Hogyan készítsünk papír rakétát

Hogyan készítsünk egy rakétát

1. Használja a hajtóanyagot, hogy futtassa a rakétát, és mozogjon a levegőben. A rakéta repül, irányítja a kipufogógázok áramlását egy vagy több fúvókával, így felfelé (stroke), és előre haladva a levegőben (vontatás). A rakéta motorok az oxigénforrás (oxidálószer) forrásával rendelkező tényleges üzemanyag keverésével működnek, amely lehetővé teszi számukra, hogy mind a térben, mind a föld légkörében működjenek.

• A legkorábbi rakéták a szilárd tüzelőanyagon rakéták voltak. Ez a fajta rakéta tartalmazza a tűzáramlókat, a kínai harci rakétákat és két vékony rakéta-hordozót, amelyet az űrsikló használ. A legtöbb rakétáknak van egy lyuk a központban, ahol az üzemanyag és az oxidálószer találkozik és meggyullad.[16] rakétamotorokban rakéta modelleket alkalmaznak szilárd hajtóanyagot, valamint több díjat, amely lehetővé teszi, hogy telepíteni egy ejtőernyőt a rakéta, ha az üzemanyag fogy.[17]
• A rakéta a folyékony üzemanyag vannak külön kamrák folyékony tüzelőanyag (benzin vagy hidrazin és folyékony oxigént, például), amelyek állandó nyomás alatt állnak. Ezeket a folyadékokat a rakéta alapjain az égéskamrába injektálják; A kipufogógázokat egy kúp alakú fúvókán keresztül kell lemeríteni.[18] A fő motorjai a shuttle volt rakétatámadás folyékony üzemanyag, amely támogatta a külső üzemanyagtartály alatt található transzfer indításkor. Az Apollo misszió során használt Saturn-5 rakéták is folyékony üzemanyagokból működtek.
• Sok rakéta járművek is használható kisebb rakéták csatolt oldalán ilyen járművek segítségével irányítsa őket a repülés során az űrben. Ezeket manőverező motoroknak nevezik. Az Apollo parancsmodulhoz csatlakoztatott szervizmodul ilyen motorokat tartalmazott; Az űrhajósok űrhajók által használt kísérleti manővermodul, amelyet az ilyen motorokból is dolgoztak.

2. Csökkentse a levegő ellenállást az orrkúpral. A levegőnek sűrűsége van, és minél több sűrűbb ez a tömeg (különösen a talajfelület közelében), annál inkább visszatartja azokat az objektumokat, amelyek a levegőben próbálnak mozogni. A rakétákat egyszerűsíteni kell (kiterjesztett, elliptikus formájú), hogy minimalizálja azt a súrlódást, amelyet leküzdeni kell, amikor a levegőben repülnek, így a legtöbb rakétának van egy hegyes orrkúpja.

• A pozitív terhelést hordozó rakéták (űrhajózások, műholdak vagy robbanásveszélyes robbanófejek) általában közelebb kerülnek a hajó orrrészéhez. Például az Apollo parancsmodul egy kúp alakú volt.
• A nazális kúp is tartalmazhat navigációs rendszerek, amelyek szükségesek lehetnek szán a rakéta. A navigációs rendszerek magukban foglalhatják a fedélzeti számítógépeket, az érzékelőket, a radarokat és a rádiót, amelyek lehetővé teszik a pilóta rakéta számára, hogy információt kapjon a rakéta irányáról, és szabályozza a repülés pályáját.[19] (Goddard Rockets használt egy giroszkopikus navigációs rendszert.)[húsz]

3. Egyensúlyozza a rakétát a tömeg közepén. A rakéta teljes tömegét egy bizonyos ponton kell kiegyensúlyozni a rakéta belsejében, hogy megbizonyosodjon róla, hogy közvetlenül repül, és nem lesz. Ez a pont az egyensúlyi pont, a tömegközpont vagy a súlypont.

• A tömegközéppont minden rakétában különbözik. Általános szabályként az egyensúlyi pont kissé lesz az üzemanyag- vagy nyomáskamrán.
• Míg a hasznos teher a nyomástartó kamráján lévő rakéta tömegének növelését segíti, túl nehéz hasznos teher, amely túl nehéz lesz a rakéta túlságosan, ami nehézségekbe ütközik, amikor a rakétát függőleges helyzetben tartja, mielőtt elindulna és a rakéta iránya azt. Emiatt integrált chipek szerepeltek űrhajó számítógépek hogy csökkentsék a súlyt. (Ez hasonló integrált áramkörök (vagy zsetonok) használatához vezetett a számológépek, az elektronikus órák, a személyi számítógépek, valamint a közelmúltban is a tabletták és az okostelefonok.)

4. Stabilizálja a rakétát a farok borokkal. A FEDS lehetővé teszi, hogy egyenes repülést biztosítson a rakéta, amely légellenállást biztosít az irányváltás ellen. Néhány uszony olyan módon történik, hogy hosszabbak legyenek, mint a rakétafúvóka, segítve a rakétát függőleges helyzetben való elindítás előtt.

• A XIX. Században az angol William Hale egy másik módot talált arra, hogy a farokbőreket a rakéta repülés stabilizálása érdekében használják. Ő fejlesztette ki a kipufogó lyukak közelében ig alakú penge, ami arra kényszerítette a kipufogógázok taszítják a-ig oly módon, hogy a rakéta forgatása, amikor áthalad a levegő a hasonlóság a golyó, és nem beszélt a megadott pályáját mozgása. Ezt a folyamatot forgatás szerint stabilizálják.[21]