Romantika okostankönyv

By: Porkoláb Kata 2020. már 26.

Romantika okostankönyv

A romantika a XVIII. század utolsó évtizedében alakult ki – Angliában és Németországban közel egy időben, Angliában a már berendezkedett polgári társadalom talaján, a pragmatista-utilitarista filozófiák és a felvilágosodás ellenreakciójaként, Németországban a nemzeti függetlenségi eszmék és a Sturm und Drang folytatásaként, kibontakozásaként.

A romantika legfontosabb jellemzői a következők:

– az eredetiség tisztelete,

– felfokozott életritmus és életigény a művészetben és a hétköznapi életben,

– a fantázia tisztelete,

– az álomszerűség az ábrázolásban,

– a szenvedélyes szabadságszeretet,

– a középkori lovagvilág és misztika felelevenítése,

– az állandó nosztalgikus elvágyódás a jelenből térben és időben,

– az ok nélküli szorongás, és az egyéniség szélsőséges tisztelete,

– az ösztönök szerepének felértékelése,

Ezek a vonások egészen sajátos egyéniséget és életstílust feltételeznek: a romantikus személyiség saját életével teremti meg a romantikus eszményt.

A romantika meghatározó művészeti ága a zene lett, illetve az irodalomban azok a műfajok, amelyek elmosódóak, összefolyóak, kontúrtalanok. A megszülető műalkotásokra

– az elmosódó műfajhatár,

– a konkrét, egyedi témaválasztás,

– az ellentéteket hordozó, a különös, a furcsa, az ironikus, a torz, a groteszk elemek halmozása

Pragmatista-utilitarista filozófia: a gyakorlati megismerésen alapuló, a dolgok értékét gyakorlati hasznosságuk alapján meghatározó filozófiai irányzat.

Romantika: a XIX. század első felében induló, minden művészeti ágra kiterjedő irányzat, világszemlélet és életérzés; nemzeti, történeti érdeklődés, egyéniség és eredetiségkultusz, a szabadság tisztelete jellemzi, formai kérdésekben a szabálytalanságot kedveli, az irodalmi művekben a műfajok és hangnemek keveredésére törekszik. A harmónia helyett a diszharmónia, a szépség helyett a fenségesség, az egyensúly helyett a szélsőségesség mellett foglal állást. Az ész, a ráció helyett a szenvedély és irracionalitás jogait hirdeti Az egyes nemzeti irodalmakba akár több nemzedéke is létrejött (pl. az angol irodalomban: a „tavi költők” nemzedéke; Burns, Blake; Byron, Keats, Shelley; a német irodalomban: Goethe, Schiller; a heidelbergi romantika; a berlini romantika képviselői).

Horváth Károly: A romantika művészi sajátosságai, Gonadolat Kiadó, Bp., 1965 (In:Horváth Károly: A romantika).

A Himnusz És A Szózat Összehasonlító Elemzése

A Himnusz hat belső versszakából kettő foglalkozik a gazdag, dicső országgal, s kétszer annyi, négy írja le a pusztulást. A honfoglaló, honalapító harcok, a gazdasági virágzás és Mátyás harcai jelennek meg a 2. és 3. szakasz képeiben. idézet (2., 3. ) Ez a nép Istentől a legjobbakat kapta. Kölcsey ezt romantikus költői képek sorozatával mutatja be: “Őseinket felhozád merre zúgnak habjai Értünk kunság mezein Tokaj szőlővesszein” Az ország hős fejedelmei, királyai mindent megtettek hazájukért és népükért. “Árpád hős magzatjai nyögte Mátyás bús hadát” A “szent bérc” Magyarország metonímiája, ugyanígy “Bendegúznak vére” a magyarságot jelenti. A harmadik szakaszban a kenyér és a bor valamiféle szertartást jelképez az “ért kalász” és a “Tokaj szőlővesszein” képekben. Ez utóbbi metonímia is egyben. A következő szakaszban a “Hajh” sóhajtás után fordulat következik be: a magyarság bűnei miatt Isten haragját vonta magára, a tatár és török támadások az Úr büntetései. (4. ) Romantikus képekben mutatja be Kölcsey a pusztulást, az 5. strófában a “hányszor” kétszeri ismétlése, az anaforás szerkezet a szörnyű pusztítás (“csonthalom”) és a belső viszály miatti fájdalmat érzékelteti.

Érettségi tétel

• A falnak is füle van – Wikiszótár
• Magyar Máltai Szeretetszolgálat – Blikk
• Nyugtalan láb szindróma kezelése otthoni gyógymódokkal
• Iskolai segédletek – Irodalom – A Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzése
• ANNA BLOGJA: Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
• Ginkgo galagonya 100 db 2021 július ajánlatok | ÁrGép ár-összehasonlítás
• Celeb vagyok ments ki innen puskás peti 2018
• Ker elmu emasz energiaszolgáltató hu
• Fejtől s lábtól kettő orvos erdélyben tompa andrea 2018

A 19. század első fele a magyar reformkor időszaka. A hosszú Habsburg-elnyomás után 1825-től kezdve megindulhatott a parlamenti élet, a kor politikusai, gondolkodói addig még soha nem látott módon vetették bele magukat a küzdelembe. Az ebben az időszakban született irodalmi alkotásoknak is a nemzeti összefogás, a művelődés fejlesztése vált egyik fő témájává. A 19. század első felében, Európában a romantikus stílus az uralkodó művészeti irányzat. A romantika kedveli a szélsőségeket, a szembeállítást, a szenvedélyes, túlzó előadást, a látványos eszközöket. (Az elemzendő két alkotásban is szinte egymásra torlódnak a színesebbnél színesebb költői képek, jelzős szerkezetek, a mozgalmasságot sugalló igék. ) A korszak két legismertebb és legnagyobb hatású költője, gondolkodója Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály. Kölcsey kicsit korábbi időszakban élt és alkotott, művészetét eleinte főleg a klasszikus formák határozták meg, bár a költői képek között sok romantikus is van, később azonban már a romantika jellemezte alkotásait.

Iskolai segédletek – Irodalom – A Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzése

Szerkezetileg mindkettő keretes költemény, bár a keret visszatérése egy kissé más szövegű. A prédikátor Istenhez fohászkodik, az első versszakban felszólítja, az utolsóban már csak könyörög hozzá (“szánd meg. “). Az első szakasz erélyesebb, bátrabb hangnemét a kezdő megszólítás is jelzi. idézet (1. vrsz. ) A kérést meg is indokolja: A múltban szenvedtünk már annyit, hogy az talán a jövőben elkövetett bűnökért is elégtételt jelent. A költő felsorolást (jó kedv, bőség), ellentéteket (védő kar – ellenség; balsors – víg esztendő) használ. A Szózat a hallgatókhoz, a nemességhez intézett felszólítással kezdődik. vrsz) Hazaszeretetre buzdít, s ezt ellentétekben, metaforák és metonímiák segítségével indokolja. A hazát az emberi élet két végső pontjához, a bölcsőhöz és a sírhoz hasonlítja (metonimikus kép, ugyanakkor ellentét), itt élünk, bármit hoz is a sors. Ebben a szakaszban is ellentétes képek találhatók (áldjon-verjen; élned-halnod). A kereten belül a múlt dicső ill. szörnyű eseményei, a jelen állapota és egyfajta jövőkép található.

Kölcsey Ferenc: Himnusz 1823. január. 22-én íródott, nyomtatásban először 1829-ben jelenik meg az Aurorában; Erkel Ferenc zenésíti meg; válságos korban, I. Ferenc abszolutizmusa idején születik: távlattalanság, reménytelenség. Keretes mű, műfaja óda, azon belül is himnusz. Emelkedett hangvételű mű. Fő címe műfajmegjelölő; alcíme (A magyar nép zivataros századaiból) a megszólalás módjára, a XVI. Század jeremiádjaira, siratóénekeire utal. (oka: a cenzúra, illetve az azonos történelmi sors. ) A megszólított egy transzcendens erő: Isten, ő áll a mű középpontjában. Szerkezet: 1. és 8. versszak a keret; az 1. versszakban Istenhez fohászkodva áldást kér a magyar népre; a 8. versszakban módosul: szánalomért könyörög (hangsúlyos, sorkezdő helyen most nem az “Isten” áll, hanem a “szánd”); tragikusabb színezetet nyer a befejezés, megszólal a remény is: ennyi balsors után megérdemli a nemzet a jobb jövőt. 2-3. versszak: érték-gazdag múlt: a magyarok hőskora, dicsősége (honfoglalás, dús vidék, Mátyás).

Okostankönyv

A Habsburg-udvar ellentámadásba ment át, 1836-ban feloszlatta az országgyűlést, s sokukat letartóztatták, ekkor írta meg Vörösmarty a Szózatot. Eredeti eleje: “Hazádhoz. Mint szemedhez tarts híven, óh magyar. “, de 1837-ben átírta és az Auróra zsebkönyvben jelent meg. A vers címe: Szózat. Jelentése: felhívás, kiáltvány, intelem (ma), valamint az ünnepélyes, emelkedett hangvételű költői megszólalás hangulatát idézi. Jelentések: “ápol, s eltakar”: ma megvéd; régen: eltakar= eltemet. A haza, mint történelmileg kialakult közösség ápolhat, gondozhat, nevelhet. “nagyszerű halál”: ma: dicsőséges halál; régen: nemzethalál. “viszály”: ma: belviszály; régen: küzdelem, viszontagság, baj. A versindítás rendkívül erőteljes: a hazához való hűség. Erkölcsi parancsát fogalmazza meg. Nem Istenhez, hanem a néphez, a magyarokhoz szól. A rendületlen hazaszeretetre való felszólítást a felszólító-módú igealakok mutatják, illetve a nagy-ívű ellentétek. (élned-halnod, áldja-verjen, sír-bölcső). A vers romantikus eszközei: túlzás, választás.

Kölcsey Ferenc – Vörösmarty Mihály: A Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzése – Irodalom érettségi – Érettségi tételek

(6. ) Anaforás szerkezettel, romantikus képekkel, felsorolással, halmozással (ész, erő, szent akarat) indokolja a világ elismerését. A 10. versszaktól kezdve kétféle jövőképet vázol fel. (10. 11. 12. ) Ha a szenvedés és hősi küzdelem megfelelő volt, és a “buzgó imádság” meghallgatásra talál, akkor jobb kor köszönt ránk, ha viszont mégsem volt elegendő az erőfeszítés, akkor a “nagyszerű halál” lesz a sorsunk. Vörösmarty romantikus képben mutatja be nemzethalál vízióját. A Szózat nemzethalála azonban nem a lassú elkorcsosodásnak, az erkölcsi süllyedésnek szégyenletes utolsó stációja (mint Kölcsey vagy Berzsenyi Műveiben), hanem a korábbi versszakokban felidézett múlt történelmi tapasztalataival összhangban a kiszámíthatatlan, igazságtalan végzettel szembenálló, a jövőért áldozatokat is vállaló nemzet tragikus, de egyben elismerést is kiváltó elbukása. Az óda végén visszatér a keret. (utolsó vrsz. ) A korábbi kérés, felszólítás nyomatékos paranccsá erősödik. Ismételten hűségre szólítja fel a magyarságot az alkotó.

4-6. versszak: tragikus múlt: váltás; Isten lesújtott ránk; büntetése: tatárok, törökök, belviszály (talán ez utóbbi a büntetés oka? ). 7. versszak: sivár jelen: kilátástalanság; nincs a hazatért áldozni kész honfi. MEMORITER: HIMNUSZ A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhődte már e nép A multat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozman vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének!

Idősíkok: 3-5. versszak: a hősi múltat idézi (Árpád, Hunyadi, Kuruc-szabadságharc). A múltat a jelennel az ismétlődő mutató-névmások kötik össze. (itt, ez). 6-7. versszak: jelen képei. Az egész emberiség összetartozása ad erőt a változáshoz. 8-12. versszak: a sorsdöntő jövő lehetőségeit mérlegeli. 2 választási lehetőség van: jobb kor reménye (8-10. ), vagy nemzethalál (11-12. ). MEMORITER: SZÓZAT Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: ” Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált! “

Vörösmarty művészete már a magyar romantika időszakára esik. Műveik közül a Himnusz és a Szózat az óta is nemzeti jelképek. A két mű keletkezése közt 13 év különbség van, s a jövőképben mutatkozó ellentétek ellenére a tartalmi és szerkezeti hasonlóságok teszik lehetővé együttes vizsgálatukat. Mindkét versösszegző mű, amely a történelmi múlt, a jelen és a jövő képeivel próbálja a magyarságot tettekre buzdítani. Kölcsey mondanivalóját középkori protestáns prédikátorként fogalmazza meg, erre az alcím: “A magyar nép zivataros századaiból” is utal. A prédikátor szerepéből adódik az Istenhez szóló imádság formája és a himnikus szárnyalás. A mű 1823. január 22-én (a magyar kultúra napja), a reformkort megelőző időkben keletkezett. Az ország helyzete katasztrofális. Magyarország a Habsburg birodalom része, a császár abszolutikus módon uralkodik, az országgyűlést évtizedek óta nem hívták össze. Kölcsey úgy látja, hogy Isten (illetve valamely felsőbb hatalom) segítségére van szükség ahhoz, hogy az ország a végső pusztulást elkerülje.