Press "Enter" to skip to content

Orvosi pszichológia. minimumkérdések

V.1.2.2. A személyiség egyedisége, a személyiségelméletek célja

Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia

A könyv a beteggé válás, valamint a gyógyító folyamat pszichológiai tényezőit foglalja össze, középpontba állítva a kiemelt szerepű és fontosságú gyógyító kapcsolatot. Az egyes fejezetek elsősorban két szakterület ismeretanyagára épülnek: az orvosi pszichológia, valamint a klinikai egészségpszichológia releváns üzeneteit tartalmazzák. A szerzők elsősorban azt tartották szem előtt, hogy a különféle szakemberek – elsősorban orvosok és pszichológusok, de a társszakmák képviselői – számára a közös problémák legyenek az ismeretanyag bemutatásának fő szempontjai. A kötet tehát nem a két, egyébként is nehezen elkülöníthető diszciplína határvonalai szerint épül fel, hanem a gyógyító munka szempontjából alapvető pszichológiai problémák mentén. Ezek között számos olyan területet nevezhetünk meg, amelyek kifejezetten az utóbbi tíz évben kerültek előtérbe, így például a narratívumok, a betegség-elbeszélések jelentősége, az életkori és nemi szempontok új értelmezései, az információs társadalom hatásai, továbbá a közös döntéshozatal problematikája. Mindezeket és a többi témát is átszövi a kapcsolati elv, amely középponti koncepció abban az alapelvben is, hogy a gyógyítás/gyógyulás sikere nem csupán a szakember és a beteg, hanem a szakemberek egymás közötti kapcsolatai hálójának a függvénye. E tankönyv elsősorban az ismeretszerzést szolgálja a jövendő – vagy már gyakorló – szakemberek számára, ezenkívül segíti szakmai kapcsolataik erősödését, a problémaközpontú kooperációkat is.

Orvosi pszichológia. minimumkérdések

1 Orvosi pszichológia minimumkérdések A minimumkérdések anyagának többsége elhangzik vagy az előadásokon, vagy a gyakorlatokon. Van néhány kérdés, amit nem tárgyalunk tanórákon, ezeknek a forrását megadjuk a hallgatóknak (honlapra feltett anyagokról van szó). A kérdések után az Orvosi pszichológia tankönyv (második, átdolgozott kiadás, szerk.: Kopp M., Berghammer R., Medicina, Budapest, 2009) oldalszámai vannak megadva. utolsó módosítás: június 11.

2 Tartalomjegyzék 1. Kik az orvosi pszichológia történetében alapvető szerepet játszó legfontosabb magyar orvosok és kutatók? (Legalább három személyt ismerni kell!) (25. o.) Mik a legfontosabb különbségek a biomedikális és a biopszichoszociális betegségmodell között? Ismertesse az általános rendszerelmélet alapvető szabályszerűségeit (cirkuláris okság, nonszummativitás, ekvifinalitás, kommunikáció, homeosztázis, morfogenezis ezekből legalább négyet ismerni kell)! ( o.) Mi a különbség a REM és NREM alvás között? ( o.) Mi a tudat? Mi a rövid és hosszú távú memória, az explicit és implicit memória? ( o.) Mi az amnézia, milyen fő formái vannak? ( o.) Mi a gondolkodás? (71. o.) Mi az intelligencia definíciója, mi az IQ fogalma? (Wechsler definíciója kell; IQ: Binet és Wechsler szerint) ( o.) A demencia fogalma (66. o.) Melyek a két agyfélteke közötti lényeges különbségek az információfeldolgozásban? ( o.) Milyen teszttel mérjük a felnőttkori intelligenciát Magyarországon? Mik a főbb intelligenciaövezetek? (84. o.) Hogy épül fel a Magyar Wechsler Intelligencia Teszt (MAWI)? (84. o.) Mi a motiváció és a drive? (97. o.) Az emberi szükségletek hierarchiájában Maslow szerint mi van a piramis alján és a csúcsán? (98. o.) Milyen funkciói vannak az érzelmeknek? (102. o.) Mi az érzelmi intelligencia? (103. o.) Mi az érzelmek kognitív komponense? (104. o.) Milyen összetevői vannak az egészséggel kapcsolatos életminőségnek? (105. o.) Mi a szorongás? Mi a facilitáló és debilizáló szorongás? (106. o.) Mi az agresszió, mi a frusztráció? (109. és 118.o.) A fontosabb agresszióelméletek lényege (123. o.) Milyen mentális zavarokban lehet vezető tünet az agresszivitás? (124. o.) A személyiség fogalma (131. o.) Pszichoanalitikus személyiségelmélet: topografikus és srukturális modell ( o.) Melyek a fontosabb elhárító mechanizmusok? (Legalább ötöt ismerni kell!) ( o.) Mi a klasszikus és az operáns kondicionálás, és mi a szerepük az emberi viselkedésben? ( o.) Mi a megfigyeléses tanulás? (146. o.) Mi az extroverzió és introverzió? ( o.) Rogers humanisztikus személyiségelméletének alapjai ( o.) Cloninger pszichobiológiai személyiségmodellje ( o.) A személyiségzavarok három nagy csoportja ( o.) Melyek az A-típusú személyiség/viselkedés jellemzői? (161. o., 370. o.) Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete ( o.) Erikson pszichoszociális fejlődéselméletének szakaszai (Legalább hatot ismerjen!) ( o.) Mi az áttétel és a viszont-áttétel az orvos-beteg kapcsolatban? (228. o.) Melyek a compliance-t elősegítő és gátló tényezők? (Legalább ötöt soroljon fel!) ( o.) A Selye-féle stresszelmélet ( o.) Mi a tanult tehetetlenség és milyen pszichiátriai zavar lehetséges modellje? ( o.) Melyek a fő adaptív megbirkózási stratégiák? ( o.) Soroljon fel legalább négy diszfunkcionális attitűdöt! ( o.)

3 41. Melyek a főbb nem adaptív kontrollszerzési stratégiák? ( o.) Mi a társadalmi tőke fogalma? ( o.) Melyek a nagy népegészségügyi jelentőségű pszichés zavarok? ( o.) Hogyan változott a hazai öngyilkossági halálozás az utóbbi évtizedekben? (276. o.) Melyek a kezeletlen szorongás és depresszió következményei? ( o.) Mi a közép-kelet-európai egészségparadoxon? ( o.) Sorolja fel a szorongásos zavarok fajtáit! ( o.) Melyek a depresszió pszichés és szomatikus tünetei? (332. o.) Mi a depresszióra jellemző kognitív triád (Beck szerint)? (333. o.) Milyen mechanizmusok révén fokozza a depressziós állapot a szív-érrendszeri betegségek kockázatát? (334. o.) Melyek a depresszióra jellemző téves kognitív sémák? (336. o.) Melyek a krónikus fájdalomszindrómák? (338. o.) Melyek a krónikus fejfájások alapvető típusai? (339. o.) Az asthma bronchiale biopszichoszociális szemlélete (344. o.) Melyek a C-típusú személyiség/viselkedés jellemzői? (364. o.) Pszichés tényezők szerepe az esszenciális magasvérnyomás-betegségben ( o.) Melyek a leggyakoribb gyermekkori pszichoszomatikus és magatartászavarok? ( o.) Melyek a haldoklás lélektani szakaszai? ( o.) Melyek a gyász szakaszai? ( o.) Mi a pszichoterápia definíciója? (454. o.) Mik a pszichoterápia nemspecifikus tényezői (a Rogers-i triász)? ( o.) Melyek a pszichodinamikus terápia alapvető módszerei? (461. o.) Mi a deszenzitizálás? (462. o.) Mondjon példákat a klasszikus és az operáns kondicionálás pszichoterápiás felhasználására! ( o.) Mondjon három kognitív torzítást! ( o.) Melyek a főbb relaxációs módszerek? ( o.) Mi a biofeedback? (472. o.) Melyek a jellegzetes családi diszfunkciók pszichoszomatikus zavarokban? (Legalább hármat soroljon fel!) ( o.) Mi a projektív tesztek működési elve? (Legalább egy példa szükséges!) ( o.) Említsen meg legalább egy pszichológiai tünetlistát/tünetbecslő kérdőívet! ( o.)

4 1. Kik az orvosi pszichológia történetében alapvető szerepet játszó legfontosabb magyar orvosok és kutatók? (Legalább három személyt ismerni kell!) (25. o.) Selye János: általános adaptációs szindróma, stressz Bálint Mihály: A “Budapesti iskola” nemzetközi hírű képviselője volt Bálint. Az orvos személyiségének, magatartásának, az orvos-beteg kapcsolatnak tudományos igényű elemzésével vált világhírűvé. Ő tette ismertté “az orvos, mint gyógyszer” megfogalmazást, ami azt jelenti, hogy az orvos személyiségének ugyanúgy van gyógyító hatása, ha megfelelő módon alkalmazza, mint a gyógyszereknek. Ferenczi Sándor: A pszichoanalízis nagy hatású továbbfejlesztője volt. Ő alapította meg a világon az első pszichoanalitikus tanszéket a budapesti egyetemen 1919-ben. Franz Alexander: A pszichoszomatika atyja, pszichoszomatikus megbetegedéseket elemzett. 2. Mik a legfontosabb különbségek a biomedikális és a biopszichoszociális betegségmodell között? Ismertesse az általános rendszerelmélet alapvető szabályszerűségeit (cirkuláris okság, nonszummativitás, ekvifinalitás, kommunikáció, homeosztázis, morfogenezis ezekből legalább négyet ismerni kell)! ( o.) ALAPVETŐ KÜLÖNBSÉG: Lényege az, hogy a betegségek kialakulásában nem csupán biológiai tényezőket kell keresnünk, hanem a pszichológiai és társadalmi összetevők is kulcsfontosságúak. A lelki szféra még általában belekerül a mindennapos orvoslás látókörébe, a társas környezet jelentősége azonban kevésbé. Az orvostudománynak a társadalomtudományokkal (különösen a filozófiával) való kapcsolata pedig nagyon közeli kellene, hogy legyen. ÁLTALÁNOS RENDSZERELMÉLET: cirkuláris okság: Szemben a hagyományos lineáris oksági gondolkodással, amely szerint a megértés az okok és következmények kapcsolatának feltárásán alapul, más gondolkodási típusok is vannak. A cirkuláris okság bonyolultabb, körkörös szabályozási viszonyokon alapul. Ebben az előre- és visszacsatolások fontos szerepet játszanak: a következmény visszahat az okra, ugyanaz a jelenség egyszer ok, másszor következmény. (pl. tyúk-tojás) nonszummativitás: Az egész több, mint a részek összessége. Nem lehet pusztán a részek összeadásával megérteni az egészet. A sejt több, mint alkotó elemeinek összessége, a család több, mint az együtt élő 3-4 emberi lény. ekvifinalitás: Ugyanazt a végeredményt különböző folyamatok is létrehozhatják, illetve azonos folyamatok különböző kimenetelűek lehetnek. Egy szorongásos állapotot meg lehet szüntetni gyógyszeres kezeléssel, de pszichoterápiával is. Ugyanakkor a szorongást keltő élmény az egyik személyben az ellenállás fokozódásához vezethet, a másikban pedig fóbiát okozhat. kommunikáció: A kommunikáció szükségszerű volta a rendszerek alapjellemzője. Érvényes a kommunikációs alapszabály: nem lehet nem kommunikálni. homeosztázis: A homeosztázis az állandóságra törekvést jelenti, a normáktól való eltérés negatív visszacsatolást, az eltérések csökkentését indítja be. Ennek a klasszikus, Claude Bernard által leírt élettani jelenségnek az élet különböző területein vannak megnyilvánulási formái. Stabilitásra törekszik a vércukorszint, a házaspár kapcsolata, a társadalmi rétegződés, stb. 3

5 morfogenezis: A rendszernek szerkezetében is változnia kell az adaptáció jegyében. A változás mentén krízisek léphetnek fel (ez nem feltétlenül destruktív helyzet, a krízis oldódása után fejlődés, továbblépés következik). Gondoljunk a családi életciklusokra: a gyermekek házasságkötése például a családszerkezet megváltozásához vezet. 3. Mi a különbség a REM és NREM alvás között? ( o.) NREM alvásban csökkent éberség, csökkent tartalmi telítettség, a külső ingerek fokozott kirekesztése és a kérgi organizációs folyamatok globális háttérbe szorulása jellemzőek. REM alvásban a kérgi serkentettség és az éberség nő, ez azonban az ébrenléttől eltérően nem jelenti a motoros kimenet és az izomtónus arányos részvételét az aktivitásfokozódásban. 4. Mi a tudat? A tudat az egyén azon működése, amely a külvilágtól való elkülönülést, egyben a külvilággal való kapcsolattartást biztosítja. 5. Mi a rövid és hosszú távú memória, az explicit és implicit memória? ( o.) rövid/hosszú távú memória: A rövid távú memória terminussal a nem ismételt ingeranyag rövid távú megőrzését kívánták leírni, és elkülönítették az ismételt vagy jelentőséggel bíró ingeranyag megőrzésétől, amely a hosszú távú memória részévé válik, és a felejtéssel szemben sokkal ellenállóbb. A rövid távú memória fő koordinátora a prefrontalis kéreg. explicit/implicit memória: Implicit memóriának tulajdoníthatjuk azokat az ismereteket, amelyek lényegesen befolyásolják ugyan a viselkedést, anélkül azonban, hogy felidézésük megtörténne. Az implicit memória által hordozott tapasztalat benne rejlik a cselekvésben vagy a feladat végrehajtásának módjában, míg az explicit memória esetében a személy tudatában van ismereteinek, és azokról szóban, írásban, rajzolva, stb. be tud számolni. Az explicit memória eszerint események és tények rögzítésére szakosodott memóriarendszer, amely a hippokampusz közreműködésével tárolja az információt, míg az implicit memória a hippokampusztól függetlenül a kognitív és motoros automatizmusok, valamint a tapasztalatoknak a viselkedésre gyakorolt tudattalan hatásával kapcsolatos folyamatok letéteményese. 6. Mi az amnézia, milyen fő formái vannak? ( o.) Fogalma: vagy tartós sérülése. Az amnézia az emlékezeti funkciók kisebb vagy nagyobb mértékű, átmeneti Az osztályozás különbségein túl is több különböző amnézia típus ismert. Ezek lehetséges kiváltó oka lehet: I. Zárt koponyasérülés: Ha az agy rázkódik a koponyában, a csontos kidudorodások sebeket ejthetnek rajta, leggyakrabban a temporális lebenyen, ami pedig különösen fontos terület a hosszútávú emlékezet működésének szempontjából. Ebből 3 féle amnéziás állapot következhet: 1. Poszttraumatikus amnézia (PTA): Eszméletvesztés után fokozatosan tér magához a beteg, és ilyenkor kerülhetnek a PTA fázisába. Nehezére esik követni az eseményeket, tudni, hogy hol van. A zavartság mértéke hullámzó, szigetszerű tiszta állapotokkal. 4

6 2. Retrográd amnézia: Az amnéziának az a válfaja, amikor a páciens a betegség/trauma/sérülés következtében a esemény előtti dolgokra nem emlékszik. A legfrissebb emlékeket érinti a legsúlyosabban, jellemzően a feltisztulás után sem emlékeznek a baleset előtti percekre. 3. Anterográd amnézia: Súlyos tanulási zavar, a betegség/trauma/sérülés után történő dolgokat nem tudja észben tartani. II. Pszichogén amnézia: Stressz vagy trauma hatására fellépő, idegrendszeri károsodás nélküli emlékezetzavar. 1. Disszociatív amnézia: a személy képtelen visszaemlékezni egy vagy több olyan eseményre, amelyet trauma vagy stressz kísért. 2. Fuga állapot: ha az egyén kiszakad a megszokott környezetéből, hirtelen képtelen lesz emlékezni a korábbi eseményekre, valamint bizonytalan a személyiségét illetően. 3. Poszthipnotikus amnézia: a személy nem emlékszik arra, hogy mi történt vele a hipnózis alatt, de amennyiben kap egy kulcsingert, nagyon sok minden előhívható. 4. Gyermekkori amnézia: ezt az amnéziát többféleképpen is próbálták magyarázni. Egyfelől Freud úgy gondolta, hogy ezen jelenség mögött is az elfojtás mechanizmusa áll, vagyis hogy a latencia periódus előtti emlékeket kiszorítjuk a tudatunkból. A másik elmélet inkább neurológiai megközelítésű, mivel itt inkább arra gyanakszanak, hogy három éves kor előtt, a hippokampusz még nem eléggé fejlett, ahhoz az emlékeket hosszú távon tárolja. III. Globális amnézia: Az emlékezet teljes elveszítését jelenti. Ez a fajta amnézia egyfajta védekezési mechanizmus, ami traumatikus események után léphet fel. A poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) az ilyen teljesen elvesztett emlékek nem kívánt, hirtelen, újbóli megjelenését jelenti. 7. Mi a gondolkodás? (71. o.) A közvetlenül, a tapasztalatból megszerezhető információn túllépő, és a tárgyak, fogalmak, szimbólumok sokféle manipulációjával kapcsolatos folyamatokat nevezzük gondolkodásnak. 8. Mi az intelligencia definíciója, mi az IQ fogalma? (Wechsler definíciója kell; IQ: Binet és Wechsler szerint) ( o.) definíció: Az egyén összegződött vagy globális képessége arra, hogy célszerűen gondolkodjék és hatékonyan viszonyuljon környezetéhez (D. Wechsler) A felnőtt IQ-mérés problémájára Donald Wechsler (1958) találta meg a megoldást, az úgynevezett deviációs IQ módszerében. Abból a galtoni feltételezésből indult ki, hogy a mentális képességek normális eloszlást mutatnak. Ebben az átlaghoz került a 100-as érték, az egységnyi szórást pedig 15pontban határozta meg. (Ezt azóta nem minden IQ-teszt követi, van, amelynek például 24 pont a szórása.) A normál eloszlás jellegzetessége, hogy az átlagtól adott egységnyi szórások alatt, illetve felett megadható, hogy a teljes populáció hány százaléka található. Ez adja meg az úgynevezett centilis értéket, amely az IQ-pontnál sokkal jobban kifejezi a személy teljesítményét, mivel nem függ az adott teszt szórásától. Így például az emberek 2,15 %-a ér el az átlagnál legalább két szórásnyival magasabb értéket. Ugyanígy az eloszlás alacsony IQ-jú övezetében az átlagnál legalább két szórásnyival alacsonyabb értéket elérők aránya is 2,15 %. Ez az általánosan elfogadott 15-ös szórású tesztekben 70-es alatti intelligenciahányadost jelent. Így ezekben a tesztekben a 70 IQ-pont alatt teljesítőket tekintjük értelmi fogyatékosoknak. Így az IQ, a nevével ellentétben, felnőttek esetében nem jelent hányadost, hanem azt fejezi ki, hogy a személy hol helyezkedik el korcsoportjának 100-as átlagához képest. A Wechsler-féle teszt legnagyobb erénye, hogy a személy IQ értéke mellett a különböző feladattípusokon való relatív előnyökről és hátrányokról is képet ad. Wechsler máig is irányadóan azt mutatta meg, hogy egy személy mentális teljesítményéről sokkal jobb képet kapunk egy ilyen, profil jellegű bemutatás alapján, mintha az összteljesítményét egyetlen számmal fejezzük ki. 5

7 Binet alapgondolata az volt, hogy a gyermekek mentális szintjét az életkoruknak megfelelő átlagos teljesítményhez kell viszonyítani. Vagyis a 10 éves gyermekekre átlagosan jellemző teljesítményszint felel meg a 10 éves mentális kornak (Binet eredeti megfogalmazásában intelligencia-szintnek). Így tehát megállapítható egy gyermek mentális kora és az életkora közti viszony. Ha egy gyermek 10 éves, de csak a 8 évesek átlagos teljesítményszintjét éri el, vagyis a mentális kora 8 év, akkor 2 évnyi lemaradást mutat. Binet úgy vélte, hogy az ilyen lemaradás csak átmeneti, és nem egy rögzült, állandó képességet jelent. Binet óta azonban nem csak a számítási mód változott meg. A Binet-teszt és változatai azonban mind egyéni felvételt igényeltek, vagyis egy pszichológusnak egyesével kellett felvennie a teszteket minden gyermekkel. 9. A demencia fogalma (66. o.) Elbutulás, a megjegyző és megőrző memória, absztrakt gondolkodás és esetleg az ítélőképesség károsodása. 10. Melyek a két agyfélteke közötti lényeges különbségek az információfeldolgozásban? ( o.) Bal félteke logikus, racionális, analitikus atomisztikus nyelvi következtető (deduktív) szekvenciális feldolgozás algebrikus konvergens intellektuális realisztikus absztrakt gazdag kapcsolatok közeli területekkel (vertikális szerveződés) nagyobb szerep a fókuszált figyelmi folyamatokban Jobb félteke szimbolikus, metaforikus, ( irracionális ) egészleges (holisztikus, analóg) téri intuitív, kreatív egyidejű feldolgozás geometrikus divergens ösztönös impulzív konkrét sok kapcsolat távoli területekkel (horizontális szerveződés) nagyobb szerep a kitartó figyelmi folyamatokban, éberségben – érzelmek felismerése, arcfelismerés – formai összehasonlítás nincs humorérzéke van humorérzéke 6

8 11. Milyen teszttel mérjük a felnőttkori intelligenciát Magyarországon? Mik a főbb intelligenciaövezetek? (84. o.) Magyar Wechsler Intelligencia Teszt (MAWI) Az átlagtól +/- 30-ig átlag övezetről beszélünk ig: normál intelligencia 130 felett különös, vagy extrém intelligencia nagyon magas intelligencia magas intelligencia átlagos intelligencia alacsony intelligencia igen alacsony intelligencia enyhe fokú mentális retardáció mérsékelt fokú mentális retardáció súlyos értelmi fogyatékosság 20 alatt nagyon súlyos értelmi fogyatékosság 12. Hogy épül fel a Magyar Wechsler Intelligencia Teszt (MAWI)? (84. o.) A magyar klinikai gyakorlatban leginkább használatos teszt két részből, verbális és cselekvéses próbákból áll. I. Verbális próbák 1. Ismeretek 25 kérdés, amely elsősorban iskolában tanult ismeretek reprodukcióját igényli, pl.: Melyik országban van Róma?, Egy évben hány hét van?, Ki írta az Isteni színjátékot?, Ki építette az első telefonközpontot?, Mi az etnológia? 2. Helyzetek megértése 10 olyan kérdés, amely a józan értelem működési módját és színvonalát vizsgálja, pl.: Mit tenne Ön abban az esetben, ha az utcán egy lezárt borítékot talál, melyen teljes címzés és érvényes bélyeg van?, Miért kell adót fizetni?, Miért nem tanulnak meg beszélni a süketen születettek? 3. Számismétlés Ebben a feladatban egyjegyű számokból álló, egyre hosszabb számsorozatokat kell a vizsgált személynek megismételnie a vizsgálatvezető által mondott sorrendben, illetve fordított sorrendben. A számsorozatok hossza 3-tól 9 jegyűig, illetve 2-től 8 jegyűig nő. A leghosszabb hibátlanul megismételt sorozat hossza a verbális munkamemória (rövid távú memória) terjedelmét jelzi. 7

9 4. Számolás Ez a próba 10 szöveges számtanpéldát tartalmaz, amelyek mind megoldhatók a négy alapművelet (+ ; – ; * ; /) felhasználásával. A feladatok egyre nehezedő sorrendben követik egymást, ennek megfelelően egyre több a megoldásukra rendelkezésre álló idő. A két legnehezebb feladat esetén külön pont jár a különösen gyors megoldásért. Pl.: Mennyi idő alatt tesz meg egy gyalogos 24 kmt, ha óránként 3 km-t halad?, Egy tisztítóüzemben 50 tucat gombot varrnak fel 10 óra alatt. Hány gombot varrnak fel 15 perc alatt? 5. Összehasonlítás (főfogalom megnevezés) 12 fogalompár esetében kell megnevezni a legszűkebb fölérendelt gyűjtőfogalmat, amelyből az absztrakciós gondolkodás szintjére lehet következtetni. Pl.: kutya oroszlán, tojás mag, szobor költemény. II. Cselekvéses próbák 6. Rejtjelezés A próba minden egyjegyű számhoz egy szimbólumot rendel egy minta-sorban. A feladat egy számsorozat kódolása a megadott szimbólumokkal úgy, hogy minden számjegy alatti kis négyzetbe oda kell rajzolni a megfelelő szimbólumot. A 90 másodperc alatt helyesen rejtjelezett kódok száma a mentális sebességre utal. 7. Képrendezés Ez a próba 7 képsorozatból (és egy gyakorló sorozatból) áll. A képek helyes sorrendbe állítva egy történetet mondanak el. Megadott idő alatt sorrendbe kell rakni a képeket. A nehezebb feladatoknál több sorrend is elfogadható, de pontértékük különböző. A megoldáshoz szükséges időt mérik, a különösen gyors megoldásokat plusz pontokkal jutalmazzák. 8. Képkiegészítés A próba 15 egyszerű képből áll, amelyekről különböző részek hiányoznak. A hiányzó részt meg kell nevezni. 9. Mozaik-próba A próbában 16 db 2 x 2 cm-es piros, fehér, sárga, kék, piros-fehér és kék-sárga (átlósan felezett) oldalú kockából 7 megadott mintát kell kirakni. Az első 4 mintához 4 db, az 5. és a 6. mintához 9 db, a 7. mintához mind a 16 kocka szükséges. 10. Szintézis-próba 3 alakzatot kell összerakni (például egy széttárt ujjú kézfejet), amelyeket részekre bontva adunk át a vizsgált személynek, meghatározott sorrendben elé téve a darabokat. A megoldáshoz szükséges idő szerint történik a pontozás. A két rész eredményeiből egy verbális és egy performációs IQ-érték adódik, az összes próba nyerspontjaiból pedig egy mindkét képességcsoportot magába fogalaló IQ-érték számítható. A verbális és a performációs IQ-érték közötti jelentős eltérés fontos jelzés a klinikus számára: organikus sérülést, esetleg skizofréniát is jelezhet (pl. VQ/PQ>1,5 esetén). Lényeges tehát, hogy a verbális és a performációs teljesítmény megfeleljen a személy életkorának, nemének, korának, iskolai végzettségének. (Kun és Szegedi, 1971; Szakács, 1987) 8

10 13. Mi a motiváció és a drive? (97. o.) Motiváció alatt a szükségletek kielégítésére és a célirányos viselkedés szabályozására irányuló késztetést értjük. Drive-nak nevezzük az élettani hiány által kiváltott késztetéseket, mint az éhség, a szomjúság. A drive redukció elmélet szerint a kellemetlen késztetés megszüntetése a motivált viselkedés alapvető célja. 14. Az emberi szükségletek hierarchiájában Maslow szerint mi van a piramis alján és a csúcsán? (98. o.) Tetején az önmegvalósítás szükséglete, az önnevelés, önmegvalósítás, az alján pedig az élettani szükségletek (pl. éhség, szomjúság). 15. Milyen funkciói vannak az érzelmeknek? (102. o.) Az állandóan változó környezet és az egyén viselkedése közötti mediátor szerepet játszanak, motivációs és kommunikatív funkciót töltenek be. 16. Mi az érzelmi intelligencia? (103. o.) Az érzelmi intelligencia saját és mások érzelmeinek megfigyelési képességét jelenti, illetve azt, hogy ezt a képességünket fel tudjuk használni az adott helyzetben legmegfelelőbb magatartásválaszra. 17. Mi az érzelmek kognitív komponense? (104. o.) Az alapvető információfeldolgozási típusokon belül egy-egy adott helyzet minősítése jelentősen különbözik aszerint, hogy hogyan éljük meg, milyen környezetben éljük át, hogy milyen minősítést adunk neki. Ezt nevezzük az érzelmek kognitív komponensének. Így például bizonyították, hogy ha kísérleti személyeknek adrenalin injekciót adtak, az ezáltal kiváltott arousal emelkedést más érzelemnek tulajdonították azok a kísérleti személyek, akik vidám társsal voltak egy szobában, mint akiknél a kísérletvezető társa bosszankodó, haragos állapotot mutatott. Az érzelmek ugyanakkor igen jelentősen befolyásolják valamennyi kognitív funkciónkat, a helyzetek minősítését, értékelését, mivel gyakorlatilag valamennyi pszichés tevékenységre hatnak. Ezek közül a legfontosabbak: – figyelem és észlelés (percepció), – memória, – pszichológiai védekező mechanizmusok, – attitűdök és a meggyőzés, meggyőződés hatékonysága, – megértés és döntéshozatal, – személyközi kapcsolatok, – szubjektív jól-lét érzése, életminőség, de még – a politikai döntéshozatal is. 18. Milyen összetevői vannak az egészséggel kapcsolatos életminőségnek? (105. o.) Az egészséggel kapcsolatos életminőség három fő összetevője a munka és alkotóképesség, a fájdalom hiánya és a pozitív érzelmi állapot. Saját vizsgálataink szerint fiatal nők körében az életminőség legfontosabb összetevője a pszichés állapot, a depressziós tünetegyüttes a rosszabb életminőség alapvető mutatója. 9

11 19. Mi a szorongás? Mi a facilitáló és debilizáló szorongás? (106. o.) A szorongás lényege a kontrollvesztés, tehetetlenség átélése egy veszélyeztetőnek minősített helyzetben,mivel a helyzet aktív megoldására nem érezzük képesnek magunkat, vagy nem tudjuk, hogy milyen cselekvéssel, aktivitással oldhatnánk meg. Orvosi szempontból az érzelmek közül kiemelt jelentősége van a szorongásnak. Mint korábban elemeztük, szükségünk van az aktiváltság egy optimális szintjére ahhoz, hogy a legjobban teljesítsünk egy adott helyzetben, ezt nevezik facilitáló szorongásnak. A gyakorlott vizsgázó, a színész, az operáló orvos be tudja állítani ezt a lelkiállapotot a kritikus helyzetekben. Ezzel szemben ha az aktiváltság túllép ezen az optimális állapoton, a debilizáló szorongás állapota alakul ki, a teljesítmény csökken, a memória tartalmak előhívása zavart szenved, néha teljesen blokkolódik. 20. Mi az agresszió, mi a frusztráció? (109. és 118.o.) A düh viselkedésben való megnyilvánulása, szándékos destruktív, sértő cselekmény vagy közlés. Frusztrációról akkor beszélünk, ha a személyt megakadályozzák célja elérésében, vagy szükséglete kielégítésében. 21. A fontosabb agresszióelméletek lényege (123. o.) Elméleti kiindulás Az agresszió lényegével kapcsolatos alapfeltevések Következtetések az agresszióval való bánásmóddal kapcsolatban Biológiai kiindulású elméletek Biológiai, biokémiai folyamatok eredménye Műtéti, gyógyszeres beavatkozás Szociológiai kiindulású modellek Ösztönelméletek Frusztrációs modellek Tanuláselméletiviselkedéslélektani kiindulás Társadalmi problémák eredménye Velünk született, spontán, az agresszív viselkedés szinte elkerülhetetlen Velünk született vagy tanult, de minden esetben reaktív: reakció a csalódásra, akadályra Tanult viselkedésminta, nevelés eredménye Társadalmi szintű beavatkozás Elvezetni, kanalizálni, szublimálni kell (például mozgással, szakmai tevékenységgel, művészeti tevékenységgel, küzdősportokkal Alternatív magatartásmódok begyakorlása, a csalódások elkerülése A kiváltó helyzet módosítása, kontrollja, a viselkedés következményeinek (megerősítéseknek) a módosítása Kognitív kiindulás Az információfeldolgozás, kognitív folyamatok eredménye A hibás minősítések, kognitív torzítások felismerése, módosítása és alternatív cselekvési stratégiák kidolgozása 10

12 A biológiai kiindulású elméletek többsége genetikai (neurokémiai, endokrinológiai) tényezőkkel magyarázza az agresszív cselekvést, ezért módosításukat általában biológiai kezeléssel (gyógyszer, műtét) képzeli el. A legelfogadottabb – nagyszámú biológiai vizsgálat meglehetősen egybecsengő eredményeire épülő – elmélet szerint az agresszió a központi idegrendszeri szerotonerg tónussal mutat fordított korrelációt. Ugyanakkor egyes szociális, környezeti tényezőkről, melyekről tudjuk, hogy az agresszió megnyilvánulására is hatnak, azt is sikerült kimutatni, hogy nagymértékben befolyásolják a szerotonerg rendszert, így biopszichoszociális megközelítésre is lehetőség nyílik. A szociológiai kiindulású megközelítések túlnyomóan társadalmi és kulturális hatásokban keresik a jelenség magyarázatát, ezért a változtatási lehetőséget a szűkebb és tágabb társadalmi környezet formálásától várják. A pszichológiai elméletek közül a pszichoanalitikus megközelítések a velünk született ösztönök feltételezésére támaszkodnak, és ezért nézetük szerint szinte elkerülhetetlen az agresszió, de levezethető, szublimálható különféle társadalmilag elfogadható magatartásformákkal. A frusztrációs hipotézis értelmében az agresszív viselkedés lehet velünk született vagy tanult, de a törekvések, célok útjában álló külső vagy belső akadályok, a célok meghiúsulása facilitálják az agresszív-impulzív viselkedést. A viselkedéslélektani felfogás szerint az agresszív viselkedést a nevelési hatások, megerősítések, megfigyelések útján tanuljuk, ezért meg is változtatható a kiváltó helyzetek, megerősítések megfelelő módosításával, kontrolljával. A kognitív elmélet talaján álló szakemberek szerint az agresszív viselkedés a helyzetekre vonatkozó információfeldolgozás és minősítés komplex folyamatának eredménye, ezért a gondolatok átstrukturálásában, alternatív cselekvési stratégiák keresésében látják a megoldást. 22. Milyen mentális zavarokban lehet vezető tünet az agresszivitás? (124. o.) Vezető tünet az agresszivitás-impulzivitás a “személyiségzavarok” nagy csoportján belül az antiszociális és paranoid személyiségzavarokban, valamint gyakori a borderline személyiségzavarban, de rendszerint többé-kevésbé törvényes kereteken belül maradnak e viselkedésformák, azonban az előbbi csoporthoz képest lényeges megkülönböztető kritérium az identitás (énérzés, énazonosság) zavara. A borderline személyiségzavarban az auto- és heteroagresszív cselekedetek, szexuális abúzus, időszakos alkoholvagy drogfogyasztás tűnhet fel, jellemző a csökkent kockázatmegítélés, a csökkent impulzuskontroll. 23. A személyiség fogalma (131. o.) A személyiség az egyén jellemző viselkedését és gondolkodását meghatározó pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződésének tekinthető. 24. Pszichoanalitikus személyiségelmélet: topografikus és srukturális modell ( o.) A személyiség topográfikus modellje Freud a tudatos fogalmát hétköznapi módon alkalmazta, és azokat a lelki történéseket értette alatta, amelyekről adott pillanatban tudomásunk van, éppen tudatunkban van. Az aktuális tudatosságon kívül eső, de bármikor a tudatba hívható emlékképeknek a tudatelőttes megnevezést adta. Például ha vacsora közben megkérdezi tőlünk valaki, hogy hol nyaraltunk tavaly, akkor az emlékképet a tudatelőttesből emeljük a tudatba. A tudattalan alatt azt a lelki területet értette, amely akaratlagosan nem hozzáférhető a tudatosság számára, ugyanakkor a személyiség igazán fontos működéseit meghatározza. Gyakran hasonlította jéghegyhez az emberi pszichikumot. A jéghegy csúcsa felel meg a tudatosnak, a jéghegy víz alatti, de még látható része felel meg a tudatelőttesnek, és a jéghegy legnagyobb, de láthatatlan része a tudattalan. A személyiség strukturális modellje E szerint a személyiség működésének három fontos vetülete van: az ösztönén, én, felettes én. Az ösztönén (Id vagy Es) a személyiség minden öröklött, ösztönös és primitív aspektusát magában foglalja, így szorosan kapcsolódik a biológiai szükségletekhez, biológiai késztetésekhez. Az ösztönén minden energia forrása. Az ösztönén az örömelvnek megfelelően működik, azaz szükségletei, vágyai azonnali 11

13 kielégülését keresi, mert a kielégítetlen szükségletekből kellemetlen feszültségek származnak, és a megbomlott egyensúly azonnali helyreállítására törekszik. Az ösztönén által tartalmazott alapösztönöket Freud két csoportba sorolja. Az életösztönök (Eros) azokat a biológiai késztetéseket jelentik, amelyek a túléléssel, szaporodással és gyönyörrel kapcsolatosak (például éhség, ürítés, fájdalom elkerülése, szexualitás). Az életösztönök által képviselt energiák összessége a libido. Elméletében a szexualitás döntő szerepet játszik. Jóllehet nem minden életösztön nyíltan szexuális ösztön a freudi felfogás szerint, a száj, végbélnyílás, nemi szervek egyaránt erogén zónák, amelyek ingerlése feszültséget vezet le és örömöt szerez. A szopás vagy dohányzás orális, a székelés anális, a nemi szervek ingerlése genitális élvezetet okoz. A személyiség fejlődését pszichoszexuális fejlődési szakaszokként képzeli el. A másik ösztön a halálösztön (Tanatosz), hiszen az élet végső soron a halálhoz vezető út, de megnyilvánulásait általában kontroll alatt tartják az életösztönök, ezért hatásai általában nem érvényesülnek, de a feszültségei fennmaradnak, és agresszív, destruktív cselekvésekben juthatnak kifejezésre, heteroagresszió vagy autoagresszió formájában. 25. Melyek a fontosabb elhárító mechanizmusok? (Legalább ötöt ismerni kell!) ( o.) Elfojtás: Szerepe, hogy segítségével a személy nem tudatos módon, de távol tart magától egy szorongáskeltő gondolatot, vágyat, eseményt, azt kiszorítja tudatából, emlékezetéből, elfelejti.) Tagadás: Egy helyzet, állapot fennállásának elutasítását, a kellemetlen vagy elviselhetetlen valóságészlelés elkerülését jelenti a tagadás. Kivetítés: Projekció esetében a személy saját elfogadhatatlan impulzusait, szorongásait vagy vágyait más személynek vagy személyeknek tulajdonítja, így önképét megszabadíthatja azoktól a tulajdonságoktól, késztetésektől, amelyek elfogadhatatlanok számára, miközben az elutasított tartalom mégis kifejeződik, csak éppen a személy azokat másoknak tulajdonítja. Racionalizáció: Racionalizáció során úgy csökkenti a személy a szorongását, hogy ésszerűnek látszómagyarázatot keres elfogadhatatlan viselkedésére. Intellektualizáció: A lényege az, hogy a személy a feszültséget jelentő helyzetet absztrakt, intellektuális fogalmakban kezeli. Reakcióképzés: Az elfogadhatatlan impulzusokkal történő szembesülés elkerülhető úgy is, hogy a személy saját késztetéseinek éppen az ellenkezőjét hangsúlyozva túlzásba visz egy cselekvést, véleményt, és intenzíven éppen ellenkezően cselekszik, mint ahogyan késztetése diktálná. Regresszió: A jelenség lényege, hogy a személy viselkedése az érett emberre jellemző megküzdési stratégiák alkalmazása helyett emocionális vagy fizikai stressz hatására visszaesik egy alacsony életkornak megfelelő infantilisebb, primitívebb szintre, visszatér egy fenyegető helyzet megoldásának korábbi mintájához. Áttolás: Az áttolás során az indulat vagy más intenzív emóció a tényleges forrásától áttevődik egy másik személyre vagy tárgyra. Identifikáció: A folyamat mintegy ellentéte a projekciónak: a személy beépíti önmagába (introjektálja) egy számára érzelmileg fontos személy állapotát, érzéseit, helyzetét, sikereit vagy kudarcait. Szublimáció: Az ilyen elhárító mechanizmus esetében maga az ösztönimpulzus fenyegető a személyre nézve, és az elhárítás azt elfogadhatóvá és kielégíthetővé alakítja. 12

14 26. Mi a klasszikus és az operáns kondicionálás, és mi a szerepük az emberi viselkedésben? ( o.) A klasszikus kondicionálás felfedezése Petrovics Pavlov ( ) nevéhez fűződik (1927), és lényege az, hogy az új viselkedéses választ ingerek társítása révén el lehet sajátítani. A pavlovi vagy klasszikus kondicionálás bonyolult összefüggéseit mellőzve csak utalunk arra, hogy ennek lényege, hogy az eredetileg semleges feltételes inger a feltétlen ingerrel történő ismételt társítása révén összekapcsolódik azzal a válasszal, amely eredetileg csak a feltétlen ingerhez kapcsolódott. Például az állatnak adott étel (feltétlen inger) reflexesen nyálelválasztást indít el. Ha az étel megjelenéséhez egy eredetileg semleges ingert, például csengőhangot társítanak kellő számban, akkor egy idő múltán maga a csengőhang is előidézi a nyálelválasztást az étel megjelenése nélkül. Így az eredetileg semleges inger feltételes ingerré válik, és létrejön egy új, tanult, kondicionált kapcsolat, feltételes válasz a csengőhang és a nyálelválasztás között. Az emberi viselkedés alakításában a klasszikus kondicionálás lényege, hogy mechanizmusa révén az eredetileg semleges ingerekhez új válaszok kapcsolódhatnak. Az operáns kondicionálás Szemben a klasszikus kondicionálással, az operáns kondicionálás aktív, cselekvéses folyamat. Lényege, hogy ha valamilyen cselekvést egy pozitív következmény követ, ez növeli hasonló helyzetekben az adott cselekvés megjelenésének valószínűségét. Ha viszont a cselekvés következménye hátrányos vagy kifejezetten negatív (averzív) a személy vagy állat számára, akkor ez csökkenti annak esélyét, hogy a viselkedés későbben ismét megjelenjen. Ez az ún. effektus-törvény, amelynek felfedezése Thorndike (1905) nevéhez fűződik. E szabályszerűség magyarázhatja azt, hogy az embereknél egy helyzetben lehetséges sokféle reakció közül bizonyos reakciók rendszeresebben megjelennek, míg más viselkedésformák csak alkalomszerűen tűnnek fel. Más szavakkal kifejezve: az operáns kondicionálás szorosan kapcsolódik a megerősítések két változatához: a jutalom és büntetés fogalmához. Jutalomként értékelhető valamely primer biológiai szükséglet kielégítése (például éhes ember esetében az élelmiszer), az életünk során szociálisan tanult megerősítők sokasága, az ún. másodlagos megerősítők (elismerés, mosoly, pénzjutalom, ajándék stb.). Büntetést jelent minden olyan inger, amely kellemetlen vagy averzív következményekre vonatkozik (fájdalom, harag, veszekedés, a figyelem elvesztése stb.). Azonban kellemes dolgok elvonásával is lehet büntetni, és a büntetés elmaradásával is lehet jutalmazni. 27. Mi a megfigyeléses tanulás? (146. o.) Megfigyeléses tanulás akkor történik, ha a megfigyelő egy másik személy (modell) által végrehajtott cselekvést megfigyel, és a megfigyelés alapján, emlékezeti tárolás útján képessé válik arra, hogy felidézze és megismételje a megfigyelt cselekvést (Bandura, 1986). A megfigyeléses tanulás döntő szerepet játszik már az első életévekben is. A viselkedésrepertoár óriási információbővülését teszi lehetővé az utánzásos tanulás rövid idő alatt. Az utánzáshoz szükség van tehát erős figyelemre, amelynek során a másik személy cselekvése mellett megfigyeljük cselekvése következményeit is. Sokat vizsgált kérdés, hogy kikre figyel a megfigyelő és kikre nem; azaz kik és mitől válhatnak modellekké? Ha a megfigyelt személy viselkedése pozitív következménnyel jár, ez fokozza az utánzási készséget, ha viszont a megfigyelt viselkedés büntetéssel jár, ez csökkenti az utánzás esélyét. 28. Mi az extroverzió és introverzió? ( o.) Személyiségfaktorok. A tipikus extrovertált személy társaságkedvelő, sok barátja van, nem kedveli a magányt és a magányos elfoglaltságokat. Kockázatkedvelő, sokszor meggondolatlan, gyakran impulzív, hajlamos az agresszióra. Ingeréhség jellemzi, ezért szereti a változatosságot, a vidámságot, beállítottságában optimista. Érzelmeit nem tartja racionális kontroll alatt, ezért kiszámíthatatlan, néha megbízhatatlan. Az introvertált típus ezzel szemben visszahúzódó, kedveli a magányos elfoglaltságokat: például az olvasást, elmélyülést. A nagyon közeli barátokat leszámítva tartózkodó. Előre tervez, nem bízza sorsát a véletlenre, nem kedveli a váratlanságot, izgalmakat. Érzelmeinek szigorú és racionális ellenőrzése révén kiszámítható, megbízható, az erkölcsi normákra nagy súlyt fektet, nem agresszív, és beállítódásában inkább pesszimista. 13

15 Introvertált Extrovertált Érzelmileg kiegyensúlyozatlan csendes pesszimista emberkerülő megfontolt merev szeszélyes szorongó tartózkodó aktív optimista impulzív változékony izgulékony agresszív nyugtalan sértődékeny Érzelmileg kiegyensúlyozott passzív gondos komoly békés megfontolt megbízható kiegyensúlyozott nyugodt szociábilis társaságkedvelő bőbeszédű készséges könnyed élénk gondtalan vezető 29. Rogers humanisztikus személyiségelméletének alapjai ( o.) Személyiségfelfogása, emberképe a pszichológiai tanácsadásban és pszichoterápiás munkában gyökerezik. Elmélete szerint minden személy viselkedésében természetes módon fejeződik ki a fejlődés, növekedés iránti igény, ha ezt nem gátolják erős ellentétes hatások. Az ember személyiségének fenntartására, kiteljesítésére vonatkozó igényét nevezte önmegvalósulásnak vagy önaktualizációnak (Rogers, 1959) ami a fokozódó önállóság, kreativitás irányába mozdítja el a személyt. Az egyén arra törekszik, hogy szükségleteit kielégítse, önmagát fenntartsa és személyiségét állandóan növelje. Az önmegvalósítás törekvése adja az emberi cselekvés irányát és értelmét. Fejlődése során az emberi személyiség szükségletei, készségei egyre inkább differenciálódnak és egységbe szerveződnek (integrálódnak), és így az egyén egyre nagyobb szabadságra tesz szert. Állandóan értékeli is tapasztalatait, cselekedeteit abból a szempontból, hogy előmozdítják-e fejlődését. Az önmagát megvalósító emberek nyitottak saját pozitív, negatív, akár fájdalmas érzéseik megtapasztalására, nyitottak a világ iránt, és képesek arra, hogy kreatív, kihívásokkal teli életet éljenek. Felfogásában azonban nem pusztán az önmegvalósítás az egyetlen döntő motivációs tényező az emberi cselekvésben. Bevezeti a pozitív elfogadás szükséglete fogalmát (Rogers, 1959), amely minden emberben jelen van, és a többi embertől kapott szeretet, elfogadás, elismerés, pozitív értékelés iránti igényt jelenti. Az önértékelés, önkép, önelismerés alakulásában döntő szerepet kap, hogy a fejlődést meghatározó fontos személyek kisgyermekkortól fogva szeretetüket, elfogadásukat milyen feltételekhez, elvárásokhoz kötik. Mások elfogadása iránti szükséglet és az önmegvalósítás szükséglete összeütközésbe, konfliktusba kerülhet. Ütközhet például az orvosnő önmegvalósítást jelentő szakmai ambíciója és a családja iránti elkötelezettsége, vagy az ellentétes igények konfliktusát eredményezheti az idős, beteg szülőt éveken át ápoló személy életében is a megfelelés iránti igény és önkiteljesedést szolgáló életvitel összeférhetetlensége. A humanisztikus irányzat hívei és Rogers felfogásában az ember szabadon dönthet arról, hogy önmegvalósító módon cselekszik-e, vagy alárendeli-e döntéseit mások értékfeltételeinek. 14

16 30. Cloninger pszichobiológiai személyiségmodellje ( o.) A Robert Cloninger amerikai pszichiáter által kidolgozott általános pszichobiológiai modell szerint a személyiséget alapvetően az információ befogadásában, tárolásában és feldolgozásában található különbségek határozzák meg. A temperamentum Cloninger szerint az emocionális ingerekre adott automatikus válaszok összessége, míg a karakter az önmagunkra, másokra és a világra vonatkozó fogalmak halmazát jelenti. A temperamentum az alapvető emocionális válaszmintázatokat, szokásokat és a hangulatot határozza meg, míg a karakter a szándékot, az attitűdöket és a célokat befolyásolja. A temperamentum tehát a születéskor meghatározott emocionális prediszpozíciókat jelzi, míg a karakter az, amit a személy szándékosan megvalósít önmagából (Cloninger, 1987). Cloninger szerint a temperamentum és a karakter két elkülönült agyi struktúra működésének az eredménye. A temperamentumot főleg a limbikus rendszernek és az észlelés alapú automatizmusok és készségek kialakításában fontos striatumnak a procedurális tanulásban és memóriában játszott szerepe határozza meg. A karakterért ezzel szemben a hippocampális formáció, illetve a halántéklebeny működésén alapuló propozicionális memória és tanulás felelős, melyek révén kialakulnak az önmagunkról és a tapasztalati mezőről alkotott reprezentációink és fogalmaink. A két rendszer elkülönülését igazolják a különböző agysérülésekben szenvedő betegekkel végzett vizsgálatok is. Például azok az amnéziás betegek, akiknek a mediális halántéklebenye sérült, rosszul teljesítenek a propozicionális tanulási feladatokban, de a procedurális tanulás, azaz készségek és szokások elsajátítása nem okoz számukra problémát. Ezzel szemben a Parkinson betegségben szenvedők, akiknek a neostriatuma károsodott, a procedurális tanulás terén mutatnak deficitet és a propozicionális tanulási feladatokat oldják meg jól. A pszichometriai és a személyiség neurobiológiai hátterére vonatkozó kutatási eredményeket integrálva Cloninger egy hét dimenziós személyiségmodellt fejlesztett ki, amely négy temperamentum (Ártalomkerülés, Újdonságkeresés, Jutalomfüggőség és Kitartás) és három karakterjellemzőt (Önirányultság, Együttműködés és Transzcendencia-élmény) különböztet meg. Az ártalomkerülés a viselkedés gátlásának, megszüntetésének öröklött mintáját jelenti, amely megnyilvánulhat a passzív elkerülő magatartásban, a bizonytalanságtól való félelemben, az idegenekkel szemben mutatott félénkségben és a gyors kifáradásban. Az öröklött hajlam megjelenhet az averzív ingerekre adott intenzív válaszokban is. Az újdonságkeresés a viselkedés aktivációjának, kezdeményezésének öröklött mintája, amely gyakori explorációs aktivitással jár együtt. Az új ingerekre vagy potenciális jutalomforrásokra adott válaszokban vagy a büntetés alóli felszabaduláskor izgalmi állapot, jókedv, derültség figyelhető meg. További jellemzője az impulzív döntéshozás, a jutalom megközelítése és a frusztráció, a monotónia, a potenciális büntetés aktív elkerülése. A jutalomfüggőség a viselkedés fenntartásának, folytatásának öröklött mintáját jelenti, amely megjelenhet az érzékenységben, a szociális kötődésben, a mások elismerésétől való függőségben. Öröklött tendenciák figyelhetők meg a jutalom jelzéseire mutatott intenzív válaszokban, elsősorban a szociális elismerés verbális jeleinél. Az alábbi táblázatban röviden összefoglaljuk a temperamentum-dimenziók hátterében feltételezett fő neurotranszmittereket; bemutatjuk, hogy az egyes rendszerek milyen kiváltó ingerek hatására lépnek működésbe, s aktivációjuk milyen viselkedéses válaszok formájában nyilvánul meg (Cloninger, 1987) (V/2. táblázat). 15

17 Temperamentumdimenzió Fő neuromodulátor Releváns inger Viselkedéses válasz újdonság explorációs törekvés Viselkedés aktivációja (újdonságkeresés) dopamin potenciális jutalom megszabadulás a monotóniától vagy a büntetéstől appetitív megközelítés aktív elkerülés, menekülés Viselkedés gátlása (ártalomkerülés) szerotonin a büntetés és a frusztráció feltételes ingerei passzív elkerülés, kioltás Viselkedés fenntartása (jutalomfüggőség) noradrenalin a jutalom feltételes ingerei, megkönynyebbülés a büntetéstől kioltással szembeni ellenállás Az önirányítottság arra utal, hogy a személy mennyire képes a kontrollra, a szabályok betartására és a viselkedéses alkalmazkodásra az adott szituációban, és ez a kontroll mennyire van összhangban az egyénileg választott célokkal és értékekkel. Mennyire tud a személy azonosulni az elképzelt self-fel. Az együttműködési készség dimenzió a más emberek elfogadásában mutatkozó egyéni különbségeket térképezi fel. A karakter azon aspektusaira vonatkozik, amelyek az egyetértési készséget jelentik, szemben az én-központú agresszióval és az ellenségességgel. A transzcendencia-élmény általánosságban azonosulást jelent mindennel, ami az emberi lét számára nélkülözhetetlennek, lényeginek tűnik, és része az univerzumnak, az egyesült egésznek. Az egyesülő tudatosság állapotában minden egy totalitás része. Itt nincs egyéni self, mert nincs jelentésteli különbség a self és a másik között. A személy tudatában van annak, hogy a kozmosz evolúciójának integráns része. Ez az állapot leírható úgy is, mint azonosulás, elfogadás, vagy spirituális egyesülés a természettel és annak forrásával. A transzperszonális azonosulás történhet valami olyan dologgal, ami a self-en kívül áll, vagy mindennel. A személy azt az érzést tapasztalja meg, hogy része egy csodálatos intelligenciának vagy az vezeti őt, amely talán minden jelenség isteni forrása. A spiritualitás leírható úgy is, mint valami belső vágyakozás arra, hogy halhatatlanok legyünk, és ez vezethet ahhoz a vágyhoz, hogy azonosuljunk a természettel, mint egésszel, vagy annak forrásával. 31. A személyiségzavarok három nagy csoportja ( o.) A személyiségzavarral jellemezhető személyeknél éppen a személyiségnek ez a rugalmassága szenved károsodást, amennyiben nem képes az egyén arra, hogy változó helyzetekhez változó magatartásformákkal alkalmazkodjon, vagy egy meghatározott helyzetben szélesebb viselkedésrepertoárból válassza ki a legmegfelelőbbnek tűnő reakciót. A személyiségzavar miatt a személy életútja során ismétlődően visszatérő családi, munkahelyi, interperszonális konfliktusokra adott pszichés reakciók sokfélék lehetnek: depresszió, szorongás, öngyilkossági késztetés, pszichotikus reakció, impulzivitás stb., így a személyiségzavar által következményesen és ismétlődően jelentkező különféle pszichés zavarok is gyakoriak e személyek élettörténetében. 16

18 I. A különc személyiségzavarok Különös vagy excentrikus személyiségzavarok közös jellemzője, hogy a szkizofréniákhoz hasonlóan elmagányosodással, gyanakvással, szociális visszahúzódással, különös gondolkodási stílussal járnak együtt. A paranoid személyiségzavarban szenvedő emberek fő jellemzője az általános bizalmatlanság, gyanakvás, az emberi környezet részéről az ártó szándék feltételezése. Ennek folytán éberek, óvatosak, környezetük részéről állandóan ellenségességet és személyük elleni támadást feltételeznek. Emiatt emberi kapcsolataikban távolságtartóak, ismerőseik megbízhatóságát, jóindulatát, hűségét könnyen kétségbe vonják. Mások hibáival, gyengéivel, tévedéseivel szemben élesen kritikusak, miközben a saját személyükre vonatkozó bírálatokkal kapcsolatban kiemelkedően érzékenyek, haragtartóak, és kudarcaikért másokat hibáztatnak. A szkizoid személyiségzavarban szenvedő embereket a többi ember iránti érzelmi közöny, érdektelenség jellemzi. A magányt, egyedüllétet kedvelik, kerülik a társas kapcsolatokat,ezért szociális készségeik is gyengék. Az érzelmek kifejezésében és az érzelmek elfogadásában egyaránt megjelenik emocionális beszűkülésük: nem hat rájuk a dicséret, elmarasztalás, érdektelenek mások véleménye iránt, nem igényelnek elfogadást, szeretetet, és csak szórványosan fejeznek ki érzelmeket, örömöt, bánatot vagy haragot. A szkizotip személyiségzavarban még súlyosabb mértékben jelentkeznek az emberközi kapcsolatok, az észlelés és gondolkodás zavarai. Idegesíti őket más emberek jelenléte, egyáltalán nincsenek barátaik, magányosak. Furcsa és szokatlan cselekvések jelenhetnek meg, bizarr gondolatokkal, téves észlelésekkel, azonban a skizofréniával ellentétben a gondolkodási zavarok – például a mágikus gondolkodás, vonatkoztatások- nem jelentik a valóságtól történő teljes elszakadást. II. A teátrális személyiségzavarok Az antiszociális személyiségzavarokat korábban inkább pszichopátiának vagy szociopátiának nevezték. Fő jellemzőjük, hogy rendszeresen megsértik mások jogait, sokszor követnek el erőszakos bűncselekményeket. Másokat becsapnak, kihasználnak, impulzívak és agresszívek, sokszor provokálnak verekedéseket, mások szenvedése iránt érzéketlenek, és morális felelősségérzettel nem rendelkeznek. A következmények mérlegelése nélkül cselekszenek, és saját viselkedésük negatív következményeiért másokat okolnak. Tartós érzelmekre, kötődésre képtelenek, ezért gyakori körükben a válás, munkahely-változtatás, munkakerülés. A negatív tapasztalatokból nem tanulnak, és hiányzik az a fajta szorongás, amely szokványosan bizonyos helyzetek elkerüléséhez vezet. Körükben több az alkoholista, mint az össznépességben, és gyakoribb az egyéb szerek fogyasztása is. A borderline személyiségre jellemző a gyors hangulati változás, labilis önkép, szélsőséges impulzivitás, érzelmi konfliktusok gyakori megjelenése. Hol érzelmi ürességet, unalmat, hol mély depressziót, szorongást, hol erős idegességet élnek át e személyek, életük egyes szakaszaiban néha pszichotikus tüneteket is mutatnak. Érzelmi-indulati labilitásuk folytán durva és agresszív viselkedésformákra hajlamosak, akár másokkal, akár önmagukkal szemben, súlyos testi sérüléseket okozva saját maguknak. Az öncsonkításokat elkövető személyek jelentős hányada borderline személyiség, és az öngyilkosságtól az alkohol- és szerabúzuson át a bűncselekmények elkövetéséig, szexuális kilengésekig, felelőtlen költekezésig terjedő viselkedésformákban ölthet testet e személyiségek extrém labilitása. Érzelmi zavaraik és torz énképük következtében gyakran vágynak szoros társas kapcsolatokra, a másokkal való azonosulásra, de kisajátítási törekvéseik, konfliktusokkal terhelt érzelmeik, impulzív reakcióik folytán nehezen találnak tartós elfogadásra. Tüneti változatosság, sokarcúság jellemzi az évek során az ilyen személyt: hol neurotikus, hol időszakos pszichotikus tüneteket is mutathat. Interperszonális kapcsolatainak labilitása a túlidealizálás, dependens lelkesedés, és agresszív elutasítás emocionális szélsőségei között mozog, ami a pszichoterápiás kapcsolatban is számos nehézséget okoz. 17

19 A hisztrionikus személyiséget korábban hisztériás személyiségként nevezték meg. A zavar jellemzője a szélsőségesen változó érzelmi hullámzásokkal járó érzelmi túlfűtöttség, fokozott emocionalitás, a figyelem felkeltésére irányuló törekvés. Az életet színpadként értelmezve drámaian és teátrálisan viselkednek hétköznapi helyzetekben; törekednek arra, hogy a környezetükben akár véletlenszerűen jelen levő személyek tetszését és szimpátiáját elnyerjék, állandóan változtatva véleményüket a népszerűség érdekében. Környezetüktől egyetértést, elismerést, fokozott figyelmet követelnek, és ennek elmaradása esetében önző és zsarnoki, követelőző viselkedés lép fel, esetleg akár teátrális öngyilkossági kísérlettel. Gyakori a szexuálisan provokatív viselkedés, és fizikai megjelenésük, küllemük is a figyelemfelkeltés fontos eszköze. A narcisztikus személyiségzavarral jellemezhető embereknél a saját személyiség extrém túlértékelése, az elismerés iránti vágy állandó jelenléte az empátiás képesség feltűnő hiányával párosul. Eszményük a hatalom és siker, és eltúlozva saját fontosságukat és teljesítményeiket, kikövetelik önmaguk számára a környezetük állandó csodálatát és figyelmét, különlegesnek érzett jelentőségüknek megfelelően megkülönböztetett bánásmódot igényelnek. Mások érzelmeit nem veszik figyelembe, elzárkóznak mások problémáitól, gondjaitól, és embertársaikat eszközként tekintve sokszor kihasználják őket. Ezért tartós és stabil interperszonális kapcsolatokra ritkán képesek. A szakmai teljesítményt is sokszor pusztán az elismerés iránti vágynak rendelik alá, anélkül, hogy az tényleges érdeklődésből fakadna. A kritikát és az elismerés hiányát gyakran dühhel, a megalázottság érzésével fogadják, vagy végletesen elkeseredve a feleslegesség érzésével, depresszióval küzdenek. III. A szorongásos típusú személyiségzavarok Az elkerülő személyiség: Az ebbe a személyiségzavarba sorolt személyek társas helyzetben szélsőségesen gátlásosak, és mások elutasításától, az esetleges kritikától való félelmük annyira intenzív, hogy ez a társas helyzetek, megnyilvánulások elkerüléséhez vezet. Rettegnek a megszégyenüléstől, kigúnyolástól, ezért még legintimebb kapcsolataikban is visszahúzódóak. Önmaguk leértékelése, önbizalomhiányuk miatt örökös kisebbségi érzésekkel küzdenek, tartanak attól, hogy butaságokat mondanak, vagy társas helyzetekben oda nem illően viselkednek. Óvakodnak minden kockázatvállalástól, és az intim kapcsolat iránti erős vágyuk ellenére többnyire nincsenek barátaik, és emiatt sokszor éreznek magányt, letörtséget, depressziót. A dependens személyiség Az elkerülő személyiség képtelen társas kapcsolatok kialakítására, a dependens személyiség pedig képtelen az elszakadásra: örökös törődést, gondoskodást igényel. Az önállóságtól, szeparációtól való félelmük miatt ezek az emberek görcsösen kapaszkodnak családtagjaikba, közeli ismerőseikbe. Önalárendelődésük olyan mértékű lehet, hogy a legkisebb dolgokban sem döntenek önállóan, apróságokban is támaszra, segítségre szorulnak, tehetetlennek és életképtelennek érzik magukat. Sokszor még a súlyos konfliktusokkal terhelt kapcsolatokhoz is ragaszkodnak önállótlanságuk miatt, még akkor is, ha bántalmazzák őket. Saját ítéleteikben, képességeikben nem bíznak, ezért felnőttként is szüleiktől, házastársuktól várják a döntéseket saját életükben. A megfelelés iránti igény irányítja életüket, és sokszor erejükön túlmenő feladatokat is vállalnak azért, hogy ne kerüljenek szembe környezetükkel. Alacsony önértékelésük miatt gyakran élnek át magányt, elesettséget, tehetetlenséget, és főleg fontos kapcsolatok megszakadására vagy elutasításra könnyen reagálnak depresszióval, szorongásos zavarokkal. A kényszeres személyiség görcsösen ragaszkodik a tökéletességhez, a rendhez, a kontrollhoz, ezzel elveszítve rugalmasságát, ami a teljesítmények, emberi kapcsolatok jelentős károsodásához vezet. Ennek oka, hogy a tökéletes teljesítmény iránti igényükben megtapadnak a lényegtelen részleteknél, és éppen a dolgok lényege vész el. Emiatt túllépik a határidőket, sokszor a tervezett munka elvégezetlenül marad, miközben a szabad idő és barátságok is elvesznek. Az önmaguk számára felállított túlzottan magas követelmények miatt sosem lehetnek elégedettek önmagukkal, de másokkal sem, mert meggyőződésük szerint a többi ember hanyag és 18

20 megbízhatatlan. A hibázástól való extrém félelmük miatt sokszor a végletekig elodázzák a döntéseket. Morálisan és etikailag is rugalmatlanok, és mások megítélése és kategorizálása is saját mércéik szerint történik, így kapcsolataik is felszínesek, érzelemtelenek. Sokszor fukarok, gyűjtögetők, és hasznavehetetlen tárgyakhoz is görcsösen ragaszkodnak. A személyiségzavarok orvosi szempontú jelentősége részben abban áll, hogy akut pszichés zavarokra hajlamosítják az egyént, már kisebb frusztrációk, megterhelések esetében is. Másrészt a személyiségzavarok oki tényezőként serkentik a különféle megbetegedésekre hajlamosító maladaptív magatartásmódok (például alkohol-és szerfüggőség, szexuális devianciák stb.) megjelenését. Emellett a személyiségzavarral küzdő betegnél a problematikus interperszonális kapcsolatkészség révén sokszor az orvos-beteg kapcsolat nehézségeivel, a gyógyító tevékenység bonyodalmaival is számolnia kell az orvosnak. 32. Melyek az A-típusú személyiség/viselkedés jellemzői? (161. o., 370. o.) Az A típusú személyiséget Friedman és Rosenmann kardiológusok azonosították (1959). Az ilyen személyiségű embereket mint örökösen ellenségeskedő, cinikus, türelmetlen, versengő, törtető egyéneket ábrázolják, akiknél e vonásaik révén a környezetükkel való kapcsolatuk során folyamatosan megélt stressz vezet kardiovaszkuláris betegségekhez. Az A személyiségtípus és szívkoszorúérbetegségek kapcsolatát mindkét nem esetében számos vizsgálat alátámasztotta, több ezer személy követő vizsgálata alapján. Napjaink kutatásai nem találtak ugyan ennyire szoros kapcsolatot e személyiségtípus és a szívbetegségek között, mint korábban, azonban sok adat mutat arra az újabb felmérések alapján is, hogy e személyiségtípussal összefüggő jellemzők egy része, és főleg az ellenségesség, valóban összefügg a szívbetegségekkel. 33. Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete ( o.) A freudi pszichoszexuális fejlődésmodell a személyiség akarattól, tanulástól független ösztönvilágát jelentő Tudattalan (Id, Es, Ősvalami) tartományának erotikus és agresszív késztetései és a társadalmi értékeket és kényszereket képviselő Felettes Én (Superego) közötti konfliktustérben egyensúlyozó és egyeztető Én fejlődésének története. Bannister szeretetteljes iróniával így érzékelteti ezt a lelki konfliktust: a pszichoanalitikus elméletek szerint az ember lényegében egy csatatér, vagy sötét pince, ahol egy szűzies nagynéni és egy szex-őrült majom vannak halálos küzdelemben összezárva, s a mérkőzést egy elég ideges banktisztviselő vezeti. (Bannister, 1972) A felettes énben (nyilván) a tanult, a kultúra által közvetített és elsajátított morális értékek játszanak nagy szerepet. A lelki működésnek azon része ez, mely az ideálokkal, vágyakkal, parancsokkal, tilalmakkal van kapcsolatban (Loch 1983), és ebbe a körbe sorolható a kritikus önvizsgálat, a jóvátétel iránti vágy, a bűntudat, méltányosság is (Brenner 1972). De Groot szerint a felettes-én keretet ad a tiltó, korlátozó lelkiismeretnek és az örömszerző szerepű én-ideálnak. Az én-ideál kialakulásában nagy szerepet játszik a szülőkép, mely gyakran – Freud szerint – a szülő felettes énjét tükrözi. Ha tehát Allport definíciójával a személyiséget az egyén jellemző viselkedését és gondolkodását meghatározó pszichofizikai rendszerek dinamikus szerveződésének tekintjük, akkor a freudi megközelítés szerint a gyermekkor lelki eseményei a felnőttkorban is megnyilvánuló nyomot hagynak ezen a rendszeren. A pszichoszexuális fejlődéselmélet bizonyos értelemben leleplező szerepet játszik a személyiség és a viselkedészavarok értelmezésében, amikor a rejtett ösztönmozgatók befolyására és elhárítására vezetik vissza azokat. A pszichoanalitikus elméletek főként a korai traumatikus élmények kórképző szerepének feltárásával terjesztették ki a klinikai érdeklődés idői tartományát. A különböző egymásra következő pszichoszexuális szakaszokban az Id örömirányult impulzusai a test különböző területeire irányulnak, melyek egyben a fejlődésszakaszoknak is nevet adnak. Az első két év az orális szakaszt jelöli, amikor a csecsemő mindent a szájába vesz, ennek a második szakaszát (tekintettel a növekvő fogak miatt a harapás örömszerző funkciójára) orál-szadisztikus szakasznak is nevezik. 19

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.