Press "Enter" to skip to content

Olvasás Portál

Az NKE saját kiadású tudományos folyóirataiban megjelent közlemények a folyóiratok gyűjteményben, míg a saját kiadású dokumentumok az NKE Kiadványok gyűjteményben találhatók meg.

Itt a hivatalos köznevelési tankönyvjegyzék a 2021/22-es tanévre!

Mind az általános-, mind a középiskolában használható tankönyvek jegyzékét közzétették.

Az Oktatási Hivatal honlapján kereshető adatbázis és PDF dokumentum formájában is elérhető a 2021/22-ben a köznevelésben használandó tankönyvek listája. A tankönyvjegyzékben a mindenki által kötelezően tanult tárgyakon felül más közismereti, nyelvi, illetve hit- és vallásoktatási tankönyvek is megtalálhatók.

A jövő tanévi közoktatási tankönyvjegyzék így összesen 2057 tankönyvet tartalmaz, és az adatbázisban részletes adatok alapján is kereshető. A tankönyvek nagy részét maga az Oktatási Hivatal adja ki, de a nyelvi tankönyveknél jellemzőek a külföldi kiadók.

Tankönyv- adatbázis

Az Országos Pedagógiai Könyvtár teljességre törekvően gyűjti és feldolgozza a közoktatás és a középfokú szakképzés magyarországi tankönyveit. A különgyűjteményként kezelt Tankönyvtár egységes gyűjteményi jellegéből adódóan egyedülálló értéket képvisel az információs rendszerben.

A tankönyvekről folyamatosan adatbázis épül, amely sokoldalú formai és tartalmi visszakeresést tesz lehetővé. Jelenleg az 1980 után kiadott tankönyvek találhatók meg az adatbázisban, reményeink szerint azonban előbb-utóbb sikerül a teljes gyűjteményt feldolgozni, beleértve az igen értékes régi magyar tankönyveket is.

Az adatbázis teljességre törekvően feldolgozza a mindenkori Magyarország területén megjelent, az alsó- és középfokú oktatás valamennyi iskolatípusának hivatalos tankönyvminősítésen megfelelt tankönyveit. A külföldön kiadott, idegen nyelvű tankönyvek elsősorban az európai országokból származó tankönyvtermést reprezentálják.

Az országosan is egyedülálló különgyűjtemény alapját a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár, az Oktatási Minisztérium tankönyvállománya, valamint az Országos Széchényi Könyvtár és az Országgyűlési Könyvtár fölöspéldányai teremtették meg. A Könyvtár újraindulásától, 1958-tól a további gyarapodás forrásait a kötelespéldányok, vásárlások, valamint az egyéni és intézményi ajándékok jelentették.

A gyűjtemény muzeális részét az 1868 előtt megjelent tankönyvek alkotják. A Könyvtár a muzeális korszakhatárt a pedagógiai szakirodalom és a tankönyvek vonatkozásában 1868-hoz, a népiskolai törvény megszületésének idejéhez köti.

A Könyvtár 2008. május 1. óta az Országos Széchényi Könyvtártól átvette a közoktatásban használatos tankönyvek gyűjtését, megőrzését, feldolgozását, biztosítva ezzel a nemzeti bibliográfiai számbavételt és az archiválást. Olyan tankönyvi adatbázis létrehozásán fáradozik, amelyik egyfelől magában foglalja a kötelespéldányként beérkező, a közoktatásban használt tankönyveket, másfelől biztosítja a felhasználók, a pedagógus társadalom számára, hogy az éppen aktuálisan engedélyezett tankönyvek teljes köréről képet kapjon.

Tankönyvek-taneszközök

Az 1985-ös közoktatási törvény után a pedagógusok megnövekedett autonómiaigényét egyre inkább frusztrálta az egy tankönyvű világ, nemcsak a tanterv irányító szerepe erodálódott hanem a tankönyveké is. Megnőtt a változtatások iránti igény az innovációk azonban sokkal inkább szóban terjedtek semmint nyomtatásban. Az új utakat kereső kísérleti iskolák búcsújáró helyként vonzották a pedagógusokat, tanárjelölteket, a legismertebb innovátorok, a leghíresebb iskolák nem győzték a bemutató foglalkozások, programismertetők tartását, mindenki a saját szemével akarta látni a “másságot”. Az innováció további fontos láncszemei voltak az alternatív műhelyek közös konferenciái, tematikus – olykor több napos – szakmai tanácskozásai míg lényegében elhanyagolható szerepük volt a kísérleti tankönyveknek az új programok terjesztésében. Az innovátoroknak sem anyagi eszközeik nem voltak a tankönyvkiadáshoz, sem esélyük nem volt arra, hogy stencilezett, fekete-fehér tanítást segítő anyagaik (munkafüzetek, feladatgyűjtemények, ritkábban tankönyvek) bekerüljenek a hivatalos tankönyvforgalmazásba. Ennek ellenére a jelentősebb iskolakísérletek szinte mindegyikében színvonalas taneszközfejlesztő munka folyt, megteremtve a bázisát annak a tankönykínálatnak, amely elengedhetetlen volt a rendszerváltás után “szabad jelzést” kapó tankönyvpiac beindulásához.

1991-ben azután az állami tankönyvkiadási monopólium és az állami tankönyvellátási kötelezettség egyidejű megszüntetésével a szülők terhei jelentősen megnövekedtek ugyan, de a gyerekek és a pedagógusok helyzetét már a következő néhány évben érzékelhetően javította a kiépülő tankönyvpiac zavarba ejtően bőséges kínálata. Mára az is nyilvánvalóvá vált közoktatási rendszerben a ‘90-es években lezajlott tartalmi változások legfőbb mediátorai a tankönyvek voltak. Az utazási költségek emelkedésével, a pedagógusok szabadidejének csökkentésével a “pedagógiai turizmus”, ami a tanártovábbképzés egy speciális formája volt, mára lényegében megszűnt, helyét az innovációk terjesztésében átvette a tankönyvpiac. Az ország legkülönbözőbb pontjainak szakmai műhelyeiben, kísérletező iskolákban megszülető – az oktatás tartalmait jelentősen módosító, eddig sohasem volt tantárgyakat konstruáló – újítások a tankönyvek, tanítási segédletek közvetítésével jutottak el az egyes iskolákhoz, tanítókhoz, szaktanárokhoz.

Általános és középiskolai igazgatók 94%-a úgy értékelte, hogy a tankönyvek kisebb-nagyobb mértékben meghatározták az oktatás tartalmát a ‘90-es években és, a NAT bevezetésével sem veszítenek befolyásoló erejükből a tankönyvek. Az új tartalmi szabályozásra való áttérés megváltoztatja bizonyos dokumentumok befolyását az iskolákban folyó oktató munkára, a tankönyvek és a pedagógusok egyéni tanmenete azonban az igazgatók döntő többségének (92,4-96,7%) véleménye szerint eddig is és ezután is meghatározza az oktatás tartalmát (lásd: 1. táblázat).

1. táblázat – Az iskolaigazgatók véleménye az oktatás tartalmát meghatározó tényezőkről (az adott kategóriát választó igazgatók százalékos aránya) (N=1160)

A 90-es évektől máig A következö 2-3 évben
Kisebb-nagyobb mértékben meghatározta Nem határozta meg Kisebb-nagyobb mértékben meghatározza Nem határozza meg
A központi tanterv 96,1 3,9 72,3 27,7
A nemzeti alaptanterv 51,7 48,3 96,6 3,4
Az iskola pedagógiai programja 78,9 21,1 98,2 1,8
Az iskola helyi tanterve 56,0 44,0 96,3 3,7
A pedagógusok egyéni tanmenete 92,4 7,6 96,7 3,3
Az egyes gyerekekre vonatkozó fejlesztési programok 67,9 32,1 79,4 20,6
A tankönyvek 94,0 6,0 94,9 5,1
A helyi vizsgakövetelmények 45,6 54,4 80,3 19,7
Országos és helyi mérési eredmények 52,4 47,6 76,7 23,3
Országos vizsgakövetelmények (középiskolában) 82,9 17,1 95,6 4,4
OKJ-hez kapcsolódó követelmények (szaképzőkben 68,8 31,2 85,5 14,5

Forrás: NAT vizsgálat. 1997. OKI Kutatási Központ
Kérdés: Mennyire határozták meg az oktatás tartalmát az Önök iskolájában az alábbi dokumentumok az elmúlt években, és mire számít a következő 2-3 évben?

A közoktatási törvény a pedagógus jogává tette az oktatásban alkalmazott tankönyvek, tanítási segédletek és taneszközök megválasztását, a tankönyvkínálat meglódulása pedig valóságos szabadságélményt adott a pedagógusoknak. Szinte mindenki vállalkozott a saját szaktárgyában több kiadvány kipróbálására, a gyerekek pedig, egy-egy tantárgy tanulása folyamán – évente más-más tankönyvcsaládhoz tartozó könyveket használtak, melyek gyakran nem épültek szervesen egymásra. Erre az időszakra jellemzően egy osztályban, egyidejűleg 3-4 különböző (sőt egymásnak) ellentmondó pedagógiai paradigmát képviselő tankönyvből tanítottak, mert semmilyen testületi szinten nem történt egyeztetés a taneszközök összehangolására. Mára több szempontból konszolidáltabbá vált a helyzet. Az 1996-os törvénymódosítás 19.§ (1) b/ úgy rendelkezik, hogy a tanár a helyi tanterv alapján – a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével – megválasztja a tankönyveket. Ugyancsak a szakmai egyeztetést kényszeríti ki a 48.§ (1) b/ pont, mely szerint: A pedagógiai program elfogadásának folyamatában kell dönteni a nevelőtestületnek az adott iskolában alkalmazott/alkalmazható tankönyvekről, taneszközökről pontosabban az alkalmazhatóság elveiről.

A tankönyv választás jelenlegi gyakorlatát a testületi részvétel erősödése jellemzi elsősorban azért, mert több iskolában a szakmai munkaközösségekhez delegálták a döntési jogot , s ahol nem , ott pedig a döntéselőkészítésben jut nagyobb szerep a tantestületnek és a munkaközösségnek. Az iskolahasználóknak (finanszírozóknak) azonban változatlanul nincs lehetőségük arra, hogy befolyásolják a tankönyvek megválasztását. A közel múltban végzett vizsgálatban az iskolaigazgatók 88%-a nyilatkozott úgy, hogy az iskolafenntartót, 87%-a, hogy a tanulókat, 73%-a, hogy a szülőket és végül 64%-a hogy az iskolaszéket sem vonják be intézményükben a tankönyvválasztás, -rendelés folyamatába (Vágó, 1997.) (lásd: 2. táblázat).

2. táblázat – A tankönyvek kiválasztásában szerepet játszó és döntést hozó személyek és testületek (Az adott kategóriát választó igazgatók százalékos aránya) (N=1168)

dönt részt vesz nem dönt és nem is vesz részt
Személyek
Igazgató 20 68 12
Igazgatóhelyettes 10 75 14
Munkaközösség vezetője 26 63 10
Az egyes szaktanár, tanító 55 43 2
Testületek, csoportok
Tantestület 23 52 24
Munkaközösség 35 51 13
Iskolaszék 2 33 64
Iskolafenntartó 2 10 88
Szülő 1 26 73
Tanuló 0 13 87

Forrás: NAT vizsgálat. 1997. (OKI Kutatási Központ)
Kérdés: Az Önök iskolájában kik döntenek arról, hogy az iskola milyen tankönyveket rendeljen meg, illetve kik vesznek részt a döntéselőkészítési folyamatban?

A rendszerváltást követő évenkénti tankönyvcserélési láz is lecsengeni látszik. Miután a közoktatási intézmények átlagosan 52,3 %-ban megújították közismereti és 64%-ban nyelvkönyveiket, a NAT bevezetése kapcsán sem terveznek már ilyen nagy volumenű változtatásokat. Az 1200 megkérdezett iskolaigazgató további 42%-os közismereti és közel 30%-os idegennyelvi tankönyvcserét prognosztizált a következő 2-3 évre.

Talán első megközelítésben meglepőnek tűnik, hogy a kevésbé innovatívnak tartott községi iskolákban volt a legnagyobb mértékű a közismereti tankönyvek cseréje (55,64%) és legszerényebb a fővárosban, de ezt az adatot, az általános iskolák községi túlsúlya jól magyarázza . A községek tankönyváltoztatási lehetősőge még inkább érthető a tankönyvfejlesztés oldaláról vizsgálva , mert közismert, hogy a tankönyvfejlesztések a legalsó iskolafokról indulva, szisztematikusan építkeznek és több tankönyvcsalád tankönyvei még csak ezután jutnak el a felső tagozatig. A gazdagabb kezdőszakaszi kínálat – és a fent vázolt tankönyvfejlesztési logika miatt – a 4-6 osztályt működtető kicsi, községi iskolák felmenő rendszerben is megújíthatták már teljes tankönyállományukat a tankönyvpiac kialakulása óta, míg ezt a több évfolyamos városi, fővárosi iskolák még nem tehették meg. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a változtatási lehetőség mellett – talán éppen a szakmai elszigeteltség oldására való törekvésként – a változtatási szándék is meg volt minderre a falusi pedagógusokban.

Míg a közismereti tankönyvekben a falusi és az általános iskolák, addig a nyelvkönyvek cseréjében mindenek előtt a több nyelvet emeltebb óraszámban tanító gimnáziumok (70%) és a megyei jogú városok iskolái (66,26%) mutatták a legnagyobb aktivitást (lásd: 3. és 4. táblzáat).

3. táblázat – A tankönyvek cseréje a különböző településtípusok iskoláiban, az adott intézményben használt összes közismereti és nyelvkönyv százalékos arányában (Iskolaigazgatók becslései, N=1181)

Közismereti tankönyvek Nyelvkönyvek
A 90-es évektől máig A következő 2-3 évben A 90-es évektől máig A következő 2-3 évben
Főváros 47,86 43,30 64,17 30,30
Megyei jogú város 50,61 47,12 66,26 31,90
Egyéb város 50,21 45,21 65,98 31,40
Község 55,64 38,51 60,57 27,55

Forrás: NAT vizsgálat. 1997. OKI Kutatási Központ
Kérdés: Milyen mértékű volt a tankönyvek cseréje az Önök iskolájában, és mi várható a következő néhány évben? Kérem becsülje meg százalékos arányban!

A szakképző intézményekben viszont évtizedes szakmai tankönyvekből tanítanak a szakoktatók (többnyire nem saját hibájukból), melyeknek a kicserélése változatlanul lassú ütemben halad (24,4%), és az iskolaigazgatók a szaktankönyvpiac kialakulatlansága miatt nem is igen remélnek több lehetőséget (23,8%) a következő néhány évben sem. Ugyanakkor élénk a közismereti tankönyvek cseréje a szakközépiskolákban és a szakmunkásképzőkben egyaránt, meghaladja az 50%-ot. Minden bizonnyal az általános képzés 16 éves korig történt meghosszabbítása motiválta közismereti tankönyvcsomagjuk megújítására a szakképző iskolákat, és ez a magyarázata annak is, hogy kizárólag a szakképző iskolák igazgatói progposztizálnak a már megvalósultnál is jelentősebb közismereti tankönyvi változásokat oktatási intézményükben a következő 2-3 évben (lásd: 4. táblázat).

4. táblázat – A tankönyvek cseréje a különböző iskolatípusokban, az adott intézményben használt összes közismereti és nyelvkönyv százalékos arányában (Iskolaigazgatók becslései, N=1181)

Közismereti tankönyvek Nyelvkönyvek
A 90-es évektől máig A következő 2-3 évben A 90-es évektől máig A következő 2-3 évben
Általános iskolák 54,37 41,50 61,85 28,45
Gimnáziumok 43,81 42,59 69,62 37,76
Vegyes iskolák* 48,43 37,78 66,73 27,00
Szakképző iskolák 51,42 50,09 64,18 29,25

* Általános- és középiskolai és/ vagy általános- és szakképzést egyaránt folytató intézmények
Forrás: NAT vizsgálat. 1997. OKI Kutatási Központ
Kérdés: Milyen mértékű volt a tankönyvek cseréje az Önök iskolájában, és mi várható a következő néhány évben? Kérem becsülje meg százalékos arányban!

A tankönyvkiadás szabályozása

A liberalizált tankönyvkiadás mederben tartásának, orientálásnak legfontosabb eszköze, hogy a művelődési miniszter törvénybe foglalt jogkörénél fogva szabályozza “a tankönyvé nyilvánítás rendjét, a tankönyvjegyzék elkészítését és kiadását, és a tankönyvjegyzékről való törlés és a tankönyvtámogatás rendjét.” A tankönnyé nyilvánítás tartalmi és technikai feltételeit is a törvény határozza meg, mely az OKT, mint testület jogává teszi, hogy javaslatot tegyen egy adott könyv tankönyvjegyzékbe történő felvételére.

Bár a szakmai autonómia teljes tiszteletben tartását mutatja, hogy a pedagógusok szabadon használhatnak bármilyen kiadványt az oktatásban – nem csak azokat, amelyek a tankönyvlistán szerepelnek- a tapasztalatok szerint a hivatalos tankönyjegyzék mégis meghatározó jelentőségű a tankönyvpiac valamennyi szereplője számára. Az MKM a tankönyvpiac minőségvédelmét a szakmai kontrollt jelentő jóváhagyási eljárással tudja biztosítani, az iskolák számára a tankönyvlista nemcsak a minőség garanciáját jelenti, hanem igen részletes információkat is nyújt a tankönyvkínálatról. A tankönyvszerzők számára rangot jelent a listán levés, a kiadóknak mindezen túl ingyen reklámot, az iskolákhoz eljutás “királyi útját”, s nem utolsó sorban hitel lehetőséget.

Az 1993 óta működő konstrukció keretében a tankönyvlistán szereplő könyvek kiadói ezen könyvek megrendelésének arányában kaphatnak rövidlejáratú hitelek felvételéhez állami garanciát. Ez a szabályozás a szakmailag sikeres (tankönyvjegyzékre kerülő), de tőkeszegény kiadók számára is esélyt teremtett a piacra kerüléshez, mert lehetővé tette a tankönyvmegrendelés (január 31) és a tankönyvek árának kiegyenlítése (október 1.) közötti időszak áthidalását, ezzel segítve a kisebb tankönyv-előállításra szakosodott kiadók megerősödését. A konstrukció életképességét igazolja, hogy 1996-ig mindössze egyetlen olyan kiadó volt, amelyik nem volt képes törleszteni tankönyvhitelét.

Ebben a tanévben 134 szerkesztőség közel 2700 kiadványt szerepeltet a minisztériumi tankönyvjegyzékben, ami azt jelenti, hogy a tankönykiadással foglalkozó kiadók száma 1995 óta megduplázódott. Az idén 30 olyan tankönyves műhely szerepel a listán, amelynek tavaly még nem volt jóváhagyott tankönyve.

Változatlanul a Nemzeti Tankönyvkiadó kiadványféleségek szerinti részesedése a legnagyobb a tankönyvpiacon, az alapfokú kiadványok 28%-át a középfokúaknak pedig 37%-át jegyzi ez a kiadó. Figyelemre méltó azonban, hogy két nem budapesti székhelyű kiadó is egyenként több mint száz címmel szerepel a hivatalos tankönyvjegyzékeken, miközben tovább csökkent a vidéki székhelyű kiadók aránya, s mára már a listán szereplő tankönyveknek kétharmadát fővárosi cégek jelentetik meg.

Mivel a legnagyobb példányszámú könyveket még mindig a privatizálás előtt álló 100%-os állami tulajdonba lévő Nemzeti Tankönyvkiadó adja ki, piaci részesedése csak idén sem csökkent 50 százalék alá. (lásd: 5. táblázat (hiányzik))
Új fejleményként megindult a tőkekoncentráció a tankönyvpiacon is, a két legjelentősebb magánkiadót külföldi tulajdonosok vásárolták meg.

A Művelődési Minisztérium a tankönyv-engedélyezés, mint hatósági funkció mellett valódi szolgáltató szerepet is vállal. Minden év januárjában kiadja és eljuttatja az iskolákba a tankönyvjegyzékeket. Egy-egy csomag az iskolafokozatnak megfelelő alap, vagy középfokú tankönyvjegyzékből, nyelvkönyvjegyzékből, a tanulást segítő kiadványok jegyzékéből, a tankönyveket megjelentető kiadók, forgalmazók címjegyzékéből, a kiadók tankönyvellátásával kapcsolatos tájékoztatójából és a megrendelőlapokból áll össze. Az állami közvetítő szerep itt véget ér, mert a megrendeléseket már közvetlenül a kiadókhoz juttatják el az iskolák.

A tankönykínálat

A tankönyvlista az idei évben is a tankönyvpiac kínálati oldalának dinamikus fejlődését mutatja. A közoktatás tankönyvjegyzékeiben szereplő 2689 kiadványcím azt jelzi, hogy az alapfok iskoláiban 28%-al (376 db) , míg a középfokon közel 20%-al több jóváhagyott tankönyv közül válogahatnak a pedagógusok, mint az előző tanévben. A rendszerváltás utáni időszak tendenciáit vizsgálva megállapítható, hogy a tankönyvvé nyilvánított nyelvkönyvek és közismereti könyvek száma kétévente megduplázódott a tankönyvkiadás piacosodása óta eltelt hat évben, míg a hittankönyvkiadás ennél szerényebb növekedési ütemet produkált (lásd: 6. táblázat).

6. táblázat – Az alapfokú oktatás tankönyveinek és segédkönyveinek száma, 1989/90-1997/98

1989/90 1991/92 1993/94 1994/95 1997/98
Közismereti tankönyv és segédkönyv 130 153 331 685 1800
Nyelvkönyv és segédkönyv 34 31 158 325 645
Hitoktatásikönyv és segédkönyv nincsadat 62 63 91 117

Forrás: Művelődési és Közlöny és tankönyvjegyzékek

A hitoktatás tankönyveinek kiadásában az 1997/98-as tanévben a nagyegyházak közül a református egyház mutatott kiemelkedő aktivitást, két és félszeresére emelte hittantankönyveinek és egyháztörténeti olvasókönyveinek számát és a felekezetek közül elsőként megjelentet hit- és erkölcstan könyvet gimnazisták számára (lásd: 7. táblázat).

7. táblázat – A tankönyvjegyzékben szereplő hittankönyvek száma felekezetek szerint, 1991/92-1997/98

1991/92 1993/94 1994/95 1997/98
Római katolikus 18 21 42 46
Görög katolikus 8 8 8 8
Református 11 11 11 27
Evangélikus 9 7 7 9
Izraelita 6 6 6 6
Baptista 5 5 9 12
Unitárius 5 5 5 6
Szerb-ortodox 0 0 3 3
Összesen 62 63 91 117

Forrás: Művelődési Közlöny és tankönyvjegyzékek

Az idegen nyelvi tankönyveket és tanítási segédleteket – az idén először – külön kötetben jelentette meg az MKM Tankönyv- és Taneszközirodája részben a kiadványok rendkívüli bősége miatt, részben azért mert egyre nehezebb ma már a rendkívül differenciált idegen nyelvi képzés miatt meghatározni, hogy egy adott nyelvkönyv az alapfokú oktatás vagy a középiskolázás igényeit tudná-e inkább kielégíteni.

Az újfajta nyilvántartás miatt bizonyos nyelvek tankönyveinek meghökkentően nagy mértékű gyarapodása (pl. latin) csak látszólagos, mert a statisztikai adatok a megelőző években az alapfokú oktatás nyelvkönyveinek számát mutatják csupán, az idei listán azonban az inkább csak középfokon tanított nyelvek (mindenekelőtt a latin, spanyol, olasz, francia) középiskolai tankönyvei megemelik a a tankönyvjegyzékben szereplő címek számát (lásd: 8. táblázat).

8. táblázat – Az Alalpfokú Oktatás Tankönyvjegyzékében szereplő idegen nyelvek tankönyveinek száma, 1989/90- 1994/95 illetve A nyelvkönyvek és idegennyelvi segédletek jegyzéke 1997/98

1989/90 1991/92 1993/94 1994/95 1997/98
Angol 6 6 112 214 353
Német 6 6 21 88 175
Orosz 16 14 8 19 32
Fancia 6 6 6 13 34
Olasz 0 0 2 4 13
Japán 0 0 1 3 4
Latin 0 0 1 1 20
Svéd 0 0 1 1 1
Spanyol 0 0 0 2 13
Összesen 34 32 152 345 645

Forrás: Művelődési Közlöny és tankönyvjegyzékek

Az idegen nyelvi listán a legnagyobb főleg angolszász és német kiadók világszerte használt nyelvkönyvei mellett örvendetesen sok friss hazai fejlesztésű könyv található, a kínálat alkalmazkodni látszik a valósabb igényekhez, csökkent az angol nyelvkönyvek dominanciája, bár számuk még mindig duplája a német könyvekének, miközben a két nyelvet csaknem azonos arányban tanítják az iskolákban.

Az egy tankönyvű világtól máig megtett utat az egy tantárgyra jutó tankönyvek száma jelzi legnyilvánvalóbban. A számok az iskolaszerkezeti variánsok kezdeteihez igazodva az 1.,5. és a 7. osztályban a legimpozánsabb ugyan, de a tankönyvfejlesztés szempontjából kevésbé preferált osztályfokokokon is legalább 10 – nagyjából azonos műveltségtartalmat közvetítő – tankönyvből választhatnak a korábban legkevesebb autonómiát élvező általános iskolai pedagógusok (lásd: 9. táblázat).

9. táblázat – A hivatalos óratervben szereplő tantárgyakra jutó tankönyvek száma, 1989/90-1997/98

1989/90 1991/92 1993/94 1994/95 1997/98
1. osztály 3,5 5,4 6,2 12,0 20,8
2. osztály 2,0 2,4 3,7 7,5 10,7
3. osztály 2,0 2,0 4,1 6,3 14,2
4. osztály 1,7 1,7 3,0 6,3 15,7
5. osztály 1,5 2,0 3,6 12,0 21,9
6. osztály 1,5 1,8 2,6 6,6 12,7
7. osztály 1,7 1,8 2,7 9,4 17,1
8. osztály 1,7 1,8 2,1 6,9 10,9

Forrás: Vágó, 1997.

A 9-10. osztály, mint új pedagógiai szakasz létezésében – szemben az oktatásirányítókkal – úgy tűnik kevéssé hisznek a kiadók és a tankönyvfejlesztők, mert változatlanul igen gyér a két osztályfok kínálata (összesen 21 kiadvány), több alaptantárgyhoz pedig – mint például az anyanyelvhez – mindezideig egyetlen könyv sem jelent meg.

Az egyes tantervfejlesztő szakmai műhelyek közül változatlanul a legaktívabbak a volt kísérleti iskolák: az alapoktatásban az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Pedagógia (ÉKP) Országos Központja Törökbálinton, a középfokon pedig az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (ÉKG) Budapesten,mindkettő saját kiadót is működtet. Az alternatív pedagógiák tankönyvpiaci esélyeit növeli, hogy tanterveik szinte kivétel nélkül bekerültek a tantervi adatbankba, és a Nemzeti Alaptanterv bevezetésével feltehetően újabb kereslet jelentkezik majd, NAT konform tankönyveik iránt (lásd: 10. táblázat).

10. táblázat – A tankönyvfejlesztésben különösen aktív általános iskolai alternatív pedagógiai programok tankönyveinek száma, 1989/90-1997/98

1989/90 1991/92 1993/94 1994/95 1997/98
Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program 0 0 46 51 77
Nyelvi-Irodalmi-Kommunikációs-Program 15 23 27 33 35
Nyelvtan-Kommunikáció-Irodalom Tizenéveseknek 0 0 11 12 12
Heurisztikus 0 5 10 18 15
Intenzív 2 4 4 6 9
Fifti-fifti 0 0 0 9 17
Tizenkét Osztályos Komplex 0 0 0 0 27
Összesen 17 32 97 129 192

Forrás: Művelődési Közlöny és tankönyvjegyzékek

A Nemzeti Alaptanterv és a tankönyvek

A jelenlegi becslések szerint a NAT implementáció nem fog nagyobb megrázkódtatást okozni a tankönyvpiac számára. A piac meghatározó szereplői ugyanis (élükön a Nemzeti Tankönyvkiadóval) elkészítették a kiadványaikhoz illeszkedő “helyi tanterveiket”, így tankönyveik NAT kompatibilitása nem lesz kérdőjelezhető.

Annál inkább megkérdőjeleződik – illetve értelmezésre vár – magának a NAT kompatibilitásnak a fogalma. Az alaptanterv maga ugyanis laza tartalmi szabályozó, elsősorban azért, mert a közvetítendő műveltségtartalmakat csak 50-70%-ban határozza meg, tehát tág teret enged a helyi kezdeményezéseknek. Ha az új tartalmi szabályozási koncepciót következetesen akarják végigvinni, akkor a tankönyvlistán is 30-50%-nyi helyet illene hagyni a helyi igények kielégítését szolgáló (nem feltétlen NAT-hoz igazodó) kiadványoknak.
Ezért egyesek a tankönyvpiacba történő durva – mégha szakmai indokokra hivatkozó – beavatkozásként értelmezik az 1996-os oktatási törvénynek azt a 122.§ (4.) passzusát, amely a tankönyvvé nyilvánítás első feltételeként írja elő a NAT kompatibilitást, mások a tanári autonómia megsértésétől óvnak, s újabb centralizációs törekvéseket emlegetnek, míg ismét mások egyszerűen csak a tankönyvkínálat elszegényítésétől óvnak.

Az oktatásirányítás ezirányú elbizonytalanodását jelzi, hogy a minisztérium eddig egyetlen könyvtől sem tagadta meg – a NAT kompatibilitás hiánya miatt – a tankönyvlistára való felvételt, és az egész hivatalos tankönyvjegyzék NAT szempontú felülvizsgálata is várat még magára, bár ennek az elképzelésnek – úgymond a “minőség védelmében”- szépszámmal akadnának támogatói.

Tankönyvellátás a szakképzésben

A szakképzés szaktankönyv eláttása az MKM-től lényegében független csatornákon folyik, az egyes szakmák nem közismereti tankönyvekkel való ellátásáért az adott ágazati minisztériumok a felelősek. A még mindg rendkívül széttagolt szakmastruktúra (az OKJ 1996-os módosítása után 933) miatt, a szakképző intézmények évről-évre több – idén összesen 3093 féle – szakmai tankönyvet használtak, amelyeknek példányszáma meglehetősen alacsony, ezért előállításuk rendkívül költséges.

A szakmai tankönyvek mintegy 70%-a MÜM-höz tartozik, amely 1992-ben 5 éves cselekvési programot dolgozott ki a szaktankönyvkiadás helyzetének javítására. Ebben a programban a tankönyvminősítés, a beválásvizsgálat, a tankönyvforgalmazás és az értékesítés egyaránt a MÜM háttérintézetének a Nemzeti Szakképzési Intézetnek a hatáskörébe került. Az NSZI működteti a Szakképzési Tankönyv- és Taneszköztanácsot, melynek szempontrendszere alapján 1991-1996 között 655 szaktankönyv értékelésére került sor (lásd: 11. táblázat).

11. táblázat – A vizsgált szakmai tankönyvek megoszlása minősítésük szerint.

Minősítés Darabszám
191
30%-os átdolgozás szükséges 130
50%-os átdolgozás szükséges 193
Rossz 141

Forrás: (Jekkel, 1996)

A szakkönyvek nagy része meglehetősen elavult, 74%-uk íródott 1980-nál korábban, de közel 10%-uk 30 évnél is régebbi. Az öt éves cselekvési program keretében 296 új tankönyv megírására, 39 külföldi tankönyv adaptálására és 498 szakkönyv átdolgozására került sor. A megújulás elsősorban a szolgáltatási, pénzügyi és humán szakmák tankönyveit érintette (Jekkel 1996)

Tankönyv árak – finanszírozás

Ebben az évben is nagyjából az éves infláció ütemének megfelelően – összességében 22%-al – emelkedett a tankönyvek átlagára, két kiadó is akadt azonban, amely csökkentette átlagárait. A piacot már érdemben meghatározó (legalább 50 tankönyvlistás könyvet megjelentető) cégek közül a legolcsóbbak – mindössze 293 forintos átlagárukkal – az egyik vidéki, általános iskolai könyvekre szakosodott kiadó termékei. Az általános iskolai tankönyvek általában is lényegesen (közel 27%-al) olcsóbbak, mint a középfokú oktatás számára készült – tankönyvjegyzékre felkerült – kiadványok, a maguk 630 forintos átlagárával, és az áremelkedés is rendszerint alacsonyabb (idén 17%-os) az alapfokú oktatásban, mint a középiskolákban (idén 25%-os). A legdrágábbak természetesen most is nyelvkönyvek, közülük is leginkább azoknak külföldi kiadóknak a termékei, amelyek az iskolán kívüli nyelvtanfolyamok hallgatóit is vevőik között tudhatják.(Karlovitz, 1997.)

Mivel minden iskola egyedi tankönycsomagot rendel meg, az utóbbi években már csak becsülhető, hogy 1-1 gyerek beiskolázása, milyen terheket ró a családokra. Kizárólag tankönyvhöz kapcsolódó kiadásokat 4 000 és 12 000 forint közé prognosztizálják az 1997/98-as tanévben, ezért több iskolában kialakulóban van az a gyakorlat, hogy egész évben, vagy a naptári év kezdetétől (azért ekkortól, mert a tankönyvlista januári megjelenése után tudnak csak pontos összegekkel kalkulálni) havi részletekben szedik be a tankönyvek árát, ami nem kevés plusz munkát ró a pedagógusokra. Mint a tankönyvkiválasztásban érintett személyek és csoportok bemutatásánál (2. táblázat) utaltunk rá, az iskolák változatlanul kevéssé vonják be a tényleges finanszírozókat, a szülőket a tankönyvkiválasztás folyamatába, ám a fenti példa is mutatja, hogy ez nem a pedagógusok szociális érzéketlenségével, sokkal inkább azzal magyarázható, hogy a tankönyv kiválasztását kizárólagosan szakmai feladatnak minősítik. Azt pedig, hogy a tankönyvek, taneszközök megválasztása az ő joguk – nemrég megszerzett – autonómiájuk integráns részének tekintik.

Bár a normatív tankönyvtámogatás növekedése egyre kevésbé tart lépést az inflációval, a szülők még fizetőképes rétege úgy tűnik beletörődik abba, hogy a tankönyvköltségek egyre nagyobb hányadát nekik kell viselniük. Ugyanakkor mostanára a legszegényebb családok önkormányzati szociális segélyezésének jellemző formájává vált – a napközi befizetések átvállalása mellett- a gyerekek tankönyv- és/vagy füzetcsomagjának megvásárolása, azért, hogy a leszakadó rétegek gyerekeinek a kultúrától való teljes elszakadását valamelyest legalább az általános iskolában megakadályozzák.

A tankönyv előállítási költségek racionalizálására az MKM a tankönyvvé nyilvánítás procedúrájában előnyt biztosít az un. tartós, több évig használható könyveknek. Egyenlőre azonban kevés kiadó törekszik az ilyen – egyszeri, de nagyobb költséget igénylő – könyvek kiadására, mert piackutatásokra hivatkozva azt állítják, hogy a tankönyvek évenkénti továbbadását, a “használt könyvekből” való tanulást elutasítják a magyar gyerekek és szülők egyaránt.

A tankönyvlista adataiból kitűnik, hogy a tartós könyvek másik fajtája, sokkal népszerűbb. Ezek a könyvek két-három évfolyamra szólnak, s mivel egyetlen gyerek tulajdonában vannak a használt könyvekhez tapadó előítélet nem gátolja elterjedésüket.

Az 1996/97-es tanévben Soros Alapítvány – elsősorban környezetvédelmi okok miatt – 37 Hajdú-Bihar megyei iskola felső tagozatán elindított egy kísérletet a tartós könyvek használatának kipróbálására. A kísérlethez zömében kemény kötésű könyveket választottak ki (nyolc témakörben összesen 20 tankönyvet), amelyek az iskolai könyvtár tulajdonában vannak, és amelyek évente új gyerek kezébe kerülnek. A kísérlet tapasztalatai csak évek múlva összegezhetők, de annyi már látszik, hogy a tanároktól új tanulásszervezési módot igényel, hogy a szokásoktól eltérően nem használhatják munkafüzet jelleggel a tankönyveket, a gyerekektől pedig nagyobb önfegyelmet kíván a tartós könyvek állagának megóvása. (Köznevelés, 1997./11.)

A tankönyvek tehát meglehetősen drágák, de többnyire teszetősek nyomdatechnikai színvonaluk elfogadható, miközben árfekvésben is, tartalomban is, didaktikájukban is sok féle igény kielégítésére alkalmasak.

Nem csoda, hogy az egyre bővülő és növekvő tankönyvi választékot a pedagógiai szolgáltató intézmények és szervezetek – amelyeknek a módosított közoktatási törvény alapján éppen az egyik feladatuk a kiadványok gyűjtése, bemutatása, tankönyves információk nyújtása – egyre kevésbé képesek áttekinteni, illetve bemutatni. A fővárosban a legtöbb kiadvánnyal mind a rendelkezőjegyzékhez viszonyított arányban, mind pedig feldolgozottságát illetően a Fővárosi Pedagógiai Intézet tankönyvi bemutatóhelye rendelkezik.

A tankönyvek terjesztésében fontos szerepet játszanak a szakmai szervezetek, mindenek előtt a Tankönyvesek Országos Szövetsége (TANOSZ), amely rendszeresen szervez tankönyvkiállításokat, bemutatóval egybekötött tankönyvismertetőket és a tankönyvügy helyzetét értékelő szakmai konferenciákat. Évente megjelenteti mindazokat a könyveket, amelyek a minisztériumi tankönyvjegyzékek mellett hasznos segítői lehetnek az oktató-nevelő munkáknak.

A pedagógiai folyóiratokból azonban továbbra is nagyon hiányoznak a rendszeres, színvonalas szakmai kritikák, a Soros Alapítvány által megjelenő Tandem című tankönyvkritikai folyóirat egyenlőre kevés helyre jut el és kevéssé ismert az iskolahasználók körében.

Taneszközök

A magyar oktatásügy virágkora a taneszközellátottság tekintetében a ‘70-es évek közepétől egy évtizedig tartott, és szorosan kapcsolódott az utolsó központi tanterv, az 1978-as nevelési-oktatási terv bevezetéséhez. Az Országos Oktatástechnikai Intézetben a taneszközök kutatása, hatékonyságvizsgálata, valamint konkrét iskolai felhasználási céllal taneszközök kifejlesztése, próbagyártása folyt. A monopol helyzetben lévő gyártó és forgalmazó cég is alapfeladatként foglalkozott a központi tanterv hatékonyabb megvalósítását segítő taneszközök előállításával.

A közelmúltig érvényes taneszközellátási modell egységes tanmenetet, uniformizált taneszközhasználatot, központilag finanszírozott fejlesztést és ellátást feltételezett. Az utolsó taneszközjegyzék a szükséges és jóváhagyott eszközökön túl tartalmazta a normatívákat is, azaz azt, hogy iskolánként osztályonként, gyerekenként miből hány darabot kell beszerezni, és a oktatási kormányzat központi keretből biztosította is, hogy az iskolák egyformán el legyenek látva ezekkel az eszközökkel.

A ‘90-es években a taneszközellátás rendszere összeomlott, a kutató-, fejlesztőintézetek, a gyártási kapacitások megszűntek, az újonnan alakuló cégek pedig még nem tudtak minden igényt kielégítő kínálatot teremteni. Miközben csodálatos és korszerű felszerelések kaphatók csillagászati árakon, időnként megoldhatatlan problémát okoz a legegyszerűbb taneszközök beszerzése is.

Az iskolák taneszözellátottságáról friss, országosan reprezentatív – bár a taneszközöket illetően nem teljes körű – adatok alapján az általános iskolák és középfokú tanintézétek, a ’78-as tanterv bevezetésekor legkorszerűbbnek számító eszközökkel ( írásvetítő, diavetító, színes televízió) máig igen jól felszereltek, miközben nagy hiány mutatkozik a korszerű informatikai eszközökből, információhordozókból és az új NAT műveltségtartalmak oktatásához szűkséges eszközökből (lásd: 12. táblázat).

12. táblázat – A taneszközök hiányának százalékos gyakorisága az iskolákban N=(1168)

Taneszközök Stázalékos aránya
Informatikai eszközök
számítógép 8,8
külső számítógépes kapcsolat 51,7
CD-lemez 48,6
szoftver 25,4
NAT által iniciált eszközök
videókamera 44,4
tankert 61,7
tankonyha 68,9
szövőszék 77,9
kemence 79,0
korongoló 82,5
Klasszikus taneszközök
írásvetítő 1,1
diavetítő 3,0
lemzjátszó 3,5
megnetofon 1,2
színes TV 2,2
videófelvevő-lejátszó 7,0

Forrás: NAT vizsgálat. 1997.OKI Kutatási Központ

Az új tantervi szabályozáshoz illeszkedő tantervpiac mára megerősödni látszik, a taneszközpiac beindulása azonban távlatosabb feladatnak ígérkezik, mert a hazai gyártókat a tankönyvkiadókénál nagyságrendekkel nagyobb tőkeigény riasztja, a külföldi cégeket pedig nem igazán vonzza a pici magyar piac. Mostanáig nem született döntés a lehetséges állami szerepvállalásról a taneszközpiac támogatásában, pedig a külföldi példák alapján valószínűnek látszik, hogy legalábbis a legköltségigényesebb taneszközök (oktató- és videofilmek, oktatószoftverek, CD-ROM-ok és multimédia) fejlesztése és előállítása nem képzelhető el -enélkül. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a kötelező, előíró jellegű, és akkor értelemszerűen központi forrásokra épülő taneszközellátásnak ma nincsenek meg a feltételei, de ennek a rendszernek a merevsége nem is lenne konform a helyi tanterv filozófiájával. (Tompa, 1997.)

Hosszú szakmai viták után most látszik körvonalazódni egy új taneszközlista, amely a tantervi keretszabályozás igényeihez jobban igazodik. Eszerint célszerűnek látszik meghatározni a taneszközöknek azt a legbővebb körét, amelyek funkcionálisan szükségeltetnek ahhoz, hogy a tantervi követelményeket a tanulók biztonságosan elsajátítsák. Ezen az u.n .funkcionális taneszközlistán valójában egyáltalán nem konkrét taneszközök szerepelnek, hanem olyan oktatási feladatok, amelyeknek ellátásához taneszköz szükségeltetik. Egy-egy oktatási funkciót ugyanis nem egyetlen konkrét taneszköz tud szolgálni, hanem esetleg több féle is. Ezek némelyike olcsóbb, tartósabb esztétikusabb vagy egyszerűbb,így az autonóm iskolák és pedagógusok igényeik és lehetőségeik szerint választhatnak majd ezek között.

A szakértők véleménye szerint egy ilyen úgynevezett funkcionális taneszközlista elsősorban a gyártókat és forgalmazókat tájékoztatja arról, hogy milyen kereslet várható a következő években, és támpontot ad ahhoz, hogy fejlesztéseiket milyen területekre koncentrálják. A tanárok, iskolák, felhasználók számára ugyanakkor – a tankönyvjegyzékéhez hasonlóan – évről-évre meg kell jelentetni majd az OKT Tankönyv és Taneszköz Bizottság által minősített, tehát elismerten alkalmas, beszerezhető taneszközök jegyzékét is. (Szűcs-Trencsényi, 1997.)

A NAT műveltségterületeit elemezve szakemberek elkészítették a funkcionális taneszközlista első változatát. Belső lektorálást és szerkesztést követően a funkcionális taneszközlistát tanáregyesületek, diák-, és szülőszervezetek, önkormányzati szövetségek, taneszközgyártók és forgalmazók szervezetei kapták meg bírálatra.

A szervezetek többségétől már visszaérkezett és részben feldolgozott vélemények szerint némi idegenkedéssel fogadták az érintettek a korábbitól teljesen eltérő formájú eszközlistát.

Határozottan kritizálta a tervezetet a Földrajztanárok Egyesülete, a Történelemtanárok Egyesülete, a Magyar Könyvtáros Tanárok Egyesülete, és a Magyar Szakképzési Társaság. A listát támogatta a TANOSZ, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete, a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége és a magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata. Az ellenzők szerint a funkcionális taneszközlista túlságosan absztrakt, és ezért nem alkalmas új típusú taneszközfejlesztés elindítására, minimális szabályozófunkciót sem képes betölteni, annyira tiszteletben tartja a folyamat minden résztvevőjének autonómiáját. Problémát jelent az is, hogy csak a Nemzeti alaptanterv szövegét veszi figyelembe, és nem számol a helyi programok NAT-on túli szükségleteivel,

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.