J szabályozás a tartós használatba adott tankönyvekkel kapcsolatban

Akkor jobb, ha tudod: 2016-tól új szabályok vannak érvényben!

a tankönyvellátással kapcsolatos feladatok átadásáról

A Kormány az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében eljárva, valamint az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

1. § Az Eszterházy Károly Egyetem (a továbbiakban: EKE) jogutóda

a) az állami tankönyv- és tananyagfejlesztéssel,

b) az állami tankönyvkiadással,

c) a Nemzeti Köznevelési Portál szakmai, tartalmi fejlesztésével,

d) a hazai és nemzetközi köznevelési oktatáskutatási, elemzési, értékelési feladatok ellátásával,

e) a pedagógiai szakmai szolgáltatási feladatok szakmai támogatásával és az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum fenntartásával,

f) a tudományos és szakmai eredmények disszeminációjával és hasznosításuk támogatásával,

g) a hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatok fenntartásával, bővítésével, hazai képviselet ellátásával kapcsolatos nemzetközi szakértői együttműködésekkel,

h) az egyes tevékenységterületekhez kapcsolódó továbbképzések kifejlesztésével és a szaktanácsadási szolgáltatás ellátásának támogatásával,

i) a Nemzeti Köznevelési Portál informatikai működtetésével, üzemeltetésével,

j) hazai és nemzetközi fejlesztési tevékenységek támogatásával,

k) az Arany János Programok szakmai támogatásával, fejlesztésével,

l) a köznevelési rendszerhez kapcsolódó pedagógiai, nevelési-oktatási programok tartalmi, módszertani, továbbképzési és egyéb fejlesztési, innovációs feladatok, fenntarthatósághoz, tehetséggondozáshoz és társadalmi integrációhoz kapcsolódó programok fejlesztésével és szakmai irányításával,

m) az emberi erőforrások minisztere hatáskörébe tartozó egyes szakképesítések komplex szakmai vizsga szervezésére kijelölt intézményekről szóló 5/2013. (I. 18.) EMMI rendeletben megjelölt szakmai vizsgaszervezéssel

összefüggő feladatai tekintetében 2019. december 1-jétől az Oktatási Hivatal (a továbbiakban: hivatal).

2. § A következő európai uniós forrásból finanszírozott projektek megvalósítása és fenntartása tekintetében az EKE jogutóda a hivatal 2019. december 1-jétől:

1. TÁMOP 3.1.2-B/13 „A Nemzeti Alaptantervhez illeszkedő tankönyv-, taneszköz-, és Nemzeti Közoktatási Portál fejlesztése” című projekt,

2. EFOP-3.2.2-VEKOP-15 „A köznevelés tartalmi szabályozóinak megfelelő tankönyvek, taneszközök fejlesztése és digitális tartalomfejlesztés” című projekt,

3. GOP-1.3.1-10/A „Apáczai Tudástár-DigitBoard fejlesztés” című projekt,

4. GOP-2.2.3-09 „Vállalati folyamatmenedzsment fejlesztése az APÁCZAI Kft.-nél” című projekt,

5. TIOP 1.1.2-08/1 „Hatékony informatikai infrastruktúra a közoktatásban” című projekt,

6. TÁMOP 3.1.2-12/2 „Tudatos pénzkezelés oktatási-nevelési program” című projekt,

7. GOP 2.1.1-11/A „Informatikai fejlesztés az APÁCZAI Kft.-nél” című projekt,

8. KEOP 5.6.0/12 „A Tündérpalota energiahatékonysági felújítása” című projekt,

9. TÁMOP 3.1.15 „Köznevelési reformok operatív megvalósítása” című projekt,

10. TÁMOP 3.1.5/12 „Pedagógusképzés támogatása” című projekt,

11. TÁMOP 4.1.2.B-13/1 „A pedagógusképzés átalakításának országos koordinálása, támogatása” című projekt,

12. TÁMOP 4.1.3. „A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése” című projekt,

13. TÁMOP 4.1.4. „Minőségfejlesztés a felsőoktatásban” című projekt,

14. SH/4/5 „ZÖLD ÓVODA-, ÖKOISKOLA PROGRAMOK KISZÉLESÍTÉSE (SH/4/5)” című projekt,

15. TÁMOP 3.1.1-11/1 „XXI. századi közoktatás (fejlesztés, koordináció) II. szakasz” című projekt.

3. § (1) Az EKE és a hivatal az 1. §-ban és a 2. §-ban meghatározott jogutódlásról, feladatátadásról és az azokhoz kapcsolódó vagyon-, személyi, ingó- és ingatlanállományról és forrásátcsoportosításról 2019. november 30-ig megállapodást kötnek.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vagyon-, személyi, ingó- és ingatlanállomány és forrásátcsoportosítási megállapodások alapját képezi a 2017-ben az EKE-be integrált Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel az EKE-hez került vagyon-, létszám-, ingó- és ingatlanállomány és forrás.

(3) Az 1. §-ban és a 2. §-ban meghatározott feladatokhoz kötődő magánjogi jogok és kötelezettségek, valamint a feladatok ellátásához szükséges foglalkoztatotti állomány és eszközök vonatkozásában 2019. december 1-jétől az EKE jogutódja a hivatal.

Új szabályozás a tartós használatba adott tankönyvekkel kapcsolatban

A közelmúltban megjelenő jogszabályok jelentősen megváltoztatták a tankönyvkiadás és a tanulók tartós tankönyvvel való ellátásának rendszerét. Ez természetesen erősen érinti a könyvtárostanárok munkáját is. Egyre nagyobb szerepet kapnak a tankönyvgyűjtemények, melyeknek még a léte is − sok helyen − meglehetős ellenérzést vált ki. Gyakran ballasztnak, az állomány felesleges felduzzasztásának tekintik, hiszen gyakorlatilag csak (jó esetben) adatként szerepelnek a könyvtár nyilvántartásában. Valójában a tanulók tanulmányi idejük jelentős része alatt „tartósan kölcsönözik”; majd a tanulmányok befejezésekor a könyvek nagy része már használhatatlanná válik a természetes elhasználódás miatt, vagy azért, mert már más könyvet választ a tanár, vagy más kiadást jelentetett meg a kiadó. Arról nem is beszélve, hogy a könyvtárostanárnak gyakorlatilag semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére, hogy érvényesítse követelését a végzős hallgatóval szemben. (Az ügy jogi útra terelésére tudtommal eddig még egyetlen iskola sem vállalkozott.)

Ugyanakkor létezik az iskola számára hasznos megoldás is. Ha a tartós használatba adott tankönyveket időleges megőrzésű, összesített nyilvántartású dokumentumként kezelik [1] , akkor sokkal kisebb az adminisztrációs teher, ugyanakkor a távozó tanulóktól megfelelő „lelki hatásgyakorlás” után nagy mennyiségű – de sajnos így is csak részben használható – tankönyvet kaphatunk vissza. Viszont ezzel is jelentősen csökkenteni lehet az iskola éves tankönyvszámláját!

A tartós használatba adott tankönyvekkel kapcsolatos feladatok azonban most módosulnak. A 2011. évi CXC. törvény a Nemzeti Köznevelésről kimondja, hogy 2013 szeptemberétől kezdve felmenő rendszerben az elsőtől a nyolcadik évfolyamig, továbbá a nemzetiségi nevelés-oktatásban és a gyógypedagógiai nevelés-oktatásban az állam biztosítja, hogy a tanuló számára a tankönyvek térítésmentesen álljanak rendelkezésre. [2] Arra vonatkozóan viszont még nincs érvényes utasítás, hogy ezeket a könyveket a könyvtár állományába tartozónak kell-e tekinteni, miként szükséges nyilvántartani, kell-e törekedni a visszaszerzésükre. Ha a könyvtárnak ezzel kapcsolatban bármilyen kötelezettsége lesz, akkor azt feltehetően a tartós használatba adott tankönyvek kezelésére vonatkozó eljárással fogja megoldani.

Elképzelhető, hogy ebbe a körbe fognak beletartozni a munkatankönyvek is, hiszen a 2001. évi XXXVII. törvény 28.§ (1) d) szerint „tankönyv az a könyv, amelyet jogszabályban meghatározottak szerint tankönyvvé nyilvánítottak, továbbá az, amelyet az oktatásért felelős miniszter nyilvános pályázat keretében kiválasztott, tankönyvvé nyilvánítható a szótár, a szöveggyűjtemény, az atlasz, a kislexikon…”. Vagyis a tankönyv fogalma nem a felhasználás módjától függ (írnak bele a tanulók vagy nem), hanem attól, hogy megfelel a tankönyvvé nyilvánítás kritériumainak.

Hatalmas pazarlás lenne, ha az ingyenesen kapott, ám még használható tankönyveket nem kérnénk vissza a tanulóktól, ugyanakkor az is pazarlás – a saját munkaidőnkkel –, ha olyan „tankönyvek” nyilvántartásával foglalkozunk, melyeket újra már nem fogunk tudni felhasználni. Mivel az ingyenes tankönyvellátással kapcsolatban bővebb információval jelenleg nem rendelkezünk, felelőtlenség lenne jobban belebonyolódni a kérdésbe.

A 9. évfolyamtól felfelé azonban továbbra is a már ismert tankönyv-támogatási rendszer működik majd tovább. Ez eddig is sok problémát jelentett, és valószínű, hogy a helyzet a továbbiakban sem változik jelentősen.

A könyvtárostanárok számára a legnagyobb nehézséget jelentő nyilvántartást és a kölcsönzést már említettem. De más területek sem problémamentesek. Így például a támogatásra nem jogosult tanulók számára csak elvi lehetőség a tankönyvek könyvtárból történő kölcsönzése, hiszen a könyvtárakban anyagi források híján nem találhatók megfelelő példányszámban tankönyvek. A tankönyvek rendelésénél nagyon nehéz elérni az iskolavezetésnek azt, hogy a munkaközösségek egységesen használjanak tankönyveket az egyes tantárgyakhoz. Mindig akad néhány kolléga, aki más könyvből szeretne tanítani, mint a többiek. Ez különösen a tehetséggondozó iskolák esetében jelent sok gondot, hiszen egy-egy csoport igénye olyan mértékben térhet el az átlagostól, hogy számukra használhatatlanok a másik csoport részére szánt könyvek. Szintén konfliktus forrása a tankönyvek váltása. Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy a váltás nem bizonyul megfelelőnek, és a kollégák a következő évben ismét visszatérnek az előzőleg használt tankönyvhöz, amit lehet, hogy addigra már leselejteztünk. A tankönyvbemutató helyek ugyan arra hivatottak, hogy elmélyülten tanulmányozhassák a kollégák a tankönyveket, de bizony sokszor mégis csak a használat során derül ki, hogy mennyire válik be az új tankönyv.

Csak részlegesen szolgálja a hosszabb távú felhasználhatóságot, hogy a tartós tankönyvvé nyilvánítás egyik feltétele a kiadás szövegének bizonyos idegi történő változtathatatlansága. [3] A mindennapi gyakorlatban találkozunk olyan esettel is, amikor a tankönyv raktári számából vagy az egyéb információkból nem derül ki, hogy megváltoztatták például az oldalszámozást. Ám, ha az mégis megtörtént, akkor a könyv alkalmatlan arra, hogy a tanár egy bizonyos oldalszámon található feladatot kijelöljön vagy szövegre utaljon. Továbbá a változtatásra vonatkozó tilalom ideje – tankönyvek esetében öt év – sem felel meg az iskolák „életritmusának”, hiszen a tanulótól nem kérhetjük vissza a tankönyvet, amíg a tantárgy tanulását nem fejezte be, és ez általában négy év. Így jó esetben még egyszer adhatjuk ki újra a tankönyvet egy másik támogatásra jogosult tanulónak, de többször már nem.

Elvben a tankönyv-támogatási normatíva 25 százaléka az iskolai könyvtár állományának fejlesztésére fordítandó, és nemcsak tankönyvekre használható fel, hanem kötelező olvasmányok, szótárak beszerzésére is. A fent említett okok miatt azonban nagyon kevés iskola tud a tankönyveken kívül mást is vásárolni ebből a pénzből.

Talán a tankönyvjegyzék várható „szűkülése” csökkenteni fogja az eddig valóban túlságosan bő választékot. Ugyanakkor az elkövetkezendő években − az új NAT elvárásainak való megfelelés miatt − arra számíthatunk, hogy a korábban használt tankönyveinket szinte teljes egészében le kell selejteznünk. Ez egyaránt vonatkozik a tartós használatba adott tankönyvekre és a könyvtárból rövidebb időre kölcsönözhető vagy helyben használható tankönyvekre is. Ennek következtében biztosan nem jut majd elegendő pénz sem a támogatásban nem részesülő tanulók számára hosszabb távra kölcsönözhető tankönyvek beszerzésére, sem a tankönyv-támogatási normatíva 25 százalékának a könyvtár számára jobban hasznosítható felhasználására (szótárak, kötelező olvasmányok).

A tankönyvek forgalmazása

Az ismertetett nehézségek régóta jelen vannak a könyvtárostanár mindennapi életében, és valószínűleg továbbra is küzdeni fogunk velük. Ám a tankönyvek forgalmazásával kapcsolatos jogszabályok merőben új alapokra helyezik az eddigi rendszert.

Eddig a támogatásban részesülő tanulók után járó normatívát a fenntartón keresztül kapta meg az intézmény, az ebből vásárolt tankönyvek árát pedig kifizette a tankönyvterjesztőnek. Gyakran fordult elő, hogy a fenntartó késve utalta át az összeget az iskolának, így a terjesztő nem jutott idejében a pénzhez, ami egy kisebb céget könnyen csőd közeli helyzetbe hozhat. Az is nehezen volt ellenőrizhető, hogy az iskolák valóban a tankönyvjegyzéken szereplő tankönyvekre költik-e a normatívát, és ezeket iskolai áron kapják-e meg a terjesztőktől.

A fenti problémákat oldja meg a 2001. év XXXVII. törvény 4.§ (6) bekezdésében, amikor a Könyvtárellátót teszi meg a tankönyvterjesztés egyedüli felelősévé. [4] Mennyiben változtatja ez az eddigi eljárást? Eddig is minden iskola a hivatalos tankönyvjegyzékről rendelte a tankönyveket – ez a továbbiakban is így lesz. A tankönyvellátásra vonatkozó szerződést viszont nem a különböző terjesztőkkel kell majd kötni, hanem kizárólag a Könyvtárellátóval. Az államtól kapott normatíva az iskolától a Könyvtárellátóhoz kerül. Elképzelhető az is, hogy a nagy tételben történő beszerzés a kiadókkal szemben kedvezőbb ár kialakítását teszi lehetővé. Bár úgy lenne!

Ugyanakkor nagyobb szigor várható a tankönyvválasztás tekintetében is, hiszen csak a tankönyvjegyzéken szereplő kiadványok lesznek megrendelhetők. Biztos, hogy a megrendelt segédkönyvek száma jelentősen csökken majd. Ez viszont a tanárokat arra fogja ösztönözni, hogy saját maguk állítsák elő a számukra fontos segédleteket, és ezeket elektronikus úton (a nyomtatás gyakran a könyvtárban történik) vagy fénymásolatban bocsássák a tanulók rendelkezésére. A másik lehetőség az lenne, hogy az iskolai könyvtár vásárolja meg a segédkönyveket nagy példányszámban. Ez utóbbi esetben vagy letétként helyeznénk ki az adott munkaközösséghez, vagy a tanár (esetleg a tanuló) nevére kölcsönöznénk. Az előbbi esetben az állományvédelemmel lesznek gondjaink, az utóbbiban pedig a kölcsönzési forgalmunk emelkedik jelentősen, de még mindig ez a jobb megoldás. Mivel a Könyvtárellátó várhatóan nem készült fel az ország összes iskolájának kiszolgálására, a jogszabályban előírtaknak megfelelően segítőket fog alkalmazni, akik a tankönyveket az iskolákba szállítják, illetve a terjesztésben más módon is részt vesznek. Nagyon fontos lenne az iskolák számára, hogy valóban olyan partner szolgálja ki őket, aki az iskola igényeit, speciális helyzetét figyelembe tudja venni. Biztos, hogy sok iskola nem szívesen mondana le arról a tankönyvterjesztőről, akivel esetleg sok év alatt sikerült már jó munkakapcsolatot kialakítania. Azt csak remélem, hogy ezek a terjesztők rész tudnak venni, részt kívánnak majd venni a tankönyvterjesztésben mint a Könyvtárellátó segédei.

A törvény fontos kitétele az, hogy „a tankönyvellátási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg…” [5] . Itt tehát az iskolák számára nyílik – legalább elvi – lehetőség, hogy egyedi elvárásaikat érvényesítsék. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban nagyon rossz tapasztalataim vannak. Eszerint minél nagyobb céggel köt az iskola szerződést, annál nehezebben tudja egyedi elvárásait érvényesíteni. Vannak azonban kötött pontjai a szerződésnek, amelyeket jogszabály ír elő. Ezek közül szerintem a legtarthatatlanabb az iskolák számára az, hogy a pótrendelést szeptember 5-ig el kell küldeni a kiadóknak. [6] Ennek megvalósítása szinte lehetetlen a megadott határidőre. A tankönyvfelelősnek gondoskodnia kell a tankönyvek kiosztásáról, a pénz beszedéséről, a visszáru kezeléséről. Elképzelhető, hogy a tanév elején sok osztály és kolléga tanulmányi kiránduláson vesz részt, esetleg a tanév elején még új tanuló is érkezik az iskolába. Megjegyzendő, hogy 2012-ben az első tanítási nap szeptember 3-a volt!

Az iskoláknak előnyös lenne, ha a Könyvtárellátó a tartós tankönyveket keménykötésben, könyvtári felhasználásra felkészítetten szállítaná, így azok valóban tartósak lennének.

Már a törvény előző formájában is volt lehetősége a Könyvtárellátónak, hogy részt vegyen a tankönyvkölcsönzésben. Ennek ellenére én még nem találkoztam olyan intézménnyel, ahol ez megvalósult volna, sőt nincsenek kidolgozva a kölcsönzés megszervezésének szabályai, feltételei sem. A rendelet előző változatában is jelen volt a tankönyvek súlyával kapcsolatos kitétel. „A szülői szervezet az 1–4. évfolyamokra beiratkozott tanulók heti órarendjének összeállításánál – a tankönyvek grammban kifejezett tömegére tekintettel – egyetértési joggal rendelkezik.” [7] A tankönyvek terjesztésével foglalkozók véleménye szerint nem az órarendet kellene a tankönyvek súlyához igazítani – ami gyakran lehetetlen –, hanem inkább a tankönyvi minősítés egyik szempontjaként azt kellene kezelni, hogy a tankönyveket alacsony fajsúlyú papírra nyomtassák. Ez egyszerűbb megoldás lenne, és nemcsak az alsó tagozatosoknak, hanem minden tanulónak az egészségét szolgálná.

Biztos, hogy az iskolai tankönyvterjesztésben résztvevők számára a legfontosabb kérdés munkájuk díjazása. Ez lényegében nem változik. Továbbra is fontos kérdés, hogy a tankönyvterjesztésben való részvétel a kolléga munkaköri leírásában szerepel-e vagy nem. Ha igen, akkor külön díjazás nem jár érte. A díjazás mértékét a jogszabályok nem említik, de valószínű ezzel kapcsolatban is valamilyen egységesítés várható. [8]

Sok érv szól amellett, hogy ne szerepeljen a tankönyvterjesztés lebonyolítása a könyvtárostanár munkaköri leírásában. A legfontosabb az, hogy egyszerűen nem fér bele a munkaidejébe, mindenképpen csak azon felül tudja elvégezni ezt a munkát, ha mégis rákényszerülne. A másik nyomós érv, hogy ez a tevékenység igényel bizonyos pénzügyi, gazdasági ismereteket, melyek sok tanárnak merőben idegenek. Ugyanakkor hatalmas anyagi felelősséggel is jár, és ezt biztos, hogy sokan nem merik vállalni.

A készülő új iskolai alapdokumentumoknak feltétlenül tartalmaznia kell majd a tankönyvterjesztéssel kapcsolatos fontos részeket. [9] Ezek részletes felsorolása már egy másik írás témája lehetne, de mindenképpen meg kell említeni a könyvtári házirendnek a tartós használatba adott tankönyvek avulására vonatkozó előírásait.

Egy kis kitekintés

Eddig kizárólag nyomtatott tankönyvekről, tanulási segédletekről volt szó. Ugyanakkor a jogszabályok már lehetővé teszik a digitalizált anyagok „tankönyvvé” nyilvánítását is. Van olyan kiadó, amelyik párhuzamosan jelenteti meg a nyomtatott és a digitális tankönyvet. Sőt, a digitalizált változat a tankönyv árának töredékébe kerül. A „tankönyv terjesztése” ebben az esetben az eléréshez szükséges jogosultságok kiadásából áll.

Valószínű, hogy a jövő iskolájában egyre nagyobb szerepet kapnak a digitális tankönyvek, mint ahogy ma már a kötelező olvasmányokat is egyre többen keresik e-könyv formájában.

Tankönyvvé nyilvánítás

A tankönyvvé nyilvánítással és a tankönyvjegyzékre történő felvétellel kapcsolatos eljárás hatósági eljárás, amely az ügyfél kérelmére indul, arra az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az eljárást meghatározó jogszabályok a következők:

• A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény
• Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény
• Az Oktatási Hivatalról szóló 121/2013. (IV. 26.) Korm. rendelet
• A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról, valamint a tankönyvellátásban közreműködők kijelöléséről szóló 501/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet
• A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet

A tankönyvvé nyilvánítással és a tankönyvjegyzékre történő felvétellel kapcsolatos hatósági feladatokat az Oktatási Hivatalban a Tanügy-igazgatási és Köznevelési Hatósági Főosztály Akkreditációs és Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Osztály látja el.

A feladatot ellátó szervezeti egység, illetve a kérelmekkel foglalkozó ügyintéző elérhetőségei a következők:

Oktatási Hivatal
Tanügy-igazgatási és Köznevelési Hatósági Főosztály Akkreditációs és Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Osztály

1055 Budapest, Szalay u. 10-14.
Postacím: 1363 Budapest, Pf.: 19.
Telefon: (+36-1) 374-2350

Az ügyfeleket előzetes telefonos időpont-egyeztetés után fogadja az ügyintéző.

Kasza Irma	köznevelési akkreditációs referens	(+36-1) 374-2317	kasza.irma@oh.gov.hu
Drewniány Katalin	köznevelési akkreditációs referens	(+36-1) 374-2175	drewniany.katalin@oh.gov.hu

Útmutatók az eljáráshoz kapcsolódó ügymenetről:

Letölthető dokumentumok (a letöltéshez kattintson a dokumentum nevére):

a szakképzési tankönyvvé nyilvánítással összefüggésben fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról

A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 123. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 116. § 23. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva – a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 64. § (1) bekezdés 1. pontjában meghatározott feladatkörében eljáró pénzügyminiszterrel egyetértésben – a következőket rendelem el:

1. § (1) A szakképzési tankönyvvé nyilvánítással, annak módosításával és meghosszabbításával összefüggő eljárás igazgatási szolgáltatási díja

a) 102 300 forint alapdíjból és

b) a szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 12/2020. (II. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szkr.) 301. §-a szerinti szerzői mű után az Szkr. 4/B. melléklete szerint megállapított szakértői díjból mint mozgódíjból

(2) A szakképzési tankönyvvé nyilvánításnak a könyvkiadást, illetve a digitális tananyagfejlesztést folytató személy kérelmére történő megszüntetésére irányuló eljárás igazgatási szolgáltatási díja az (1) bekezdés a) pontja alapján fizetendő alapdíj.

2. § (1) * Az igazgatási szolgáltatási díjat a szakképzésért felelős miniszter által vezetett minisztérium Magyar Államkincstárnál vezetett, KIM Igazgatás 10032000-01425190-00000000 számú előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell az eljárás megindítását megelőzően átutalással vagy az elektronikus fizetési és elszámolási rendszeren keresztül történő fizetéssel megfizetni az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló kormányrendelet szerint. A fizetési megbízás közlemény rovatában fel kell tüntetni a hatósági eljárás megnevezését, a szakképzési tankönyvvé nyilvánítás alapjául szolgáló tankönyv megnevezését és az érintett tankönyv kiadói kódját.

(2) A szakképzésért felelős miniszter túlfizetés esetén az igazgatási szolgáltatási díjtöbbletet hivatalból, annak észlelésétől számított tizenöt napon belül visszatéríti, ha a kérelem és a befizetést igazoló iratok alapján megállapítható, hogy a kérelmező az e rendeletben meghatározott mértéket meghaladó összegű igazgatási szolgáltatási díjat fizetett.

(3) Az igazgatási szolgáltatási díjak nyilvántartására és elszámolására az államháztartás számviteléről szóló kormányrendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Az igazgatási szolgáltatási díjak vonatkozásában az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény

a) 28. § (2) és (3) bekezdését az igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség fennállása és keletkezése,

b) 31. §-át az igazgatási szolgáltatási díjfizetésre kötelezettek körének megállapítása

tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az illetéken igazgatási szolgáltatási díjat kell érteni.

3. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 31. napon lép hatályba.

Megállapította: 1/2022. (IX. 1.) KIM rendelet 14. §. Hatályos: 2022. IX. 2-től.