szemben. Mi szolgáltatja azt az energiát, ami a töltéshordozókat az áramforrás belsejében az elektromos mező ellenében mozgatja, és ezáltal a töltésszétválasztást és az elektromos mező fenntartását biztosítja? A válasz: az áramforrásban lévő valamilyen belső energiaforrás. Például galvánelemnél ez kémiai energiaforrást jelent. Az elhasznált

galvánelem elszíneződött, lyukas cinkhengere szemmel láthatóan jelzi az elem korábbi kémiai energiájának csökkenését. Elektromos generátoroknál a forgórészt meghajtó gőz vagy víz szolgáltatja ezt az energiát. Az áramkörben körbeáramlanak a töltéshordozók. Az áramforráson kívül az elektromos mező mozgatja a töltéshordozókat, míg az áramforráson belül az elektromos mező erőhatásával szemben, az áramforrásban tárolt valamilyen fajta belső energia felhasználásával mozognak tovább a töltéshordozó részecskék. Az áramkörben meghatározott irányú energiaátalakulás megy végbe: áramforrás belső energiája ??elektromos mező energiája ??töltéshordozók mozgási energiája ??vezető anyagában a rendezetlen mozgás energiája (belső energia) ??környezet energiája Az elektromos áramot általában hő-, fény-, kémiai, mágneses vagy élettani hatásai alapján észleljük. 95.1 A gyakorlatban elterjedt galvánelem

(rúdelem) felépítése és rajzjele 95.2 Az elektromos áram kémiai, hő-, mágneses és élettani hatásai GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mi a különbség egy feltöltött kondenzátor és egy áramforrás között? 2. Mi a különbség vezeték és fogyasztó között? Válhat-e a vezeték is fogyasztóvá? 3. A síelőket drótkötélpálya szállítja fel a hegytetőre Onnan havas pályán lesiklanak a völgybe. Ezután ismét drótkötélpályára szállnak, majd ismét lesiklanak és így tovább Milyen hasonlóságokat találunk a síelés és egy elektromos áramkör között? 4. Mi a szerepe az egyszerű kapcsolónak, és milyen célt szolgál a váltókapcsoló (alternatív kapcsoló)? 5. Mi történik, ha egy kapcsoló zárlatos? FELADATOK 1. Állítsunk össze olyan áramkört, amelyben két izzót két kapcsolóval külön-külön tudunk beés kikapcsolni (lakás világításának modellje)! 2. Állítsunk össze olyan áramkört, amelyben egy erősebb izzót egy

kapcsolóval, 2-3 kisebb izzót együtt egy másik kapcsolóval tudunk be- és kikapcsolni (csillárkapcsolás modellje)! 3. A harmadik ábrán a lépcsőházi világítást modellező áramkör kapcsolási rajza látható Magyarázzuk meg, hogy hogyan működik az áramkör, és a kapcsolás összeállításával ellenőrizzük megállapításainkat! 4. Létesítsünk olyan kapcsolást, amelyben az izzó csak akkor világít, ha az áramkörben lévő A és B kapcsolót zárjuk (ÉS-áramkör)! 5. Létesítsünk olyan áramkört, amelyben az izzó akkor világít, ha az áramkörben lévő A vagy B kapcsolót zárjuk (VAGY-áramkör)! 6. Nézzünk utána, hogy a gyakorlatban hol alkalmaznak ÉS- és VAGY-áramkört! 7. Ismételjük át kémiai tanulmányaink alapján a galvánelemek működését! 8. Keressünk irodalmat, és olvassunk a galvánelemek felfedezéséről (Galvani, Volta)! 1.2 Az áramköri alapmennyiségek Ohm törvénye 97.1 André Marie Ampere (1775-1836); az

elektrodinamika, az elektromágnesség egyik megalapozója A továbbiakban fémes vezető anyagokban folyó elektromos árammal foglalkozunk, amelynél az áramlás feltételei változatlanok. Ilyenkor a vezető keresztmetszetén átáramlott töltés (Q) egyenesen arányos az idővel (t). A kettő hányadosa állandó, és alkalmas az elektromos áram erősségének jellemzésére. A hányados neve: áramerősség. Jele: I I=Q/t Az áramerősség mértékegysége Ampere francia fizikus tiszteletére: 1 A (amper). 1A=1C/s 1 amper az áramerősség, ha a vezető keresztmetszetén 1 másodperc alatt 1 coulomb töltés áramlik át. Időben állandó áramerősség esetén egyenáramról (stacionárius áramról) beszélünk. Az áramerősség-mérő vagy más néven ampermérő rendszerint az áram mágneses hatása alapján működik. Az ampermérő a rajta átfolyó áram erősségét mutatja. Ha egy fogyasztó áramerősségét akarjuk megmérni, akkor úgy kell az ampermérőt az

áramkörbe kapcsolni, hogy a rajta átfolyó áram erőssége megegyezzen a fogyasztó áramerősségével. Ez a soros kapcsolással érhető el, amelynél nincsen elágazás, és így – a töltésmegmaradás törvénye szerint – a vezető bármely keresztmetszetén ugyanannyi töltésnek kell időegységenként továbbáramlania. A fogyasztó elektromos áramát az áramforrás elektromos mezője hozza létre. Két pont között a mező erősségét a pontok közti U feszültséggel jellemezzük. A feszültségmérő vagy voltmérő az ampermérőhöz hasonló elven működik. A feszültségmérő is a rajta lévő (mondjuk így is: a rajta eső) feszültséget mutatja. Ezért egy fogyasztó feszültségének méréséhez úgy kell kapcsolnunk a voltmérőt, hogy a rajta eső feszültség megegyezzen a fogyasztó feszültségével. Ez a p árhuzamos kapcsolásnál teljesül, hiszen most is időben állandó elektromos mezőt vizsgálunk, és ezért – úgy, mint az

elektrosztatikában – a két pontot összekötő bármelyik út mentén ugyanannyi a feszültség. 97.2 Az ampermérő kapcsolásának rajza és kísérleti megvalósításai (tanulói és tanári kísérlet) Hogyan függ össze egy adott fogyasztón a feszültség és az áramerősség? Az erre vonatkozó törvényszerűséget Ohm német fizikus ismerte fel a 19. század elején Kapcsoljunk változtatható feszültségű áramforrást hosszabb, vékony fémes vezetőre (például kantálhuzalra)! Növeljük és mérjük a vezetőre jutó feszültséget, valamint a vezetőn átfolyó áramerősséget! Foglaljuk táblázatba a feszültség (U) és az áramerősség (I) összetartozó értékeit! A táblázat alapján készítsünk grafikont a két mennyiség kapcsolatáról! Végezzük el az előbbi mérést egy másik vezetőn (fogyasztón) is! Pontos méréssel a feszültség-áramerősség grafikon origón átmenő egyenesnek adódik. Különböző fogyasztókra eltérő

meredekségű egyenest kapunk. Egy vezetőn átfolyó áram erőssége egyenesen arányos a vezetőn eső feszültséggel. Ez Ohm törvénye. A két mennyiség hányadosa állandó, a vezetőre jellemző mennyiség. Az U/I hányados alkalmas a vezető töltésáramlást akadályozó hatásának mennyiségi jellemzésére, hiszen ez a hányados akkor nagyobb, ha – ugyanakkora feszültség esetén kisebb áramerősség jön létre, vagy – ugyanakkora áramerősség létrehozásához nagyobb feszültség szükséges. A hányados neve: ellenállás. Betűjele: R R=U/I Az ellenállás mértékegysége Ohm német fizikus tiszteletére: 1 ohm ?(ohm = görög nagy omega). 1 ohm?az ellenállása annak a vezetőnek, amelyen 1 V feszültség hatására 1 A erősségű áram folyik. 1 ohm=1V/A 98.1 A voltmérő kapcsolásának rajza és kísérleti megvalósításai (tanulói és tanári kísérlet) 98.2 Georg Simon Ohm (1787-1854); ő vizsgálta először a vezetők ellenállására vonatkozó

törvényeket 98.3 Azonos feszültségű áramforrás esetén a kisebb ellenállású fogyasztón mérhető nagyobb áramerősség MEGJEGYZÉSEK 1. Az “ellenállás” szó az elektromosságtanban többféle értelemben is használatos Jelentheti a fogyasztót, tehát egy alkatrészt, amelyben az elektromos mező energiája fogy, és átalakul másfajta energiává (például a környezet belső energiájává). Ellenállásnak nevezzük az R=U/I összefüggéssel értelmezett fizikai mennyiséget is, amely a vezető töltésáramlást akadályozó tulajdonságának mennyiségi jellemzésére szolgál. 2. Egy vezetőre az I/U hányados is állandó, jellemző mennyiség Ezt vezetőképességnek nevezik. Jele: G Mértékegysége: 1S (siemens) = 1A/V 3. Becsüljük meg az elektronok áramlási sebességét az áramkörben! Egy zseblámpaizzó üzemi áramerőssége 0,2 A. Az izzót a zseblámpateleppel összekötő rézvezeték legyen 1 négyzet mm keresztmetszetű.

Határozzuk meg, hogy milyen hosszú vezetékrészben lévő szabad elektronok haladnak át a vezető egy kiszemelt keresztmetszetén 1 s alatt! A vezetékszakasz szabad elektronjainak töltése 0,2 C. Réznél atomonként 2 szabad elektronnal, azaz 3,2 ??10 a mínusz tizenkilencediken C töltéssel számolva, a vezetékszakasz atomjainak száma: N=0,2 C/3,2*10 a mínusz tizenkilencediken C=6,2510 a tizenhetediken A mólok száma: n= 6,25*10 a tizenhetediken/610 a huszonharmadikon= 1,0410 a mínusz hatodikon mol A vezetőszakasz tömege: m=n*M=1,0410 a mínusz hatodikon mol63,510 a mínusz harmadikon kg/mol=6,61*10 a mínusz nyolcadikon kg A térfogat: V= m/p= 6,61*10 a mínusz nyolcadikon kg/8920 kg/köbméter= 7,410 a mínusz tizenkettediken köbméter=7,4*10 a mínusz harmadikon köb mm A hossz: I= V/A= 7,4*10 a mínusz harmadikon köb m m/1 négyzet mm= 7,410 a mínusz harmadikon mm Tehát az áramlási sebesség: v= I/t= 7,4*10 a mínusz harmadikon mm/1s= 7,410 a mínusz

harmadikon mm/s Ha például az izzót a zseblámpateleppel összekötő vezető 20 cm hosszúságú, akkor az az időtartam, amíg a telep negatív pólusán kilépő elektronok az izzót elérik: t= s/v= 200 mm/7,4*10 a mínusz harmadikon mm/s=27000 s=7,5 óra 99.1 A szabad elektronok 1 s alatt megtett útja Hogyan értelmezhető ez a meglepő eredmény? Egy gyors hegyi pataknál a vízáram erőssége megegyezhet egy lassan hömpölygő széles folyóéval. Becslésünk eredménye azt mutatja, hogy az elektronok áramlása az utóbbira emlékeztet inkább. Hogyan egyeztethető össze az elektronok rendkívül lassú áramlása azzal a tapasztalattal, hogy az áramkör zárásakor azonnal felvillan az izzó? A szabad elektronok az áramkör minden részén, tehát az izzóban is jelen vannak. Nem az elektronoknak kell tehát gyorsan az áramforrástól az izzóhoz érniük, hanem az elektronokat elindító hatásnak, vagyis az elektromos mezőnek. Az utóbbi pedig valóban nagyon

gyorsan (fénysebességgel) terjed GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mit jelent az, hogy a) egy vezetőn az áramerősség 50 mA? b) egy vezető ellenállása 2 kohm? 2. Az A vezető ellenállása kétszerese a B vezető ellenállásának: RA = 2 ??RB Mit mondhatunk a két vezetőnél a) a feszültségekről, ha ugyanakkora a rajtuk átfolyó áram erőssége; b) az áramerősségről, ha mindkettőn ugyanannyi a feszültség? 3. Miért lehet ugyanazt a műszert áramerősség és feszültség mérésére is használni? 4. Az elektrosztatikában tanultak szerint fémes vezetőnél a) a töltések a felületen helyezkednek el, b) a vezető belsejében a térerősség zérus, c) bármely két pont között a feszültség zérus. Érvényesek ezek a megállapítások az egyenáramú áramkörben lévő vezetőkre is? 5. Lehet-e két vezető közül abban a vezetőben nagyobb az áramerősség, amelyik kevesebb áramlásra képes szabad elektront tartalmaz? 6. Állapítsuk meg, hogy

ampermérőt vagy voltmérőt tartalmaz a kapcsolási rajz! FELADATOK 1. Milyen az áramirány és mekkora az áramerősség annál a vezetőnél, amelynek keresztmetszetén percenként 1 millió elektron áramlik át függőlegesen felfelé? 2. Az ábrán egy ellenállásmérés szerelési rajza látható a) Készítsünk az összeállításról elvi kapcsolási rajzot! Jelöljük ezen, hogy melyik műszer az ampermérő, illetve voltmérő! Tüntessük fel azt is, hogy a műszereknek melyik a + jelű bemenete! b) Mennyi az izzó ellenállása, ha a voltmérő 5 V, az ampermérő 0,5 A méréshatárú? c) Mennyi az izzó ellenállása, ha a voltmérő méréshatára 10 V, az ampermérő méréshatára 50 mA? 3. Atáblázat egy vezetőre kapcsolt feszültség- és a létrejövő áramerősség-értékeket tartalmazza. a) Egészítsük ki a táblázatot! b) Ábrázoljuk az áramerősséget a feszültség függvényében! c) Mennyi a vezető ellenállása? 4. Feszültség és

áramerősség mérése alapján határozzuk meg egy fogyasztó (például: izzó, forrasztópáka, más elektromos melegítő eszköz, tekercs, technikai ellenállás) elektromos ellenállásának értékét! Végezzük a mérést legalább három különböző feszültségen, és fogadjuk el végeredménynek a kapott ellenállások számtani középértékét! 5. Egy zseblámpaizzó ellenállása 17,5 ohm, áramerőssége 200 mA Mekkora az izzószál két végpontja közötti feszültség? 6. Egy villanyvasalón 220 V-os feszültség esetén 2,7 A erősségű áram folyik a) Mennyi idő alatt áramlik át rajta 1 C töltés? b) Mennyi a fűtőszál ellenállása? 7. Hány százalékkal nő az áramerősség, ha a) egy adott vezetőre 20%-kal nagyobb feszültséget kapcsolunk; b) egy adott feszültség mellett 20%-kal csökkentjük az ellenállást? 8. A grafikon egy vezetőn átfolyó áram erősségét mutatja a feszültség függvényében a) Mennyi a vezető ellenállása? b)

Mekkora áram folyna a vezetőn 10 V-os feszültség esetén? 9. Keressünk irodalmat, és tájékozódjunk Ohm és Ampere életéről, munkásságáról! 1.3 Mitől függ a fémes vezető ellenállása? Végezzük el a következő kísérleteket! Állandó feszültségen növeljük egy áramkörbe kapcsolt vékony vezetőhuzal (például kantálhuzal) hosszát 2-szeresére, 3-szorosára! Azt tapasztaljuk, hogy az áramerősség 2-szer, 3-szor kisebb lesz, vagyis az ellenállás 2-szeresére, 3-szorosára növekedett. Növeljük állandó feszültségen az áramkörbe kapcsolt vezetőhuzal keresztmetszetét 2szeresére, 3-szorosára! Megfigyelhetjük, hogy az áramerősség is 2-szeresére, 3-szorosára növekedett, tehát az ellenállás 2-szer, 3-szor kisebb lett. Változatlan feszültség mellett kapcsoljunk az áramkörbe az előbbi vezetőhuzal (például kantálhuzal) helyett vele megegyező hosszúságú és keresztmetszetű, de más anyagi minőségű vezetőhuzalt (például

rézhuzalt)! Az árammérő más áramerősséget mutat, tehát más a vezető ellenállása. Mérések szerint a vezető ellenállása (R) – egyenesen arányos a vezető hosszával (l), – fordítottan arányos a vezető keresztmetszetével (A), és – függ a vezető anyagi minőségétől. ahol?a vezető anyagára jellemző arányossági tényező, amelynek neve: fajlagos ellenállás. A fajlagos ellenállás SI-mértékegysége: ohm*m. A gyakorlatban azonban sokszor használnak egy másik mértékegységet is: .ohm*négyzetmilliméter/méter Az utóbbi számértéke megadja, hogy 1 m hosszú, 1 né gyzet mm keresztmetszetű vezetőnek hány ohm?az ellenállása. A gyakorlatban legelterjedtebb vezetőanyagok (réz, alumínium) fajlagos ellenállása: Ha az állandó feszültségű áramforrás áramkörébe kapcsolt vezetőhuzalt hevítjük, az áramerősség jelentősen csökken, az ellenállás tehát növekszik. Az ellenállás változása a fajlagos ellenállás

változásával függ össze, a hőtágulás szerepe elhanyagolható. Ellenállásméréssel meggyőződhetünk róla, hogy egy izzólámpa üzemi ellenállása többszöröse lehet a hidegellenállásnak. A fémes vezető ellenállása függ még a vezető hőmérsékletétől is, a hőmérséklet növelésekor nő a fémes vezető ellenállása. 102.1 A vezető ellenállása a hosszal egyenesen, a keresztmetszettel fordítottan arányos Adjunk magyarázatot a vezető ellenállását befolyásoló tényezőkre a fémes vezetők áramvezetésére vonatkozó modellünk segítségével! Az elektromos ellenállás definíciója alapján akkor nagyobb az ellenállás, ha ugyanakkora feszültség mellett kisebb áramerősség jön létre. Rögzítsük gondolatban a feszültség értékét, és nézzük, hogy mitől változhat az áramerősség! – Hosszabb vezetőben ugyanakkora feszültség kisebb térerősséget eredményez (U = E ??l), és ezért kisebb erő hat a szabad elektronokra (F =

E ??Q). Így a vezető anyagának változatlan fékező hatása mellett a gyengébb elektromos mező kisebb elektronáramlási sebességet, tehát kisebb áramerősséget hoz létre. – Nagyobb keresztmetszet (és változatlan hossz) esetén ugyanakkora térerősség gyorsítja az elektronokat, de szélesebb tartományban. Ezért időegységenként több elektron halad át a vezető keresztmetszetén. – Az anyagi minőséggel változik a vezetőben az áramlásra képes elektronok száma, valamint az eltérő anyagszerkezet folytán – a vezető töltésáramlást akadályozó tulajdonsága is. – Magasabb hőmérsékleten a fémkristály kötött részecskéinek erőteljesebb rezgése nagyobb akadályt jelent az áramló elektronok számára. Gondolatmenetünkből látható, hogy az R =U/I összefüggéssel értelmezett elektromos ellenállás kétféle módon is mutatkozhat nagyobbnak, ha – nagyobb a vezető töltésáramlást akadályozó hatása, vagy – ha kisebb a vezetőben a

töltésáramlást keltő hatás (gyengébb elektromos mező, kevesebb szabad töltéshordozó). MEGJEGYZÉSEK 1. A hőmérséklet-változással járó ellenállás-változást a következő összefüggéssel számolhatjuk: deltaR = alfa*R0 ?deltaT, ahol R0 a kezdeti ellenállás, deltaT a hőmérsékletváltozás, alfa az anyagi minőségre jellemző hőfoktényező, melynek mértékegysége. Számértéke megadja, hogy az 1 oC hőmérséklet-változásnál bekövetkező ellenállás-változás hányad-része az eredeti ellenállásnak. A fémes vezetők hőfoktényezője 10 a mínusz harmadikon -10 a mínusz ötödiken nagyságrendű. Tehát 1 oC-os hőmérséklet-változás az eredeti ellenállás ezredével, százezredével való megváltozását eredményezi. Ezt a számításainkban általában elhanyagoljuk, csak nagyobb hőmérséklet-változásoknál vesszük figyelembe. A hőfoktényezőt általában 20 oC-os kezdeti ellenálláshoz adják meg (alfa 20) 2. Ha változik a

vezető hőmérséklete, változik az ellenállása is, tehát nem érvényes rá Ohm törvénye. A feszültség növelésével egyre jelentősebb az áram hőhatása, és így egyre nagyobb eltérések mutatkoznak az Ohm-törvénytől. Ohm törvénye változatlan vezetési tulajdonságok mellett teljesül a vezetőre. A gyakorlatban csak akkora feszültségig alkalmazhatjuk, amíg az áram hőhatása elhanyagolható mértékű. 3. Az áramkörökben a fogyasztót az áramforrással viszonylag nagy keresztmetszetű és kis fajlagos ellenállású réz- vagy alumíniumvezeték köti össze. A vezeték ellenállása ezért rendszerint több nagyságrenddel kisebb a fogyasztó ellenállásánál. Ilyenkor a vezeték ellenállását elhanyagolhatónak (zérusnak) tekintjük. Nagyon kis ellenállású fogyasztó esetén viszont nem engedhető meg ez az elhanyagolás. 4. Áramkörökben a megfelelő áramerősség beállítására szolgál a változtatható ellenállás (más néven

tolóellenállás). A rajzjelen a nyíl egy érintkező csúszkát jelent, amelynek elmozgatásával (elforgatásával) változik a vezető áramkörbe kapcsolódó részének a hossza. 5. A fémek hőmérséklet-csökkenésével együtt jár a fokozatos ellenállás-csökkenés Ettől lényegesen eltérő jelenség, hogy hűtés során bizonyos anyagok ellenállása hirtelen megszűnik, zérusra csökken. Ez a szupravezetés jelensége Megfigyelték például, hogy a szupravezető gyűrűben elindított áram erőssége, áramforrás nélkül, egy év alatt sem csökkent. A szupravezetést először Heike Kamerlingh Onnes (1853-1926), Nobel-díjas holland fizikus figyelte meg 1911-ben. Hosszú ideig csak az abszolút zérus ponthoz közeli hőmérsékleten sikerült szupravezetést létrehozni. Az utóbbi évtizedekben jelentős eredményeket értek el a magasabb hőmérsékletű szupravezető anyagok kutatásában. A szupravezetésben nagyon ígéretes technikai alkalmazási

lehetőségek rejlenek (veszteség nélküli energiaátvitel, erős mágneses mezők létrehozása stb.) A szupravezetés a fémek áramvezetésére alkalmazott modellünkkel nem értelmezhető. A jelenségre csak a modern fizika (kvantummechanika) ad magyarázatot. 103.1 Tolóellenállás 103.2 Változtatható ellenállás forgatható csúszkával GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Válaszoljunk az alábbi kérdésekre! a) Mit olvashatunk ki az ezüst = 0,016 ohm*négyzet mm/m és konstantán = 0,4 ??10 a mínusz hatodikon ohm ??m fajlagos ellenállás értékekből? b) Az ezüst vagy a konstantán vezeti jobban az elektromos áramot? 2. Higannyal töltött gumicsövet megnyújtunk Miért és hogyan változik a Hg ellenállása? 3. Hogyan függ a vezető ellenállása a vezető átmérőjétől? 4. Az ábra egy izzólámpa áramerősség-feszültség grafikonját mutatja Hogyan magyarázható az Ohm-törvénytől való eltérés? 5. Zárjuk egy izzó áramkörét rögzített fémtartókra

(például krokodilcsipeszre) fektetett ceruzabélen keresztül! Ha a ce ruzabelet ujjunkkal óvatosan megnyomjuk, az izzó fényereje nő. Ha az izzót fejhallgatóra cseréljük, és a ceruzabélre rábeszélünk, a fejhallgatóban hallható a hangunk. Hogyan magyarázzuk ezeket a kísérleti tapasztalatokat? 6. A szénmikrofon két vezetőfelület között lazán érintkező grafitszemcséket tartalmaz Hogyan tudja a szénmikrofon a felületét (a rugalmas membránt) érő hangrezgéseket megfelelő áramingadozásokká alakítani? 7. Egy ellenálláshuzalt 6 egyenlő részre vágunk, majd a darabokat egymás mellé helyezve, egy kötegbe fogjuk, és a végeken összeforrasztjuk. Hasonlítsuk össze a köteg és az eredeti huzal ellenállását! FELADATOK 1. 0,2 mm átmérőjű rézvezetőből olyan tekercset akarunk készíteni, amelyen 1,5 V feszültségű áramforrással 50 mA erősségű áramot hozhatunk létre. Milyen hosszú rézvezetőre van szükségünk? MEGOLDÁS: U =

1,5 V I = 50 mA = 0,05 A d = 0,2 mm = 2 ??10 mínusz negyediken m P = 1,78 ??10 mínusz nyolcadikon ohm ??m l=? A vezető ellenállása: R=U/I=1,5 V/0,05 A=30 ohm A vezető hosszát a fajlagos ellenállás kiszámítási képletének segítségével kapjuk 2. Igazoljuk a fajlagos ellenállás mértékegységei közötti következő összefüggést: 1 ohm*négyzet mm/m=10 a mínusz hatodikon ohmm 3. A grafikon egy 10 m hosszú vezetőhuzal áramerősségét mutatja a feszültség függvényében Készítsünk feszültség-áramerősség grafikont a) a huzalnak egy 5 m hosszú darabjáról! b) a huzalnak 5 m hosszú, de 2-szeres keresztmetszetű darabjáról! (Középen visszahajtjuk, és a végeket összefogjuk!) 4. A táblázat l hosszúságú, d átmérőjű vezető R ellenállására vonatkozik a) A vezető fajlagos ellenállásának kiszámítása után, a fajlagos ellenállásokat tartalmazó táblázat alapján becsüljük meg, hogy milyen anyagból készülhetett a vezető! b)

Egészítsük ki a táblázatot! 5. Vegyünk ismert hosszúságú és átmérőjű vezetőhuzalt (például kantálhuzalt), és kapcsoljuk néhány voltos áramforrás áramkörébe! a) Mérjük a huzalra jutó feszültséget és az átfolyó áramerősséget, majd számítsuk ki a huzal ellenállását! Végezzük ezt el legalább három különböző feszültségnél, és a kapott ellenállásértékek átlagát fogadjuk el helyes eredménynek! b) A huzal ellenállásának, hosszának és átmérőjének ismeretében számítsuk ki a huzal anyagának fajlagos ellenállását! c) Határozzuk meg, hogy a fajlagos ellenállás számított értéke hány %-kal tér el a táblázatban található értéktől! 6. Egy tekercs elkészítésénél 60 m hosszú, 0,5 négyzet mm keresztmetszetű, 1,78 ??10 a mínusz nyolcadikon ohm*m fajlagos ellenállású huzalt használtunk fel. a) Mennyi a tekercs ellenállása? b) Rákapcsolhatunk-e a tekercsre egy 12 V-os akkumulátort, ha a vezeték

szigetelését veszélyeztető melegedés miatt a tekercs megengedett maximális áramerőssége 2 A? 7. Egy szigetelőlapra csévélt 600 ohm?ellenállású huzalnak a két végén és a közepén is van csatlakozási pontja. Mekkora áramerősséget jelez az ampermérő a következő kapcsolásokban? 8. Egy áramkörben a fogyasztót az áramforrás pozitív és negatív pólusával egyaránt 20 c m hosszú, 1 négyzet mm keresztmetszetű, 1,78 ??10 a mínusz nyolcadikon ohm*m fajlagos ellenállású rézvezető köti össze. a) Mennyi az áramkörben a teljes vezeték ellenállása? b) Hány százalékos hibát követünk el, ha az izzó 63 ohmos ellenállása mellett a v ezeték ellenállását elhanyagoljuk? 9. 2 négyzet mm keresztmetszetű alumíniumhuzalból készült vezetékpár valahol zárlatos A vezetékpár végére 6 V-os feszültséget kapcsolva a vezetékben 1,5 A erősségű áram folyik. Milyen távolságban keressük a zárlat helyét? (Használjunk

táblázatot!) 10. Végezzünk mérést és számítást egy 6,3 V; 0,3 A feliratú skálaizzón! a) Számítsuk ki a feltüntetett adatok szerinti üzemi ellenállást! b) Mérjük meg az izzó ellenállását 1,5 V, majd 6 V feszültség alkalmazásával! c) Adjunk magyarázatot a kapott eredmények eltérésére! 11. Egy izzólámpa volfrámszálának üzemi hőmérséklete 2100 oC Ezen a hőmérsékleten az izzószál ellenállása 1210 ohm. a) Mennyi az ellenállás 20 oC-os szobahőmérsékleten? b) Mennyi az ellenállás 40 oC-os nyári melegben? A volfrám hőfoktényezője 4,3 *?10 a mínusz harmadikon 1/ oC. 1.4 Az elektromos munka, teljesl´tmény és hőhatás Az elektromos áramkör energiaátalakító. Az áramforrás valamilyen energia (például galvánelemnél kémiai energia) felhasználásával elektromos töltéseket választ szét, elektromos mezőt hoz létre. Az elektromos mező mozgatja a fogyasztóban lévő elektronokat a fémrács akadályozó hatásával

szemben. Az elektronok a mezőtől kapott energiát a fémrács ionjaival való ütközés során leadják a fogyasztónak, növelik annak belső energiáját. A felmelegedett fogyasztó hőt ad le a hidegebb környezetének. Ha a fogyasztón U a feszültség és Q az átáramló töltés, akkor a feszültség definíciója alapján az elektromos mező munkája (W): W = U ??Q. A töltésmennyiséget az áramerősséggel (I) és az idővel (t)kifejezve: Q = I ??t. Ez alapján az elektromos mező által a fogyasztón végzett munka vagy rövidebb szóhasználattal az elektromos munka: W=U*It A W elektromos munka SI-mértékegysége: 1 J = 1 V ??A ??s (1 joule = 1 vol t ??amper ??szekundum). A teljesítmény értelmezése szerint: P=W/t Így az elektromos teljesítmény: P=W/t=U*It/t P=UI A teljesítmény mértékegysége: 1 W = 1 V ??A (1 watt = 1 volt ??amper). Az elektromos teljesítményt gyakran fejezzük ki a fogyasztó ellenállásával. A feszültséget az U = I ??R összefüggés

alapján helyettesítve a következő kifejezés adódik: P = I négyzet ??R. Az áramerősségre az I = U/R összefüggést alkalmazva az alábbi kifejezéshez jutunk: P=Unégyzet/R Ha beállt a fogyasztó állandó hőmérséklete, akkor energiája is változatlan. Az elektromos mező által végzett munka megegyezik a fogyasztó által leadott hőmennyiséggel. OLVASMÁNY Az elektromos világítás történetéből Az elektromosság felhasználása először a világítástechnikában hozott forradalmi változást: a petróleumlámpákat, gázlámpákat, helyenként az ívlámpákat az izzólámpa váltotta fel. Az izzólámpa világításra is jól használható első változatát, a szénszálas izzólámpát Thomas Edison (ejtsd: edizon) amerikai kutató készítette el 1879-ben. Edison rendkívüli tehetségű feltaláló volt, ezernél is több elektrotechnikai találmány fűződik a nevéhez (többek között a szénmikrofon, fonográf, filmfelvevő gép, lúgos

akkumulátor, az első villamos erőmű). 107.1 Thomas Edison (1847-1931) és a fonográf Az elektromos világítás elterjesztésében és továbbfejlesztésében magyar mérnökök, kutatók is jelentős szerepet játszottak. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt újpesti telepén gyártották az első volfrámszálas izzólámpát (1905). Bródy Imre magyar fizikus alkalmazott először kriptongáz töltést az izzólámpában (1936), ezzel csökkentette a volfrámszál párolgását, ami a l ámpa hatásfokát és élettartamát is megnövelte. Bródy Imre tervei szerint épült Ajkán a világ első kriptongázgyára. Európában Temesváron valósult meg először a városi villanyvilágítás (1884). Az új világítástechnika hazai elterjedése a 20. század elejére esik, de még az 1920-as években is az újdonság erejével hat. Ezt érezteti Babits Mihály Esti megérkezés című verse is (1923): “Az esti sötét halk mezei lelkét a mohó kilométerek bús

messzibe nyelték. Kocsim ablakait most veri a fény, két sorban a lámpák jönnek elém Tépett takaró lett már a sötétből; csak az ég, a nagy ég fut velem a rétről; kiejtik az utcán a csönd mezei csokrát a kiránduló fáradt kezei. De harsan a lángok lármája, a lámpák csilláma szemembe csengeti lángját. Máshol az éjszaka csendje halálos: itt villan a villany és villog a város. Idelenn a város villanya villog, de fenn a nagy ég száz csillaga csillog: a villany a földi, a csillag az égi, a villany az új, a csillag a régi.” MEGJEGYZÉSEK 1. Az áram munkájának, illetve hőhatásának mennyiségi törvényét mérések alapján Joule (1818-1889) angol és Lenz (ejtsd: lenc, 1804-1865) német fizikus ismerte fel. Mindketten fontos szerepet játszottak az energiamegmaradás törvényének felismerésében. 2. Az áram hőhatásán alapuló eszközökön (vasaló, hősugárzó, izzólámpa stb) rendszerint feltüntetik az üzemi (névleges)

feszültséget és teljesítményt (például 230 V; 40 W). Ezek összetartozó értékek, más feszültségen a teljesítmény is más lesz. Ha a hőmérsékletben nem történik nagyságrendi változás, akkor állandónak vehetjük a fogyasztó ellenállását. 3. Különböző áramkörökhöz olyan fogyasztókat is gyártanak (huzal- és rétegellenállások), amelyeknek a feladata nem a környezet melegítése, hanem a megfelelő áramerősség beállítása. Ezeknél az ellenállás mellett a maximálisan megengedhető teljesítményt tüntetik fel. 4. Mivel a fogyasztóknak gyakran ismerjük a teljesítményét, az elektromos munkát (“fogyasztást”) a teljesítmény és az idő felhasználásával is számíthatjuk: W = P ??t. Gyakran az SI-től eltérő kWh (kilowattóra) mértékegységben mérjük a munkát. 1 kWh = 1000 W ??3600 s = 3,6 ??106 a hatodikonJ. 108.1 A fogyasztókon a névleges teljesítmény szerepel 108.2 Huzal- és rétegellenállások

GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. A főzőlappal vagy a merülőforralóval lehet gazdaságosabban melegíteni? 2. Miért csak akkor szabad a merülőforralót bekapcsolni, ha már vízbe mártottuk? 3. Miért olcsóbb az éjszakai áram, mint a nappali? 4. Miért tekercselik többnyire spirálisan az izzólámpák izzószálát? 5. Milyen következménnyel jár, ha ugyanazon izzólámpa levegővel töltött, légritkított vagy nemesgáz töltésű? 6. Mi az oka annak, hogy az izzólámpák rendszerint a bekapcsolás pillanatában égnek ki? 7. A lakás világításához készült 40 W-os izzónak vagy az 1 kW-os villanyvasalónak nagyobb az ellenállása? 8. Egy hősugárzó megszakadt fűtőspiráljának egyik szakaszát kapcsoljuk az áramkörbe Hogyan melegít a hősugárzó az eredetihez képest? 9. Miért veszélyes, ha a kiolvadt biztosítékot vastag vezetővel pótoljuk (megpatkoljuk)? 10. Lehetséges-e, hogy két elektromos fogyasztó közül az melegít jobban, amelyiken kisebb

az áramerősség? FELADATOK 1. Egy elektromos főzőlap 230 V-os feszültségen 2,5 A erősségű áramot vesz fel a) Mennyi a főzőlap teljesítménye? b) Mennyi hőt ad le a főzőlap 20 perc alatt? 2. Gépkocsifényszóró izzójának felirata: 12 V; 45 W a) Mennyi az izzó üzemi áramerőssége? b) Mennyi az üzemi ellenállása? c) Mennyi energiát igényel az izzó félórás üzemeltetése? 3. Egy 2 k?ohm-os rétegellenálláson a megengedett maximális teljesítmény 1 W a) Mennyi a megengedhető legnagyobb áramerősség? b) Legfeljebb mekkora feszültség eshet a rétegellenálláson? 4. Villanybojler fűtőszálán 230 V feszültség mellett 7,8 A erősségű áram folyik a) Mennyi a fűtőszál ellenállása? b) Mennyi a teljesítmény? c) Mennyi idő alatt melegít fel a bojler 120 liter 20 oC-os vizet 90 oC-ra? cvíz = 4 ,2 KJ/kg*oC 5. Egy villamos kemence fűtőszálán 120 V-os feszültség mellett 10 A erősségű áram folyik Milyen hatásfokú a kemence, ha 30

perc alatt 25 kg, kezdetben 20 oC-os ólmot olvaszt meg? (A szükséges adatokat nézzük meg táblázatban!) 6. Keressünk irodalmat, és olvassunk Edison munkásságáról, találmányairól! 7. Keressünk irodalmat, és olvassunk Bródy Imre életéről, munkásságáról! 1.5 Fogyasztók soros kapcsolása Kapcsoljunk sorosan két fogyasztót (például izzót), majd mérjük meg, és hasonlítsuk össze az áramerősségeiket! Mérjük meg, és hasonlítsuk össze két sorosan kapcsolt fogyasztó esetén az áramforrás feszültségét az egyes fogyasztókra eső feszültségekkel! Sorosan kapcsolt fogyasztók között nincsen áramelágazás, ezért a fogyasztók áramerőssége megegyezik: I1 = I2 = I. Soros kapcsolásnál az áramforrás feszültsége egyenlő a fogyasztók feszültségeinek összegével: U = U1 + U2 . A feszültségek közötti kapcsolat érthetővé válik, ha elképzeljük, hogy az áramforrás egyik pólusától a fogyasztókon keresztül a másik pólusig

elmozgatunk egy egységnyi próbatöltést. Ekkor a mező munkája számértékre éppen a feszültséggel egyenlő. A mező teljes munkáját pedig nyilván az egyes fogyasztókon végzett munkák összege adja. Mivel az áramerősség megegyezik a sorosan kapcsolt fogyasztókon, ezért U1/R1=U2/R2 Soros kapcsolásnál a nagyobb ellenállású fogyasztóra tehát arányosan nagyobb feszültség jut. Az áramforrás feszültsége az ellenállások arányában oszlik meg a fogyasztókon. A sorosan kapcsolt fogyasztók helyettesíthetők egyetlen fogyasztóval úgy, hogy ezen az eredeti áramforrás az eredeti áramerősséget hozza létre. A helyettesítő fogyasztó ellenállását nevezzük eredő ellenállásnak. Az eredő ellenállás: R=U//=U1+U2/I=U1/I+U2/I=R1 + R2 Tehát az eredő ellenállás megegyezik a részellenállások összegével: R = R1 + R2 . 110.1 Sorosan kapcsolt fogyasztók MEGJEGYZÉSEK 1. Kettőnél több fogyasztó soros kapcsolásánál hasonló módon

fogalmazhatók meg az áramerősségre, feszültségre és az eredő ellenállásra vonatkozó törvények. Így több soros kapcsolású fogyasztó esetén az eredő feszültség: U = U1 + U2 + . + Un az eredő ellenállás: R = R1 + R2 + . + Rn 2. Az ampermérő ellenállása hozzáadódik a vele sorosan kapcsolódó fogyasztóéhoz, a műszer beiktatása tehát csökkenti a fogyasztó eredeti áramerősségét. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mi történik, ha a soros kapcsolású izzók egyike kiég? 2. Egy áramkörben sorosan kapcsolunk egy A és egy 3-szor nagyobb ellenállású B fogyasztót a) Milyen arányban áll a B és A fogyasztó feszültsége? b) Milyen arányban áll a B fogyasztó és az áramforrás feszültsége? 3. Kicsi vagy nagy belső ellenállású legyen az ideális ampermérő (amelynek bekapcsolása nem változtatja meg a fogyasztó eredeti áramerősségét)? 4. Mit mondhatunk soros kapcsolásnál a részteljesítmények és az eredő teljesítmény

kapcsolatáról? 5. Az áramforrás egyik pólusát pozitívnak, a másikat negatívnak mondjuk Milyen előjelűnek mondhatjuk a sorosan kapcsolt fogyasztók találkozási pontját? 6. Miért nem melegszik fel a vasalózsinór, annak ellenére, hogy rajta ugyanolyan erősségű áram folyik, mint a vasalóban izzó ellenálláshuzalon? 7. Ha a 230 V -os hálózatra sorba kapcsolunk egy 230 V ; 60 W feliratú izzólámpát és egy zseblámpaizzót, az utóbbi az áramkör zárásakor kiég. Miért nem ég ki a zseblámpaizzó, ha azt az áramkör zárása előtt rövidre zárjuk, majd a zárás után megszüntetjük a rövidzárat? (Vigyázat a kísérlet elvégzésénél! A 230 V-os hálózat érintése életveszélyes!) FELADATOK 1. 3,5 V; 0,2 A feliratú zseblámpaizzót a feltüntetett jellemzőkkel szeretnénk üzemeltetni, de csak 12 V-os akkumulátorral és egy 100 ohm-os változtatható ellenállással rendelkezünk. a) A változtatható ellenállás mekkora részét kapcsoljuk

sorosan az izzóval? b) Milyen hatásfokú ez a kapcsolás? c) Milyen teljesítményfelirat esetén használható itt a változtatható ellenállás? MEGOLDÁS: Ui = 3,5 V; U = 12 V I = 0,2 A R = 100 ohm Rx = ?; ?= ?; Pmax = ? a) A változtatható ellenállás csúszkáig terjedő bal oldali része (Rx) sorosan kapcsolódik az izzóval, a jobb oldali része (100 ohm?- Rx) nem kapcsolódik az áramkörbe. Az Rx ellenálláson is I = 0,2 A-es áram folyik, és Ux = 12 V – 3,5 V = 8,5 V feszültség esik. Ebből Rx=Ux/I=8,5 V/0,2A=42,5 ohm b) Az izzó teljesítményét viszonyítjuk az áramforrás leadott teljesítményéhez:Ui*I/UI=Ui/U=3,5 V/12 V=0,29 (=29 %) c) A változtatható ellenállás megengedhető teljesítménye az egész ellenálláson átfolyó megengedhető áramerősségből adódik. Esetünkben, ha az áram az egész R ellenálláson folyna: P = I négyzet *?R = (0,2 A) négyzet ??100 ohm?= 4 W lenne a teljesítmény. A szükséges felirat: Pmax ?nagyobb mint?4 W. 2. Egy

6 V-os áramforrás sarkaira sorba kapcsolunk egy 200 ohm?és egy 300 ohm?ellenállású fogyasztót. Határozzuk meg a fogyasztók áramerősségét és feszültségét! 3. Egy áramkörben 24 ohm-os és 72 ohm -os fogyasztókat kapcsoltunk sorba A kisebb ellenállású fogyasztón 1,5 V-os feszültséget mértünk. Határozzuk meg a másik fogyasztó és az áramforrás feszültségét és az áramkörben folyó áram erősségét! 4. Egy 100 ohmos ellenálláson a voltmérő 5 V feszültséget, a vele sorosan kapcsolt ismeretlen R ellenálláson a voltmérő 3,2 V feszültséget mutat. Mennyi az ismeretlen ellenállás? 5. 6 V -os áramforrás áramkörében egy ismeretlen ellenállású fogyasztóval sorosan kapcsolunk egy 5 ohm belső ellenállású ampermérőt. Az ampermérő 150 mA-es áramerősséget mutat. Mennyi a fogyasztó ellenállása? 6. Egy izzót, amelyen 6,3 V; 0,2 A felirat olvasható, 12 V -os akkumulátorról üzemeltetünk egy maximálisan 100 ohmos

változtatható ellenállás soros kapcsolásával. a) Milyen értékűre állítsuk be a változtatható ellenállást? b) Számítsuk ki a k apcsolás hatásfokát (az izzó teljesítményének és az áramforrás teljesítményének arányát)! 7. 1 kW teljesítményű, 6 A áramfelvételű fogyasztóhoz 500 m hosszú, 4négyzet mm keresztmetszetű 3 ??10 a mínusz nyolcadikon ohm*m fajlagos ellenállású alumínium vezetékpár szállítja az elektromos energiát. Az áramforrás által leadott energia hány százaléka vész kárba a vezetéken? 8. A 14 V ; 3 W feliratú karácsonyfaizzók közül hányat lehet sorba kapcsolni a 230 V -os hálózatra? Mennyi lesz az izzók teljesítménye, ha egy kiégett izzót rövidzárral helyettesítünk? (Vigyázat! A hálózati feszültségen lévő vezeték érintése életveszélyes!) 9. Egy 24 V-os áramforrás sarkaira sorba kapcsolunk egy 36 ohm-os, egy 48 ohm-os és egy harmadik, ismeretlen ellenállású fogyasztót. Az

áramerősség 150 mA a) Mennyi a harmadik fogyasztó ellenállása? b) Mennyi az egyes fogyasztókon a feszültség? 1.6 Fogyasztók párhuzamos kapcsolása Kapcsoljunk párhuzamosan két fogyasztót (például izzót), majd mérjük meg és hasonlítsuk össze a feszültségeiket! Párhuzamosan kapcsolt fogyasztók esetén mérjük meg és hasonlítsuk össze a főág áramerősségét a mellékágak áramerősségével! Az egyenáramú áramkörben időben állandó elektromos mező van jelen, és ezért az elektrosztatikában tanultaknak megfelelően két pont között bármilyen útvonalon haladva ugyanannyi a feszültség. Tehát a párhuzamosan kapcsolt fogyasztók feszültsége megegyezik: U1 = U2 = U. Az áram útját követve az áramkör főága párhuzamos mellékágakra válik szét. A töltésmegmaradás törvényéből következik, hogy a főág áramerőssége egyenlő a mellékágak áramerősségeinek összegével: I = I1 + I2 . A párhuzamosan kapcsolt fogyasztók

feszültségének megegyezése azt jelenti, hogy I1 ??R1 = I2 ??R2 . A párhuzamosan kapcsolt fogyasztók áramerőssége tehát fordítottan arányos a fogyasztók ellenállásával. A főág áramerőssége az ellenállásokkal fordított arányban oszlik meg a fogyasztókon. Az eredő ellenállás, amellyel helyettesíthető a párhuzamosan kapcsolt fogyasztók együttese: R=U/I=U/I1+I2 Írjuk fel a bal és jobb oldal reciprokainak egyenlőségét! I/R=I1+I2/U=I1/U+I2/U=I/R1+I/R2 Tehát az eredő ellenállás reciproka megegyezik a részellenállások reciprokainak összegével: 113.1 Párhuzamosan kapcsolt fogyasztók a háztartásban 113.2 Párhuzamosan kapcsolt fogyasztók MEGJEGYZÉSEK 1. A fogyasztók párhuzamos kapcsolására vonatkozó törvények kettőnél több fogyasztó esetére is érvényesek. Így több fogyasztó esetén a főág áramerőssége: I = I1 + I2 + + In az eredő ellenállás: I/R=I/R1+I/R2+.+I/Rn a feszültség állandó, tehát: I1R1 = I2R2 = . =

InRn 2. A fogyasztók soros kapcsolása felfogható valamelyik vezető hosszának növeléseként, a párhuzamos kapcsolás pedig valamelyik vezető keresztmetszetének növeléseként. Így érthető, hogy soros kapcsolásnál az eredő ellenállás nagyobb bármelyik részellenállásnál, párhuzamos kapcsolásnál pedig az eredő ellenállás kisebb bármelyik részellenállásnál. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Egy fogyasztót egyszer sorosan, egyszer pedig párhuzamosan kapcsolunk egy 5-ször nagyobb ellenállású fogyasztóval. Melyik kapcsolásnál érvényesek az alábbi megállapítások? a) A nagyobb ellenálláson 5-ször kisebb áram folyik. b) A nagyobb ellenálláson 5-ször nagyobb a feszültség. c) A nagyobb ellenálláson is annyi a feszültség, mint a kisebb ellenálláson. d) Az eredő ellenállás nagyobb bármelyik részellenállásnál. e) Az eredő ellenállás kisebb bármelyik részellenállásnál. f) Az áramforráson nagyobb áram folyik, mint bármelyik

ellenálláson. g) Az egyik fogyasztó kiiktatása nem változtatja meg a másikon az áramerősséget. h) Az áramforrás teljesítménye megegyezik a fogyasztók teljesítményének összegével. 2. Milyen következményekkel jár az áramkörben, ha egy fogyasztót rövidre zárunk? 3. Kicsi vagy nagy legyen az ideális voltmérő belső ellenállása, hogy bekapcsolása ne változtassa meg az áramkörben az áramerősségeket és feszültségeket? 4. Mi várható, ha egy ampermérőt véletlenül voltmérőként, vagy egy voltmérőt véletlenül ampermérőként kapcsolunk az áramkörbe? 5. A P = I négyzet ??R összefüggés egyenes arányosságot, a P= U négyzet/R összefüggés pedig fordított arányosságot mutat az ellenállás és a teljesítmény között. Hol teljesül az egyik és hol a másik arányosság? 6. Hogyan lehet két egyforma fűtőspirál felhasználásával háromfokozatú melegítő eszközt készíteni? FELADATOK 1. Egy 12 V -os áramforrásra

párhuzamosan kapcsolunk egy 200 ohm?és egy 300 ohm?ellenállású fogyasztót. Számítsuk ki a) az eredő ellenállást, b) a főág áramerősségét, c) az egyes fogyasztók áramerősségét, d) a fogyasztók és az áramforrás teljesítményét! 2. Az ábra szerinti kapcsolásban az A1 ampermérő 40 mA-es, az A2 ampermérő 6,8 mA-es áramerősséget mutat. Mennyi az ismeretlen R ellenállás? Mekkora teljesítményt ad le az áramforrás? (A műszerek ideálisnak tekinthetők.) 3. Számítsuk ki az áramkörben az ismeretlen áramerősségeket és feszültségeket! 4. Egy áramkörben párhuzamosan kapcsoltunk egy 400 ohmos és egy 250 ohmos ellenállást A nagyobb ellenálláson 60 mA-es áram folyik. Határozzuk meg a) a másik fogyasztó és az áramforrás áramerősségét, b) az áramforrás feszültségét, c) a fogyasztók és az áramforrás teljesítményét! 5. Két ellenállás soros kapcsolásával 200 ohm, párhuzamos kapcsolásával 40 ohm eredő

ellenállást kaptunk. Mekkorák az ellenállások külön-külön? 6. Egy szerelőtáblán az ábra szerint rögzítették az áramforrást és az izzókat Egészítsük ki ezt az elrendezést füzetünkben olyan áramkörré, hogy az izzók a) sorosan kapcsolódjanak, b) párhuzamosan kapcsolódjanak! Állítsuk össze a kapcsolásokat, és ellenőrizzük működésüket! 7. Egészítsük ki füzetünkben a mellékelt szerelési rajzot úgy, hogy a fogyasztók a) sorosan kapcsolódjanak, b) párhuzamosan kapcsolódjanak! 1.7 A fogyasztók soros és párhuzamos kapcsolásának gyakorlati alkalmazásai AMPERMÉRŐ MÉRÉSHATÁRÁNAK KITERJESZTÉSE Legyen egy árammérő alapműszer méréshatára I. Ez azt jelenti, hogyha I erősségű áram folyik át a műszer tekercsén, akkor a tekercs a mutató végkitéréséig fordul el. Hogyan tudjuk a műszer méréshatárát n-szeresre növelni, vagyis elérni, hogy a műszer mutatója akkor kerüljön végkitérésbe, ha a vizsgált

fogyasztón n ??I erősségű áram folyik? Ha az alapműszert nem akarjuk átalakítani, akkor azon továbbra is maximálisan I erősségű áram folyhat, a maradék (n – 1) ??I áramerősséget a fogyasztó után el kell ágaztatnunk az alapműszerrel párhuzamosan kapcsolt úgynevezett sönt-ellenállás (Rs) felé. Ahhoz, hogy a fogyasztó árama a kívánt arányban osztódjon, a sönt-ellenállást (n – 1)-szer kisebbre kell választanunk az alapműszer R belső ellenállásánál. Az elágaztatás a műszer dobozán belül történik, ezért úgy látjuk, hogy végkitérésben n ??I áramerősség halad át a műszeren is. VOLTMÉRŐ MÉRÉSHATÁRÁNAK KITERJESZTÉSE Legyen egy feszültségmérő alapműszer méréshatára U. Ez azt jelenti, hogy a mutató végkitérésénél U feszültség esik a műszer tekercsén. Azt szeretnénk, hogy a mutató csak akkor térjen ki teljesen, ha a vizsgált fogyasztó feszültsége n ??U. Ez elérhető úgy, hogy az alapműszerrel, a

műszert tartalmazó dobozon belül, sorosan kapcsolunk egy előtét-ellenállást (Re), és az így kiegészített műszert használjuk voltmérőként. R ellenállású alapműszerrel (n 1) ??R ellenállású előtét-ellenállást kell sorosan kapcsolni Így a fogyasztó n ??U feszültségéből (n – 1) ??U az előtét-ellenállásra, U pedig az alapműszerre esik. POTENCIOMÉTER (FESZÜLTSÉGOSZTÓ) A változtatható ellenállás értéke legyen R0. A végpontjaihoz kapcsolt áramforrás feszültsége megoszlik a csúszkától a végpontokig terjedő két részen, azok ellenállásának arányában. Az AB kivezetéseken mérhető feszültség. 116.1 Ampermérő méréshatárának növelése 116.3 Potenciométer 1162 Voltmérő méréshatárának növelése A csúszka elmozdításával (R1 változtatásával) változik az AB kivezetéseken mérhető feszültség is. Az ilyen feszültségosztót nevezik potenciométernek Ha a p otenciométert terheljük (a kivezetéseire R

ellenállású fogyasztót kapcsolunk), lecsökken a kimeneti U1 feszültség. Ilyenkor ugyanis a potenciométer R1 ellenállású részét párhuzamosan kapcsoljuk az R ellenállású fogyasztóval. Ezek párhuzamos eredője kapcsolódik sorosan a potenciométer másik részével (R0 – R1-gyel). A WHEATSTONE-FÉLE MÉRŐHÍD Ha a 117.2 á bra áramkörében a kapcsoló nyitott, akkor a kapcsolás két párhuzamos ágat tartalmaz, amelyek mindegyikében két-két ellenállás kapcsolódik sorosan. Ilyenkor az áramforrás feszültsége mindegyik ágon az ellenállások arányában oszlik meg. Ha az ellenállások aránya az áramkör különböző ágaiban R1/R2=R3/R4 akkor a párhuzamos ágakat összekötő híd végpontjai azonos potenciálúak. Ekkor a kapcsoló zárásakor a műszer nem jelez áramot. Ha a fenti arány nem teljesül, a kapcsoló zárásakor a műszeren áram folyik A hídkapcsolás pontos ellenállásmérést tesz lehetővé: a potenciométer csúszkájának

állását addig változtatjuk, amíg a hídban folyó áram zérusra csökken. Ekkor a fenti ellenállásarányra vonatkozó összefüggésből egy ismeretlen ellenállásérték kiszámítható. A pontos mérési lehetőség azzal magyarázható, hogy a műszer saját belső ellenállása nem hamisítja meg a mérési eredményt, hiszen a leolvasás árammentes műszernél történik. 117.1 Izzó fényerejének szabályozása potenciométerrel 117.2 Wheatstone-híd (ejtsd: viszton) GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Hogyan változik az ampermérő belső ellenállása a méréshatár kiterjesztésekor? 2. Hogyan változik a voltmérő belső ellenállása a méréshatár kiterjesztésekor? 3. Mit határozhatunk meg az alábbi kapcsolások szerint a voltmérő által jelzett felszültség és az ampermérő által jelzett áramerősség hányadosaként? 4. Két egyforma izzót (A és B) kapcsoljunk sorosan egy áramforrás áramkörébe! Az egyik izzóval (A) párhuzamosan kössünk az

áramkörbe egy változtatható ellenállást! Hogyan változik az izzók fényereje, ha a változtatható ellenállás értékét folyamatosan csökkentjük? 5. Kiegyenlített Wheatstone-hídban felcseréljük az áramforrást és a mérőműszert Kitér-e a műszer mutatója? 6. Adjuk meg a kapcsolási rajzon szereplő egyforma izzók növekvő fényerősség szerinti sorrendjét! 7. A 1172 á bra szerinti Wheatstone-hídon zárt kapcsolóállásnál akkor nem folyik áram (kiegyenlített Wheatstone-híd), ha a huzal potenciométer-mutatója az 50. skálabeosztásnál áll A skála egyenletes beosztása balról jobbra 0-tól 250-ig terjed. Mit mondhatunk az R1 és az R2 ellenállás értékéről? FELADATOK 1. Egy R ellenállású fogyasztón lévő feszültséget és a rajta átfolyó áram erősségét egyidejűleg mérjük. A mért értékekből számítjuk az R ellenállást Az alábbi két kapcsolás közül melyik ad pontosabb eredményt? MEGOLDÁS: Az a) ábrán a mért

áramerősség valóban az R ellenálláson folyik át. A mért feszültség viszont nem az R ellenálláson, hanem az R ellenállás és az ampermérő RA ellenállásának soros eredőjén esik. Az utóbbi érték annál inkább közelíti meg az R ellenálláson lévő feszültséget, minél kisebb RA az R-hez képest. Ez a kapcsolás tehát RA > R esetén javasolható. 2. Egy alapműszer belső ellenállása 100 ohm A mutató végkitérésénél 1 mA-es áram folyik át a műszer tekercsén. a) Hogyan készíthetünk ebből az alapműszerből 50 mA méréshatárú

ampermérőt? b) Mekkora ellenállást képvisel a kiterjesztett méréshatárú műszer? 3. Egy 100 mV méréshatárú, 100 ohm belső ellenállású alapműszerből 5 V méréshatárú voltmérőt akarunk készíteni. a) Hogyan valósíthatjuk ezt meg? b) Mennyi lesz a kiterjesztett méréshatárú voltmérő belső ellenállása? 4. Egy alapműszer méréshatára 2 mA vagy 80 mV a) Hogyan készíthetünk belőle 0,2 A méréshatárú ampermérőt? b) Hogyan készíthetünk belőle 10 V méréshatárú voltmérőt? 5. Egy 24 ohm , egy 60 ohm?és egy 18 ohm ?ellenállású izzót az ábra szerint egy 6 V -os telepre kapcsoltunk. a) Számítsuk ki a kapcsolásban szereplő izzók és az áramforrás teljesítményét! b) A24 ohm??ellenállású izzót előbb ideális ampermérővel, majd ideális voltmérővel helyettesítjük. Mit mutatnak a műszerek? 6. Egy 24 ohm egy 60 ohm??és egy 18 ohm ??ellenállású izzót az ábra szerint egy 6 V-os telepre kapcsoltunk. a) Számítsuk ki a

kapcsolásban szereplő izzók és az áramforrás teljesítményét! b) A60 ohm?ellenállású izzót előbb ideális ampermérővel, majd ideális voltmérővel helyettesítjük. Mit mutatnak a műszerek? 7. Állítsuk össze az ábra szerinti kapcsolást, és figyeljük meg, hogy a kapcsoló zárásakor az A jelű izzó fényereje csökken! a) Adjunk magyarázatot a tapasztalt jelenségre! b) Mit várunk, ha az áramkörben 25 ohm helyett kisebb ellenállást alkalmazunk? 8. Egy 6 V; 0,2 A feliratú izzót 12 V -os áramforrásról 100 ohmos feszültségosztó (potenciométer) segítségével akarunk működtetni. a) Hová állítsuk a potenciométer csúszkáját? b) Az áramforrás által leadott energia hány százaléka jut az izzóra? 1.8 Áramforrások modellezése Üresjárási feszültség, belső ellenállás (Kiegészítő anyag) Figyeljük meg, hogy egy rúdelem vagy telep áramkörében lévő izzó fényereje csökken, ha vele párhuzamosan egy másik izzót is

bekapcsolunk! Feltűnőbb a fényváltozás, ha nagyobb teljesítményű izzót kapcsolunk be, vagy ha használtabb a rúdelem (telep). A jelenség érthetővé válik, ha feltételezzük, hogy az izzóval sorosan kapcsolódó más ellenállás is van az áramkörben. A két párhuzamosan kapcsolt izzó eredő ellenállása ugyanis kisebb lesz, mint az eredetileg bekapcsolt izzó ellenállása volt. Így a második izzó bekapcsolásával az áramforrás feszültsége másképp oszlik meg az izzók és a velük sorosan kapcsolódó ellenállás között, kevesebb feszültség jut az izzókra. Az áramkörben a töltések körbeáramlását nemcsak az áramforráson kívüli vezető, hanem az áramforráson belül, az áramforrás anyaga is akadályozza. Az áramforrásnak van belső ellenállása. Az áramforrást úgy modellezhetjük, hogy a kapcsai (kivezetései) között van egy állandó U0 üresjárási feszültséget biztosító feszültségforrás és egy állandó Rb belső

ellenállás, amely sorosan kapcsolódik az Rk külső ellenállással. Az U0 üresjárási feszültség megegyezik a külső ellenállásra jutó Uk és a belső ellenállásra jutó Ub feszültség összegével. U0 = Uk + Ub Az Uk feszültséget kapocsfeszültségnek is nevezzük, mivel a külső ellenálláson eső feszültség egyúttal az áramforrás kapcsai közötti feszültséget is jelenti. Növekvő külső ellenállás esetén nő a kapocsfeszültség is, és közelít az U0 feszültség értékéhez. A legnagyobb külső ellenállást az áramkör megszakításakor (más szóval az áramforrás üresjárása esetén) érjük el. Ekkor a kapcsokon mérhető feszültség: Uk = U0, ezért nevezzük az U0 feszültséget üresjárási feszültségnek. Egy áramkörben az áramerősség kiszámítására vonatkozó összefüggés, más néven a teljes áramkörre vonatkozó Ohm törvény: 120.1 Az A izzó fénye gyengül, ha a B izzót bekapcsoljuk 120.2 Áramforrás

modellezése 120.3 Terheletlen áramforrás Az áramforrásból nyerhető legnagyobb áramot Rk = 0 e setben kapjuk, vagyis amikor az áramforrás sarkait rövidre zárjuk. I max=U0/Rb Az áramkörben a rövidzár (zárlat) általában elkerülendő, mert túlterhelést jelent az áramforrásnak, az összekötő vezetékeknek. Ezek túlmelegedése tüzet is okozhat Az áramforrások védelmére, a balesetveszély elhárítására szolgálnak a megfelelően méretezett biztosítékok (olvadóbiztosíték, automata áramkioldó). 121.1 Rövidre zárt áramforrás MEGJEGYZÉSEK 1. Az üresjárási feszültség helyett használatos az elektromotoros erő elnevezés is 2. Az áramkörben a fogyasztó ellenállása mellett az áramforrás belső ellenállása gyakran elhanyagolható. Eddig ilyen ideális eseteket tételeztünk fel, ezért nem számoltunk az áramforrás belső ellenállásával. Ilyenkor elegendő egyszerűen csak az áramforrás feszültségéről beszélni, hiszen a

kapocsfeszültség megegyezik az üresjárási feszültséggel (elektromotoros erővel). A kémiai energiát felhasználó áramforrások (galvánelemek, akkumulátorok) üresjárási feszültsége az elhasználódás során is gyakorlatilag állandó marad. A belső ellenállás viszont lényegesen megnő. Az új zseblámpatelep 0,1 ohm körüli belső ellenállása az elöregedés során 100 ohm nagyságrendűre is növekedhet. Ezzel magyarázható, hogy a használt elemek terheletlen állapotban elegendő feszültséget mutatnak, az izzóval való terhelésnél azonban lecsökken a kapocsfeszültség, és nem világít az izzó. 3. Egy készülék működéséhez szükséges feszültséget gyakran rúdelemek soros kapcsolásával érjük el. Ilyenkor az egyik elem pozitív pólusát a következő elem negatív pólusához kötjük A zseblámpatelep 4,5 V -os üresjárási feszültsége például 3 db 1,5 V -os üresjárási feszültségű elem soros kapcsolásával adódik. Az

elemek soros kapcsolásakor természetesen belső ellenállásaik is sorosan kapcsolódnak és összeadódnak. Új elemeknél ez a belső ellenállás általában elhanyagolható a fogyasztó külső ellenállásához képest. A használt, nagy belső ellenállású elemeket viszont nem érdemes sorosan kapcsolni, mert nem tudunk lényeges áramnövekedést elérni. 121.2 A sorba kapcsolt elemek feszültsége összeadódik 4. Gustav Robert Kirchhoff (1824-1887) német fizikus ismerte fel 1845-ben, hogy az áramerősségre és feszültségre egyszerű, és a számításokban mégis nagyon jól használható törvények fogalmazhatók meg, amelyek minden áramkörben (a legbonyolultabban is) teljesülnek. Ha egy áramköri csomópontba befolyó áramokat pozitív, az onnan kifolyó áramokat negatív előjellel látjuk el, akkor bármely csomópontban az áramerősségek előjeles összege zérus. I1 + I2 + I3 + . = 0 Ez Kirchhoff I törvénye Ha egy hurokban valamilyen

körüljárási irány szerint haladva minden feszültséget (áramforrásét, fogyasztóét) előjelesen veszünk figyelembe, akkor bármely zárt áramköri hurok mentén a feszültségek előjeles összege zérus. U1 + U2 + U3 + . = 0 Ez Kirchhoff II törvénye A két törvény a töltésmegmaradás és az energiamegmaradás kifejezője. A soros és párhuzamos kapcsolás megismert törvényszerűségei is a Kirchhoff-törvények speciális megnyilvánulásai. Oldjunk meg a Kirchhoff-törvényekkel egy akkumulátortöltőre vonatkozó példát! Tegyük fel, hogy egy 12 V névleges feszültségű lemerült akkumulátor üresjárási feszültsége 11,6 V, belső ellenállása 0,02?ohm. Mekkora töltőfeszültség kapcsolható az akkumulátorra, ha a töltő belső ellenállása 0,42 ohm??és a megengedhető legnagyobb töltőáram 5 A? (Megjegyzés: A legnagyobb töltőáramot mindig megkaphatjuk, ha az akkumulátoron feltüntetett ún. töltéskapacitás értéket – esetünkben 50 Ah

– elosztjuk 10 h-val) Megoldás: Az akkumulátor töltésekor a töltő + pólusát az akkumulátor + pólusához kötjük. A csomóponti törvény szerint az áramkörben mindenhol ugyanakkora áram folyik, hiszen nincsen elágazás. Alkalmazzuk a huroktörvényt úgy, hogy pl az O pontból indulva, az áram irányában haladva összegezzük előjelesen a feszültségeket. (Emlékeztetőül: a feszültség a térerősség irányában haladva pozitív, ellenkező irányban negatív.) – Ut + 0,42 ohm. 5 A + 0,02 ohm. 5 A + 11,6 V = 0 – Ut + 2,1 V + 0,1 V + 11,6 V = 0 Ut = 13,8 V Feltöltődés közben az akkumulátor feszültsége növekszik. Így vagy lecsökken a töltőáram, vagy növelnünk kell a töltő feszültségét, amit rendszerint egy többállású kapcsoló segítségével tudunk változtatni a kívánt töltőáramhoz szükséges értékre. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Miért világít gyengébben az autó fényszórója, amikor az indítómotort bekapcsoljuk? 2. Ha

egy rúdelem kapcsait kis ellenállású fogyasztóval kötjük össze vagy rövidre zárjuk, az elem felmelegszik. Mi ennek a magyarázata? 3. Miért terveznek 4,5 V feliratú zseblámpatelephez 3,5 V; 0,2 A feliratú zseblámpaizzót? 4. Ha egy áramforrás kapcsaira csak egy voltmérőt csatlakoztatunk, az gyakorlatilag az áramforrás üresjárási feszültségét mutatja. Miért? FELADATOK 1. Egy 12,4 V üresjárási feszültségű, 0,4 ohm belső ellenállású telepre 10 ohm ellenállású fogyasztót kapcsolunk. a) Mennyi lesz az áramerősség? b) Számítsuk ki a kapocsfeszültséget és a belső ellenálláson eső feszültséget! c) Hogyan érhetnénk el ugyanennél a telepnél, hogy nagyobb legyen az áramerősség? Mennyi lehetne az áramerősség legnagyobb értéke? d) Hogyan érhetnénk el ugyanennél a telepnél, hogy nagyobb legyen a kapocsfeszültség? Menynyi lehetne a legnagyobb kapocsfeszültség? 2. Egy akkumulátor üresjárási feszültsége 12,2 V, belső

ellenállása 0,02 ohm Az indítómotor ellenállása 0,1 ohm. a) Mennyi lesz az indítómotor áramfelvétele? b) Mennyivel csökken az akkumulátor kapocsfeszültsége az indítómotor bekapcsolásakor? c) Mekkora teljesítményt vesz fel az indítómotor? d) Milyen hatásfokkal működteti az akkumulátor az indítómotort? 3. Egy áramforrás kapcsain terheletlen állapotban 9 V a feszültség 20 ohmos terhelés esetén a kapocsfeszültség 8,6 V-ra csökken. a) Számítsuk ki a 20 ohmos terhelő ellenálláson folyó áram erősségét! b) Határozzuk meg az áramforrás belső ellenállását! c) Mekkora áram folyna a telepre kapcsolt 10 ohmos ellenálláson? d) Mekkora legnagyobb áramerősséget tudna ez az áramforrás szolgáltatni? 4. Egy áramforrás kapcsain 4 ohmos terhelésnél 6 V feszültséget, 8 ohmos terhelésnél 9 V feszültséget mértünk. a) Határozzuk meg az áramforrás üresjárási feszültségét és belső ellenállását! b) Mennyi lenne a

kapocsfeszültség 10 ohmos terhelés esetén? 2. Vezetési jelenségek 2.1 Elektromos áram folyadékokban Az elemi töltés meghatározása Ha két szénrudat vagy két rézlemezt folyadékba merítünk és néhány voltos feszültséget kapcsolunk a folyadékra, áramerősség-mérővel vagy érzékeny izzóval megfigyelhetjük, hogy folyadékoknál is vannak vezetők és szigetelők. Szigetelő például az olaj, glicerin, alkohol, a desztillált víz. A csapvíz már gyengén vezet. Ha konyhasót oldunk fel benne, fokozatosan jobb vezetőnek mutatkozik. Ha néhány percig áramot vezetünk az oldaton keresztül, észrevehetjük, hogy a folyadékba merülő elektródokon anyag válik ki. Kémiai tanulmányainkból tudjuk, hogy az elektrolitok (bázisok, savak, sók vizes oldatai) vezetik az elektromos áramot. Az oldódás során a molekulák ionokra bomlanak (disszociálnak). Az elektrolitokban, a fémektől eltérően, nem az elektronok, hanem a pozitív és negatív ionok a

töltéshordozók. Például a k onyhasó (NaCl) vizes oldatában a N a+ és a Cl- ionok a mozgásképes töltéshordozók. Az áramforrás elektromos mezőjének hatására a pozitív ionok a negatív elektród (a katód), a negatív elektronok a pozitív elektród (az anód) felé vándorolnak, az elektródokon semlegesítődnek és kiválnak. Az elektródokon történő anyagkiválás az elektrolízis Az elektrolízis fontos szerepet játszik a t echnikában, például a fémbevonatok készítésénél (galvanizálás). Konyhasó oldat néhány perces elektrolízise közben figyeljük az áramkörbe kapcsolt ampermérő kitérését! Ezután iktassuk ki az áramforrást, és zárjuk ismét az áramkört! A műszer a kezdetivel ellentétes irányú áramot jelez. Kémiai tanulmányainkból ismerjük, hogy különböző anyagú elektródok elektrolitba merülésekor áramforrás, galvánelem keletkezik. Elektrolízis során az azonos anyagú elektródok felületükön eltérő

minőségűvé válnak, tehát az elektrolízis alkalmas galvánelem előállítására. Ez történik az akkumulátorok töltésénél Az akkumulátorok használatakor fordított folyamat játszódik le. Ilyenkor a töltés során az akkumulátorban felhalmozott kémiai energia visszaalakul elektromos energiává. Az elektrolízis tudománytörténeti szempontból is jelentős. Az elektrolízis törvényeinek felfedezése a nagy angol kísérleti fizikus, Faraday nevéhez fűződik. Faraday megállapította, hogy az elektródokon kiváló anyag mennyisége arányos az átáramló töltésmennyiséggel. Mérései szerint 1 mólnyi 1 vegyértékű anyag kiválasztásához 96 500 C töltésmennyiség szükséges. Fel lehetett tételezni, hogy egy anyag minden atomjának kiválasztása ugyanannyi töltést igényel. Így 1 db 1 vegyértékű ion közömbösítéséhez szükséges töltésmennyiség: Q=96500C/6,2*10 a huszonharmadikon=1,610 a mínusz tizenkilencediken C 124.1 Az

elektrolitok vezetik az elektromos áramot 124.2 A konyhasó vizes oldatának áramvezetése 2 vegyértékű ionra 2-szer, 3 vegyértékű ionra 3-szor ennyi töltés adódott. Az elektrolízis törvényeiből következtettek először arra, hogy az elektromosságnak is van elemi mennyisége, a q = 1,6 ??10 a mínusz tizenkilencediken C töltés. Az elemi töltés pontos és közvetlen mérése Robert A. Millikan (ejtsd: miliken) (1868-1953) amerikai fizikus nevéhez fűződik (1909). Millikan vízszintes kondenzátorlemezek közé porlasztás során feltöltődött olajcseppeket juttatott. Mikroszkóppal követte a cseppek mozgását, és a ható erők figyelembevételével kiszámította az olajcseppek töltését. Mindegyik csepp töltése az 1,6 ??10 a mínusz tizenkilencediken C egész számú többszörösének adódott. Nagy jelentőségű, igen nagy pontosságú méréseiért Millikan Nobel-díjat kapott. 125.1 Millikan nagy pontosságú mérésének vázlatos elvi rajza

GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mi a lényeges különbség egy rúdelem és egy akkumulátor között? 2. Miért csökken elektrolízis közben az áramerősség? 3. Miért kapcsolják töltéskor a töltő pozitív pólusát az akkumulátor pozitív pólusához? 4. Mire kell ügyelnünk balesetvédelmi szempontból az ólomakkumulátor töltésekor? 5. Mi a teendő a tönkrement galvánelemekkel, akkumulátorokkal? 6. Miért hámozza le gyakran a fák kérgét a villámcsapás? FELADATOK 1. Ismételjük át kémiából a galvánelemekről, akkumulátorokról tanultakat! 2. Réz-szulfát (CuSO4) oldaton át 10 percig 20 mA erősségű áramot vezetünk a) Melyik elektródon válik ki a réz? b) Hány két vegyértékű rézion válik ki az elektródon? c) Hány mól réz válik ki? d) Mennyi a kiváló réz tömege? (A réz moláris tömege 63,5 g/mol .) 3. Milyen tömegű ezüstbevonat keletkezik a katódon, ha ezüst-nitrát- (AgNO3) oldatot fél órán át 50 mA erősségű

árammal elektrolizálunk? (Használjunk táblázatot!) 4. Vízszintes helyzetű, egymástól 2 cm távolságra lévő kondenzátorlemezekre 3420 V feszültséget kell kapcsolni, hogy a közöttük elhelyezkedő 3 ??10 a mínusz tizenkettediken kg tömegű olajcsepp éppen lebegjen. Hány elektronnyi töltéssel rendelkezik az olajcsepp? (A közelítő számításban csak az elektromos és gravitációs erőt vegyük figyelembe!) 5. A Millikan-kísérletben 9,63 ??10 az ötödiken N/ C lefelé mutató térerősségnél a 2,318 ??10 a mínusz tizenegyediken N súlyú olajcsepp egyenletesen halad felfelé. A felhajtóerő 9 ??10 a mínusz tizennegyediken N, a közegellenállási erő 2 ??10 a mínusz tizennegyediken N. Hány elektron többlettöltése van az olajcseppnek? 2.2 Elektromos áram gázokban és vákuumban A levegőt általában jó elektromos szigetelőnek tartjuk, egyébként nem mernénk a nagyfeszültségű távvezetékek közelébe menni. De tudjuk azt is, hogy a

szalaggenerátor vagy szikrainduktor elektródái közötti szikrakisülés a levegőben folyó elektromos áramot jelent. Elektromos áram a villám is, amelynél az áramerőség a 100000 A értéket is elérheti. A levegő tehát vezetőként és szigetelőként egyaránt viselkedhet. Figyeljük meg, hogy egy égő gyertya fölé helyezett feltöltött elektroszkóp gyorsan elveszíti a töltését! A hőhatások, a mindenhol jelen lévő radioaktív sugárzás, a világűrből érkező kozmikus sugárzás, a Nap sugárzása a levegőben és más gázokban is kifejtik ionizáló hatásukat. Ezért a gázok mindig tartalmaznak kevés töltéshordozót (ionokat és elektronokat). Gyengébb elektromos mezők hatására ezek a töltéshordozók áramlásba jönnek, de általában csak elhanyagolható erősségű, látható következményekkel nem járó áram folyik a levegőben és más gázokban is. A gázok áramvezetése akkor válik jelentőssé, ha bekövetkezik az úgynevezett

ütközési ionizáció. Ekkor az elektromos mező a jelen lévő töltéshordozókat annyira felgyorsítja, hogy azok a semleges atomokkal, molekulákkal ütközve ion-elektron párokat keltenek, amelyek szintén felgyorsulnak és ionizálnak és így tovább. Az ütközési ionizáció lavinaszerű folyamat, amely biztosítja a töltéshordozók utánpótlását (önfenntartó folyamat). A felgyorsult töltéshordozók a semleges atomokkal, molekulákkal történő ütközéskor nemcsak ionizálnak, hanem kisebb energiájú ütközéseknél a gázrészecskék elektronjait magasabb energiájú (gerjesztett) állapotba hozzák, amelyből azok fénykibocsátással kerülnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény színe függ a gáz anyagi minőségétől Agázok ütközési ionizációjának tehát kísérőjelensége a gáz fénykibocsátása. Agázok áramvezetésének gyakorlati alkalmazásai általában a fényhatásokkal függenek össze. Két ütközés között az

elektromos mező munkája a q töltésű, m tömegű részecske mozgási energiáját növeli:q*U=1/2mv négyzet U a két ütközés közötti távolságra eső feszültséget jelenti, amelyet felírhatunk az E térerősség és a d szabad úthossz szorzataként. Így az előbbi összefüggés: q*Ed=1/2mv négyzet 126.1 Ritkított gázokban az ütközési ionizációt változatos fényhatások kísérik 126.2 A szikrainduktor elektródái közötti szikrakisülésben is elektromos áram folyik Az ionizáláshoz elegendő mozgási energia kétféle módon biztosítható: a) Nagy térerősséget hozunk létre (E növelése). Ehhez a gázt tartalmazó cső elektródáira nagy feszültséget kell kapcsolni. b) Megnöveljük a szabad úthosszat (d növelése). Ezt a gázok ritkításával valósíthatjuk meg Normál nyomású gázban folyó áramra példa – a már említett villámon és szikrakisülésen kívül – a hegesztésnél használt ívkisülés is. Vigyázat! Védőszemüveg

nélkül ne nézzünk ívfénybe, mert az a szemre veszélyes ultraibolya sugarakat tartalmaz! Érdekes fényjelenségeket figyelhetünk meg, ha szikrainduktor néhány ezer voltos feszültségét fokozatosan csökkenő nyomású kisülési csősorozatra kapcsoljuk (keskeny szikra, kiszélesedő fényoszlop, majd különféle szaggatott fénysávok). A nagyvárosok éjszakai fényeit adó reklámcsövek ugyanúgy, mint az izzólámpánál lényegesen jobb hatásfokú fénycsövek vagy a közismert fáziskereső ceruza mind-mind a csökkentett nyomású gázokban folyó elektromos áramot hasznosítják. A kompakt fénycsövek fényhatásfoka mintegy 5-szöröse az izzólámpákénak. Ezt úgy érik el, hogy az áramvezető gázokból kilépő sugárzás a cső belső falának anyagát fénykibocsátásra gerjeszti. Légüres térben (vákuumban) csak akkor folyhat elektromos áram, ha oda kívülről töltéshordozókat juttatunk. Ez gyakorlatilag úgy valósítható meg, hogy a zárt

csőbe nyúló negatív fémelektródot (katódot) elektronkibocsátásra kényszerítjük. A fémek kristályrácsában szabadon mozgó elektronok kötődnek a fémekhez, ezért a fémkatód is csak valamilyen energiabefektetés hatására bocsát ki elektronokat. Nem világító, hosszú szálú izzólámpához (pl. 230 V; 15 W) közelítsünk negatív töltésű testet (szőrmével megdörzsölt ebonitrudat), majd pozitív töltésű testet (pl. papírral megdörzsölt üvegrudat)! Az elektrosztatikában tanultaknak megfelelően azt tapasztaljuk, hogy bármilyen elektromos töltésű test vonzza a semleges fémes vezető izzószálat. Ezután kapcsoljuk áramkörbe az izzólámpát, hogy világítson! A negatív töltésű test most is vonzza, a pozitív töltésű azonban taszítja az izzószálat. A kísérlet csak úgy értelmezhető, hogy a semleges izzószál izzításkor pozitív töltésűvé vált, vagyis negatív elektronokat bocsátott ki a környező térbe. 127.1 Az

ívkisülés is példa a normális nyomású gázokban folyó áramra 127.2 A nagyvárosok éjszakai fényeit is rendszerint áramvezető gázok bocsátják ki 127.3 Kisülési csősorozat: balról jobbra csökken a nyomás A légüres tér vezetővé tételének egyik módja a termikus emisszió, amelynél az elektromos árammal felizzított katód bocsátja ki az elektronokat. Az anód vonzására az elektronok a vákuumban felgyorsulnak, elektromos és mágneses mezőkkel eltéríthetők, a megfelelő bevonatú cső falába ütközve felvillanásokat okoznak. A termikus elektronemissziót felfedezőjéről Edisonhatásnak is nevezik (1883). Ilyen elven működő katódsugárcsövet tartalmaz a tv-készülék, az elektromos feszültség időbeli változását felrajzoló oszcilloszkóp, a szív és az agy elektromos jeleit mutató EKG- és EEG-készülék vagy a fénymikroszkópnál lényegesen nagyobb felbontóképességű elektronmikroszkóp. A vákuumot vezetővé tehetjük

fotoemisszió útján is. Ilyenkor fény hatására lépnek ki elektronok a katódból. Ez történik például a f otocellánál, amely elektromos áram fénnyel történő vezérlésére használható. Fémbe ütköző felgyorsított töltéshordozók is lökhetnek ki onnan elektronokat, és lehetnek egy erősebb elektromos áram elindítói (hidegemisszió, szekunderemisszió). Így működik például a fotoelektron-sokszorozó, amelynél a leggyengébb sugárzás is észlelhető az általa elindított elektronlavina következtében. 128.1 Nagyítás elektronmikroszkóppal 128.2 A fotocella fény hatására válik vezetővé 128.3 Szívvizsgálat EKG-készülékkel GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. A tárgyalt vákuumcsövek közül melyikkel lehet fényingadozást megfelelő áramingadozássá alakítani? A vákuumcsövek közül melyik alkalmas áramingadozás fényingadozássá alakítására? Hol találkozunk ennek alkalmazásával? FELADATOK 1. Soroljunk fel a gázok

áramvezetésére vonatkozó olyan példákat, amelyekkel lakásunkban, lakóhelyünk környékén találkozunk! 2. Normál állapotú levegőben közelítően 10 a mínusz hatodikon m az elektron szabad úthossza és 10 a mínusz tizennyolcadikon J a molekulák ionizációs energiája. Milyen térerősségnél és mekkora sebességgel képes az elektron ionizálni? 2.3 Elektromos áram félvezetőkben Kapcsoljunk néhány voltos feszültséget fotoellenállásra, és mérjük az áramerősséget! Figyeljük meg, hogy a fotoellenállás megvilágításakor jelentősen nő az áramerősség! Mérjük a 1,5 V -os feszültség hatására egy termisztoron átfolyó áram erősségét! Ha a termisztort kezünkkel vagy rövid ideig lánggal melegítjük, áramnövekedést figyelhetünk meg. A melegítés erősíti a szilárd félvezető anyag kötött részecskéinek hőmozgását, ennek pedig – a fémes vezetőkhöz hasonlóan – ellenállás-növelő szerepe van. Ha mégis csökken az

ellenállás, akkor ez azt jelenti, hogy a melegítésnek egy másfajta, jelentősebb következménnyel is kell járnia! Az ellenállás csökkenésének oka: melegítéskor és megvilágítás hatására szabad töltéshordozók keletkeznek a félvezető anyagban. A félvezető anyagok elektromos vezetőképességük alapján a fémek és a szigetelők közé sorolhatók. Alacsony hőmérsékleten és sötétben szigetelőként viselkednek, megvilágításra vagy melegítésre (már szobahőmérsékleten is) vezetővé válnak. Félvezető anyagok például a szilícium, a germánium, a szelén, a gallium-arzenid stb. Vizsgáljuk meg a szilíciumkristálynak, mint tipikus félvezető anyagnak az elektromos viselkedését! A szilícium a periódusos rendszer negyedik oszlopában található, külső elektronhéján 4 vegyértékelektront tartalmaz. A Si-kristályban minden atom négy másik atomhoz kapcsolódik elektronpárok segítségével. Ebben az állapotban nincsenek szabad

töltéshordozók, a Sikristály szigetelő A vegyértékelektronok kristálybeli kötődése azonban gyenge, szobahőmérsékletű hőmozgás vagy fény hatására egyes elektronok már kiszakadnak a kötésből, és ezután szabad elektronként mozognak a kristályban. Minden kötésből kiszakadt elektron helyén marad egy elektronhiány, egy pozitív lyuk. Ahőmozgás folytán a szomszédos kötésben lévő elektronok átugorhatnak ebbe a lyukba, és így az ő helyükön jelenik meg a pozitív lyuk. A kristályban tehát a pozitív lyukak is vándorolhatnak (ami tulajdonképpen kötésből kötésbe történő elektronáramlás következménye). Ha feszültséget kapcsolunk a Si-kristályra, a negatív szabad elektronok a pozitív pólus felé, a pozitív lyukak pedig a negatív pólus felé áramlanak. Tiszta Si-kristályban a vezetésben részt vevő negatív elektronok és pozitív lyukak száma megegyezik. Ez a sajátvezetés 129.1 A félvezető ellenállása

megvilágításra és melegítésre csökken Az előbbi tulajdonságnak a fotoellenállásnál, az utóbbinak a termisztornál van szerepe 129.2 A tiszta szilíciumkristály hideg és sötét környezetben szigetelő 129.3 Sajátvezetés: a negatív szabad elektronok a pozitív pólus felé, az ugyanolyan számban lévő pozitív lyukak a negatív pólus felé haladnak A hőmérséklet emelkedése vagy erősebb megvilágítás növeli az elektron-lyuk párok számát. A kristály áramvezetését ez jobban befolyásolja, mint az energiafelvétel következtében erősődő rácsrezgések. Melegítés vagy megvilágítás hatására tehát a félvezető anyagok ellenállása csökken. A félvezető anyagok áramvezető képessége növelhető úgy is, hogy idegen, úgynevezett szennyezőatomokat építenek a kristályba. Ha a S i-kristályba valamely atom helyére egy 5 vegyértékű elemet, például foszfort (P) ültetnek, akkor ennek az 5 vegyértékelektronjából a kristálybeli

kötések csak 4 e lektront igényelnek, 1 elektron tehát szabaddá válik. A kristálykötésből ez az elektron nem hiányzik, ezért nem marad a helyén elektronbefogásra képes pozitív lyuk. Minden 5 vegyértékű szennyezőatom tehát 1-1 szabad elektronnal járul hozzá a k ristály vezetőképességéhez. Az 5 vegyértékű szennyezőatomokat tartalmazó félvezetőkben a szabad elektronok (negatív töltéshordozók) vannak többségben, ezért az ilyen kristályt n-típusú félvezetőnek nevezzük. Ha Si-kristályba három vegyértékű atomokat, például bórt (B) adagolunk, akkor minden bóratomnál hiányzik egy elektron a kristálybeli kötésből. Ezt az elektront a hőmozgást végző környező atomokból könnyen befogja a bór, és így minden bóratom 1-1 pozitív lyukat eredményez a kristályban. Az olyan félvezetőt, amelyben a többségi töltéshordozók a pozitív lyukak, p-típusú félvezetőnek hívjuk. 130.1 Az n-típusú félvezető (balra) 5

vegyértékű, míg a p-típusú 3 vegyértékű szennyezőatomokat tartalmaz GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Mi a hasonlóság és mi az eltérés az elektronvezetés és a lyukvezetés között? 2. Mi a hasonlóság és az eltérés a tiszta félvezetők és az elekrolitok áramvezetése között? 3. Mi a különbség elektromos vezetés szempontjából a fémek, a félvezető kristályok és a szigetelők között? 4. Más következménnyel jár-e a m elegítés vagy megvilágítás a t iszta és a s zennyezett (ntípusú vagy p-típusú) félvezetőknél? 5. A félvezetők gyártása különlegesen steril körülmények között folyik Mi lehet ennek az oka? 6. Nézzünk utána, hogy hol található és miről nevezetes a Szilícium-völgy! 2.4 Félvezető eszközök A félvezető anyagok kiemelkedő szerepet játszanak a mai technikában, sokféle eszközben, sokféle céllal nyernek alkalmazást. A félvezető alkatrészek rendszerint kisebbnagyobb mértékben szennyezett n-

vagy p-típusú rétegeket tartalmaznak. Tekintsük át a legjelentősebb félvezető eszközöket az általuk tartalmazott félvezető rétegek száma szerint. EGYRÉTEGŰ FÉLVEZETŐ A fotoellenállásnál a megvilágításra, a termisztornál a melegítésre bekövetkező ellenálláscsökkenést hasznosítják. Különböző fény- vagy hőérzékelő műszerek, automata berendezések fontos alkatrészei. Kapcsoljunk sorba 6-12 V-os áramforrásra fotoellenállást és érzékeny izzót. Figyeljük meg, hogy ha a fotoellenállást megvilágítjuk (napfénnyel, izzólámpával, zseblámpával), akkor a kis izzó is világít! Az áramkör egy fényjelző berendezést modellez. Kapcsoljunk 6 V-os áramforrás áramkörébe sorosan termisztort és 6 V; 0,3 A feliratú izzót! Figyeljük meg, hogy az izzó fényereje fokozatosan növekszik, a termisztor pedig egyre melegebb lesz. Az áram hőhatása csökkenti a termisztor ellenállását, és ezáltal egy áramkör fokozatos

indítását biztosítja. A fokozatos indítás védi az izzólámpákat a hirtelen felmelegedéssel járó igénybevételtől. (Gondoljunk arra, hogy a lakásban is rendszerint a bekapcsolás pillanatában égnek ki az izzók.) KÉTRÉTEGŰ FÉLVEZETŐ A dióda egy p- és egy n-típusú félvezető rétegből áll. Kapcsoljunk 6 V -os áramforrás sarkaira sorosan egy Si-diódát és egy izzót (pl. rizsszemizzót)! Figyeljük meg, hogy a dióda egyik irányban vezetőként, a másik irányban szigetelőként viselkedik! A p- és az n-réteg találkozásánál a negatív elektronok és a pozitív lyukak semlegesítik egymást, így egy töltéshordozókban szegény határréteg alakul ki. Ha az n-réteghez az áramforrás pozitív, a p -réteghez az áramforrás negatív pólusát kötjük, akkor az elektromos mező kiszívja a töltéseket a határrétegből, a szigetelő jellegű határréteg kiszélesedik, a dióda nem vezet (záró irányú kapcsolás). Ha viszont az n-réteghez a

negatív, a p-réteghez a pozitív pólust kapcsoljuk, akkor az elektromos mező feltölti a határréteget töltéshordozókkal, megszünteti annak szigetelő jellegét, a dióda vezet (nyitó irányú kapcsolás). A dióda a vázolt tulajdonsága alapján felhasználható a váltakozó feszültség egyenirányítására. 131.1 A dióda nyitó irányú (balra) és záró irányú kapcsolása 131.2 A dióda szerkezete, rajzjele és technikai kivitelezése Vannak speciális kialakítású diódák is. A fotodióda határrétege megvilágítható. Az itt elnyelődő fény energiája elektron-lyuk párok létrehozására és szétválasztására fordítódik. A fotodióda tehát áramforrásnak használható Ilyen elven működik a fényelem (napelem), amely a fény energiáját közvetlenül elektromos energiává alakítja. Ma általában szilícium alapú napelemeket használnak, amelyek soros és párhuzamos kapcsolásával napelemtelepeket hoznak létre. Egyre szélesebb körben

alkalmazzák őket. Nélkülözhetetlenek az űrhajók, mesterséges holdak áramforrásaként, de egyes zsebszámológépek is ilyenekkel működnek. Környezetkímélő tulajdonságuk miatt ma már a k özlekedésben és települések áramellátásában is szerepet kapnak. A napfényből nyert energia egy részét akkumulátorokba vagy a központi hálózatba táplálják, és fényszegény időszakban innen veszik fel a szükséges energiát. Fordított jellegű energiaátalakulás játszódik le a fénykibocsátó diódáknál (LED-eknél). Ezeknél nyitó irányú kapcsolás esetén a határrétegbe áramló és találkozásnál egymást megsemmisítő negatív elektronok és pozitív lyukak energiája fény formájában távozik a diódából. Infravörös fényt kibocsátó LED van például a tv vagy videó távirányítójában A CD-lejátszókban fénykibocsátó lézerdióda éles fénysugara tapogatja le a C D-lemezt. A Cdlemezen a felvételnél kialakított, pontonként

változó fényvisszaverő tulajdonság hordozza a hangvagy képi információt. A lejátszásnál a lemezről visszavert fénysugár változásai vezérlik az elektromos áramot, és ezzel hozzák létre az eredetinek megfelelő hangot vagy képet. HÁROMRÉTEGŰ FÉLVEZETŐ A tranzisztor három rétegének elnevezése: emitter (E), bázis (B) és kollektor (C). A rétegek jellegétől függően van pnptranzisztor és npn-tranzisztor. A kétféle típus működési elve és felhasználása is hasonló, csak az áramforrások polaritását kell megfordítani. 132.1 Űrhajó napelemekkel 132.2 Infravörös fényt adó LED a távirányítóban 132.3 A tranzisztor szerkezete, rajzjele és technikai kivitelezése Vizsgáljuk meg kísérletileg egy npn-tranzisztor áramvezetését! Állítsuk össze a 133.1 ábra szerinti kapcsolást! Zárjuk először a K1 kapcsolóval a kollektoremitter áramkört! Az A1 ampermérő nem jelez áramot, a tranzisztor nem vezet Ezután a K1 kapcsolót

hagyjuk zárva, és zárjuk a K2 kapcsolóval a bázis-emitter áramkört is, melynek áramát az A2 ampermérő méri! Meglepő, hogy nemcsak az A2, hanem az A1 műszer is áramot jelez, sőt az utóbbi kb. 100-szor nagyobbat Ha a 20 k?ohm-os változtatható ellenállást 1 k? ohm-éig csökkentjük, a kollektoráram növekedése ismét kb. 10 0-szorosa a b ázisáram növekedésének A tranzisztor tehát alkalmas erősítésre: a bázisáram kis változásai a kollektoráramban felerősítve jelentkeznek. A működés elve röviden a következő: A K1 kapcsoló zárásakor a tranzisztoron a kollektorbázis diódarész záró irányú feszültséget kapott, ennek határrétege szigetelővé vált. AK2 kapcsoló zárásakor a bázis-emitter diódarészen a nyitó irányú feszültség hatására áram jött létre. Ez az áram – a bázis csupán néhány ?m-es vastagsága miatt – töltéshordozókat juttat a lezárt kollektor-bázis dióda határrétegébe is, így a tranzisztor a

bázisáram erősségétől függő mértékben végig vezetővé válik. A tranzisztor erősítését megfigyelhetjük a 133.2 ábra szerinti fényérzékelő kapcsolásnál Alkalmazzunk érzékeny kisfeszültségű izzót (például rizsszem-izzót)! A változtatható ellenállást állítsuk maximálisra (kb. 20 k?)! Figyeljük meg, hogy amikor a fotoellenállás nem kap fényt (takarásnál vagy a terem elsötétítésekor), az izzó világít! Sötétítésnél ugyanis nő a fotoellenállás ellenállásának nagysága, és ezáltal megváltoznak a változtatható ellenállásból és fotoellenállásból álló feszültségosztón a részfeszültségek. Ha nő a fotoellenállásra jutó, vagyis a bázis és emitter közötti nyitó irányú feszültség, akkor a tranzisztor kinyit, vezetővé válik. A fotoellenállás és a változtatható ellenállás felcserélésekor a kapcsolás fordított módon jelez: ha megfelelően beállítjuk a változtatható ellenállás

értékét, akkor az izzó éppen sötétítésnél alszik el. A tranzisztorokat az elektrotechnikában széles körben felhasználják áramváltozások felerősítésére (rádió, tv, magnetofon, videó stb.) A technika mai szintjén a t ranzisztorokat, más áramköri alkatrészekkel (dióda, ellenállás, kondenzátor stb.) együtt rendszerint egymástól elválaszthatatlanul, kis szilíciumlapon alakítják ki a félvezető kristály különböző típusú, mértékű és formájú szennyezése útján. Ez az integrált áramkör (IC). Egy mm2 nagyságrendű félvezető lapka (chip) akár milliónyi integrált alkatrészt is tartalmazhat. Napjainkban a számítógépektől a hírközlés, szórakoztatás célú elektronikus készülékeken át a korszerű mérőműszerekig és szabályozó eszközökig mindenhol alapvető szerepe van az integrált áramköröknek. 133.1 A tranzisztor erősítése: a bázisáram (IB) kis változása a kollektoráram (IC) nagy változását

eredményezi. A kísérletről készült felvételen K1 és K2 is zárt 133.2 Fény-árnyék jelző kapcsolás: a fotoellenállás takarásakor az izzó világít 133.3 Egyfokozatú erősítő kapcsolási rajza GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Melyik félvezető eszköz alkalmas a) váltakozó áram egyenirányítására? b) kis áramerősség-változások felerősítésére? c) érzékeny hőmérő készítésére? d) áramforrás készítésére? e) fényváltozásokból elektromos áramerősség-változások létrehozására? f) áramerősség-változásokból fényerősség-változások előidézésére? 2. Hogyan készítenénk termisztoros hőmérőt? 3. Milyen változást eredményezhet a dióda áramvezetésében a dióda felmelegedése? 134.1 A digitális multiméterrel egyszerűbb és biztonságosabb a mérés, mint az analóg mérőműszerekkel 134.2 Integrált áramkör (chip) és egy kinagyított részlete (4000-szeres nagyítás) Összefoglalás A töltéshordozók

meghatározott irányú rendezett mozgását elektromos áramnak nevezzük. Áramirányon a pozitív töltések áramlási irányát, vagy a negatív töltések áramlásával ellentétes irányt értjük. Az áramerősséget (I) a vezető keresztmetszetén áthaladó töltésmennyiség (Q) és az áthaladás idejének (t) hányadosával értelmezzük. Az áramerősség mértékegysége: 1 A . Az áramerősség függ az áramot létrehozó elektromos mező erősségétől (amit a feszültség jellemez), valamint a vezető töltésáramlást akadályozó hatásától (amit az ellenállás jellemez). Ohm törvénye szerint egy vezetőn a feszültség és áramerősség között egyenes arányosság áll fenn. A vezetőre jellemző ellenállást (R) a feszültség (U) és az áramerősség (I) hányadosával értelmezzük: R=U/I Az ellenállás mértékegysége: 1 ohm=1V/A. A vezető ellenállása függ a vezető hosszától (l), keresztmetszetétől (A) és anyagi minőségétől,

amit a fajlagos ellenállás fejez ki: Időben állandó elektromos áramot áramkörrel hozunk létre, melynek részei: áramforrás, vezető, fogyasztó, kapcsoló. Az áramkörben a töltéshordozók körbe áramlanak. Az áramforráson kívül az áramforrásban szétválasztott töltések elektromos mezőjének hatására, az áramforráson belül ennek az elektromos mezőnek az erőhatásával szemben mozognak a töltések. Az áramkörben többszörös energiaátalakulás folyik, melynek állomásai: – az áramforrást működtető (kémiai, mozgási, fény stb.) energia, – a pólusokon szétváló töltések elektromos mezőjének energiája, – az áramló töltéshordozók mozgási energiája, – a vezető anyagában a részecskék rendezetlen mozgásának energiája, – a környezet energiája. Az elektromos mező munkája a vezetőn (fogyasztón): W = U ??I ??t. Mértékegysége: 1 J = 1 V ??A ??s. Az elektromos teljesítmény: P = U ??I. Mértékegysége: 1 W = 1 V ??A. A

fejezetben vizsgált egyenáramú áramkörökben megfigyelhettük a töltésmennyiség és az energia megmaradását. Ezt fejezik ki a hálózatokra a Kirchhoff-féle törvények is A csomóponti törvény szerint bármely csomópontra: szumma I=0 A huroktörvény szerint bármely áramköri hurokra: szumma U=0 E törvények speciális eseteivel találkozhattunk a fogyasztók soros és párhuzamos kapcsolásánál. Soros kapcsolásnál: I1=I2, U=U1+U2, R=R1+R2 Párhuzamos kapcsolásnál: U1=U2, I=I1+I2, I/R=I/R1+I/R2 Az áramforrást modellezhetjük egy U0 üresjárási feszültséget adó és egy Rb belső ellenállással rendelkező alkatrészként, ahol az Rk külső és az Rb belső ellenállás sorosan kapcsolódik. Általános esetben az áramkörben folyó áram erőssége: I=U0/Rk+Rb Ez a teljes áramkörre vonatkozó Ohm-törvény. Az anyagok elektromos szempontból lehetnek vezetők és szigetelők, de a két viselkedés között nincs merev határ. Fémekben a szabad

elektronok, elektrolitokban a pozitív és negatív ionok, gázokban ionok és elektronok vezetik az elektromos áramot. Agázok gyakorlatban is hasznosítható áramvezetésénél a mindig jelen lévő kevés töltéshordozó megfelelő felgyorsításával és ütközési ionizációval valósítjuk meg a töltéshordozók utánpótlását. Vákuumban általában a katódból termikus emisszió vagy fotoemisszió útján kibocsátott elektronok biztosítják az áramvezetést. A félvezetőkben hő és fény hatására vagy szennyező atomok beültetésével szabaddá váló negatív elektronok és pozitív lyukak az elektromos töltéshordozók. IV. fejezet AMÁGNESES MEZŐ, ELEKTROMÁGNESES INDUKCIÓ 1. A mágneses mező 1.1Emlékeztető Bizonyára sokan érezzük úgy, hogy az állandó mágnesekkel való első ismerkedés gyerekkorunk legérdekesebb élményei közé tartozik. A testek újszerű, meglepő viselkedésével szembesültünk. Ma már megszoktuk, hogy a mágnesek

egymásra és a vastárgyakra erőt fejtenek ki. Természetes számunkra a hűtőszekrényhez tapadó üzenő, a varródoboz tűtartója, a mágneses zár a szekrényajtón vagy az iránytű beállása az észak-déli irányba. Általános iskolai tanulmányainkban részletesebben is megismerkedtünk a m ágneses kölcsönhatással. Tudjuk, hogy a mágnesrúd a végei közelében fejti ki a legerősebb hatást: itt vannak a mágneses pólusok. A mágneses dipólus egyik végét északi, a másikat déli pólusnak nevezzük Az egyforma pólusok taszítják, a különbözők vonzzák egymást. A Föld is egy nagy mágnes, amelynek egyik pólusa az északi, a másik a déli sarok közelében van. Az iránytű a tengelye körül könnyen elforduló mágnestű Az iránytűnek azt a pólusát, amely egyensúlyi helyzetében észak felé mutat, északi pólusnak nevezték el. Ebből következik, hogy a Föld földrajzi északi pólusa közelében a “Földmágnes” déli pólusa

helyezkedik el. 138.1 A mágneses kölcsönhatás vagy vonzásban, vagy taszításban nyilvánul meg 138.2 Pólus – görög szó, jelentése: sark 138.3 Az iránytű északi pólusa a földrajzi északi irányt jelzi 138.4 Amágnes közelében a kulcs is mágnesként viselkedik 138.5 Acélból állandó mágnes készíthető mágnesvasérc acélrúd A mágnes közelébe vitt vastárgy mágnesként viselkedik: ez a mágneses megosztás jelensége. Azzal magyarázható, hogy a v asban rendezetlen kis mágneses tartományok találhatók, amelyek a mágnes hatására rendeződnek, így a vastárgy is mágneses dipólusként viselkedik. A vasnak a mágneshez közeli oldalán a mágnesével ellentétes pólus alakul ki, ezért vonzza mindig a mágnes a vasat. Hasonlóan viselkedik a nikkel, a kobalt és néhány ötvözet A mágnes eltávolítása után a lágyvasban megszűnik az elemi mágnesek rendezettsége, a lágyvas elveszti mágnességét. Az acél viszont részben megőrzi mágneses

rendezettségét, ezért lehet acélból állandó mágnest készíteni. Általános iskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy – az elektromos kölcsönhatáshoz hasonlóan a mágneses kölcsönhatásokat is mező közvetíti, a mágneses mező (mágneses erőtér). Mindennapi tapasztalatunk, hogy mágneses mezőt nemcsak állandó mágnessel, hanem elektromos árammal is létrehozhatunk. Az áram mágneses hatását Oersted (ejtsd: örszted) dán fizikus észlelte először (1820). Ma már otthonunkban is sokféle elektromos eszköz található, amelyek az áram mágneses hatása alapján működnek. Ilyen többek között az elektromos csengő, az automata biztosíték, a hajszárító, porszívó és mosógép elektromos motorja. 139.1 A mágneses pörgettyű lebeg a mágneses mezőben 139.2 Az elektromos csengő kapcsolási rajza 139.3 Az áramjárta vezető körül mágneses mező van 139.4 Hans Christian Oersted (1777-1851) bemutatja az áram mágneses hatását 139.5 Automata

biztosíték és működése Megfigyelhetjük, hogy – a mágnesrúdhoz hasonlóan – az árammal átjárt tekercs is mágneses dipólusként viselkedik: egyik vége északi, a másik déli pólusként hat az iránytűre. Ha a tekercsben az áram irányát megváltoztatjuk, a tekercs mágneses pólusai is felcserélődnek. Ha vasreszeléket szórunk mágnesrúd, illetve árammal átjárt tekercs környezetébe, a vasreszelék hasonló elrendeződése a mágneses mezők hasonló szerkezetét is mutatja. Vasreszelékkel az is szemléltethető, hogy a vasgyűrű árnyékolja a mágneses mezőt. 140.1 Az áramjárta tekercs mágneses mezője (balra) hasonló a rúdmágnes mágneses mezőjéhez (jobbra) 140.2 A vasgyűrű árnyékolja, az alumíniumgyűrű nem árnyékolja a mágneses mezőt GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Soroljunk fel az elektromos és mágneses jelenségek között a) hasonlóságokat! b) eltéréseket! 2. Két egyforma kinézetű mágnesrúd és vasrúd közül hogyan

lehetne eldönteni, hogy melyik a mágnes? 3. Mely anyagoknál figyelhető meg elektromos megosztás, és melyeknél mágneses megosztás? 4. A kapcsolási rajz alapján hogyan magyarázzuk a) az elektromos csengő működését? (139.2 ábra) b) az automata biztosíték működését? (139.5 ábra) 5. Milyen energiaátalakulások történnek egy elektromos csengő áramkörében? 6. Miért készítik mágneses mezőre érzékeny készülékek (pl számítógépek) fémházát vasból? FELADAT 1. Keressünk otthon minél több eszközt, amely állandó mágnest vagy elektromágnest tartalmaz! 1.2 A mágneses indukcióvektor, indukcióvonalak, fluxus A MÁGNESES INDUKCIÓVEKTOR A mágneses és az elektrosztatikus kölcsönhatás többféle hasonlóságot is mutat. Jogos az a gondolat, hogy a mágneses mező jellemzésénél járjunk el az elektrosztatikában tanult minta szerint. Az elektromos mezőt az egységnyi pozitív próbatöltésre gyakorolt erőhatása alapján jellemeztük. A

mágneses mezőt így valamelyik egységnyi pólusra ható erő segítségével jellemezhetnénk. A logikus elgondolás megvalósítása azonban többféle nehézségbe is ütközik. Végezzük el a következő kísérletet! Vegyünk egy kiegyenesített gemkapcsot, majd húzzuk végig rajta néhányszor egy irányban egy mágnes valamelyik pólusát! Állapítsuk meg iránytűvel az így kapott mágnes pólusainak jellegét! Ezután vágjuk el a gemkapcsot középen, és vizsgáljuk meg iránytűvel a két darab mágneses tulajdonságait! Azt tapasztaljuk, hogy ha egy mágneses dipólust kettévágunk, ismét dipólust kapunk. Hiába ismételjük ezt akárhányszor, nem tudjuk az egyik mágneses pólust a másiktól elválasztani. Így a mágneses mezőnek a mágneses pólusra gyakorolt hatása helyett mindig a mágneses dipólusra gyakorolt hatást figyelhetjük meg. A mágneses pólus helye nem is határozható meg egyértelműen (különösen árammal átjárt tekercsnél nem).

Az is gondot jelent, hogy a mágnesrúd pólusának erőssége változik ütés, melegítés vagy különböző mágneses mezők hatására. A mágneses mező vizsgálatára felhasznált mágnesnek az egyik pólusát azonban nem tudjuk a másiktól elválasztani, a mágneses mezőt csak mágneses dipólussal vizsgálhatjuk. Ha a mágneses mező a vizsgáló dipólus egyik pólusát például balra húzza, akkor a másik pólust jobbra tolja, azaz forgatóhatást fejt ki a mágneses dipólusra. Ezért a mágneses mező erősségét a dipólusra (például iránytűre) kifejtett forgatónyomatékával jellemezhetjük. Egy adott mágneses mezőben egy adott vizsgáló dipólusra gyakorolt forgatónyomaték nem egyértelmű, függ a dipólus helyzetétől. Például a dipólus egyensúlyi helyzetében már nem hat forgatónyomaték. A legnagyobb forgatónyomatékot az egyensúlyi helyzetre merőleges helyzetben kapjuk. A mágneses mező jellemzésénél a vizsgáló dipólusra az adott

helyen ható maximális forgatónyomatékot vesszük figyelembe. 141.1 Maximális forgatónyomatékú (balra), illetve zérus forgatónyomatékú helyzet a Föld mágneses mezőjében 141.2 A kétféle elektromos töltés szétválasztható, a kétféle mágneses pólus viszont nem 141.3 A rúdmágnes mágneses mezője forgatónyomatékot fejt ki a mezőt vizsgáló mágneses dipólusra A pontosság, megbízhatóság érdekében állandó mágnes helyett árammal átjárt lapos tekercset, úgynevezett magnetométert alkalmazunk vizsgáló dipólusként. A tekercs északi pólusát jobbkéz-szabály alapján határozhatjuk meg: ha jobb kezünkkel úgy fogjuk meg a tekercset, hogy behajlított ujjaink az áram irányába mutassanak, akkor hüvelykujjunk a tekercs északi végét mutatja. Függesszük fel a magnetométert rugalmas fémszálra! (142.2 ábra) Az elcsavarodás szöge egyenesen arányos a forgatónyomatékkal. Így az elcsavarodás szögéből következtetni tudunk a

forgatónyomaték nagyságára. Helyezzük a rugalmas szálon függő magnetométert a vizsgálandó mágneses mezőbe (például egy mágnesrúd vagy árammal átjárt tekercs közelébe)! Vizsgáljuk meg, hogy adott erősségű mágneses mezőben mitől függ a magnetométerre ható legnagyobb forgatónyomaték! A magnetométerre ható maximális forgatónyomaték nemcsak a mágneses mező erősségétől, hanem a magnetométer jellemzőitől is függ. Mérések szerint egy mágneses mező adott pontjában a magnetométerre ható maximális forgatónyomaték (M) egyenesen arányos a magnetométeren folyó áram erősségével (I), a magnetométer területével (A) és menetszámával (N). Az M/N*IA hányados már csak a mágneses mezőtől függ. A hányados akkor nagyobb, ha ugyanarra a m agnetométerre a maximális forgatónyomatékú helyzetben nagyobb forgatónyomatékot gyakorol a mágneses mező. Ez a hányados ugyanúgy alkalmas a mágneses mező erősségének

jellemzésére, mint az elektromos mezőben a térerősség. A hányados neve: mágneses indukció Jele: B B=M/N*IA A mágneses indukció SI-mértékegysége Nikola Tesla horvát származású amerikai fizikus tiszteletére a tesla (ejtsd: teszla), jele: T. 1T=1N*m/Am négyzet=1 N/Am=1Vs/m négyzet A mágneses indukció – az elektromos térerősséghez hasonlóan – vektormennyiség. Megállapodás szerint a mágneses indukció irányát az egyensúlyi helyzetben lévő mérődipól északi pólusa mutatja. 142.1 Kézi magnetométer és iránytű egyensúlyi helyzete 142.2 Mágneses indukció vizsgálata magnetométerrel 142.3 Az irányszabály (a “jobbkéz-szabály”) INDUKCIÓVONALAK, MÁGNESES FLUXUS Az elektrosztatikában megismerkedtünk az elektromos mező szemléltetésére szolgáló erővonalakkal. A mágneses mezőt hasonló módon, szemléletesen jellemző vonalakat mágneses indukcióvonalaknak nevezzük. Az indukcióvonalak szerkesztésére (elképzelésére)

ugyanolyan megállapodás érvényes, mint az elektromos erővonalakra: – az indukcióvonalak érintőjének iránya megegyezik a mágneses indukcióvektor irányával, – az indukcióvonalakra merőleges egységnyi felületen át annyi indukcióvonalat képzelünk, amennyi a mágneses indukció számértéke. Mágneses indukcióvonalak kísérleti képét kaphatjuk, ha mágneses mezőben elhelyezett vízszintes lapra vasreszeléket szórunk. A vasszemcsék a mágneses mezőben mágneses dipólláncokat alakítanak ki, amelyek közelítően az indukcióvonalakat követik. Egy felületen áthaladó összes indukcióvonal száma a felület mágneses fluxusának számértékét adja. A mágneses fluxus betűjele:?(fí), a görög nagy f betű. A mágneses indukció irányára merőleges A felület mágneses fluxusa: fí= B ??A. Ha a mágneses indukció nem merőleges a felületre, akkor az indukcióvektor felületre merőleges összetevőjével kell számolni a fluxust. Olyan mágneses

mezőben, ahol a mágneses indukció párhuzamos a felülettel, a felület fluxusa zérus. A mágneses fluxus mértékegysége a weber (Wb). 1 Wb = 1 V ??s. A mértékegységet Wilhelm Weber (1804-1891) német fizikus tiszteletére nevezték el. 143.1 Mágnespatkómező kísérleti indukcióvonalai MEGJEGYZÉS 1. Nikola Tesla (1856-1943) az elektrotechnika történetének érdekes alakja, a 1 9-20 századforduló legnagyobb feltalálói közé tartozott. Horvátországban született; Grazban, Budapesten és Prágában tanult. A budapesti Ganz-gyárban és Amerikában, Edison laboratóriumában is dolgozott. Több száz szabadalma volt Feltalálta a forgó mágneses tér elvén alapuló többfázisú villamos motort. Az általa felfedezett és róla elnevezett Teslatranszformátor és a vezető felületén folyó nagyfrekvenciás Tesla-áramok alapozták meg világhírét. E találmányok alapján cirkuszi mutatványosok világszerte elkápráztatták a közönséget azáltal, hogy

az emberi test felületén több millió volt feszültségű, de nagyon gyenge áramerősségű – és így veszélytelen – nagyfrekvenciás áramokat hoztak létre. A kísérleteknél óriási szikraeső csapdos az ember körül, a kézben tartott légritka csövekben változatos fényjelenségek lépnek fel. 2. Mágneses mezőben árammal átjárt tekercsre forgatónyomaték hat, amíg a tekercs északi pólusával nem fordul a külső mágneses indukció irányába. A maximális forgatónyomaték: M = N ??B ??I ??A. Ez akkor lép fel, amikor a külső mágneses indukció párhuzamos a tekercs meneteinek síkjával. Más irányú mágneses indukció esetén a s zuperpozíció elvét alkalmazzuk Úgy tekintjük, mintha a B indukciójú mágneses mezőt egy a menetek síkjával párhuzamos B1 indukciójú és egy a menetek síkjára merőleges B2 indukciójú mágneses mező együtt hozta volna létre. Ilyenkor a fenti összefüggésben a B1 összetevőt kell szerepeltetni 144.1 B

mágneses indukciójú mezőben a tekercsre ható forgatónyomaték 143.2 Nikola Tesla, akiről elnevezték a mágneses indukció mértékegységét GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Hol fordulhat elő a Földön, hogy egy súlypontjában felfüggesztett iránytű északi pólusa a) függőlegesen lefelé mutat? b) függőlegesen felfelé mutat? Milyen irányú ezeken a helyeken a mágneses indukció vektora? 2. Az ábrán szereplő áramkörökben a szabadon elforduló tekercsek A vagy B vége jelezné az északi irányt? 3. Az ábrán mágnespatkók sarkai között a mágneses mezőt vizsgáló dipólus (iránytű vagy magnetométer) látható. a) Milyen a mágnespatkók sarkai között a mágneses indukció iránya? b) A rajzok közül melyiken van a dipólus egyensúlyi helyzetben, és melyiken maximális forgatónyomatékú helyzetben? 4. Hogyan lehet elérni, hogy gyengébb mágneses mező is hatást gyakoroljon a magnetométerre? 5. Az ampermérő szerkezetének milyen

módosításával lehetne elérni, hogy már kisebb áram hatására is teljesen kitérjen a mutató? FELADATOK 1. Mágneses mező valamely pontjában 5-ször mérjük az N menetszámú, A keresztmetszetű, I erősségű árammal átjárt magnetométerre ható M maximális forgatónyomatékot. A mérési eredmények egy részét tartalmazza a táblázat. Egészítsük ki a táblázatot, és számítsuk ki a vizsgált pontban a mágneses indukció nagyságát! (A mérési hibákat – amelyek egy valóságos mérésnél fellépnek – most elhanyagolhatjuk.) N – A (négyzet cm) – I (mA) – M (N*?m) 80 – 5 – 20 – 4*10 a mínusz ötödiken 80 – 5 – 40 – 80 – – – 20 – 8 *10 a mínusz ötödiken 40 – 5 – – – 8 *10 a mínusz ötödiken – – 10 – 40 – 4*10 a mínusz ötödiken MEGOLDÁS: N = 80 A = 5 négyzet cm = 5 ??10 a mínusz negyedeiken négyzet m I = 20 mA = 2 ??10 a mínusz másodikon A M = 4 ??10 a mínusz ötödiken N ??m B=? A mágneses indukció már az 1. sor adataiból

meghatározható Mivel a m érés maximális orgatónyomatékú helyzetben történt, alkalmazható az alábbi összefüggés: B=M/N*IA=410 a mínusz ötödiken N*m/80210 a mínusz másodikon A510 a mínusz negyediken négyzetméter=0,05 T=50 mT A 2. sorban a forgatónyomatékot kiszámíthatnánk az előbbi összefüggés segítségével, de egyszerűbb az arányos következtetés. Az 1. és 2 sorban ugyanazt a mágneses indukciót mértük, ezért 2-szer nagyobb áramerősségű magnetométerre 2-szer nagyobb forgatónyomaték hat, tehát M = 8 ??10 a mínusz ötödiken N ??m. A 3. s ort is hasonlíthatjuk a már kitöltött sorokhoz, például a 2 s orhoz A 2-szer kisebb áramerősséget ellensúlyozhatja a 2-szer nagyobb menetszám, tehát A = 10 négyzet cm. Fejezzük be a táblázat kitöltését! 2. Egy forgótekercses műszer 100 menetes, 6 négyzet cm területű tekercse 0,1 T mágneses indukciójú térben helyezkedik el, legnagyobb forgatónyomatékú helyzetben. A

forgatónyomaték 9 ??10 a mínusz hatodikon N ??m. Mekkora áram folyik a műszer tekercsén? 3. 0,5 T mágneses indukciójú mezőbe 150 menetes, 4 cm átmérőjű tekercset helyezünk a) Mekkora maximális forgatónyomaték hat a tekercsre, ha 0,2 A-es áramot vezetünk át rajta? b) A tekercset 30o-kal elforgatjuk. Mennyi lesz akkor a forgatónyomaték? 4. Egy 50 menetes, 12 négyzet cm területű magnetométerbe 0,4 A erősségű áramot vezetünk Egy mágneses mezőben 6 ??10 a mínusz ötödiken N ??m maximális forgatónyomaték hat a magnetométerre. a) Mennyi itt a mágneses indukció értéke? b) Mekkora szöggel kell a t ekercset elforgatni, hogy a maximális forgatónyomaték felét kapjuk? 5. Az ábra szerinti 10 cm ??10 cm oldalú négyzet alakú vezetőkeret homogén mágneses mezőben helyezkedik el. Mennyi a keret fluxusa, ha a) csak a B1 = 0,4 T mágneses indukciójú mező van jelen? b) csak a B2=0,3T indukciójú mező van jelen? c) mindkét előző mező egyszerre

jelen van? 1.3 Egyenes áramvezető és tekercs mágneses mezője Az árammal létrehozott mágneses mezők erősségét szabályozni tudjuk, az áram kikapcsolásával meg is tudjuk azokat szüntetni. Ez nagy előnyt jelent az állandó mágnesekkel szemben. Nézzük meg az elektromos árammal létrehozott mágneses mezők két legegyszerűbb esetét! HOSSZÚ EGYENES VEZETŐ MÁGNESES MEZŐJE Fűzzünk át lyukas, merev lapon egyenes vezetőt, majd kössük azt néhány amperes egyenárammal terhelhető áramforrás (áramátalakító vagy akkumulátor) kapcsaira! Zárjuk az áramkört, és szórjunk vasreszeléket a vízszintes lapra (kicsit rázva vagy ütögetve a lapot). A vasreszelék koncentrikus körök mentén rendeződik el a vezető körül. Ha iránytűt viszünk a vezető közelébe, megfigyelhetjük, hogy a vezető mágneses mezője annál nagyobb forgatónyomatékot fejt ki (annál inkább kitéríti az iránytűt eredeti észak-déli irányú állásából), minél

nagyobb az áram erőssége, és minél kisebb a vezetőtől mért távolság. Magnetométerrel mennyiségileg is vizsgálhatjuk a mágneses indukciót befolyásoló tényezőket. Hosszú egyenes áramvezető mágneses mezőjében a mágneses indukció nagysága – egyenesen arányos a vezető áramerősségével (I), és – fordítottan arányos a vezetőtől mért távolsággal (r). A mágneses indukció meghatározására szolgáló összefüggés szokásos formája: B=mű0*I/2rpí A (mű-null) állandó a mágneses mezők elméletében gyakran előfordul, a légüres tér permeabilitásának (ejtsd: perméabilitás) nevezzük. Értéke: mű0=4*pí10 a mínusz hetediken V*s/Am A vezetőt körülvevő mágneses indukcióvonal mentén iránytűvel meghatározhatjuk a mágneses indukció irányát. A megfigyelésből adódó irányszabályt jobbkéz-szabály formájában szokás megfogalmazni: Ha jobb kezünkkel úgy fogjuk meg az egyenes vezetőt, hogy kifeszített hüvelykujjunk az

áram irányába mutat, akkor behajlított ujjaink mutatják a mágneses indukció irányát. Az irányszabály azt is kifejezi, hogy az egyenes vezető mágneses mezőjében egy pontból elindulva, és mindig a mágneses indukció irányában haladva, visszajutunk a kiindulási pontba. Az ilyen, önmagában záródó indukcióvonallal rendelkező mágneses mezőt örvényes mezőnek nevezzük. 146.1 Mágneses mező az egyenes áramvezető környezetében TEKERCS MÁGNESES MEZŐJE Már megfigyeltük, hogy a tekercs környezetében kialakuló mágneses mező erős hasonlóságot mutat a mágnesrúd körül létrejövő mágneses mezővel. A tekercs magnetométerként való használata kapcsán megismertük a tekercs északi pólusának meghatározására vonatkozó jobbkéz-szabályt. Sok esetben fontos szerepet játszik a tekercs belsejében lévő mágneses mező. Ezért most ennek vizsgálatával foglalkozunk. Hosszabb, a menetek között átlátható tekercsbe tegyünk vízszintes

merev lapot, vezessünk a tekercsen át néhány amperes egyenáramot, és a lap enyhe ütögetése vagy rázása közben szórjunk rá egyenletesen vasreszeléket! A vasreszelék a tekercs tengelyével párhuzamos, egyenletes sűrűségű vonalak formájában helyezkedik el. A tekercs belsejébe helyezett, torziós szálon függő magnetométerrel vagy kis állandó mágnessel megvizsgálhatjuk, hogy a tekercsben a mágneses mező erősségét befolyásolja az áramerősség, a tekercs menetszáma és hossza. A megfigyelések, mérések szerint az árammal átjárt hosszú, egyenes tekercs (szolenoid) belsejében homogén mágneses mező jön létre. A tekercsben a mágneses indukció nagysága (B) – egyenesen arányos az áramerősséggel (I) és a menetek számával (N), – fordítottan arányos a tekercs hosszával (l). A mágneses indukció meghatározására vonatkozó összefüggés A tekercsben a mágneses indukció irányát az odahelyezett iránytű északi pólusa jelzi.

Megfigyelhetjük, hogy a tekercs északi pólusára megfogalmazott jobbkéz-szabály megadja a tekercs belsejében a mágneses indukció irányát is: Ha jobb kezünkkel úgy fogjuk meg a tekercset, hogy behajlított ujjaink az áram irányába mutassanak, akkor kifeszített hüvelykujjunk a m ágneses indukció irányát mutatja a t ekercs belsejében. Árammal átjárt, átlátható tekercsbe tegyünk iránytűt, és haladjunk az iránytűvel a mágneses indukció irányába (az iránytű északi pólusa által mutatott irányba)! Azt tapasztaljuk, hogy a végén visszajutunk a kiindulási pontunkba. Érdekes kérdés, hogy vajon milyen a mágneses indukció iránya egy mágnesrúd belsejében? Mágnesrúd belsejébe nem tudunk iránytűt helyezni és mozgatni. De az atomok, sőt az atom építőkövei is kis mágneses dipólok. Ezekkel az anyag belsejében is lehet a mágneses indukció irányát vizsgálni. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a mágnesrúd a belsejében is a

tekercshez hasonló mágneses mezővel rendelkezik. Bármilyen árammal keltett vagy állandó mágnessel létrehozott mágneses mezőt vizsgálnánk meg, azt tapasztalnánk, hogy a mágneses mező mindig örvényes. 147.1 Mágneses mező az áramvezető tekercsnél GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Balra vagy jobbra mutat az áramirány a 1393 ábra kísérleténél? 2. Helyesen szemléltetjük-e az árammal átjárt egyenes vezető mágneses mezőjét, ha a vezetőre merőleges síkban egyenletesen növekvő sugarú indukcióvonal-köröket rajzolunk? 3. Rendelkezésünkre áll egy áramforrás és egy szigetelőréteggel bevont rézhuzal Hogyan lehetne minél nagyobb mágneses indukciójú mágneses mezőt létrehozni? 4. Egy tekercsben az áram a tekercs A végétől a B vége felé halad Eldönthető-e ebből a tekercsbeli mágneses indukció iránya? 5. Lehet-e olyan tekercset készíteni, amelyben az áram nem hoz létre mágneses mezőt? 6. Árammal átjárt tekercs belsejében

haladó indukcióvonalak a tekercs körüli teljes téren át záródnak. Mire következtethetünk ebből a tekercs belsejében és a tekercs környezetében létrejövő mágneses mező indukciójának nagyságára vonatkozóan? 7. Hogyan lehet a m agnetométeres méréseknél a F öld mágneses mezejének hatását kiküszöbölni? 8. Hogyan lehet a Föld mágneses mezejének indukcióját megmérni egy iránytű és egy akkora tekercs felhasználásával, amelyben elfér az iránytű? FELADATOK 1. Edison amerikai feltaláló 1879-ben megalkotta a világításra is jól használható szénszálas izzólámpát. A lakások elektromos világításának bevezetését azonban komoly ellenkezés is fogadta. Ezt példázza egy korabeli sajtóvélemény: “Ahol tehát villanydrót van, ott az egész helyiség mágneses lesz. Az órák mind megállnak, mert összeragadnak az alkatrészek Az ajtók zárai szintén beragadnak a mágnességtől. Ha például egy nő elmegy a vezeték alatt,

a mágnesség kiragadja a hajából a tűket.” Becsüljük meg, hogy egy lakásban egy áramvezetőtől származó mágneses indukció mekkora a Föld természetes mágneses mezőjének 4 ??10 a mínusz ötödiken T mágneses indukciójához képest! (Az utóbbit ugyanis csak iránytű segítségével vesszük észre.) MEGOLDÁS: A lakások áramköreit általában 10 A-es biztosítékok védik. Ennél nagyobb áram így egyik vezetőben sem folyhat. Számítsuk ki például, hogy ilyen áramerősségű egyenes vezető milyen távolságban hoz létre 4 ??10 a mínusz ötödiken T mágneses indukciójú mezőt! B=mű0*I/2pír összefüggésből r=mű0I/2píB=4pí10 a mínusz hetediken Vs/Am10 A/2*pí410 a mínusz ötödiken T=510 a mínusz másodikon m=5 cm Az áramvezetőtől nagyobb távolságban vagy kisebb áramerősségnél még gyengébb mágneses mező származik egy áramvezetőtől. Megfigyelhetjük továbbá, hogy a lakásokban – falban vagy szabadon – vezetékpáron

szállítják az elektromos energiát. A vezetékpár két vezetékén minden pillanatban egyenlő nagyságú és ellentétes irányú áram folyik, amelyek gyakorlatilag kioltják egymás mágneses hatását. Az elektromos világítással kapcsolatos aggodalmak tehát alaptalannak bizonyultak. 2. Milyen erősségű áramot kell átvezetnünk egy 10 cm hosszú, 100 menetes tekercsen, hogy annak belsejében megszüntessük a Föld 4 ??10 a mínusz ötödiken T mágneses indukciójú mágneses mezőjét? MEGOLDÁS: B = 4 ??10 a mínusz hetediken T l = 10 cm = 0,1 m N = 100 I=? Az eredő mágneses indukció természetesen csak akkor lesz zérus, ha a tekercs belsejének és a Földnek a mágneses indukciója ellentétes irányú. 3. Végezzük el a következő kísérletet! Helyezzünk az asztalra iránytűt, mágnestől, vastárgyaktól minél távolabb! Fektessünk az iránytűre, azzal közelítően párhuzamosan (észak-déli irányban) egyenes vezetőt! Érintsük a vezető végeit

egy pillanatig rúdelem vagy telep sarkaihoz, és figyeljük meg az iránytű északi pólusának elmozdulását! a) Megfelel-e a tapasztalatunk az egyenes vezető mágneses mezőjénél tanult irányszabálynak? b) Ellenőrizzük az irányszabályt ellenkező irányú áram esetén és a vezető fölé helyezett iránytűvel is! 4. Hosszú egyenes áramvezetőtől 8 cm távolságban 4 négyzet cm területű, 160 menetes, 0,5 A-es áramú magnetométeren a maximális forgatónyomaték 4 ? ?10 a mínusz nyolcadikon N ??m. a) Mennyi ezen a helyen a mágneses indukció átlagos értéke? b) Mekkora áram folyik az egyenes vezetőn? 5. Mekkora áram folyik azon az egyenes vezetőn, amelytől 1 cm távolságban 1 mT a mágneses indukció értéke? 6. Egy becsapó villám áramerőssége 50 000 A Mekkora mágneses indukciót kelt a villám a becsapódás helyétől 5 m távolságban? (A villámot tekintsük egyenes vezetőnek!) 7. Egy árammal átjárt tekercsbe 100 menetes, 10 négyzet cm

keresztmetszetű, 80 mA-es áramú magnetométert helyezünk, amelyre maximálisan 6 ? ?10 a mínusz hatodikon N ?m forgatónyomaték hat. a) Mennyi a mágneses indukció a tekercsben? b) Mekkora áram folyik a tekercsben, ha az 1600 menetes és 20 cm hosszúságú? 8. Egy 600 menetes, 15 cm hosszúságú, 3 négyzet cm keresztmetszetű tekercsen 4 A erősségű áram folyik. a) Mennyi a tekercsben a mágneses indukció? b) Mennyi a tekercs belsejében a fluxus? 1.4 Elektromágnesek a gyakorlatban Ennek a fejezetnek az emlékeztetőjében már volt szó arról, hogy a vasban rendezetlen formában kis mágneses tartományok vannak, így nem mutatnak eredő mágneses hatást. Külső mágneses mezőben azonban ezek a kis mágnesek elfordulnak, rendeződnek. Az anyag egésze ezután mágnesként viselkedik, amelynek mágneses mezője erősíti az eredeti mágneses mezőt. Az anyagoknak a mágneses mezőt befolyásoló szerepét az anyag relatív permeabilitásával jellemezzük,

melynek jele: ?r. Mértékegysége nincsen, mivel puszta arányszám Megmutatja, hogy a légüres térbeli mágneses mező mágneses indukciója hányszorosára növekszik, ha a légüres teret egy anyaggal töltjük ki. Avashoz hasonló, a mágneses mezőt jelentősen erősítő anyagokat ferromágneses anyagoknak nevezzük. A nem ferromágneses anyagoknak nincsen érdemleges befolyásuk a m ágneses mező erősségére, relatív permeabilitásuk közelítően 1. A ferromágneses anyagok relatív permeabilitása függ az eredeti mágneses mező erősségétől is. Ez érthető, ha arra gondolunk, hogy amikor a mágneses mező a ferromágneses anyag kis mágneses tartományait már befordította a mágneses indukció irányába, akkor a még erősebb mágneses mezőhöz a ferromágneses anyag nem tud még nagyobb mértékben hozzájárulni. Bizonyos ötvözeteknél (pl. permalloy, hyperm) a relatív permeabilitás maximális értéke 50 000 is lehet. Néhány ferromágneses anyag

relatív permeabilitásának középértéke: vas: 2000, nikkel: 270, kobalt: 170. Végezzük el a következő kísérletet! Vegyünk néhány száz menetet tartalmazó olyan tekercset, amelynek zárt vasmagja szétnyitható (például két U alakú részre)! Kapcsoljuk a tekercset egy 1,5 Vos rúdelem pólusaihoz! Ha a zárható vasmag két része sima felülettel illeszkedik, akkor a zárt vasmagot nem tudjuk szétfeszíteni. A vasmag alkalmazása rendkívül nagy jelentőségű. A mágneses kölcsönhatást ugyanúgy felerősíti, mintha a tekercs áramerősségét több ezerszeresre növeltük volna. Vasmagos tekercsben a mágneses indukció A lágyvasmagot tartalmazó tekercset elektromágnesnek nevezzük. A lágyvasmag előnye, hogy az áram megszűnésekor elveszti mágnesességét. Az elektromágneseket az elektrotechnika legkülönbözőbb területein alkalmazzák. 150.1 Az áramjárta tekercs vasmagjában a mágnesek rendeződnek, és erősítik az áram által keltett

mágneses mezőt 150.2 Elektromágneses daru Nagy erőhatás kifejtésére szolgál az elektromágneses emelődaru. Az emlékeztetőben már utaltunk az általános iskolában megismert elektromos csengőre (139.2 ábra), amelynek lényege az elektromágneses szaggató Az áramkör elektromágnest és egy rugó hatására záródó érintkezőt is tartalmaz. Az áramkör zárásakor az elektromágnes a rugó ellenében magához ránt egy kis vaslemezt, és ezzel az érintkezőnél megszakítja az áramkört. Mivel ekkor az elektromágnes elengedi a v aslemezt, a rugó azt az érintkezőhöz húzza, és ismét záródik az áramkör, és így tovább. Ugyancsak volt szó a lakások áramköreiben is alkalmazott automata biztosítékról (139.5 ábra). Ha az áramerősség túllépi a megengedett értéket, az elektromágnes behúz, és megszakad az áramkör. Egy kapcsoló segítségével tudjuk az eredeti állapotot visszaállítani Az 151.2 ábra egy kétállású elektromágneses

távkapcsoló (relé) kapcsolási rajzát mutatja A kapcsoló zárásakor a relé behúz, ezáltal az egyik izzó áramköre megszakad, a másiké viszont záródik. A távkapcsoló alkalmas gyenge árammal távoli, nagy teljesítményű áramkörök bevagy kikapcsolására Többek között vasúti jelzőberendezéseknél és gépjárművekben is alkalmazzák. A telefonhallgatóban (151.3 ábra) lévő elektromágnes vasmagja állandó mágnes, melynek erősségét a tekercsen átfolyó és a hangrezgés szerint ingadozó áram változtatja. Így az elektromágnes a hangrezgésnek megfelelően húzza (rezgeti) a lágyvas lemezből készült membránt. A dinamikus hangszórónál a hangáram a membránhoz rögzített lengőtekercsen halad át. A tekercs az állandó mágnessel való kölcsönhatás nagyságának és irányának megfelelően rezeg a kúp alakú, rendszerint papírból készült membránnal együtt. 151.1 Mikrofon, erősítő és hangfal nélkül koncertek sem lehetnének

151.2 Kétállású relé kapcsolási rajza 151.3 Telefonhallgató és működési elve Az egyenáramú motorban (152.2 ábra) hasonló okból fordul el a tekercs, mint az ampermérőben, de a forgást nem akadályozza a rugó. Ezért a tekercs tehetetlensége miatt kissé túlfordul az egyensúlyi helyzeten, ahonnan ismét visszabillenne az egyensúlyi helyzet felé. A tekercsbe azonban két, a tekerccsel együtt forgó félgyűrűn át, csúszóérintkezők (álló szénkefék) segítségével vezetnek áramot úgy, hogy az egyensúlyi helyzeten való átfordulás után az áramirány megváltozzon a tekercsen. Ezért a tekercs mindig továbbfordul, a motor forgórésze állandó forgásban marad. A nagyobb forgatónyomaték érdekében növelik a t ekercs menetszámát, és vasmagot alkalmaznak. Az egyenletesebb forgatóhatás céljából – egy tekercs és a h ozzá tartozó két félgyűrű helyett – több egymáshoz képest elforgatott helyzetű tekercs és az ezekhez tartozó

gyűrűszeletpárok találhatók az egyenáramú motorok forgórészében. Az áram mindig az éppen maximális forgatónyomatékú helyzetben lévő tekercsen folyik át. Ha az állórész állandó mágnesét elektromágnessel helyettesítjük és ugyanarról az áramforrásról tápláljuk, mint a forgórész tekercsét, akkor az áramforrás polaritásának megfordítása sem változtat a m otor forgásirányán. Ugyanis ekkor egyszerre fordulnak meg az álló- és forgórész mágneses pólusai. Az ilyen motort univerzális motornak nevezzük, mert nemcsak egyen-, hanem váltakozó feszültséggel is működik. A háztartási gépek elektromos motorjai (porszívó, hajszárító stb.) általában ilyen elven működő univerzális motorok Az elektromos motoroknak a robbanómotorokkal szemben az egyik legnagyobb előnyük, hogy nem szennyezik a környezetet. Ezért a jövőben még szélesebb körű alkalmazásuk várható (például a közlekedésben). 152.2 Az univerzális motor

forgórésze 152.1 Az egyenáramú motor elve GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Miért használnak lágyvasat és nem acélt az elektromágnesek vasmagjaként? 2. Lehet-e az elektromágneses daruval izzó vasrudakat is emelni? 3. Mennyiben térne el a telefonhallgató működése, ha tekercsébe nem állandó mágnest, hanem lágyvasmagot építenének? (A hangáram változó nagyságú és változó irányú áramot jelent.) FELADATOK 1. A szétszedhető iskolai transzformátor 6 cm hosszú, 600 menetes tekercsének belső keresztmetszete 10 négyzet cm. A tekercsen 0,2 A erősségű áram folyik a) Mennyi a tekercs belsejében a mágneses indukció és a mágneses fluxus? b) Hogyan változnak az előbbi értékek, ha a tekercsbe műr = 1200 relatív permeabilitású vasmagot teszünk? 2. Egy 20 c m hosszú, 300 m enetes tekercs belsejében szeretnénk a Föld 6*10 a mínusz ötödiken T indukciójú mágneses mezőjét “megszüntetni”. Mekkora áramerősséggel

valósíthatjuk ezt meg a) légmagas tekercs esetén? b) műr = 1200 relatív permeabilitású vasmagos tekercs esetén? 1.5 A mágneses mező hatása mozgó töltésekre A LORENTZ-ERŐ Ha állandó mágnest viszünk feltöltött elektroszkóp közelébe, csak annyi változást látunk, mint bármely más fémtárgy közelítésekor. Közelítsünk ezután mágnessel katódsugárcsőhöz (árnyékvetítő lemezes katódsugárcső, oszcilloszkóp vagy tévé képernyőjéhez)! A kép elmozdul, a mágneses mező eltéríti a képernyő felé haladó elektronokat. (Vigyázat! Színes tévével ne kísérletezzünk, mert a mágnes elrontja a színes képet!) Az eltérítés irányszabályát is megállapíthatjuk. Ha a képernyőn kis fénylő foltot látunk, és a mágnesrudat a képernyőre merőlegesen, az elektronok haladási egyenese mentén közelítjük, akkor nincsen eltérülés. A legnagyobb eltérítést akkor érjük el, ha oldalról közelítjük a mágnest a

katódsugárcsőhöz, vagy mágnespatkó sarkai közé fogjuk a csövet, tehát amikor a mágneses mező indukcióvektora merőleges a mozgó töltések sebességvektorára. A katódsugár eltérülésének megfigyelésével irányszabályt is megfogalmazhatunk az elektromos töltésű részecske mozgása által képviselt áram iránya, a mágneses indukció iránya és az erő iránya között. Megfigyeléseink szerint a mágneses mező nyugvó elektromos töltésekre nem fejt ki erőhatást. Mozgó töltésekre is csak akkor, ha van a mágneses mező indukciójának a mozgó töltések sebességére merőleges összetevője. A mágneses mező által a mozgó töltésre gyakorolt erő irányát is jobbkéz-szabállyal szokás rögzíteni: Ha jobb kezünk három ujját merőlegesen kifeszítjük úgy, hogy hüvelykujjunk a mozgó töltés által képviselt áram (I) irányába, mutatóujjunk a mágneses indukció (B) irányába mutat, akkor középső ujjunk jelzi a mozgó töltésre

ható erő (F) irányát. Javaslat a s orrendben vett ujjak jelentésének megjegyzésére: amire hat (I ), ami hat (B), az eredmény (F). A vezetőben folyó elektromos áram is mozgó töltéseket jelent, ezért a mágneses mező – ha az indukció vektora nem párhuzamos a vezetővel – erőt fejt ki az áramvezetőre is. Az erőhatásra ugyanolyan irányszabály érvényes, mivel a m ozgó töltések a r ájuk ható erőt továbbítják a vezető anyagának. 153.1 A mágneses mező hatása az elektromos áramra (fotók a kísérletről) 153.2 Mágneses mező hatása mozgó töltésre Ellenőrizzük kísérlettel áramvezetőnél is a megfogalmazott jobbkéz-szabály helyességét! Rögzítsünk kísérleti szerelőtáblára nem túl feszesen alufólia csíkot! Tegyünk a csík alá vagy fölé kis mágnest, amelynek pólusait ismerjük, és mágneses indukcióvektora felfelé vagy lefelé mutat! Kapcsoljunk egy pillanatig rúdelemet vagy telepet az alufólia csíkra! Az alufólia

csík határozottan kitér oldalirányban. Megnézhetjük valamelyik irány megváltoztatásának a következményét is. Ha megfigyeljük az áram, a mágneses indukció és az erő irányát is – meggyőződhetünk a megfogalmazott irányszabály helyességéről. Az erő nagyságára vonatkozóan is végezhetünk kísérleti vizsgálatokat. Azt tapasztaljuk, hogy az áramvezetőre ható erő nagyobb, ha erősebb mágneses mező hat rá (például közelebb visszük a mágnest a vezetőhöz), ha erősebb áram folyik a vezetőben, és akkor is, ha hosszabb vezető helyezkedik el a mágneses mezőben (például egy helyett több mágnest helyezünk el a vezető mentén). Kísérleti és elméleti úton is igazolható, hogy A mágneses mező által az áramvezetőre kifejtett erő (F) egyenesen arányos – a mágneses indukcióval (B), – a vezető áramerősségével (I) és – a vezető hosszával (l). Az áramvezetőre merőleges mágneses indukció esetén F = B ??I ??l. Az

összefüggés átalakítható úgy, hogy a v sebességgel mozgó Q töltésre ható erő számítására legyen alkalmas. Az I= Q/l és az I= v*t összefüggések felhasználásával adódik, hogy F = B ??Q ??v. Ha a mágneses indukció nem merőleges az áramvezetőre, illetve a mozgó töltés sebességére, akkor a mágneses indukció vektorának a merőleges összetevőjével kell számolnunk. A mágneses mező által a mozgó töltésre kifejtett erőt Lorentz (1853-1928) holland fizikusról Lorentz-erőnek nevezzük. ELEKTROMOS TÖLTÉSEK MOZGÁSA MÁGNESES MEZŐBEN A Lorentz-erő mindig merőleges a sebességre, a sebesség nagyságát nem változtatja, csak az irányát. Nézzük meg az elektromos töltésű részecske mozgását homogén mágneses mezőben (154.1 ábra)! Ha a részecske sebessége merőleges volt az indukcióvonalakra, akkor az irányváltozás után is merőleges marad. A részecske tehát egy síkmozgást végez úgy, hogy sebességére merőleges irányú,

állandó nagyságú erő hat rá. Az ilyen erő egyenletes körmozgást hoz létre, melyben a Lorentz-erő biztosítja a centripetális eredő erőt.B*Qv=mv négyzet/r, ebből kifejezhető a körpálya sugara: r=m*v/BQ Ha a részecske sebessége nem merőleges a homogén mágneses mező indukcióvonalaira (155.1 ábra), akkor a sebességet felbonthatjuk a mágneses indukcióra merőleges v1 és az indukcióval párhuzamos v2 összetevőkre. Ha csak a v1 sebességgel rendelkezne, akkor egyenletes körmozgást végezne. Ha csak v2 sebessége volna, akkor mozgását nem befolyásolná a mágneses mező, vagyis az indukcióvonalakkal párhuzamosan egyenes vonalú egyenletes mozgást végezne. 154.1 Az indukcióvonalakra merőleges sebességű részecske körpályára tér Ha mindkét mozgást egyidejűleg végzi, akkor spirálpályán haladva, mintegy “feltekeredik” az indukcióvonalakra. Az elektromos részecskék mágneses eltérítése a mindennapi technikában és a t

udományos kutatásban is nagy jelentőségű. A tévékészülékben vízszintes és függőleges eltérítő tekercspárok mágneses mezőjével biztosítják, hogy az elektronsugár nagy sebességgel soronként balról jobbra és felülről lefelé végigpásztázza a képernyőt. Az elektronsugár áramerősségét a gyorsító elektromos mező befolyásolja, igazodva a képpont megvilágítottságához. Szemünk tehetetlensége miatt a képpontok gyors egymás utáni felvillanását nem külön, hanem egy teljes kép formájában érzékeljük. Az elektronmikroszkópban, ionmikroszkópban olyan mágneses mezőket hoznak létre, amelyek az optikai lencsék fényeltérítő hatásához hasonlóan térítik el a felgyorsított elektronokat, ionokat. Az úgynevezett mágneses lencsék ugyanúgy alkotnak képet e részecskékkel, mint az üveglencsék fénnyel. A részecskefizikai kutatásokban, az atom, atommag építőköveinek, a különböző sugárzásoknak a megismerésében

történetileg fontos szerepe volt – és van napjainkban is – az elektromos és mágneses mezőkkel való eltérítéseknek, a Lorentzféle erőtörvény alkalmazásának. A tömegspektroszkópiának, vagyis a részecskék tömeg szerinti szétválasztásának egyik fő módszere az ionizált részecskék mágneses mezőkkel történő eltérítése. J. J Thomson angol fizikus a katódsugarak elektromos és mágneses eltérítése alapján határozta meg az elektronok Q/m fajlagos töltését, majd a Q töltés ismeretében az elektronok m tömegét (1897). Világszerte nagy erővel folynak a kutatások a csillagok energiatermelését biztosító úgynevezett fúziós magreakció szabályozott megvalósítására. Ez ugyanis megoldhatná az emberiség energiagondjait, mivel hidrogénből (lényegében az óceánok vizéből) nyernénk az energiát. A folyamat lényege, hogy több millió oC-os hőmérsékleten a hidrogén atommagok legyőzik az elektromos taszító kölcsönhatást,

és egyesülésüknél energia szabadul föl. De ilyen magas hőmérsékleten minden edény elpárolog Miben tároljuk a hidrogén atommagokat? A nagy sebességű, elektromos töltéssel rendelkező részecskék (plazma) számára kiváló “tárolóedény” a mágneses mező. 155.1 Homogén mágneses mezőben az elektromos töltésű részecske általában spirálpályán mozog 155.2 Tévéképcső eltérítő tekercspárokkal, amelyeknek mágneses mezeje irányítja az elektronsugarat 155.3 A toroid tekercs belseje jó mágneses tárolóedény a magas hőmérsékletű plazmához OLVASMÁNY A földmágnesség A kínaiak már az időszámításunk kezdete előtti 12. században is használták az iránytűt a földrajzi tájékozódáshoz. Azóta a tudományos kutatás, különösen pedig az utóbbi évtizedekben az űrkutatás eredményeként nagymértékben gazdagodtak a földmágnességre vonatkozó ismereteink. Mérések szerint a Föld mágneses tengelye (észak-déli

pólusok összekötő egyenese) és a Föld forgástengelye szöget zár be egymással, az úgynevezett deklinációs szöget ( ?). Ennek értéke hazánkban hozzávetőleg 0,3o. Ha vízszintes tengelyű mágnest helyezünk el mágneses észak-déli irányba, a mágnestű északi pólusa a vízszintestől lehajlik. Ez a lehajlási szög az inklináció szöge ( ?) Magyarországon ez a szög megközelítően 60o. A Föld mágneses mezőjének indukcióvektora tehát közelítően északi irányban a Föld belseje felé mutat. A mágneses indukcióvektor vízszintes összetevőjének közelítő értéke nálunk Bv = 2 ??10-5 T. Avulkáni kőzetek megszilárdulásakor rögzítődött bennük a földi mágneses indukció akkori iránya. A kőzetek vizsgálatából kiderült, hogy a Föld mágneses pólusai többször is helyet cseréltek (közelítően 1 millió évenként). A pólusváltás folyamata viszonylag gyorsan zajlott (néhány tízezer év alatt), utána nagyjából

állandósult a mágneses mező. A mérések szerint a földi mágneses indukció az utóbbi évszázadban 5-6%-kal csökkent, ami lehet egy újabb beindult pólusváltási folyamat előjele is. Legutóbb kb 800000 éve volt pólusváltás A földmágnesség lenyomatát összehasonlítva a különböző kontinensek kőzeteiben – a kontinensek vándorlására lehet következtetni. Megállapítható, hogy valamikor csak egy kontinens létezett a Földön. Aföldmágnesség pontos magyarázatát nem ismerjük, de feltételezések szerint a Föld izzó magjában folyó elektromos áramok következménye. Aföldmágnességnek – a légkör mellett – nagy szerepe van a földi élet védelmében. A Napból és a kozmikus térségből ugyanis folyamatosan nagy sebességű elektromos részecskék (főként protonok és elektronok) zápora éri a Földet. A földi mágneses mező azonban csavarvonalszerű pályákon eltéríti ezeket a sugárzásokat a sarkok irányába. A sarki légkörbe

ütközve ezek okozzák az északi és déli sarki fényt Mesterséges holdak méréseiből derült ki, hogy a Nap részecskesugárzásának jelentős része nem jut be a légkör sűrűbb rétegeibe. A földi mágneses mező ugyanis csapdát képez, a sarkok felé keskenyedő tartományba zárja a s ugárzást. Így alakult ki a l égkör felett néhány földsugárnyi távolságban a k ét úgynevezett van Allen-féle sugárzási zóna. A külsőben elektronok, a belsőben protonok mozognak nagy sebességgel. A Nap részecskesugárzása is elektromos áramot jelent, amelynek mágneses mezője jelentős zavarokat okoz a Föld mágneses terében (különösen napfolttevékenység idején). Az űrkutatásnak köszönhetően részletesen feltérképezték a Föld környezetének mágneses tulajdonságait, követik ezek változásait. A mágneses mező helyi eltéréseiből a Föld szerkezetére (például vasérctartalomra) is tudnak következtetni. Az űrkutatás kiderítette, hogy

a többi bolygónak is van kisebb-nagyobb erősségű mágneses mezője. A Holdnak nemcsak a l égköre, hanem a m ágneses mezője is hiányzik. Semmi sem védte a felszíni kőzeteket a napsugárzás és a kozmikus sugárzás romboló hatásától. Így alakult ki a felszínt borító finom porréteg. Érdekes felfedezés, hogy a holdkőzetekben viszont megtalálták egy régi mágneses mező nyomait. MEGJEGYZÉSEK 1. A mágneses mező áramvezetőre kifejtett erőhatása és az árammal átjárt tekercsre vonatkozó forgató hatása nem független egymástól. Az egyik hatásra vonatkozó összefüggésből levezethetjük a másik hatásra vonatkozó összefüggést. Helyezzünk el gondolatban B mágneses indukciójú mágneses mezőben, legnagyobb forgatónyomatékú helyzetben egy I erősségű árammal átjárt, téglalap alakú, egymenetes magnetométert! A mérőkeret területe: 2*r ?l. A mérőkeretre ható forgatónyomaték: M =B ?I ?2*?r?l. A forgatónyomatékot a

mérőkeret l hosszúságú áramvezetőire ható F erők együttes forgatónyomatékaként is felfoghatjuk: M =2*F ?r. A két forgatónyomaték egyenlőségéből az erő nagyságára megkapjuk az F =B*Il összefüggést. 2. Két párhuzamos áramvezető bármelyikére a másik mágneses mezője erőt fejt ki Az irányszabályokból kikövetkeztethetjük, hogy egyirányú áramok vonzzák, ellentétes irányúak taszítják egymást. Mivel távolságot és erőt pontosan tudunk mérni, erre az összefüggésre alapozták az áramerősség SI-mértékegységének (az ampernek) a hitelesítését: 1 amper az áramerősség abban az egyenes vezetőben, amelyik az ugyanekkora áramerősségű, 1 m távolságú párhuzamos vezető 1 m hosszú szakaszára mű0/2*pí N erőt fejt ki. Az elektromos áramvezetők kölcsönhatásának törvényeit kísérleti úton Ampere fedezte fel. 157.1 Sarki fény a világűrből 157.2 A van Allen-féle sugárzási övek GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Milyen

irányú erő hat az ábrán a mágneses mezőbe helyezett áramvezetőkre és szabadon mozgó töltésekre? 2. Miért válik a Föld légkörébe érkező elektromos töltésű részecskék spirális pályája a sarkok felé egyre kisebb sugarúvá? 3. Hogyan függ a homogén mágneses mezővel körpályára kényszerített részecske periódusideje a részecske sebességétől? 4. A Megjegyzések 2 pontjában lévő ábra bizonyítja, hogy az (1) áramvezető vonzza a (2) áramvezetőt. Milyen erőt fejt ki a (2) áramvezető az (1) áramvezetőre? FELADATOK 1. Homogén, 0,6 T indukciójú mágneses mező az indukcióra merőleges helyzetű, 40 cm hosszú vezetőre 8 N erőt fejt ki. a) Mekkora a vezetőben folyó áram erőssége? b) Mekkora erő hatna a vezetőre, ha az 20o-os szöget zárna be az indukcióval? 2. Az Egyenlítőn a Föld mágneses mezőjének indukciója 2*10 a mínusz ötödiken T értékű és vízszintesen északi irányú. a) Hogyan helyezzünk el egy

egyenes áramvezetőt, és milyen irányú áramot vezessünk át rajta, hogy a Föld mágneses mezője felfelé irányuló erőt fejtsen ki a vezetőre? b) Mekkora ez az erő, ha a vezető 20 cm hosszú, és 100 A erősségű áram folyik benne? c) Becsüljük meg, hogy a mágneses erő fel tudja-e emelni a vezetőt! 3. Egy 3*10 a mínusz másodikon T indukciójú homogén mágneses mezőbe az indukcióvonalakra merőlegesen 2*10 a hatodikon m/s sebességgel belövünk egy protont. a) Mekkora sugarú körpályára tér a részecske? b) Miben különbözne az előbbi körtől az ugyanekkora sebességgel belőtt elektron körpályája? (A szükséges adatokat keressük meg táblázatban!) 4. A hidrogén egy protont, a hidrogén izotópja, a deutérium egy protont és egy neutront tartalmaz az atommagjában. Az atommagokat 100 V feszültséggel felgyorsítjuk, majd az indukcióvonalakra merőlegesen 0,02 T mágneses indukciójú homogén mágneses mezőbe vezetjük. Mekkora sugarú

körpályán mozognak? (A szükséges adatokat keressük meg táblázatban!) 2. Elektromágneses indukció 2.1 A mozgási elektromágneses indukció AZ INDUKÁLT FESZÜLTSÉG Már általános iskolai tanulmányaink során tapasztaltuk, hogy mágnes és tekercs közelítésekor és távolításakor a tekercshez kapcsolt voltmérő ellenkező irányban kitér. Vizsgáljuk meg most ismét ezt a jelenséget, és keressünk magyarázatokat a tapasztalatainkra! Egyenes vezető végeit kössük érzékeny árammérőhöz (galvanométerhez)! Ha a vezető egy darabját mágnespatkó sarkai között mozgatjuk, a galvanométer áramot jelez minden olyan esetben, amikor a vezető metszi a mágneses mező indukcióvonalait. Nagyobb áramot kapunk, ha erősebb mágneses mezőben mozog a vezető, ha nagyobb a vezető sebessége vagy a mágneses mezőben mozgó vezetőszakasz hossza. A vezető hosszát növelhetjük úgy, hogy tekercset használunk. A tekercset és a m ágnest egymáshoz képest

mozgatva már kevésbé érzékeny műszer is jelzi a létrejött áramot. Ha egy vezető úgy mozog valamely mágneses mezőhöz viszonyítva, hogy metszi annak (képzeletbeli) indukcióvonalait, akkor a vezető végei között elektromos feszültség, zárt vezetőkör esetén pedig elektromos áram jön létre. A keletkezett feszültséget indukált feszültségnek, az áramot indukált áramnak nevezzük. Az egész jelenség neve: mozgási elektromágneses indukció (röviden: mozgási indukció). A mágneses mezőhöz képest mozgó vezetővel együtt mozognak a benne lévő töltések is. A mozgó töltésekre ható Lorentz-erő választja szét a vezetőben a pozitív és negatív töltéseket, és hozza létre az indukált feszültséget. Mérésekkel és elméleti úton is igazolható, hogy az indukált feszültség (U) egyenesen arányos – a mágneses indukcióval (B), – a vezető hosszával (l), – a mozgás sebességével (v). Ha B, l és v egymásra merőleges

helyzetűek, az indukált feszültség nagysága: U = B ??l ??v. Ha a merőlegesség nem teljesül, akkor a vektoroknak azon összetevőivel kell számolni, melyek megfelelnek a kölcsönös merőlegesség feltételének. Használjuk fel, hogy v=delta s/delta t! Ezzel átalakítható az előbbi összefüggés: U=B*l delta s/delta t=B=delta A/delta t=delta fí/delta t 159.1 Ha mágnest közelítünk (balra) vagy távolítunk egy tekercshez viszonyítva, a tekercsben feszültség indukálódik 159.2 Mozgási elektromágneses indukció Az indukált feszültség tehát számolható a vezető által körülzárt fluxus megváltozása (vagy a vezető által átmetszett fluxus) és az ehhez szükséges idő hányadosaként. Az elektromágneses indukció jelenségét és az indukált feszültségre vonatkozó törvényt Michael Faraday angol fizikus fedezte fel kísérleti úton 1831-ben. Gondoljuk végig, hogyan következik elméletileg a Lorentz-erőtörvényből az indukált feszültség

nagyságára vonatkozó összefüggés! A v sebességgel mozgó vezetővel együtt mozognak a vezetőben lévő pozitív és negatív töltések is. A pozitív töltésekre a 1601 ábrán jelölt irányban Fm mágneses Lorentz-erő hat Mivel a pozitív töltések helyhez kötöttek, a mágneses mező erőhatása a negatív töltéseket fogja ellenkező irányban elmozdítani. A vezető “2” jelzésű végén tehát negatív többlettöltés, az “1” jelzésű végén (az eltávozott negatív töltések miatt) pozitív többlettöltés halmozódik fel. Mekkora feszültség jön létre az így kialakult áramforrás pólusai között? Az ábra szerint egy kiszemelt pozitív töltésre mozgás közben állandóan hat az Fm mágneses Lorentz-erő, de fellép a már szétválasztott töltések elektromos mezőjének Fe erőhatása is. (Hasonló módon, csak ellentétes irányban fellépnek ezek az erők a vezetőben lévő negatív töltésekre is.) A

töltésszétválasztás akkor nem folytatódik, ha ez a két erő kiegyenlíti egymás hatását. Fm=B*qv, Fe=Eq=U/Iq A két erő egyenlőségéből kifejezhető a feszültség. Az eredmény: U = B ??l ??v AZ INDUKÁLT ÁRAM IRÁNYA Kísérleteink mutatták, hogy ellenkező irányú áram indukálódik a tekercsben, ha közelítünk a mágnes valamelyik pólusával, vagy távolodunk a tekercstől ugyanezzel a pólussal. Mozgassunk mágnest felfüggesztett alumínium gyűrűhöz viszonyítva! Közelítéskor taszítást, távolításkor vonzást tapasztalunk a mágnes és az alumíniumkarika között. Meggyőződhetünk arról is, hogy nem a légáram hozta lengésbe a gyűrűt: ha egy kis szakadás van benne, nem következik be az előbb tapasztalt mozgás. A jelenség tehát az indukált áram következménye. Az indukált áram hatására az alumíniumgyűrű olyan mágneses dipólussá változik, amely a közeledő mágnessel taszító, a távolodó mágnessel vonzó

kölcsönhatásba lép. Az indukált áram iránya mindig olyan, hogy mágneses hatásával akadályozza az indukáló folyamatot. 160.1 A mágneses mező Fm erőhatásával szemben fellép az elektromos mező Fe erőhatása 160.2 Zárt alumíniumgyűrű elmozdul a mágnes elmozdulásának irányába A törvényt Lenz (ejtsd: lenc) ismerte fel 1834- ben.) Lenz törvénye az energiamegmaradás törvényét fejezi ki. Gondoljuk el például, hogy a mágnes és a gyűrű közeledésekor olyan indukált áram keletkezne, amely nem taszító, hanem vonzó kölcsönhatást idézne elő. Akkor csak kissé el kellene indítanunk a két testet egymás felé, a vonzóerő gyorsítaná őket, még nagyobb áram indukálódna, amely még nagyobb vonzó hatást eredményezne stb. Világos, hogy így a rendszer energiája magától növekedne, ami ellentmondana az energiamegmaradás törvényének. Mivel azonban közelítéskor taszítóerő lép fel, a további közelítés csak munka befektetése

útján érhető el: az indukált áram elektromos munkáját a közelítés során befektetett mechanikai munka fedezi. A MOZGÁSI INDUKCIÓ ALKALMAZÁSAI A mozgási elektromágneses indukció lehetőséget biztosít arra, hogy mechanikai energia befektetése árán elektromos mezőt, elektromos energiát hozzunk létre. Ezen az elven működnek az elektromos generátorok, amelyek a villamos energia ipari előállítására szolgálnak. A generátorokkal a későbbiekben még foglalkozunk. A hangfelvételeknél használatos mikrofonok a hangrezgéseket elektromos jelekké (megfelelően változó elektromos feszültséggé) alakítják át. A dinamikus mikrofon a mozgási indukció elvén alapszik (161.2 ábra) A hangrezgés hatására a membrán (rugalmas lemez) és a hozzáerősített tekercs is rezeg a rögzített állandó mágnes mezőjében. Így a tekercsben a hangrezgés tulajdonságait hordozó elektromos feszültség indukálódik. Napjainkban nagy jelentősége van a

mágneses információtárolásnak és -visszaadásnak (magnetofon, video, floppy). A magnetofon- vagy videofelvételnél a hang vagy a kép tulajdonságaival rendelkező elektromos áram (például a mikrofon árama) átfolyik a felvevőfej tekercsén (161.1 ábra) A tekercsgyűrű alakú vasmagjának légrése előtt egyenletesen halad a mágnesezhető szalag, amely a tekercs áramának megfelelően átmágneseződik. Visszajátszáskor fordított folyamat játszódik le: A légrés előtt elhaladó változó mágnesezettségű szalag változó feszültséget indukál a lejátszófej tekercsében. A számítógép floppymeghajtója mágnesezhető hajlékony vagy merev lemezt forgat a fej vasmagos tekercsének légrésében. A felvétel és a v isszajátszás fizikai elve megegyezik a magnetofonéval. A számítógépnél digitális jeleket használnak: a l emezen csak kétféle (1-nek és 0-nak megfelelő) mágneses jel szerepel. 161.2 A dinamikus mikrofon elve 161.1

Magnetofonfelvétel és -lejátszás elve MEGJEGYZÉSEK 1. Ha könnyen forgó alumíniumkorongot megpörgetünk, és elektromágnes vagy állandó mágnes erős mágneses mezőjébe helyezzük, a korong gyorsan lefékeződik. Nem tömör (szeletelt) korongnál lényegesen gyengébb a fékező hatás. A jelenséget az ún. ör vényáramok okozzák Ha egyenes vezető helyett kiterjedt fémtest valamely része lép be a mágneses mezőbe vagy mozdul ki onnan – örvényszerű áramok indukálódnak a fémben. Ezek mágneses hatása – Lenz törvénye szerint – akadályozza az indukáló folyamatot, jelen esetben a korong mágneshez viszonyított forgását. Szeletelt korongnál nem tudnak mindenhol korlátlanul kialakulni az örvényáramok. Az örvényáramok felhasználhatók mágneses fékezésre (villanyóra forgó tárcsájánál, műszerek mutatóinak lengéscsillapításánál). Ha álló alumíniumkorong felett, vagy könnyű, tengelyezett alumíniumpohár körül erős

mágnespatkót forgatunk, a korong (pohár) forgásba jön. Ez is az örvényáramok mágneses hatásának következménye. Ezen az elven működnek az aszinkron motorok, amelyeknek forgórésze igyekszik követni az állórész áramaival létrehozott forgó mágneses mezőt. Az örvényáramok hőhatása hasznosítható is (például az indukciós olvasztókemencékben), de legtöbbször káros, energiaveszteséget okoz. Az utóbbi elkerülésére a tekercsek vasmagjait gyakran egymástól elszigetelt lemezekből készítik. 162.1 Az örvényáram fékez: a forgó Al-tárcsát az álló mágnesek fékezik 162.2 Az örvényáram forgat: a forgó mágnes az álló Al-hengert forgásba hozza GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Hogyan érhető el a gyakorlatban, hogy nagy feszültség indukálódjon? 2. Mágneses mezőben, elhanyagolható súrlódás mellett egyenletesen mozgatunk egy vezetőt Kell-e ehhez erőt kifejtenünk, ha a) feszültség indukálódik, de áram nem? b) feszültség és

áram is indukálódik? 3. Miért világít jobban a kerékpár lámpája, ha gyorsabban forgatjuk a kereket? 4. Miért fékeződik jobban a kerékpár kereke, amikor a kerékpár lámpája erősebben világít? 5. A mágnes az alumíniumot nem vonzza Ha erősen mágnesezett korongot ejtünk le Alcsőben, az mégis sokkal lassabban ér talajt, mintha szabadon ejtettük volna Miért? 6. Milyen körüljárású áram indukálódik a 1602 ábra zárt alumíniumgyűrűjében az északi pólus közelítésénél és távolításánál? 7. Milyen polaritású feszültség indukálódik a 1602 ábra megszakított gyűrűjének végpontjai között a mágnes északi pólusának közeledésekor és távolodásakor? 8. Az a) és b) ábránál is vezető mozog homogén mágneses térben a mágneses indukcióra merőlegesen: az egyik esetben csak egy vezetődarab, a másik esetben az egész zárt vezető kör. Egyforma indukált áramot kapunk-e a két esetben? 9. A dinamikus hangszóró (151

oldal) elvi felépítése megegyezik a dinamikus mikrofonéval Mi a lényeges eltérés a működési elvben? FELADATOK 1. Lefelé irányuló B = 3 T indukciójú homogén mágneses mezőben vízszintes vezetékpáron súrlódásmentesen csúszik egy l = 20 cm hosszú vezetődarab. A sebesség v = 4 m/s nagyságú és merőleges a vezetőre. A vezetékpárt R = 5 ohm-os ellenállás zárja le a) Mekkora feszültség indukálódik a mozgó vezetőn? b) Milyen nagyságú és irányú lesz az indukált áram? c) Milyen nagyságú és irányú erőt kell kifejtenünk az egyenletes mozgáshoz? d) Mennyi munkát kell végeznünk a vezető s = 0,5 m-es útján? e) Hogyan teljesül itt az energiamegmaradás törvénye? MEGOLDÁS: B=3T l = 20 cm = 0,2 m v = 4 m/s R = 5 ohm U = ?, I = ?, F = ?, W = ? a) U = B ??l ??v = 3 T ??0,2 m ??4 m/s = 2,4 V. b) I=U/R=2,4 V/5 ohm=0,48 A Az áram iránya a pozitív A pólustól az R ellenálláson át a C pontig, onnan a mozgó vezetőn keresztül (a

keletkezett áramforráson belül) az A pont felé irányul. c) F = B ??I ??l = 3 T ??0,48 A ??0,2 m = 0,288 N. Az erőt a mozgatás irányában kell kifejtenünk, mivel az indukált árammal átjárt mozgó vezetőre a mágneses mező fékező hatást fejt ki. (Ezt Lenz törvénye is kimondja, de a Lorentzerő irányszabályából is kikövetkeztethető) d) W = F ??s = 0,288 N ??0,5 m = 0,144 J. e) Az általunk befektetett munka fedezi az elektromos mező munkáját az R ellenálláson, majd leadott hő formájában növeli a környezet belső energiáját. Állításunkat ellenőrizhetjük az elektromos munka kiszámításával. A mozgatás ideje: t=s/v=0,5 m/4 m/s=0,125 s Az elektromos munka eközben: W = U ??I ??t = 2,4 V ??0,48 A ??0,125 s = 0,144 J. 2. Mekkora sebességgel kell mozgatnunk egy 30 cm hosszú vezetőt a 8 ??10 a mínusz másodikon T indukciójú homogén mágneses mezőben, hogy a vezető végei között 1,5 V feszültség indukálódjon, ha a) a sebesség

merőleges a mágneses indukcióra? b) a sebesség és a mágneses indukció 30o-os szöget zár be? 3. Lefelé irányuló 2 T mágneses indukciójú homogén mágneses mezőben 40 cm hosszú, vízszintes vezető mozog a mágneses indukcióra és a vezetőre is merőleges irányban 3 m/s sebességgel. a) Mekkora feszültség indukálódik a vezető végei között? b) Mekkora áram jön létre, ha a vezető végeit 10 ohmos ellenállással kötjük össze? c) Mekkora erőt kell kifejteni a vezetőre, ha nyitott és ha zárt a vezető áramköre? d) Mennyi munkát kell végeznünk zárt áramkör esetén, hogy 2 másodpercig egyenletesen mozogjon a vezető, és mennyi az elektromos munka ugyanezen idő alatt? 4. A Föld mágneses mezőjének indukciója egy helyen 2,5 ??10 a mínusz ötödiken T nagyságú, és észak felé, de a vízszintestől 65o-kal lefelé mutat. Egy repülőgép, melynek legnagyobb szélessége 30 m, vízszintesen észak felé repül 720 km/h sebességgel. a)

Mekkora feszültség indukálódik a gép szárnyainak végpontjai között? b) Mekkora lenne az indukált feszültség, ha ugyanezzel a sebességgel repülne északnak, de a vízszintestől 65o-kal lefelé mutató irányban? c) Milyen irányú repülésnél indukálódna a legnagyobb feszültség a gépen? d) Miért nem lehet a jelenséget áramforrásként használni a repülőgépen? 5. Egy 1200 menetes, 10 négyzet cm keresztmetszetű, 25 ohm belső ellenállású tekercs kivezetéseit rövidre zárjuk. A tekercset a 2 ? ?10 a mínusz ötödiken T indukciójú földi mágneses mezőben 0,1 s alatt a mágneses indukcióval párhuzamos tengelyű helyzetből a mágneses indukcióra merőleges helyzetbe forgatjuk. Mekkora átlagos áram folyik a tekercsen? 6. Függőlegesen lefelé irányuló 0,8 T mágneses indukciójú homogén mezőben 20 m/s kerületi sebességgel forog egy 10 cm oldalú, négyzet alakú fémkeret. Mennyi az indukált feszültség az AB, BC, CD és AD

pontpárok között, amikor a keret síkja a) függőleges; b) vízszintes? 2.2 Nyugalmi elektromágneses indukció Végezzük el a következő kísérleteket! Vegyünk egy kettős tekercset, melyben a belső és a külső tekercs egymástól független, nincsenek egymással vezető kapcsolatban! A belső tekercset kössük néhány voltos áramforrás áramkörébe, a külső tekercshez pedig csatlakoztassunk voltmérőt (165.1 ábra)! Figyeljük meg, hogy a belső tekercs áramkörének zárásakor és nyitásakor a külső tekercshez kapcsolt voltmérő ellentétes irányú kitérést mutat! Ismételjük meg a kísérletet úgy, hogy a két tekercsbe közös vasmagot helyezünk! Lényegesen nagyobb feszültség keletkezik. Növeljük, illetve csökkentsük a belső tekercs áramát változtatható ellenállás vagy potenciométer segítségével! Hozzuk létre ugyanazt az áramváltozást hosszabb és rövidebb idő alatt! Ha rövidebb idő alatt történik az áramváltozás,

nagyobb feszültséget jelez a voltmérő. Az elvégzett kísérletekben is feszültség indukálódott egy tekercsben, de ezt nem a tekercs és a mágnes viszonylagos mozgása hozta létre, tehát nem a Lorentz-erő következményéről van szó. A belső tekercs áramának változása mágnesesmező- változást eredményezett, és ez hozta létre a külső tekercsben a feszültséget. Általánosan is igazolható, hogy változó mágneses mező körül örvényes elektromos mező alakul ki. Ezt a jelenséget nyugalmi elektromágneses indukciónak nevezzük Az elektromos mező akkor is kialakul a térben, ha nincs ott vezető. Zárt vezetőkörben viszont az indukált elektromos mező indukált áramot hoz létre. Kísérleteink szerint az indukált feszültség annál nagyobb, minél nagyobb fluxusváltozás történt a tekercsben, és minél rövidebb idő alatt következett ez be. Pontosabb vizsgálatokkal bizonyítható, hogy a változó mágneses mezőt egyszer körbejárva, a

teljes feszültség ugyanúgy számolható Faraday törvénye alapján, mint a mozgási indukciónál: Ekkora feszültség indukálódik a változó fluxust körülvevő egymenetű tekercs végei között. N menetű tekercsnél összeadódnak az egyes menetek részfeszültségei, így a tekercs végei között indukált feszültség: U= N*delta fí/delta t ahol delta fí a tekercs által körülzárt fluxus megváltozását jelenti. 165.1 Ha közös vasmagú tekercsek egyikében változtatjuk az áramerősséget, a másikban feszültség indukálódik. Az áram növelése és csökkentése ellentétes előjelű feszültséget indukál 165.2 Változó mágneses mező körül örvényes elektromos mező jön létre Megfigyeltük, hogy a fluxus növekedése, illetve csökkentése ellenkező irányú áramot indukál. Az energiamegmaradás törvényének következménye, hogy a nyugalmi indukció útján keletkező indukált áram irányára is érvényes Lenz törvénye. Végezzük el

a következő kísérletet (166.1 ábra)! 600 menetes nyitott vasmagos tekercs elé Alkarikát függesztünk, és a tekercset 6 V-os telep áramkörébe kapcsoljuk. Az áramkör zárásakor a tekercs taszítja, az áramkör nyitásakor pedig vonzza az Al-karikát. Hogyan magyarázzuk e kísérleti tapasztalatokat? Az áramkör zárásakor az Al-karika belsejében is növekvő mágneses fluxus jelenik meg, ami indukált áramot eredményez a karikában. Az indukált áram fluxusának a tekercs növekvő fluxusát akadályozni, csökkenteni kell. Ez akkor teljesül, ha a tekercs és a karika (mint egymenetű tekercs) azonos mágneses pólusokkal fordulnak egymással szembe, vagyis taszítják egymást. Az áram kikapcsolásakor az indukált áramnak a mágneses mező megszűnését kell akadályoznia. Így a karikában az előbbivel ellentétes irányú áram indukálódik, a tekercs és a karika mágnesként vonzzák egymást. A nyugalmi indukción alapul az általános iskolai

tanulmányainkból ismert, és a technikában nagy jelentőséggel bíró transzformátor működése. A transzformátorral a továbbiakban még részletesebben foglalkozunk. 166.1 A nyugalmi indukcióval is teljesül Lenz törvénye OLVASMÁNY Michael Faraday Michael Faraday 1791-ben született egy Londonhoz közeli településen, a kovácsmester fiaként. 13 évesen már dolgozott, egy londoni könyvkereskedőnél volt könyvkötőinas Faraday nemcsak bekötötte a k önyveket, hanem sokat el is olvasott. Így alakult ki szenvedélyes érdeklődése a természettudományok iránt. A könyvekből megismert kémiai, fizikai kísérletek közül maga is elvégezte azokat, melyeknek költségeit szerény fizetéséből fedezni tudta. Eljárt Davynek, az akkor már híres kémikusnak, a Royal Institution igazgatójának népszerűsítő előadásaira. Ahogy olvasmányairól, az előadásokról is feljegyzéseket készített Jegyzeteit, rajzokkal kiegészítve, elegáns kötésben

elküldte a neves tudósnak. Davy felismerte Faraday tehetségét, és meghívta laboratóriumi asszisztensnek, később munkatársnak. Davy halála után pedig Faraday lett az intézet igazgatója. Faraday nem rendelkezett matematikai előképzettséggel, nem befolyásolták a kor nagy tekintélyű elméleti fizikusainak gondolkodási sémái. Független egyéniségként kísérletekkel vizsgálta a s zámára izgalmas természeti jelenségeket, és egyéni módon értelmezte kutatási eredményeit. A kor legizgalmasabb kérdése az elektromosság és a m ágnesség kapcsolata volt. Oersted 1820-ban tett szenzációs felfedezésének, az áramvezető mágnestűre gyakorolt hatásának ismerete óta sok fizikus feltételezte, hogy a fordított hatás is létezik, vagyis mágnességgel is lehet elektromosságot kelteni. A kísérleti próbálkozások azonban eredménytelenek maradtak: a nyugvó mágnesek közelében semmiféle elektromos hatást nem tudtak kimutatni. Faraday

naplójában is több éven át szerepel a bejegyzés: no effect (semmi hatás). De ő nem adta fel. Rendkívüli szívóssággal minden jelentéktelennek tűnő körülményt is feljegyzett, amíg megfigyeléseiben felismerte a logikai kapcsolatokat. Rájött, hogy nem a mágnesség önmagában, hanem a mágnesség változása kelti az elektromosságot. A nyugalmi és mozgási elektromágneses indukció jelenségeinek és törvényeinek felfedezésével megalapozta, előkészítette a mai modern technikát: az elektromos energia generátorokkal történő előállítását, transzformátorokkal való átalakítását és szállítását, de még a rádióhullámok felfedezését is. Tanulmányainkban más területeken is hivatkoztunk Faraday munkásságára. Az ő nevéhez fűződik az elektromos és mágneses mezőnek, mint erőhatásokat közvetítő közegnek a feltételezése, ami alapvetően új szemléletet hozott a fizikai gondolkodásba. Felfedezte az elektrolízis

törvényeit, a Faraday-kalitkát, a mágneses mezőnek a fényre gyakorolt hatását (Faraday-effektus). Nem véletlenül tekintik Faradayt a legnagyobb kísérletező fizikusnak Egyéniségét jellemzi, hogy amikor felkínálták számára a hazájában legnagyobb tudományos elismerést jelentő rangot, a Royal Society elnökségét, azt szerényen elhárította olyan indokkal, hogy ez a tisztség akadályozná tudományos búvárkodásában. Boldog emberként élt úgy, hogy sem a rang, sem a vagyon nem érdekelte. 1867-ben halt meg MEGJEGYZÉSEK 1. Faraday törvényét gyakran U=delta fí/t alakban írják fel Itt a negatív előjel Lenz törvényére utal. Azt fejezi ki, hogy az indukált feszültséget okozó fluxusváltozással ellentétes az indukált feszültség (indukált áram) által okozott fluxusváltozás. 2. A nyugvó elektromos töltések által létrehozott elektromos mezőben nincsenek elektromos örvények: nem haladhatunk zárt görbe mentén úgy egy pozitív

töltésű részecskével, hogy arra az elektromos mező mindig gyorsító hatást fejtsen ki (hogy a térerősség vektora mindig előre mutasson). Két pont között bármilyen útvonalon visszük az elektromos töltést, ugyanannyi a mező munkája, ugyanannyinak adódik a feszültség is. Zárt görbe mentén az elektromos mező teljes munkája és a teljes feszültség is zérus. A mágneses mező mindig örvényes. A most megismert változó mágneses mező körül létrejövő elektromos mező szintén örvényes. Ebben az elektromos mezőben egy zárt görbét körbejárhatunk úgy, hogy egy pozitív töltésre végig gyorsító erő hat. A teljes körbejárásnál az elektromos mező munkája nem zérus, és így a teljes körfeszültség sem zérus, hanem a Faraday-törvény szerint U=delta fí/t Ebből az is következik, hogy örvényes mezőben két pont között nincs egyértelmű feszültség. Az A ponttól a B pont felé haladva az “1” és a “2” jelű

útvonalon az UAB feszültségek nagyságra és előjelre is eltérnek. 3. A változó fluxust körülvevő zárt görbe mentén a teljes feszültség nem függ attól, hogy közel vagy távol, rövid vagy hosszú úton járjuk körbe a változó mágneses fluxust. Más a helyzet az indukálódott elektromos mező térerősségével. A változó fluxus körüli szimmetrikus, r sugarú kör mentén például állandó az indukált elektromos mező térerőssége, és ez a homogén mezőben megismert U = E ??d összefüggés alapján ki is számítható: E=U/2*rpí=delta fí/2rpídelta t 167.1 Nyugvó töltések (a) és változó mágneses mező (b) által keltett elektromos mező GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Az ábra (1) és (2) jelű tekercsében közös vasmag helyezkedik el a) Jelez-e feszültséget a (2) tekercshez kapcsolt voltmérő, amikor az (1) tekercs áramkörében a kapcsoló folyamatosan zárt? b) Jelez-e a voltmérő, ha zárt kapcsoló állásban kihúzzuk a vasmagot?

c) Mit mutat a voltmérő, ha zárjuk majd nyitjuk a kapcsolót? d) Hogyan tudnánk nagyobb indukált feszültséget elérni a (2) jelzésű tekercs változtatásával? e) Hogyan tudnánk nagyobb indukált feszültséget elérni az (1) jelzésű tekercs változtatásával? 2. Az ábra szerint egy áramkörbe kapcsolódó B belső tekercset körülvesz egy zárt K külső tekercs úgy, hogy a tekercsek hossztengelye megegyezik. A kapcsolóval zárjuk, majd nyitjuk a B tekercs áramkörét. I1 vagy I2 mutatja helyesen a K tekercsben az indukált áram irányát? 3. Egy áramkörbe kapcsolódó tekercset körvezetővel veszünk körül, amelyen mérjük az indukált feszültséget. A körvezető sugarát egyre kisebbre választjuk úgy, hogy a végén a körvezető már teljesen a tekercs belsejében található. Változik-e eközben a ki-be kapcsolgatásoknál mérhető indukált feszültség? 4. Hol fordul elő a) örvénymentes elektromos mező? b) örvényes elektormos mező? c)

örvénymentes mágneses mező? d) örvényes mágneses mező? FELADATOK 1. Egy 600 menetes 10 négyzet cm keresztmetszetű tekercsben a mágneses indukció 0,2 s alatt egyenletesen növekszik zérusról 0,1 T-ra. a) Mennyi lesz a tekercs végein mérhető feszültség? b) Milyen eltérést tapasztalunk az indukált feszültségben, ha ugyanennyi idő alatt ismét zérusra csökken a mágneses indukció? c) Mekkora áram folyik a tekercsen, ha a végeit 20 ohmos ellenállással zárjuk, és a tekercsnek is van 12 ohm ellenállása? 2. Az ábrán egy 800 menetes tekercs belsejében lévő mágneses fluxust ábrázoltuk az idő függvényében. Ábrázoljuk a tekercs végei között indukált feszültséget az idő függvényében! 2.3 Az önindukció A mágneses mező energiája Állítsuk össze a 169.1 ábra szerinti kapcsolást például 700 menetes tekercs és néhány voltos feszültség alkalmazásával! Az egyik izzóval a tekercset, a másikkal a közelítően ugyanakkora

ellenállású huzalt kapcsoljuk sorba. Először ne legyen a tekercsben vasmag! Ha a kapcsolót zárjuk, a két párhuzamos ágban az egyforma izzók egyszerre villannak fel. Ezután tegyünk a tekercsbe zárt vasmagot! A kapcsoló zárásakor jól látható, hogy a tekerccsel sorba kapcsolt izzó később villan fel, mint a másik izzó. Fokozhatjuk az izzó áramának késését, ha a tekercs fölé csévélt másik 700 menetes tekercsen is átvezetjük az áramot, azaz 1400 menetes tekercset alkalmazunk. Érdekes azonban megfigyelni, hogy nem mindegy, hogyan vezetjük tovább az áramot a külső tekercsen. Ha azon fordított irányban halad az áram, mint a belső tekercsnél, akkor a tekercs-ágon folyó áram semmi késést nem mutat a másik ág áramához képest. A jelenség a tekercsben lévő mágneses mezővel függ össze, hiszen akkor észlelhető, amikor a mágneses mező erősségét több ezerszeresre növelő vasmagot teszünk a tekercsbe, és nem észlelhető,

amikor a belső tekercshez sorosan kapcsolódó külső tekercs lerontja a belső tekercs mágneses hatását. Végezzünk a zárt vasmagos tekerccsel még egy kísérletet (169.2 ábra)! Kapcsoljunk néhány voltos áramforrás sarkaihoz párhuzamosan egy zárt vasmagos tekercset és egy glimmlámpát (ködfénylámpát), melynek gyújtási feszültsége 100 V körüli érték! Az áramkör zárásakor semmi különöset nem észlelünk. Természetes, hogy az áramforrás feszültsége kevés a glimmlámpa begyújtásához. Az áramkör megszakításának pillanatában azonban felvillan a glimmlámpa! Ez két okból is meglepő. Akkor világított a lámpa, amikor már lekapcsoltuk róla az áramforrást, másrészt lényegesen nagyobb feszültség keletkezett, mint az áramforrás feszültsége. Ha valaki kételkedik ebben, érintse meg egyik kezének két ujjával a tekercs két kivezetését, és egy kis áramütést fog érezni (ami itt nem veszélyes, csak egy kis ijedtséget

okozhat)! A tekercs belsejében történő bármilyen mágneses fluxusváltozás feszültséget indukál a tekercsben. A tekercs áramának változásakor is változik a tekercs belsejében a mágneses fluxus, és emiatt feszültség indukálódik a tekercsben. Ez az önindukció jelensége Az önindukció a nyugalmi indukciónak speciális esete, így érvényesek rá annak törvényszerűségei. A be- és kikapcsolási kísérletekben megfigyelhettük, hogy az önindukciónál is teljesül Lenz törvénye. Az indukált feszültség akadályozta az indukáló folyamatot, bekapcsolásnál késleltette az áram létrejöttét, kikapcsolásnál pedig az áram megszűnését. 169.1 A vasmagos tekercsen az áram késik a feszültséghez képest 169.2 A tekercs áramának megszakításakor felvillan a 100 V gyújtási feszültségű glimmlámpa Be- és kikapcsolásnál ugyanakkora fluxusváltozás történt, ugyanolyan menetszámú tekercsben. Az eltérés a fluxusváltozás

időtartamában volt Kikapcsolásnál ugyanis lényegesen kisebb idő alatt szűnt meg az áram, mint amennyi idő alatt bekapcsolásnál elérte a végleges értékét. Tudjuk Faraday törvényéből, hogy az indukált feszültség nagysága fordítottan arányos a fluxusváltozás idejével. Ez a m agyarázata annak, hogy kikapcsolásnál az áramforrás feszültségének sokszorosát tapasztalhattuk önindukciós feszültségként. A tekercsben fellépő önindukciós feszültség kiszámítása történhet Faraday törvényével: U=N*delta fí/delta t Mivel az önindukciós feszültség mindig a tekercs áramváltozásának a következménye, gyakrabban használjuk az áramváltozást tartalmazó összefüggést. Az önindukciós feszültség nagysága: U= L*delta I/delta t ahol L a tekercs önindukciós együtthatója, más néven induktivitása. Mértékegysége: 1 henry = .V*s/A Jele: H. Mitől függ egy tekercs induktivitása? Részletezzük a F araday-törvényt olyan esetre,

amikor a f luxusváltozást a tekercs áramának megváltozása okozza! U=N*delta fí/delta t=Ndelta BA/delta t=Nmű 1mű 0delta INA/ldelta t=mű 1mű 0*N négyzet A/ldelta I/delta t Eszerint L=mű 1*mű 0N négyzet A/l Az induktivitás a tekercsre jellemző mennyiség, hasonlóan ahhoz, ahogy a kapacitás a kondenzátor jellemzője. A tekercs induktivitása függ a tekercs menetszámától, keresztmetszetétől, hosszától és a tekercset kitöltő anyag minőségétől. A gyakorlatban a vasmag alkalmazásának van a legnagyobb szerepe, több nagyságrenddel is megnövelheti a tekercs induktivitását. Az elektrosztatikában foglalkoztunk az elektromos mező energiájával. Meghatároztuk a kondenzátor homogén elektromos mezőjében tárolt energiát: W=1/2*CU néygzet A kikapcsolási jelenség meggyőzően bizonyítja, hogy a mágneses mezőnek is van energiája. A glimmlámpa ugyanis az áramforrás lekapcsolása után villant fel. Ezt csak úgy értelmezhetjük, hogy a

tekercs megszűnő mágneses mezője adott át energiát a lámpának. Méréssel vagy matematikai levezetéssel meghatározhatjuk a mágneses mező energiájának számítására vonatkozó összefüggést. A kondenzátor elektromos energiájára megismert összefüggéshez hasonló eredményt kapunk. A tekercs mágneses mezőjének energiája: W=1/2*LI négyzet A tekercs mágneses energiája tehát egyenesen arányos a tekercs induktivitásával és az áramerősség négyzetével. 170.1 A tekercs induktivitását befolyásoló tényezők MEGJEGYZÉSEK 1. Az önindukció gyakorlati szerepét két példán mutatjuk be Az épületekben világításra használt fénycsövek működési elve röviden a következő. A K1 kapcsoló (a fénycső kapcsolója) zárásakor az áram a nagy induktivitású tekercsen (fojtótekercsen) át a párhuzamosan kapcsolódó fénycsövön vagy a K2 bimetálkapcsolón keresztül folyhat. A fénycsőben még kevés a töltéshordozó, nem vezet Az áram a

K2 kapcsolón át folyik és fűti a fénycsőbe nyúló izzószálakat, amelyek elektronokat bocsátanak ki a fénycsőbe (termikus emisszió). A K2 kapcsoló érintkezője rövid idő alatt elhajlik a melegedés hatására, és megszakad az áramkör. A fojtótekercsen keletkező nagy önindukciós feszültség már elegendő a fénycső begyújtásához. Miután az ütközési ionizáció megnövelte a töltéshordozók számát, a fénycső ezután kisebb feszültségen is folyamatosan vezet. Nagy induktivitású tekercsek áramköreinek megszakításakor a nagy önindukciós feszültség hatására a megszakító (kapcsoló) érintkezői között szikrakisülés jön létre. Ez az érintkezők beégését okozhatja. Ha a megszakítóval párhuzamosan kondenzátort kapcsolunk, ez az önindukciós feszültség hatására feltöltődik. Ekkor a tekercs mágneses mezőjének energiája a kondenzátor elektromos mezőjének energiájává alakul, kevesebb energia marad a

szikrakisülés létrehozására. Ilyen célból építenek kondenzátort például gépkocsik gyújtóberendezésébe vagy elektromos motorokba. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Egészítsük ki a következő mondatokat! a) Ha a tekercsben változik a mágneses fluxus, akkor a tekercsben . indukálódik b) Önindukciós feszültség akkor jön létre egy tekercsben, ha változik annak . c) Az önindukció a mozgási és a nyugalmi indukció közül a . speciális esetének tekinthető d) Az önindukcióra . Lenz törvénye e) Az önindukciós feszültség bekapcsoláskor az áram növekedését, kikapcsoláskor az áram csökkenését f) Az önindukciós feszültség mindig késlelteti a tekercs . g) Az önindukciós feszültséget úgy növelhetjük, hogy . 2. Mit jelent az, hogy egy tekercs induktivitása 1 H? 3. Feltüntethető-e egy tekercsen, hogy hány henrys, vagy ez változó érték? 4. Hogyan készíthető önindukció-mentes tekercs? 5. Hogyan készíthetünk nagy

induktivitású tekercset? 6. Milyen energia-összefüggéseket ismerünk, amelyek formailag hasonlítanak a t ekercs energiájára megismert összefüggéshez? FELADATOK 1. Egy 2 négyzet cm keresztmetszetű, 600 menetes tekercsben 9 A erősségű árammal 4,8 T indukciójú mágneses mezőt hoztunk létre. Az áramerősséget 0,5 s alatt egyenletesen 1,5 A-re csökkentjük. a) Mekkora feszültséget jelez a tekercset körülzáró vezetőben lévő voltmérő? b) Milyen nagyságú és polaritású feszültség indukálódik a tekercs A és B végpontja között? c) Mennyi a tekercs induktivitása? MEGOLDÁS: A = 2 négyzet cm = 2 ??10 a mínusz negyediken négyzet m N = 600 I1 = 9 A, I2 = 1,5 A B1 = 4,8 T, B2 = 0,8 T (a tekercs áramerősségének változása arányában csökkent) Delta t = 0,5 s U1 = ?, UAB = ?, L=? a) U1= delta fí/delta t= delta B*A/delta t= 4T210 a mínusz negyediken A/510 a mínusz elsőn s=1,6*10 a mínusz harmadikon V=1,6 mV b) Ugyanez a fluxusváltozás

indukál feszültséget a t ekercsben is, csak N-szer nagyobbat. UAB = N ?U1 = 600 ??1,6 ??10 a mínusz harmadikon V = 0,96 V. A tekercs most olyan áramforrásként viselkedik, amely akadályozza az áram csökkenését. A tekercs, mint áramforrás, tehát sorosan kapcsolódik a külső áramforrással: az A pont negatív, a B pont pozitív pólusként viselkedik. c) A tekercsen indukált feszültség önindukciós feszültség, alkalmazható rá az U = L*delta I/delta t összefüggés is. Ebből: L=U*delta t/dleta I=0,96 V0,5 s/7,5 A=0,064 H=64 mH 2. Egy 0,4 H induktivitású tekercs áramát 0,5 s alatt egyenletesen 2 A-ról 10 A-re növeljük a) Mekkora önindukciós feszültség keletkezik a tekercsben? b) Mennyi a tekercsben a mágneses energia változása ? 3. Az önindukciós kísérletnél 7 H induktivitású tekercs 40 mA-es áramának kikapcsolásakor legalább 100 V önindukciós feszültség lépett fel. a) Mit mondhatunk az áram megszűnésének idejéről? b) Mennyi

energia szabadult fel a tekercsből? c) Milyen relatív permeabilitású vasmagot tartalmazott a 700 menetes, 5 cm hosszú, 3 négyzet cm keresztmetszetű tekercs? 4. Egy 5 négyzet cm keresztmetszetű, 10 cm hosszúságú, 600 menetes tekercs műr = 5000 relatív permeabilitású vasmagot tartalmaz. A tekercs 0,2 A-es árama 0,02 s alatt egyenletesen zérusra csökkent. a) Mekkora önindukciós feszültség keletkezett a t ekercsben? b) Mennyi a tekercs induktivitása? c) Mennyi mágneses energiával rendelkezett a tekercs? 3. A váltakozó feszültségű áramkörök 3.1 A váltakozó feszültség előállítása és tulajdonságai Korábbi tanulmányainkból már ismert, hogy az elektromos energiát rendszerint a váltakozó feszültségű hálózatból nyerjük. Arról is hallottunk, hogy a váltakozó feszültséget előállító elektromos generátorok a mozgási indukció elvére épülnek. A továbbiakban kissé részletesebben megismerkedünk a váltakozó feszültség

előállításával és jellemzőivel. Ha egy tekercs kivezetéseihez középállású, egyenfeszültségű voltmérőt kapcsolunk, és a tekercs előtt mágnesrudat forgatunk, a voltmérő mutatója váltakozva jobbra-balra tér ki. Változik az indukált feszültség nagysága és iránya is. Tudjuk, hogy a mozgási indukciónál mindegy, hogy a tekercs vagy a mágnes mozog, a vezető és a mágneses mező viszonylagos mozgása számít. Vizsgáljuk meg a váltakozó feszültség előállítását egy olyan modellen, amelynél egy téglalap alakú keretet (egymenetű tekercset) egyenletesen forgatunk homogén mágneses mezőben, az indukált feszültséget pedig a kerettel együtt forgó, annak kivezetéseihez kapcsolódó fémgyűrűkről vezetjük el csúszó érintkezők segítségével! (173.1 ábra) Az ábrán azt a p illanatot látjuk, amikor a keret síkja párhuzamos a m ágneses indukcióvonalakkal. Az l hosszúságú vezetőszakaszokra, a vezetők pillanatnyi v

sebességére és a B mágneses indukcióvektorra teljesül a merőlegesség feltétele, tehát az AB és CD szakaszokon is U1 = B ??l ??v feszültség indukálódik a rajzon feltüntetett polaritásokkal. (Gondoljunk arra, hogy az alsó vezetőszakasz ellenkező irányban mozog, mint a felső!) A téglalap hátsó és első oldala az indukcióvonalak síkjában mozog, tehát nincsen arra merőleges sebességük, így nem indukálódik bennük feszültség. Mivel a keret két szemközti oldala – mint áramforrás – sorosan kapcsolódik (a B és C pontnál az egyik negatív pólusát a másik pozitív pólusával köti össze vezető), a két feszültség összeadódik. Az EF kivezetéseken a pillanatnyi feszültség: UEF = 2*B l v. Gondoljuk meg, hogy a keret forgása során ez a legnagyobb feszültség. Ugyanis a téglalap körpályán mozgó oldalainak sebessége mindig érintő irányú, tehát a v csak ebben a helyzetben merőleges B-re. 180o-kal később is ez a helyzet, de E és

F szerepet cserél, UEF negatív lesz. A 90o-kal korábbi helyzetben a sebességnek nem volt mágneses indukcióra merőleges összetevője, így az indukált feszültség zérus volt. Vegyünk ehhez viszonyítva egy tetszőleges ?szögű helyzetet. Itt az indukált feszültség számítása csak annyiban különbözik a maximális feszültségű helyzettől, hogy a v kerületi sebesség helyett ennek az indukcióvonalakra merőleges összetevőjével, vagyis v ??sin alfával kell számolnunk. 173.1 A váltakozó feszültség előállításának és elvezetésének modellje 173.2 Homogén mágneses mezőben forgatott fémkeretben váltakozó feszültség indukálódik A modellünkben a keret kivezetésein lévő feszültség egy tetszőleges ?szögű helyzetben: UEF = 2 ??B ??l ??v ??sin alfa. Tömörebben így is megadhatjuk a pillanatnyi feszültséget: U = Umax ??sin alfa. Ha egy keret helyett N menetű tekercset forgatunk, mindig N-szerese adódik az előbbi feszültségnek, tehát

a feszültség pillanatnyi értéke hasonló módon fog változni. A váltakozó feszültség pillanatnyi értéke a feszültséget előállító generátor forgórészének szögelfordulásával együtt változik. Ha a zérus feszültségű helyzettől mérjük az ?szögelfordulást, akkor a pillanatnyi feszültség U = Umax * sin alfa. A szögelfordulást kifejezve a szögsebesség és az idő szorzatával: U = Umax ??sin alfa*t. A feszültség az időnek szinuszos függvénye. Az egyenletes körmozgásnál megismert mennyiségeket a váltakozó feszültség jellemzésénél is használjuk, de az elnevezésekben vannak eltérések is. T jelöli a periódusidőt, a feszültség egy periódusának időtartamát. A másodpercenkénti periódusok száma a frekvencia. Jele f, mértékegysége 1/s, amit Hz-vel jelölünk és hertz-nek (ejtsd herc) nevezünk. F=1/T Az jelölt mennyiség a váltakozó feszültség körfrekvenciája: A váltakozó feszültséget egy fogyasztóra kapcsolva

a feszültséggel megegyező periódusidejű, időben szinuszosan változó áramot kapunk. Oszcilloszkóppal mérni tudjuk a váltakozó feszültség jellemzőit, sőt a készülék fel is rajzolja a váltakozó feszültség időbeli képét. Az oszcilloszkóp lényegében egy katódsugárcső, amelyben vízszintesen és függőlegesen eltérítő kondenzátor lemezpárok között is áthalad az elektronsugár. A vízszintesen eltérítő, egyenletesen növekvő feszültség beállítható úgy, hogy éppen a vizsgált feszültség egy periódusideje alatt pásztázza végig vízszintesen az elektronsugár a képernyőt. Ha közben a függőlegesen eltérítő lemezpárra a vizsgálandó feszültséget kapcsoljuk, akkor a katódsugár éppen ennek egy periódusát fogja felrajzolni a képernyőre. 174.1 A feszültség az idő szinuszos függvénye 174.2 Az oszcilloszkóp felrajzolja a váltakozó feszültség időbeli grafikonját Váltakozó feszültséget kapcsolunk fogyasztóra

közvetlenül (balra) és diódán keresztül A gyakorlatban a váltakozó feszültség és a váltakozó áram pillanatnyi jellemzői helyett inkább az átlagos jellemzők a fontosak. A hőhatás szempontjából vett átlagos értékeket effektív értéknek nevezzük. Egy váltakozó feszültség effektív értékén egy olyan időben állandó feszültséget (egyenfeszültséget) értünk, amely ugyanazon a fogyasztón, ugyanannyi idő alatt ugyanannyi hőt fejleszt, mint a szóban forgó váltakozó feszültség. A hálózati feszültség effektív értéke nálunk 230 V, frekvenciája 50 Hz, periódusideje 0,02 s. Bebizonyítható, hogy szinuszos váltakozó feszültségnél az effektív és a maximális értékek között a következő kapcsolat áll fenn. A váltakozó áramú fogyasztókon az elektromos teljesítményt és munkát az effektív értékek segítségével számíthatjuk ki. P eff=U eff*I eff, W=U eff*I efft A váltakozó feszültségű voltmérő és ampermérő

skáláját úgy készítik, hogy azokról a feszültség vagy áramerősség effektív értékét olvashatjuk le. Tudjuk, hogy a forgótekercses mérőműszerek mutatója ellenkező irányú áram hatására ellenkező irányban tér ki. A váltakozó áramú műszerek is általában forgótekercsesek, első pillantásra az egyenáramú műszerekkel megegyező felépítésűek. Ha jobban megfigyeljük a szerkezetüket, megtaláljuk a váltakozó áramú műszerekbe beépített diódákat. A forgótekercses váltakozó áramú műszereknek a mutatója azért tér ki mindig ugyanazon irányba, mert az egyenirányító mindig csak egyirányú áramot enged át az alapműszeren. MEGJEGYZÉSEK 1. A váltakozó áramú amper- és voltmérőben a diódák Graetz-féle (ejtsd: gréc) egyenirányító kapcsolását alkalmazzák. Ezzel elérhető, hogy a váltakozó feszültség mindkét félperiódusában (akár az A, akár a B az áramforrás pozitív pólusa) azonos irányú áram

haladjon át az alapműszeren (IA). A gyakorlatban többféle célból is szükséges a váltakozó feszültségből egyenfeszültség előállítása. Ezt ma leggyakrabban félvezető diódákkal oldják meg Például a gépkocsi akkumulátorának töltésére is használnak váltakozó áramú generátort és diódákat. Egy másik lehetséges megoldás, hogy a 173.1 á bra váltakozó áramú generátor modelljének kivezetései és az érintkező szénkefék nem két gyűrűhöz, hanem két elszigetelt félgyűrűhöz kapcsolódnak. (Ilyet láthatunk a 1522 ábrán az egyenáramú motor modelljénél) Ezzel a megoldással az egyenirányítást mechanikusan, a generátoron belül oldják meg. Ilyenkor már egyenáramú generátorról beszélünk. A két félgyűrűs egyenirányítás ugyanolyan eredményt ad, mint a Graetz-kapcsolás. A gyakorlatban egy tekercs és két félgyűrű helyett több tekercset és hozzájuk kapcsolódó gyűrűszeleteket (kommutátort) alkalmaznak. Így

a kivezetéseken “simább” (kevésbé lüktető) egyenfeszültség adódik. Ha az állórész állandó mágnese helyett elektromágnest alkalmazunk (176.2 ábra), akkor a keletkezett egyenáramot az elektromágnesen átvezetve biztosíthatjuk a s zükséges mágneses mezőt. Induláskor a vasmag maradék mágnessége elég egy gyengébb áram indukálódásához, az áram áthalad az állórész tekercsein és erősíti a mágneses mezőt, ezután már erősebb áram indukálódik és így tovább. Ez az öngerjesztés elve, az ilyen eleven működő egyenáramú generátort dinamónak nevezzük. A dinamót Jedlik Ányos magyar fizikus fedezte fel 1859ben, elterjesztése a német Siemens nevéhez fűződik 176.1 Egyenáramú generátor modellje 176.2 A dinamó modellje OLVASMÁNY Jedlik Ányos Jedlik Ányos (1800-1895) a fizikatörténet első jelentős magyar egyénisége, a fizikatanítás magyar úttörője. Egyszerű, jobbágysorban élő szülők gyermekeként

született 1800-ban a Komárom megyei Szimőn (ma Zemné), a keresztségben az István nevet kapta. A nagyszombati és pozsonyi gimnáziumi tanulmányok után bencésrendi szerzetes lett, ekkor vette fel az Ányos keresztnevet. A pesti tudományegyetemen folytatott tanulmányokat követően 9 évig a Bencésrend győri gimnáziumában tanított matematikát és fizikát. Később a pozsonyi akadémia, majd a pesti egyetem fizika tanszékének lett a tanára. Pályája kezdetétől törekedett a fizikai jelenségek kísérleti bemutatására. Győri tanárként mintegy 300 bemutatott kísérletéről készített feljegyzést. A 19 század eleji technikai felszereltség mellett ez rendkívüli teljesítmény volt. Jedlik német folyóiratokból tájékozódott az akkor fejlődésnek indult elektromosságtan legújabb eredményeiről. Megismételte, továbbfejlesztette Volta, Oersted, Ampere, Faraday kísérleteit. Még győri tanárként az elektromos áram mágneses hatásával

sikerült folyamatos forgást létrehoznia: ezzel felfedezte a villanymotort (az ő fogalmazásában a “villanydelejes forgonyt”). Legnagyobb horderejű felfedezése: a dinamó-elv. Erről így elmélkedett: “Mi történnék, ha netán jelentékeny villanyfolyam, mielőtt más célra használtatnék, a delejek (mágnesek) körül elhelyezett tekercseken végig vezettetnék? Ha ez a delejek erejét öregbítené (fokozná), akkor a villanyfolyam is erősíttetnék, miáltal a delejek ismét erősebbé tétetnének.” Találmányairól nem gondolta, hogy ezeket ő ismerte fel elsőként, nem szabdalmaztatta őket. Így a dinamót néhány évvel később a német Siemens felfedezéseként ismerte meg a világ. Jelentős volt a fény színképének vizsgálatára alkalmas optikai rácsokat előállító gépe, amellyel üveglemezre milliméterenként 2000 karcolást tudott készíteni. (Ezt 100 évig nem tudta senki felülmúlni.) Találmányai közé tartozik a

szódavízgyártó gép, és olyan villanyfejlesztő, amellyel kondenzátorok felhasználásával egymillió voltos feszültséget és 90 cm hosszú szikrákat tudott létrehozni. Az utóbbival nagy feltűnést kellett és aranyérmet nyert 1873-ban a bécsi világkiállításon. A reformkorszakban, az addig használatos latin nyelv mellett, elsőként tanította a fizikát magyar nyelven. Ehhez a hiányos szakmai szókincset is fejlesztette könyveiben (Tőle származnak többek között a dugattyú, huzal, merőleges, eredő, összetevő, nyomaték, kitérés, vetület szavak.) A tudós tanár azt tervezte, hogy magyar nyelvű egyetemi fizikatankönyvet ír Természet Elemei címmel. Ebből nyomtatásban sajnos csak az első kötet jelent meg az 1848-49-es szabadságharcok idején, melynek címe: Súlyos Testek Természettana. A Hőtan című kötet csak kézirat formájában készült el 1847-51 között. (A kéziratot jelenleg a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban őrzik.) A

korabeli nyelvezet és helyesírás szemléltetésére egy részlet a Jedlik Hőtan kéziratából: 1. CZIKK A kiterjedésről 33) Midin valamely testel uj meleg mennyiség k z ltetik, ez sajAtsAgos tulajdonAnAl fogva a test rOszecskOire taszit eri gyanAnt hat, s azokat egymAst l valamenny re eltAvolitja; ennOlfogva tehAt a testek meleg lOs Altal minden kivOtel nOlk l szOtterjednek. Ellenben ha valamelly test rOszecskOire taszit lag m kidi melegmennyisOgbil vesz t, azok az sszef ggOsi erinek (kohOzi s erinek) szabadabb mßk dOse Altal egymAshoz k zelebb vonatnak; tehAt a testek meghßlOs Altal sszehuzodnak. 1848-ban, amikor Jellasics seregei közeledtek, Jedlik is beállt aktív nemzetőrnek. A veszély elmúltával azonban visszatért tudományos munkájához. Ezt folytatta akadémikusként, egyetemi rektorként és nyugalomba vonulása után is, egészen 95 éves korában bekövetkezett haláláig. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Milyen mozgást végeznek az elektronok a váltakozó

áramú áramkörben? 2. Sós oldatba merülő elektródokra váltakozó feszültséget kapcsolunk Folyik-e áram az áramkörben? Megfigyelhetünk-e elektrolízist? 3. Mit tapasztalunk, ha váltakozó feszültségre kapcsolt a) légmagos tekercshez iránytűt közelítünk? b) elektromágneshez iránytűt közelítünk? c) elektromágneshez lágyvasat közelítünk? 4. Két egyforma izzó éppen egyforma fényerővel világít Az egyikre 6 V-os egyenfeszültséget kapcsoltunk, a másikra ismeretlen nagyságú váltakozó feszültséget. Mennyi a váltakozó feszültség effektív értéke? 5. Mi a váltakozó áram útja a 175 oldal Graetz-kapcsolásában az egyik és a másik félperiódusban? 6. Egyes forgótekercses műszerek egy kapcsoló segítségével egyenáramú mérésről váltakozó áramú mérésre állíthatók. Mit változtat a műszeren az átkapcsolás? 7. A 1522 á bra az egyenáramú motor elvét szemlélteti, de az eszköz egyenáramú generátorként is

működhet. Mi az eltérés a kétféle alkalmazás között? 8. Az azonos felépítésű egyenáramú motort és generátort összekapcsoljuk: a generátor forgórészét elindítjuk, az indukált feszültség meghajtja az elektromos motort, a motor forgatja a generátor forgórészét, ez tovább szolgáltatja a feszültséget a motornak stb. Elkészült az örökmozgó? FELADATOK 1. Este 20 ór a és 21 ór a 30 pe rc között egy 230 V; 40 W feliratú asztali lámpa fényénél olvastunk. a) Mennyi volt az izzólámpa energiafelhasználása? b) Mennyit kell fizetni a felhasznált energiáért? c) Mennyi volt az effektív és maximális áramerősség az izzón? d) Ábrázoljuk az áramerősséget az idő függvényében! e) Mennyi volt a fázisszög és a pillanatnyi áramerősség a t1 = T/12 időpontban? f) Egyenletes fényerővel világít-e az izzólámpa? g) Mennyi a világító izzószál ellenállása? MEGOLDÁS: Ueff = 230 V Peff = 40 W t = 1,5 óra = 5400 s W = ?, Ieff =

?, Imax = ?, alfa1 = ?, I1 = ?, R = ? a) W = Peff ??t = 40 W ??5400 s = 216 kJ = 40 W ??1,5 h = 0,06 kWh. b) A számítást a helyi áramtarifa (villanyszámla) segítségével tudjuk elvégezni. c) Peff = Ueff ??Ieff alapján: I eff=P eff/U eff=40 W/ 230 W = 0,174 A I max=I eff * gyök 2 = 0,174 A gyök 2 =0,246 A e) alfa 1=2 pí/T*T/12=pí/6 (radián) 30 fok I1=I max*sin alfa 1=I maxsin pí/6=I max/2=0,246 A/2=0,123 A f) Nem, de az izzószál hőtehetetlensége miatt a változást a szemünk nem érzékeli. (A fényerő fényingadozása érzékelhetőbb.) g) R=U eff/I eff=230 V/0,174 A=1322 ohm (a hideg izzószál ellenállása lényegesen kisebb.) 2. Mennyi a 230 V-os hálózati feszültség a) maximuma? b) periódusideje? c) frekvenciája? d) körfrekvenciája? 3. Mennyi a hálózati feszültség fázisszöge és pillanatnyi értéke a t1 = 0,005 s, t2 = 0,01 s, t3 = 0,015 s, t4 = 0,02 s időpontokban? 4. Határozzuk meg a következő függvény szerinti váltakozó feszültség

jellemzőit, majd ábrázoljuk a feszültség pillanatnyi értékét az idő függvényében: U = 141 ??sin377 . ! (A mennyiségek Si-egységben értendők.) 5. Az előző feladatban szereplő feszültséget 100 ohmos ellenállású izzólámpára kapcsoljuk Adjuk meg a létrejövő áram jellemzőit, és ábrázoljuk az áramerősséget az idő függvényében! 3.2 Ellenállások a váltakozó áramú áramkörben (Kiegészítő anyag) A váltakozó áramú áramkörökben az ellenállásoknak többféle típusa is létezik. Ezek mindegyikét az effektív feszültség és az effektív áramerősség hányadosával jellemezzük, közös néven impedanciának nevezzük és Z-vel jelöljük: Z=U eff/I eff Váltakozó áram esetén az áramerősség az időnek szinuszos függvénye. Az áram pozitív félperiódusában a töltéshordozók a vezetőben az egyik irányban, a negatív félperiódus alatt pedig a másik irányban mozognak. Bármelyik irányú mozgás esetén a fémes

vezető kristályrácsa ugyanúgy akadályozza a töltéshordozók szabad áramlását. A vezető tehát váltakozó áramú áramkörben is rendelkezik ugyanolyan ellenállással, mint egyenáramú áramkörben. A vezető hossza (l), keresztmetszete (A) és anyagi minősége (r) által meghatározott ellenállását váltakozó áramú áramkörben ohmos ellenállásnak nevezzük. Az ohmos ellenálláson a feszültség és áramerősség pillanatnyi értékei együtt változnak, nincsen közöttük fáziseltolódás. Végezzük el a következő kísérleteket! Vezessünk váltakozó áramú áramkörben légmagos tekercsen át áramot egy izzóhoz úgy, hogy az izzó világítson! Ezután helyezzünk a tekercsbe vasmagot. Az izzó fényereje gyengül A tekercs ellenállása tehát nőtt, anélkül, hogy a vezető hosszát, keresztmetszetét vagy anyagi minőségét megváltoztattuk volna. Ismételjük meg az önindukciós alapkísérletet! (169.1 ábra) Modellezzük a váltakozó

feszültséget az egyenfeszültség gyors ki-be kapcsolgatásával! Azt tapasztaljuk, hogy a vasmagos tekerccsel sorosan kapcsolt izzó átlagos fényereje gyengébb, mint a m ásik izzóé. Ha növeljük a kapcsolgatás ütemét, tovább gyengül a tekerccsel sorosan kapcsolt izzó fényereje. Ha a tekercsben nincsen vasmag, a két izzó mindig egyformán világít. A kísérletek arra utalnak, hogy a többlet ellenállás az önindukció következménye. 179.1 Ohmos ellenálláson a feszültség és áramerősség azonos fázisban van 179.2 Ha vasmagot tolunk a tekercsbe, az izzó gyengébben világít 179.3 Induktív ellenálláson az áramerősség negyed periódust késik a feszültséghez képest Az önindukciónak váltakozó áramú áramkörben effektív áramerősséget csökkentő hatása van, amit az úgynevezett induktív ellenállással jellemzünk és XL-lel jelölünk. Kísérletek igazolják, hogy az induktív ellenállás egyenesen arányos – a tekercs

induktivitásával (L) és – az áram körfrekvenciájával. A számítások és mérések szerint az induktív ellenállás: XL = L * körfrekvencia XL=L * körfrekvencia Az önindukciós kísérleteknél tapasztaltuk, hogy a feszültséghez viszonyítva bekapcsolásnál és kikapcsolásnál is késett az áramerősség. Váltakozó áramú áramkörben tiszta induktív ellenállás esetén az áramerősség 90o-ot (negyed periódust) késik a feszültséghez képest. Végezzük el a következő kísérleteket! Kapcsoljunk váltakozó feszültségű áramforrásra sorosan kondenzátort és váltakozó áramú ampermérőt! A műszer mutatója állandó kitérést, állandó effektív áramerősséget mutat. Állítsuk össze a 180.1 ábra áramkörét egyenáramú, középállású ampermérő felhasználásával! Zárjuk a váltókapcsolót váltakozva az egyik, majd a másik irányban! Rövid ideig egyik, majd másik irányban tér ki a műszer mutatója: a kondenzátor

feltöltődése és kisülése ellenkező irányú áramokat jelent. Helyettesítsük az egyenáramú műszert váltakozó áramú ampermérővel (vagy érzékeny rizsszemizzóval)! A váltakozó feszültséget az egyenfeszültség gyors ki-be kapcsolgatásával modellezhetjük. A kapcsolgatások gyorsításakor (a frekvencia növelésekor) a mutató átlagos kitérése (az effektív áramerősség) nő, tehát az ellenállás csökken. Kisebb kapacitású kondenzátorral kisebb átlagos áramot, tehát nagyobb ellenállást tapasztalunk. Váltakozó áramú áramkörben a kondenzátor is áramvezetőként viselkedik. Bár a lemezek közötti szigetelésen nem haladnak át a töltéshordozók, a kondenzátor feltöltődése és kisülése lehetővé teszi az áramkörben a váltakozó áramot. A kondenzátor áramcsökkentő hatását az úgynevezett kapacitív ellenállással jellemezzük, és XC-vel jelöljük. Kísérletek igazolják, hogy a kapacitív ellenállás fordítottan

arányos – a kondenzátor kapacitásával (C) és – az áram körfrekvenciájával. Számítások és mérések szerint a kapacitív ellenállás: XC=1/C*körfrekvencia A181.1 ábra szerinti áramkör elkészítése után zárjuk a kapcsolót, és figyeljük a műszereket! Az áramerősség nagy értékről indulva csökken zérusra, a feszültség pedig zérusról indulva növekszik maximumra. Előbb folyik a kondenzátort feltöltő áram, és utána alakul ki a kondenzátoron a feszültség. A kapacitív ellenálláson is 90o-os a fáziseltolódás, de itt az áram siet a feszültséghez képest. 180.1 Kondenzátor feltöltése és kisülése 180.2 Váltakozó áramú áramkörben a kondenzátor vezetőként viselkedik GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Milyen típusú ellenállása van váltakozó áramú körben egy izzólámpának, villanyvasalónak, villanybojlernek, fénycső fojtótekercsének, egy villanymotor tekercsének? 2. Hogyan adódik az induktív és kapacitív ellenállás

összefüggéséből az ohm mértékegység? 3. Hogyan készíthető olyan tekercs, amely közelítően tiszta induktív ellenállású? 4. Feltüntethető-e valamely elektromos alkatrészen annak ohmos, induktív vagy kapacitív ellenállása? FELADATOK 1. 230 V -os hálózatról soros kapcsolásban üzemeltetjük a karácsonyfaizzókat Hány izzót kapcsolhatunk sorba, ha üzemi áramerősségük 0,16 A és egyenként 76,4 ohm ellenállásúak? 2. 230 V -os 50 H z-es hálózati feszültségre tiszta induktív ellenállásúnak tekinthető zárt vasmagos tekercset kapcsoltunk. Az effektív áramerősség 0,4 A Mennyi az induktív ellenállás és a tekercs induktivitása? 3. 42 V , 50 H z-es váltakozó feszültségre 2,2 mikroF kapacitású kondenzátort kapcsolunk Mennyi a kondenzátor ellenállása és az áramerősség? 4. Az alábbi táblázat egy kondenzátorra kapcsolt 50 Hz-es váltakozó feszültség és a létrejövő áramerősség összetartozó értékeit tartalmazza.

Ueff (V) – 4 – 8 – 10 – 12 – 16 Ieff (A) – 0,001 a) Egészítsük ki a táblázatot! b) Mennyi a kondenzátor kapacitása? c) Milyen ohmos ellenállású vezetőnél kaphatnánk ugyanezt a táblázatot? d) Milyen induktivitású tiszta induktív tekercsnél kaphatnánk ugyanezt a táblázatot? 5. Határozzuk meg méréssel egy kondenzátor kapacitását! Hány %-kal tér el a m ért érték a kondenzátoron feltüntetett értéktől? 6. Mérjük meg egy zárt vasmagos tekercs induktivitását! (Egy zárt vasmagos tekercs közelítően tiszta induktív ellenállásúnak vehető.) 181.1 A kondenzátor feszültsége késik az áramerősséghez képest 181.1 Kapacitív ellenálláson az áramerősség negyed periódust siet a feszültséghez képest 3.3 Teljesítmény a váltakozó áramú áramkörben (Kiegészítő anyag) Valamely áramkörben egy fogyasztó teljesítménye megmutatja, hogy a f ogyasztó egy időegység alatt mennyi energiát vesz fel az áramforrásból.

Egyenáramú áramkör esetén a teljesítményt a feszültség és az áramerősség szorzata adja: P = U ??I. Mivel mindkét tényező az idő folyamán állandó, a teljesítmény is időben állandó, pozitív érték. Váltakozó áramú körben a feszültség és az áramerősség is szinuszosan változik, szorzatukat pillanatnyi teljesítménynek nevezzük. Ppill = Upill ??Ipill A pillanatnyi teljesítmény megmutatja, hogy mennyi energiát venne fel a fogyasztó egy időegység alatt az áramforrásból, ha a pillanatnyi áramköri jellemzők nem változnának. Matematikai úton vagy a két függvény szorzatának megszerkesztésével belátható, hogy a pillanatnyi teljesítmény is szinuszosan változó mennyiség. Tekintsük például ohmos és kapacitív ellenállásnál a pillanatnyi teljesítmény időbeli grafikonját! (182.2, 1823 ábra) Látható, hogy ohmos ellenálláson a pillanatnyi teljesítmény mindig pozitív vagy zérus. Az ohmos ellenállás csak felvesz

(bár pillanatonként változó mértékben), de vissza nem ad energiát az áramforrásnak. A felvett energia – általában ugyanúgy, mint az egyenáramú áramkör fogyasztóin – belsőenergia-növekedést okoz, majd hőátadással a környezet energiáját növeli. A kapacitív ellenállás pillanatnyi teljesítmény grafikonján szimmetrikusan fordulnak elő pozitív és negatív előjelű tartományok. Amikor pozitív a teljesítmény, a kondenzátor felvesz energiát. Ilyenkor a kondenzátor feltöltődik, az áramforrás energiája átalakul a kondenzátor elektromos mezőjének energiájává. A negatív teljesítmény fordított irányú energiaátalakulást jelent: a kisülő kondenzátor elektromos mezőjének energiája átalakul az áramforrás energiájává. A pillanatnyi teljesítmény grafikon pozitív és negatív előjelű tartományainak szimmetriája arra utal, hogy időátlagban a kondenzátor nem tekinthető fogyasztónak, mert amennyi energiát felvesz az

áramforrásból, annyit vissza is szolgáltat. Hasonló eredményt kapunk a tiszta induktív ellenállás esetén is, csak ott a tekercs mágneses mezőjének felépítésére fordítódik energia, majd a mágneses mező megszűnésekor az áramforrás szintén visszakapja a befektetett energiát. 182.1 Teljesítmény egyenáramú áramkörben 182.2 Ohmos ellenálláson a feszültség, áramerősség és pillanatnyi teljesítmény az idő függvényében 182.3 Kapacitív ellenálláson a feszültség, áramerősség és pillanatnyi teljesítmény az idő függvényében MEGJEGYZÉSEK 1. A tekercsek általában nem tekinthetők tisztán ohmos vagy tisztán induktív ellenállásúnak Ezért a fázisszögük 0o és 90o közötti érték. Zárt vasmagos tekercs fázisszöge megközelíti a 90o-ot. Az elektromos motorok is tartalmaznak vasmagos tekercseket. A terheletlen motorok (amelyek nem végeznek munkát) közelítően induktív ellenállásként viselkednek. Terhelésnél a

motorok tekercsében indukálódó feszültség csökkenti az eredeti fázisszöget, növeli a teljesítménytényezőt, így az effektív teljesítmény növekszik. Az áramforrásból felvett energia ilyenkor nem hőközlés, hanem munkavégzés formájában adódik át a környezetnek. 2. Ha tiszta induktív vagy kapacitív ellenállást kapcsolunk a hálózatra, akkor áram folyik ugyan a vezetőben, de effektív teljesítmény nincsen, nem kell fizetnünk az energiafelhasználásért. Ugyanakkor a távoli generátortól a távvezetéken át is folyik áram, és melegíti a vezetéket, tehát a villamos erőműveknél energiaveszteség jelentkezik. Ez különösen jelentős lehet az üzemek vasmagos tekercseket tartalmazó nagyobb gépeinél, berendezéseinél, még akkor is, ha nem tisztán induktív ellenállásokról, hanem 0o é s 90o közötti fáziskésést okozó fogyasztókról van szó. Ahhoz, hogy a távvezetékeken az energiaveszteség minél kisebb legyen a

hasznosított (és a fogyasztó által kifizetett) energiához képest – a fázisszöget minél kisebbre kell csökkenteni. Ezért kötelező az induktív jellegű fogyasztóknál fázisjavító kondenzátorok alkalmazása. A kondenzátor fázissiettető hatásával ellensúlyozhatja a tekercs fáziskésleltető hatását. 3. Bebizonyítható, hogy váltakozó áramú ellenállások soros kapcsolása esetén a teljesítménytényező és az eredő impedancia (Z) a következő összefüggésekkel számítható: A mennyiségek közötti kapcsolat az ellenállások vektorábrájával szemléltethető. GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Forog-e a villanyóra tárcsája, ha csak tiszta induktív vagy kapacitív ellenállást kapcsolunk a hálózatra? 2. Milyen ellenállása van annak a kondenzátornak, melynek a lemezei közötti szigetelőrétege kissé átvezet? Milyen lesz egy ilyen alkatrésznél a teljesítménytényező? 3. Mi a különbség váltakozó áramú áramkörben a

teljesítménytényező és a hatásfok között? FELADATOK 1. Egy lakás 230 V -os hálózati feszültséghez csatlakozó elektromos hálózatát 10 A -es biztosíték védi. a) Milyen teljesítményű fogyasztókat használhatunk? b) Mennyi lehet a fogyasztók ellenállása? 2. Mennyi a 230 V-os hálózatra készült 100 W-os izzó a) effektív áramerőssége? b) ellenállása? c) villamosenergia-felhasználása 15 perc alatt? 3. 230 V-os hálózatra kapcsolunk egy 1200 ohm kapacitív ellenállású kondenzátort a) Mekkora effektív áramerősség folyik a vezetéken? b) Mennyi a kondenzátor villamosenergia-felhasználása 1 óra alatt? 4. Egy 230 V -os hálózati feszültségre kapcsolt villamos motor áramerőssége 1,5 A, teljesítménytényezője 0,8. a) Mennyi energiát használ fel a motor 30 perces üzemeltetés alatt? b) Mennyi munkát végez a motor, ha hatásfoka 75%? c) Mennyi a fázisszög a feszültség és áramerősség között? d) Mennyi a motor eredő

ellenállása (impedanciája)? 5. Egy 230 V-os hálózatra kapcsolt motor árama 65o-ot késik a feszültséghez képest A motor 0,8-es hatásfokkal 10 perc alatt 240 kJ munkát végez. Mennyi a motor a) effektív teljesítménye? b) effektív áramerőssége? c) impedanciája? 3.4 A transzformátor A transzformátor a váltakozó áramú hálózatokban az egyik legalapvetőbb eszköz. Az elektromos erőművek és a felhasználó között, a távvezetékrendszer több pontján is találkozhatunk transzformátorokkal. A hálózatról üzemelő szórakoztató elektronikai készülékek bármelyikében szintén megtalálható a transzformátor Általános iskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy a villamosenergia-ellátó rendszerből transzformátorral állítjuk elő a szükséges nagyságú váltakozó feszültséget. Vizsgáljuk meg a transzformátor működését és legfontosabb törvényszerűségeit! A transzformátor két (vagy több) közös, zárt vasmagon elhelyezett

tekercsből áll. Az energiaforráshoz kapcsolódó tekercset primer, a m ásik tekercset szekunder tekercsnek nevezzük. Működése a nyugalmi indukció elvén alapszik. A primer tekercsben létrehozott váltakozó áram változó mágneses mezőt kelt a közös vasmagban. A változó mágneses fluxus hatására a szekunder tekercsben is feszültség indukálódik. Adjunk néhány voltos váltakozó feszültséget egy terheletlen (nyitott szekunder tekercsű) transzformátor primer oldalára! Kapcsoljunk a primer és a szekunder tekercs kivezetéseihez is váltakozó feszültségű voltmérőt. Változtassuk a primer és szekunder menetszámot (Np és Nsz), és foglaljuk táblázatba a tekercsek menetszámát, valamint a rajtuk mérhető primer és szekunder feszültség (Up és Usz) értékét! Mérések szerint a transzformátoron a primer és szekunder feszültségek aránya megegyezik a primer és szekunder tekercsek menetszámának arányával. A kapott eredmény érthetővé

válik, ha arra gondolunk, hogy a primer és a szekunder feszültségek megegyeznek a közös vasmagú (közös fluxusú) tekercsekben indukált feszültségekkel. A két egyenlőségből már következik a feszültségek és a menetszámok megegyező aránya. 185.1 Transzformátorok az energiaszállító rendszerben 185.2 A feszültség fel- és letranszformálása 185.3 A két tekercs között a mágneses mező létesít induktív kapcsolatot Aj ó transzformátoron elhanyagolható az energiaveszteség: a primer oldalon az áramforrásból felvett teljesítmény megegyezik a szekunder oldalon a fogyasztónak leadott teljesítménnyel. Up ?Ip =Usz*Isz. Ezt az összefüggést összevetve a f eszültségek és a m enetszámok kapcsolatára nyert összefüggéssel: tehát az áramerősségek fordítottan arányosak a menetszámokkal. A transzformátor gyakorlati felhasználása azon alapszik, hogy segítségével – lényegében energiaveszteség nélkül – a váltakozó

feszültséget át tudjuk alakítani ugyanolyan frekvenciájú nagyobb váltakozó feszültséggé (ez a feltranszformálás), vagy kisebb váltakozó feszültséggé (ez a letranszformálás). Különösen fontos szerepet tölt be a transzformátor a villamos energiának az erőmű és a fogyasztók közötti gazdaságos szállításánál. A nagy távolságok miatt nem elhanyagolható a távvezeték R ellenállása, és jelentős lehet a távvezetéken fellépő I négyzet ??R teljesítményveszteség, ami a vezetékek melegedésére és a környezet fűtésére fordítódik. Mivel ez a veszteség a távvezetéken folyó áramerősség négyzetével arányos, a távvezeték áramerősségének csökkentése nagy megtakarításokat eredményezhet. A teljesítményre vonatkozó P = U*I egyenlőség szerint a fogyasztók által igényelt, meghatározott teljesítmény úgy szállítható kis áramerősséggel, ha azt nagy feszültségen valósítjuk meg. A transzformátor

segítségével ez megoldható. A generátor és a távvezeték között feltranszformálást végeznek, ezáltal a távvezetéken nagy feszültség és kis áramerősség adódik, tehát kevés lesz a távvezetéken fellépő veszteség. A távvezeték után a fogyasztók felé letranszformálnak. Így a fogyasztók kisebb, kevesebb veszéllyel járó feszültségen hasznosíthatják az elektromos energiát. A transzformátor energiaszállításban betöltött szerepének modellezésére végezzük el a következő kísérletet! Két közel egyforma ellenállású izzót kapcsoljunk sorba olyan váltakozó feszültségű áramforrásra, hogy mindkét izzó gyengén világítson. Az egyik izzó modellezze a távvezetéket, a m ásik a f ogyasztót. Modellünk szerint az áramforrás által leadott energiának csak a fele jut el a fogyasztóhoz, a másik fele elvész a távvezetéken. Alkalmazzunk most az áramforrás és a távvezetéket jelképező izzó között feltranszformálást,

a távvezeték-izzó és a fogyasztó között pedig ugyanolyan mértékű letranszformálást! Megfigyelhetjük, hogy a távvezeték-izzó nem világít, a fogyasztót jelképező izzó viszont a korábbinál erősebb fénnyel világít. A transzformátorok alkalmazása gazdasági és környezetvédelmi szempontból is nagy jelentőségű. Az első, üzemi célokra használható transzformátort Bláthy Ottó, Déri Miksa és Zipernowsky Károly magyar mérnökök készítették 1885-ben. 186.1 Modellkísérlet: a transzformátor szerepe az elektromos energia szállításában MEGJEGYZÉSEK 1. A transzformátor feszültségei és menetszámai közötti összefüggés terheletlen transzformátornál teljesül pontosan. Ha a szekunder kört fogyasztóval terheljük, csökken a szekunder köri kapocsfeszültség. Ezért a transzformátor tervezésénél a szekunder menetszámot kissé megnövelik. 2. Az áramerősségek és a menetszámok kapcsolatára vonatkozó összefüggés annál

inkább teljesül, minél jobban terheljük a szekunder kört. 3. A primer kör által az áramforrásból felvett teljesítmény egy része a tekercseket melegíti (rézveszteség), egy másik része pedig az örvényáramok és a vasmag átmágneseződései miatt a vasmag melegítésére fordítódik (vasveszteség). Lemezelt vasmagok felhasználásával jelentősen csökken az örvényáramú veszteség. A korszerű transzformátorok összes vesztesége csupán 2% körüli érték. A nagy transzformátorok így is olajhűtést igényelnek. 4. A transzformátor primer és szekunder körében a teljesítmények egyenlőségét pontosan a következő összefüggés fejezi ki: 5. A generátorok 10-15 kV-os feszültségét a távvezeték előtt rendszerint 100-200 kV-ra transzformálják fel, de előfordul 750 kV-os távvezeték is. A fogyasztó előtt a letranszformálás transzformátorállomásokon több lépésben történik (35 kV, 6 kV ), amíg a lakások 230 V -os

feszültségét megkapjuk. 187.1 A zárt vasmagú transzformátor és az elektromos távvezetékrendszer korszerű megvalósítása Bláthy Ottó, Déri Miksa, Zipernowsky Károly magyar mérnökök nevéhez fűződik (1885) GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Az elektromos feszültség, áramerősség, teljesítmény, munka közül melyiknek a növelése érhető el transzformátor segítségével? 2. Hogyan változik egy meghatározott primer feszültségre kapcsolt transzformátor szekunder feszültsége és áramerőssége, ha a) a szekunder menetszámot megduplázzuk? b) a primer menetszámot megduplázzuk? 3. A hálózati feszültségnél kisebb feszültséget igénylő fogyasztók számára változtatható ellenállás, potenciométer és transzformátor segítségével is biztosítható a szükséges feszültség. Melyik a leggazdaságosabb megoldás? 4. Miért csökken a szétszedhető transzformátor szekunder feszültsége, ha a záróvasmagot eltávolítjuk? 5. Mi okozza egyes

transzformátorok “morgó” hangját? 6. 230 V -os feszültségre kapcsolt, 1200 menetes primer és 6 menetes szekunder tekercset tartalmazó transzformátorral “100-as” vasszöget is meg lehet olvasztani anélkül, hogy a hálózati olvadó biztosíték megszakadna, vagy az automata biztosító lekapcsolna. Hogyan magyarázható ez a kísérleti tapasztalat? (Ilyen elven működik az indukciós olvasztókemence is.) 7. Hogyan változik a t ávvezetéken az energiaveszteség, ha ugyanazt a t eljesítményt 20 kV helyett 200 kV-os távvezetéken juttatjuk el a fogyasztóhoz? 8. Fogyaszt-e elektromos energiát a hálózatra kapcsolt terheletlen transzformátor (például csengőreduktor, amikor nem szól a csengő)? 9. Gépkocsi akkumulátoros gyújtásánál az akkumulátor 12 V -os egyenfeszültségét transzformálják fel a gyújtószikrához szükséges közel 20 000 V-os feszültségre. Hogyan lehet egyenfeszültséget feltranszformálni? (Ilyen elven működik a

szikrainduktor is.) FELADATOK 1. Kapcsoljunk transzformátor szekunder tekercsére a terhelési igényeknek megfelelő fogyasztót (izzót, huzalellenállást), és ellenőrizzük a menetszámok és áramerősségek arányát! 2. Egy transzformátor primer köri menetszáma 35-szöröse a szekunder menetszámnak Mekkora áram folyik a primer körben, amikor a szekunder tekercshez kapcsolt izzón az áramerősség 0,6 A? 3. Egy 700 menetes primer tekercset tartalmazó transzformátor szekunder tekercse olyan 350 menetes tekercs, amelynek a 1 00. menetnél is van megcsapolása (kivezetése) Milyen feszültségeket vehetünk le a szekunder tekercsről, ha a primer tekercset a 230 V-os hálózati feszültségre kapcsoljuk? 4. Egy transzformátor primer tekercse 300, s zekunder tekercse 20 m enetes A szekunder körben lévő zseblámpaizzón a feszültség 3,5 V, az áramerősség 0,2 A. a) Milyen erősségű áram folyik a primer körben? b) Mennyi a primer feszültség? c) Mennyi a

teljesítményfelvétel? 5. Olvassunk Bláthy Ottó, Déri Miksa, Zipernowsky Károly életéről és munkásságáról! 3.5 Elektromos balesetvédelem és elsősegélynyújtás Az élőlényekben a sejtnedv elektrolit, ezért az emberi szervezet is vezeti az elektromos áramot. Az áram az emberi testen égési sérüléseket hozhat létre, megváltoztathatja a s ejtnedvek összetételét, és életveszélyes izomgörcsöket okozhat. Mindegyik hatás függ a testen áthaladó áram erősségétől és az áram átfolyásának időtartamától. Az áram erősségét a feszültség és az ellenállás együtt határozza meg. Az emberi test ellenállása közelítően 500 ohm és 50 000 ohm közötti érték. Az ellenállás döntően a vezetővel érintkező bőrfelülettől származik. Sérült, nedves (izzadt) bőr vagy a vezető nagy bőrfelülettel való érintkezése esetén az emberi test ellenállása nagyságrendekkel is csökkenhet. (A bőr verejtékezéssel járó

ellenállás-változását használják fel az úgynevezett hazugságvizsgálóknál.) A bőrfelület viszonylag nagy ellenállása miatt a vezetővel való érintkezés helyén keletkeznek az égési sérülések. Az áramütéseknél az életveszélyt rendszerint az áram izomgörcsöt kiváltó hatása okozza. Az áram izomhatása függ a frekvenciától is. A nálunk használatos 50 Hz-es hálózati frekvencia a legveszélyesebb tartományba esik. 1 mA erősségű áramot már érzékelünk, 10 mAesetén pedig általában bekövetkezik a karizmok olyan görcsös állapota, hogy nem tudjuk elengedni a vezetéket. 50 m A felett már halálos szívbénulás, szívkamralebegés léphet fel. A veszélyes izomgörcsöt okozó 10 m A-es áramerősséggel és az emberi test legkedvezőtlenebb körülmények közötti 500 ohmos ellenállásával számolva 50 V adódik a veszélyes feszültség határának. A szabvány a tartósan megengedhető legnagyobb érintési feszültséget 42 V-ban

határozza meg. 189.1 Háromfázisú generátor modellje A230 V-os hálózati vezeték érintése életveszélyes! Az áramütés elleni védekezéshez célszerű ismerni a villamosenergia-hálózat legalapvetőbb jellemzőit. A hálózat úgynevezett háromfázisú rendszer: a generátorokban három, egymáshoz képest 120o-os fáziseltolású feszültséget állítanak elő, és ezt továbbítják a fogyasztókhoz. Ennek a megoldásnak több előnye is van. Ugyanakkora elektromos teljesítményt kevesebb távvezetékanyag felhasználásával lehet szállítani. Forgó mágneses mező hozható létre az egyik legelterjedtebb elektromos motorfajtának, az aszinkron motornak a meghajtására. A fogyasztó számára két különböző nagyságú feszültség is rendelkezésre áll: a 230 V-os és a 398 V-os effektív feszültség. A letranszformálás után a háromfázisú transzformátor három tekercsének azonos végét egy pontba kapcsolják, és leföldelik. Ehhez a ponthoz

kapcsolódó vezeték a nullvezető A tekercsek másik végeihez kapcsolódó vezetékek a fázisvezetők (R, S, T). Két fázisvezető között a feszültség 398 V, bármely fázisvezető és a nullvezető között pedig 230 V. A kisebb energiaigényű lakásokba valamelyik fázisvezetéket és a nullvezetőt vezetik be. Ehhez a két vezetékhez csatlakoznak a lakásokban található szokásos dugaszoló aljzatok (konnektorok) is. A legtöbb súlyos elektromos baleset a f ázisvezeték és egy földelt fémtest (vízcsap, radiátor, talaj) egyidejű érintéséből származik, hiszen a nullvezeték földeléséből következően a hálózati feszültség egyik pólusa a talaj! Ne bízzunk meg teljesen a szigetelőanyagokban sem, mert nedvesség, pára hatására a felületükön vezetővé válhatnak. Gyakran okoznak balesetet a sérült elektromos vezetékek. Sérült szigetelésű elektromos vezeték használata életveszélyes! Leszakadt távvezetéket ne is közelítsünk meg,

mert a talajon, mint ellenálláson át folyó áram következtében az úgynevezett lépésfeszültség is halálos lehet. Az elektromos melegítő eszközök, villamos motorok belsejében bekövetkezhet vezetékszakadás, a vezeték és a fémtest érintkezése, amiből súlyos elektromos baleset származhat. Ennek kivédésére az érintésvédelem többféle módja is elterjedt Gyakran találkozhatunk a kettős szigetelés alkalmazásával. Ebben az esetben az üzemszerűen feszültség alatt álló vezető részeket a szokásos szigetelésen túl egy külső szigetelő burkolat is borítja (porszívó, villanyborotva stb.) Az érintésvédelem másik, lakásokban is elterjedt módja a nullázás (191.2 ábra), amelynél a berendezés fémtestét összekötik a hálózat nullvezetékével. Ezt az összekötést a dugaszoló aljzat és a villásdugó védőérintkezője valósítja meg. Testzárlat esetén a fázisvezető és a nullvezető között rövidzár jön létre, és a nagy

áram hatására a hálózati biztosíték megszakítja az áramkört. Olyan elektromos készüléket, amelyet védőérintkezős villásdugóval hoznak forgalomba, csak védőérintkezős dugaszoló aljzathoz csatlakoztassunk! Ellenkező esetben ezek a készülékek meghibásodás esetén életveszélyes áramütést okozhatnak! Mit tehetünk, ha mégis bekövetkezik az elektromos baleset? 190.1 Háromfázisú áramrendszer 190.2 Áramütést legtöbbször a váltakozó áramú eszközök szabálytalan használata okoz 190.3 A rossz szigetelés élet- és tűzveszélyes! 1. A legfontosabb a sérült azonnali kiszabadítása az áramkörből Megvalósítása többféle módon is történhet: – az áram lekapcsolásával, – csatlakozó kihúzásával, – biztosíték kiiktatásával, – a sérült és a vezeték szigetelőanyag segítségével történő elválasztásával (száraz fa vagy ruha, kötél segítségével). Közben ne érjünk a sérülthöz vagy földelt fémtárgyhoz, mert

bennünket is áramütés érhet! 2. Nyújtsunk elsősegélyt, és hívjunk orvost! Ha a sérült nem lélegzik, azonnal mesterséges légzést kell alkalmazni. Sokszor csak több órás mesterséges légzés vezet eredményre! Orvosi ellenőrzés, megfigyelés kisebb áramütés esetén is indokolt, akkor is, ha a sérült jól érzi magát. Az áramütés következményei néha csak utólag jelentkeznek. 191.1 A leszakadt nagyfeszültségű távvezeték közelében a “lépésfeszültség” is életveszélyes 191.2 Gyakori érintésvédelmi mód a nullázás GONDOLKODTATÓ KÉRDÉSEK 1. Hogyan lehet egyszerűen megállapítani, hogy a konnektor melyik pólusa a fázis és melyik a földelés? 2. Szabályos villanyszerelés esetén miért a fázisvezetéket szakítja meg a kapcsoló? 3. Miért szerelik a fürdőszobai világítás kapcsolóját a fal külső oldalára? 4. Miért nem éri áramütés a nagyfeszültségű távvezetéken álló madarat? 5. Nem kell semmilyen

veszélytől tartanunk a nagyfeszültségű távvezeték alatt? OLVASMÁNY Elektromos energiatermelés és környezetvédelem A 19. század az elektromos felfedezések évszázada volt Az új ismeretekre vezető kutatásokhoz és a technikai alkalmazásokhoz egyaránt megfelelő teljesítményt szolgáltató áramforrásokra volt szükség. Az első jól használható áramforrást a Volta által 1800-ban felfedezett galvánelem, majd Volta-oszlop jelentette. Planté francia fizikus 1859-ben feltalálta az ólomakkumulátort. Ugyanebben az évben elkészült Jedlik Ányos első dinamója is 1882ben pedig New Yorkban Edison üzembe helyezte az első villamos erőművet, amelyben gőzgéppel hajtott 6 dinamó 110 V feszültségű elektromos energiát állított elő. A Ganz-gyár mérnökei, Bláthy, Déri és Zipernowsky által tervezett transzformátor (1885) azért volt nagy jelentőségű, mert lehetővé tette az erőművekben koncentráltan előállított elektromos energia nagy

távolságokra és kis veszteséggel történő szállítását. Nem véletlen, hogy ugyancsak a Ganz-gyár mérnöke, Kandó Kálmán a századforduló idején már a villamos vasúti vontatás úttörőjeként szerzett hírnevet. A 20. s zázadban az ipar, a hírközlés, az elektronika olyan ugrásszerű fejlődése következett, hogy gyakorlatilag az élet minden területén nélkülözhetetlenné vált az elektromos energia felhasználása. Bár ennek ma előnyeit érzékeljük, az emberiség jövőjét veszélyeztető következményekről sem szabad megfeledkeznünk. A villamos energia döntő többségét erőművekben állítják elő úgy, hogy a generátor forgórészét a hozzákapcsolt turbina lapátjaira áramló gőz, levegő vagy víz hajtja meg. Hazai erőműveink csaknem kizárólag gőzhajtású turbinákkal üzemelnek. A termelt villamos energia több mint fele hőerőművekből származik, amelyekben fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) elégetésével

forralnak el vizet, és nyerik a turbinákat meghajtó gőzt. A fosszilis tüzelőanyagok használatával kapcsolatos egyik gond, hogy rohamosan fogynak a rendelkezésre álló készletek. A másik probléma, hogy a fosszilis tüzelőanyagok erősen környezetszennyezők. Az égéstermékek közül különösen a CO2 üvegházhatást és a SO2 környezeti savasodást okozó hatása a legveszélyesebb. 192.1 Kandó Kálmán (1869-1931) első villanymozdonya 192.2 A visontai Mátrai Hőerőmű madártávlatból 192.3 A Paksi Atomerőmű turbinacsarnoka Jelenleg a hazai előállítású villamos energia közel 40%-a az 1760 MW összteljesítményű paksi atomerőműből származik, amely eddigi működése során semmilyen környezeti károsodást nem okozott, és amelyet független nemzetközi szakértői szervezetek is a legbiztonságosabban működő atomerőművek közé sorolnak. A radioaktív hulladékok tárolásában kell még megtalálni a közvélemény számára is

megnyugtató megoldást. Világszerte erősödnek a megújuló energiaforrások alkalmazására irányuló törekvések. Ebben a vízerőművek játsszák a legnagyobb szerepet, amelyek elsősorban a megfelelő eséssel és vízhozammal rendelkező folyók energiáját hasznosítják. Ezek nem szennyezik a környezetet, de vannak kedvezőtlen környezeti hatásaik is (nagyméretű víztárolók; hordalékszállítás, a talajvízszint és az ökológiai viszonyok megváltoztatása). Épültek már az árapály vízszintkülönbségét hasznosító és a tengervíz hullámainak energiájával működő kísérleti erőművek is. Figyelemre méltó az utóbbi időben a szélerőművek terjedése, bekapcsolódása az elektromosenergiaellátó rendszerekbe (USA, Dánia és egyre több nyugat-európai ország esetében). A szélerőművek környezetbarát megoldást jelentenek, hátrányuk azonban a viszonylag kicsiny (általában 1 MW alatti) teljesítmény, valamint a nem folytonos

működés. A napenergia hasznosításának egyik módjáról, a közvetlenül elektromos energiát előállító naptelepekről már korábban esett szó (űrkutatás, földi erőművek). Vannak olyan naperőművek is, amelyekben a tükrökkel összegyűjtött napenergiát használják vízgőz előállítására. A biomassza (szerves anyagok, hulladékok) hasznosításában is többféle törekvés figyelhető meg. Jó hatásfokú, és kevésbé környezetszennyező villamosenergia- termelést biztosíthat a biomassza elgázosítása, majd gázturbinákban való elégetése. De járművek számára is állítanak elő biomasszából környezetkímélő üzemanyagot (metil- és etilalkoholt). Működnek a Föld belső hőjét villamosenergiatermelésre felhasználó geotermikus erőművek is. Hazai viszonylatban a megújuló energiaforrások többségének alkalmazásához nem rendelkezünk kedvező feltételekkel. Ezért nagyon fontos annak tudatosítása, hogy az

energiatakarékosság is a k örnyezetvédelem része. Különösen sokféle lehetőség kínálkozik erre a fűtés területén jó hőszigetelési és korszerű fűtési módok segítségével. Jó hatásfokú fűtést tesznek lehetővé a hőszivattyúk, amelyek az elektromos hálózatból felvett energiának mintegy háromszorosát adják le a l akásnak, a k ülönbözetet az alacsonyabb hőmérsékletű külső környezetből nyerik. A fűtési, vízmelegítési energiaszükséglet jelentős részét fedezhetik a napkollektorok, amelyek az üvegházhatást hasznosítják, csapdát jelentenek a Napból érkező hősugarak energiája számára. Jelentős eredmények születtek a közelmúltban az üzemanyagcellák fejlesztése terén is. Ezekben hidrogén és oxigén egyesítése során hő szabadul fel és víz keletkezik. Ez a környezetbarát megoldás nemcsak a jövőbeni villamosenergia-termelés és fűtés, hanem a közlekedés energiaforrásaként is ígéretesnek tűnik.

Bár a felhasznált elektromos energia döntő többsége az erőművekből származik, környezetvédelmi szempontból nem szabad megfeledkeznünk az elhasznált galvánelemek és akkumulátorok gondos és szelektív tárolásáról – különben azok súlyos környezeti szennyezést okozhatnak. Az akkumulátorok elkülönített gyűjtése azért is indokolt, mert lehetőség van az újrafeldolgozásukra. 193.1 Szélerőmű telep Walesben 193.2 Napkollektor telep Összefoglalás A MÁGNESES MEZŐ A mágneses és elektromos kölcsönhatás többféle hasonlóságot mutat (vonzás-taszítás, kétféle pólus, megosztás jelensége, mező közvetíti). Eltérés viszont, hogy amíg a kétféle elektromos töltés szétválasztható, a mágnesek mindig dipólusok. A mágneses mező erősségét a mezőnek a vizsgáló mágneses dipólusra kifejtett forgatónyomatékával mérhetjük. A mágneses mezőt jellemző fizikai mennyiség a mágneses indukció, melynek nagysága B=M/N*IA

ahol N, I és A a magnetométer (mérőtekercs) menetszáma, áramerőssége és keresztmetszete, M pedig a magnetométerre a maximális forgatónyomatékú helyzetben ható forgatónyomaték. A mágneses indukció mértékegysége a tesla (T). A mágneses indukció vektormennyiség, irányát az egyensúlyi helyzetben lévő mérődipól északi pólusa mutatja. Ahogyan az elektromos mezőt az erővonalakkal, a mágneses mezőt az indukcióvonalakkal lehet szemléletesen jellemezni. Míg az elektromos mező erővonalai nyitottak (egyik töltéstől a másik felé vagy a végtelen felé haladnak), a mágneses indukcióvonalak mindig visszatérő, önmagukban záródó görbék: a mágneses mező mindig örvényes. Egy felületen áthaladó összes indukcióvonal száma adja a felület fluxusát. A mágneses indukcióra merőleges felület fluxusa: B*A A mágneses fluxus mértékegysége a weber (Wb). Mágneses mezőt leggyakrabban árammal átjárt tekercs segítségével hozunk

létre. Hosszú, egyenes tekercs belsejében homogén mágneses mező jön létre, amelyben a mágneses indukció irányát (egyúttal a tekercs északi pólusának irányát) a jobbkéz-szabály adja meg. A mágneses indukció nagysága a tekercsben B=mű 1*mű 0IN/l ahol I, N és l a tekercs áramerősségét, menetszámát és hosszát jelölik. Mű 0 állandó, a légüres tér permeabilitása, mű 1 pedig a tekercs belsejét kitöltő anyagra jellemző relatív permeabilitás. A ferromágneses anyagok kis mágneses tartományai mágneses mezőben rendeződnek, és jelentősen erősítik az eredeti mágneses mezőt. Ezek relatív mágneses permeabilitása nagy érték. A lágyvasmagot tartalmazó tekercseket, az elektromágneseket sokféle céllal alkalmazzák a technikában. A mágneses mező erőt fejt ki a mozgó töltésekre, és így az áramvezetőre is. A Lorentz-erő nagysága, ha a B mágneses indukció merőleges a Q töltés v sebességére (vagy az I áramerősségű, l

hosszúságú vezetőre), F=B*Qv Az erő irányát jobbkéz-szabállyal adhatjuk meg. ELEKTROMÁGNESES INDUKCIÓ Ha mágneses mezőben úgy mozgatunk egy vezetőt, hogy az metszi a mágneses indukcióvonalakat, akkor a Lorentz-erő elmozdítja (szétválasztja) a vezetőben a töltéseket, a vezető végei között elektromos mező, elektromos feszültség jön létre. Ez a mozgási elektromágneses indukció. Az indukált feszültség nagysága: U = B · l · v, feltéve, hogy a B mágneses indukció, az l hosszúságú vezető és ennek v sebessége merőleges egymásra. Az indukált áram iránya mindig olyan, hogy mágneses hatásával akadályozza az indukáló folyamatot. Ez Lenz törvénye, amely az energiamegmaradás kifejezője Elektromos feszültséget és áramot létrehozhatunk nyugalmi elektromágneses indukcióval is. Ennek lényege, hogy változó mágneses mező körül mindig örvényes elektromos mező alakul ki. Ha N menetes tekercsben delta t idő alatt a

fluxusváltozás, akkor a tekercs végpontjai között az indukált feszültség (Faraday törvénye). A nyugalmi indukciónál is teljesül Lenz törvénye. A nyugalmi indukció speciális esete az önindukció, ami azt jelenti, hogy a tekercs áramának megváltozása következtében indukálódik a tekercsben feszültség. Az önindukció következménye, hogy a tekercs árama késik a feszültséghez képest. Az önindukciós feszültséget az U=L*delta I/delta t összefüggéssel számoljuk, ahol L a tekercs induktivitása, amelynek mértékegysége a henry (H). Az elektromos és mágneses mezőnek egyaránt van energiája, melyet a kondenzátor és a tekercs esetén hasonló összefüggéssel számolhatunk: E elektromos= 1/2*CU négyzet, E mágneses=1/2*LI négyzet A VÁLTAKOZÓ FESZÜLTSÉGŰ ÁRAMKÖRÖK A mozgási indukció felhasználásával állítunk elő váltakozó feszültséget, illetve váltakozó áramot. Ha homogén mágneses mezőben állandó szögsebességgel

forgatunk egy tekercset, a t ekercs végei között létrejövő feszültség az idő függvényében: A feszültség U pillanatnyi értéke a t időnek szinuszos függvénye. A váltakozó feszültség körfrekvenciája, ahol T a periódusidő, f a frekvencia. A váltakozó feszültség, illetve áram hőhatás szempontjából vett átlagos értékét effektív értéknek nevezzük. A váltakozó áramú műszerek a feszültség vagy áramerősség effektív értékét mutatják. A váltakozó áramú áramkörben az elektromos ellenállást általános esetben impedanciának nevezzük, és Z-vel jelöljük: Az impedancia speciális típusai: a) Ohmos ellenállás számítása: Az ohmos ellenálláson a feszültség és az áramerősség azonos fázisban van. b) Induktív ellenállás számítása: Az induktív ellenálláson az áramerősség 90o-ot késik a feszültséghez képest. c) Kapacitív ellenállás számítása: A kapacitív ellenálláson az áramerősség 90o-ot siet a

feszültséghez képest. Az induktív ellenállás a mágneses mező, a kapacitív ellenállás az elektromos mező felépítéséhez igényel energiát, de a mezők megszűnéskor ezt vissza is táplálják az áramforrásba. Az ohmos ellenállás az elektromos mezőből folyamatosan vesz fel energiát, és ugyanúgy, mint az egyenáramú áramkörben – hő formájában átadja ezt a környezetének A váltakozó feszültséget a villamos erőművekben különböző energiaforrások felhasználásával (fosszilis, atom-, víz-, szél-, napenergiából) állítják elő, és háromfázisú áramrendszerben juttatják el a fogyasztókhoz. A váltakozó áramú energiaszállításban és átalakításban fontos szerep jut a transzformátoroknak, amelyek gyakorlatilag teljesítményveszteség nélkül működnek: a feszültséget a menetszámokkal egyenes, az áramerősséget pedig a menetszámokkal fordított arányban változtatják: Megoldások (A terjedelem csökkentése

érdekében a m egoldásokat gyakran nem teljes mondatban fogalmaztuk meg, és néhány egyszerű kérdésre nem adtuk meg a választ.) I. HŐTAN 1.2 A szilárd testek hőtágulásának törvényszerűségei (15 o) Gk: 1. Nyári kánikulában kell nagyobb belógást hagyni a vezeték szerelésénél, hogy télen az összehúzódáskor ne váljék túlságosan feszessé a vezeték, mert ekkor elszakadhat. 2 A kitágult fémabroncs könnyen illeszthető a kerékre. Kihűlés után az összehúzódó abroncs rászorul a kerékre. 3 H ogy a vékony üvegfal egyenletesen melegedjen és táguljon Ezzel elkerülhető az üveg egyenetlen tágulásából eredő repedése, törése. 4 Mivel az órainga hossza a hőmérséklet emelkedésekor növekszik, csökkenése esetén pedig csökken, ezért az inga az első esetben lassabban leng, az óra késni fog, a második esetben az inga szaporábban leng, ekkor az óra sietni fog. (Az inga lengésidője függ az inga hosszától) 5 Vagy a csapágyat

melegítjük fel, vagy pedig a tengelyt hűtjük le. A könnyű összeillesztés után a hőmérsékletek kiegyenlítődésekor a csapágy a tengelyre szorul. 6 A nyáron mért területérték kisebb, mivel ekkor a mérőszalagunk hosszabb, mint télen, így a hosszúságok és a terület mérőszámai kisebbek lesznek. (A földterület hőtágulásától eltekintünk) 7 Fejezzük ki az ábrán a sárga területeket, az átfedés elhanyagolható. F: 1. delta l = 72 mm; 2 l0 = 6,25 m; 3 delta T = 109 oC, T = T0 + delta T = 129 oC; 4 alfa = 1,84 × 10 a mínusz ötödiken 1/ C fok ; a rúd sárgarézből készült. 5 delta T = -13,9 oC, T = T0 + delta T = 6,1 oC; 6. deltaV = 11,02 köb dm 1.3 A folyadékok térfogati hőtágulása (16 o) Gk: 1. A folyadéktartály térfogatát válasszuk nagyra, a hozzá csatlakozó cső pedig kis keresztmetszetű legyen. Így elérhetjük, hogy a folyadék térfogatváltozása nagy folyadékoszlop-hosszváltozást okoz a csőben, ezért a s

kálabeosztások ritkábbak lesznek, ez pontosabb hőmérsékletmérést tesz lehetővé. 2 Mert a hőtágulás következtében a folyadék az edényből kifolyhat, vagy a lezárt edényt a táguló folyadék szétfeszítheti. 3 Mivel a víz 0 oC 4 oC tartományban rendellenesen viselkedik, ezért nem lenne egyenletes a hőmérő skálabeosztása. 4 Az etilalkohol hőtágulási együtthatója kb hatszor nagyobb, mint a higanyé, így az alkohollal könnyebb érzékenyebb hőmérőt készíteni. Másrészt az alkohol fagyáspontja jóval alacsonyabb a higanyénál, így az alkoholos hőmérővel a higanyosnál alacsonyabb hőmérsékleteket is tudunk mérni. 5 A hőtágulás következtében a tengerek, óceánok szintje emelkedik. 6 A legsűrűbb a 0 oC-os víz lenne, amely a folyók és tavak alján helyezkedne el, így a fagyás a tavak és folyók aljától felfelé történne, ezért a jég nem lenne felülről hőszigetelő, s így a víz teljesen befagyna. F: 2. delta V = 80,6

köb cm; 3 delta T = delta V/V 0*béta = 110,5 oC, T = T0 + delta T = 128,5 oC; 4. béta= delta V/V 0*delta T = 510 a mínusz negyediken 1/ C fok. A folyadék glicerin volt. 5 delta V = 7,04 köb cm, delta h = delta V/A = 28,16 cm; 6 delta I= l0 *béta víz//3 deltaT =17,3 cm; 7. a) Vki = V0 * b éta p delta T = 368 köb c m; b) Vki = V0béta p delta T – V0 b éta al*delta T = 339 köb cm; 8. pr=p0/1+béta*delta T=987,7 kg/köbméter 1.4 Gázok állapotváltozása állandó nyomáson (21 o) Gk: 1. Az ideális gázt jól megközelítő reális gázok: a hidrogén, a hélium, az oxigén, a nitrogén, a levegő. Az ettől nagyobb mértékben eltérő gázok: a kén-dioxid és a szén-monoxid 2. Fűtéskor a szoba levegőjének egy része a szabadba távozik, lehűléskor pedig a szabadból levegő jut a szobába (ezt a jelenséget nevezik természetes szellőzésnek). 3 A pénzérme az üveg száján a melegítés során többször felemelkedik. Az üvegben lévő – pénzérmével

elzárt levegő melegszik, így nyomása megnő, ezért a palackban keletkező túlnyomásból származó erő hatására a pénzérme felemelkedik, eközben – az üvegből kiáramló levegő hatására – a nyomás kiegyenlítődik, ekkor a pénzérme visszaesik a palack szájára. Ez a folyamat a melegedés folyamán többször megismétlődik. 4 A zacskóban felmelegedett levegő sűrűsége kisebb lesz, így a zacskó léggömbként felemelkedik. A levegő lehűlése után a sűrűsége megnő, ezért a “léggömb”leereszkedik. 5 A radiátor feletti levegő kitágul és felfelé áramlik, így a légáramlattal a levegőben lévő por a mennyezetre jut, ahol megtapad. A radiátorra helyezett üveglappal megakadályozhatjuk a f elfelé szálló légáramlatot. 6 Az Egyenlítőnél felszálló és a Rák- és Baktérítőn leszálló passzátszelek. F: 1. delta V = V0 * béta lev delta T = 4,41 köb m; 2. V0 = delta V/béta lev*delta T= 907 köb m, h = V0/A= 4,54 m; 3.

delta T = A*delta h/V0béta a= 26,3 oC, T = T0 + deltaT = 26,3 oC; 4. delta V = V0 *béta delta T = 0,3663 köb cm, delta h = delta V/r négyzet*pí= 1,87 cm; 5. V0= 45 köb m, V2 =V0*(1+delta T2/273) = 53,24 köb m , q = V2-V1/V1= 0,066, azaz 6,6%. 2.3 Gázok állapotváltozása állandó térfogaton (26 o) Gk: 1. Lehűléskor a befőttesüvegbe zárt levegő nyomása lecsökken, az így kialakult nyomáskülönbség miatt a külső légnyomás a fedelet az üvegre szorítja. A fedél pereme alá pl egy kés pengéjét feszítve az üvegbe levegőt tudunk engedni. Ez a nyomáskülönbséget megszünteti, ezután a fedél könnyedén lecsavarható. 2 Atömlőbe bezárt levegő hőmérséklete és nyomása megnövekszik. A nyomást levegő kiengedésével vagy hűtésével csökkenthetjük 3. Ap-, illetve V-tengellyel párhuzamos egyenes szakasz 4 Alombikban lévő levegő hűlésekor nyomása csökken, így a külső légnyomás nagyobb lesz. A nyomáskülönbségből származó erő

a főtt tojást a lombikba préseli. Melegítéskor fordított lesz a helyzet: a lombikban megnő a nyomás, ezért a tojás kipréselődik a lombikból. F: 1. a) delta p2 = 230,7 kPa; b) delta p3 = 189,8 kPa; 2 F = 86,2 N; 3 T2 = 418,6 K = 145,6 oC; 4. a) T = 17,9 oC; b) Nem függ a kérdéses hőmérséklet a palackban lévő levegő térfogatától. 2.4 Gázok állapotváltozása állandó hőmérsékleten (28 o) Gk: 1. Asűrűség a nyomással egyenesen arányos 2 Agáz cseppfolyósodhat 3 Abura alatt a léggömbön kívüli levegő nyomása csökken, ezért a léggömb a belső levegő tágulásának következtében felfúvódik. 5 A rugalmas, harang alakú dugattyút fordítva kell a pumpa hengerébe helyezni, így a dugattyú lenyomásakor a dugattyú és a henger fala között a levegő a pumpából a szabadba áramlik, felhúzásakor viszont a dugattyú és a henger fala között a rés megszűnik, a légritkítandó térből a levegő a pumpa hengerébe áramlik. 6 A

kémcsőben lévő levegőoszlop a “búvár” részeként tekinthető, amelyre felhajtóerő hat. A külső nyomás a vízben tovaterjed, hatására a levegőoszlop összenyomódik, csökken a felhajtóerő. Az egyensúly megbomlik, a “búvár” lemerül. A külső nyomás megszűnésével a levegőoszlop kitágul, a megnövekedett felhajtóerő a “búvárt” a felszínre hozza. F: 1. p2 = 1,67 * 10 az ötödiken Pa; 2. h2 = 23,1 cm; 3 delta h = 3,3 cm; 4 A Boyle-Mariotte törvényből nyert egyenletből: 5. s = 7,2 cm 2.5 Az ideális gázok általános állapotváltozása, állapotegyenlete (32 o) Gk: 1. a) izobár; b) általános; c) általános; d) izotermikus; e) izochor; f) izobár; 2 Összesen hat eset lehetséges egyik állapotból a másikba jutással egymást követő két speciális állapotváltozás útján, ezek a következők: (1) izochor – izobár; (2) izobár – izochor; (3) izoterm – izobár; (4) izoterm – izochor; (5) izobár – izoterm;

(6) izochor – izoterm; 3. Az A ??B és a C ??D átmenetek izochor, a B ??C és a D ??A átmenetek pedig izobár állapotváltozást jelentenek. A körfolyamatot megvalósíthatjuk egy dugattyúval ellátott hengeres edényben lévő gázzal: először rögzített dugattyúállásnál felmelegítjük a gázt egy adott hőmérsékletre, majd további melegítéskor a dugattyút állandó nyomás mellett mozogni hagyjuk. Ezt követően – a dugattyút ismét rögzítve – a gázt addig hűtjük, amíg nyomása nem csökken le az eredeti értékre. Ekkor a dugattyú rögzítését feloldva a hűtést állandó nyomás mellett addig folytatjuk, amíg a gáz eredeti térfogatára húzódik össze. 4 A lopóban (pipettában) maradt levegő nyomása csökken, így a külső légnyomás a folyadékot a csövön keresztül a lopóba (pipettába) nyomja. 5 A gázt melegíteni kell F: 2. p2 = 111,6 kPa; 3 V2 = 7,8 köb cm; 4 V3 = 5,2 dm3, p3 = 106,7 kPa; 5 DT = 34,6 oC; 6. m = 6,4 kg; p2 = 5,9 MPa.

7 M = 4 g/mol, a gáz hélium 8 ?H = 0,089 kg/ köbméter, ?He = 0,179 kg/ köbméter, ?O = 1,428 kg/ köbméter. Az eltérés oka az, hogy a táblázat adatai valódi gázokra vonatkoznak. 3.2 A gázok állapotváltozásainak molekuláris értelmezése (37 o) Gk: 1. A cső alsó és a felső lapjára kifejtett erők különbsége, amely a nyomások különbségből származik, egyenlő a csőben lévő gázrészecskék súlyával. 2 A térfogat csökkentésével, vagy a részecskék számának növekedésével. Ezt összenyomással, vagy a gáz bevitelével valósíthatjuk meg a gyakorlatban. 3 A hidrogéngáznak nagyobb a nyomása, mivel nagyobb a részecskék száma és sűrűsége. 4 Egyenes arányosság F: 1. a) Fá = 20 N; b) F = 20 000 N; 2 a) p = 250 Pa; b) A nyomás nő, mert az ütközés rugalmasabb lesz. 3.3 A testek belső energiája, a hőtan I főtétele (39 o) Gk: 1. A gáz belső energiája növekszik (Ha a széteső molekulák hányada q, akkor a belső energia

növekedési aránya q/5. 2 Azonos hőmérsékleten a nagyobb tömegű molekuláknak kisebb az átlagos sokasága. Így legkisebb sebességű az O2 molekula, legnagyobb sebessége pedig a H2 molekulának van. 3 Nem lehet, mivel a belső energia a mozgási energiák összege, amely mindig pozitív. 4 A szobában lévő levegő belső energiája nem változik (mivel a p*V szorzat állandó). 5 Pumpában lévő levegőt összenyomunk, miközben a pumpa falán keresztül a gáz hőt ad le. 6 Az előző példában a gázt hűtjük, de az mégis felmelegszik az összenyomás hatására. 7 A szódásüvegbe csavart szifonpatronban lévő levegőt kezünkkel melegítjük, de az mégis lehűl a gyors tágulás következtében. F: 1. Egyatomos gáznál Eb = 3/2 RT = 3405 J, kétatomosnál pedig Eb = 5/2 RT = 5674 J; 2 Eb = 5/2 pV = 15 000 kJ; 3. Mivel az Eb = 5/2 pV állandó, a szobában lévő levegő belső energiája nem változik A szoba tárgyainak belső energia-csökkenését a

szobából távozó levegő viszi magával. 4 delta Eb = 5/2 R delta T = 62,3 J; 5. Eb = 3/2 nRT, T = 1,1*T1 = 27,3 oC; delta Eb = 3/2 nR delta T = 1702,3 J; 6. Igen, történt hőcsere: Q = -100 J Az összenyomott levegő a környezetének hőt adott le. 3.4 A gázok állapotváltozásainak energetikai vizsgálata (46 o) Gk: 1. A gáz és környezete között egyféle kölcsönhatás jön létre az izochor és az adiabatikus állapotváltozás során. Kétféle kölcsönhatás valósul meg az izobár és az izoterm állapotváltozások esetén 2 Az izoterm és izobár állapotváltozásokra igaz a kijelentés. 3 Igaz állítások: a) c) d); 4 Mivel a t esteken végzett külső munkavégzés a hőcseréhez képest elhanyagolható. 5 W = 200 J; 6 Q = -500 J; 7 delta Eb = 200 J F: 2. delta Eb = Q = 100 J; 3 a) delta Eb = 5/2 Rn delta T = 1121,8 J; b) Q = delta Eb + p * delta V = 7/2 Rn delta T = 1571,4 J; 4. a) delta Eb = 3/2 p * delta V = 3/2 W = 300 J; b) Q = delta Eb + W = 500 J.

5 a) delta Eb = 85,1 kJ; b) Q1 = 107,8 kJ; Q2 = 96,4 kJ; 3.5 A termikus folyamatok iránya, a hőtan II főtétele (49 o) Gk: 1. R everzíbilis folyamatok: súrlódás nélküli inga lengése, veszteség nélküli rugó rezgőmozgása stb. Irreverzíbilis folyamatok: egy test csúszása súrlódásos felületen, labda pattogása füves felületen stb. 2 100% hatásfokú hőerőgépeket lehetne tervezni Mechanikai munka befektetése nélkül kinyerhetnénk az óceánok hatalmas belső energiakészletét stb. 3 Mindkét esetben a helyiség hőmérséklete emelkedne. Zárt ajtónál jobban 4.2 A halmazállapot-változások molekuláris értelmezése (55 o) Gk: 1. A jég nagy olvadáshője miatt (1 kg tömegű jég megolvasztásához kb annyi hőre van szükség, mint 1 kg víz hőmérsékletének 80 oC-kal történő növeléséhez). 2 Térfogat növekedésekor a felszín domború (pl. a víznél), csökkenésekor viszont a felszín homorú (pl a fixírsónál) lesz fagyás során. 3

Lázas beteg vizes borogatásánál, nyári locsolásnál stb 4 A ruhát magasabb hőmérsékleten (napon) szárítjuk kiterítve, erős légáramlatban (szélben). 5 Afelhőképződés következtében csökken a levegőben lévő vízgőzrészecskék száma, ami a légnyomás csökkenéséhez vezet. 6 A doboz hűtésekor lecsapódott a doboz belsejében a vízgőz. Ez belső nyomáscsökkenést eredményez, ezért a külső légnyomás összeroppantja a gyenge falú dobozt. F: 2. Q = cj * mj delta T + mj Lo = 1780 kJ; 3. l2/l1= m*L1/ cmdelta T = 6,71; 4. mj = 0,80 kg; 5. cvíz * mvíz (T – 0 oC) nagyobb mint Lo mj, ezért a jég teljesen megolvad. T közös = mv*cvT-mjL0/cv(mj+mv)= 4,05 oC lesz. 6 A jég teljesen megolvad, és a termikus egyensúly létrejöttekor 63,6 oC hőmérsékletű víz lesz a termoszban. II. ELEKTROSZTATIKA 1. ELEKTROSZTATIKAI ALAPISMERETEK 1.1 Emlékeztető (67 o) Gk: 1. Feltöltődik, és jobban porosodik 2 Gátolja a dörzsöléses feltöltődést 3

Levezeti a töltéseket a földbe, megakadályozza a szikrakisülést. 4 A műanyag feltöltődhet, a fém elvezeti a töltéseket. 5 Átvehetik a töltés egy részét 6 Az átvett töltés nagyságától függően bármilyet. 7 Elektromos megosztás miatt 8 Az elektromos test vonzza a vízsugarat 9 Az elektromos töltésűvé vált emberi test és az autó közötti kis szikrakisülés. 10 Arúd vezető, a fogantyú szigetelő. 2. COULOMB TÖRVÉNYE A TÖLTÉSMEGMARADÁS TÖRVÉNYE (70 o) Gk: 2. a) F = 0; b) F = F0; c) F = mínusz 1/3 F0; d) F = F0; 3 a) Ugyanakkora, de taszítóhelyett vonzóerő b) Vonzó- erő marad, de kb 1850-szer kisebb lesz F: 2. a) 6,25 ??10 a tizennyolcadikon; b) 6,25 ??10 a tizennyolcadikon; c) 3,12 ??10 a tizennyolcadikon; d) 6,8 ??10a tizenhatodikon; 3. 2,8 ??10 a mínusz harmadikon N vonzóerő 4. a) 3,73 ??10a mínusz nyolcadikon C; b) A testek nem pontszerűek 5 1,34 km (Érzékelhető, hogy az 1 C nagy töltésmennyiség!) 6. 0,02 mg 3. AZ

ELEKTROMOS MEZŐ JELLEMZÉSE 3.1 Az elektromos térerősség (73 o) Gk: 2. Lefelé 3 Igen, 3-szor nagyobb távolságban 4 E = 0 5 Az A pontból induló, B-t nem tartalmazó félegyenesen. F: 2. 1,5 ??10 a harmadikon N/C lefelé 3 a) 1,6 ??10 a mínusz tizenötödiken N felfelé b) 9,1 ??10 a mínusz harmoncadikon N lefelé. c) A gravitációs erő elhanyagolható az elektromos erő mellett. 1,76 ??10 a tizenötödiken m/s négyzet felfelé 4 200; 5 4,5 ? ?10 az ötödiken és a töltés felé irányul. 6 a ) 1,8 ??10 a mínusz hetediken C; negatív b) 1,33 ??10 a mínusz kilencediken C; pozitív 7. a) 6 ??10 a negyediken N/C a negatív töltés felé b) 1,56 ??10 a negyediken N/C elirányul a töltésektől. 8 1,49 ??10 a mínusz nyolcadikon C 3.2 Az elektromos mező szemléltetése erővonalakkal (77 o) Gk: 1. a) D; b) C; c) A és B; d) B és C; e) Q1 pozitív, Q2 negatív 3 Sugarasak, mivel a mező forrása nagy távolságból már pontszerűnek számít. F: 1. a ) 3000 N /C; b) 300

N* négyzetméter/C ; c) 0; d) 150 né gyzetméter/C ; 2. a ) 15* négyzetméter/C ; b) 0; c) 13* négyzetméter/C . 3.3 Az elektromos mező munkája Az elektromos feszültség (80 o) Gk: 2. Egyenletes mozgatás esetén a két munka egyenlő nagyságú, de ellentétes előjelű Nem egyenletes mozgatásnál a két munka nagysága is különbözik. 3 a) Pozitív b) Negatív 4 a) Negatív. b) Negatív c) Pozitív 5 a) Nem A feszültség a térerősségen kívül függ a két pont mezőbeli elhelyezkedésétől is. b) Igen 6 Az U = E ??r ??cosa alapján, ahol E és r állandó: koszinusz függvényként. F: 2. 12 V; 3 2,4 ??10 a mínusz tizenharmadikon J; 4 a) 1,6 ??10 a mínusz tizenkilencediken J; b) 5,93 ??10 az ötödiken m/s; 5. a) 1200 N; b) 7500 V; c) 2,5 cm; d) 548 m/s; 6 577 V/m 7. A és B, D és E; UBC = 10 V; UCD = 20 V; UBD = 30 V 8 UAB = 150 V; UBA = -150 V; UBC = 50 V; UBD = 100 V; UDA = -250 V; UDE = 150 V. 4. ELEKTROMOS TÖLTÉSEK, TÉRERŐSSÉG, POTENCIÁL A VEZETŐN (85

o) Gk: 1. Akkor nem, ha töltést viszünk e térrészbe 2 A fémgolyót az üreges vezető belsejéhez érintjük. 3 Az azonos előjelű töltések taszító hatása miatt 4 Csak a fémfelületekkel határolt térrész védett (például a teherautó platója vagy a kívülről műanyag borítású utastér nem). 5 Először a dipólusokra ható, azután az egynemű töltések közötti erőhatás miatt. 6 a) Igen b) Nem. 7 Nem, sőt minél több ponton össze kell vele kötni 8 A csúcshatással felgyorsított részecskék okozzák ugyanúgy, mint a villámnál. 5. A KONDENZÁTOR AZ ELEKTROMOS MEZŐ ENERGIÁJA (90 o) Gk: 1. a) Nem b) Nem c) Igen 3 Atöltés és térerősség állandó, a feszültség nő, a kapacitás csökken, az energia nő. 4 a) A forgórész lemezeit kifelé forgatjuk (távolítjuk) b) Az általunk befektetett munkából. F: 1. 33 nF; 2 0,5 V; 3 5,9 ??10 a másodikon J és 2,35 ??10 a mínusz harmadokon C; 4 a) 10 a mínusz kilencediken C ; b) 5 ??10 a mínusz

nyolcadikon J ; c) 1,5 ??10 a mínusz kilencediken C; d) 1,6 ??10- a mínusz másodikon V; 5. a) 1,4 ??*10 a mínusz negyediken C; b) 4,4 ??10 a mínusz harmadikon J; 6. a) 71 pF; b) 6,7 ??10 az ötödiken V6m ; c) 3 kV; 7. a) 2,5 ??*10 az ötödiken V/m ; b) 177 pF; c) 8,9 ?10 a mínusz nyolcadikon C; d) 2,2 *10 a mínusz ötödiken J; e) 3,3 ?10 a mínusz ötödiken J. III. AZ ELEKTROMOS ÁRAM VEZETÉSI JELENSÉGEK 1. EGYENÁRAM, ÁRAMKÖRI ALAPTÖRVÉNYEK 1.1 Emlékeztető (96 o) Gk: 1. A kondenzátor kisütésekor csak külső áram folyik, nincs belső töltésszétválasztás 2 A vezeték is fogyasztó, de ez általában elhanyagolható a “fő” fogyasztók mellett. Például rövidzár esetén a vezeték válik fogyasztóvá. 3 A síelők a töltéshordozóknak, a drótkötélpálya az áramforrásnak, a havas lejtő a vezetőnek (fogyasztónak) felelnek meg. 4 Az egyszerű kapcsoló zárja vagy nyitja, az alternatív kapcsoló egyik irányban zárja, miközben

másik irányban nyitja az áramkört. 5 Folyamatosan zárja az áramkört 1.2 Az áramköri alapmennyiségek Ohm törvénye (100 o) Gk: 2. a) UA = 2 ??UB; b) Ib = 2 ??IA; 3 A műszeren az átfolyó I áramerősség helyett az U = I ??Rb feszültség is feltüntethető, ahol Rb a műszer saját belső ellenállása. 4 Nem érvényesek. Itt nem nyugvó, hanem az egymást kiegyensúlyozó erők mellett egyenletesen áramló töltésekről van szó. 5 Lehet, ha a kevesebb elektron gyorsabban áramlik 6 a) Voltmérőt. b) Ampermérőt F: 1. 2,67 *?10 a mínusz ötödiken A lefelé. 2 a) AB: ampermérő, CD: voltmérő “+” jelű bemenetek: A és C; b) 23,3 ohm ; c) 466,6 ohm; 3. c) 50 ohm; 5 3,5 V; 6 a) 0,37 s; b) 81,5 ohm; 7. a) 20%-kal; b) 25%-kal 8 a) 50 ohm; b) 0,2 A 1.3 Mitől függ a fémes vezető ellenállása? (104 o) Gk: 1. b) Az ezüst 2 Nő a hossz és csökken a keresztmetszet, tehát az ellenállás is növekszik 3. Az ellenállás az átmérő négyzetével

fordítottan arányos 4 Nagyobb feszültségen nagyobb az ellenállás. Ok: a melegedés 5 A kísérlet szénmikrofont modellez A rugalmas anyagok érintkezési felülete nő, az ellenállása így csökken a nyomással. 6 Az előző feladat szerint 7 A köteg ellenállása 36-szor kisebb. F: 3. a) 2-szeres meredekségű egyenes b) 4-szeres meredekségű egyenes 4 a) Kantál b) l = 1 m, R = 180 ohm; 6. a) 2,17 ohm; b) Nem! (5,7 A) 7 a) 5 mA; b) 10 mA; c) 20 mA; 8 a) 0,0072 ohm; b) 0,01%-os hibát. A vezeték ellenállását tehát elhanyagolhatjuk 9 148,1 m távolságban. 10 a) 21 ohm; b) 6 V -on kb ennyit, 1,5 V-on kevesebbet kapunk c) A hőmérséklet csökkenésével kisebb lesz az ellenállás. 11 a) 121,7 ohm; b) 132,2 ohm 1.4 Az elektromos munka, teljesítmény és hőhatás (109 o) Gk: 1. a) A merülőforralóval 2 Víz nélkül erősen felizzana és kiégne 3 Az éjszakai kisebb energiaigény olcsóbban biztosítható. 4 A menetek egymást is melegítik, kisebb árammal is

elérhető a magas hőmérséklet. 5 Levegőn kiég A nemesgáz hosszabb élettartamot eredményez, mint a légüres tér. 6 A kicsi hidegellenálláson induló nagy áram és a gyors felmelegedés okozza. 7 A kisebb teljesítményűnek nagyobb az ellenállása 8 Erősebben 9 A hálózat túlterhelése esetén nem olvad ki a biztosíték, a falban a vezeték túlmelegedhet (ha az automata nem old ki). 10 Lehet, ha a feszültség nagyobb (P = U ?I) F: 1. a) 575 W; b) 690 kJ; 2 a) 3,75 A; b) 3,2 ohm; c) 81 kJ; 3 a) 22,4 mA; b) 44,7 V; 4 a) 29,5 ohm; b) 1794 W; c) 5,5 óra; 5. 73,8% 1.5 Fogyasztók soros kapcsolása (111 o) Gk: 1. A másik sem világít 2 a) Ub/Ua; b) ;Ub/U 3 Kicsi 4 Az eredő teljesítmény egyenlő a részteljesítmények összegével. 5 Apozitív pólushoz viszonyítva negatív, a negatív pólushoz viszonyítva pozitív. 6 Afűtőszál sokkal nagyobb ellenállású, mint a vezeték 7 A második esetben a f elmelegedett izzólámpának lényegesen nagyobb az

ellenállása, így más arányban oszlik meg a két izzón a hálózati feszültség, mint az első bekapcsolásnál. F: 2. 12 mA; 2,4 V; 3,6 V; 3 4,5 V; 6 V; 62,5 mA; 4 64 ohm; 5 35 ohm; 6 a) 28,5 ohm; b) 52,5%; 7. 21,3%; 8 17 izzót (legalább) 3,16 W 9 a) 76 ohm; b) 5,4 V; 7,2 V; 11,4 V 1.6 Fogyasztók párhuzamos kapcsolása (114 o) Gk: 1. a) Párhuzamos b) Soros c) Párhuzamos d) Soros e) Párhuzamos f) Párhuzamos g) Párhuzamos. h) Bármelyik 2 A rövidre zárt fogyasztón nem folyik áram, a teljes áram a rövidzáron folyik. 3 Nagy 4 Az ampermérőn – kis ellenállása miatt – nagy áram folyik, valószínűleg tönkremegy. A voltmérőnek nagy az ellenállása, nem lesz baja 5 Fogyasztók soros kapcsolásánál I állandó, P és R egyenesen arányos. Párhuzamos kapcsolásnál U állandó, P és R fordítottan arányos. 6 Két fűtőszál soros kapcsolása, egy fűtőspirál, majd két fűtőspirál párhuzamos kapcsolása. 2-szeresre, majd 4-szeresre nő a

teljesítmény F: 1. a) 120 ohm; b) 0,1 A; c) 0,06 A; 0,04 A; d) 0,72 W; 0,48 W; 1,2 W; 2 588,2 ohm; 0,187 W; 3. 12 V; 0,6 A; 0,4 A; 4 a) 96 mA; 156 mA; b) 24 V; c) 1,44 W; 2,3 W; 3,74 W; 5 144,7 ohm és 55,3 ohm. 1.7 A fogyasztók soros és párhuzamos kapcsolásának gyakorlati alkalmazásai (117 o) Gk: 1. Csökken 2 Növekszik 3 a) A voltmérő ellenállását b) Az ampermérő ellenállását 4 Az A izzónál csökken, a B-nél nő a fényerő. 5 Nem 6 D, C és E, B, F, A; 7 R2 = 4 · R1 F: 2. a) RS = 2,04 ohm; b) Rb = 2 ohm; 3 a) Re = 4900 ohm; b) Rb = 5 k?ohm; 4 a) RS = 0,4 ohm; b) Re = 4960 ohm; 5. a) 0,12 W; 0,3 W; 2 W; 2,42 W; b) 0,1 A, 6 V; 6 a) 0,36 W; 0,14 W; 0,52 W; 1,02 W; b) 0,33 A, 3,43 V; 7. a) Egy izzó ellenállásánál kisebb a két párhuzamosan kapcsolt izzó eredő ellenállása Ennek megfelelően változik a sorosan kapcsolódó ellenállásokon a feszültségek aránya. b) Ajelenség kevésbé észlelhető. 8 a) Abal oldali végétől 78,3 ohm; b) 36,2% 1.8

Áramforrások modellezése Üresjárási feszültség, belső ellenállás (122 o) Gk: 1. A nagy áramerősség megnöveli a belső ellenálláson eső feszültséget, így lecsökken a kapocsfeszültség. 2 Abelső ellenálláson folyó rövidzárási áram hőhatása 3 Akülső ellenálláson kevesebb lesz a feszültség, mint az üresjárási feszültség (4,5 V). 4 Avoltmérő belső ellenállása sokkal nagyobb az áramforrás belső ellenállásánál. F: 1. a) 1,19 A; b) 11,9 V és 0,48 V; c) Rk csökkentésével Imax = 31 A; d) Rk növelésével Ukmax = 12,4 V; 2. a) 101,7 A (ha az összekötő vezeték ellenállását elhanyagoljuk) b) 2,03 V-tal. c) 1,034 kW; d) 83,3%; 3 a) 0,43 A; b) 0,93 ohm; c) 0,823 A; d) 9,68 A; 4 a) 18 V; 8 ohm; b) 10 V. 2. VEZETÉSI JELENSÉGEK 2.1 Elektromos áram folyadékokban Az elemi töltés meghatározása (125 o) Gk: 1. Alemerült akkumulátor újra feltölthető, a rúdelem nem 2 Az elektrolízis galvánelemet hoz létre (polarizál), és ez

szembekapcsolódik az áramforrással. 3 Az akkumulátor töltésénél galvánelem előállítása (polarizáció) történik. 4 Durranógáz fejlődik A záró dugókat ki kell csavarni. Láng, szikra robbanást okozhat Célszerű szellőztetni 5 Szelektív gyűjtés szükséges a szárazelemek megsemmisítésére és az akkumulátorok újrafeldolgozása céljából. Tilos őket a közös szeméttárolóba dobni, mert súlyos környezetszennyezést okoznak! 6. A kéreg belső rétegeiben van a legtöbb anyagcserét biztosító elektrolit. A villám árama itt n agy nyomású gőzt fejleszt. F: 2. a) A katódon b) 3,75 ??10 a tizenkilencediken ion; c) 6,25 ??10 a mínusz ötödiken mól; d) 4 mg; 3. 0,101 g; 4 1076 5 150 2.2 Elektromos áram gázokban és vákuumban (128 o) Gk: a) A fotocellával. Például a hangosfilmvetítők egyik megoldásánál a filmen lévő és a felvett hang tulajdonságai szerint változóan fényáteresztő hangcsík egy fényforrás és egy fotocella

között halad. A fotocella árama az eredeti hangnak megfelelően fog ingadozni b) Akatódsugárcső. A katóddal szemközti, megfelelő bevonattal rendelkező üvegfalon az elektronok az áramerősségnek megfelelő erősségű felvillanásokat okoznak. Ezzel a módszerrel hozzák létre a tv-képernyőn a pontonként változó erősségű (és színű) felvillanások összességeként a látható képet. F: 2. 6,3 ??10 a hatodikon V/m ??1,5 ??10 a hatodikon m/s? 2.3 Elektromos áram félvezetőkben (130 o) Gk: 1. Mindkettőnél elektronok mozognak, csak elektronvezetésnél szabadon, lyukvezetésnél pedig gyenge kötéseken keresztül. Az utóbbit egyszerűbb úgy kezelni, mint pozitív lyukak ellenkező irányú mozgását. 2 Tiszta félvezetőnél negatív elektronok és pozitív lyukak, elektrolitoknál negatív és pozitív ionok a töltéshordozók. 4 A tiszta félvezetőnél jelentősebb a változás A szennyezéses vezetésnél a már meglévő vezetőképesség módosul. 5

A félvezető kristályba jutó szennyező atomok, molekulák lényegesen megváltoztatják a vezetési tulajdonságokat. 2.4 Félvezető eszközök (134 o) Gk: 1. a) Dióda b) Tranzisztor c) Termisztor d) Megvilágítható határrétegű dióda (fényelem). e) Fotoellenállás f) Világító dióda (LED) 3 A dióda záró irányban is enged át áramot. IV. A MÁGNESES MEZŐ, ELEKTROMÁGNESES INDUKCIÓ 1. A MÁGNESES MEZŐ 1.1 Emlékeztető (142 o) Gk: 1. a) Hasonlóságok: azonos pólusok taszító, ellentétesek vonzó kölcsönhatása; megosztás és megosztott test vonzása; mező közvetíti a hatást, árnyékolás. b) Különbségek: elektromos pólusok szétválaszthatók, a mágnes pólusai nem; elektromos test minden semleges testet vonz, érintkezés után el is taszít; mágnes csak bizonyos anyagokat vonz, és nem taszít utána; elektromos mezőt mindig létrehoz elektromos töltés, mágneses mezőt csak mozgó töltés. 2 A mágnesrúd közepe nem hat a vasrúdra. 3

Elektromos megosztás vezetőknél, polarizáció szigetelőknél, mágneses megosztás ferromágneses anyagoknál. 4 a) Az elektromágnes berántja a v aslemezt és vele a kalapácsot, de ekkor megszakad az áramkör, és a rugó visszaállítja a kezdeti állapotot. Ez ismétlődik b) A túláram hatására behúz az elektromágnes, és megszakad az áramkör. Önmagától nem áll vissza a k ezdeti állapot 5 Áramforrás energiája, elektromos mező energiája, mágneses mező energiája, mozgási energia, hő (belső energia) és hang energiája. 6 Mágneses árnyékolás érdekében 1.2 A mágneses indukcióvektor, indukcióvonalak, fluxus (144 o) Gk: 1. a) A mágneses déli pólusnál (a földrajzi északi sarok közelében) b) A mágneses északi pólusnál (a földrajzi déli sarok közelében). Amilyen irányban az iránytű északi pólusa mutat 2. a) A; b) B; c) B; 3 a) Az É-i pólustól a D-i pólus felé mutat b) Az a) és d) egyensúlyi a b) és c) maximális

forgatónyomatékú helyzet. 4 Növelni kell a m agnetométer menetszámát, keresztmetszetét és áramerősségét. 5 Növelni kell a forgótekercs menetszámát, keresztmetszetét, a mágneses mező (mágnespatkó) erősségét és csökkenteni kell a forgást akadályozó rugó erősségét. F: 2. 1,5 mA; 3 a) 0,019 Nm; b) 0,016 Nm; 4 a) 0,0025 T; b) 60o-kal 5 a) 0; b) 3 mWb; c) 3 mWb. 1.3 Egyenes áramvezető és tekercs mágneses mezője (148 o) Gk: 1. Balra 2 Nem, a körvonalak közti távolságnak növekednie kell 3 Nagy menetszámú (vagyis kis átmérőjű) és rövid tekercset készítünk. 4 Nem, a körüljárási irány számít 5 Igen, bifiláris tekercselésnél. Itt vezetékpárt tekercselünk, melynek a k ét vezetékében ellentétes irányú áram folyik. 6 A tekercs körüli mágneses mező elhanyagolhatóan gyenge a t ekercs belsejéhez képest. (Kívül sokkal ritkábbak az indukcióvonalak, mint belül) 7 Például olyan kísérleti elhelyezéssel, hogy a

földi mágneses mező forgatónyomatéka zérus legyen. 8 Atekercs tengelyét kelet-nyugati irányba fordítjuk, így tesszük a tekercsbe az iránytűt. Addig növeljük az áramerősséget, amíg az iránytű 45 o-kal elfordul. Ekkor a Föld mágneses indukciója (vízszintes összetevő) egyenlő a tekercsével. F: 4. a) 1,25 ??10 a mínusz hatodikon T; b) 0,5 A; 5 50 A; 6 2 ??10 a mínusz harmadikon T (Kb. 50-szer erősebb, mint a Föld mágneses mezeje) 7 a) 7,5 ??10 a mínusz negyediken T; b) 74,6 mA; 8. a) 20,1 mT; b) 6,03 ??10 a mínusz hatodikon Wb 1.4 Anyagok a mágneses mezőben (152 o) Gk: 1. A lágyvas csak addig mágneses, amíg az áram folyik Az acél megtartaná mágnességét 2. Nem, mert a vas 768 oC (Curie-pont) felett elveszti ferromágneses tulajdonságát 3 A z egyik irányú áram erősíti, az ellenkező irányú gyengíti a mágnes membránra gyakorolt vonzását. Lágyvasnál mindkét irányú áram vonzást okozna (2-szeres frekvenciát kapnánk) F: 1. a)

2,51 mT; 2,51 mikro Wb; b) 3,01 T; 3,01 mWb; 2 a) 31,8 mA; b) Szintén 31,8 mA 1.5 A mágneses mező hatása mozgó töltésekre (158 o) Gk: 1. a) Apapírra merőlegesen befelé b) Amágnespatkó belseje felé c) Apapírra merőlegesen kifelé. d)A menetek síkjában felénk irányuló e) Nem hat erő 2 Mert nő a mágneses indukció értéke. 3 Nem függ 4 A kölcsönhatás törvénye szerint ugyanakkora, de ellenkező irányú (tehát szintén vonzó) erő hat. F: 1. a ) 33,3 A ; b) 2,74 N; 2 a ) Vízszintesen, keleti irányú áram; b) 4 ??10 a mínusz negyediken N; c) Például egy hajszálvékony Al-huzalt felemelne, de az azonnal meg is olvadna. 3 a) 69,6 cm; b) Ellenkező körüljárású lenne és kisebb sugarú: r = 0,379 mm 4 rp = 7,22 cm; rd = 10,2 cm. 2. ELEKTROMÁGNESES INDUKCIÓ 2.1 A mozgási elektromágneses indukció (162 o) Gk: 1. Elektromágnessel létrehozott erős mágneses mezőben tekercset (hosszú vezetőt) nagy sebességgel mozgatunk (forgatunk). Rövid ideig

a mágneses indukcióra merőleges mozgásirány is biztosítható. 2 a) Nem b) Igen. 3 Nagyobb sebességnél nagyobb feszültség indukálódik 4 Az energiamegmaradás értelmében. 5 Az alumíniumcsőben indukált áram okozza Lenz törvénye szerint 6 Közelítésnél az óramutató járásával ellentétes, távolításnál pedig megegyező körüljárású. 7 Közelítésnél a szakadás felső vége pozitív, távolításnál az alsó vége. 8 Nem Az a) esetben van, a b) esetben nincsen indukált áram. 9 M ikrofon: hangrezgést alakít váltakozó árammá (mozgási indukció útján). Hangszóró: váltakozó áramot alakít hangrezgéssé (az áram mágneses hatása segítségével). F: 2. a ) 62,5 m /s; b) 125 m /s; 3 a ) 2,4 V ; b) 0,24 A; c) Nyitott áramkörnél: F = 0 Zárt áramkörnél: F = 0,192 N. d) A mi munkánk és az elektromos munka is 1,152 J 4 a) 0,136 V; b) U = 0; c) A vízszintessel 25o-os szöget bezáró sebességgel, észak felé felfelé, vagy dél felé

lefelé. U = 0,15 V d) Zárt vezetőkör haladó mozgásánál nem változik a körbezárt fluxus, nem indukálódik áram. (A részfeszültségek lerontják egymás hatását) 5 9,6 ?A 6 a) UAB = 1,6 V; UBC = 0; UCD = 1,6 V; UAD = 3,2 V. b) Mindegyik szakaszon U = 0 2.2 Nyugalmi elektromágneses indukció (168 o) Gk: 1. a) Nem b) Igen c) Ellentétes előjelű feszültségeket d) A menetszám növelésével e) A menetszám növelésével, a t ekercs ellenállásának és hosszának csökkentésével. 2 Bekapcsolásnál I2, kikapcsolásnál I1. 3 Addig nem, amíg a körvezető a tekercsen kívül halad. Azután csökken 4 a ) Nyugvó elektromos töltések környezetében b) Változó mágneses mező körül. c) Sehol d) Minden mágneses mező ilyen F: 1. a) -0,3 V; b) 0,3 V; c) 9,38 mA; 2 0-0,2 s: -80 V; 0,2-0,3 s: 0 V; 0,3-0,4 s: 320 V 2.3 Az önindukció A mágneses mező energiája (173 o) Gk: 1. a) feszültség; b) áramerőssége; c) nyugalmi indukció; d) érvényes; e)

akadályozza; f) áramának változását; g) nagy induktivitású tekercsben, kis idő alatt, nagy áramváltozást hozunk létre. 3 Igen, feltéve, hogy nem változtatjuk a tekercset kitöltő anyag minőségét. 4 Bifiláris tekercseléssel: vezetékpárt csévélünk fel, melynek két vezetékében ellentétes irányú áram folyik. 5 Vasmag és nagy menetszám a döntő, de nagyobb keresztmetszet és kisebb hossz is növeli az induktivitást. 6 M ozgási: E = i/2 mv2; forgási: E = 1/2 Dx négyzet ; kondenzátornál elektromos: E = CU2. F: 2. a) 6,4 V; b) 19,2 J; 3 a) Legfeljebb 2,8 ms; b) 5,6 mJ; c) 1896; 4 a) 113 V; b) 11,3 H; c) 0,226 J. 3. A VÁLTAKOZÓ FESZÜLTSÉGŰ ÁRAMKÖRÖK 3.1 A váltakozó feszültség előállÍtása és tulajdonságai (177 o) Gk: 1. Rezgőmozgást 2 Áram folyik, de elektrolízis nem figyelhető meg 3 a) Az iránytű nem tudja követni a mágneses mező gyors változásait. b) Bármelyik pólus és a vasmag között vonzóhatás van. c) Vonzást (a

lágyvas állandóan átmágneseződik) 4 6 V 5 A – D2 ampermérő – D3 – B vagy B – D4 – ampermérő – D1 – A 6 Váltakozó áramú állásban a mérendő áram egyenirányítón halad át. 7 Motor: A forgórész tekercseibe áramot vezetve, ezek az állórész mágneses mezejében elfordulnak. Generátor: Az állórész mágneses mezejében forgatott tekercsekben feszültség indukálódik. 8 A magára hagyott rendszer az energiaveszteségek miatt leáll. F: 2. a) 325,3 V; b) 0,02 s; c) 50 Hz; d) 314 1/s; 3 alfa 1= pí/2, U1 = 325,3 V; alfa 2 = pí, U2 = 0; alfa 3 = 3 pí/2 , U3 = -325,3 V; alfa 4 = 2 pí, U4 = 0; 4. Umax = 141 V; Ueff = 100 V; ?= 377 1/s ; f = 60 Hz; T = 0,017 s. 5 I= U/R ; I = 1,41 × sin377t; Imax = 1,41 A; Ieff = 1 A; f = 60 Hz; T = 0,0167 s. 3.2 Ellenállások a váltakozó áramú áramkörben (181 o) Gk: 1. Izzólámpa, villanyvasaló, villanybojler: ohmos ellenállások Fojtótekercs: induktív ellenállás. Villanymotor: induktív és ohmos ellenállás 3

Nagy induktivitás szükséges, ami elsősorban zárt vasmaggal és nagy menetszámmal biztosítható. Az ohmos ellenállás csökkentése (jó vezető anyag, vastag vezető) és a frekvencia növelése is hozzájárul a tiszta induktív jelleghez. 4 Az ohmos igen, az induktív és kapacitív ellenállást a felhasznált váltakozó feszültség frekvenciája is befolyásolja. F: 1. 19; 2 575 ohm ; 1,83 H ; 3 1,45 k? ohm; 29 m A; 4 a ) b) 795 nF ; c) 4000 ohm?ellenállásúnál; d) L = 12,7 H. 3.3 Teljesítmény a váltakozó áramú áramkörben (184 o) Gk: 1. Nem 2 Ohmos és kapacitív 1 3 A teljesítménytényező (cosj) az áramköri ellenállások közül az elektromos energiát valóban felhasználók arányára utal. A hatásfok (h) azt fejezi ki, hogy a felhasznált elektromos energia milyen arányban fordítódik hasznos célra. F: 1. a) Az egyidejűleg használt fogyasztók összteljesítménye legfeljebb 2300 W lehet b) Alegkisebb ellenállású fogyasztó (egyedüli

használatnál) 23 ohm os lehet. 2 a ) 0,435 A ; b) 529 ohm; c) 90 kJ ; 3. a) 0,192 A; b) W = 0; 4 a) 496,8 kJ ; b) 372,6 kJ ; c) 36,9o; d) 153,3 ohm; 5. a) 500 W; b) 5,14 A; c) 44,7 ohm 3.4 A transzformátor (188 o) Gk: 1. F eszültség, áramerősség 2 a) A szekunder feszültség megkétszereződik, az áramerősség feleződik. b) A szekunder feszültség feleződik, az áramerősség kétszereződik 3 A transzformátor. (A potenciométer a legrosszabb) 4 A primer tekercs fluxusának csak egy része megy át a szekunder tekercsen. 5 A váltakozó átmágneseződés miatt rezgésbe jönnek a vasmag lemezei vagy egyéb vastartalmú rögzítőelemek. 6 A szekunder áram kb 200-szor erősebb a primer áramnál. 7 100-szor kisebb a veszteség 8 N em (vagy csak nagyon keveset). 9 A primer áramkör ismétlődő megszakításával F: 2. 17 mA; 3 32,9 V; 82,1 V; 115 V; 4 a) 13,3 mA; b) 52,5 V; c) 0,7 W 3.5 Elektromos balesetvédelem és elsősegélynyújtás (191 o) Gk: 1. Afázisceruza a

fázishoz érintve világít, a földelt pólushoz érintve nem világít! 2 Így lekapcsolt állásban a l ámpa foglalat érintése (például villanykörte cseréjével) nem okozhat áramütést. 3 A fürdőszoba gyakran nedves kövezete jó vezető, így a fürdőszobában egy hibás kapcsoló érintése fokozott balesetveszéllyel járna. 4 A feszültség nem egy vezetéken, hanem két vezeték, vagy egy vezeték és a föld között van. 5 A nagyfeszültségű távvezeték és a föld között elég jelentős térerősségű elektromos mező alakul ki. Ez az elektromos mező a távvezeték alatt elhelyezkedő testek között kis szikrakisüléseket is előidézhet, ami balesetveszélyt jelent (például benzingőz robbanása). A vízsugár vagy a nedves anyag (például a sárkány zsinórja) vezeti az áramot, ami halálos áramütést okozhat. 206.1 Szilárd anyagok hőtani adatai 206.2 Folyadékok hőtani adatai 206.3 Gázok hőtani adatai 2064 SI-előtétszavak (prefixumok)

207.1 Az elektromos kapcsolások gyakoribb rajzjelei Kiadja a Mozaik Kiadó, 6723 Szeged, Debreceni u. 3/B • Telefon: (62) 470-101 E-mail: kiado@mozaik.infohu • Honlap: wwwmozaikinfohu Felelős kiadó: Török Zoltán • Nyomdai előkészítés: Imosoft Kft. Műszaki szerkesztő: Horváth Péter, Szentirmai Péter Készült a Dürer Nyomda Kft.-ben, Gyulán • Felelős vezető: Megyik András Terjedelem: 18,5 (A/5) ív • 2005. május • Raktári szám: MS-2619

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.