Okos tankönyv történelem 10

Nektek mi volt a legjobb élményetek a tankönyv és a hozzá kapcsolódó online tartalmak készítése során?

Csoda, hogy csak ennyi a hiba a tankönyvekben

A finnugor nyelvész azt kérte Balog Zoltántól, egyszerűen zúzzák be az új tankönyveket, de Honti Lászó szavait mások nagy túlzásnak érzik. A rohamtempóban kifejlesztett kísérleti történelem tankönyvekből leginkább a magyar őstörténeti fejezet verte ki a biztosítékot, de a jogos kritikák mellett ebben benne van a politikai hisztéria is. A Történelemtanárok Egylete pénteki vitáján korrekt szakmai érvek hangzottak el, mégis egy időgépben éreztük magunkat, beragadva valahová a túlérett Kádár-rendszerbe.

Egy néhány hónappal ezelőtti Index-cikk is segített kihangosítani az új, kísérletiként emlegetett történelemtankönyvek körüli botrányt: az új tankönyvben több vitatható megfogalmazás van a magyar őstörténetről, és főleg a hozzá kapcsolódó munkafüzet egyik feladata problematikus. Ebben a gyerekeknek az áltudományos, alternatív őstörténészek mániáit kell elemezniük, miközben nem kapnak egyértelmű útmutatást arról, hogy az idézetek összeesküvés-elméleti marhaságok. Nemrég aztán az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya is bírálta a tankönyveket, amiért azokban dilettáns nézetek vannak.

Ezek után rendezett a TTE (ez a történelemtanárok szervezete, ők is kritizálták már a tankönyvpolitikát) péntek délutáni vitát az ominózus tankönyvekről az ELTE-n. Nem egy hálás műfaj ez, a tankönyvírók már csak az olvasottságuk miatt is mindig olyan helyzetben vannak, hogy minden apró hülyeségüket tömegek szedik szét, most aztán meg pláne. Nem volt tehát irigylésre méltó helyzetben a két szerző, Németh György és Borhegyi Péter – persze ők vállalták, hogy három hónap alatt megírják az új tankönyveket.

Ami a vitatott fejezeteket illeti: van (Honti László nyelvész, ő külön tanulmányban is ekézte már a könyvet), aki itt is elmondta: levelet írt Balog miniszternek, és azt kérte tőle, zúzzák be a művet, lehetőleg máma még, de a magyar őstörténet meghatározó kutatója, Fodor István is súlyos hibákról beszélt. Mások egyáltalán nem tartják ennyire súlyosnak a hibákat, és különben is: ez a rész alig öt oldal – mondják -, amire az iskolákban kevesebb időt fognak szánni, mint ezen a vitán.

Józan kompromisszumok

A legfurcsább, bizarrabb és érdekesebb viszont nem is ez, hanem hogy mintha még azok is szabadkoznának az egész kísérleti tankönyvfejlesztés miatt, akik részt vesznek benne, nevüket, arcukat adják hozzá.

Németh György (ő, amikor nem tankönyvet ír éppen, neves ókortörténész) azt mondta, maga is nagyon sajnálta, hogy néhány jó korábbi tankönyvet kivontak a piacról, és – nem a helyzet dicséreteként – embert próbáló feladatnak nevezte, hogy három hónapjuk volt megírni a teljesen új tankönyvet. Csak azért vállalta el – mondta -, mert a korábbi kiadványok többségében akkora hülyeségek voltak az ókorról, hogy agybajt kapott volna, ha ezekből kell tanulnia a saját kislányának is.

Nem én rendeltem el, hogy ilyen tankönyvek legyenek

– válaszolta később a kritikusoknak, és hogy „mindannyian tudjuk, ki volt az”. (Itt zúghatott volna fel a Hoffmann Rózsa, Hoffmann Rózsa kórus, ha nem idősebb professzorok alkotják a közönséget nagyrészt.) És ekkor hangzott el a politikai irracionalitás kényszerű elfogadására épülő rendszerek kulcsmondata:

Ez most így van, hozzuk ki ebből a legjobbat!

Ez a kelet-európai psziché egyik legmélyebben rögzült túlélő-törvénye, mely azon a józan belátáson alapszik, hogy ugrálhatunk ugyan szakmai alapon, a főbb dolgokat úgyis ott fenn döntik el; na de azért csak nem eszik olyan forrón a kását, majd csak megoldjuk valahogy – nem igaz?

Nem lehet másként

A tankönyvpolitika igazi botránya az volt, hogy tömegével vonták ki a korábban használt könyveket, köztük a rosszak mellett kifejezetten jókat is – történelemből például a tanárok által határozottan dicsérni szokott mozaikos tankönyvcsaládot –, hogy helyettük három hónap alatt írassák meg az újakat.

Az OFI, mint az új tankönyvek kialakításért felelős intézet, e keretek között próbálta meg kihozni azt, amit lehetett. A kísérleti tankönyvek koncepcióját (pdf-ben itt) többen előremutatónak tartják, az egész tankönyvfejlesztést összefogó Kojanitz Lászlót (ő korábban a Nemzeti Tankönyvkiadóban volt szerkesztő) általában jó szakembernek, és az is jó irány lehet, hogy a kompetenciafejlesztés, például a gondolkodtató feladatok szerepe valamivel hangsúlyosabb lett. Csak éppen most, hogy már nem a korábbi nagy kínálatból lehet választani, az új tankönyveknek túl nagy tétje van; és túl sok kompromisszum között kellett ezeknek megszületnie.

– idézte fel a szokásos tanári sirámot az OFI-nál szerkesztő, a kilencedikes könyvet is jegyző Borhegyi Péter, de a feszített tanmenethez való alkalmazkodást szerzőként természetesen ő is bevállalta. A pénteki vitán arról is beszélt, hogy bár kilencedikes anyag, az athéni demokrácia problémáit legfeljebb csak bemagolni tudja egy 14-15 éves gyerek, nem fogja megérteni, mert nem elég érett rá – majd csak három évvel később lesz az.

Ezt nehéz máshogy érteni, mint hogy a tankönyvfejlesztés kereteit szűken meghatározó kerettanterv nem veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait, mereven ragaszkodik a sok országban már meghaladottnak tartott kronologikus tárgyaláshoz. „De hát ezt ugye nem lehet másként” – tette hozzá Borhegyi, miközben persze, hogy lehetne, de a kormányzati oktatási háttérintézmény is inkább elfogadja a saját szakembereik által sem túl jónak tartott rendszert.

„Kaposi (ő az OFI vezetője) is elmondta korábban, hogy nem szakmai alapon döntötték el, hogy melyik tankönyveket dobják ki és melyek maradhatnak” – szólt hozzá a vitához Dupcsik Csaba (ő is írt egy, az új rendszerben kivont tankönyvet).

Ilyen körülmények között csak legitimizálja a helyzetet, hogy részt veszünk az ilyen vitákban, de meg kell tenünk, nincs más választásunk

Kész csoda

Kojanitz László az OFI részéről azt mondta, nem azért van itt, hogy megvédje az alapszituációt, és kiálljon a tankönyvválaszték szűkítése mellett, de aztán a mostani tankönyvfejlesztés előnyeiről beszélt. Szerinte a tanulók a vádakkal ellentétben most sem kísérleti nyulak, a korábbi tankönyveket is hasonlóan rövid idő alatt írták (ezt mások cáfolták, szerintük csak az átdolgozások esetén volt megszokott a három-négy hónap, új tankönyvek megírására hosszabb idő állt rendelkezésre), és a lényeg, hogy a folyamatos, szisztematikusan begyűjtött tanári visszajelzések alapján megtett javításokkal az új tankönyvek hosszú távon sokkal jobb minőségűek lesznek. Ebben az értelmezésben a mostani kísérleti tankönyvek fejlesztésébe a korábbiaknál több minőségbiztosítási elem van beépítve — most például szaktörténészek nézik át az összes fejezetet, hiszen a legjobb tankönyvszerzőknek sem lehet sajátja az összes, a tankönyvben szereplő téma.

Az a csoda, hogy ennyi idő alatt csak ennyi hibát találtak az új tankönyvekben

– összegzett Miklósi Lászó, a TTE elnöke, aki emellett továbbra is elfogadhatatlannak tartja, hogy ilyen gyorsan kellett ezeknek elkészülniük.

Néhány héten belül egyébként nyilvánosak lesznek az új, 7-es és 11-es tankönyvek is, ezek megírására már több idejük volt a szerzőknek. A körültekintő megfogalmazásokra itt aztán különösen kell figyelniük: politikailag még az őstörténetnél is érzékenyebb korszakokkal, az 1945-ig terjedő időszakkal foglalkoznak.

TANOSZ

Csepela Jánosné – Horváth Péter – Katona András: A KÉPES TÖRTÉNELMI ATLASZ 10–16 ÉVESEKNEK bemutatása

2022.05.17

Melyek voltak a változtatások főbb szempontjai?

Az eredeti, 2015-ös Történelmi atlasz általános iskolásoknak atlasznál súlyos hiba volt az életkori sajátosságok, a tanulók előképzettségének szinte teljes figyelmen kívül hagyása azzal, hogy a térképek túlnyomó többsége azonos volt a két iskolatípusban. Ráadásul képek sem voltak az atlaszban, pedig 1970 óta meghonosodott az általános iskolában a képes történelmi atlasz,[2] melyen a képek, rajzok, grafikák fogalmakat, történeteket közvetítenek a térképpel még csak ismerkedő tízes éveik kezdetén járóknak. Motiváló hatásuk is felmérhetetlen! A 2016-os átdolgozott kiadásban ezek már felvillantak, de az esetlegesen megválasztott rajzok, képek nem oldották fel az alapproblémát. A funkciótlan, ráadásul gyakran ismétlődő képeknek, rajzoknak sincs sok értelme, csak „díszítenek”, és nem fogalmakként működnek, motiváló értékük pedig minimális.

Okostankönyv helyett butatankönyv: ebből kellene földrajzot tanulniuk a diákoknak

2021.08.19

Hogyan maradhat fenn évtizedeken át egy tankönyv, ami teli van hibával, és amit mértéktartóan becsülve is több száz tanár használt sok tízezer diák oktatása során? Egy földrajztanár igyekszik megérteni és elmagyarázni.

A „hun lobbi” útja az ötödikes törikönyvig: ilyen tanévkezdés még nem volt

2020.09.01

A magyar történészek által nem osztott magyarázat került az új Nemzeti alaptanterv (NAT) alapján rohammunkában átdolgozott ötödikes tankönyvekbe a magyar népnév eredetéről. Sokan vitatták a magyar irodalom tantervekben szereplő szerzőket is, pedig Wass Albert és Herczeg Ferenc beemelésénél fontosabb kérdés, hogy egyáltalán értik-e még a diákok a tőlük számon kért nemzeti kánont. Hogyan fogják a múltunkat és az irodalmunkat megtanulni mindössze két választható könyvből az ötödikesek, amikor például a gödöllői és a kunhegyesi járás iskolásainak szövegértését egy világ választja el egymástól? Elolvastuk, majd vezető tanárok segítségével értelmeztük az új tankönyveket.

Kis magyar mitológia

2020.07.17

A Történelemtanárok Egylete – a NAT2020 alapján átdolgozott tankönyvekről írt – gyorselemzését követően kaptuk az alábbi szaktörténészi elemzést az egyik új 5. osztályos tankönyvről. Az írást vitaindítónak szánjuk. Várjuk a további szakmai reagálásokat, közzétételükre nyitottak vagyunk.

“Áldozatul esett egy szűklátókörű oktatáspolitikának” – nekrológ született a “régi” történelem atlaszról

2019.02.06

„Szomorú szívvel tudatjuk minden érintettel, egykori és mostani diákokkal, tanárokkal, szülőkkel, térképet szeretőkkel, hogy 60 éves korában eltávozott körünkből a Cartographia Tankönykiadó Kft., leánykori nevén a Kartográfiai Vállalat középiskolai történelmi atlasza” – írja „nekrológjában” Hidas Gábor térképész, a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. társadalomtudományi szerkesztője.

TANÍTÓINK (IS) JOBB MINISZTÉRIUMOT ÉRDEMELNÉNEK…

2017.12.18

A 4. osztályosok nemzetközi szövegértés-vizsgálatainak margójára

Megszólalásom apropóját az elmúlt két hét azon minisztériumi szintű megnyilatkozásai szolgáltatták, amelyek a 2016-os nemzetközi szövegértés-vizsgálatban részt vett 4. osztályosaink jó eredményét kísérték. Amennyire helyén valóak Palkovics László első mondatai („Gratulálok a magyar diákoknak és az alsó tagozatban tanítóknak”), annyira szánalmas igyekezetnek tartom, hogy azt követően szinte valamennyi nyilatkozat az eredményeket az oktatáspolitikai vezetés saját intézkedéseinek tulajdonítja. Nézzük akkor a száraz tényeket!

Jó reggelt, MTA! Térképeken a történelem – régi-új atlasz a középiskolásoknak

2017.03.21

A költségtakarékossági okokból megszüntetett, ám az Eszterházy Károly Egyetem kebelén főnixként feltámadó Oktatáskutató és (tankönyv)Fejlesztő Intézet (OFI) az MTA Történettudományi Intézetével karöltve immár harmadik nekifutásra igyekszik használható történelmi atlaszt kiadni a középiskolák számára. Az átdolgozott atlasz változásairól az MTA tájékoztatót adott ki. ( http://mta.hu/tudomany_hirei/terkepeken-a-tortenelem-uj-atlasz-a-kozepiskolasoknak-107467 ) . Olvasva az ismertetőt az járt a fejemben, hogy vajon az MTA illetékesei ennyire tájékozatlanok, vagy szándékosan negligálják a középiskolákban eddig használt hasonló kiadványokat?

Az OFI történelmi atlaszainak elemzése

2016.06.15

Az OFI Történelmi atlasz általános iskolásoknak és Történelmi atlasz középiskolásoknak című kísérleti kiadványairól.

Kísérleti Tankönyvek Történelem 10.

2016.05.25

Kísérleti Tankönyvek Történelem 10. című kötetéről, a hozzá kapcsolódó digitális tananyagról és Munkafüzetről

Arató László – Bírálat az Irodalom 9. kísérleti tankönyvről

2016.04.24

Megjelent és immár online is olvasható Arató László kimerítő elemzése az Irodalom 9. című kísérleti tankönyvről és a hozzá készült digitális tananyagról.

Katolikus történelemkönyv-sorozat indul – Az Egyház tanítása nagy hangsúlyt kap a kötetekben

Kovács Örs (K.Ö.): 2018-ban a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) vezetője, Barcsák Marianna keresett meg azzal, hogy egy miniszteri pályázatnak köszönhetően lehetőség nyílna a középiskolai történelem-tananyag fejlesztésére.

Már a megkereséskor tankönyvkészítésben gondolkodtam, amely végül találkozott mind a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, mind a KaPI elképzeléseivel. A 2020-ban bevezetett új Nemzeti alaptanterv (NAT) tette szükségessé a tankönyvírást, amelynek első, 2018 augusztusában megjelent változata vált vezérfonalunkká. Utóbb még a NAT végső változatához kellett igazítani ezt a két kötetet.

A munkát 2018 nyarán kezdtük előkészíteni. Mariann személyében egy tapasztalt társat sikerült találnom, és közösen kezdtük el a mintegy tízfős alkotói gárda összeállítását. A szerzők, a képszerkesztő, a grafikus-tördelő is szinte azonnal elfogadták a felkérésünket, és viszonylag hamar sikerült egy közös koncepciót elfogadnunk.

Egy teljesen új tankönyvsorozat készítésébe vágtunk bele, amihez igyekeztünk felhasználni valamennyiünk tanítási gyakorlatából, valamint a korábbi tankönyvek tanításából származó tapasztalatainkat.

A könyvek 2020 őszén kerültek be az akkreditációs eljárásba, amelynek lezárultával felkerültek a tankönyvjegyzékre, így nemcsak nyomtatott, hanem a tankönyvkatalóguson keresztül elektronikus formában is hozzáférhetővé, a következő tanévre rendelhetővé válnak a kollégák és a diákok számára.

– Hány részből áll a tankönyvsorozat?

Tamásiné Makay Mariann (T.M.M.): A tankönyvsorozat négy kötetből áll majd, melyek közül a 9-es és a 10-es kötet lesz elérhető a 2021/22-es tanévben. Természetesen a tankönyv tananyagának kiválasztása megfelel a jogszabályokban, tehát a 2020-as Nemzeti alaptantervben és az ahhoz illeszkedő tartalmi szabályozókban, így a gimnáziumi, a technikumi és az iskolarendszerű felnőttoktatás számára megadott kerettantervekben előírtaknak.

Az 9-es kötet az ókori Közel-Kelet civilizációinak bemutatásával kezdődik, a 12-es kötet pedig a globális világ és benne Magyarország történetével zárul. Persze a kronológia továbbra is szervező ereje a tartalomnak, de a kerettantervvel összehangban a történeti alapú megközelítéstől igyekeztünk elmozdulni a jelenségalapú megközelítés felé. Az általános jelenségek bemutatása gyakran magyar példákon történik. Vagyis az eddigiekhez képest jelentős tananyagcsökkentésre került sor.

Az egyetemes történelmet az első világháborúig inkább tematikusan, a legfontosabb jelenségeket példaként kiragadva tárgyaljuk, így megszabadítva a tanárt és a diákot is a történelem egészének ismeretét követelő kihívástól. Reméljük, hogy a tankönyveink új szemlélete hozzá fog járulni a történelemoktatás tartalmi és módszertani megújulásához.

– Mi volt a szándékuk, amikor nekifogtak a munkának, mitől katolikus a tankönyvsorozat?

K.Ö.: A legfontosabb célunk egy jó tankönyv megalkotása volt. A jó nemcsak a kivitelezésre, a minőségre és a szakmai frissességre vonatkozik, hanem a jóra, szépre, igazságra, tisztességre, emberi méltóságra, felelősségtudatra és a szolidaritásra is. Igyekeztünk közel hozni a múltat a jelenhez, és a nehéz kérdésekben soha nem ex cathedra kinyilatkoztatásokat tenni, hanem megpróbáltuk több irányból megközelíteni a helyzetet, és a diákoknak adott forrásokon, feladatokon keresztül lehetőséget adni a szabad véleményalkotásra.

Ami biztos nincs más tankönyvben:

igyekeztünk sokszor a katolikus egyházi tanítást is megjeleníteni, lehetőleg a 21. századi modern katolikus felfogás szerint, mert fontosnak tartottuk ráirányítani a figyelmet az élő egyház tanítására a régi eseményekkel kapcsolatban is.

T.M.M.: A kollégákkal egyetértettünk abban, hogy tankönyvünket nemcsak az teszi katolikussá, hogy a keresztény értékrend szemszögéből is elmagyarázunk történelmi összefüggéseket, és persze bővebben jelenítünk meg vallás- és egyháztörténeti témákat, hanem hogy egyes esetekben teret adunk a történelmi szembenézésnek is.

Így került bele a tankönyvbe például Szent II. János Pál pápa 2001-es görögországi bocsánatkérése a negyedik keresztes hadjárat (1202–1204), Konstantinápoly elfoglalása során elkövetett tettekért. A diákokat pedig arra sarkalljuk, vitassák meg, van-e erkölcsi felelősségünk elődeink bűneiért.

– Milyen megoldásokkal törekedtek a korszerűségre, a könyvek jó használhatóságára?

T.M.M.: Felkérésünk nemcsak a 9–12-es gimnáziumi tankönyvek megírására, hanem a hozzájuk kapcsolódó digitális segédanyagok (például tanári kézikönyv, feladatbank, okostankönyv) elkészítésére is szólt. Valójában a tankönyv ma már egy tágabb fogalom. Nemcsak magát a tankönyvet, hanem valamennyi hozzá tartozó segédanyagot is a kiadvány részének tekinthetünk. A papíralapú tankönyvön, a magtankönyvön kívül a többi rész digitális formában jelenik meg.

A tankönyv kevésbé szerkezetében, inkább tartalmában és témakezelésében, valamint a tanári kézikönyv alkalmazása által módszertanában hozhat megújulást. Célunk volt az önálló tanulás segítése, a digitális felület ebben is támogatja majd a diákokokat. Mindazonáltal a papíralapú tankönyvet is igyekeztünk vonzóvá tenni a tanulók számára: minden lecke záróoldalán az úgynevezett színes rovatokban érdekességek, izgalmas és elgondolkodtató – ám nem megtanulandó – kiegészítő anyagok találhatók.

– Hogyan választották ki a különféle történelmi korok, témák szakértőit? Mely tankönyveket vettek alapul?

K.Ö.: A tankönyvírók esetén középiskolai tanárokban gondolkodtunk, mi magunk is elsősorban tanárok vagyunk. Mindenkinek legalább tizenöt éves, sőt többeknek húsz–huszonöt éves tanári múlt áll a háta mögött, ami segíti azt, hogy értse a diákok mentalitását, gondolkodását, illetve többféle tankönyvből tanított pályája során.

Lényegében a rendszerváltozás óta eltelt időszak tankönyveit vettük alapul, igyekezvén mindegyikben megtalálni azt, amely számunkra követendő példa. Egy az egyben viszont egyikre sem támaszkodtunk, hanem saját koncepciónkat igyekeztünk megvalósítani. Fontos, hogy a diákok szokásaihoz leginkább illeszkedő, önálló tanulásra is alkalmas könyveket állítsunk össze.

A szerzők közül többeknek volt már korábbi szerzői tapasztalata, ami mindannyiunk segítségére volt. Emellett szerettük volna, ha olyanok is írnak, akik eddig még nem kaptak ilyen lehetőséget, de úgy gondoltuk, hogy képesek a feladat magas színvonalú ellátására. Bízunk benne, hogy a végeredményt tekintve ez sikerült.

A szakmai lektorok minden esetben elismert egyetemi oktatók voltak, jártasak az egyes tankönyvek által felölelt korszakokban.

Bizonyos esetekben kaptunk segítséget egy-egy speciális területhez abban jártas szakemberektől (például zsidó vallás, iszlám), akiknek a nevét hozzájárulásukkal feltüntettük a tankönyvben is.

A pedagógiai lektor esetén fontos volt, hogy egyetemen is oktasson módszertant, de középiskolában is tanítson, mert így mind az elméleti, mind a közvetlen szakmai tapasztalata megvolt a tankönyv elbírálásában. S ennek a tankönyvcsaládnak a különlegessége, hogy egyházi lektora is volt a köteteknek.

Kardinális kérdés volt a tanári kézikönyv. Ugyanis eddig ez csak egy-egy tankönyvsorozathoz készült történelemből, de korántsem tartalmazott annyi mindent, mint amit tanárként látni szerettünk volna. Ugyanis ez most nemcsak a tanmenetet és a tankönyvi feladatok megoldásait tartalmazza, hanem minden egyes tankönyvi feladathoz feldolgozási javaslatot ad, módszertant biztosít, kész ötlettel, kiegészítő anyagokkal.

Így a teljes állásban tanító kollégának is megadja a lehetőséget, hogy kis erőfeszítéssel tudja színesíteni gyakorlattal az óráját, törekedjen a frontális tanítástól való elszakadásra. Ez a történelem esetén azért nehéz, mert az iskolák többségében ez egy teljes osztályt érintő tantárgy, így még több előkészítést igényel a változatosabb óratartás.

Emellett a kézikönyv tartalmaz témazárókat, érettségi típusú feladatokat és kompetenciaméréseket is. Természetesen mindez csak lehetőség, és semmi nem kényszer a kollégák számára, mert a digitális felületről alakítható módon juthatnak hozzá.

– Voltak-e szakmai viták egyes történelmi események interpretálásával kapcsolatban, s ha igen, akkor mi alapján döntöttek a végleges változat mellett?

T.M.M.: Annak ellenére, hogy csapatunkban különböző világnézetű alkotók kaptak helyet, nagy viták nem voltak. Sőt, ezt a különbözőséget inkább értékként és előnyként éltük meg.

Szakmai vitáink – nevezzük ezeket inkább egyeztetéseknek, szakmai műhelynek – elősegítették, hogy egyes történelmi korokat, személyiségeket és tevékenységüket több oldalról közelítsünk meg.

Megbízónk, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a mi számunkra is kezdettől fogva elsődleges volt – természetesen a felvállalt keresztény értékek mentén – a tankönyvsorozat tartalmának szakmai hitelessége, pontossága, szemlélete, naprakészsége.

A szakirodalom részletes ismerete nélkülözhetetlen a tankönyvírás során. Szerzőink otthonosan mozognak a külföldi, idegen nyelvű szakirodalomban is. Igyekeztünk a legújabb kutatások eredményeit beemelni a tankönyvi tartalomba, persze az ismereteket a középiskolás tanulók fejlettségi szintjéhez igazítva.

Természetesen ebben segítségünkre voltak az egyes témák anyagait megtekintő szakértők, egyetemi oktatók, kutatók is. Bízunk benne, hogy ez garantálja a szakmai frissességet és újszerűséget. Törekedtünk arra, hogy tudományos szempontból hiteles, megbízható és releváns forrásokat használjunk.

Már ismert forrásokat újrafordítottunk, tankönyvekben eddig sosem szerepelt források kaptak helyet már a 9–10-es kötetben is, nem beszélve a 19–20. századi témákról.

Hadd említsünk meg egy-két olyan történelmi eseménysort vagy témát, amelyet új megközelítésben mutatunk be a most megjelenő köteteinkben.

A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának okai és tényezői kapcsán új szempontokra világítottunk rá. A közvélemény érdeklődésére talán leginkább számot tartó magyar őstörténeti témát igyekeztünk kiegyensúlyozottan, a tudományosság messzemenő szem előtt tartásával szintén több oldalról megközelíteni. A tatárjárás, a Hunyadiak politikájának értékelése, a mohácsi csata vagy épp Szulejmán halála kapcsán felhasználtuk a legújabb szakirodalmi kutatásokat, adatokat és értékeléseket.

– A katolikus történelemtankönyv-sorozatot kizárólag felekezeti iskolák számára ajánlják?

K.Ö.: A katolikus és a felekezeti iskolák mellett világi iskolák számára is ajánljuk a tankönyvsorozatot, igazából mindenkinek, aki nyitott és érzékeny az újszerű megközelítésre, aki kíváncsi arra, hogy miként tudja jelenségszerűvé, élménnyé formálni a történelemórát.

De még egy jó tankönyv sem pótolhatja a felkészült tanárt és az érdeklődő diákot. Ez egy nagy kaland, amely reményeink szerint nemcsak megkönnyíti a tanulást a diákok számára, hanem meg is szeretteti velük a történelmet, míg a kollégáknak – amellett, hogy próbál érdekesen, áttekinthetően támaszt adni – segít néhány terhet levenni a vállukról a módszertani ötletekkel és a feladatbankkal.

Reméljük, a jövő tanévben sokaknak lesz merszük ezt a tankönyvsorozatot választani, higgyék el, nem fognak csalódni!

Fotó: A tankönyv szerkesztői által rendelkezésünkre bocsátott képek; Merényi Zita